Mivel Pál a Bibliában ezt mondta: „Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk” (1Korinthus 15:52) – a vallásos világ azt hiszi, hogy amikor Isten eljön, azonnal megváltoztatja az alakjukat, szentté teszi őket, és egyenesen elragadja őket a mennyek országába.

Szavak a Bibliából

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21)

„Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat.” (Zsidók 10:26)

„A mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni.” (Máté 11:12)

„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” (Jelenések 22:14)

„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” (János 16:12-13)

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. [...] Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. [...] én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.” (János 17:15-19)

„Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12:48)

„Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén.” (1Péter 4:17)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Mindaz, hogy az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Ha azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, akkor csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni hajlamát. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. Az emberiség többsége nappal vétkezik, hogy aztán este meggyónjon. Így, bár a vétekáldozat örökké hatékony az ember számára, nem lesz képes megmenteni az embert a bűntől. Az üdvösség munkájának csak a fele van elvégezve, mivel az ember beállítottsága még mindig romlott. [...] Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek; nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét, és az ige ítéletére kell támaszkodnia ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Te csak azt tudod, hogy Jézus az utolsó napokban fog alászállni, de pontosan hogyan száll majd alá? A hozzátok hasonló vétkesek, akiket csak most váltott meg, és még nem változtak meg, vagy Isten nem tökéletesítette őket, lehetnek Isten akaratának megfelelőek? Te, akinek még mindig megvan a régi énje, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem számítasz bűnösnek, de ez nem bizonyítja, hogy nem vagy bűnös, és nem vagy tisztátalan. Hogyan lehetsz jámbor, ha nem változtál meg? Belülről tisztátalanság, önzőség és aljasság gyötör, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben: csak átestél a megváltáson, de nem változtál meg. Ahhoz, hogy Isten szíve szerint létezz, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; ha csak a megváltáson estél át, akkor képtelen leszel elérni a szentséget. Ily módon nem leszel alkalmas arra, hogy részesülj Isten jó áldásaiban, mert kihagytál egy lépést Isten embert irányító munkájából, ami a változás és a tökéletesedés kulcsfontosságú lépése. Te, egy vétkes, aki épphogy átesett a megváltáson, nem vagy képes közvetlenül örökölni Isten hagyatékát.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról)

Az utolsó napok munkájában az ige erősebb, mint a jelek és csodák megnyilvánulása, és az ige hatalma felülmúlja a jelek és csodák tekintélyét. Az ige leleplezi az ember szívének mélyén eltemetett összes romlott beállítottságot. Nem áll módodban magadtól felismerni őket. Amikor ezek az igén keresztül feltárulnak előtted, természetes módon felfedezed őket; nem tudod majd letagadni őket, és teljesen meg leszel győzve. Vajon nem ez az ige tekintélye? Ez az ige munkájának ma elért eredménye. Ezért az ember nem a betegségek gyógyítása és a démonok kiűzése által szabadulhat meg teljesen a bűneitől, és nem is a jelek és csodák megnyilvánulásával válhat egészen teljessé. A betegség gyógyításának és a démonok kiűzésének hatalma csak kegyelmet ad az embernek, de az ember teste még mindig a Sátáné, és a romlott sátáni hajlam továbbra is megmarad az emberben. Más szóval, ami nem tisztult meg, az még mindig a bűnhöz és a szennyhez tartozik. Az embert csak azután nyerheti meg Isten és azután válhat megszenteltté, ha az ige közvetítésével megtisztul. Amikor az emberből kiűzték a démonokat és megváltották, az csak azt jelentette, hogy kiragadták a Sátán kezéből és visszaadták Istennek. Azonban anélkül, hogy Isten megtisztítaná vagy megváltoztatná, romlott ember marad. Az emberben még mindig ott van a szenny, az ellenállás és a lázadás; az ember csak az Ő megváltása által tért vissza Istenhez, de a legcsekélyebb tudása sincs Istenről, és még mindig képes ellenállni Neki és elárulni Őt. Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan berögződött természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több egy olyan megváltásnál, ahol az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az így beszennyezett embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztulni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden ma végzett munka azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; az ige által hozott ítélet és fenyítés, valamint a finomítás révén az ember megtisztulhat romlottságától és tisztává válhat. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tekintenénk, inkább azt kellene mondanunk, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás szakasza, valamint az üdvösség munkájának második szakasza. Az ember az ige általi ítélet és fenyítés révén jut el oda, hogy Isten megnyerje őt, továbbá a finomítást, megítélést és feltárást célzó ige használata által tárul fel teljesen az ember szívében lévő összes tisztátalanság, elképzelés, indíték és egyéni törekvés.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten munkája az utolsó napokban valódi munka. Jézus idejében, Ő nem azért jött, hogy tökéletessé tegye az embert, hanem hogy megváltsa az embert, és azért mutatott be néhány csodát, hogy az emberek kövessék Őt. Ő ugyanis elsősorban azért jött, hogy elvégezze a kereszthalál munkáját, és a jelek felmutatása nem volt része a szolgálatának. Az ilyen jelek és csodák olyan művek voltak, amelyeket azért végzett, hogy a munkája hatékony legyen; extra műveletek voltak, és nem képviselték az egész kor munkáját. Az ószövetségi Törvény Korában Isten is mutatott jeleket és csodákat, de Isten mai munkája valódi munka, és most biztosan nem mutatna jeleket és csodákat. Ha jeleket és csodákat mutatna, a valódi munkája zűrzavarossá válna, és nem tudna több munkát elvégezni. Ha Isten azt mondaná, hogy az igét arra használja, hogy tökéletessé tegye az embert, de közben jeleket és csodákat is mutatna, akkor vajon világossá lehetne tenni, hogy az ember valóban hisz-e benne vagy sem? Isten tehát nem tesz ilyet. Túl sok a vallás az emberben; Isten azért jött el az utolsó napokban, hogy kiűzze az emberből az összes vallásos elképzelést és természetfeletti dolgot, és megismertesse az emberrel Isten valóságát. Azért jött, hogy eltüntessen egy olyan Istenről alkotott képet, amely elvont és képzeletszőtte – egy olyan Istenről alkotott képet, aki, más szóval, egyáltalán nem is létezik. Így most már csak az az egy dolog fontos, hogy legyen ismereted a valóságról! Az igazság mindent felülír. Mennyi igazsággal rendelkezel ma? Minden, ami jeleket és csodákat mutat, Isten? A gonosz szellemek is mutathatnak jeleket és csodákat; vajon minden gonosz szellem Isten? Az Istenbe vetett hitében az ember az igazságot keresi, és az életet keresi, nem pedig a jeleket és csodákat. Ez kéne, hogy legyen a célja mindazoknak, akik hisznek Istenben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Isten azért végzi az ítélet és a fenyítés munkáját, hogy az ember megismerhesse Őt, továbbá az Ő bizonyságtételéért. Anékül, hogy Ő megítélné az ember romlott beállítottságát, az ember nem ismerhetné meg az Ő igazságos természetét, amely nem tűri a sértést, és az ember sem lenne képes arra, hogy régi Isten-ismeretét új ismeretre változtassa. Az Ő bizonyságtétele és az Ő irányítása érdekében teszi nyilvánossá az Ő teljességét, így téve lehetővé, hogy az ember az Ő nyilvános megjelenése által eljusson Isten megismeréséhez, hogy átalakuljon a beállítottsága, és hogy hangos bizonyságot tegyen Istenről. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne bizonyságot tenni Istenről, és Isten szíve szerint való lenni. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadította magát a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának példájává és mintaképévé, Isten tanújává és Isten szíve szerint való emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött, hogy elvégezze a földi munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való engedelmességet, a Róla való bizonyságot, hogy megismerje gyakorlati és szokásos munkáját, hogy engedelmeskedjen minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és hogy tanúságot tegyen mindarról a munkáról, amelyet az ember megmentése érdekében végez, valamint minden olyan cselekedetről, amelyet az ember meghódítása érdekében visz véghez. Azoknak, akik tanúságot tesznek Istenről, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és valódi, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy bizonyságot tegyenek róla, akik az Ő ítéletén és büntetésén, foglalkozásán és nyesegetésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, arra használja, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és ugyanígy használja azokat is, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, hogy bizonyságot tegyenek Róla. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és csak azok alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

Képesnek kell lennetek meglátni Isten akaratát, és látnotok kell, hogy Isten munkája nem olyan egyszerű, mint az ég és a föld és minden dolog megteremtése. Ez azért van, mert a mai munka azoknak az átformálása, akik meg lettek rontva, akik a végsőkig eltompultak; azoknak a teremtett lényeknek a megtisztítása, akiket a Sátán eltorzított. Ez nem Ádám vagy Éva teremtése, még kevésbé a világosság teremtése, vagy a növények és állatok teremtése. Isten tisztává teszi azokat a dolgokat, amelyeket a Sátán megrontott, majd újra megszerzi őket; Hozzá fognak tartozni, és az Ő dicsőségévé válnak. Ez nem úgy van, ahogy az ember elképzeli, nem olyan egyszerű, mint az ég és a föld és minden rajtuk levő megteremtése, vagy a Sátán elátkozása a feneketlen mélységbe; ez sokkal inkább az ember átformálásának munkája, a nem Hozzá tartozó és negatív dolgok átváltoztatása pozitív, Hozzá tartozó dolgokká. Ez az igazság Isten munkájának ezen szakasza mögött. Ezt meg kell értenetek, és kerülnötök kell azt, hogy túlságosan leegyszerűsítsétek a dolgokat. Isten munkája nem hasonlít semmilyen hétköznapi munkához. Annak csodálatos volta és bölcsessége meghaladja az emberi elmét. Isten nem teremt meg mindent a munkának ebben a szakaszában, de nem is pusztítja el azokat. Ehelyett átalakítja mindazt, amit Ő teremtett, és megtisztítja mindazt, amit a Sátán beszennyezett. Így Isten egy nagy vállalkozásba kezd, amely az Ő munkájának teljes jelentősége. Azt látod ezekben a szavakban, hogy Isten munkája valóban olyan egyszerű?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája olyan egyszerű lenne, ahogyan azt az ember képzeli?)