28. szemelvény

Isten megismerését Isten szavainak olvasásával, Isten szavainak gyakorlásával és megtapasztalásával, valamint sok próbatétel, finomítás, metszés és foglalkozás megtapasztalásával kell elérni; csak ezután lehetséges valódi ismerettel rendelkezni Isten munkájáról és természetéről. Vannak, akik azt mondják: „Nem láttam a megtestesült Istent, hogyan ismerhetném tehát meg Istent?” Valójában Isten szavai az Ő természetét fejezik ki. Isten szavaiból láthatod az Ő szeretetét és üdvösségét az emberek számára, valamint azt, ahogyan Ő megmenti őket... Ez azért van, mert az Ő szavait Isten Maga jelenti ki, és nem emberek írták. Ezeket Isten személyesen mondta ki, Isten Maga mondja ki az Ő saját szavait és az Ő szívének hangját, amit az Ő szívéből jövő szavaknak is nevezhetünk. Miért hívják ezeket az Ő szívéből jövő szavaknak? Azért, mert ezek mélyről fakadnak, és kifejezik az Ő természetét, az Ő akaratát, az Ő eszméit és gondolatait, az Ő emberiség iránti szeretetét, az emberiség üdvözítését Általa és az Ő emberiséggel szembeni elvárásait... Isten kijelentései között vannak kemény szavak, vannak szelíd és figyelmes szavak, és vannak olyan kinyilatkoztató szavak is, amelyek nem törődnek az emberek érzéseivel. Ha csak a kinyilatkoztató szavakat nézed, úgy érezheted, hogy Isten meglehetősen szigorú. Ha csak a szelíd szavakat nézed, úgy érezheted, hogy Isten nem túlságosan tekintélyt parancsoló. Ezért nem szabad kiragadnod azokat a szövegkörnyezetből, ehelyett inkább minden szempontból meg kell vizsgálnod azokat. Van, amikor Isten könyörületes szemszögből beszél, és akkor az emberek meglátják az Ő szeretetét az emberiség iránt, és van, amikor nagyon szigorú szemszögből beszél, és akkor az emberek meglátják, hogy az Ő természete nem tűri a sértést, hogy az ember szánalmasan hitvány, és nem méltó arra, hogy Isten arcát meglássa, vagy hogy Elébe járuljon, és hogy pusztán az Ő kegyelmének köszönhető, hogy most Elébe járulhatnak. Isten bölcsessége látható abból, ahogyan Ő munkálkodik, és az Ő munkájának jelentőségéből. Az emberek akkor is megláthatják ezeket a dolgokat Isten szavaiban, ha nincs közvetlen kapcsolatuk Vele. Amikor valaki, aki valóban ismeri Istent, kapcsolatba kerül Krisztussal, a Krisztussal való találkozása összhangba kerülhet az Istenről meglévő tudásával; amikor azonban valaki, aki csak elméleti megértéssel rendelkezik, találkozik Krisztussal, nem képes meglátni az összefüggést. Isten megtestesülésének igazsága a legmélyebb titok: nehéz az ember számára kifürkészni. Gyűjtsétek egybe Isten szavait a megtestesülés titkáról, nézzétek meg azokat minden oldalról, majd imádkozzatok együtt, gondolkodjatok, és vállaljatok közösséget az igazság ezen aspektusáról. Ezáltal elnyerheted a Szentlélek általi megvilágosodást, és megértésre juthatsz. Mivel az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek Istennel, ezért az ilyen jellegű tapasztalatokra kell támaszkodniuk, hogy átérezzék az utat, és apránként belépést nyerjenek, ha végül el akarják érni Isten valódi megismerését.

Krisztus megismerése és a gyakorlati Isten megismerése az igazság legmélyebb aspektusa. Mindazok, akik fontosnak tartják az igazság ezen aspektusának keresését, szívükben egyre nyugodtabbnak fogják érezni magukat, és lesz egy út, amelyet követhetnek. Az igazságnak ezt az aspektusát az emberi szívhez lehet hasonlítani: amikor az ember szíve egészséges, akkor energiával telinek érzi magát, de amikor az ember szíve betegségben szenved, fáradtnak és kimerültnek érzi magát. Ugyanígy, minél alaposabban megérti valaki Isten megtestesülésének igazságát, annál nagyobb lelkesedéssel és lendülettel fog hinni Istenben. Néhányan, akik újak a hitben, olvassák Isten szavát, és érzik, hogy az Isten hangja, de még vannak kétségeik: „Vajon az, hogy Ő ezeket a szavakat mondja, valóban bizonyítja azt, hogy Ő a megtestesült Isten? Vajon az, hogy Ő képes kimondani ezeket az igazságokat, valóban bizonyítja azt, hogy Ő Isten Maga?” A megtestesült Istennel kapcsolatos efféle kétségek gyakran felmerülnek azokban, akik nem értik az igazságot. A megtestesült Isten valóban rendelkezik az isteni lényeggel, és akármennyi szót mond is ki, Ő Isten Maga. Nem számít, hogy milyen sokat vagy keveset beszél, az Ő isteni lényege megmásíthatatlan. Amikor az Úr Jézus eljött, nem sok szót mondott, csak elvégezte a megváltás munkáját – vajon nem Isten Maga volt Ő is? Amikor azt mondják, hogy Ő Isten, akkor ezt pontosan hogyan lehet meghatározni? Csak e szavak és igazságok alapján lehet meghatározni? Ez kulcskérdés. Egyesek még tévesen azt is hiszik, hogy ezeket a szavakat a Szentlélek irányítja, és hogy amint a Szentlélek befejezi az Ő irányítását, Ő elmegy és abbahagyja munkát. Úgy hiszik, hogy ez a test közönséges, normális, hús-vér test, és mint ilyen, Ő nem nevezhető Istennek – „Emberfiának” lehet nevezni, de Istennek nem. Vannak, akikben ez a fajta félreértés él. Vajon mi a gyökere az ilyen jellegű félreértéseknek? Arról van szó, hogy az emberek nem fogták fel teljesen a megtestesülés gondolatát: nem ástak elég mélyre, a megértésük túlságosan felszínes, a dolognak csak a felszínét ismerik. Vannak olyanok is, akik úgy hiszik, Ő bizonyosan Isten, mivel Isten sok igazságot mond ki. Vajon, ha Isten nem mondana ki annyi szót, ha kevesebbet beszélne, akkor is Isten lenne? Valójában, még akkor is, ha Ő csak néhány szót mond ki, azok akkor is az isteni mivoltának kifejeződései, és Ő Isten. Nem számít, hogy Isten mennyit beszél, Ő mindettől függetlenül Isten. Isten még akkor is Isten, ha egyáltalán nem beszél. Ez tény, és ezt senki sem tagadhatja. Napjainkban a legtöbb Istent követő ember meg lett hódítva, és mindannyian képesek elszántan követni Őt és hűségesen teljesíteni kötelességeiket. Isten megnyerte az emberek egy csoportját Kínában: az emberek ismerik Isten megtestesülését, és meglátták, hogy a megtestesült hús-vér test Maga a valódi és tényleges Isten. Ha azonban a munkának ez a szakasza még nem fejeződött be, felismerhetik-e az emberek, hogy a megtestesült hús-vér test Isten Maga? Korábban, amikor néhányan azt figyelték meg, hogy Isten mindig szavak kimondásával és kifejezésével munkálkodik, folyton azon tűnődtek: „Vajon Ő Isten vagy sem? Ilyen lenne a megtestesült Isten? Tényleg teljesülhet minden, amit Isten mond?” Mindig is gyanakvóan viszonyultak Isten munkájának ehhez a szakaszához. Ha kételkedni tudsz a hús-vér testben, amelyben Isten megtestesült, az azt bizonyítja, hogy nem hiszel a megtestesült hús-vér testben, vagy abban, hogy Ő Isten, hogy Ő rendelkezik Isten lényegével, hogy a szavak, amelyeket Ő kimond, Isten kifejeződései, és még kevésbé hiszed, hogy az Ő szavai Isten természetének kiáradásai és Isten lényegének kifejeződései. Vannak, akik a szívükben úgy gondolják: „Először a Szentlélek mondta ki közvetlenül a szavakat, most pedig a megtestesült Isten az, aki kimondja azokat és beszél. Vajon a jövőben milyen formában fogja Isten végezni a munkáját?” Egyelőre ezek az emberek még csak figyelnek, még mindig azt keresik, hogy mi is a helyzet valójában. Sokan, akik az igaz utat kutatják, elismerik, hogy ezek a szavak az igazság, hogy ezek Isten szavai, mégis meg akarják figyelni és a dolog végére akarnak járni, mielőtt elfogadják azokat. Ezek az emberek mind Istent kutatják: opportunisták. Vannak, akik csak azt akarják látni, hogy Isten még hány igazságot fog kimondani, és hogy vajon a harmadik ég nyelvén fog-e beszélni. Ha volna ilyen röntgengépük, legszívesebben átvilágítanák vele Istent: „Hadd lássam, van-e még igazság az Ő szívében, vajon Isten Lelke munkálkodik-e Benne, vajon Isten Lelke segíti-e Őt és irányítja-e azt, amit Ő mond. Ha hiányzik Belőle az igazság, és csak egy normális ember, akkor nem fogok hinni Benne.” Vannak, akikben ilyen gyanú él, és mindig ezen gondolkodnak. Miért kerülnek az emberek ilyen állapotba? Ez azért van, mert nem fogják fel alaposan Isten megtestesülését – nem látják át alaposan az igazságnak ezt az aspektusát, és nem értik meg igazán. Manapság az emberek csak azt ismerik el, hogy ebben a személyben Benne van Isten Lelke, de amikor arról van szó, hogy Benne van Isten lényege, Isten természete, mindaz, amit Isten birtokol és ami Isten, és Benne Isten egésze, hogy Ő Isten, egyesek egyszerűen nem képesek ezt felfogni, és bizonyos dolgokkal kapcsolatban képtelenek meglátni az összefüggést. Mert amit az ember Istenben lát és Istenről hisz, az nem Isten lényege – az ember ugyanis csak azokat a szavakat látja, amelyeket Isten kimond, és azt a gyakorlati munkát, amelyet Ő végez. Csak abban hisz, hogy Isten elvégezte a munka egy részét, és hogy ez az egyetlen munka, amelyre a megtestesült Isten képes. Egyetlen ember sem hiszi, hogy bár a megtestesült Isten most éppen ezt a bizonyos munkát végzi, ténylegesen az isteni mivolt teljes lényegét birtokolja. Senki sem hisz ebben.

Vannak, akik azt mondják: „Olyan nehéz megismerni a megtestesült Istent. Ha Isten Lelke közvetlenül működne, és közvetlenül láthatnánk Isten hatalmát és tekintélyét, akkor könnyen megismerhetnénk Istent.” Vajon megállja a helyét ez az állítás? Hadd kérdezzek tőletek valamit: „Kit könnyebb megismerni: a megtestesült Istent vagy Isten Lelkét? Ha a megtestesült Isten és Jahve ugyanannyi munkát végezne, akkor kit lenne könnyebb megismerni?” Azt mondhatjuk, hogy Egyiküket sem könnyű megismerni. Amikor a megtestesült Isten először kezdett munkálkodni és beszélni, az emberek nem voltak-e képtelenek megérteni Őt? Nem értették-e félre mindannyian Őt? Senki sem tudja, hogy Isten miért munkálkodik. Ha az emberek megértik a szellemi dolgokat, akkor könnyen megismerhetik Istent, de ha híján vannak a szellemi megértésnek, és nem értik az Ő szavait, akkor nehezen ismerik meg Őt. Ez tény. Az igazságot szeretők azonban Isten szavainak evésén és ivásán, valamint az ítélet, a fenyítés, a foglalkozás és a megmetszés megtapasztalásán keresztül végül is megértik az igazságot, beállítottságuk átalakul, és valódi ismeretre tesznek szert a megtestesült Istenről. Ez azt bizonyítja, hogy viszonylag könnyebb megismerni a megtestesült Istent, aki közvetlenül mondja ki az igazságokat, de ehhez bizonyos tapasztalatokon kell keresztülmenni. Amikor a Lélek munkálkodik, Ő nem tud ennyi igazságot kimondani, Ő csak megmozgatni vagy megvilágosítani tudja az embereket, és ebben az esetben lesz egy határ, hogy az emberek mennyit képesek megérteni az igazságból. Nem számít, hány éven át tapasztalják az emberek a Lélek munkáját, mégsem részesülnek olyan jelentős javakban, mint a megtestesült Isten munkájának megtapasztalásával. Ez azért van, mert a megtestesült Isten munkája mindenki számára látható és kézzelfogható, és Ő bármikor és bárhol kifejezheti Magát. Szavai tényleg számosak és világosak, és mindenki fel tudja fogni azokat. Ez egy nagyon egyértelmű előny, és ezt az emberek saját maguk is megtapasztalhatják. Amikor a Lélek munkálkodik, Ő néhány szó kimondása után távozik: az emberek csak engedelmeskednek és végrehajtják azokat, de vajon tudják-e, hogy mi is történik valójában? Vajon megismerhetik az emberek Jahve természetét ezekből a szavakból? Vannak, akik azt mondják: „A Lélek könnyen megismerhető, a Lélek azért jön el és munkálkodik, hogy Isten igazi képmását hordozza. Hogyan lehetséges, hogy nem könnyű megismerni Őt?” Valóban ismered az Ő külső képét, de vajon ismerheted-e Isten lényegét? A megtestesült Isten egy hétköznapi és normális ember, akivel az emberek úgy érzik, hogy könnyű kapcsolatba kerülni. Amikor azonban az Ő lényege és az Ő természete fejeződik ki, vajon az emberek könnyen felismerik-e ezeket a dolgokat? Vajon könnyen elfogadják az emberek azokat a szavakat, amelyeket Ő mond, és amelyek nem felelnek meg az elképzeléseiknek? Vannak, akik azt mondják: „A megtestesült Istent nehéz megismerni. Ha később Isten átlényegülne, olyan könnyű lenne megismerni Istent.” Azok, akik ezt mondják, minden felelősséget a megtestesült Istenre hárítanak. Valóban így van ez? Még ha Isten Lelke meg is érkezne, akkor sem tudnád megérteni Őt. Amikor a Lélek munkálkodik, rögtön azután távozik, hogy befejezte a beszédet az emberekhez: nem magyaráz nekik túl sokat, nem társul és nem él együtt velük normális módon, így az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek Istennel, vagy megismerjék Őt. A megtestesült Isten munkája rendkívül hasznos az emberek számára. Az igazságok, amelyeket az emberek számára közvetít, gyakorlatiasabbak. Segít az embereknek meglátni a gyakorlati Istent Magát. A megtestesülés lényegének megismerése és a Lélek lényegének megismerése azonban egyformán nehéz. Ezeket hasonlóan nehéz megismerni.

Mit jelent ismerni Istent? Azt jelenti, hogy képesek vagyunk felfogni az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, és így megismerjük az Ő természetét – ezt jelenti az, hogy igazán ismerjük Istent. Azt állítod, hogy láttad Őt, mégsem érted az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, és nem érted a természetét. Nem érted sem az Ő igazságosságát, sem az Ő irgalmasságát, és azt sem tudod, hogy mit szeret vagy mit utál. Ez nem Isten ismerete. Egyesek képesek követni Istent, de nem feltétlenül hisznek igazán Istenben. Igazán hinni Istenben annyi, mint engedelmeskedni Istennek. Azok, akik nem engedelmeskednek igazán Istennek, nem hisznek igazán Őbenne – ebben rejlik a különbség. Amikor már több éve követed Istent, ismered és megérted Őt, amikor valamennyire megérted és felfogod Isten akaratát, amikor tisztában vagy az Ő fáradságos szándékával, hogy megmentse az embert, akkor hiszel igazán Istenben, engedelmeskedsz igazán Istennek, szereted igazán Istent és imádod igazán Istent. Ha hiszel Istenben, de nem törekszel Isten megismerésére, és nem érted Isten akaratát, Isten természetét és Isten munkáját, akkor csak egy követő vagy, aki Istenért rohangál, és követi, amit a többség tesz. Ezt nem lehet igazi alávetettségnek nevezni, még kevésbé igazi istenimádatnak. Hogyan jön létre az igazi imádat? Kivétel nélkül mindenki, aki látja Istent és valóban ismeri Istent, imádja és féli Őt; mindannyian késztetést éreznek, hogy leboruljanak és imádják Őt. Jelenleg, amíg a megtestesült Isten munkálkodik, minél jobban megértik az emberek az Ő természetét és az Ő tulajdonait és lényét, annál jobban fogják becsülni ezeket a dolgokat, és annál jobban fogják félni Őt. Általában minél kevésbé értik az emberek Istent, annál hanyagabbak, ezért Istent emberként kezelik. Ha az emberek valóban ismernék és látnák Istent, reszketnének a félelemtől, és a földre borulnának. „Aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem” (Máté 3:11) – Miért mondta ezt János? Bár mélyen legbelül nem rendelkezett túl mély ismeretekkel Istenről, tudta, hogy Isten félelmet keltő. Hány ember képes manapság félni Istent? Ha nem ismerik az Ő természetét, akkor hogyan félhetik Istent? Ha az emberek nem ismerik Krisztus lényegét, és nem értik Isten természetét, akkor még kevésbé lesznek képesek valóban imádni a gyakorlati Istent. Ha csak Krisztus közönséges és normális külső megjelenését látják, de a lényegét nem ismerik, akkor könnyen előfordulhat, hogy Krisztust csupán közönséges emberként kezelik. Tiszteletlen hozzáállást tanúsíthatnak Iránta, és becsaphatják Őt, ellenállhatnak Neki, talán nem engedelmeskednek Neki, és ítélkezhetnek Felette. Lehet, hogy álszentek lesznek, és nem veszik komolyan az Ő szavait; sőt, még Isten elleni elképzelések, rosszallás és káromlás is kialakulhat bennük. E kérdések megoldásához meg kell ismernünk Krisztus lényegét és isteni mivoltát. Ez Isten megismerésének fő aspektusa; ez az, amibe mindenkinek, aki hisz a gyakorlati Istenben, be kell lépnie és el kell érnie.

29. szemelvény

Egyesek azt kérdezik: „Isten az emberiség szívének mélyére néz, Isten teste és Lelke pedig egy. Isten mindent tud, amit az emberek mondanak és tesznek, vagyis Isten tudja, hogy most már hiszek Benne?” Ezek a dolgok egy kérdéshez kapcsolódnak, mégpedig ahhoz, hogy miként kell értelmezni a megtestesült Istent, illetve az Ő Lelke és teste közötti kapcsolatot. Egyesek úgy vélik, hogy Isten talán nem tudja, mivel Ő gyakorlatias, míg mások úgy gondolják, hogy Isten tudja, mivel Isten teste és Lelke egy. Isten megértése elsősorban az Ő lényegének és a Lelke tulajdonságainak a megértése, az embernek pedig nem kellene annak eldöntésével próbálkoznia, hogy Isten teste vajon tud-e egy adott dolgot, illetve hogy a Lelke tud-e egy adott dolgot; Isten bölcs és csodálatos, kifürkészhetetlen az ember számára. A test és a Lélek, valamint az emberi és az isteni mivolt olyan dolgok, amelyeket ti nem értettetek meg világosan. Amikor Isten testet ölt és a Lélek testté lényegül, akkor az Ő lényege isteni, teljesen eltér egy emberi személy lényegétől, illetve attól, amilyen szellem egy emberi testben lakozik; ez két teljesen különböző dolog. Egy ember lényege és szelleme az adott egyénhez kapcsolódik. Isten Lelke kapcsolódik a testéhez, de továbbra is mindenható. Miközben a testéből végzi a munkáját, a Lelke szintén tevékenykedik mindenhol. Nem teheted fel a kérdést: „Pontosan hogyan mindenható Isten? Mutasd meg, hadd lássam világosan.” Nincs rá mód, hogy világosan lásd. Elég neked az, ha látod, hogy a Szentlélek miként munkálkodik a gyülekezetek körében, amikor a test végzi az Ő munkáját. Isten Lelkének jellemzője, hogy mindenható; Ő irányítja az egész világegyetemet, és megmenti azokat, akiket kiválaszt, továbbá a gyülekezetek körében is munkálkodik, hogy megvilágosítsa az embereket, miközben ezzel egyidőben a test is végzi az Ő munkáját. Nem mondhatod, hogy a testben nincs ott a Lélek, miközben a Lélek munkálkodik a gyülekezetek körében. Ha ezt állítod, azzal vajon nem tagadnád Isten megtestesülését? Van azonban néhány dolog, amelyeket a test nem tud. Ez a nem tudás Krisztus normális és gyakorlati aspektusa. Az, hogy Isten Lelke ténylegesen realizálódik a testben, bizonyítja, hogy Maga Isten e test lényege. Az Ő Lelke már tud minden adott dolgot, amit a teste nem tud, vagyis elmondható, hogy Isten már tudja azt a dolgot. Ha a test gyakorlati aspektusa miatt tagadod a Lélek aspektusát, akkor azt tagadod, hogy az a test Isten Maga, és ugyanazt a hibát követted el, amit a farizeusok. Egyesek azt mondják: „Isten teste és Lelke egy, tehát Isten tudhatja, hány embert nyertünk meg Számára itt egy szuszra, amikor az evangéliumot hirdettük. A Lélek tudja, és így a test is megtudja, mivel Ők egyek!” Ha így beszélsz, azzal tagadod a test lényegét. A test az Ő gyakorlati és normális aspektusának van a birtokában: van pár dolog, amelyeket tudhat a test, és van pár dolog, amelyeket a testnek nem kell tudnia. Ez Isten normális és gyakorlati aspektusa. Egyesek azt mondják: „Amit a Lélek tud, azt a test is garantáltan tudja.” Ez természetfeletti dolog, és ha ezt mondjuk, azzal tagadjuk a test lényegét. A megtestesült Isten normális és gyakorlati. Nem olyan, ahogyan az emberek egyes dolgok kapcsán elképzelik, hogy rejtélyes módon képes megismerni őket anélkül, hogy látná vagy megérintené őket, térbeli vagy földrajzi határok nélkül. Ez nem a hús-vér test, hanem a szellemi test. Miután Jézus feltámadt halottaiból, meg tudott jelenni, el tudott tűnni, és be tudott lépni a szobákba a falon keresztül, de ez a feltámadott Jézus volt. A feltámadás előtt Jézus nem tudott a falon keresztül bejutni a szobákba. Korlátozta Őt a tér, a domborzat és az idő. Ez a test normalitása.

Megismerni Isten megtestesülését nem egyszerű dolog – különféle szögekből kell szemlélned Isten szavai szerint, holisztikus módon kell mérlegelned, és teljes mértékben tartózkodnod kell attól, hogy a tudásodat szabályokra vagy a saját képzelgéseidre alapozd. Azt mondod, hogy Isten teste és Lelke egy, és a test tud mindent, amit a Lélek tud, de a testnek van egy normális és gyakorlati aspektusa is. Sőt, van egy másik aspektus, mégpedig az, hogy az idő alatt, amikor a test munkát végez, Maga Isten munkálkodik: a Lélek munkálkodik, a test szintúgy, de főleg a test munkálkodik – a test vezető szerepet játszik, miközben a Lélek bizonyos munkát végez, hogy megvilágosítsa, vezesse, támogassa, megóvja és őrizze az emberiséget. A test munkája vezető szerepet játszik – ha Isten meg akar ismerni egy embert, Számára ez rendkívül könnyű. Amikor egy ember akar megismerni valakit, de nem figyelte meg több alkalommal az illető viselkedését, akkor képtelen betekintést nyerni a személyiségébe. Az emberek nem látnak bele más emberek természetlényegébe, a megtestesült Isten viszont mindig megérzi és mindig képes megítélni, hogy miféle ember valaki, ahogyan azt is, hogy milyen a viselkedése és a lényege. Lehetetlen, hogy ne legyen ilyen érzékelése. Tudja és átlátja például, hogy egy adott személy miként viselkedik, mit tud megtenni, illetve milyen rossz dolgot tud tenni, és milyen mértékben. Egyesek azt mondják: „Ha Isten mindent átlát, akkor tudja, hogy most hol vagyok?” Nem fontos ezt tudnia. Isten számára egy ember megértése nem azt jelenti, hogy tudja, hol van az illető minden nap. Nem szükséges tudnia. Elég átlátnia, hogy egy ember a természeténél fogva mit tehet – a munkája végzéséhez elegendő ezt tudnia. Isten gyakorlatiasan kezd bele a munkájába. Nem úgy van, ahogyan az emberek elképzelik, hogy amikor Isten meg akar ismerni egy embert, akkor tudnia kell, hogy hol van az illető, mit gondol, mit mond, mit fog csinálni később, hogyan öltözködik, hogy néz ki, és így tovább. Igazából az üdvösség munkája, amelyet Isten végez, alapvetően nem igényli e dolgok ismeretét. Isten csak arra összpontosít, hogy megismerje egy ember lényegét és élete előrehaladásának folyamatát. Amikor Isten testté lesz, a test minden megnyilvánulása gyakorlati és normális, e gyakorlatiasságnak és normalitásnak pedig azért van a birtokában, hogy elvégezze az emberiség meghódításának és üdvösségének munkáját. Senkinek sem szabad azonban elfelejtenie, hogy a test gyakorlatiassága és normalitása a testében élő Isten Lelkének legnormálisabb megnyilvánulása. Nos, gondolod, hogy a Lélek ismeri ezeket az emberi dolgokat? A Lélek ismeri, mégsem szentel nekik figyelmet. Tehát a testet sem érdeklik az ilyen dolgaid. Történjék bármi, Isten Lelke és teste egy, és ezt senki sem tagadhatja. Akad néha pár gondolatod és eszméd – vajon tudja a Lélek, hogy mit gondolsz? Természetesen tudja a Lélek. Isten Lelke mélyen belenéz az emberiség szívébe, és tudja, hogy mit gondolnak az emberek, ám az Ő munkája nem pusztán az, hogy tudatában legyen minden ember gondolatainak és eszméinek. Inkább a test által juttatja kifejezésre az igazságot annak érdekében, hogy megváltoztassa az emberek gondolatait és eszméit, hogy megváltoztassa az emberek gondolkodását és nézeteit, és végül, hogy megváltoztassa az emberek romlott beállítottságait. Egyes dolgokkal kapcsolatos gondolataitok túlságosan éretlenek. Azt hiszitek, hogy a megtestesült Istennek mindentudónak kellene lennie. Egyesek kétségbe vonják a megtestesült Istent, ha nem tud valamit, amiről ők azt képzelik, hogy tudnia kellene. Ez mind azért van, mert az emberek hiányos megértéssel rendelkeznek a megtestesült Isten lényegéről. Pár dolog kívül esik a test munkájának hatókörén, tehát nem bajlódik velük. Isten csak azt a munkát végzi, amit végeznie kell. Ez az egyik alapelve annak, ahogyan Isten munkálkodik. Most már érted ezeket a dolgokat? Mondd meg Nekem, tudod, hogy miféle szellemed van? Képes vagy érezni a lelkedet? Képes vagy megérinteni a lelkedet? Képes vagy érzékelni, hogy mit csinál a lelked? Nem tudod, igaz? Ha képes vagy érezni vagy megérinteni egy ilyen dolgot, akkor az egy másik szellem a bensődben, aki erőszakkal művel valamit, és rávesz téged, hogy csinálj és mondj bizonyos dolgokat. Ez valami rajtad kívüli, eredendően nem benned rejlő dolog. Azok, akikben gonosz szellemek munkálkodnak, mély megértéssel bírnak erről. Habár Isten testének van egy gyakorlati és normális aspektusa, emberként senki sem tudja könnyedén meghatározni Őt vagy következtetéseket levonni Róla. Isten megalázkodik és elrejtőzik, hogy emberré váljon; a tettei kifürkészhetetlenek, és az emberek nem tudják azokat kipuhatolni.