Az Úr Jézus szavai alapján: „Elmegyek helyet készíteni a számotokra. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:2-3) és Pál e szavai alapján a Bibliából: „Azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thesszalonika 4:17) – a vallásos világ azt hiszi, hogy amikor az Úr visszatér, ők egyenesen elragadtatnak a felhőkbe, és az égben találkoznak Vele.

Isten szavai a Bibliából

„Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.” (Máté 24:27)

„Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:44).

„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:7).

„Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Íme, jön a vőlegény; menjetek ki eléje.” (Máté 25:6)

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3:20)

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Máté 6:9-10)

„Íme, Isten sátra az emberrel van, és Ő velük fog lakozni, ők pedig az Ő népe lesznek, és Maga Isten lesz velük, és az ő Istenük lesz.” (Jelenések 21:3)

„A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és ő uralkodni fog örökkön-örökké.” (Jelenések 11:15)

„Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.” (Jelenések 1:12-16)

„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” (János 16:12-13)

„Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12:47-48)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Amikor Jézus eljött az emberek világába, megnyitotta a Kegyelem Korát, és véget vetett a Törvény Korának. Az utolsó napokban Isten ismét testté lett, és ezzel a megtestesüléssel véget vetett a Kegyelem Korának, majd megnyitotta a Királyság Korát. Mindazok, akik képesek elfogadni Isten második megtestesülését, eljutnak a Királyság Korába, ráadásul képessé válnak arra, hogy személyesen elfogadják Isten vezetését. Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Te csak azt tudod, hogy Jézus az utolsó napokban fog alászállni, de pontosan hogyan száll majd alá? A hozzátok hasonló vétkesek, akiket csak most váltott meg, és még nem változtak meg, vagy Isten nem tökéletesítette őket, lehetnek Isten akaratának megfelelőek? Te, akinek még mindig megvan a régi énje, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem számítasz bűnösnek, de ez nem bizonyítja, hogy nem vagy bűnös, és nem vagy tisztátalan. Hogyan lehetsz jámbor, ha nem változtál meg? Belülről tisztátalanság, önzőség és aljasság gyötör, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben: csak átestél a megváltáson, de nem változtál meg. Ahhoz, hogy Isten szíve szerint létezz, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; ha csak a megváltáson estél át, akkor képtelen leszel elérni a szentséget. Ily módon nem leszel alkalmas arra, hogy részesülj Isten jó áldásaiban, mert kihagytál egy lépést Isten embert irányító munkájából, ami a változás és a tökéletesedés kulcsfontosságú lépése. Te, egy vétkes, aki épphogy átesett a megváltáson, nem vagy képes közvetlenül örökölni Isten hagyatékát.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról)

Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája. [...]

Az ítélet munkája Isten saját műve, ezért természetes módon Magának Istennek kell elvégeznie; nem végezheti el ember Őhelyette. Mivel az ítélet az igazság felhasználása az emberiség meghódítására, nem kérdés, hogy Isten még mindig megjelenik a megtestesült képmásban, hogy ezt a munkát elvégezze az emberek között. Vagyis az utolsó napok Krisztusa az igazságot használja arra, hogy az embereket szerte a világon tanítsa, és minden igazságot megismertessen velük. Ez Isten ítéletének munkája.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Az utolsó napokban a testet öltött Isten elsősorban azért jött a földre, hogy szavakat szóljon. Amikor Jézus eljött, a mennyek országának evangéliumát terjesztette, és beteljesítette a megváltás munkáját a keresztre feszítés által. Véget vetett a Törvény Korának, és eltörölt mindent, ami elévült. Jézus eljövetele véget vetett a Törvény Korának és elhozta a Kegyelem Korát; az utolsó napok testet öltött Istenének eljövetele véget vetett a Kegyelem Korának. Elsősorban azért jött, hogy az Ő szavait szólja, és szavakkal tökéletesítse, megvilágítsa és megvilágosítsa az embert, valamint eltüntesse az elhomályosodott Isten helyét az ember szívében. Ez nem az a munkafázis, amelyet Jézus végzett, amikor eljött. Amikor Jézus eljött, sok csodát tett, meggyógyította a betegeket és kiűzte a démonokat, majd elvégezte a keresztre feszíttetés megváltó művét. Ennek következtében az emberek elképzelései szerint Istennek ilyennek kell lennie. Mert amikor Jézus eljött, nem azt a munkát végezte el, hogy eltüntesse az elhomályosodott Isten képét az ember szívéből; amikor eljött, keresztre feszítették, meggyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat, és terjesztette a mennyek országának evangéliumát. Egyik szempontból Isten megtestesülése az utolsó napokban megszünteti az elhomályosodott Isten helyét az ember elképzeléseiben, így az ember szívében már nem létezik a homályos Isten képe. Az Ő tényleges szavai és tényleges munkája, az Ő mozgása valamennyi földön, valamint a kivételesen valóságos és hétköznapi munkája révén, amelyet az emberek között végez, megismerteti Isten valóságát az emberrel, és eltünteti az elhomályosodott Isten helyét az ember szívében. Más szempontból Isten a teste által kimondott szavakat arra használja, hogy az embert teljessé tegye, és mindent véghez vigyen. Ezt a munkát fogja Isten az utolsó napokban elvégezni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten ma végzett munkájának megismerése)

Az utolsó napokban, amikor Isten testet ölt, elsősorban az igét használja arra, hogy mindent beteljesítsen, és mindent világossá tegyen. Csak az Ő szavaiban láthatod, hogy mi Ő; csak az Ő szavaiban láthatod, hogy Ő maga az Isten. Amikor a megtestesült Isten a földre jön, nem végez más munkát, minthogy szavakat mond, így nincs szükség tényekre; a szavak elegendőek. Ez azért van, mert Ő elsősorban azért jött, hogy ezt a munkát végezze, hogy az ember a szavaiban lássa meg az Ő erejét és hatalmát, hogy az ember a szavaiból lássa, hogyan rejti el magát alázatosan, és az ember a szavaiban ismerje meg az Ő teljességét. Minden, amit birtokol, és mindaz, ami Ő, benne van az Ő szavaiban. Az Ő bölcsessége és csodálatos volta a szavaiban van. Ekképpen láthatod azt a sokféle módszert, amellyel Isten az Ő szavait mondja. Isten munkájának nagy része ez idő alatt a gondoskodás, kinyilatkoztatás és az emberrel való törődés volt. Nem átkozza meg könnyelműen az embert, és még ha meg is átkozza, akkor szavak által teszi. Ezért ebben a korban, amikor Isten testté lett, ne próbáljátok újra azt látni, hogy Isten meggyógyítja a betegeket és kiűzi a démonokat, és ne keressetek állandóan jeleket – nincs értelme! Azok a jelek nem tehetik tökéletessé az embert! Hogy világossá tegyem: a jelenben maga a testet öltött, gyakorlati Isten nem cselekszik; Ő csak beszél. Ez az igazság! Szavakat használ arra, hogy tökéletessé tegyen téged, és szavakat használ arra, hogy etessen és itasson téged. Szavakat használ arra is, hogy munkálkodjon, és szavakat használ a tények helyett, hogy megismertesse veled az Ő valóságát. Ha képes vagy felfogni Isten munkájának ezt a módját, akkor nehéz negatívan hozzáállni. Ahelyett, hogy a negatív dolgokra összpontosítanál, csak arra kellene összpontosítanod, ami pozitív, vagyis függetlenül attól, hogy Isten szavai beteljesedtek-e, vagy sem, hogy bekövetkeznek-e a tények, vagy sem, Isten idézi elő azt, hogy az ember életet nyer az Ő szavaiból – ez minden jel közül a legnagyobb; sőt, ez vitathatatlan tény. Ez a legjobb bizonyíték, amelyen keresztül megismerhetjük Istent, és még a jeleknél is nagyobb jel. Csak ezek a szavak tehetik tökéletessé az embert.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

Valójában, amikor Isten tökéletessé teszi az embereket és megnyeri őket, akkor megismerteti velük a gyakorlati Isten tetteit; a gyakorlati Isten munkájának segítségével megmutatja az embereknek a megtestesülés valódi jelentőségét, megmutatja nekik, hogy Isten Lelke valóban megjelent az ember előtt. Amikor Isten megnyerte és tökéletessé tette az embereket, a gyakorlati Isten megnyilvánulásai meghódították őket; a gyakorlati Isten igéi megváltoztatták őket, és kimunkálták bennük az Ő saját életét, betöltve őket azzal, ami Ő maga (akár az, ami az emberi mivoltában, akár az, ami az isteni mivoltában), betöltve őket az Ő igéinek lényegével, arra késztetve az embereket, hogy megéljék az Ő igéit. Amikor Isten megnyeri az embereket, akkor ezt elsősorban úgy teszi, hogy a gyakorlati Isten igéit és beszédeit használja arra, hogy az emberek hiányosságaival foglalkozzon, és hogy megítélje és nyilvánvalóvá tegye lázadó beállítottságukat, ami által elnyerik azt, amire szükségük van, megmutatva nekik, hogy Isten eljött az emberek közé. Ami a legfontosabb, a gyakorlati Isten által végzett munka az, hogy minden embert megszabadítson a Sátán befolyásától, kivezetve őket a szenny földjéről, eloszlatva a romlott beállítottságukat. A gyakorlati Isten által való megnyerés legmélyebb jelentősége abban rejlik, hogy képesek vagyunk a normális emberi mivoltot a gyakorlati Istennel mint példaképpel és modellel megélni, képesek vagyunk a gyakorlati Isten igéi és követelményei szerint cselekedni a legkisebb eltérés vagy elhajlás nélkül, élni bárhogyan is mondja, és képesek vagyunk elérni, bármit is kér. Ily módon fog Isten megnyerni téged. Amikor Isten megnyer téged, akkor nem csak tiéd a Szentlélek munkája, hanem elsősorban képes vagy a gyakorlati Isten követelményeinek megélésére. Pusztán az, hogy tiéd a Szentlélek munkája, nem jelenti azt, hogy életed van. A lényeg az, hogy képes vagy-e a gyakorlati Isten veled szemben támasztott követelményei szerint cselekedni, ami összefügg azzal, hogy meg tud-e nyerni téged Isten. A gyakorlati Isten testben végzett munkájának legfőbb értelmét ezek adják. Ez azt jelenti, hogy Isten azáltal nyer meg egy embercsoportot, hogy valóban és ténylegesen megjelenik testben, elevenen és élethűen, az emberek pedig látják, hogy ténylegesen a Lélek munkáját végzi testben, és példaként szolgál az emberek számára a testben. Isten testben való eljövetelének elsődleges célja, hogy lehetővé tegye az emberek számára Isten valódi tetteinek meglátását, hogy testi formát adjon a formátlan Léleknek, és hogy az emberek láthassák és megérinthessék Őt. Így azok, akiket Ő teljessé tesz, Ő általa fognak élni, Ő megnyeri őket, és az Ő szíve szerint valók lesznek. Ha Isten csak a mennyben szólt volna, és nem jött volna el ténylegesen a földre, akkor az emberek még mindig képtelenek lennének megismerni Istent; Isten cselekedeteiről csak üres elmélet alapján tudnának prédikálni, és nem rendelkeznének Isten igéivel mint valósággal. Isten elsősorban azért jött a földre, hogy példaként és modellként szolgáljon azok számára, akiket meg akar nyerni; csak így tudják az emberek ténylegesen megismerni Istent, megérinteni Istent és meglátni Őt, és csak így tudja őket Isten valóban megnyerni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudnod kell, hogy a gyakorlati Isten Maga Isten)

„Elragadtatva lenni” nem azt jelenti, hogy egy alacsony helyről egy magas helyre visznek, ahogyan az emberek képzelhetik; ez hatalmas félreértés. „Elragadtatva lenni” az Én eleve elrendelésemre és az azt követő kiválasztásomra utal. Mindazoknak szól, akiket eleve elrendeltem és kiválasztottam. Mindazok, akik elragadtattak, olyan emberek, akik elnyerték az elsőszülött fiak vagy a fiak státuszát, vagy akik Isten népe. Ez a legkevésbé sem összeegyeztethető az emberek elképzeléseivel. Azok, akiknek a jövőben része lesz az Én házamban, mindazok, akik elragadtattak Elém. Ez teljességgel igaz, sosem változó és megcáfolhatatlan. Ellentámadás a Sátánnal szemben. Bárki, akit eleve elrendeltem, el kell ragadtasson Elém.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 104. fejezet)

Isten megjelenése az Ő földi érkezésére utal, hogy személyesen végezze a munkáját. Ő a saját személyiségével és természetével, és a neki adatott módon száll alá az emberiség közé, hogy megkezdjen és befejezzen egy korszakot. Ez a megjelenési mód nem egyfajta szertartás. Ez nem jel, kép, csoda vagy valamiféle nagyszerű látomás, és még kevésbé valamilyen vallási esemény. Ez egy valós és igaz tény, amelyet bárki megtapinthat és szemlélhet. Ez a fajta megjelenés nem a látszat, vagy bármilyen rövid távú kötelezettség kedvéért történik, hanem inkább az Ő irányítási tervének egy szakasza. Isten megjelenése mindig okkal történik, és mindig valamilyen kapcsolatban áll az Ő irányítási tervével. Amit itt megjelenésnek nevezünk, az teljesen különbözik attól a fajta „megjelenéstől”, amelyben Isten irányítja, vezeti és megvilágosítja az embert. Isten minden alkalommal, amikor megnyilatkozik, megvalósítja az Ő hatalmas művének egy szakaszát. Ez a munka különbözik minden más korszak munkájától. Ez az ember számára elképzelhetetlen, és ember ilyet még soha nem tapasztalt. Ez a munka egy új korszakot indít el, a régi korszakot pedig lezárja, ez egy új és tökéletesített formája az emberiség megváltásáért végzett munkának; mi több, ez a munka vezeti be az emberiséget az új korszakba. Ezt jelenti Isten megjelenése.

[...] Mivel Isten lábnyomait keressük, kötelességünk Isten akaratát, Isten szavait, kijelentéseit keresnünk – mert ahol Isten által mondott új szavak vannak, ott Isten hangja van, és ahol Isten lábnyomai vannak, ott vannak Isten tettei. Bárhol, ahol Isten megnyilvánul, ott Isten megjelenik, és ahol Isten megjelenik, ott van az igazság, az út és az élet. Isten lábnyomait keresve figyelmen kívül hagytátok a szavakat: „Isten az igazság, az út, és az élet.” És így sokan, még akkor is, ha befogadják az igazságot, nem hiszik, hogy megtalálták Isten lábnyomait, még kevésbé ismerik el Isten megjelenését. Micsoda súlyos tévedés! Isten megjelenése nem egyeztethető össze az ember elképzeléseivel, még kevésbé jelenhet meg Isten az ember parancsára. Isten a saját döntései és az Ő saját tervei alapján végzi a munkáját; továbbá, Neki megvannak a saját céljai és az Ő saját módszerei. Bármilyen munkát is végez Ő, nincs szüksége arra, hogy megbeszélje azt az emberrel, vagy tanácsot kérjen tőle, még kevésbé arra, hogy minden egyes embert értesítsen az Ő munkájáról. Ez Isten természete, amelyet egyébként mindenkinek fel kell ismernie. Ha szeretnétek Isten megjelenésének tanúi lenni, Isten nyomdokait követni, akkor először is el kell távolodnotok a saját elképzeléseitektől. Nem szabad követelned, hogy Isten ezt vagy azt tegye, még kevésbé szabad Őt a saját korlátaid közé helyezned, és a saját felfogásodra korlátoznod. Ehelyett az kell őszintén foglalkoztasson, hogy miként kellene keresnetek Isten lábnyomait, hogyan kellene fogadnotok Isten megjelenését, és hogyan kellene alávetnetek magatokat Isten új munkájának: Ezt kellene tennie az embernek. Mivel az ember nem az igazság, és nincs az igazság birtokában, ezért keresnie, elfogadnia és engedelmeskednie kellene.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott)

Ha az emberek megrekednek a Kegyelem Korában, soha nem szabadulnak meg romlott beállítottságuktól, és még kevésbé ismerik meg Isten eredendő természetét. Ha az emberek mindig a kegyelem bőségében élnek, de nincs meg az az életút, amely lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék Istent, vagy hogy megelégítsék Őt, akkor soha nem fogják igazán megnyerni Őt a Benne való hitükben. Ez a fajta hit valóban szánalmas. Amikor befejezted e könyv olvasását, amikor megtapasztaltad a megtestesült Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor úgy fogod érezni, hogy hosszú évek óta élő vágyaid végre megvalósultak. Úgy fogod érezni, hogy csak most láttad igazán Istent szemtől szembe; csak most pillantottad meg arcát, hallottad személyes kijelentéseit, értékelted munkájának bölcsességét, és valóban megérezted, mennyire valóságos és mindenható. Úgy fogod érezni, hogy sok olyan dologra tettél szert, amit a korábbi időkben az emberek soha nem láttak, és nem is birtokoltak. Ekkor világosan tudni fogod, hogy mit jelent hinni Istenben, és mit jelent megfelelni Isten akaratának. Természetesen, ha ragaszkodsz a múltbeli nézetekhez, és elutasítod vagy tagadod Isten második megtestesülésének tényét, akkor üres kézzel maradsz, nem szerzel semmit, és végül bűnösnek nyilvánítanak az Istennel szembeni ellenállásban. Azokra, akik képesek engedelmeskedni az igazságnak és alávetik magukat Isten munkájának, a második megtestesült Isten – a Mindenható – neve alatt lesz szükség. Képesek lesznek elfogadni Isten személyes vezetését, több és felsőbb igazságot, valamint a valódi életet elnyerve. Olyan látomásuk lesz, amelyet a múlt emberei sohasem láttak: „Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog” (Jelenések 1:12-16). Ez a látomás Isten egész természetének kifejeződése, és az egész természetének kifejeződése egyben Isten munkájának kifejeződése is a jelen megtestesülésében. A fenyítések és ítéletek áradatában az Emberfia az Ő eredendő természetét fejezi ki a kijelentések által, lehetővé téve mindazok számára, akik elfogadják a fenyítését és ítéletét, hogy meglássák az Emberfia igazi arcát, amely hűen ábrázolja az Emberfia János által látott arcát. (Természetesen mindez láthatatlan lesz azok számára, akik nem fogadják el Isten munkáját a Királyság Korában.) Isten igazi arca nem fogalmazható meg teljesen az emberi nyelv segítségével, ezért Isten azokat az eszközöket használja, amelyekkel kifejezi az Ő eredendő természetét, hogy megmutassa az Ő igazi arcát az embernek. Ami azt jelenti, hogy mindazok, akik méltányolták az Emberfia eredendő természetét, látták az Emberfia igazi arcát, mert Isten túl nagy, és emberi nyelvvel nem fogalmazható meg tökéletesen. Ha az ember egyszer megtapasztalta Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor tudni fogja János szavainak valódi értelmét, amikor az Emberfiáról beszélt a lámpatartók között: „Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.” Ekkor minden kétséget kizáróan tudni fogod, hogy ez a közönséges húsvér test, amely oly sokat mondott, tagadhatatlanul a második megtestesült Isten. Sőt, valóban érezni fogod, hogy milyen áldott vagy, és a legszerencsésebbnek fogod érezni magad. Nem vagy hajlandó elfogadni ezt az áldást?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Isten megteremtette az embereket, a földre helyezte őket, és azóta is Ő vezeti őket. Azután megmentette őket, és Ő Maga szolgált az emberiség vétekáldozatául. A végén még meg kell hódítania az emberiséget, teljesen meg kell mentenie az embereket, és vissza kell állítania őket eredeti hasonlatosságukba. Ez az a munka, amivel Ő a kezdetektől fogva foglalkozik – az emberiség eredeti képmására és hasonlatosságára való visszaállítása. Isten meg fogja alapítani az Ő királyságát és vissza fogja állítani az emberek eredeti hasonlatosságát, ami azt jelenti, hogy Isten vissza fogja állítani a hatalmát a földön és az egész teremtés fölött. Az emberiség elvesztette istenfélő szívét, valamint az Isten teremtményeit megillető funkcióját, miután a Sátán megrontotta, és ezáltal Istennek engedetlen ellenséggé vált. Az emberiség ezután a Sátán hatalma alatt élt és a Sátán parancsait követte; így Istennek nem volt módja arra, hogy a teremtményei között munkálkodjon, és egyre kevésbé tudta elnyerni félelmüket. Az embereket Isten teremtette, és Istent kellene imádniuk, de valójában hátat fordítottak Neki, és helyette a Sátánt imádták. A Sátán lett a bálvány a szívükben. Így Isten elvesztette a szívükben az Ő tekintélyét, ami azt jelenti, hogy elvesztette az emberiség megteremtése mögötti értelmet. Ezért ahhoz, hogy helyreállítsa az emberiség Általa való teremtése mögötti értelmet, vissza kell állítania az eredeti hasonlatosságukat, és meg kell szabadítania az emberiséget a romlott beállítottságaiktól. Ahhoz, hogy visszaszerezze az embereket a Sátántól, meg kell mentenie őket a bűntől. Csak így tudja fokozatosan helyreállítani Isten eredeti hasonlatosságukat és működésüket, és végül helyreállítani az Ő királyságát. Az engedetlenség fiainak végső elpusztítására is sor kerül, hogy az emberek jobban imádhassák Istent és jobban élhessenek a földön. Mivel Isten teremtette az embereket, ráveszi őket, hogy imádják Őt; mivel vissza akarja állítani az emberiség eredeti funkcióját, ezért teljesen és minden torzítás nélkül állítja vissza azt. Az Ő hatalmának helyreállítása azt jelenti, hogy eléri, hogy az emberek imádják Őt és alávessék magukat Neki; ez azt jelenti, hogy Isten az embereket Önmaga miatt tartja életben, ellenségeit pedig pusztulás tárgyává teszi az Ő hatalma következtében. Ez azt jelenti, hogy Isten eléri, hogy minden, ami Róla szól, fennmaradjon az emberek között, bárki ellenállása nélkül. Az a királyság, amelyet Isten fel akar állítani, az Ő saját királysága. Az emberiség, amelyet Ő akar, az, amely imádni fogja Őt, amely teljesen aláveti magát Neki, és kinyilvánítja az Ő dicsőségét. Ha Isten nem menti meg a romlott emberiséget, akkor az emberiség Általa való megteremtése mögött álló értelem elvész; nem lesz többé tekintélye az emberek között, és az Ő királysága többé nem lesz képes létezni a földön. Ha Isten nem pusztítja el az Iránta engedetlen ellenségeket, akkor képtelen lesz elnyerni teljes dicsőségét, sem az Ő királyságát nem tudja megalapítani a földön. Ezek lesznek munkája befejezésének és az Ő nagy művének jelei: teljesen elpusztítani az emberiség közül azokat, akik engedetlenek Vele szemben, és megnyugvásba vinni azokat, akiket teljessé tett. Amikor az emberek visszanyerik eredeti hasonlatosságukat, és amikor képesek lesznek teljesíteni az őket illető kötelességeket, megmaradnak a megfelelő helyükön, és alávetik magukat Isten minden intézkedésének, akkor majd Isten elnyeri a földön az Őt imádó emberek egy csoportját, és egy olyan királyságot is létrehoz a földön, amely Őt imádja. Örök győzelmet fog aratni a földön, és mindazok, akik Ellene vannak, mindörökre elpusztulnak. Ez majd visszaállítja az Ő emberiség megteremtését illető eredeti szándékát; visszaállítja az Ő minden dolog megteremtését illető szándékát, és visszaállítja az Ő hatalmát is a földön, minden dolog között és az Ő ellenségei között. Ezek lesznek az Ő teljes győzelmének szimbólumai. Ettől kezdve az emberiség nyugalomra tér, és egy olyan életet kezd, amely a helyes úton halad. Isten is örök megnyugvásra tér az emberiséggel együtt, és megkezdi az örök életet, amelyben Ő és az emberek is osztoznak. A földön lévő mocsok és engedetlenség majd eltűnik, és minden jajgatás elhal, és minden, ami Istennel szemben áll ezen a világon, megszűnik létezni. Csak Isten és azok az emberek maradnak meg, akiknek Ő hozta el az üdvösséget; csak az Ő teremtése marad meg.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt tér majd nyugalomra)

Kapcsolódó prédikációk

Mit jelent igazából az elragadtatás?