A vallásos világ ezeket a szavakat használja a Bibliából – „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát” (Cselekedetek 20:28) – alapként arra, hogy azt higgyék, hogy a pásztorokat és a véneket az Úr állította össze, és hogy nekik kell átvenniük a kormányt, és nekik kell az utolsó szót kimondaniuk, amikor az Úr visszatéréséről van szó.

Szavak a Bibliából

„Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia. [...] Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.” (Máté 16:17-19)

„Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!” (János 21:15).

„Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” (Máté 4:10)

„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (Cselekedetek 5:29)

„Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, Jahvétól pedig elfordul szíve.” (Jeremiás 17:5)

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.” (Máté 23:13)

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.” (Máté 23:15)

„Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.” (Máté 15:14)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az Őt szolgálók kiválasztásakor Istennek mindig megvannak a saját alapelvei. Isten szolgálata semmi esetre sem azt jelenti – ahogyan az emberek képzelik –, hogy ez egyszerűen lelkesedés kérdése. Ma látjátok, hogy mindenki, aki Isten előtt szolgál, azért teszi, mert rendelkezik Isten útmutatásával és a Szentlélek munkájával, és mert olyan emberek, akik az igazságot követik. Ezek a minimumfeltételek mindazok számára, akik Istent szolgálják.

Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket hajlandó vagy megtenni, azok, amelyek elbűvölőek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyek Isten számára undorítóak; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az életfelfogásodban; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik félrevezetik az embereket az utolsó napokban. A hamis krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiiktatást kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék maguknak, hogy kioktassák és korlátozzák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a státusz nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanabból a fajtából valók, mint Pál, kérkednek rangidősségükkel, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem tökéletesíti. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem tudod levetni ezeket, egész életedet gátolni fogják. Isten nem fog elismerni a legkevésbé sem, még akkor sem, ha lábadat töröd futás közben, vagy megszakadsz a munkában, még akkor sem, ha mártírhalált halsz Isten szolgálatában. Épp ellenkezőleg: Azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)

Azok, akik a gyülekezetekben prédikálnak és státusszal, pozícióval és presztízzsel bírnak, egy olyan embercsoportot alkotnak, akiket teológiai szemináriumokban képeztek ki arra, hogy teológiai ismeretek és elméletek birtokában legyenek, és lényegében ők alkotják a kereszténységet fenntartó fő szervet. A kereszténység arra képezi ki az ilyen embereket, hogy álljanak ki a színpadra és prédikáljanak, hogy hirdessék az evangéliumot és mindenütt munkálkodjanak. Azt hiszik, hogy az ilyen tehetségekkel, mint ezek a teológushallgatók, prédikáló lelkészek és teológusok, biztosított mind a mai napig a kereszténység fennállása, és ezek az emberek válnak a kereszténység létezésének értékévé és tőkéjévé. Ha egy gyülekezet lelkésze teológiai szemináriumot végzett, jól beszél a Bibliáról, elolvasott néhány szellemi könyvet, és rendelkezik némi ismerettel és ékesszólással, akkor annak a gyülekezetnek magas lesz a látogatottsága, és sokkal híresebb lesz más templomoknál. Mit becsülnek ezek az emberek, akik a kereszténységben vannak? A tudást, a teológiai ismereteket. Honnan ered ez az ismeret? Avagy nem ősidők óta öröklődik? Ősidők óta voltak írások, amelyeket egyik nemzedék a másiknak adott tovább, és a mai napig így olvashatja és tanulhatja őket mindenki. Az emberek különböző részekre osztják a Bibliát, különböző verziókat állítanak össze belőle, és azok tanulmányozására és megtanulására biztatnak, de nem azért tanulmányozzák a Bibliát, hogy megértsék az igazságot és így megismerhessék Istent, és nem is azért, hogy megértsék Isten szándékait és így félhessék Istent és kerülhessék a rosszat, hanem a Bibliában rejlő tudást és titkokat akarják tanulmányozni, rá akarnak jönni, hogy melyik esemény mikor melyik próféciát teljesítette be a Jelenések könyvéből, és hogy mikor jönnek majd el a nagy katasztrófák és az ezeréves országlás – ezeket tanulmányozzák. Az igazsággal kapcsolatos a tanulmányozásuk? (Nem.) Miért tanulmányoznak olyan dolgokat, amelyeknek semmi közük az igazsághoz? Azért, mert úgy érzik, hogy minél többet tanulmányoznak, annál többet értenek, és minél több szóval és doktrínával vannak felszerelkezve, annál magasabb minősítést nyernek. Minél magasabb a minősítésük, annál nagyszerűbbnek érzik a képességeiket, és annál inkább úgy hiszik, hogy végül áldottak lesznek a hitükben, hogy a mennybe jutnak a haláluk után, vagy hogy az élők elragadtatnak majd a levegőbe, hogy találkozzanak az Úrral. Ezek a vallásos elképzeléseik, amelyek egyáltalán nincsenek összhangban Isten szavaival.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Harmadik rész))

A vallásos világ lelkészei és vénei mind olyan emberek, akik bibliaismeretet és teológiát tanulnak; képmutató farizeusok, akik ellenállnak Istennek. [...] Vajon igazán hívők azok a kereszténység és a katolicizmus berkein belül, akik a Bibliát, a teológiát, sőt Isten munkájának a történetét is tanulmányozzák? Különböznek vajon Isten azon híveitől és követőitől, akikről Ő beszél? Isten szemében hívők vajon? Nem. Teológiát tanulnak, Istent tanulmányozzák, de nem követik Istent és nem tesznek tanúságot Mellette. Ugyanúgy tanulmányozzák Istent, ahogyan mások történelmet, filozófiát, jogot, biológiát vagy csillagászatot tanulnak. Csak éppen ők nem a tudományt kedvelik vagy más tárgyakat – ők kifejezetten teológiát szeretnek tanulni. Milyen eredménnyel jár az, hogy Isten munkájának az apró részleteit kutatva tanulmányozzák Istent? Fel tudják fedezni Isten létezését? Nem, sohasem. Megérthetik Isten szándékait? (Nem.) Miért nem? Azért nem, mert ők szavakban, ismeretben, filozófiában, az emberi elmében és emberi gondolatokban élnek; sosem fogják meglátni Istent, és soha nem fogja megvilágosítani őket a Szentlélek. Miként jellemzi őket Isten? Az álhívők, a nem hívők közé. Ezek a nem hívők és álhívők elkeverednek az úgynevezett keresztény közösségen belül, Istenben hívőként, keresztényként cselekszenek, de van bennük valójában igazi imádat Isten iránt? Van igazi alávetettségük? (Nincs.) Miért van ez? Egy dolog biztos: jelentős számban vannak köztük, akik a szívükben nem hisznek Isten létezésében; nem hiszik, hogy Isten teremtette a világot, és hogy Ő szuverén minden dolog felett, azt pedig még kevésbé hiszik, hogy Isten testté lehet. Mit jelent ez a hitetlenség? Kételkedést és tagadást jelent. Még azt a hozzáállást is magukévá teszik, amely nem reméli, hogy beteljesülnek vagy valóra válnak az Isten által kimondott próféciák, különös tekintettel azokra, amelyek katasztrófákkal kapcsolatosak. Ez a hozzáállásuk az Istenben való hithez, és ez az ő úgynevezett hitük lényege és igazi arca. Ezek az emberek azért tanulmányozzák Istent, mert különösen érdekli őket a teológia témája és ismerete, valamint Isten munkájának a történelmi tényei; ők csupán egy teológiát tanuló értelmiségi csoport. Ezek az értelmiségiek nem hisznek Isten létezésében, akkor hát hogyan reagálnak, amikor Isten munkához lát, amikor Isten szavai beteljesednek? Mi az első reakciójuk, amikor azt hallják, hogy Isten testté lett és új munkát kezdett? „Lehetetlen!” Bárki prédikálja is Isten új nevét és Isten új munkáját, ők kárhoztatják azt a személyt, sőt, meg is akarják ölni és ki akarják iktatni. Miféle megnyilatkozás ez? Vajon nem egy tipikus antikrisztus megnyilatkozása? Mi különbség van köztük és a régi farizeusok, főpapok és írástudók között? Ellenségesen állnak Isten munkájához, Isten utolsó napokbeli ítéletéhez, Isten testté lételéhez, Isten próféciáinak a beteljesüléséhez pedig még inkább. Ezt hiszik: „Ha nem leszel testté, ha szellemi test formájában vagy, akkor isten vagy; ha megtestesülsz és emberré leszel, akkor nem vagy isten, és mi nem ismerünk el téged.” Mit sugall ez? Azt jelenti, hogy amíg itt vannak, nem fogják megengedni, hogy Isten testté legyen. Nem egy tipikus antikrisztus ez? Ez egy valódi antikrisztus.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Harmadik rész))

Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is összhangba kerülni Isten szándékaival. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki „Istent”. Olyanok ők, akik Isten zászlaját viszik, mégis szándékosan ellenállnak Neki. Istenbe vetett hitüket tűzik zászlajukra, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, aki felfalja az ember lelkét, fő démon, aki szándékosan megzavarja azokat, akik a helyes útra próbálnak lépni, és botránykő, ami akadályozza az Istent keresőket. Lehet, hogy „szilárd alkatnak” tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy ellenálljanak Neki? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, ellenállnak Istennek)

Nézzétek minden vallás és felekezet vezetőit – mind arrogánsak és önelégültek, bibliaértelmezéseikből pedig hiányzik a kontextus, csak saját elképzeléseiken és képzelgéseiken alapulnak. Mindannyian az ajándékokra és a tudásra támaszkodnak, hogy a munkájukat végezzék. Ha egyáltalán nem tudnának prédikálni, vajon akkor követnék őket az emberek? Végül is rendelkeznek némi tudással, tudnak prédikálni valamilyen doktrínákról, vagy tudják, hogyan kell másokat megnyerniük, és trükköket használnak. Ezeket a dolgokat arra használják, hogy megtévesszék és maguk elé vigyék az embereket. Ezek az emberek névlegesen Istenben hisznek, de a valóságban ezeket a vezetőket követik. Amikor találkoznak valakivel, aki az igaz utat hirdeti, némelyikük azt mondja: „konzultálnunk kell a vezetőnkkel a hitbeli dolgokról”. Látjátok, az embereknek szükségük van mások egyetértésére és jóváhagyására, amikor az Istenben való hitről és az igaz út elfogadásáról van szó – hát ez nem probléma? Mivé váltak akkor ezek a vezetők? Vajon nem farizeusok, hamis pásztorok, antikrisztusok és botránykövek lettek-e az emberek számára, az igaz út elfogadásában? Az ilyen emberek ugyanolyan fajtájúak, mint Pál.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Azoknak az embereknek, akik hisznek Istenben, alá kell vetniük magukat Istennek, és imádniuk kell Őt. Ne magasztalj fel senkit, és ne nézz fel senkire; ne azt csináld, hogy Istent teszed az első helyre, az embereket, akikre felnézel, a másodikra, magadat pedig a harmadikra. Egy ember sem foglalhat el helyet a szívedben, és nem szabad az embereket – különösen azokat, akiket mélyen tisztelsz – Istennel egyenrangúnak vagy egyenlőnek tekintened. Ez Isten számára tűrhetetlen.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A tíz adminisztratív rendelet, amelynek Isten választott népének engedelmeskednie kell a Királyság Korában)

Egyesek nem lelik örömüket az igazságban, még kevésbé az ítéletben. Ehelyett a hatalom és a vagyon örvendezteti meg őket; az ilyen embereket hívjuk hatalomvágyóknak. Csak a befolyással bíró felekezeteket keresik a világban, és csak olyan pásztorokat és tanítókat keresnek, akik szemináriumokat végeztek. Bár elfogadták az igazság útját, csupán félig hívők; képtelenek teljes szívüket és lelküket odaadni, szájuk arról mond szavakat, hogy feláldozzák magukat Istenért, szemüket azonban a nagy pásztorokra és tanítókra függesztik, és egy újabb pillantásra sem méltatják Krisztust. Szívük a hírnéven, a vagyonon és a dicsőségen csügg. Kizártnak tartják, hogy egy ilyen kisember képes lenne oly sokakat meghódítani, hogy egy ilyen jelentéktelen valaki tökéletesíthetné az embert. Úgy gondolják, kizárt, hogy ezek a senkik a por és a trágyadombok között az Isten választotta emberek. Úgy hiszik, ha Isten üdvössége ilyen embereknek szólna, akkor az ég és a föld feje tetejére állna, és mindenki hülyére nevetné magát. Úgy hiszik, hogy ha Isten ilyen senkiket választana, hogy tökéletesítse őket, akkor azok a nagy emberek Magává Istenné válnának. Látásmódjuk hitetlenséggel szennyezett, ami több annál, mintha nem hinnének; egyszerűen ostoba bestiák. Hiszen csak a státuszt, a tekintélyt és a hatalmat értékelik, és csak a nagy csoportokat és felekezeteket becsülik. A legcsekélyebb figyelmet sem szentelik azoknak, akiket Krisztus vezet; egyszerűen árulók ők, akik hátat fordítottak Krisztusnak, az igazságnak és az életnek.

Amit csodálsz, az nem Krisztus alázatossága, hanem a magas pozícióban lévő hamis pásztorok. Nem Krisztus szeretetreméltóságát és bölcsességét imádod, hanem a züllött alakokat, akik a világ mocskában fetrengenek. Nevetsz Krisztus fájdalmán, akinek nincs hová lehajtania a fejét, miközben csodálod azokat a hullákat, amelyek adományokra vadásznak és kicsapongó életet élnek. Nem vagy hajlandó Krisztus oldalán szenvedni, de örömmel veted magad azoknak a meggondolatlan antikrisztusoknak a karjába, holott ők csupán testtel, szavakkal és irányítással látnak el téged. Még most is, a szíved továbbra is feléjük fordul, az ő hírnevük felé, az ő státuszuk felé, az ő befolyásuk felé. És mégis, továbbra is olyan hozzáálláshoz ragaszkodsz, amely nehéznek találja lenyelni Krisztus munkáját, és nem hajlandó elfogadni azt. Ezért mondom, hogy nincs meg benned a hit, hogy elismerd Krisztust. Az ok, amiért máig követted Őt, csak az, hogy nem volt más lehetőséged. A fennkölt képek sora örökké ott tornyosul a szívedben; nem feledheted összes szavukat és cselekedetüket, sem pedig befolyásos szavaikat és kezüket. A szívedben vannak, örökké felsőbbrendűn és örökké hősként. A ma Krisztusát illetően azonban ez nem így van. Ő örökké jelentéktelen a szívedben és sohasem érdemli meg a félelmet. Hiszen Ő túlságosan hétköznapi, túlságosan kevés befolyással bír, és messze áll a fennköltségtől.

Mindenesetre azt mondom, hogy mindazok, akik nem becsülik az igazságot, álhívők és az igazság elárulói. Az ilyen ember sosem kapja meg Krisztus jóváhagyását. Felismerted már, mennyi hitetlenség van benned, és mennyi árulással vagy Krisztus iránt? Így intelek: mivel az igazság útját választottad, teljes szívvel kötelezd el magad; ne légy ellentmondásos vagy lagymatag. Meg kellene értened, hogy Isten nem a világhoz, vagy egy bizonyos személyhez tartozik, hanem mindazokhoz, akik igazán hisznek Benne, mindazokhoz, akik imádják Őt, és mindazokhoz, akik elkötelezettek Iránta és hűségesek Hozzá.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?)

Kapcsolódi filmrészletek

A lelkészeket és véneket valóban az Úr jelöli ki?

A lelkészeknek és véneknek való engedelmesség ugyanaz, mint az Istennek való engedelmesség?

Kapcsolódó prédikációk

A vallási vezetők követése Isten követését jelenti?

Kapcsolódó himnuszok

Istenben hinni, de nem fogadni el az igazságot annyit tesz, mint álhívőnek lenni