A vallásos világ ezeket a szavakat használja a Bibliából – „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát” (Cselekedetek 20:28) – alapként arra, hogy azt higgyék, hogy a pásztorokat és a véneket az Úr állította össze, és hogy nekik kell átvenniük a kormányt, és nekik kell az utolsó szót kimondaniuk, amikor az Úr visszatéréséről van szó.

Szavak a Bibliából

„Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia [...] Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.” (Máté 16:17-19)

„Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!” (János 21:15).

„Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Máté 4:10).

„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (Cselekedetek 5:29)

„Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, Jahvétól pedig elfordul szíve!” (Jeremiás 17:5).

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.” (Máté 23:13)

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.” (Máté 23:15)

„Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.” (Máté 15:14)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az Őt szolgálók kiválasztásakor Istennek mindig megvannak a saját alapelvei. Isten szolgálata semmi esetre sem azt jelenti – ahogyan az emberek képzelik –, hogy ez egyszerűen lelkesedés kérdése. Ma látjátok, hogy mindenki, aki Isten előtt szolgál, azért teszi, mert rendelkezik Isten útmutatásával és a Szentlélek munkájával, és mert olyan emberek, akik az igazságot követik. Ezek a minimumfeltételek mindazok számára, akik Istent szolgálják.

Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy csak saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket tenni akarsz, azok, amelyek kedvesek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyeket Isten megvet; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az élettermészetedben; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így olyan szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember felfogása a világon való életről. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis Krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik megtévesztik az embereket az utolsó napokban. A hamis Krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiűzetést kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék, hogy tanítsák és irányítsák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a tisztség nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanolyanok, mint Pál, kérkednek kiemelkedő rangjukkal, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem vezeti tökéletességre. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem tudod levetni ezeket, egész életedet gátolni fogják. Isten nem fog dicsérni a legkevésbé sem, még akkor sem, ha lábadat töröd futás közben, vagy megszakadsz a munkában, még akkor sem, ha mártírhalált halsz Isten szolgálatában. Épp ellenkezőleg: Azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)

Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is megfelelni Isten akaratának. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, akik felfalják az ember lelkét, fő démonok, akik szándékosan megzavarják azokat, akik a helyes útra akarnak lépni, és botránykövek, akik akadályozzák az Istent keresőket. Lehet, hogy „ép alkatúaknak” tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel)

Nézzük meg az egyes vallások és felekezetek vezetőit – mind arrogánsak és önteltek, bibliaértelmezéseikből pedig hiányzik a kontextus, a saját elképzeléseik és képzeletük vezérli őket. Mindannyian az adottságokra és a tudásra támaszkodnak, hogy a munkájukat végezzék. Ha egyáltalán nem tudnának prédikálni, vajon akkor is követnék őket az emberek? Végül is rendelkeznek némi tudással, tudnak prédikálni valamilyen doktrínákról, vagy tudják, hogyan kell másokat megnyerniük, és valamilyen trükköt használnak fel. Ezeket a dolgokat arra használják, hogy megtévesszék és maguk mellé állítsák az embereket. Nominálisan ezek az emberek hisznek Istenben, de a valóságban ezeket a vezetőket követik. Amikor találkoznak valakivel, aki az igaz utat hirdeti, némelyikük azt mondja: „konzultálnunk kell a vezetőnkkel a hitbeli dolgokról”. Látjátok, hogy az embereknek mindig szükségük van mások egyetértésére és jóváhagyására, amikor az Istenben való hitről és az igaz út elfogadásáról van szó – hát ez nem probléma? Mivé váltak akkor ezek a vezetők? Vajon nem farizeusok, hamis pásztorok, antikrisztusok és botránykövek lettek-e az emberek számára, az igaz út elfogadásában? Az ilyen emberek ugyanolyanok, mint Pál.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Azoknak az embereknek, akik hisznek Istenben, engedelmeskedniük kell Istennek, és imádniuk kell Őt. Ne magasztalj fel senkit, és ne nézz fel senkire; ne azt csináld, hogy Istent teszed az első helyre, az embereket, akikre felnézel, a másodikra, magadat pedig a harmadikra. Egy ember sem foglalhat el helyet a szívedben, és nem szabad az embereket – különösen azokat, akiket mélyen tisztelsz – Istennel egyenrangúnak vagy egyenlőnek tekintened. Ez Isten számára tűrhetetlen.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A tíz adminisztratív rendelet, amelynek Isten választott népének engedelmeskednie kell a Királyság Korában)

Egyesek nem lelik örömüket az igazságban, még kevésbé az ítéletben. Ehelyett a hatalom és a vagyon örvendezteti meg őket; az ilyen embereket hívjuk hatalomvágyóknak. Csak a befolyással bíró felekezeteket keresik a világban, és csak olyan pásztorokat és tanítókat keresnek, akik szemináriumokat végeztek. Bár elfogadták az igazság útját, csupán félig hívők; képtelenek teljes szívüket és lelküket odaadni, szájuk arról mond szavakat, hogy feláldozzák magukat Istenért, szemüket azonban a nagy pásztorokra és tanítókra függesztik, és egy újabb pillantásra sem méltatják Krisztust. Szívük a hírnéven, a vagyonon és a dicsőségen függ. Kizártnak tartják, hogy egy ilyen kisember képes lenne oly sokat meghódítani, hogy egy ilyen jelentéktelen valaki tökéletesíthetné az embert. Úgy gondolják, kizárt, hogy ezek a senkik a por és a trágyadombok között az Isten választotta emberek. Úgy hiszik, ha Isten üdvössége ilyen embereknek szólna, akkor az ég és a föld feje tetejére állna, és mindenki hülyére nevetné magát. Úgy hiszik, hogy ha Isten ilyen senkiket választana, hogy tökéletesítse őket, akkor azok a nagy emberek maguk válnának Istenné. Látásmódjuk hitetlenséggel szennyezett, ami több annál, mintha nem hinnének; egyszerűen ostoba bestiák. Hiszen csak a státuszt, a tekintélyt és a hatalmat értékelik, és csak a nagy csoportokat és felekezeteket becsülik. A legcsekélyebb figyelmet sem szentelik azoknak, akiket Krisztus vezet; egyszerűen árulók ők, akik hátat fordítottak Krisztusnak, az igazságnak és az életnek.

Amint csodálsz, az nem Krisztus alázatossága, hanem a magas pozícióban lévő hamis pásztorok. Nem Krisztus kedvességét és bölcsességét imádod, hanem a züllött alakokat, akik a világ mocskában fetrengenek. Nevetsz Krisztus fájdalmán, akinek nincs hová lehajtania a fejét, miközben csodálod azokat a hullákat, amelyek adományokra vadásznak és kicsapongó életet élnek. Nem vagy hajlandó Krisztus oldalán szenvedni, de örömmel veted magad azoknak a hanyag antikrisztusoknak a karjába, holott ők csupán hússal, szavakkal és irányítással etetnek téged. Még most is, a szíved továbbra is feléjük fordul, az ő hírnevük felé, az ő tisztségük felé, az ő befolyásuk felé. És továbbra is kitartasz ama hozzáállás mellett, miszerint nehéznek találod hinni Krisztus munkáját, és nem vagy hajlandó elfogadni azt. Ezért mondom, hogy nincs meg benned a hit, hogy elismerd Krisztust. Az ok, amiért máig követted Őt, csak az, hogy nem volt más lehetőséged. A fennkölt képek sora örökké ott tornyosul a szívedben; nem feledheted összes szavukat és cselekedetüket, sem pedig befolyásos szavaikat és kezüket. A szívedben vannak, örökké felsőbbrendűn és örökké hősként. A ma Krisztusát illetően azonban ez nem így van. Ő örökké jelentéktelen a szívedben és sohasem érdemli meg a félelmet. Hiszen Ő túlságosan hétköznapi, túlságosan kevés befolyással bír, és messze áll a fennköltségtől.

Mindenesetre azt mondom, hogy mindazok, akik nem becsülik az igazságot, hitetlenek és az igazság árulói. Az ilyen ember sosem kapja meg Krisztus jóváhagyását. Felismerted már, mennyi hitetlenség van benned, és mennyi árulással vagy Krisztus iránt? Így intelek: mivel az igazság útját választottad, teljes szívvel kötelezd el magad; ne légy ellentmondásos vagy lagymatag. Meg kellene értened, hogy Isten nem a világhoz, vagy egy bizonyos személyhez tartozik, hanem mindazokhoz, akik igazán hisznek Benne, mindazokhoz, akik imádják Őt, és mindazokhoz, akik elkötelezettek Iránta és hűségesek Hozzá.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?)

Kapcsolódó prédikációk

A vallási vezetők követése Isten követését jelenti?