Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Örülök azoknak, akik nem gyanakodnak másokra, és kedvelem azokat, akik készségesen elfogadják az igazságot; e két embertípus felé nagyon gondoskodó vagyok, mert az Én szememben ők becsületes emberek. Ha te csalárd vagy, akkor óvatos és gyanakvó leszel mindenkivel és mindennel szemben, és így a Bennem való hited gyanakváson fog alapulni. Soha nem lennék képes ilyen hitet elismerni. Igaz hit hiányában még inkább nélkülözöd az igaz szeretetet. És ha hajlamos vagy kételkedni Istenben és kedvedre találgatásokba bocsátkozni Róla, akkor kétségkívül te vagy a legálnokabb minden ember közül. Azt találgatod, hogy Isten lehet-e olyan, mint az ember: megbocsáthatatlanul vétkes, kicsinyes jellemmel, tisztességtől és értelemtől mentes, igazságérzet nélküli, gonosz taktikák hatása alatt álló, csalárd és ravasz, aki örül a gonosznak és a sötétségnek, és így tovább. Vajon nem azért vannak az embereknek ilyen gondolataik, mert a legkevésbé sem ismerik Istent? Az ilyen hit nem más, mint bűn! Néhányan még azt is hiszik, hogy azok, akik tetszenek nekem, azok éppen a hízelgők és talpnyalók, és hogy azok nem lesznek szívesen látva Isten házában és azok fogják elveszíteni ott a helyüket, akiknek nincsenek ilyen készségeik. Hát ez az egyetlen ismeret, amire szert tettetek ennyi év után? Ez az, amit szereztetek? És a Rólam szóló ismeretetek nem áll meg ezeknél a félreértéseknél – még rosszabb az Isten Lelke elleni káromlásotok és a Menny gyalázása. Ezért mondom azt, hogy az ilyen hit, mint a tietek, csak még jobban el fog távolítani Tőlem, és még jobban szembe fogtok Velem kerülni. Sok évnyi munka során sok igazságot láttatok – de tudjátok-e, mit hallott az Én fülem? Hányan vagytok hajlandóak elfogadni az igazságot? Mindannyian azt hiszitek, hogy hajlandóak vagytok megfizetni az igazság árát, de vajon hányan szenvedtetek valóban az igazságért? Nincs más a szívetekben, csak igazságtalanság, amely miatt azt gondoljátok, hogy mindenki – mindegy, hogy kicsoda – egyformán csalárd és hamis, annyira, hogy akár azt is elhiszitek, hogy a megtestesült Isten normál ember módjára meglenne gyengéd szív és jóindulatú szeretet nélkül. Sőt, azt hiszitek, hogy a nemes jellem és a könyörületes, jóindulatú természet csak a mennyei Istenben létezik. Azt hiszitek, hogy ilyen szent nem létezik, hogy csak a sötétség és a gonosz uralkodik a földön, míg Isten olyasvalami, amire az emberek rábízhatják a jó és a szép iránti vágyukat – egy általuk kreált legendás alak. Az elmétekben a mennyei Isten nagyon becsületes, igazságos és nagyszerű, imádatra és csodálatra méltó. Ez a földi Isten azonban csak egy helyettesítője és eszköze a mennyei Istennek. Azt hiszed, hogy ez az Isten nem lehet egyenlő a mennyei Istennel, még kevésbé említhető Vele egy lapon. Amikor Isten nagysága és tisztelete kerül szóba, ezek a mennyei Isten dicsőségéhez tartoznak, de amikor az ember természetéről és romlottságáról van szó, ezek olyan tulajdonságok, amelyekben a földi Istennek része van. A mennyei Isten örökké magasztos, míg a földi Isten örökké jelentéktelen, gyenge és alkalmatlan. A mennyei Istent nem befolyásolják hús-vér testi érzések, csak az igazságosság, míg a földi Istennek csak önző motivációi vannak, és nincs Benne méltányosság, sem értelem. A mennyei Isten a legkevésbé sem tisztességtelen, és örökké hűséges, míg a földi Istennek mindig van egy becstelen oldala. A mennyei Isten nagyon szereti az embert, míg a földi Isten nem gondoskodik megfelelően az emberről, akár teljesen el is hanyagolja őt. Ez a megtévesztő ismeret sokáig a szívetekben volt, és akár fennmaradhat a jövőben is. Krisztus minden cselekedetét az igazságtalanok nézőpontjából nézitek, az Ő munkáját, valamint az Ő azonosságát és lényegét pedig a gonoszok nézőpontjából értékelitek. Nagy hibát követtetek el, és megtettétek azt, amit az előttetek járók soha nem tettek meg. Azaz ti csak a magasztos mennyei Istent szolgáljátok, akinek korona van a fején, és soha nem figyeltek arra az Istenre, akit olyan jelentéktelennek tartotok, hogy számotokra Ő láthatatlan. Nem ez-e a ti bűnötök? Vajon ez nem egy klasszikus példája annak, ahogyan megsértitek Isten természetét?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerjük meg a földi Istent?)

Sok ember választaná inkább, hogy pokolra ítéljék, semmint hogy becsületesen beszéljen és cselekedjen. Nem csoda, hogy más bánásmódot is tartogatok azoknak, akik nem becsületesek. Természetesen nagyon is jól tudom, milyen nehéz számotokra becsületesnek lenni. Mivel mindannyian olyan okosak vagytok, és olyan ügyesen méregettek másokat a saját kicsinyes mércétekkel, ez sokkal könnyebbé teszi a munkámat. És mivel mindannyian a kebletekre ölelitek a titkaitokat, egyesével foglak katasztrófába sodorni benneteket, hogy a tűz „leckéztessen meg”, és azután teljes elszántsággal higgyetek a szavaimban. Végül ki fogom kényszeríteni ezeket a szavakat a szátokból: „Isten hűséges Isten”, és ezután rögtön kéztördelve így fogtok siránkozni: „Csalárd az ember szíve!” Milyen lelkiállapotban lesztek akkor? Úgy képzelem, nem lesztek olyan győzedelmesek, mint most. És még kevésbé lesztek olyan „mélyek és érthetetlenek”, mint most. Isten jelenlétében egyesek pedánsak és tisztességtudók, mindent megtesznek azért, hogy „illedelmesek” legyenek, a Lélek jelenlétében mégis vicsorognak és karmaikat meresztgetik. A becsületesek közé sorolnátok az ilyen embereket? Ha képmutató vagy, olyasvalaki, aki jól ért az „interperszonális kapcsolatokhoz”, akkor azt mondom, biztosan olyan ember vagy, aki megpróbál játszadozni Istennel. Ha a szavaid tele vannak kifogásokkal és értéktelen magyarázkodással, akkor azt mondom, olyan vagy, aki gyűlöli a gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha sok olyan bizalmas információd van, amelyeket vonakodsz megosztani, ha nagyon idegenkedsz attól, hogy a titkaidat – a nehézségeidet – felfedd mások előtt, hogy a világosság útját keresd, akkor azt mondom, olyan vagy, aki nem fogja könnyen elérni az üdvösséget, és aki nem fog könnyen kiemelkedni a sötétségből. Ha az igazság útjának keresése örömmel tölt el téged, akkor olyan vagy, aki mindig a fényben lakozik. Ha örülsz, hogy szolgálattevő lehetsz Isten házában, szorgalmasan és lelkiismeretesen munkálkodva a háttérben, mindig csak adsz, és nem elveszel, akkor azt mondom, hogy egy hűséges szent vagy, mert nem jutalmat keresel, és egyszerűen csak becsületes ember vagy. Ha hajlandó vagy őszintének lenni, ha hajlandó vagy mindenedet ráfordítani, ha képes vagy feláldozni az életedet Istenért, és a bizonyságtételedben szilárdan megállni, ha annyira becsületes vagy, hogy csak Isten kedvére akarsz tenni, és nem magadra gondolsz, vagy nem magadnak veszel el, akkor azt mondom, hogy az ilyen emberek azok, akiket a fényben táplálnak, és akik örökké fognak élni a királyságban. Tudnod kell, hogy van-e benned igaz hit és igaz hűség, hogy a múltban szenvedtél-e Istenért, és teljesen alávetetted-e magad Istennek. Ha ezek hiányoznak belőled, akkor ott marad benned a lázadó mivolt, a csalárdság, a kapzsiság és a panaszkodás. Mivel a szíved távol áll a becsületességtől, soha nem részesültél elismerésben Istentől, és soha nem éltél a világosságban. Az ember sorsának végső alakulása attól függ, hogy van-e becsületes és vérvörös szíve, és attól, hogy rendelkezik-e tiszta lélekkel. Ha nagyon becstelen vagy, olyan, akinek szíve tele van rosszindulattal, akinek tisztátlan a lelke, akkor bizonyosan olyan helyre kerülsz, ahol az ember büntetésben részesül, ahogy az írva van a sorsodban. Ha azt állítod, hogy nagyon becsületes vagy, de mégsem sikerül az igazságnak megfelelően cselekedned, vagy igaz szót szólnod, akkor még így is arra vársz, hogy Isten megjutalmazzon? Még mindig abban reménykedsz, hogy Isten a szeme fényeként tekint rád? Hát nem esztelenség így gondolkozni? Mindenben megtéveszted Istent; hogyan fogadhatna be Isten háza olyasvalakit, mint te, akinek kezei tisztátalanok?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)

A Sátán által megrontva az egész emberiség sátáni természetben él. A Sátánhoz hasonlóan az emberek is minden tekintetben álcázzák és becsomagolják magukat, és minden dologban csaláshoz és játszmázáshoz folyamodnak. Nincs semmi, amiben ne folyamodnának csalárdsághoz és játszmákhoz. Néhányan még az olyan hétköznapi tevékenységekben is, mint a vásárlás, csalárd játékokat játszanak. Például, talán megvették a legdivatosabb öltözéket, de – habár nagyon szeretik – nem merik felvenni a gyülekezetbe, mert félnek attól, hogy a testvéreik majd kibeszélik és felszínesnek nevezik őket. Ezért csak a többiek háta mögött viselik azokat a ruhákat. Miféle viselkedés ez? Ez egy csalárd és csaló beállítottság kinyilatkoztatása. Miért venne meg valaki egy divatos öltözetet, amit aztán nem mer felvenni a testvérei előtt? A szívében szereti a divatos dolgokat, és a világ irányzatait követi, akárcsak a nem hívők. Fél attól, hogy a testvérek átlátnak rajta, meglátják, hogy milyen sekélyes, meglátják, hogy nem tiszteletreméltó és becsületes ember. Szívében a divatos dolgokat hajszolja és nehezére esik elengedni azokat, ezért csak otthon veheti fel őket, és fél, hogy a testvérei meglátják azokat. Ha azok a dolgok, amiket kedvel, nem láthatnak napvilágot, akkor miért nem tud lemondani róluk? Nem egy sátáni beállítottság uralja őt? Folyamatosan a szavakat és doktrínákat mondja, és látszólag érti az igazságot, mégis képtelen a gyakorlatba ültetni az igazságot. Ez egy olyan ember, aki sátáni beállítottság szerint él. Ha valaki beszédben és cselekedetben mindig csaló, ha nem hagyja, hogy mások meglássák, milyen is ő valójában, és ha mások előtt mindig egy jámbor személy képét mutatja, akkor miben különbözik a farizeusoktól? Egy szajha életét akarja élni, de egyúttal a szűziességének is emlékművet akar emeltetni. Pontosan tisztában volt azzal, hogy nyilvános helyen nem veheti fel egzotikus öltözetét, akkor hát miért vette meg? Nem pénzkidobás volt? Csak azért, mert szereti az olyasmit, és vágyott arra az öltözékre, ezért úgy érezte, muszáj megvennie. De amint megvette, nem tudja elhordani. Néhány év elteltével megbánja, hogy megvette, és hirtelen felismerésre jut: „Hogy lehettem olyan ostoba, olyan gusztustalan, hogy ezt tegyem?” Még ő is iszonyodik attól, amit tett. De nem tudja kontrollálni cselekedeteit, mert képtelen elengedni azokat a dolgokat, amiket szeret és hajszol. Ezért kétszínű taktikákat és trükközést sajátít el, hogy eleget tegyen saját magának. Ha egy ilyen jelentéktelen ügyben csalárd beállítottságot tár fel valaki, vajon képes lesz gyakorolni az igazságot, amikor valami nagyobbról van szó? Az lehetetlen lenne. Nyilvánvalóan az a természete, hogy csalárd legyen, és a csalárdság az Achilles-ínja.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Mindig a saját testedre és saját kilátásaidra gondolsz, mindig csökkenteni akarod a tested szenvedését, kevésbé akarod feláldozni magad, kevesebb áldozatot akarsz hozni, kevesebb árat akarsz fizetni. Mindig visszatartasz valamit. Ez egy csalárd magatartás. Néhányan még akkor is számolgatnak, amikor arra kerül sor, hogy feláldozzák magukat Istenért. Azt mondják: „A jövőben kényelmesen kell élnem. Mi lesz, ha Isten munkája sosem ér véget? Nem ajánlhatom fel Neki magam száz százalékosan; még azt sem tudom, mikor jön majd el Isten napja. Számolgatnom kell, hogy intézkedjek a családi életem és a jövőm érdekében, mielőtt feláldozom magam Istenért.” Sokan gondolkodnak így? Milyen beállítottság az, amikor valaki számolgat és vészhelyzeti terveket készít magának? Ezek az emberek hűek Istenhez? Becsületes emberek? Aki számító és vészhelyzeti terveket készít, annak a szíve nem egy Istenével. Ez egy csalárd beállítottság, és azok, akik ezt teszik, álnokul cselekszenek. Az a hozzáállás, amellyel Istent kezelik, bizonyosan nem becsületes hozzáállás. Néhányan attól félnek, hogy miközben testvéreik érintkeznek vagy kapcsolatba lépnek velük, a problémáik mélyére látnak majd és azt mondják, hogy alacsony az érettségük szintje, vagy lenézik őket. Ezért amikor beszélnek, mindig azt a benyomást próbálják kelteni, hogy nagyon buzgók, hogy vágynak Istenre, és hogy szívesen gyakorolják az igazságot. De belül valójában rettenetesen gyengék és negatívak. Erősnek tettetik magukat, hogy senki ne láthasson át rajtuk. Ez is csalárdság. Röviden, bármiben, amit teszel, akár az életben vagy egy kötelesség teljesítésében, ha hamisságba és színlelésbe bonyolódsz, vagy hamis látszatot keltesz, hogy félrevezess vagy megtévessz másokat és elérd, hogy megbecsüljenek és imádjanak téged, vagy ne nézzenek le, az mind csalárdság. Néhány nő imádja a férjét, holott a férje valójában démon és álhívő. Az ilyen nő – attól félve, hogy a testvérei túl erősnek találják majd az érzelmeit – elsőként mondja majd: „A férjem egy démon.” Szívében azonban így szól: „A férjem jó ember.” Az előbbi az, amit a szájával mond – de az csak a többieknek szól, hogy úgy gondolják, helyesen ítéli meg a férjét. Amire igazából gondol, az ez: „Ne hozd napvilágra ezt az ügyet. Én fogom először kifejezni ezt a nézőpontot, így nem szükséges, hogy szóba hozzátok. Én már lelepleztem a férjemet, mint démont, tehát ez azt jelenti, hogy elengedtem az érzelmeimet és nem kell, hogy bármit is mondjatok ezzel kapcsolatban.” Nem csalárd viselkedés ez vajon? Nem csak egy látszat? Ha ezt teszed, akkor megtéveszted az embereket és félrevezeted őket azáltal, hogy megjátszod magad. Játszmázol, folyamatosan trükközöl, hogy mások egy hamis képet lássanak rólad, nem pedig a valódi arcodat. Ez vészjósló; ez az ember csalárdsága.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Egyes emberek soha senkinek nem mondják meg az igazat. Mielőtt másokkal beszélnek, mindent mérlegelnek és kicsiszolnak az elméjükben. Nem tudod megállapítani, hogy abból, amit mondanak, mi igaz és mi hamis. Ma ezt mondják, holnap azt, az egyik embernek ezt mondják, a másiknak azt. Minden, amit mondanak, ellentmond saját magának. Hogy lehet hinni az ilyen embereknek? Nagyon nehéz pontos képet kapni a tényekről, és egy egyenes szót sem lehet kihúzni belőlük. Milyen beállítottság ez? Ez csalárdság. Vajon könnyű megváltoztatni a csalárd beállítottságot? Ezt a legnehezebb megváltoztatni. Minden, ami a beállítottságokat érinti, az ember természetéhez kapcsolódik, és nincs, amit nehezebb megváltoztatni, mint az ember természetéhez kapcsolódó dolgokat. A mondás, mely szerint „a párduc nem rejtheti el foltjait”, teljesen igaz! Bármiről is beszélnek, bármit is csinálnak, a csalárd embereknek mindig megvannak a saját céljaik és szándékaik. Ha nincs ilyesmi, akkor nem is szólnak semmit. Ha megpróbálod megérteni, mik a céljaik és szándékaik, bezárkóznak. Ha véletlenül kicsúszik a szájukon valami, ami igaz, bármit megtesznek, hogy kigondolják, hogyan tudnák kiforgatni, hogy összezavarjanak, és ne tudhasd meg az igazságot. Bármit tesznek is a csalárd emberek, nem engedik, hogy arról bárki megtudja a teljes igazságot. Bármennyi időt tölt is velük az ember, senki nem tudja, valójában mi jár a fejükben. Ilyen a csalárd emberek természete. Bármennyit beszél is egy csalárd ember, mások soha nem tudják meg, mik a szándékai, mit gondol valójában, vagy hogy pontosan mit próbál elérni. Még a szülei sem tudják egykönnyen kiismerni. Csalárd emberek megértésével próbálkozni rendkívül nehéz, senki nem tudja megállapítani, hogy mit forgatnak a fejükben. A csalárd emberek így beszélnek és cselekednek: soha nem mondják ki, amit gondolnak, és soha nem közvetítik, ami valójában történik. Ez egyfajta beállítottság, nem igaz? Ha csalárd beállítottságod van, nem számít, mit mondasz vagy mit teszel – ez a beállítottság mindig ott van benned, irányít téged, ezért trükközöl és játszmákat űzöl, játszadozol más emberekkel, elleplezed az igazságot és látszatot tartasz fenn. Ez csalárdság. Milyen más konkrét viselkedésmódokat követnek a csalárd emberek? Mondok egy példát. Két ember beszélget. Egyikük az önismeretéről beszél. Ez az ember folyamatosan arról beszél, hogy mennyit fejlődött, és megpróbálja ezt elhitetni a másikkal, de nem mondja el neki a valós tényeket. Itt valamit rejteget, ez pedig egy bizonyos beállítottságra utal – a csalárdságra. Lássuk, fel tudjátok-e ismerni. Ez az ember így szól: „Mostanában megtapasztaltam néhány dolgot, és úgy érzem, az utóbbi évek során Istenbe vetett hitem hiábavaló volt. Nem nyertem semmit. Olyan szegény és szánalmas vagyok! A viselkedésem nem volt valami jó mostanában, de kész vagyok bűnbánatot tartani.” Ám bizonyos idővel azután, hogy ezt mondták, még mindig nem látszik rajtuk sehol a bűnbánat kifejeződése. Mi itt a probléma? Az, hogy hazudnak, és csőbe húznak másokat. Amikor mások ilyesmiket hallanak tőlük, ezt gondolják: „Ez az ember azelőtt nem törekedett az igazságra, de az a tény, hogy most képes ilyesmiket mondani, azt mutatja, hogy igaz bűnbánatot tartott. Efelől semmi kétség. Nem szabad úgy tekintenünk rá, mint azelőtt, hanem új, jobb fényben kell szemlélnünk őt.” Így töprengenek és gondolkodnak az emberek, miután ezeket a szavakat hallották. De vajon az illető jelenlegi állapota valóban olyan, amilyennek mondja? Valójában nem. Nem tartott igaz bűnbánatot, de a szavai azt az illúziót keltik, hogy igen, hogy jó irányba változott, és hogy már nem olyan, mint azelőtt. Ezt akarja elérni a szavaival. Azáltal, hogy ilyen beszéddel húzza csőbe az embereket, milyen beállítottságot árul el magáról? Csalárdság ez – és nagyon alattomos! Tény, hogy egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy Istenbe vetett hitükben kudarcot vallottak, és hogy szegények és szánalmasak. Szellemi szavakat és nyelvezetet vesznek kölcsön, hogy csőbe húzzák az embereket és elérjék céljukat, hogy mások jó véleménnyel legyenek és jót gondoljanak róluk. Hát nem csalárdság ez? De az, és amikor valaki túlságosan csalárd, nem könnyű megváltoznia.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak a hatféle romlott beállítottság ismerete a valódi önismeret)

Van egy másik fajta ember is, aki sohasem beszél egyszerűen és nyíltan. Mindig rejtegetnek és lepleznek dolgokat, lépten-nyomon puhatolóznak, információkat gyűjtenek másoktól. Másokról mindig a teljes igazságot szeretnék tudni, míg ők maguk nem mondják ki, mi rejlik a saját szívükben. Senki, aki interakcióba lép velük, nem remélheti soha, hogy a teljes igazságot megtudja róluk. Az ilyen emberek nem akarják, hogy mások tudomást szerezzenek a terveikről, és senkivel nem osztják meg azokat. Milyen beállítottság ez? Csalárd beállítottság. Az ilyen emberek rendkívül agyafúrtak, senki nem fürkészheti ki őket. Ha valakinek csalárd beállítottsága van, az kétségkívül csalárd személy, és természetlényegében csalárd. Vajon az ilyen ember az igazságra törekszik Istenbe vetett hitében? Ha nem mondja el mások előtt az igazságot, képes-e az igazságról beszélni Isten előtt? Biztosan nem. A csalárd ember sohasem mond igazat. Talán hisz Istenben, de vajon igaz-e a hite? Milyen hozzáállása van Istenhez? Bizonyosan sok kétség van a szívében: „Hol van Isten? Nem láthatom Őt. Mi a bizonyíték arra, hogy Ő valóságos?” „Vajon Isten minden fölött szuverén Úr? Valóban? A Sátán rezsimje minden erejével igyekszik elnyomni és letartóztatni azokat, akik hisznek Istenben. Akkor Isten miért nem pusztítja el?” „Pontosan hogyan menti meg Isten az embereket? Valóságos az Ő üdvössége? Ez nem annyira egyértelmű.” „Beléphet-e egy istenhívő a mennyek országába vagy sem? Megerősítés nélkül nehéz megmondani.” Így, hogy ennyi kétség van a szívében Istennel kapcsolatban, képes-e őszintén Érte áldozni magát? Ez lehetetlen. Látja azokat az embereket, akik elhagyták mindenüket, hogy Istent kövessék, akik Istenért áldozzák magukat és végzik a kötelességeiket, és így gondolkodik: „Vissza kell tartanom valamit. Nem lehetek olyan ostoba, mint ők. Ha mindent felajánlok Istennek, hogyan fogok élni a jövőben? Ki fog gondoskodni rólam? Szükségem van egy vészhelyzeti tervre.” Láthatod, milyen „okosak” a csalárd emberek, mennyire előre gondolkodnak. Egyesek, amikor összejövetelek alkalmával látják, hogy mások megnyílnak saját romlottságuk ismeretével kapcsolatban, felajánlva a közösségben a szívükben elrejtett dolgokat, és őszintén kimondva, hányszor követtek el paráznaságot, ezt gondolják: „Te bolond! Ezek magánügyek; miért mondod el másoknak? Belőlem aztán harapófogóval sem tudnál ilyesmiket kihúzni!” Ilyenek a csalárd emberek – inkább meghalnának, mintsem hogy őszinték legyenek, és senkinek sem mondják el a teljes igazságot. Egyesek azt mondják: „Vétkeztem és rossz dolgokat tettem, és kissé szégyellek szemtől szemben beszélni ezekről másokkal. Végtére is ezek magánügyek és szégyellni valók. De Isten elől nem rejthetem és nem leplezhetem el őket. El kell mondanom mindezt Istennek, pőrén és nyíltan. Másoknak nem merném elmondani a gondolataimat vagy magánügyeimet, de Istennek el kell mondanom. Bárki más előtt vannak is titkaim, Isten előtt nem lehetnek.” Ilyen hozzáállással fordul Isten felé egy becsületes ember. A csalárd emberek azonban mindenkitől őrizkednek, nem bíznak senkiben, és nem beszélnek őszintén senkivel. Senkinek nem mondják el a teljes igazságot, és senki nem tudja őket kiismerni. Ezek mind közül a legcsalárdabb emberek. Mindenkinek van csalárd beállítottsága; csak az a különbség, hogy mennyire súlyos. Az, hogy összejövetelek alkalmával talán megnyitod a szívedet és a közösség elé hozod a problémáidat, vajon azt jelenti, hogy nincs csalárd beállítottságod? Nem jelenti azt, bizony neked is van. Miért mondom ezt? Íme, egy példa. Lehet, hogy a közösségben meg tudsz nyílni olyan dolgokról, amelyek nem érintik a büszkeségedet vagy a hiúságodat, amelyek nem szégyellni valók, amelyekért nem fognak megmetszeni – de ha olyasmit tettél, ami megsérti az igazságalapelveket, amitől mindenki borzadna és undorodna, tudnál-e arról nyíltan beszélni az összejöveteleken? És ha valami kimondhatatlant tettél, arról még nehezebb lenne számodra megnyílni és feltárni az igazságot. Ha valaki feszegetni kezdené, vagy megpróbálná megkeresni a felelőst, te minden rendelkezésedre álló eszközzel igyekeznél eltitkolni, és meg volnál rémülve, hogy ez a dolog lelepleződhet. Mindig azon igyekeznél, hogy elsikáld és megúszd a dolgot. Hát nem csalárd beállítottság ez? Talán azt hiszed, hogy ha nem mondod ki hangosan, senki nem fog tudni róla, és hogy még Isten sem fog tudni róla. Ez tévedés! Isten az emberek szíve mélyét vizsgálja át. Ha te ezt nem észleled, akkor egyáltalán nem ismered Istent. A csalárd emberek nem csupán csőbe húznak másokat, hanem még arra is vetemednek, hogy Istent próbálják csőbe húzni, és csalárd eszközökkel állnak ellen Neki. Képesek-e ilyen emberek elérni Isten üdvösségét? Isten természete igazságos és szent, és a legjobban a csalárd embereket utálja. Így hát a csalárd emberek számára a legnehezebb elérni az üdvösséget. A csalárd természetű emberek hazudnak a legtöbbet. Még Istennek is hazudnak, Őt is megpróbálják csőbe húzni, és megátalkodottan megtéretlenek. Ez azt jelenti, hogy nem képesek elérni Isten üdvösségét. Ha valaki csak időnként mutat romlott beállítottságot, ha hazudik és csőbe húz másokat, Istennel szemben azonban egyszerű és nyílt, és bűnbánatot tart Előtte, akkor ennek a fajta embernek még van reménye, hogy elérje az üdvösséget. Ha valóban értelmes ember vagy, meg kell nyílnod Isten előtt, szívből kell beszélned Hozzá, el kell gondolkodnod magadon, és meg kell ismerned magadat. Ne hazudj többé Istennek, ne próbáld Őt soha becsapni, és még kevésbé próbálj bármit elrejteni Előle. Tény, hogy vannak dolgok, amelyekről az embereknek nem kell tudniuk. Amíg Istennel szemben nyílt vagy ezeket illetően, ez rendben is van. Amikor csinálsz valamit, semmiképpen ne titkolj el semmit Isten elől. Istennek elmondhatod mindazt, ami nem alkalmas arra, hogy másoknak elmondd. Az az ember, aki így tesz, okos. Bár lehetnek dolgok, amikkel kapcsolatban úgy érzi, nem kell róluk megnyílnia mások előtt, ezt még nem kell csalárdságnak nevezni. A csalárd emberek másmilyenek: Azt hiszik, mindent el kell rejteniük, semmit nem mondhatnak el másoknak, különösen ami a magánügyeket illeti. Ha valaminek az elmondása nem hasznos számukra, akkor nem mondják el, még Istennek sem. Hát nem csalárd beállítottság ez? Az ilyen ember bizony csalárd! Ha valaki annyira csalárd, hogy nem mondja el Istennek az igazságot, hanem mindent eltitkol Isten elől, akkor egyáltalán olyasvalaki ő, aki hisz Istenben? Van-e igaz hite Istenben? Ő olyan ember, aki kételkedik Istenben, és a szíve mélyén nem hisz Benne. Akkor hát nem hamis a hite? Ő egy álhívő, egy hamis hívő.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak a hatféle romlott beállítottság ismerete a valódi önismeret)

Sok úgynevezett „jó ember” van a világon, akik fennkölt szavakat mondanak – bár a felszínen úgy tűnik, nem követtek el nagy gonoszságot, valójában különösen csalárdak és ravaszak. Nagyon jól tudnak arra menni, amerre a szél fúj, simulékonyan és dörzsölten beszélnek. Ők hamis jó emberek és képmutatók – csak úgy tesznek, mintha jók lennének. Azok, akik a középutat járják, a legalattomosabb emberek mind közül. Nem sértenek meg senkit, simulékonyak és dörzsöltek, minden helyzetben együttműködnek, és senki sem látja a hibáikat. Élő sátánok ők! Vannak köztetek ilyen emberek? (Igen.) Nem gondoljátok, hogy így élni fárasztó? (Igen, fárasztó.) Akkor gondoltatok már arra, hogyan változtassatok? Hogyan változtok? Hol kezdődjön az áttörés? (Az igazság gyakorlásával.) Ne mondjátok azt, hogy „az igazság gyakorlásával”, „az igazság megértésével”, vagy „az igazságvalóságba való belépéssel”. Ez nagy duma, és az ember számára elérhetetlen, ezért ezek a szavak üresnek tűnnek. Ehelyett a részletekkel kell kezdenünk. (Becsületes emberként.) Ez konkrét gyakorlat. Légy becsületes ember, vagy hogy egy kicsit részletesebben beszéljünk: légy egyszerű és nyílt ember, aki nem takar el semmit, aki nem hazudik, aki nem köntörfalaz, és légy közvetlen ember, akinek van igazságérzete, aki igazat tud mondani. Az embereknek először ezt kell elérniük. Tegyük fel, hogy van egy gonosz ember, aki olyasmit tesz, ami megzavarja a gyülekezet munkáját, és eljön hozzád egy vezető, hogy jobban megértse a helyzetet. Tudod, hogy ki tette, de mivel jó a kapcsolatod az illetővel, és nem akarod megsérteni, hazudsz és azt mondod, hogy nem tudod. A vezető további részleteket kér, te pedig kertelsz, ürügyet találva a gonosz ember fedezésére. Ez nem csalárd? Nem mondtad el az igazat a vezetőnek a helyzetről, inkább eltitkoltad azt. Miért tennél így? Mert nem akartál megsérteni senkit. A személyközi kapcsolatok védelmét helyezted előtérbe, és azt, hogy senkit ne sértsél meg, az igaz beszédet és az igazság gyakorlását pedig az utolsó helyre tetted. Mi irányít téged? A sátáni természeted irányít téged, ez lezárta a szádat, és megakadályozta, hogy igazat beszélj – csak a sátáni természeted szerint vagy képes élni. Mi az a romlott beállítottság? A romlott beállítottság sátáni beállítottság, és aki a romlott beállítottsága szerint él, az élő Sátán. Beszéde mindig próbatételeket hordoz magában, mindig köntörfalazó, és soha nem közvetlen; még ha agyon is vernék őt, akkor sem mondanának igazat. Ez történik, ha egy személy romlott beállítottsága túlságosan súlyossá válik; teljesen elveszti emberi mivoltát és ördöggé válik. Sokan közületek inkább megsértenétek és megcsalnátok Istent, hogy megvédjétek másokkal való kapcsolataitokat, valamint a többi ember között fenntartott státusotokat és hírneveteket. Szereti az igazságot az, aki így cselekszik? Olyan valaki ez, aki az igazságot keresi? Olyan emberek ezek, akik tágra nyílt szemmel csalják meg Istent, akiknek a legkisebb mértékben sincs Istent félő szívük. Meg merik csalni Istent; becsvágyuk és lázadásuk valóban nagy lehet! Az ilyen emberek általában még mindig azt hiszik, hogy szeretik és félik Istent, és gyakran ezt mondják: „Valahányszor Istenre gondolok, arra gondolok, hogy milyen hatalmas, milyen nagyszerű és milyen kifürkészhetetlen Ő! Isten szereti az emberiséget, szeretete olyan valóságos!” Lehet, hogy szépen csengő szavakat mondasz, de nem lepleznél egy gonosz embert, ha látnád, hogy zavarja a gyülekezet munkáját. Az emberek kegyeit hajhászók vagytok, csak a saját hírneveteket, nyereségeteket és státusotokat véditek, ahelyett, hogy Isten házának érdekeit védenétek. Amikor ismered a dolgok valódi állását, nem beszélsz igazat, köntörfalazol, védve a gonosz embereket. Ha arra kérnének, hogy igazat beszélj, nagyon nehezedre esne. Annyi ostobaságot beszélsz, csak hogy ne kelljen kimondani az igazat! Amikor beszélsz, annyi kört teszel meg, annyi gondolatot áldozol, és olyan fárasztó módon élsz, csak azért, hogy megvédd a saját hírnevedet és büszkeségedet! Tetszel Istennek, ha így cselekszel? Isten mindenekelőtt a csalárd embereket gyűlöli. Ha meg akarsz szabadulni a Sátán befolyásától, és el akarod érni az üdvösséget, akkor el kell fogadnod az igazságot. Először is azzal kell kezdened, hogy becsületes emberré válsz. Légy őszinte, mondj igazat, ne korlátozzanak az érzéseid, vesd le színlelésedet és trükkjeidet, és beszélj és kezeld az ügyeket elvek szerint – ez egy könnyű és boldog életforma, és képes leszel Isten előtt élni. Ha mindig a sátáni filozófiák szerint élsz, és mindig hazugságokra és trükkökre hagyatkozol, hogy átvészeld a napjaidat, akkor a Sátán hatalma alatt fogsz élni, és sötétségben fogsz élni. Ha a Sátán világában élsz, csak egyre csalárdabb leszel. Olyan sok éven át hittél Istenben, annyi szentbeszédet hallgattál meg, de romlott beállítottságod még nem tisztult meg, és most is a sátáni természeted szerint élsz – nem találod ezt undorítónak? Nem szégyelled magad? Nem számít, milyen régóta hiszel Istenben, ha még mindig olyan vagy, mint a nem hívő, akkor mi értelme van az Istenben való hitednek? Valóban el tudod érni az üdvösséget, ha így hiszel Istenben? Nem változtak az életcéljaid, ahogy az elveid és módszereid sem; az egyetlen dolog, ami neked van, de a nem hívőnek nincs, az a „hívő” megnevezés. Bár külsőleg követed Istent, az életfelfogásod egyáltalán nem változott, és végül nem fogod elérni az üdvösséget. Nem hiába reménykedsz? Segíthet-e ez a fajta Istenbe vetett hit az igazság és az élet elnyerésében? Egyáltalán nem.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazság gyakorlásával vetheti le a romlott beállítottság béklyóit)

Ahhoz, hogy megvessék a lábukat és túléljenek ebben a társadalomban, az embereknek meg kell tanulniuk egy dolgot, nevezetesen: legyenek köntörfalazók. Köznyelvi kifejezéssel élve, simlisnek és ravasznak kell lenned. Nem mondhatod ki csak úgy, amit gondolsz. Ha belevágsz, és kimondod, amit gondolsz, azt buta viselkedésnek nevezik, nem pedig okosnak. Egyesek vakmerők, akik kimondják, amit csak akarnak. Képzelj el egy fickót, aki ezt teszi, és végül megsérti a főnökét. A főnök ezután megnehezíti az életét, visszavonja a prémiumát, és folyton azt keresi, hol köthet bele. Végül nem bír tovább megmaradni a munkahelyén. Ha otthagyja az állását, nem lesz más módja, hogy megéljen. Ha azonban nem mond fel, nem tehet mást, mint hogy elvisel egy olyan munkahelyet, amelyet nem bír tovább. Minek nevezzük azt, amikor két tűz közé kerülsz? „Megrekedésnek”, szorult helyzetnek. A családja azután leszidja az illetőt, mondván: „Megérdemled, hogy rosszul bánjanak veled, emlékezned kellett volna rá, hogy »a harmónia kincs; a türelem drágakő«! Megérdemled, amiért vakmerő voltál, és jártattad a szádat! Mondtuk, hogy légy diplomatikus, és alaposan gondold át, mit mondasz, de te nem akartad, neked menni kellett, és egyenesnek lenni. Azt hitted, ilyen könnyű kekeckedni a főnököddel? Azt hitted, ilyen könnyű túlélni a társadalomban? Te mindig úgy tartod, hogy egyszerűen csak egyenes vagy. Nos, most le kell aratnod a fájdalmas következményeket. Legyen ez egy lecke számodra! A jövőben jól teszed, ha emlékszel a szólásra, miszerint a »a harmónia kincs; a türelem drágakő«”! Miután megtanulta a leckét, emlékszik rá, gondolván: „A szüleimnek igazuk volt, hogy neveltek. Ez egy éleslátó kis élettapasztalat, valódi bölcsesség – többé nem hagyhatom figyelmen kívül. Magamat sodrom veszélybe, ha semmibe veszem az idősebbeket, úgyhogy a jövőben emlékezni fogok rá.” Miután hinni kezd Istenben és csatlakozik Isten házához, még mindig emlékszik erre a szólásra, hogy „a harmónia kincs; a türelem drágakő”, így aztán mindig üdvözli a testvéreket, amikor találkozik velük, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy szépen beszéljen velük. A vezető így szól: „Már egy ideje vezető vagyok, de nincs elegendő munkatapasztalatom.” Így ő egy bókot vet közbe: „Remek munkát végzel. Ha nem vezetnél minket, úgy éreznénk, nincs hová fordulnunk.” Valaki más ezt mondja: „Megértettem önmagam, és azt hiszem, elég csalárd vagyok.” Ezért ő így felel: „Nem vagy csalárd, igazán becsületes vagy, én vagyok az, aki csalárd.” Valaki más egy csúnya megjegyzést tesz neki, ő pedig ezt gondolja magában: „Nem kell félni az efféle csúnya megjegyzésektől, sokkal rosszabbat is el tudok viselni. Nem számít, mennyire csúffá válnak a megjegyzéseid, majd egyszerűen úgy teszek, mintha nem hallottam volna őket, és továbbra is bókolok neked, megpróbálok mindent megtenni, hogy a kegyeidbe férkőzzek, mert sosem árt bókolni neked.” Amikor valaki arra kéri a beszélgetés során, hogy mondja el a véleményét vagy nyíljon meg, nem beszél őszintén, és mindenki előtt fenntartja ezt a vidám és derűs látszatot. Valaki megkérdezi: „Hogy lehet, hogy te mindig ilyen vidám és derűs vagy? Te tényleg egy mosolygó tigris vagy?” Ő pedig ezt gondolja magában: „Évek óta mosolygó tigris vagyok, és mindez idő alatt sosem használtak ki, így ez lett az elsődleges alapelvem, mely szerint a világot kezelem.” Vajon nem olyan ő, mint egy síkos kő? (De igen.) Egyesek sok éve sodródnak így a társadalomban, és azután is így folytatják, hogy Isten házába jönnek. Soha nem szólnak egyetlen őszinte szót sem, sosem beszélnek szívből, és nem beszélnek az önmagukról alkotott megértésükről. Még akkor sem beszélnek nyíltan, amikor egy testvér kitárja a szívét előttük, és senki sem tudja megfejteni, mi jár valójában a fejükben. Soha nem fedik fel, mit gondolnak és milyen nézeteik vannak, igen jó viszonyt tartanak fenn mindenkivel, és nem tudod, miféle emberek vagy milyen személyiségtípusok valójában, illetve, hogy ténylegesen mit gondolnak másokról. Ha valaki megkérdezi tőlük, hogy milyen ember ez és ez, azt válaszolják, hogy az illető több mint tíz éve hívő, és rendben van. Bárkiről is kérdezed őket, azt fogják válaszolni, hogy az illető rendben van vagy egész jó. Ha valaki megkérdezi tőlük, hogy észrevettek-e bármi hiányosságot vagy hibát az illetőben, így válaszolnak: „Még egyet sem találtam, a jövőben majd jobban figyelek.” Mélyen belül azonban erre gondolnak: „Arra kérsz, hogy sértsem meg azt az embert, amit egész biztosan nem fogok megtenni! Ha elmondom neked az igazat, ő pedig megtudja, hát nem válik majd az ellenségemmé? A családom régóta mondja, hogy ne szerezzek ellenségeket, és én nem feledkeztem meg a szavaikról. Azt hiszed, ostoba vagyok? Azt hiszed, megfeledkeznék a családomtól kapott nevelésről és kondicionálásról csak azért, mert te közöltél két mondatot az igazságból? Ez nem fog megtörténni! Ez a két szólás – »a harmónia kincs; a türelem drágakő« és »kompromisszummal könnyebb megoldani a konfliktusokat« – még sosem hagyott cserben, és ezek az én talizmánjaim. Senki hibáiról nem beszélek, és ha valaki provokál, türelmet tanúsítok iránta. Nem láttad a homlokomra írva ezt a jelet? Ez a »türelem« kínai írásjele, amelyet a szív írásjele feletti kés írásjegye alkot. Aki csúf megjegyzéseket tesz, annak türelmet mutatok. Aki megmetsz engem, annak türelmet mutatok. A célom az, hogy mindenkivel jó viszonyban maradjak, hogy ezen a szinten tartsam a kapcsolatokat. Ne ragaszkodj elvekhez, ne légy oly ostoba, ne légy rugalmatlan, meg kell tanulnod a körülmények szerint engedni! Mit gondolsz, miért élnek oly sokáig a teknősök? Azért, mert valahányszor nehezen mennek a dolgok, elbújnak a páncéljuk alatt, nem így van? Ily módon meg tudják védeni magukat és évezredekig élhetnek. Így kell hosszú életet élni, és így kell kezelni a világot.” Az ilyen emberektől nem hallasz semmi igazat és eredetit, a valódi nézőpontjaik és a viselkedésük alapja pedig sosem tárul fel. Csak a szívükben gondolkodnak és elmélkednek ezekről a dolgokról, de senki más nem tud róluk. Az ilyen ember látszólag mindenkivel kedves, jóindulatúnak tűnik, senkit sem bánt meg és senkinek sem árt. Valójában azonban köntörfalazó és síkos kő. Az efféle embert mindig szeretik néhányan a gyülekezetben, mert sosem vét nagy hibát, sosem árulja el magát, és a gyülekezetvezetők, valamint a testvérek értékelése szerint mindenkivel jól kijön. A kötelességét illetően langyos, csak azt teszi, amit kérnek tőle. Különösen engedelmes és jólnevelt, sosem bánt meg másokat a beszélgetés során, vagy amikor ügyeket intéz, és sosem használ ki senkit tisztességtelenül. Soha nem mond rosszat másokról, és sosem ítélkezik az emberek háta mögött. Ugyanakkor senki sem tudja, hogy vajon őszinte-e a kötelessége végzésében, és senki sem tudja, mit gondol másokról, vagy milyen véleménnyel van róluk. Alapos gondolkodás után még érzed is, hogy az ilyen ember tényleg egy kicsit furcsa, és nehéz kifürkészni, valamint, hogy ha megtartod őt, az bajhoz vezethet. Mit kellene tenned? Nehéz döntés, nem igaz? Amikor a kötelességét teszi, láthatod, amint végzi a dolgát, ám sosem törődik azokkal az alapelvekkel, amelyeket Isten háza közölt vele. Úgy csinálja a dolgokat, ahogyan neki tetszik, rutinszerűen, majd annyiban hagyva, és csupán azon igyekszik, hogy semmilyen nagy hibát ne kövessen el. Következésképp nem tudsz hibát találni benne, sem hiányosságokat nem fedezhetsz fel. Tökéletesen végzi a dolgokat, de vajon belül mit gondol? Vajon akarja végezni a kötelességét? Ha nem lennének a gyülekezet adminisztratív rendeletei, illetve a gyülekezetvezető vagy a testvérek nem felügyelnék, vajon társulna ez az ember gonosz emberekkel? Tenne rossz dolgokat és elkövetne gonoszságokat a gonosz emberekkel együtt? Nagyon is lehetséges és képes rá, de még nem tette meg. Az ilyen ember a legbajosabb fajta, és a síkos kő, valamint a ravasz vén róka archetípusa.

(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (12.))

Minden gyülekezetben van néhány kényszeres megfelelő. Ezeknek a kényszeres megfelelőknek nincs tisztánlátásuk a választásokat manipuláló és akadályozó gonosz emberekkel kapcsolatban. Még ha van is egy kis tisztánlátásuk, figyelmen kívül hagyják. Hozzáállásuk bármely problémával kapcsolatban, ami felmerül a gyülekezeti választások során, a következő: „Ha téged személyedben nem érint, inkább hunyj szemet!” Úgy vélik, nem számít, ki lesz a vezető, annak semmi köze hozzájuk. Amíg boldogan élhetik mindennapi életüket, addig jól vannak. Mit gondolsz az ilyen emberekről? Olyan emberek ők, akik szeretik az igazságot? (Nem.) Miféle emberek ők? Kényszeres megfelelők, és álhívőknek is nevezhetjük őket. Ezek az emberek nem törekszenek az igazságra; csak arra, hogy könnyű életet éljenek, és testi kényelem után sóvárognak. Túlságosan önzőek és túlságosan ravaszak. Sok ilyen ember van a társadalomban? Mindegy, melyik politikai párt van hatalmon, mindegy, ki van hivatalban, őket nagyon kedvelik, nagyon sikeresen tudják kezelni a társadalmi kapcsolataikat, és kényelmesen élnek; nem számít, milyen politikai mozgalom támad, ők nem keverednek bele. Miféle emberek ezek? Ezek a legcsalárdabb, legravaszabb emberek, akik „csúszómászóként” és „sunyi rókaként” ismeretesek. A Sátán filozófiái szerint élnek, egy szikrányi alapelv nélkül. Bárki van hatalmon, azt szolgálják ki, annak hízelegnek, az ő érdemeit zengik. Mást sem tesznek, csak védik a feletteseiket, és soha nem sértik meg őket. Bármennyi rosszat tesznek is a feletteseik, ők sem nem ellenzik, sem nem támogatják azt, hanem mélyen magukban tartják gondolataikat. Nagyon kedvelik őket, függetlenül attól, hogy ki van hatalmon. A Sátán és az ördögkirályok szeretik az efféle embereket. Miért szeretik az ördögkirályok az efféle embereket? Mert nem hiúsítják meg az ördögkirályok ügyeit, és semmilyen fenyegetést nem jelentenek rájuk nézve. Az efféle emberek elvtelenek, viselkedésüknek pedig nincs egy alapvető határa, valamint hiányzik belőlük a tisztesség és a méltóság; csak követik a társadalom irányzatait, és meghajolnak az ördögkirályok előtt, alkalmazkodva azok ízléséhez. Vajon nincsenek ilyen emberek a gyülekezetben is? Lehetnek-e az ilyen emberek győztesek? Jó katonái ők Krisztusnak? Isten tanúi-e? Amikor a gonosz emberek és az antikrisztusok felütik a fejüket és megzavarják a gyülekezet munkáját, képesek-e az ilyen emberek felállni és harcot vívni ellenük, leleplezve, felismerve és megtagadva őket, véget vetve gonosz tetteiknek és tanúságot téve Isten mellett? Egész biztosan nem képesek. Ezek a csúszómászók nem azok, akiket Isten tökéletesíteni fog, vagy akiket meg fog menteni. Soha nem tesznek tanúságot Isten mellett, és soha nem tartják fenn az Ő házának érdekeit. Isten szemében ezek az emberek nem azok, akik követik Őt vagy alávetik magukat Neki, hanem azok, akik vakon bajt szítanak, a Sátán bandájának tagjai – ők azok, akiket ki fog iktatni, amikor munkája véget ér. Isten nem becsüli az ilyen nyomorultakat. Nincs meg bennük sem az igazság, sem az élet; ők vadállatok és ördögök; méltatlanok Isten üdvösségére és arra, hogy az Ő szeretetét élvezzék. Isten tehát könnyedén elveti és kiiktatja az ilyen embereket, a gyülekezetnek pedig azonnal el kell takarítania őket, mint álhívőket. Nincs igazi szívük Isten iránt, így ellátja-e majd őket Isten valódi táplálékkal? Megvilágosítja-e és segíti-e majd őket? Nem fogja. Amikor a gyülekezeti választások során beavatkozás és zavarás történik, és a választási eredményeket gonosz emberek irányítják és befolyásolják, ezek az emberek egyáltalán nem fognak Isten oldalára állni, hogy megóvják Isten házának érdekeit. Egyáltalán nem fognak ragaszkodni az igazságalapelvekhez, hogy harcoljanak a gonosz emberek és az antikrisztusok ellen, és hogy a végsőkig harcoljanak a Sátán erői ellen. Egyáltalán nem fogják ezt megtenni, hiányzik belőlük a bátorság. Ezért azoknak, akik tudnak tanúságot tenni Isten mellett, fel kell ismerniük ezeket az embereket, és nem szabad közölniük ezekkel az emberekkel az általuk megértett igazságokat, vagy a Sátánról való felismerésüket. Még ha közlöd is velük ezeket a dolgokat, hasztalan lesz; nem fognak az igazság oldalára állni. Amikor munkatársakat és társakat választasz, ki kell zárnod az ilyen embereket, és nem szabad őket választanod. Miért nem szabad őket választanod? Azért, mert csúszómászók; nem fognak Isten oldalára állni, nem fognak az igazság oldalára állni, és nem fognak veled szívben és lélekben egyesülni a Sátán elleni harcban. Ha bizalmasan megosztod velük a szívedből jövő szavaidat, akkor bolond vagy, és nevetség tárgyává válsz a Sátán előtt. Ne közöld az igazságot az ilyen emberekkel, illetve ne buzdítsd őket, és semmiféle reményt ne fűzz hozzájuk, mert Isten egyáltalán nem menti meg ezeket az embereket. Ők nem Istennel egy szívű és gondolkodású emberek; ők bámészkodók, akik távolról figyelik a harc tombolását; ők csúszómászók. Az ilyen típusú emberek csak azért szivárognak be Isten házába, hogy nézzék az izgalmakat, és vakon bajt keverjenek. Nincs igazságérzetük és nincs felelősségérzetük; még csak együtt sem éreznek azokkal a jó emberekkel, akiknek ártottak a gonosz emberek. Az ilyen embereket leghelyénvalóbb ördögöknek és Sátánoknak nevezni. Ha valaki, akinek van igazságérzete, leleplezi a gonosz embereket, még csak nem is örülnek vagy támogatják az illetőt. Soha ne bízz tehát ezekben az emberekben; ők csúszómászók, kaméleonok, sunyi rókák. Nem őszinte istenhívők, hanem a Sátán szolgái. Ezeket az embereket soha nem lehet megmenteni, és Isten nem akarja őket; ez Isten egyértelmű óhaja.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (19.))

Ha vezetőkként és dolgozókként figyelmen kívül hagyjátok a kötelességek teljesítése során előforduló problémákat, sőt, még különféle ürügyeket és kifogásokat is kerestek, hogy kibújjatok a felelősség alól, és nem oldotok meg bizonyos problémákat, amelyeket képesek lennétek megoldani, valamint nem jelentitek a Fennvalónak azokat a problémákat, amelyeket nem vagytok képesek megoldani, mintha azoknak semmi közük nem lenne hozzátok, az vajon nem a felelősségetek elhanyagolása? Okos dolog vagy ostobaság így kezelni a gyülekezet munkáját? (Ostobaság.) Hát nem minden hájjal megkentek az efféle vezetők és dolgozók? Nincsenek híján mindennemű felelősségérzetnek? Amikor problémákkal találkoznak, figyelmen kívül hagyják azokat – hát nem meggondolatlan emberek? Hát nem ravasz emberek? A ravasz emberek mindenkinél ostobábbak. Becsületes embernek kell lenned, felelősségérzettel kell bírnod, amikor problémákkal szembesülsz, és mindent lehetséges módszert meg kell próbálnod, és a megoldásuk érdekében keresned kell az igazságot. Egyáltalán nem lehetsz ravasz ember. Ha csak az foglalkoztat, hogy miként bújj ki a felelősség alól és mosd a kezeidet, amikor problémák merülnek fel, ezért a viselkedésért még a nem hívők körében is el lennél ítélve, nemhogy Isten házában! Isten minden bizonnyal elítéli és elátkozza ezt a viselkedést, Isten választott népe pedig utálja és elutasítja. Isten a becsületes embereket kedveli, a csalárd és minden hájjal megkent embereket pedig utálja. Ha ravasz ember vagy és minden hájjal megkent módon cselekszel, nem fog vajon utálni téged Isten? Hagyja majd vajon Isten háza, hogy csak úgy megúszd? Előbb vagy utóbb számon leszel kérve. Isten a becsületes embereket kedveli, a ravasz embereket pedig nem kedveli. Mindenkinek világosan meg kell ezt értenie, senki sem lehet többé zavaros fejű és nem tehet ostobaságokat. Az átmeneti tudatlanság megbocsátható, de ha valaki egyáltalán nem fogadja el az igazságot, akkor az illető túlságosan csökönyös. A becsületes emberek képesek felelősséget vállalni. Nem a saját nyereségeiket és veszteségeiket mérlegelik; csak Isten házának a munkáját és érdekeit védik. Kedves és becsületes szívük van, amely olyan, akár egy tiszta vízzel teli tál, amelynek azonnal le lehet látni az aljára. A cselekedeteiket is átláthatóság jellemzi. A csalárd ember mindig minden hájjal megkent módon cselekszik, folyton színlelésre vetemedik, takargatja és rejtegeti a dolgokat, és hihetetlenül szorosan bebugyolálja magát. Senki nem képes átlátni az ilyesfajta emberen. Az emberek nem láthatják át a belső gondolataidat, Isten azonban át tudja vizsgálni a szíved legmélyén rejlő dolgokat. Ha azt látja Isten, hogy nem vagy becsületes, hogy minden hájjal megkent vagy, hogy soha nem fogadod el az igazságot, folyton csalárdságra vetemedik Ellene, és soha nem adod át Neki a szívedet, akkor Ő nem kedvel téged. Ő utál és elhagy téged. Miféle emberek mindazok, akik jól boldogulnak a nem hívők között, és azok, akik mézesmázosak és gyors észjárásúak? Világos ez számotokra? Mi a lényegük? Azt lehet mondani, hogy mindannyian rendkívül kifürkészhetetlenek, mindannyian szerfelett csalárdak és ravaszak, igazi ördögök és Sátánok. Meg tudná menteni Isten az ilyen embereket? Isten semmit sem utál jobban, mint az ördögöket – a csalárd és ravasz embereket, és Ő egész biztosan nem fogja megmenteni az ilyen embereket. Semmiképpen sem szabad ilyesfajta embereknek lennetek. Vannak, akik mindig figyelmesek és éberek, amikor beszélnek, akik simulékonyak, dörzsöltek és az alkalomhoz illő szerepet játszanak, miközben különböző ügyekkel foglalkoznak – mondom neked, Isten az ilyen embereket utálja a legjobban, az ilyen emberek menthetetlenek. Mindazokat illetően, akik a csalárd és ravasz emberek kategóriájába tartoznak, akármilyen szépen hangozzanak is a szavaik, azok egytől egyik megtévesztő, ördögi szavak. Minél szebben hangoznak a szavaik, ezek az emberek annál inkább ördögök és Sátánok. Pontosan ezek azok a fajta emberek, akiket a leginkább utál Isten. Ez teljes mértékben így van. Mit mondotok: vajon a csalárd emberek, azok az emberek, akik gyakran hazudnak és mézesmázosak, el tudják nyerni a Szentlélek munkáját? Megnyerhetik a Szentlélek megvilágosodását és megvilágítását? Egyáltalán nem. Hogyan viszonyul Isten a csalárd és ravasz emberekhez? Visszautasítja őket, félreteszi őket és nem törődik velük, az állatokkal azonos osztályba sorolja őket. Az ilyenek Isten szemében csupán emberi bőrbe bújtak és a lényegüket tekintve ördögök és Sátánok, két lábon járó hullák, és Isten egyáltalán nem fogja megmenteni őket.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (8.))

Amikor az emberek csalárdságba bonyolódnak, az vajon milyen szándékokból ered? Milyen célt próbálnak elérni? Kivétel nélkül a hírnév, a nyereség és a státusz elérése a cél; egyszóval, a saját érdekeik elérése. És vajon mi rejlik az önérdek hajszolásának gyökerében? Az, hogy az emberek a saját érdekeiket minden egyébnél fontosabbnak tartják. Csalárdságba bonyolódnak, hogy a maguk malmára hajtsák a vizet, és így csalárd beállítottságuk feltárul. Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Először is fel kell ismerned, és meg kell tudnod, hogy mik az érdekek, pontosan mit nyújtanak az embereknek, és milyen következményekkel jár az, ha hajszolod őket. Ha erre nem tudsz rájönni, akkor könnyebb lesz azt mondani, hogy lemondasz róluk, mint megtenni azt. Ha az emberek nem értik meg az igazságot, akkor semmi sem nehezebb számukra, mint lemondani a saját érdekeikről. Ez azért van így, mert az az életfilozófiájuk, hogy „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög.” és „Az ember úgy hal meg a gazdagságért, mint a madarak a táplálékért.” Nyilvánvaló, hogy a saját érdekeikért élnek. Azt gondolják, hogy a saját érdekeik nélkül – ha elveszítenék az érdekeiket – nem lennének képesek életben maradni. Mintha az életben maradásuk elválaszthatatlan lenne a saját érdekeiktől, ezért a legtöbb ember semmi mást nem lát, csak a saját érdekeit. A saját érdekeiket mindennél fontosabbnak tekintik, a saját érdekeikért élnek, és ha valaki rá akarja venni őket arra, hogy lemondjanak a saját érdekeikről, az olyan, mintha arra kérnék őket, hogy lemondjanak a saját életükről. Mit kellene tehát tenni ilyen körülmények között? Az embereknek el kell fogadniuk az igazságot. Csak akkor látnak át saját érdekeik lényegén, ha megértik az igazságot; csak akkor kezdhetnek el lemondani azokról és lázadni ellenük, és csak akkor lesznek képesek elviselni azt a fájdalmat, ami annak az elengedésével jár, amit annyira szeretnek. Amikor pedig képes vagy megtenni ezt, és lemondasz a saját érdekeidről, akkor szíved mélyén sokkal nyugodtabbnak és békésebbnek fogod érezni magad, és így legyőzted a hús-vér testet. Ha ragaszkodsz az érdekeidhez, és nem vagy hajlandó feladni azokat, és a legkevésbé sem fogadod el az igazságot, akkor lehet, hogy a szívedben ezt mondod: „Mi a baj azzal, ha megpróbálom a magam malmára hajtani a vizet, és nem vagyok hajlandó semmilyen veszteséget elszenvedni? Isten nem büntetett meg, az emberek pedig mit tehetnek velem?” Senki sem tehet veled semmit, de ha így hiszel Istenben, akkor végül nem fogod elnyerni az igazságot és az életet. Ez hatalmas veszteség lesz számodra – nem fogod tudni elnyerni az üdvösséget. Vajon van ennél sajnálatosabb dolog? Ez az, ami végső soron a saját érdekeid hajszolásának következménye. Ha az emberek csak a hírnévre, a nyereségre és a státuszra törekszenek – ha csak a saját érdekeiket hajszolják –, akkor soha nem fogják elnyerni az igazságot és az életet, és végül ők lesznek azok, akik veszteséget szenvednek. Isten megmenti azokat, akik az igazságra törekednek. Ha nem fogadod el az igazságot, és ha képtelen vagy elgondolkodni saját romlott beállítottságodon és megismerni azt, akkor nem fogsz valódi megbánást tanúsítani, és nem lesz életbe való belépésed. Az igazság elfogadása és önmagad megismerése az út az életben való növekedéshez és az üdvösség elnyeréséhez, ez a lehetőség számodra, hogy Isten elé járulj, hogy elfogadd az Ő átvizsgálását, ítéletét és fenyítését, és hogy elnyerd az igazságot és az életet. Ha a hírnévre, a nyereségre, a státuszra és a saját érdekeidre való törekvés miatt lemondasz az igazságra való törekvésről, az egyenértékű azzal, hogy lemondasz arról a lehetőségről, hogy elfogadd Isten ítéletét és fenyítését, és elnyerd az üdvösséget. A hírnevet, a nyereséget, a státuszt és saját érdekeidet választod, amiről azonban lemondasz, az az igazság, és amit elveszítesz, az az élet és az üdvösség esélye. Melyik fontosabb? Vajon nem ostobaság az, ha a saját érdekeidet választod, és lemondasz az igazságról? Hétköznapi nyelven fogalmazva, ez nagy veszteség elszenvedése egy kis előnyért. A hírnév, a nyereség, a státusz, a pénz és az érdekek mind-mind ideiglenesek, füstgomolyagként elillannak, míg az igazság és az élet örök és változatlan. Ha az emberek megoldják azokat a romlott beállítottságokat, amelyek a hírnévre, nyereségre és státuszra való törekvésre késztetik őket, akkor van reményük az üdvösség elnyerésére. Ráadásul az általuk elnyert igazságok örökkévalóak; sem a Sátán, sem senki más nem tudja elvenni tőlük ezeket az igazságokat. Lemondasz az érdekeidről, viszont amit elnyersz, az az igazság és az üdvösség; ezek a te eredményeid, és te nyered el őket magadnak. Ha az emberek az igazság gyakorlását választják, akkor, még ha el is veszítették az érdekeiket, elnyerik Isten üdvösségét és az örök életet. Az ilyen emberek a legokosabbak. Ha az emberek az érdekeik miatt lemondanak az igazságról, akkor elveszítik az életet és Isten üdvösségét; az ilyen emberek a legostobábbak. Az, hogy valaki melyiket választja – az érdekeit vagy az igazságot – hihetetlenül leleplező. Akik szeretik az igazságot, azok az igazságot választják; azt választják, hogy alávetik magukat Istennek, és követik Őt. Inkább feladják saját érdekeiket, hogy az igazságra törekedjenek. Bármennyit is kell szenvedniük, eltökélték, hogy bizonyságtételükben szilárdan megállnak, hogy eleget tegyenek Istennek. Ez az alapvető útja az igazság gyakorlásának és az igazságvalóságba való belépésnek.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A beállítottság megváltoztatása annak megismerésén alapszik)

Mit mondtok – nem fárasztó az élet a csalárd emberek számára? Minden idejüket azzal töltik, hogy hazudnak, majd még többet hazudnak, hogy elfedjék a hazugságokat, és trükközésbe bonyolódnak. Ők hozzák saját magukra ezt a kimerültséget. Tudják, hogy így élni kimerítő – akkor miért akarnának továbbra is csalárdok lenni, és miért nem vágynak arra, hogy becsületesek legyenek? Gondolkodtatok valaha ezen a kérdésen? Ez annak a következménye, hogy az embereket becsapja a sátáni természetük; megakadályozza őket abban, hogy megszabadítsák magukat ettől a fajta élettől, ettől a fajta beállítottságtól. Az emberek hajlandóak elfogadni, hogy így becsapják őket, és hogy ebben éljenek; nem akarják gyakorolni az igazságot, és nem akarnak a fény útján járni. Úgy gondolod, hogy így élni kimerítő, és hogy szükségtelen így viselkedni – de a csalárd emberek szerint ez feltétlenül szükséges. Azt gondolják, hogy ha nem így tennének, az megaláztatást eredményezne a számukra, hogy ártana az imázsuknak, a hírnevüknek és az érdekeiknek is, és hogy túl sokat veszítenének. Nagy becsben tartják ezeket a dolgokat, nagy becsben tartják a saját imázsukat, a saját hírnevüket és státuszukat. Ez az igazi arca azoknak az embereknek, akik nem szeretik az igazságot. Röviden, amikor az emberek nem hajlandók becsületesnek lenni vagy gyakorolni az igazságot, az azért van, mert nem szeretik az igazságot. A szívükben olyan dolgokat becsülnek, mint a hírnév és a státusz, szeretnek világi trendeket követni, és a Sátán hatalma alatt élnek. Ez a természetükből fakadó probléma. Vannak most olyan emberek, akik évek óta hisznek Istenben, akik sok prédikációt hallottak, és tudják, hogy pontosan mit jelent az Istenben való hit. De továbbra sem gyakorolják az igazságot, és egy cseppet sem változtak meg – miért van ez? Azért, mert nem szeretik az igazságot. Még ha értenek is egy keveset az igazságból, akkor sem képesek gyakorolni azt. Az ilyen emberek számára mindegy, hány évig hisznek Istenben, semmit nem ér majd. Megmenekülhetnek azok az emberek, akik nem szeretik az igazságot? Ez teljességgel lehetetlen. Ha valaki nem szereti az igazságot, az a szívével, a természetével kapcsolatos probléma. Ezt nem lehet megoldani. Az, hogy valakit meg lehet-e menteni a hitében, vagy sem, elsősorban attól függ, hogy szereti-e az igazságot vagy sem. Csak azok tudják elfogadni az igazságot, akik szeretik az igazságot; csak ők képesek nehézségeket átélni és árat fizetni az igazságért, valamint egyedül ők tudnak Istenhez imádkozni és Rá támaszkodni. Csak ők tudják keresni az igazságot, és a tapasztalataikon keresztül önvizsgálatot tartani és megismerni önmagukat, csak nekik van bátorságuk lázadni a test ellen, és csak ők képesek elérni az igazság gyakorlását és az Istennek való alávetettséget. Csak azok, akik szeretik az igazságot, képesek ilyen módon törekedni rá, járni az üdvösség útján, és elnyerni Isten jóváhagyását. Nincs más út, mint ez. Azok számára, akik nem szeretik az igazságot, nagyon nehéz elfogadni azt. Ez azért van, mert természetüknél fogva idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt. Ha fel akarnának hagyni az Istennek való ellenállással, vagy nem akarnának rosszat tenni, nagyon nehéz lenne megtenniük, mert a Sátántól valók, és már ördögökké és Isten ellenségeivé váltak. Isten az emberiséget menti meg, az ördögöket és a Sátánt nem menti meg. Néhányan ilyen kérdéseket tesznek fel: „Én tényleg értem az igazságot. Csak nem tudom a gyakorlatba ültetni. Mit kell tennem?” Ez olyasvalaki, aki nem szereti az igazságot. Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor nem tudja gyakorlatba ültetni még akkor sem, ha megérti azt, mert a szíve mélyén nem hajlandó erre, és nem kedveli az igazságot. Az ilyen ember számára elérhetetlen az üdvösség. Egyesek azt mondják: „Nekem úgy tűnik, hogy sokat veszítesz azzal, ha becsületes ember vagy, ezért én nem akarok az lenni. A csalárd emberek soha nem veszítenek – sőt, még hasznot is húznak abból, hogy másokat kihasználnak. Úgyhogy én szívesebben lennék csalárd ember. Nem vagyok hajlandó másokkal megismertetni a magánügyeimet, hogy megfoghassanak vagy megérthessenek engem. A sorsomnak a saját kezemben kell lennie.” Akkor hát mindenképpen próbáld ki, és meglátod. Nézd meg, milyen kimenetelre jutsz; nézd meg, ki megy a pokolba, és ki kap büntetést a végén.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Az, hogy Isten azt kéri az emberektől, legyenek becsületesek, azt bizonyítja, hogy Ő tényleg utálja és ellenszenvesnek tartja a csalárd embereket. Isten irtózása a csalárd emberektől irtózás attól, ahogyan ők teszik a dolgokat, a beállítottságaiktól, szándékaiktól és csaló módszereiktől; Isten utálja mindezeket a dolgokat. Ha a csalárd emberek képesek elfogadni az igazságot, beismerni csalárd beállítottságaikat, és hajlandóak elfogadni Isten üdvösségét, akkor arra is van reményük, hogy üdvözüljenek – mert Isten minden emberrel egyformán bánik, ahogy az igazság is. És így, ha olyanok akarunk lenni, akik Isten tetszésére vannak, először is viselkedésünk alapelveit kell megváltoztatnunk. Többé nem élhetünk sátáni filozófiák szerint, nem boldogulhatunk többé hazugságokkal és trükkökkel. Valamennyi hazugságunkat le kell vetnünk és becsületes emberré kell válnunk. Akkor Isten véleménye rólunk meg fog változni. Korábban az emberek mindig hazugságokra, színlelésre és trükközésre hagyatkoztak a mások közötti élet során, és sátáni filozófiákat vettek alapul a létükhöz, az életükként és alapként a magatartásukban. Ez olyasmi volt, amit Isten utált. Ha a nem hívők között őszintén beszélsz, az igazságot mondod és becsületes ember vagy, akkor rágalmazni fognak, elítélnek és elhagynak. Ezért világi irányzatokat követsz és sátáni filozófiák szerint élsz; egyre ügyesebben és ügyesebben hazudsz, és egyre csalárdabbá válsz. Azt is meganulon, hogy álnok eszközökkel érd el céljaidat és védelmezd önmagadat. A Sátán világában egyre inkább gyarapodni fogsz, és ennek eredményeként egyre mélyebbre és mélyebbre zuhansz a bűnben, amíg már képtelen vagy kimenteni magad. Isten házában a dolgok ennek szöges ellentétei. Minél többet hazudsz és minél több csalárd játékot űzöl, Isten választott népe annál inkább undorodni fog tőled és elhagy téged. Ha nem vagy hajlandó megtérni, és továbbra is a sátáni filozófiákhoz és logikához ragaszkodsz, ha trükköket és bonyolult cselszövéseket használsz, hogy álcázd és becsomagold magad, akkor nagyon valószínű, hogy felfednek és kivetnek. Ez azért van, mert Isten utálja a csalárd embereket. Isten házában csak a becsületes emberek tudnak gyarapodni, a csalárd embereket pedig végül elhagyják és kivetik. Mindezt Isten rendelte el előre. Csak a becsületes emberek részesülhetnek a mennyek országában. Ha nem próbálsz meg becsületes ember lenni, és nem tapasztalsz és gyakorolsz az igazságra való törekvés irányában, ha nem leplezed le saját rútságodat, és ha nem tárulkozol ki teljesen, akkor soha nem kaphatod meg a Szentlélek munkáját és nyerheted el Isten jóváhagyását.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Semminek nincs nagyobb jelentősége, mint Isten azon kérésének, hogy az emberek legyenek becsületesek – Ő azt kéri, hogy az emberek az Ő színe előtt éljenek, hogy fogadják el az Ő vizsgálatát, és hogy éljenek a világosságban. Csak a becsületes emberek az emberi faj igazi tagjai. A nem becsületes emberek vadbarmok, emberi ruhában járkáló állatok, nem emberi lények. Ahhoz, hogy a becsületességre törekedj, Isten előírásai szerint kell viselkedned, át kell esned az ítéleten, fenyítésen és metszésen. Amikor romlott beállítottságod megtisztul, és képes vagy az igazságot gyakorolni és Isten szavai szerint élni, csak akkor leszel becsületes ember. Azok az emberek, akik tudatlanok, ostobák és naivak, nem becsületes emberek. Amikor Isten azt követeli, hogy az emberek legyenek becsületesek, arra kéri őket, hogy legyen normális emberi mivoltuk, hogy vessék le csalárdságukat és álruháikat, hogy ne hazudjanak, ne húzzanak csőbe másokat, hűségesen végezzék kötelességüket, hogy legyenek képesek igazán szeretni Őt és alávetni magukat Neki. Csakis ezek az egyének Isten királyságának népe. Isten azt követeli, hogy az emberek legyenek Krisztus jó katonái. Mi az, hogy Krisztus jó katonái? Fel kell szerelkezniük az igazságvalósággal, és egy szívnek, egy léleknek kell lenniük Krisztussal. Bárhol és bármikor képesnek kell lenniük arra, hogy felmagasztalják Istent és bizonyságot tegyenek Róla, és képesnek kell lenniük az igazságot használni a Sátán elleni hadviselésben. Mindenben Isten oldalán kell állniuk, bizonyságot kell tenniük, és meg kell élniük az igazságvalóságot. Képesnek kell lenniük megalázni a Sátánt és csodálatos győzelmeket aratni Istenért. Ezt jelenti Krisztus jó katonájának lenni. Krisztus jó katonái a győztesek, ők azok, akik a Sátán fölé kerekednek. Isten, amikor megköveteli, hogy az emberek becsületesek legyenek és ne csalárdak, nem arra kéri őket, hogy ostobák legyenek, hanem hogy levessék csalárd beállítottságaikat, érjék el a Neki való alávetettséget, és szerezzenek dicsőséget Neki. Ezt lehet elérni az igazság gyakorlásával. Ez nem a viselkedés változása, ez nem azon múlik, hogy az ember többet vagy kevesebbet beszél, és nem is az a lényege, hogy ki hogyan cselekszik. A lényege a beszéd és cselekedetek mögötti szándék, az ember gondolatai és eszméi, ambíciói és vágyai. Mindent, ami a romlott beállítottságok megnyilatkozásaihoz és a tévedéshez tartozik, gyökerestül meg kell változtatni, hogy az igazsággal legyen összhangban. Ha valaki a beállítottság változását akarja elérni, képesnek kell lennie átlátni a Sátán természetének lényegéig. Ha átlátsz egy csalárd beállítottság lényegéig, ha meglátod, hogy ez a Sátán természete és az ördög arca, ha képes vagy gyűlölni a Sátánt és elhagyni az ördögöt, akkor könnyű lesz levetned romlott beállítottságodat. Ha nem tudod, hogy csalárd állapot lakozik benned, ha nem ismered fel a csalárd beállítottság megnyilatkozásait, akkor nem fogod tudni, hogyan keresd az igazságot, hogy ezt megoldd, és nehéz lesz megváltoztatnod csalárd beállítottságodat. Először fel kell ismerned, mi az, amit mutatsz, és ezek a romlott beállítottság mely aspektusai. Ha a dolgok, amelyeket kinyilvánítasz, csalárd beállítottsághoz tartoznak, vajon gyűlölni fogod azt a szívedben? És ha igen, hogyan változz meg? Meg kell metszened a szándékaidat, és helyesbítened kell a nézeteidet. Először ezzel kapcsolatban kell keresned az igazságot, hogy megoldd a problémáidat, igyekezned kell megvalósítani, amit Isten kér, megelégíteni Őt, és olyasvalakivé válni, aki nem próbálja meg csőbe húzni Istent vagy más embereket, még azokat sem, akik egy kissé ostobák vagy tudatlanok. Ha egy ostoba vagy tudatlan embert próbálsz csőbe húzni, az nagyon erkölcstelen dolog – az egy ördöggé tesz téged. Ha becsületes ember akarsz lenni, nem téveszthetsz meg senkit, és nem hazudhatsz senkinek. Az ördögökkel és a Sátánnal szemben azonban bölcsen kell megválogatnod a szavaidat; ha nem teszed, előfordulhat, hogy bolondot csinálnak belőled, és szégyent hozol Istenre. Csak ha bölcsen válogatod meg a szavaidat, és az igazságot gyakorolod, akkor leszel képes a Sátán fölé kerekedni és megszégyeníteni őt. Azok az emberek, akik tudatlanok, ostobák és csökönyösek, sohasem lesznek képesek megérteni az igazságot; csak az lehet a sorsuk, hogy a Sátán félrevezeti őket, játszadozik velük, rájuk tapos, majd végül felfalja őket.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak a hatféle romlott beállítottság ismerete a valódi önismeret)

Az emberek csalárd beállítottságúak, folyton hazudnak és csalnak. Ha ezt felismered, akkor a legegyszerűbb és legközvetlenebb gyakorlati alapelv a csalárdságod eloszlatására az, hogy becsületes ember vagy, igazat mondasz, és becsületes dolgokat teszel. Az Úr Jézus azt mondja: „[...] ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem [...]”. Ahhoz, hogy becsületes ember legyél, Isten szavainak alapelveit kell követned. Ez az egyszerű gyakorlat a leghatékonyabb, könnyű megérteni és gyakorlatba ültetni. Mivel azonban az emberek olyan mélyen romlottak, mivel mindannyiuknak sátáni természete van és sátáni beállítottság szerint élnek, meglehetősen nehéz számukra az igazság gyakorlása. Szeretnének becsületesek lenni, de nem tudnak. Nem tehetnek mást, mint hogy hazudnak és trükköznek, és bár ezek felismerését követően lelkifurdalást érezhetnek, mégsem képesek levetni romlott beállítottságuk kényszereit, és ugyanúgy folytatják a hazudozást és a csalást, mint korábban. Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Részben úgy, hogy az ember tudja, hogy romlott beállítottságának lényege rút és megvetendő, és képes szívből gyűlölni azt; másrészt úgy, hogy képzi magát az igazságalapelv szerinti gyakorlásra. „[...] ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem [...]”. Ha ezt az elvet gyakorlod, akkor a csalárd beállítottságod eloszlatásának folyamatában vagy. Természetesen, ha képes vagy az igazságalapelvek szerint gyakorolni a csalárd beállítottságod eloszlatása közben, az annak a megnyilvánulása, hogy megfordultál és valódi bűnbánatot kezdtél, és Isten jóváhagyja ezt. Ez azt jelenti, hogy amikor megfordulsz, Isten meg fogja változtatni a véleményét rólad. Valójában az, hogy Isten ezt teszi, az egyfajta megbocsátása az ember romlott beállítottságainak és lázadó mivoltának. Ő megbocsát az embereknek és nem emlékszik a bűneikre és a vétkeikre.

(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (1.))

Ha valaki meg akarja oldani a csalárd beállítottságát, akkor azzal kell kezdenie, hogy gyakorolja a becsületes emberi mivoltot. A becsületes emberi mivolt gyakorlásának a legegyszerűbb módja végső soron az, hogy az ember úgy mondja a dolgokat, ahogy azok vannak, becsületesen szól, és a tények szerint beszél. Az Úr Jézus szavait idézve: „[...] ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem [...]” (Máté 5:37). Ezen alapelv szerinti gyakorlást igényel az, hogy valaki becsületes ember legyen – miután néhány éven át gyakorlod magad ebben, bizonyára látni fogsz eredményeket. Most hogyan gyakoroljátok a becsületes emberi mivoltot? (Nem hamisítom meg azt, amit mondok, és nem csapok be másokat.) Mit jelent az, hogy nem hamisítod meg? Azt jelenti, hogy az általad kimondott szavakban nincs hazugság, illetve bármilyen személyes szándék vagy indíték. Ha trükközést, illetve személyes szándékokat és indítékokat dédelgetsz a szívedben, akkor természetes módon áradnak majd belőled a hazugságok. Ha nincs a szívedben trükközés, illetve személyes szándékok és indítékok, akkor nem lesz meghamisítva az, amit mondasz, és nem tartalmaz hazugságokat – ily módon, ha igent mondasz, az igen lesz, ha pedig nemet mondasz, az nem lesz. A legeslegfontosabb az, hogy az ember először megtisztítsa a szívét. Csak miután megtisztította a szívét, akkor lesz eloszlatva az arroganciája és a csalárdsága. A becsületes emberi mivolthoz meg kell oldani ezeket a meghamisításokat. Ennek megtétele után könnyű lesz számára becsületes embernek lenni. Vajon bonyolult becsületes embernek lenni? Nem, nem az. Nem számít, milyen a belső állapotod, vagy esetleg milyen romlott beállítottságaid vannak, gyakorold a becsületes emberi mivolt igazságát. Először is meg kell oldanod annak problémáját, hogy hazudsz – ez a legfontosabb. Elsőként a beszédben gyakorold, hogy azt mondod, ami a fejedben jár, szólj igaz szavakat, mondd azokat úgy, ahogy vannak, és teljes mértékben tartózkodj a hazugságtól. Ki se mondj olyan szavakat, amelyek meg vannak hamisítva, és győződj meg arról, hogy minden, amit a nap folyamán mondasz, őszinte és becsületes. Ezt téve az igazságot gyakorlod, és a becsületes emberi mivoltot gyakorlod. Ha azon veszed észre magad, hogy meghamisított szavak áradnak belőled, azonnal tarts önvizsgálatot, boncolgasd és legyél tudatában az okoknak, hogy miért hazudsz, és mi késztet hazugságra. Aztán Isten szavai alapján boncolgasd ezt az alapvető és lényegi problémát. Miután világossá vált számodra a hazugságaid kiváltó oka, képes leszel fellázadni ez ellen a sátáni beállítottság ellen a beszédedben és a tetteidben. Már nem fogsz hazugságra hagyatkozni, amikor hasonló helyzetekkel szembesülsz, és képes leszel a tények szerint beszélni, nem lesz többé megtévesztő a beszéded. Ily módon fel- és megszabadul a lelked, és Isten előtt tudsz majd élni. Ha képes vagy Isten szavai szerint élni, akkor a világosságban élsz.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A romlott beállítottság eloszlatásának útja)

Ahhoz, hogy becsületes ember légy, először is le kell vetkőztetned a szívedet, hogy mindenki belenézhessen és láthassa mindazt, amire gondolsz, és megnézhesse a valódi arcodat. Nem szabad megpróbálnod álcázni magad, vagy leplezni magad. Csak akkor fognak megbízni benned mások, és akkor tartanak majd becsületes embernek. Ez a legalapvetőbb gyakorlat, és előfeltétele a becsületes emberi létnek. Ha mindig tettetsz, mindig szentséget, nemességet, nagyságot és erős jellemet színlelsz; ha nem hagyod, hogy az emberek lássák romlottságodat és hibáidat; ha hamis képet festesz az embereknek, hogy azt higgyék, feddhetetlen vagy, nagyszerű vagy és önmegtagadó, igaz és önzetlen – ez vajon nem csalárdság és hamisság? Vajon idővel az emberek nem tudnak majd átlátni rajtad? Ezért ne ölts magadra álcát, és ne leplezd magad. Helyette tárd ki fedetlenül önmagadat és szívedet, hogy a többiek lássák. Ha képes vagy lecsupaszítani a szívedet, hogy mások láthassák, ha minden gondolatodat és tervedet – mind a pozitívokat, mind a negatívokat képes vagy kiteríteni takargatás nélkül, az nem becsületesség? Ha képes vagy kitárulkozni mások előtt, akkor Isten is látni fog téged. Ezt mondja majd: „Ha kitárulkoztál mások előtt, hogy lássanak, akkor Előttem is bizonyára becsületes vagy.” Azonban, ha egyedül Isten előtt tárulkozol ki, amikor más emberek nem látnak, az ő társaságukban pedig mindig nagyszerűnek, nemesnek és önzetlennek tetteted magad, mit fog gondolni rólad Isten? Mit fog mondani? Azt mondja majd: „Teljes mértékben csalárd ember vagy. Teljes mértékben képmutató és aljas vagy, és nem vagy becsületes ember.” Így fog Isten elítélni téged. Ha becsületes ember kívánsz lenni, akkor függetlenül attól, hogy Isten vagy más emberek előtt vagy-e éppen, képes kell legyél tisztán és nyíltan számot adni belső állapotodról és a szívedben rejlő szavakról. Könnyű elérni ezt? Kell hozzá egy felkészülési idő, ahogy gyakori imádság és Istenre való hagyatkozás is. Képezned kell magad arra, hogy minden dologban egyszerűen és nyíltan kimondd a szívedben lévő szavakat. Ha így képzed magad, akkor tudsz fejlődni. Ha egy nagyobb nehézséggel találkozol, imádkoznod kell Istenhez és az igazságot keresni; harcolnod kell a szívedben, hogy legyőzd a testet, amíg képes nem vagy az igazságot gyakorolni. Ha így képzed magad, akkor a szíved apránként, fokozatosan meg fog nyílni. Egyre tisztább leszel, szavaid és cselekedeteid pedig más hatást érnek majd el, mint azelőtt. Egyre kevesebbet fogsz hazudni és trükközni, és képes leszel Isten előtt élni. Akkor megvalósul, hogy alapvetően becsületes emberré váltál.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Kapcsolódó filmek

Jó ember vagyok!

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Hogyan találtam megoldást a csalárdságomra?

Szemet huny-e egy jó barát?

Miért olyan nehéz beismernünk a hibáinkat?

Végre látom a csalárdságomat

Kapcsolódó himnuszok

Becsületes embernek lenni olyan öröm