Kötelesség végzésére vonatkozó szavak

30. szemelvény

Mi a kötelesség? Az Isten által az embernek adott megbízatás az a kötelesség, amelyet teljesítenie kell az embernek. Bármit bíz is rád, az a kötelesség, amelyet teljesítened kell. Ahhoz, hogy teljesítsd a kötelességed, meg kell tanulnod mindkét lábaddal a talajon állni és nem törekedni olyasmire, amit nem érhetsz el. Ne gondold mindig, hogy a túloldalon zöldebb a fű, és ne akard mindenáron azt tenni, ami nem hozzád illő. Némelyek a vendéglátásra alkalmasak, és mégis ragaszkodnak hozzá, hogy vezetők legyenek; mások a színésznek alkalmasak, de rendezők akarnak lenni. Nem jó mindig magasabb pozíciókra törni. Mindenkinek meg kell találnia és pontosan meg kell határoznia a maga szerepét és pozícióját – ezt teszi az értelmes ember. Azután jól kell végeznie a kötelességét, azzal a szilárdan megalapozott hozzáállással, hogy viszonozza Isten szeretetét és eleget tesz Neki. Ha valaki ezzel a hozzáállással végzi a kötelességét, nyugodt és békés lesz a szíve, el fogja tudni fogadni az igazságot a kötelessége terén, és fokozatosan eljut oda, hogy Isten követelményeinek megfelelően végzi a kötelességét. Le fogja tudni vetni romlott beállítottságait, alá tudja vetni magát Isten rendeléseinek, és megfelelően tudja végezni a kötelességét. Így lehet elnyerni Isten jóváhagyását. Ha igazán képes vagy áldozatot hozni Istenért és a helyes gondolkodásmóddal, az iránta való szeretetből és a neki való megfelelés szándékával végezni a kötelességed, akkor vezetni és irányítani fog a Szentlélek munkája, akkor hajlandó leszel gyakorolni az igazságot és az alapelveknek megfelelően cselekedni, miközben a kötelességed végzed, és olyan ember leszel, aki féli Istent és kerüli a rosszat. Ily módon teljességgel meg fogod élni az igazi emberi hasonlatosságot. Az emberek élete fokozatosan növekszik, ahogy a kötelességeiket végzik. Akik nem végeznek kötelességeket, nem nyerhetik el az igazságot és az életet, nem számít, hány éve hisznek, mivel híján vannak Isten áldásának. Isten csak azokat áldja meg, akik igazán feláldozzák magukat Érte, és a legjobb tudásuk szerint végzik a kötelességeiket. Bármilyen kötelességet végzel, bármire vagy is képes, tekintsd azt felelősségednek és kötelességednek, fogadd el és végezd jól! Hogyan végezheted jól? Ha pontosan úgy végzed, ahogy Isten megköveteli – teljes szíveddel, teljes elméddel és minden erőddel. Gondolkodj el e szavakon, és fontold meg, hogyan végezheted teljes szíveddel a kötelességed! Például, ha látsz valakit, aki elvek nélkül végzi a kötelességét, nemtörődöm módon és a maga akarata szerint, te pedig ezt gondolod magadban: „Nem érdekel, nem az én felelősségem!”, az vajon a kötelességed teljes szívvel végzése? Nem, ez felelőtlenség. Ha felelősségteljes ember vagy, akkor ilyen helyzetbe kerülve ezt fogod mondani: „Ez így nem lesz jó. Talán nem az én felügyeletem alá tartozik, de jelenthetem ezt a dolgot a vezetőnek, hogy ők aztán az alapelveknek megfelelően kezeljék.” Miután így tettél, mindenki látni fogja, hogy ez volt a helyes, megkönnyebbül a szíved, és teljesítetted a felelősséged. Ez esetben teljes szívedből megtetted a kötelességed. Ha – bármilyen kötelességet végezz is – mindig figyelmetlen vagy, és ezt mondod: „Ha egyszerűen és felületesen végzem el ezt a munkát, elboldogulok annyival is, ha csak valahogy átvészelem. Végtére is senki sem fogja ellenőrizni. Megtettem a legjobbat, ami a korlátozott képességeimből és szakmai készségeimből kitelik. Elég valahogy elboldogulni. Egyébként meg, senki sem fog rákérdezni, vagy komolyan elővenni miatta – nem olyan fontos.” Ez a szándék és a gondolkodásmód vajon a kötelességed teljes szívedből végzése? Nem, ez nemtörődömség és felületesség, és a sátáni, romlott beállítottságod kinyilatkoztatása. Végezheted-e teljes szívedből a kötelességed a sátáni beállítottságodra hagyatkozva? Nem, ez nem lenne lehetséges. Mit jelent tehát teljes szívedből tenni a kötelességed? Ezt mondod: „Habár a Fennvaló nem érdeklődött e feladat felől, és nem tűnik nagyon fontosnak az Isten házán belüli munkák között, akkor is jól fogom végezni – ez a kötelességem. Az egy dolog, hogy fontos-e egy feladat vagy sem; az pedig egy másik, hogy jól tudom-e végezni vagy sem.” Mi a fontos? Az, hogy jól és teljes szívedből tudod-e végezni a kötelességed, és hogy képes vagy-e betartani az alapelveket és az igazság szerint gyakorolni vagy sem. Ez az, ami fontos. Ha képes vagy az igazságot gyakorolni és az alapelveknek megfelelően tenni a dolgokat, akkor valóban teljes szívedből végzed a kötelességed. Ha jól végeztél egy fajta kötelességet, de még mindig nem vagy elégedett, és szeretnél még fontosabb típusú kötelességet végezni, és képes vagy rá, hogy jól végezd azt, akkor ez még nagyobb mértékben a kötelességed teljes szívből való végzése. Ha tehát képes vagy teljes szívedből tenni a kötelességed, az mire utal? Egyfelől azt jelenti, hogy Isten szavainak alapelveivel összhangban teszed a kötelességed. Másfelől azt jelenti, hogy elfogadtad Isten vizsgálatát és ott van Isten a szívedben; azt jelenti, hogy nem csupán a látszat kedvéért teszed a kötelességed, vagy ahogyan csak szeretnéd, illetve a magad tetszése szerint – inkább megbízatásnak tekinted, melyet Isten bízott rád, és ezzel a felelősséggel és szívvel végzed, nem a magad akarata szerint, hanem teljes mértékben Isten követelményei szerint. Az egész szíved beleteszed a kötelességedbe – ez a kötelességed teljes szívből végzése. Némelyek nem értik a kötelességek végzésével kapcsolatos igazságokat. Amikor nehézség éri őket, panaszkodnak, és mindig nagy ügyet csinálnak személyes érdekeikből, nyereségeikből és veszteségeikből. Ezt gondolják: „Ha jól végzem a munkát, melyet a vezetőtől kaptam, neki tisztességet és dicsőséget szerez, de rám ki fog emlékezni? Senki nem tudja majd, hogy én végeztem el a munkát, és a vezető kap meg érte minden elismerést. Nem másokat szolgál így a kötelességem végzése?” Milyen beállítottság ez? Lázadó – ezek az emberek abszurd alakok. Nem jól értik Isten megbízatását. Mindig hatalmi pozícióban akarnak lenni, elismerést akarnak kapni, jutalmat akarnak nyerni és jó színben akarják feltüntetni magukat. Vajon miért a presztízsre és a nyereségre összpontosítanak folyton? Azt mutatja ez, hogy túl erős a presztízs és a nyereség utáni vágyuk, és hogy nem értik, hogy egy kötelesség végzése az Istennek való elégtételről szól, sem azt, hogy Isten megvizsgálja minden ember szívének a mélységeit. Ezekből az emberekből hiányzik az Istenbe vetett igaz hit, ezért azok alapján a tények alapján hoznak ítéletet, amelyeket a saját szemükkel látnak, ami téves nézetek kialakításához vezet. Ebből adódóan negatívvá és passzívvá válnak a munkájukban, és nem tudják teljes szívükből és minden erejükből végezni a kötelességeiket. Mivel híján vannak az igaz hitnek, és nem tudják, hogy Isten az emberek szívének mélységeit vizsgálja, arra összpontosítanak, hogy mások lássák, amint a kötelességeiket végzik, hogy az általuk elviselt szenvedések és nehézségek ismertté legyenek mások előtt, és vezetőik, valamint a munkások dicséretét és elismerését keresik. Azt hiszik, csak akkor érdemes egy kötelességet végezni, ha azt így végzik, és csak akkor dicsőséges, ha mindenki látja őket közben. Nem hitvány dolog ez? Hisznek Istenben, de nem csak hogy hitük nincs, az igazságot sem fogadják el vagy értik semmilyen mértékben. Ilyen emberek hogyan végezhetnek jól egy kötelességet? Nincs-e probléma a beállítottságukkal? Ha közölni próbálsz velük valamit az igazságról, és még mindig nem fogadják el, akkor gonosz a beállítottságuk. Nem tesznek eleget a megfelelő feladataiknak, és nem tartják magukat a kötelességeikhez. Előbb vagy utóbb ki kell vetni őket. Azoknak az embereknek, akik jól végzik a kötelességeiket, normális emberi mivoltúaknak kell lenniük. Egészséges értelemmel kell rendelkezniük, és képeseknek kell rá lenniük, hogy mindent alávessenek Isten rendeléseinek és irányításának. Isten különböző tehetségeket és ajándékokat ruház a különböző emberekre, és a különböző emberek különböző kötelességek végzésére alkalmasak a leginkább. Nem lehetsz válogatós, és nem választhatsz ki egy kötelességet a saját tetszésed alapján, csupán kényelmes és könnyű kötelességek végzését választva, amelyek összhangban vannak saját kívánságaiddal. Ez helytelen. Ez nem a teljes szívedből történő kötelességvégzés, és ez nem kötelességvégzés. Ahhoz, hogy elvégezz egy kötelességet, mindenekelőtt a teljes szíved bele kell tenned. Ezt követően, függetlenül attól, hogy mit csinálsz, legyen az nagy feladat vagy kicsi, piszkos vagy fárasztó, más emberek előtt vagy mások szeme elől elrejtve végzett feladat, fontos vagy nem fontos feladat, mindet a kötelességedként kell kezelned, és tartanod kell magad ahhoz az alapelvhez, hogy teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből végezd. Ha a kötelességed végzése után az az érzésed támad, hogy nem teljesen tiszta a lelkiismereted az általad elvégzett munkák valamelyikét illetően, és hogy habár a teljes szíved beletetted, valamely munkád nem lett jól elvégezve, és nem igazán jók a fáradozásaid eredményei, mit kell vajon tenned? Némelyek ezt gondolják: „Nos, a teljes szívem beletettem a kötelességembe, de nem túl jók az eredmények. Ez nem az én problémám. Most már Isten kezében van.” Miféle nézet ez? Ez vajon a helyes nézet? Ezek az emberek nem áldozzák fel magukat igazán Istenért, mert nem hajlandók keresni az igazságot a problémák megoldása végett; nem hajlandók eleget tenni Istennek, és még mindig nemtörődöm és felszínes a szemléletmódjuk a kötelességüket illetően. Az efféle embereknek, úgy tűnik, nincs szívük. Amikor arról beszélünk, hogy teljes szívedből teszed a kötelességed, az azt jelenti, hogy az egész szíved használod – nem teheted félszívvel a kötelességed, egészen oda kell szánnod magad, odafigyeléssel kell végezned a kötelességed, és meg kell mutatnod a hűséged, felelősségteljes hozzáállást alkalmazva annak biztosítása végett, hogy jól el legyenek végezve a feladatok, elérve azokat az eredményeket, amelyeket el kell érned. Csak ekkor lehet ezt a kötelesség teljes szívből végzésének nevezni. Ha úgy látod, hogy nem olyan jók a munkád eredményei, és ezt gondolod magadban: „Megtettem mindent, ami tőlem telt. Áldoztam az alvásomból, kihagytam étkezéseket, és sokáig fent voltam, néha hátramaradtam, amikor a többiek kimentek pihenni és jártak egyet. Nehézségeket viseltem el, és nem vágytam mohón a testi kényelmekre. Ez azt jelenti, hogy teljes szívemből tettem a kötelességem.” Helyes-e ez a nézet? Belefektetted az idődet és fáradoztál. A felszínen úgy tűnik, hogy végigmentél minden lépésen, de nem jó eredményeket kaptál, és nem vállalod ezért a felelősséget és nem érdekel. Vajon ez a kötelességed teljes szívedből végzése? (Nem.) Ez nem a kötelességed teljes szívedből végzése. Vajon mit néz Isten, amikor eldönti, hogy egy ember teljes szívéből tesz-e valamit? Egyfelől azt nézi, hogy lelkiismeretesen és felelősségteljesen állsz-e hozzá ahhoz a dologhoz. Másfelől azt nézi, hogy mit gondolsz, miközben végzed, hogy vajon odafigyeléssel teszed-e a kötelességed, amelyet el kell végezned, hogy következetesen az igazságalapelvekkel összhangban végzed-e, és hogy ha nehézség ér, elszántan keresed-e az igazságod a problémák megoldása végett, hogy jól tudd végezni a kötelességed. Isten figyeli és vizsgálja, miközben az emberek végzik a dolgokat. Egész idő alatt figyeli a szívüket. Bár az emberek nem tudják, néha érzékelhetik Isten vizsgálatát. Némelyek mindig nemtörődöm módon és felületesen végzik a kötelességeiket, Isten pedig végül elrendez egy olyan környezetet, amely leleplezi őket. Ezen a ponton érzékelik, hogy Isten elhagyta őket, és mindenki látja, hogy nem hasonlítanak a hívőkre – hogy a hitetlenekhez, az ördögökhöz és a Sátánhoz hasonlóak. Az efféle emberek kötelességeik végzése közben válnak kirekesztetté. Egyesek gyakran gondolkodnak önmagukon, miközben kötelességeket teljesítenek. Néha nem jó eredményeket kapnak, vagy probléma merül fel, és a szívükben érzik azt, s ezt gondolják: „Már megint nemtörődöm és felületes vagyok?” Megdorgálva érzik magukat. Hogy történik ez? Isten idézi elő, a Szentlélek megvilágosodása ez. Miért világosít meg hát Isten téged? Milyen alapon világosít meg? Milyen összefüggésben dorgál meg? Megfelelő gondolkodásmódodnak kell lennie, és ezt kell mondanod: „Teljes szívemmel kell végeznem a kötelességem, és ez azt jelenti, hogy az igazsággal egyezően kell végeznem. Valóban teljes szívemből tettem vajon a kötelességem?” Ha mindig elgondolkodsz ezen, Isten meg fog világosítani és meg fogja értetni veled: „Nem végeztem teljes szívemből ezt a feladatot. Azt gondoltam, elég jól csinálom, 100-ból 99 pontot adtam volna magamnak. Most viszont már látom, hogy valójában nem ez a helyzet – igazából meg is alig-alig feleltem.” Csak ekkor fogod felismerni Isten elégedetlenségét. Ez az, amikor Isten megvilágosít és engedi, hogy megértsd, valójában mennyire teszed jól a kötelességed, és mennyire maradsz el még mindig a követelményeitől. Ha valaki a kötelessége végzése során messze elmarad a minimális normáktól, Isten attól vajon meg fogja-e még világosítani? Valószínűleg nem. Kiket világosít meg Isten? Először is azokat, akik szeretik az igazságot; másodszor azokat, akiknek engedelmes a hozzáállásuk; harmadszor azokat, akik sóvárognak az igazságra; negyedszer pedig azokat, akik minden tekintetben önvizsgálatot és önreflexiót gyakorolnak. Ezek azok a fajta emberek, akik elnyerhetik Isten megvilágosodását. Az ilyesfajta gyakorlattal és megtapasztalással egyre nagyobb mértékben átélheted személyesen, hogy teljes szívedből teszed a kötelességed – az igazság gyakorlásának ezt az aspektusát és a valóságnak ezt az aspektusát. Egyre világosabb lesz számodra az, hogy mely emberek teszik teljes szívükből a kötelességüket és melyek nem, valamint a különböző személyek kötelességek végzésével kapcsolatos hozzáállása és magatartása. Ha önmagad ismered, másokat is meg tudsz majd különböztetni, és egyre pontosabbá válsz a kötelességed terén. A legkisebb nemtörődömség vagy a felszínesség sem kerüli majd el a figyelmed, és képes leszel keresni az igazságot a megoldása végett. Képes leszel az alapelvekkel összhangban kezelni a dolgokat a kötelességed végzése során, mind inkább gyakorolni fogod az igazságot, a szíved pedig nyugodt és békés lesz. Ha egy nap rájössz a szívedben, hogy nem jól végeztél egy kötelességet, mit kell vajon tenned? Gondolkodnod kell rajta, információ után kell kutatnod, tanácsot kell kérned másoktól, és akkor megérted a dolgot, még mielőtt észrevennéd. Nem segít ez vajon a kötelességed végzésében? (De igen.) A segítségedre lesz. Így fog történni, bármilyen kötelességet végzel is. Amennyiben az emberek teljes szívükből végzik a kötelességeiket, keresik az igazságalapelveket, és kitartanak az erőfeszítéseiken, végül eredményeket fognak elérni.

31. szemelvény

Az emberek romlott beállítottságuk miatt gyakran felületesen és hanyagul teljesítik kötelességeiket. Ez az egyik legkomolyabb probléma az összes közül. Ha az emberek megfelelően akarják teljesíteni kötelességeiket, akkor először is a felületesség és a hanyagság problémájával kell foglalkozniuk. Amíg ilyen felületes és hanyag a hozzáállásuk, nem lesznek képesek megfelelően teljesíteni kötelességeiket, vagyis a felületesség és a hanyagság problémájának megoldása rendkívül fontos. Hogyan kellene tehát ezt megvalósítaniuk? Először is meg kell oldaniuk a lelkiállapotuk problémáját; helyesen kell hozzáállniuk kötelességeikhez, továbbá komolyan és felelősségteljesen kell tenniük a dolgokat. Nem akarhatják azt, hogy csalárdak vagy felületesek legyenek. Az ember a kötelességét Istenért teljesíti, nem pedig egy másik emberért; ha az emberek el tudják fogadni, hogy Isten vizsgálja őket, akkor helyes lesz a lelkiállapotuk. Ráadásul az embereknek, miután valamit tettek, meg kell vizsgálniuk azt, és el kell gondolkodniuk azon, és ha egy kicsi nyugtalanságot is éreznek a szívükben, és az alapos vizsgálódás után rájönnek, hogy valóban van valami probléma, akkor változtatniuk kell; és ha ezeket a változtatásokat megtették, akkor megnyugszik a szívük. Amikor az emberek nyugtalanságot éreznek, az annak a bizonyítéka, hogy probléma van, és szorgalmasan meg kell vizsgálniuk, hogy mit tettek, különösen a kulcsfontosságú szakaszokban. Ez felelősségteljes hozzáállás a kötelességek teljesítéséhez. Ha valaki képes arra, hogy komoly legyen, hogy felelősséget vállaljon, hogy a teljes szívét és minden erejét beleadja, akkor a munka megfelelően lesz elvégezve. Néha rossz lelkiállapotban vagy, és nem találsz meg vagy nem fedezel fel egy napnál is világosabb hibát. Ha a megfelelő lelkiállapotban lennél, akkor a Szentlélek megvilágosításával és vezetésével képes lennél azonosítani a problémát. Ha a Szentlélek vezetne téged, és tudatosságot adna neked, lehetővé téve számodra, hogy világosságot érezz a szívedben és tudd, hogy hol a hiba, akkor képes lennél kijavítani az eltévelyedést, és az igazság alapelveire törekedni. Ha rossz lelkiállapotban lennél, ha figyelmetlen és hanyag lennél, vajon képes lennél arra, hogy észrevedd a hibát? Nem lennél képes. Mi látszik ebből? Az, hogy a kötelességek megfelelő teljesítéséhez nagyon fontos, hogy az emberek együttműködjenek; nagyon fontos a gondolkodásmódjuk, és nagyon fontos az, hogy hová irányítják gondolataikat és eszméiket. Isten átvizsgálja őket és látja, hogy az emberek milyen lelkiállapotban vannak, és mennyi energiát fordítanak kötelességeik teljesítésére. Rendkívül fontos, hogy az emberek teljes szívüket és minden erejüket beleadják abba, amit tesznek. Az együttműködésük kulcsfontosságú összetevő. Az emberek csak akkor fognak teljes szívükkel és minden erejükkel cselekedni, ha arra törekednek, hogy ne kelljen megbánniuk semmit a teljesített kötelességeikkel és az általuk tett dolgokkal kapcsolatban, és ne legyenek adósai Istennek. Ha folyamatosan elmulasztod azt, hogy teljes szívedet és minden erődet beletedd a kötelességed teljesítésébe, ha örökké hanyag és felületes vagy, és hatalmas kárt okozol a munkának, és messze elmaradsz az Isten által megkövetelt eredményektől, akkor csakis egyetlen dolog történhet veled: Ki leszel vetve. És vajon lesz akkor még idő a megbánásra? Nem lesz. Ezeket a tetteket öröké bánni fogod, szégyenfolttá válnak! Az örökös hanyagság és felületesség szégyenfolt, súlyos vétek – így van vagy sem? (Így van.) Arra kell törekedned, hogy teljes szívvel és teljes erővel elvégezd a kötelességeidet, és mindent, amit tenned kell, hogy ne legyél hanyag és felületes, és ne legyen semmi megbánnivalód. Ha ezt meg tudod tenni, a teljesített kötelességedről Isten meg fog emlékezni. Azok a dolgok, amelyekről Isten megemlékezik, a jótettek. Melyek akkor azok a dolgok, amelyekről Isten nem emlékezik meg? (A vétkek és a gonosz tettek.) Lehet, hogy nem fogadod el, hogy ezek gonosz tettek, ha most ezt mondanák róluk, de ha eljön a nap, amikor komoly következményei és negatív hatása lesz ezeknek a dolgoknak, akkor érzékelni fogod, hogy ezek nem pusztán viselkedésbeli vétkek, hanem gonosz tettek. Amikor erre rájössz, bánkódni fogsz, és azt gondolod majd: „Egy kis figyelmet kellett volna fordítanom a megelőzésre! Egy kicsit több megfontolással és erőfeszítéssel az elején elkerülhető lett volna ez a következmény.” Semmi sem fogja kitörölni ezt az örök szégyenfoltot a szívedből, és ha emiatt állandó adósságba kerülsz, akkor bajban leszel. Ma tehát arra kell törekedned, hogy teljes szívedet és minden erődet beleadd az Istentől kapott megbízatásodba, hogy minden kötelességedet tiszta lelkiismerettel, megbánás nélkül, oly módon teljesítsd, hogy arról Isten megemlékezzen. Bármit is teszel, ne légy hanyag és felületes. Ha hirtelen felindulásból elkövetsz egy hibát, és az súlyos vétek, akkor ez örökké szégyenfoltot hagy rajtad. Ha megbánsz valamit, azt nem tudod majd jóvátenni, és ez a megbánás örökké veled marad. Mindkét utat világosan kell látnod. Melyiket kellene választanod, hogy Isten dicséretében részesülj? Teljesítsd a kötelességedet teljes szívedből és minden erőddel, hajts végre és halmozz fel jótetteket, megbánnivaló nélkül. Bármit is teszel, ne tégy gonosz dolgokat, amelyek megzavarnak másokat kötelességeik teljesítésében, ne tégy semmi olyat, ami ellentétes az igazsággal és ami ellenáll Istennek, és ne okozz életre szóló megbánást. Mi történik, amikor egy ember túl sok vétket követ el? Isten haragját vonja magára az Ő jelenlétében! Ha egyre többet vétkezel, és Isten haragja egyre nagyobb lesz irántad, akkor végül meg leszel büntetve.

A felszínen látszólag néhány embernek nincsenek komolyabb problémái a kötelességeik teljesítésének időszaka során. Nem tesznek semmi nyíltan gonosz dolgot; nem okoznak félbeszakításokat vagy zavarásokat, és nem járnak az antikrisztusok útján. Kötelességeik teljesítése közben nem merülnek fel nagyobb hibák vagy elvi problémák, mégis, anélkül, hogy észrevennék, néhány rövid év alatt lelepleződnek, és kiderül róluk, hogy egyáltalán nem fogadják el az igazságot, mint a nem hívők. Miért van ez így? A többi ember nem látja a problémát, Isten azonban megvizsgálja ezeknek az embereknek a szíve legmélyét, és Ő látja a problémát. Mindig is felületesen és bűnbánat nélkül teljesítették kötelességeiket. Az idő múlásával természetesen lelepleződnek. Mit jelent az, hogy még mindig nincs bennük bűnbánat? Azt jelenti, hogy bár mindvégig teljesítették a kötelességeiket, mindig rossz hozzáállással viseltettek feléjük, hanyag, felületes és laza hozzáállással, soha nem lelkiismeretesek, és még kevésbé szentelik teljes szívüket a kötelességeiknek. Lehet, hogy tesznek egy kis erőfeszítést, de csak színlelnek. Nem adnak bele mindent a kötelességeik teljesítésébe, és a vétkeik végtelenek. Isten szemében soha nem tanúsítottak bűnbánatot; mindig felületesek és hanyagok voltak, és soha nem történt bennük változás – vagyis nem mondtak le a bennük lévő gonoszságról, és nem tartottak bűnbocsánatot Őelőtte. Isten nem látja bennük a bűnbánat hozzáállását, és nem lát változást hozzáállásukban. Kitartóan ilyen hozzáállással és ilyen módszerrel tekintenek a kötelességeikre és Isten megbízatásaira. Ez a makacs, hajthatatlan beállítottságuk mindvégig változatlan marad, sőt mi több, soha nem érzik, hogy tartoznak Istennek, soha nem érzik, hogy hanyagságuk és felületességük vétek, gonosz cselekedet. Szívükben nincs lekötelezettség, nincs bűntudat, nincs önmarcangolás, és még kevésbé van jelen az önvád. És ahogy egyre több idő telik el, Isten belátja, hogy az ilyen ember menthetetlen. Nem számít, hogy mit mond Isten, és nem számít, hogy az illető hány prédikációt hall, vagy mennyit ért meg az igazságból, a szíve mozdulatlan marad, a hozzáállása pedig nem változik vagy fordul meg. Isten látja ezt, és azt mondja: „Nincs remény ennek az embernek. Semmi, amit mondok, nem érinti meg a szívét, és semmi, amit mondok, nem okoz nála pálfordulást. Nincs mód arra, hogy megváltoztassam. Ez a személy alkalmatlan arra, hogy teljesítse kötelességét, és alkalmatlan arra, hogy szolgálatot teljesítsen az Én házamban.” Miért mondja ezt Isten? Azért, mert amikor az ilyen ember a kötelességét teljesíti és munkát végez, akkor következetesen hanyag és felületes. Nem számít, mennyire metszik meg és mennyit foglalkoznak vele, és nem számít, mennyi türelemmel és elnézéssel viseltetnek feléje, ennek nincs hatása, és nem tudja őt igazán bűnbánatra vagy változásra késztetni. Nem tudja rávenni őt arra, hogy jól végezze a kötelességét, és nem tudja lehetővé tenni számára, hogy elinduljon az igazságra való törekvés útján. Az ilyen ember tehát menthetetlen. Amikor Isten úgy ítéli meg, hogy egy ember menthetetlen, akkor vajon továbbra is erős kézzel fogja tartani ezt az embert? Nem fogja. Isten el fogja engedni őt. Vannak, akik mindig könyörögnek: „Istenem, légy velem kíméletes, ne kelljen szenvednem, ne fegyelmezz meg. Adj nekem egy kis szabadságot! Hadd tegyem a dolgokat egy kicsit hanyagul és felületesen! Hadd legyek egy kicsit szétszórt! Hadd legyek a magam ura!” Nem akarják, hogy korlátok közé kerüljenek. Isten azt mondja erre: „Nem akarsz a helyes úton járni, ezért elengedlek. Szabad kezet adok neked. Menj, és tedd, amit akarsz. Nem foglak megmenteni, mert menthetetlen vagy.” Vajon az ilyen menthetetlen embereknek van egyáltalán lelkiismeretük? Képesek-e bármiféle módon érzékelni a lekötelezettséget? Képesek-e bármiféle módon érzékelni a vádat? Képesek-e arra, hogy érzékeljék Isten szemrehányását, fegyelmezését, csapásait és ítéletét? Nem képesek. Nincsenek tudatában ezeknek a dolgoknak, mindezek csak halványan vannak ott a szívükben, ha egyáltalán ott vannak. Amikor valaki ebbe a szakaszba kerül, hogy Isten már nincs ott a szívében, vajon el tudja még érni az üdvösséget? Nehéz megmondani. Ha valakinek a hite ilyen szintre jutott, akkor az veszélyben van. Tudjátok-e, hogyan kell törekednetek, hogyan kell gyakorolnotok, és milyen utat kell választanotok, hogy elkerüljétek ezt a következményt, és biztosítsátok, hogy ne kerüljetek ilyen állapotba? A legfontosabb először is az, hogy kiválasszátok a helyes utat, majd ezután arra összpontosítsatok, hogy jól végezzétek azt a kötelességet, amelyet éppen teljesítenetek kell. Ez a minimális követelmény, a legalapvetőbb követelmény. Ez az alap, amelyen keresnetek kell az igazságot, és törekednetek kell a normákra, hogy megfelelően teljesítsétek a kötelességeiteket. Ez azért van így, mert az tükrözi a legszembetűnőbb módon a köteléket, amely összeköt téged Istennel, ahogyan az Isten által rád bízott ügyeket és az Általa rád bízott kötelességet kezeled, és amilyen hozzáállással viseltetsz. Ez az, ami a legjobban megfigyelhető és a leginkább gyakorlatias. Isten vár; látni akarja a hozzáállásodat. Ebben a döntő pillanatban sietned kell, Isten tudtára kell adnod az álláspontodat, el kell fogadnod az Ő megbízatását, és jól kell teljesítened a kötelességedet. Ha felfogtad ennek a pontnak a jelentőségét, és teljesítetted az Istentől kapott megbízatást, akkor a kapcsolatod Istennel normális lesz. Ha olyankor, amikor Isten rád bíz egy feladatot, vagy azt mondja, hogy teljesíts egy bizonyos kötelességet, a hozzáállásod felületes és közönyös, és nem veszed komolyan a kötelességedet, az nem éppen az ellenkezője a kötelesség teljes szívedből és minden erőddel való teljesítésének? Lehet-e így jól teljesíteni a kötelességedet? Természetesen nem. Nem fogod megfelelően teljesíteni a kötelességedet. Tehát a kötelességed teljesítése során tanúsított hozzáállásod döntő fontossággal bír, csakúgy, mint az általad választott módszer és út. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, azok, akik nem teljesítik jól a kötelességeiket, kivettetnek.

32. szemelvény

Sokan hanyagul és felületesen teljesítik a kötelességüket, soha nem veszik azt komolyan, mintha a hitetleneknek dolgoznának. A dolgukat durván, felületesen, közömbösen és nemtörődöm módon végzik, mintha minden csupán tréfa lenne. Miért van ez így? Mert ők hitetlenek a szolgálat végzésében; nem hívők a kötelességek teljesítésében. Ezek az emberek rendkívül zsiványak; szétszórtak és féktelenek, és nem különböznek a hitetlenektől. Amikor saját magukért tesznek dolgokat, akkor természetesen nem hanyagok és felületesek, akkor miért ennyire kevéssé komolyak és szorgalmasak, amikor a kötelességeik teljesítéséről van szó? Bármit is tesznek, bármilyen kötelességet is teljesítenek, van bennük egyfajta játékosság és csínytevés. Ezek az emberek mindig hanyagok és felületesek, és mindig van bennük valamifajta csalárdság. Van az ilyen emberekben emberiesség? Biztos, hogy nincs bennük emberiesség; és nem rendelkeznek a lelkiismeret és az értelem legcsekélyebb fokával sem. Mint a vadszamarak vagy a vadlovak, állandó irányítást és felügyeletet igényelnek. Becsapják és kicselezik Isten házát. Ezek alapján vajon rendelkeznek bármiféle őszinte hittel Őbenne? Feláldozzák-e magukat Őérte? Bizonyosan elmaradnak az elvárásoktól, és nem alkalmasak a szolgálatra. Ha bárki más ilyen embereket alkalmazna, néhány napon belül el is bocsátaná őket. Isten házában teljesen helytálló, ha azt mondjuk, hogy ők szolgálattevők és munkások, és csak kivetni lehet őket. Sokan vannak, akik gyakran hanyagul és felületesen teljesítik kötelességeiket. Amikor szembesülnek azzal, hogy megmetszik őket és foglalkoznak velük, még mindig nem hajlandók elfogadni az igazságot, makacsul kitartanak az álláspontjuk mellett, sőt még kifogásolják is, hogy Isten háza igazságtalan velük szemben, és hiányzik belőle az irgalom és a tolerancia. Nem észszerűtlen ez? Tárgyilagosabban fogalmazva, ez egy arrogáns beállítottság, és hiányzik belőlük a legcsekélyebb lelkiismeret és értelem. Azoknak, akik valóban hisznek Istenben, legalább arra képesnek kell lenniük, hogy elfogadják az igazságot, és hogy a lelkiismeret és az értelem megsértése nélkül tegyenek dolgokat. Azok az emberek, akik képtelenek elfogadni vagy alávetni magukat annak, hogy megmetsszék őket és foglalkozzanak velük, túlságosan arrogánsak, önelégültek és egyszerűen észszerűtlenek. Nem túlzás vadállatoknak nevezni őket, mert teljesen közömbösek mindennel szemben, amit tesznek. Pontosan úgy teszik a dolgokat, ahogyan nekik tetszik, és nem törődnek a következményekkel; ha problémák merülnek fel, nem érdekli őket. Az ilyen emberek nem alkalmasak a szolgálatra. Mivel így kezelik a kötelességeiket, mások nem bírják nézni őket, és nincs bizalmuk irántuk. Akkor vajon Isten képes bizalommal lenni irántuk? Azzal, hogy még ennek a minimális követelménynek sem felelnek meg, alkalmatlanok a szolgálatra, és csupán kivetni lehet őket. Milyen arrogánsak tudnak lenni egyes emberek? Mindig azt hiszik, hogy bármit megtehetnek; függetlenül attól, hogy mi van számukra elrendezve, azt mondják: „Ez könnyű; nem nagy ügy. Meg tudom oldani. Nincs szükségem senkire, akivel kommunikálhatok az igazságalapelvekről; tudok magamra vigyázni.” Azáltal, hogy mindig ilyen a hozzáállásuk, sem a vezetők, sem a dolgozók nem bírják nézni ezeket az embereket, és nincs bizalmuk az általuk végzett dolgokban. Hát nem arrogáns és önelégült emberek ezek? Ha valaki túlzottan arrogáns és önelégült, az szégyenletes viselkedés, és ha nem történik ebben változás, akkor soha nem fogja megfelelően teljesíteni a kötelességeit. Milyen hozzáállással kellene a kötelességek teljesítéséhez viszonyulni? A legkevesebb, hogy a hozzáállása felelősségteljes legyen. Nem számít, milyen nehézségek és problémák érik utol az embert, az igazságalapelveket kell keresnie, meg kell értenie az Isten háza által megkövetelt normákat, és tudnia kell, milyen eredményeket kellene elérnie a kötelességei teljesítése által. Ha valaki képes arra, hogy felfogja ezt a három dolgot, akkor könnyedén teljesíteni tudja a kötelességeit a megfelelő módon. Nem számít, milyen kötelességeket teljesít az ember, ha először megérti az alapelveket, megérti az Isten háza által támasztott követelményeket, és tudja, milyen eredményeket kellene elérnie, akkor nem áll-e előtte egy út a kötelességei teljesítéséhez? Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ember hogyan viszonyul a kötelességek teljesítéséhez. Azok, akik nem szeretik az igazságot, hanyagul és felületesen teljesítik a kötelességeiket – nem rendelkeznek a helyes hozzáállással, soha nem keresik az igazságalapelveket, nem gondolkodnak Isten házának követelményein és azon, hogy milyen eredményeket kellene elérniük. Hogyan is tudnák megfelelően teljesíteni a kötelességeiket? Ha olyasvalaki vagy, aki őszintén hisz Istenben, akkor olyankor, amikor hanyag és felületes vagy, imádkoznod kell Hozzá, el kell gondolkodnod önmagadon és meg kell ismerned önmagadat; el kell hagynod romlott beállítottságaidat, keményen kell dolgoznod az igazságalapelveken, és törekedned kell arra, hogy megfelelj az Őáltala elvárt normáknak. Ha így teljesíted a kötelességedet, fokozatosan meg fogsz felelni Isten háza követelményeinek. Az igazság az, hogy nem túl nehéz jól teljesíteni a kötelességedet. Csak azon múlik, hogy tisztességes és szorgalmas vagy-ei, hogy rendelkezel-e lelkiismerettel és értelemmel. Sok hitetlen van, aki komolyan dolgozik, és ennek eredményeként sikereket ér el. Ők semmit sem tudnak az igazságalapelvekről, hogy lehet, hogy mégis ilyen jól teljesítenek? Azért, mert tudatosak és szorgalmasak, ezért komoly és alapos munkát tudnak végezni, és így könnyen elvégzik a dolgokat. Isten házának egyik kötelessége sem túl nehéz. Mindaddig, amíg teljes szívedet beleadod, és minden tőled telhetőt megteszel, addig jó munkát tudsz végezni. Ha nem vagy tisztességes, és nem vagy szorgalmas semmiben, amit teszel, ha folyamatosan arra törekszel, hogy megkíméld magad a bajtól, ha mindig hanyag vagy és felületes, és csak átevickélsz a dolgokon, ha nem teljesíted jól a kötelességedet, ha összekuszálod a dolgokat, és ennek következtében kárt okozol Isten házának, az azt jelenti, hogy gonosz dolgokat teszel, és ez olyan vétek lesz, amelyet Isten gyűlöl. Az evangélium terjesztésének kulcsfontosságú pillanataiban, ha nem érsz el jó eredményeket a kötelességedben, és nem játszol pozitív szerepet, vagy ha félbeszakításokat és zavarokat okozol, akkor természetes, hogy Isten gyűlölni fog téged, ki leszel vetve, és elveszíted az esélyed az üdvösségre. Ezt pedig örökké bánni fogod! Az, hogy Isten felmagasztal téged azért, mert teljesíted a kötelességedet, az egyetlen esélyed az üdvösségre. Ha felelőtlen vagy, könnyelműen kezeled a dolgokat, hanyag és felületes vagy, akkor ezzel a hozzáállással viseltetsz az igazság és Isten iránt. Ha a legkevésbé sem vagy őszinte, illetve engedelmes, hogyan is nyerhetnéd el Isten üdvösségét? Az idő most olyan értékes; minden nap és minden másodperc döntő fontosságú. Ha nem keresed az igazságot, ha nem összpontosítasz az életbe való belépésre, és ha hanyag vagy és felületes, és becsapod Istent a kötelességed teljesítésében, az valóban értelmetlen és veszélyes dolog! Amint Isten meggyűlöl és kivet téged, a Szentlélek nem fog többé munkálkodni benned, és onnan már nincs visszaút. Van olyan, hogy valami, amit az ember egyetlen perc alatt tesz, tönkreteszi az egész életét. Néha egyetlen, Isten természetét sértő szó miatt lelepleznek és kivetnek valakit – nem olyasmi ez, ami néhány perc alatt megtörténhet? Pontosan úgy, mint egyesek, akik a kötelességeik teljesítése ellenére következetesen felelőtlenül cselekszenek, meggondolatlanul viselkednek, és mindenféle korlátok nélkül cselekszenek. Ők lényegében hitetlenek és nem hívők, és bármit is tesznek, elrontják a dolgokat. Az ilyen emberek nem csak veszteséget okoznak Isten háza számára ennek következtében, hanem elveszítik az üdvösségük esélyét is. Ily módon elveszítik a kötelességeik teljesítésére való alkalmasságukat is. Ez azt jelenti, hogy lelepleződnek és kivettetnek, ami szomorú dolog. Néhányan közülük bűnbánatot akarnak majd tanúsítani, de mit gondoltok, lesz erre lehetőségük? Miután kivettettek, elvesztették az esélyüket. És miután Isten elhagyta őket, szinte lehetetlen lesz számukra, hogy megváltsák magukat.

Milyen embereket ment meg Isten? Mondhatjátok, hogy mindannyian rendelkeznek lelkiismerettel és értelemmel, és el tudják fogadni az igazságot, mert csak azok képesek elfogadni és becsben tartani az igazságot, akik rendelkeznek lelkiismerettel és értelemmel, és mindaddig, amíg megértik az igazságot, addig gyakorolni is tudják azt. A lelkiismerettel és értelemmel nem rendelkező emberek azok, akikből hiányzik az emberiesség; a köznyelvi szóhasználatban úgy mondjuk, hogy hiányzik belőlük az erény. Milyen természetet jelent az erény hiánya? Egy emberiesség nélküli természetet, amely méltatlan arra, hogy embernek nevezzék. Ahogy a mondás tartja, az emberből bármi hiányozhat, kivéve az erény – anélkül már nem is ember, hanem inkább egy emberi alakot öltött vadállat. Nézd meg azokat a démonokat és ördögkirályokat, akik csak azért tesznek dolgokat, hogy fellázadjanak Isten ellen, és kárt okozzanak az Ő választott népének. Nem hiányzik belőlük az erény? De igen; valóban hiányzik belőlük. Azok az emberek, akik túl sok olyan dolgot tesznek, amelyekből hiányzik az erény, kétségtelenül megtorlással fognak szembenézni. Akikből hiányzik az erény, azokból hiányzik az emberiesség; hogyan is tudnák jól teljesíteni a kötelességeiket? Méltatlanok a kötelességek teljesítésére, mert vadállatok. Azok, akikből hiányzik az erény, nem teljesítenek jól semmilyen kötelességet. Az ilyen emberek méltatlanok arra, hogy embernek nevezzék őket. Ők vadállatok, emberi alakot öltött vadállatok. Csak azok képesek emberi ügyeket intézni, állni a szavukat, csak azok megbízhatóak, és nevezhetők „tisztességes úriembernek”, akiknek van lelkiismeretük és értelmük. A „tisztességes úriember” kifejezés nem használatos Isten házában. Helyette Isten háza azt követeli meg az emberektől, hogy becsületesek legyenek, mert az jelenti az igazságot. Csakis a becsületes emberek megbízhatóak, ők rendelkeznek lelkiismerettel és értelemmel, és ők méltók arra, hogy embernek nevezzék őket. Ha egy ember el tudja fogadni az igazságot, miközben teljesíti a kötelességeit, és képes az elvek szerint cselekedni, megfelelően teljesítve a kötelességeit, akkor ez az ember valóban becsületes és tényleg megbízható. És azok, akik elnyerhetik Isten üdvösségét, azok becsületes emberek. Az, hogy becsületes és megbízható ember vagy-e, nem a képességeidről vagy a megjelenésedről szól, és még kevésbé a képességedről, a hozzáértésedről vagy az adottságaidról. Mindaddig, amíg elfogadod az igazságot, felelősségteljesen cselekszel, rendelkezel lelkiismerettel és értelemmel, és alá tudod vetni magad Istennek, addig ez elég. Nem számít, hogy az ember milyen képességekkel rendelkezik, az igazi kérdés az, hogy hiányzik-e belőle az erény vagy sem. Ha valakiben nincs erény, az többé nem tekinthető embernek, hanem csupán vadállatnak. Akiket kivetnek Isten házából, azokat azért vetik ki, mert hiányzik belőlük az emberiesség és az erény. Ezért az Istenben hívő embereknek képesnek kell lenniük az igazság elfogadására, becsületes embereknek kell lenniük, rendelkezniük kell legalább lelkiismerettel és értelemmel, jól kell tudni teljesíteni a kötelességeiket, és képesnek kell lenniük Isten megbízatásának végrehajtására. Csak ezek az emberek nyerhetik el Isten üdvösségét; ők azok, akik őszintén hisznek Benne, és ők azok, akik őszintén feláldozzák magukat Érte. Ők azok az emberek, akiket Isten megment.

Gyakran megvizsgáljátok viselkedéseteket és szándékaitokat a dolgok végzése és kötelességeitek teljesítése közben? (Ritkán.) Ha csak ritkán tartotok önvizsgálatot, vajon fel tudjátok ismerni romlott beállítottságokat? Vajon meg tudjátok érteni a valódi állapototokat? És ha valóban feltárjátok romlott beállítottságotokat, annak milyen következményei lesznek? Mindezekkel a dolgokkal nagyon tisztában kell lennetek. Ha valaki nem tart önvizsgálatot, ha következetesen hanyagul és felületesen, az alapelvek legcsekélyebb alkalmazása nélkül tesz dolgokat, annak az lesz az eredménye, hogy sok gonosz cselekedetet követ el, lelepleződik, és kivettetik. Nem komoly következmény ez? Az önvizsgálat az út a probléma megoldásához. Mivel az emberi romlottság mélyen gyökerezik, mondjátok, elfogadható-e, ha csak ritkán tartotok önvizsgálatot? Lehet-e jól teljesíteni a kötelességeiteket anélkül, hogy az igazságot keresnétek, hogy feloldjátok romlott beállítottságotokat? Ha a romlott beállítottságokat nem oldjátok fel, akkor könnyű rosszul cselekedni, megszegni az alapelveket, sőt, gonosz dolgokat tenni. Ha soha nem tartotok önvizsgálatot, akkor ez gond – akkor nem különböztök a hitetlenektől. Vajon nem éppen emiatt vettetnek ki sokan? Az igazságra való törekvés közben hogyan kell gyakorolnotok ahhoz, hogy elérjétek azt? Fontos, hogy az ember kötelessége teljesítése során gyakran megvizsgálja önmagát, és elgondolkodjon azon, hogy nem szegte-e meg az alapelveket, nem fedte-e fel romlottságát, és nincsenek-e rossz szándékai. Ha Isten szavai szerint elmélkedtek magatokról, és megnézitek, azok hogyan vonatkoznak rátok, akkor könnyű lesz megismerni magatokat. Ha így elmélkedtek magatokról, akkor fokozatosan feloldjátok romlott beállítottságotokat, és könnyedén feloldjátok gonosz gondolataitokat, káros szándékaitokat és motivációitokat. Ha csak akkor elmélkedtek ezekről, amikor valami rosszul sikerült, ha csak azután elmélkedtek, miután már hibát követtetek el, vagy csak akkor, amikor már gonoszságot követtetek el, akkor már egy kicsit késő. A következmények már megtörténtek, és ez véteknek minősül. Ha túl sok gonosz dolgot tesztek, és csak akkor elmélkedtek magatokról, amikor már ki lettetek vetve, akkor már túl késő, hiába a sírás és a fogcsikorgatás. Azok, akik valóban hisznek Istenben, képesek arra, hogy teljesítsék kötelességeiket – ez Isten felmagasztalása és áldása, egy olyan lehetőség, amelyet meg kell becsülnötök. Ezért különösen fontos, hogy kötelességeitek teljesítése során gyakran elmélkedjetek magatokról. Gyakran kell elmélkedni és mindennel kapcsolatban önvizsgálatot kell tartani. Az embernek magába kell néznie, hogy meglássa a szándékait és az állapotát, meg kell vizsgálnia, hogy Isten színe előtt él-e, hogy a cselekedetei mögött álló szándékok helyesek-e, és hogy mind a cselekedeteinek indítékai, mind a forrása kiállja-e Isten vizsgálatát, és alá lett-e vetve Isten vizsgálatának. Van, hogy az ember úgy érzi, hogy az igazság keresése, amikor kötelességei teljesítése során nehézségekkel szembesül, megterhelő. Azt gondolja: „Ez megteszi. Elég jó így is.” Ez tükrözi az ember hozzáállását a dolgokhoz és mentalitását a kötelességeit illetően. Ez a mentalitás egyfajta állapot. Mi ez az állapot? Vajon nem egyfajta felelősségtudat nélküli, hanyag és felületes hozzáállás a kötelességekhez? (De igen.) Tekintettel egy ilyen komoly probléma létezésére, nagyon veszélyes, ha nem tartunk önvizsgálatot. Vannak, akiket ez az állapot hidegen hagy. Azt gondolják: „Az a normális, ha egy kicsit hanyagok és felületesek vagyunk, az emberek már csak ilyenek. Mi ezzel a probléma?” Vajon nem összezavarodott emberek ezek? Nem túl veszélyes-e, ha valaki így látja a dolgokat? Nézzétek meg azokat, akik kivettettek. Nem hanyagul és felületesen teljesítik-e mindig a kötelességeiket? Ez történik, ha az ember hanyag és felületes. Előbb vagy utóbb azok az emberek, akik könnyen hanyagok és felületesek, tönkreteszik magukat, és addig nem hajlandók változtatni a szokásaikon, amíg a halál küszöbén nem állnak. A kötelességek hanyag és felületes teljesítése komoly problémát jelent, és ha nem tudtok helyesen elmélkedni magatokról, és nem keresitek az igazságot a problémák megoldása érdekében, az valóban rendkívül veszélyes – bármikor kivettethettek. Ha van egy ilyen súlyos probléma, és még mindig nem tartotok önvizsgálatot és nem keresitek az igazságot a megoldás érdekében, akkor ártani fogtok magatoknak és tönkreteszitek magatokat, és amikor eljön a nap, amikor kivetnek benneteket, és hozzáláttok a síráshoz és a fogcsikorgatáshoz, akkor mindez már túl késő lesz.

33. szemelvény

Egyesek nem tudják, hogyan tapasztalják meg Isten munkáját és hogyan alkalmazzák a szavait kötelességük teljesítése során vagy a valóságos életben. Mindig arra számítanak, hogy ha sok összejövetelre járnak, elnyerik az igazságot és gyarapodik az életük. Ez azonban valószerűtlen, és egy olyan érv, ami nem állja meg a helyét. Életet Isten szavainak megtapasztalásával, valamint az ítélet és a fenyítés megtapasztalásával nyerhetünk. Akik tudják, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, képesek megérteni és gyakorolni az igazságot, elfogadni a megmetszést és azt, hogy foglalkoznak velük, bemenni az igazságvalóságba, változtatni a beállítottságukon, és így Isten tökéletesíteni tudja őket kötelességük teljesítésekor, függetlenül attól, milyen kötelességet teljesítenek. Akik lusták és kényelemre vágynak, nem hajlandóak kötelességeket teljesíteni és nem is tapasztalják meg Isten munkáját kötelességük teljesítésekor. Ezek az emberek folyamatosan azt kérik, hogy Isten háza összejöveteleket, prédikációkat és közlést nyújtson számukra az igazságról. Következésképp, tíz vagy húsz hitben eltöltött év és számtalan prédikáció meghallgatása után még mindig nem értik vagy nyerték el az igazságot. Nem tudják, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, nem értik, mit jelent az Istenbe vetett hit és nem tudják, hogyan kell megtapasztalni Isten szavait, hogy megismerjék önmagukat, és elnyerjék az igazságot és az életet. Olyan emberek, akik kényelemre vágynak és kibújnak a kötelességeik alól, ezért lelepleződnek és kirekesztik őket azért, ahogy a kötelességeiket teljesítik. Nos, mindazok, akik hajlandóak kötelességeiket teljesíteni és fontosnak tartják az igazságra való törekvést, kötelességük teljesítése során valamelyest belépnek az életbe, elgondolkodnak, hogy megismerjék magukat, amikor romlottságot tanúsítanak, és amikor nehézségekbe ütköznek a kötelességeik teljesítése során, az igazságot és az igazsággal kapcsolatos közlést keresik a problémák megoldása érdekében. Több évnyi kötelességteljesítés után akaratlanul is egyértelmű jutalmakat aratnak, tapasztalati tanúságtételről beszélhetnek, bizonyos ismeretekkel rendelkeznek Isten munkájáról és természetéről, és ezáltal változásokat idéznek elő életfelfogásukban. Jelenleg az egyházak mindenhol megtisztítják magukat a gonosz emberektől és azoktól, akik bomlasztóak és zavart okoznak. Általában azok maradnak, akik képesek kitartani kötelességük teljesítése mellett, bizonyos fokig hűségesek, és fontosnak tartják az igazság keresését a problémák megoldása érdekében. Ők azok, akik bizonyságtételükben szilárdan állnak. Meg kell tanulnotok Isten szavait a valóságos életben és kötelességeitek teljesítése során alkalmazni, gyakorolni és használni. Amikor pedig problémák és nehézségek merülnek fel, meg kell tanulnotok az igazság keresését a megoldásuk érdekében. Továbbá meg kell tanulnotok figyelembe venni Isten akaratát kötelességeitek teljesítése során, és dolgozzatok az igazság gyakorlásán és azon, hogy a dolgokat minden ügyben az alapelvek szerint kezeljétek. Meg kell tanulnotok gyakorolni az Isten iránti szeretetet, és istenszerető szívvel tekintettel lenni az Ő terhére, és elérni azt a pontot, ahol eleget tudtok tenni Neki. Csak az ilyen ember szereti igazán Istent. Ha így gyakorolsz, még ha nem is érted meg teljes mértékben az igazságot, megfelelően tudod teljesíteni a kötelességeidet és nem csak a gondatlanságodat és felületességedet tudod rendbe hozni, hanem megtanulhatod gyakorolni az Isten iránti szeretetet, alávetni magad és eleget tenni Neki kötelességeid teljesítése során, és ez az életbe való belépés leckéje. Ha gyakorolni tudod az igazságot és ily módon minden dologban az alapelvek szerint tudsz eljárni, akkor belépsz az igazságvalóságba és az életbe. Nem számít, mennyire elfoglalt vagy a kötelességeid teljesítése során, amikor megízleled az életbe való belépés gyümölcsét, az életed gyarapodását, és alá tudod vetni magad Isten irányításának és intézkedéseinek, akkor majd örömöd leled a kötelességeid teljesítésében. Mindegy, milyen elfoglalt vagy, nem érzed majd magad kimerültnek. A szíved mindig tele lesz békével és örömmel, valamint különösen gazdagnak és nyugodtnak érzed majd magad. Mindegy, milyen nehézség merül fel, amikor az igazságot keresed, a Szentlélek megvilágosít és vezet téged. Ezt követően részesülsz Isten áldásában. Továbbá, függetlenül attól, hogy elfoglalt vagy-e vagy sem kötelességeid teljesítése során, fontos, hogy alkalmanként megfelelő testmozgást és észszerű fitnesztevékenységet végezz. Ez elősegíti a keringést, segít fenntartani a magas energiaszintet, és hatékony lehet bizonyos foglalkozási megbetegedések megelőzésében. Ez rendkívül hasznos a feladataid megfelelő elvégzésében. Ily módon, ha a kötelességeid teljesítése során több leckét is el tudsz sajátítani, több igazságot is megértesz, igazán megismered Istent, végül pedig féled Istent és kerülöd a rosszat, akkor teljes mértékben igazodni fogsz az Ő akaratához. Ha képes vagy elérni az Isten iránti szeretetet, tanúságot teszel Őmellette, eléred a szív és akarat egységét Vele, akkor azon az úton jársz, amelyen Ő tökéletessé tesz. Az ilyen személy Isten áldásában részesül, ami hihetetlenül áldásos dolog. Ha őszinte áldozatot hozol Istenért, akkor bizonyosan bőséges áldásokban részesülsz Istentől. Azok, akik nem hoznak áldozatot Istenért és nem végzik el a kötelességeiket, elnyerhetik az igazságot? Elérhetik az üdvösséget? Nehéz ezt megmondani. Minden áldásban csak akkor részesülhetünk, ha elvégezzük kötelességeinket és megtapasztaljuk Isten munkáját. Az ember kötelessége teljesítése során tudja meg, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, és azt is, hogyan kell megtapasztalni az ítéletet és a fenyítést, a megpróbáltatásokat és a finomítást, valamint a megmetszést és azt, hogy foglalkoznak vele. Ezek a dolgok a leginkább méltók az áldásra. Amíg az ember szereti az igazságot és törekszik rá, előbb-utóbb elnyeri azt, megváltoztatja az életfelfogását, elnyeri Isten tetszését, és olyan valakivé válik, akit Ő megáldott.

Vannak, akik nem keresik az igazságot, amikor a kötelességeik teljesítése során valami történik velük, mindig saját elképzeléseik és képzelgéseik szerint élnek, egyéni preferenciáik szerint végzik a dolgukat és a saját akaratuk szerint vakon cselekednek. Ennek eredményeként sok mindent rosszul csinálnak, és feltartják az egyház munkáját. Amikor szembesülnek a megmetszéssel és azzal, hogy foglalkoznak velük, akkor sem fogadják el az igazságot, és folytatják önfejű és meggondolatlan viselkedésüket. Következésképpen elveszítik a Szentlélek munkáját, Istenbe vetett hitük pedig összezavarodik és sötétségbe burkolódzik. Egyesek szeretik az elismertséget és az önérdeket, és valamilyen státusz elérésére törekszenek, elfoglalják magukat ezekkel a dolgokkal anélkül, hogy figyelembe vennék Isten akaratát, vagy bármilyen közlést elfogadnának az igazságról. Végül lelepleződnek, kirekesztik őket, és sötétségbe süllyednek. Egyes hívők elismerik Isten megtestesülését, de szívükben még mindig csak a mennyei Istenben és Isten Lelkében hisznek. Állandóan elképzeléseik vannak a gyakorlati Istenről, és szívük óvatosan közelít Őfeléje, attól tartva, hogy Isten átlátja igazi énjüket. Minduntalan kerülik Istent, és amikor meglátják, úgy néznek Rá, mintha egy idegen lenne. Ennek eredményeként több éves hit után sem nyernek semmit, és egyáltalán nem hisznek Benne. Nem különböznek a nem hívőktől. Ez teljes mértékben azért van, mert nem törekednek az igazságra. Egyesek folyamatosan a gyakorlati Istent akarják látni. Arra vágynak, hogy Isten kedvében járjanak, és Ő magasabb státuszba emelje őket, hogy aztán fölényüket kihasználják az egyháznál. Ennek eredményeként becstelenségük, őszinteségük hiánya, Isten ábrázatának állandó megfigyelése és az Ő szavainak értelméről való találgatás miatt Isten visszautasítja őket. Isten nem akar többé ilyen embereket látni. Mi a célja ezen emberek Istenbe vetett hitének? Isten annyi igazságot mond, miért vizsgálják még mindig Őt? Ha hisznek Istenben, miért nem az igazságra törekednek? Miért becsvágyóak és vágyakozóak állandóan, elismerést, önérdeket, státuszt, hasznokat és előnyöket keresve? Istenben való hitüket illetően gonosz indítékokat rejtegetnek, és az emberek kiismerhetetlennek találják őket. Ezek mind a nem hívőkre jellemző viselkedésmódok. A szó szoros értelmében, aki hisz Istenben, de nem tudja elfogadni az igazságot, az nem hívő. Csak azok hisznek őszintén Istenben és nyerhetik el tetszését, akik az igazságra törekednek, igyekeznek jól teljesíteni kötelességeiket, és igyekeznek eleget tenni Istennek.

Nos, az életetek minden eltelt napja és éve értékes. Miben rejlik ez az érték? Amikor valaki a Teremtő elé kerül, a teremtés tárgyaként teljesíti kötelességét, és elnyeri az igazságot a Teremtőtől, akkor hasznossá válik Isten szemében. Vajon nem az teszi értékessé életed minden napját, hogy alázatos erőfeszítéseiddel hozzájárulsz Isten irányítási tervéhez? (De, igen.) Ez képezi az élet minden napjának értékét, és ez becses! Ha az életed minden egyes napja ilyen értékes, mit számít egy kis szenvedés vagy betegség a kötelességeid teljesítése során? Az embereknek nem szabadna panaszkodniuk. Az emberek sokat nyernek azzal, hogy Isten jelenlétében vannak. Láthatatlan kegyelmet és áldást, és láthatatlan védelmet élveznek, amely felülmúl bármit, amit el tudnak képzelni és látni tudnak. Az emberek olyan sokat kaptak, akkor mit számít egy kis betegség? Vajon nem ez az a lecke, amit az embereknek meg kell tanulniuk? Ha valaki a betegsége révén képes megérteni az igazságot, elérni az Isten iránti engedelmességet, és eleget tenni Neki, akkor az nem egy újabb áldás Tőle? A világban a megélhetésükért dolgozó emberek közül ki ne tapasztalna testi betegségeket? Vajon kit érdekel, ha ők betegek? Senkit sem érdekel, senki sem kérdezi meg, és senki sem nyújt bizonyosságot a számukra. Ti, akik Isten házában teljesítetek kötelességeket, bizonyosak lehettek? (Igen.) Mindazok, akik őszinte áldozatot hoznak Istenért bizonyosak, és részesülnek az Ő áldásaiban. Milyen bizonyosságot láttok és ismertek fel? (Engem már nem befolyásolnak és nem mérgeznek a világ gonosz irányzatai; kerülöm a hitetlenek zaklatását és bántalmazását, és mindenben élvezem Isten oltalmát és áldásait. Többé nem kap el, és nem üldöz a nagy vörös sárkány. Isten házában fogok élni, találkozom más testvérekkel, és a szívemben béke, öröm és nyugalom lesz. Minden nap eszem és iszom Isten szavát és az igazságról való közlést, és a szívem egyre ragyogóbb lesz. Az igazság megértése után a szívem különösen boldog lesz, a lelkem szabadságot és felszabadulást nyer, és többé nem tévesztenek meg vagy bántanak gonosz és csalárd emberek. Továbbá, miután tanúja lehettem Isten oltalmának és áldásának, többé már nem félek, ha katasztrófák érnek engem; a szívem nyugodt és békés. Félretettem aggodalmaimat az olyan dolgokkal kapcsolatban, hogy az alapvető szükségleteim ki lesznek-e elégítve a jövőben, és hogy valaki gondoskodik-e rólam, ha öreg leszek. Isten jelenlétében élni valóban áldás és öröm!) Amit most ízlelgettek, az korlátozott mértékű, de a nagy katasztrófa után sok mindent meg fogtok érteni és tisztán fogtok látni. Mindez Isten oltalma és áldása. Jelenleg annak ellenére, hogy néha azt tapasztaljátok, megmetszenek benneteket és foglalkoznak veletek, és megpróbáltatásokon és finomításokon mentek át, néha pedig megtapasztaljátok Isten ítéletét és fenyítését, és szenvedtek az Ő szavaitól, ez az üdvösség elérésének és a tökéletesedésnek az elszenvedése, ami nem ugyanaz, mint a hitetlenek szenvedése. A legfontosabb dolog, hogy miközben Isten házában a kötelességeiteket teljesítitek, a teremtés hasznos tárgyává váljatok, értékes és értelmes életet éljetek ahelyett, hogy a testnek és a Sátánnak élnétek, hisz az igazságra való törekvésért éltek és azért, hogy eleget tegyetek Istennek. Kötelességeid teljesítése során sok igazságot meg fogsz érteni és Isten akaratát is megérted. Ez a legértékesebb dolog. Miután megértetted az igazságot, beléptél az igazságvalóságba, és életedként elnyerted az igazságot, Isten jelenlétében és világosságban fogsz élni. Most minden nap teljesíted kötelességeidet, és minden megélt napnak megvan a maga jutalma és értéke. Te is elnyerted az igazságot, és Isten jelenlétében élsz. Ez bizonyosságot ad? (Igen.) Mi ez a bizonyosság? (Hogy a Sátán nem kap el.) Azon túl, hogy a Sátán nem kap el, mi az, ami még lényegesebb dolog? Isten embernek teremtett téged, és most már képes vagy teljesíteni a kötelességedet, megérteni az Ő akaratát, rendelkezni az igazságvalósággal, követni az Ő útját és az Ő akarata szerint élni. Isten elismer téged, és ez számodra a bizonyosság és a garancia arra, hogy Isten nem fog elpusztítani. Nem ez az életed alapja? Ezek nélkül vajon jogosult vagy arra, hogy tovább élj? (Nem.) Hogyan lehet megszerezni ezt a jogosultságot? Vajon nem azáltal, hogy képes vagy teljesíteni a teremtés tárgyának kötelességeit, eleget tenni Isten akaratának, követni az Ő útját, valamint elnyerni az igazságvalóságot, és Isten szavát életedként kezelni? (Igen.) Ezek miatt a dolgok miatt képes vagy imádni Őt, és az Ő szemében a teremtés megfelelő tárgya vagy. Hogyan is tudna nem örülni neked? Kik azok, akiket Isten el akar pusztítani? A teremtésnek miféle tárgyai ők? (Gonosztevők.) Bárki, aki rosszat cselekszik, ellenáll Istennek és ellenséges vele, Isten ellenségévé válik és elsőként pusztul el. Ezek olyan antikrisztusok, akik versengenek Istennel a státuszért, nem hívők. Ezeknek az embereknek elegük van az igazságból, ellenségesek Istennel, nem törekednek az igazságra és a végletekig szembeszállnak Vele, semennyire sem tudják teljesíteni kötelességüket, mint a teremtés tárgyai: ezeket az embereket akarja Isten elpusztítani. Akik nem teljesítik kötelességeiket, azok nem hívők. Mások annak ellenére, hogy teljesítik kötelességeiket, folyamatosan hanyagok és felületesek, képesek rosszat cselekedni és zavart okozni, ellenállni és szembeszállni Istennel. Vajon Isten szemében a teremtés megfelelő tárgyainak tekinthetők az ilyen emberek? (Nem tekinthetők annak.) Mi lesz végül a teremtés nem megfelelőnek ítélt tárgyaival? (Isten kiveti és elpusztítja őket.) Rejlik-e érték a teremtés nem megfelelőnek ítélt tárgyainak életében? (Nem.) Lehet, hogy azt gondolják: „Az életem értékes. Élni akarok. Jó dolgokat tehetek az életemmel!” Isten szemében azonban még az alapvető kötelességüket sem tudják teljesíteni a teremtés tárgyaiként. Ha nem tudják megfelelően teljesíteni a kötelességüket, érdemes-e élniük az életüket? Van-e értéke a létezésüknek? Vajon Isten akkor is akarja őket, ha nincs értéke a létezésüknek? (Nem.) Mit fog tenni Isten? Ki fogja vetni őket. A könnyebb eseteket félreteszi és átadja a tisztátalan ördögöknek és gonosz szellemeknek, míg a súlyosabb esetek büntetést kapnak, a legsúlyosabb eseteket pedig pusztulásba viszi.

34. szemelvény

Vannak emberek, akik egyáltalán nem hajlandóak szenvedni a kötelességeik végzése során, akik mindig panaszkodnak, valahányszor problémával találkoznak, és nem akarnak árat fizetni. Miféle hozzáállás ez? Felületes és nemtörődöm. Ha felületesen és nemtörődöm módon végzed a kötelességed, és tiszteletlenül állsz hozzá, mi lesz az eredménye? Gyatrán fogod végezni a kötelességed, habár képes lennél jól végezni – nem felel meg a teljesítményed az elvárásnak, és Isten nagyon elégedetlen lesz azzal a hozzáállással, amelyet a kötelességed iránt tanúsítasz. Ha tudtál volna Istenhez imádkozni, keresni az igazságot, és a teljes szíved és elméd beletenni, ha tudtál volna így együttműködni, akkor Isten mindent előre elkészített volna a számodra, hogy amikor kezeled a dolgokat, minden a helyére kerüljön, és jó eredményeket érj el. Nem lenne szükséges rengeteg energiát kifejtened; ha minden tőled telhetőt megtennél, hogy együttműködj, Isten már előre mindent elrendezett volna a számodra. Ha megcsúszol és lazítasz, ha nem végzed megfelelően a kötelességed, és mindig a rossz úton jársz, akkor Isten nem fog cselekedni az érdekedben; el fogod veszíteni ezt a lehetőséget, és Isten ezt mondja majd: „Nincs semmi hasznod; nem tudlak használni. Menj és állj félre! Szeretsz ügyeskedni és henyélni, igaz? Szeretsz lustálkodni és lazítani, ugye? Nos, akkor lazíts csak mindörökre!” Isten valaki másnak fogja adni ezt a kegyelmet és lehetőséget. Mit mondotok? Veszteség ez vagy nyereség? (Veszteség.) Óriási veszteség!

Isten a legkülönbözőbb körülmények között tökéletesíti azokat, akik igazán szeretik Őt, és mindazokat, akik törekszenek az igazságra. Lehetővé teszi az embereknek, hogy különféle körülményeken vagy megpróbáltatásokon keresztül megtapasztalják szavait, s ezáltal megértsék az igazságot, valódi tudást szerezzenek Róla és végső soron elnyerjék az igazságot. Ha ily módon tapasztalod meg Isten munkáját, meg fog változni az életfelfogásod, és képes leszel elnyerni az igazságot és az életet. Mennyit nyertetek azáltal, amit ezekben az években tapasztaltatok? (Sokat.) Nem éri hát meg egy kis szenvedést elviselni és egy kevéske árat fizetni, amikor a kötelességed végzed? Mit kaptál cserébe? Mennyit értettél meg az igazságból? Ez felbecsülhetetlen kincs! Mit akarnak nyerni az emberek az Istenbe vetett hit által? Nem az igazságot és az életet akarják elnyerni? Gondolod, hogy el tudod nyerni az igazságot e körülmények megtapasztalása nélkül? Egyáltalán nem tudod. Ha akkor, amikor valamilyen különleges nehézségek érnek, vagy valamilyen sajátos körülményekkel találkozol, mindig úgy állsz hozzájuk, hogy kerülöd őket vagy menekülsz előlük, kétségbeesetten igyekszel elvetni őket és megszabadulni tőlük – ha nem akarod kiszolgáltatni magad Isten irányításainak, nem vagy hajlandó alávetni magad az Ő irányításainak és rendeléseinek, és nem akarod hagyni, az az igazság irányítson – ha mindig te akarsz diktálni és irányítani mindent magaddal kapcsolatban, sátáni beállítottságod szerint, akkor annak az lesz a következménye, hogy Isten előbb-utóbb biztosan félrerak téged vagy átad a Sátánnak. Ha az emberek megértik ezt a dolgot, gyorsan vissza kell fordulniuk és az Isten által elvárt helyes ösvényen kell folytatniuk életútjukat. Ez a helyes ösvény, és amikor az ösvény helyes, az azt jelenti, hogy jó az irány. Lehetnek bukkanók az úton és nehézségek ezen időszak alatt, megbotolhatnak vagy néha kissé elkedvetlenedhetnek és negatívvá válhatnak néhány napig. Mindaddig, amíg kitartóan tudják végezni a kötelességeiket és nem halogatnak dolgokat, jelentéktelenek lesznek mindezek a problémák, de muszáj azonnal elgondolkodniuk magukon, keresni az igazságot e problémák megoldása végett, és egyáltalán nem szabad halogatniuk, bedobniuk a törölközőt vagy feladni a kötelességeiket. Ez kulcsfontosságú. Ha ezt gondolod magadban: „Nem nagy ügy negatívnak és gyengének lenni; ez magánügy. Isten nem tud róla. És ha meggondolja, mennyit szenvedtem a múltban és milyen árakat fizettem, biztosan engedékeny lesz velem”, és ha ez a gyengeség és negatívizmus folytatódik, és nem keresed az igazságot, illetve nem tanulsz azokból a körülményekből, amelyeket Isten rendezett el a számodra, akkor újra meg újra elveszíted az esélyeidet, minek eredményeképpen elszalasztod, szabotálod és tönkreteszed mindazokat az alkalmakat, amelyek során Isten tökéletesíteni akart téged. Mi lesz ennek a következménye? Mind sötétebb és sötétebb lesz a szíved, nem fogod már érezni Istent az imáidban, és olyannyira negatívvá válsz, hogy gonoszsággal és árulással lesznek telve a gondolataid. Akkor azután rendkívüli nyomorúság csapdájába esel, s teljes erőtlenségéget és mélységes zaklatottságot érzel majd. Úgy fogod érezni, hogy nincs ösvényed vagy irányod, és hogy semmilyen fényt nem látsz és semmilyen reményre nem lelsz. Fárasztó-e így élni? (Igen, az.) Akik nem az igazság keresésének világos ösvényén járnak, örökre a Sátán hatalma alatt fognak élni, örökös bűnben és sötétségben, és remény nélkül. Értitek-e e szavak jelentését? (Teljes szívemből és értelmemből kell keresnem az igazságot és teljesítenem a kötelességem.) Amikor kötelességed támad, és rád bízzák azt, ne azon gondolkodj, hogy miként kerülhetnéd el a nehézségeket; ha valamit nehéz kezelni, ne tedd félre, nem véve róla tudomást! Józanul szembe kell nézned vele. Mindenkor emlékezned kell rá, hogy Isten az emberekkel van, és csak imádkozniuk kell és keresniük Őt, ha nehézségeik vannak, és hogy Istennel semmi sem nehéz. Meg kell lennie benned ennek a hitnek. Ha egyszer hiszed, hogy Isten mindenek Uralkodója, miért félsz még mindig, amikor ér valami, és miért érzed, hogy semmire sem támaszkodhatsz? Ez azt bizonyítja, hogy nem támaszkodsz Istenre. Ha nem Őt tekinted támaszodnak és Istenednek, akkor Ő nem az Istened. A való életben, függetlenül attól, hogy milyen helyzetekkel találkozol, gyakran kell Isten elé járulnod, hogy imádkozz és keresd az igazságot. Még ha minden egyes nap mindössze egy dolog tekintetében érted is meg az igazságot és nyersz valamit, az már nem lesz elvesztegetett idő! Jelenleg naponta mennyi időt tudtok Isten előtt tölteni? Naponta hányszor járultok Isten elé? Elértetek eredményeket? Ha valaki ritkán járul Isten elé, kiszárad és nagyon sötét lesz a lelke. Amikor minden rendben van, eltávolodnak Istentől az emberek és nem vesznek Róla tudomást, és csak akkor keresik Őt, amikor nehézségek adódnak. Vajon Istenhit ez? Isten munkájának a megtapasztalása ez? Ezek a hitetlenek megnyilvánulásai. Efféle istenhittel lehetetlen elnyerni az igazságot és az életet.

Amikor az emberek nem értik vagy nem gyakorolják az igazságot, gyakran a Sátán romlott természetétől körülvéve élnek. Különböző sátáni csapdákban élnek, a saját jövőjükön, büszkeségükön, státuszukon és egyéb érdekeiken gondolkodva, és ezeken a dolgokon törve a fejüket. Ha azonban ilyen hozzáállást tanúsítasz a kötelességedhez, az igazság kereséséhez és követéséhez, akkor elnyerheted az igazságot. Például, egy jelentéktelen személyes hasznon töröd a fejed, gondosan és aprólékosan átgondolod, mindent tökéletesen eltervezel, rengeteg gondolkodást és energiát fektetsz bele. Ha a kötelességed végzésébe, valamint abba fektetnéd ugyanezt az energiát, hogy keresd az igazságot a problémák megoldása céljából, azt látnád, hogy Isten másként viszonyul hozzád. Az emberek állandóan panaszkodnak Istenre: „Miért jó másokhoz, hozzám viszont nem? Engem miért nem világosít meg soha? Miért vagyok mindig gyenge? Miért nem vagyok olyan jó, mint ők?” Miért van ez? Isten nem szokott kivételezni. Ha te nem járulsz Isten elé, és mindig egyedül akarod megoldani a téged érő dolgokat, Ő nem fog megvilágosítani. Várni fog addig, amíg elkezdesz imádkozni és kérlelni Őt, és akkor majd megadja a kérésed. Milyen embereket kedvel Isten? Mire vár Isten, mit kérjenek tőle az emberek? Azt akarja, hogy pénzt, kényelmet, presztízst, nyereséget és gyönyört kérjenek tőle, mint azok a szégyentelenek? Istennek nem tetszik, amikor efféle dolgokat kérnek tőle az emberek. Akik ilyen dolgokat kérnek Istentől, szégyentelenek, a legalantasabbak minden ember közül, és nem kellenek Istennek. Neki olyan emberek kellenek, akik képesek felébredni a bűnből, valamint keresni és elfogadni a Tőle jövő igazságot – Ő az ilyen embereket találja elfogadhatóknak. Így kellene imádkoznod: „Ó, Istenem! Mélyen megrontott a Sátán, és gyakran élek a romlott beállítottságaim közepette. Képtelen vagyok legyőzni a hírnévvel és státusszal kapcsolatos különböző kísértéseket, és nem tudom, hogyan kezeljem őket. Nem értem az igazságalapelveket. Könyörgök, hogy világosíts meg és vezess engem!” Valamint így: „Kész vagyok teljesíteni a kötelességem, de úgy érzem, nem vagyok elegendő – először is, túl kicsi vagyok ehhez, másfelől nem értek ehhez a területhez. Aggaszt, hogy nem fogom jól csinálni a dolgokat. Könyörgök a vezetésedért és a segítségedért!” Isten vár rá, hogy Őhozzá jöjj és keresd az igazságot. Amikor őszinte, kereső szívvel Isten elé járulsz, Ő megvilágosít és megvilágít téged, s akkor lesz előtted ösvény, és tudni fogod, miként végezd a kötelességed. Ha mindig erőfeszítést teszel az igazságot illetően, és imádságban Isten elé viszed valódi állapotodat, valamint vezetést és kegyelmet kérsz Istentől, akkor ily módon fokozatosan meg fogod érteni és gyakorolni fogod az igazságot, és amit megélsz, rendelkezni fog emberi hasonlatossággal, normális emberi mivolttal és az igazságvalósággal. Ha nem veszed figyelembe Isten akaratát, és nem törekedsz az igazságra, és ha gyakran tervezgetsz és fontolgatsz különféle érdekeket, ha gondolkodást és kemény munkát fektetsz beléjük, sőt akár az életedet nekik szenteled, bármit megtéve értük, akkor elnyerheted az emberek tiszteletét, valamint a büszkeség különféle előnyeit és formáit – de melyik a fontosabb: ezek a dolgok vagy az igazság? (Az igazság.) Az emberek értik ezt a doktrínát, mégsem törekednek az igazságra, a saját érdekeiket és státuszukat értékelik. Akkor tehát igazán értik, vagy ez hamis megértés? (Hamis megértés.) Valójában ostobák. Nem látják tisztán a dolgot. Amikor képesek ezt tisztán látni, akkor egy kicsit növekedtek. Ehhez az kell, hogy törekedjenek az igazságra, erőfeszítést fordítsanak Isten szavára; nem lehetnek zavaros fejűek és nemtörődömök. Ha nem törekszel az igazságra, és eljön a nap, amikor Isten ezt mondja: „Isten befejezte szavainak szólását, nem kíván többet mondani ennek az emberiségnek, sem többet tenni, és elérkezett az ideje, hogy megvizsgálja az ember munkáját”, akkor kivettetésre leszel kárhoztatva. Nem számít, milyen nagy támogatóid vannak, mennyi ajándékkal és talentummal rendelkezel, milyen képzett vagy, mekkora presztízzsel bírsz, vagy mennyire előkelő a pozíciód ezen a világon, ezek egyikének sem fogod hasznát venni. Akkor felismered majd az igazság drága és fontos voltát, és megérted, hogy ha nem nyerted el az igazságot, semmi közöd Istenhez, és megtudod, milyen szánalmas és tragikus az igazság elnyerése nélkül hinni Istenben. Napjainkban sokak érzékelik már ezt haloványan a szívükben, de ez az érzés nem váltotta még ki bennük azt az elhatározást, hogy törekedjenek az igazságra. A szívük mélyén nem érezték még át az igazság drága és értékes voltát. Egy kis felismerés nem elég; az embernek valóban világosan kell látnia e dolog lényegét. Ha így teszel, tudni fogod, hogy az igazság mely aspektusát használd e probléma megoldására. Egyedül az igazság képes megoldani a különféle nehézségeket, amelyekkel az emberek szembesülnek, valamint különféle téves gondolataikat, szűklátókörű nézeteiket, züllött beállítottságaikat, és a romlottsággal kapcsolatos különböző problémákat is. Ha egyszerűen csak törekedtek az igazságra, valamint folyamatosan az igazságot használjátok a problémák megoldására, képesek lesztek elvetni romlott beállítottságaitokat és eljutni az Istennek való alávetettségre. Ha csupán emberi módszerekre és emberi önuralomra hagyatkozva próbáljátok megoldani a benneteket érő problémákat, bármik is legyenek azok, sosem fogjátok tudni megoldani e nehézségeket és romlott beállítottságokat. Némelyek ezt mondják: „Ha többet olvasom Isten szavait, és minden nap több órát töltök az olvasásukkal, akkor vajon biztosan sikerül elérnem a beállítottságaim megváltozását?” Attól függ, hogyan olvasod Isten szavait, és hogy meg tudod-e érteni, át tudod-e ültetni a gyakorlatba az igazságot. Ha mindössze rutinszerűen cselekszel, amikor a szavait olvasod, és nem törekszel az igazságra, akkor nem fogod elnyerni az igazságot, és ha nem nyered el az igazságot, egyáltalán nem fog megváltozni az életfelfogásod. Összefoglalva, az embernek feltétlenül törekednie kell az igazságra, valamint törekednie kell az igazságra és gyakorolnia kell az igazságot ahhoz, hogy elérje a beállítottságai megváltozását. Isten szavainak puszta olvasása az igazság gyakorlása nélkül sosem lesz elegendő. Helytelen ösvény olyanná lenni, mint a farizeusok, akik szakértői voltak, hogyan kell hirdetni másoknak Isten szavát és elmondani nekik, hogy miként kell azt a gyakorlatba átültetni, de ők maguk nem tettek így. Isten azt követeli, hogy az emberek többet olvassák a szavát, hogy megérthessék az igazságot, gyakorolhassák az igazságot, és megélhessék az igazságvalóságot. Isten arra kéri az embereket, hogy lépjenek be az igazságvalóságba, kövessék útját, járjanak az életben az igazságra törekvés helyes ösvényén, ami közvetlenül kapcsolódik Istennek ahhoz a követelményéhez, hogy az emberek a teljes szívüket és erejüket adják bele kötelességeik végzésébe. Az embereknek Isten követése során a kötelességeik végzésén keresztül kell megtapasztalniuk az Ő munkáját ahhoz, hogy üdvösségre jussanak és tökéletessé legyenek.

35. szemelvény

Nos, befolyásolhatják-e kötelességed teljesítését a veled történő dolgok, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseidnek? Például van, amikor a munka összezsúfolódik, és az embereknek el kell viselniük bizonyos nehézségeket, és egy kis árat kell fizetniük azért, hogy jól teljesítsék a kötelességeiket; egyesek fejében ilyenkor elképzelések alakulnak ki, ellenállás támad bennük, negatívvá válhatnak, és hanyagul végezhetik a munkájukat. Van, amikor a munka nem zsúfolódik össze, és az emberek kötelességei könnyebben teljesíthetővé válnak, ilyenkor egyesek boldognak érzik magukat, és azt gondolják: „Nagyszerű lenne, ha mindig ilyen könnyen menne a kötelességem teljesítése.” Miféle emberek ők? Lusták, akik mohón vágynak a testi kényelemre. Vajon hűségesek-e az ilyen emberek a kötelességeik teljesítésében? (Nem.) Az ilyen emberek azt állítják, hogy hajlandóak alávetni magukat Istennek, de az alávetettségük feltételekhez van kötve – a dolgoknak illeszkedniük kell a saját elképzeléseikhez, és nem szabad semmilyen nehézséget okozniuk számukra ahhoz, hogy alávessék magukat. Ha esetleg megpróbáltatásokkal szembesülnek, és nehézséget kell elviselniük, sokat panaszkodnak, sőt lázadnak Isten ellen, és szembeszegülnek Vele. Miféle emberek ők? Olyanok, akik nem szeretik az igazságot. Amikor Isten cselekedetei összhangban vannak a saját elképzeléseikkel és vágyaikkal, és nem kell nehézségeket elviselniük vagy megfizetniük az árat, akkor képesek alávetni magukat. De ha Isten munkája nem egyezik az ő elképzeléseikkel vagy preferenciáikkal, és az megköveteli tőlük, hogy nehézségeket viseljenek el és árat fizessenek, akkor nem képesek alávetni magukat. Még ha nem is szegülnek szembe nyíltan, a szívük mélyén ellenállnak és bosszúsak. Úgy érzékelik, hogy nagy nehézségeket kell elviselniük, és panaszokat hordoznak a szívükben. Vajon miféle probléma ez? Azt jelzi, hogy nem szeretik az igazságot. Vajon az ima, a fogadalmak vagy az elhatározások megtudják-e oldani ezt a problémát? (Nem, nem tudják megoldani.) Hogyan kellene tehát megoldani ezt a problémát? Először is meg kell értened Isten akaratát és követelményeit, valamint meg kell értened azt is, hogy mi az igazi alávetettség. Tudnod kell, mi a lázadás és a szembeszegülés, el kell gondolkodnod azon, hogy mely romlott beállítottságok akadályozzák az Istennek való alávetettségedet, és át kell látnod azokat. Ha olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, akkor képes leszel elhagyni a testet, különösen a testi preferenciáidat, majd gyakorolni az Istennek való alávetettséget, és az Ő követelményei szerint cselekedni. Így képes leszel megoldani a romlottságodat és lázadásodat, és elérni az Istennek való alávetettséget. Ha nem érted meg az igazságot, akkor nem leszel képes átlátni ezeket a dolgokat, nem leszel képes felismerni a belső állapotaidat, és nem leszel képes átlátni, hogy melyek azok a dolgok, amelyek akadályozzák az Istennek való alávetettségedet. Következésképpen lehetetlen lesz számodra elhagyni a testet és gyakorolni az Istennek való alávetettséget. Ha valaki még a testi preferenciáit sem tudja elhagyni, akkor nagyon nehéz lesz számára hűségessé válni a kötelessége teljesítése során. Lehet-e az ilyen embereket így tekinteni, mint akik alávetik magukat Istennek? Vajon hűség nélkül tudják-e az emberek megfelelően teljesíteni kötelességeiket? Meg tudnak-e felelni Isten követelményeinek? Biztosan nem. Ha valaki megfelelően akarja teljesíteni a kötelességét, akkor legalább képesnek kell lennie arra, hogy gyakorolja az igazságot, és alávesse magát Istennek. Ha valaki nem képes elhagyni testi preferenciáit, akkor nem tudja gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha mindig a saját akaratod szerint cselekszel, akkor nem vagy olyan ember, aki aláveti magát Istennek. Még ha időnként alá is veted magad Neki, ez feltételhez kötött; csak akkor vagy képes alávetni magad, amikor a dolgok összhangban vannak a saját elképzeléseiddel, és amikor jó hangulatban vagy. Vajon, ha Isten cselekedetei nincsenek összhangban az elképzeléseiddel, ha a kötelesség, amit Isten elrendez, és a környezet, amit Ő irányít számodra, nagy nehézséget, szégyent vagy erős elégedetlenséget okoz neked, akkor is képes leszel-e alávetni magad? Nehéz lesz számodra alávetni magadat; rengeteg okot fogsz találni arra, hogy lázadj Isten ellen, és szembeszegülj Vele. Még a későbbi önvizsgálat után sem lesz könnyű számodra elhagyni a testet, mivel a test elhagyása nem egyszerű dolog. Vajon hogyan hagyja el valaki a testet? Természetesen keresnie kell az igazságot. Ugyanakkor fel kell ismernie romlott lényegét és romlott rútságát eljutva arra a pontra, hogy megveti önmagát, megveti saját testi preferenciáit és a hús-vér test lényegét. Csak ekkor lesz hajlandó elhagyni a testet. Ha valaki nem érti meg az igazságot, akkor nem lesz képes gyűlölni a testi dolgokat, és gyűlölet nélkül lehetetlen elhagyni a testet. Ezért imádkozni kell Istenhez, és bízni kell Őbenne, hogy legyen egy út, amit követni lehet. Igazság nélkül az embereknek nincs erejük, és még ha akarnák is, akkor sem tudnák gyakorlatba ültetni az igazságot. Feltétlenül imádkozni kell Istenhez, és bízni kell Őbenne.

Vannak, akik nem törekednek az igazságra; csak a testi kényelem után sóvárognak, és nem hajlandóak nehézséget elviselni azért, hogy elnyerjék az igazságot. Amikor csak egy kis nehézséggel is szembesülnek, panaszkodnak és vádolják Istent, és nem keresik az igazságot, hogy megoldják azt. Imádkoznak is Istenhez, mondván: „Ó Istenem, a Te identitásod és lényeged annyira nemes. Méltatlan vagyok arra, hogy szeresselek, de hajlandó vagyok alávetni magam Neked. Bármilyen legyen is a helyzet, hajlandó vagyok alávetni magam Neked. Vezess, világíts meg és világosíts meg engem! Ha nem tudlak igazán szeretni Téged, és engedelmeskedni Neked, kérlek, vizsgálj meg és büntess meg engem. Hadd sújtson le rám a Te ítéleted.” Miután így imádkoztak, egészen jól érzik magukat, de vajon nem csupán üres szavak halmaza-e ez? Vajon meg tudja-e oldani a problémákat a folytonosan üres szavakkal való imádkozás, valamint a doktrína néhány szavának és mondatának elszavalása? (Nem, nem tudja megoldani.) Milyen természetű probléma az, ha valaki üres szavakkal imádkozik? Nem megtévesztő ez egy kissé? Hasznos-e így imádkozni Isten előtt? Ha valaki lusta, és képtelen elviselni a szenvedést, miközben sóvárog a testi kényelem után, ismeri az igazságot, de képtelen alávetni magát annak, tudja a kötelességét, de nem teljesíti azt, és arról beszél, hogy mennyire szeretné szeretni Istent, miközben tudja, hogy nem adta át teljes szívét és erejét – vajon ez nem Isten becsapása? Isten semmit sem vet meg jobban, mint a vallási szertartások imáit. Isten csak akkor fogadja el az imákat, ha azok őszinték. Ha nincs semmi őszinte mondanivalód, akkor hallgass; ne járulj folyton Isten elé hamis szavakat mondva, és ne esküdj vakon, hogy megtéveszd Őt. Ne beszélj arról, hogy mennyire szereted Őt, hogy mennyire szeretnél hűséges lenni hozzá. Ha képtelen vagy elérni a vágyaidat, ha nincs ilyen elszántságod és érettséged, akkor semmiképpen sem szabad Isten elé járulnod és így imádkoznod. Ez Isten kigúnyolása. Mit is jelent a kigúnyolás? A kigúnyolás azt jelenti, hogy nevetségessé teszünk valakit, játszadozunk vele. Ha az emberek ilyen beállítottsággal járulnak Isten elé imádkozni, az legalábbis megtévesztés. Az a legrosszabb, hogy ha ezt gyakran teszed, akkor teljesen alantas jellemű vagy. Ha Isten elítélne téged, ezt istenkáromlásnak nevezné! Az emberek szívében nincs Isten iránti tisztelet, nem tudják, hogyan tiszteljék Istent, vagy hogyan szeressék Őt, és hogyan tegyenek eleget Neki. Ha az igazság nem világos számukra, vagy ha romlott beállítottságaik vannak, akkor Isten nem törődik velük. Ők azonban Isten elé járulnak, miközben romlott beállítottságaik közepette élnek, és a hitetlenek módszereit használják, hogy másokat becsapjanak Istennel, valamint „ünnepélyesen”, imádkozva borulnak térdre Előtte, ezekkel a szavakkal próbálva becsapni Istent. Miután befejezték az imádkozást, nemcsak hogy önvádat nem éreznek, de még tetteik komolyságát sem érzékelik. Ilyen körülmények között vajon velük van-e Isten? Isten nincs velük. Vajon elnyerheti-e az Isten általi megvilágosodást és megvilágítást az, aki teljesen nélkülözi az Ő jelenlétét? Nyerhet-e világosságot az igazság tekintetében? (Nem, nem nyerhet.) Akkor bajban van. Sokszor imádkoztatok-e már így? Nem teszitek olyan gyakran? (De igen.) Amikor az emberek túl sok időt töltenek a szekuláris világban, akkor bűzlenek a társadalom szagától, hitvány természetük túlságosan felerősödik, és elborítják őket a sátáni mérgek meg filozófiák; hamis és csalárd szavak ömlenek a szájukból, imáik pedig tele vannak üres szavakkal és a doktrína szavaival, hiányzik belőlük bármiféle szívből jövő hang, illetve a valódi nehézségeikről szóló gondolat. Mindig a személyes preferenciáik érdekében fordulnak Istenhez, és az Ő áldásait keresik, ritkán rendelkezve olyan szívvel, amely az igazságot keresi, valamint nem az Istennek alávetett szív szerint imádkoznak. Az ilyen imák csak csalárdságot és hamisságot fednek fel. Ezeknek az embereknek súlyosan romlott beállítottságaik vannak, egyszerűen élő démonokká váltak. Amikor imádságban járulnak Isten elé, nem emberi szavakat mondanak, és nem is szívből beszélnek. Hanem a Sátán megtévesztését és hamisságát hozzák Isten elé. Vajon nem sérti-e ez meg Isten természetét? Meg tudja-e hallgatni Isten az ilyen imákat? Istennek elege van az ilyen emberekből, és bizonyosan nem szereti őket. Azt lehet mondani, hogy az ilyen imák Isten megtévesztésére és becsapására tett kísérletek. Ezek az emberek egyáltalán nem keresik az igazságot, nem szívből beszélnek, és nem bíznak Istenben sem. Imáik nem összeegyeztethetőek Isten akaratával és követelményeivel. Alapjában véve ezt inkább az emberi természet okozza, nem pedig a romlottság pillanatnyi megnyilvánulása. Ezek az emberek azt gondolják: „Nos, én nem látom, nem érzem Istent, és azt sem tudom, hogy hol van Isten. Csak úgy mondok néhány véletlenszerű szót Istennek, ki tudja, hogy egyáltalán meghallgat-e.” Kétkedően imádkoznak Istenhez, és próbára teszik Őt – vajon milyen érzésük lesz, miután így imádkoztak? Nem üresség-e ez még mindig? Nem aggasztó-e az, ha egyáltalán nincs semmiféle érzésünk? Az ima a hit alapjára épül. Szívből imádkozni Istenhez, szívből beszélni Istenhez, megnyitni a szívünket Előtte, és keresni a Tőle származó igazságot. Ha valaki így imádkozik, akkor belső béke tölti el, és érezni fogja Isten jelenlétét. Ez Isten, aki láthatatlanul hallgatja őt. Valahányszor így szívből imádkozik Istenhez, úgy érzi majd, mintha személyesen találkozott volna Vele. Hite megerősödik, Istennel való kapcsolata bensőségesebbé válik, és egy lépéssel közelebb kerül Hozzá. A beteljesedés érzése tölti el, és különösen rendíthetetlen lesz a szíve. Ezek azok a valódi érzések, amelyek az ima nyomán fakadnak. Vallásos imákat skandálva az emberek csak úgy túlesnek a dolgokon, minden nap ugyanazt a néhány mondatot ismételgetik, el egészen addig a pontig, amikor már nem is kívánják mondani azokat. Az ilyen imák után semmit sem éreznek, és egyáltalán nem érnek el eredményeket. Vajon lehet-e igaz hitük az ilyen embereknek? Ez lehetetlen.

Vannak, akik nem hűségesek kötelességeik teljesítésében. Mindig hanyagok és felületesek, illetve úgy érzik, hogy kötelességeik túl nehezek és fárasztóak. Nem akarják alávetni magukat, állandóan el szeretnék kerülni és visszautasítani azokat, és mindig olyan kötelességeket akarnak teljesíteni, amelyek könnyebbek, amelyek nem teszik ki őket az időjárás viszontagságainak, amelyek semmilyen kockázattal sem járnak, és lehetővé teszik számukra a testi kényelmet. Szívük mélyén tudják, hogy lusták, sóvárognak a testi kényelem után, és képtelenek nehézséget elviselni. Igazi gondolataikat azonban senkinek sem mondják el, mert félnek, hogy kinevetik őket. Verbálisan azt mondják: „Jól kell teljesítenem a kötelességemet, és hűségesnek kell lennem Istenhez”, amikor pedig nem sikerül valamit jól elvégezniük, akkor mindenkinek azt mondják: „Nincs emberi mivoltom, és nem vagyok hűséges kötelességem teljesítésében.” Valójában azonban egyáltalán nem ezt gondolják. Ha valaki ilyen állapotban van, hogyan tudna értelmes módon imádkozni? Az Úr Jézus azt mondta, hogy Istent szívből és őszintén kell imádni. Amikor Isten elé járulsz, akkor szívednek őszintének és hamisságtól mentesnek kell lennie. Ne mondj egy dolgot mások előtt, miközben a szívedben mást gondolsz. Ha álcát öltve járulsz Isten elé, kellemes és szép szavakat ontva, mintha csak esszét próbálnál írni, akkor vajon nem téveszted-e meg Istent? Így Isten látni fogja, hogy nem olyasvalaki vagy, aki szívből és őszintén imádja Őt. Látni fogja, hogy a szíved nem őszinte, hogy rendkívül sötét és bűnös, hogy gonosz szándékokat rejtegetsz, és el fog hagyni téged. Hogyan imádkozzanak tehát az emberek azokért a dolgokért, amelyek gyakran megesnek velük, és azokért a problémákért, amelyekkel sűrűn szembesülnek a mindennapi életükben? Meg kell tanulniuk szívből beszélni Istennel. Azt mondod: „Ó, Istenem, annyira kimerítőnek találom ezt a kötelességet. Én olyan ember vagyok, aki sóvárog a testi kényelem után, lusta, és irtózik a kemény munkától. Nem tudom felajánlani hűségemet a Teáltalad rám bízott kötelességben, és még csak nem is tudom teljes erőmből teljesíteni azt. Mindig el akarom kerülni és visszautasítani, és mindig hanyag meg felületes vagyok. Kérlek, fegyelmezz engem!” Vajon nem igazak-e ezek a szavak? (De, igazak.) Te mersz-e így beszélni? Félsz attól, hogy mi történhet, ha egy napon Isten valóban fegyelmez téged, miután kimondtad azt, és el kezdesz rettegni, állandóan ideges leszel és paranoiássá válsz. Amikor az emberek teljesítik a kötelességeiket, folyton el akarják kerülni a nehézségeket. Sóvárognak a testi kényelem után, és meg akarnak hátrálni, amikor egy kis nehézséggel szembesülnek, amikor némi erőfeszítést kell tenniük, vagy amikor kissé fáradtnak érzik magukat. Folyamatosan finnyáskodnak, és amikor egy kis nehézséget tapasztalnak, latolgatnak: „Vajon Isten tudja? Vajon emlékezni fog rá? Ilyen nagy nehézségek elviselése után vajon kapok-e majd valami jutalmat a jövőben?” Mindig eredményre törekszenek. Ezeket a problémákat mind meg kell oldani. A múltkor megbíztam valakit, hogy adjon át egy üzenetet, és amikor visszajött Hozzám, hogy beszámoljon róla, először a nagyszerű eredményeiről beszélt. Elmagyarázta, hogyan oldotta meg a problémát, beszámolva arról, hogy mennyit aggódott miatta, mennyit kellett beszélnie, milyen nehéz volt kezelni azt az embert, és mennyi szépen hangzó szót mondott neki, míg végül teljesítette a feladatot. Folyamatosan hangoztatta az érdemeit, és egyfolytában arról beszélt. Vajon milyen burkolt célzás áll emögött? „Meg kell dicsérned engem, ígéretet kell tenned nekem, és meg kell mondanod, hogy milyen jutalmakat kapok majd a jövőben.” Nyilvánvalóan jutalomra vágyott. Mondd csak, dicséretre méltó-e ennek az apró feladatnak a teljesítése? Miféle beállítottság az, ha valaki mindig dicséretet vár azért, mert egy kis részét is teljesíti a kötelességének? Vajon ez nem a Sátán természete? Dicséretet és jutalmakat várt ezért az apró feladatért – vajon ez nem azt jelenti-e, hogy ha fontosabb feladatokat vállalna, vagy nagy munkát valósítana meg, akkor viselkedése még rosszabb lenne? Ha nem nyerhetné el Isten jóváhagyását és áldását, akkor vajon fellázadna? Felmenne a harmadik égbe, és vitatkozna Istennel? Akkor vajon milyen úton jár az Istenbe vetett hitében? (Az antikrisztus útján.) Az antikrisztus útján, éppúgy, mint Pál. Pál mindig jutalmakat és státuszt kért Istentől. Ha Isten nem adta volna meg neki, negatívvá vált volna, és hanyagul végezte volna a munkáját szembeszegülve az Úrral és elárulva Őt. Mondd csak, miféle ember az, aki jutalmat akar, miután elviselt egy kis nehézséget a kötelességében? (Gonosz ember.) Az ő emberi mivolta nagyon gonosz. Vajon a hétköznapi embereknek is vannak ilyen állapotaik? Mindenkinek vannak ilyen állapotai. Mindenkiben ugyanaz a természetlényeg, csak egyeseknél nem mutatkozik meg annyira hangsúlyosan. Racionalitással rendelkeznek, és tudják, hogy helytelenek az ilyen cselekedetek és gondolatok, és hogy nem kérhetnek jutalmakat Istentől. De vajon mit kellene tenni egy ilyen állapotban? Keresni kell az igazságot, hogy megoldjuk azt. Vajon az igazság melyik aspektusa képes megoldani ezt az állapotot? Az ember számára létfontosságú, hogy tudja, ki ő, milyen pozícióban kell állnia, milyen útra kell törekednie, és milyen embernek kell lennie. Ezek azok a minimális dolgok, amelyeket tudnia kell. Ha valaki még ezeket sem tudja, akkor messze áll attól, hogy megértse az igazságot, gyakorolja az igazságot, illetve törekedjen az üdvösségre.

Amikor bizonyos különleges kötelességek vagy megerőltetőbb és fárasztóbb kötelességek teljesítésére kerül sor, az embereknek mindig el kell gondolkodniuk azon, hogy hogyan kell teljesíteniük ezeket a kötelességeket, milyen nehézségeket kell elviselniük, valamint hogyan kell betartaniuk kötelességeiket és alávetniük magukat. Másrészt azt is meg kell vizsgálniuk, hogy milyen hamisítások vannak a szándékaikban, és ezek hogyan akadályozzák őket kötelességeik teljesítésében. Az emberek a nehézségek elszenvedése iránti ellenérzéssel születnek – egyetlen ember sem érez nagyobb lelkesedést vagy örömöt, ha több nehézséget kell elviselnie. Ilyen ember nem létezik. Az emberi test természetéből fakad, hogy az emberek aggódnak és szoronganak, amint a testük nehézségeket visel el. De vajon mennyi nehézséget kell most elviselnetek kötelességetek teljesítése során? Csak azt kell elviselnetek, hogy a testetek egy kissé fáradtnak érzi magát, és egy kicsit megdolgozik. Ha még ezt a kis nehézséget sem tudod elviselni, akkor vajon lehet-e úgy tekinteni rád, mint akinek van elszántsága? Lehet-e úgy tekinteni rád, mint aki őszintén hisz Istenben? (Nem.) Ez így nem fog működni. Amikor Isten házában teljesíted a kötelességedet, nincs senki, aki felügyelne téged. Ez teljes mértékben rajtad múlik, hogy te magad kezdeményezz. Isten házában munkabeosztások és -rendszerek vannak, az embereknek pedig a hitükre, lelkiismeretükre és értelmükre kell támaszkodniuk. Egyedül Isten vizsgálja meg, hogy jól vagy rosszul teljesíted-e a kötelességedet. Ha az emberek, függetlenül attól, hogy milyen romlott beállítottságokat tárnak fel kötelességeik teljesítése során, vagy a körülöttük lévő emberekkel, eseményekkel és dolgokkal való érintkezéskor, soha nincsenek tudatában annak, és nem éreznek semmiféle szégyent, akkor ez vajon jó vagy rossz dolog-e? (Rossz dolog.) Miért számít ez rossz dolognak? Az ember lelkiismeretének és értelmének van egy minimális mércéje. Ha a lelkiismeretedből hiányzik bármiféle tudatosság, és nem képes visszatartani téged attól, hogy rossz dolgokat tegyél, illetve nem tudja korlátozni a viselkedésedet, ha úgy cselekszel, hogy megsérted az adminisztratív rendeleteket és az alapelveket, és hiányzik az emberi mivoltod, de a szívedben nincs szégyen, akkor ez vajon nem az erkölcsi alap hiánya-e? Vajon nem a lelkiismereted tudatosságának hiánya-e? (De igen.) Általában tudatában vagytok-e annak, hogy valami rosszat tesztek, vagy megszegitek az alapelveket, vagy hogy hosszú időn keresztül nem vagytok hűségesek a kötelességetek teljesítésében? (Igen.) Akkor vajon a lelkiismereted meg tud-e fékezni, és rá tud-e venni arra, hogy a lelkiismereted és az értelmed szerint, valamint az igazságalapelvekkel összhangban cselekedj? Ha olyasvalaki vagy, aki megérti az igazságot, fel tudsz-e emelkedni a lelkiismereted szerinti cselekvéstől az igazságalapelveknek megfelelő cselekvésig? Ha ezt meg tudod tenni, akkor üdvözülhetsz. Nem könnyű feladat elviselni a nehézségeket a kötelesség teljesítése során. Egy bizonyos fajta munkát jól elvégezni sem könnyű. Minden bizonnyal Isten szavainak igazsága munkálkodik azokban az emberekben, akik képesek ezeket a dolgokat megtenni. Nem arról van szó, hogy a nehézségtől és a fáradtságtól való félelem nélkül születtek. Vajon hol lehet ilyen embert találni? Ezek az emberek mindannyian rendelkeznek valamilyen motivációval, és Isten szavainak igazsága az alapjuk. Amikor hozzáfognak a kötelességeikhez, megváltoznak a nézeteik és álláspontjaik – kötelességeik teljesítése könnyebbé válik, a testi nehézségek és a fáradtság elviselése pedig jelentéktelennek tűnik számukra. Azok, akik nem értik meg az igazságot, és akiknek a dolgokról alkotott nézetei nem változtak meg, emberi eszmék, elképzelések, önző vágyak és személyes preferenciák szerint élnek, ezért vonakodnak és nem hajlandók teljesíteni kötelességeiket. Amikor például piszkos és fárasztó munkát kell végezni, némelyek azt mondják: „Engedelmeskedni fogok Isten háza intézkedéseinek. Bármilyen kötelességet is rendel el számomra az egyház, én teljesíteni fogom, függetlenül attól, hogy piszkos vagy fárasztó, hogy lenyűgöző vagy jelentéktelen. Nincsenek követeléseim, és kötelességemként fogadom el azt. Ez az a megbízatás, amelyet Isten rám bízott, egy kis piszok és fáradság pedig az a nehézség, amelyet el kell viselnem.” Így, amikor a munkájukkal foglalkoznak, egyáltalán nem érzik úgy, mintha nehézséget viselnének el. Míg mások talán piszkosnak és fárasztónak találják, addig nekik könnyűnek tűnik, mert a szívük nyugodt és háborítatlan. Istenért teszik, ezért nem érzik úgy, hogy nehéz lenne. Vannak, akik a piszkos, fárasztó, vagy jelentéktelen munka végzését státuszuk és jellemük megsértésének tekintik. Úgy érzékelik, hogy mások nem tisztelik őket, bántják, vagy lenézik őket. Ennek következtében, még ha ugyanazokkal a feladatokkal és munkamennyiséggel szembesülnek is, megerőltetőnek találják azt. Bármit is tesznek, a szívükben neheztelést hordoznak, és úgy érzik, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt ők szeretnék, vagy hogy nem kielégítőek. Legbelül tele vannak negativitással és ellenállással. Vajon miért negatívak és ellenállóak? Mi képezi ennek a gyökerét? Legtöbbször az, hogy kötelességeik teljesítéséért nem kapnak fizetést; úgy érzik, mintha ingyen dolgoznának. Ha jutalmakat kapnának, az talán elfogadható lenne számukra, de nem tudják, hogy kapnak-e vagy sem. Ezért úgy érzik, hogy nem éri meg teljesíteni a kötelességeket, és azt az ingyenmunkával azonosítják, így gyakran negatívvá és ellenállóvá válnak, amikor a kötelességek teljesítéséről van szó. Vajon nem ez a helyzet? Őszintén szólva, ezek az emberek nem hajlandóak kötelességeket teljesíteni. Akkor miért jönnek el mégis, hogy teljesítsék a kötelességeiket, amikor senki sem kényszeríti őket? Azért, mert kényszerítik magukat – mert az áldások elnyerésére és a mennyek országába való bejutásra irányuló vágyuk miatt nincs más választásuk, mint hogy teljesítsék kötelességeiket. Ez annak a megnyilvánulása, hogy mennyire nincs más választásuk. Ez a gondolkodásmód áll a hátterében annak, hogy próbálnak alkudozni Istennel. Némelyek azt kérdezik, hogy az ilyen emberek hogyan tudják megoldani a szívükben lévő negativitás és ellenállás problémáját. Ezt a problémát csak az igazsággal való közösségvállalással lehet megoldani. Ha nem szeretik az igazságot, akkor bárhogyan is vállalnak közösséget velük az igazsággal, képtelenek lesznek elfogadni azt. Ez esetben ők nem hívők, és lelepleződnek. Mivel alkudozni akarnak, és nem tesznek semmit, ha az nem válik a hasznukra, ha azonban Isten jutalmakat és a mennyek országába való belépést ígér számukra, valamint garancialevelet ír nekik, akkor bizonyára lelkesen teljesítik majd a kötelességeiket. Valójában Isten ígérete nyilvános, és azok, akik törekednek az igazságra, el is nyerhetik azt. Azok azonban, akik nem törekednek az igazságra, nem tudják elnyerni azt. Nem arról van szó, hogy nem tudnak Isten ígéretéről, csak a szívükben megfoghatatlannak és bizonytalannak érzik azt. Isten ígérete olyan számukra, mint egy üres csekk – nem képesek hinni abban, és nincs igaz hitük benne, ez ellen pedig semmit sem lehet tenni. Kézzelfogható dolgokra vágynak, és ha fizetést kapnának, akkor biztosan felpezsdülnének. A lelkiismeret és értelem nélküliek azonban nem feltétlenül pezsdülnek fel; annyira nyomorultak. Ha a szekuláris világban alkalmaznák őket, nem dolgoznának szorgalmasan, megbízhatatlanok lennének és lazsálnának, és biztosan kirúgnák őket. Ez egyszerűen a természetükkel összefüggő probléma. Azok esetében, akik következetesen hanyagul és felületesen teljesítik kötelességeiket, az egyetlen megoldás az, hogy eltávolítják és kirekesztik őket. Nincs más lehetőség azok számára, akik nem fogadják el az igazságot. Kifogásaik és indoklásaik mind-mind ésszerűtlenek, és szükségtelen vitatkozni emberi mivoltuk minőségéről.

Manapság a legtöbb ember elkezdett kötelességeket teljesíteni. Értitek-e, hogy mik azok a kötelességek, hogyan jönnek létre, és ki adja őket? (A kötelességek olyan megbízatások, amelyeket Isten bízott az emberekre.) Így igaz. Ha hiszel Istenben, és az Ő házába jössz, ha képes vagy elfogadni Isten megbízatását, akkor az Ő házának tagja vagy. A feladatok, amelyeket Isten háza rendel el számodra, az út, amelyről Isten azt mondja, hogy kövesd, valamint az Isten által rád bízott megbízatások a te kötelességeid, és ezeket Isten adta neked. Amikor eszed és iszod Isten szavait, megérted az Ő akaratát, meghallgatod és megérted Isten házának intézkedéseit, amikor a szívedben tudod, hogy milyen kötelességet kell teljesítened és milyen kötelezettséget vagy képes teljesíteni, valamint amikor elfogadod Isten megbízatását, és elkezded teljesíteni a kötelességedet, akkor Isten házának tagjává és az evangélium terjesztésének részesévé válsz. Isten úgy tekint rád, mint az Ő házának tagjára, és mint munkája terjesztésének részesére. Ekkor már megvan a kötelességed, amelyet teljesítened kell. Bármi, amit képes vagy megtenni, bármi, amit képes vagy elérni, az a te kötelezettséged és a te kötelességed. Azt lehet mondani, hogy ez Isten megbízatása, a te küldetésed és szent kötelességed. A kötelességek Istentől származnak; ezek azok a kötelezettségek és megbízatások, amelyeket Isten az emberre bíz. Hogyan kell tehát az embernek megértenie azokat? „Mivel ez az én kötelességem és az Isten által rám bízott megbízatás, ez az én kötelezettségem és felelősségem. Az a helyes, ha ezt elfogadom mint szent kötelességemet. Nem tagadhatom meg, illetve nem utasíthatom vissza; nem válogathatok. Ami rám hárul, az bizonyára az, amit nekem kell megtennem. Nem arról van szó, hogy nincs jogom választani – hanem arról, hogy nem kellene választanom. Ez az az értelem, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell.” Ez az alávetettség magatartása. Vannak, akik kötelességeik teljesítése során állandóan válogatnak, mindig azt a munkát akarják végezni, ami könnyű, és amit élveznek, és képtelenek alávetni magukat Isten háza intézkedéseinek. Ez azt jelzi, hogy túlságosan csekély az érettségük, és hogy nem rendelkeznek normális emberi értelemmel. Ha egy fiatalról van szó, akit otthon elkényeztettek és rosszul neveltek, úgy, hogy nem tapasztalt meg semmiféle nehézséget, akkor érthető, hogy egy kissé akaratos. Ha el tudja fogadni az igazságot, akkor ez fokozatosan meg fog változni. Ha azonban egy harmincas-negyvenes éveiben járó felnőtt ilyen felháborító módon viselkedik, akkor az már a lustaság problémája. A lustaság veleszületett betegség, és a legnehezebben kezelhető. Ez az ember természetével kapcsolatos probléma, és az ilyen emberek csak akkor képesek elviselni egy kis nehézséget és fáradtságot, ha bizonyos környezetekben vagy helyzetekben nem marad más választási lehetőségük. Ez pontosan olyan, mint amikor egyes koldusok is tisztában vannak azzal, hogy koldusnak lenni mások megvetését és megkülönböztetését vonja maga után, de mivel lusták és nem hajlandóak dolgozni, nincs más választásuk, mint a kolduláshoz folyamodni. Különben éhezniük kellene. Összefoglalásként, ha valaki nem tudja lelkiismeretesen és felelősségteljesen teljesíteni a kötelességét, előbb-utóbb ki lesz rekesztve. A legnagyobb vétek az, ha hiszünk Istenben, de nem vetjük alá magunkat Neki. Ha megtagadod kötelességed teljesítését, illetve következetesen irtózol a nehézségektől, és félsz az erőfeszítéstől, akkor lelkiismeret és értelem nélküli ember vagy. Alkalmatlan vagy a kötelességek teljesítésére, és távozhatsz. Egy napon, amikor rájössz, hogy ha nem teljesíted a kötelességed, az egyenértékű a Teremtés Ura által rád bízott megbízatás megtagadásával, és hogy olyasvalaki vagy, aki lelkiismeret és értelem nélkül lázad Isten ellen, amikor rájössz, hogy azoknak, akik hisznek Istenben, jól kell teljesíteniük a kötelességeiket, és hogy ez elengedhetetlen, akkor jól kell viselkedned, és jól kell teljesítened a kötelességedet. Ez az alávetettség. Ha valaki lázadó és negatív a kötelességében, vagyis ha egyáltalán nem veti alá magát Istennek, akkor az ilyen ember nem hoz őszintén áldozatot Érte. Hogy valaki készségesen jól teljesíti a kötelességét, az az Istennek való alávetettség minimális kifejeződése. Hogyan jönnek létre tehát a kötelességek? (A kötelességek Istentől származnak; ezek olyan felelősségek Isten ad az embereknek, tehát a hitetleneknek is vannak kötelességeik? (Nem, nincsenek.) Miért mondod, hogy nincsenek? (Ők nem Isten házának emberei). Így van, a hitetlenek csak a testi életükkel foglalatoskodnak, és cselekedeteik nem méltók arra, hogy kötelességeknek nevezzük őket. A hitetlenek a világból és a Sátántól valók. Isten csupán az életük sorsát rendezi el – a születésük idejét, a családot, amelybe születnek, a munkát, amelyet felnőttként végeznek, és a haláluk idejét –, de nem választja ki őket, és nem is üdvözíti őket. Másként van ez azokkal, akik hisznek Istenben. Szűkebb értelemben minden munka, amelyet Isten házában végeznek, olyan kötelesség, amelyet teljesíteniük kell. Tágabb értelemben Isten teljes irányítási tervén belül minden teremtett lény kötelessége az, hogy együttműködjön Isten munkájával. Egyszerűbben fogalmazva, szolgálatot végeznek Isten irányítási tervében. Akár hűséggel végzel szolgálatot, akár nem, messze állsz attól, hogy olyan ember legyél, aki Isten akaratát teljesíti. Valójában valaki csak akkor tekinthető Isten népéhez tartozónak és megfelelő teremtett lénynek, ha valóban teljesíteni tudja kötelességét, eléri azt a kimenetelt, hogy tanúságot tesz Isten mellett, és elnyeri az Ő jóváhagyását. Ha jól teljesítesz minden Isten által rád bízott kötelességet, és megfelelsz az előírt normáknak, akkor Isten házának tagja vagy, és olyasvalaki, akit Isten elismer az Ő házának embereként.

36. szemelvény

A „Mily öröm becsületes embernek lenni” című dal szövege nagyon célszerű, így kiválasztottam néhány sort, hogy beszéljünk róla. Először is hadd beszéljünk a következő sorról: „Teljes szívemből és elmémből betartom kötelességemet, és nem nyugtalankodom a test miatt.” Vajon milyen állapot ez? Milyen ember az, aki teljes szívéből és elméjéből képes betartani a kötelességét? Van-e lelkiismerete? Teljesítette-e a teremtett lényként rá háruló felelősséget? Meghálálta-e Istennek valamilyen módon? (Igen.) Az a tény, hogy teljes szívével és elméjével képes betartani a kötelességét, azt jelenti, hogy komolyan, felelősségteljesen teljesíti azt, nem csak úgy átevickél rajta, nem sunyi vagy munkakerülő, és nem bújik ki a felelősség alól. Megfelelő a hozzáállása, az állapota és a gondolkodásmódja pedig normális. Értelmes és lelkiismeretes, tekintettel van Istenre, valamint hűséges és odaadó a kötelességében. Vajon mit jelent az, hogy „nem nyugtalankodom a test miatt”? Itt is van néhány állapot. Elsősorban azt jelenti, hogy nem aggódik a teste jövőjéért, és nem készít terveket arra vonatkozóan, hogy mi vár rá. Azt jelenti, hogy nem gondolkodik azon, hogy mit csinál majd később, amikor megöregszik, ki fog gondoskodni róla, vagy hogyan fog élni akkor. Nem gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem mindenben aláveti magát Isten irányításának és intézkedéseinek. Kötelességének jól teljesítése az első és legfontosabb feladata – kötelességének betartása, valamint Isten megbízatásának betartása a legfontosabb dolog. Ha az emberek teremtett lényekként képesek jól teljesíteni a kötelességeiket, akkor vajon nem rendelkeznek-e némi emberi hasonlatossággal? Ez az emberi hasonlatosság. Az embereknek legalább is jól kell teljesíteniük a kötelességüket, odaadónak kell lenniük, valamint teljes szívüket és elméjüket bele kell adniuk. Mit jelent az, hogy „betartani a kötelességet”? Azt jelenti, hogy bármilyen nehézségekkel is szembesülnek, nem adják fel, nem futamodnak meg, és nem bújnak ki a felelősség alól. Minden tőlük telhetőt megtesznek. Ezt jelenti az, hogy betartani a kötelességet. Tegyük fel például, hogy rád bíznak valamilyen feladatot, és nincs ott senki, aki figyelne téged, felügyelne vagy sürgetne. Vajon mit jelentene a kötelességed betartása? (Isten vizsgálatának elfogadását és az Ő jelenlétében való életet.) Az első lépés Isten vizsgálatának elfogadása; ez az egyik eleme. A másik eleme pedig az, hogy teljes szíveddel és elméddel tedd a kötelességedet. Mit kell tenned ahhoz, hogy képes legyél teljes szíveddel és elméddel tenni azt? El kell fogadnod az igazságot, és gyakorlatba kell ültetned azt; vagyis el kell fogadnod és engedelmeskedned kell mindannak, amit Isten megkövetel; úgy kell kezelned a kötelességedet, ahogyan a saját személyes ügyeidet kezelnéd, hogy senki másnak ne kelljen figyelnie rád, felügyelnie téged, ellenőriznie, hogy jól csinálod-e, nógatnia téged, irányítania, amit csinálsz, vagy akár megmetszenie vagy foglalkoznia veled. Azt kell gondolnod magadban: „Ennek a kötelességnek a teljesítése az én felelősségem. Ez az én feladatom, és mivel rám bízták, hogy megtegyem, elmondták az alapelveket, és fel is fogtam őket, céltudatosan fogom folytatni. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy jól elvégezzem.” Ki kell tartanod e kötelesség megtételében, és nem tarthat vissza semmilyen személy, ügy vagy dolog. Ezt jelenti az, hogy teljes szíveddel és teljes elméddel betartod a kötelességedet, és ez az a hasonlatosság, amellyel az embereknek rendelkezniük kell. Mivel kell tehát felvértezniük magukat ahhoz, hogy teljes szívükkel és elméjükkel betartsák a kötelességüket? Először is rendelkezniük kell azzal a lelkiismerettel, amellyel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell. Ez a minimum. Ezenkívül odaadónak is kell lenniük. Emberként, ahhoz, hogy elfogadjuk Isten megbízatását, odaadónak kell lennünk. Egyedül Isten iránt kell teljesen odaadónak lennünk, nem lehetünk kishitűek és felelőtlenek; a saját érdekeink vagy hangulataink alapján cselekedni helytelen – ez nem odaadás. Mit is jelent odaadónak lenni? Azt jelenti, hogy teljesíted a kötelességeidet, és nem befolyásol vagy korlátoz a hangulatod, a környezeted vagy más emberek, ügyek és dolgok. Azt kell gondolnod magadban: „Ezt a megbízatást Istentől kaptam; Ő adta nekem. Ez az, amit tennem kell, tehát ugyanúgy fogom intézni, ahogyan a saját ügyeimet intézném, bármilyen olyan módon, amely jó eredményt hoz, fontosnak tartva azt, hogy eleget tegyek Istennek.” Amikor ilyen állapotban vagy, nemcsak a lelkiismereted irányít, hanem odaadás is van benned. Ha megelégszel azzal, hogy csupán csak elvégzed a feladatot, nem törekszel arra, hogy hatékony legyél, illetve eredményeket érjél el, és úgy érzed, elég, ha egyszerűen csak minden erőfeszítést megteszel, akkor ez csupán az emberi lelkiismeret mércéjének teljesítése, és nem tekinthető odaadásnak. Az Isten iránti odaadás magasabb követelmény és mérce, mint a lelkiismeret mércéje. Nem csak arról van szó, hogy minden erőfeszítést megteszel, hanem teljes szívvel is kell csinálnod. Szíved mélyén mindig úgy kell tekintened a kötelességedre, mint a te munkádra, vállalnod kell a terheket ezért a feladatért, el kell viselned a szemrehányást, ha a legkisebb hibát is elköveted, vagy ha olyan az állapotod, hogy hanyag vagy, és érezned kell, hogy nem viselkedhetsz így, mert annyi mindennel tartozol Istennek. Azok, akik valóban lelkiismeretesek és értelmesek, úgy teljesítik kötelességüket, mintha az a saját munkájuk volna, függetlenül attól, hogy valaki figyeli-e vagy felügyeli-e őket. Függetlenül attól, hogy Isten elégedett-e velük, és hogy Isten hogyan bánik velük, mindig szigorúan megkövetelik maguktól, hogy jól teljesítsék a kötelességeiket, és teljesítsék az Isten által rájuk bízott megbízatást. Ezt hívjuk odaadásnak. Vajon ez nem magasabb mérce, mint a lelkiismeret mércéje? Amikor a lelkiismeret mércéje szerint cselekszenek, az embereket gyakran befolyásolják a külső dolgok, illetve azt gondolják, hogy elég az, ha minden erőfeszítést megtesznek a kötelességükért; a tisztaság szintje nem annyira magas. Amikor azonban az odaadásról van szó, és arról, hogy valaki képes hűségesen betartani a kötelességét, a tisztaság szintje magasabb. Ez nem csupán az erőfeszítésről szól, hanem azt is megköveteli, hogy teljes szívedet, elmédet és testedet beleadd a kötelességedbe. Ahhoz, hogy jól teljesítsd a kötelességedet, néha el kell viselned egy kis fizikai nehézséget. Meg kell fizetned az árat, és minden gondolatodat a kötelességed teljesítésének kell szentelned. Nem számít, milyen körülményekkel szembesülsz, azok nem befolyásolják a kötelességedet, illetve nem hátráltatnak a kötelességed teljesítésében, és képes vagy eleget tenni Istennek. Ehhez képesnek kell lenned megfizetni az árat. El kell hagynod testi családodat, személyes ügyeidet és saját érdekedet. Hiúságodat, büszkeségedet, érzelmeidet, testi örömeidet, sőt még olyan dolgokat is, mint ifjúságod legszebb évei, a házasságod, a jövőd és sorsod, el kell engedned és el kell hagynod mindezeket, valamint önként és jól kell teljesítened a kötelességedet. Akkor eléred majd az odaadást, és emberi hasonlatosságra teszel szert azáltal, hogy így élsz. Az ilyen embereknek nem csak lelkiismeretük van, hanem a lelkiismeret mércéjét használják alapként, amelyből kiindulva megkövetelik maguktól azt az odaadást, amelyet Isten megkövetel az embertől, és ezt az odaadást használják arra, hogy az alapján értékeljék önmagukat. Szorgalmasan törekednek erre a célra. Ritka az ilyen ember a földön. Isten ezer vagy akár tízezer választottja közül csupán egy, ha akad. Vajon értékes életet élnek az ilyen emberek? Olyan emberek ők, akiket Isten nagyra becsül? Természetesen értékes életet élnek, és olyan emberek, akiket Isten nagyra becsül.

A dal következő sora így szól: „Bár képességem gyenge, a szívem őszinte.” Ezek a szavak nagyon is valóságosan hangzanak, és egy olyan követelményről szólnak, amelyet Isten az emberekkel szemben támaszt. Vajon mi ez a követelmény? Hogy ha az emberek híján vannak a képességnek, az még nem a világ vége, de őszinte szívvel kell rendelkezniük, és ha az megvan, akkor képesek lesznek elnyerni Isten dicséretét. A helyzetedtől vagy a hátteredtől függetlenül becsületes embernek kell lenned, őszintén kell beszélned, becsületesen kell cselekedned, képesnek kell lenned teljes szívedből és elmédből teljesíteni a kötelességedet, odaadóan kell teljesítened a kötelességedet, nem szabad leegyszerűsítened a dolgokat, nem szabad megbízhatatlan és csalárd embernek lenned, nem szabad hazudnod vagy csalnod, és nem szabad köntörfalaznod. Az igazságnak megfelelően kell cselekedned, és olyan valakinek kell lenned, aki törekszik az igazságra. Sokan úgy gondolják, hogy gyenge képességűek, és hogy soha nem teljesítik jól vagy megfelelő színvonalon a kötelességüket. A tőlük telhető legjobbat nyújtják abban, amit tesznek, de soha nem képesek felfogni az alapelveket, és még nem tudnak nagyon jó eredményeket produkálni. Végső soron csak arra képesek, hogy panaszkodjanak, hogy túlságosan gyenge képességűek, és negatívvá válnak. Nos, vajon nincs előre vezető út, ha valaki gyenge képességű? A gyenge képesség nem halálos betegség, és Isten soha nem mondta azt, hogy nem üdvözíti a gyenge képességű embereket. Amint Isten korábban megmondta, Ő azok miatt bánkódik, akik becsületesek, de tudatlanok. Mit jelent tudatlannak lenni? A tudatlanság sok esetben a gyenge képességből fakad. Ha az emberek gyenge képességűek, akkor sekélyes a megértésük az igazságról. Nem elég konkrét vagy gyakorlati, és sokszor csak felszínes vagy szó szerinti megértésre korlátozódik – a doktrínára és szabályokra korlátozódik. Ezért sok problémát nem tudnak megérteni, és a kötelességük teljesítése során soha nem képesek felfogni az alapelveket, illetve nem tudják jól teljesíteni a kötelességüket. Akkor vajon Isten nem akarja a gyenge képességű embereket? (De igen.) Vajon milyen utat és irányt mutat Isten az embereknek? (Azt, hogy becsületes emberek legyenek.) Vajon lehetsz-e becsületes ember, ha csak beszélsz róla? (Nem, a becsületes ember megnyilvánulásaival kell rendelkezned.) Melyek a becsületes ember megnyilvánulásai? Először is az, hogy nem kételkedik Isten szavaiban. Ez a becsületes ember egyik megnyilvánulása. Ezen kívül a legfontosabb megnyilvánulás az, hogy mindenben keresi az igazságot és gyakorolja azt – ez létfontosságú. Azt mondod, hogy becsületes vagy, de mindig háttérbe szorítod Isten szavait, és csak azt teszed, amit akarsz. Ez vajon a becsületes ember megnyilvánulása? Azt mondod: „Bár a képességem gyenge, de a szívem őszinte.” És mégis, amikor rád hárul egy kötelesség, félsz a szenvedéstől és a felelősségvállalástól, ha nem jól teszed meg, így kifogásokat keresel, hogy kibújj a kötelességed alól, vagy azt javasolod, hogy tegye meg valaki más. Ez vajon a becsületes ember megnyilvánulása? Egyértelműen nem. Hogyan kell tehát egy becsületes embernek viselkednie? Alá kell vetnie magát Isten intézkedéseinek, odaadóan kell teljesítenie kötelességét, és törekednie kell arra, hogy eleget tegyen Isten akaratának. Ez többféleképpen is megnyilvánul. Az egyik az, hogy őszinte szívvel vállalod a kötelességedet, nem gondolva a testi érdekeidre, nem vagy kishitű, és nem a saját hasznodra szövetkezel. Ezek a becsületesség megnyilvánulásai. A másik az, hogy teljes szívedet és erődet beleadod, hogy jól teljesítsd a kötelességedet, hogy megfelelően végezd a dolgokat, valamint a szívedet és a szeretetedet is beleadod a kötelességedbe, hogy eleget tegyél Istennek. Ezek azok a megnyilvánulások, amelyekkel egy becsületes embernek a kötelességei teljesítése során rendelkeznie kell. Ha nem valósítod meg azt, amit tudsz és megértesz, és ha csak ötven vagy hatvan százalékos az erőfeszítésed, akkor nem adod bele a teljes szívedet és erődet. Hanem inkább sunyi vagy, és lazsálsz. Vajon becsületesek azok az emberek, akik így teljesítik a kötelességeiket? Egyáltalán nem. Isten semmi hasznát nem veszi az ilyen megbízhatatlan és csalárd embereknek; ki kell őket rekeszteni. Isten a kötelességek teljesítésére csak becsületes embereket használ. Még az odaadó szolgálattevőknek is becsületesnek kell lenniük. Azok, akik állandóan figyelmetlenek, felületesek, sunyik, és keresik a módot arra, hogy lazsáljanak, mind csalárdak, és mind démonok. Egyikük sem hisz igazán Istenben, és mindannyian ki lesznek rekesztve. Vannak, akik azt gondolják: „Becsületes embernek lenni csak annyit jelent, hogy igazat mondunk, és nem hazudunk. Valójában nem nehéz becsületes embernek lenni.” Mit gondoltok erről a véleményről? Vajon ennyire korlátozott érvényű az, ha becsületes ember valaki? Egyáltalán nem. Fel kell tárnod a szívedet, és át kell adnod azt Istennek; ez az a hozzáállás, amellyel egy becsületes embernek rendelkeznie kell. Éppen ezért nagyon értékes az őszinte szív. Mit is jelent ez? Azt, hogy egy őszinte szív képes irányítani a viselkedésedet, és képes megváltoztatni az állapotodat. Képes rávezetni a helyes döntések meghozatalára, és arra, hogy alávesd magad Istennek, és elnyerd az Ő jóváhagyását. Valóban értékes egy ilyen szív. Ha ilyen őszinte szíved van, akkor ilyen állapotban kell élned, így kell viselkedned, és így kell adnod magadból. Alaposan el kell gondolnod ezeken a dalszövegeken. Egyetlen mondat sem olyan egyszerű, mint annak szó szerinti jelentése, és akkor nyertél valamit, ha valóban megérted, miután elgondolkodtál rajta.

Vizsgáljuk meg a dalszöveg egy másik sorát: „Mindenben teljes odaadással tegyetek eleget Isten akaratának.” Ezekben a szavakban van egy mód a gyakorlásra. Vannak, akik negatívvá válnak, amikor kötelességük teljesítése során nehézségekkel szembesülnek, és emiatt nem hajlandóak megtenni a kötelességüket. Valami gond van ezekkel az emberekkel. Vajon egyáltalán őszintén feláldozzák-e magukat Istenért? El kellene gondolkodniuk azon, hogy miért válnak negatívvá, amikor nehézségekkel szembesülnek, és miért nem képesek keresni az igazságot, hogy megoldják a problémákat. Ha képesek önvizsgálatot tartani és keresni az igazságot, akkor képesek lesznek meglátni a saját problémáikat. Valójában az emberek számára a legnagyobb nehézséget főként a romlott beállítottság problémája jelenti. Ha képes vagy keresni az igazságot, akkor romlott beállítottságodat könnyű lesz helyrehozni. Amint helyrehoztad a romlott beállítottságodat, képes leszel mindenben teljes odaadással eleget tenni Isten akaratának. A „minden” azt jelenti, hogy bármi legyen is az, akár Isten bízta rád, akár egy vezető vagy dolgozó intézte neked, akár olyasvalami, amivel véletlenül szembesültél, mindaddig, amíg az az, amire rendeltettél, és eleget tudsz tenni a felelősségednek, addig teljes odaadással teljesíted azt a felelősséget és kötelességet, amelyet teljesítened kell, és alapelveddé teszed Isten akaratának kielégítését. Ez az alapelv egy kicsit nagyszabásúnak hangzik, és az emberek számára kissé nehéz megfelelni annak. Gyakorlatibb megfogalmazásban azt jelenti, hogy jól teljesíted a kötelességedet. A kötelességed betartása és jól teljesítése nem könnyű dolog. Akár vezetői, dolgozói vagy valamilyen más kötelességről is legyen szó, meg kell értened néhány igazságot. Vajon képes vagy jól teljesíteni a kötelességedet anélkül, hogy megértenéd az igazságot? Képes vagy jól megtenni anélkül, hogy betartanád az igazságalapelveket? Ha az igazság minden aspektusát megérted, és az igazságalapelvek szerint tudsz gyakorolni, akkor jól tetted a kötelességedet, betartottad a kötelességedet, beléptél az igazságvalóságba, és eleget tudsz tenni Isten akaratának. Ez a gyakorláshoz vezető út. Vajon könnyű ezt megtenni? Ha a kötelesség, amelyet teljesítesz, olyasmi, amiben jó vagy, és amit szeretsz, akkor úgy érzed, hogy az a te felelősséged és kötelezettséged, és hogy azt megtenni teljesen természetes és indokolt. Vidámnak, boldognak és nyugodtnak érzed magad. Ez olyasvalami, amit szívesen megteszel, amit képes vagy teljes odaadással végezni, és úgy érzed, hogy eleget teszel Istennek. Amikor azonban egy napon olyan kötelességgel szembesülsz, amelyet nem szeretsz, vagy amelyet még soha nem végeztél, akkor vajon képes leszel teljes odaadással teljesíteni? Ez próbára teszi majd azt, hogy gyakorolod-e az igazságot. Ha például a kötelességed az énekkarban való részvétel, és tudsz énekelni, és ez olyasmi, amit szívesen csinálsz, akkor hajlandó vagy teljesíteni ezt a kötelességet. Ha kapnál egy másik kötelességet, amelynek során azt mondanák, hogy hirdesd az evangéliumot, és a feladat egy kissé nehéz lenne, akkor vajon képes lennél engedelmeskedni? Elgondolkodsz ezen, és azt mondod: „Szeretek énekelni.” Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy nem akarod hirdetni az evangéliumot. Egyértelműen ezt jelenti. Egyre csak azt hajtogatod: „Szeretek énekelni.” Ha egy vezető vagy dolgozó azzal érvel, hogy „Miért nem képezed magad az evangélium hirdetésében, és miért nem vértezed fel magad több igazsággal? Ez sokkal hasznosabb lesz az életben való növekedésed szempontjából”, te mégis kitartasz, és azt mondod: „Szeretek énekelni, és szeretek táncolni.” Bármit is mondanak, nem akarsz menni, hogy hirdesd az evangéliumot. Vajon miért nem akarsz menni? (Azért, mert nem érdekel.) Nem érdekel, ezért nem akarsz menni – vajon mi itt a probléma? Az, hogy a saját preferenciáid és személyes ízlésed szerint választod ki a kötelességedet, és nem engedelmeskedsz. Nem engedelmeskedsz, és ez a probléma. Ha nem keresed az igazságot, hogy megoldd ezt a problémát, akkor valóban nem tanúsítasz valami sok igazi engedelmességet. Vajon mit kellene tenned ebben a helyzetben, hogy igazi engedelmességet tanúsíts? Mit tudsz tenni, hogy eleget tegyél Isten akaratának? Ekkor kell elgondolkodnod és közösséget vállalnod az igazság ezen aspektusával. Ha mindenben teljes odaadással akarsz eleget tenni Isten akaratának, akkor azt nem valósíthatod meg egyetlen kötelesség teljesítésével; el kell fogadnod minden Isten által rád ruházott megbízatást. Függetlenül attól, hogy megfelel-e az ízlésednek, az érdeklődési körödnek, vagy olyasmi, amit nem élvezel, amit még soha nem csináltál, illetve ami nehéz, akkor is el kell fogadnod, és engedelmeskedned kell. Nemcsak el kell fogadnod, hanem tevékenyen együtt kell működnöd, és tanulmányoznod kell azt, miközben megtapasztalod és belépsz. Még ha nehézségeket szenvedsz is el, fáradt vagy, megaláznak, vagy kiközösítenek, akkor is teljes odaadást kell tanúsítanod. Csak így gyakorolva leszel képes arra, hogy mindenben teljes odaadást tanúsíts, és eleget tegyél Isten akaratának. Teljesítendő kötelességednek kell tekintened azt, nem pedig személyes ügynek. Hogyan kell értelmezned a kötelességeket? Olyasvalamiként, amit a Teremtő – Isten – rábíz valakire, hogy megtegye; így születnek az emberek kötelességei. Az a megbízatás, amelyet Isten rádruház, a te kötelességed, és teljesen természetes és indokolt, hogy úgy teljesítsd a kötelességedet, ahogyan azt Isten megköveteli. Ha világos számodra, hogy ez a kötelesség Isten megbízatása, és hogy ez Isten rádszálló szeretete és áldása, akkor képes leszel istenszerető szívvel elfogadni a kötelességedet, és képes leszel a kötelességed teljesítése során figyelembe venni Isten akaratát, valamint képes leszel legyőzni minden nehézséget, hogy eleget tegyél Istennek. Azok, akik valóban feláldozzák magukat Istenért, soha nem utasíthatják vissza Isten megbízatását; soha nem utasíthatnak vissza semmilyen kötelességet. Bármilyen kötelességet is bíz rád Isten, függetlenül attól, hogy milyen nehézségekkel jár, ne utasítsd vissza, hanem fogadd el azt. Ez a gyakorlás útja, ami nem más, mint gyakorolni az igazságot, és teljes odaadást tanúsítani mindenben, hogy eleget tegyél Istennek. Vajon mire helyeződik itt a hangsúly? A „mindenben” szóra. A „minden” nem feltétlenül jelenti azt, amit szeretsz, vagy amiben jó vagy, és még kevésbé azt, amiben jártas vagy. Néha ezek olyasvalamik lesznek, amikben nem vagy jó, amiket meg kell tanulnod, amik bonyolultak, vagy olyanok, ahol szenvedned kell. Azonban függetlenül attól, hogy miről van szó, amennyiben Isten rád bízta, el kell fogadnod azt, és miután elfogadtad, jól kell teljesítened a kötelességet, teljes odaadással és eleget téve Isten akaratának. Ez a gyakorlás útja. Bármi történjék is, mindig keresned kell az igazságot, és ha már biztos vagy abban, hogy milyen gyakorlás van összhangban Isten akaratával, akkor úgy kell gyakorolnod. Csak ha így teszel, akkor gyakorolod az igazságot, és csak így tudsz belépni az igazságvalóságba.

Van még egy sora a dalnak, amely így hangzik: „Nyitott vagyok és egyenes, álnokság nélkül a világosságban élek.” Ki adja ezt az utat az embernek? (Isten.) Ha valaki nyitott és egyenes, akkor az becsületes ember. Szívét és lelkét teljesen kitárta Isten előtt, nincs semmi rejtegetnivalója, és nincs semmi, ami elől rejtőzködnie kellene. Átadta a szívét Istennek, és megmutatta Neki azt, vagyis egész lényét átadta Neki. Nos, eltávolodhat-e még mindig Istentől? Nem, nem tud eltávolodni, és így könnyű számára az, hogy alávesse magát Istennek. Ha Isten azt mondja, hogy csalárd, akkor beismeri azt. Ha Isten azt mondja, hogy arrogáns és önelégült, akkor azt is beismeri, és nem csak beismeri ezeket, és azzal annyiban is hagyja, hanem képes megbánni, az igazság alapelvei felé törekedni, helyesbíteni, amikor rájön, hogy tévedett, és kijavítani a hibáit. Még mielőtt ráeszmélne, sok téves útját kijavítja, és egyre kevésbé lesz csalárd, megtévesztő, figyelmetlen és felületes. Minél tovább él így, annál nyitottabbá és tisztességesebbé válik, és annál közelebb kerül ahhoz a célhoz, hogy becsületes emberré váljon. Ezt jelenti a világosságban élni. Mindez a dicsőség Istené! Ha az emberek a világosságban élnek, az Isten műve – ez nem olyasmi, amivel ők dicsekedhetnek. Amikor az emberek a világosságban élnek, minden igazságot megértenek, istenfélő szívük van, tudják, hogy mindenben, amivel szembesülnek, az igazságot kell keresniük és gyakorolniuk, lelkiismeretesen és értelmesen élnek. Bár nem nevezhetők igaz embereknek, Isten szemében mégis rendelkeznek némi emberi hasonlatossággal, és legalábbis a szavaik meg a tetteik nem versengenek Istennel, képesek keresni az igazságot, amikor valami éri őket, és Isten iránt engedelmes szívűek. Ezért viszonylag biztonságban és védve vannak, és nem tudnák elárulni Istent. Bár nincs nagyon mély megértésük az igazságról, képesek engedelmeskedni és alávetni magukat, istenfélő szívük van, és kerülni tudják a rosszat. Amikor rájuk bíznak egy feladatot vagy kötelességet, képesek azt teljes szívvel és elmével, legjobb tudásuk szerint tenni. Az ilyen ember méltó a bizalomra, és Isten megbízik benne – az ilyen emberek a világosságban élnek. Vajon azok, akik a világosságban élnek, képesek elfogadni Isten vizsgálatát? Lehetséges, hogy még mindig elrejtik a szívüket Isten elől? Vajon vannak még olyan titkaik, amelyeket nem mondhatnak el Istennek? Van még valami gyanús trükk a tarsolyukban? Nincs. Teljesen kitárták a szívüket Isten előtt, és nincs semmi, amit még mindig eltitkolnának vagy elrejtenének szem elől. Őszintén megbízhatnak Istenben, bármiről kommunikálhatnak Vele, és mindent elmondhatnak Neki. Nincs semmi, amit ne mondanának el Istennek, és nincs semmi, amit ne mutatnának meg Neki. Amikor az emberek képesek elérni ezt a szintet, életük könnyűvé, szabaddá és felszabadulttá válik.

37. szemelvény

Melyek azok a legfőbb alapelvek, amelyeken az ember kötelességeinek teljesítése nyugszik? Az embernek Isten háza normái, alapelvei és követelményei szerint kell cselekednie, az igazság szerint kell gyakorolnia, s teljes szívéből és minden erejéből kell teljesítenie a kötelességeit, Isten szavait, az igazságot, valamint Isten háza munkájának és érdekeinek védelmét használva alapelvként. És hogyan cselekszenek általában az emberek önmagukért? Azt teszik, amit akarnak, a saját érdeküket tekintve elsődlegesnek a cselekedeteikben, és azt minden más elébe helyezve. Azt teszik, ami az érdekükben áll, teljes egészében önző testi vágyaik kielégítése végett cselekszenek, az igazságossággal, lelkiismerettel és józan ésszel a legkevésbé sem törődve; nincsenek a szívükben efféle dolgok. Csak egy sátáni természetet követnek és emberi preferenciák szerint cselekszenek, jobbra-balra ármánykodnak és sátáni filozófiák szerint élnek. Miféle életmód ez? Ez a Sátán életmódja. Amikor Istent követi és a kötelességeit teljesíti valaki, annak az igazságalapelvek szerint kell cselekednie, és legalább lelkiismerettel és értelemmel rendelkeznie kell – ez a legkevesebb, ami elvárható. Némelyek ezt mondják: „Ma rossz hangulatom van, ezért gondatlan akarok lenni ebben a dologban.” Vajon ez lelkiismeretes eljárás? (Nem az.) Amikor nemtörődöm módon akarsz cselekedni, tudatában vagy-e ennek? (Igen.) Vannak-e olyan alkalmak, amikor nem vagy tudatában? (Igen, vannak.) Olyankor képes vagy önvizsgálatot tartani és utólag felismerni ezt? (Valamelyest.) Miután felismerted a nemtörődömséged, legközelebb, amikor hasonló gondolatod támad, és ismét nemtörődöm és felszínes módon akarsz viselkedni, képes vagy-e elhagyni ezeket a gondolatokat és megoldani őket? (Ha tudatában vagyok, valamelyest el tudom hagyni ezeket a gondolatokat.) Valahányszor elhagyod a magad gondolatait és vágyait, csata dúl, és ha a te önző vágyaid diadalmaskodnak e csata végén, akkor szándékosan szegültél szembe Istennel és veszélyben vagy. Mondjuk, hogy 10 évig hiszel Istenben, és az első három évben csak úgy ténferegsz, és csak valamelyest veszed komolyan a dolgokat, ám három év után rájössz, hogy aki hisz Istenben, annak gyakorolnia kell az igazságot, be kell lépnie az igazságvalóságba és el kell hagynia a hús-vér testét. Azután apránként felismered a magad romlottságát, rosszindulatú voltát, valamint gonosz és arrogáns természetét, és akkorra igazán megismered magad – megismered saját romlott lényegedet. Érzed, hogy az igazság elfogadása rendkívül szükséges, hogy döntő fontosságú megoldanod romlott beállítottságaidat, és csak ekkor érzed át, mennyire szánalmas dolog, amikor valaki nincs birtokában az igazságvalóságnak. Noha az emberek szívében mindannyiszor csata dúl, amikor feltárul a romlottságuk, képtelenek legyőzni e csatákban a maguk önző vágyait, és továbbra is a saját preferenciáik szerint cselekszenek. Valójában ők maguk is jól tudják, hogy még mindig a Sátán természete diktál a szívükben, ezért nehéz az igazságot a gyakorlatba átültetni. Ez azt bizonyítja, hogy nincs a birtokukban igazságvalóság, és nagyon nehéz megmondani, hogy végül képesek lesznek-e eljutni az üdvösségre vagy sem. Ha igazán megvan benned az akarat, át kell ültetned a gyakorlatba a megértett igazságokat, és bármilyen romlott beállítottságok akadályozzanak is, amikor gyakorlod ezeket az igazságokat, mindig imádkozz, hagyatkozz Istenre, keresd az igazságot e romlott beállítottságok megoldása érdekében, merj harcolni ellenük, és merd elhagyni a hús-vér tested! Ha ilyen hited van, akkor át tudod ültetni a gyakorlatba az igazságot. Lesznek ugyan alkalmanként olyan idők, amikor kudarcot vallasz, de te nem fogsz elcsüggedni, és továbbra is képes leszel az Istenhez való imádkozásra hagyatkozni és Rá feltekinteni azért, hogy diadalt arass a Sátán felett. Ha így harcolsz néhány éven át, egyre többször fogsz diadalmaskodni a hús-vér tested felett és gyakorolni az igazságot, miközben egyre ritkábban fogsz kudarcot vallani, s még ha olykor elbuksz is, nem válsz negatívvá, és továbbra is imádkozol és Istenre tekintesz, egészen addig, amíg képes nem leszel átültetni az igazságot a gyakorlatba. Ez azt jelenti majd, hogy van a számodra remény, hogy eloszlanak a fellegek, te pedig megláthatod a kék eget. Ha olykor sikerrel jársz az igazság gyakorlása közben, az azt bizonyítja, hogy olyasvalaki vagy, akinek van akarata, és aki remélheti, hogy sikerül eljutnia az üdvösségre. Az igazságra törekvő emberek csak a végén lépnek be az igazságvalóságba, miután sok kudarcon mentek keresztül az igazság gyakorlása során. Nem számít, hányszor vallanak kudarcot, és az sem, hogy mennyire negatívak: amíg képesek Istenre hagyatkozni és Rá feltekinteni, addig mindig lesznek olyan idők, amikor sikert aratnak. Nem számít, hányszor buknak el újra meg újra, mégis lesz számukra remény mindaddig, amíg nem adják fel. Amikor eljön az a nap, amelyen igazán felismerik, hogy képesek gyakorolni az igazságot, az alapelvek szerint cselekedni, kulcsfontosságú kérdésekben – és különösen a kötelességeik teljesítését illetően – nem megalkudni a Sátánnal és nem feladni a kötelességeiket, miközben a bizonyságtételükben is szilárdan megállnak, addig mindenképpen van remény a megmenekülésükre.

Valahányszor gyakorlod az igazságot, belső csatán fogsz keresztülmenni. Van bárki is közületek, aki nem élt át csatákat az igazság gyakorlása közben? Egyáltalán nincs. Csak azzal fordulhat elő, hogy nincsenek komoly küzdelmei, aki már belépett az igazságvalóságba, és alig adja jelét romlott beállítottságnak. Sajátos körülmények között és bizonyos kontextusokban azonban még az ilyen ember is küzd egy kissé. Ezzel azt akarom mondani, hogy minél inkább érti valaki az igazságot, annál kevesebb csatát vív, és minél kevésbé érti valaki az igazságot, annál több csatája lesz. Új hívőkre különösen igaz, hogy minden alkalommal rendkívül heves küzdelmet kell vívniuk a szívükben, valahányszor gyakorolják az igazságot. Miért hevesek e küzdelmek? Azért, mert az embereket romlott beállítottságaik mellett nem csupán a saját preferenciáik és testi döntéseik tartják vissza, hanem gyakorlati nehézségek is. Valahányszor megérted az igazság egy aspektusát, e négy akadályozó tényezővel kell megküzdened, ami azt jelenti, hogy legalább e három-négy akadályon keresztül kell menned, mielőtt át tudnád ültetni az igazságot a gyakorlatba. Ti is tapasztaljátok, hogy folyamatosan küzdenetek kell a romlott beállítottságaitok ellen? Amikor gyakorolnotok kell az igazságot és meg kell védenetek Isten házának az érdekeit, képesek vagytok legyőzni a benneteket irányítani akaró romlott beállítottságokat és az igazság oldalára állni? Például párba osztanak valakivel, hogy a gyülekezet megtisztításának munkáját végezzétek, de az illető folyton csak azt kommunikálja a testvérek felé, hogy Isten a lehető legnagyobb mértékig megmenti az embereket, és hogy szeretettel kell bánnunk az emberekkel, és alkalmakat kell adnunk nekik a megtérésre. Felismered, hogy valami nincs rendjén az illető közlésével, és bár az általa kimondott szavak egészen helytállónak tűnnek, részletesebb elemzést követően rájössz, hogy rejtett szándékai és céljai vannak, senkit sem hajlandó megsérteni, és nem akarja elvégezni a kirendelt munkát. Amikor így kommunikál, azzal megzavarja az éretlen és tisztánlátásra képtelen embereket, meggondolatlanul és elvtelenül tanúsít szeretetet, mit sem törődik azzal, hogy mások iránt tisztánlátást mutasson, és nem leplezi le vagy nem jelenti az antikrisztusokat, gonosztevőket és nem hívőket. Ez akadályozza a gyülekezet megtisztításának munkáját. Ha nem sikerül időben kitakarítani az antikrisztusokat, gonosztevőket és nem hívőket, az kihatással lesz arra, ahogyan Isten választottai rendesen eszik és isszák az Ő szavait, valamint a kötelességeik normális teljesítésére, és különösen félbeszakítja és megzavarja a gyülekezet munkáját, miközben árt Isten háza érdekeinek. Hogyan kell vajon gyakorolnod ilyenkor? Amikor észleled a problémát, fel kell állnod és le kell leplezned az illetőt; megálljt kell parancsolnod neki, és meg kell védened a gyülekezet munkáját. Talán így gondolkodsz magadban: „Munkatársak vagyunk. Ha közvetlenül leleplezem, ő pedig nem fogadja el, nem lesz veszekedés belőle? Nem, nem szólalhatok fel csak úgy, egy kicsit tapintatosabbnak kell lennem.” Így mindössze emlékezteted és néhány szóban tanáccsal látod el a másikat. Ő pedig, miután hallotta, amit mondasz, nem fogadja el, sőt egy sor érvet is felsorol, hogy megcáfoljon. Ha pedig nem fogadja el, amit mondtál, veszteséget fog szenvedni Isten házának munkája. Mit kell tenned? Így imádkozol Istenhez: „Istenem, kérlek, Te rendezd el és irányítsd ezt! Te fegyelmezd meg őt – én semmit sem tehetek.” Azt hiszed, te nem tudod megállítani az illetőt, ezért szó nélkül hagyod, amit tesz. Ez vajon felelős viselkedés? Gyakorlod vele az igazságot? Ha nem tudod megállítani a másikat, miért nem jelented a vezetőknek és a dolgozóknak? Miért nem viszed el az ügyet egy összejövetelre, hogy mindenki kommunikálhasson róla és megbeszélhesse? Ha nem így teszel, utólag csakugyan nem hibáztatnád érte magad? Ha ezt mondod: „Nem tudom ezt kezelni, úgyhogy egyszerűen nem veszek tudomást róla. Tiszta a lelkiismeretem”, akkor milyen szíved van? Olyan szív ez, amely igazán szeret, vagy olyan, amely árt másoknak? Igen gonosz a szíved, mert amikor történik valami, félsz attól, hogy esetleg megsértesz más embereket, és nem tartod be az alapelveket. Valójában nagyon jól tudod, hogy ez a személy a maga céljától vezérelve cselekszik így, és hogy nem hallgathatsz rá ebben a dologban. Mégis képtelen vagy betartani az alapelveket és meggátolni az illetőt mások megtévesztésében, ez pedig végső soron árt Isten háza érdekeinek. Hibáztatnád magad egyáltalán ezek után? (Igen.) Önmagad hibáztatása képessé tesz arra, hogy meg nem történtté tedd a veszteségeket? Nem lehet őket meg nem történtté tenni. Utólag megint csak így gondolkodsz: „Mindenesetre teljesítettem a kötelességeimet, és Isten tudja ezt. Isten az emberek szívének mélyét vizsgálja.” Miféle szavak ezek? Csalárd, ördögi szavak ezek, amelyek az embert és Istent is becsapják. Nem teljesítetted a kötelességeid, és még mindig okokat és kifogásokat keresel, hogy kibújj alóluk. Ez csalárd és hajthatatlan viselkedés. Van az ilyen emberben bármiféle egyenesség Isten irányában? Van igazságérzete? (Nincs.) Olyan ember ez, aki a legkevésbé sem fogadja el az igazságot – a Sátán fajtájából való. Amikor történik veled valami, a világgal való megküzdés filozófiái szerint élsz, és nem gyakorlod az igazságot. Folyton attól félsz, hogy megsértesz másokat, nem pedig attól, hogy Istent sérted meg, és még Isten házának érdekeit is feláldozod azért, hogy a személyes kapcsolataidat megóvd. Milyen következményekkel jár, ha így cselekszel? Elég jól meg fogod védeni a személyes kapcsolataid, de Istent meg fogod sérteni, Ő pedig meggyűlöl és elutasít téged, és haragudni fog rád. Mindent összevetve melyik a jobb? Ha nem tudod megmondani, akkor teljes sötétben tapogatódzol; ez azt bizonyítja, hogy a legcsekélyebb mértékben sem érted az igazságot. Ha így folytatod, anélkül, hogy valaha is ráébrednél erre, igen nagy veszélyben vagy, és ha végül nem leszel majd képes eljutni az igazságra, akkor te leszel az, aki veszteséget szenved. Ha nem keresed ily módon az igazságot, és kudarcot vallasz, a jövőben képes leszel-e vajon keresni az igazságot? Ha továbbra sem, akkor már nem csak arról lesz szó, hogy veszteséget szenvedsz – végül ki leszel rekesztve. Ha egy „kedves ember” indítékaival és perspektívájával rendelkezel, akkor minden dologban képtelen leszel az igazságot gyakorolni és betartani az alapelveket, és akkor mindig kudarcot vallasz majd és elbuksz. Ha nem ébredsz fel és soha nem keresed az igazságot, akkor nem hívő vagy, és soha nem nyered el az igazságot és az életet. Mit kell tehát tenned? Amikor ilyen dolgokkal kerülsz szembe, imádkoznod kell Istenhez és Hozzá kell kiáltanod, üdvösségért könyörögve és arra kérve Őt, hogy adjon több hitet és erőt, s hogy tegyen képessé arra, hogy betartsd az alapelveket, megtedd, amit meg kell tenned, az alapelvek szerint tudd kezelni a dolgokat, szilárdan megállj abban a helyzetben, amelyben meg kell állnod, megóvd Isten házának érdekeit, és megakadályozd, hogy bármi kár érje Isten házának munkáját. Ha el tudod hagyni a saját érdekeid, a büszkeséged és a „kedves ember” álláspontját, és ha őszinte és teljes szívvel megteszed, amit meg kell tenned, akkor már legyőzted a Sátánt és elnyerted az igazságnak ezt az aspektusát. Ha mindenkor megmaradsz abban, hogy a Sátán filozófiája szerint élsz, a másokhoz fűződő kapcsolataidat véded, soha nem gyakorlod az igazságot, és nem mered betartani az alapelveket, akkor más dolgokban vajon képes leszel az igazságot gyakorolni? Akkor még mindig nem lesz hited és erőd. Ha soha nem vagy képes az igazság keresésére és elfogadására, akkor az efféle istenhit lehetővé teszi-e számodra az igazság elnyerését? (Nem.) És ha nem tudod elnyerni az igazságot, megmenekülhetsz-e vajon? Nem menekülhetsz meg. Ha mindig a Sátán filozófiája szerint élsz, teljességgel híján az igazságvalóságnak, akkor soha nem menekülhetsz meg. Világosnak kell lennie számodra, hogy az igazság elnyerése az üdvösség egyik szükséges feltétele. Hogyan nyerheted el hát az igazságot? Ha képes vagy gyakorolni az igazságot, ha képes vagy az igazság szerint élni, és az igazság válik az életed alapjává, akkor elnyered az igazságot és életed lesz, és így egy leszel azok közül, akik megmenekülnek.

38. szemelvény

Mi történik olyankor, amikor egyeseknek túlságosan hiányos a szakmai tudásuk a kötelességük teljesítéséhez, és nagyon nehéz számukra bármit megtanulni? Ez azért van, mert gyenge a képességük. Az igazság elérhetetlen azok számára, akiknek túlságosan gyengék a képességeik, és nem tanulnak könnyen. Legtöbbjüknek végzetes hiányosságaik vannak; nemcsak lelkiismeretük és értelmük nincs, de Istennek sincs helye a szívükben. Szemük élettelen és tompa, és kábulatban vannak, épp úgy, mint az állatok. Csak azt tudják, hogyan kell enni, inni, szórakozni; nem tanulnak, és semmilyen készségük sincs. Csak felületesen tanulnak meg dolgokat, és azt gondolják, hogy megértették, amikor éppen csak a felszínt kapirgálták. Amikor mások megpróbálnak többet elmagyarázni nekik, nem hajlandóak figyelni, mivel azt gondolják, hogy szükségtelen. Nem figyelnek semmire és nem fogadnak el semmit, amit mások mondanak, ennek eredményeként pedig semmit nem tudnak elvégezni, és alapvetően hasznavehetetlenek. A gyenge képesség önmagában is végzetes. Ha valakinek még rossz beállítottsága is van, erkölcstelen, nem hallgat a tanácsra, nem tudja elfogadni a pozitív dolgokat, valamint nem hajlandó új dolgokat tanulni és magáévá tenni, akkor az ilyen ember haszontalan! Azoknak, akik teljesítik a kötelességüket, lelkiismerettel és értelemmel kell rendelkezniük, ismerniük kell saját mértéküket és saját hiányosságaikat, és meg kell érteniük, miben szenvednek hiányt és mi az, amit fejleszteniük szükséges. Mindig úgy kell érezniük, hogy annyi minden hiányzik belőlük, és hogy ha nem tanulnak és fogadnak el új dolgokat, akkor lehet, hogy ki fogják vetni őket. Ha a szívükben egy közelgő válság érzése van, az motivációt és hajlandóságot ad nekik a tanulásra. Egyrészt fel kell szerelkezniük az igazsággal, másrészt pedig a kötelességeik teljesítéséhez kapcsolódó szakmai tudást kell elsajátítaniuk. Ha így gyakorolnak, fejlődést érhetnek el, és kötelességeik teljesítése jó eredményeket fog teremni. Csak akkor lehet értéke az ember életének, ha jól teljesíti a kötelességeit, és megéli az emberi mivolt hasonlatosságát, ezért a kötelességek teljesítése a legjelentősebb dolog. Egyeseknek rossz beállítottsága van, és nemcsak tudatlanok, hanem arrogánsak is. Mindig azt gondolják, hogy ha mindenben tanácsot kérnek, és mindig másokra hallgatnak, akkor mások le fogják nézni őket és megszégyenülnek, az ilyen viselkedés pedig méltóságon aluli. A valóságban éppen az ellenkezője igaz. Arrogánsnak és önhittnek lenni, semmit sem tanulni, mindenben lemaradni és idejétmúltnak lenni, tudás, betekintés, és ötletek nélkül lenni, ez az, ami igazán kínos, valamint ekkor veszti el az ember az önazonosságát és a méltóságát. Egyesek semmit sem tudnak jól csinálni, csak kezdetleges megértésük van mindenről, amit tanulnak, megelégednek azzal, hogy csak néhány doktrínát értenek, és azt hiszik, hogy hozzáértők. Ám mégsem tudnak elvégezni semmit, és kézzelfogható eredményeik sincsenek. Ha megmondod nekik, hogy nem értenek semmit, és semmit sem értek el, nem lehet őket meggyőzni, és kitartóan érvelnek az álláspontjuk mellett. Ám amikor csinálnak valamit, gyengén és átgondolatlanul csinálják azt. Vajon nem hasznavehetetlen az ember, ha semmilyen feladatot nem tud jól ellátni? Vajon nem semmirekellő az ilyen? A túlzottan alacsony képességű emberek még a legegyszerűbb feladatokat sem tudják ellátni. Semmirekellők, és az életüknek nincs semmi értéke. Egyesek azt mondják: „Vidéken nőttem fel, iskoláztatás és tudás nélkül, és gyenge képességű vagyok, veletek ellentétben, akik a városban éltek, és műveltek és intelligensek vagytok, ezért ti mindenben ki tudtok emelkedni.” Helyes ez az állítás? (Nem.) Mi nem helyes ebben? (Annak, hogy valaki el tud-e érni valamit, semmi köze a környezetéhez; ez elsősorban attól függ, hogy az illető tesz-e erőfeszítést a tanulásra és önmaga fejlesztésére.) Az, hogy Isten hogyan bánik az emberekkel, nem azon múlik, hogy mennyire képzettek, vagy, hogy milyen környezetbe születtek, illetve mennyire tehetségesek. Inkább az igazsághoz való hozzáállásuk alapján kezeli az embereket. Mivel kapcsolatos ez a hozzáállás? Az emberi mivoltukkal, valamint a beállítottságaikkal kapcsolatos. Ha hiszel Istenben, képesnek kell lenned az igazságot helyesen kezelni. Ha a hozzáállásod alázatos és az igazság iránt befogadó, akkor, még ha kissé gyenge is a képességed, Isten akkor is meg fog világosítani és megengedi, hogy nyerj valamit. Ha jók a képességeid, de mindig arrogáns és önhitt vagy, ha azt gondolod, hogy bármit mondasz, az helyes, és minden, amit mások mondanak, az helytelen, elutasítod mások minden javaslatát, sőt, még az igazságot sem fogadod el, bárhogy is közlik veled, hanem mindig ellenállsz neki, akkor egy ilyen ember, mint te, elnyerheti-e Isten jóváhagyását? Vajon a Szentlélek fog dolgozni egy olyan emberen, mint amilyen te vagy? Nem fog. Isten azt fogja mondani, hogy rossz a beállítottságod és nem vagy méltó arra, hogy megkapd az Ő megvilágosítását, és ha nem tartasz bűnbánatot, még azt is el fogja venni tőled, amid valaha volt. Ezt jelenti lelepleződni. Az ilyen emberek szánalmas életet élnek. Ők nyilvánvalóan semmik, és mindenre alkalmatlanok, mégis azt hiszik, hogy elég jók, és hogy minden tekintetben jobbak mindenki másnál. Sosem beszélnek a hibáikról vagy a hiányosságaikról mások előtt, sem a gyengeségeikről vagy a negativitásukról. Mindig megjátsszák, hogy hozzáértőek, és másokban hamis benyomást keltenek, elhitetik másokkal, hogy mindenben jártasak, hogy nincsenek gyengeségeik, nincs szükségük segítségre, nincs szükségük arra, hogy meghallgassák mások véleményét, és arra sincs szükségük, hogy mások erősségeiből tanuljanak, hogy kiegészítsék saját hiányosságaikat, valamint azt is elhitetik, hogy mindig jobbak lesznek mindenki másnál. Milyen beállítottság ez? (Arrogáns.) Micsoda arrogancia! Az ilyen emberek szánalmas életet élnek! Valóban alkalmasak? Ténylegesen el tudnak érni dolgokat? Sok mindent elrontottak a múltban, mégis azt hiszik az ilyen emberek, hogy bármit meg tudnak tenni. Hát nem nagyon észszerűtlen ez? Amikor ilyen mértékben hiányzik az értelem az emberekből, akkor azok zavaros fejű emberek. Az ilyen emberek nem tanulnak új dolgokat és nem fogadnak el új dolgokat. Belül kiszáradtak, korlátoltak és elszegényedettek, és helyzettől függetlenül nem tudnak rájönni az alapelvekre és felfogni azokat, vagy megérteni Isten akaratát, hanem csak szabályokhoz tudnak ragaszkodni, szavakat és doktrínákat mondogatni, valamint mások előtt felvágni. A végeredmény az, hogy semmiféle igazságot nem értenek és az igazságvalóság leghalványabb szikrája sincs meg bennük, mégis olyan arrogánsak maradnak. Egyszerűen zavaros fejű emberek, az értelem pedig egyáltalán nem tudja átjárni őket, és csak kivetni lehet őket.

Amikor együttműködtök másokkal a kötelességeitek teljesítésében, képesek vagytok nyitni különböző vélemények felé? Képesek vagytok engedni, hogy mások beszéljenek? (Képes vagyok, egy kicsit. Azelőtt sokszor nem hallgattam a testvérek javaslataira és ragaszkodtam ahhoz, hogy a magam módján csináljam a dolgokat. Csak később, amikor a tények igazolták, hogy tévedtem, akkor értettem meg, hogy a legtöbb javaslatuk helyes volt, hogy az a megoldás volt a ténylegesen megfelelő, amiről mindenki beszélt, és hogy a saját nézeteimre hagyatkozás miatt képtelen voltam tisztán látni a dolgokat, valamint hogy hiányosságaim voltak. Miután ezt megtapasztaltam, rájöttem, hogy mennyire fontos az egyetértő együttműködés.) És mit láthatsz ebből? Miután ezt megtapasztaltad, jutottál-e valami előnyhöz, és megértetted-e az igazságot? Szerintetek tökéletes bárki is? Nem számít, mennyire erősek az emberek, vagy mennyire rátermettek és tehetségesek, még mindig nem tökéletesek. Az embereknek fel kell ismerniük ezt, ez tény, és ilyen hozzáállással kellene az embereknek rendelkezniük, hogy helyesen közelítsék meg saját érdemeiket és erősségeiket, illetve hibáikat; ezzel az észszerűséggel kellene az embereknek rendelkezniük. Ilyen észszerűséggel megfelelően tudsz foglalkozni a saját erősségeiddel és gyengeségeiddel, valamint másokéival is, és ez képessé tesz téged arra, hogy velük együtt egyetértésben dolgozz. Ha megértetted az igazságnak ezt az oldalát, és be tudsz lépni az igazságvalóságnak ebbe az aspektusába, akkor harmonikus kapcsolatod lehet a testvéreiddel, az ő erősségeikre támaszkodva ellensúlyozni tudod a saját gyengeségeidet. Így bármilyen kötelességet teljesítesz, bármit csinálsz, mindig jobbá válsz benne és megkapod Isten áldását. Ha mindig azt gondolod, hogy elég jó vagy és mások rosszabbak nálad, és mindig tiéd kell, hogy legyen az utolsó szó, akkor ez problémás lesz. Ez egy beállítottságbeli probléma. Hát nem arrogánsak és önhittek az ilyen emberek? Képzeld el, hogy valaki jó tanácsot ad neked, de te azt gondolod, hogy ha elfogadod, akkor talán le fog nézni téged és azt fogja hinni, hogy nem vagy olyan jó, mint ő. Ezért úgy döntesz, hogy nem hallgatsz rá. Ehelyett megpróbálod őt háttérbe szorítani emelkedett és hangzatos szavakkal, hogy nagyra becsüljön téged. Ha mindig így viszonyulsz az emberekhez, tudsz velük egyetértésben együttműködni? Nemcsak az egyetértést nem éred el, de ennek negatív következményei is lesznek. Idővel mindenki túl alattomosnak és ravasznak fog tartani, olyannak, akit nem tudnak kiismerni. Nem gyakorlod az igazságot, és nem vagy őszinte ember, ezért mások idegenkednek tőled. Ha mindenki idegenkedik tőled, vajon az nem azt jelenti, hogy elutasítanak? Mondd, hogyan kezelne Isten valakit, akit mindenki elutasít? Isten is megvetné az ilyen embert. Miért veti meg Isten az ilyen embereket? Habár szándékaik kötelességeik teljesítésében őszinték, a módszereiket veti meg Isten. Az a beállítottság, amelyet felfednek, valamint minden gondolatuk, ötletük és szándékuk gonosz Isten szemében, és ezek olyan dolgok, amelyeket Isten megvet, és amelyektől undorodik. Amikor az emberek mindig aljas taktikákat alkalmaznak szóban és tettben azzal a céllal, hogy mások nagyra tartsák őket, ezt a viselkedést megveti Isten.

Amikor az emberek a kötelességüket végzik vagy bármilyen munkát végeznek Isten előtt, a szívüknek tisztának kell lennie. Olyannak kell lennie, mint egy tál friss víznek – kristálytisztának, tisztátalanság nélkül. Tehát milyen hozzáállás a helyes? Bármit is csinálsz, képes vagy megbeszélni másokkal, hogy mi van a szívedben, milyen ötleteid vannak. Ha valaki azt mondja, hogy úgy nem fog működni, ahogy te csinálod a dolgokat, és másik ötletet javasol, valamint, ha úgy érzed, hogy ez egy elég jó ötlet, akkor feladod a saját módszeredet, és aszerint teszed a dolgokat, ahogy ő gondolja. Ha így teszel, mindenki látja, hogy el tudod fogadni mások javaslatait, tudod a helyes utat választani, valamint tudsz átláthatóan és egyértelműen cselekedni az alapelvek szerint. Nincs sötétség a szívedben, őszintén cselekszel és beszélsz, a becsületesség hozzáállására támaszkodva. Nevükön nevezed a dolgokat. Ha igen, akkor igen, ha nem, akkor nem. Semmi trükk, semmi titok, csak egy nagyon átlátható ember. Ez nem egyfajta hozzáállás? Ez egyfajta hozzáállás emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz, és ez fejezi ki az ember beállítottságát. Másrészt, valaki talán sosem nyílik meg és kommunikálja másokkal azt, amire gondol. Mindabban pedig, amit tesz, sosem konzultál másokkal, ehelyett inkább zárva tartja a szívét mások előtt, láthatólag folyamatosan védekezik másokkal szemben minden alkalommal. Olyan szorosan beburkolja magát, ahogy csak tudja. Nem alattomos ember az ilyen? Például, ha van egy ötlete, amit zseniálisnak érez, azt gondolja: „Egyelőre megtartom magamnak. Ha megosztom, felhasználhatjátok és ellophatjátok az én szikrámat, és ez csak nem járja. Vissza fogom tartani.” Vagy ha van valami, amit nem teljesen ért, azt fogja gondolni: „Most nem fogok felszólalni. Ha megtenném, és valaki netán valami emelkedettebbet mondana, vajon nem tűnnék bolondnak? Mindenki át fog látni rajtam, látni fogja a gyengeségemet ebben. Semmit sem szabad mondanom.” Függetlenül a megfontolásoktól, függetlenül a mögöttes indítéktól, attól félnek, hogy mindenki át fog látni rajtuk. Mindig ezzel a fajta szemlélettel és hozzáállással közelítik meg saját kötelességüket, valamint az embereket, dolgokat, eseményeket. Miféle beállítottság ez? Ferde, csalárd és gonosz beállítottság. A felszínen úgy tűnik, hogy mindent elmondtak másoknak, amiről úgy hiszik, hogy elmondhatják, de a felszín alatt néhány dolgot visszatartanak. Mit tartanak vissza? Sosem mondanak olyan dolgokat, amelyek a jó hírüket vagy az érdekeiket érintik – azt hiszik, ezek magánügyek, és sosem beszélnek róluk senkinek, még a szüleiknek sem. Sosem mondják ki ezeket a dolgokat. Ez baj! Úgy gondolod, ha nem mondod ki ezeket a dolgokat, Isten nem fog tudni róluk? Az emberek azt mondják, hogy Isten tudja, de vajon biztosak lehetnek benne a szívükben, hogy Isten tudja? Az emberek soha nem fogják fel, hogy „Isten mindent tud: amit gondolok a szívemben, még ha nem is fedtem fel, Isten titokban vizsgálja, Isten határozottan tudja. Nem rejthetek el semmit Isten elől, tehát muszáj kimondanom, nyíltan kell beszélnem a testvéreimmel. Függetlenül attól, hogy a gondolataim és elgondolásaim jók vagy rosszak, ki kell mondanom őket az igazságnak megfelelően. Nem lehetek elferdült, csalárd, önző vagy megvetendő – becsületes embernek kell lennem.” Ha így tudnak gondolkodni az emberek, ez a helyes hozzáállás. A legtöbb embernek az igazság keresése helyett megvan a maga kicsinyes napirendje. Saját érdekeik, imázsuk, valamint az a hely, illetve pozíció, amit mások elméjében elfoglalnak, nagyon nagy jelentőségűek számukra. Csak ezeket a dolgokat becsülik meg. Vasmarokkal ragaszkodnak ezekhez a dolgokhoz, és úgy tekintenek ezekre, mint az életükre. Az pedig, hogy Isten hogyan látja vagy kezeli őket, másodlagos jelentőségű; egyelőre figyelmen kívül hagyják ezt, egyelőre csak az érdekli őket, hogy ők-e a főnökök a csoportban, hogy más emberek felnéznek-e rájuk, illetve hogy van-e súlya a szavaiknak. Első gondjuk ennek a pozíciónak az elfoglalása. Amikor csoportban vannak, majdnem minden ember ilyenfajta pozíciót keres, ilyenfajta lehetőségeket. Amikor nagyon tehetségesek, természetesen nagykutyák akarnak lenni, ha közepes képességűek, még akkor is magasabb pozíciót akarnak betölteni egy csoporton belül, és ha alacsony pozíciójuk van a csoportban, átlagos képességekkel és készségekkel, akkor is azt akarják majd, hogy mások felnézzenek rájuk, nem akarják, hogy mások lenézzék őket. Ezek az emberek az imázsuknál és a méltóságuknál húzzák meg a határt: ragaszkodniuk kell ezekhez a dolgokhoz. Lehet, hogy nincs integritásuk, és nem rendelkeznek sem Isten jóváhagyásával, sem elfogadásával, ám a tiszteletet, státuszt vagy megbecsülést, amit kivívtak maguknak a többiek között, semmiképpen nem veszthetik el – ez pedig a Sátán beállítottsága. Ám az emberek nincsenek ennek tudatában. Az a hiedelmük, hogy a végsőkig ragaszkodniuk kell ehhez az imázsfoszlányhoz. Nincsenek tudatában annak, hogy csak akkor válnak valódi emberré, ha ezekről a hiábavaló és felszínes dolgokról teljesen lemondanak és félreteszik azokat. Ha valaki ezeket a dolgokat, amelyeket el kellene dobnia, úgy őrizgeti, mint az életét, az élete elveszett. Nem tudja, mi forog kockán. És így, amikor cselekszik, mindig visszatart valamit, mindig próbálja megvédeni a saját imázsát és státuszát, ezeket helyezi előre, csak a saját céljai érdekében beszél, saját hamis védelmére. Minden, amit tesz, önmagáért van. Minden után rohan, ami fénylik, tudatja mindenkivel, hogy részese volt annak. Ennek valójában semmi köze nem volt hozzá, de ő sosem akar a háttérben maradni, mindig attól tart, hogy mások lenézik őt, mindig fél attól, hogy mások azt mondják, ő semmi, hogy mindenre alkalmatlan, hogy nincsenek képességei. Vajon ezt az egészet nem a sátáni beállítottságai irányítják? Amikor képes vagy elengedni az olyan dolgokat, mint az imázs és a státusz, sokkal nyugodtabb és szabadabb leszel, ráléptél a becsületesség útjára. De sokaknak ezt nem könnyű elérni. Például, amikor megjelenik a kamera, az emberek előre tülekednek, szeretik az arcukat a tévében látni, minél több a lefedettség, annál jobb, félnek attól, hogy nem kapnak elég lefedettséget, és minden árat megfizetnének a lehetőségért, hogy megkapják azt. Vajon ezt az egészet nem a sátáni beállítottságaik irányítják? Ezek az ő sátáni beállítottságaik. Szóval megvan a lefedettséged – mi van akkor? Az emberek jó véleménnyel vannak rólad – és akkor mi van? Bálványoznak téged – és akkor mi van? Vajon bizonyítja ezek közül bármelyik is, hogy rendelkezel az igazságvalósággal? Ezek közül egyiknek sincs semmi értéke. Amikor le tudod küzdeni ezeket a dolgokat – amikor közönyös leszel irántuk, és többé már nem érzed őket fontosnak, amikor az imázs, a hiúság, a státusz és az emberek csodálata többé már nem irányítja a gondolataidat és a viselkedésedet, még kevésbé azt, hogy hogyan végzed a kötelességedet – ekkor a kötelességed végrehajtása egyre hatékonyabbá és egyre tisztábbá válik.

39. szemelvény

Némelyek soha nem viselkednek, amikor a kötelességeikről van szó. Inkább állandóan új dolgok után kutatnak, hogy kitűnjenek és hangzatos elképzeléseket ontsanak magukból. Vajon jó dolog ez? Vajon tudnak harmonikusan együttműködni másokkal? (Nem tudnak.) Ha valaki hangzatos nézeteket ont magából, akkor ez milyen beállítottság? (Arrogancia és önelégültség.) Ez arrogancia és önelégültség. Mi a tetteik természete? (Saját önállóságukat igyekeznek megalapozni, a saját színeikben feltűnni, és a saját frakciójukat kialakítani.) A saját frakciójuk kialakítása azt jelenti, hogy engedelmességre bírnak másokat és nem az igazságalapelvek szerint kezelik a dolgokat. Szándékuk és céljuk az, hogy megalapozzák a saját önállóságukat és a saját színeikben tűnjenek fel, így némiképp megzavarják a dolgok rendjét, ami a cselekedeteiket illeti. Mit jelent megzavarni a dolgok rendjét? Azt jelenti, hogy pusztítást okoznak, ott van benne a megszakítás és a megzavarás természete. A problémák nagy részét jellemzően meg lehet oldani csoportos közösségvállalás és beszélgetések által, ahol a meghozott döntések többsége az igazságalapelvekhez igazodik, amelyek helyesek és precízek. Némelyek azonban folyamatosan szembeszegülnek ezzel a konszenzussal; nem csupán kerülik az igazság keresését, hanem Isten házának az érdekeit is figyelmen kívül hagyják. Furcsa teóriákat fejtegetnek, hogy kitűnjenek és kivívják mások megbecsülését. Ellent akarnak mondani a meghozott helyes döntéseknek, és megcáfolni a többiek választásait. Ezt jelenti a dolgok rendjének a megzavarása és a pusztítás, a megszakítások és a zavargások okozása. Ez a lényege annak, ha valaki hangzatos elképzeléseket ont magából. Mi a gond az ilyen viselkedéssel? Először is, romlott beállítottságot tanúsítanak, valamint az engedelmesség teljes hiányát. Ezen kívül pedig ezek az akaratos emberek mindig ki akarnak tűnni és kivívni mások megbecsülését, aminek eredményeként megszakítják és megzavarják a gyülekezet munkáját. Az igazság nélkül képtelenek véghezvinni dolgokat, mégis kitartanak amellett, hogy hencegjenek, hangzatos elképzeléseket ontva magukból, egyáltalán nem keresve az igazságot. Vajon ez nem önkényesség és felelőtlenség? Ahhoz, hogy valaki jól teljesítse a kötelességét, elengedhetetlen az, hogy megtanuljon együttműködni másokkal. Két ember beszélgetése mindig átfogóbb és pontosabb nézőpontot eredményez, mint egyetlen ember véleménye. Ha valaki mindig nonkonformista módon akar cselekedni, avagy szokás szerint hangzatos elképzeléseket ont magából azért, hogy mások kövessék, az veszélyes, az ilyen ember a saját útját járja. Az embernek minden tettét meg kell beszélnie a többiekkel. Először hallgasd meg mindenki más mondandóját. Ha a többség nézete helyes és összhangban van az igazsággal, akkor fogadd el és vesd alá magad. Bármit is teszel, ne onts magadból hangzatos nézeteket. Ez soha, semmilyen embercsoportban nem jó dolog. Ha hangzatos elképzelést prédikálsz, és az összhangban van az igazságalapelvekkvel, és a többség jóváhagyja, az elfogadhatónak tekinthető. Ám ha ellentmond az igazságalapelveknek és káros a gyülekezet munkájára, akkor felelősséget kell vállalnod érte és viselned kell a tetteid következményeit. Emellett beállítottság kérdése is az, ha hangzatos elképzeléseket ontasz magadból. Azt bizonyítja, hogy nem rendelkezel az igazságvalósággal, inkább a romlott beállítottságodra alapozva élsz. Amikor hangzatos elképzeléseket ontasz magadból, vezetni próbálsz másokat, hogy te parancsolj, megpróbálsz a saját színeidben feltűnni, a saját birtokodat kiépíteni; azt akarod, hogy Isten választott népe mind rád hallgasson, téged kövessen és neked engedelmeskedjen. Ez az antikrisztus ösvényén való járás. Biztos vagy-e benne, hogy el tudod kalauzolni Isten választott népét, hogy belépjenek az igazságvalóságokba? El tudod-e vezetni őket Isten királyságába? Te magad híján vagy az igazságnak, és képes vagy olyan dolgokat tenni, amelyek ellenszegülnek Istennek és elárulják Őt – ha még mindig ezen az ösvényen akarod vezetni Isten népét, akkor vajon nem váltál főbűnössé? Pál főbűnössé vált, és még mindig Isten büntetését viseli el. Ha az antikrisztus ösvényén jársz, akkor Pál ösvényén jársz, és a végső kimeneteled és véged nem fog különbözni az övétől. Tehát akik Istenben hisznek és Őt követik, azoknak nem szabad hangzatos elképzeléseket ontaniuk magukból. Inkább meg kell tanulniuk keresni az igazságot, elfogadni azt, és alávetni magukat mind az igazságnak, mind pedig Istennek. Csak ezt téve győződhetnek meg arról, hogy nem térnek a saját útjukra, és követni tudják Istent anélkül, hogy bármilyen irányba letérnének. Isten háza megköveteli az emberektől, hogy harmonikusan együttműködjenek a kötelességeik teljesítésében. Ez jelentőségteljes, és ez a gyakorlat helyes ösvénye. A gyülekezetben előfordulhat, hogy a Szentlélek megvilágosodása és útmutatása száll bárkire azok közül, akik értik az igazságot, és akik képesek felfogni azt. Ragadd meg a Szentlélek megvilágosítását és megvilágítását, járj közvetlenül a nyomában és bensőségesen működj együtt vele. Ezt téve mindig a leghelyesebb ösvényen fogsz járni; ez a Szentlélek által kalauzolt ösvény. Figyelj nagyon oda arra, hogyan munkálkodik a Szentlélek azokban, akikre hatással van, és hogyan kalauzolja őket. Gyakran légy közösségben másokkal, tegyél javaslatokat és fejtsd ki a saját nézeteidet – ez a kötelességed, és ezt szabadon megteheted. Végül azonban, amikor döntést kell hozni, ha csupán te hozod meg a végső döntést, mindenki másnak pedig azt kell tennie, amit mondasz, és elfogadni az akaratodat, akkor ezzel megsérted az alapelveket. Annak alapján válaszd ki, mi a helyes, amit a többség gondol, és aztán hozd meg a döntést. Ha a többség javaslatai nincsenek összhangban az igazságalapelvekkel, akkor ragaszkodj az igazsághoz. Csak ez van összhangban az igazságalapelvekkel. Ha mindig hangzatos elképzeléseket ontasz magadból, elegáns teóriákat próbálva meg kifejteni azért, hogy másoknak imponálj, ám ténylegesen érzed a szívedben, hogy ez helytelen, akkor ne erőltesd, hogy a reflektorfényben legyél. Ez a teljesítendő kötelességed? Mi a kötelességed? (Minden tőlem telhetőt megtenni a rám szabott kötelesség teljesítéséért, és csupán arról beszélni, amit értek. Ha nincs saját véleményem, tanuljam meg meghallgatni mindenki más véleményét, bölcsen megkülönböztetni, és elérni azt a pontot, ahol mindenkivel harmonikusan együtt tudok működni.) Ha semmi nem világos számodra, és nincs véleményed, akkor tanulj meg hallgatni és engedelmeskedni, valamint keresni az igazságot. Ez a teljesítendő kötelességed; ez az illedelmes viselkedés. Ha nincs saját véleményed és mindig attól félsz, hogy ostobának látszol, hogy nem tudsz kitűnni, és megszégyenülsz – ha attól félsz, hogy mások lenéznek és nem lesz helyed a szívükben, és ezért mindig megpróbálod a rivaldafénybe erőltetni magad és hangzatos elképzeléseket ontani magadból, abszurd állításokkal hozakodva elő, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, ám te elfogadtatnád őket másokkal – akkor vajon a kötelességed teljesíted? (Nem.) Mit csinálsz? Rombolóan viselkedsz. Amikor észreveszitek, hogy valaki állandóan így viselkedik, akkor korlátokat kell szabnotok neki. Hogyan legyenek kiszabva ezek a korlátok? Nem szükséges teljesen elhallgattatnotok, sem megvonnotok tőle a szólás lehetőségét. Engedhetitek, hogy közösséget vállaljon, és ne legyen kirekesztve, de körülötte mindenki használja az ítélőképességét. Ez az alapelv. Ha például valaki előáll egy helytelen nézőponttal, amely teljes mértékben összhangban van az emberek elképzeléseivel és képzelgéseivel, és a többség támogatja az illetőt és egyetért vele, azonban némelyekben van némi tisztánlátás és érzékelik, hogy az adott nézőpontot meghamisította az illető akarata, a törekvései és a vágyai, akkor ezek az egyének leplezzék le az illetőt, rábírva az önreflexióra és saját maga megismerésére. Ez a helyes megközelítés. Ha senki nem használ ítélőképességet vagy hangoztatja a véleményét, és mindenki csak tetszelegni akar, akkor elkerülhetetlenül lesznek olyanok, akik hízelegni fognak annak az embernek, helyeslik és támogatják, fűtve ezzel az illető törekvéseit és vágyait. Ezt követően az illető tényleg elkezd hatalomra szert tenni a gyülekezetben. Ilyenkor válik veszélyessé, mert egyesülhet az őt támogatókkal, saját erőre kapva, gonoszságot téve és megzavarva a gyülekezet munkáját. Ily módon rátér az antikrisztus ösvényére. Ha már megszerezte az irányítást a gyülekezet felett, antikrisztussá válik, és elkezdi megalapítani a saját önálló királyságát.

40. szemelvény

Amikor valami történik, mindenkinek többet kell együtt imádkoznia, és Istent félő szívvel kell rendelkeznie. Az embereknek semmiképpen sem szabad saját elképzeléseikre hagyatkozva, önkényesen cselekedniük. Ha az emberek egy lélekkel és egy szívvel imádkoznak Istenhez, és keresik az igazságot, akkor megnyerhetik a Szentlélek munkájának megvilágosodását és megvilágítását, és képesek lesznek elnyerni Isten áldásait. Mit mondott az Úr Jézus? („Hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19-20).) Milyen kérdésre világít ez rá? Megmutatja, hogy az ember nem távolodhat el Istentől, hogy az embernek bíznia kell Istenben, hogy az ember nem képes egyedül boldogulni, és ha saját útját követi, az nem elfogadható. Mit jelent, ha azt mondjuk, hogy az ember nem képes egyedül boldogulni? Azt jelenti, hogy az embereknek harmonikusan kell együttműködniük, egy szívvel és egy lélekkel kell tenniük a dolgokat, és közös céllal kell rendelkezniük. Köznapi nyelven szólva azt lehet mondani, hogy „a kötegben lévő botokat nem lehet eltörni”. Tehát hogyan válhattok olyanná, mint egy köteg bot? Harmonikusan kell együttműködnötök, egyetértésre kell jutnotok, és akkor majd a Szentlélek munkálkodik. Ha mindenki a saját titkait rejtegeti, ha csak a saját érdekeire gondol, és senki sem felelős a gyülekezet munkájáért, ha mindenki mossa kezeit, és senki sem akarja irányítani a munkát, nem akar erőfeszítéseket tenni, szenvedni és árat fizetni érte, akkor vajon a Szentlélek elvégzi az Ő munkáját? (Nem.) Miért nem? Amikor az emberek helytelen állapotban élnek, és nem imádkoznak Istenhez vagy nem keresik az igazságot, a Szentlélek majd elhagyja őket, és Isten nem lesz jelen. Hogyan birtokolhatják a Szentlélek munkáját azok, akik nem keresik az igazságot? Isten undorodik tőlük, így arca rejtve van előlük, és a Szentlélek is rejtve marad előttük. Amikor Isten már nem munkálkodik, te azt tehetsz, amit akarsz. Ha Ő egyszer kivet téged, akkor vajon nincs véged? Semmit sem fogsz elérni. Miért van az, hogy a hitetlenek olyan nehezen tesznek meg dolgokat? Nem arról van szó, hogy mindegyik megtartja magának a véleményét? Megtartják maguknak a véleményüket, és nem tudnak semmit elérni – minden nagyon megerőltető, még a legegyszerűbb dolgok is. Ilyen az élet a Sátán hatalma alatt. Ha úgy cselekedtek, mint a hitetlenek, akkor miben különböztök a hitetlenektől? Nincs semmi különbség. Ha a gyülekezetben a hatalmat azok gyakorolják, akik nem rendelkeznek az igazsággal, ha azok gyakorolják, akik telve vannak sátáni természettel, akkor vajon nem a Sátán gyakorolja ténylegesen a hatalmat? Ha a gyülekezetben hatalmat gyakorló emberek minden tette ellentétes az igazsággal, akkor a Szentlélek munkája megszűnik, és Isten átadja őket a Sátánnak. A Sátán kezébe kerülve pedig a csúfság minden formája – például féltékenykedés és vita – felbukkan az emberek között. Mire világítanak rá ezek a jelenségek? Arra, hogy a Szentlélek munkája megszűnt, Ő búcsút intett, és Isten már nem munkálkodik. Isten munkája nélkül mit érnek azok az egyszerű szavak és doktrínák, amelyeket az ember megért? Semmit nem érnek. Ha az emberben már nincs meg a Szentlélek munkája, akkor belül üres lesz, többé már nem érez semmit, olyan lesz, mint a halott, és ekkorra már zavarodottá válik. Az emberiségben minden inspiráció, bölcsesség, intelligencia, éleslátás és megvilágosodás Istentől származik; ez mind Isten munkája. Amikor az ember egy bizonyos ügyben keresi az igazságot, hirtelen eljut a megértésig, és felismer egy utat. Honnan ered ez a megvilágosodás? Mindez Istentől ered. Csakúgy, mint amikor az emberek közösséget vállalnak az igazsággal, kezdetben nincs megértésük, de amint közösséget vállalnak, megvilágosodnak, és azután már tudnak némi megértésről beszélni. Ez a Szentlélek megvilágosítása és munkája. Mikor munkálkodik leginkább a Szentlélek? Akkor, amikor Isten választott népe közösséget vállal az igazsággal, amikor az emberek Istenhez imádkoznak, és amikor az emberek egységes szívvel és lélekkel végzik kötelességeiket. Ezek azok az idők, amikor Isten szíve legelégedettebb. Tehát akár sokan, akár kevesen teljesítitek együtt kötelességeiteket, függetlenül a körülményektől, és függetlenül az időponttól, ne felejtsétek el ezt az egy dolgot – egyetértésben lenni! Ha ebben az állapotban éltek, akkor rendelkezni fogtok a Szentlélek munkájával.

41. szemelvény

Isten házában mindazok, akik az igazságra törekednek, egységesek Isten előtt, nem megosztottak. Mindannyian közös célért dolgoznak: a kötelességük teljesítéséért, a rájuk eső munka elvégzéséért, az igazságalapelvek szerinti cselekvésért, hogy azt tegyék, amit Isten megkövetel, és eleget tegyenek az Ő akaratnak. Ha a te célod nem ennek a kedvért, hanem a saját érdekedben van, a saját önző vágyaid kielégítéséért, akkor ez a romlott sátáni természet kiáradása. Isten házában az emberek az igazságalapelvek szerint teszik a kötelességeiket, míg a hitetlenek tetteit a sátáni beállítottságuk irányítja. Ez két nagyon különböző ösvény. A hitetlenek a saját tanácsukra hallgatnak, mindenkinek megvannak a saját célkitűzései és tervei, mindenki a saját érdekeiért él. Ezért van az, hogy mindannyian tülekednek a saját előnyeikért és egy cseppet sem hajlandóak engedni abból, amire szert tettek. Megosztottak, nem egységesek, mivel nem közös cél vezérli őket. A tetteik mögött ugyanaz a szándék és természet húzódik meg. Mindannyian saját magukkal törődnek. Nincs igazság, amely uralkodna ebben, a romlott sátáni beállítottság uralkodik és felelős ezért. Romlott sátáni beállítottságuk irányítja őket, és nem tudnak segíteni magukon, ezért egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek a bűnbe. Ha Isten házában a tetteitek alapelvei, motivációja és kiindulópontja nem különbözne a hitetlenekétől, ha veletek is a romlott sátáni beállítottság játszadozna, az irányítana és manipulálna titeket, és ha a tetteitek kiindulópontját a saját érdekeitek, hírnevetek, kevélységetek és státuszotok adná, akkor nem teljesítenétek a kötelességeteket másképp annál, ahogy a hitetlenek teszik a dolgokat. Ha az igazságra törekedtek, akkor változtassátok meg azt, amilyen módon a dolgokat teszitek! Hagyjatok fel a saját érdekeitekkel, a személyes szándékaitokkal és vágyaitokkal. Először is, közöljétek egymással az igazságot, amikor dolgokat tesztek, és értsétek meg Isten akaratát és követelményeit, mielőtt felosztanátok magatok közt a munkát, szemmel tartva azt, hogy ki miben jó, illetve rossz. Azt vállaljátok magatokra, amit meg tudtok csinálni, és szilárdan tartsatok ki a kötelességetekben. Ne harcoljatok és ne kapkodjatok a dolgok után. Meg kell tanulnotok kompromisszumokat kötni és toleránsnak lenni. Ha valaki épp csak elkezdte valamely kötelesség teljesítését, vagy éppen csak megtanult valamilyen területhez tartozó készségeket, de nem áll készen bizonyos feladatokra, akkor ne erőltesd. Adj neki némileg könnyebb feladatokat. Ez megkönnyíti számára, hogy eredményeket érjen el a kötelessége teljesítésében. Ezt jelenti a tolerancia, a türelem és az elvi alapon állás. Ez része a normális emberi mivoltnak; ezt követeli meg Isten az emberektől, ezt kellene gyakorolniuk. Ha valamilyen területen elég képzett vagy, és a többieknél régebben dolgozol ezek a területen, akkor te kapd meg a nehezebb munkát. Fogadd el ezt Istentől és engedelmeskedj. Ne legyél válogatós és ne panaszkodj, mondván: „Miért engem szúrnak ki? A könnyű feladatokat másoknak adják, nekem pedig a nehezeket. Azon vannak, hogy megnehezítsék az életemet?” „Megnehezítsék az életedet?” Mit értesz ez alatt? A munkabeosztás az egyes emberekre van szabva; akik többre képesek, azok többet tesznek. Ha sokat tanultál és sokat kaptál Istentől, akkor kapj nehezebb terhet – nem az életed megnehezítése végett, hanem azért, mert pontosan ez illik hozzád. Ez a kötelességed, ne próbálj tehát válogatni, nemet mondani, vagy kihúzni belőle magad. Miért gondolod azt, hogy nehéz? Tény, hogy ha szívvel-lélekkel állsz hozzá, akkor teljesen megfelelsz a feladatra. Romlott beállítottság kiáradása, ha nehéznek, ha elfogult bánásmódnak véled, ha úgy gondolod, hogy szándékosan kiszúrnak veled. A kötelességed végzésének elutasítása ez, nem pedig az elfogadása Istentől. Ez nem az igazság gyakorlása. Ha válogatós vagy a kötelességed teljesítésében, csak azt téve meg, ami könnyű és egyszerű, csak azt téve meg, ami jó színben tüntet fel, akkor az romlott sátáni beállítottság. Az, hogy nem tudod elfogadni a kötelességed, illetve alávetni magad, azt bizonyítja, hogy még mindig lázadsz Isten ellen, hogy ellenállsz, elutasítod és kerülöd Őt. Ez romlott beállítottság. Mi a teendőd, amikor rájössz, hogy ez romlott beállítottság? Ha úgy érzed, hogy a másoknak adott feladatokat könnyen el lehet végezni, míg a neked adottak hosszú ideig lefoglalnak és megkövetelik tőled, hogy erőfeszítést fektess a kutatásba, és ez boldogtalanná tesz téged – vajon helyénvaló, hogy boldogtalannak érzed magad? Semmiképp sem. Mi a teendőd, amikor érzékeled, hogy ez nem helyénvaló? Ha ellenállsz, és azt mondod: „Minden alkalommal, amikor feladatokat osztanak, nekem adják a nehéz, piszkos és megerőltető munkát, másoknak pedig a könnyű, egyszerű és nagy horderejű feladatokat. Azt gondolják, olyan valaki vagyok, akit ide-oda lehet lökdösni? Ez nem igazságos feladatkiosztás!” – ha így gondolkodsz, akkor tévedsz. Függetlenül attól, hogy van-e eltérés a feladatok kiosztásában, hogy azok kiosztása ésszerűen történik-e vagy sem, mit vizsgál meg tüzetesen Isten? Az ember szívét vizsgálja meg tüzetesen. Azt nézi, hogy van-e engedelmesség a szívében, hogy magára tud-e venni terheket Istenért, hogy szereti-e Istent. Isten követelményeivel mérve a kifogásaid érvénytelenek, a kötelességed teljesítése nem üti meg a mércét, és híján vagy az igazságvalóságnak. Egyáltalán nincs benned engedelmesség, és panaszkodsz, amikor elvégzel néhány megerőltető vagy piszkos feladatot. Mi itt a probléma? Először is, rossz a mentalitásod. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy rosszul állsz hozzá a kötelességedhez. Ha mindig a saját önérzetedre és érdekeidre gondolsz, és nem veszed figyelembe Isten akaratát, és egyáltalán nincs benned engedelmesség, akkor ez nem megfelelő hozzáállás a kötelességedhez. Ha őszintén feláldozod magad Istenért, és Istent szerető szíved van, akkor hogyan kezeled a piszkos, megerőltető vagy nehéz feladatokat? Más lesz a mentalitásod. Úgy döntesz, hogy megteszed azt, ami nehéz, és igyekszel nehéz terheket venni a válladra. Felvállalod azt, amit mások nem hajlandóak megtenni, és kizárólag Isten szeretete miatt, és azért teszed meg, hogy eleget tegyél Neki. Öröm tölt el ennek megtétele során, nyoma sincs a panaszkodásnak. A piszkos, a megerőltető és a nehéz feladatok mutatják meg az embereknek, hogy milyen fából faragták őket. Miben különbözöl azoktól az emberektől, akik csupán könnyű és nagy horderejű feladatokat vállalnak el? Nem vagy sokkal jobb náluk. Vajon nem így van ez? Így kell tekintened ezekre a dolgokra. Tehát leginkább a kötelessége teljesítése leplezi le, hogy milyen fából faragták az embert. Némelyek legtöbbször nagyszerű dolgokat mondanak, azt állítva, hogy készek Isten szeretetére és az engedelmességre, azonban amikor nehézséggel találkoznak a kötelességük teljesítésében, akkor mindenféle panaszokat és negatív szavakat engednek szabadjára. Nyilvánvaló, hogy képmutatók. Ha valaki szereti az igazságot, akkor amint nehézséggel találkozik a kötelessége teljesítésében, Istenhez imádkozik és keresi az igazságot, miközben komolyan foglalkozik a kötelességével, akkor is, ha nincs megfelelően elrendezve. Akkor sem panaszkodik, ha nehéz, piszkos vagy bonyolult feladattal szembesül, és a szívében az Isten iránti engedelmességre tud támaszkodni, hogy jól végezze a feladatát és jól teljesítse a kötelességét. Ebben nagy gyönyörűségre lel, Istennek pedig megnyugvást hoz ennek látványa. Az ilyen ember felel meg Isten tetszésének. Ha valaki ingerlékennyé válik, amint piszkos, nehéz vagy kimerítő feladattal találkozik, és nem hagyja, hogy bárki kritizálja, az ilyen ember nem olyasvalaki, aki őszintén feláldozza magát Istenért. Az ilyet csak leleplezni és kivetni lehet. Normális esetben, ha ilyen állapotban vagytok, észre tudjátok-e venni ennek a problémának a súlyos voltát? (Egy részét.) Ha egy részét észre tudod venni, akkor vajon saját erődből, saját hitedből és saját érettségedből kiindulva meg tudod változtatni? Meg kell változtatnod ezt a hozzáállást. Először gondolj erre: „Ez a hozzáállás rossz. Hát nem mazsolázgatok-e a kötelességem teljesítésében? Ez nem engedelmesség. A kötelességem teljesítésének vidámnak kellene lennie, amit készségesen és örömmel teszek. Miért nem vagyok vidám, mi zaklat fel? Nagyon jól tudom, mi a kötelességem, és hogy ez a dolgom – miért nem tudom egyszerűen csak alávetni magam? Isten elé kell járulnom és imádkoznom, és meg kell ismernem ezeknek a szívem mélyéről jövő romlott beállítottságoknak a kiáradását.” Aztán, midőn ezt teszed, imádkozz így: „Istenem! Hozzászoktam ahhoz, hogy akaratos vagyok – már senkire nem hallgatok. Rossz a hozzáállásom, és nincs bennem engedelmesség. Kérlek, fegyelmezz meg és tegyél engedelmessé! Nem akarok zaklatott lenni. Többé nem akarok lázadni Ellened. Kérlek, indíts meg, és tégy képessé arra, hogy jól végezzem ezt a feladatot. Nem vagyok hajlandó a Sátánért élni; hajlandó vagyok az igazságért élni és gyakorolni azt.” Ha így imádkozol, akkor javulni fog a benned lévő állapot, és ha javul ez az állapot, akkor képes leszel rá, hogy alávesd magad. Azt fogod gondolni: „Ez valójában nem sok. Csupán többet teszek, amikor mások kevesebbet tesznek, nem szórakozom, amikor ők igen, vagy nem cseverészek tétlenül, amikor ők ezt teszik. Isten külön terhet adott nekem, nehezet; azért, mert nagyra tart, mert jóindulattal van irántam, és ez azt bizonyítja, hogy el tudom viselni ezt a nehéz terhet. Isten nagyon jó hozzám, és én engedelmes leszek.” A hozzáállásod megváltozott anélkül, hogy azt felismerted volna. Amikor elfogadtad a kötelességed, először rossz volt a hozzáállásod. Képtelen voltál alávetni magad, azonban haladéktalanul meg tudtad ezt változtatni, és haladéktalanul el tudtad fogadni Isten tüzetes vizsgálatát és fegyelmezését. Haladéktalanul Isten elé tudtál járulni, engedelmes hozzáállással, olyan emberként, aki elfogadja és gyakorolja az igazságot, amíg képes voltál teljes mértékben elfogadni a kötelességed Istentől, és teljes szívedből teljesíteni azt. Van ebben egy vívódási folyamat. Ez a vívódási folyamat a változásod folyamata, az igazság elfogadásának a folyamata. Lehetetlen volna az emberek számára, hogy készségesen és örömmel, egy csepp kétely nélkül alávessék magukat mindannak, ami csak éri őket. Ha az emberek meg tudnák tenni ezt, az azt jelentené, hogy nincs romlott beállítottságuk, és nem lenne szükségük rá, hogy Isten kinyilvánítsa az igazságot a megmentésük végett. Az emberekben ötletek merülnek fel, vannak rossz hozzáállásaik, vannak rossz és negatív állapotaik. Ezek mind valós, létező problémák. Ám ha ezek a negatív és ártalmas állapotok, valamint negatív érzelmek és romlott beállítottságok veszik át az irányítást a viselkedésed, a gondolataid és a hozzáállásod felett, akkor az igazsághoz való hozzáállásodon fog múlni az, hogy mit teszel, hogyan jársz el és milyen ösvény követése mellett döntesz. Lehetnek érzelmeid, lehetsz negatív vagy lázadozó állapotban, azonban ha ezek a dolgok megjelennek a kötelességed teljesítése közben, akkor könnyen meg fognak változni, mert Isten elé járulsz, mert érted az igazságot, mert Istent keresed, és mert a hozzáállásod engedelmes, az igazságot elfogadó. Akkor gond nélkül és jól teljesítheted a kötelességedet, és képes leszel legyőzni a romlott sátáni beállítottság hatalmát és irányítását feletted. Végül sikeres leszel a kötelességed teljesítésében, teljesíted Isten megbízatását, és megszerzed az igazságot és életet. A folyamat, melynek során az emberek teljesítik a kötelességüket és szert tesznek az igazságra, a beállítottság változásának a folyamata is. Az emberek a kötelességeik teljesítése közben kapják meg a Szentlélek megvilágosítását és megvilágítását, értik meg az igazságot, és lépnek be avalóságba. És amikor nehézségek támadnak a kötelességeik teljesítésében, gyakran akkor járulnak Isten elé, hogy ezek megoldása végett imádkozzanak, keressenek, és felismerjék az Ő akaratát, olyannyira, hogy normálisan teljesíteni tudják a kötelességeiket. Az embereket a kötelességeik teljesítése közben fegyelmezi Isten, ilyenkor élnek a Szentlélek irányítása alatt, tanulják meg apránként az igazságalapelvek szerint tenni a dolgokat, és jutnak el oda, hogy kielégítően teljesítsék a kötelességüket. Ez az, amikor az igazság átveszi az irányítást és uralkodik a szívedben.

Némelyek számára mindegy, milyen problémával találkoznak a kötelességeik teljesítése közben, nem keresik az igazságot, és mindig a saját gondolataik, elképzeléseik, képzelgéseik és vágyaik szerint cselekednek. Állandóan a saját önző vágyaikat elégítik ki, és mindig a romlott beállítottságaik irányítják a cselekedeteiket. Úgy tűnhet ugyan, hogy mindig a kötelességeiket végzik, azonban mivel soha nem fogadták el az igazságot, és képtelenek az igazságalapelvek szerint tenni a dolgokat, végső soron elmulasztják az igazság és az élet elnyerését, és az elnevezéshez méltó szolgálattevőkké válnak. Akkor hát miben bíznak az ilyen emberek a kötelességeik teljesítésekor? Nem az igazságban bíznak, és nem is Istenben. Az általuk megértett apró igazság nem nyert szuverenitást a szívükben; a saját ajándékaikban és tehetségeikben bíznak, abban a tudásban, amelyre szert tettek, valamint a saját akaraterejükben és jó szándékaikban, hogy teljesítsék ezeket a kötelességeket. És mivel ez így van, vajon képesek lesznek elfogadható mértékben teljesíteni a kötelességeiket? Amikor az emberek a kötelességeik teljesítésében a természetes voltukban, az elképzeléseikben, a képzelgéseikben, a szakértelmükben és a tanultságukban bíznak, tűnhet bár úgy, hogy teljesítik a kötelességeiket és nem követnek el gonoszságot, azonban nem gyakorolják az igazságot, és nem tettek semmit, ami kielégítő lenne Isten számára. Van még egy probléma, amely nem hagyható figyelmen kívül: Ha a kötelességed teljesítése során soha nem változnak az elképzeléseid, a képzelgéseid és a személyes vágyaid, ha soha nem váltja fel ezeket az igazság, és ha a cselekedeteid és a tetteid soha nem az igazságalapelvek szerint történnek, akkor vajon mi lesz ennek a végső kimenetele? Nem lesz életbe való belépésed, szolgálattevővé válasz, beteljesítve ezzel az Úr Jézus szavait: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:22-23). Miért nevezi Isten gonosztevőknek ezeket az embereket, akik erőfeszítést tesznek és szolgálatot végeznek? Egyvalamiben biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy nem számít, milyen kötelességet vagy munkát végeznek ezek az emberek, a motivációik, az ösztönzésük, a szándékaik és a gondolataik teljes mértékben az önző vágyaikból erednek, és csupán azért vannak, hogy védjék a saját érdekeiket és kilátásaikat, valamint kielégítsék a saját büszkeségüket, hiúságukat és státuszukat. Minden ezen megfontolások és számítások körül forog, nincs igazság a szívükben, nincs Istent félő és Neki engedelmeskedő szívük – ez a probléma gyökere. Mire törekedjetek ma, mi az elengedhetetlen a számotokra? Mindenben az igazságot kell keresnetek, és megfelelően, Isten akarata és Isten kérése szerint kell teljesítenetek a kötelességeteket. Ha ezt teszitek, akkor részesülni fogtok Isten dicséretében. Konkrétan mi tartozik hát a kötelességetek teljesítéséhez aszerint, amit Isten kér? Mindenben, amit tesztek, meg kell tanulnotok Istenhez imádkozni, át kell gondolnotok, milyen szándékaitok vannak, milyen gondolataitok vannak, és hogy ezek a szándékok és gondolatok összhangban vannak-e az igazsággal. Ha nincsenek összhangban, akkor félre kell tenni ezeket, és utána az igazságalapelvek szerint kell cselekednetek és elfogadnotok Isten tüzetes vizsgálatát. Ez fogja biztosítani azt, hogy az igazságot gyakorlatba ültetitek. Ha megvannak a saját szándékaitok és céljaitok, és nagyon is tudatában vagytok annak, hogy ezek megsértik az igazságot és hadilábon állnak Isten akaratával, mégsem imádkoztok Istenhez és nem keresitek az igazságot a megoldáshoz, akkor ez veszélyes, könnyen gonoszságot követhettek el és olyan dolgokat tehetsz, amelyek szembeszegülnek Istennel. Ha egy vagy két alkalommal gonoszságot követtek el és bűnbánatot tartotok, akkor még mindig van reményetek az üdvösségre. Ha folytatjátok a gonoszság elkövetését, akkor mindenféle gonoszságokat tevő emberek vagytok. Ha ezen a ponton még mindig nem tudtok bűnbánatot tartani, akkor bajban vagytok: Isten félre fog vetni benneteket vagy magatokra hagy, ami azt jelenti, hogy fennáll a kirekesztésetek veszélye. Akik mindenféle gonosz tetteket követnek el, azok biztosan meg lesznek büntetve és ki lesznek rekesztve.

Előző: Isten megtestesülésének ismeretére vonatkozó szavak

Következő: Saját magunk ismeretére vonatkozó szavak

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren