Évek óta hisztek Istenben, és noha értetek néhány igazságot, a saját értelmezéseitek, hiedelmeitek és képzelődéseitek vannak a szívetekben – ezek pedig mind teljességgel ellentmondanak és ellenkeznek az igazsággal és Isten szándékaival. Mik ezek a dolgok? Ezek a dolgok emberi elképzelések. Habár az embernek egyáltalán nincs igazsága, sok elképzelést és képzelődést képes kitalálni az elméje, melyek mindegyike összeegyeztethetetlen az igazsággal. Minden, ami ellentétben áll az igazsággal, az ember elképzeléseihez és képzelődéseihez tartozik. Hogyan jönnek hát létre az ember elképzelései? Sok különböző oka van. Részint a hagyományos kultúra kondicionálása, részint a tudás terjesztése és átadása, a társadalmi trendek és a családi tanítások hatása, és így tovább. Kínában – egy olyan országban, ahol évezredek óta az ateizmus uralkodik –, milyen megértésük és fogalmuk van az embereknek Istenről? Bár Isten láthatatlan és megfoghatatlan, Ő valóban létezik, ide-oda tud repülni a levegőn át, nyom nélkül jöhet-mehet, hirtelen megjelenhet és eltűnhet, át tud menni falakon, nem akadályozza sem anyag, sem tér, és hatalmas képességekkel bír, teljességgel mindenható – ilyen elképzeléseik és képzelgéseik vannak az embereknek Istenről. Hogyan alakulnak ki tehát az emberek képzelődései és elképzelései? Elsősorban a hagyományos kultúra oktatásával és kondicionálásával függenek össze. Az ateizmus tanítása évezredek óta jelen van Kínában, és régen elhintette már ateista magvait az emberi szívek legmélyén. A Sátán és a mindenféle gonosz szellemek sok jelet és csodát tettek ez idő alatt az emberek között azért, hogy félrevezessék és irányítsák őket. Ezek a dolgok messze s távol elterjednek az emberek között, és rettenetes hatással járnak. Ezek a gonosz szellemek vakmerőn cselekszenek azért, hogy félrevezessék és rászedjék az embereket, hogy ártsanak nekik, így hát sok elképzelés és képzelődés alakult ki bennük Istennel kapcsolatban. Végeredményben tehát az emberek elképzelései és képzelődései teljességgel a Sátán elvetemült társadalmi kondicionálásából és indoktrinációjából erednek. Az ősi időktől fogva mostanáig az emberek nemzedékei egymás után részesültek a Sátán tanításában, valamint a hagyományos kultúra és ismeret terjesztésében és betanításában, s így aztán mindenféle elképzelések és képzelődések születtek bennük. Noha ezek a dolgok az emberek munkájára, tanulmányaira és normális életére nem voltak közvetlen kihatással, pontosan ezek az elképzelések és képzelődések képezték hatalmas akadályát annak, hogy az emberek elfogadják Isten munkáját és alávessék magukat neki. Még ha el is fogadták az emberek Isten munkáját, ezek a dolgok akkor is nagyban gátolják őket abban, hogy megismerjék Istent és alávessék magukat Neki, emiatt pedig nagyon kicsi a hitük, gyakran érzik negatívnak és gyengének magukat, és nagyon nehéznek találják, hogy szilárdan megálljanak a megpróbáltatások közepette, még azok után is, hogy sok évet töltöttek Istenben híve. Ilyen következményekkel jár, ha elképzelései és képzelődései vannak az embernek.

A legtöbben azt hiszik, hogy az Istenben való hit azt jelenti, hogy jó dolgokat tesz és jó ember valaki. Azt hiszik például, hogy csak akkor istenhívő valaki, ha adakozik a szegényeknek. Ha valaki sok jó dolgot tesz és mások megdicsérik, az illető szívből hálát ad Istennek és ezt mondja az embereknek: „Ne nekem köszönd meg! A mennybéli Istennek mondj köszönetet, mert Ő tanított meg rá, hogy ezt tegyem.” A másoktól kapott dicséret után nagyon megelégedve és megnyugtatva érzik magukat az ilyen emberek, valamint hiszik, hogy az Istenben való hit jó, hogy elismerik őket az emberek, és hogy bizonyosan Isten is el fogja ismerni őket. Honnan ered ez a megnyugvásérzet? (Az elképzeléseikből és a képzelődéseikből.) Valós vagy hamis a megnyugvásérzetük? (Hamis.) Számukra azonban valós, és nagyon megalapozottnak, gyakorlatiasnak és valósnak érzik magukat tőle, mivel ez a megnyugvásérzet az, amire törekedtek. Hogyan alakul ki ez a megnyugvásérzet? Az elképzeléseik miatt alakult ki ez a hamis benyomás, és az elképzeléseik miatt gondolták azt, hogy ilyennek kell lennie az Istenben való hitnek, hogy nekik ilyen embernek kell lenniük, hogy így kell cselekedniük, hogy Isten bizonyosan elégedett lesz velük amiatt, hogy ezeket a dolgokat tették, és hogy végül bizonyosan el fognak jutni az üdvösségre és be fognak menni a mennyek országába. Honnan ered ez a bizonyosság? (Az emberi elképzelésekből.) Az elképzeléseik és képzelődéseik keltik bennük ezt a bizonyosságot és hamis benyomást, és ezektől érzik olyan kényelmesen magukat. És vajon hogyan méri és határozza meg Isten ezt a dolgot valójában? Ez mindössze egyfajta, az emberek elképzeléseivel és az emberi jóságukkal összhangban tanúsított jó magatartásforma. Az ilyen emberek egy napon tesznek valamit, ami szembemegy az alapelvekkel, és megmetszik őket, ők pedig azután rájönnek, hogy Isten nem olyan kritériumok szerint méri a jó embereket, ahogyan ők gondolták, és hogy Isten szavai semmi ilyet nem mondanak, így ellenállást éreznek és ezt gondolják: „Nem vagyok jó ember? E sok éven át végig jó ember voltam, és soha senki sem mondta, hogy nem vagyok jó ember. Isten mondja csak, hogy nem vagyok jó ember!” Nincs itt valamilyen probléma? Hogyan állt elő ez a probléma? Az elképzeléseik miatt állt elő. Mit tekinthetünk itt a fő bűnösnek? (Az elképzeléseket.) Az emberek elképzeléseit tekinthetjük fő bűnösnek. Gyakran előfordul, hogy az emberek az elképzeléseik miatt félreértik Istent, mindenféle követelést és ítéletet fogalmaznak meg Istennel kapcsolatban, és mindenféle kritériumaik lesznek Isten mérésére vonatkozóan; elképzeléseik miatt gyakran hagyatkoznak bizonyos helytelen gondolatokra és nézetekre, amikor felmérik, hogy helyesek vagy helytelenek-e a dolgok, hogy jó-e valaki vagy rossz, és hogy hűséges-e valaki Istenhez és van-e hite Istenben. Mi ezeknek a tévedéseknek a végső oka? Az emberi elképzelések. Az elképzelések talán semmilyen kihatással nincsenek arra, hogy mit esznek vagy hogyan alszanak az emberek, és talán a normális életüket sem befolyásolják, de ott vannak az elméjükben és a gondolataikban, piócaként ragaszkodnak hozzájuk, és folytonosan, árnyékként követik őket. Ha nem vagy képes időben eloszlatni őket, állandóan ezek fogják irányítani a gondolkodásodat, az ítéletedet, a viselkedésedet, az istenismeretedet és az Istennel való kapcsolatodat. Tisztán látod most ezt? Az elképzelések nagy problémát jelentenek. Az, hogy az embereknek elképzeléseik vannak Istenről, falként emelkedik közéjük és Isten közé, amely megakadályozza őket abban, hogy lássák Isten igazi arcát, és abban is, hogy lássák Isten igazi természetét és igazi lényegét. Miért van ez? Azért, mert az emberek a nézeteiktől és az elképzeléseiktől körülbástyázva élnek, és az elképzeléseik alapján döntik el, hogy igaza van-e Istennek vagy nincs, illetve mérik fel, ítélik meg és ítélik el mindazt, amit Isten tesz. Milyen állapotba zuhannak gyakran az emberek azáltal, hogy ezt teszik? Képesek az emberek igazán alávetni magukat Istennek, ha az elképzeléseiktől körülvéve élnek? Lehet igaz hitük Istenben? (Nem, nem lehet.) Még amikor egy kissé alá is vetik magukat Istennek az emberek, a saját elképzeléseik és képzelődéseik szerint tesznek így. Amikor az elképzeléseire és a képzelődéseire hagyatkozik valaki, akkor beszennyeződik a Sátántól és a világtól való, személyes dolgokkal, és ellentétbe kerül az igazsággal. Az emberek Istenről alkotott elképzelései súlyos problémát jelentenek – az ember és Isten között fennálló komoly gondot, amelyet sürgősen meg kell oldani. Akik Isten elé járulnak, mind elképzeléseket hoznak magukkal és mindenféle gyanút Istennel kapcsolatban, vagy pedig azt lehet elmondani róluk, hogy tömérdek Istennel kapcsolatos félreértést hoznak magukkal – szemben mindazzal, amit Isten ad nekik, s szemben az Ő rendeléseivel és irányításaival. És mi lesz vajon az Istenhez fűződő kapcsolatukkal? Az emberek állandóan félreértik Istent, állandóan gyanakszanak Istenre, és állandóan a maguk normái alapján mérlegelik, hogy igaza van-e Istennek vagy nincs, csakúgy, mint az Ő szavait és munkáját, méghozzá egyesével. Miféle viselkedés ez? (Lázadó mivolt és ellenszegülés.) Így van, ez az, amikor az emberek lázadnak Isten ellen, szembeszegülnek Istennel és elítélik Istent, és amikor az emberek megítélik Istent, káromlást szólnak Isten ellen, versengenek Vele, és súlyos esetekben bíróság elé akarják citálni Istent és „döntő csatát” akarnak vívni Ellene. Mi az a legsúlyosabb szint, amelyet az emberek nézetei elérhetnek? Magának az igaz Istennek a megtagadása, annak a tagadása, hogy az Ő szavai jelentik az igazságot, és Isten munkájának az elítélése. Amikor elérik ezt a szintet az emberek nézetei, akkor természetszerűleg tagadják Istent, elítélik Istent, káromlást szólnak Isten ellen és elárulják Istent. Nem csupán Isten létezését tagadják, hanem arra sem hajlandóak, hogy elfogadják az igazságot és kövessék Istent – nem rémisztő ez? (De igen.) Ez egy rémisztő probléma. Az elképzelésekről elmondható, hogy teljességgel kárára vannak az embereknek, és egyetlen előny sem származik belőlük. Ezért beszélgetünk ma arról és boncolgatjuk azt a kérdést, hogy mik is az elképzelések, és hogy milyen elképzeléseket táplálnak magukban az emberek – nagyon nagy szükség van erre. Bennetek milyen elképzelések támadnak rendszeresen? Mely gondolataitok, megértéseitek, ítéleteitek és nézeteitek állnak kapcsolatban az elképzeléseitekkel? Nem érdemes vajon elgondolkodni ezen? Az emberek viselkedése nem függ össze az elképzeléseikkel, de az adott viselkedés mögött lévő gondolatok és nézetek közvetlenül kapcsolódnak az elképzeléseikhez. Az emberi elképzelések nem esnek kívül Isten munkájának a körén. 1. Az Istenben való hittel kapcsolatos emberi elképzelések. Az emberekben különféle képzelődések és meghatározások élnek az Istenben való hittel, illetve azzal kapcsolatban, hogy mit kellene nyerniük az Istenbe vetett hitükből, és milyen úton kellene járniuk az Istenben való hitük terén, és így mindenféle elképzeléseik lesznek. 2. Az Isten megtestesülésével kapcsolatos emberi elképzelések. A megtestesüléssel kapcsolatban még több képzelődésük és meghatározásuk van az embereknek, és így természetszerűleg sok elképzelésük lesz – ezek összefüggenek egymással. 3. Az Isten munkájával kapcsolatos emberi elképzelések. Az embereknek különféle képzelgéseik és meghatározásaik vannak az Isten által kimondott igazsággal, Isten kinyilatkoztatott természetével és azzal kapcsolatban, ahogyan Isten munkálkodik, és így sok elképzelésük alakul ki. További részekre is bonthatjuk ezt a három pontot, azonban ez a három pont alapvetően az emberek valamennyi elképzelését lefedi, úgyhogy beszélgessünk róluk egyenként!

Beszéljünk most az első pontról, az Istenben való hittel kapcsolatos különféle emberi elképzelésekről! Egy kissé tág az ilyesfajta elképzelések köre. Függetlenül attól, hogy idegen-e az emberek számára az Istenben való hit, vagy pedig hittek már korábban Istenben, sokféle elképzelésük és képzelődésük van, amikor épp csak elkezdenek hinni Istenben. Amikor épp csak elkezdik olvasni a Bibliát, fellángol a szívük és ezt gondolják: „Jó ember leszek! A mennybe fogok jutni!” Azután mindenféle képzelődéseik és meghatározásaik vagy fix elgondolásaik alakulnak ki az Istenben való hittel kapcsolatban, és egész biztosan különféle elképzeléseik lesznek. Például az emberek mindenféle dolgokat képzelnek arról, hogy miféle embernek kell majd lenniük azután, hogy elkezdtek hinni Istenben. Valaki ezt mondja: „Miután elkezdek Istenben hinni, nem fogok többé dohányozni, alkoholt fogyasztani és szerencsejátékozni. Nem fogok azokra a gonosz helyekre járni. Udvariasan fogok beszélni az emberekkel, és mosoly lesz az arcomon.” Mi ez? Egy elképzelés vajon, vagy így kell viselkedniük az embereknek? (Így kell viselkedniük az embereknek.) Ez a normális emberi mivolt megnyilvánulása, és így kell viselkedniük az embereknek. Ez nem egy elképzelés, és nem is képzelődés – az ilyesfajta gondolkodás tökéltesen racionális és észszerű. Egy idősebb testvér ezt mondja: „Öreg vagyok és évek óta hiszek Istenben. Példát kell mutatnom a fiataloknak azzal, ahogyan beszélek és ahogyan a dolgokat teszem. Nem szabad nevetgélnem vagy a koromhoz nem illő módon cselekednem. Méltóságteljesnek és kulturáltnak kell látszanom, és finom úriemberként kell viselkednem.” Ezért amikor fiatalokkal beszél, komoly arcot vág, áradnak belőle az irodalmi szavak és kifejezések, és amikor látják őt a fiatalok, kényelmetlenül érzik magukat és nem akarnak a közelébe menni. A testvérek táncolnak és Istent dicsérik az összejöveteleken, az idős testvér pedig azt gondolja, hogy neki féken kell tartania magában a szemek kívánságát, és csak a helyes dolgokra néz, így aztán visszafogja magát, nem néz oda, de mégis ezt motyogja a szívében: „Ezek a fiatalok olyan szabadon élnek; én miért élek ilyen sértődötten? Azért mégiscsak szükséges egy kis sértődöttséget érezni, ha Istenben hisz az ember, hiszen ki miatt öregedtem meg ennyire?” Azt mondja, nem szabad figyelnie a táncolókat, de lopva mégis vet rájuk egy-egy pillantást, a látszatot nyilvánvalóan fenntartva. Hogyan alakul ki ez a színlelés? Miért kerül ez a testvér ebbe a kínos állapotba? Azért, mert van egy képzelődése azzal kapcsolatban, hogy milyen viselkedést és milyen megnyilvánulásokat kell tanúsítania, ha hisz Istenben, és – e képzelődéstől vezérelve – lopva és színlelve kezd beszélni és cselekedni. Amikor például énekelnek az összejöveteleken, némelyek tapsolnak éneklés közben és elengedik magukat, de ez az idős testvér olyan érzéketlen és tompa eszű, akár egy halott – egyáltalán nincs semmi életereje vagy emberi hasonlatossága. Azt hiszi, hogy mivel idős, öregembernek kell tűnnie és nem cselekedhet gyermekként, naiv módon és úgy, hogy kinevessék miatta az emberek. Röviden: színlelés minden megnyilvánulása, és csak magára erőlteti, hogy nagymenőnek tettesse magát. Épülnek vajon belőle az emberek, amikor ilyen színlelt viselkedésnek a tanúi? (Nem.) Mit érzel, amikor ezt látod? Először is azt érzed, hogy képmutató, és ettől kényelmetlenül érzed magad; másodszor, azt érzed, hogy hamis ember, és ott van a hányinger és az undor érzése is, ha pedig beszélsz vele, a fulladás kerülget és korlátozva érzed magad, nem tudsz szabadon beszélni. Ha nem vigyázol, könnyen kioktathat, ezt mondván: „Nézd meg, mivé lettetek ti, fiatalok! Olyan mélységesen romlottak vagytok! Jókat esztek és jó ruhákat viseltek, úgy esztek, ahogy mi annak idején újévkor és más ünnepeken, és mégis válogatósak és elégedetlenek vagytok. Amikor kicsik voltunk, mi nem ehettünk mást, csak gabonapelyvát és vadon termő fűszernövényeket.” Dicsekszik a rangidősségével és kioktat másokat, a fiatalok pedig elkerülik. Ő nem érti ezt, és még meg is kritizálja a fiatalokat amiatt, hogy nem tisztelik a véneiket és rosszul viselkednek. Nem elképzelésekkel és emberi akarattal teli, az igazsággal nem egyező és mások építésére alkalmatlan dolgok vajon ezek, amiket mond? Ám mindez apróság csupán. A lényeg ez: meg tudja vajon érteni az igazságot ez a testvér, ha így cselekszik? (Nem.) Hasznos és előnyös ez vajon az igazságvalóságba való belépés szempontjából? (Nem.) Ha így gyakorol, így viseli magát és napról-napra ily módon él, akkor ettől vajon Isten előtt élhet majd? Elgondolkodott-e valaha is a következőkön: „Vajon egyezik az Istenben való hittel kapcsolatos megértésem az igazsággal és Isten követelményeivel? Mi az, amit Isten megkövetel? Miféle embert szeret Isten? Van bármi eltérés az én megértésem és aközött, amit Isten követel?” Egész biztosan soha nem gondolkodott még el ezeken a kérdéseken. Ha így tett volna, abban az esetben akkor sem viselkedne ilyen ostobán, ha nem jött volna rá a válaszokra. Mi lehet akkor a végső oka annak, hogy így viselkedik? (Az elképzelések.) És mi a végső oka annak, hogy ilyen elképzelései lettek? Az, hogy téves a megértése azt illetően, hogy miként kellene viselkedniük és kifejezniük magukat az Istenben hívő embereknek. És hogyan alakult ki ez a téves megértés? Mi a forrása? A hagyományos kultúra kondicionálása és az iskolai tanárok tanításai. Az például, hogy a fiataloknak tisztelniük kell az időseket és szeretniük a gyerekeket, míg az időseknek az életkoruknak megfelelően kell viselkedniük, és így tovább. Ezért aztán különféle furcsa magatartásformái alakulnak ki, olykor furcsán cselekszik és furcsa megnyilvánulásai vannak, de annyi bizonyos, hogy nem látszik teljesen normálisnak. Akár furcsán viselkedik, akár furcsa megnyilvánulásai vannak, ha nem érti az igazságot vagy Isten követelményeit, és nem keresi az igazságot, akkor az, ahogyan cselekszik, egész biztosan távol áll majd az igazságtól. Egy ilyen egyszerű dolog – mindössze valamilyen külső magatartás – esetén azért teszik ezeket az abszurd dolgokat az emberek, mert elképzelések vannak meggyökerezve a szívükben. Amikor az emberek nem értik az igazságot, nem értik Isten szavait és nem értik Isten szándékait, akkor azt sem fogják érteni, hogy melyek azok a normák, amelyeket Isten megkövetel az emberektől. Amikor idősek nem értik, hogy milyen normákat követel meg Isten az emberektől, furcsa viselkedésformákat és megnyilvánulásokat tanúsítanak és abszurd módon cselekszenek; amikor fiatalok nem értik, hogy milyen normákat követel meg Isten az emberektől, és a képzelődéseiken és elképzeléseiken alapul az Istenbe vetett hitük, akkor ők is bizonyos helytelen megnyilvánulásokat és viselkedésformákat tanúsítanak. Milyen helytelen viselkedésformákat és megnyilvánulásokat tanúsítanak? Például némely fiatalok látják Isten szavában, hogy Ő azt követeli az emberektől, hogy éljenek tisztán és nyitottan, frissen és elevenen, akár a gyermekek, és ezt gondolják: „Mindig csecsemők leszünk Isten előtt és soha nem fogunk felnőni, ezért úgy kell járnunk és beszélnünk, mint a gyermekeknek. Most már tudom, hogyan lehetek Isten választott népének egyik tagja és Isten követője, és most már értem, hogy mit jelent gyermeknek lenni. Csalárd voltam, nagyon kifinomultnak, érzéketlennek és tompa eszűnek tűntem, de a jövőben frissebben és elevenebben kell cselekednem.” Azután megfigyelik, hogyan cselekszenek manapság a fiatalok a társadalomban, és miután kigondolták, hogy ők miként cselekedjenek, elkezdik azt gyakorolni a testvérek között: gyermeki hangon beszélnek mindenkivel, nyomást gyakorolnak a torkukra beszéd közben, és édes, gyermeki hangszínnel beszélnek. Az a gondolat van a fejükben, hogy csak ez a fajta hang gyermeki hang, miközben ugyanekkor furcsán gesztikulálnak, amivel hihetetlenül kínos és kellemetlen érzéseket keltenek az emberekben. Nem értették meg, hogy mit ért Isten a gyermekien tiszta és nyitott, friss és eleven viselkedés alatt, és amit tesznek, az mind külső viselkedés – színlelés, utánzás és affektálás – csupán. Az ilyen emberek eltorzult felfogással rendelkeznek. Mi itt a legnagyobb gond? Nem csupán képtelenek arra, hogy tisztán felfogják Isten szavainak a jelentését, hanem – éppen ellenkezőleg – összekeverik Isten szavait a nem hívők viselkedésével, cselekedeteivel és tendenciáival. Nem tévedés ez vajon? Nem jönnek Isten elé keresni, nem olvassák Isten szavait, és nem keresik az igazságot; a maguk elméjére hagyatkozva elemeznek és tanulmányoznak dolgokat, vagy pedig a nem hívők között, a hagyományos kultúrában vagy a tudományos ismeretekben keresnek elméleti alapot. Nem tévedés ez vajon? (De igen, az.) Ez a legnagyobb tévedés. Hol van bármiféle igazság a nem hívők ismeretében? Ha alapot keresel ahhoz, hogy miként viseld magad, csakis Isten szavaiban keresheted az igazságot. Mindenesetre, függetlenül attól, hogy a megértés mely szintjét képesek elérni az emberek, Istennek minden egyes szava és az emberrel szemben támasztott minden egyes követelménye gyakorlati és részletes, és egyáltalán nem olyan egyszerű, amilyennek az emberi elképzelésekben és képzelődésekben tűnik. Istennek az emberrel szemben támasztott követelményei nem csupán az emberek külső megjelenését hivatottak kidekorálni, nem egyszerű viselkedésformák mindössze, és még kevésbé a dolgok egy bizonyos módon történő végzését jelentik csupán, hanem ezek azok a normák, amelyeket Isten megkövetel az emberektől; ezek azok az alapelvek és normák, amelyek szerint viselkedniük és cselekedniük kell az embereknek, és ezeket az alapelveket kellene elsajátítaniuk és a magukévá tenniük. Ha nem beszélek világosan ezekről a részletes problémákról, akkor mindössze néhány doktrínát fognak érteni az emberek, és nehéznek fogják találni, hogy bemenjenek az igazságvalóságba.

Az imént azokról az elképzelésekről és képzelgésekről beszélgettünk, amelyek a külső viselkedésüket illetően élnek az emberekben az Istenben való hittel kapcsolatban. Mi másról tudtok még, ami a külső viselkedéssel kapcsolatos? Ha már az elképzelésekről van szó: jók vagy rosszak az elképzelések? (Rosszak.) Pozitívak vagy negatívak? (Negatívak.) Határozottan szembemennek Isten követelményeivel és az igazsággal; nincsenek összhangban az igazsággal. Függetlenül attól, hogy légből kapott módon találják-e ki őket az emberek, vagy pedig van némi alapjuk, semmi esetre sincs köze az igazsághoz egyiküknek sem. Mi hát a célja annak, hogy ezekről az elképzelésekről beszélgetünk, és hogy ezeket boncolgatjuk? Először is az, hogy tudatosítsuk az emberekben, hogy mik is az elképzelések, és hogy miközben tudják, hogy ezek elképzelések, azt is megérthessék, hogy mi az igazság, mielőtt bemennének az igazságba. Ennek az a célja, hogy az emberek megérthessék az igazság lényegét, ami az őszinte Isten elé járulás. Nem számít, mennyire észszerűek az elképzeléseid, vagy hogy mennyi alapjuk van: akkor is csak elképzelések; egyik sem az igazság, és nem is léphetnek az igazság helyébe. Ha az igazságként tekintesz az elképzelésekre, akkor semmi köze nem lesz hozzád az igazságnak, neked semmi közöd nem lesz az Istenben való hithez, és értéktelen lesz a hited. Nem számít, mennyit dolgozol vagy mennyit futkározol Isten miatt, és az sem, hogy mekkora árat fizetsz Istenért: mi lesz a végeredmény, ha az elképzeléseid és a képzelgéseid alapján teszed mindezt? Amit teszel, abból semminek nem lesz semmi köze az igazsághoz vagy Istenhez; Isten elítéli majd, nem pedig elismeri – ezek az előnyös és a káros kimenetelek. Most már bizonyára értitek, hogy mennyire fontos az elképzelések és képzelődések eloszlatása.

Melyik az elképzeléseid eloszlatásának első lépése? Annak a tisztán látása és felismerése, hogy mi is az az elképzelés. Amikor épp csak elkezdett filmeket forgatni Isten háza, történt valami visszataszító dolog a Filmgyártó Csapaton belül, ami az emberek elképzeléseivel kapcsolatos. Nem azért állok most neki boncolgatni ezt a dolgot, hogy bárkit is vádoljak, hanem hogy növekedhessetek a tisztánlátás terén, hogy emlékezzetek erre a dologra, és hogy rajta keresztül elmélyüljön az elképzelésekkel kapcsolatos megértésetek és megtudjátok, mennyire károsak az elképzelések az emberekre nézve. Ha nem beszélek erről a dologról, azt gondolhatjátok, hogy nem nagy ügy. Miután azonban boncolgattam, egész biztosan bólogatni fogtok és egyetértetek majd azzal, hogy igenis nagy ügy. Mozifilmek készítésekor felmerül a kérdés, hogy milyen színű és stílusú ruhákra essen a választás. Egyesek különösen konzervatívak voltak, és kifejezetten fakószürkét és khakit használtak. Értetlenül álltam a dolog előtt, és azon tűnődtem, hogy mi is ez az egész. Miért ezeket a színeket választották a ruháknak? A csupa fakószürke és khaki színtől különösen sötétnek hatott az egész jelenet, és nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amikor megláttam. Miért nem választottak valami színesebbet? Mondtam már korábban, hogy lehetnének színesebbek a ruhák, és hogy a stílusnak megfelelőnek és elegánsnak kell lennie. Miért száműzték akkor az emberek az elméjük mélyére Isten szavait és Isten házának a követelményeit, miért nem figyeltek rájuk egyáltalán, és miért döntöttek úgy helyette, hogy fakószürke és khaki anyagokból varrják meg a ruhákat? Miért viselkedtek így? Nem érdemes vajon elgondolkodni ezen? Mi volt ennek a végső oka? Az emberek nem értették az igazságot, nem figyeltek arra, ami meg lett mondva nekik, és nem voltak alávetettek – a végső ok az volt, hogy olyan természet lakozik az emberekben, amely elárulja Istent. Mi ez a természet? Mi ez a beállítottság? A legfontosabb az, hogy az emberek nem szeretik az igazságot és meg tudják tagadni az igazság elfogadását, a szívük pedig megkeményedett. Azt mondják az emberek, hogy hajlandóak alávetni magukat Isten rendeléseinek, és hajlandóak keresni az igazságot, de mégiscsak a saját preferenciáikra hagyatkozva teszik a dolgokat azért, hogy a saját céljaikat elérjék. Ha a saját, személyes életedről volna szó, nem lenne nagy ügy, hogy úgy tégy mindent, ahogy kedved tartja, mivel az mindössze a saját életbe való belépéseddel kapcsolatos. Most azonban a kötelességedet teljesíted a gyülekezetben, és ha így cselekszel, annak a következményei Isten munkáját, Isten dicsőségét és a gyülekezet hírnevét érintik; ha az emberek vakmerő módon a maguk akarata szerint cselekszenek, hajlamosak lesznek megszégyeníteni Istent. Isten háza nem szól bele abba, hogy ki hogyan öltözködik – az alapelv az, hogy tisztességesen és illendőn nézzen ki az ember, hogy ha mások ránéznek, épüljenek belőle. De vajon helyes, ha egy filmforgatáskor csupa fakószürke és khaki viselését javasolja valaki? Mi volt ennek a problémának a lényege? Arról volt szó, hogy a maguk elképzeléseire hagyatkozva tettek dolgokat emberek, és az Istenben hívő és Istent követő ember jeleként és szimbólumaként tekintettek a fakószürkére és a khakire. Mondhatni, az igazsággal, Isten szándékaival és Isten követelményeivel összhangban lévő színnek titulálták ezeket a színeket. Ez tévedés volt. Önmagukban véve nincs semmi gond ezekkel a színekkel, de ha az elképzeléseik alapján tesznek dolgokat az emberek és egyfajta szimbólumot faragnak ezekből a színekből, akkor az már probléma. Az emberek elképzelései idézték elő ezt a következményt, és azért jöttek létre ezek az elgondolások és gyakorlatok, mert ezek az elképzelések lakoztak az emberek szívében. Az emberek úgy kezelik ezeket az elképzeléseket és képzelgéseket, mintha azok jelentenék az igazságot – az Istenben hívőként történő viselkedés szimbólumaként tekintenek a fakószürkére és a khakire –, miközben félresöprik és kirekesztik az igazságot, Isten szavait és Isten követelményeit, emberi elképzelésekkel és normákkal helyettesítve őket – ez volt a probléma végső oka. A ruhák színének és stílusának megválasztása valójában külsődleges dolog, aminek semmi köze az igazsághoz, de az emberek elképzelései miatt ilyen abszurd dolgok történtek, és egy bizonyos negatív hatást váltottak ki, ezért az igazságra volt szükség a probléma megoldásához.

Bármilyen problémával találkozzanak is az emberek, vagy bármilyen problémába ütközzenek is az Istenben való hitük terén, egyre csak elképzeléseik merülnek fel, ők pedig folyamatosan azokra hagyatkoznak. Mindig az elképzeléseik közepette élnek, s az elképzeléseik korlátozzák, uralják és vezérlik őket. Ennek következtében a gondolataikat, a viselkedésüket, az életvitelüket, a magatartásuk alapelveit, az életük irányát és az életcéljaikat, valamint azt is megszínezik az elképzeléseik, ahogyan Isten szavait és munkáját kezelik, és egyáltalán nem szabadítja meg és szabadítja fel őket az igazság. Amiatt, hogy ily módon hisznek Istenben, és hogy folyton elképzelésekhez ragaszkodnak, 10 vagy 20 év elteltével is változatlanok maradnak az emberek kezdeti elképzelései, egészen mostanáig. Eddig senki nem boncolgatta, maguk az emberek soha nem vizsgálták meg azokat, azt pedig még kevésbé fogadták el valaha is, hogy megmetsszék őket. Sosem kezelték igazán komolyan az elképzeléseiket az emberek, így aztán – akármennyi ideje hisznek is Istenben –, vajon aratnak le eredményt vagy sem? Egész biztosan nem aratnak lel eredményeket. Az ember és Isten közötti kapcsolat fokozatosan javul az elképzelések állandó boncolgatása és megértése, majd azt követő eloszlatása folyamán – vajon nincs ennek gyakorlati oldala? (De igen, van.) Ha azonban állandóan azon a szinten maradnak meg az elképzeléseid, ahol akkor voltak, amikor épp csak elkezdtél hinni Istenben, akkor azt lehet mondani az Istennel való kapcsolatodról, hogy egyáltalán nem javult. Ami az Istenben való hitet illeti: mely egyéb elképzeléseket nem oldottatok még meg azok közül, amelyekre hagyatkozva éltek? Mely elképzelésekről hiszitek mindig azt, hogy helyesek, hogy az igazsággal összhangban lévő dolgok, és hogy nem jelentenek problémát? Melyek lehetnek kihatással a viselkedésedre, a törekvésedre és az Istenben való hittel kapcsolatos nézeteidre, minek következtében állandóan langymeleg lesz a kapcsolatod Istennel, vagyis nem lesz se közeli, se távoli? Tévesen hiszed, hogy nagyon szereted Istent, hogy növekedett az Istenben való hited és az Isten iránti hűséged, s hogy növekedett a szenvedésre irányuló elszántságod, amikor Isten szerint valójában egyáltalán nem vagy birtokában a legcsekélyebb igazságvalóságnak sem. Mindannyiótoknak boncolgatnotok kell ezt a témát, és egész biztos, hogy közületek mindenkinek sok olyan elképzelése van, amelyre ráhagyatkozik az élete során, amelyek még mindig jelen vannak, és amelyeket még nem oszlatott el. Ez egy nagyon komoly probléma.

Mondtam három példát az Istenben való hittel kapcsolatos emberi elképzelésekre; jobban tudatában vagytok-e tehát most annak, hogy milyen elképzeléseitek vannak az Istenben való hitet illetően? (Igen.) Mondjátok meg akkor Nekem, hogy milyen egyéb elképzelések és képzelődések akadályozhatják az embereket az igazság gyakorlásában, és befolyásolhatják a kötelességeik teljesítését és a normális kapcsolatukat Istennel, vagyis melyek azok az elképzelések, amelyek meggátolhatják az embereket abban, hogy Isten elé jöjjenek, és amelyek közvetlen kihatással vannak arra, hogy az emberek megismerjék Istent. (Az egyik elég erős elképzelésem, hogy azt hiszem, ha minden nap normálisan tudom teljesíteni a kötelességemet, akkor azáltal, hogy így hiszek Istenben, üdvösséget nyerhetek.) Azt hinni, hogy üdvösséget nyerhetsz a kötelességed teljesítése által, elképzelés és képzelődés. Fontos tehát, hogy a normának megfelelően teljesítsd a kötelességedet? Üdvösséget nyerhetnek az olyan emberek, akik nem teljesítik a kötelességüket a normának megfelelően? Ha valaki hanyagul teljesíti a kötelességét, akkor ez Isten munkájának a megszakításába és megzavarásába tartozó dolog. Aki ilyet tesz, az nem csupán üdvösséget nem nyerhet, hanem még meg is lesz büntetve. Nem vagytok képesek átgondolni, nem értitek és nem tudjátok tisztán látni ezeket a dolgokat, mégis ilyesmiket mondotok: „Ha teljesítem a kötelességemet, akkor üdvösséget nyerhetek és be tudok menni a mennyek országába.” Vajon összhangban van ez Isten szavaival? Ez a gondolat vágyálom csupán; hogyan érhetnétek el ezt ilyen könnyen? Vajon Istenben való hitnek tekinthető az igazság nem elfogadása? Üdvösséget nyerhet valaki anélkül, hogy levetkőzné a romlott beállítottságát? Olyan sok dolog van bennetek, ami az elképzelések és képzelődések közé tartozik. Mindenféle képzelődés, megértés és meghatározás, amely nincs összhangban az igazsággal, az elképzelések közé tartozik. Milyen egyéb elképzeléseitek vannak? (Azt gondolom, hogy minél fontosabb kötelességet teljesítek, és minél több olyan eredményt érek el, amely Isten mellett tesz tanúságot, annál több érdemre teszek szert, annál inkább el fog ismerni Isten, és annál nagyobb áldásokban részesülök majd a jövőben.) Ez is egy elképzelés. Röviden: az elképzelések mindegyikét légből kapott módon képzelik el és következtetik ki az emberek. Noha lehet némi alapjuk, nem Isten szavaiból vagy az igazságból erednek, hanem az emberek vágyálmain alapuló és az áldásokra való vágyakozásból fakadó elgondolások. Amikor egy ilyen gondolattól uralva cselekszenek az emberek, akkor mindenféle dolgokat megtesznek és nagy árat fizetnek, mielőtt végül rájönnének, hogy hibát követtek el és szembementek az alapelvekkel, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogyan képzelték, és így negatívvá válnak. Egy nap, amikor visszatekintenek és észreveszik, hogy a saját elképzeléseikre és képzelődésikre hagyatkozva követtek egy utat, már rengeteg időt elpazaroltak, és szeretnének visszamenni, de nem lehetséges. Milyen egyéb elképzeléseitek vannak, amelyeket még nem oszlattatok el? (Azt gondolom, hogy mivel hiszek Istenben és feláldozom magam Istenért, Isten meg kell, hogy áldjon és előnyökben kell, hogy részesítsen. Amikor valami gondom van, és Istent szólítom, úgy érzem, hogy Istennek utat kell nyitnia a számomra, és mivel hiszek Istenben, mindennek simán kell mennie. Ezért van az, hogy amikor a kötelességemet teljesítem és egy nehéz helyzettel találkozom, félreértem Istent, neheztelek Rá, és úgy érzem, hogy Istennek nem lenne szabad hagynia, hogy ezek a dolgok megtörténjenek velem.) A legtöbb emberben ott van ez az elképzelés; egyfajta felfogás ez, amely az Istenben való hittel kapcsolatban van az emberekben. Azt gondolják, azért hisz az ember Istenben, hogy előnyökhöz jusson, és ha nem jut előnyökhöz, akkor bizonyára rossz úton jár. Nem lett hát eloszlatva még ez az elképzelés? Megpróbáltad már kiigazítani? Ha ez az elképzelés irányítja a viselkedésedet és befolyásolja az előrehaladásod irányát, kerested már az igazságot az eloszlatása végett? Az emberek gyakran behatárolják a szívükben az Istenben való hitet, azt gondolván, hogy mivel hisznek Istenben, mindennek békésnek kell lennie, vagy máskülönben ezt gondolják: „Áldozatot hozok Istenért és teljesítem Isten felé a kötelességemet, úgyhogy Istennek meg kell áldania a családomat, az egész családomat békével kell megáldania, úgy kell intéznie, hogy ne betegedjek meg, és hogy az egész családom boldog lehessen. És, habár a kötelességemet teljesítem, ez Isten munkája, úgyhogy Istennek kell teljes felelősséget vállalnia érte és neki kell jól elrendeznie és úgy alakítania mindent, hogy ne találkozzak nehézséggel, veszéllyel vagy kísértéssel, amikor a kötelességemet teljesítem. Ha bármi ilyesmi történik, akkor az talán nem Isten műve.” Ezek mind emberi elképzelések; az emberek hajlamosak ilyen elképzelésekre, amikor nem értik Isten munkáját. Gyakran jelennek meg ezek az elképzelések, miközben a kötelességeteket teljesítitek? (Igen.) Ha folyton azt hiszed, hogy egyszerűen normálisak és észszerűek az elképzeléseid és a képzelődéseid, és hogy így kell lenniük a dolgoknak, és nem keresed az igazságot az eloszlatásuk érdekében, akkor nem leszel képes elnyerni az igazságot, és nem lesz belépésed az életbe. Számodra nem bír majd értékkel vagy jelentéssel az igazság, és az Istenben való hited is értelmetlen lesz. Ha úgy hisznek Istenben az emberek, hogy gyakran eszik és isszák Isten szavait, összejövetelekre járnak, prédikációkat hallgatnak és különösen normális szellemi életet élnek, de közben mégis az elképzeléseikre hagyatkozva cselekszenek, viselik magukat és teljesítik a kötelességeiket, úgy, hogy mindent az elképzeléseikre alapoznak, és hogy mindenféle dolog jó vagy rossz voltát az elképzeléseikre hagyatkozva mérlegelik, akkor az ilyen emberek vajon nem az elképzeléseiken belül élnek? Akárhány prédikációt hallgassanak is meg, vagy akármennyire egyék vagy igyák Isten szavait, meg tudnak vajon bármikor is változni azok az emberek, akik az elképzeléseiken belül élnek? Javulhat valaha is a kapcsolatuk Istennel? (Nem.) Elismeri tehát Isten az ilyen hitet? (Nem.) Egész biztosan nem. Ezért olyan fontos boncolgatni az emberekben lévő elképzeléseket.

A legtöbb embernek nincsenek elképzelései akkor, amikor teleette és -itta magát és minden rendben van, vagy amikor hagyományos vallásos szertartásokat végez, de amikor Isten végzi a munkáját és kimondja az igazságot, számos elképzelés felmerül. Az embereknek nincsenek elképzeléseik akkor, amikor még előttük áll a kötelességük teljesítése és csak normálisan járnak összejövetelekre, de amikor Isten azt követeli tőlük, hogy teljesítsék a kötelességüket, vagy amikor nehézségekkel találkoznak a kötelességük terén, akkor sok elképzelés merül fel. Az embereknek nincsenek elképzeléseik akkor, amikor testi kényelemben vannak és élvezik az életet, de amikor megbetegednek és viszontagságokkal találkoznak, természetszerűleg felmerülnek az elképzelések. Például mielőtt hinne Istenben, valakinek simán megy a munkája és a családi élete, de miután hinni kezd Istenben, olyan dolgok történnek, amelyek nem tetszenek neki. Néha megítélik, hátrányosan megkülönböztetik, piszkálják vagy akár le is tartóztatják, megkínozzák és maradandó betegségeket okoznak neki, amitől nyugtalannak érzi magát és ezt gondolja: „Miért nem mentek jól a dolgok az istenhitben töltött éveim alatt? Hiszek az igaz Istenben, akkor hát miért nem óv meg engem? Hogyan képes isten végignézni és nem törődni vele, hogy gonosz emberek vernek meg és ördögök taposnak rajtam?” Ezeket az elképzeléseket vajon nem az emberek alakítják ki? Milyen ok áll annak hátterében, hogy kialakítják ezeket az elképzeléseket? Ezt gondolják az emberek: „Mivel most hiszek Istenben, Hozzá tartozom, és Istennek gondoskodnia kellene rólam, gondoskodnia kellene az étkezésemről és a lakhatásomról, gondoskodnia kellene a jövőmről és a sorsomról, valamint a személyes biztonságomról is, a családom biztonságát is beleértve, és garantálnia kellene, hogy minden dolog jól alakuljon számomra, hogy minden békésen és zavartalanul menjen.” És ha a tények nem olyanok, mint ahogy azt az emberek elvárják és elképzelik, akkor ezt gondolják: „Nem olyan jó és nem olyan könnyű Istenben hinni, mint amilyennek képzeltem. Kiderült, hogy így is el kell szenvednem mindezt az üldöztetést és nyomorúságot, és sok próbatételen keresztül kell mennem az istenhitem terén – miért nem óv meg engem Isten?” Helyes vagy helytelen ez a gondolkodás? Összhangban van az igazsággal? (Nincs.) Nem azt mutatja akkor ez a gondolkodás, hogy az ilyen emberek észszerűtlen követeléseket támasztanak Istennel szemben? Miért nem imádkoznak Istenhez vagy keresik az igazságot az így gondolkodó emberek? Természetesen Isten jóakarata rejlik amögött, amikor ilyen dolgokkal találkoznak az emberek; miért nem értik meg az emberek Isten szándékait? Miért nem tudnak együttműködni Isten munkájával? Isten szándékosan alakítja úgy, hogy ilyen dolgokkal találkozzanak az emberek, hogy kereshessék az igazságot, elnyerhessék az igazságot, és azután az igazságra hagyatkozva éljenek. Az emberek azonban nem keresik az igazságot, hanem helyette mindig a saját elképzeléseik és képzelgéseik alapján mérik fel Istent – ez a problémájuk. Így kell értenetek ezeket a kellemetlen dolgokat: senki sem éli le szenvedés nélkül az egész életét. Egyeseknek a családjukkal, másoknak a munkájukkal, megint másoknak a házasságukkal, némelyeknek pedig testi betegséggel kapcsolatos szenvedésben van részük. Mindenkinek kell szenvednie. Egyesek ezt mondják: „Miért kell szenvedniük az embereknek? Milyen nagyszerű lenne békésen és boldogan leélni az egész életünket. Nem lehetne, hogy ne szenvedjünk?” Nem – mindenkinek kell szenvednie. A szenvedés miatt tapasztalja meg minden ember a testi élettel járó tömérdek érzést, legyen az pozitív vagy negatív, aktív vagy passzív érzés; a szenvedésből különböző érzéseid és értékeléseid származnak – ezek alkotják az élettapasztalataid összességét. Ez az egyik aspektus, amelynek az a célja, hogy tapasztaltabbá tegye az embereket. Ha képes vagy keresni az igazságot és megérteni ebből Isten szándékát, akkor még közelebb fogsz kerülni ahhoz a normához, amelyet Isten megkövetel tőled. Egy másik aspektus az, hogy ez az a felelősség, amelyet Isten az embernek. Milyen felelősség? A szenvedés ez, amelyen keresztül kell menned. Ha képes vagy felvállalni és elviselni ezt a szenvedést, akkor ez bizonyságtétel, nem pedig holmi szégyenletes dolog. Egyesek félnek attól, amikor megbetegednek, hogy mások is tudomást szereznek róla; azt gondolják, hogy megbetegedni szégyenletes dolog, amikor valójában nincs benne semmi szégyellnivaló. Vajon jó dolog vagy rossz dolog, ha normális emberként a betegség közepette képes vagy alávetni magad Isten rendeléseinek, elviselni mindenfajta szenvedést, ám továbbra is normálisan teljesíteni a kötelességedet és végrehajtani azokat a megbízásokat, amelyeket Isten ad neked? Ez jó dolog, ez bizonyságtétel az Istennek való alávetettséged mellett, bizonyságtétel amellett, hogy hűségesen teljesíted a kötelességedet, és olyan bizonyságtétel, amely megszégyeníti a Sátánt és diadalt arat felette. Így tehát minden teremtett lény és Isten választott népének minden egyes tagja el kell, hogy fogadjon bármilyen szenvedést, és alá kell, hogy vesse magát annak. Így kell ezt értenetek, meg kell tanulnotok ezt a leckét, és el kell jutnotok az Isten iránti igazi alávetettségre. Ez összhangban van Isten szándékával, és ez Isten kívánsága. Ez az, amit Isten minden teremtett lény számára elrendez. Amikor ilyen helyzetekbe és állapotokba visz téged Isten, az egyenlő azzal, mintha felelősséget, kötelezettséget és megbízást adna neked, így aztán el kell fogadnod azokat. Ez nem az igazság vajon? (De igen.) Amennyiben Istentől jön, amennyiben Isten ilyen követelést támaszt veled szemben, és ha ez a szándéka veled, akkor ez az igazság. Miért mondjuk, hogy ez az igazság? Azért, mert ha igazságként fogadod el ezeket a szavakat, akkor képes leszel eloszlatni a romlott beállítottságodat, az elképzeléseidet és a lázadó mivoltodat, olyannyira, hogy amikor ismét nehézségekkel találkozol, nem fogsz szembemenni Isten vágyaival vagy lázadni Isten ellen, azaz képes leszel gyakorolni az igazságot és alávetni magad Istennek. Ily módon képes leszel olyan bizonyságot tenni, amely szégyent hoz a Sátánra, és képes leszel elnyerni az igazságot és üdvösséget nyerni. Ha a saját elképzeléseid és elgondolásaid szerint jársz el, ezt gondolván: „Most hiszek Istenben, így Istennek meg kell áldania engem. Áldott embernek kell lennem”, akkor mit értesz ez alatt az áldás alatt? Egy egész életen át tartó fényűzést és jólétet értesz áldás alatt, azt, hogy bármit akarj enni és inni, megvan mindened, hogy nincs betegséged, hogy jómódba születsz, hogy mindent készen kapsz, és hogy anyagi gazdagságban élsz anélkül, hogy dolgoznod kellene érte. Továbbá azt is, hogy békés életet élsz, ahol minden simán megy, különleges kényelemben élsz, fájdalom nélkül – azt gondolod, hogy ez az áldás. De ha megnézed most a dolgot, vajon valóban áldás ez? Ez nem áldás, hanem csapás. Ha a testi kényelem utáni sóvárgás útján jársz, akkor egyre távolabb és távolabb fogsz sodródni Istentől, valamint egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedsz ebbe a gonosz világba, és képtelen leszel kiszabadulni belőle. Amikor szólít téged a Teremtő, sok mindent nem vagy hajlandó feladni, és nem tudod elengedni ezeket a testi kényelemforrásokat. Még ha megbízást ad is neked Isten és egy kötelesség teljesítésére kér is, túlzottan finomkodva bánsz magaddal: ma nem érzed jól magadat, másnap nem vagy jó hangulatban, hiányoznak a szüleid, hiányzik a párod; testi dolgokra gondolsz csak egész nap, nem teljesíted jól a kötelességedet, hanem több élvezetet akarsz magadnak másoknál. Úgy élsz, mint egy parazita – gyakorlatba tudod ültetni az igazságot? Tudsz bizonyságot tenni? Nem, nem tudsz. Az embereknek nagyon sok képzelődésük van az Istenben való hittel kapcsolatban. Úgy képzelik, hogy miután hinni kezdenek Istenben, gazdagságban és békességben élhetnek egész életükben, hogy velük együtt az összes rokonuk is élvezi majd ennek az előnyét, mindenki irigységgel a szemében tekint majd rájuk, soha nem lesznek szegények, soha nem betegszenek meg, és soha nem éri őket semmiféle katasztrófa. Az ilyen képzelődések miatt sok észszerűtlen követelményt támasztanak Istennel szemben az emberek. Amikor eljutsz oda, hogy észszerűtlen követelményeket támasztasz Istennel szemben, akkor vajon normális vagy abnormális a kapcsolatod Istennel? Egész biztosan abnormális. Akkor hát mit idéznek elő nálad ezek az elképzelések: azt, hogy Isten oldalára állj vagy pedig azt, hogy fordulj szembe Vele? Csakis azt idézhetik elő, hogy fordulj szembe Istennel, hogy versengj Vele, és állj Neki ellent, sőt még áruld és hagyd is el Őt, és egyre komolyabbá válnak ezek a viselkedésformák. Azt akarom mondani ezzel, hogy amint ilyen elképzeléseik lesznek az embereknek, nem képesek többé normális kapcsolatot fenntartani Istennel. Amikor elképzelések alakulnak ki az emberekben Istennel kapcsolatban, akkor a lázadó mivolt és a negativitás érzése születik meg a szívükben. Ilyenkor az igazságot kellene keresniük ezeknek az elképzeléseknek az eloszlatása érdekében. Ha értik az igazságot, ha értik az Istentől kapott megbízásukat és azt a sok követelményt, amelyet a Benne való hitükre vonatkozóan támaszt velük szemben Isten, tehát ha mindezeket már megértették, és képesek Isten követelményeinek megfelelően viselkedni és cselekedni, akkor ily módon el lehet oszlatni az elképzeléseiket és a képzelődéseiket. Amint megértik az igazságot, természetszerűleg fel fogják adni az elképzeléseiket, és ezen a ponton normálisabbá válik a kapcsolatuk Istennel. Az elképzelések eloszlatása egyenlő az Istennel kapcsolatos félreértések eloszlatásával. Másként fogalmazva: csak akkor fogják megérteni, mi az igazság, és hogy mik Isten követelményei, amikor elengedik és eloszlatják az elképzeléseiket.

Milyen egyéb elképzelések vannak a szívetekben, amelyek befolyásolhatják a kötelességeitek teljesítését? Mely elképzelések befolyásolnak és irányítanak gyakran az életetek során? Amikor bizonyos dolgok történnek veled, amelyek nem tetszenek neked, természetszerűen megjelennek az elképzeléseid, aztán panaszkodsz Istennek, vitatkozol és versengsz Vele, és az elképzeléseid hatására gyors átalakulás történik az Istennel való kapcsolatodban: A kezdeti állapotból, amikor azt érezted, hogy olyan nagyon szereted Istent, hogy nagyon hűséges vagy Hozzá, és hogy Neki akarod szentelni az egész életedet, hirtelen eljutsz oda, hogy megváltozik a szíved, nem akarod többé teljesíteni a kötelességedet, sem hűségesnek lenni Istenhez, és megbánod az Istenben való hitedet; bánod, hogy ezt az utat választottad, sőt még amiatt is panaszkodsz, hogy Isten kiválasztott téged. Milyen egyéb elképzelések képesek hirtelen változást előidézni az Istennel való kapcsolatodban? (Amikor Isten olyan helyzetet idéz elő, hogy próbára tudjon tenni és fel tudjon fedni engem, és érzem, hogy nem lesz jó sorsom, akkor elképzeléseim lesznek Istenről. Azt érzem, hogy hiszek Istenben és követem Istent, és hogy mindig megtettem a kötelességemet, így ha én nem hagyom el Istent, akkor Neki sem kellene elhagynia engem.) Ez az elképzelések egyik fajtája. Gyakran vannak ilyen elképzeléseitek? Mit értetek az alatt, hogy elhagy benneteket Isten? Azt gondoljátok, hogy ha elhagy benneteket Isten, akkor az azt jelenti, hogy Isten nem akar benneteket és hogy nem fog titeket megmenteni? Ez egy másik fajta elképzelés. Honnan ered vajon ez az elképzelés? A fantáziátok szüleménye, vagy van alapja? Honnan tudod, hogy Isten nem fog jó sorsot adni neked? Személyesen megmondta neked? Az ilyen gondolatokat teljes mértékben te vázolod fel. Most már tudod, hogy ez egy elképzelés; a kulcskérdés az, hogy miként lehet eloszlatni. Az embereknek valójában sok elképzelésük van az Istenben való hittel kapcsolatban. Ha felismered, hogy van egy elképzelésed, akkor tudnod kell, hogy az téves. Hogyan kell tehát eloszlatni ezeket az elképzeléseket? Először is tisztán kell látnod, hogy ismeretből vagy sátáni filozófiákból erednek vajon ezek az elképzelések, hogy hol is van a hiba, hol bújik meg a baj, és ha ezt már tisztán látod, természetszerűleg képes leszel elengedni az adott elképzelést. Ez azonban nem ugyanaz, mint az elképzelés alapos eloszlatása; még mindig keresned kell az igazságot, látnod kell, hogy melyek Isten követelményei, azután pedig boncolgatnod kell az adott elképzelést Isten szavai szerint. Amikor már képes vagy tisztán látni, hogy helytelen az elképzelésed, hogy abszurd, és hogy teljes mértékben eltér az igazságtól, az azt jelenti, hogy alapvetően eloszlattad az adott elképzelést. Ha nem keresed az igazságot, ha nem veted össze az elképzelést Isten szavaival, akkor nem leszel képes tisztán látni, hogy miért is helytelen, és így nem leszel képes teljes mértékben feladni azt; még ha tudod is róla, hogy elképzelés, akkor sem feltétlenül leszel képes egészen elengedni. Ilyen körülmények közepette, amikor az elképzeléseid ütköznek Isten követelményeivel, és – még ha fel is ismered talán, hogy tévesek az elképzeléseid – még mindig ragaszkodik hozzájuk szíved, valamint biztosan tudod, hogy az elképzeléseid ellentétesek az igazsággal, de a szívedben még mindig azt hiszed róluk, hogy fenntarthatóak, akkor nem olyasvalaki leszel, aki érti az igazságot, a hozzád hasonló embereknek pedig nincs belépésük az életbe, és az érettségnek is híján vannak. Különösen érzékenyen érinti például az embereket a saját sorsuk és rendeltetési helyük kérdése, valamint az, ha változtatnak a kötelességükön, és ha mást bíznak meg helyettük a kötelességük végzésével. Egyesek gyakran vonnak le elhamarkodottan téves következtetéseket az ilyen dolgokkal kapcsolatban, azt gondolva, hogy amint mást bíznak meg helyettük a kötelességük végzésével, és amint nincs többé státuszuk, vagy ha Isten azt mondja, hogy nem kedveli vagy nem akarja őket többé, akkor számukra vége mindennek. Erre a következtetésre jutnak. Ezt gondolják: „Nincs értelme hinnem Istenben, Isten nem akar engem, már eldőlt a sorsom, akkor minek éljek ezek után?” Mások, hallván e gondolatokat, észszerűnek és becsülendőnek találják azokat – de miféle gondolkodás ez valójában? Istennel szembeni lázadó mivolt, önmaguk átadása a kétségbeesésnek. Miért adják át magukat a kétségbeesésnek? Azért, mert nem értik Isten szándékait, nem képesek tisztán látni, hogy miként menti meg Isten az embereket, és nincs igaz hitük Istenben. Tud róla Isten, amikor az emberek átadják magukat a kétségbeesésnek? (Igen.) Isten tud róla, és akkor vajon hogyan kezeli az ilyen embereket? Az emberek kialakítanak magukban valamiféle elképzelést és ezt mondják: „Isten olyan fájdalmasan magas árat fizetett az emberért, annyi munkát végzett el minden egyes emberért, annyi erőfeszítést tett, nem könnyű Istennek kiválasztania és megmentenie egy embert. Istennek nagyon fáj, ha valaki átadja magát a kétségbeesésnek, és Isten mindennap abban reménykedik, hogy képes lesz az illető összeszedni magát.” Felszínes szinten ez a jelentés, de valójában ez is egy emberi elképzelés. Isten egy bizonyos módon viszonyul az ilyen emberekhez: ha átadod magad a kétségbeesésnek, és nem próbálsz meg előrehaladni, Ő meg fogja engedni neked, hogy te magad válassz; nem kényszerít rá, hogy az akaratod ellenére tégy bármit is. Ha ezt mondod: „Még mindig vágyom arra, hogy egy teremtett lény kötelességét teljesítsem, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek azért, hogy úgy gyakoroljak, ahogyan Isten kéri, és hogy eleget tegyek Isten szándékainak. Használni fogom valamennyi ajándékomat és adottságomat, és ha nem vagyok képes semmire, akkor megtanulom alávetni magam és engedelmesnek lenni; nem fogom feladni a kötelességemet”, akkor Isten ezt mondja: „Ha hajlandó vagy így élni, akkor folytasd a követést, de úgy kell tenned, ahogy Isten kéri; az Isten által megkövetelt normák és az Ő alapelvei nem változnak meg.” Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy csak magukat képesek elhagyni az emberek; Isten soha nem hagy el senkit. Aki csak képes végül üdvösséget nyerni és meglátni Istent, aki csak normális kapcsolatot alakít ki Istennel, és aki csak Isten elé tud járulni, az nem azt követően képes ezt elérni, hogy egyetlen egy alkalommal kudarcot vallott, vagy megmetszették, és nem is azután, hogy egyetlen egyszer megítélték és megfenyítették. Péternek több százszor volt része finomításban, mielőtt tökéletesé lett volna. Azok közül, akik a munkavégzés után mindvégig megmaradnak, egyetlen egy sem lesz majd, aki mindössze nyolcszor vagy tízszer élt volna át próbatételt és finomítást, mielőtt elérte a véget. Függetlenül attól, hogy hányszor tesznek próbára és finomítanak valakit, vajon nem Isten szeretete ez? (De igen, az.) Ha képes vagy meglátni Isten szeretetét, akkor képes leszel megérteni Istennek az emberhez való viszonyulását.

Vannak emberek, akik Isten szavait olvasva és látva, hogy Isten elítéli az embereket a szavaiban, elképzeléseket alakítanak ki, és úgy érzik, hogy ellentétbe kerültek Istennel. Azt mondják például Isten szavai, hogy nem fogadod el az igazságot, ezért Isten nem kedvel vagy nem fogad el téged, hogy gonosztevő vagy, antikrisztus vagy, hogy Isten dühös lesz, ha csak rád néz, és hogy nem akar téged. Az emberek elolvassák ezeket a szavakat és ezt gondolják: „Ezek a szavak nekem szólnak. Isten elhatározta, hogy nem akar engem, és mivel elhagyott engem, én sem fogok többé hinni Benne.” Vannak, akik Isten szavait olvasva gyakran alakítanak ki elképzeléseket és félreértéseket, mivel Isten felfedi az emberek romlott állapotát és az embereket elítélő dolgokat mond. Az emberek negatívvá és gyengévé válnak, azt gondolván, hogy őket célozták meg Isten szavai, hogy Isten lemondott róluk és nem fogja megmenteni őket. Annyira negatívvá lesznek, hogy könnyekre is fakadnak, és nem akarják többé Istent követni. Ez valójában Isten félreértése. Ha nem érted Isten szavainak az értelmét, ne próbáld meg körülhatárolni Istent. Nem tudod, miféle embert hagy el Isten, vagy hogy milyen körülmények között mond le emberekről, sem azt, hogy milyen körülmények között tesz félre embereket; mindezeknek alapelvei és kontextusai vannak. Ha nem látod át teljes egészében ezeket a részletes dolgokat, nagyon hajlamos leszel a túlérzékenységre, és egyetlen Isten által kimondott szó alapján fogod körülhatárolni magadat. Hát nem problémás ez? Amikor Isten megítél embereket, főként mely aspektusukat ítéli el? Isten az emberek romlott beállítottságait és romlott esszenciáit ítéli meg és fedi fel, a sátáni beállítottságukat és sátáni természetüket ítéli el, az Istennel szembeni lázadásuk és szembeszegülésük különféle megnyilvánulásait és magatartásformáit ítéli el, amiatt ítéli el őket, hogy képtelenek alávetni magukat Istennek, hogy folyton szembeszegülnek Istennel, és hogy mindig saját motivációik és céljaik vannak – de az ilyesfajta elítélés nem azt jelenti, hogy Isten elhagyta volna a sátáni beállítottságú embereket. Ha ez nem világos a számodra, akkor nincs felfogóképességed, amitől olyan leszel kissé, mint a mentális betegségben szenvedő emberek: folyton gyanakszol mindenre, és félreértelmezed Istent. Az ilyen emberek híján vannak az igaz hitnek, hogyan tudnák akkor mindvégig követni Istent? Amikor egyetlen elítélő kijelentést hallasz Istentől, azt gondolod, hogy akiket egyszer elítélt Isten, azokat el is hagyta, és már nem fogja megmenteni őket, emiatt pedig negatívvá válsz, és átadod magad a kétségbeesésnek. Ez Isten félreértelmezése. Isten valójában nem hagyta el az embereket. Ők értelmezik félre Istent és hagyták el saját magukat. Nincs kritikusabb fontosságú dolog annál, amikor az emberek elhagyják magukat, amint az az Ószövetség szavaiban is beteljesedik: „A bolondok meghalnak esztelenségük miatt” (Példabeszédek 10:21). Nincs ostobább viselkedés, mint amikor az emberek átadják magukat a kétségbeesésnek. Néha olvasod Istennek azokat a szavait, amelyek látszólag körülhatárolják az embereket; valójában ezek senkit sem jellemeznek, hanem Isten szándékait és véleményeit fejezik ki. Ezek az igazság és alapelv szavai, senkit sem határolnak körül. Azok a szavak, amelyeket a harag és a düh idején mondott ki Isten, Isten természetét is tükrözik; ezek a szavak az igazságot jelentik, továbbá az alapelvbe is beletartoznak. Az embereknek meg kell ezt érteniük. Isten azzal a céllal mondja ezt, hogy az emberek megérthessék az igazságot, és megérthessék az alapelveket; egyáltalán nem azért, hogy bárkit is körülhatároljanak. Semmi köze ennek az emberek végső rendeltetési helyéhez és jutalmához, és még kevésbé az emberek végső büntetéséhez. Mindössze az emberek megítélése és megmetszése céljából hangzottak el e szavak; az elvárásait nem teljesítő emberekkel szembeni haragjából fakadóan szólta Isten e szavakat, azért, hogy felébressze és ösztönözze az embereket, és ezek Isten szívéből jövő szavak. Egyesek mégis összeomlanak és elhagyják Istent egyetlen Istentől származó, elítélő kijelentés miatt. Az ilyen emberek nem tudják, mi a jó nekik, ellenállnak az észérveknek, egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Egyesek egy ideig gyengének érzik magukat, azután pedig ismét Isten elé járulnak, ezt gondolván: „Ez nem helyes, továbbra is Istent kell követnem és meg kell tennem, amit Isten megkövetel. Ha nem követem Istent és nem teljesítem jól a kötelességemet, akkor értéktelen lesz az életem. Istent kell követnem ahhoz, hogy értelmes életet éljek.” És vajon miként követik Istent? Meg kell tapasztalniuk Isten munkáját. Ha valaki csak mondja, hogy hisz Istenben, de nem tapasztalja meg Isten munkáját, az nem Isten követése. Ha valaki korábban nem teljesítette hűségesen a kötelességét, és nem volt hajlandó elfogadni, hogy egy kicsit megmetsszék, azzal vajon olyan hozzáállás tanúsított, amelyet Isten munkájának elfogadásakor tanúsítania kell az embernek? A metszés elfogadásának a hiánya és az állandó panaszkodás egy kis szenvedés esetén – miféle beállítottság ez? Az embernek el kell gondolkoznia magán és meg kell látnia, hogy mit követel meg Isten, valamint úgy kell tennie, ahogyan azt Isten megköveteli. Ha Isten azt mondja, hogy nem vagy elég jó, akkor nem vagy elég jó, és nem szabad az elképzeléseid és a képzelődéseid alapján körülhatárolnod a dolgokat vagy szembeszegülnöd Istennel; alá kell vetned magadat és el kell ismerned, hogy nem vagy elég jó. Nincs vajon akkor utad a gyakorláshoz? Vajon még akkor is el tudja hagyni valaki Istent, ha képes gyakorolni az igazságot és alávetni magát Istennek? Nem, nem tudja. Időnként azt hiszed, hogy Isten lemondott rólad, holott valójában nem mondott le rólad, hanem csak félretesz, hogy elgondolkozhass magadon. Lehet, hogy utálatosnak talál téged Isten, és nem kíván törődni veled, de igazából nem hagyott el téged. Vannak, akik igyekeznek teljesíteni a kötelességüket Isten házában, de az esszenciájuk és a bennük megnyilvánuló különféle dolgok miatt úgy látja Isten, hogy egyáltalán nem szeretik és nem fogadják el az igazságot, így ténylegesen elhagyja őket; ők valójában nem voltak kiválasztva, hanem mindössze szolgálatot végeztek egy ideig. Olyanok is vannak közben, akiknek az esetében minden Tőle telhetőt megtesz Isten azért, hogy fegyelmezze, fenyítse és megítélje, sőt, el is ítélje és meg is átkozza őket, s eközben olyan módokon kezeli őket, amelyek ellentétesek az emberi elképzelésekkel. Egyesek nem értik Isten szándékát és azt gondolják, hogy Isten pikkel rájuk és ártani akar nekik. Azt gondolják, nincs semmi méltóság az Isten előtti életben, nem szeretnének tovább ártani Istennek, és elhagyják az egyházat. Sőt, azt gondolják hogy okkal teszik ezt, és ily módon hátat fordítanak Istennek, pedig valójában nem hagyta el őket Isten. Az ilyen embereknek fogalmuk sincs Isten szándékáról. Valamelyest túl érzékenyek, és egészen addig elmennek, hogy lemondanak Isten üdvösségéről. Vajon valóban van lelkiismeretük? Van olyan, hogy Isten kerüli az embereket, és olyan is, hogy félreállítja őket egy időre, hogy elgondolkozhassanak magukon, de ezzel még nem hagyta el őket, hanem lehetőséget ad nekik a bűnbánatra. Isten csak a sok gonosztettet elkövető gonosz embereket, az álhívőket és az antikrisztusokat hagyja el igazán. Némelyek ezt kérdezik: „Úgy érzem, híján vagyok a Szentlélek munkájának, és már régóta a Szentlélek megvilágosodása nélkül élek. Vajon elhagyott engem Isten?” Ez egy félreértés. Van itt egy beállítottsággal kapcsolatos probléma is: az emberek túlságosan érzelmesek, mindig a maguk érvelését követik, mindig akaratosak, és híján vannak a racionalitásnak – nem a beállítottsággal kapcsolatos probléma ez vajon? Azt mondod, hogy Isten elhagyott téged, hogy nem fog téged megmenteni, vagyis hogy meghatározta a sorsod? Isten mindössze néhány dühös szót intézett hozzád. Hogyan mondhatnád azt, hogy Ő lemondott rólad, hogy nem akar téged többé? Vannak alkalmak, amikor nem érzed a Szentlélek munkáját, de Isten nem fosztott meg téged attól a jogtól, hogy olvasd a szavait, és a sorsodat sem határozta meg, valamint az üdvösséghez vezető utadat sem vágta el – akkor mi miatt vagy annyira zaklatott? Rossz állapotban vagy, probléma van az indítékaiddal, gondok vannak a gondolkodásoddal és a nézőpontoddal, kifordult a helyéből a lelkiállapotod – de mégsem próbálod az igazság keresésével orvosolni ezeket a dolgokat, hanem helyette folyamatosan félreértelmezed Istent és panaszkodsz Őrá, valamint Istenre hárítod a felelősséget, sőt, még ezt is mondod: „Isten nem akar engem, úgyhogy nem hiszek többé Benne.” Vajon nem irracionálisan viselkedsz ekkor? Nem észszerűtlen a viselkedésed? Az ilyesfajta ember túlságosan érzelmes, nincs semmi esze, és ellenáll minden észérvnek. A legkevésbé sem valószínű, hogy elfogadja az igazságot, és nagyon nehéznek fogja találni az üdvösség elnyerését.

Jegyezd meg ezeket a szavakat: Péter azáltal vált tökéletessé, hogy több száz alkalommal volt része finomításban. A ti elképzeléseitek és képzelődéseitek szerint az volt a több száz alkalommal történő finomítás, hogy kimondhatatlan nehézségekkel teli, látványos életet élt, és végül fejjel lefelé keresztre feszítették. Pedig nem így van; ez emberi elképzelés csupán. Miért mondom azt, hogy ez emberi elképzelés? Azért, mert az emberek nem értik, mik az Istentől származó megpróbáltatások, és hogy minden megpróbáltatást Isten keze rendez el és visz véghez; az emberek nem értik ezt a „több száz alkalmat”, sem azt, hogy miért finomította Isten több száz alkalommal Pétert, hogy miként jutott el Péter „több száz alkalomig”, vagy hogy mi volt az eredendő oka – az emberek nem tudják ezeket a dolgokat, hanem helyette folyton a maguk elképzeléseire és képzelődéseire hagyatkoznak a dolgok megértéséhez, minek eredményeképpen félreértik Istent. Az emberek képtelenek megérteni Isten bizonyos szavait, amelyeket még nem tapasztaltak meg. Ha a való életben Isten mindenkit megáldana, mindenkinek utat mutatna és nyugodtan szólna hozzá, akkor a megpróbáltatások örökre üres szavak lennének csupán az emberek számára, nem többek puszta szónál, meghatározásnál vagy fogalomnál. Isten azonban gyakran végzi benned ezt a munkát: egyszer megbetegít, máskor úgy intézi, hogy valami kellemetlen dologgal találkozz, s ettől elbátortalanodj és elgyengülj, megint máskor nehéz helyzetbe hoz, amivel nehezen tudsz megbirkózni, és nem tudod, mit lenne helyes tenned – mik ezek a dolgok a számodra? Amikor sor kerül mindezekre a kellemetlen dolgokra – szenvedésekre, nehézségekre vagy viszontagságokra, sőt akár a Sátán kísértéseire is –, s te képes vagy mindig úgy kezelni e kellemetlenségeket mint Isten-adta próbatételeket, amelyek mindegyike egy csupán a „próbatételek százai” közül, valamint elfogadni azokat és keresni bennük az igazságot, akkor átalakuláson fog keresztülmenni az állapotod, és javulni fog a kapcsolatod Istennel. Ha azonban elutasítod a próbatételeket, amikor találkozol velük, és állandóan megpróbálsz elrejtőzni előlük, ellenállsz nekik és szembeszegülsz velük, akkor a „próbatételek százai” kifejezés örökre üres szó lesz csupán a számodra, ami sosem fog beteljesedni. Valaki például rossz hozzáállást táplál irántad, te pedig – nem is tudva az okát – boldogtalannak érzed magad. Ha forrófejűséggel és a testedben élsz, akkor van rá kifogásod, hogy te magad is kellemetlenül viselkedj az illető irányában – szemet szemért, fogat fogért. Ám ha Isten előtt élsz, és szeretnéd elfogadni, hogy Isten tökéletesítsen és megmentsen, akkor Istentől való próbatételként kell kezelned és el kell fogadnod mindazt, amivel találkozol; valójában ez egyike azoknak a módoknak, ahogyan Isten tesztel téged. A beszélgetésünknek köszönhetően most már sokkal inkább felszabadultan és megkönnyebbülve érzitek magatokat a szívetekben? Ha képesek vagytok e szavaknak megfelelően gyakorolni, vessétek össze a viselkedéseteket és a nézeteiteket ezekkel a szavakkal, és akkor ez nagyban segíteni fog nektek, amikor arra kerül a sor, hogy alávessétek magatokat Isten irányításainak és rendeléseinek a mindennapi életetek során.

Melyek az Istenben való hittel kapcsolatos emberi elképzelésekről szóló mai beszélgetésünk fő aspektusai? Az egyik az emberek külsődleges viselkedésének aspektusa, amikor olyan hamisan, kifinomultan és előkelősködve cselekszenek, mint a farizeusok; egy másik aspektus az élelem, a ruházkodás, a lakhatás és az utazás aspektusa; megint másik az, ahogyan az Istenben való hitet értelmezik az emberek, azt gondolva, hogy ha hisznek Istenben, akkor áldottnak kell lenniük és előnyöket kell élvezniük. Mit tapasztalt Jób ezzel az aspektussal kapcsolatban? Amikor megpróbáltatások érték, meg tudta állapítani róluk, hogy Istentől származnak, hogy ő semmi rosszat nem tett, és hogy ez nem büntetés volt Isten részéről, hanem próbára tette vele Isten, miközben a Sátán megkísértette – Jób így értelmezte a megpróbáltatást. És miként értelmezték vajon Jób barátai? Ők azt hitték, hogy bizonyosan azért sújtotta Jóbot ez a csapás, mert valami rosszat tett és megsértette Istent. Az, hogy képesek voltak így gondolkodni, azt mutatja, hogy elképzeléseket tápláltak magukban az Istenben való hittel kapcsolatban. Miért tért el Jób értelmezése a többiekétől? Azért, mert Jób világosan látta, hogy mi történik, így nem voltak elképzelései vele kapcsolatban. Miközben Isten végezte a munkáját Jóbban, Jób tapasztalatot szerzett és megismerte Isten munkáját, ezek az emberi elképzelések és elgondolások pedig nem voltak többé megtalálhatók benne. Így aztán félreértette-e Jób, amikor lesújtott rá Isten keze? (Nem.) Nem értette félre, így nem panaszkodott; nem értette félre, így nem lázadozott; nem értette félre, így képes volt igazán alávetni magát. Vajon nem így helyes? (De igen.) Miért így helyes? Ha az emberek áment mondanak a szívükben Isten szavaira, ha a pozitív dolgok valóságának tekintik Isten szavait, helyesnek, a normának, a legfeljebbvaló dolognak és a gyakorlatba ültetendő alapelveknek tartva azokat, akkor alá fogják vetni magukat és nem lesznek félreértéseik. Mindig van egy kifejeződése annak, amikor az emberek félreértéseket alakítanak ki az Isten által kimondott szavakkal vagy Isten cselekedeteivel kapcsolatban; mi ez a kifejeződés? (Nem hajlandóak elfogadni azokat.) És mi rejlik annak a hátterében, hogy nem hajlandóak elfogadni Isten szavait és cselekedeteit? Az, hogy megvannak a maguk elgondolásai, és ezek az elgondolások ellentmondásban állnak és ütköznek Isten szavaival, és azután félreértéseket és elképzeléseket alakítanak ki az emberek Istennel kapcsolatban, és azt hiszik, hogy amit Isten mond, az nem feltétlenül helytálló. Még ha látszólag el is fogadják Isten szavait az emberek, néha az is csak tettetés, nem pedig valódi elfogadás. Az embernek az igazság keresése által teljes mértékben Isten szavaival és követelményeivel összhangban kell gondolkodnia, és egyet kell értenie Isten szavaival a szívében, és csak azután lehet Istennel összeegyeztethető valaki. Ha nem fogadod el a szívedben, hanem félreérted ezeket a dolgokat, sőt, még szembe is szegülsz velük és ellenállsz nekik, akkor ez azt mutatja, hogy van valami benned. Ha képes vagy elemezni ezt a dolgot magadban és keresni az igazságot, akkor eloszlathatók az elképzeléseid; ha eltorzult a megértésed, ha nincs lelki megértésed, vagy ha nincs felfogóképességed, ha egyszerűen képtelen vagy összevetni az elképzeléseidet Isten szavaival, képtelen vagy megismerni és boncolgatni azokat, és nem vagy tudatában, amikor elképzelések merülnek fel benned, akkor nem lehet majd eloszlatni az elképzeléseidet. Egyesek tökéletesen jól tudják, hogy elképzeléseket táplálnak a szívükben Istennel kapcsolatban, mégis azt mondják, hogy nincsenek elképzeléseik, mert félnek, hogy ha felszólalnak, akkor elvesztik a hitelüket, és le fogják nézni őket. Ha valaki ezt kérdezi tőlük: „Ha nem értetted félre Istent, akkor hogyan lehet, hogy nem tudsz alávetni magad Neki?”, akkor ezt felelik: „Nem tudom, hogyan gyakoroljak.” Milyen megnyilatkozás ez? Ha nincs lelki megértésed, ha nem vagy képes a tisztánlátásra, és nem tudod, hogyan gondolkozz el magadon, amikor problémád van, akkor nem leszel képes eloszlatni az Istennel kapcsolatos elképzeléseidet vagy félreértéseidet. Amikor olyan dolgok történnek, amelyek nincsenek összefüggésben az elképzeléseiddel, nagyon nyugodtnak érzed magad, és nem látszik, hogy bármiféle problémád lenne. De abban a pillanatban, amint az elképzeléseidet érintő dolog történik, feltámadnak benned az Istennel ellentétes érzések. Hogyan nyilvánul meg ez az ellentét? Olykor talán neheztelést érzel, és ahogy telik-múlik az idő, de ez az érzés nem kerül eloszlatásra, úgy még inkább elmélyülnek az Istennel kapcsolatos félreértéseid, növekszik romlott beállítottságod, és hangoztatni kezded az elképzeléseidet, valamint elkezded megítélni Istent. Abban a pillanatban, ahogy megítéled Istent, már nem gondolkodás- vagy viselkedésbeli problémáról van szó, hanem egy sátáni beállítottság feltárulásáról. Ha valaki puszta tudatlanságból mutat némi ellentétet vagy az alávetettség hiányát, azt nem ítéli el Isten; ha valaki a beállítottságából eredően közvetlenül ellentétbe kerül Istennel, és ha szándékosan teszi ezt, akkor ez problémát fog okozni a számára, és akkor az illető szembeszegül Istennel. Amikor valaki szándékosan szembeszegül Istennel, az sértés Isten természete ellen. Ezért aztán, ha elképzeléseik vannak az embereknek, akkor el kell oszlatniuk azokat; csak az elképzeléseik eloszlatása után lesznek képesek a közöttük és Isten között fennálló félreértéseket is eloszlatni, Istennek igazán alávetni magukat pedig azután tudnak csak, hogy a közöttük és Isten között fennálló félreértéseket már eloszlatták. Egyesek ezt mondják: „Nincsenek elképzeléseim, a közöttem és Isten között fennálló félreértések pedig már el lettek oszlatva. Nem tudok több ilyenről.” Elég ez vajon? Az elképzelések eloszlatásának nem csupán maga az elképzelések eloszlatása a célja, hanem inkább az, hogy az ember Isten követelményeinek és az igazságnak megfelelően gyakoroljon, elérje az Istennek való alávetettséget és eleget tegyen Istennek. Némelyek ezt mondják: „Ha nincsenek félreértéseim Istennel kapcsolatban, akkor ez elég, minden rendben lesz, és én biztonságban leszek.” Ez nem az igazság gyakorlatba ültetése, és nem is igazi alávetettség – még mindig nem lett megoldva a probléma. Ha valóban meg lenne oldva a probléma, akkor nem csak hogy nem lennének félreértéseik az embereknek Istennel kapcsolatban, hanem azt is tudnák, hogy mit követel meg Isten, és hogy mik a szándékai a velük történő dolgokban. Nem csupán a saját elképzeléseiket lennének képesek elemezni, hanem másoknak is segíteni tudnának, akinek elképzeléseik vannak, hogy megtanulhassák, hogyan keressék az igazságot, hogy képesek legyenek gyakorolni az igazságot és megfelelni Isten követelményeinek. Vajon nem lennének akkor összhangban Isten szándékaival? Az elképzelések eloszlatásának végső célja Isten szándékainak a megértése és az igazságvalóságba történő belépés – ez kulcsfontosságú. Azt mondod, nem alakítottál ki félreértéseket Istennel kapcsolatban, akkor tehát érted az igazságot? Ha nem érted az igazságot, akkor még ha nincsenek is elképzeléseid vagy félreértéseid Istennel kapcsolatban, akkor sem olyasvalaki vagy, aki aláveti magát Istennek. Ha nincsenek félreértéseid, az még nem jelenti azt, hogy érted Istent, és még kevésbé jelenti azt, hogy képes vagy alávetni magad Neki. Amikor minden jól megy, akkor az embereknek nincsenek elképzeléseik és félreértéseik Istennel kapcsolatban, de ezt nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne lennének elképzeléseik vagy félreértéseik Istennel kapcsolatban. Ha történik velük valami, ami a személyes érdekeiket érinti, akkor természetszerűleg felmerülnek az elképzeléseik, és félreértéseket alakítanak ki Istennel kapcsolatban, sőt panasznak is hangot adnak. Vajon képesek az emberek alávetni magukat Istennek, amikor olyan nagyon fontosnak tartják a személyes érdekeiket? Miért van az, hogy amikor a személyes érdekeit érintő dolog történik valakivel, akkor mindjárt elképzelései és félreértései merülnek fel, és az illető lázadni kezd Isten ellen és szembeszáll Vele? Így van ez a sátáni természetű és sátáni beállítottságú emberekkel. Amint történik valami, ami a személyes érdekeiket érinti, máris képtelenek többé aláveti magukat Istennek, és akkor sem tudják aláveti magukat Istennel, amikor olyan dolog történik, ami ütközik a saját elképzeléseikkel és képzelődéseikkel. Az emberek Istennel kapcsolatos elképzelései és félreértései a helyzetüktől függően merülnek fel. Ha nem képesek keresni és elfogadni az igazságot, akkor soha nem lesznek eloszlatva az elképzeléseik, az Istennel való kapcsolatuk pedig sosem lesz újra normális. Azokat, akik elképzeléseket táplálnak magukban, de nem keresik az igazságot az eloszlatásuk végett, nem fogja megmenteni Isten, akárhány éve hisznek is Benne.

Az, hogy Isten megmenti az embert, nem üres beszéd csupán. Isten azért mondja ki mindezeket az igazságokat, hogy foglalkozzon a romlott emberiség azon különböző dolgaival, amelyek ellentétben állnak az igazsággal – az emberek elképzeléseivel, képzelődéseivel, ismereteivel, filozófiáival, hagyományos kultúrájával, és így tovább. Ezeknek a dolgoknak az elemzésén keresztül lehetővé teszi az ember számára annak megértését, hogy mi számít pozitív dolognak, mi számít negatív dolognak, mely dolgok valók Istentől, mely dolgok valók a Sátántól, hogy mi az igazság, és hogy mi a Sátán filozófiája és logikája. Amikor az emberek annak tudják látni ezeket a dolgokat, amik azok valójában, akkor természetszerűleg az élet helyes útjára törekvést fogják választani, és képesek az igazságot gyakorolni, úgy cselekedni, ahogyan Isten kéri, és tisztán látni a negatív dolgokat. Ez az, amit Isten az embertől kér, így ez az a norma is, amelyen keresztül Isten tökéletesíti és megmenti az embereket. Némelyek ezt mondják: „Isten elemzi az emberi elképzeléseket, de nekem nincsenek elképzeléseim. Azok, akiknek vannak elképzeléseik, általában ravasz, öreg rókák, vagy pedig teológusok és farizeusok. Én nem olyan vagyok, mint ők.” Mi a probléma azzal, hogy képesek ilyet mondani? Nem ismerik magukat. Nem számít, hogyan kerül közlésre az igazság, nem alkalmazzák magukra, azt gondolván, hogy ők nem olyanok. Ez tudatlanság a részükről, és nincs lelki megértésük. Ti képesek lennétek így gondolkodni? Ma a legtöbb ember nem így gondolkodik. Amikor valaki már Isten sok szavát ette és itta és meg tud érteni néhány igazságot, akkor képes tisztán látni azt, hogy mindenkinek vannak elképzelései és képzelődései, és hogy mindenkinek vannak romlott beállítottságai. Nincs semmi szégyenletes ezeknek a dolgoknak az elemzésében; azonkívül, miután elemezték ezeket, úgy hiszik az ilyen emberek, hogy ennek segítségével mások is tisztánlátásra jutnak majd, ők maguk pedig növekedni fognak és képesek lesznek gyorsabban megérteni az igazságot. Ezért aztán mindannyian képesek nyíltan elemezni magukat. Mi a célja az elképzelések elemzésének? Ezeknek az elképzeléseknek a félretétele, az ember és Isten közti félreértésekkel való foglalkozás, hogy azután képesek legyenek az emberek arra összpontosítani, hogy mit kér Isten az embertől, megtudni, hogyan lépjenek rá az üdvösség útjára, valamint azt is, hogy mit tegyenek az igazság gyakorlásához. Ha gyakran gyakorolnak így, végül el fogják érni a kívánt hatást: az egyik aspektus az, hogy az emberek meg fogják érteni Isten szándékait és képessé válnak arra, hogy alávessék magukat Istennek, míg a másik aspektus az, hogy meglesz az ahhoz szükséges immunitásuk, hogy sok negatív dolgot elutasítsanak és ellen tudjanak állni azoknak, így például az elvetemült elképzeléseknek és képzelődéseknek, valamint az ismeretből eredő dolgoknak. Amikor egy vallásos értelmiségivel, egy teológussal vagy egy vallásos lelkésszel vagy vénnel találkozol, velük beszélgetve átláthatsz rajtuk, és az igazság segítségével meg tudod cáfolni a tömérdek elképzelésüket, képzelődésüket, eretnekségüket és tévedésüket. Ez azt mutatja, hogy képes vagy azonosítani a negatív dolgokat, hogy megértettél néhány igazságot, hogy birtokában vagy bizonyos érettségnek, és hogy nem ijedsz meg, amikor ezekkel a vallásos vezetőkkel és alakokkal szembesülsz. Az ismeret, a tanulás és a filozófiák, amelyekről beszélnek – de még az ideológiáik és az elméleteik is mind –, tarthatatlanok, hiszen te már átláttál a vallásos szavakon és doktrínákon, elképzeléseken és képzelődéseken, és többé nem tudnak félrevezetni téged ezek a dolgok. Ti azonban még nem jutottatok el idáig. Megijedtek, amikor ezekkel a vallásos csalókkal és farizeusokkal vagy bárki olyannal találkoztok, akinek van egy kis státusza; tudjátok, hogy amit mondanak, az nem igaz, hanem ismeretből eredő elképzelésekből és képzelődésekből áll, de nem tudjátok, miként tagadjátok meg, vagy hogy honnan kiindulva kezdjétek elemezni, és azt sem, hogy mely szavakkal leplezzétek le ezeket az embereket. Nem azt mutatja ez, hogy még mindig nem értettétek meg az igazságot? (De igen.) Fel kell tehát vérteznetek magatokat az igazsággal, és ha már megértettétek az igazságot, akkor képesek lesztek elemezni magatokat, és tudni fogjátok, hogy miként lássátok tisztán az embereket. Ha már megértettétek az igazságot, akkor képesek lesztek tisztán látni másokat, de ha nem értitek az igazságot, akkor sosem fogjátok tudni tisztán látni őket. Ahhoz, hogy átlássatok az embereken és dolgokon, értenetek kell az igazságot; ha nem az igazság az alapotok és az életetek, akkor semminek nem lesztek képesek a mélyére látni.

Amikor az emberek már eloszlattak különféle elképzeléseket és képzelődéseket, akkor van ismeretük és tapasztalatuk Isten szavaival kapcsolatban, és ezzel egyidejűleg Isten szavainak a valóságába is beléptek. Az Isten szavai valóságába történő belépés folyamán egyenként eloszlanak az emberekben felmerülő különféle elképzelések és képzelődések, és megváltozik az emberek ismerete Isten munkájával, Isten esszenciájával és Istennek az emberek iránti különböző hozzáállásaival kapcsolatban. Hogy jön létre ez a változás? Akkor történik meg, amikor az emberek félreteszik a különféle emberi elképzeléseiket és képzelődéseiket, amikor félreteszik az ismeretből, filozófiából, hagyományos világi kultúrából fakadó különféle elgondolásokat és látásmódokat, és az Istentől eredő és az igazsággal összefüggő különféle nézőpontokat fogadják el helyettük. Amikor az emberek az életükként fogadják el Isten szavait, Isten szavainak a valóságába is belépnek, és képesek különböző kérdéseket az igazság alapján mérlegelni és átgondolni, valamint az igazság segítségével megoldani dolgokat. Miután az emberek eloszlatták az Istennel kapcsolatos különféle elképzeléseiket és félreértéseiket, azonnal javítani tudnak az Istennel való kapcsolatukon, miközben – ezzel egyidejűleg – az életbe való belépéshez is kikövezik maguknak az utat. Vajon mi történik az Istenhez fűződő kapcsolatukkal, amikor elérik ezeket a változásokat? Teremtett lények és a Teremtő közti kapcsolattá válik. Az ilyen szintű kapcsolatokban nincs versengés, nincs próbára tétel, és nagyon kevés a lázadás; az emberek sokkal inkább alávetik magukat, megértőbbek, imádóbbak, hűségesebbek és becsületesebbek Isten iránt, és igazán félik Istent. Ez a változás következik be az emberek életében, miután eloszlatták az elképzeléseiket. Ha képesek vagytok elérni ezt a fajta változást, akkor hajlandóak vagytok eloszlatni az elképzeléseiteket? (Igen.) Csakhogy az emberi elképzelések eloszlatása nagyon fájdalmas folyamat. Az embereknek meg kell tagadniuk magukat, félre kell tenniük az elképzeléseiket, félre kell tenniük azokat a dolgokat, amelyeket igaznak hittek, félre kell tenniük azokat a dolgokat, amelyekre folyamatosan törekedtek, félre kell tenniük azokat a dolgokat, amelyeket helyesnek hittek, és amelyekre egész életükben törekedtek és vágyakoztak. Ez azt jelenti, hogy az embereknek fel kell lázadniuk önmaguk ellen, félre kell tenniük a Sátán világától tanult ismereteiket, filozófiáikat – sőt létezésük módját is –, és egy másfajta életmódra kell cserélniük ezeket, amelynek az igazság az alapja és a gyökere. Ily módon nagy szenvedést kell átélniük az embereknek. Az ilyen szenvedés nem feltétlenül testi betegség vagy a hétköznapi élettel járó viszontagság és nehézség, hanem abból is eredhet, amikor megváltoznak a szívedben a különböző dolgokkal és az emberiséggel kapcsolatos mindenféle nézetek, de akár az Istennel kapcsolatos ismereteid különböző aspektusainak a megváltozásából is fakadhat, ami a feje tetejére állítja a világról, az emberi életről, az emberiségről, sőt, az Istenről vallott ismereteidet és nézeteidet.

Az imént az Istenben való hittel kapcsolatos emberi elképzelésekről beszélgettünk, és több példát is hoztunk, hogy alapvető fogalmatok lehessen az igazságnak erről az aspektusáról. Ezt követően újra elgondolkodhattok rajta, és közösen beszélgethettek róla, következtetéseket vonhattok le, és fokozatosan átgondolhatjátok, megérthetitek és elemezhetitek az Istenben való hittel kapcsolatos különféle elképzeléseket, mielőtt lépésről-lépésre eloszlatnátok őket. Röviden: az embereknek sok elképzelésük és képzelődésük lehet az Istenben való hitről. Például amint nehézségek merülnek fel akár az életüket, a házasságukat, a családjukat vagy a munkájukat illetően, az emberek abban a pillanatban elképzeléseket alakítanak ki Istennel kapcsolatban, majd panaszkodnak rá és megítélik Őt, folyton ezt gondolva a szívükben: „Miért nem óv vagy áld meg engem Isten?” Ez pont olyan, mint amit a nem hívők is mindig mondanak: „A menny igazságtalan” és „a menny vak”; pedig nem véletlenül történnek ezek a dolgok. Amikor kényelmes és boldog az élet, soha egy szóval sem köszönik meg Istennek az emberek, sőt, még arra is képesek, hogy tagadják Istent és kétségbe vonják létezését. Amikor azonban beköszönt a katasztrófa, Istent teszik felelőssé érte, majd elkezdik megítélni Istent és káromlást szólni ellene. Egyesek egyenesen azt gondolják, hogy nem kell többé tanulniuk vagy dolgozniuk semmit, ha egyszer hisznek Istenben, hogy Isten mindent elkészít majd a számukra, amikor eljön az idő, és hogy ha bármilyen nehézségük adódik, imádkozhatnak Istenhez és Rá bízhatják a dolgot, Ő pedig majd megoldja nekik. Azt hiszik, hogy ha megbetegednek, Isten meg fogja gyógyítani őket, hogy ha katasztrófa sújt le rájuk, Isten megóvja majd őket, hogy amikor eljön Isten napja, mindannyian alakot váltanak, és hogy ha Isten jeleket és csodákat tesz, akkor minden rendben lesz – ezek emberi képzelődések és elképzelések. Ami az emberek által elsajátítandó, kötelességekkel kapcsolatos szaktudást illeti: ezt aszerint kell elsajátítaniuk az embereknek, hogy mire van szükség a kötelességükhöz; ezt pragmatizmusnak és a megfelelő feladat iránti odaadásnak nevezzük; nem elég, ha csak álmodozik és a saját képzeletére hagyatkozik az ember. Azt kell megtenniük az embereknek, amit Isten megkövetel tőlük, vagyis az emberek által teljesítendő kötelességeket. Ezen egyáltalán nem lehet változtatni, és ezt lelkiismeretesen kell megközelíteni – ez van összhangban az igazsággal, és ezzel a szemléletmóddal kell viszonyulniuk az embereknek a kötelességükhöz. Ez nem egy elképzelés, hanem az igazság, és az, amit Isten megkövetel. Sokszor van olyan, hogy az Isten által tett dolgok nem egyeznek meg az emberek képzelődéseivel. Ha az emberek félre tudják tenni az elképzeléseiket, ha keresni tudják Isten szándékait és az igazságalapelveket, akkor képesek lesznek átmenni ezeken a dolgokon. Ha makacs vagy és konokul ragaszkodsz az elképzeléseidhez, akkor ez egyenértékű azzal, hogy nem fogadod el az igazságot, nem fogadod el a helyes dolgokat, és nem fogad el Isten követelményeit. Ha nem fogadod el az igazságot vagy a helyes dolgokat, akkor vajon nem lehetne azt mondani rád, hogy szembeszegülsz Istennel? Az igazság és a pozitív dolgok Istentől valók. Ha nem fogadod el őket, hanem az elképzeléseidhez ragaszkodsz helyettük, akkor egyértelműen szemben állsz az igazsággal. Itt most befejezzük az Istenben való hittel kapcsolatos emberi elképzelésekről szóló beszélgetésünket. Rajtatok áll, hogy saját magatokra alkalmazzátok azon alapelvek és szavak alapján, amelyekről ma itt beszélgettünk. Az emberek Istenben való hitével kapcsolatos elképzelések a leggyakoribbak és a legalapvetőbbek az elképzelések három típusa közül. Az ezen elképzelésekkel kapcsolatos igazságok nem annyira mélyrehatóak, így aztán könnyen eloszlathatók ezek az elképzelések.

Most a megtestesüléssel kapcsolatos emberi elképzelésekről fogunk beszélgetni; a megtestesüléssel kapcsolatban is sok elképzelésük van az embereknek. Ugye milyen sok képzelődésük van az embereknek, ha még nem látták a megtestesült Istent? Azt hiszik például, hogy a megtestesülésnek mindent világosan kell értenie és látnia. Röviden: azt gondolják, hogy Isten megtestesült testének rendkívül tökéletesnek kell lennie, hogy Ő túl jó a hozzájuk hasonlókhoz képest és hogy megközelíthetetlen. Amikor az emberek nem találkoztak még Istennel, akkor ezek az emberi képzelődések olyan elképzelések, amelyek a dolgokról alkotott megítélésük szerint vagy attól függően merülnek fel, hogy milyen ismerettel, vallásos hiedelmekkel és hagyományos kulturális oktatással rendelkeznek. Az Istennel való találkozást követően új elképzeléseket alakítanak ki az emberek: „Szóval így néz ki Krisztus. Így beszél, és ilyen a személyisége. Hogyan lehet más, mint amilyennek gondoltam? Az én istenemnek nem ilyennek kellene lennie.” Valójában az embereknek fogalmuk sincs arról, és nem tudják elmagyarázni, hogy milyennek kellene lennie Istennek. Miközben az emberek folyamatosan kialakítják magukban ezeket a nézeteket, közben rendre meg is tagadják és meg is metszik magukat, mert hiszik, hogy rossz dolog elképzeléseket és képzelődéseket táplálni, s hogy az Isten által tett dolgok helyesek, de még mindig nem tudják megérteni azokat. Folyamatosan a felszínre törnek az elképzeléseik, és csata dúl a szívükben, miközben így gondolkodnak: „Helyes, amit Isten tesz; nem szabadna elképzeléseket táplálnom.” De nem képesek teljes mértékben félretenni az elképzeléseiket, és még mindig nincsenek meggyőzve, ezért nincs béke a szívükben. Ezt gondolják: „Vajon emberi lény Ő, vagy Isten? Ha Isten, akkor nem annak néz ki, ha pedig emberi lény, akkor lehetetlen volna a számára, hogy ilyen sok igazságot kimondjon.” Itt megrekednek. Találni akarnak valaki mást, akivel beszélgethetnek, de nehezükre esik, hogy beszéljenek róla, félnek attól, hogy kinevetik őket, vagy hogy azt fogják mondani rájuk mások, hogy bolondok, hogy nincs hitük, vagy hogy eltorzult a megértésük, így nem tehetnek egyebet, mint hogy elnyomják magukban az érzéseiket. Mindenesetre, akár látta már valaki Istent, akár nem, ha elképzeléseket és félreértéseket alakít ki a szívében Istenről, akkor probléma van a megértésével. Isten azért fejez ki annyi igazságot és beszél igen világosan és érthetően ezekről a kérdésekről, hogy az embereket meg lehessen győzni a szívükben és a szó által. Amikor az emberek még mindig képesek elképzeléseket és félreértéseket kialakítani egy ilyen helyzetben, akkor ez többé nem olyan egyszerű probléma. Némelyeknek azért vannak elképzeléseik, mert nincs lelki megértésük; némelyeknek az eltorzult megértésük miatt vannak elképzeléseik; némelyek pedig azért alakítanak ki elképzeléseket, mert nem szeretik az igazságot, és egyáltalán nem értik az igazságot. Bárhogy legyen is, ha az emberek hiedelmei és elgondolásai nem igazodnak Isten szavaihoz, Isten munkájához és Isten esszenciájához, és ha akadályozzák az embereket abban, hogy Istenben higgyenek, hogy megismerjék Istent és alávessék magukat Isten munkájának, vagy egyébként olyan elképzeléseik és szemléletmódjaik lesznek miattuk, amelyekből adódóan megkérdőjelezik, félreértik vagy tagadják Istent, illetve ellenállnak Istennek, akkor ezek mind elképzelések, és mind szembemennek az igazsággal.

A következőkben néhány konkrét példát említve fogok beszélni hozzátok. Talán sokan vagytok, akik hallottatok Rólam szóló történeteket. Amikor épp csak elkezdtél hinni Istenben, vagy egy bizonyos helyzetben találtad magad, valaki talán mesélt neked valamilyen történeteket, amelyek érzelmekkel töltötték el a szívedet, vagy amelyek könnyekre fakasztottak. Például azt mondta valaki, hogy az egyik évben Újév napján mindenki más hazament, hogy otthon töltse az Újévet, miközben Krisztus egyedül járkált az utcán, szemben a széllel és a hóval, és nem volt hová hazamennie. Ez a történet rendkívül megindított némelyeket, és ezt mondták: „Igazán nehéz Istennek ide jönni és a világban élni! Olyan romlott az emberiség, és mindannyian elvetik Istent, és ezért szenved Isten ennyire. Úgy látszik, igaz, amit Isten mondott, miszerint »A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.« Valóra váltak ezek a szavak. Isten olyan nagy!” Azt hiszik, hogy ebből a történetből fakad Isten nagysága, és ezt a következtetést vonják le belőle. Miközben könnyekre fakadtatok, miután hallottátok ezt a történetet, azon elgondolkodtatok-e valaha is, hogy miért akarnak az emberek ilyen történeteket hallgatni? Miért érintik meg őket az ilyen történetek? Van az embereknek egyfajta elképzelésük Isten testéről, van egyfajta elvárásuk az Ő testével szemben, és van egyfajta normájuk, melynek alapján megmérik az Ő testét. Mi ez az elképzelés? Az, hogy ha Isten megtestesülve, azaz testben jön el, akkor szenvednie kell. Isten ezt mondta: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Ha nem váltak volna valóra ezek a szavak, ha nem ilyenek lennének az ember Fiának életkörülményei, és ha nem szenvedett volna ily módon, hanem helyette boldogságban lett volna része, akkor nem becsülnék Őt nagyra az emberek és nem éreznék motiváltnak magukat, s akkor nem akarnák teljesíteni a kötelességüket, és egy kicsit sem lennének hajlandóak szenvedni. Az emberek azt hiszik, hogy Istennek szenvednie kell, és hogy csakis szenvedve szolgálhat példaként és modellként az emberiség számára. Azt hiszik, hogy amikor Isten eljön a világba, nem élvezhet nagy gazdagságot és rangot – ezek a világhoz tartozó dolgok. Isten kifejezetten azért jött a világba, hogy szenvedjen, és csak a szenvedését követően érheti el, hogy az emberiség elnémuljon és meginduljon az Ő szenvedése láttán, és csodálja, majd azután kövesse is Őt. Ezt a fajta elképzelést táplálják az emberek Istennel kapcsolatban, ezért azonosulnak efféle történetekkel, és ezért tartják azokat könnyen elfogadhatónak. Szeretnétek tudni, hogy igaz-e vajon ez a történet? Azt remélitek, hogy igaz, vagy azt, hogy nem igaz? Nehezen tudtok válaszolni erre? Ha igaz volna, akkor az emberek úgy találnák, hogy nagyon is összhangban van a saját elképzeléseikkel; ha nem volna igaz, az vajon lerombolná a szívetek mélyén a hősiesség példaképét? Hatással volna ez rátok? Csapást jelentene a számotokra? Valójában nem fontos, hogy igaz-e vagy sem. Mi a fontos? Az emberi elképzelések elemzése. Mindenkinek van egy elképzelése és normája, amellyel a megtestesült Istent, az Ő életét, életkörülményeit, életminőségét, ételét, ruházatát, lakását és közlekedését méri, ez pedig nem más, mint hogy Istennek szenvednie kell, amikor eljön. Az is ott van továbbá az emberek szívében, hogy krisztusnak mindenképpen befolyásosnak, valamint imádatra, csodálatra és tiszteletre méltónak kell lennie: rendkívül gyorsan kell tudnia olvasni, és soha semmit sem szabad elfelejtenie, amire valaha is rávetette a tekintetét; kivételes, a normális emberek számára elérhetetlen képességekkel kell rendelkeznie, sőt, jeleket és csodákat is tudnia kell tenni, ami azután méltóvá teszi őt a követésre és „a hatalmas isten” megnevezésre. Ha beteljesülnének a való életben az emberek elképzelései és képzelődései, akkor nagyon energikusak és magabiztosak lennének a hitükben. Ha a valójában megtörténő dolgok nem egyeznek az elképzeléseikkel és a képzelődéseikkel, például azzal a nézettel, hogy a regnáló hatóságok még mindig üldözik Krisztust, akkor ezt gondolják az emberek: „Isten még most is az üldöztetés fájdalmától szenved – ez nem az a hős és szabadító, akit elképzeltem!” Azután pedig azt gondolják, hogy nem érdemes hinni Istenben. Vajon nem az elképzeléseik okozzák ezt? Hogyan alakulnak ki ezek az elképzelések? Az egyik aspektus az, hogy az emberek képzelődéseiből erednek, míg a másik aspektus az, hogy a híres és nagy emberek képe befolyásolja őket, minek következtében helytelenül definiálják Istent. Azt hiszik, egyszerű a híres és nagy emberek élete, hogy nekik 20-30 évig is elég egy fogkefe, és egy egész életen át megjavíthatnak és viselhetnek egyetlen ruhadarabot. Egyes híres és nagy emberek anélkül esznek, hogy bármi is kárba veszne, még a tányért is kinyalják, miután befejezték az étkezést, és a lehullott morzsákat is felszedegetik és megeszik, így rendkívüli benyomást keltenek az emberek szívében, akik azután e benyomások alapján mérik fel a megtestesült Istent. Ha a megtestesült Isten nem felel meg a benyomásaiknak, akkor elképzeléseket alakítanak ki, ám ha a megtestesült Isten tökéletesen megfelel a benyomásaiknak, akkor nem alakítanak ki elképzeléseket. Összhangban van vajon az igazsággal az, hogy ezekkel a dolgokkal vetik össze az emberek Krisztust? Összhangban vannak az igazsággal azok a dolgok, amelyeket a híres és nagy emberek tesznek? Vajon a szentek természetlényegével bírnak a nagy és híres emberek? Valójában mindnyájan démonok és ördögkirályok, és egyikük sem rendelkezik a normális emberi mivolt esszenciájával. Még ha emberi elképzelések alapján ítélve úgy tűnik is, mintha lennének érdemeik a természetlényegük és cselekedeteik tekintetében, valójában mindannyian ördögi és sátáni esszenciájúak. Nem Isten elleni káromlás vajon ördögök és sátánok képével összevetni a megtestesült Istent? A sátánok és az ördögök mindig a legjobbak önmaguk álcázásában. Minden, amit külsőleg mondanak és tesznek, összhangban van az emberek elképzeléseivel és képzelődéseivel, és mindig csak kellemesen hangzó dolgokat mondanak. Amit azonban a szívükben terveznek, és amit a színfalak mögött tesznek, az csupa szégyenletes ördögi dolog, és ha senki sem leplezi le, akkor elképzelni sem tudja ezeket senki. Amit a sátánok és az ördögkirályok szólnak, az mind képmutató és félrevezető, és az igazságot értő emberek némelyike képes lesz ezt tisztán látni. Egyesek folyton ördögök és nagy emberek képével vetik össze a megtestesült Istent, és ha nincs köztük egyezés, kényelmetlenül érzik magukat, elképzeléseket alakítanak ki, és sosem adják fel ezeket. Sok ilyen ember van? Bizonyosan sok van belőlük. Egyeseket még mindig az foglalkoztat, hogy vajon igaz volt-e vagy sem az a történet, amelyet az imént idéztem fel. Amikor először hallottam erről, nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Én, az érintett, nem tudok valamiről, ami állítólag Velem történt. Ez egy nagy vicc és egy nagy hazugság volt. Nem volt igaz. Abban a helyzetben, noha nem sok testvér fogadta el az új munkának ezt a szakaszát, mégiscsak voltak emberek, akik elfogadták, amikor Isten épp csak elkezdte kimondani a szavait. Sőt mi több, mindannyian Jézusban hívők voltak, akik elfogadták a munkának ezt a szakaszát. Mindannyian hajlandóak voltak szeretetet tanúsítani, és soha nem tudták volna becsukni az ajtót Krisztus előtt; egész biztos, hogy soha nem lettek volna képesek erre. Újévkor néhányan meghívtak Engem az otthonukba. Azonkívül, ennyi testvérrel vajon kinek az otthonába mehettem volna el úgy, hogy ott ne fogadjanak be? Az elhangzottak azt a látszatot keltették, mintha a testvérek mind lázadók lettek volna, és mintha sehol senki nem fogadott volna be Engem. Ez egy kísérlet volt a testvérek megvádolására és arra, hogy pletykákat terjesszenek róluk! Teljességgel alaptalan volt az egész, és nyilvánvalóan néhány hátsó szándékkal bíró ember találta ki, de ti mégis igazán elhittétek. Hogyan tudtátok mégis elhinni? Azért, mert az embereknek bizonyos elképzeléseik vannak a megtestesüléssel kapcsolatban, és megvannak ezek az elvárásaik az érzéseik, vágyaik és pszichológiai alkatuk tekintetében, így aztán hajlandóak efféle történetekre hallgatni. Némelyek kihasználták a lehetőséget, hogy ilyen történeteket találjanak ki, majd minden tőlük telhetőt megtettek azok terjesztéséért és kiszínezéséért, azután pedig következtetéseket vontak le és összehordtak dolgokat. Végül egyre több ember hallotta a kitalációikat, és tekintette igaznak ezeket a dolgokat. Ha én nem tisztáztam volna ezt a kérdést, soha az életben nem tudtátok volna megkülönböztetni az igazat a hamistól. Most már értitek? Ez egyszerűen soha nem történt meg.

Elmesélek most nektek néhány dolgot, hogy ezeken keresztül megérthessétek, milyen elképzelések léteznek a megtestesüléssel és Krisztussal kapcsolatban. Amikor még csak nem régen kezdődött el Isten új munkájának ez a szakasza, himnuszokat kellett írnia az egyháznak, és én is írtam egyet. Akkoriban már voltak, akik a megtestesült Isten mellett tanúskodtak. Néhányan nagyszerűnek találták a himnuszomat, miután elolvasták, de volt valaki, aki valami nagyon furcsát mondott: „Hogyan írtad meg ilyen gyorsan ezt a himnuszt? Hogy jutott eszedbe ilyen sok szó?” Ennek hallatán nagyon tanácstalannak éreztem magam és ezt gondoltam: „Vajon szavakra van szükség ahhoz, hogy dalt írjon valaki? Jól informáltnak kell lennie hozzá az embernek? Minek gondolja akkor ez az illető az általam kimondott szavakat?” Volt egy elképzelése, egy elgondolása; azt hitte, hogy mindössze szavak és névelők a megtestesülés által kifejezett szavak – nem gondolta és nem is értette, hogy e szavak az igazságot jelentik. Mindent nagyon homályosnak talált, amit a megtestesülés tett. Mivel nem értette az igazságot, a nem hívők szavaival magyarázta azokat, az emberek pedig kényelmetlenséget és undort éreztek, amikor hallották ezt. Ennek az illetőnek nem volt lelki megértése, és még most is vannak ilyen emberek. Vajon miféle elképzelésekkel függ össze ez a dolog? Ez az ember nem tagadta a megtestesülést, és Krisztust sem tagadta; egy elképzelés alapján mérlegelte, ami történt. Úgy hitte, hogy Krisztusnak jól informáltnak és képzettnek kell lennie, és hogy amikor emberek közt van, képesnek kell lennie arra, hogy teljesen meggyőzze őket. Még ha nem is lenne nagyon képzett Krisztus, a képességének, talentumainak és adottságainak jobbaknak kell lenniük másokénál, vagyis jobb kell, hogy legyen bizonyos dolgokban, vagy bizonyos módokon el kell térnie a többi embertől, mert csak így lesz méltó arra, hogy Isten és Krisztus legyen. Úgy hitte, Krisztus akkor lehet csak Krisztus, ha alkalmas arra, hogy az legyen. Nem hitte el, hogy akkor is Krisztus lehet Krisztus, ha mindössze Krisztus esszenciájával rendelkezik, és ezért mondott ilyen dolgot. Milyen akadályokat emel ez az elképzelés az emberek Istenben való hite és az életbe való belépésük elé? Az emberek az elméjükre hagyatkozva elemzik Isten szavait, elemzik és tanulmányozzák Isten testét, valamint egyre csak tanulmányozzák Őt és így gondolkodnak: „Logikus vajon, amit ez az illető mond? Összhangban van a normális gondolkodással? Egyezik a nyelvtani szabályokkal? Honnan tanulta ezt?” Nem az igazságot keresik Isten szavaiban, nem az igazság elfogadásának szemszögéből nézve fogják fel és nem az igazságként fogadják el Isten szavait. Ehelyett az elméjükre és az ismeretükre támaszkodva elemeznek, tanulmányoznak és megkérdőjeleznek. Bármilyen nézőpontot vagy elképzelést használva mérik is fel vagy közelítik is meg az emberek ezt a személyt, vajon mi lesz a végeredmény? (Nem tudják elnyerni az igazságot.) Egész biztosan nem tudják elnyerni az igazságot. Van egy másik aspektus is, amelyet még nem értettél meg, éspedig az, hogy az emberek nem képesek megállapítani, hogy Ő-e a megtestesülés vagy sem – hát nem kulcsfontosságú ez? (De igen.) Sok ember van, aki az Általa mondott prédikációkat és az Általa feltárt misztériumokat hallgatva megállapítja, hogy Ő valóban Isten, hogy az Ő szavai az igazságot és az életet jelentik, és hogy Istentől valók. Ha azonban folyton az elképzeléseik alapján tanulmányozzák Istent az emberek, és soha nem az igazságként fogadják el az Ő szavait, akkor mi lesz a végeredmény? Mindig kétségbe fogják vonni ennek a személynek a kilétét, esszenciáját és munkáját, vagyis nem lesznek képesek ellenőrizni, hogy ember-e vagy Isten ez az illető, s azt fogják gondolni Róla, hogy talán Istentől küldött hírnök, vagy esetleg próféta, mivel emberek nem képesek elmondani mindazt, amit Ő elmond. Egyesek nem ismerik el, hogy ez a személy Isten, mivel sok korlátozás, béklyó és elképzelés van bennük, amelyek nem egyeznek ezzel a testtel. Amikor nincs egyezés, ezek az emberek nem keresik az igazságot, hanem tovább ragaszkodnak az elképzeléseikhez, így aztán megrekednek. Amikor azt mondod az ilyen embereknek, hogy tegyenek erőfeszítést a hitükben, sok elképzelést táplálnak magukban, amelyeket képtelenek elengedni, és ha azt mondod nekik, hogy menjenek el, félni kezdenek, hogy nem lesznek áldottak. Vannak ilyen emberek? Ti ilyenek vagytok? Noha a legtöbben közületek megerősítették, hogy ez a személy valóban a megtestesült Isten, valójában csak 80-90% százalékban erősítitek meg, és még mindig marad 10 vagy 20 százaléknyi kétely és megkérdőjelezés. Azt lehet mondani, hogy alapvetően megerősítettétek, miközben a fennmaradó kétely és megkérdőjelezés nem olyan sürgető kérdés. Elérhető távolságban van ezeknek az elképzeléseknek az eloszlatása, de nagyon problémás lehet, ha nem történik meg időben ezeknek az elképzeléseknek és kérdéseknek az eloszlatása. Ami az elképzeléseiteket illeti, hogyan kellene, hogy bánjak veletek ahhoz, hogy elégedettek legyetek, hogy azt gondoljátok, ezt Isten tette, és hogy így kell bánnia Istennek az emberekkel? Lágyan kellene beszélnem hozzátok, azután pedig aggódnom kellene értetek és törődnöm kellene veletek minden dologban? Ha azt venném észre egyik nap, hogy egyesek közületek valami abszurd dolgot tettek, és jól leszidnálak, lelepleznélek és szigorúan megítélnélek benneteket, valamint megsérteném az önbecsüléseteket, akkor úgy éreznétek, hogy nem olyan vagyok, mint Isten? Úgy hiszitek, hogy Isten a leggyengédebb, a legszeretetteljesebb, és hogy Isten telve van szerető kedvességgel, akkor hát mit tehetek azért, hogy az elképzelésetek és képzelődéseitek szerinti isten legyek? Ha még most is ilyen követeléseket támasztotok Istennel szemben, akkor értelem nélkül valók vagytok, és valóban nem ismeritek Istent.

Elmesélek nektek egy másik dolgot is a megtestesüléssel kapcsolatos elképzelésekről. Húsz évvel ezelőtt, amikor Kínában voltam, még 20 éves sem voltam, és abban az életkorban még nagyon tapasztalatlanok és éretlenek az emberek a beszédük és a cselekedeteik terén; úgy beszélnek és cselekszenek, mint a fiatalok, és ez normális. Az nem lenne normális, ha úgy beszélnének és cselekednének, mint az idősek. Bármely életkorú emberek esetében az a normális, ha olyanok, mint az adott korcsoportba tartozók. Az emberiséget Isten teremtette, és elrendelt egy normális növekedési ütemet az ember számára. Természetesen Maga a testben megjelent Isten sem kivétel ez alól, és Ő is ezen ütemnek megfelelően éli és tapasztalja meg az életet. Ez az ütem Istentől való, és Isten nem fogja áthágni. Ezért hát, mielőtt a megtestesült Isten elérte volna a 20 éves kort, bizonyos viselkedésjegyei határozottan olyanok voltak, mint egy fiatalé. Amikor például egyszer költözködött, néhány testvér hátrahagyott pár tollat és jegyzetfüzetet a kiköltözés után. Azt gondoltam, kár lenne, ha elvesznének, és a testvéreknek is szükséges jegyzetelniük, így hát összecsomagoltam és odaadtam ezeket néhány nővérnek. Valaki azután kialakított magában egy elképzelést és ezt mondta: „Ha valakinek kellenek ezek, jöhet és elviheti. Úgy viselkedsz, mint egy gyerek azzal, hogy osztogatod őket!” Ezt mondta az illető. Fontos kérdés ez vagy jelentéktelen? Ha valaki meg akarna ítélni egy normális embert amiatt, hogy gyermeki módon cselekszik, az normális dolog lenne, csak egy megjegyzés volna, és senki sem figyelne oda rá vagy venné komolyan; senki sem gondolná, hogy egy elképzelés vagy egy szemléletmód ez a megjegyzés, hanem csak annak venné, ami. De vajon mi volt ennek az illetőnek a megközelítése, amikor Nekem mondta ezt? Milyen természetű volt a megjegyzése? Az elképzelései és képzelődései szerint hiába nem töltötte még be a megtestesült Isten a 20. évét, akkor is úgy kellett volna cselekednie, mint egy idős embernek, minden nap ünnepélyesen kellett volna ülnie, előre szegezett tekintettel, bölcs és tapasztalt idős embernek látszódva, aki soha nem viccelődik vagy cseveg, hanem rendkívül kiegyensúlyozott és összeszedett. Abban a pillanatban, amint úgy viselkedtem vagy olyat tettem, ami ellenkezett azzal, amit egy idős személy megtehet, például hogy elosztogattam a tollakat és a jegyzetfüzeteket a nővéreknek, valaki mindjárt elítélte a cselekedeteimet, mondván, hogy azok gyerekesek, nem krisztusiak, és nem olyanok, amilyen a fejükben lévő isten, mivel a megtestesült Isten semmilyen módon nem viselkedhet úgy, mint egy gyermek. Nem az történt itt, hogy ők definiálták a megtestesült Istent? Vajon egyfajta kárhoztatás és ítélet, vagy pedig egyfajta elismerés és megerősítés ez a fajta definíció? (Kárhoztatás és ítélet.) Miért egyfajta kárhoztatás? Lehetséges, hogy a megtestesült Istent gyerekesnek mondva ez az ember megtagadta Istent? Mi volt a baj azzal, hogy ezt mondta? Mi volt a központi probléma azzal, hogy ezt az elképzelést alakította ki? (Tagadta a megtestesülés normális emberi mivoltát, és tagadta Isten normalitását és gyakorlatiasságát. Ahogy épp az imént mondta Isten, a megtestesülés éppen olyan, mint a teremtett emberiség: normális növekedési üteme van. Az illető viszont úgy tekintett Istenre, mint aki különlegesen természetfeletti, ezért nem értette a megtestesülést. Ez természetét tekintve Isten megtagadása és kárhoztatása és ez istenkáromlás.) Így van, a tagadása volt a probléma esszenciája. Miért tagadta meg a megtestesült Istent ily módon? Azért, mert elképzelést táplált a szívében a megtestesült Istenről, ezt gondolván: „Te isten vagy, ezért nem tárhatod fel a normális öregedésnek megfelelően a normális emberi mivoltodat. Még nem vagy 20 éves, de olyan érettnek és tapasztaltnak kell lenned, mint egy 50 évesnek. Te isten vagy, így hát át kell hágnod a normális emberiség növekedési ütemet. Természetfelettinek kell lenned, különbözőnek kell lenned mindenki mástól, és csak akkor lehetsz krisztus és az az isten, aki az elménkben él.” Ez volt az elképzelése. És mi volt ennek az elképzelésnek a következménye? Vajon fel lett volna fedve ez az elképzelés, ha nem történt volna meg ez a dolog? Senki sem tudja, de ezen a dolgon keresztül feltárult. Ha lett volna elképzelése ezzel a dologgal kapcsolatban, de azt gondolta volna, hogy az emberek nem képesek alaposan megérteni, amit Isten tett, és ha nem beszélt volna meggondolatlanul, akkor lett volna tere a keresésre, és ez megbocsátható lett volna. Az emberek nem értik az igazságot, és sok minden van, amit nem képesek alaposan megérteni. Azonban még ha nem is értik az emberek alaposan ezeket a dolgokat, egyesek megítélnek és kárhoztatnak, míg mások nem szólnak meggondolatlanul, inkább várnak és keresik az igazságot – nincs itt vajon egy természetbeli különbség? (De igen.) Milyen természetű volt tehát az említett személy alapos megértésre való képtelensége? Azonnal a kárhoztatást választotta, és ez súlyos probléma volt. Amint elképzeléseket alakítanak ki az emberek, mindjárt felmerül bennük a kétely, sőt a kárhoztatás és a tagadás is a megtestesült Istent illetően, és ez rendkívül súlyos dolog.

Az imént három példát hoztam a megtestesüléssel kapcsolatos elképzelésekre. Ez a három példa megmutat bizonyos problémákat, nektek pedig igyekeznetek kell megtalálni a bennük rejlő igazságot. Mi az első elképzelés? (Az emberek behatárolják a megtestesült Istent a nagy emberekről alkotott meghatározásaikkal, és azt hiszik, Istennek szenvednie kell ahhoz, hogy modell lehessen az emberiség számára.) Ez az emberek egyik elképzelése. Az az elképzelésük, hogy a megtestesült Istennek többet kellene szenvednie és példát kellene mutatnia, modellnek kellene lennie az emberiség számára. Mi a második elképzelés? (Az emberek azt hiszik, hogy Krisztusnak az átlagembereknél jobban informáltnak és tanultabbnak kell lennie, és csak akkor lehet Krisztus.) Sok ember még most is azt hiszi, hogy Isten kijelentései és munkája a tudásából és az ajándékaiból, vagy olyan dolgokból ered, amelyeket Ő mesteri szinten elsajátított és megértett – ez egy elképzelés. És mi a harmadik elképzelés? (Az emberek azt hiszik, hogy Krisztusnak a normális emberi mivolt semmiféle megnyilvánulását nem kellene mutatnia.) Ennél is konkrétabban az, hogy a megtestesült Istennek természetfelettinek kellene lennie, mindenki mástól különböznie kell és természetfeletti képességekkel kell rendelkeznie. Ha Krisztus minden tekintetben hétköznapi és normális volna, akkor gyenge lenne az emberek Istenbe vetett hite, és kételkednének Istenben, sőt meg is tagadnák Őt – mindenki a természetfeletti istent szereti. Hasznos számotokra az igazság megértése szempontjából az, hogy elmesélem nektek ezeket a történeteket? (Igen.) Bizonyára hasznos. Talán elvontnak gondolnátok, ha mindennemű tényszerű alap nélkül beszélnék az igazságnak erről az aspektusáról, és nem tudnátok, mire utal valójában. Én azonban néhány konkrét példát mondtam el nektek, amelyeket gyakorlatinak és könnyen érthetőnek találhattatok, miközben hallgattátok őket, és ezeken a történeteken keresztül megérthettek néhány igazságot. De vajon képesek vagytok megtanulni, hogy amikor más dolgokkal találkoztok, miként mérhetitek fel és közelíthetitek meg azokat az igazság alapján? Ha képesek vagytok alkalmazni az igazságot, az azt mutatja, hogy van lelki megértésetek, és hogy értitek az igazságot ezekben a történetekben; ha nem, akkor nincs lelki megértésétek, és nem értettétek meg az igazságot ezekben a történetekben. Ha fel tudjátok fedezni az igazságot e történetek körülményeiben, ha tudjátok, hogy mik Isten szándékai, hogy mit kell megértenetek, boncolgatnotok, és mibe kell bemennetek, valamint hogy mely igazságokat kell keresnetek és elnyernetek, akkor van lelki megértésetek; ha azután, hogy befejeztem e történetek elmesélését, nagyon felkeltik az érdeklődéseteket ezek a dolgok és megjegyzitek azokat, de félreteszitek az igazságot, akkor nincs lelki megértésetek. Ha igazán meg tudjátok érteni ezen történetek igazságát, akkor nem hiába meséltem el azokat. Amennyiben ez segít nektek megérteni az igazságot, akkor mondok néhány gyakorlati példát. Bármi legyen is a téma, boncolgatni fogom; ha ez segít abban, hogy legyen megértésetek, és hogy képesek legyetek megérteni az igazságot és tisztán látni dolgokat, akkor bármennyi történetet kész vagyok elmesélni. Valójában nem akarom elmondani nektek ezeket a dolgokat, és igazán nem akarok a jóról és a rosszról szóló történeteket mesélni nektek, de ha ezek a dolgok segítenek nektek belépni az igazságba, akkor elmondom őket; ha ez segít nektek az igazság megértésében, akkor nem bánom, ha egy kicsit többet kell beszélnem. Ám ha nem szeretitek, amikor egyre csak beszélek és beszélek, akkor nem lesz más választásom, mint kevesebbet beszélni.

Milyen elképzeléseket kellene eloszlatni azokból a történetekből, amelyeket elmeséltem nektek? Először is azt kell megértenetek a megtestesült Istennel kapcsolatban, hogy alapvetően miként határozza meg Isten ennek a testnek az emberi mivoltát. Ő hétköznapi és normális, képes a romlott emberiség között élni és a normális emberi mivoltra jellemző tevékenységeket végezni, és nem más fajtából való. Képes segíteni, útba igazítani és vezetni az embereket. Akár a normális emberi mivolta ez, akár az istensége vagy a személyisége – az aspektustól függetlenül –, annyi bizonyos, hogy képes kezelni az Általa vállalt munkát és az Általa végzett szolgálatot. Ez az a norma, amellyel Isten Krisztust és a megtestesülést méri; norma ez az Ő munkájához és norma az Ő definiálásához. Amikor az Úr Jézus a munkáját végezte, emberi mivolta – a mostani megtestesüléssel összehasonlítva – rendelkezett néhány természetfeletti aspektussal. Képes volt csodákat tenni: meg tudta átkozni a fügefát, meg tudta dorgálni a tengert, le tudta csendesíteni a tengert és a vihart, meg tudta gyógyítani a betegeket és ki tudta űzni a démonokat, képes volt öt kenyérből és két halból ötezer embernek enni adni, és így tovább. Emellett azonban normális emberi mivolta és alapvető szükségletei nagyon normálisnak és gyakorlatinak tűntek. Nem 33 és fél évesen született, hogy azután keresztre feszítsék. Megélt 33 és fél évet, megélt minden napot, minden évet, minden percet és minden másodpercet egymás után, mígnem végül keresztre feszítették, és ezáltal befejezte az emberiség megváltásának munkáját. Csak azután végezte el a megtestesülés ezt a munkát, hogy leélt 33 és fél évet ebben a világban – hát nem gyakorlati ez? (De igen.) Ez gyakorlati. Ami a munkának azt a szakaszát illeti, amelyet most végez Isten, minden, amit mond nektek, és minden igazság, amelyet közöl, a ti érettségeteken, az életben való növekedésetek szintjén és az Isten által elrendezett teljes környezeten alapul, ezért megfontolom, hogy mely igazságokat lesz a legmegfelelőbb közölni veletek, és melyek azok az igazságok, amelyeket szeretném, ha megértenétek. Kívülről úgy tűnik, hogy ez a test töpreng ezeken a dolgokon, amikor ezzel egyidejűleg valójában Isten Lelke cselekszik; miközben ez a személy koordinál, Isten Lelke irányítja az egészet. Ha így tekintetek erre, nem fogjátok kétségbe vonni ennek a testnek az esszenciáját vagy az Ő kilétét – soha nem fogjátok megkérdőjelezni ezeket a dolgokat. Azok a dolgok, amelyeket veletek teszek, és a követelmények, amelyeket veletek szemben támasztok, soha nem állhatnak ellentétben Isten Lelke teljes irányítási tervével. Együtt haladnak előre, ugyanabba az irányba tartanak, és támogatják egymást. Ha Isten Lelke nem viselné ezt a testet, nem tudna szemtől szembe beszélni veletek, ti nem tudnátok meghallani, amit mond, és azt sem tudtátok megérteni, hogy mit követel tőletek. Ugyanakkor, ha csak ez a test volna, és nem lenne Benne Isten Lelke, vajon képes lenne bármilyen munkát elvégezni ez a test? Egész biztosan nem. Ha Isten nem lenne testté, akkor egyetlen emberi lény sem lenne képes felvállalni ezt a munkát. Ezért ennek a normális testnek minden napon, minden hónapban és minden évben, percről-percre így kell élnie, az Ő emberi mivolta egyre csak érik, tapasztalata egyre gyarapszik, miközben folyamatosan törekszik arra, hogy képes legyen az Isten irányítási terve által megkövetelt munka felvállalására. A munka ezen szakaszának teljesítése során akkor kezdtem a gyülekezetben dolgozni, amikor még 20 éves sem voltam, és kapcsolatba kerültem testvérekkel. Elkezdtem összejövetelekre járni, beszédeket tartani és járkálni a gyülekezetek között, és mindenféle emberrel kapcsolatba kerültem. Attól kezdve mindezidáig éreztem, hogy folyamatosan fejlődött a nyelvi képességem, valamint az emberek és dolgok megfigyelésére való képességem. Miben különbözik ez a képességbeli növekedésem a ti körülményeitektől? Tapasztalnotok kell az általam szólt szavakon és az általam közölt igazságokon keresztül, és ahogy tapasztaltok, fokozatosan megbizonyosodtok afelől, hogy a szavak, amelyeket szólok, Istentől vannak, az igazságot jelentik, helyesek, és olyan szavak, amelyek képessé tesznek benneteket arra, hogy elérjétek a beállítottságotok megváltozását, és eljussatok az üdvösségre. Ami Engem illet, amíg ti előrehaladtok, én egyre mélyebbre hatolok Miközben tovább növekszik a veletek kapcsolatos megértésem, az általam kimondásra szánt szavakat folyamatosan olyanokká teszem, hogy lépésről lépésre ki tudják elégíteni a szükségleteiteket. Némelyek ezt mondják: „Ki akarod elégíteni a szükségeinket, azt akarod, hogy fokozatosan növekedjen az érettségünk, képessé akarsz tenni bennünket arra, hogy mindinkább megváltozzunk és előrehaladjunk az üdvösség útján, és azt akarod, hogy egyre közelebbi kapcsolatba kerüljünk Istennel, de hogyan fogod ezt megtenni?” Nem kell aggódnotok emiatt. Soha nem kérek semmit, és böjtölnöm vagy imádkoznom, illetve úgy kérnem sem szükséges, mintha esőért imádkoznék, hogy Isten gyorsan adjon Nekem szavakat, amelyeket közölhetek veletek. Nem szükséges ezt tennem. Mivel ez a test Maga Isten, és Ő végzi ezt a szolgálatot, ezért Ő kimondja az emberekkel közlendő igazságot – ez a különbség Isten megtestesült teste és a romlott emberiség között. Éppen ezért nem szükséges nagy hangsúlyt fektetnem arra, hogy megértsem, mire van szükségetek; ettől függetlenül az, amit közölni akarok veletek, és amiről beszélni akarok nektek, egész biztosan az, amire szükségetek van. Mindössze tovább kell haladnotok a szavaim és a munkám nyomán, és javulni kezd majd az állapototok, az életetek pedig ezzel együtt szintén egyre inkább előre fog haladni. Ugyanakkor, miközben öntözlek benneteket, ezzel együtt Isten Lelke is el fogja végezni a munkáját. Valójában Isten Lelke az, aki együttműködik az Ő emberi mivoltával, az Ő emberi mivolta pedig együttműködik az Ő isteni mivoltával – Ők mind egyidejűleg munkálkodnak. Én itt öntözlek benneteket, Isten Lelke pedig köztetek van, és munkálkodik, megvilágosít, felvilágosít, majd helyzeteket rendez el és körülményeket teremt a számotokra azért, hogy bemehessetek különböző igazságokba. Így munkálkodik együtt az Ő emberi mivolta és isteni mivolta. Akkor hát van-e bármilyen emberi lény, aki el tudja érni ezt az együttműködést a test és a Lélek között? Egyáltalán nincs. Ezért aztán, ha nem próbáljátok megismerni Isten teljes irányítását, és ha nem az igazságnak ebből az aspektusából közelítitek meg ezt a testet, akkor sosem lesztek képesek pontosan megérteni, hogy mi ennek a testnek az esszenciája, hogy miről szól ez a test, és hogy pontosan miként végez munkát. Ha nem tudjátok megérteni ezeket a dolgokat, akkor soha nem lesztek bizonyosak afelől, hogy emberi lénye-e Ő vagy Isten. Ha azonban képesek vagytok tisztán látni ezt a szintet vagy elérni ezt a szintet a megtapasztalásotokban, és értékelni ezt a szintet, akkor tudni fogjátok, hogy miközben Isten teste – Krisztus – munkálkodik a földön, a Szentélek Vele együtt munkálkodik és végzi ugyanazt a munkát, és ez olyasvalami, amit senki sem képes elérni az egész emberiségen belül. És miközben a Lélek munkálkodik, a test együtt munkálkodik a Lélek munkájával. Kiegészítik egymást, egymással megegyezők, és soha nem ütköznek egymással. Némelyek ezt mondják: „Olykor, amikor megpróbáltatásokkal találkozom, a Szentlélek megvilágosít engem, hogy levonjam a tanulságokat, Te azonban más igazságokat mondasz ki. Miről szól ez az egész?” Egyszerűen nincs itt semmi ellentmondás vagy ellentét. Krisztus fokozatosan és a megfelelő sorrendben mondja ki az igazságot, míg a Szentlélek mindenkit különböző fokokra vezet el a megtapasztalásában – nincs egyetlen, mindenki számára megfelelő megközelítés. Krisztus úgy prédikál, hogy az Isten választott népe számára valóban kulcsfontosságú kérdések alapján beszél az igazságról, és a Szentlélek vezetése is az egyéni körülményeken alapul. Nincs itt semmi ellentmondás vagy ellentét. Az emberek különböző időpontokban és különböző szakaszokban különböző érettségűek, miközben minden munka, amelyet Isten végez, az Általa kimondott igazságban rejlik, vagyis abban az igazságban, útban és életben, amelyről Isten beszél. Az Ő munkája nem megy túl ezen a körön – igazság az egész. Min alapulnak azok az igazságok, amelyekkel megvilágosít téged a Szentlélek, és min alapul az a világosság, amelynek a megértését lehetővé teszi a számodra? Ezeken az igazságokon alapulnak, amelyeket most mond ki Krisztus, vagyis azon az igazságon, úton és életen, amelynek a megértését most teszi lehetővé a számodra. Egyesek ezt mondják: „Nincs Rád szükségünk ebben a testben. Elég, hogy ott van nekünk a Szentlélek, aki megvilágosít és vezet bennünket. Nélküled is ugyanúgy lehet részünk új megvilágosodásban és világosságban, ugyanúgy beléphetünk az új korba, és ugyanúgy eljuthatunk az üdvösségre.” Elfogadható dolog ezt mondani? (Nem.) Vallásos emberek kétezer éve hisznek Jézusban, és kétezer éve vezeti őket a Szentlélek, és mit nyertek vele? Csak a megváltás evangéliumát, és csupán sok Istentől jövő kegyelmet élveztek, de nem képesek elnyerni ezeket az igazságokat, amelyeket az utolsó napokban mond ki Isten. Éppen ezért, ha nem lenne itt és nem mondana ki ilyen sok igazságot Isten megtestesült teste az utolsó napokban, te vajon mit tudnál elnyerni? Épp olyan lennél, mint azok a vallásos emberek: nagy megvilágosodást nyernél a Szentlélektől és sok kegyelmet, vagy talán Isten kiválasztana és használna téged, s lehetnél próféta vagy apostol, de ha nem fogadod el ezeket az igazságokat, amelyeket Isten utolsó napokbeli megtestesülése mond ki, akkor nincs semmi esélyed arra, hogy tökéletessé légy, hogy bemenj a mennyek országába, vagy hogy elnyerd Isten jóváhagyását.

Most már el tudjátok fogadni a megtestesülést, de még mindig vannak bizonyos elképzeléseitek a megtestesülés esszenciájáról, és soha nem vagytok bizonyosak afelől, hogy a megtestesülés a gyakorlati Isten. Ha most beszélgetnék veletek, és azt vennétek észre, hogy én sem értek bizonyos dolgokat a külvilágban, akkor vajon kialakítanátok-e elképzeléseket? Egyesek nem tudnának túllépni ezen, és ezt gondolnák: „Te sem érted ezt. Ennek nem kellene megtörténnie. Te a megtestesült Isten vagy, így Neked mindent értened kellene. Semmi olyannak nem szabadna lennie, amit nem tudsz, vagy amire nem vagy képes. Még ha nem is vagy képes egyszerre mindenütt ott lenni, tudni attól még mindent tudnod kéne!” Nem ez vajon az emberek egyik elképzelése? (De igen.) Ez is egy elképzelés. Milyen elgondolás van a megtestesülés normális emberi mivolta mögött? Az, hogy normális emberi logika van a megtestesülés gondolkodásmódjában, és az nem természetfeletti, nem homályos, és nem üres. Tanulással el tudja érni azt, ami a normális emberi mivolt szerinti gondolkodással elérhető, habár nem feltétlenül kell többet tudnia az ilyen dolgokról, mint annak, aki releváns szakértelemmel bír, és ez normális. Azonkívül, a normális emberi mivolt szerinti logikával és gondolkodással összhangban beszél és cselekszik, nem pedig természetfeletti módon. A normális emberi mivolt szerinti gondolkodás például lépésről lépésre halad, és így gondolkodik a megtestesülés is. Miért ilyen az Ő normális emberi mivolta? Észszerű dolog ez? (Igen.) Miért mondod azt, hogy ez észszerű? Amikor egy normális ember felmegy egy lépcsőn, hány fokot tesz meg egy lépéssel? (Egyet.) Minden lépéssel egy lépcsőfokot; így normális felmenni egy lépcsőn. Ha én egyetlen lépéssel sok lépcsőfokon átlépnék és azonnal bemennék a házba, ti képesek lennétek ezt megcsinálni? (Nem.) Nem, nem lennétek rá képesek. És ha ragaszkodnék hozzá, hogy megtegyétek, akkor mit tennétek? El tudnátok ezt érni? (Nem.) Nem tudnátok. Azoknak a szükségeire tekintettel van így, akikért a munka folyik. Így beszélek az igazságról, veszek egy témát és egy központi kérdést, majd minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy konkrétan és kimerítően beszéljek, történeteket mesélek, példákat hozok, újra és újra elmondok dolgokat, de akkor is sokan vannak, akik nem értik, és akik nem fogják fel a lényeget, ha így beszélek. Ha tehát nem beszélnék ilyen részletesen, és nem magyaráznék el mindent a lehető legmélyrehatóbban és legáltalánosabban, akkor semmit sem lennétek képesek elnyerni vagy megérteni, és akkor üres lenne és nem lenne gyakorlati ez a munka. Úgy haladhattok előre, ha egy lépéssel egy lépcsőfokot tesztek meg, így hát én is úgy foglak tovább vezetni benneteket, hogy egy lépéssel egy lépcsőfokot teszek meg, s ily módon lépést tarthattok velem. Ha egy lépéssel négy lépcsőfokot tennék meg, annak mi lenne az eredménye? Sosem lennétek képesek lépést tartani Velem. Ha magasabb szintű lenne a gondolkodásom, és képes lennék nagy ugrásokkal haladni előre, ti pedig egyáltalán nem tudnátok elérni, amit Én, akkor értelmetlenné válna a megtestesülés. Éppen ezért bármennyire normális és gyakorlati is ez a test – még akár úgy is tűnhet, mintha nem rendelkezne Isten Lelkének képességeivel –, ez mind az emberiség szükségletei miatt van. Mivel az emberek, akikről most gondoskodik Isten, a Sátán által megrontott emberek, akik semmilyen igazságot nem értenek, és akik képtelenek az igazság felfogására, Neki testté válva a normális emberi mivolt szerinti legalapvetőbb gondolkodással kell rendelkeznie. Mi ez a legalapvetőbb gondolkodás? Az, hogy amikor beszél, a közepes képességű, sőt, még a kissé hiányos képességű emberek is képesek megérteni Őt. Akinek normális gondolkodása van, az mind meg tudja érteni, hogy mit mond és miről beszél, miképpen az Általa prédikált igazságokat is, azután pedig el tudja fogadni az igazságot. Csakis így érhet el hatást és lehet eredményes az Isten által elvégzett munka minden lépése és az Általa kimondott valamennyi szó. Hát nem gyakorlati ez? (De igen.) Akkor hát mit tudtok észrevenni abból, ha az emberek elképzelésekhez ragaszkodnak, és nem akarják elengedni azokat, ezt mondván: „Néhány egykori császár rendkívüli emlékezőképességgel volt megáldva, és képes volt egy pillantásra tíz sort elolvasni. Nem ilyennek kellene lennie Istennek? Ha nem rendelkezel ezekkel az ajándékokkal, akkor nem fogunk tudni követni Téged, mivel túlságosan hétköznapi vagy. Nagyszerű lenne, ha nagymenőnek néznél ki”? Az embereket annyira megrontotta a Sátán, hogy javíthatatlanul tudatlanná lettek. Attól eltekintve, hogy van némi normális emberi gondolkodásuk és képességük, és hogy Isten kiválasztotta őket és munkálkodik rajtuk, illetve hogy valamennyire követni akarja Istent a szívük, és van egy kis lelkiismeretük és értelmük – ettől eltekintve semmit sem értenek. Nem csak hogy egyetlen igazságot sem értenek, de még azt sem értik, hogy mi a normális emberi mivolt, hogy melyek a romlott beállítottságok, hogy miként merülnek fel az elképzelések és a képzelődések, hogy miként lehet eloszlatni azokat, hogy hogyan kellene az embereknek Istenhez közeledniük, sőt még csak azt sem, hogy milyen lelkiismerettel és értelemmel kellene bírniuk, és így tovább. Bármennyire könnyen érthető nyelvezetet használ Isten, az emberek nem igazán értik, és mindössze felületes megértéssel bírnak. Mondjátok meg Nekem: milyen esszenciával, miféle emberi mivolttal és miféle normális emberi gondolkodással kellene rendelkeznie a megtestesült Istennek, amikor egy romlott emberekből álló csoporttal találkozik, akik semmit sem értenek és akik ellene szegülnek Istennek, ahhoz, hogy Isten elé tudja vezetni az ilyen embereket? Mondjátok meg Nekem, hogy mit kellene tennie Istennek? Némelyek ezt mondják: „Hát nem mindenható Isten? Miért nem mutat sok-sok jelet és csodát, amelyekkel meghódíthatja az embereket?” Olyan elképzelés ez, amely ott él a legtöbb ember szívében. Nem kérdőjelezik meg, hogy jelek és csodák mutatásával és természetfeletti eszközökkel vajon feltárhatók és eloszlathatók-e a romlott beállítottságok. Vajon bele lehet sulykolni az emberekbe az igazságot természetfeletti eszközökkel? Vajon meggyőzné ez a Sátánt? (Nem.) Azt mondjátok, hogy „nem”, ami talán egyfajta doktrína, de ha már tapasztaltatok egy bizonyos napig akkor tudni fogjátok, hogy mennyire érzéketlenek és ostobák, mennyire lázadók, mennyire hajthatatlanok, mennyire gonoszak az emberek, és hogy mennyire nem szeretik az igazságot. Amikor már tapasztaltatok egy bizonyos napig, akkor majd megértitek, hogy Isten megtestesült teste, ez a normális emberi mivolttal rendelkező test az, amire az egész emberiségnek szüksége van. Éppen ezért, ha még mindig vannak mindenféle képzelődéseitek és elképzeléseitek, akkor ez felelőtlen hozzáállás a részetekről, Isten szerint pedig istenkáromlás; ez a megtagadása és megkérdőjelezése Isten fáradságos szándékának, amely az emberiség megmentésére irányul. Talán ezt gondoljátok: „Van ismeretünk, képzettségünk és eszünk. Ezekbe az utolsó napokba születtünk, és némelyikünk emelt szintű oktatásban részesült a világban, és van bizonyos családi háttere. Modern, művelt emberek vagyunk, és megvan rá az okunk, hogy elutasítsunk egy ilyen rendkívül hétköznapi és normális Krisztust, akit mindenki lenéz; megvan rá az okunk, hogy elképzeléseket alakítsunk ki Rólad.” Miféle probléma vajon, ha így gondolkodtok? Ez lázadás, valamint a jó és rossz közötti különbség ismeretének hiánya! Az emberek el tudják oszlatni az elképzeléseiket, miután azok felmerültek, de ha az eloszlatásuk után továbbra is makacsul megtagadják Isten megtestesülésének vagy Krisztus normális emberi oldalának az elfogadását, akkor ez gondot fog okozni nekik, és meg fogja akadályozni őket az üdvösség elnyerésében. Ha már tapasztaltatok egy bizonyos napig, akkor meg fogjátok érteni, hogy minél normálisabb Isten megtestesülése, az Ő normális emberi mivolta, és mindaz, aminek birtokában van és amit kinyilatkoztat, annál nagyobb az üdvösségünk, és minél normálisabbak ezek, annál inkább egyezni fognak azzal, amire szükségünk van. Ha természetfeletti volna Isten megtestesülése, akkor egy sem lenne képes üdvösséget nyerni a földön élők közül. Pontosan Isten alázatossága és elrejtettsége miatt, és ennek a látszólag jelentéktelen Istennek a normális volta és gyakorlatiassága miatt van az emberiségnek esélye az üdvösségre. Mivel lázadás, sátáni, romlott beállítottságok és romlott esszencia van az emberekben, mindenféle elképzelések, félreértések és ellentmondások alakulnak ki bennük Isten irányában; sőt, az emberek ezek miatt az elképzelések miatt gyakran büszkén vagy magabiztosan tagadják ezt a Krisztust, és tagadják az Ő normális emberi mivoltát – ez nagy hiba. Ha vágysz arra, hogy üdvösséget nyerj, és hogy Isten üdvösségében, valamint Isten ítéletétben és fenyítésében részesülj, akkor először félre kell tenned a különféle elképzeléseidet, képzelődéseidet és téves meghatározásaidat Krisztus normális emberi mivoltáról, félre kell tenned a Krisztusról alkotott különféle nézeteidet és véleményeidet, és ki kell gondolnod, hogy miként fogadj el mindent, ami Tőle ered. Csakis akkor tudnak majd fokozatosan utat találni a szívedbe és az életeddé válni az Általa szólt szavak és az Általa kimondott igazságok. Ha követni kívánod Őt, akkor mindent el kell fogadnod Vele kapcsolatban; legyen szó a Lelkéről, a szavairól vagy a testéről, mindegyiket el kell fogadnod. Ha már igazán elfogadtad Őt, akkor nem szegülhetsz szembe Vele, és nem teheted meg, hogy az elképzeléseidre hagyatkozva folyton félreértsd Őt és lázadó légy Ővele, azt pedig még kevésbé, hogy ragaszkodj az elképzeléseidhez, folyton kétségbe vond Őt, sőt ellenségesen és ellenállón viszonyulj Hozzá. Csak károdra lesz ez a fajta hozzáállás, és egyáltalán semmi hasznod nem lesz belőle. El tudjátok fogadni, amit mondok? (Igen.) Az jó, úgyhogy akkor rajta, keressétek az igazságot, hogy eloszlathassátok az elképzeléseiteket! Ez a probléma a romlott beállítottságokkal függ össze, és ha nem oszlatjátok el azokat, akkor meg kell halnotok miattuk.

No már most, azt illetően, hogy milyen formában végzi Isten a munkáját az utolsó napokban annak ellenére, hogy némelyek bizonyos képzelődéseket és elképzeléseket alakítanak ki róla, ezek a képzelődések és elképzelések nagyrészt nem tudják meggátolni az Istenbe vetett hitüket, és az emberek nem könnyen mondják azt, hogy nem hisznek Istenben, illetve nem könnyen tagadják meg Istent. Mi ez a jelenség? Ez Isten szavainak az eredménye. Isten szava és munkája meghódította az embereket, akik így alapvetően el tudják fogadni Krisztust mint Istenüket. Ebben az értelemben az emberek alapvetően az igaz úton vetettek alapot, biztosak benne és bizonyosak felőle. Amikor az emberek elérik ezt az eredményt, akkor vajon el lettek oszlatva az Istennel kapcsolatos félreértéseik? (Nem, nem lettek.) Az, hogy nincsenek eloszlatva a félreértéseik, azt bizonyítja, hogy még mindig sok képzelődésük, követelményük és elképzelésük van Isten megtestesült testével és Krisztussal kapcsolatban. Ezek az elképzelések vezérelhetik a gondolataidat, vezérelhetik a törekvésed irányát és céljait, és gyakran az állapotodat is befolyásolhatják. Amikor olyan kérdésekkel találkozol, amelyek nem érintik az elképzeléseidet, akkor még mindig képes vagy enni és inni Isten szavait és normálisan teljesíteni a kötelességedet. Abban a pillanatban, amint valami ütközik az elképzeléseiddel, túlmegy az elképzeléseiden, és ellentmondások merülnek fel, hogyan oldod meg ezt? Szabad folyást engedsz az elképzeléseidnek, vagy pedig megmetszed őket, megfékezed őket és fellázadsz ellenük? Egyeseknek elképzeléseik vannak, amikor dolgok történnek velük, és nem csupán nem engedik el az elképzeléseiket, hanem ráadásul még terjesztik is az elképzeléseiket, és alkalmat találnak arra, hogy hangot adjanak azoknak, s így aztán másoknak is elképzeléseik lesznek. Némelyek még vitatkoznak is, ezt mondván: „Azt mondjátok, hogy mindennek értelme van, amit Isten tesz, de én nem hiszem, hogy ennek a konkrét történésnek bármi értelme lenne.” Helyes dolog ezt mondani? (Nem.) Melyik a helyes út? Az, amikor egyeseknek elképzeléseik vannak Istenről, de felismerik, hogy nem normális az Istennel való kapcsolatuk, hogy félreértéseket alakítottak ki Istennel kapcsolatban, és hogy nagyon veszélyes lesz, ha nem oszlatják el ezeket, hogy valószínűleg összeütközésbe fognak kerülni Istennel, meg fogják kérdőjelezni Istent, sőt el is fogják árulni Istent. Akkor aztán imádkoznak Istenhez és lemondanak az elképzeléseikről. Először megtagadják a saját, helytelen nézőpontjukat, azután pedig keresik az igazságot az eloszlatása végett. Ha így tesznek, könnyen eljuthatnak odáig, hogy alávessék magukat Istennek. Amikor egyesek elképzeléseket alakítanak ki, de még mindig azt hiszik, hogy igazuk van, és végül nem képesek teljességgel elengedni vagy eloszlatni az elképzeléseiket, akkor ezek az elképzelések idővel az életbe való belépésükre is ki fognak hatni. Súlyos esetben fel is lázadhatnak Isten ellen és ellenállhatnak Istennek, abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy ez milyen következménnyel jár. Ha olyasvalakikről van szó, akik törekednek az igazságra, akik már értenek néhány igazságot, és akik csak alkalmanként alakítanak ki elképzeléseket dolgokról, akkor ez nem olyan nagy probléma, és nem lesznek rájuk nagy hatással az elképzeléseik. Mivel ott van bennük az igazság, az irányítja a gondolataikat és a viselkedésüket, és vezeti őket a kötelességük teljesítésében, az elképzeléseik semmilyen hatással nem lesznek arra, hogy Istent követik. Egy napon talán meghallgatnak majd egy prédikációt vagy valamilyen beszélgetést, megértésre jutnak, és el lesznek oszlatva az elképzeléseik. Egyesek elképzeléseket alakítanak ki Isten irányításairól és rendeléseiről, azután pedig nincs többé kedvük a kötelességüket végezni, nem fektetnek energiát a teljesítésükbe, mindig negatív állapotban vannak, és konfliktust, elégedetlenséget és neheztelést táplálnak a szívükben – helyes vajon ez a viselkedés? Könnyen megoldható ez a dolog? Tegyük fel például, hogy okosnak gondolod magad, de Én azt mondom, hogy ostoba vagy, és hogy nincs lelki megértésed. Ennek hallatán mérges leszel, ellenkezel, és ezt mondod magadnak a szívedben: „Soha senki nem merte még azt mondani rám, hogy nincs lelki megértésem. Most hallom ezt először, és nem tudom elfogadni. Vezethetném vajon a gyülekezetet, ha nem lenne lelki megértésem? El tudnám végezni ezt a sok munkát?” Felmerült egy ellentmondás, nem igaz? Mit kell tenned? Vajon könnyű az embereknek elgondolkozni magukon, amikor ez történik velük? Miféle ember képes elgondolkozni magán? Az tud elgondolkozni magán, aki elfogadja az igazságot és keresi az igazságot. Ha értelemmel bíró ember vagy, akkor először meg kell tagadnod magad, amikor ez történik veled; önmagad megtagadása annak az elismerését jelenti, hogy nem vagy birtokában az igazságnak. Még ha vannak is elgondolásaid és meglátásaid, azok nem feltétlenül pontosak. Éppen ezért az a helyes, ha ilyen körülmények között önmagad megtagadását gyakorlod. Ez nem lesz lealacsonyító rád nézve. Miután megtagadtad magad, békességet fogsz érezni a szívedben, sokkal jobb lesz a magaviseleted, és helyre lesz igazítva a hozzáállásod. Amikor hallod, amint Isten azt mondja neked, hogy ostoba vagy és hogy nincs lelki megértésed, engedelmes gondolkodásmóddal el kell csendesedned Isten előtt ennek hallatán, és el kell fogadnod a szavait. Még ha jelenleg nem is vagy tudatában Isten szavainak, vagy nem is érted azokat, és nem tudod, hogy helyesek-e vagy sem, a hitedben el kell ismerned a következőt: „Isten az igazság, akkor hogyan mondhatna Isten bármi helytelent?” Még ha az, amit Isten mond, különbözik is attól, amit te gondolsz, a hit alapján el kell fogadnod Isten szavait; ha nem is érted, akkor is igazságként kell elfogadnod azokat. Garantáltan helyes így tenni. Ha az emberek nem fogadják el igazságként Isten szavait, amikor nem értik azokat, akkor híján vannak az értelemnek, és meg kell szégyenülniük ebben a dologban. Istennek engedelmeskedni tehát soha nem lehet helytelen. Ez nem doktrína, ez gyakorlati dolog, és tapasztalatból erednek ezek a szavak. Azután, amikor már képes vagy igazságként venni és elfogadni Isten szavait, el kell kezdened elgondolkozni magadon. A kötelességedet teljesítve és másokkal beszélgetve rá fogsz jönni, hogy nem csupán lelki megértésed nincs, hanem még hihetetlenül ostoba is vagy, hogy sok hibád és hiányosságod van, valamint arra is, hogy van egy súlyos problémád. Nem azt fogja ez jelenteni vajon, hogy képes leszel megérteni és elfogadni, amit Isten mondott? Először előírásként, definícióként vagy fogalomként kell elfogadnod ezeket a szavakat, azután pedig a való életben meg kell találnod a módját, hogy összevesd magad az Ő szavaival, és hogy megértsd és megtapasztald azokat. Miután egy ideje már így teszel, pontos önértékelésre fogsz szert tenni. Amikor ez megtörténik, vajon még mindig lesznek félreértéseid Istennel kapcsolatban? Vajon még akkor is megtagadod majd Isten rád vonatkozó értékelésének az elfogadását, amikor már nem lesz nézetkülönbség közted és Isten között ebben a kérdésben? (Nem.) Képes leszel elfogadni azt, és nem leszel többé lázadó. Amikor el tudod fogadni az igazságot és alaposan megérted ezeket a dolgokat, akkor képes leszel tenni egy lépést előre és tovább haladni. Ha nem fogadod el az igazságot, akkor mindig egyhelyben fogsz toporogni, és nem fogsz előre haladni. Fontos elfogadni az igazságot? (Igen.) Az embereknek fel kell adniuk az Istennel kapcsolatos elképzeléseiket, és nem lehet bennük ellenségeskedés vagy ellentmondás az Isten által mondott dolgokkal kapcsolatban – csakis ez az igazságot elfogadó hozzáállás. Egyesek negatívvá és gyengévé válnak amiatt, hogy leváltják őket. Nem akarják teljesíteni a kötelességeiket, mindig passzívak és lazítanak a munkában. Kívülről úgy tűnik, hogy ez azért van, mert nincs státuszuk, és mert túl nagyra tartják a státuszt, de valójában nem ez a helyzet. Egyszerűen csak amiatt érzik gyengének és negatívnak magukat, mert az, ahogyan Isten értékeli vagy ahogyan a testvérek értékelik őket, nem egyezik az önértékelésükkel és mert rosszabb annál, ahogyan saját magukat értékelik, és amit önmagukról gondolnak. Ezért érzik úgy, hogy nincsenek meggyőzve, ezért szomorúak, és ezért döntenek úgy végül, hogy negatívak és ellenségesek lesznek, és hogy reménytelen emberként leírják magukat, ezt gondolva: „Nem azt mondtad, hogy nem vagyok elég jó? Akkor majd megmutatom Neked: egyáltalán semmit sem fogok csinálni.” Ennek eredményeképpen aztán késleltetik a kötelességeiket, megsértik Istent, a saját életbe való belépésük pedig megtorpan – ez jelentős veszteség.

Egyesek ezt mondják: „Nem tudom elfogadni, amikor krisztus azt mondja, hogy rossz vagyok. Ha a mennyben lévő isten mondaná, hogy valami baj van velem, azt elfogadnám. A megtestesült istennek normális emberi mivolta van, az ő ítéletei tévesek is lehetnek, és azok a dolgok, amelyeket ő tesz, nem lehetnek száz százalékig helyesek. Kérdések merülnek fel azt illetően, hogy vajon tévedhet-e abban, ahogy az embereket értékeli és elítéli, vagy ahogy kezeli őket és rendelkezik róluk. Így aztán nem félek attól, hogy mit mond rólam krisztus – a földön lévő isten –, mert ő nem ítélhet el engem, és nem határozhatja meg a sorsomat.” Léteznek ilyen emberek? Bizony, hogy léteznek. Amikor megmetszem őket, ezt mondják: „A mennyben lévő isten igazságos!” Amikor kezelem őket, ezt mondják: „Istenben hiszek, nem valamiféle emberben!” Ezekkel a szavakkal utasítanak vissza Engem. És minek minősülnek ezek a szavak? (Isten tagadásának.) Így van, Isten tagadásának és Isten elárulásának. Ez a jelentésük: „Ez nem rajtad áll hanem a mennybéli istenen.” Ezek az emberek sosem ismerik fel az Istenről alkotott elképzeléseikben és értelmezésükben, hogy milyen kapcsolat van a megtestesült Krisztus és a mennyben lévő Isten között, vagyis milyen kapcsolat van a test és a mennyben lévő Lélek között. Az ő szemükben ez a jelentéktelen földi személy mindig csak ember marad, és nem számít, hány igazságot mond ki, hány prédikációt mond el, akkor is csak ember lesz; még ha némelyeket teljessé tesz is, és még ha üdvösséget ad is nekik, Ő akkor is csak a földön lesz, akkor is ember marad, és képtelen lesz fölülmúlni a mennyben lévő Istent. Így aztán azt hiszik ezek az emberek, hogy a mennyben lévő Istenbe vetett hitnek kell lennie az Istenben való hitnek; számukra csak a mennyben lévő Istenbe vett hit az igaz istenhit. Az ilyen emberek úgy hisznek, ahogy jónak látják. Abban hisznek, ami boldoggá teszi őket, és olyannak képzelik Istent, amilyennek látni szeretnék. A megtestesült Krisztust illetően is a saját elképzeléseiket követik: „Ha egy kicsit kedvesebb lenne hozzám ez a földön lévő isten, ha biztosítaná, hogy jól alakuljanak a dolgaim, akkor tisztelném és szeretném őt. Ha nem jó hozzám, ha problémája van velem, ha rosszul viszonyul hozzám, és ha folyton megmetsz, akkor ő nem az én istenem; úgy döntök, hogy a mennyben lévő istenben hiszek.” Nincsenek kisebbségben az ilyen hozzáállású emberek. Ti is közéjük tartoztok, mivel már találkoztam ilyen emberekkel. Amikor minden rendben van, igen kedvesek Hozzám és figyelmesen kiszolgálnak, de amint leváltom őket, Ellenem fordulnak. Akkor hát, amikor jók voltak Istenhez, vajon valóban elhitték, hogy ez Isten és Krisztus? Nem. Isten identitása és státusza az, amit szem előtt tartanak, minden mozdulatukkal Isten státuszának és identitásának akarnak csak hízelegni. Mindig csak a mennybéli, homályos istent tekintik igaz istennek; nem számít, mennyi igazságot mond ki ez a földön lévő Isten, vagy hogy mennyire szolgál épülésére és javára az embernek, pusztán az a tény, hogy a normális emberi mivoltában él, és hogy húsvér testből való, azt jelenti, hogy Ő semmiképp nem lehet a mennyben lévő Isten, és akárhogy is hízelgik körül, szolgálják és tisztelik ezek az emberek ezt a földön lévő istent, a szívükben még mindig azt hiszik, hogy a mennyben lévő isten az egyetlen igaz isten. Mit gondoltok erről a nézetről? Joggal mondható, hogy sok ember szívében mélyen ott van ez a nézet, és hogy mélyen el van temetve a tudatalattijukban. Elfogadják ugyan Krisztus ellátását és pásztorkodását, de ezzel egyidejűleg figyelik, tanulmányozzák és meg is kérdőjelezik Krisztust – s közben várják, hogy mikor jön el a mennyben lévő, igaz isten, hogy ítéletet mondjon mindenről, amit tettek. És vajon miért vágynak rá, hogy a mennyben lévő isten ítéletet mondjon felettük? Azért, mert a preferenciáikat, elképzeléseiket és képzelődéseiket követve szabad folyást akarnak engedni annak a vágyuknak, hogy a mennyben lévő isten – az elképzeléseik szerinti isten – úgy viselkedik majd irányukban, ahogyan ők szeretnék, miközben a földön lévő Isten nem tesz így; a földön lévő Isten csak az igazságot mondja ki és az igazságalapelvekről beszél. Ezt gondolják: „A mennyben lévő isten emberek iránti szeretete önzetlen, feltétel nélküli és határtalan; ezzel szemben amint valami rosszat mondasz vagy teszel, és a földön lévő isten tudomást szerez róla, mindjárt negatív példaként használ fel téged a prédikációiban, és boncolgatni kezd téged – úgyhogy óvatosabbaknak kell lenniük az embereknek, jobban kell rejtőzködniük, és ha történik valami, nem hagyhatják, hogy ő megtudja.” Mondjátok meg Nekem, vajon nem vagyok képes azoknak a dolgoknak a boncolgatására, amelyeket megpróbáltok eltitkolni Előlem? Nem szükséges a cselekedeteiteket boncolgatnom; a beállítottságaitokat és az állapotaitokat fogom boncolgatni. Nem szükséges példaként vennem azokat a dolgokat, amiket tesztek; anélkül is ugyanúgy tudok a problémák megoldása érdekében az igazságról beszélni és prédikálni, és így is képessé tudom tenni az embereket az igazság megértésére. Az álhívők azt hiszik a szívükben, hogy ez a test, ez az Isten nem tudhat azokról a dolgokról, amelyeket nem lát a szemével, és még kevésbé tud a szellemi birodalommal vagy az igazsággal kapcsolatos dolgokról. Azt hiszik, hogy még azokat a dolgokat sem látja, amelyeket akkor képesek megtenni az emberek, amikor a romlott beállítottságaik uralják őket, és hogy nem tudja teljesen megérteni az ember romlott esszenciáját – ez az álhívők logikája és érvelése. Folyton egyfajta tanulmányozó, megkérdőjelező, sőt nem hívő hozzáállással közelednek Krisztushoz, valamint az emberek mérlegelésére használt kritériumok, az általuk megértett ismeretek és az általuk elképzelt dolgok alapján mérlegelik Krisztust. Némelyek azt gondolják például, hogy amikor másokkal beszélgetnek, azok nem tudják róluk, hogy mit gondolnak a szívükben, vagy hogy milyen beállítottságaik vannak, és Hozzám is így beszélnek, Engem is így kezelnek, ahogy egy átlagembert kezelnének, azt gondolván, hogy semmit sem tudok – nem azt mutatja vajon ez, hogy nem ismerik Istent? Hazudnak másoknak, és azok nem bánják, és Nekem is ugyanígy hazudnak, kuncogva és egyenrangúként kezelve Engem, és folyton a haverjukként akarnak kezelni. Azt hiszik, megtehetik, csak mert ismernek Engem, és azt hiszik, hogy talán semmit sem tudok. Nem emberi elképzelés ez vajon? Ez egy emberi elképzelés, emberi tudatlanság, és egy sátáni, elvetemült beállítottság rejlik e tudatlanságban; ez az elvetemült beállítottság az, aminek a hatására elképzeléseket alakítanak ki az emberek. Mondjátok meg Nekem, szükséges vajon együtt élnem valakivel, és minden percet a gondolatai és nézetei megfigyelésével töltenem, valamint egészen megértenem a hátterét ahhoz, hogy feltárjam vagy átlássam az illető természetét? (Nem.) Nem, nekem nincs erre szükségem, ti azonban képtelenek lennétek ezt elérni. Hiába tartotok kapcsolatot emberekkel és éltek együtt velük minden nap, akkor sem vagytok képesek átlátni a természetlényegüket. Bármi történjék is veletek, ti csak a dolgok felszínét látjátok, az esszenciájukat azonban nem. Csak akkor lehetne némi tisztánlátásotok valakit illetően, ha Isten teljesen felfedné őt, egyébként akkor sem tudnátok átlátni rajta, ha már több éve kapcsolatban lennétek vele. Ha én mindössze egy-két napja vagyok kapcsolatban valakivel, és az illető tesz dolgokat, mond dolgokat, és kifejez bizonyos nézeteket, akkor én már alapvetően tudom róla, hogy miféle ember. Vannak azonban, akik még semmit sem tettek, akikkel még nem kerültem kapcsolatba, vagy akik vonatkozásában még semmit sem kezeltem, mégis kérdőjelet rajzolok föléjük, és amint találkoznak egy kérdéssel és kifejeznek valamilyen nézetet, azon nyomban feltárul a természetlényegük. Sokan mondják: „Át tudsz látni rajtuk azonnal, amint feltárul a természetlényegük? Min alapul ez a meglátásod? Hogy lehet az, hogy mi nem tudunk átlátni rajtuk?” Ha nem értitek az igazságot, akkor nem fogjátok tudni felmérni az embereket, és soha nem lesznek meg nálatok az ehhez szükséges kritériumok. Ha nincsenek meg ezek a kritériumok, nem lesztek képesek átlátni az embereken. Nálam azonban megvannak ezek a kritériumok. Egyfelől értem az igazságot, ezért figyelmesebb és gyorsabb vagyok, amikor fel kell mérni valakit, másfelől pedig Isten Lelke munkálkodik. Némelyek ezt gondolják: „Amikor már régóta élnek ebben a világban az emberek, át tudják látni a dolgokat és az embereket.” Ez nem valós meglátás; mi az, amit átlátnak? A társadalomban jelenlévő különféle csalásokat, így a politikai csalásokat, üzleti csalásokat, pénzügyi csalásokat vagy a pornográfiával kapcsolatos csalásokat. Azok, akik többet tapasztaltak ezekből a dolgokból és többet hallottak róluk, el tudják kerülni őket. Azokat, akik kevesebbet éltek át és tapasztaltak meg ezekből a dolgokból, gyakran becsapják, de miután már többször rászedték őket, tapasztalatot szereznek, és képesek lesznek átlátni rajtuk. Ez az, ahogy átlátják a dolgokat. Ami azonban az ember romlottságát, természetét, és a Sátán által megrontott esszenciáját illeti, ha nincsenek az igazság birtokában az emberek, akkor soha nem lesz meg az ahhoz szükséges bölcsességük, hogy átlássák ezeket a dolgokat, és sosem lesznek képesek átlátni azokat a beállítottságokat, amelyek különféle embereknél egy adott dolog hátterében rejlenek, sem a probléma okát. Ha nem tudod átlátni ezeket a dolgokat, akkor nem fogod tudni, miként kezeld az adott ügyet vagy az érintett embereket, eseményeket és dolgokat, sehogy sem tudod majd kezelni azokat, és nem lesz meg a kezelésükhöz szükséges bölcsességed. Ezért van az, hogy amikor ilyen dologgal találkozol, nagyon zaklatottnak és idegesnek érzed magad, és nehezedre esik, hogy foglalkozz vele. Ha világosan érted az igazságot, akkor át fogod tudni látni az emberek romlott beállítottságait és a romlott beállítottságaik esszenciáját. Azáltal, hogy látod az általuk tanúsított romlott beállítottságokat, megismered az esszenciájukat, és akkor tudni fogod, hogy mifélék és hogy milyen emberek, akkor tudni fogod, miként védekezz ellenük, hogyan láss tisztán velük kapcsolatban, illetve azt is, hogy miként birkózz meg ezzel a dologgal. Vajon nem ez a bölcsesség forrása? (De igen.) Krisztus tehát képes átlátni az emberen és ellátni az embert – mi a forrása mindennek? Doktrinálisan fogalmazva: Isten Lelkétől ered az egész. Gyakorlatibb módon fogalmazva: azért van így, mert Krisztus birtokában van az Istentől eredő igazságnak. Így működik ez a dolog. Amikor egy napon életetekké válik majd az igazságvalóság, akkor majd lesz bölcsességetek, és képesek lesztek átlátni az embereken.

Van egy másik aspektusa az emberi elképzeléseknek, éspedig azok az elképzelések, amelyeket Isten munkájáról alakítanak ki az emberek. Hogyan jönnek létre az Isten munkájával kapcsolatos emberi elképzelések? Némelyek az emberek korábbi hitfelfogásásából erednek, némelyek pedig az Isten munkájával kapcsolatos saját képzelődéseikből. Egykor például úgy képzelték el az emberek Isten ítéletének munkáját, hogy van egy nagy fehér trón az égben, Isten pedig azon ül és ítél meg minden népet. Ma már mindannyian tudjátok, hogy valótlanok az efféle képzelődések – lehetetlenek az ilyen dolgok. Bárhogy legyen is, az embereknek sokféle képzelődésük van Isten munkájáról, irányításáról és arról, ahogyan Isten az embereket kezeli, és e képzelődések többsége emberi vágyakból ered. Miért mondom ezt? Azért, mert az emberek nem akarnak szenvedni. Azt akarják, hogy mindvégig könnyedén követhessék Istent, bőséges kegyelmet élvezhessenek, örökölhessék az Ő áldásait, azután pedig bemehessenek a mennyek országába. Milyen csodálatos gondolat! Az a romlott emberiség leggyakoribb és legelrugaszkodottabb elképzelése Isten munkájával kapcsolatban az, hogy gyaloghintón lehet besuhanni a mennyek országába. Azonkívül, amikor az emberek találkoznak Isten munkájával, többnyire képtelenek megérteni; nem ismerik a benne rejlő igazságot, és azt sem tudják, hogy mi Isten célja e munka elvégzésével, vagy hogy miért viselkedik így Isten az ember irányában. Korábban például a „hatalmas” és az „óriási” szavakkal jellemeztem Isten szeretetét, de valószínűnek tartom, hogy sosem értettétek meg, mire is céloztam e két szóval. Vajon mi volt a célom e két szó használatával? Az, hogy mindenkinek megragadjam a figyelmét, és így elmenjetek és elgondolkozzatok rajtuk. Felületesen személve üresnek tűnnek e szavak. Van egy bizonyos jelentésük, de bármennyit gondolkodnak is rajtuk az emberek, mindössze ennyivel képesek előállni: „Hatalmas – azt jelenti, hogy olyan határtalan, mint az ég; arra utal, hogy Isten szíve határtalan, hogy nincs határa az emberiség iránti szeretetének!” Isten szeretete nem olyasfajta szeretet, amely emberi elmével elképzelhető. Az emberek nem képesek elképzelni ezt a szeretetet, nem hagyatkozhatnak tanulásra és ismeretre e szó értelmezésekor, hanem más módszert kell alkalmazniuk a méltánylásához és megtapasztalásához. Végül aztán igazán megérzed, hogy Isten szeretete különbözik attól a szeretettől, amelyről az emberek beszélnek, hogy Isten igaz szeretete semmilyen más szeretethez nem hasonló, és eltér attól, amit az egész emberiség szeretet alatt ért. Mi tehát pontosan Istennek ez a szeretete? Hogyan kell értelmezned Isten szeretetét? Először is, nem közelítheted meg emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel. Vegyük például az anyai szeretetet: egy anya szeretete a gyermekei iránt feltétel nélküli, rendkívül védelmező és gyengéd. Most az anyai szeretettel megegyező szintű érzettel és jelentéssel bír az Isten emberek iránti, általad is érzett szeretete? (Igen.) Akkor ez probléma – ez tévedés. Meg kell különböztetned Isten szeretetét a szülők, egy férj, egy feleség vagy a gyermekek, a hozzátartozóid szeretetétől, a barátok törődésétől, és újfent meg kell ismerned Isten szeretetét. Mert mi is valójában Isten szeretete? Isten szeretete testi érzelmektől mentes, és nincsenek hatással rá a vér szerinti kapcsolatok. Tiszta és egyszerű szeretet ez. Hogyan kell hát értelmezniük az embereknek Isten szeretetét? Miért kezdtünk el Isten szeretetéről beszélgetni? Isten szeretete Isten munkájában ölt testet, azért, hogy az emberek elismerjék, elfogadják és megtapasztalják e szeretetet, végül pedig felismerjék, hogy ez Isten szeretete, és elismerjék, hogy ez az igazság, hogy Isten szeretete nem üres szavakat jelent, és nem is valamiféle viselkedésformát Isten részéről, hanem az igazságot. Ha igazságként fogadod el Isten szeretetét, akkor képes leszel felismerni róla Isten esszenciájának ezt az aspektusát. Ha valamilyen viselkedésformaként kezeled, akkor nehezen fogod felismerni. Mit értünk „viselkedés” alatt? Vegyük például az anyákat: fiatalságukat feláldozva, véres verejtékkel és könnyeiket ontva nevelik fel a gyermekeiket, és mindent megadnak nekik, amit csak akarnak. Nem számít, hogy jót vagy rosszat csinált a gyermek, vagy hogy melyik utat választja, egy anya önzetlenül ad, kielégíti a gyermeke szükségleteit, sohasem oktatja, segíti vagy irányítja a gyermekét azzal kapcsolatban, hogy miként kövesse a helyes utat, hanem szüntelenül csak gondoskodik róla, szereti és védelmezi, egészen odáig, hogy a gyermek végül nem lesz képes különbséget tenni a jó és a rossz között. Ilyen egy anya szeretete és minden olyan szeretet, amely a testből, érzésekből és az emberek testi kapcsolataiból születik. Isten szeretete mindeközben ennek a szöges ellentéte: ha Isten szeret téged, akkor ezt azzal fejezi ki, hogy gyakran fenyít, fegyelmez és megmetsz téged. Noha kényelmetlenül telhetnek a napjaid a fenyítés és a fegyelmezés közepette, amint megtapasztaltad, azt veszed majd észre, hogy sokat tanultál, hogy amikor másokkal érintkezel, van ítélőképességed és bölcs vagy, és azt is, hogy megértettél néhány igazságot. Ha olyan lenne Isten szeretete, mint egy anya vagy apa szeretete, amint azt elképzeled, ha Ő olyan gondosan vigyázna rád és mindig annyira elnéző lenne, akkor vajon el tudnád-e érni ezeket a dolgokat? Nem tudnád. Az az isteni szeretet tehát, amelyet fel tudnak fogni az emberek, eltér Isten igaz szeretetétől, amelyet az Ő munkájában tapasztalhatnak meg; Isten szavai szerint kell megközelíteniük az embereknek ezt a szeretetet, és keresniük kell az igazságot az Ő szavaiban, hogy tudják, mi is az igazi szeretet. Az igazság keresése nélkül hogyan is tudna bárki romlott ember csak úgy a semmiből eljutni annak a megértésére, hogy mi Isten szeretete, mi a célja az emberekben végzett munkájának, és hogy melyek az Ő fáradságos szándékai? Sosem értenék meg az emberek ezeket a dolgokat. Ez az emberek legvalószínűbb félreértése Isten munkájával kapcsolatban, és ez Isten esszenciájának az az aspektusa, amelyet a legnehezebben tudnak megérteni az emberek. Az embereknek alaposan és személyesen kell megtapasztalniuk Isten szeretetét, és gyakorlati módon kell találkozniuk vele, valamint méltányolniuk kell ahhoz, hogy képesek legyenek megérteni. Amikor „szeretetet” említenek az emberek, rendszerint azt értik alatta, amikor valaki megadja a másiknak, amit az kíván, nem pedig azt, amikor valami keserűt ad neki, holott az valami édesre vágyik, illetve azt, hogy ha olykor valami keserűt ad is neki, azt is csak egy betegség kezelése végett teszi; röviden: az ember önzetlensége, érzései és teste van benne; célok és indítékok vannak benne. Isten azonban, bármit tesz is benned, bármennyire megítél és megfenyít, bárhogy fenyít és fegyelmez is téged, vagy bármennyire megmetsz téged, még ha félre is érted Őt, és még ha panaszkodsz is Rá a szívedben, Ő lankadatlan türelemmel folytatja benned a munkát. Mi vajon ezzel a végső célja Istennek? Azért folyamodik ehhez a módszerhez, hogy felébresszen téged, hogy egy nap majd képes légy megérteni szándékait. De vajon mit nyert azzal Isten, ha ezt a sorsot látja? Valójában nem nyert semmit. És miért mondom ezt? Azért, mert mindenetek Istentől van. Istennek nincs szüksége arra, hogy bármit is nyerjen. Egyedül arra van szüksége, hogy az emberek megfelelően kövessék, amit Ő elvár, és annak megfelelően menjenek be, miközben Ő a munkáját végzi, hogy végül képesek legyenek megélni az igazságvalóságot és emberi hasonlatossággal élni, és többé ne vezesse félre, szedje rá és kísértse meg őket a Sátán, hogy képesek legyenek fellázadni a Sátán ellen, és alávetni magukat Istennek és imádni Őt, és akkor elégedett lesz Isten, és el lesz végezve az Ő nagy munkája. Mit nyer Isten? Isten téged nyer meg, te pedig dicsőítheted Őt. De mit jelent a dicsőítésed Isten számára? Ha nem dicsőítenéd Őt, akkor Isten nem is lenne Isten? Nem lenne vajon mindenható Isten, ha nem dicsőítenéd Őt? Ha nem dicsőítenéd Őt, az vajon változtatna az Ő esszenciáján vagy státuszán? (Nem.) Nem. Ezt csakis Isten szeretetének és munkájának lehet nevezni. Bír-e ilyen értelemmel, amikor hatalmasnak és óriásinak fogjátok fel Isten szeretetét? (Nem.) Nem jutott még el idáig a megértésetek. Még ha össze is töri valaki Isten szívét, mások pedig azt gondolják, hogy Isten sehogyan sem tudná megmenteni őt, miként áll vajon Isten hozzá, ha elgondolkozik magán, felismeri, hogy tévúton járt és bűnbánatot tart, valamint félreteszi a gonoszságát és elfogadja az Ő üdvösségét? Isten ugyanúgy elfogadja őt. Ha a helyes utat választják az emberek, Isten nem fogja számon tartani a vétkeiket. Ez Isten szeretete. Az ember melyik elképzelését kell itt kiigazítani? Az azzal kapcsolatos elképzelést, hogy miként szeret Isten. Az embereknek maguk mögött kell hagyniuk a különféle elképzeléseiket és képzelődéseiket; keresniük kell az igazságot, és meg kell érteniük az igazságot ahhoz, hogy képesek legyenek elengedni az elképzeléseiket. Hátrahagyni könnyű az embernek az elképzeléseit, ám alaposan megváltoztatni azokat nem könnyű. Ha a jövőben hasonló dologgal találkozol, és újra kialakulnak az elképzeléseid, az milyen probléma? Azt bizonyítaná, hogy mélyen be van ágyazódva beléd ez az elképzelés. Habár bizonyos dolgokkal kapcsolatban el tudod engedni az elképzeléseket az igazságról történő beszélgetés segítségével, más dolgokkal kapcsolatban nem vagy képes elengedni azokat. Egy dologgal kapcsolatban könnyű lehet elengedni egy elképzelést, azt azonban nem könnyű elérni, hogy teljességgel eloszlassák az elképzeléseiket az emberek. Sok igazságot meg kell értenie az embernek azelőtt, hogy képes lenne teljesen megoldani az elképzeléseivel kapcsolatos problémát. Ehhez az szükséges, hogy az emberek keressék az igazságot azokban a dolgokban, amelyekkel találkoznak, gyakorlati módon megtapasztalják és méltányolják Isten szeretetét, Istennek pedig sok cselekedetet kell végrehajtania ahhoz, hogy megismerhessék Őt az emberek. Az emberek akkor szabadulhatnak csak meg alaposan az Istennel kapcsolatos elképzelések és képzelődések problémájától, ha ismerik Istent.

Most az Isten munkájával kapcsolatos elképzeléseket és azt szükséges boncolgatnotok, hogy mik is ezek az elképzelések, valamint az Isten munkájával, Isten szuverenitásával és rendeléseivel, illetve azzal kapcsolatos különféle képzelődéseiteket, ellentmondásaitokat és követelményeiteket kell elsősorban összefoglalnotok, hogy miként munkálkodik Isten. Ezek a dolgok akadályozhatnak benneteket abban, hogy alávessétek magatokat Isten irányításainak és rendeléseinek, és félreérthetitek, valamint ellenérzésekkel szemlélhetitek miattuk mindazt, amit Isten tett veletek. Az ilyen elképzelések nagyon súlyosak és érdemes boncolgatni őket. Egyesek például elolvassák Istennek azokat a szavait, amelyek megítélik és elítélik az embereket, és elképzeléseket alakítanak ki, ezt mondván: „Isten azt mondja, hogy nem szereti az olyan embereket, amilyen én is vagyok, ezért talán nem is fog megmenteni engem.” Nem elképzelés ez vajon? Mi lesz ennek az elképzelésnek a következménye? Nem számít, milyen romlottságod van, vagy hogy miféle ember vagy, tudod, hogy Isten nem szereti az olyan embereket, akik fellázadnak Ővele szemben, akkor hát miért nem tartasz bűnbánatot? Ha elfogadod az igazságot, leveted a romlottságodat és teljesen aláveted magad Istennek, akkor vajon nem fog kedvelni téged Isten? Miért határolod be Istent azt mondván, hogy nem fog megmenteni téged? E negatív gondolataid akadályozni fognak téged Isten követésében és munkájának megtapasztalásában, s miattuk meg fogsz rekedni és át fogod adni magad a reménytelenségnek, sőt, még el is utasítod Istent. Egyes gyülekezetekben antikrisztusok és gonosz emberek jelennek meg és okoznak zavarásokat, ezzel pedig félrevezetnek némelyeket – jó dolog ez vagy rossz dolog? Isten szeretete ez vajon, vagy játszadozik Isten az emberekkel és felfedi őket, amikor ez történik? Képtelenek vagytok megérteni ezt, ugye? Isten mindent a Maga szolgálatába állít annak érdekében, hogy tökéletesítse és megmentse azokat, akiket meg kíván menteni, és azok, akik őszintén keresik az igazságot és gyakorolják az igazságot, az igazságot nyerik el végül. Némelyek azonban, akik nem keresik az igazságot, így panaszkodnak: „Nem helyes, hogy így munkálkodik Isten. Annyit kell szenvednem miatta! Majdnem bedőltem az antikrisztusoknak. Ha ezt valóban Isten rendezte így, hogyan engedheti meg az embereknek, hogy bedőljenek az antikrisztusoknak?” Mi folyik itt? Az, hogy nem antikrisztusokat követsz, azt bizonyítja, hogy Isten oltalma alatt állsz; ha bedőlsz az antikrisztusoknak, akkor az Isten elárulása, és akkor Isten nem akar téged többé. Jó dolog vagy rossz dolog akkor, hogy ezek az antikrisztusok és gonosz emberek zavarást okoznak a gyülekezetben? Kívülről nézve rossz dolognak tűnik, de amikor lelepleződnek ezek az antikrisztusok és gonosz emberek, te növekedsz a tisztánlátás terén, ők pedig kitakaríttatnak, míg te érettebbé válsz. Amikor a jövőben ismét ilyen emberekkel találkozol, már azelőtt tisztán fogsz látni velük kapcsolatban, hogy kimutatnák a foguk fehérjét, és el fogod utasítani őket. Ez tehát tanulságos és előnyös lesz a számodra; tudni fogod, miként lásd tisztán az antikrisztusokat, és nem fog többé félrevezetni a Sátán. Mondd hát meg Nekem, nem jó dolog-e, hogy vannak antikrisztusok, akik megzavarják és félrevezetik az embereket? Az emberek akkor képesek csak meglátni, hogy Isten nem az elképzeléseikkel és képzelődéseikkel összhangban cselekedett, amikor eljutottak a megtapasztalás ezen fokáig, és Isten megengedi a nagy vörös sárkánynak, hogy eszeveszett zavarásokat okozzon, az antikrisztusoknak pedig, hogy félrevezessék Isten választottait; azért tesz így, hogy a Maga szolgálatába állíthassa a Sátánt választott népének tökéletesítése végett, és csak ekkor értik meg az emberek Isten fáradságos szándékait. Némelyek ezt mondják: „Kétszer vezettek félre antikrisztusok, és még mindig nem tudom tisztán látni őket. Ha egy még ravaszabb antikrisztus kerül az utamba, újra félre leszek vezetve.” Akkor hadd történjen csak meg ismét, hogy megtapasztalhasd és levond a tanulságot – Istennek így kell tennie a dolgokat azért, hogy megmenthesse az emberiséget a Sátán befolyásától. Két kifejezéssel írható le itt az, ahogyan Isten munkálkodik, éspedig azzal, hogy rendkívüliek és az átlagemberek képzeletét felülmúlóak Isten munkájának különböző módjai. Miért definiálom Isten munkáját a „rendkívüli” és a „képzeletet felülmúló” kifejezésekkel? Azért, mert a romlott emberiség nem képes megérteni ezeket a dolgokat, és nem értik az igazságot, azt, ahogyan Isten munkálkodik, sem Isten bölcsességét a Sátán ellen vívott harcában – senki közülük nem képes felfogni ezeket a dolgokat. Akkor miért tudnak az emberek mégis elgondolásokat és elképzeléseket táplálni magukban? Azért, mert szert tesznek egy kevés ismeretre, megértenek valamilyen doktrínát, és megvannak a saját preferenciáik, így aztán kialakítanak bizonyos elképzeléseket és képzelődéseket. Ami azonban a szellemi birodalom dolgait és az Isten által végzett munkát illeti – ezeket egyáltalán nem értik. A Teremtő az utolsó napokban közvetlenül néz szembe az egész emberiséggel és szólja szavait. Most történik ilyen először a világ teremtése óta. Vagyis Isten szembenéz az egész emberiséggel és ily módon nyíltan viszi véghez cselekedeteit, megismerteti irányítási tervét, majd megvalósítja és végrehajtja azt az emberek között – ez az első alkalom, hogy ilyen történik. Az emberek számára felfoghatatlan és idegen tőlük Isten gondolatainak, Isten esszenciájának és Isten munkájának a világa, ezért normális, hogy elképzeléseket táplálnak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy az elképzeléseik összhangban lennének az igazsággal. Bármennyire normálisak is az emberek elképzelései, attól még szembemennek az igazsággal, nem felelnek meg Isten szavainak, és ütköznek Isten szándékaival. Ha nem kerülnek időben eloszlatásra ezek az elképzelések, akkor óriási mértékben akadályozni fogják az embereket Isten munkájának a megtapasztalásában, valamint az életbe való belépésüket is. Éppen ezért, ami az emberi elképzeléseket illeti, nem számít, mennyire vannak összhangban az emberek képzelődéseivel és elgondolásaival, ha nem felelnek meg az igazságnak és Isten szavainak, akkor egytől egyig szembemennek az igazsággal, ellenkeznek Istennel, és nem egyeztethetők össze Vele. Nem számít, mennyire vannak összhangban az emberek elképzelései a képzelődéseikkel, mindig meg kell próbálniuk tisztán látni azokat; egyáltalán nem szabad vakon elfogadniuk az elképzeléseiket. Mit kell elfogadnia az emberiségnek? Isten szavait kell elfogadnia az emberiségnek, az igazságot, valamint minden pozitív dolgot, ami Istentől származik. Ami a Sátánra vonatkozó dolgokat illeti, függetlenül attól, hogy mennyire tartják jónak vagy a saját képzelődéseikkel összhangban lévőnek az emberek ezeket a dolgokat, nem szabad elfogadniuk, hanem el kell utasítaniuk azokat. Csakis így érhetik el az emberek az Istennek való alávetettséget, és teljesíthetik a Teremtő követelményeit.

Csakis Isten szavain keresztül és az igazság alkalmazásával oszlathatók el az emberek elképzelései; doktrína prédikálásával és buzdítással nem lehet félretenni őket – ez nem ilyen egyszerű. Az emberekben nincs elkötelezettség az igazságos dolgok iránt, hanem a különféle elképzelésekhez vagy az elvetemült, eltorzult dolgokhoz hajlamosak vonzódni, amelyeket nehezükre esik félretenni. Mi ennek az oka? Az, hogy romlott beállítottságaik vannak. Akár nagyok, akár kicsik, akár súlyosak, akár nem az emberek elképzelései, ha nincsenek romlott beállítottságaik, akkor könnyen megoldhatók ezek az elképzelések. Az elképzelések végső soron nem egyebek, mint egyfajta gondolkodásmód, de az emberek romlott beállítottságai, így az arrogancia, a hajthatatlanság, sőt a gonoszság miatt az elképzelések gyújtózsinórrá válnak, amely arra vezeti az embereket, hogy ellenkezenek Istennel, értelmezzék félre Őt, sőt hozzanak ítéletet Felette. Ki tudja még akkor is alávetni magát Istennek és dicsérni Őt, amikor elképzeléseket táplál Vele kapcsolatban? Senki. Amikor elképzeléseket táplálnak magukban az emberek, akkor csak ellenérzéseik lesznek Isten iránt, panaszkodnak Rá, megítélik, sőt, még el is ítélik Őt. Ez kellőképpen megmutatja, hogy az elképzelések a romlott beállítottságokból erednek, megjelenésük a romlott beállítottságok kifejeződése, és minden kifejeződésre jutó romlott beállítottság lázad Istennel szemben és elleáll Istennek. Némelyek ezt mondják: „Vannak elképzeléseim, de nem állok ellen Istennek.” Ez csalárd beszéd. Még ha nem is mondanak semmit az ilyen emberek, a szívükben akkor is ellentétben lesznek Istennel, és Vele ellentétes lesz a viselkedésük is. Képesek lehetnek mégis alávetni magukat az igazságnak, amikor ilyenek? Ez lehetetlen. Mivel a romlott beállítottságaik irányítják őket, ragaszkodnak az elképzeléseikhez – a romlott beállítottságaik okozzák ezt. Így aztán az elképzelések megoldása esetén az emberek romlott beállítottságai is megoldódnak. Ha megoldódnak az emberek romlott beállítottságai, akkor számos éretlen, gyerekes gondolatuk nem jelent gondot a számukra, miképpen azok a dolgok sem, amelyek már elképzelésekké váltak; ezek gondolatok csupán, és nincsenek kihatással a kötelességük teljesítésére, sem az Istennek való alávetettségükre. Az elképzelések és a romlott beállítottságok összekapcsolódnak. Néha ott van a szívedben egy elképzelés, de nem az irányítja a cselekedeteidet. Ha nem sérti a közvetlen érdekeidet, figyelmen kívül hagyod. A figyelmen kívül hagyás azonban nem azt jelenti, hogy nem rejlik romlott beállítottság az elképzeléseden belül, és ha olyasvalami történik, ami ütközik az elképzeléseddel, egy bizonyos hozzáállással fogsz ragaszkodni hozzá – egy olyan hozzáállással, amelyben a beállítottságod dominál. Ez a beállítottság lehet hajthatatlanság, lehet arrogancia, és lehet gonoszság is; arra késztet, hogy hencegj Isten előtt, ezt mondván: „Az én álláspontomat már számtalanszor megerősítették tudományosan. Évezredek óta ezt vallják az emberek, akkor én miért ne tenném? Azok a dolgok, amiket Te mondasz, és amelyek ellentétben állnak az emberi elképzelésekkel, tévesek, akkor hát hogyan mondhatod mégis, hogy ezek jelentik az igazságot, és hogy felette állnak minden másnak? Az én nézőpontom az egész emberiség legmagasabb rendű nézőpontja!” Ilyen viselkedésre, ilyen hencegésre vihet téged egy elképzelés. Mik okozzák ezt? (A romlott beállítottságok.) Így van, a romlott beállítottságok okozzák. Közvetlen kapcsolat van az elképzelések és az emberek romlott beállítottságai között, és az elképzeléseiket el kell oszlatni. Amikor az Istenbe vetett hittel kapcsolatos elképzeléseikkel már foglalkoztak az emberek, könnyen alá tudják vetni magukat Isten háza munkabeosztásainak, és így a kötelességüket is gördülékenyebben teljesítik, nem járnak kerülőutakon, nem okoznak félbeszakításokat és zavarásokat, és semmi olyat nem tesznek, ami szégyent hoz Istenre. Ha az emberek nem foglalkoznak az elképzeléseikkel és képzelődéseikkel, könnyen előfordulhat, hogy olyan dolgokat tesznek, amelyek félbeszakításokat és zavarásokat okoznak. Súlyosabb esetekben mindenféle ellentétet szülhetnek bennük az elképzeléseik Isten megtestesülésével szemben. Ha már az elképzelésekről beszélünk: ezek nyilvánvalóan téves nézetek, amelyek ellentétben állnak az igazsággal, teljességgel ellentétesek az igazsággal, és különféle ellenérzéseket idézhetnek elő az emberekben Isten iránt. Ez egyrészt oda vezet, hogy megkérdőjelezik Krisztust és képtelenek lesznek elfogadni Őt vagy alávetni magukat Neki, másrészt pedig az igazság általuk történő elfogadására és az igazságvalóságba történő belépésükre is hatással lesz. Még súlyosabb esetekben az Isten munkájával kapcsolatos különféle nézeteik hatására megtagadják az emberek Isten munkáját, azt, ahogyan Isten munkálkodik, valamint Isten szuverenitását és rendeléseit is – ekkor pedig semmi reményük nincs az üdvösségre. Nem számít, hogy Isten mely aspektusával kapcsolatban vannak elképzeléseik az embereknek, a romlott beállítottságaik rejtőznek ezen elképzelések hátterében, ami miatt tovább romolhatnak e romlott beállítottságok, és még több ürüggyel szolgálhatnak az embereknek ahhoz, hogy a saját, romlott beállítottságaikra hagyatkozva közeledjenek Isten munkájához, Magához Istenhez, valamint Isten természetéhez. És vajon nem arra bátorítja ez őket, hogy álljanak ellene Istennek a romlott beállítottságaikkal? Ez az elképzelések következménye az ember számára.

Habár korábban gyakran beszéltünk már az emberi elképzelésekről, szisztematikusan és részletesen még sohasem beszélgettünk arról, hogy milyen aspektusokról és dolgokról táplálnak magukban elképzeléseket az emberek, sem arról, hogy miféle nézeteket alakítanak ki. Azáltal, hogy ma ily módon, pontról-pontra haladva beszéltem erről a témáról és elemeztem azt, világosan felvázoltam nektek a követendő utat, hogy tudjátok, milyen elképzeléseitek vannak, és így legyen módotok egyenként eloszlatni azokat. Ha az emberek képesek egyenként eloszlatni ezeket az elképzeléseket, az igazság minden aspektusa egyre világosabbá válik majd a számukra. Ily módon az előttük lévő út is egyre világosabb lesz, az az út pedig, amelyen az Istenbe vetett hitükben járnak, annál szilárdabb és ragyogóbb, minél tovább haladnak rajta.

2018. szeptember 20.