30. szemelvény

Mi a kötelesség? Az Isten által az embernek adott megbízatás az a kötelesség, amelyet az embernek végre kell hajtania. Bármit bíz is rád, az a kötelesség, amelyet végre kell hajtanod. Ahhoz, hogy teljesítsd a kötelességed, meg kell tanulnod mindkét lábaddal a talajon állni és nem törekedni olyasmire, amit nem érhetsz el. Ne gondold mindig, hogy a túloldalon zöldebb a fű, és ne akard mindenáron azt tenni, ami nem hozzád illő. Némelyek a vendéglátásra alkalmasak, és mégis ragaszkodnak hozzá, hogy vezetők legyenek; mások a színésznek alkalmasak, de rendezők akarnak lenni. Nem jó mindig magasabb pozíciókra törni. Mindenkinek meg kell találnia és pontosan meg kell határoznia a maga szerepét és pozícióját – ezt teszi a józan ésszel rendelkező ember. Azután jól kell végeznie a kötelességét, azzal a szilárdan megalapozott hozzáállással, hogy viszonozza Isten szeretetét és eleget tesz Neki. Ha valaki ezzel a hozzáállással végzi a kötelességét, nyugodt és békés lesz a szíve, el fogja tudni fogadni az igazságot a kötelessége terén, és fokozatosan eljut oda, hogy Isten követelményeinek megfelelően végzi a kötelességét. Le fogja tudni vetni romlott beállítottságait, alá tudja vetni magát Isten rendeléseinek, és megfelelő színvonalon tudja végezni a kötelességét. Így lehet elnyerni Isten jóváhagyását. Ha igazán képes vagy áldozatot hozni Istenért és a helyes gondolkodásmóddal, az Iránta való szeretetből és a Neki való eleget tevés szándékával végezni a kötelességed, akkor vezetni és irányítani fog a Szentlélek munkája, akkor hajlandó leszel gyakorolni az igazságot és az alapelveknek megfelelően cselekedni, miközben a kötelességed végzed, és olyan ember leszel, aki féli Istent és kerüli a rosszat. Ily módon teljességgel meg fogod élni az igazi emberi hasonlatosságot. Az emberek élete fokozatosan növekszik, ahogy a kötelességeiket végzik. Akik nem végeznek kötelességeket, nem nyerhetik el az igazságot és az életet, nem számít, hány éve hisznek, mivel híján vannak Isten áldásának. Isten csak azokat áldja meg, akik igazán feláldozzák magukat Érte, és a legjobb tudásuk szerint végzik a kötelességeiket. Bármilyen kötelességet vagy feladatot is rendez el számodra a gyülekezet, azt a te felelősségedként és kötelességedként kell elfogadnod, és jól kell végezned. Hogyan tudod jól végezni? Tedd pontosan úgy, ahogy Isten megköveteli. Isten azt kéri tőled, hogy teljes szívedből, elmédből és erődből teljesítsd a kötelességed, ezért el kell gondolkodnod ezeken a szavakon, és mérlegelned kell, hogyan tudod teljes szívedből végezni a kötelességed. Ha például azt látod, hogy valaki nem alapelvek szerint végzi a kötelességét, hanem meggondolatlanul, a saját akarata szerint teszi, és te azt gondolod magadban: „Akárhogy is, ez nem az én felelősségem, így nem avatkozom bele”, vajon ez a kötelességed teljes szívedből végzése? (Nem.) Nem az – ez felelőtlenség. Ha felelősségteljes ember vagy, amikor ilyen helyzettel találkozol, ezt fogod mondani: „Ez nem az én feladatkörömbe tartozik, de jelenthetem ezt a problémát a vezetőnek, hogy az alapelveknek megfelelően tudja kezelni.” Miután ezt megteszed, mindenki látja, hogy ez helyénvaló, a szíved pedig nyugodt lesz, és eleget tettél a felelősségednek. Ekkor teljes szívedből hajtottad végre a kötelességed. Tegyük fel, hogy függetlenül attól, milyen kötelességet hajtasz végre, mindig figyelmetlen vagy, és ezt mondod: „Ha ezt a munkát egyszerű és felületes módon végzem, csak úgy ímmel-ámmal, akkor is tűrhetően elkészül. Végül is megtettem minden tőlem telhetőt; a képességeim korlátozottak, és a szakmai készségeim nem erősek. Ha tűrhetően elvégzem, az elég jó. Különben is, senki nem kérdez rá és nem vizsgálja meg, és senki nem bánik velem szigorúan. Nem is olyan fontos; az is jó, ha csak felületesen csinálom.” Ha ezzel a szándékkal és ezzel a gondolkodásmóddal hajtod végre a kötelességed, vajon teljes szívedből végzed? Nem, nem úgy végzed – felületes vagy, és ez a sátáni romlott beállítottságod megnyilvánulása. Végezheted-e teljes szívedből a kötelességed a sátáni beállítottságodra hagyatkozva? Nem, ez nem lenne lehetséges. Mit jelent tehát teljes szívedből végrehajtani a kötelességed? Mondhatod ezt: „Bár a Fennvaló nem érdeklődött e feladat felől, és Isten házának összes munkája között nem tűnik túl fontosnak, mégis jól kell elvégeznem – ez a kötelességem.” Valójában az, hogy fontos-e vagy sem, egy dolog; az, hogy jól tudod-e végezni, egy másik, és ez a kulcs – csakis ez a legfontosabb. A kulcs az, hogy jól tudod-e végezni vagy sem, hogy bele tudod-e adni a teljes szívedet, és hogy tudod-e tartani magad az alapelvekhez, és az igazsággal összhangban gyakorolsz-e. Ez az, ami fontos. Ha képes vagy az igazságot gyakorolni és az alapelveknek megfelelően tenni a dolgokat, akkor valóban teljes szívedből végzed a kötelességed. Ha jól végeztél egy kötelességet, de még mindig nem vagy elégedett, és szeretnél még fontosabb kötelességet végezni, és képes vagy rá, hogy jól végezd azt, akkor annál inkább teljes szívből hajtod végre a kötelességed. Ha tehát képes vagy teljes szívedből végrehajtani a kötelességed, az mire utal? Egyfelől azt jelenti, hogy Isten szavainak alapelveivel összhangban hajtod végre a kötelességed. Másfelől azt jelenti, hogy elfogadod Isten vizsgálatát és ott van Isten a szívedben; azt jelenti, hogy nem a látszat kedvéért hajtod végre a kötelességed, nem a szeszélyeid szerint cselekszel, és nem a magad tetszése szerint csinálod – inkább megbízatásnak tekinted, melyet Isten bízott rád, és ezzel a felelősséggel és szívvel végzed, nem a magad akarata szerint, hanem teljes mértékben Isten követelményei szerint. Az egész szíved beleteszed a kötelességedbe – ez a kötelességed teljes szívből végzése. Némelyek nem értik a kötelességek végzésével kapcsolatos igazságokat. Amikor nehézség éri őket, panaszkodnak, és mindig nagy ügyet csinálnak személyes érdekeikből, nyereségeikből és veszteségeikből. Ezt gondolják: „Ha jól végzem a munkát, melyet a vezetőtől kaptam, neki tisztességet és dicsőséget szerez, de rám ki fog emlékezni? Senki nem tudja majd, hogy én végeztem el a munkát, és a vezető kap meg érte minden elismerést. Nem másokat szolgál így a kötelességem végzése?” Milyen beállítottság ez? Lázadó – ezek az emberek abszurd alakok. Nem jól értik Isten megbízatását. Mindig hatalmi pozícióban akarnak lenni, elismerést akarnak kapni, jutalmat akarnak nyerni és jó színben akarják feltüntetni magukat. Vajon miért a hírnévre és a nyereségre összpontosítanak folyton? Azt mutatja ez, hogy túl erős a hírnév és a nyereség utáni vágyuk, és hogy nem értik, hogy egy kötelesség végzése az Istennek való elégtételről szól, sem azt, hogy Isten megvizsgálja minden ember szívének a mélységeit. Ezekből az emberekből hiányzik az Istenbe vetett igaz hit, ezért azok alapján a tények alapján hoznak ítéletet, amelyeket a saját szemükkel látnak, ami téves nézetek kialakításához vezet. Ebből adódóan negatívvá válnak és lazsálnak a munkájukban, és nem tudják teljes szívükből és minden erejükből végezni a kötelességeiket. Mivel híján vannak az igaz hitnek, és nem tudják, hogy Isten az emberek szívének mélységeit vizsgálja, arra összpontosítanak, hogy mások lássák, amint a kötelességeiket végzik, hogy az általuk elviselt szenvedések és nehézségek ismertté legyenek mások előtt, és vezetőik, valamint a munkások dicséretét és elismerését keresik. Azt hiszik, csak akkor érdemes egy kötelességet végezni, ha azt így végzik, és csak akkor dicsőséges, ha mindenki látja őket közben. Nem hitvány dolog ez? Hisznek Istenben, de nem csak hogy hitük nincs, az igazságot sem fogadják el vagy értik semmilyen mértékben. Ilyen emberek hogyan végezhetnek jól egy kötelességet? Nincs-e probléma a beállítottságukkal? Ha közölni próbálsz velük valamit az igazságról, és még mindig nem fogadják el, akkor gonosz a beállítottságuk. Nem tesznek eleget a megfelelő feladataiknak, és nem tartják magukat a kötelességeikhez. Előbb vagy utóbb ki kell vetni őket. Azoknak az embereknek, akik jól végzik a kötelességeiket, normális emberi mivoltúaknak kell lenniük. Egészséges értelemmel kell rendelkezniük, és képeseknek kell rá lenniük, hogy mindent alávessenek Isten rendeléseinek és irányításának. Isten különböző tehetségeket és ajándékokat ruház a különböző emberekre, és a különböző emberek különböző kötelességek végzésére alkalmasak a leginkább. Nem lehetsz válogatós, és nem választhatsz ki egy kötelességet a saját tetszésed alapján, csupán kényelmes és könnyű kötelességek végzését választva, amelyek összhangban vannak saját kívánságaiddal. Ez helytelen. Ez nem a teljes szívedből történő kötelességvégzés, és ez nem kötelességvégzés. Ahhoz, hogy elvégezz egy kötelességet, mindenekelőtt a teljes szíved bele kell tenned. Ezt követően, függetlenül attól, hogy mit csinálsz, legyen az nagy feladat vagy kicsi, piszkos vagy fárasztó, más emberek előtt vagy mások szeme elől elrejtve végzett feladat, fontos vagy nem fontos feladat, mindet a kötelességedként kell kezelned, és tartanod kell magad ahhoz az alapelvhez, hogy teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből végezd. Ha a kötelességed végzése után az az érzésed támad, hogy nem teljesen tiszta a lelkiismereted az általad elvégzett munkák valamelyikét illetően, és hogy habár a teljes szíved beletetted, valamely munkád nem lett jól elvégezve, és nem igazán jók a fáradozásaid eredményei, mit kell vajon tenned? Némelyek ezt gondolják: „Nos, a teljes szívem beletettem a kötelességembe, de nem túl jók az eredmények. Ez nem az én problémám. Most már Isten kezében van.” Miféle nézet ez? Ez vajon a helyes nézet? Ezek az emberek nem áldozzák fel magukat igazán Istenért, mert nem hajlandók keresni az igazságot a problémák megoldása végett; nem hajlandók eleget tenni Istennek, és még mindig felületes a szemléletmódjuk a kötelességüket illetően. Az efféle embereknek, úgy tűnik, nincs szívük. Amikor arról beszélünk, hogy teljes szívedből teszed a kötelességed, az azt jelenti, hogy az egész szíved használod – nem teheted félszívvel a kötelességed, céltudatosnak kell lenned, odafigyeléssel kell végezned a kötelességedet és odaadónak kell lenned, felelősségteljes hozzáállást alkalmazva annak biztosítása végett, hogy jól el legyenek végezve a feladatok, elérve azokat az eredményeket, amelyeket el kell érned. Csak ekkor lehet ezt a kötelesség teljes szívből végzésének nevezni. Ha úgy látod, hogy nem olyan jók a munkád eredményei, és ezt gondolod magadban: „Megtettem mindent, ami tőlem telt. Áldoztam az alvásomból, kihagytam étkezéseket, és sokáig fent voltam, néha hátramaradtam, amikor a többiek kimentek pihenni és jártak egyet. Nehézségeket viseltem el, és nem merültem el a testi kényelemben. Ez azt jelenti, hogy teljes szívemből tettem a kötelességem.” Helyes-e ez a nézet? Belefektetted az idődet és erőfeszítést tettél. A felszínen úgy tűnik, hogy végigmentél minden lépésen, de nem jó eredményeket kaptál, és nem vállalod ezért a felelősséget és nem érdekel. Vajon ez a kötelességed teljes szívedből végzése? (Nem.) Ez nem a kötelességed teljes szívedből végzése. Vajon mit néz Isten, amikor eldönti, hogy egy ember teljes szívéből tesz-e valamit? Egyfelől azt nézi, hogy lelkiismeretesen és felelősségteljesen állsz-e hozzá ahhoz a dologhoz. Másfelől azt nézi, hogy mit gondolsz, miközben végzed, hogy vajon odafigyeléssel teszed-e a kötelességed, amelyet el kell végezned, hogy következetesen az igazságalapelvekkel összhangban végzed-e, és hogy ha nehézség ér, elszántan keresed-e az igazságod a problémák megoldása végett, hogy jól tudd végezni a kötelességed. Isten figyeli és vizsgálja, miközben az emberek végzik a dolgokat. Egész idő alatt megfigyeli a szívüket. Bár az emberek nem tudják, néha érzékelhetik Isten vizsgálatát. Némelyek mindig felületesen végzik a kötelességeiket, Isten pedig végül elrendez egy olyan környezetet, amely felfedi őket. Ezen a ponton érzékelik, hogy Isten elhagyta őket, és mindenki látja, hogy nem hasonlítanak a hívőkre – hogy a nem hívőkhöz, az ördögökhöz és a Sátánokhoz hasonlóak. Az efféle emberek kötelességeik végzése közben válnak kirekesztetté. Egyesek gyakran gondolkodnak önmagukon, miközben kötelességeket teljesítenek. Néha nem jó eredményeket kapnak, vagy probléma merül fel, és a szívükben érzik azt, s ezt gondolják: „Már megint felületes vagyok?” Megdorgálva érzik magukat. Hogy történik ez? Isten idézi elő, a Szentlélek megvilágosodása ez. Miért világosít meg hát Isten téged? Milyen alapon világosít meg? Milyen összefüggésben dorgál meg? Megfelelő gondolkodásmódodnak kell lennie, és ezt kell mondanod: „Teljes szívemmel kell végeznem a kötelességem, és ez azt jelenti, hogy az igazsággal egyezően kell végeznem. Valóban teljes szívemből tettem vajon a kötelességem?” Ha mindig elgondolkodsz ezen, Isten meg fog világosítani és meg fogja értetni veled: „Nem végeztem teljes szívemből ezt a feladatot. Azt gondoltam, elég jól csinálom, 100-ból 99 pontot adtam volna magamnak. Most viszont már látom, hogy valójában nem ez a helyzet – igazából meg is alig-alig feleltem.” Csak ekkor fogod felismerni Isten elégedetlenségét. Ez az, amikor Isten megvilágosít és engedi, hogy megértsd, valójában mennyire teszed jól a kötelességed, és mennyire maradsz el még mindig a követelményeitől. Ha valaki a kötelessége végzése során messze elmarad a minimális normáktól, Isten attól vajon meg fogja-e még világosítani? Valószínűleg nem. Kiket világosít meg Isten? Először is azokat, akik szeretik az igazságot; másodszor azokat, akiknek alávetett a hozzáállásuk; harmadszor azokat, akik sóvárognak az igazságra; negyedszer pedig azokat, akik minden tekintetben önvizsgálatot és önreflexiót gyakorolnak. Ezek azok a fajta emberek, akik elnyerhetik Isten megvilágosítását. Az ilyesfajta gyakorlattal és megtapasztalással egyre nagyobb mértékben átélheted személyesen, hogy teljes szívedből teszed a kötelességed – az igazság gyakorlásának ezt az aspektusát és a valóságnak ezt az aspektusát. Egyre világosabb lesz számodra az, hogy mely emberek teszik teljes szívükből a kötelességüket és melyek nem, valamint a különböző személyek kötelességek végzésével kapcsolatos hozzáállása és magatartása. Ha önmagad ismered, másokat is meg tudsz majd különböztetni, és egyre pontosabbá válsz a kötelességed terén. A legkisebb felületesség sem kerüli majd el a figyelmed, és képes leszel keresni az igazságot a megoldása végett. Képes leszel az alapelvekkel összhangban kezelni a dolgokat a kötelességed végzése során, mind inkább gyakorolni fogod az igazságot, a szíved pedig nyugodt és békés lesz. Ha egy nap rájössz a szívedben, hogy nem jól végeztél egy kötelességet, mit kell vajon tenned? Gondolkodnod kell rajta, információ után kell kutatnod, tanácsot kell kérned másoktól, és akkor megérted a dolgot, még mielőtt észrevennéd. Nem segít ez vajon a kötelességed végzésében? (De igen.) A segítségedre lesz. Így fog történni, bármilyen kötelességet végzel is. Amennyiben az emberek teljes szívükből végzik a kötelességeiket, keresik az igazságalapelveket, és kitartanak az erőfeszítéseiken, végül eredményeket fognak elérni.

31. szemelvény

Mivel az embereknek romlott beállítottságaik vannak, gyakran felületesek a kötelességük végzése során. Ez a legsúlyosabb probléma. Ahhoz, hogy az emberek jól végezzék a kötelességeiket, először meg kell oldaniuk a felületesség problémáját. Amíg felületes gondolkodásmóddal rendelkeznek, nem lesznek képesek jól végezni a kötelességeiket, ami azt jelenti, hogy a felületesség problémájának megoldása a legfontosabb. Tehát hogyan kellene gyakorolniuk? Először is meg kell oldaniuk a gondolkodásmódjuk kérdését – helyesen kell kezelniük a kötelességeiket, komolyan és felelősségteljesen kell tenniük a dolgokat, és kerülniük kell a csalárd, felületes szívet. A kötelességet Istenért végzik, nem pedig emberért; ha az emberek képesek elfogadni Isten vizsgálatát, akkor helyes lesz a gondolkodásmódjuk. Sőt mi több, miután tettek valamit, az embereknek át kell vizsgálniuk azt, és el kell gondolkodniuk rajta. Ha egy kicsit nyugtalannak érzik a szívüket, és gondos átvizsgálás után felfedezik, hogy tényleg van probléma, akkor ki kell javítaniuk azt, és a kijavítás után nyugalmat fognak érezni a szívükben. A belső nyugtalanság azt bizonyítja, hogy probléma van. Ez gondos átvizsgálást igényel, és a kritikus pontokon semmit sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a felelősségteljes hozzáállás a kötelességvégzés során. Ha valaki képes lelkiismeretes lenni, vállalni a felelősséget, és teljes szívét és erejét adni, a munka jól lesz elvégezve. Néha rossz a gondolkodásmódod, és mindig önelégült vagy, és még ha van is egy nyilvánvaló hiba, akkor sem tudod felfedezni vagy megtalálni azt. Ha megfelelő a gondolkodásmódod, és keresed az igazságot, akkor a Szentlélek megvilágosítása és útmutatása révén fel fogod fedezni a problémát. Ha a Szentlélek vezérel téged, és ad neked egy felismerést, úgyhogy a szíved megvilágosodik és tudod, hol rejlik a hiba, akkor képes leszel kijavítani az eltérést, és az igazságalapelvek felé törekedni. Ha nincs meg a megfelelő gondolkodásmódod, és szórakozott, valamint hanyag vagy, vajon képes leszel felfedezni a hibát? Nem leszel képes. Mi látható ebből? Ahhoz, hogy jól végezzék a kötelességeiket, nagyon fontos, hogy az emberek megtegyék a részüket; a gondolkodásmódjuk döntő fontosságú; és nagyon fontos, hogy hová összpontosítják a gondolataikat és elképzeléseiket. Isten megvizsgálja és látja, milyen gondolkodásmóddal rendelkeznek az emberek, és mennyire teszik bele a szívüket, miközben végzik a kötelességeiket. Kritikus fontosságú, hogy az ember teljes szívét és erejét beleadja, és döntő fontosságú, hogy megtegye a részét. Az embereknek törekedniük kell arra, hogy ne legyen megbánásuk az elvégzett kötelességekkel és a megtett dolgokkal kapcsolatban, és hogy ne legyenek adósai Istennek. Ez jelenti igazán azt, hogy valaki teljes szívét és erejét adja. Ha soha nem adod teljes szívedet és erődet a kötelességedbe, és következetesen felületes vagy, óriási veszteséget okozva a munkának és messze elmaradva az Isten által megkövetelt eredményektől, akkor csak az történhet, hogy ki leszel rekesztve. És lesz még akkor idő bűntudatot érezni? Nem lesz. Ez örök megbánás lesz, egy folt! Következetesen felületesnek lenni folt, súlyos vétek, nem igaz? (De igen.) Törekedned kell arra, hogy jól teljesíts abban, ami rád hárul, és mindenben, amit tenned kell, teljes szíveddel és erőddel, és hogy ne légy felületes, és ne maradjon benned semmi megbánás. Ily módon az általad végzett kötelességre Isten emlékezni fog. Azok a dolgok, amelyekre Isten emlékszik, jótettek. Akkor minek számítanak azok a dolgok, amelyekre Isten nem emlékszik? (Vétkeknek és gonosz tetteknek számítanak.) Lehet, hogy nem tudod elfogadni, hogy most gonosz tetteknek nevezzük őket, de amikor eljön a nap, amikor ezek a dolgok súlyos következményeket okoznak és negatív hatást váltanak ki, rá fogsz jönni, hogy ezek a vétkek nem puszta viselkedésbeli vétkek, hanem gonosz tettek. Amikor erre a felismerésre jutsz, megbánást fogsz érezni: „Bárcsak tudtam volna akkor, amit most tudok! Ha akkor csak egy kicsit több gondolatot és erőfeszítést tettem volna bele, ezek a következmények elkerülhetők lettek volna.” Semmi sem fogja kitörölni ezt az örök foltot a szívedből, és ha tartós bűntudatot hagy benned, az bajt jelent. Tehát a kötelességed jelenlegi végzése során az igazság keresésére és az alapelvek szerinti cselekvésre kell összpontosítanod, törekedve arra, hogy teljes szívedet és erődet beleadd az Istentől kapott megbízatásodba, és mindennek, amit teszel, tiszta lelkiismeretet kell hagynia benned, hogy ne legyen semmi megbánásod, és olyannak kell lennie, amire Isten emlékezik. Minden áron kerüld a felületességet. Ha hirtelen felindulásból hibát követsz el, és az súlyos vétek, ez örök folttá válik. Ha egyszer vannak benned megbánások, nem leszel képes jóvátenni azokat; maradandók lesznek. Világosan kell látnod ezt a két utat. Melyiket kell választanod ahhoz, hogy elnyerd Isten jóváhagyását? A kötelességed teljes szívvel és erővel való végzése, elegendő jótett előkészítése, és törekvés az igazság elnyerésére – csak így kerülheted el, hogy bármi megbánásod legyen. Bármi történjék is, ne tégy gonoszságot, és ne zavard meg mások kötelességteljesítését, ne kövess el semmi olyan tettet, ami megszegi az igazságot és ellenáll Istennek, és ne okozz magadnak élethosszig tartó megbánásokat. Mi a következménye a túl sok vétek elkövetésének? Az, hogy felhalmozod magadnak Isten haragját az Ő jelenlétében! Minél több vétket követsz el, annál inkább felhalmozod Isten haragját – végül meg leszel büntetve.

Egyesek következetesen végzik a kötelességeiket, és úgy tűnik, nincsenek nagyobb problémáik – nem követnek el nyilvánvaló gonosz tetteket, nem okoznak akadályozásokat vagy zavarásokat, nem az antikrisztusok útján járnak, és nincsenek nagyobb hibák vagy alapelvekkel kapcsolatos problémák a kötelességeik végzése során. És mégis, alig néhány év elteltével anélkül tárulnak fel, hogy észrevennék: egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és ők álhívők. Mi folyik itt? Az emberek nem látják a problémát velük kapcsolatban, de Isten átvizsgálja az emberek legbensőbb szívét, és Ő látja a problémát. Ezek az egyének mindig felületesek és bűnbánat nélküliek a kötelességeik végzése során. Ahogy telik az idő, elkerülhetetlenül fel fognak tárulni. Mit jelent az, hogy valaki mindig bűnbánat nélküli? Azt jelenti, hogy bár következetesen végzik a kötelességeiket, mindig téves a hozzáállásuk ezekhez a kötelességekhez, felületes a hozzáállásuk, és soha nem teszik bele a szívüket a kötelességeikbe, nemhogy a teljes szívüket. Még ha tesznek is némi erőfeszítést, csak a látszatra adnak, és messze vannak attól, hogy minden erejüket beleadnák a kötelességeik végzésébe. Vétkeiknek se szeri, se száma. Isten szemében ezek az emberek következetesen bűnbánat nélküliek, mindig felületesek és soha nem változnak – vagyis nem hagynak fel a kezükhöz tapadó gonoszsággal, és nem térnek meg Istenhez, Isten pedig nem látja bennük a bűnbánó hozzáállást, sem a hozzáállásuk megváltozását. Kitartóan ezzel a hozzáállással és módszerrel közelítenek a kötelességeikhez és Isten megbízatásaihoz. Ez a makacs, hajthatatlan beállítottságuk soha nem változik. Mi több, soha nem érezték magukat Isten adósainak, és soha nem érezték úgy, hogy a felületességük vétek és gonosz tett. A szívükben nincs lekötelezettségérzet, nincs bűntudat, nincs önmaguknak tett szemrehányás, és még kevésbé van önvád. Ha a dolgok így mennek tovább, Isten úgy fog tekinteni ezekre az emberekre, mint akik menthetetlenek. Nem számít, mit mond Isten, nem számít, hány prédikációt hallanak ezek az emberek, vagy hány doktrínát tudnak elmondani, a szívük nem tudja elfogadni az igazságot, és nem változik vagy fordul meg, ezért Isten azt mondja: „Nincs remény ezen ember számára. Semmi, amit mondok, nem tudja megérinteni a szívét, és semmi, amit mondok, nem tudja őt visszafordulásra bírni. Semmilyen módszer, amivel próbálkozom, nem tud változást előidézni benne. Ez az ember már nem méltó arra, hogy végezze a kötelességét, és már nem méltó arra, hogy szolgálatot végezzen az Én házamban.” Miért mondja ezt Isten? Azért, mert ez az ember következetesen felületes a kötelessége végzésében és a munkájában, és nem számít, hogyan metszik meg őt, és mennyi toleranciát és türelmet tanúsítanak iránta, az hiábavaló, és nem tudja őt őszinte bűnbánatra vagy változásra bírni, még kevésbé tudja elérni, hogy jól végezze a kötelességét, és egyáltalán nem tud rálépni az igazságra való törekvés útjára, így ez az ember menthetetlen. Amikor Isten megállapítja, hogy egy ember menthetetlen, vajon továbbra is szorosan fogja fogni ezt az embert? Nem fogja. Isten el fogja engedni őt. Vannak, akik mindig könyörögnek: „Istenem, hagyd, hogy éljem a saját életem! Ne fegyelmezz meg és ne kelljen szenvednem! Adj nekem egy kis szabadságot! Hadd tegyem a dolgokat egy kicsit felületesen! Hadd legyek egy kicsit könnyelmű! Hadd legyek a magam ura!” Nem akarják, hogy korlátok közé kerüljenek. Isten azt mondja erre: „Nem akarsz a helyes úton járni, ezért elengedlek. Szabad kezet adok neked. Menj, és tedd, amit akarsz. Nem foglak megmenteni, mert menthetetlen vagy.” Vajon az ilyen menthetetlen embereknek van egyáltalán lelkiismeretük? Képesek-e bármiféle módon érzékelni a lekötelezettséget? Képesek-e bármiféle módon érzékelni a vádat? Képesek-e arra, hogy érzékeljék Isten szemrehányását, fegyelmezését, csapásait és ítéletét? Nem képesek. Nincsenek tudatában ezeknek a dolgoknak, mindezek csak halványan vannak ott a szívükben, ha egyáltalán ott vannak. Amikor valaki ebbe a szakaszba kerül, hogy Isten már nincs ott a szívében, vajon el tudja még érni az üdvösséget? Nehéz megmondani. Ha valakinek a hite ilyen szintre jutott, akkor az veszélyben van. Tudjátok-e, hogyan kell törekednetek, hogyan kell gyakorolnotok, és milyen utat kell választanotok, hogy elkerüljétek ezt a következményt, és biztosítsátok, hogy ne kerüljetek ilyen állapotba? A legfontosabb először is az, hogy kiválasszátok a helyes utat, majd ezután arra összpontosítsatok, hogy jól végezzétek azt a kötelességet, amelyet éppen teljesítenetek kell. Ez a minimális követelmény, a legalapvetőbb követelmény. Ez az alap, amelyen keresnetek kell az igazságot, és törekednetek kell arra a szintre, hogy megfelelő színvonalon végezzétek a kötelességeteket. Ez azért van így, mert az tükrözi a legszembetűnőbb módon a köteléket, amely összeköt téged Istennel, ahogyan az Isten által rád bízott ügyet és az Általa rád bízott kötelességet kezeled, és amilyen hozzáállással viseltetsz. Ez az, ami a legjobban megfigyelhető és a leginkább gyakorlatias. Isten vár; látni akarja a hozzáállásodat. Meg kell ragadnod ezt a lehetőséget, és sietned kell, hogy megmutasd az Istenhez való hozzáállásodat, el kell fogadnod az Ő megbízatását, és jól kell végezned a kötelességedet. Ha eleget tudsz tenni a megbízatásnak, amit Isten adott neked, akkor a kapcsolatod Istennel normális lesz. Ha olyankor, amikor Isten rád bíz egy feladatot, vagy azt mondja, hogy végezz egy bizonyos kötelességet, a hozzáállásod nagyon felületes, és nem veszed komolyan vagy nem tekinted fontosnak azt, az nem éppen az ellenkezője a kötelesség teljes szívedből és minden erőddel való végzésének? Lehet-e így jól végezni a kötelességedet? Természetesen nem. A kötelességed végrehajtása semmiképpen nem lesz megfelelő színvonalú. Tehát a kötelességed végzése során tanúsított hozzáállásod döntő fontossággal bír, csakúgy, mint az általad választott módszer és út. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, mindazok, akik még a kötelességeiket sem tudják jól végezni, ki lesznek iktatva.

32. szemelvény

Sokan felületesen végzik a kötelességüket, soha nem veszik azt komolyan, mintha a nem hívők dolgoznának. A dolgukat durván, felületesen, közömbösen és nemtörődöm módon végzik, mintha minden csupán tréfa lenne. Miért van ez így? Mert ők nem hívők, akik munkát végeznek; álhívők, akik kötelességeket végeznek. Ezek az emberek rendkívül zsiványok; szétszórtak és féktelenek, és nem különböznek a nem hívőktől. Amikor saját magukért tesznek dolgokat, akkor természetesen nem felületesek, akkor miért ennyire kevéssé komolyak és szorgalmasak, amikor a kötelességeik teljesítéséről van szó? Bármit is tesznek, bármilyen kötelességet is teljesítenek, van bennük egyfajta játékosság és csínytevés. Ezek az emberek mindig felületesek, és mindig van bennük valamifajta csalárdság. Van az ilyen emberekben emberiesség? Biztos, hogy nincs bennük emberiesség; és nem rendelkeznek a lelkiismeret és az értelem legcsekélyebb fokával sem. Mint a vadszamarak vagy a vadlovak, állandó irányítást és felügyeletet igényelnek. Becsapják és kicselezik Isten házát. Ezek alapján vajon rendelkeznek bármiféle őszinte hittel Őbenne? Feláldozzák-e magukat Őérte? Bizonyosan elmaradnak az elvárásoktól, a munkavégzésük pedig nem megfelelő színvonalú. Ha bárki más ilyen embereket alkalmazna, néhány napon belül el is bocsátaná őket. Isten házában teljesen helytálló, ha azt mondjuk, hogy ők munkások és béresek, és csak kivetni lehet őket. Sokan vannak, akik gyakran felületesen végzik a kötelességeiket. Amikor szembesülnek azzal, hogy megmetszik őket, még mindig nem hajlandók elfogadni az igazságot, makacsul kitartanak az álláspontjuk mellett, sőt még kifogásolják is, hogy Isten háza igazságtalan velük szemben, és hiányzik belőle az irgalom és a tolerancia. Nem észszerűtlen ez? Tárgyilagosabban fogalmazva, ez egy arrogáns beállítottság, és hiányzik belőlük a legcsekélyebb lelkiismeret és értelem. Azoknak, akik valóban hisznek Istenben, legalább arra képesnek kell lenniük, hogy elfogadják az igazságot, és hogy a lelkiismeret és az értelem megsértése nélkül tegyenek dolgokat. Azok az emberek, akik képtelenek elfogadni vagy alávetni magukat annak, hogy megmetsszék őket, túlságosan arrogánsak, önelégültek és egyszerűen észszerűtlenek. Nem túlzás vadállatoknak nevezni őket, mert teljesen közömbösek mindennel szemben, amit tesznek. Pontosan úgy teszik a dolgokat, ahogyan nekik tetszik, és nem törődnek a következményekkel; ha problémák merülnek fel, nem érdekli őket. Az ilyen emberek munkavégzése nem megfelelő színvonalú. Mivel így kezelik a kötelességeiket, mások nem bírják nézni őket, és nincs bizalmuk irántuk. Akkor vajon Isten képes bizalommal lenni irántuk? Azzal, hogy még ennek a minimális követelménynek sem felelnek meg, a munkavégzésük nem megfelelő színvonalú, és csupán kivetni lehet őket. Milyen arrogánsak és önelégültek tudnak lenni egyes emberek? Mindig azt hiszik, hogy bármit megtehetnek; függetlenül attól, hogy mi van számukra elrendezve, azt mondják: „Ez könnyű; nem nagy ügy. Meg tudom oldani. Nincs szükségem senkire, hogy beszéljen velem az igazságalapelvekről; képes vagyok én magam megvizsgálni azt.” Azáltal, hogy mindig ilyen a hozzáállásuk, sem a vezetők, sem a dolgozók nem bírják nézni ezeket az embereket, és nincs bizalmuk az általuk végzett dolgokban. Hát nem arrogáns és önelégült emberek ezek? Ha valaki túlzottan arrogáns és önelégült, az szégyenletes viselkedés, és ha nem történik ebben változás, akkor soha nem fogja megfelelő színvonalon végezni a kötelességeit. Milyen hozzáállással kellene viszonyulni a kötelességek végzéséhez? A legkevesebb, hogy a hozzáállása felelősségteljes legyen. Nem számít, milyen nehézségek és problémák érik utol az embert, az igazságalapelveket kell keresnie, meg kell értenie az Isten háza által megkövetelt normákat, és tudnia kell, milyen eredményeket kellene elérnie a kötelességei teljesítése által. Ha valaki képes arra, hogy felfogja ezt a három dolgot, akkor könnyedén tudja megfelelő színvonalon végezni a kötelességeit. Nem számít, milyen kötelességeket teljesít az ember, ha először megérti az alapelveket, megérti az Isten háza által támasztott követelményeket, és tudja, milyen eredményeket kellene elérnie, akkor nem áll-e előtte egy út a kötelességei teljesítéséhez? Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ember hogyan viszonyul a kötelességek teljesítéséhez. Azok, akik nem szeretik az igazságot, felületesen végzik a kötelességeiket – nem rendelkeznek a helyes hozzáállással, soha nem keresik az igazságalapelveket, nem gondolkodnak Isten házának követelményein és azon, hogy milyen eredményeket kellene elérniük. Hogyan is tudnák megfelelő színvonalon végezni a kötelességeiket? Ha olyasvalaki vagy, aki őszintén hisz Istenben, akkor olyankor, amikor felületes vagy, imádkoznod kell Hozzá, el kell gondolkodnod önmagadon és meg kell ismerned önmagadat; fel kell lázadnod a romlott beállítottságaid ellen, keményen kell dolgoznod az igazságalapelveken, és törekedned kell arra, hogy megfelelj az Őáltala elvárt normáknak. Ha így teljesíted a kötelességedet, fokozatosan meg fogsz felelni Isten háza követelményeinek. Az igazság az, hogy nem túl nehéz jól teljesíteni a kötelességedet. Csak azon múlik, hogy tisztességes és szorgalmas vagy-e, hogy rendelkezel-e lelkiismerettel és értelemmel. Sok nem hívő van, aki komolyan dolgozik, és ennek eredményeként sikereket ér el. Ők semmit sem tudnak az igazságalapelvekről, hogy lehet, hogy mégis ilyen jól teljesítenek? Azért, mert tudatosak és szorgalmasak, ezért komoly és alapos munkát tudnak végezni, és így könnyen elvégzik a dolgokat. Isten házának egyik kötelessége sem túl nehéz. Mindaddig, amíg teljes szívedet beleadod, és minden tőled telhetőt megteszel, addig jó munkát tudsz végezni. Ha nem vagy tisztességes, és nem vagy szorgalmas semmiben, amit teszel, ha folyamatosan arra törekszel, hogy megkíméld magad a bajtól, ha mindig felületes vagy, és csak átevickélsz a dolgokon, és emiatt nem teljesíted jól a kötelességedet, összekuszálod a dolgokat és kárt okozol Isten házának, az azt jelenti, hogy gonosz dolgokat teszel, és ez olyan vétek lesz, amelyet Isten gyűlöl. Az evangélium terjesztésének kulcsfontosságú pillanataiban, ha nem érsz el jó eredményeket a kötelességedben, és nem játszol pozitív szerepet, vagy ha félbeszakításokat és zavarokat okozol, akkor természetes, hogy Isten gyűlölni fog téged és kivet majd, és elveszíted az esélyed az üdvösségre. Ezt pedig örökké bánni fogod! Az, hogy Isten felmagasztal téged azért, hogy végezd a kötelességedet, az egyetlen esélyed az üdvösségre. Ha felelőtlen vagy, könnyelműen kezeled a dolgokat, felületes vagy, akkor ezzel a hozzáállással viseltetsz az igazság és Isten iránt. Ha a legkevésbé sem vagy őszinte, illetve alávetett, hogyan is nyerhetnéd el Isten üdvösségét? Az idő most olyan értékes; minden nap és minden perc döntő fontosságú. Ha nem keresed az igazságot, ha nem összpontosítasz az életbe való belépésre, és ha felületes vagy, és becsapod Istent a kötelességed teljesítésében, az valóban észszerűtlen és rendkívül veszélyes! Amint Isten megutál és kivet téged, a Szentlélek nem fog többé munkálkodni benned, és onnan már nincs visszaút. Van olyan, hogy valami, amit az ember egyetlen perc alatt tesz, tönkreteszi az egész életét. Néha egyetlen, Isten természetét sértő szó miatt felfednek és kivetnek valakit – nem olyasmi ez, ami néhány perc alatt megtörténhet? Pontosan úgy, mint egyesek, akik a kötelességeik teljesítése ellenére következetesen felelőtlenül cselekszenek, meggondolatlanul viselkednek, és mindenféle korlátok nélkül cselekszenek. Ők lényegében nem hívők és álhívők, és bármit is tesznek, elrontják a dolgokat. Az ilyen emberek nem csak veszteséget okoznak Isten háza számára ennek következtében, hanem elveszítik az üdvösségük esélyét is. Ily módon elveszítik a kötelességeik teljesítésére való alkalmasságukat is. Ez azt jelenti, hogy felfedik és kivetik őket, ami szomorú dolog. Néhányan közülük bűnbánatot akarnak majd tanúsítani, de mit gondoltok, lesz erre lehetőségük? Miután kivetették őket, elvesztették az esélyüket. És miután Isten elhagyta őket, szinte lehetetlen lesz számukra, hogy megváltsák magukat.

Milyen embereket ment meg Isten? Mondhatjátok, hogy ők mind olyan emberek, akik rendelkeznek lelkiismerettel és józan ésszel, és el tudják fogadni az igazságot, mert csak azok képesek elfogadni és becsben tartani az igazságot, akik rendelkeznek lelkiismerettel és józan ésszel, és amennyiben megértik az igazságot, a gyakorlatba is át tudják azt ültetni. A lelkiismerettel és józan ésszel nem rendelkező emberek azok, akikből hiányzik az emberi mivolt; egyszerűen fogalmazva: hiányzik belőlük az erény. Milyen természetet jelent az erény hiánya? Az emberi mivolt nélkülözését, méltatlanságot arra, hogy embernek nevezzenek valakit. Ahogy a mondás tartja, az emberből bármi hiányozhat, de ha az erény hiányzik belőle, akkor befellegzett neki, hiszen anélkül már nem is ember, hanem inkább egy emberi alakot öltött vadállat. Nézd meg azokat a démonokat és ördögkirályokat! Csak azért tesznek dolgokat, hogy ellenálljanak Istennek, és kárt okozzanak az Ő választott népének. Nem hiányzik belőlük az erény? De igen; valóban hiányzik belőlük! Azok az emberek, akik túl sok olyan dolgot tesznek, amelyből hiányzik az erény, kétségtelenül megtorlást fognak szenvedni. Akikből hiányzik az erény, azokból hiányzik az emberi mivolt; hogyan is tudnák jól végezni a kötelességeiket? Méltatlanok a kötelességek végzésére, és nem tudnak jól végezni semmilyen kötelességet. Az ilyen emberek méltatlanok arra, hogy embernek nevezzék őket. Ők vadállatok, emberi alakot öltött vadállatok. Csak azok képesek emberi ügyeket intézni, állni a szavukat, csak azok megbízhatóak és minősülnek „tisztességes úriembernek”, akiknek van lelkiismeretük és józan eszük. A „tisztességes úriember” kifejezés nem használatos Isten házában. Helyette Isten háza azt követeli meg az emberektől, hogy becsületesek legyenek – ez az igazság. Csakis a becsületes emberek megbízhatóak, ők rendelkeznek lelkiismerettel és józan ésszel, és ők méltók arra, hogy embernek nevezzék őket. Ha egy ember képes elfogadni az igazságot és az alapelvek szerint cselekedni, miközben a kötelességeit végzi, és eljut odáig, hogy megfelelő színvonalon végezze a kötelességeit, akkor ez az ember becsületes és megbízható. És azok, akik elérhetik Isten üdvösségét, azok becsületes emberek. Az, hogy becsületes és megbízható ember vagy-e, nem a készségeidről vagy a megjelenésedről szól, és még kevésbé a képességedről, a hozzáértésedről vagy az adottságaidról. Mindaddig, amíg elfogadod az igazságot, felelősségteljesen cselekszel, rendelkezel lelkiismerettel és józan ésszel, és alá tudod vetni magad Istennek, addig ez elég. Nem számít, hogy az ember milyen képességekkel rendelkezik, az igazi gond az, ha hiányzik belőle az erény. Az olyan ember, akiben nincs erény, nem ember, hanem vadállat. Akiket kivet magából Isten háza, azokat azért veti ki, mert nincs emberi mivoltuk, és teljesen hiányzik belőlük az erény. Ezért az Istenben hívőknek képesnek kell lenniük az igazság elfogadására és becsületes embereknek kell lenniük, rendelkezniük kell legalább lelkiismerettel és józan ésszel, jól kell tudniuk végezni a kötelességeiket, és képesnek kell lenniük Isten megbízatásának végrehajtására. Csak ezek az emberek érhetik el Isten üdvösségét; ők azok, akik őszintén hisznek Benne, és ők azok, akik őszintén feláldozzák magukat Érte. Ők azok az emberek, akiket Isten megment.

Gyakran megvizsgáljátok a viselkedéseteket és a szándékaitokat a dolgok végzése és kötelességeitek végrehajtása közben? (Ritkán.) Ha csak ritkán tartotok önvizsgálatot, vajon fel tudjátok ismerni romlott beállítottságaitokat? Vajon meg tudjátok érteni a valódi állapototokat? És ha valóban feltárjátok romlott beállítottságotokat, annak milyen következményei lesznek? Mindezekkel a dolgokkal nagyon tisztában kell lennetek. Ha valaki nem tart önvizsgálatot, ha következetesen felületesen, az alapelvek legcsekélyebb alkalmazása nélkül tesz dolgokat, annak az lesz az eredménye, hogy sok gonosz cselekedetet követ el, felfedik és kivetik. Nem komoly következmény ez? Az önvizsgálat az út a probléma megoldásához. Mivel az emberi romlottság mélyen gyökerezik, mondjátok, elfogadható-e, ha csak ritkán gondolkodtok el magatokon? Lehet-e jól végezni a kötelességeiteket anélkül, hogy az igazságot keresnétek, hogy feloldjátok a romlott beállítottságotokat? Ha a romlott beállítottságokat nem oldjátok fel, akkor könnyű rosszul cselekedni, megszegni az alapelveket, sőt, gonosz dolgokat tenni. Ha soha nem tartotok önvizsgálatot, akkor ez gond – akkor nem különböztök a nem hívőktől. Vajon nem éppen emiatt vetnek ki sokakat? Az igazságra való törekvés közben hogyan kell gyakorolnotok ahhoz, hogy elérjétek azt? Fontos, hogy az ember a kötelessége végzése során gyakran megvizsgálja önmagát, és elgondolkodjon azon, hogy nem szegte-e meg az alapelveket, nem fedte-e fel romlottságát, és nincsenek-e rossz szándékai. Ha Isten szavai szerint elmélkedtek magatokról, és megnézitek, azok hogyan vonatkoznak rátok, akkor könnyű lesz megismerni magatokat. Ha így elmélkedtek magatokról, a romlott beállítottságotok fokozatosan megszűnik majd, és az elvetemült elgondolásaitok, valamint a rossz szándékaitok és ösztönzőitek is könnyen megszűnnek majd. Ha csak akkor vizsgálódtok, amikor valami rosszul sikerült, ha csak azután vizsgálódtok, miután már hibát követtetek el, vagy csak akkor, amikor már gonoszságot követtetek el, akkor már egy kicsit késő. A következmények már megtörténtek, és ez véteknek minősül. Ha csak akkor vizsgáljátok meg magatokat, miután sok gonoszságot tettetek és kivetettek, már túl késő, hiába a sírás és a fogcsikorgatás. Azok, akik valóban hisznek Istenben, képesek arra, hogy végezzék a kötelességeiket – ez Isten felmagasztalása és áldása, egy olyan lehetőség, amelyet meg kell becsülnötök. Ezért aztán még gyakrabban elmélkednetek kell magatokról, miközben a kötelességeteket végzitek. Gyakran kell vizsgálódnotok, minden ügyben megvizsgálva önmagatokat. Meg kell vizsgálnotok a szándékaitokat és az állapototokat, hogy lássátok, Isten színe előtt éltek-e, hogy a cselekedeteitek mögött álló szándékok helyesek-e, és hogy mind a cselekedeteitek indítékai, mind a forrása kiállja-e Isten vizsgálatát, és alá lett-e vetve Isten átvizsgálásának. Van, hogy az ember úgy érzi, hogy az igazság keresése, amikor kötelességei teljesítése során nehézségekkel szembesül, megterhelő. Azt gondolja: „Ez megteszi. Elég jó így is.” Ez tükrözi az ember hozzáállását a dolgokhoz és mentalitását a kötelességeit illetően. Ez a mentalitás egyfajta állapot. Mi ez az állapot? Vajon nem egyfajta felelősségtudat nélküli, felületes hozzáállás a kötelességekhez? (De igen.) Tekintettel egy ilyen komoly probléma létezésére, nagyon veszélyes, ha nem tartunk önvizsgálatot. Vannak, akiket ez az állapot hidegen hagy. Azt gondolják: „Az a normális, ha egy kicsit felületesek vagyunk, az emberek már csak ilyenek. Mi ezzel a probléma?” Vajon nem összezavarodott emberek ezek? Nem túl veszélyes-e, ha valaki így látja a dolgokat? Nézzétek meg azokat, akiket kirekesztenek. Nem felületesen végzik-e mindig a kötelességeiket? Ez történik, ha az ember felületes. Előbb vagy utóbb azok az emberek, akik könnyen felületesek, tönkreteszik magukat, és egy könnyet sem hullatnak, amíg meg nem látják a saját sírjukat. A kötelességek felületes végzése komoly problémát jelent, és ha nem tudtok helyesen elmélkedni magatokról, és nem keresitek az igazságot a problémák megoldása érdekében, az valóban rendkívül veszélyes – bármikor kirekeszthetnek. Ha van egy ilyen súlyos probléma, és még mindig nem tartotok önvizsgálatot és nem keresitek az igazságot a megoldás érdekében, akkor ártani fogtok magatoknak és tönkreteszitek magatokat, és amikor eljön a nap, amikor kivetnek benneteket, hozzáláttok a síráshoz és a fogcsikorgatáshoz, és akkor mindez már túl késő lesz.

33. szemelvény

Egyesek nem tudják, hogyan tapasztalják meg Isten munkáját, és hogyan alkalmazzák a szavait kötelességük teljesítése során vagy a valóságos életben. Mindig igyekeznek arra hagyatkozni, hogy sok összejövetelre járnak, hogy elnyerjék az igazságot, és gyarapodjon az életük. Ez valószerűtlen, és olyan érv, ami nem állja meg a helyét. Életet Isten szavainak megtapasztalásával, valamint az ítélet és a fenyítés megtapasztalásával lehet nyerni. Akik tudják, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, képesek megérteni és gyakorolni az igazságot, elfogadni a metszést, bemenni az igazságvalóságba, változtatni a beállítottságukon, és így Isten tökéletesíteni tudja őket kötelességük végzésekor, függetlenül attól, milyen kötelességet végeznek. Akik lusták és elmerülnek a kényelemben, nem hajlandóak kötelességeket végezni, és nem tudják, hogyan tapasztalják meg Isten munkáját kötelességük végzésekor. Ezek az emberek folyamatosan azt kérik, hogy Isten háza összejöveteleket, prédikációkat, valamint közlést nyújtson számukra az igazságról. Következésképp tíz vagy húsz hitben eltöltött év és számtalan prédikáció meghallgatása után még mindig nem értik és nem nyerték el az igazságot. Nem tudják, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, nem értik, mit jelent az Istenbe vetett hit, és nem tudják, hogyan kell megtapasztalni Isten szavait, hogy megismerjék önmagukat és elnyerjék az igazságot és életet. Ők mind olyan emberek, akik kényelemre áhítoznak és kibújnak a kötelességeik alól. Ezért a kötelességük végrehajtása során felfedik és kiiktatják őket. Nos, mindazok az emberek, akik nyugodt szívvel hajtják végre a kötelességüket, és fontosnak tartják az igazságra való törekvést, rendelkeznek némi életbe való belépéssel a kötelességük végrehajtása során; amikor romlottságot fednek fel, elgondolkodnak magukon és megismerik önmagukat, és amikor nehézségekkel találkoznak a kötelességük végrehajtása során, keresik az igazságot és beszélgetnek az igazságról a problémák megoldása érdekében. Anélkül, hogy észrevennék, több évnyi kötelességvégzés után egyértelmű jutalmakat aratnak, meg tudnak osztani némi tapasztalati tanúságtételt, és szert tesznek Isten munkájának és az Ő természetének bizonyos ismeretére. Ezek a dolgok változásokat idéznek elő az életfelfogásukban. Jelenleg a gyülekezetek mindenütt megtisztítják magukat az antikrisztusoktól, a gonosz emberektől, és azoktól, akik bomlasztanak és zavart keltenek. Általában azok maradnak, akik képesek kitartani kötelességük végzése mellett, bizonyos fokig odaadóak, és fontosnak tartják az igazság keresését a problémák megoldása érdekében. Ők azok, akik bizonyságtételükben szilárdan állnak. Meg kell tanulnotok Isten szavait a valóságos életben és kötelességeitek végzése során alkalmazni, gyakorolni és használni. Amikor pedig problémák és nehézségek merülnek fel, meg kell tanulnotok az igazság keresését a megoldásuk érdekében. Továbbá meg kell tanulnotok figyelembe venni Isten szándékait a kötelességeitek végzése során, valamint képeznetek kell magatokat az igazság gyakorlásában és abban, hogy a dolgokat minden ügyben az alapelvek szerint kezeljétek; meg kell tanulnotok gyakorolni az Isten iránti szeretetet, Istent szerető szívvel tekintettel lenni az Ő terhére és elérni azt a pontot, ahol eleget tudtok tenni Neki. Csak az ilyen ember szereti igazán Istent. Ha így gyakorolsz, még ha nem is érted meg teljes mértékben az igazságot, akkor is megfelelő színvonalon tudod végezni a kötelességeidet; nemcsak a felületességedet szüntetted meg, hanem az Isten iránti szeretetet is megtanultad gyakorolni, megtanultad alávetni magad és eleget tenni Neki kötelességeid végzése során. Ez az életbe való belépés leckéje. Ha gyakorolni tudod az igazságot és ily módon minden dologban az alapelvek szerint tudsz eljárni, akkor ez belépés az igazságvalóságba, és ez az életbe való belépés birtoklása. Nem számít, mennyire elfoglalt vagy a kötelességeid végzése során, amikor megízleled az életbe való belépés gyümölcsét, az életed gyarapodását, és alá tudod vetni magad Isten vezényléseinek és elrendezéseinek, akkor majd örömöd leled a kötelességeid végzésében. Mindegy, milyen elfoglalt vagy, nem érzed majd magad kimerültnek. A szíved mindig tele lesz békével és örömmel, valamint különösen gazdagnak és nyugodtnak érzed majd magad. Mindegy, milyen nehézség merül fel, amikor az igazságot keresed, a Szentlélek megvilágosít és vezet téged. Ez Isten áldásában való részesülés. Továbbá, függetlenül attól, hogy elfoglalt vagy-e vagy sem kötelességeid végzése során, alkalmanként megfelelő testmozgást és észszerű fitnesztevékenységet is kell végezned. Ez elősegítheti a keringést, segít fenntartani a magas energiaszintet, és hatékony bizonyos foglalkozási megbetegedések megelőzésében. Ez rendkívül hasznos a kötelességeid jól végzésében. Ily módon, ha a kötelességeid végzése során több leckét is el tudsz sajátítani, több igazságot is megértesz, igazán megismered Istent, végül pedig féled Istent és kerülöd a rosszat, akkor teljes mértékben összhangban leszel majd az Ő szándékaival. Ha képes vagy elérni az Isten iránti szeretetet, tanúságot teszel Mellette, és egy szívűvé és gondolkodásúvá válsz Vele, akkor ráléptél arra az útra, amelyen Ő tökéletessé tesz. Az ilyen személy Isten áldásában részesül, ami hihetetlenül áldásos dolog. Ha őszinte áldozatot hozol Istenért, akkor bizonyosan bőséges áldásokban részesülsz Istentől. Elnyerhetik az igazságot azok, akik nem hajtják végre a kötelességeiket és nem hoznak áldozatot Istenért? Elérhetik az üdvösséget? Nehéz ezt megmondani. Minden áldásban csak akkor részesülhet az ember, ha elvégzi kötelességeit és megtapasztalja Isten munkáját. Az ember a kötelessége végrehajtása során tudja meg, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, és azt is, hogyan kell megtapasztalni az ítéletet és a fenyítést, a megpróbáltatásokat és a finomítást, valamint a metszést. Isten ezeket a dolgokat áldja meg a leginkább. Amíg az ember szereti az igazságot és törekszik rá, előbb-utóbb elnyeri azt, megváltoztatja az életfelfogását, elnyeri Isten elismerését, és olyan valakivé válik, akit Ő megáldott.

Vannak, akik nem keresik az igazságot, amikor a kötelességeik végzése során valami történik velük, mindig saját elképzeléseik és képzelődéseik szerint élnek, egyéni preferenciáik szerint végzik a dolgukat és a saját akaratuk szerint vakon cselekednek. Ennek eredményeként sok mindent rosszul csinálnak, és feltartják a gyülekezet munkáját. Amikor metszéssel szembesülnek, akkor sem fogadják el az igazságot, és folytatják önfejű és meggondolatlan viselkedésüket. Következésképpen elveszítik a Szentlélek munkáját, Istenbe vetett hitük pedig összezavarodik és sötétségbe burkolódzik. Egyesek szeretik a hírnevet és a nyereséget, és valamilyen státusz elérésére törekszenek, elfoglalják magukat ezekkel a dolgokkal anélkül, hogy figyelembe vennék Isten szándékait, vagy bármilyen közlést elfogadnának az igazságról. Végül felfedik és kirekesztik őket, és sötétségbe süllyednek. Egyes hívők elismerik Isten megtestesülését, de szívükben még mindig csak a mennyei Istenben és Isten Lelkében hisznek. Állandóan elképzeléseik vannak a gyakorlati Istenről, és szívük óvakodik Tőle, attól tartva, hogy Isten átlátja igazi énjüket. Minduntalan kerülik Istent, és amikor meglátják, úgy néznek Rá, mintha egy idegen lenne. Ennek eredményeként több éves hit után sem nyernek semmit, és egyáltalán nem hisznek Benne. Nem különböznek az álhívőktől. Ez teljes mértékben azért van, mert nem törekednek az igazságra. Egyesek folyamatosan a gyakorlati Istent akarják látni. Arra vágynak, hogy Isten kedvében járjanak, és Ő magasabb státuszba emelje őket, hogy aztán fölényüket kihasználják a gyülekezetnél. Ennek eredményeként becstelenségük, őszinteségük hiánya, Isten ábrázatának állandó megfigyelése és az Ő szavainak értelméről való találgatás miatt Isten visszautasítja őket. Isten nem akar többé ilyen embereket látni. Mi a célja ezen emberek Istenbe vetett hitének? Isten annyi igazságot mond, miért vizsgálják még mindig Őt? Ha hisznek Istenben, miért nem az igazságra törekednek? Miért becsvágyóak és vágyakozóak állandóan hírnévre, nyereségre, státuszra, haszonra és előnyökre törekedve? Istenben való hitüket illetően gonosz indítékokat rejtegetnek, és az emberek kiismerhetetlennek találják őket. Ezek mind az álhívőkre jellemző viselkedésmódok. A szó szoros értelmében, aki hisz Istenben, de nem tudja elfogadni az igazságot, az álhívő. Csak azok hisznek őszintén Istenben és nyerhetik el tetszését, akik az igazságra törekednek, igyekeznek jól végezni kötelességeiket, és igyekeznek eleget tenni Istennek.

Nos, az életetek minden eltelt napja és éve értékes. Miben rejlik ez az érték? Amikor valaki a Teremtő elé kerül, teremtett lényként végzi a kötelességét, és elnyeri az igazságot a Teremtőtől, akkor hasznossá válik Isten szemében. Vajon nem az teszi értékessé életed minden napját, hogy alázatos erőfeszítéseiddel hozzájárulsz Isten irányítási tervéhez? (De igen.) Ez képezi az élet minden napjának értékét, és ez becses! Ha az életed minden egyes napja ilyen értékes, mit számít egy kis szenvedés vagy betegség a kötelességeid végzése során? Az embereknek nem szabadna panaszkodniuk. Az emberek sokat nyernek azzal, hogy Isten jelenlétében vannak. Láthatatlan kegyelmet és áldást és láthatatlan védelmet élveznek, amely felülmúl bármit, amit el tudnak képzelni és látni tudnak. Az emberek olyan sokat kaptak, akkor mit számít egy kis betegség? Vajon nem ez az a lecke, amit az embereknek meg kell tanulniuk? Ha valaki a betegsége révén képes megérteni az igazságot, elérni az Isten iránti alávetettséget és eleget tenni Neki, akkor az nem egy újabb áldás Tőle? A világban a megélhetésükért dolgozó emberek közül ki ne tapasztalna testi betegségeket? Vajon kit érdekel, ha ők betegek? Senkit sem érdekel, senki sem kérdezi meg, és senki sem nyújt bizonyosságot a számukra. Ti, akik Isten házában végeztek kötelességeket, bizonyosak lehettek? (Igen.) Mindazok, akik őszinte áldozatot hoznak Istenért, bizonyosak, és részesülnek az Ő áldásaiban. Milyen bizonyosságot láttok és ismertek fel? (Engem már nem befolyásolnak és nem mérgeznek a világ gonosz irányzatai; kerülöm a nem hívők zaklatását és bántalmazását, és mindenben élvezem Isten oltalmát és áldásait. Többé nem kap el és nem üldöz a nagy vörös sárkány. Isten házában fogok élni, találkozom más testvérekkel, és a szívemben béke, öröm és nyugalom lesz. Mindennap eszem és iszom Isten szavát és beszélek az igazságról, és a szívem egyre ragyogóbb lesz. Az igazság megértése után a szívem különösen boldog lesz, a lelkem szabadságot és felszabadulást nyer, és többé nem tévesztenek meg és nem bántanak gonosz és csalárd emberek. Továbbá, miután tanúja lehettem Isten oltalmának és áldásának, többé már nem félek, ha csapások érnek engem; a szívem nyugodt és békés. Félretettem aggodalmaimat az olyan dolgokkal kapcsolatban, mint hogy az alapvető szükségleteim ki lesznek-e elégítve a jövőben, és hogy valaki gondoskodik-e rólam, ha öreg leszek. Isten jelenlétében élni valóban áldás és öröm!) Amit most ízlelgettek, az korlátozott mértékű, de a nagy katasztrófák után sok mindent meg fogtok érteni és tisztán fogtok látni. Mindez Isten oltalma és áldása. Jelenleg, bár néha azt tapasztaljátok, megmetszenek benneteket, és megpróbáltatásokon és finomításokon mentek át, néha pedig megtapasztaljátok Isten ítéletét és fenyítését, és szenvedtek az Ő szavaitól, mindez az üdvösség elérésének és a tökéletesedésnek a szenvedése, ami nem ugyanaz, mint a nem hívők szenvedése. A legfontosabb dolog, hogy azáltal, hogy Isten házában a kötelességeidet végzed, hasznos teremtett lénnyé válsz, értékes és értelmes életet élsz – ahelyett, hogy a hús-vér testnek és a Sátánnak élnél, az igazságra való törekvésért élsz és azért, hogy eleget tegyél Istennek. Kötelességeid teljesítése során sok igazságot meg fogsz érteni és Isten szándékait is megérted. Ez a legértékesebb dolog. Miután megértetted az igazságot, bementél az igazságvalóságba, és életedként elnyerted az igazságot, Isten jelenlétében és világosságban fogsz élni. Most mindennap végzed kötelességeidet, és minden megélt napnak megvan a maga jutalma és értéke. Az igazságot is elnyerted, és Isten jelenlétében élsz. Ez bizonyosságot ad? (Igen.) Mi ez a bizonyosság? (Hogy a Sátán nem kap el.) Azon túl, hogy a Sátán nem kap el, mi az, ami még lényegesebb dolog? Isten embernek teremtett téged, és most már képes vagy végezni a kötelességedet, megérteni az Ő szándékait, rendelkezni az igazságvalósággal, követni az Ő útját és az Ő szándékai szerint élni. Isten elismer téged, és ez számodra a bizonyosság és a garancia arra, hogy Isten nem fog elpusztítani. Nem ez az életed tőkéje? Ezek nélkül vajon jogosult vagy arra, hogy tovább élj? (Nem.) Hogyan lehet megszerezni ezt a jogosultságot? Vajon nem azáltal, hogy képes vagy végezni egy teremtett lény kötelességeit, eleget tenni Isten szándékainak, követni az Ő útját, valamint elnyerni az igazságvalóságot, és Isten szavát életedként kezelni? (Igen.) Ezek miatt a dolgok miatt képes vagy imádni Őt, és az Ő szemében megfelelő színvonalú teremtett lény vagy. Hogyan is tudna nem örülni neked? Kik azok, akiket Isten el akar pusztítani? Miféle teremtett lények ők? (Gonosztevők.) Bárki, aki rosszat cselekszik, ellenáll Istennek és ellenséges Vele, Isten ellenségévé válik és elsőként pusztul el. Ezek olyan antikrisztusok, akik versengenek Istennel a státuszért, álhívők. Ezek az emberek idegenkednek az igazságtól, ellenségesek Istennel, nem törekednek az igazságra és a végletekig szembeszállnak Vele, semennyire sem tudják a teremtett lényi kötelességüket végezni: ezeket az embereket akarja Isten elpusztítani. Akik nem teszik a kötelességeiket, azok álhívők. Mások annak ellenére, hogy végzik a kötelességeiket, folyamatosan felületesek, képesek rosszat cselekedni és zavart okozni, ellenállni Istennek és szembeszállni Vele. Vajon Isten szemében megfelelő színvonalú teremtett lényeknek tekinthetők az ilyen emberek? (Nem tekinthetők annak.) Mi lesz a nem megfelelő színvonalúnak ítélt teremtett lények végkimenetele? (Isten kiveti és elpusztítja őket.) Rejlik-e érték a nem megfelelő színvonalúnak ítélt teremtett lények életében? (Nem.) Lehet, hogy azt gondolják: „Az életem értékes. Élni akarok. Jó dolgokat tehetek az életemmel!” Isten szemében azonban még az alapvető kötelességüket sem tudják elvégezni teremtett lényekként. Ha nem tudják megfelelő színvonalon végezni a kötelességüket, érdemes-e élniük az életüket? Van-e értéke a létezésüknek? Vajon Isten akkor is akarja őket, ha nincs értéke a létezésüknek? (Nem.) Mit fog tenni Isten? Ki fogja vetni őket. A könnyebb eseteket félreteszi és átadja a tisztátalan ördögöknek és gonosz szellemeknek, míg a súlyosabb esetek büntetést kapnak, a legsúlyosabb esetek pedig a pusztulásra jutnak.

34. szemelvény

A kötelességei végzése során néhány ember egyáltalán nem hajlandó semmilyen szenvedést elviselni, és amikor csak problémával találkozik, panaszkodik, hogy túl nehéz, és nem hajlandó árat fizetni. Miféle hozzáállás ez? Felületes. Ha felületesen végzed a kötelességed, és tiszteletlenül állsz hozzá, mi lesz az eredménye? Még egy olyan kötelességben sem fogsz jó munkát végezni, amit képes vagy jól végrehajtani – a teljesítményed nem lesz megfelelő színvonalú, és Isten nagyon elégedetlen lesz azzal a hozzáállással, amelyet a kötelességed iránt tanúsítasz. Ha tudsz Istenhez imádkozni, keresni az igazságot és a teljes szíved és elméd beletenni, ha tudsz így együttműködni, akkor Isten mindent előre elkészít majd a számodra, hogy minden a helyére kerüljön és jó eredményeket teremjen, amikor dolgokat kezelsz. Nem lesz szükséges rengeteg energiát kifejtened; amikor minden tőled telhetőt megteszel, hogy együttműködj, Isten mindent elrendez a számodra. Ha síkos vagy és lazítasz, ha nem végzed megfelelően a kötelességed, és mindig a rossz úton jársz, akkor Isten nem fog munkálkodni benned; el fogod veszíteni ezt a lehetőséget, és Isten ezt mondja majd: „Téged semmiképp nem lehet használni. Menj és állj félre! Szeretsz ügyeskedni és henyélni, igaz? Szeretsz lustálkodni és elmerülni a kényelemben, ugye? Nos, akkor merülj csak el a kényelemben mindörökre!” Isten valaki másnak fogja adni ezt a kegyelmet és lehetőséget. Mit mondotok? Veszteség ez vagy nyereség? (Veszteség.) Óriási veszteség!

Isten a legkülönbözőbb körülmények között tökéletesíti azokat, akik igazán szeretik Őt, és mindazokat, akik törekszenek az igazságra. Lehetővé teszi az embereknek, hogy különféle körülményeken vagy megpróbáltatásokon keresztül megtapasztalják szavait, s ezáltal megértsék az igazságot, valódi tudást szerezzenek Róla és végső soron elnyerjék az igazságot. Ha ily módon tapasztalod meg Isten munkáját, meg fog változni az életfelfogásod, és képes leszel elnyerni az igazságot és az életet. Sokat nyertetek azáltal, amit ezekben az években megtapasztaltatok? (Igen.) Nem éri hát meg egy kis szenvedést elviselni és egy kevéske árat fizetni, amikor a kötelességedet teszed? Mit kaptál cserébe? Olyan sokat megértettél az igazságból! Ez felbecsülhetetlen kincs! Mit akarnak nyerni az emberek az Istenbe vetett hit által? Nem az igazságot és az életet akarják elnyerni? Gondolod, hogy el tudod nyerni az igazságot e körülmények megtapasztalása nélkül? Egyáltalán nem tudod. Tegyük fel, hogy amikor valamilyen különleges nehézségek érnek, vagy valamilyen különleges körülményekkel találkozol, mindig ugyanolyan a hozzáállásod: próbálod elkerülni őket vagy menekülni előlük, kétségbeesetten próbálod elutasítani őket és próbálsz megszabadulni tőlük, nem akarván kiszolgáltatni magad Isten vezényléseinek, nem vagy hajlandó alávetni magad az Ő vezényléseinek és elrendezéseinek, nem akarván hagyni, hogy az igazság legyen a te mestered, és mindig azt akarod, hogy tiéd legyen az utolsó szó és mindig a sátáni beállítottságodra akarsz hagyatkozni, hogy mindent irányíts magaddal kapcsolatban. Ebben az esetben az lesz a következmény, hogy Isten biztosan félrerak téged vagy átad a Sátánnak, és csak idő kérdése lesz, hogy ez mikor történik meg. Ha az emberek megértik ezt a dolgot, gyorsan vissza kell fordulniuk, és az Isten által követelt helyes ösvényen kell az életútjukat járniuk – ez a helyes út, és amikor az út helyes, az azt jelenti, hogy jó az irány. Lehet, hogy kudarcokkal és nehézségekkel fognak találkozni, és megbotlanak ezen időszak alatt, vagy néha kicsit duzzoghatnak, és negatívvá válhatnak néhány napig. Mindaddig, amíg kitartóan tudják végezni a kötelességeiket és nem halogatnak dolgokat, jelentéktelenek lesznek mindezek a problémák. Azonban muszáj azonnal elgondolkodniuk magukon, keresni az igazságot e problémák megoldása végett, és egyáltalán nem szabad halogatniuk, feladniuk a munkájukat vagy lemondaniuk a kötelességeikről – ez életbevágó. Ha ezt gondolod magadban: „Nem nagy ügy negatívnak és gyengének lenni; ez magánügy. Isten nem tud róla. És ha meggondolja, mennyit szenvedtem a múltban és milyen árakat fizettem, biztosan meg fog bocsátani nekem”, és ha ez a gyengeség és negatívizmus folytatódik, és nem keresed az igazságot, illetve nem tanulsz azokból a körülményekből, amelyeket Isten alakított ki a számodra, akkor újra meg újra elveszíted az esélyeidet, minek eredményeképpen elszalasztod, szabotálod és tönkreteszed mindazokat az alkalmakat, amelyek során Isten tökéletesíteni akart téged. Mi lesz ennek a következménye? A szívedben egyre erősödni fog a sötétség érzése, már az imáidban sem fogod érezni Istent, és olyannyira negatívvá válsz, hogy gonoszsággal és árulással lesznek telve a gondolataid. Akkor azután rendkívüli nyomorúság csapdájába esel, s teljes erőtlenségéget és mélységes zaklatottságot érzel majd. Úgy fogod érezni, hogy nincs ösvényed vagy irányod, és hogy semmilyen fényt nem látsz és semmilyen reményre nem lelsz. Hát nem fárasztó az élet egy ilyen ember számára? (De igen, az.) Ha az emberek nem az igazság keresésének világos ösvényén járnak, örökre a Sátán hatalma alatt és bűnben és sötétségben fognak élni, remény nélkül. Értitek, hogy mit értek ez alatt? (Teljes szívünkből és elménkből kell törekednünk az igazságra és tennünk a kötelességeinket.) Amikor kötelességet kapsz, és rád bízzák azt, ne azon gondolkodj, hogy miként kerülhetnéd el a nehézségeket; ne tedd félre és ne tedd azt, hogy nem veszel róla tudomást azért, mert nehéznek találod a kezelését. Bátran szembe kell nézned vele. Mindenkor emlékezned kell rá, hogy Isten az emberekkel van, hogy bármilyen nehézséged is van, csak imádkoznod kell Hozzá és keresned Tőle, és hogy Istennel semmit sem nehéz megvalósítani. Meg kell lennie benned ennek a hitnek. Ha egyszer hiszed, hogy Isten a Legfőbb Úr mindenek felett, miért félsz még mindig, amikor ér valami, és miért érzed, hogy semmire sem támaszkodhatsz? Ez azt bizonyítja, hogy nem támaszkodsz Istenre. Ha nem Őt tekinted támaszodnak és Istenednek, akkor Ő nem az Istened. A való életben, függetlenül attól, hogy milyen helyzetekkel találkozol, gyakran kell Isten elé járulnod, hogy imádkozz és keresd az igazságot. Még ha minden egyes nap mindössze egy dolgon keresztül érted is meg az igazságot és nyersz valamit, az a nap már nem lesz elvesztegetett! Jelenleg naponta mennyi időt tudtok Isten előtt tölteni? Naponta hányszor járultok Isten elé? Elértetek eredményeket? Ha valaki ritkán járul Isten elé, úgy fogja érezni, hogy a lelke kiszáradt és nagyon sötét. Amikor minden rendben van, eltávolodnak Istentől az emberek és nem vesznek Róla tudomást, és csak akkor keresik Őt, amikor nehézségek adódnak. Vajon Istenhit ez? Isten munkájának a megtapasztalása ez? Ezek az álhívők megnyilvánulásai. Efféle istenhittel lehetetlen elnyerni az igazságot és az életet.

Az emberek nem értik vagy nem gyakorolják az igazságot, és gyakran a Sátán romlott beállítottságaival körülvéve élnek, és különböző sátáni kelepcéken belül, a saját jövőjükön, büszkeségükön, státuszukon és egyéb érdekeiken gondolkodva, és ezeken a dolgokon törve a fejüket. Ha azonban ilyen hozzáállást tanúsítasz a kötelességedhez, az igazság kereséséhez és követéséhez, akkor elnyerheted az igazságot. Például, egy jelentéktelen személyes hasznon töröd a fejed, alaposan és aprólékosan átgondolod, mindent tökéletesen eltervezel, rengeteg gondolkodást és erőfeszítést fektetsz bele. Ha a kötelességed végzésébe, valamint abba fekteted ugyanezt az energiát, hogy keresd az igazságot a problémák megoldása céljából, lásd meg, hogy akkor miként viszonyul hozzád Isten. Merőben másképp. Az emberek állandóan panaszkodnak Istenre: „Miért jó másokhoz, hozzám viszont nem? Engem miért nem világosít meg soha? Miért vagyok mindig gyenge? Miért nem vagyok olyan jó, mint ők?” Miért van ez? Isten nem szokott kivételezni. Ha te nem járulsz Isten elé, és mindig egyedül akarod megoldani a téged érő dolgokat, Ő nem fog megvilágosítani. Várni fog addig, amíg elkezdesz imádkozni és könyörögni Hozzá, és akkor majd megadja a kérésedet. Milyen embereket kedvel Isten? Mire vár Isten, mit kérjenek tőle az emberek? Azt akarja, hogy pénzt, kényelmet, hírnevet, nyereséget és gyönyört kérjenek tőle, mint azok a szégyentelenek? Istennek nem tetszik, amikor efféle dolgokat kérnek tőle az emberek. Mindazok, akik ezeket a dolgokat követelik Istentől, szégyentelenek, a legalantasabbak minden ember közül, és nem kellenek Istennek. Neki olyan emberek kellenek, akik képesek felébredni a bűnből, valamint kérni Tőle az igazságot és elfogadni az igazságot – az ilyen emberek azok, akiket Ő elfogadhatónak talál. Így kellene imádkoznod: „Ó, Istenem! Mélyen megrontott a Sátán, és gyakran élek a romlott beállítottságaim közepette. Képtelen vagyok legyőzni a hírnevet és a státuszt és a különféle egyéb kísértéseket, és nem tudom, hogyan kezeljem őket. Nem értem az igazságalapelveket. Könyörgök, hogy világosíts meg és vezess engem!” Valamint így: „Kész vagyok tenni a kötelességemet, de úgy érzem, nem vagyok elegendő – először is, túl kicsi vagyok ehhez, nincs meg a szakmai tudásom. Aggaszt, hogy nem fogom jól csinálni. Könyörgök a vezetésedért és a segítségedért!” Isten vár rá, hogy Őhozzá jöjj és keresd az igazságot. Amikor őszinte, kereső szívvel Isten elé járulsz, Ő megvilágosít és megvilágít téged, s akkor lesz előtted ösvény, és tudni fogod, miként tedd a kötelességedet. Ha mindig erőfeszítést teszel az igazságot illetően, és imádságban Isten elé viszed valódi állapotodat, valamint vezetést és kegyelmet kérsz Istentől, akkor ily módon fokozatosan meg fogod érteni és gyakorolni fogod az igazságot, és amit megélsz, rendelkezni fog emberi hasonlatossággal, normális emberi mivolttal és az igazságvalósággal. Ha nem veszed figyelembe Isten szándékait, és nem törekedsz az igazságra, és ha gyakran tervezgetsz és fontolgatsz különféle érdekeket, ha gondolkodást és kemény munkát fektetsz beléjük, sőt akár az életedet nekik szenteled, bármit megtéve értük, akkor elnyerheted az emberek tiszteletét, valamint a különféle előnyöket és a büszkeséget – de melyik a fontosabb: ezek a dolgok vagy az igazság? (Az igazság.) Az emberek értik ezt, mégsem törekednek az igazságra, egyedül a saját érdekeiket és státuszukat értékelik. Akkor tehát igazán értik, vagy ez hamis megértés? (Hamis megértés.) Valójában ostobák. Nem látják tisztán a dolgot. Amikor képesek ezt tisztán látni, akkor egy kicsit növekedtek. Ehhez az kell, hogy törekedjenek az igazságra, erőfeszítést fordítsanak Isten szavára; nem lehetnek zavaros fejűek és nemtörődömök. Ha nem törekszel az igazságra, akkor, amikor eljön a nap, hogy Isten ezt mondja: „Isten befejezte szavainak szólását, nem kíván többet mondani ennek az emberiségnek, sem többet tenni, és elérkezett az ideje, hogy megvizsgálja az ember munkáját”, elkerülhetetlenül ki leszel rekesztve. Nem számít, milyen nagy támogatóid vannak, mennyi ajándékkal és talentummal rendelkezel, milyen képzett vagy, mekkora presztízzsel bírsz, vagy mennyire előkelő a pozíciód ezen a világon, ezek egyikének sem fogod hasznát venni. Akkor felismered majd az igazság drága és fontos voltát, és megérted, hogy ha nem nyerted el az igazságot, semmi közöd Istenhez, és megtudod, milyen szánalmas és tragikus az igazság elnyerése nélkül hinni Istenben. Napjainkban sokak érzékelik már ezt haloványan a szívükben, de ez az érzés nem váltott még ki belőlük semmilyen elhatározást arra, hogy törekedjenek az igazságra. A szívük mélyén nem érezték még át az igazság drága és értékes voltát. Egy kis felismerés nem elég; valóban világosan kell látnod e dolog lényegét. Ha így teszel, tudni fogod, hogy az igazság mely aspektusát használd e probléma megoldására. Egyedül az igazság képes megoldani a különféle nehézségeket, amelyekkel az emberek szembesülnek, valamint különféle eltorzult gondolataikat, szűklátókörű nézeteiket, züllött beállítottságaikat, és a romlottságuk különféle problémáit is. Egyszerűen csak törekednetek kell az igazságra, valamint folyamatosan az igazságot kell használnotok a problémák megoldására, és így képesek lesztek levetni a romlott beállítottságokat és eljutni az Istennek való alávetettségre. Ha csupán emberi módszerekre és emberi önuralomra hagyatkozva próbáljátok megoldani a benneteket érő problémákat, bármik is legyenek azok, sosem fogjátok tudni megoldani e nehézségeket és romlott beállítottságokat. Némelyek ezt mondják: „Ha többet olvasom Isten szavait, és minden nap több órát töltök az olvasásukkal, akkor vajon biztosan sikerül elérnem a beállítottságaim megváltozását?” Attól függ, hogyan olvasod Isten szavait, és hogy meg tudod-e érteni, át tudod-e ültetni a gyakorlatba az igazságot. Ha mindössze rutinszerűen cselekszel, amikor a szavait olvasod, és nem törekszel az igazságra, akkor nem fogod elnyerni az igazságot, és ha nem nyered el az igazságot, egyáltalán nem fog megváltozni az életfelfogásod. Összefoglalva, az embernek feltétlenül törekednie kell az igazságra, valamint törekednie kell az igazságra és gyakorolnia kell az igazságot ahhoz, hogy elérje a beállítottságai megváltozását. Isten szavainak puszta olvasása az igazság gyakorlása nélkül sosem lesz elegendő. Ha az ember arra specializálódik, hogy úgy prédikálja Isten szavát másoknak, mint a farizeusok, és elmondja nekik, hogy miként kell azt a gyakorlatba ültetni, de ő maga nem tesz így, az helytelen ösvény. Isten azt követeli, hogy az emberek többet olvassák a szavát, hogy megérthessék az igazságot, gyakorolhassák az igazságot, és megélhessék az igazságvalóságot. Isten arra kéri az embereket, hogy lépjenek be az igazságvalóságba, kövessék útját, járjanak az életben az igazságra törekvés helyes ösvényén, ami közvetlenül kapcsolódik Istennek ahhoz a követelményéhez, hogy az emberek a teljes szívüket és erejüket adják bele kötelességeik végzésébe. Az embereknek Isten követése során a kötelességeik végzésén keresztül kell megtapasztalniuk az Ő munkáját ahhoz, hogy üdvösségre jussanak és tökéletessé legyenek.

35. szemelvény

Nos, befolyásolhatják-e a kötelességed végzését az olyan veled történő dolgok, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseidnek? Például van, amikor a munka összezsúfolódik, az embereknek pedig bizonyos nehézségeket kell elviselniük, és egy kis árat kell fizetniük azért, hogy jól végezzék a kötelességeiket. Egyesek fejében ilyenkor elképzelések alakulnak ki, ellenállás támad bennük, negatívvá válhatnak, és lankadhatnak a munkájukban. Van, amikor a munka nem zsúfolódik össze, az emberek kötelességei pedig könnyebben végezhetővé válnak, ilyenkor egyesek boldognak érzik magukat, és azt gondolják: „Nagyszerű lenne, ha mindig ilyen könnyen menne a kötelességem végzése.” Miféle emberek ők? Lusták egyének, akik a testi kényelemre sóvárognak. Vajon odaadóak az ilyen emberek a kötelességeik végzésében? (Nem.) Az ilyen emberek azt állítják, hogy hajlandóak alávetni magukat Istennek, de az alávetettségük feltételekhez van kötve – a dolgoknak illeszkedniük kell a saját elképzeléseikhez, és nem szabad semmilyen nehézséget okozniuk számukra ahhoz, hogy alávessék magukat. Ha nyomorúsággal szembesülnek, valamint nehézséget kell elviselniük, sokat panaszkodnak, sőt lázadnak Isten ellen, és szembeszegülnek Vele. Miféle emberek ők? Olyanok, akik nem szeretik az igazságot. Amikor Isten cselekedetei összhangban vannak a saját elképzeléseikkel és vágyaikkal, és nem kell nehézségeket elviselniük vagy megfizetniük az árat, akkor képesek alávetni magukat. De ha Isten munkája nem egyezik az elképzeléseikkel vagy preferenciáikkal, az viszont megköveteli tőlük, hogy nehézségeket viseljenek el és árat fizessenek, akkor nem képesek alávetni magukat. Még ha nem is szegülnek szembe nyíltan, a szívük mélyén ellenállnak és bosszúsak. Úgy érzékelik, hogy nagy nehézségeket kell elviselniük, és panaszokat hordoznak a szívükben. Vajon miféle probléma ez? Azt jelzi, hogy nem szeretik az igazságot. Vajon az ima, a fogadalmak vagy az elhatározások meg tudják oldani ezt a problémát? (Nem, nem tudják megoldani.) Hogyan kellene tehát megoldani ezt a problémát? Először is meg kell értened Isten szándékait és követelményeit, valamint meg kell értened, hogy mi az igazi alávetettség. Tudnod kell, mi a lázadó mivolt és a szembeszegülés, el kell gondolkodnod azon, hogy mely romlott beállítottságok akadályozzák az Istennek való alávetettségedet, és át kell látnod ezeket a dolgokat. Ha olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, akkor képes leszel fellázadni a test ellen, különösen a testi preferenciáid ellen, majd gyakorolni az Istennek való alávetettséget, és az Ő követelményei szerint cselekedni. Így képes leszel feloldani a romlottságodat és lázadó mivoltodat, és elérni az Istennek való alávetettséget. Ha nem érted meg az igazságot, akkor képtelen leszel átlátni ezeket a dolgokat, képtelen leszel felismerni a belső állapotaidat, és képtelen leszel átlátni, hogy melyek azok a dolgok, amelyek akadályozzák az Istennek való alávetettségedet. Következésképpen lehetetlen lesz számodra a test ellen lázadni és gyakorolni az Istennek való alávetettséget. Ha valaki még a testi preferenciái ellen sem tud fellázadni, akkor nagyon nehéz lesz számára odaadóvá válni a kötelességvégzése során. Lehet-e az ilyen embereket úgy tekinteni, mint akik alávetik magukat Istennek? Odaadás nélkül tudják-e az emberek megfelelő színvonalon végezni a kötelességeiket? Meg tudnak-e felelni Isten követelményeinek? Biztosan nem. Ha valaki megfelelő színvonalon akarja végezni a kötelességét, akkor legalább képesnek kell lennie arra, hogy gyakorolja az igazságot, és őszintén alávesse magát Istennek. Ha valaki nem képes lázadni a testi preferenciái ellen, akkor nem tudja gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha mindig a saját akaratod szerint cselekszel, akkor nem vagy olyan ember, aki aláveti magát Istennek. Még ha időnként alá is veted magad Neki, ez feltételhez kötött; csak akkor vagy képes alávetni magad, amikor a dolgok összhangban vannak a saját elképzeléseiddel, és amikor jó hangulatban vagy. Vajon, ha Isten cselekedetei nincsenek összhangban az elképzeléseiddel, ha az a kötelesség, amelyet Isten elrendez, és az a környezet, amelyet Ő alakít ki a számodra, nagy nehézséget, szégyenkezést vagy erős elégedetlenséget okoz neked, akkor is képes leszel alávetni magad? Nehéz lesz alávetned magadat; rengeteg okot fogsz találni arra, hogy lázadj Isten ellen, és szembeszegülj Vele. Még a későbbi önvizsgálat után sem lesz könnyű számodra a test ellen lázadni, mivel a lázadás a test ellen nem egyszerű dolog. Vajon hogyan lázadhat az ember a test ellen? Természetesen keresnie kell az igazságot. Ugyanakkor fel kell ismernie romlott lényegét és romlott rútságát, eljutva arra a pontra, hogy gyűlöli önmagát, gyűlöli testi preferenciáit és a hús-vér test lényegét. Csak ekkor lesz hajlandó a test ellen lázadni. Ha valaki nem érti az igazságot, akkor nem lesz képes gyűlölni a testi dolgokat, és gyűlölet nélkül lehetetlen a test ellen lázadni. Ezért imádkozni kell Istenhez, és bízni kell Őbenne, hogy legyen egy út, amit követni lehet. Igazság nélkül az embereknek nincs erejük, és még ha akarnák, sem tudnák gyakorlatba ültetni az igazságot. Feltétlenül imádkozni kell Istenhez, és bízni kell Őbenne.

Egyesek nem törekednek az igazságra; csak a testi kényelemre sóvárognak, és nem hajlandóak nehézséget elviselni azért, hogy elnyerjék az igazságot. Amikor csak egy kis nehézséggel is szembesülnek, morognak és panaszkodnak Istenre, és nem keresik az igazságot, hogy megoldják azt. Imádkoznak is Istenhez, mondván: „Ó Istenem, a Te identitásod és lényeged annyira nemes. Méltatlan vagyok arra, hogy szeresselek, de hajlandó vagyok alávetni magam Neked. Bármilyen legyen is a helyzet, hajlandó vagyok alávetni magam Neked. Vezess, világíts meg és világosíts meg engem! Ha nem tudlak igazán szeretni Téged, és alávetni magam Neked, kérlek, vizsgálj át és büntess meg engem. Hadd sújtson le rám a Te ítéleted.” Miután így imádkoztak, egészen jól érzik magukat, de vajon ez nem csupán egy rakás üres szó? Vajon megoldhatja a problémákat a folytonosan üres szavakkal való imádkozás, valamint néhány szó és doktrína visszamondása? (Nem, nem oldhatja meg.) Milyen természetű probléma az, ha valaki üres szavakkal imádkozik? Nincs benne egy kis megtévesztő jelleg? Hasznos-e így imádkozni Isten előtt? Ha valaki lusta és képtelen elviselni a szenvedést, miközben sóvárog a testi kényelemre, ismeri az igazságot, de képtelen alávetni magát annak, tudja a kötelességét, de nem teljesíti azt, és arról beszél, hogy mennyire szeretné szeretni Istent, miközben tudja, hogy nem adta át teljes szívét és erejét – vajon ez nem Isten becsapása? Isten semmit sem vet meg jobban, mint a vallási szertartások imáit. Isten csak akkor fogadja el az imákat, ha azok őszinték. Ha nincs semmi őszinte mondanivalód, akkor hallgass – ne járulj folyton Isten elé hamis szavakat mondva, és ne esküdj elhamarkodottan, hogy megtéveszd Őt, ne mondd, hogy mennyire szereted Őt, vagy hogy mennyire szeretnél hűséges lenni Hozzá. Ha képtelen vagy elérni a vágyaidat, ha nincs ilyen elszántságod és érettséged, akkor semmiképpen sem szabad Isten elé járulnod, és így imádkoznod. Ez Isten kigúnyolása. Mit is jelent a kigúnyolás? A kigúnyolás azt jelenti, hogy nevetségessé teszünk valakit, játszadozunk vele. Ha az emberek ilyen beállítottsággal járulnak Isten elé imádkozni, az legalábbis megtévesztés. A legrosszabb esetben, ha ezt gyakran teszed, akkor teljesen alantas jellemű vagy. Ha Isten elítélne téged, ezt istenkáromlásnak nevezné! Az embereknek nincs Istent félő szíve, nem tudják, hogyan féljék Istent, vagy hogyan szeressék Őt, és hogyan tegyenek eleget Neki. Ha az igazság nem világos számukra, vagy ha romlott beállítottságaik vannak, akkor Isten elnézi azt. Ők azonban Isten elé járulnak, miközben romlott beállítottságaik közepette élnek, és a nem hívők módszereit használják, hogy másokat becsapjanak Istennel kapcsolatban, valamint „ünnepélyesen”, imádkozva borulnak térdre Előtte, ezekkel a szavakkal próbálva becsapni Istent. Miután befejezték az imádkozást, nemcsak hogy önvádat nem éreznek, de még tetteik komolyságát sem érzékelik. Ebben az esetben vajon velük van Isten? Isten nincs velük. Vajon elnyerheti az Isten általi megvilágosodást és megvilágítást az, aki teljesen nélkülözi az Ő jelenlétét? Nyerhet-e világosságot az igazság tekintetében? (Nem, nem nyerhet.) Akkor bajban van. Sokszor imádkoztatok-e már így? Nem teszitek olyan gyakran? (De igen.) Amikor az emberek túl sok időt töltenek a szekuláris világban, akkor bűzlenek a társadalom szagától, hitvány természetük túlságosan súlyossá válik, és elborítják őket a sátáni mérgek meg filozófiák; hamis és csalárd szavak ömlenek a szájukból, imáik pedig tele vannak üres szavakkal és a doktrína szavaival, hiányzik belőlük bármiféle szívből jövő szó, illetve a valódi nehézségeikről szóló beszéd. Mindig a személyes preferenciáik érdekében fordulnak Istenhez, és keresik az Ő áldásait, ritkán rendelkezve olyan szívvel, amely az igazságot keresi, valamint nem az Istennek alávetett szív szerint imádkoznak. Az ilyen imák csak csalárdságot és hamisságot fednek fel. Ezeknek az embereknek súlyosan romlott beállítottságaik vannak, egyszerűen élő démonokká váltak. Amikor imádságban járulnak Isten elé, nem emberi szavakat szólnak, és nem is szívből beszélnek. Ehelyett a Sátán megtévesztését és hamisságát hozzák Isten elé. Vajon ez nem sérti meg Isten természetét? Meg tudja-e hallgatni Isten az ilyen imákat? Isten ellenszenvet érez az ilyen emberekkel szemben, és bizonyosan nem szereti őket. Azt lehet mondani, hogy az ilyen imák Isten megtévesztésére és becsapására tett kísérletek. Ezek az emberek egyáltalán nem keresik az igazságot, nem szívből beszélnek, és nem bíznak Istenben sem. Imáik összeférhetetlenek Isten szándékaival és követelményeivel. Alapjában véve ezt inkább az emberi természet okozza, nem pedig a romlottság pillanatnyi feltárulása. Ezek az emberek azt gondolják: „Nos, én nem látom, nem érzem Istent, és nem tudom, hol van Isten. Csak úgy mondok néhány véletlenszerű szót Istennek, ki tudja, figyel-e egyáltalán.” Kétkedő mentalitással és az Őt próbára tevő gondolkodásmóddal imádkoznak Istenhez – vajon milyen érzésük lesz, miután így imádkoztak? Vajon nem üresség ez még mindig? Nem aggasztó az, ha egyáltalán nincs semmiféle érzésünk? Az ima a hit alapjára épül. Ez szívbéli imádkozás Istenhez, szívből szóló beszéd Istenhez, a Neki való megnyílás, valamint a Tőle származó igazság keresése. Ha valaki így imádkozik, akkor belső béke tölti el, és érezni fogja Isten jelenlétét. Ez Isten, aki titokban hallgatja őt. Valahányszor így imádkozik szívből Istenhez, úgy érzi majd, mintha személyesen találkozott volna Vele. Hite megerősödik, Istennel való kapcsolata bensőségesebbé válik, és egy lépéssel közelebb kerül Hozzá. A beteljesedés érzése tölti el, és különösen rendíthetetlen lesz a szíve. Ezek azok a valódi érzések, amelyek az ima nyomán fakadnak. Vallásos imákat skandálva az emberek csak úgy túlesnek a dolgokon, minden nap ugyanazt a néhány mondatot ismételgetik, egészen addig a pontig, amikor már nem is kívánják mondani azokat. Az ilyen imák után semmit sem éreznek, és egyáltalán nem érnek el eredményeket. Vajon lehet igaz hitük az ilyen embereknek? Ez lehetetlen.

Vannak, akik nem odaadóak a kötelességeik végzésében. Mindig felületesek, illetve úgy érzik, hogy kötelességeik túl nehezek és fárasztóak. Nem akarják alávetni magukat, állandóan el szeretnék kerülni és vissza szeretnék utasítani azokat, és mindig olyan kötelességeket akarnak végezni, amelyek könnyebbek, amelyek nem teszik ki őket az időjárás viszontagságainak, amelyek semmilyen kockázattal sem járnak, és lehetővé teszik számukra a testi kényelmet. Szívük mélyén tudják, hogy lusták, sóvárognak a testi kényelemre, és képtelenek nehézséget elviselni. Igazi gondolataikat azonban soha nem mondják el senkinek, mert félnek, hogy kinevetik őket. Szavakkal ezt mondják: „Jól kell végeznem a kötelességemet, és odaadónak kell lennem Isten iránt”, amikor pedig nem sikerül valamit jól elvégezniük, akkor mindenkinek azt mondják: „Nincs emberi mivoltom, és nem vagyok odaadó a kötelességem végzésében.” Valójában azonban egyáltalán nem ezt gondolják. Ha valaki ilyen állapotban van, hogyan tudna értelmes módon imádkozni? Az Úr Jézus azt mondta, hogy Istent szívből és őszintén kell imádni. Amikor Isten elé járulsz, akkor szívednek becsületesnek és hamisságtól mentesnek kell lennie. Ne mondj valamit mások előtt, miközben a szívedben mást gondolsz. Ha álcát öltve járulsz Isten elé, kellemes és szép szavakat ontva, mintha csak esszét próbálnál írni, ha így teszel, az vajon nem Isten megtévesztése? Ennek következtében Isten látni fogja, hogy nem olyasvalaki vagy, aki szívből és becsületesen imádja Őt. Látni fogja, hogy a szíved nem becsületes, hogy rendkívül sötét és elvetemült, hogy gonosz szándékokat rejtegetsz, és el fog hagyni téged. Hogyan imádkozzanak tehát az emberek azokért a dolgokért, amelyek gyakran megesnek velük, és azokért a problémákért, amelyekkel sűrűn szembesülnek a mindennapi életükben? Meg kell tanulniuk szívből beszélni Istennel. Azt mondod: „Ó, Istenem, annyira kimerítőnek találom ezt a kötelességet. Én olyan ember vagyok, aki sóvárog a testi kényelemre, lusta, és irtózik a kemény munkától. Nem tudom felajánlani az odaadásomat az Általad rám bízott kötelességben, és még csak nem is tudom teljes erőmből végezni azt. Mindig el akarom kerülni és visszautasítani, és mindig felületes vagyok. Kérlek, fegyelmezz engem!” Vajon nem igaz szavak ezek? (De, igazak.) Te mersz így beszélni? Félsz attól, hogy mi történhet, ha egy napon Isten valóban fegyelmez téged, miután ezt kimondtad, és elkezdesz rettegni, állandóan ideges leszel és paranoiássá válsz. Amikor az emberek végrehajtják a kötelességeiket, folyton el akarják kerülni a nehézségeket. Sóvárognak a testi kényelemre és meg akarnak hátrálni, amikor egy kis nehézséggel szembesülnek, amikor némi erőfeszítésre van szükség, vagy amikor kissé fáradtnak érzik magukat. Folyamatosan válogatnak, és amikor egy kis nehézséget tapasztalnak, latolgatnak: „Vajon Isten tudja? Vajon emlékezni fog rá? Ilyen nagy nehézségek elviselése után vajon kapok-e majd valami jutalmat a jövőben?” Mindig eredményre törekszenek. Ezeket a problémákat mind meg kell oldani. A múltkor megbíztam valakit, hogy adjon át egy üzenetet, és amikor visszajött Hozzám, hogy beszámoljon róla, először a nagyszerű eredményeiről beszélt. Elmagyarázta, hogyan oldotta meg a problémát, beszámolva arról, hogy mennyit aggódott miatta, mennyit kellett beszélnie, milyen nehéz volt kezelni azt az embert, és mennyi szépen hangzó szót mondott neki, míg végül teljesítette a feladatot. Folyamatosan hangoztatta az érdemeit, és egyfolytában arról beszélt. Vajon milyen burkolt célzás áll emögött? „Meg kell dicsérned engem, ígéretet kell tenned nekem, és meg kell mondanod, hogy milyen jutalmakat kapok majd a jövőben.” Nyíltan jutalomra törekedett. Mondd csak, dicséretre méltó ennek az apró feladatnak a teljesítése? Miféle beállítottság az, ha valaki mindig dicséretet vár azért, mert teljesíti a kötelességének egy kis részét? Vajon ez nem a Sátán természete? Dicséretet és jutalmakat várt ezért az apró feladatért – vajon ez nem azt jelenti, hogy ha jelentős feladatokat vállalna, vagy nagy munkát hajtana végre, akkor viselkedése még rosszabb lenne? Ha nem nyerhetné el Isten jóváhagyását és áldását, akkor vajon fellázadna? Felmenne a harmadik égbe, és vitatkozna Istennel? Akkor vajon milyen úton jár az Istenbe vetett hitében? (Az antikrisztusi úton.) Az antikrisztusi úton, éppúgy, mint Pál. Pál mindig jutalmakat és státuszt kért Istentől. Ha Isten nem adta volna meg neki, negatívvá vált volna, és lankadt volna a munkájában, szembeszegülve az Úrral és elárulva Őt. Mondd csak, miféle ember az, aki jutalmat akar, miután elviselt egy kis nehézséget a kötelességében? (Gonosz ember.) Az ő emberi mivolta nagyon gonosz. Vajon a hétköznapi emberekben is megvannak ezek az állapotok? Mindenkinek vannak ilyen állapotai. Mindenkiben ugyanaz a természetlényeg, csak egyeseknél nem mutatkozik meg annyira hangsúlyosan. Rendelkeznek racionalitással, és tudják, hogy helytelenek az ilyen cselekedetek és gondolatok, és hogy nem esdekelhetnek jutalomért Istenhez. De vajon mihez kellene kezdeni egy ilyen állapottal? Keresni kell az igazságot, hogy megoldjuk azt. Vajon az igazság melyik aspektusa képes megoldani ezt az állapotot? Az ember számára létfontosságú, hogy tudja, ki ő, milyen pozícióban kell állnia, milyen útra kell törekednie, és milyen embernek kell lennie. Ezek azok a minimális dolgok, amelyeket tudnia kell. Ha valaki még ezeket sem tudja, akkor messze áll attól, hogy megértse az igazságot, gyakorolja az igazságot, illetve törekedjen az üdvösségre.

Amikor bizonyos különleges kötelességek vagy kimerítőbb és fárasztóbb kötelességek végrehajtására kerül sor, akkor az embereknek egyrészt mindig el kell gondolkodniuk azon, hogy hogyan kell végezniük ezeket a kötelességeket, milyen nehézségeket kell elviselniük, valamint hogyan kell betartaniuk kötelességeiket és alávetniük magukat. Másrészt azt is meg kell vizsgálniuk, hogy milyen hamisítások vannak a szándékaikban, és ezek hogyan akadályozzák őket kötelességeik végzésében. Az emberek a nehézségek elszenvedése iránti ellenérzéssel születnek – egyetlen ember sem érez nagyobb lelkesedést vagy örömöt, ha több nehézséget kell elviselnie. Ilyen ember nem létezik. Az emberi test természetéből fakad, hogy az emberek aggódnak és szoronganak, amint a testük nehézségeket visel el. De vajon mennyi nehézséget kell most elviselnetek kötelességetek végzése során? Csak azt kell elviselnetek, hogy a testetek egy kissé fáradtnak érzi magát, és egy kicsit erőlködik. Ha még ezt a kis nehézséget sem tudod elviselni, akkor vajon lehet-e úgy tekinteni rád, mint akinek van elszántsága? Lehet-e úgy tekinteni rád, mint aki őszintén hisz Istenben? (Nem.) Ez így nem fog működni. Amikor Isten házában végzed a kötelességedet, nincs senki, aki felügyelne téged. Ez teljes mértékben rajtad múlik, hogy te magad kezdeményezz. Isten házában munkabeosztások és -rendszerek vannak, az embereknek pedig a hitükre, lelkiismeretükre és értelmükre kell támaszkodniuk. Egyedül Isten vizsgálja át, hogy jól vagy rosszul végzed-e a kötelességedet. Ha az emberek, függetlenül attól, hogy milyen romlott beállítottságokat tárnak fel kötelességeik végzése során, vagy a körülöttük lévő emberekkel, eseményekkel és dolgokkal való érintkezéskor, soha nincsenek tudatában annak, és nem éreznek semmiféle szégyent, akkor ez vajon jó vagy rossz dolog? (Rossz dolog.) Miért számít ez rossz dolognak? Az ember lelkiismeretének és értelmének van egy minimális mércéje. Ha a lelkiismeretedből hiányzik a tudatosság, és nem képes visszatartani téged attól, hogy rossz dolgokat tegyél, illetve nem tudja korlátozni a viselkedésedet, ha úgy cselekszel, hogy megsérted az adminisztratív rendeleteket és az alapelveket, és hiányzik az emberi mivoltod, de a szívedben nincs szégyen, akkor ez vajon nem az erkölcsi alap hiánya? Vajon nem a lelkiismereted tudatosságának hiánya-e? (De igen.) Általában tudatában vagytok-e annak, ha valami rosszat tesztek, vagy megszegitek az alapelveket, vagy hosszú időn keresztül nem vagytok odaadóak a kötelességetek végzésében? (Igen.) Akkor vajon a lelkiismereted meg tud fékezni, és rá tud venni arra, hogy a lelkiismereted és az értelmed szerint, valamint az igazságalapelvekkel összhangban cselekedj? Ha olyasvalaki vagy, aki megérti az igazságot, fel tudsz-e emelkedni a lelkiismereted szerinti cselekvéstől az igazságalapelveknek megfelelő cselekvésig? Ha ezt meg tudod tenni, akkor üdvözülhetsz. Nem könnyű feladat elviselni a nehézségeket a kötelesség végzése során. Egy bizonyos fajta munkát jól elvégezni sem könnyű. Minden bizonnyal Isten szavainak igazsága munkálkodik azokban az emberekben, akik képesek ezeket a dolgokat megtenni. Nem arról van szó, hogy a nehézségtől és a fáradtságtól való félelem nélkül születtek. Vajon hol lehet ilyen embert találni? Ezek az emberek mindannyian rendelkeznek valamilyen motivációval, és Isten szavai igazságának egy része az alapjuk. Amikor hozzáfognak a kötelességeikhez, megváltoznak a nézeteik és álláspontjaik – kötelességeik végzése könnyebbé válik, némi testi nehézség és a fáradtság elviselése pedig jelentéktelennek kezd tűnni számukra. Azok, akik nem értik meg az igazságot, és akiknek a dolgokról alkotott nézetei nem változtak meg, emberi eszmék, elképzelések, önző vágyak és személyes preferenciák szerint élnek, ezért vonakodnak és nem hajlandók végezni kötelességeiket. Amikor például piszkos és fárasztó munka elvégzésére kerül sor, némelyek azt mondják: „Engedelmeskedni fogok Isten háza intézkedéseinek. Bármilyen kötelességet is rendel el számomra az egyház, én végre fogom hajtani, függetlenül attól, hogy az piszkos-e vagy fárasztó, lenyűgöző-e vagy jelentéktelen. Nincsenek követeléseim, és kötelességemként fogadom el azt. Ez az a megbízatás, amelyet Isten rám bízott, egy kis piszok és fáradság pedig az a nehézség, amelyet el kell viselnem.” Így, amikor a munkájukkal foglalkoznak, egyáltalán nem érzik úgy, mintha nehézséget viselnének el. Míg mások talán piszkosnak és fárasztónak találják, addig nekik könnyűnek tűnik, mert a szívük nyugodt és háborítatlan. Istenért teszik, ezért nem érzik úgy, hogy nehéz lenne. Vannak, akik a piszkos, fárasztó, vagy jelentéktelen munka végzését státuszuk és jellemük megsértésének tekintik. Úgy érzékelik, hogy mások nem tisztelik őket, bántják, vagy lenézik őket. Ennek következtében, még ha ugyanazokkal a feladatokkal és munkamennyiséggel szembesülnek is, kimerítőnek találják azt. Bármit is tesznek, a szívükben neheztelést hordoznak, és úgy érzik, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt ők szeretnék, illetve nem kielégítőek. Legbelül tele vannak negativitással és ellenállással. Vajon miért negatívak és ellenállóak? Mi képezi ennek a gyökerét? Legtöbbször az, hogy a kötelességeik végzéséért nem kapnak fizetést; úgy érzik, mintha ingyen dolgoznának. Ha lenne jutalom, az talán elfogadható lenne számukra, de nem tudják, hogy kapnak-e vagy sem. Ezért az emberek úgy érzik, hogy nem éri meg teljesíteni a kötelességeket, és azt az ingyenmunkával azonosítják, így gyakran negatívvá és ellenállóvá válnak, amikor a kötelességek végzéséről van szó. Vajon nem ez a helyzet? Őszintén szólva, ezek az emberek nem hajlandóak kötelességeket végezni. Akkor miért jönnek el mégis, hogy tegyék a kötelességeiket, amikor senki sem kényszeríti őket? Azért, mert kényszerítik magukat – mert az áldások elnyerésére és a mennyek országába való bejutásra irányuló vágyuk miatt nincs más választásuk, mint hogy tegyék a kötelességeiket. Ez annak a megnyilvánulása, hogy mennyire nincs más választásuk. Ez a gondolkodásmód áll a hátterében annak, hogy próbálnak alkut kötni Istennel. Némelyek azt kérdezik, hogy az ilyen emberek hogyan tudják megoldani a szívükben lévő negativitás és ellenállás problémáját. Ezt a problémát csak az igazságról való beszélgetéssel lehet megoldani. Ha nem szeretik az igazságot, akkor bárhogyan is közlik velük az igazságot, képtelenek lesznek elfogadni azt. Ez esetben ők álhívők, és lelepleződtek. Mivel alkut akarnak kötni, és nem tesznek semmit, ha az nem válik a hasznukra, ha azonban Isten jutalmakat és a mennyek országába való belépést ígér számukra, valamint garancialevelet ír nekik, akkor bizonyára lelkesen végzik majd a kötelességeiket. Valójában Isten ígérete nyilvános, és azok, akik törekednek az igazságra, el is nyerhetik azt. Azok azonban, akik nem törekednek az igazságra, képtelenek elnyerni azt. Nem arról van szó, hogy nem tudnak Isten ígéretéről, csak a szívükben megfoghatatlannak és bizonytalannak érzik azt. Isten ígérete olyan számukra, mint egy üres csekk – nem képesek hinni abban, és nincs igaz hitük benne, ez ellen pedig semmit sem lehet tenni. Kézzelfogható dolgokra vágynak, és ha fizetést kapnának, akkor biztosan felpezsdülnének. A lelkiismeret és értelem nélküliek azonban nem feltétlenül pezsdülnek fel; annyira hitványak. Ha a szekuláris világban alkalmaznák őket, nem dolgoznának szorgalmasan, megbízhatatlanok lennének és lazsálnának, és biztosan kirúgnák őket. Ez egyszerűen a természetükkel összefüggő probléma. Azok esetében, akik következetesen felületesen végzik a kötelességeiket, az egyetlen megoldás az, hogy eltávolítják és kirekesztik őket. Nincs más lehetőség azok számára, akik nem fogadják el az igazságot. Kifogásaik és indoklásaik mind észszerűtlenek, és szükségtelen a jellemüket taglalni.

Manapság a legtöbb ember elkezdett kötelességeket végezni. Értitek-e, hogy mik azok a kötelességek, hogyan jönnek létre, és ki adja őket? (A kötelességek olyan megbízatások, amelyeket Isten bízott az emberekre.) Így igaz. Ha hiszel Istenben, és az Ő házába jössz, ha képes vagy elfogadni Isten megbízatását, akkor az Ő házának tagja vagy. A feladatok, amelyeket Isten háza rendel el számodra, az út, amelyről Isten azt mondja, hogy kövesd, valamint az Isten által rád bízott megbízatások a te kötelességeid, és ezeket adta neked Isten. Amikor eszed és iszod Isten szavait, felfogod az Ő szándékait, meghallgatod és megérted Isten házának intézkedéseit, amikor a szívedben tudod, hogy milyen kötelességet kell végezned és milyen kötelezettséget vagy képes végrehajtani, valamint amikor elfogadod Isten megbízatását, és elkezded tenni a kötelességedet, akkor Isten házának tagjává és az evangélium terjesztésének részesévé válsz. Isten úgy tekint rád, mint az Ő házának tagjára, és mint munkája terjesztésének részesére. Ekkor már megvan a kötelességed, amelyet végre kell hajtanod. Bármi, amit képes vagy megtenni, bármi, amit képes vagy elérni, az a te felelősséged és a te kötelességed. Azt lehet mondani, hogy ez Isten megbízatása, a te küldetésed és szent kötelességed. A kötelességek Istentől származnak; ezek azok a felelősségek és megbízatások, amelyeket Isten az emberre bíz. Hogyan kell tehát az embernek megértenie azokat? „Mivel ez az én kötelességem és az Isten által rám bízott megbízatás, ez az én kötelezettségem és felelősségem. Csak úgy helyes, ha elfogadom, mint elmulaszthatatlan kötelességemet. Nem tagadhatom meg, illetve nem utasíthatom vissza; nem válogathatok. Ami rám hárul, az bizonyára az, amit nekem kell megtennem. Nem arról van szó, hogy nincs jogom választani – hanem arról, hogy nem kellene választanom. Ez az a józan ész, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell.” Ez az alávetettség hozzáállása. Vannak, akik kötelességeik végzése során állandóan válogatnak, mindig azt a munkát akarják végezni, ami könnyű, és amit élveznek, és képtelenek alávetni magukat Isten háza intézkedéseinek. Ez azt jelzi, hogy túlságosan csekély az érettségük, és hogy nem rendelkeznek normális emberi értelemmel. Ha egy fiatalról van szó, akit otthon elkényeztettek és rosszul neveltek, úgy, hogy nem tapasztalt meg semmiféle nehézséget, akkor érthető, hogy egy kissé akaratos. Ha el tudja fogadni az igazságot, akkor ez fokozatosan meg fog változni. Ha azonban egy harmincas-negyvenes éveiben járó felnőtt viselkedik ilyen felháborító módon, akkor az már a lustaság problémája. A lustaság veleszületett betegség, és a legnehezebben kezelhető. Ez az ember természetével kapcsolatos probléma, és az ilyen emberek csak akkor képesek elviselni egy kis nehézséget és fáradtságot, ha bizonyos környezetekben vagy helyzetekben nem marad más választási lehetőségük. Ez pontosan olyan, mint amikor egyes koldusok is tisztában vannak azzal, hogy koldusnak lenni mások megvetését és megkülönböztetését vonja maga után, de mivel lusták és nem hajlandóak dolgozni, nincs más választásuk, mint a kolduláshoz folyamodni. Különben éhezniük kellene. Összefoglalásként, ha valaki nem tudja lelkiismeretesen és felelősségteljesen végezni a kötelességét, előbb-utóbb ki lesz rekesztve. A legnagyobb vétek az, ha hiszünk Istenben, de nem vetjük alá magunkat Neki. Ha megtagadod a kötelességed végzését, illetve következetesen irtózol a nehézségektől, és félsz az erőfeszítéstől, akkor lelkiismeret és józan ész nélküli ember vagy. Alkalmatlan vagy a kötelességek végzésére, és távozhatsz. Tegyük fel, hogy egy napon rájössz, hogy ha nem végzed a kötelességed, az egyenértékű a Teremtő által rád bízott megbízatás megtagadásával; hogy ez olyasvalakivé tesz téged, aki lelkiismeret és józan ész nélkül lázad Isten ellen; hogy Istenben hívő emberként jól kell végezned a kötelességedet; és hogy ez elengedhetetlen. Akkor jó magaviselettel, jól kell végezned a kötelességedet, és akkor fogod alávetni magad Ha valaki lázadó és negatív a kötelességében, vagyis ha egyáltalán nem veti alá magát Istennek, akkor az ilyen ember nem hoz őszintén áldozatot Érte. Az Istennek való alávetettség minimális kifejeződése az, ha valaki készségesen jól végzi a kötelességét. Hogyan jönnek létre tehát a kötelességek? (A kötelességek Istentől származnak; ezek olyan felelősségek, amelyeket Isten ad az embereknek.) A kötelességek olyan felelősségek, amelyeket Isten ad az embereknek, tehát vannak-e kötelességeik a nem hívőknek? (Nem, nincsenek.) Miért mondod, hogy nincsenek? (Ők nem Isten házának emberei.) Így van, a nem hívők csak a testi életükkel foglalatoskodnak, és cselekedeteik nem méltók arra, hogy kötelességeknek nevezzük őket. A nem hívők a világból és a Sátántól valók. Isten csupán az életük sorsát rendezi el – a születésük idejét, a családot, amelybe születnek, a munkát, amelyet felnőttként végeznek, és a haláluk idejét –, de nem választja ki őket, és nem is üdvözíti őket. Másként van ez azokkal, akik hisznek Istenben. Szűkebb értelemben minden munka, amelyet Isten házában végeznek, olyan kötelesség, amelyet végre kell hajtaniuk. Tágabb értelemben Isten teljes irányítási tervén belül minden teremtett lény kötelessége az, hogy együttműködjön Isten munkájával. Egyszerűen fogalmazva, Isten irányítási tervét szolgálják. Akár odaadással végzel szolgálatot, akár nem, messze állsz attól, hogy olyan ember legyél, aki Isten akaratát követi. Valójában valaki csak akkor tekinthető Isten népéhez tartozónak és megfelelő színvonalú teremtett lénynek, ha valóban végre tudja hajtani kötelességét, eléri azt a kimenetelt, hogy tanúságot tesz Isten mellett, és elnyeri az Ő jóváhagyását. Ha jól végzel minden Isten által rád bízott kötelességet és ezt megfelelő színvonalon teszed, akkor Isten házának tagja vagy, és olyasvalaki, akit Isten elismer az Ő házának embereként.

36. szemelvény

A „Mily öröm becsületes embernek lenni” című dal szövege nagyon célszerű, így kiválasztottam néhány sort, hogy beszéljünk róla. Először is hadd beszéljünk a következő sorról: „Teljes szívemből és elmémből betartom kötelességemet, és nem nyugtalankodom a test miatt.” Vajon milyen állapot ez? Milyen ember az, aki teljes szívéből és elméjéből képes betartani a kötelességét? Van-e lelkiismerete? Teljesítette-e a teremtett lényként rá háruló felelősséget? Meghálálta-e Istennek valamilyen módon? (Igen.) Az a tény, hogy teljes szívével és elméjével képes betartani a kötelességét, azt jelenti, hogy komolyan, felelősségteljesen végzi azt, nem felületesen, sunyi módon és lazsálva, és nem bújik ki a felelősség alól. Megfelelő a hozzáállása, az állapota és a gondolkodásmódja pedig normális. Értelmes és lelkiismeretes, tekintettel van Istenre, valamint hűséges és odaadó a kötelességében. Vajon mit jelent az, hogy „nem nyugtalankodom a test miatt”? Itt is van néhány állapot. Elsősorban azt jelenti, hogy nem aggódik a teste jövőjéért, és nem készít terveket arra vonatkozóan, hogy mi vár rá. Azt jelenti, hogy nem gondolkodik azon, hogy mit csinál majd később, amikor megöregszik, ki fog gondoskodni róla, vagy hogyan fog élni akkor. Nem gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem mindenben aláveti magát Isten irányításának és intézkedéseinek. Kötelességének jól teljesítése az első és legfontosabb feladata – kötelességének betartása, valamint Isten megbízatásának betartása a legfontosabb dolog. Ha az emberek teremtett lényekként képesek jól teljesíteni a kötelességeiket, akkor vajon nem rendelkeznek-e némi emberi hasonlatossággal? Ez az emberi hasonlatosság. Az embereknek legalább jól kell végezniük a kötelességüket, odaadónak kell lenniük, valamint teljes szívüket és elméjüket bele kell adniuk. Mit jelent az, hogy „betartani a kötelességet”? Azt jelenti, hogy bármilyen nehézségekkel is szembesülnek, nem adják fel a munkájukat, nem futamodnak meg, és nem bújnak ki a felelősség alól. Minden tőlük telhetőt megtesznek. Ezt jelenti az, hogy betartani a kötelességet. Tegyük fel például, hogy rád bíznak valamilyen feladatot, és nincs ott senki, aki figyelne téged, felügyelne vagy sürgetne. Vajon mit jelentene a kötelességed betartása? (Isten vizsgálatának elfogadását és az Ő jelenlétében való életet.) Annak elfogadása, hogy Isten átvizsgál, az első lépés; ez az egyik szempont. A másik szempont az, hogy teljes szívedből és elmédből kell végrehajtanod a kötelességed. Hogyan érheted ezt el? El kell fogadnod az igazságot és gyakorlatba kell ültetned. Vagyis, függetlenül attól, hogy Isten mit követel meg, el kell fogadnod és alá kell vetned magad. A kötelességedet olyan feladatként kell kezelned, amely hozzád tartozik, és nem igényli, hogy bárki más figyeljen, szemmel tartson, átvizsgálja a dolgokat helyetted, felügyeljen, sürgessen, ellenőrizzen, vagy akár megmetsszen téged. Ezt kell gondolnod magadban: „Ennek a kötelességnek az elvégzése az én felelősségem; rám hárul, hogy megtegyem. Mivel ezt a feladatot nekem adták, és elmondták az alapelveket, amelyeket felfogtam, belevetem magam, és mindent megteszek, hogy rendben elkészüljön.” Ki kell tartanod amellett, hogy így tedd, anélkül, hogy bármilyen ember, esemény vagy dolog korlátozna. Ezt jelenti teljes szívedből és elmédből kitartani a kötelességed mellett; ez az a hasonlatosság, amellyel az embereknek rendelkezniük kell. Tehát mivel kell rendelkezniük az embereknek ahhoz, hogy teljes szívükből és elméjükből kitartsanak a kötelességük mellett? Először is, rendelkezniük kell azzal a lelkiismerettel, amellyel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell – ez a minimumszabály. Ezenkívül odaadónak is kell lenniük. Emberként, amikor elfogadod Isten megbízatását, odaadónak kell lenned; teljes mértékben és kizárólag Isten iránt kell odaadónak lenned, és nem csinálhatod félgőzzel, illetve nem teheted meg, hogy nem vállalsz felelősséget. Az érdeklődésed vagy a hangulataid alapján cselekedni nem elég; ez nem odaadás. Mit jelent odaadónak lenni? Azt jelenti, hogy úgy hajtod végre a kötelességed, hogy nem befolyásol vagy korlátoz a hangulatod, a környezeted, vagy más emberek, események és dolgok. Ezt kell gondolnod magadban: „Elfogadom ezt a megbízatást Istentől; Ő adta nekem, és ezt kell tennem. Ezért úgy fogom kezelni, mintha a saját ügyem lenne, és úgy fogom végezni, ahogy az jó eredményeket hoz; a legfontosabb eleget tenni Istennek.” Amikor ebben az állapotban vagy, nem csupán a lelkiismereted irányít; ebben odaadás is van. Ha megelégszel azzal, hogy csak elvégzed a feladatot, anélkül, hogy hatékonyságra vagy eredményekre törekednél, és úgy érzed, elég, ha egyszerűen minden erődet beleadod, akkor ez csupán a lelkiismeret mércéjének felel meg, és nem számít odaadásnak. Az Isten iránti odaadás magasabb megkövetelt norma, mint a lelkiismeret normája. Nem csak arról van szó, hogy minden erődet beleadod, hanem teljes szívvel is kell csinálnod. Szíved mélyén mindig úgy kell tekintened a kötelességedre, mint a te munkádra, és fel kell vállalnod a terheket ezért a feladatért. Ha a legkisebb hibát is elköveted, vagy ha olyan az állapotod, hogy felületes vagy, lelkiismeret-furdalást fogsz érezni, és arra gondolsz majd, hogy nem viselheted magad így, mert annyi mindennel tartozol Istennek. Azok, akik valóban lelkiismeretesek és észszerűek, úgy teszik a kötelességüket, mintha az a saját munkájuk volna, függetlenül attól, hogy valaki figyeli-e vagy felügyeli-e őket. Függetlenül attól, hogy Isten elégedett-e velük, és hogy Isten hogyan bánik velük, mindig szigorúan megkövetelik maguktól, hogy jól hajtsák végre a kötelességeiket, és teljesítsék az Isten által rájuk bízott megbízatást. Ezt hívják odaadásnak. Vajon ez nem magasabb mérce, mint a lelkiismeret mércéje? A lelkiismeret mércéje szerinti eljárás gyakran hajlamosít arra, hogy bizonyos külső dolgok befolyásoljanak, vagy csupán azzal jár, hogy minden erődet beleadod, és elmarad attól, hogy teljes szívedből és elmédből jól hajtsd végre a kötelességed. Az odaadás elérése azonban nem könnyű. Megköveteli, hogy teljes szívedet és erődet beleadd, a teljes szívedet és minden erődet a kötelességed végrehajtásának szentelve. Akkor odaadás lesz benned a kötelességed végrehajtása során. Ez nem csupán az erőfeszítésről szól; megköveteli tőled, hogy teljes szívedet, elmédet és testedet belevessed a kötelességedbe. Ahhoz, hogy jól hajtsd végre a kötelességed, néha el kell viselned egy kis fizikai nehézséget, és fizetned kell egy kis árat, és minden gondolatodat a kötelességed végrehajtásának kell szentelned. Függetlenül attól, hogy milyen körülményekkel nézel szembe, nem hagyhatod, hogy azok befolyásolják vagy késleltessék a kötelességedet, és eleget kell tenned Istennek. Ez megköveteli, hogy képes légy árat fizetni; le kell mondanod a hús-vér családodról, a magánügyeidről és a saját érdekeidről. A hiúságodat, a büszkeségedet, az érzéseidet és a testi élvezetedet – sőt, még az olyan dolgokat is, mint az ifjúságod legszebb évei, a házasságod, a jövőd és a sorsod – mind el kell engedned és le kell mondanod róluk, és készségesen jól kell végezned a kötelességed. Akkor majd eléred az odaadást, és emberi hasonlatosságod lesz azáltal, hogy így élsz. Az ilyen embereknek nemcsak lelkiismeretük van, hanem a lelkiismeret mércéje alapján, az Isten által az emberektől megkövetelt odaadás segítségével mérik magukat és követelményeket támasztanak magukkal szemben, szorgalmasan törekedve e cél felé. Az ilyen emberek ritkák az emberek között – Isten választott népe körében minden ezer vagy tízezer emberből talán csak egy van. Hát nincs az ilyen emberek életének értéke? Vajon nem olyan emberek ők, akiket Isten becsben tart? Természetesen van értéke az életüknek; ők azok az emberek, akiket Isten becsben tart.

A dal következő sora így szól: „Bár képességem szegényes, a szívem becsületes.” Ezek a szavak eléggé őszintén hangzanak, és egy olyan követelményt tartalmaznak, amelyet Isten az emberekkel szemben támaszt. Mi ez a követelmény? Hogy nem nagy dolog, ha valakinek szegényes a képessége, de az embernek becsületes szívvel kell rendelkeznie, és ha az megvan, akkor képes lesz elnyerni Isten jóváhagyását. A helyzetedtől vagy a hátteredtől függetlenül becsületes embernek kell lenned, őszintén kell beszélned, becsületesen kell cselekedned, képesnek kell lenned teljes szívedből és elmédből teljesíteni a kötelességedet, odaadónak kell lenned a kötelességed iránt, nem szabad ravaszul viselkedned, nem szabad sunyi és csalárd embernek lenned, nem szabad hazudnod vagy csalnod, és nem szabad köntörfalaznod. Az igazságnak megfelelően kell cselekedned, és olyan valakinek kell lenned, aki törekszik az igazságra. Sokan úgy gondolják, hogy gyenge képességűek, és hogy soha nem teszik jól vagy megfelelő színvonalon a kötelességüket. Beleteszik a szívüket és az erejüket abba, amit tesznek, de soha nem képesek felfogni az alapelveket, és még mindig nem tudnak nagyon jó eredményeket produkálni. Végső soron csak arra képesek, hogy panaszkodjanak, hogy túlságosan szegényes a képességük, és negatívvá válnak. Nos, vajon nincs előre vezető út, ha valaki gyenge képességű? A gyenge képesség nem halálos betegség, és Isten soha nem mondta azt, hogy nem menti meg a gyenge képességű embereket. Isten korábban azt mondta, hogy Ő bánkódik azok miatt, akik becsületesek, de tudatlanok. Mit jelent tudatlannak lenni? A tudatlanság sok esetben a gyenge képességből fakad. Az ilyen emberek szegényes képességűek, és sekélyes a megértésük az igazságról; nem elég konkrét vagy gyakorlati, és gyakran megmarad felszínes vagy szó szerinti megértésnek, a doktrína és előírások megértésének. Ezért sok problémát nem tudnak tisztán látni, és a kötelességeik végrehajtása során soha nem képesek felfogni az alapelveket, illetve nem tudják jól végezni a kötelességeiket. Akkor vajon Isten nem akarja a gyenge képességű embereket? (De igen.) Vajon milyen utat és irányt mutat Isten az embereknek? (Azt, hogy becsületes emberek legyenek.) Vajon lehetsz-e becsületes ember, ha csak beszélsz róla? (Nem, a becsületes ember megnyilvánulásaival kell rendelkeznünk.) Melyek a becsületes ember megnyilvánulásai? Először is az, hogy nem kételkedik Isten szavaiban. Ez a becsületes ember egyik megnyilvánulása. Ezenkívül a legfontosabb megnyilvánulás az, hogy mindenben keresi az igazságot és gyakorolja azt – ez létfontosságú. Azt mondod, hogy becsületes vagy, de mindig háttérbe szorítod Isten szavait, és csak azt teszed, amit akarsz. Ez vajon a becsületes ember megnyilvánulása? Azt mondod: „Bár a képességem gyenge, de a szívem becsületes.” És mégis, amikor rád hárul egy kötelesség, félsz a szenvedéstől és a felelősségvállalástól, ha nem jól teszed meg, így kifogásokat keresel, hogy kibújj a kötelességed alól, vagy azt javasolod, hogy tegye meg valaki más. Ez vajon a becsületes ember megnyilvánulása? Egyértelműen nem. Hogyan kell tehát egy becsületes embernek viselkednie? Alá kell vetnie magát Isten intézkedéseinek, odaadónak kell lennie az elvégzendő kötelessége iránt, és törekednie kell arra, hogy eleget tegyen Isten szándékainak. Ez többféleképpen is megnyilvánul. Az egyik az, hogy becsületes szívvel vállalod a kötelességedet, nem gondolva a testi érdekeidre, nem félgőzzel csinálod, és nem a saját hasznod miatt végzel cselszövést. Ezek a becsületesség megnyilvánulásai. A másik az, hogy teljes szívedet és erődet beleadod, hogy jól teljesítsd a kötelességedet, hogy megfelelően végezd az Isten háza által rád bízott feladatokat, valamint a szívedet és a szeretetedet is beleadod a kötelességedbe, hogy eleget tegyél Istennek. Ezek azok a megnyilvánulások, amelyekkel egy becsületes embernek a kötelességei teljesítése során rendelkeznie kell. Ha érted és tudod, mi a teendő, ám nem teszed, akkor nem adod bele a teljes szívedet és erődet a kötelességedbe. Hanem inkább sunyi vagy, és lazsálsz. Vajon becsületesek azok az emberek, akik így teljesítik a kötelességeiket? Egyáltalán nem. Isten nem használja az ilyen ravaszkodó és csalárd embereket; ki kell őket iktatni. Isten a kötelességek végzésére csak becsületes embereket használ. Még a hűséges munkásoknak is becsületesnek kell lenniük. Azok, akik rendszeresen felületesek és sunyik és lazsálnak, mind csalárdak, és ők mind démonok. Egyikük sem hisz igazán Istenben, és mindannyian ki lesznek iktatva. Vannak, akik azt gondolják: „Becsületes embernek lenni valóban könnyű. Csak azt jelenti, hogy igazat mondunk és nem hazudunk.” Mit gondoltok erről a véleményről? Vajon ennyire korlátozott érvényű az, ha becsületes ember valaki? Egyáltalán nem. Fel kell tárnod a szívedet, és át kell adnod azt Istennek; ez az a hozzáállás, amellyel egy becsületes embernek rendelkeznie kell. Éppen ezért nagyon értékes a becsületes szív. Mit is jelent ez? Azt, hogy egy becsületes szív képes kormányozni a viselkedésedet, és képes megváltoztatni az állapotodat. Képes rávezetni a helyes döntések meghozatalára, és arra, hogy alávesd magad Istennek, és elnyerd az Ő jóváhagyását. Valóban értékes egy ilyen szív. Ha ilyen becsületes szíved van, akkor ilyen állapotban kell élned, így kell viselkedned, és így kell adnod magadból. Alaposan el kell gondolnod ezeken a dalszövegeken. Egyetlen mondat sem olyan egyszerű, mint annak szó szerinti jelentése, és akkor nyertél valamit, ha valóban megérted, miután elgondolkodtál rajta.

Vizsgáljuk meg a dalszöveg egy másik sorát: „Mindenben legyetek odaadóak, hogy eleget tegyetek Isten szándékainak.” Ezekben a szavakban van egy mód a gyakorlásra. Vannak, akik negatívvá válnak, amikor kötelességük végzése során nehézségekkel szembesülnek, és emiatt nem hajlandóak megtenni a kötelességüket. Valami gond van ezekkel az emberekkel. Vajon egyáltalán őszintén feláldozzák-e magukat Istenért? El kellene gondolkodniuk azon, hogy miért válnak negatívvá, amikor nehézségekkel szembesülnek, és miért nem képesek keresni az igazságot, hogy megoldják a problémákat. Ha képesek elgondolkodni önmagukon és keresni az igazságot, akkor képesek lesznek meglátni a saját problémáikat. Valójában az emberek számára a legnagyobb nehézséget főként a romlott beállítottság problémája jelenti. Ha képes vagy keresni az igazságot, akkor romlott beállítottságodat könnyű lesz helyrehozni. Amint helyrehoztad a romlott beállítottságodat, képes leszel mindenben odaadóan eleget tenni Isten szándékainak. A „minden” azt jelenti, hogy bármi legyen is az, akár Isten bízta rád, akár egy vezető vagy dolgozó intézte neked, akár olyasvalami, amivel véletlenül szembesültél, mindaddig, amíg az az, amire rendeltettél, és eleget tudsz tenni a felelősségednek, addig odaadással teljesíted azt a felelősséget és kötelességet, amelyet teljesítened kell, és alapelveddé teszed azt, hogy eleget tégy Isten szándékainak. Ez az alapelv egy kicsit nagyszabásúnak hangzik, és az emberek számára kissé nehéz megfelelni annak. Gyakorlatibb megfogalmazásban azt jelenti, hogy jól teljesíted a kötelességedet. A kötelességed betartása és jól teljesítése nem könnyű dolog. Akár vezetői, dolgozói vagy valamilyen más kötelességről is legyen szó, meg kell értened néhány igazságot. Vajon képes vagy jól teljesíteni a kötelességedet anélkül, hogy megértenéd az igazságot? Képes vagy jól megtenni anélkül, hogy betartanád az igazságalapelveket? Ha az igazság minden aspektusát megérted, és az igazságalapelvek szerint tudsz gyakorolni, akkor jól tetted a kötelességedet, betartottad a kötelességedet, beléptél az igazságvalóságba, és eleget tudsz tenni Isten szándékainak. Ez a gyakorláshoz vezető út. Vajon könnyű ezt megtenni? Ha a kötelesség, amelyet végzel, olyasmi, amiben jó vagy, és amit szeretsz, akkor úgy érzed, hogy az a te felelősséged és kötelezettséged, és hogy azt megtenni tökéletesen természetes és indokolt. Vidámnak, boldognak és nyugodtnak érzed magad. Ez olyasvalami, amit szívesen megteszel, és odaadó tudsz lenni iránta, és így azáltal, hogy megteszed, úgy érzed, hogy eleget teszel Istennek. Amikor azonban egy napon olyan kötelességgel szembesülsz, amelyet nem szeretsz, vagy amelyet még soha nem végeztél, akkor vajon képes leszel odaadó lenni? Ez próbára teszi majd azt, hogy gyakorlod-e az igazságot. Például tegyük fel, hogy az énekes csapatban végzed a kötelességedet. Tudsz énekelni; ez olyasmi, amit élvezel, és hajlandó vagy végezni ezt a kötelességet. Ha más kötelességet kapnál, mondjuk, hogy hirdesd az evangéliumot, és a munka egy kicsit nehéz lenne, képes lennél alávetni magad? Nem akarod hirdetni az evangéliumot, ezért csak azt hajtogatod: „Szeretek énekelni.” Ha egy vezető vagy dolgozó bátorít téged, ezt mondva: „Gyakorold az evangélium hirdetését és vértezd fel magad több igazsággal, és az előnyösebb lesz az életbeli növekedésed szempontjából”, te még mindig ragaszkodsz a magadéhoz és azt mondod: „Szeretek énekelni és szeretek táncolni.” Nem akarsz elmenni hirdetni az evangéliumot, függetlenül attól, hogy mit közölnek veled. Vajon miért nem akarsz menni? (Azért, mert nem érdekel.) Nem érdekel, ezért nem akarsz menni – vajon mi itt a probléma? Az, hogy a saját preferenciáid és személyes ízlésed szerint választod ki a kötelességedet, és nem veted alá magad. Az alávetettség hiánya a probléma. Ha nem keresed az igazságot e probléma megoldására, akkor nem lesz meg benned a valódi alávetettség. Mit kell tenned ebben a helyzetben ahhoz, hogy valódi alávetettséggel rendelkezz? Mit tehetsz, hogy eleget tégy Isten szándékainak? Ekkor kell keresned az igazság ezen aspektusát, és elmélkedned rajta. Ha odaadó akarsz lenni mindenben és eleget akarsz tenni Isten szándékainak, azt nem teheted meg úgy, hogy csak egyetlen kötelességet végzel; el kell fogadnod bármilyen megbízatást, amit Isten ad neked. Akár az ízlésednek való és egyezik az érdeklődési köröddel, akár olyasmi, amit nem élvezel, vagy még sosem csináltál és nehéznek találsz, el kell fogadnod, és alá kell vetned magad. Nemcsak el kell fogadnod, hanem proaktívan együtt is kell működnöd, el kell sajátítanod a szakmai készségeket, tapasztalatokat és belépést kell nyerned. Még ha nehézséget vagy fáradtságot, megaláztatást vagy kirekesztettséget szenvedsz is el, akkor is odaadással kell végezned. Csak akkor leszel képes mindenben odaadó lenni és eleget tenni Isten szándékainak, ha így gyakorolsz. Kötelességedként kell végrehajtanod, nem pedig saját vállalkozásodként. Hogyan kell értelmezned a kötelességet? A kötelesség olyasvalami, amit a Teremtő – Isten – rábíz valakire, hogy megtegye; így születnek az emberek kötelességei. Az a megbízatás, amelyet Isten rád ruház, a te kötelességed, és tökéletesen természetes és indokolt, hogy úgy végezd a kötelességedet, ahogyan azt Isten megköveteli. Ha világos számodra, hogy ez a kötelesség Isten megbízatása, és hogy ez Isten rád szálló szeretete és áldása, akkor képes leszel Istent szerető szívvel elfogadni a kötelességedet, és képes leszel a kötelességed végzése során figyelembe venni Isten szándékait, valamint képes leszel legyőzni minden nehézséget, hogy eleget tegyél Istennek. Azoknak, akik igazán feláldozzák magukat Istenért, sohasem szabad visszautasítaniuk Isten megbízatását; sohasem szabad visszautasítaniuk semmilyen kötelességet. Bármilyen kötelességet is bíz rád Isten, függetlenül attól, milyen nehézségekkel jár, nem szabad visszautasítanod, hanem el kell fogadnod. Ez a gyakorlás útja, vagyis az, hogy gyakorlod az igazságot, és minden dologban odaadó vagy, hogy eleget tégy Istennek. Mi itt a kulcsfontosságú pont? A „minden dologban” kifejezés. A „minden dolog” nem feltétlenül egyezik meg a vágyaiddal, és nem feltétlenül mindig olyan dolgokat takar, amelyeket szeretsz csinálni, vagy amelyeket örömmel fogadsz el. Vannak olyan feladatok, amelyekben nem vagy jártas, és meg kell tanulnod elvégezni őket; vannak, amelyek nehezek; mások pedig szenvedéssel járnak. De bármi is legyen az, amennyiben olyasmi, amit Isten bízott rád, el kell fogadnod Istentől; el kell vállalnod ezt a kötelességet, és a szívedet beleadva, jól kell végezned, hogy felajánlhasd az odaadásodat, és eleget tégy Isten szándékainak. Ez a gyakorlás útja. Bármi történjék is, mindig keresned kell az igazságot, és ha már biztos vagy abban, hogy milyen gyakorlás van összhangban Isten szándékaival, akkor úgy kell gyakorolnod. Csak ha így teszel, akkor gyakorolod az igazságot, és csak így tudsz belépni az igazságvalóságba.

Van még egy sora a dalnak, amely így hangzik: „Nyitott vagyok és egyenes, álnokság nélkül a világosságban élek.” Ki adja ezt az utat az embernek? (Isten.) Ha valaki nyitott és egyenes, akkor az becsületes ember. Szívét és lelkét teljesen kitárta Isten előtt, nincs semmi rejtegetnivalója, és nincs semmi, ami elől rejtőzködnie kellene. Átadta a szívét Istennek, és megmutatta Neki. Nevezetesen, az egész lényét átadta Neki. Nos, tud még mindig valami Isten és egy ilyen ember közé állni? Nem, nem tud, és így könnyű számára az, hogy alávesse magát Istennek. Ha Isten azt mondja, hogy csalárd, akkor beismeri azt. Ha Isten azt mondja, hogy arrogáns és önelégült, akkor azt is beismeri. Nem csak beismeri ezeket, és azzal annyiban is hagyja, hanem képes megbánni, az igazság alapelvei felé törekedni, helyesbíteni, amikor rájön, hogy tévedett, és kijavítani a hibáit. Mielőtt észrevennék, számos téves útjukat helyesbítik, és egyre kevesebb megnyilvánulása lesz bennük a csalárdságnak, a megtévesztésnek és a felületességnek. Egyre nyitottabban és tisztességesebben élnek, egyre közelebb és közelebb kerülve abbéli céljukhoz, hogy becsületes emberré váljanak, és egyre kevésbé fednek fel romlottságot. Eljutnak oda, hogy a világosságban élnek. Amikor az emberek a világosságban élnek, az Isten műve; mindez a dicsőség Istent illeti. Nincs semmi, amiért dicsérni kellene őket ebben. Amikor az emberek a világosságban élnek, minden igazságot megértenek, istenfélő szívük van, tudják, hogy mindenben, amivel szembesülnek, az igazságot kell keresniük és gyakorolniuk, lelkiismeretesen és észszerűen élnek. Bár nem nevezhetők igaz embereknek, Isten szemében mégis rendelkeznek némi emberi hasonlatossággal, és legalábbis abban, amit mondanak és tesznek, nem állnak többé hadilábon Istennel, képesek keresni az igazságot, amikor valami történik velük, és Istennek alávetett szívűek. Ezért viszonylag biztonságban és védve vannak, és nem tudnák elárulni Istent. Bár nincs nagyon mély megértésük az igazságról, képesek engedelmeskedni és alávetni magukat, Istent félő szívük van, és kerülni tudják a rosszat. Amikor rájuk bíznak egy feladatot vagy kötelességet, képesek azt teljes szívvel és elmével, legjobb tudásuk szerint tenni. Az ilyen ember méltó a bizalomra, és Isten nyugodt lehet felőle – az ilyen emberek a világosságban élnek. Vajon azok, akik a világosságban élnek, képesek elfogadni Isten vizsgálatát? Lehetséges, hogy még mindig elrejtik a szívüket Isten elől? Vajon vannak még olyan titkaik, amelyeket nem mondhatnak el Istennek? Van még valami gyanús trükk a tarsolyukban? Nincs. Teljesen kitárták a szívüket Isten előtt, és nincs semmi, amit még mindig eltitkolnának vagy elrejtenének szem elől. Szívből tudnak beszélni Istennel, bármiről közösséget tudnak vállalni Vele, és mindent el tudnak mondani Neki. Nincs semmi, amit ne mondanának el Istennek, és nincs semmi, amit ne mutatnának meg Neki. Amikor az emberek képesek elérni ezt a szintet, életük könnyűvé, szabaddá és felszabadulttá válik.

37. szemelvény

Melyek azok a legfőbb alapelvek, amelyeken az ember kötelességének teljesítése nyugszik? Az embernek Isten háza normái, alapelvei és követelményei szerint kell cselekednie, valamint az igazság szerint kell gyakorolnia; alapelveiként kell kezelniee Isten szavait, az igazságot, valamint Isten háza munkájának és érdekeinek oltalmazását, és teljes szívéből és minden erejéből, jól kell végeznie a kötelességét. És hogyan cselekszenek általában az emberek, amikor önmagukért tesznek dolgokat? Azt tesznek, amit csak akarnak, a saját érdeküket tekintve elsődlegesnek a cselekedeteikben, és azt minden más elébe helyezve. Azt tesznek, ami csak az érdekükben áll, teljes egészében önző testi vágyaik kielégítése végett cselekszenek, az igazságossággal, lelkiismerettel és józan ésszel a legkevésbé sem törődve; nincsenek a szívükben efféle dolgok. Kizárólag sátáni beállítottságaik és preferenciáik alapján cselekszenek, jobbra-balra ármánykodnak és sátáni filozófiák szerint élnek. Miféle életmód ez? Ez a Sátán életmódja. Amikor valaki Istent követi és a kötelességét végzi, annak az igazságalapelvek szerint kell cselekednie, és a legkevesebb, hogy lelkiismerettel és józan ésszel rendelkeznie kell – minimális mércéknek meg kell felelnie. Némelyek ezt mondják: „Ma rossz hangulatom van, ezért felületes akarok lenni ebben a dologban.” Lelkiismerettel való cselekvés-e ez? (Nem az.) Amikor felületesek akartok lenni, tudatában vagytok-e ennek? (Igen.) Vannak-e olyan alkalmak, amikor nem vagytok tudatában? (Igen, vannak.) Olyankor képesek vagytok-e önvizsgálatot tartani és utólag felismerni ezt? (Valamelyest.) Miután felismertétek a felületességeteket, legközelebb, amikor hasonló gondolataitok támadnak a felületes viselkedést illetően, képesek vagytok-e fellázadni ezek ellen a gondolatok ellen és eloszlatni őket? (Amikor tudatában vagyok ezeknek a gondolatoknak, valamelyest fel tudok lázadni ellenük.) Valahányszor fellázadsz a magad gondolatai és vágyai ellen, csata dúl, és ha a te önző vágyaid diadalmaskodnak e csata végén, akkor szándékosan szegülsz szembe Istennel, és az nagyon veszélyes. Mondjuk, hogy 10 évig hiszel Istenben, és az első három évben csak úgy ténferegsz, és csak valamelyest vagy buzgó, ám három év után rájössz, hogy az Istenben való hitben az embernek gyakorolnia kell az igazságot, be kell lépnie az igazságvalóságba és fel kell lázadnia a hús-vér teste ellen. Azután apránként felismered a magad romlottságát, rosszindulatú voltát, valamint elvetemült és arrogáns természetét. Ekkorra igazi önismeretre teszel szert – megismered saját romlott lényegedet, és ezáltal úgy érzed, hogy az igazság elfogadása rendkívül szükséges, és döntő fontosságú eloszlatnod romlott beállítottságaidat. Csak ekkor érzed át, mennyire szánalmas vagy, hogy nem rendelkezel az igazságvalósággal. Noha mindannyiszor csata dúl a szívedben, amikor felfeded egy romlott beállítottságodat, képtelen vagy legyőzni a saját önző vágyaidat, és továbbra is a saját preferenciáid szerint cselekszel. Valójában te is jól tudod, hogy még mindig a Sátán beállítottságai uralkodnak a szívedben, ezért nagyon nehezedre esik az igazságot gyakorlatba ültetni. Ez azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem rendelkezel igazságvalósággal, és igazán nehéz megmondani, hogy elérheted-e az üdvösséget vagy sem. Ha igazán megvan benned az elhatározás, gyakorlatba kell ültetned a megértett igazságokat, és bármilyen romlott beállítottságok hátráltassanak is, amikor gyakorlod ezeket az igazságokat, mindig imádkozz, hagyatkozz Istenre, keresd az igazságot e romlott beállítottságok feloldása érdekében, merj hadat üzenni nekik, és merj fellázadni a hús-vér tested ellen! Ha ilyen hited van, akkor át tudod ültetni a gyakorlatba az igazságot. Lesznek ugyan alkalmanként olyan idők, amikor kudarcot vallasz, de te nem fogsz elcsüggedni, és továbbra is képes leszel diadalt aratni a Sátán felett az imádkozás és az Őrá tekintés által. Ha így harcolsz néhány éven át, egyre többször fogsz diadalmaskodni a hús-vér tested felett és gyakorolni az igazságot, miközben egyre ritkábban fogsz kudarcot vallani. És még ha olykor elbuksz is, nem válsz negatívvá, és továbbra is imádkozol és Istenre tekintesz, egészen addig, amíg képes nem leszel átültetni az igazságot a gyakorlatba. Ez azt jelenti majd, hogy van a számodra remény, hogy eloszlanak a fellegek, te pedig megláthatod a kék eget. Ha olykor sikerrel jársz az igazság gyakorlásában, az azt bizonyítja, hogy olyasvalaki vagy, akinek van elhatározása, és aki remélheti, hogy eléri az üdvösséget. Az igazságra törekvő emberek számos kudarcot megtapasztalnak az igazságra törekvés során, mielőtt végül bemennének az igazságvalóságba. Nem számít, hányszor vallanak kudarcot, és az sem, hogy mennyire negatívak: amíg képesek Istenre hagyatkozni és Őrá tekinteni, addig mindig lesznek olyan idők, amikor sikert aratnak. Nem számít, hányszor buknak el újra meg újra, mégis lesz számukra remény mindaddig, amíg nem adják fel. Amikor eljön az a nap, amelyen igazán rájönnek, hogy képesek gyakorolni az igazságot, az alapelvek szerint cselekedni, és hogy kulcsfontosságú kérdésekben – különösen a kötelességeik végzésének kérdéseiben – nem hajlandóak megalkudni a Sátánnal, nem adják fel a kötelességeiket, és a bizonyságtételükben szilárdan megállnak, akkor mindenképpen van remény a megmenekülésükre.

Valahányszor egy ember gyakorlja az igazságot, belső csatán fog keresztülmenni. Mondjátok meg Nekem, van-e bárki közületek, aki képes az igazságot gyakorolni anélkül, hogy ilyen csatákon menne keresztül? Egyáltalán nincs. Csak azzal fordulhat elő, hogy nincsenek komoly küzdelmei, aki már belépett az igazságvalóságba, és alig adja jelét romlott beállítottságnak. Sajátos körülmények között és bizonyos kontextusokban azonban még az ilyen ember is küzd egy kissé. Ezzel azt akarom mondani, hogy minél inkább érti valaki az igazságot, annál kevesebb csatát vív, és minél kevésbé érti valaki az igazságot, annál több csatája lesz. Új hívőkre különösen igaz, hogy minden alkalommal rendkívül heves küzdelmet kell vívniuk a szívükben, valahányszor gyakorolják az igazságot. Miért hevesek e küzdelmek? Ezek a küzdelmek azért hevesek, mert az embereknek nem csupán saját preferenciáik és hús-vér testi választásaik vannak, hanem tényleges nehézségeik is, valamint romlott beállítottságok is hátráltatják őket. Az igazság egyetlen aspektusának megértéséhez, e négy hátráltató tényezővel kell megküzdened, ami azt jelenti, hogy legalább e három-négy hátráltató tényezőn keresztül kell menned, mielőtt gyakorlatba tudnád ültetni az igazságot. Vannak ilyen tapasztalataitok, hogy folyamatosan küzdenetek kell a romlott beállítottságaitok ellen? Amikor gyakorolnotok kell az igazságot és meg kell védenetek Isten házának az érdekeit, képesek vagytok legyőzni a romlott beállítottságok korlátozását és az igazság oldalára állni? Például együttműködsz valakivel, hogy a gyülekezet megtisztításának munkáját végezzétek, de az illető folyton csak arról beszél a testvérekkel, hogy Isten a lehető legnagyobb mértékig megmenti az embereket, és hogy szeretettel kell bánnunk az emberekkel, és alkalmakat kell adnunk nekik a megtérésre. A közléséből felismered, hogy valami nincs rendjén az illetővel. Bár az általa kimondott szavak helytállónak hangzanak, részletesebb elemzést követően rájössz, hogy rejtett és hátsó szándékai vannak, senkit sem hajlandó megsérteni, és nem akarja elvégezni a kirendelt munkát. Amikor így beszél, azzal megzavarja az éretlen és tisztánlátással nem rendelkező embereket. Vakon és elvtelenül tanúsít szeretetet, mit sem törődik azzal, hogy másokat tisztán lásson, és nem fogja leleplezni vagy jelenteni az antikrisztusokat, gonosz embereket vagy álhívőket. Ez hátráltatja a gyülekezet megtisztításának munkáját. Ha nem sikerül időben kitakarítani az antikrisztusokat, gonosz embereket és álhívőket, az kihatással lesz arra, ahogyan Isten választott népe rendesen eszik és iszik az Ő szavaiból, valamint a kötelességeik normális végzésére, és még ennél is jobban akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját, amivel árt Isten háza érdekeinek. Hogyan kell vajon gyakorolnod ilyenkor? Amikor észleled a problémát, fel kell állnod, hogy leleplezd és megállítsd az illetőt, és megóvd a gyülekezet munkáját. Talán így gondolkodsz magadban: „Munkatársak vagyunk. Ha közvetlenül leleplezem, ő pedig nem fogadja el, nem lesz veszekedés belőle? Nem, nem szólalhatok fel csak úgy, egy kicsit tapintatosabbnak kell lennem.” Így mindössze emlékezteted és néhány szóval buzdítod a másikat. Ő pedig, miután hallotta, amit mondasz, nem fogadja el, sőt egy sor érvet is felhoz, hogy megcáfoljon. Amikor azt látod, hogy nem fogadja el, és Isten házának munkája veszteséget fog szenvedni, mit teszel? Így imádkozol Istenhez: „Istenem, kérlek, Te rendezz el és vezényelj le mindent! Fegyelmezd meg őt. Én semmi többet nem tehetek.” Azt hiszed, te nem tudod megállítani az illetőt, ezért szó nélkül hagyod, amit tesz. Ez vajon a felelős viselkedés megnyilvánulása? Gyakoroltad-e az igazságot? Ha nem tudod megállítani a másikat, miért nem jelented a vezetőknek és a dolgozóknak? Miért nem viszed el az ügyet egy összejövetelre, hogy mindenki kommunikálhasson róla és megbeszélhesse? Ha nem így teszel, akkor valóban nem lesz-e bűntudatod utána? Ha ezt mondod: „Nem tudom ezt kezelni, úgyhogy egyszerűen nem veszek tudomást róla. Tiszta a lelkiismeretem”, akkor milyen szíved van? Olyan szív ez, amely igazán szeret, vagy olyan, amely árt másoknak? Igencsak rosszindulatú szíved van, mert amikor történik valami, félsz attól, hogy esetleg megsértesz más embereket, és nem tartod be az alapelveket. Valójában nagyon jól tudod, hogy ez a személy a maga hátsó szándékaitól vezérelve cselekszik így, és hogy nem hallgathatsz rá ebben a dologban. Mégis képtelen vagy betartani az alapelveket és meggátolni az illetőt mások félrevezetésében, ez pedig végső soron árt Isten háza érdekeinek. Lenne-e bűntudatod ezek után? (Igen.) A bűntudat érzése képessé tesz-e arra, hogy jóvátedd a veszteségeket? Nem tudod jóvátenni a veszteségeket. Utólag megint csak így gondolkodsz: „Mindenesetre teljesítettem a kötelességeimet, és Isten tudja ezt. Isten átvizsgálja az emberek szívének mélyét.” Miféle szavak ezek? Megtévesztő, ördögi szavak ezek, amelyek megpróbálják az embert és Istent is becsapni. Nem teljesítetted a kötelességeid, sőt még okokat és kifogásokat is keresel, hogy kibújj a felelősségre vonás alól. Ez csalárd és hajthatatlan viselkedés a részedről. Van az ilyen emberben bármiféle egyenesség Isten irányában? Van igazságérzete? (Nincs.) Olyan ember ez, aki a legkevésbé sem fogadja el az igazságot – a Sátán fajtájából való. Amikor történik veled valami, akkor világi ügyekre vonatkozó filozófiák szerint élsz, nem gyakorlod az igazságot, és folyton attól félsz, hogy megsértesz másokat, nem pedig attól, hogy Istent sérted meg, és még Isten házának érdekeit is képes vagy feláldozni azért, hogy a személyes kapcsolataidat megóvd. Milyen következményekkel jár, ha így cselekszel? Elég jól meg fogod védeni a személyes kapcsolataid, de Istent meg fogod sérteni, Ő pedig visszautasít téged, és haragudni fog rád. Melyik a súlyosabb? Ha nem érzed, akkor teljesen zavarodott vagy; ez azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem érted az igazságot. Ha így folytatod, anélkül, hogy valaha is ráébrednél erre, igen nagy veszélyben vagy. Végül nem leszel majd képes elnyerni az igazságot, és te leszel az, aki veszteséget szenved. Amikor láttad, hogy valaki megzavarja Isten házának munkáját, kényszeres megfelelőként viselkedtél, és nem álltál ki az alapelvek mellett, aminek következtében Isten házának munkája késedelmet szenvedett. Ez alkalommal nem kerested az igazságot, sőt kényszeres megfelelőként viselkedtél, és kudarcot vallottál. Amikor tehát ismét előfordul egy ilyen helyzet, képes leszel-e keresni az igazságot, és nem kényszeres megfelelőként viselkedni? Ha soha nem vagy képes keresni az igazságot, és továbbra is a Sátán filozófiája szerint élsz, akkor már nem az lesz a kérdés, hogy veszteséget szenvedsz-e – végül ki leszel rekesztve és meg leszel büntetve. Ha egy kényszeres megfelelő szándékával és perspektívájával rendelkezel, akkor semmiben sem fogod az igazságot gyakorolni, illetve védelmezni az alapelveket, és így mindig kudarcot vallasz majd és elbuksz. Ha nem ébredsz fel és soha nem keresed az igazságot, akkor álhívő vagy, és soha nem nyered el az igazságot és az életet. Mit kell tehát tenned? Amikor olyan dolgokkal kerülsz szembe, amik magukba foglalják Isten házának érdekeit, imádkoznod kell Istenhez és Hozzá kell kiáltanod, arra kérve Őt, hogy adjon neked hitet és erőt, hogy ki tudj állni az alapelvekért, megtedd, amit meg kell tenned, az alapelvek szerint tudd kezelni a dolgokat, ragaszkodj határozottan ahhoz az állásponthoz, amelyhez ragaszkodnod kell, megóvd Isten házának érdekeit, és megakadályozd, hogy Isten házának munkája bármiféle veszteséget szenvedjen. Ha fel tudsz lázadni a saját érdekeid, a büszkeséged, és a kényszeres megfelelő nézőpontod ellen, és ha becsületes és teljes szívvel megteszed, amit meg kell tenned, akkor már legyőzted a Sátánt, és elnyerted az igazságnak ezt az aspektusát. Ha makacsul ragaszkodsz ahhoz, hogy a Sátán filozófiája szerint élj, a másokhoz fűződő kapcsolataidat oltalmazd, és soha nem tudod gyakorlatba ültetni az igazságot, és nem mered védelmezni az alapelveket, akkor más dolgokban vajon képes leszel az igazságot gyakorolni? Akkor még mindig nem lesz hited és erőd. Ha soha nem keresed és nem fogadod el az igazságot, akkor az efféle istenhit lehetővé teszi-e számodra az igazság elnyerését? (Nem.) És ha nem tudod elnyerni az igazságot, megmenekülhetsz-e vajon? Nem menekülhetsz meg. Ha mindig a Sátán filozófiája szerint élsz, az igazságvalóság legapróbb morzsájával sem rendelkezel, és továbbra is a Sátán hatalma alatt élsz, akkor téged semmiképpen nem lehet megmenteni. Világosnak kell lennie számodra, hogy az igazság elnyerése az üdvösség egyik szükséges feltétele. Hogyan nyerheted el hát az igazságot? Ha képes vagy gyakorolni az igazságot, ha képes vagy az igazság szerint élni, és az igazság válik a létezésed alapjává, akkor elnyerted az igazságot, és életed lett, és egy leszel azok közül, akik meg lesznek mentve.

38. szemelvény

Mi történik olyankor, amikor egyeseknek túlságosan hiányos a szakmai tudásuk a kötelességük végzéséhez, és nagyon nehéz számukra bármit megtanulni? Ez azért van, mert gyenge a képességük. Az igazság elérhetetlen azok számára, akiknek túlságosan gyengék a képességeik, és nem tanulnak könnyen. Legtöbbjüknek végzetes hiányosságaik vannak; nemcsak lelkiismeretük és értelmük nincs, de Istennek sincs helye a szívükben. Szemük élettelen és tompa, és kábulatban vannak, épp úgy, mint az állatok. Csak azt tudják, hogyan kell enni, inni, szórakozni; nem tanulnak, és semmilyen készségük sincs. Csak felületesen tanulnak meg dolgokat, és azt gondolják, hogy megértették, amikor éppen csak a felszínt kapirgálták. Amikor mások megpróbálnak többet elmagyarázni nekik, nem hajlandóak figyelni, mivel azt gondolják, hogy szükségtelen. Nem figyelnek semmire és nem fogadnak el semmit, amit mások mondanak, ennek eredményeként pedig semmit nem tudnak elvégezni, és alapvetően hasznavehetetlenek. A gyenge képesség önmagában is végzetes – ha valakinek még rossz is a beállítottsága, meglehetősen erkölcstelen, nem hajlandó megfogadni a tanácsot, nem tudja elfogadni a pozitív dolgokat, és nem hajlandó tanulni és elfogadni az új dolgokat, akkor az ilyen ember hasznavehetetlen! Azoknak, akik a kötelességüket végzik, rendelkezniük kell lelkiismerettel és józan ésszel, ismerniük kell a saját határaikat és azt, hogy mik a hiányosságaik, és meg kell érteniük, miben szenvednek hiányt és mit kell pótolniuk. Mindig úgy kell érezniük, hogy oly sok minden hiányzik belőlük, és hogy ha nem tanulnak és nem fogadnak el új dolgokat, akkor ki fogják iktatni őket. Ezzel a fenyegető válságérzettel a szívükben megtalálják a motivációt és a hajlandóságot a tanulásra. Egyrészt az embereknek több igazsággal kell felvértezniük magukat, másrészt több szakmai tudást kell elsajátítaniuk a kötelességük végzésével kapcsolatban. Ha így gyakorolnak, fejlődni fognak, és a kötelességük végzése jó eredményeket fog hozni. Csak azáltal van értéke az ember életének, ha jól végezte a kötelességét és megélte az emberi hasonlatosságot; így a kötelesség végzése a legjelentőségteljesebb dolog az emberek számára. Egyeseknek rossz a beállítottságuk; nemcsak tudatlanok, hanem meglehetősen arrogánsak is. Mindig azt gondolják, hogy ha mindenben keresnének és mindig hallgatnának másokra, az arra késztetne másokat, hogy lenézzék őket, és szégyenben maradnának, és hogy ha így viselkednének, az azt jelentené, hogy nincs méltóságuk. A valóságban ennek pont az ellenkezője igaz. Arrogánsnak és önelégültnek lenni, semmit sem tanulni, minden területen lemaradni és elmaradni a kortól, valamint híján lenni az első kézből származó tudásnak, ötleteknek és belátásnak – ez az, ami miatt igazán szégyenben maradnak. Ekkor veszíti el az ember igazán a tisztességét és a méltóságát. Egyesek csak felületesen értenek meg mindent, amit tanulnak, és miután már néhány doktrínát megértettek, elégedettnek érzik magukat, azt gondolva, hogy hozzáértőek. De a végén mégsem tudnak semmit sem elvégezni; egyáltalán nincsenek eredményeik. Ha azt mondod nekik, hogy semmit sem értenek és semmit sem értek el, nem hajlandóak elfogadni, és tovább vitatkoznak az igazukért. Vajon nem tökfejek? Nem tudnak semmilyen feladatot jól kezelni – vajon nem hasznavehetetlenek? Vajon nem semmirekellők? A túlságosan gyenge képességű emberek még a legegyszerűbb feladatokat sem tudják kezelni. Semmirekellők, és az életüknek egyáltalán nincs értéke. Egyesek ezt mondják: „Vidéken nőttem fel. Tanulatlan és tájékozatlan vagyok, és a képességem gyenge, nem úgy, mint nektek, városiaknak; ti műveltek és tájékozottak vagytok, így mindenben jól tudtok teljesíteni.” Helytálló ez az állítás? (Nem.) Mi nem helytálló benne? (Az, hogy egy ember képes-e elvégezni dolgokat, nem függ az életkörnyezetétől; elsősorban attól függ, hogy tesz-e erőfeszítést a tanulásra és a fejlődésre.) Az, ahogyan Isten bánik az emberekkel, nem azon alapul, hogy mennyire műveltek, vagy milyen környezetbe születtek, illetve mennyire tehetségesek. Inkább az igazsághoz való hozzáállásuk alapján bánik az emberekkel. Mit foglal magában ez a hozzáállás? Magában foglalja az emberek emberi mivoltát, és a beállítottságukat is. Az Istenben való hitben képesnek kell lenned helyesen kezelni az igazságot. Ha alázatos és elfogadó a hozzáállásod az igazsággal szemben, akkor még ha a képességed némileg gyenge is, Isten akkor is megvilágosít téged, és lehetővé teszi számodra, hogy nyerj valamit. Ha a képességed jó, de te mindig arrogáns és önelégült vagy, azt gondolva, hogy bármit mondasz, az helyes, és bármit mondanak mások, az helytelen, elutasítva bármilyen javaslatot, amit mások tesznek, és még az igazságot sem vagy hajlandó elfogadni, függetlenül attól, hogyan közlik, mindig ellenállva neki, akkor vajon elnyerheti-e Isten jóváhagyását egy olyan ember, mint te? Vajon a Szentlélek munkálkodni fog-e egy ilyen emberen? Isten nem fog munkálkodni rajta. Isten azt fogja mondani, hogy rossz a beállítottságod, és nem vagy méltó arra, hogy megkapd az Ő megvilágosítását, ha pedig nem tartasz bűnbánatot, még azt is elveszi, ami eredetileg a tied volt. Ily módon fel leszel fedve. Az ilyen emberek szánalmas életet élnek. Nyilvánvalóan senkik, és minden területen alkalmatlanok, mégis azt hiszik, hogy elég jók, és minden tekintetben jobbak másoknál. Soha nem beszélnek mások előtt a gyenge pontjaikról vagy hiányosságaikról, sem a gyengeségeikről és a negativitásukról. Mindig megpróbálnak lenyűgözőnek tűnni, és hamis benyomást kelteni másokban, elhitetve velük, hogy mindenre képesek, nincsenek gyengeségeik, nincs szükségük semmilyen segítségre, nem kell figyelembe venniük mások véleményét, és nem kell mások erősségeiből meríteniük, hogy pótolják a saját hiányosságaikat, és hogy mindig jobbak lesznek mindenki másnál. Milyen beállítottság ez? (Arrogáns.) Túlságosan is arrogánsak. Az ilyen emberek szánalmas életet élnek! Valójában tényleg rátermettek? Tényleg képesek elvégezni dolgokat? A múltban sok mindent elrontottak, ám az ilyen emberek mégis azt hiszik, hogy mindenhez értenek. Vajon nem teljesen híján vannak a józan észnek? Amikor az emberekből ilyen mértékben hiányzik a józan ész, akkor ők csak zavaros fejű emberek. Az ilyen emberek nem tanulnak új dolgokat, és nem fogadnak el új dolgokat. Belül nagyon elsatnyultak, szűklátókörűek és elszegényedettek, és a helyzettől függetlenül nem tudják felfogni és megragadni az alapelveket, vagy megérteni Isten szándékait. Ők csak az előírásokhoz való ragaszkodást, valamint azt ismerik, hogy szavakat és doktrínákat mondjanak, és dicsekedjenek mások előtt. Ennek eredményeként semmilyen igazságot nem értenek meg. Egy szikrányi igazságvalóságnak sincsenek birtokában, és mégis ennyire arrogánsak. Egyszerűen zavaros fejű emberek, és teljesen érzéketlenek a józan ész iránt. Őket csak kiiktatni lehet.

Jellemzően, amikor együttműködtök másokkal a kötelességeitekben, nyitottak tudtok lenni az eltérő véleményekre? Képesek vagytok hagyni másokat beszélni? (Egy kicsit képes vagyok rá. Korábban gyakran nem voltam hajlandó meghallgatni a testvérek javaslatait, és ragaszkodtam ahhoz, hogy a saját fejem után csináljam a dolgokat. Csak később, amikor a tények bebizonyították, hogy tévedtem, láttam be, hogy a legtöbb javaslatuk helytálló volt, hogy az egyetlen megfelelő megoldás az, amiben mindenki egyetért, és hogy a saját nézeteim pontatlanok és hiányosak. Miután ezt megtapasztaltam, rájöttem, hogy mennyire fontos az egyetértő együttműködés.) És mit láttál ebből? Miután ezt megtapasztaltad, hasznodra vált, és megértetted az igazságot? Mondd, van-e bárki, aki tökéletes? Még ha valaki nagyon erős is, rátermett és tehetséges, akkor sem tökéletes. Ez tény. Az embereknek rendelkezniük kell ezzel a megértéssel, és ez a helyes hozzáállás, amellyel az embereknek viseltetniük kell a saját erősségeik és érdemeik, valamint a saját gyengeségeik iránt; ez az a racionalitás, amellyel az embereknek rendelkezniük kell. Ha megvan benned ez a racionalitás, akkor helyesen tudod kezelni a saját erősségeidet és gyengeségeidet, valamint másokét is, és ily módon képes leszel harmonikusan együttműködni másokkal. Ha megérted az igazságnak ezt az aspektusát, és be tudsz menni az igazságvalóságnak ebbe az aspektusába, akkor békésen ki tudsz jönni a testvérekkel, és meríthetsz az ő erősségeikből, hogy ellensúlyozd a saját gyengeségeidet. Ily módon, függetlenül attól, hogy milyen kötelességet végzel, vagy mit csinálsz, egyre jobb és jobb leszel benne, és Isten áldása lesz rajtad. Ha mindig azt gondolod, hogy elég jó vagy, és hogy mások nem olyan jók, mint te, és mindig te akarod kimondani a végső szót, akkor ez bajos lesz. Ez beállítottságbeli probléma. Vajon nem arrogánsak és önelégültek az ilyen emberek? Tegyük fel, hogy valaki mond valami helytállót, de te azt gondolod, hogy ha elfogadod a javaslatát, akkor talán lenéz téged, azt gondolva, hogy nem vagy olyan jó, mint ő. Ezért egyszerűen úgy döntesz, hogy nem hallgatsz rá, és mindenféle módját kitalálod, hogy felülmúld őt hangzatos, fellengzős szavakkal, hogy nagyra tartson téged. Ha mindig ily módon társulsz az emberekkel, képes leszel harmonikus együttműködést elérni? Nemcsak hogy nem fogod elérni, hanem nem kívánt hatások is lesznek. Idővel mindenki azt fogja gondolni, hogy túlságosan csalárd és ravasz vagy, olyasvalaki, akit nem tudnak kiismerni. Nem gyakorolod az igazságot, és nem vagy becsületes ember, így mások viszolyogni fognak tőled. Ha mindenki viszolyog tőled, vajon nem azt jelenti ez, hogy elutasítanak? Mondd meg Nekem, ha van valaki, akit még az emberek is elutasítanak, Isten hogyan bánna azzal az emberrel? Isten is megveti őt. Miért veti meg őt? Bár őszinte a kötelessége végzésében, a dolgok intézésének módja az, amit Isten megvet. Az általa felfedett beállítottságok, valamint minden gondolata, elgondolása és szándéka elvetemült Isten szemében; undorítónak és gyűlöletesnek találja ezeket. Amikor az emberek mindig aljas taktikákat alkalmaznak szóban és tettben azzal a céllal, hogy mások nagyra tartsák őket, ezt a megközelítést Isten gyűlöli.

Amikor az emberek a kötelességüket teszik vagy bármilyen munkát végeznek Isten előtt, a szívüknek tisztának kell lennie, mint egy pohár friss víznek – kristálytisztának, szennyeződés nélkül. Milyen tehát a helyes gondolkodásmód? Olyan, amelyben, bármit is csinálsz, képes vagy mindenkivel beszélgetni arról, amit gondolsz, és amilyen ötleteid vannak. És ha valaki azt mondja, hogy a te gondolkodásmódod nem megvalósítható, és felajánl egy másik ötletet, amiről úgy érzed, hogy elég jó, akkor megtagadod magad, és aszerint gyakorolsz, amit ő mondott. Ha így gyakorolsz, mindenki látja, hogy olyan valaki vagy, aki képes elfogadni mások javaslatait és a helyes utat választani, és hogy a tetteid elveken alapulnak, átláthatóak, és teljesen világosak és leplezetlenek. Nincs sötétség a szívedben, és a tetteidben és a beszédedben ragaszkodsz az őszinteséghez és a becsületes hozzáálláshoz. Nevükön nevezed a dolgokat – az igen igent jelent, a nem pedig nemet. Nem folyamodsz trükkökhöz, és nem tartasz semmit titokban, egyszerűen átlátható vagy. Vajon nem ez a becsületes hozzáállás? Ez az a hozzáállás, amellyel az embernek viseltetnie kell az emberek, események és dolgok iránt, és ez képviseli az ilyen ember beállítottságát. Másrészt, valaki talán soha nem nyílik meg, és nem közli másokkal, hogy mit gondol. Semmit sem beszél meg másokkal abból, amit tesz; a szíve mindig zárva van előttük, és úgy tűnik, lépten-nyomon óvakodik másoktól, szorosan leplezve magát. Vajon nem meglehetősen csalárd az ilyen ember? Például van egy ötlete, amit zseniálisnak érez, és ezt gondolja: „Senkinek sem beszélhetek erről a zseniális ötletről. Ha megosztom, mások felhasználhatják, és így learatják a babérokat helyettem. Egyelőre visszatartom.” Vagy ha van valami, amire nem tud rájönni, ezt gondolja: „Most nem szólalok meg. Mi van, ha megszólalok, és aztán valaki más mond valami jobbat – vajon nem ostobának fogok tűnni? Mindenki látni fogja, milyen ember is vagyok valójában, és meglátja a hiányosságaimat e tekintetben. Tehát nem szabad mondanom semmit.” Függetlenül attól, hogy mik a megfontolásai és a szándékai, fél, hogy mások majd átlátnak rajta. Mindig ilyen nézőponttal és hozzáállással kezeli a kötelességét, valamint az embereket, eseményeket és dolgokat. Milyen beállítottság ez? Elferdült, csalárd, elvetemült beállítottság. A felszínen már mindent elmondott másoknak, amiről úgy gondolja, hogy elmondhatja, de a felszín alatt visszatart bizonyos dolgokat. Mit tart vissza? Azt, ami a büszkeségét és az érdekeit érinti – úgy gondolja, hogy ezek a dolgok magánügyek, és soha nem szabad beszélnie róluk, függetlenül attól, hogy kivel van – még a szüleivel sem. Úgy érzi, hogy ezeket a dolgokat egyáltalán nem szabad kimondania. Ez bajos! Azt hiszed, hogy ha nem beszélsz ezekről a dolgokról, Isten nem fog tudni róluk? Az emberek azt mondják, hogy Isten tudja, de vajon biztosak lehetnek a szívükben abban, hogy ez így van? Az emberek soha nem ébrednek rá erre: „Isten tud minderről. Bármit is gondolok legbelül – még ha nem is fedtem fel –, Isten titokban megvizsgálja azt. Ő feltétlenül tud róla. Nem titkolhatok el dolgokat Isten elől. Ezért beszélnem kell erről az ügyről, nyíltan kell beszélgetnem róla a testvérekkel. Függetlenül attól, hogy a gondolataim és elgondolásaim jók vagy rosszak, ki kell mondanom őket az igazságnak megfelelően. Nem lehetek elvetemült, csalárd, önző vagy megvetendő – becsületes embernek kell lennem.” Ha így tudnak gondolkodni az emberek, ez a helyes gondolkodásmód. Az igazság keresése helyett a legtöbb ember kicsinyes trükkökhöz folyamodik. Nagy fontosságot tulajdonítanak a saját érdekeiknek, a büszkeségüknek, valamint a mások szemében elfoglalt helyüknek vagy fontosságuknak. Egyedül ezek azok a dolgok, amelyeket becsben tartanak. Foggal-körömmel ragaszkodnak ezekhez a dolgokhoz, és ezeket tekintik az életüknek – azzal pedig nem törődnek, hogy Isten hogyan tekint ezekre és hogyan kezeli őket; először azt mérlegelik, hogy ők-e a csoport főnökei, hogy tudnak-e olyan pozíciót biztosítani maguknak, amelyben mások nagyra tartják őket, és hogy hallgat-e bárki arra, amit mondanak. Először is nekilátnak, hogy elfoglalják azt a pozíciót. Szinte minden ember, amikor egy csoportban van, ilyen pozíciót, ilyen lehetőséget keres. Ha jó képességű, természetesen megpróbálja elfoglalni az első helyet. Ha csak átlagos, akkor is megpróbál kiemelkedő pozíciót betölteni a csoportban. És ha a csoport alsóbb rangjaihoz tartozik, átlagos képességgel és adottsággal, akkor is megpróbálja elérni, hogy mások nagyra tartsák őt; nem hagyhatja, hogy mások lenézzék őt. Ezek az emberek a büszkeségnél és a méltóságnál húzzák meg a határt; úgy gondolják, hogy ragaszkodniuk kell ezekhez a dolgokhoz. Még ha el is veszítik a tisztességüket, vagy Isten elégedetlen velük és nem ismeri el őket, akkor is küzdeniük kell a büszkeségükért és a státuszukért; mindenáron el kell kerülniük a megaláztatást. Ez egy sátáni beállítottság. Ők azonban nem ismerik fel ezt. Úgy gondolják, nem veszíthetik el azt a kevés büszkeséget, ami megmaradt nekik. Nem tudják, hogy csak akkor válnak valódi emberekké, amikor teljesen elengedik és elhagyják ezeket a felszínes dolgokat, és hogy ha életükként őrzik ezeket a dolgokat, amelyeket el kellene vetni, akkor az életük elvész. Egyszerűen nem tudják, mi a tét. Ezért bármit is tesznek, mindig visszatartanak valamit, mindig a saját büszkeségük és státuszuk védelme érdekében cselekszenek, és ezeket a dolgokat helyezik előtérbe. Csak a saját érdekükben beszélnek és hoznak fel megtévesztő érveket – bármit megtesznek magukért. Sietnek részt venni bármiben, ami jó színben tünteti fel őket, mert azt akarják, hogy mások tudjanak a részvételükről. Lehet, hogy valójában semmi köze hozzájuk, de soha nem akarnak lemaradni, mindig félnek, hogy mások majd lenézik őket, mindig attól tartanak, hogy mások azt fogják mondani, hogy ők senkik, hogy semmire sem képesek, hogy nincsenek készségeik. Vajon mindezt nem egy sátáni beállítottság vezérli? Amikor képes vagy elengedni az olyan dolgokat, mint a büszkeség és a státusz, sokkal nyugodtabb és szabadabb leszel, ráléptél a becsületes emberi lét útjára. De sokaknak ezt nem könnyű elérni. Amikor például az emberek olyasmivel találkoznak, ami lehetővé tenné számukra, hogy a középpontba kerüljenek, mindannyian előretolakodnak; szeretnek a középpontban lenni, minél többet vannak ott, annál jobb; félnek attól, hogy nincsenek eleget a középpontban, és bármilyen árat hajlandóak megfizetni az esélyért, hogy odakerüljenek. És vajon mindezt nem egy sátáni beállítottság vezérli? Ez egy sátáni beállítottság. Szóval a középpontba kerülsz – és akkor mi van? Az emberek nagyra tartanak téged – na és? Bálványoznak téged – és? Bizonyíthatja ez azt, hogy rendelkezel az igazságvalósággal? Ennek semmi értéke nincs. Amikor képes vagy felülkerekedni a büszkeségen, a hiúságon, a státuszon és azon, hogy mások nagyra tartanak – amikor közömbössé válsz ezek iránt a dolgok iránt, többé nem gondolod olyan fontosnak őket, és ezek a dolgok már nem befolyásolják a gondolataidat és a viselkedésedet, még kevésbé azt, hogy miként végzed a kötelességedet –, akkor a kötelességedben elért eredményeid folyamatosan javulni fognak, és egyre kevesebb lesz a szennyeződés annak végzésében.

39. szemelvény

Némelyek soha nem viselkednek helyénvalóan, amikor a kötelességeikről van szó. Inkább állandóan új dolgok után kutatnak, hogy kitűnjenek és hangzatos elképzeléseket ontsanak magukból. Vajon jó dolog ez? Vajon tudnak harmonikusan együttműködni másokkal? (Nem tudnak.) Ha valaki hangzatos nézeteket ont magából, akkor ez milyen beállítottság? (Arrogancia és önelégültség.) Ez arrogancia és önelégültség. Mi a tetteik természete? (Saját önállóságukat igyekeznek megalapozni, a saját színeikben feltűnni, és a saját frakciójukat kialakítani.) A saját frakciójuk kialakítása azt jelenti, hogy engedelmességre bírnak másokat és nem az igazságalapelvek szerint cselekednek. Szándékuk és céljuk az, hogy megalapozzák a saját önállóságukat és a saját színeikben tűnjenek fel, így némiképp megzavarják a dolgok rendjét, ami a cselekedeteiket illeti. Mit jelent megzavarni a dolgok rendjét? Azt jelenti, hogy pusztítást okoznak, ott van benne a megszakítás és a megzavarás természete. A problémák nagy részét jellemzően meg lehet oldani csoportos közösségvállalás és beszélgetések által, ahol a meghozott döntések többsége az igazságalapelvekhez igazodik, amelyek helyesek és precízek. Némelyek azonban folyamatosan szembeszegülnek ezzel a konszenzussal; nem csupán kerülik az igazság keresését, hanem Isten házának az érdekeit is figyelmen kívül hagyják. Furcsa teóriákat fejtegetnek, hogy kitűnjenek és kivívják mások megbecsülését. Ellent akarnak mondani a meghozott helyes döntéseknek, és megcáfolni a többiek választásait. Ezt jelenti a dolgok rendjének a megzavarása és a pusztítás, a megszakítások és a zavargások okozása. Ez a lényege annak, ha valaki hangzatos elképzeléseket ont magából. Mi a gond az ilyen viselkedéssel? Először is, romlott beállítottságot tanúsítanak, valamint az alávetettség teljes hiányát. Ezen kívül pedig ezek az akaratos emberek mindig ki akarnak tűnni és kivívni mások megbecsülését, aminek eredményeként megszakítják és megzavarják a gyülekezet munkáját. Az igazság nélkül képtelenek véghezvinni dolgokat, mégis kitartanak amellett, hogy hencegjenek, hangzatos elképzeléseket ontva magukból, egyáltalán nem keresve az igazságot. Vajon ez nem önkényesség és felelőtlenség? Ahhoz, hogy valaki jól teljesítse a kötelességét, elengedhetetlen az, hogy megtanuljon együttműködni másokkal. Két ember beszélgetése mindig átfogóbb és pontosabb nézőpontot eredményez, mint egyetlen ember véleménye. Ha valaki mindig nonkonformista módon akar cselekedni, avagy szokás szerint hangzatos elképzeléseket ont magából azért, hogy mások kövessék, az veszélyes, az ilyen ember a saját útját járja. Az embernek minden tettét meg kell beszélnie a többiekkel. Először hallgasd meg mindenki más mondandóját. Ha a többség nézete helyes és összhangban van az igazsággal, akkor fogadd el és engedelmeskedj. Bármit is teszel, ne onts magadból hangzatos nézeteket. Ez soha, semmilyen embercsoportban nem jó dolog. Ha hangzatos elképzelést prédikálsz, és az összhangban van az igazságalapelvekkvel, és a többség jóváhagyja, az elfogadhatónak tekinthető. Ám ha ellentmond az igazságalapelveknek és káros a gyülekezet munkájára, akkor felelősséget kell vállalnod érte és viselned kell a tetteid következményeit. Emellett beállítottság kérdése is az, ha hangzatos elképzeléseket ontasz magadból. Azt bizonyítja, hogy nem rendelkezel az igazságvalósággal, inkább a romlott beállítottságodra alapozva élsz. Amikor hangzatos elképzeléseket ontasz magadból, vezetni próbálsz másokat, hogy te parancsolj, megpróbálsz a saját színeidben feltűnni, a saját birtokodat kiépíteni; azt akarod, hogy Isten választott népe mind rád hallgasson, téged kövessen és neked engedelmeskedjen. Ez egy antikrisztus ösvényén való járás. Biztos vagy-e benne, hogy el tudod kalauzolni Isten választott népét, hogy belépjenek az igazságvalóságokba? El tudod-e vezetni őket Isten királyságába? Te magad híján vagy az igazságnak, és képes vagy olyan dolgokat tenni, amelyek ellenszegülnek Istennek és elárulják Őt – ha még mindig ezen az ösvényen akarod vezetni Isten népét, akkor vajon nem váltál főbűnössé? Pál főbűnössé vált, és még mindig Isten büntetését viseli el. Ha egy antikrisztus ösvényén jársz, akkor Pál ösvényén jársz, és a végső kimeneteled és véged nem fog különbözni az övétől. Tehát akik Istenben hisznek és Őt követik, azoknak nem szabad hangzatos elképzeléseket ontaniuk magukból. Inkább meg kell tanulniuk keresni az igazságot, elfogadni azt, és alávetni magukat mind az igazságnak, mind pedig Istennek. Csak ezt téve győződhetnek meg arról, hogy nem térnek a saját útjukra, és követni tudják Istent anélkül, hogy bármilyen irányba letérnének. Isten háza megköveteli az emberektől, hogy harmonikusan együttműködjenek a kötelességeik teljesítésében. Ez jelentőségteljes, és ez a gyakorlat helyes ösvénye. A gyülekezetben előfordulhat, hogy a Szentlélek megvilágosodása és útmutatása száll bárkire azok közül, akik értik az igazságot, és akiknek megvan a felfogóképességük. Meg kell ragadnod a Szentlélek megvilágosítását és megvilágítását, járj közvetlenül a nyomában és bensőségesen működj együtt vele. Ezt téve a leghelyesebb ösvényen fogsz járni; ez a Szentlélek által kalauzolt ösvény. Figyelj nagyon oda arra, hogyan munkálkodik a Szentlélek azokban, akiken dolgozik, és hogyan kalauzolja őket. Gyakran légy közösségben másokkal, tegyél javaslatokat és fejtsd ki a saját nézeteidet – ez a kötelességed, és ezt szabadon megteheted. Végül azonban, amikor döntést kell hozni, ha csupán te hozod meg a végső döntést, mindenki másnak pedig azt kell tennie, amit mondasz, és elfogadni az akaratodat, akkor ezzel megsérted az alapelveket. Annak alapján kell kiválasztanod, mi a helyes, amit a többség gondol, és aztán hozd meg a döntést. Ha a többség javaslatai nincsenek összhangban az igazságalapelvekkel, akkor ragaszkodj az igazsághoz. Csak ez van összhangban az igazságalapelvekkel. Ha mindig hangzatos elképzeléseket ontasz magadból, elegáns teóriákat próbálva meg kifejteni azért, hogy másoknak imponálj, ám ténylegesen érzed a szívedben, hogy ez helytelen, akkor ne erőltesd, hogy a reflektorfényben legyél. Ez a teljesítendő kötelességed? Mi a kötelességed? (Minden tőlem telhetőt megtenni a rám szabott kötelesség teljesítéséért, és csupán arról beszélni, amit értek. Ha nincs saját véleményem, tanuljam meg meghallgatni mindenki más véleményét, bölcsen megkülönböztetni, és elérni azt a pontot, ahol mindenkivel harmonikusan együtt tudok működni.) Ha semmi nem világos számodra, és nincs véleményed, akkor tanulj meg hallgatni és engedelmeskedni, valamint keresni az igazságot. Ez a teljesítendő kötelességed; ez az illedelmes viselkedés. Ha nincs saját véleményed és mindig attól félsz, hogy ostobának látszol, hogy nem tudsz kitűnni, és megszégyenülsz – ha attól félsz, hogy mások lenéznek és nem lesz helyed a szívükben, és ezért mindig megpróbálod a rivaldafénybe erőltetni magad és hangzatos elképzeléseket ontani magadból, abszurd állításokkal hozakodva elő, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, ám te elfogadtatnád őket másokkal – akkor vajon a kötelességed teljesíted? (Nem.) Mit csinálsz? Rombolóan viselkedsz. Amikor észreveszitek, hogy valaki állandóan így viselkedik, akkor korlátokat kell szabnotok neki. Hogyan legyenek kiszabva ezek a korlátok? Nem szükséges teljesen elhallgattatnotok, sem megvonnotok tőle a szólás lehetőségét. Engedhetitek, hogy közösséget vállaljon, és ne legyen kirekesztve, de körülötte mindenki használja az ítélőképességét. Ez az alapelv. Ha például valaki előáll egy helytelen nézőponttal, amely teljes mértékben összhangban van az emberek elképzeléseivel és képzelgéseivel, és a többség támogatja az illetőt és egyetért vele, azonban némelyekben van némi tisztánlátás és érzékelik, hogy az adott nézőpontot meghamisította az illető akarata, a törekvései és a vágyai, akkor ezek az egyének leplezzék le az illetőt, rábírva az önreflexióra és saját maga megismerésére. Ez a helyes megközelítés. Ha senki nem használ ítélőképességet vagy hangoztatja a véleményét, és mindenki csak tetszelegni akar, akkor elkerülhetetlenül lesznek olyanok, akik hízelegni fognak annak az embernek, helyeslik és támogatják, fűtve ezzel az illető törekvéseit és vágyait. Ezt követően az illető tényleg elkezd hatalomra szert tenni a gyülekezetben. Ilyenkor válik veszélyessé, mert egyesülhet az őt támogatókkal, saját erőre kapva, gonoszságot téve és megzavarva a gyülekezet munkáját. Ily módon antikrisztusok ösvényére tér. Ha már megszerezte az irányítást a gyülekezet felett, antikrisztussá válik, és elkezdi megalapítani a saját önálló királyságát.

40. szemelvény

Amikor valami történik, mindenkinek többet kell együtt imádkoznia, és Istent félő szívvel kell rendelkeznie. Az embereknek semmiképpen sem szabad saját elképzeléseikre hagyatkozva, önkényesen cselekedniük. Ha az emberek egy lélekkel és egy szívvel imádkoznak Istenhez, és keresik az igazságot, akkor megnyerhetik a Szentlélek munkájának megvilágosodását és megvilágítását, és képesek lesznek elnyerni Isten áldásait. Mit mondott az Úr Jézus? („Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:19-20).) Milyen kérdésre világít ez rá? Megmutatja, hogy az ember nem távolodhat el Istentől, hogy az embernek bíznia kell Istenben, hogy az ember nem képes egyedül boldogulni, és ha saját útját követi, az nem elfogadható. Mit jelent, ha azt mondjuk, hogy az ember nem képes egyedül boldogulni? Azt jelenti, hogy az embereknek harmonikusan kell együttműködniük, egy szívvel és egy lélekkel kell tenniük a dolgokat, és közös céllal kell rendelkezniük. Köznapi nyelven szólva azt lehet mondani, hogy „a kötegben lévő botokat nem lehet eltörni”. Tehát hogyan válhattok olyanná, mint egy köteg bot? Harmonikusan kell együttműködnötök, egyetértésre kell jutnotok, és akkor majd a Szentlélek munkálkodik. Ha mindenki a saját titkait rejtegeti, ha csak a saját érdekeire gondol, és senki sem felelős a gyülekezet munkájáért, ha mindenki mossa kezeit, és senki sem akarja irányítani a munkát, nem akar erőfeszítéseket tenni, szenvedni és árat fizetni érte, akkor vajon a Szentlélek elvégzi az Ő munkáját? (Nem.) Miért nem? Amikor az emberek rossz állapotban élnek, nem imádkoznak Istenhez, és az igazságot sem keresik, a Szentlélek elhagyja őket, és Isten jelenléte nélkül lesznek. A Szentlélek azokon munkálkodik, akik vágynak az igazságra és proaktívan keresik azt – hogyan is lehetne meg a Szentlélek munkája azokban, akik nem keresik az igazságot? Amikor Isten utál valakit, elrejti előle az arcát, és a Szentlélek nem munkálkodik rajta. Ha Isten egyszer már félreállított téged, vajon nincs véged? Mit tudsz egyedül elérni? Semmit sem fogsz elérni. Miért olyan nehéz a nem hívőknek bármit is tenniük? Vajon nem azért, mert egyikük sem fedi fel a lapjait? Mindenben, amit tesznek, megvannak a saját önző szándékaik, és mindig a saját érdekeiket veszik először figyelembe. Féltékenyek egymásra és küzdenek egymás ellen, egymás háta mögött áskálódnak, és teljesen képtelenek arra, hogy egy szívűek és gondolkodásúak legyenek, vagy segítsenek egymásnak. Ezért van az, hogy a nem hívők semmit sem tudnak együtt elérni; még a legegyszerűbb feladat is hatalmas erőfeszítést igényel. Ilyen a Sátán hatalma alatt élni. Ha ti úgy teszitek a dolgokat, ahogy a nem hívők, akkor miben különböztök tőlük? Semmiben sem. Ha azok gyakorolnak hatalmat a gyülekezetben, akik nem rendelkeznek az igazsággal, vagyis ha azok gyakorolnak hatalmat, akik tele vannak sátáni beállítottságokkal, akkor valójában nem a Sátán az, aki hatalmat gyakorol? Ha a gyülekezetben hatalmat gyakorló emberek minden tette ellentétes az igazsággal, akkor a Szentlélek megszűnik munkálkodni rajtuk, és Isten átadja őket a Sátánnak. A Sátán kezébe kerülve pedig a csúfság minden formája – például féltékenykedés és vita – felbukkan az emberek között. Mire világítanak rá ezek a jelenségek? Arra, hogy a Szentlélek munkája megszűnt, Ő eltávozott, és Isten már nem munkálkodik. Isten munkája nélkül mit érnek azok a puszta szavak és doktrínák, amelyeket az ember megért? Semmit nem érnek. Amikor a Szentlélek már nem munkálkodik egy emberen, akkor az illető belül üresnek fogja érezni magát, többé már nem tud érezni semmit, olyan lesz, mint a halott, és ekkorra már elnémul a megdöbbenéstől. Az emberekben minden inspiráció, bölcsesség, intelligencia, éleslátás és megvilágosodás Istentől származik; ez mind Isten munkája. Amikor az ember egy bizonyos ügyben keresi az igazságot, hirtelen eljut a megértésig, és felismer egy utat. Honnan ered ez a megvilágosodás? Mindez Istentől ered. Csakúgy, mint amikor az emberek közösséget vállalnak az igazsággal, kezdetben nincs megértésük, de amint közösséget vállalnak, megvilágosodnak, és azután már tudnak némi megértésről beszélni. Ez a Szentlélek megvilágosítása és munkája. Mikor munkálkodik leginkább a Szentlélek? Akkor, amikor Isten választott népe közösséget vállal az igazsággal, amikor az emberek Istenhez imádkoznak, és amikor az emberek egységes szívvel és lélekkel végzik a kötelességeiket. Ezek azok az idők, amikor Isten szíve a legelégedettebb. Tehát akár sokan, akár kevesen végzitek együtt a kötelességeiteket, függetlenül a körülményektől, és függetlenül az időponttól, ne felejtsétek el ezt az egy dolgot – egyetértésben lenni! Ha ebben az állapotban éltek, akkor rendelkezni fogtok a Szentlélek munkájával.

41. szemelvény

Isten házában mindazok, akik az igazságra törekednek, egységesek Isten előtt, nem megosztottak. Mindannyian közös célért dolgoznak: a kötelességük teljesítéséért, a rájuk eső munka jó elvégzéséért, az igazságalapelvek szerinti cselekvésért, hogy azt tegyék, amit Isten megkövetel, és eleget tegyenek az Ő szándékainak. Ha a te célod nem ennek a kedvéért, hanem a saját érdekedben van, a saját önző vágyaid kielégítéséért, akkor ez egy sátáni romlott beállítottság feltárulása. Isten házában az emberek az igazságalapelvek szerint teszik a kötelességeiket, míg a nem hívők tetteit a sátáni beállítottságuk irányítja. Ez két nagyon különböző ösvény. A nem hívők a saját terveiket dédelgetik, mindegyiküknek megvannak a saját célkitűzései és tervei, és mindenki a saját érdekeiért él. Ezért van az, hogy mindannyian harcolnak minden kis nyereségért és egyetlen centit sem hajlandóak engedni. Megosztottak, nem egységesek, mivel nem közös cél vezérli őket. A tetteik mögött ugyanaz a szándék és természet húzódik meg. Mindannyian saját magukkal törődnek. Ebben nem az igazság uralkodik; ami mindebben uralkodik és irányít, azok a sátáni romlott beállítottságaik. A sátáni romlott beállítottságaik irányítják őket, és képtelenek uralkodni magukon, így egyre mélyebbre süllyednek a bűnben. Isten házában, ha a tetteitek mozgatórugója, indítéka, alapelvei és módszerei semmiben sem különböznek a nem hívőkétől, ha titeket is a sátáni romlott beállítottságaitok manipulálnak, irányítanak és uralnak, és ha a tetteitek mozgatórugója a saját érdekeitek, hírnevetek, büszkeségetek és státuszotok, akkor a kötelességetek végzésének módja semmiben sem fog különbözni attól, ahogyan a nem hívők teszik a dolgokat. Ha az igazságra törekedtek, változtatnotok kell azon, ahogyan a dolgokat teszitek. El kell engednetek a saját érdekeiteket, valamint a személyes szándékaitokat és vágyaitokat. Amikor tesztek valamit, először beszélgetnetek kell együtt az igazságról, és meg kell értenetek Isten szándékait és követelményeit, mielőtt felosztanátok egymás között a munkát, szem előtt tartva, hogy ki miben jó és miben rossz. Azt kell elvállalnotok, amire képesek vagytok, és ragaszkodnotok kell a kötelességetekhez. Ne versengjetek és ne harcoljatok a dolgokért. Meg kell tanulnotok türelmet és toleranciát gyakorolni. Ha valaki új ebben a kötelességben, vagy csak most kezdi elsajátítani a vonatkozó készségeket, és még nem képes bizonyos feladatok intézésére, nem szabad ráerőltetned, hogy elvállalja azokat. Kicsit egyszerűbb feladatokat kell adnod neki. Ez megkönnyíti számára, hogy eredményeket érjen el a kötelessége végrehajtásában. Ezt jelenti a tolerancia, a türelem és az elvi alapon állás. Ez része a normális emberi mivoltnak; ezt követeli meg Isten az emberektől, ezt kellene gyakorolniuk. Ha viszonylag jártas vagy ezen a téren, és másoknál régebb óta végzed ezt a fajta munkát, akkor a viszonylag nehéz feladatokat kellene megkapnod. Ezeket Istentől kell elfogadnod, és alá kell vetned magad. Ne légy válogatós és ne panaszkodj, ezt mondván: „Miért adják mindig másoknak a könnyű feladatokat, nekem pedig a nehezeket? Meg akarják nehezíteni az életemet?” Meg akarják nehezíteni az életedet – mit értesz ezalatt? A feladatok kiosztását minden esetben személyre szabják; a rátermettebbek több munkát végeznek. Sok szakmai készséget elsajátítottál, és sokat kaptál Istentől, ezért nehezebb terhet kell kapnod. Ez nem azt jelenti, hogy megnehezítik az életedet, hanem ez illik hozzád tökéletesen. Ez a kötelességed, ne próbálj tehát válogatni, nemet mondani, vagy kihúzni belőle magad. Miért gondolod azt, hogy nehéz? Tény, hogy ha szívvel-lélekkel állsz hozzá, akkor teljesen megfelelő vagy a feladatra. Romlott beállítottság feltárulása, ha nehéznek, ha elfogult bánásmódnak véled, ha úgy gondolod, hogy szándékosan megnehezítik az életedet. A kötelességed végzésének elutasítása ez, nem pedig az elfogadása Istentől. Ez nem az igazság gyakorlása. Ha mindig válogatós vagy a kötelességed végrehajtásában, csak azt téve meg, ami könnyű és egyszerű, csak azt téve meg, ami jó színben tüntet fel – akkor ez egy sátáni romlott beállítottság. Az, hogy nem tudod elfogadni a kötelességedet, illetve alávetni magad, azt bizonyítja, hogy még mindig lázadsz Isten ellen, hogy szembefordulsz Vele, valamint elutasítod és kerülöd az Ő intézkedéseit és követelményeit. Ez romlott beállítottság. Mi a teendőd, amikor rájössz, hogy ez romlott beállítottság? Ha úgy érzed, hogy a másoknak adott feladatokat könnyen el lehet végezni, míg a neked adottak hosszú ideig lefoglalnak és megkövetelik tőled, hogy erőfeszítést fektess a kutatásba, ez boldogtalanná tesz téged. Vajon helyénvaló, hogy boldogtalannak érzed magad? Semmiképp sem. Mi a teendőd, amikor érzékeled, hogy ez nem helyénvaló? Ha ellenállsz, és azt mondod: „Minden alkalommal, amikor feladatokat jelölnek ki, nekem adják a nehéz és megerőltető munkát, másoknak pedig a könnyű, egyszerű és látványos feladatokat. Azt gondolják, olyan valaki vagyok, akit ide-oda lehet lökdösni? Ez nem igazságos feladatkiosztás!” – ha így gondolkodsz, akkor tévedsz. Függetlenül attól, hogy van-e eltérés a feladatok kijelölésében, hogy azok kijelölése észszerűen történik-e vagy sem, mit vizsgál meg tüzetesen Isten? Az ember szívét vizsgálja meg tüzetesen. Azt nézi, hogy van-e alávetettség az ember szívében, hogy magára tud-e venni súlyos terheket Istenért, hogy szereti-e Istent. Isten követelményeivel mérve a kifogásaid érvénytelenek, a kötelességed végzése nem megfelelő színvonalú, és nincs meg benned az igazságvalóság. Egyáltalán nincs benned alávetettség, és panaszkodsz, amikor elvégzel néhány megerőltető vagy fárasztó feladatot. Mi itt a probléma? Először is, rossz a mentalitásod. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy rosszul állsz hozzá a kötelességedhez. Mindig a saját önérzetedre és érdekeidre gondolsz, és nem veszed figyelembe Isten szándékait, és egyáltalán nincs benned alávetettség – ez nem megfelelő hozzáállás a kötelességedhez. Ha őszintén feláldoznád magad Istenért, és Istent szerető szíved lenne, akkor hogyan kezelnéd a fárasztó feladatokat, vagy a megerőltető és nehéz feladatokat? Más lenne a mentalitásod. Úgy döntenél, hogy elvégzel bármilyen nehéz feladatot, és kifejezetten igyekeznél nehéz terheket venni a válladra, megtéve azt, amit mások nem hajlandóak megtenni, és kizárólag Isten szeretete miatt és azért tennéd meg, hogy eleget tegyél Neki. Öröm töltene el, nyoma sem lenne a panaszkodásnak. A fárasztó, megerőltető vagy nehéz feladatokkal való szembesülés fedi fel az embereket. Miben különbözöl azoktól az emberektől, akik csupán könnyű és látványos feladatokat vállalnak el? Semmivel sem vagy jobb náluk. Vajon nem így van ez? Így kell tekintened ezekre a dolgokra. Tehát leginkább a kötelessége teljesítése tárja fel, hogy milyen fából faragták az embert. Némelyek normális körülmények között nagyszerű dolgokat mondanak, azt állítva, hogy készek Isten szeretetére és az alávetettségre, azonban amikor nehézséggel találkoznak a kötelességük végzésében, akkor mindenféle panaszokat és negatív szavakat engednek szabadjára. Ők képmutatók. Ha valaki szereti az igazságot, akkor amint nehézséggel találkozik a kötelessége végzésében, Istenhez imádkozik, keresi az igazságot, és komolyan kezeli a kötelességét még akkor is, ha nincs megfelelően elrendezve. Akkor sem panaszkodik, ha megerőltető feladatokkal, fárasztó feladatokkal vagy nehéz feladatokkal szembesül, valamint Istennek alávetett szívvel jól tudja végezni a feladatait, és jól tudja teljesíteni a kötelességét. Ebben nagy gyönyörűségre lel, Istennek pedig megnyugvást hoz ennek látványa. Az ilyen ember kaphatja meg Isten jóváhagyását. Ha valaki belül tele lesz panaszokkal, dacos és elégedetlen, amikor fárasztó, megerőltető vagy nehéz feladatokkal találkozik, és nem hagyja, hogy bárki kritizálja őt vagy keresztbe tegyen neki, az ilyen ember nem olyasvalaki, aki őszintén feláldozza magát Istenért. Az ilyet csak felfedni és kivetni lehet. Normális esetben, ha ilyen állapotban vagytok, észre tudjátok-e venni ennek a problémának a súlyos voltát? (Egy részét.) Ha egy részét észre tudod venni, akkor vajon saját erődből, saját hitedből és saját érettségedből kiindulva meg tudod változtatni? Meg kell változtatnod ezt a hozzáállást. Először gondolj erre: „Ez a hozzáállás rossz. Hát nem mazsolázgatok-e a kötelességem teljesítésében? Ez nem alávetettség. A kötelességem teljesítésének vidámnak kellene lennie, amit készségesen és örömmel teszek. Miért nem vagyok vidám, mi zaklat fel? Nagyon jól tudom, mi a kötelességem, és hogy ez a dolgom – miért nem tudom egyszerűen csak alávetni magam? Isten elé kell járulnom és imádkoznom, és meg kell ismernem ezeknek a szívem mélyéről jövő romlott beállítottságoknak a feltárulását.” Aztán, midőn ezt teszed, imádkozz így: „Istenem! Hozzászoktam ahhoz, hogy akaratos vagyok – már senkire nem hallgatok. Rossz a hozzáállásom, és nincs bennem alávetettség. Kérlek, fegyelmezz meg és tegyél alávetetté! Nem akarok zaklatott lenni. Többé nem akarok lázadni Ellened. Kérlek, indíts meg, és tégy képessé arra, hogy jól végezzem ezt a feladatot. Nem vagyok hajlandó a Sátánért élni; hajlandó vagyok az igazságért élni és gyakorolni azt.” Ha így imádkozol, akkor javulni fog a benned lévő állapot, és ha javul ez az állapot, akkor képes leszel rá, hogy alávesd magad. Azt fogod gondolni: „Ez valójában nem sok. Csupán többet teszek, amikor mások kevesebbet tesznek, nem szórakozom, amikor ők igen, vagy nem cseverészek tétlenül, amikor ők ezt teszik. Isten külön terhet adott nekem, nehezet; azért, mert nagyra tart, mert jóindulattal van irántam, és ez azt bizonyítja, hogy fel tudom vállalni ezt a nehéz terhet. Isten nagyon jó hozzám, és én alávetett leszek.” A hozzáállásod megváltozott anélkül, hogy azt felismerted volna. Amikor elfogadtad a kötelességed, először rossz volt a hozzáállásod. Képtelen voltál alávetni magad, azonban haladéktalanul meg tudtad ezt változtatni, és haladéktalanul el tudtad fogadni Isten tüzetes vizsgálatát és fegyelmezését. Haladéktalanul Isten elé tudtál járulni, engedelmes hozzáállással, olyan emberként, aki elfogadja és gyakorolja az igazságot, amíg képes voltál teljes mértékben elfogadni a kötelességed Istentől, és teljes szívedből teljesíteni azt. Van ebben egy vívódási folyamat. Ez a vívódási folyamat a változásod folyamata, az igazság elfogadásának a folyamata. Lehetetlen volna az emberek számára, hogy készségesen és örömmel, egy csepp kétely nélkül alávessék magukat mindannak, ami csak éri őket. Ha az emberek meg tudnák tenni ezt, az azt jelentené, hogy nincs romlott beállítottságuk, és nem lenne szükségük rá, hogy Isten kinyilvánítsa az igazságot a megmentésük végett. Az emberekben ötletek merülnek fel, vannak rossz hozzáállásaik, vannak rossz és negatív állapotaik. Ezek mind valós, létező problémák. Ám ha ezek a negatív állapotok, valamint negatív érzelmek és romlott beállítottságok veszik át az irányítást a viselkedésed, a gondolataid és a hozzáállásod felett, akkor az igazsághoz való hozzáállásodon fog múlni az, hogy mit teszel, hogyan jársz el és milyen ösvény követése mellett döntesz. Lehetnek érzelmeid, lehetsz negatív vagy lázadozó állapotban, azonban ha ezek a dolgok megjelennek a kötelességed teljesítése közben, akkor könnyen meg fognak változni, mert Isten elé járulsz, mert érted az igazságot, mert Istent keresed, és mert a hozzáállásod alávetett, az igazságot elfogadó. Akkor gond nélkül és jól teljesítheted a kötelességedet, és képes leszel legyőzni a romlott sátáni beállítottság korlátozását és irányítását feletted. Végül sikeres leszel a kötelességed teljesítésében, teljesíted Isten megbízatását, és megszerzed az igazságot és életet. A folyamat, melynek során az emberek a kötelességüket végzik és szert tesznek az igazságra, a beállítottság változásának a folyamata is. Az emberek a kötelességeik teljesítése közben kapják meg a Szentlélek megvilágosítását és megvilágítását, értik meg az igazságot, és lépnek be a valóságba. És amikor nehézségek támadnak a kötelességeik teljesítésében, gyakran akkor járulnak Isten elé, hogy ezek megoldása végett imádkozzanak, keressenek, és felfogják az Ő szándékait, olyannyira, hogy normálisan tudják végezni a kötelességeiket. Az embereket a kötelességeik teljesítése közben fegyelmezi Isten, ilyenkor élnek a Szentlélek irányítása alatt, tanulják meg apránként az igazságalapelvek szerint tenni a dolgokat, és jutnak el oda, hogy megfelelő színvonalon végezzék a kötelességüket. Ez az, amikor az igazság átveszi az irányítást és uralkodik a szívedben.

Némelyek számára mindegy, milyen problémával találkoznak a kötelességeik végzése közben, nem keresik az igazságot, és mindig a saját elképzeléseik, képzelődéseik, gondolataik és kívánságaik szerint cselekednek. Elejétől a végéig a saját vágyaikat elégítik ki, és a romlott beállítottságaiktól vezérelve cselekednek. Úgy tűnhet ugyan, hogy mindig a kötelességeiket végzik, azonban mivel soha nem fogadták el az igazságot, és nem az igazságalapelvek szerint tették a dolgokat, végső soron nem nyerik el az igazságot és az életet, és az elnevezéshez méltó szolgálattevőkké válnak. Akkor hát miben bíznak az ilyen emberek a kötelességeik teljesítésekor? Nem az igazságban bíznak, és nem is Istenben. Az általuk megértett kevés igazság nem uralkodik a szívükben; a saját adottságaikban és tehetségeikben bíznak, abban a tudásban, amelyre szert tettek, valamint a saját akaraterejükben és jó szándékaikban, hogy végrehajtsák a kötelességeiket. És mivel ez így van, vajon képesek lesznek megfelelő színvonalon végezni a kötelességeiket? Amikor az emberek a saját elképzeléseikre, képzelődéseikre, tudásukra és tanultságukra támaszkodnak a kötelességeik végzése során, bár látszólag végzik a kötelességeiket, és úgy tűnik, nem követtek el semmi gonoszságot, nem ültették gyakorlatba az igazságot. Ebben az esetben vajon minden, amit tettek, Istennek való igaz alávetettség? Képes ez eleget tenni Istennek? Van egy másik probléma is, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni: ha a kötelességed végzése során az elképzeléseid, a képzelődéseid és a saját akaratod soha nem változik meg, ez azt bizonyítja, hogy soha nem fogadtad el az igazságot, és ebben az esetben minden, amit teszel, a saját akaratod szerinti cselekvés, és nem az igazságalapelvekkel összhangban történik. Mi lesz akkor a végeredmény? Nem lesz életbe való belépésed, szolgálattevővé válsz, beteljesítve ezzel az Úr Jézus szavait: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:22-23). Miért nevezi Isten gonosztevőknek ezeket az embereket, akik fáradoznak és szolgálatot tesznek? Egyvalamiben biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy nem számít, milyen kötelességet vagy munkát végeznek ezek az emberek, a motivációik, az ösztönzésük, a szándékaik és a gondolataik teljes mértékben a saját vágyaikból erednek, és csupán a saját érdekeik és kilátásaik kedvéért, a büszkeségük és a státuszuk megőrzése kedvéért, valamint a hiúságuk kielégítése kedvéért léteznek. A megfontolásaik és a számításaik mind ezek körül forognak, nincs igazság a szívükben, és nincs istenfélő és Neki magát alávető szívük. Ez a probléma gyökere. A törekvésetek folytatása ma milyen módon alapvető fontosságú? Mindenben az igazságot kell keresnetek, és megfelelően, Isten szándékai és Isten kérése szerint kell végeznetek a kötelességeteket. Ha ezt teszitek, akkor részesülni fogtok Isten elismerésében. Konkrétan mi tartozik hát a kötelességetek teljesítéséhez aszerint, amit Isten kér? Mindenben, amit tesztek, meg kell tanulnotok Istenhez imádkozni, el kell gondolkodnotok azon, milyen szándékaitok vannak, milyen gondolataitok vannak, és hogy ezek a szándékok és gondolatok összhangban vannak-e az igazsággal. Ha nincsenek összhangban, akkor el kell hagyni ezeket, és utána az igazságalapelvek szerint kell cselekednetek és elfogadnotok Isten tüzetes vizsgálatát. Ez biztosítja majd, hogy gyakorlatba ültessétek az igazságot. Ha jól tudjátok, hogy a beszédetek és a tetteitek mögött meghúzódó szándékok és célok sértik az igazságot, és nem felelnek meg Isten szándékainak, ti mégsem imádkoztok Istenhez, nem tartotok önvizsgálatot, és nem keresitek az igazságot a megoldásuk érdekében, akkor ez veszélyes, és könnyen elkövethettek gonoszságot, és tehettek olyan dolgokat, amelyek ellenállnak Istennek. Ha egyszer vagy kétszer elkövettek valami gonoszságot, és bűnbánatot tartotok, akkor még van reményetek az üdvösségre. Ha folyamatosan gonoszságot követtek el, és ezen a ponton még mindig nem tartotok bűnbánatot, akkor bajban vagytok: Isten félre fog vetni benneteket vagy le fog mondani rólatok, ami azt jelenti, hogy fennáll a kirekesztésetek veszélye. Akik mindenféle gonosz tetteket követnek el, azok biztosan meg lesznek büntetve és ki lesznek rekesztve.