A Bibliában két angyal ezt mondja: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe” (Cselekedetek 1:11). Ennek eredményeként a vallásos világ úgy véli, hogy miután az Úr Jézus befejezte a keresztre feszítés művét, feltámadt a halálból és megjelent tanítványainak, majd dicsőséges testté lett és felment a mennybe, így amikor az Úr visszatér, szintén úgy fog megjelenni az embereknek, mint halálból feltámadt szellemi test.

Isten szavai a Bibliából

„Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” (Márk 13:32)

„Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád.” (Jelenések 3:3)

„Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:44).

„Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.” (Máté 24:27)

„Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.” (Lukács 17:24-25)

„Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Íme, jön a vőlegény; menjetek ki eléje.” (Máté 25:6)

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3:20)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Jézus egy fehér felhőn ülve távozott – ez tény –, de hogyan térhetne vissza egy fehér felhőn az emberek közé, és hogyan hívhatnák még mindig Jézusnak? Ha valóban egy felhőn érkezne, hogy ne ismerné fel az ember Őt? Vajon nem ismernék fel Őt az emberek az egész világon? Ebben az esetben nem egyedül Jézus lenne Isten? Ebben az esetben Isten képmása egy zsidó megjelenése lenne, és ráadásul örökké ugyanaz lenne. Jézus azt mondta, hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment, de vajon ismered-e szavainak valódi jelentését? Lehet, hogy ezt mondta a ti csoportotoknak? Csak annyit tudsz, hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment, egy felhőn ülve, de pontosan tudod, hogy maga Isten hogyan végzi a munkáját? Ha tényleg képes lennél látni, akkor hogyan magyarázhatók a szavak, amelyeket Jézus mondott? Azt mondta: Azt, hogy mikor jön el az Emberfia az utolsó napokban, Ő maga nem fogja tudni, az angyalok nem fogják tudni, a mennyei hírnökök nem fogják tudni, és az egész emberiség nem fogja tudni. Csak az Atya fogja tudni, vagyis csak a Lélek tudhatja. Még Maga az Emberfia sem tudja, te mégis láthatod és tudhatod? Ha tudhatnád és a saját szemeddel láthatnád, akkor vajon nem hiába hangzottak volna el ezek a szavak? És mit mondott abban az időben Jézus? „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. [...] Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Mikor jön el az a nap, azt maga az Emberfia sem tudja. Az Emberfia Isten megtestesült formájára utal, egy normális és hétköznapi emberre. Még Maga az Emberfia sem tudja, akkor te honnan tudhatnád? Jézus azt mondta, hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment. Még Ő maga sem tudja, hogy mikor érkezik, akkor vajon tud-e előre tájékoztatni téged? Képes vagy meglátni az Ő érkezését? Ez nem egy vicc?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten azért lett testté, mert munkájának tárgya nem a Sátán szelleme vagy bármely testetlen dolog, hanem az ember, aki a testből való, és akit megrontott a Sátán. Isten pontosan azért tette munkája tárgyává a testi embert, mert az ember teste megromlott; továbbá azért tette Isten az embert munkája egyetlen tárgyává az Ő üdvözítő munkájának valamennyi szakaszában, mert a megrontás tárgya is az ember. Az ember halandó lény, testből és vérből való, és Isten az Egyetlen, aki képes megmenteni az embert. Így Istennek ahhoz, hogy munkáját elvégezhesse, olyan testté kell lennie, amely ugyanazokkal a jellemzőkkel rendelkezik, mint az ember, hogy munkája jobb hatásokat érhessen el. Istennek éppen azért kell testté lennie munkája elvégzéséhez, mert az ember a testből való, és képtelen leküzdeni a bűnt vagy levetkőzni magáról a testet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten az embert nem közvetlenül, a Lélek módszerével és a Lélek identitásával menti meg, mivel az Ő Lelkét az ember nem érintheti meg, sem nem láthatja, és nem is közelítheti meg. Ha a Lélek módszerét használva próbálná közvetlenül megváltani az embert, akkor az ember képtelen lenne befogadni az Ő üdvösségét. Ha Isten nem öltötte volna Magára a teremtett ember külső formáját, akkor az ember nem tudná befogadni ezt az üdvösséget. Mivelhogy az embernek nincs rá módja, hogy megközelítse Őt, ahogyan senki sem tudott közel kerülni Jahve felhőjéhez. Csak azáltal tudja személyesen elültetni az igét mindazokban, akik követik Őt, hogy teremtett emberi lénnyé válik, vagyis csak úgy, hogy az Ő szavát belehelyezi abba a hús-vér testbe, amivé válni készül. Csak ekkor láthatja és hallhatja az ember személyesen az Ő szavát, sőt, birtokába juthat az Ő szavának, és így eljuthat a teljes megszabaduláshoz. Ha Isten nem öltene testet, akkor egyetlen hús-vér ember sem részesülhetne ilyen nagy üdvösségben, és egyetlen ember se lenne megváltva. Ha Isten Lelke közvetlenül az emberiség körében munkálkodna, az egész emberiségre lesújtana, vagy pedig – mivel nem tudnának kapcsolatba lépni Istennel – teljesen a Sátán fogságába esnének. Az első megtestesülés célja az volt, hogy az embert megváltsa a bűntől, megváltsa Jézus hús-vér teste által, vagyis megmentette az embert a kereszttől, de a romlott sátáni hajlam továbbra is az emberben maradt. A második megtestesülés már nem vétekáldozatul szolgál, hanem az a célja, hogy teljes mértékben megmentse azokat, akik a bűnől meg lettek váltva. Ez azért történik, hogy azok, akik megbocsátást nyertek, megszabadulhassanak bűneiktől, teljesen megtisztulhassanak, és a megváltozott beállítottság elérésével kiszabaduljanak a sötétség sátáni befolyása alól, és visszatérjenek Isten trónja elé. Csak így tud az ember teljesen megszentelődni. [...] Isten csak a testet öltés által élhet az ember mellett, tapasztalhatja meg a világ szenvedését, és élhet normális hús-vér testben. Csak így tudja ellátni az embereket azzal a gyakorlati úttal, amelyre teremtett lényként szükségük van. Isten megtestesülése révén kap az ember teljes üdvösséget Istentől, nem pedig közvetlenül a mennyből, válaszként az imáira. Mivel az ember testből és vérből van, nem áll módjában látni Isten Lelkét, még kevésbé megközelíteni az Ő Lelkét. Az ember csak Isten megtestesülésével kerülhet kapcsolatba, és csak ennek segítségével képes az ember felfogni minden utat és minden igazságot, és elnyerni a teljes üdvösséget. A második megtestesülés elegendő lesz ahhoz, hogy megtisztítsa az ember bűneit és teljesen tisztává tegye őt. Ezért a második megtestesüléssel Isten testben végzett munkájának egésze lezárul, és Isten megtestesülésének jelentősége teljessé válik. Attól fogva Isten testben végzett munkája teljes egészében véget ér. A második megtestesülés után Ő nem fog harmadszor is testet ölteni a munkájához. Mivel addigra az Ő egész irányítása véget ér. Az utolsó napok megtestesülése teljesen elnyeri az Ő választott népét, és az egész emberiség az utolsó napokban osztályozva lesz fajtája szerint. Nem fogja többé az üdvösség munkáját végezni, és nem fog visszatérni a testbe, hogy bármilyen munkát elvégezzen.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

A megtestesült Isten egyedül a romlott ember szükségletei miatt jött el a testbe. Az ember, nem pedig Isten szükségletei miatt történt így, és az Ő minden áldozata és szenvedése az emberiség érdekét, nem pedig magának Istennek a javát szolgálja. Isten számára nincsenek érvek és ellenérvek vagy jutalmak; Ő nem valami jövőbeli termést fog learatni, csak azt, ami eredetileg járt Neki. Mindaz, amit Ő véghezvisz és feláldoz az emberiségért, nem azt a célt szolgálja, hogy Ő nagy jutalmakat nyerjen, hanem tisztán az emberiség javát. Bár Isten munkája a testben sok elképzelhetetlen nehézséggel jár, a hatások, amelyeket végül elér, messze meghaladják annak a munkának a hatásait, amelyet a Lélek közvetlenül végez. A test munkája sok nehézséget foglal magában, és a test nem rendelkezhet ugyanazzal a nagyszerű identitással, mint a Lélek, Ő nem viheti véghez ugyanazokat a természetfeletti tetteket, mint a Lélek, és még kevésbé rendelkezhet ugyanazzal a hatalommal, mint a Lélek. Mégis, a munka lényege, amelyet ez a jelentéktelen test végez, messze felülmúlja a közvetlenül a Lélek által végzett munkáét, és Maga ez a test a válasz az egész emberiség szükségleteire. A megmentésre várók számára a Lélek használati értéke sokkal csekélyebb, mint a testé: a Lélek munkája képes lefedni az egész világegyetemet, átérni minden hegyet, folyót, tavat és óceánt, a test munkája mégis hatékonyabban kapcsolódik minden egyes személyhez, akivel Ő érintkezésbe lép. Sőt, mi több, Isten megfogható formájú testét az ember jobban meg tudja érteni és jobban meg tud bízni benne, tovább mélyítheti az ember istenismeretét, és mélyebb benyomást tehet az emberre Isten tényleges tetteivel kapcsolatban. A Lélek munkáját misztérium lengi be; halandó lényeknek nehéz kifürkészniük, és még nehezebb látniuk, így csak üres képzelgésekre támaszkodhatnak. A test munkája azonban normális, a valóságon alapul, tele van gazdag bölcsességgel, és olyan tény, amelyet az ember fizikai szeme láthat; az ember személyesen tapasztalhatja meg Isten munkájának bölcsességét, és nem kell gazdag fantáziáját használnia ehhez. Ebben áll a testet öltött Isten munkájának pontossága és valódi értéke. A Lélek csak olyan dolgokat tud tenni, amelyek az ember számára láthatatlanok és nehezen elképzelhetők; ilyen például a Lélek megvilágosítása, a Lélek mozdulása és a Lélek útmutatása, de értelmes ember számára ezek nem biztosítanak világos jelentést. Csak változékony vagy átfogó jelentést biztosítanak, szavakba foglalt utasítást azonban nem képesek adni. A testet öltött Isten munkája azonban nagymértékben különbözik ettől: szavakba foglalt, pontos útmutatással jár, világos szándéka és világos megkövetelt céljai vannak. Így az embernek nem kell tapogatóznia vagy a fantáziáját használnia, még kevésbé találgatnia. Ez a testben végzett munka egyértelműsége, és ez a nagy különbség a Lélek munkájához képest. A Lélek munkája csak korlátozott hatáskörben alkalmazható, és nem pótolhatja a test munkáját. A test munkája sokkal pontosabb és szükségesebb célokat, valamint sokkal valóságosabb, értékesebb tudást ad az embernek, mint a Lélek munkája. Az a munka a legértékesebb a romlott ember számára, amely pontos szavakat, világos, követendő célokat biztosít, és amely látható és megfogható. Az ember ízlésének csak a valóságos munka és az időszerű útmutatás felel meg, és az embert csak a valóságos munka mentheti meg saját romlott és torz beállítottságától. Ezt csak a megtestesült Isten képes elérni; csak a megtestesült Isten tudja megmenteni az embert korábbi romlott és torz beállítottságától. Bár a Lélek Isten eredendő lényege, az ilyen munkát mégis csak az Ő teste képes elvégezni. Ha a Lélek egymagában munkálkodna, akkor munkája nem lehetne hatékony – egyszerű igazság ez.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Bár az Isten által felöltött test egyáltalán nem felel meg Isten identitásának és pozíciójának, és az ember számára úgy tűnik, hogy összeegyeztethetetlen az Ő tényleges státuszával, ez a test, amely nem rendelkezik Isten igazi képmásával sem Isten valódi identitásával, képes elvégezni azt a munkát, amelyet Isten Lelke képtelen közvetlenül elvégezni. Ez az igazi jelentősége és értéke Isten megtestesülésének, és ezt a jelentőséget és értéket nem tudja az ember megbecsülni és elismerni. Jóllehet az egész emberiség felnéz Isten Lelkére és lenézi Isten testét, tekintet nélkül nézeteikre vagy gondolkodásmódjukra, a test valódi jelentősége és értéke messze felülmúlja a Lélekét. Ez természetesen csak a romlott emberiségre nézve igaz. Mindenkinek, aki az igazságot keresi, és Isten megjelenésére vágyik, a Lélek munkája csak lendületet vagy ihletet adhat, és a csodálat érzését, miszerint ez a munka megmagyarázhatatlan és elképzelhetetlen, azt az érzést, hogy ez a nagy, transzcendens és bámulatos dolog egyúttal mindenki számára elérhetetlen és megszerezhetetlen is. Az ember és Isten Lelke csak messziről nézhetnek egymásra, mintha nagy távolság lenne köztük, és soha nem lehetnek hasonlóak egymáshoz, mintha az embert és Istent láthatatlan szakadék választaná el egymástól. Valójában ezt az illúziót a Lélek kelti az emberben, mert a Lélek és az ember nem ugyanabból a fajtából való, és sohasem létezhetnek egymás mellett ugyanabban a világban, és mert a Lélekben nincs semmi emberi. Így az embernek nincs szüksége a Lélekre, mert a Lélek nem képes közvetlenül elvégezni azt a munkát, amelyre az embernek a legnagyobb szüksége van. A test munkája az embernek valódi célkitűzéseket ad, amelyekre törekedhet, világos szavakat és azt az érzést, hogy Ő valós és normális, hogy Ő alázatos és hétköznapi. Bár az ember talán retteg Tőle, a legtöbb ember számára könnyű Hozzá kapcsolódni: az ember láthatja az Ő arcát, hallhatja az Ő hangját, és nem kell messziről néznie Őt. Ez a test az ember számára megközelíthetőnek érződik, nem távolinak vagy kifürkészhetetlennek, hanem láthatónak és megfoghatónak, mert ez a test ugyanabban a világban van, mint az ember.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Mivel az ember ítéltetik meg, az ember, aki testből való, és akit megrontottak, nem pedig közvetlenül a Sátán szelleme ítéltetik meg, ezért az ítélet munkája nem a szellemi világban, hanem az emberek között megy végbe. Senki nem alkalmasabb és felkészültebb az emberi test romlottsága megítélésének munkájára, mint a testet öltött Isten. Ha az ítéletet közvetlenül Isten Lelke végezné el, akkor nem terjedne ki mindenre. Továbbá, ezt a munkát az ember nehezen tudná elfogadni, mert a Lélek képtelen szemtől szemben állni az emberrel, és emiatt hatásai nem lennének azonnaliak, az ember pedig még kevésbé lenne képes tisztábban látni Isten megsérthetetlen természetét. A Sátán csak akkor győzhető le teljesen, ha a testet öltött Isten megítéli az emberiség romlottságát. A testet öltött Isten, mivel ugyanolyan, mint a normális emberi mivolttal rendelkező ember, képes közvetlenül megítélni az ember igaztalanságát; ez az Ő benső szentségének és az Ő rendkívüliségének jele. Egyedül Isten alkalmas arra, és egyedül Ő van abban a helyzetben, hogy megítélje az embert, mert Ő rendelkezik az igazsággal és igazságossággal, és ezért Ő képes megítélni az embert. Akik nélkülözik az igazságot és igazságosságot, alkalmatlanok arra, hogy másokat megítéljenek. Ha ezt a munkát Isten Lelke végezné, akkor nem jelentené a Sátán fölött aratott győzelmet. A Lélek eredendően magasztosabb a halandó lényeknél, és Isten Lelke eredendően szent és diadalmas a test fölött. Ha ezt a munkát közvetlenül a Lélek végezné, nem volna képes megítélni az ember összes engedetlenségét, és nem tudná felfedni az ember összes igaztalanságát. Hiszen az ítélet munkája is az ember Istenről alkotott elképzelésein keresztül megy végbe, az embernek pedig sohasem voltak elképzelései a Lélekről, így a Lélek képtelen jobban felfedni az ember igaztalanságát, és még kevésbé képes ezt az igaztalanságot teljesen feltárni. A megtestesült Isten mindazoknak ellensége, akik nem ismerik Őt. Azáltal, hogy megítéli az ember elképzeléseit és Vele szembeni ellenállását, feltárja az emberiség minden engedetlenségét. Az Ő testben végzett munkájának hatásai szembetűnőbbek, mint a Lélek munkájának hatásai. Épp ezért az egész emberiség megítélését nem a Lélek végzi közvetlenül, hanem a megtestesült Isten munkája ez.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Az Ő testben végzett munkájában az a legjobb, hogy képes pontos szavakat és buzdításokat, az Ő emberiséggel kapcsolatos konkrét szándékát hátrahagyni azok számára, akik követik Őt, így később az Ő követői pontosabban és konkrétabban adhatják tovább az Ő testben végzett munkájának összességét és az egész emberiséggel kapcsolatos akaratát azoknak, akik elfogadják ezt az utat. Csak a testet öltött Istennek az emberek között végzett munkája valósítja meg igazán azt a tényt, hogy Isten az emberrel együtt van és együtt él. Csak ez a munka teljesíti az ember vágyát, hogy Isten arcára tekinthessen, tanúja lehessen Isten munkájának, és hallhassa Isten személyes szavát. A megtestesült Isten elhozza annak a kornak a végét, amelyben csak Jahve háta jelent meg az emberiségnek, és Ő lezárja azt a kort is, amelyben az emberiség a homályos Istenben hitt. Különösen az utolsó megtestesült Isten munkája juttatja el az egész emberiséget egy valóságosabb, gyakorlatiasabb és szebb korba. Ő nem csupán befejezi a törvény és szabályok korát, de ami még fontosabb, felfed az emberiség előtt egy olyan Istent, aki valós és normális, aki igazságos és szent, aki megnyitja az irányítási terv munkáját, és bemutatja az emberiség misztériumait és rendeltetési helyét, aki az emberiséget teremtette, és véget vet az irányítás munkájának, és aki több ezer éven át rejtőzködött. Ő teljesen véget vet a homályosság korának, Ő lezárja azt a kort, amelyben az egész emberiség szerette volna Isten arcát keresni, de képtelen volt rá, Ő befejezi azt a kort, amelyben az egész emberiség a Sátánt szolgálta, és Ő elvezeti az egész emberiséget egy teljesen új korba. Mindez annak a munkának az eredménye, amelyet a testet öltött Isten végez Isten Lelke helyett. Amikor Isten az Ő testében munkálkodik, azok, akik követik Őt, többé nem keresgélnek és tapogatóznak olyan dolgok után, amelyek mintha léteznének is meg nem is, és többé nem találgatják a homályos Isten akaratát. Amikor Isten elterjeszti a testben végzett munkáját, azok, akik követik Őt, minden vallásnak és felekezetnek továbbadják majd azt a munkát, amelyet Ő a testben elvégzett, és az Ő minden szavát hirdetik az egész emberiség füleinek. Mindaz, amit az Ő evangéliumának befogadói hallanak, az Ő munkájának tényei lesznek, olyan dolgok lesznek, amelyeket az ember személyesen lát és hall, tények lesznek, nem pedig mendemondák. Ezek a tények a bizonyítékok, amelyekkel Ő terjeszti a munkát, és egyúttal az eszközök, amelyeket Ő a munka terjesztésére használ. A tények létezése nélkül az Ő evangéliuma nem terjedne minden országban és minden vidéken; tények nélkül, csupán az ember képzelgéseivel Ő sohasem lenne képes elvégezni az egész világegyetem meghódításának munkáját. A Lélek kitapinthatatlan az ember számára, láthatatlan az ember számára, és a Lélek munkája képtelen további bizonyítékokat vagy tényeket hátrahagyni az ember számára Isten munkájáról. Az ember sohasem fogja meglátni Isten valódi arcát, hanem mindig egy homályos, nem létező Istenben fog hinni. Az ember sohasem fogja meglátni Isten arcát, és sohasem fogja Isten személyesen kimondott szavait hallani. Az ember képzelgései végső soron üresek, és nem helyettesíthetik Isten igazi arcát; Isten eredendő természetét és Magának Istennek a munkáját nem személyesítheti meg az ember. A láthatatlan, mennyei Istent és az Ő munkáját csak a megtestesült Isten hozhatja el a földre, aki személyesen végzi munkáját az emberek között. Ez a legideálisabb módja annak, hogy Isten megjelenjen az embernek, amely során az ember meglátja Istent, és megismeri Isten igazi arcát; ezt pedig egy meg nem testesült Isten nem érheti el.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Ezúttal Isten nem szellemi testben jön, hogy elvégezze a munkát, hanem nagyon is hétköznapi testben. Ráadásul ez nem csupán Isten második inkarnációjának teste, hanem az a test is, amelyben Isten ismét hússá és vérré lesz. Ez egy nagyon is hétköznapi hús-vér test. Te nem láthatsz semmit, ami kiemelné Őt a többiek közül, de korábban sosem hallott igazságokat szerezhetsz Tőle. Ez a jelentéktelen hús-vér test magába foglalja az Istentől származó igazság minden szavát, átveszi Isten munkáját az utolsó napokban, és kifejezi Isten teljes természetét, hogy az ember megértse azt. Nem ég benned a vágy, hogy lásd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy megértsd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy lásd az emberiség rendeltetési helyét? Ő mindezen titkokat elmondja neked – olyan titkokat, amelyeket egyetlen ember sem volt képes idáig elmondani, és azokról az igazságokról is beszél neked, amelyeket nem értesz. Ő a te kapud a királyságba és a te vezetőd az új korba. Egy ilyen hétköznapi hús-vér test sok felfoghatatlan titkot rejt. Tettei talán kifürkészhetetlenek számodra, de az Általa végzett munka végső célja elég, hogy lásd, Ő – ahogy az emberek hiszik – nem egyszerű hús és vér. Ő ugyanis Isten akaratát és gondoskodását képviseli az emberiség iránt az utolsó napokban. Bár nem hallhatod, hogy szavai megráznák az eget és a földet, bár nem láthatod, hogy a szeme olyan, mint a tűz lángja, és bár nem érezheted meg az Ő fegyelmező vasvesszejét, mindazonáltal hallhatod a szavaiból, hogy Isten haragvó, és tudhatod, hogy Isten együttérez az emberiséggel; láthatod Istennek és az Ő bölcsességének igazságos természetét, sőt, felismerheted Istennek az egész emberiség iránti féltő gondoskodását. Isten munkája az utolsó napokban az, hogy az ember láthassa a mennyei Istent a földi emberek közt élni, és hogy az ember megismerhesse, félhesse és szerethesse Istent, és engedelmeskedjen Neki. Ezért tért vissza másodszor is testet öltve. Bár a ma látott Isten ugyanolyan, mint az ember, egy Isten, akinek orra és két szeme van, egy jelentéktelen Isten, végül Isten megmutatja nektek, hogy ha ez az ember nem létezne, a menny és a föld hatalmas változáson menne keresztül; ha ez az ember nem létezne, a menny elhomályosulna, a föld káoszba süllyedne, és az egész emberiség éhínségek és járványok közepette élne. Ő majd megmutatja nektek, hogy ha a megtestesült Isten nem jönne el, hogy megmentsen titeket az utolsó napokban, akkor Isten régen elpusztította volna az egész emberiséget a pokolban; ha ez a test nem létezne, akkor örökké főbűnösök lennétek, és hullák mindörökké. Tudnotok kell, hogy ha ez a hús-vér test nem létezne, az egész emberiség elkerülhetetlen balsorssal nézne szembe, és lehetetlennek találná, hogy elkerülje a még keményebb büntetést, amelyet Isten az utolsó napokban szab ki az emberiségre. Ha ez a közönséges hús-vér test nem született volna meg, mindannyian olyan állapotban lennétek, ahol életért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek élni, és a halálért imádkoznátok anélkül, hogy képesek lennétek meghalni. Ha ez a hús-vér test nem létezne, akkor nem tehetnétek szert az igazságra, és ma nem járulhatnátok Isten trónja elé, hanem Isten megbüntetne benneteket súlyos bűneitekért. Tudtátok, hogy ha Isten nem tért volna vissza a hús-vér testbe, senkinek sem lenne esélye üdvözülni; és ha nem jött volna el ez a test, Isten már régen véget vetett volna a régmúlt korszaknak? És mivel ez így van, még mindig képesek vagytok elutasítani Isten második megtestesülését? Ha egyszer oly sok hasznot húztok ebből a közönséges emberből, miért ne fogadnátok el Őt örömmel?

[...]

Az utolsó napokban Isten minden munkája ezen a hétköznapi emberen keresztül történik. Mindent neked fog ajándékozni, sőt, mi több, minden veled kapcsolatos dologról képes lesz dönteni. Lehet-e egy ilyen ember olyan, amilyennek ti hiszitek: olyan egyszerű, hogy említésre sem méltó? Nem elég-e az Ő igazsága, hogy végleg meggyőzzön titeket? Tetteinek tanúsága nem elég-e, hogy teljesen meggyőzzön titeket? Vagy talán úgy vélitek, az út, amelyet Ő kínál, nem méltó arra, hogy járjatok rajta? Mindent összevetve, mi késztet, hogy irtózzatok Tőle, elvessétek Őt, és messze elkerüljétek? Ez az az ember, aki kifejezi az igazságot, ez az az ember, aki elhozza az igazságot, és ez az az ember, aki megmutatja nektek a követendő ösvényt. Lehetséges-e, hogy még mindig képtelenek vagytok megtalálni Isten munkájának nyomait ezekben az igazságokban? Jézus munkája nélkül az emberiség nem jöhetett volna le a keresztről, de a mai megtestesülés nélkül azok, akik a keresztről lejönnek, soha nem nyerhetik el Isten jóváhagyását, és nem léphetnek be az új korba. Ezen hétköznapi ember eljövetele nélkül soha nem lett volna lehetőségetek meglátni Isten igazi arcát, és nem is lennétek jogosultak, mert olyan tárgyak vagytok, amelyeket már régen el kellett volna pusztítani. Isten második megtestesülésének eljövetele miatt Isten megbocsátott és megkegyelmezett nektek. Ettől függetlenül a szavak, amelyekkel végül itt kell hagyjalak benneteket, még mindig ezek: ez a hétköznapi ember, aki a megtestesült Isten, végtelenül fontos számotokra. Ez az a nagy dolog, amit Isten már véghezvitt az emberek között.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Fogadtam az Úr visszatérését!

Kapcsolódó prédikációk

Miért jelenik meg Isten testet öltve az utolsó napokban, nem pedig szellemi formában?