Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az arrogancia és az önelégültség az ember legnyilvánvalóbb sátáni beállítottsága, és ha az emberek nem fogadják el az igazságot, akkor nem tudják megtisztítani magukat tőle. Minden embernek arrogáns és önelégült beállítottsága van, és mindig önhittek. Nem számít, mit gondolnak vagy mit mondanak, avagy miként látják a dolgokat, mindig úgy hiszik, hogy a saját nézőpontjuk és a saját hozzáállásuk a helyes, és amit mások mondanak, az nem olyan jó vagy helyes, mint amit ők mondanak. Mindig a saját véleményükhöz ragaszkodnak, és nem számít, ki beszél, nem hallgatnak rá. Még ha helyes is az, amit más mond, vagy megfelel az igazságnak, nem fogadják el; csupán úgy tűnik, mintha hallgatnák, de valójában nem fogják átvenni az elképzelést, és amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig a saját módjukon teszik a dolgokat, mindig azt gondolva, hogy helyes és értelmes az, amit mondanak. Lehet, hogy amit mondasz, az tényleg helyes és értelmes, vagy hogy amit tettél, az helyes és hibátlan, de milyen beállítottságot fedtél fel? Vajon nem arrogancia és önelégültség ez? Ha nem veted le ezt az arrogáns és önelégült beállítottságot, akkor az vajon nem lesz hatással a kötelességed teljesítésére? Vajon nem lesz hatással az igazság gyakorlására? Ha nem oldod meg az arrogáns és önelégült beállítottságodat, akkor az vajon nem okoz majd neked komoly visszaeséseket a jövőben? Biztosan fogsz tapasztalni visszaeséseket, ez elkerülhetetlen. Áruld el nekem, vajon Isten láthatja az ember ilyen viselkedését? Isten nagyon láthatja! Isten nem csupán tüzetesen megvizsgálja az emberek szívének mélységeit, de mindig és mindenhol megfigyeli minden szavukat és tettüket. Mit szól majd Isten, amikor meglátja ezt a viselkedésedet? Isten azt fogja mondani: „Hajthatatlan vagy! Érthető, hogy talán ragaszkodsz a saját elképzeléseidhez, amikor nem tudod, hogy tévedsz, azonban amikor egyértelműen tudod, hogy tévedsz, és még mindig ragaszkodsz az elképzeléseidhez, és inkább meghalnál, mintsem bűnbánatot tarts, akkor konok bolond vagy, aki bajban van. Ha függetlenül attól, ki tesz javaslatot, te mindig negatív, ellenálló hozzáállást tanúsítasz vele szemben, és egy kicsit sem fogadod el az igazságot, és ha teljesen ellenálló, bezárt és elutasító a szíved, akkor rendkívül nevetséges, abszurd ember vagy! Túlságosan nehéz foglalkozni veled.” Milyen tekintetben nehéz foglalkozni veled? Azért nehéz foglalkozni veled, mert ami lerí rólad, az nem téves megközelítésmód, nem téves viselkedés, hanem a beállítottságod kinyilatkoztatása. Milyen beállítottság kinyilatkoztatása? Azon beállítottságé, hogy idegenkedsz az igazságtól és gyűlölöd az igazságot. Ha olyanként határoztak meg, aki gyűlöli az igazságot, akkor bajban vagy Isten szemében, és Ő visszautasít és figyelmen kívül hagy majd téged. Ami az embereket illeti, ők legfeljebb az mondják: „Ennek az embernek rossz a beállítottsága, rendkívül csökönyös, hajthatatlan és arrogáns! Nehéz vele kijönni és nem szereti az igazságot. Soha nem fogadta el az igazságot, és nem ülteti át az igazságot a gyakorlatba.” Legfeljebb mindenki ezt az értékelést adja neked, de vajon ez az értékelés eldönti a sorsod? Az emberektől kapott értékelés nem tudja eldönteni a sorsod, azonban van valami, amiről nem szabad megfeledkezned: Isten megvizsgálja az emberek szívét, ugyanakkor Isten minden szavukat és tettüket is megfigyeli. Ha Isten így határoz meg téged, és azt mondja, hogy gyűlölöd az igazságot, ha nem csupán azt mondja, hogy némileg romlott a beállítottságod, és hogy kissé engedetlen vagy, akkor ez vajon nem igen komoly probléma? (Bizony, komoly.) Ez bajt jelent, és ez a baj nem abban rejlik, ahogyan az emberek tekintenek rád, vagy ahogyan értékelnek, hanem abban rejlik, ahogyan Isten a romlott beállítottságodra tekint, miszerint gyűlölöd az igazságot. Hogyan tekint hát erre Isten? Csupán meghatározta, hogy gyűlölöd és nem szereted az igazságot, ez minden? Vajon ilyen egyszerű ez? Honnan jön az igazság? Kit jelképez az igazság? (Istent jelképezi.) Gondolj csak bele: Ha valaki gyűlöli az igazságot, akkor ami Istent illeti, Ő hogyan fog tekinteni rá? (Az ellenségeként.) Vajon nem komoly probléma ez? Ha valaki gyűlöli az igazságot, akkor Istent gyűlöli! Miért mondom, hogy Istent gyűlöli? Átkozta Istent? Nyíltan szembeszegült Istennel? A háta mögött meg- és elítélte Őt? Nem feltétlenül. Miért mondom akkor, hogy az igazságot gyűlölő beállítottság feltárása Isten iránti gyűlölet? Ez nem túlzás, ez a valós helyzet. Az álszent farizeusokhoz hasonlít, akik keresztre szegezték az Úr Jézust, mert gyűlölték az igazságot – aminek rettenetes következményei voltak. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek olyan a beállítottsága, hogy idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, akkor azt bármikor és bárhol feltárhatja, és ha eszerint él, akkor vajon nem fog ellenszegülni Istennek? Ha olyasvalamivel szembesül, amiben ott az igazság, vagy döntést hoz, ha nem tudja elfogadni az igazságot és a romlott beállítottsága szerint él, akkor természetes, hogy ellenszegül Istennek és elárulja Őt, mert a romlott beállítottsága az, ami gyűlöli Istent és gyűlöli az igazságot. Ha ilyen beállítottságod van, akkor még az Isten által mondott szavakat is meg fogod kérdőjelezni, és elemezni, valamint boncolgatni akarod azokat. Gyanakvó leszel Isten szavait illetően, és azt kérdezed: „Vajon tényleg isten szavai ezek? Számomra nem tűnnek igazságnak, és nem feltétlenül tűnnek mind helyesnek sem!” Ily módon nem tárult-e már fel az igazságot gyűlölő beállítottságod? Ha így gondolkozol, akkor alá tudod vetni magad Istennek? Biztosan nem. Ha nem tudod magad alávetni Istennek, akkor vajon Ő a te Istened még? Nem az. Akkor mi lesz számodra Isten? Kutatási témaként fogod kezelni Őt, akiben kételkedni kell, akit el kell ítélni; közönséges, hétköznapi emberként fogsz bánni vele, és ilyenként elítéled. Ezzel olyan valakivé válsz, aki ellenáll Istennek és káromolja Őt. Miféle beállítottság idézi ezt elő? Bizonyos mértékig felfuvalkodott, arrogáns beállítottság okozza. Nemcsak a sátáni beállítottságod tárul majd fel belőled, hanem a sátáni arcod is teljesen lelepleződik. Mi történik az Isten és az olyan ember közötti kapcsolattal, aki eljutott az Istennek való ellenállás állapotába, és akinek az Isten elleni lázadó mivolta elért egy bizonyos fokot? Ellenséges kapcsolattá válik ez, ahol az illető magával szembe helyezi Istent. Ha az Istenbe vetett hitedben nem tudod elfogadni az igazságot és alávetni magad annak, akkor Isten nem a te Istened. Ha megtagadod és elutasítod az igazságot, akkor már olyasvalakivé váltál, aki ellenáll Istennek. Vajon Isten ekkor még meg tud szabadítani? Biztosan nem.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az embernek csak úgy lehet normális kapcsolata Istennel, ha gyakorta Előtte él)

Az arrogancia az ember romlott beállítottságának gyökere. Minél arrogánsabbak az emberek, annál észszerűtlenebbek, és minél észszerűtlenebbek, annál hajlamosabbak ellenállni Istennek. Mennyire súlyos ez a probléma? Az arrogáns beállítottságú emberek nemcsak mindenkit maguknál alacsonyabb rendűnek tekintenek, hanem ami a legrosszabb, még Istenre sincsenek tekintettel, és nincs Istent félő szívük. Még ha úgy tűnik is, hogy az emberek hisznek Istenben és követik Őt, egyáltalán nem Istenként kezelik Őt. Mindig úgy érzik, hogy övék az igazság, és nagyon nagyra tartják magukat. Ez az arrogáns beállítottság lényege és gyökere, és ez a Sátántól származik. Ezért az arrogancia problémáját meg kell oldani. Azt érezni, hogy valaki jobb másoknál – ez triviális dolog. A kritikus probléma az, hogy az ember arrogáns beállítottsága megakadályozza őt abban, hogy alávesse magát Istennek, az Ő szuverenitásának és intézkedéseinek; az ilyen személy mindig hajlik arra, hogy versengjen Istennel a hatalomért és mások irányításáért. Ennek a fajta embernek a legkevésbé sincs Istent félő szíve, nem is beszélve az Isten iránti szeretetről vagy a Neki való alávetettségről. Az arrogáns és önhitt emberek, különösen azok, akik annyira arrogánsak, hogy elvesztették az eszüket, nem tudják alávetni magukat Istennek az Őbelé vetett hitükben, sőt, még magukat dicsérik és maguk mellett tesznek bizonyságot. Az ilyen emberek állnak leginkább ellen Istennek, és egyáltalán nincs bennük Istent félő szív. Ha az emberek el akarnak jutni oda, hogy Istent félő szívük legyen, akkor először meg kell oldaniuk az arrogáns beállítottságukat. Minél alaposabban oldod meg arrogáns beállítottságodat, annál inkább lesz Istent félő szíved, és csak akkor tudod majd magad alávetni Neki, megszerezni az igazságot és megismerni Őt. Csak azok valóban emberek, akik elnyerik az igazságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Amikor együttműködtök másokkal a kötelességeitek végzésében, képesek vagytok nyitni különböző vélemények felé? Képesek vagytok engedni, hogy mások beszéljenek? (Képes vagyok, egy kicsit. Azelőtt sokszor nem hallgattam a testvérek javaslataira és ragaszkodtam ahhoz, hogy a magam módján csináljam a dolgokat. Csak később, amikor a tények igazolták, hogy tévedtem, akkor értettem meg, hogy a legtöbb javaslatuk helyes volt, hogy az a megoldás volt a ténylegesen megfelelő, amiről mindenki beszélt, és hogy a saját nézeteimre hagyatkozás miatt képtelen voltam tisztán látni a dolgokat, valamint, hogy hiányosságaim voltak. Miután ezt megtapasztaltam, rájöttem, hogy mennyire fontos az egyetértő együttműködés.) És mit láthatsz ebből? Miután ezt megtapasztaltad, jutottál-e valami előnyhöz, és megértetted-e az igazságot? Szerintetek tökéletes bárki is? Nem számít, mennyire erősek az emberek, vagy mennyire rátermettek és tehetségesek, még mindig nem tökéletesek. Az embereknek fel kell ismerniük ezt, ez tény, és ilyen hozzáállással kellene az embereknek rendelkezniük, hogy helyesen közelítsék meg saját érdemeiket és erősségeiket, illetve hibáikat; ezzel az észszerűséggel kellene az embereknek rendelkezniük. Ilyen észszerűséggel megfelelően tudsz foglalkozni a saját erősségeiddel és gyengeségeiddel, valamint másokéival is, és ez képessé tesz téged arra, hogy velük együtt egyetértésben dolgozz. Ha megértetted az igazságnak ezt az oldalát, és be tudsz lépni az igazságvalóságnak ebbe az aspektusába, akkor harmonikus kapcsolatod lehet a testvéreiddel, az ő erősségeikre támaszkodva ellensúlyozni tudod a saját gyengeségeidet. Így bármilyen kötelességet teljesítesz, bármit csinálsz, mindig jobbá válsz benne és megkapod Isten áldását. Ha mindig azt gondolod, hogy elég jó vagy és mások rosszabbak nálad, és mindig tiéd kell, hogy legyen az utolsó szó, akkor ez problémás lesz. Ez egy beállítottságbeli probléma. Hát nem arrogánsak és önhittek az ilyen emberek? Képzeld el, hogy valaki jó tanácsot ad neked, de te azt gondolod, hogy ha elfogadod, akkor talán le fog nézni téged és azt fogja hinni, hogy nem vagy olyan jó, mint ő. Ezért úgy döntesz, hogy nem hallgatsz rá. Ehelyett megpróbálod őt háttérbe szorítani emelkedett és hangzatos szavakkal, hogy nagyra becsüljön téged. Ha mindig így viszonyulsz az emberekhez, tudsz velük egyetértésben együttműködni? Nemcsak az egyetértést nem éred el, de ennek negatív következményei is lesznek. Idővel mindenki túl csalárdnak és ravasznak fog tartani, olyannak, akit nem tudnak kiismerni. Nem gyakorlod az igazságot, és nem vagy őszinte ember, ezért mások idegenkednek tőled. Ha mindenki idegenkedik tőled, vajon az nem azt jelenti, hogy elutasítanak? Mondd, hogyan kezelne Isten valakit, akit mindenki elutasít? Isten is megvetné az ilyen embert. Miért veti meg Isten az ilyen embereket? Habár szándékaik kötelességeik teljesítésében őszinték, a módszereiket veti meg Isten. Az a beállítottság, amelyet felfednek, valamint minden gondolatuk, ötletük és szándékuk elvetemült Isten szemében, és ezek olyan dolgok, amelyeket Isten megvet, és amelyektől undorodik. Amikor az emberek mindig aljas taktikákat alkalmaznak szóban és tettben azzal a céllal, hogy mások nagyra tartsák őket, ezt a viselkedést megveti Isten.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Akik arrogánsak és önelégültek, azok hajlamosak a saját elgondolásaikat követni, így vajon Istent félő szívük van-e? Akiknek erős személyes elgondolásaik vannak, azok megfeledkeznek Istenről, amikor eljön a cselekvés ideje, megfeledkeznek az Isten iránti alávetettségről; csak akkor jut eszükbe, hogy nem vetették alá magukat Istennek, és nem imádkoztak Istenhez, amikor már falba ütköztek, és nem sikerült semmit sem megvalósítaniuk. Vajon miféle probléma ez? Az, hogy Isten nincs a szívükben. A tetteikből az tűnik ki, hogy Isten nincs a szívükben, és csak önmagukra támaszkodnak. Ezért függetlenül attól, hogy gyülekezeti munkát végzel, kötelességet teljesítesz, külső ügyeket intézel, vagy a magánéleted dolgaival foglalkozol, a szívedben kell, hogy legyenek alapelvek, kell, hogy legyen egy állapot. Milyen állapot? „Bármiről is legyen szó, mielőtt valami történik velem, imádkoznom kell, alá kell vetnem magam Istennek, és alá kell vetnem magam az Ő szuverenitásának. Mindent Isten intéz, és amikor az a dolog megtörténik, akkor keresnem kell Isten szándékait, ilyen gondolkodásmóddal kell rendelkeznem, nem készíthetek saját terveket.” Miután az emberek egy ideig megtapasztalják ezt, elkezdik sok mindenben meglátni Isten szuverenitását anélkül, hogy észrevennék. Ha mindig megvannak a saját terveid, megfontolásaid, kívánságaid, önző indítékaid és vágyaid, akkor a szíved akaratlanul is el fog távolodni Istentől, nem fogod látni, ahogyan Isten cselekszik, és Isten többnyire rejtve marad előtted. Vajon nem szeretsz-e a saját elgondolásaid szerint cselekedni? Vajon nem készítesz-e saját terveket? Azt gondolod, hogy eszes vagy, művelt és nagy tudású, megvannak az eszközeid és a módszereid arra, hogy megtedd a dolgokat, egyedül is meg tudod csinálni, jó vagy, nincs szükséged Istenre, ezért Isten azt mondja: „Akkor menj, és csináld magad, és vállald a felelősséget, hogy jól megy-e vagy sem, Engem nem érdekel.” Isten nem törődik veled. Vajon milyen következménye van annak, ha az emberek ily módon követik a saját akaratukat az Istenbe vetett hitükben, és úgy hisznek, ahogyan akarnak? Soha nem tudják megtapasztalni Isten szuverenitását, soha nem láthatják meg Isten kezét, soha nem érezhetik a Szentlélek általi megvilágosodást és megvilágítást, nem érezhetik Isten vezetését. És vajon mi fog történni, amint az idő telik? A szívük egyre távolabb kerül Istentől, és beindul a dominóhatás. Vajon milyen következményei lesznek? (Kételkedés és Isten tagadása.) Itt nem csak kételkedésről és Isten tagadásáról van szó. Ha az emberek szívében nincs hely Isten számára, és hosszú időn keresztül azt teszik, amit akarnak, akkor ki fog alakulni egy szokás. Amikor történik velük valami, az első dolog, amit tenni fognak az, hogy kigondolják a saját megoldásukat, és a saját szándékaik, céljaik és terveik szerint cselekszenek; először fontolóra veszik, hogy az hasznukra válik-e; ha igen, akkor megteszik, ha pedig nem, akkor nem. Szokásukká fog válni, hogy egyenesen erre az útra lépjenek. Vajon hogyan fog bánni Isten az ilyen emberekkel, ha továbbra is bűnbánat nélkül így cselekszenek? Isten nem fog törődni velük, és félreállítja őket. Mit jelent az, hogy félreállítja őket? Isten nem fogja sem fegyelmezni, sem megdorgálni őket; ítélet, fenyítés, fegyelmezés és megrovás, sőt megvilágosodás, megvilágítás és útmutatás nélkül egyre engedékenyebbé válnak önmagukkal szemben. Ezt jelenti az, hogy félreállítja őket. Vajon hogyan érzi magát valaki, amikor Isten félreállítja? A lelke elsötétül, Isten nincs vele, homályosan érzi a látomásokat, nincs cselekvési útja, és csak ostoba dolgokkal foglalkozik. Amint így telik az idő, úgy gondolja, hogy nincs értelme az életnek, és a lelke üres, így ugyanolyan, mint a nem hívők, és egyre inkább elkorcsosodik. Isten visszautasítja az ilyen embert.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istennek való alávetés gyakorlásának alapelvei)

A gyenge képesség önmagában is végzetes. Ha valakinek még rossz beállítottsága is van, erkölcstelen, nem hallgat a tanácsra, nem tudja elfogadni a pozitív dolgokat, valamint nem hajlandó új dolgokat tanulni és magáévá tenni, akkor az ilyen ember haszontalan! Azoknak, akik teszik a kötelességüket, lelkiismerettel és értelemmel kell rendelkezniük, ismerniük kell saját mértéküket és saját hiányosságaikat, és meg kell érteniük, miben szenvednek hiányt és mi az, amit fejleszteniük szükséges. Mindig úgy kell érezniük, hogy annyi minden hiányzik belőlük, és hogy ha nem tanulnak és fogadnak el új dolgokat, akkor lehet, hogy ki fogják vetni őket. Ha a szívükben egy közelgő válság érzése van, az motivációt és hajlandóságot ad nekik a tanulásra. Egyrészt fel kell szerelkezniük az igazsággal, másrészt pedig a kötelességeik végzéséhez kapcsolódó szakmai tudást kell elsajátítaniuk. Ha így gyakorolnak, fejlődést érhetnek el, és kötelességeik teljesítése jó eredményeket fog teremni. Csak akkor lehet értéke az ember életének, ha jól teljesíti a kötelességeit, és megéli az emberi mivolt hasonlatosságát, ezért a kötelességek teljesítése a legjelentősebb dolog. Egyeseknek rossz beállítottsága van, és nemcsak tudatlanok, hanem arrogánsak is. Mindig azt gondolják, hogy ha minden dolgot illetően keresnek, és mindig másokra hallgatnak, akkor mások le fogják nézni őket és megszégyenülnek, az ilyen viselkedés pedig méltóságon aluli. A valóságban éppen az ellenkezője igaz. Arrogánsnak és önhittnek lenni, semmit sem tanulni, mindenben lemaradni és idejétmúltnak lenni, tudás, betekintés, és ötletek nélkül lenni, ez az, ami igazán kínos, valamint ekkor veszti el az ember az önazonosságát és a méltóságát. Egyesek semmit sem tudnak jól csinálni, csak kezdetleges megértésük van mindenről, amit tanulnak, megelégednek azzal, hogy csak néhány doktrínát értenek, és azt hiszik, hogy hozzáértők. Ám mégsem tudnak elvégezni semmit, és kézzelfogható eredményeik sincsenek. Ha megmondod nekik, hogy nem értenek semmit, és semmit sem értek el, nem lehet őket meggyőzni, és kitartóan érvelnek az álláspontjuk mellett. Ám amikor csinálnak valamit, gyengén és átgondolatlanul csinálják azt. Vajon nem hasznavehetetlen az ember, ha semmilyen feladatot nem tud jól ellátni? Vajon nem semmirekellő az ilyen? A túlzottan alacsony képességű emberek még a legegyszerűbb feladatokat sem tudják ellátni. Semmirekellők, és az életüknek nincs semmi értéke. Egyesek azt mondják: „Vidéken nőttem fel, iskoláztatás és tudás nélkül, és gyenge képességű vagyok, veletek ellentétben, akik a városban éltek, és műveltek és intelligensek vagytok, ezért ti mindenben ki tudtok emelkedni.” Helyes ez az állítás? (Nem.) Mi nem helyes ebben? (Annak, hogy valaki el tud-e érni valamit, semmi köze a környezetéhez; ez elsősorban attól függ, hogy az illető tesz-e erőfeszítést a tanulásra és önmaga fejlesztésére.) Az, hogy Isten hogyan bánik az emberekkel, nem azon múlik, hogy mennyire képzettek, vagy, hogy milyen környezetbe születtek, illetve mennyire tehetségesek. Inkább az igazsághoz való hozzáállásuk alapján kezeli az embereket. Mivel kapcsolatos ez a hozzáállás? Az emberi mivoltukkal, valamint a beállítottságaikkal kapcsolatos. Ha hiszel Istenben, képesnek kell lenned az igazságot helyesen kezelni. Ha a hozzáállásod alázatos és az igazság iránt befogadó, akkor, még ha kissé gyenge is a képességed, Isten akkor is meg fog világosítani és megengedi, hogy nyerj valamit. Ha jók a képességeid, de mindig arrogáns és önhitt vagy, ha azt gondolod, hogy bármit mondasz, az helyes, és minden, amit mások mondanak, az helytelen, elutasítod mások minden javaslatát, sőt, még az igazságot sem fogadod el, bárhogy is közlik veled, hanem mindig ellenállsz neki, akkor egy ilyen ember, mint te, elnyerheti-e Isten jóváhagyását? Vajon a Szentlélek fog dolgozni egy olyan emberen, mint amilyen te vagy? Nem fog. Isten azt fogja mondani, hogy rossz a beállítottságod és nem vagy méltó arra, hogy megkapd az Ő megvilágosítását, és ha nem tartasz bűnbánatot, még azt is el fogja venni tőled, amid valaha volt. Ezt jelenti a feltárulás. Az ilyen emberek szánalmas életet élnek. Ők nyilvánvalóan semmik, és mindenre alkalmatlanok, mégis azt hiszik, hogy elég jók, és hogy minden tekintetben jobbak mindenki másnál. Sosem beszélnek a hibáikról vagy a hiányosságaikról mások előtt, sem a gyengeségeikről vagy a negativitásukról. Mindig megjátsszák, hogy hozzáértőek, és másokban hamis benyomást keltenek, elhitetik másokkal, hogy mindenben jártasak, hogy nincsenek gyengeségeik, nincs szükségük segítségre, nincs szükségük arra, hogy meghallgassák mások véleményét, és arra sincs szükségük, hogy mások erősségeiből tanuljanak, hogy kiegészítsék saját hiányosságaikat, valamint azt is elhitetik, hogy mindig jobbak lesznek mindenki másnál. Milyen beállítottság ez? (Arrogáns.) Micsoda arrogancia! Az ilyen emberek szánalmas életet élnek! Valóban alkalmasak? Ténylegesen el tudnak érni dolgokat? Sok mindent elrontottak a múltban, mégis azt hiszik az ilyen emberek, hogy bármit meg tudnak tenni. Hát nem nagyon észszerűtlen ez? Amikor ilyen mértékben hiányzik az értelem az emberekből, akkor azok zavaros fejű emberek. Az ilyen emberek nem tanulnak új dolgokat és nem fogadnak el új dolgokat. Belül kiszáradtak, korlátoltak és elszegényedettek, és helyzettől függetlenül nem tudnak rájönni az alapelvekre és felfogni azokat, vagy megérteni Isten szándékait, hanem csak előírásokhoz tudnak ragaszkodni, szavakat és doktrínákat mondogatni, valamint mások előtt felvágni. A végeredmény az, hogy semmiféle igazságot nem értenek és az igazságvalóság leghalványabb szikrája sincs meg bennük, mégis olyan arrogánsak maradnak. Egyszerűen zavaros fejű emberek, az értelem pedig egyáltalán nem tudja átjárni őket, és csak kivetni lehet őket.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Ha egy dologgal szembekerülve az emberek túlságosan akaratosak és ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez anélkül, hogy keresnék az igazságot, az nagyon veszélyes. Isten visszautasítja és félreállítja ezeket az embereket. Mi lesz ennek a következménye? Biztosan elmondható, hogy fennáll a veszélye, hogy kivetik őket. Ugyanakkor azok, akik keresik az igazságot, megkaphatják a Szentlélek megvilágosítását és útmutatását, és ennélfogva elnyerhetik Isten áldását. Az igazság keresésének és nem keresésének két különböző hozzáállása két különböző állapotot idézhet elő benned, két különböző eredmény mellett. Melyik eredményt részesítitek előnyben? (Inkább Isten megvilágosítását szeretném megkapni.) Ha az emberek azt szeretnék, hogy Isten megvilágosítsa és vezesse őket, és Isten kegyeiben részesüljenek, milyen hozzáállásuk kell legyen? Gyakran kell a keresés és az alávetettség magatartását tanúsítaniuk Isten előtt. Akár a kötelességed végzed, másokkal érintkezel vagy egy bizonyos üggyel foglalkozol, amellyel szembesülsz, kereséssel és alávetettséggel kell hozzáállnod. Ha ilyen a hozzáállásod, elmondható, hogy valamiféle Istent félő szíved van. Az Isten féléséhez és a rossz kerüléséhez vezető út az igazság keresésére és az annak való alávetésre való képesség. Ha nem kereséssel és alávetéssel állsz hozzá, és ehelyett önmagadba kapaszkodsz, makacsul antagonisztikus vagy, és nem vagy hajlandó elfogadni az igazságot, idegenkedsz az igazságtól, akkor nyilvánvalóan sok gonoszságot fogsz elkövetni. Nem tehetsz majd ellene! Ha az emberek sosem keresik az igazságot, hogy megoldják ezt, a végső következmény az lesz, hogy bármennyit is tapasztalnak, bármennyi helyzetben találják is magukat, bármennyi leckét is ad nekik Isten, akkor sem fogják érteni az igazságot, és végül képtelenek lesznek belépni az igazságvalóságba. Ha az emberek nem rendelkeznek az igazságvalósággal, képtelenek lesznek Isten útját követni, ha pedig sosem képesek Isten útját követni, akkor nem olyan emberek, akik félik Istent és kerülik a rosszat. Az emberek folyton arról beszélnek, hogy végezni akarják a kötelességeiket és követni akarják Istent. Vajon ilyen egyszerűek ezek a dolgok? Egyáltalán nem. Ezek a dolgok óriási jelentőségűek az emberek életében! Az embernek nem könnyű jól végeznie a kötelességét, hogy eleget tegyen Istennek, sem elérnie, hogy félje Istent és kerülje a rosszat. De elmondom nektek a gyakorlás egy alapelvét: ha kereséssel és alávetéssel állsz hozzá, amikor valami történik veled, az meg fog védeni. A végső cél nem az, hogy védve legyél, hanem hogy megértsd az igazságot, képes legyél belépni az igazságvalóságba, és elérd Isten üdvösségét – ez a végső cél. Ha így állsz hozzá mindenhez, amit tapasztalsz, többé nem fogod úgy érezni, hogy a kötelességed végzése és Isten szándékainak megelégítése üres szavak és jelmondatok; többé nem fogod annyira kimerítőnek érezni, hanem – még mielőtt ráébrednél – egész sok igazságot meg fogsz érteni. Ha megpróbálsz ilyen módon tapasztalni, biztosan meglesz a jutalma. Nem számít, ki vagy, hány éves vagy, mennyire művelt vagy, hány éve hiszel Istenben vagy milyen kötelességet végzel. Amíg kereséssel és alávetéssel állsz hozzá, amíg így tapasztalsz, addig végül biztosan meg fogod érteni az igazságot és be fogsz lépni az igazságvalóságba. Ha azonban nem kereséssel és alávetéssel állsz mindahhoz, ami veled történik, akkor nem leszel képes megérteni az igazságot, sem az igazságvalóságba nem tudsz majd belépni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Az emberiséget olyan mélyen megrontotta a Sátán, hogy mindannyian sátáni természetűek és arrogáns beállítottságúak; még a bolondok és az ostobák is arrogánsak, azt gondolják, hogy jobbak másoknál, és nem hajlandóak engedelmeskedni nekik. Tisztán látszik, hogy az emberiség annyira mélyen megromlott, és hogy nagyon nehéz alávetnie magát Istennek. Arroganciájuk és önelégültségük miatt az emberek olyanok lettek, akikből teljesen hiányzik az értelem; nem engedelmeskednek senkinek – még akkor sem engedelmeskednek másoknak, ha amit azok mondanak, az helyes és megfelel az igazságnak. Az arrogancia miatt merik az emberek megítélni Istent, elítélni Istent és ellenállni Istennek. Hogyan oldható meg tehát az arrogáns beállítottság? Megoldható-e az emberi önuralomra támaszkodva? Megoldható-e pusztán a felismerése és elismerése által? Semmiképpen sem. Csak egyetlen mód van egy arrogáns beállítottság megoldására, mégpedig az, hogy elfogadjuk Isten ítéletét és fenyítését. Csak azok tudják fokozatosan levetkőzni arrogáns beállítottságaikat, akik képesek elfogadni az igazságot; akik nem fogadják el az igazságot, soha nem lesznek képesek megoldani arrogáns beállítottságaikat. Sok olyan embert látok, aki hagyja, hogy a fejébe szálljon, ha némi tehetséget tanúsít a kötelességében. Amikor megmutat bizonyos képességeket, azt gondolja, hogy azok nagyon lenyűgözőek, majd ezekből a képességekből él, és nem tör előbbre. Bármit is mondanak mások, nem hallgat rájuk, azt gondolja, hogy a saját kis dolgai az igazság, és hogy ő a felsőbbrendű. Vajon milyen beállítottság ez? Arrogáns beállítottság. Túlságosan hiányzik belőle az észszerűség. Vajon jól tudja végezni valaki a kötelességét, ha arrogáns beállítottságú? Képes alávetni magát Istennek, és a végsőkig követni Istent? Ez még nehezebb. Az arrogáns beállítottság megjavításához meg kell tanulnia azt, hogy kötelessége végrehajtása során hogyan tapasztalja meg Isten munkáját, ítéletét és fenyítését. Csak így ismerheti meg igazán önmagát. Csak akkor ismerhetitek meg igazán a természetlényegeteket, ha tisztán látjátok romlott lényegeteket, ha tisztán látjátok arroganciátok gyökerét, majd pedig felismeritek és ízekre szeditek azt. Ki kell ásnotok az összes bennetek lévő romlott dolgot, szembe kell állítanotok azokat az igazsággal, és meg kell ismernetek azokat az igazság alapján, akkor meg fogjátok tudni, hogy mik vagytok. Nemcsak hogy tele vagytok romlott beállítottsággal, és nemcsak hogy hiányzik belőletek az értelem és az alávetettség, hanem meglátjátok majd, hogy túl sok minden hiányzik belőletek, hogy nem rendelkeztek igazságvalósággal, és hogy milyen szánalmasak vagytok. Akkor képtelenek lesztek majd az arroganciára. Ha nem boncolgatjátok és ismeritek meg magatokat ily módon, akkor kötelességetek végrehajtása során nem fogjátok tudni, hogy hol a helyetek a világegyetemben. Azt gondoljátok majd, hogy minden tekintetben nagyszerűek vagytok, hogy mások mindenben rosszak, és hogy csak ti vagytok a legjobbak. Aztán majd állandóan hivalkodtok mindenki előtt, hogy felnézzenek rátok, és imádjanak benneteket. Ez az öntudatosság teljes hiánya. Vannak, akik folyton hivalkodnak. Amikor mások ezt visszatetszőnek találják, megbírálják őket, hogy arrogánsak. Ezt azonban nem fogadják el; továbbra is tehetségesnek és ügyesnek tartják magukat. Vajon milyen beállítottság ez? Túlságosan arrogánsak és önelégültek. Képesek-e az ilyen arrogáns és önelégült emberek szomjazni az igazságra? Képesek-e törekedni az igazságra? Ha soha nem képesek megismerni önmagukat, és nem vetik le romlott beállítottságukat, akkor vajon jól tudják-e végezni a kötelességüket? Egész biztosan nem.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A beállítottság megváltoztatása annak megismerésén alapszik)

Ha az Istenbe vetett hitedben nem tudod elfogadni az igazságot és alávetni magad annak, akkor Isten nem a te Istened. Ha megtagadod és elutasítod az igazságot, akkor már olyasvalakivé váltál, aki ellenáll Istennek. Vajon Isten ekkor még meg tud szabadítani? Biztosan nem. Isten lehetőséget ad neked az Ő üdvösségének befogadására, és nem tekint rád ellenségként, te azonban nem tudod elfogadni az igazságot, és Istent szembe helyezed magaddal; az, hogy nem vagy képes Isten elfogadására az igazságodként és az utadként, olyasvalakivé tesz téged, aki elutasítja Istent. Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Gyorsan bűnbánatot kell tartanod és irányt változtatnod. Például, ha a kötelességed teljesítése közben problémával vagy nehézséggel találkozol, és nem tudod, hogyan oldd meg, akkor nem szabad vakon elmerengened rajta, hanem először el kell csendesedned Isten előtt, imádkoznod és Őtőle kérned, és megnézned, mit mondanak róla Isten szavai. Ha Isten szavainak olvasása után még mindig nem érted, és nem tudod, milyen igazságok vonatkoznak erre a témára, akkor ragaszkodj erősen egy alapelvhez – vagyis először vesd alá magad, ne legyenek személyes elképzeléseid vagy gondolataid, várj békés szívvel, és nézd meg, Isten hogyan szándékozik és akar cselekedni. Ha nem érted az igazságot, akkor keresd, és várj Istenre ahelyett, hogy vakon és óvatlanul cselekednél. Ha valaki tesz neked egy javaslatot, amikor nem érted az igazságot, és elmondja, miként cselekedj az igazság szerint, akkor először fogadd el, és engedd, hogy mindenki közösséget vállaljon róla, figyeld meg, hogy helyes-e ez az ösvény, és megfelel-e az igazságalapelveknek vagy sem. Ha megbizonyosodsz róla, hogy az igazság szerint való, akkor gyakorold ily módon; ha azt állapítod meg, hogy nem felel meg az igazságnak, akkor ne gyakorold ily módon. Ez ilyen egyszerű. Amikor az igazságot keresed, keresd azt sokaknál. Ha valakinek mondanivalója van, hallgasd meg, és vedd komolyan minden szavát. Ne hagyd figyelmen kívül, és ne vedd semmibe, mert ennek köze van a kötelességed hatálya alá tartozó dolgokhoz, és komolyan kell venned. Ez a helyes hozzáállás és a helyes állapot. Ha a helyes állapotban vagy, és nem fedsz fel olyan beállítottságot, amely idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, akkor, ha ily módon jársz el, az ki fogja szorítani a romlott beállítottságodat. Ez az igazság gyakorlása. Ha ily módon gyakorlod az igazságot, az milyen gyümölcsöket terem? (A Szentlélek fog nekünk utat mutatni.) A Szentlélek útmutatásának az elnyerése az egyik vonatkozás. Időnként az ügy nagyon egyszerű lesz és a saját elmédet használva megvalósítható; miután mások megtették neked a javaslataikat és te megértetted azokat, orvosolni tudod a dolgokat és az alapelvek szerint tudsz cselekedni. Az emberek talán semmiségnek vélik ezt, azonban Isten számára nagy dolog. Miért mondom ezt? Mert ha így jársz el, akkor Isten számára olyasvalaki vagy, aki gyakorolni tudja az igazságot, aki szereti az igazságot, és aki nem idegenkedik az igazságtól – amikor Isten a szívedbe néz, a beállítottságodat is látja, és ez nagy dolog. Más szóval, amikor a kötelességed teszed, és Isten jelenlétében cselekszel, akkor mindaz, amit megélsz és feltársz igazságvalóság, amivel az embereknek rendelkeznie kell. Isten számára a legfontosabb dolgok az általad birtokolt hozzáállások, gondolatok és állapotok mindenben, amit teszel, és Isten ezeket veszi tüzetes vizsgálat alá.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az embernek csak úgy lehet normális kapcsolata Istennel, ha gyakorta Előtte él)

Ha felmerül egy probléma, akkor vitatkozás helyett először tedd félre az elképzeléseidet, a képzeteidet és az ítéleteidet – ez az a racionalitás, amellyel rendelkeznie kell az embernek. Ha van valami, amit nem értek, és nem az én szakterületem, akkor tanácskozom valakivel, aki jártas a témában. Miután tanácskoztam vele, lesz némi fogalmam a dolgot illetően. Azonban rá kell jönnöm, én magam hogyan kezeljem a dolgot, nem hallgathatok teljes mértékben másokra, azonban kizárólag a saját képzeteim alapján sem közelíthetem meg a dolgot. Ki kell derítenem, hogyan cselekedjem oly módon, amely javára van az egyház munkájának és megfelel az igazságalapelveknek. Vajon nem ez a dolgok kezelésének racionális módja? Vajon nem ezzel az értelemmel kellene rendelkeznie a normális embernek? Helyes ily módon tanácsot kérni és tanácsért folyamodni. Tegyük fel, hogy egy bizonyos területen tájékozott vagy, és én megkérdezlek téged róla, azonban utána te megköveteled, hogy betartsam az általad mondottakat, és a te cselekvési terved hajtsam végre – vajon miféle beállítottság ez? Arrogáns beállítottság. Akkor hát mi lenne részedről a cselekvés észszerű módja? Azt kellene mondanod: „Van némi tudásom ezen a területen, de nem kapcsolódik az igazsághoz. Tekinthetsz rá megfontolandó javaslatként, azonban a cselekvés módjának konkrétumait illetően jobban meg kell ismerned Isten szándékait.” Ha tanácsot kérek tőled, és te tényleg úgy gondolod, hogy érted a dolgot, és rendkívülinek tartod magad, akkor ez arrogáns beállítottság. Az arrogáns természet kiválthat belőled ilyesfajta választ és megnyilvánulást – amikor valaki tanácsot kér tőled, azonnal elveszíted a racionalitásodat, elveszíted a normális ember értelmét, és képtelen vagy helyesen ítélkezni. Ha valaki romlott beállítottságot tár fel, akkor nem normális az értelme. Vagyis nem számít, mi történik veled, még ha a tanácsodat kérik is mások, nem lehetsz arcátlan, és normális értelemmel kell rendelkezned. Mi a cselekvés normális módja? Ezen a ponton ezt kell fontolóra venned: „Bár értem ezt a dolgot, nem lehetek arcátlan. A normális emberi mivolt értelmével kell közelítenem hozzá.” Isten elé visszatérve rendelkezni fogsz a normális emberi mivolt értelmével. Bár időnként egyfajta önelégültséget fogsz érezni, a szívedben mérséklet lesz – megfeleződnek a romlott beállítottságod megnyilatkozásai, és sokkal kevesebb negatív hatást gyakorolsz másokra. Ha viszont a romlott beállítottságod szerint cselekszel, mindig úgy gondolva, hogy igazad van, és ebből adódóan rákényszerítve másokat, hogy hallgassanak rád – ez az értelem mérhetetlen hiányát mutatja. Ha helyes az ösvény, amelyre felhívod mások figyelmét, akkor lehet, hogy rendben lesznek a dolgok, ám ha helytelen, az ártani fog nekik. Ha valaki személyes ügyben kér tanácsot tőled, és te rossz útra téríted, akkor csupán egyvalakinek ártasz. Ám ha valaki az egyház munkájával kapcsolatos jelentős ügyről kérdez téged, és te rossz irányba kormányzod, akkor az egyház munkájában teszel kárt, és Isten házának érdekei fognak veszteségeket szenvedni. Ha a probléma súlyos, és sérti Isten természetét, akkor elképzelhetetlenek lesznek a következmények.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A romlott beállítottság eloszlatásának útja)

Nem számít, mit csinálsz, meg kell tanulnod, hogyan keresd az igazságot és vesd alá magad annak. Nem számít, ki ad neked tanácsot, ha az megfelel az igazságalapelveknek, akkor érkezzen bár kisgyermektől, el kell fogadnod és alá kell vetned magad. Nem számít, milyen problémája van valakinek, ha a szavai és a tanácsa teljes mértékben megfelelnek az igazságalapelveknek, akkor fogadd el azokat és vesd alá magad. Ha ily módon cselekszel, annak jó, Isten szándékainak megfelelő eredményei lesznek. A kulcs a saját indítékaid, valamint azon alapelvek és módszerek megnézése, amelyekkel a dolgokat kezeled. Ha a dolgok kezelésének alapelvei és módszerei az emberi akaratból, emberi gondolatokból és elképzelésekből, avagy sátáni filozófiákból erednek nálad, akkor ezek az alapelvek és módszerek nem gyakorlatiasak, és mindenképp eredménytelenek lesznek. Ez azért van, mert az alapelveid és a módszereid forrása helytelen, és nem felel meg az igazságalapelveknek. Ha a nézeteid az igazságalapelveken alapulnak, és az igazságalapelvek szerint kezeled a dolgokat, akkor kétségkívül a helyes módon fogod kezelni azokat. Még ha némelyek akkor nem is fogadják el azt, ahogyan a dolgokat kezeled, vagy elképzeléseik vannak róla, illetve ellenállnak neki, az egy idő után igazolást fog nyerni. Az igazságalapelveknek megfelelő dolgok egyre pozitívabb eredményeket hoznak, míg azok a dolgok, amelyek nem felelnek meg az igazságalapelveknek, egyre negatívabb következményekhez vezetnek, akkor is, ha éppen akkor illeszkednek az emberek elképzeléseihez. Az emberek mind megerősítést fognak kapni erről. Bármit tegyél is, semmiben nem szabad alávetned magad az emberi korlátoknak, és nem szabad saját ítéleteket hoznod. Először imádkoznod kell Istenhez, és keresned az igazságot, majd fel kell fedezned és mindenkivel beszélgetned kell a dologról. Mi a beszélgetés célja? Az, hogy pontosan Isten szándékai szerint tudj tenni dolgokat, és Isten szándékaival megegyezően tudj cselekedni. Ez elég nagyszabású megfogalmazás és az emberek elmaradnak ettől. Konkrétabb megfogalmazással élve az, hogy pontosan az igazságalapelvek szerint tudj megtenni dolgokat Ez inkább kézzelfogható. Amikor valaki megfelel ennek a mércének, az igazságot gyakorolja, és Isten akaratát követi; rendelkezik az igazságvalósággal és senkinek nem lesz ellenvetése.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A romlott beállítottság eloszlatásának útja)

Amikor valami történik veletek, nem szabad önelégültnek lennetek. El kell csendesednetek Isten előtt és levonni a tanulságot. Képesnek kell lennetek saját magatok elengedésére ahhoz, hogy többet tanuljatok. Ha azt gondolod, hogy „jobban értek ehhez nálatok, ezért engem kellene felelős pozícióba helyezni, nektek pedig mind rám kellene hallgatnotok” – ez vajon milyen beállítottság? Arrogancia és önelégültség. Sátáni, romlott beállítottság, amely nincs a normális emberi mivolt tartományán belül. Nos, mit jelent az, hogy ne legyél önelégült? (Azt jelenti, hogy hallgasd meg mindenkinek a javaslatait, és mindenkivel beszéld meg a dolgokat.) Nem számít, melyek a személyes gondolataid és vélekedéseid, ha vakon úgy döntesz, hogy ezek helyesek, és ily módon kell csinálni a dolgokat, akkor ez arrogancia és önelégültség. Ha vannak olyan ötleteid vagy vélekedéseid, amelyeket helyesnek érzel, de nem hiszel teljesen magadban, és keresés, valamint beszélgetés révén meg tudod erősíteni ezeket, ezt jelenti az, hogy nem vagy önelégült. A cselekvés értelmes módja az, ha megvárod, míg megkapod mindenkinek a támogatását és jóváhagyását. Ha valaki nem ért veled egyet, akkor reagálj arra lelkiismeretesen, és legyél pedáns, ami a munkád szakmai vonatkozásait illeti. Nem hunyhatsz szemet felette, ezt mondván: „Te érted ezt jobban vagy én? Én már oly régen részt veszek a munkának ebben a területében – nem kellene-e nálad jobban rálátnom? Te mit tudsz erről? Nem érted!” Ez nem jó beállítottság, ez túl arrogáns és önelégült. Lehet, hogy amatőr az illető, aki nem ért veled egyet, és nincs jó rálátása a munkának erre a területére; lehet, hogy igazad van és helyesen teszed a dolgokat, azonban a beállítottságoddal probléma van. Akkor hát mi a viselkedés és a cselekvés helyes módja? Hogyan tudsz az igazságalapelvek szerint viselkedni és cselekedni? Elő kell adnod az ötleteidet, és hagynod, hogy mindenki megnézze, vannak-e velük problémák. Ha valaki javaslatot tesz, akkor először el kell fogadnod, majd engedned, hogy mindenki megerősítse a gyakorlat helyes ösvényét. Ha senkinek nincs vele gondja, akkor eldöntheted, mi a dolgok elvégzésének a legmegfelelőbb módja, és annak megfelelően cselekedhetsz. Ha kiderül egy probléma, akkor ki kell kérned mindenkinek a véleményét, és mindannyiótoknak keresnetek kell az igazságot és együtt közösséget vállalnotok róla – ily módon fogtok szert tenni a Szentlélek megvilágosítására. Amikor megvilágosodik a szívetek, és jobb ösvény tárul elétek, akkor a korábbiaknál jobb eredményeket fogtok elérni. Nem Isten útmutatása ez? Ez egy csodálatos dolog! Ha el tudod kerülni, hogy önelégült legyél, ha el tudod engedni a képzelgéseidet és az elképzeléseidet, és meg tudod hallgatni mások helyes véleményét, akkor szert tudsz tenni a Szentlélek megvilágosítására. Megvilágosodik a szíved és képes leszel megtalálni a helyes ösvényt. Lesz előre vezető utad, és amikor átülteted a gyakorlatba, akkor az biztosan az igazság szerint lesz. Ezen gyakorlat és tapasztalat által megtanulod, hogyan gyakorold az igazságot, ugyanakkor tanulsz valami újat a munkának arról a területéről. Vajon nem jó dolog ez? Ezáltal fel fogod ismerni, hogy nem szabad önelégültnek lenned, és az igazságot kell keresned, amikor dolgok érnek, és hogy ha önelégült vagy és nem fogadod el az igazságot, akkor mindenki ellenszenvesnek talál majd, Isten pedig minden bizonnyal utálni fog téged. Vajon nem ez a tanulság? Ha mindig így törekszel, és gyakorlod az igazságot, akkor egyre inkább kicsiszolod a kötelességedben használt szakmai képességeidet, jobb és jobb eredményeket érsz el a kötelességedben, Isten pedig megvilágosít és megáld téged, és megengedi, hogy még többet nyerj. Ezenkívül lesz utad az igazság gyakorlásához, és ha tudod, hogyan gyakorold az igazságot, akkor fokozatosan felfogod az alapelveket. Amikor tudod, mely cselekedetek fognak elvezetni Isten megvilágosításához és útmutatásához, melyek fognak elvezetni az Ő utálatához és elutasításához, és melyek fognak elvezetni az Ő jóváhagyásához és áldásaihoz, akkor lesz előre vezető utad. Amikor az emberek megkapják Isten áldásait és megvilágosítását, felgyorsul a haladásuk az életükben. Mindennap megkapják Isten megvilágosítását és útmutatását, és békesség, valamint boldogság lesz a szívükben. Vajon nem hoz-e ez nekik örömöt? Amikor a tetteid Isten elé kerülhetnek, és Isten elfogadja azokat, akkor örömöt fogsz érezni a szívedben, és békesség, valamint boldogság lesz a bensődben. Ez a békesség és boldogság Istentől kapott érzés, a Szentlélektől kapott benyomás.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az embernek csak úgy lehet normális kapcsolata Istennel, ha gyakorta Előtte él)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Miért voltam annyira arrogáns?