Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Mi az oka annak, hogy felületes vagy? Vajon nem a sátáni, romlott beállítottságod? A felületesség a romlott beállítottság megnyilvánulása; akkor jelentkezik, amikor az embereket romlott beállítottságuk hajtja. Közvetlenül befolyásolja a kötelességeikben elért eredményeiket, sőt, trehányul végzik a dolgukat emiatt, ami kihat a gyülekezeti munkára is. Ez nagyon súlyos következmény. Milyen probléma az, hogy következetesenfelületesen végzed a kötelességedet? Egy olyan probléma, amely az emberi mivoltodat érinti. Csak azok következetesen felületesek, akiknek nincs lelkiismeretük és emberi mivoltuk. Mit gondoltok, megbízhatóak-e azok, akik mindig felületesek? (Nem.) Nagyon megbízhatatlanok! Aki felületesen végzi a kötelességét, az felelőtlen, aki pedig felelőtlenül cselekszik, az nem becsületes ember – az megbízhatatlan. Bármilyen kötelességet is végezzen, a megbízhatatlan ember felületes, mivel nem elfogadható színvonalú a jelleme, nem szereti az igazságot, és biztosan nem becsületes ember. Vajon rábízhat-e Isten bármit is megbízhatatlan emberekre? Semmiképpen sem. Mivel Isten az emberek szívének mélyét vizsgálja át, semmiképpen sem használ a kötelességek végzésére csalárd embereket; Isten csak a becsületeseket áldja meg, és csak azokon munkálkodik, akik becsületesek és szeretik az igazságot. Valahányszor egy csalárd ember kötelességet teljesít, az egy ember általi intézkedés, és emberi tévedés. Akik szeretnek felületesen viselkedni, azoknak nincs lelkiismeretük és értelmük, emberi mivoltuk szegényes, nem megbízhatóak, nagyon megbízhatatlanok. Vajon a Szentlélek munkálkodni fog az ilyen embereken? Semmiképpen sem. Tehát, akik szeretik felületesen végezni a kötelességeiket, azokat Isten soha nem fogja tökéletesíteni, és soha nem fogja használni sem őket. Akik szeretnek felületesen viselkedni, azok mind csalárdak, tele vannak gonosz indítékokkal, valamint teljesen hiányzik belőlük a lelkiismeret és az értelem. Alapelvek és minimális korlátok nélkül cselekszenek; csak a saját preferenciáik alapján cselekszenek, és mindenféle rosszra képesek. A hangulatuktól függ minden cselekedetük. Ha jó hangulatban vannak, és elégedettek, akkor kissé jobban fognak teljesíteni. Ha rossz hangulatban vannak, és elégedetlenek, akkor felületesek lesznek. Ha dühösek, akkor önkényeskedők és meggondolatlanok lehetnek, és halogathatnak fontos dolgokat. Egyáltalán nincs Isten a szívükben. Csak hagyják, hogy teljenek a napok, csak ülnek, és várják a halált. Ezért semmi értelme bármennyire is meginteni azokat, akik felületesen végzik a kötelességeiket, és hiábavaló az igazságról beszélni nekik. Többszöri figyelmeztetés ellenére sem hajlandóak megjavulni, szívtelenek; csak eltávolítani lehet őket, ez a legmegfelelőbb eljárás.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Isten irányítási tervének az ember a legnagyobb haszonélvezője)

Egyszerűen csak úgy túlesni a kötelességeiteken szigorúan tilos. Ha mindig csak úgy túlesel a kötelességeden, akkor nincs módod arra, hogy kötelességedet elfogadható színvonalon teljesítsd. Ha hűségesen akarod teljesíteni kötelességedet, akkor először is meg kell oldanod azt a problémádat, hogy csak úgy túlesel a dolgokon. Amint észleled a helyzetet, azonnal lépéseket kell tenned annak orvoslására. Ha zavaros a fejed, soha nem vagy képes észrevenni a problémákat, mindig csak úgy túlesel rajtuk, és felületesen végzed a dolgokat, nem lesz módod arra, hogy jól végezd a kötelességed. Ezért mindig szívvel-lélekkel kell tenned a kötelességed. Ehhez a lehetőséghez nagyon nehezen jutottak hozzá az emberek! Ha Isten ad nekik egy lehetőséget, de ők nem ragadják meg, akkor ez a lehetőség elveszett – és még ha a későbbiekben szeretnének is ilyen lehetőséget találni, akkor sem biztos, hogy újra felbukkan. Isten munkája senkire sem vár, ahogyan a kötelesség teljesítésének esélye sem. Vannak, akik azt mondják: „Korábban nem végeztem jól a kötelességemet, de most mégis végezni akarom azt. Vissza kellene szállnom a nyeregbe.” Csodálatos dolog az ilyen elszántság, de tisztában kell lenned azzal, hogyan kell jól teljesíteni a kötelességed, és törekedned kell az igazságra. Csak azok tudják jól teljesíteni kötelességüket, akik megértik az igazságot. Azok, akik nem értik meg az igazságot, még a munkavégzésre sem alkalmasak. Minél tisztábban látod az igazságot, annál hatékonyabban fogod teljesíteni a kötelességed. Ha képes vagy átlátni ezt, akkor törekedni fogsz az igazságra, és van remény arra, hogy jól teljesítsd a kötelességed. Jelenleg nem sok lehetőség van a kötelesség teljesítésére, ezért meg kell ragadnod azt, amikor csak tudod. Pontosan akkor kell megerőltetned magad, amikor egy kötelességgel szembesülsz; akkor kell felajánlanod magad, feláldoznod magad Istenért, és akkor kell megfizetned az árát. Ne titkolj el semmit, ne tervelj ki semmilyen cselszövést, ne biztosíts magadnak mozgásteret, és ne hagyj magadnak kibúvót. Ha bármennyire is kibúvót hagysz magadnak, számító vagy, dörzsölt vagy és lazsálsz, akkor biztosan rossz munkát fogsz végezni. Tegyük fel, hogy azt mondod: „Senki sem látta, hogy ingadoztam és lazsáltam. Ez nagyszerű!” Miféle gondolkodásmód ez? Azt hiszed, hogy megtévesztetted az embereket és Istent is? Valójában azonban Isten tudja-e, hogy mit tettél vagy sem? Tudja. Valójában bárki, aki egy időre kapcsolatba kerül veled, rá fog jönni a te romlottságodra és aljasságodra, és bár lehet, hogy nem mondja ki nyíltan, de a szíve mélyén meglesz rólad a véleménye. Sokan voltak olyanok, akiket azért fedtek fel és rekesztettek ki, mert sokan mások megismerték őket. Miután mindenki átlátott a lényegükön, leleplezték ezeket az embereket, hogy kik is ők, és kirúgták őket. Tehát, akár törekszenek az igazságra, akár nem, az embereknek a legjobb tudásuk szerint jól kell tenniük a kötelességüket; a lelkiismeretük szerint kell gyakorlati dolgokat végezniük. Lehet, hogy vannak hibáid, de ha hatékonyan tudod végezni a kötelességed, akkor nem fognak kirekeszteni téged. Ha mindig azt hiszed, hogy jó vagy, hogy biztos, hogy nem fognak kirekeszteni, ha még mindig nem gondolkodsz el, és nem próbálod megismerni önmagad, és elhanyagolod a valódi feladataidat, ha mindig felületes vagy, akkor, amikor Isten választott népe valóban elveszíti a türelmét veled szemben, akkor lelepleznek téged, hogy ki vagy, és minden valószínűség szerint ki leszel rekesztve. Azért, mert mindenki átlátott rajtad, és elvesztetted a méltóságodat és a tisztességedet. Ha senki sem bízik benned, vajon Isten bízhat-e benned? Isten az ember szívének legmélyét vizsgálja át: egyáltalán nem tud megbízni egy ilyen emberben.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Egyesek nem vállalnak semmilyen felelősséget, amikor a kötelességüket végzik: mindig felületesek. Bár látják a problémát, nem hajlandóak megoldást keresni, és félnek attól, hogy megsértenek másokat, ezért csak kapkodva végzik a dolgokat, ami azt eredményezi, hogy a munkát újra el kell végezni. Mivel te hajtod végre ezt a kötelességet, neked kell felelősséget vállalnod érte. Miért nem veszed ezt komolyan? Miért vagy felületes? Vajon hanyagul végzed a felelősségedet, ha így hajtod végre a kötelességedet? Mindegy, hogy ki vállalja az elsődleges felelősséget, mindenki más is felelős azért, hogy szemmel tartsa a dolgokat, mindenkinek viselnie kell ezt a terhet és ezt a felelősségérzetet – de közületek senki sem figyel oda, ti tényleg felületesek vagytok, nincs bennetek hűség, hanyagul végzitek a kötelességeiteket! Nem arról van szó, hogy nem látjátok a problémát, hanem arról, hogy nem vagytok hajlandóak felelősséget vállalni – és ha látjátok is a problémát, nem akartok tudomást venni a dologról, megelégedtek az „elég jóval”. Az ilyen felületesség vajon nem Isten megtévesztésére tett kísérlet? Ha úgy érezném, amikor munkálkodom és az igazságról vállalok közösséget veletek, hogy az „elég jó” elfogadható, ahogyan az mindannyiótok képességeinek és törekvéseinek megfelel, akkor mit nyerhetnétek ebből? Ha nekem is ugyanolyan lenne a hozzáállásom, mint nektek, akkor semmit sem nyerhetnétek. Miért mondom ezt? Részben azért, mert semmit nem csináltok komolyan, részben pedig azért, mert meglehetősen gyenge képességűek és eléggé fásultak vagytok. Azért kell részletesen szólnom erről, mert amellett, hogy gyenge képességűek vagytok, azt látom, hogy mindannyian fásultak vagytok, nem szeretitek az igazságot, és nem törekedtek az igazságra. Mindent ki kell fejtenem, le kell bontanom a dolgokat és darabonként kell foglalkoznom velük a beszédemben, minden szemszögből és minden lehetséges módon beszélnem kell a dolgokról. Csak ekkor fogtok egy kis megértésre jutni. Ha felületes lennék veletek, és bármely témáról akkor beszélnék egy kicsit, amikor csak kedvem tartja, nem gondolkodva, nem fáradozva, anélkül, hogy a szívemet beleadnám, amikor pedig nincs kedvem hozzá, nem beszélnék, mit nyerhetnétek? A ti képességeitekkel nem értenétek meg az igazságot. Semmit sem nyernétek, az üdvösséget pedig még kevésbé érnétek el. De ezt nem tehetem meg, helyette részletesen kell beszélnem. Bele kell mennem a részletekbe, és példákat kell mondanom az emberek egyes típusainak állapotáról, az emberek igazsághoz való hozzáállásáról és a romlott beállítottság egyes fajtáiról; csak akkor fogjátok majd felfogni, amit mondok, és megérteni, amit hallotok. Függetlenül attól, hogy az igazság mely aspektusának közléséről van szó, különböző módokon beszélek, felnőtteknek és gyermekeknek szóló közlési stílusokkal, észszerű magyarázatok és történetek formájában, elmélet és gyakorlat felhasználásával, valamint tapasztalatokról beszélve, hogy az emberek megérthessék az igazságot, és bemehessenek a valóságba. Így azoknak, akiknek van képességük és szívük, lesz esélyük megérteni és elfogadni az igazságot, és megmenekülni. De a ti hozzáállásotokat a kötelességeitekhez mindig is a felületesség jellemezte, a kelletlenség és az időhúzás, és nem törődtök azzal, hogy milyen hosszú késedelmet okoztok. Nem elmélkedtek azon, hogyan keressétek az igazságot a problémák megoldása érdekében, és nem gondolkodtok azon, hogyan végezzétek megfelelően a kötelességeteket, hogy képesek legyetek tanúságot tenni Isten előtt. Ez a kötelességetek elhanyagolása. Tehát az életetek nagyon lassan növekszik, de nem vagytok feldúltak amiatt, hogy mennyi időt elvesztegettetek. Valójában, ha lelkiismeretesen és felelősségteljesen végeznétek a kötelességeteket, még öt-hat év sem kellene ahhoz, hogy beszélhessetek a tapasztalataitokról és tanúságot tehessetek Istenről, és a különböző munkák nagy eredményt érnének el – de nem vagytok hajlandók tekintettel lenni Isten szándékaira, és nem törekedtek az igazságra. Van néhány dolog, amit nem tudtok, hogyan csináljatok, ezért pontos utasításokat adok nektek. Nem is kell gondolkodnotok, csak meg kell hallgatnotok és ezzel haladnotok tovább. Ez az egyetlen kicsiny felelősség, amit vállalnotok kell – de még ez is meghaladja a képességeiteket. Hol van a hűségetek? Sehol sem látszik! Mindössze kellemesen hangzó dolgokat mondotok. A szívetekben tudjátok, hogy mit kellene tennetek, de egyszerűen nem gyakoroljátok az igazságot. Ez lázadás Isten ellen, és gyökerében az igazság iránti szeretet hiánya áll. A szívetekben nagyon is jól tudjátok, hogyan kellene az igazságnak megfelelően cselekedni, csak éppen nem ültetitek a gyakorlatba. Ez komoly probléma; csak bámuljátok az igazságot, anélkül, hogy gyakorlatba ültetnétek azt. Egyáltalán nem olyanok vagytok, akik alávetik magukat Istennek. Az Isten házában való kötelességvégzéshez a legkevesebb, amit meg kell tennetek, hogy keresitek és gyakoroljátok az igazságot, és az alapelvek szerint cselekedtek. Ha a kötelességed végzése során nem vagy képes gyakorolni az igazságot, akkor hol tudod gyakorolni azt? Ha pedig semmit nem gyakorolsz az igazságból, akkor álhívő vagy. Mi is a célod valójában, ha nem fogadod el az igazságot – még kevésbé gyakorolod az igazságot – és egyszerűen csak téblábolsz Isten házában? Isten házát az időskori otthonoddá vagy egy szegényházzá szeretnéd tenni? Ha igen, akkor tévedsz – Isten háza nem gondoskodik ingyenélőkről és semmirekellőkről. Mindenkit el kell távolítani, akinek az emberi mivolta szegényes, aki nem végzi örömmel a kötelességét, aki alkalmatlan a kötelességvégzésre; ki kell iktatni az összes álhívőt, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Egyesek megértik az igazságot, de képtelenek átültetni azt a gyakorlatba kötelességeik végrehajtása során. Amikor problémát látnak, nem oldják meg, és bár tudják, hogy ez az ő felelősségük, nem tesznek bele mindent. Ha még azokat a kötelezettségeket sem végzed el, amelyekre képes vagy, akkor milyen értéke vagy hatása lehet a kötelességed végrehajtásának? Van értelme így hinni Istenben? Aki megérti az igazságot, de nem képes gyakorolni azt, aki nem képes elviselni a nehézségeket, amelyeket el kellene viselnie – az ilyen ember alkalmatlan a kötelességvégzésre. Vannak, akik valójában csak azért végeznek kötelességeket, hogy jóllakjanak. Ők koldusok. Azt hiszik, hogy ha elvégeznek néhány feladatot Isten házában, akkor a szállásuk és az ellátásuk meg van oldva, és gondoskodni fognak róluk anélkül, hogy munkát kellene vállalniuk. Létezik vajon ilyen alku? Isten háza nem gondoskodik léhűtőkről. Ha valaki, aki a legkevésbé sem gyakorolja az igazságot, és aki következetesen felületesen végzi a kötelességét, azt mondja, hogy hisz Istenben, Isten vajon el fogja ismerni őt? Az ilyen emberek mind álhívők, és Isten szemében gonosztevők.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy valaki jól végezze kötelességét, legalább lelkiismerettel és józan ésszel kell rendelkeznie)

Ha nem adod bele a szívedet a kötelességedbe és nem keresed az igazságalapelveket sem, ha zavaros vagy zavart vagy, és a dolgokat úgy teszed, ahogyan számodra a legkönnyebb, akkor milyen mentalitás ez? Olyan, amikor felületesen végzed a dolgokat. Ha nem vagy hűséges a kötelességed iránt, ha nincs semmilyen felelősségérzeted vagy küldetéstudatod iránta, képes leszel a kötelességedet megfelelően teljesíteni? Képes leszel elfogadható szinten teljesíteni a kötelességedet? És ha képtelen vagy elfogadható szinten teljesíteni a kötelességedet, képes leszel belépni az igazságvalóságba? Egyáltalán nem. Ha soha nem vagy szorgalmas, amikor teszed a kötelességedet, ha nem akarsz erőfeszítést tenni és épphogy csak megcsinálod, figyelmetlenül, mintha valami játékot játszanál, ez nem probléma? Mit nyerhetsz abból, ha így hajtod végre kötelességedet? Végül az emberek látni fogják, hogy amikor kötelességedet végrehajtod, nincs felelősségérzeted, felületes vagy és csak éppen csak úgy teszel, mintha csinálnál valamit – ebben az esetben a kirekesztés veszélye fenyeget. Isten átvizsgál az egész folyamat alatt, ahogy végrehajtod a kötelességedet, és mit fog Ő mondani? (Ez az ember nem méltó az Ő megbízatására vagy bizalmára.) Isten azt fogja mondani, hogy nem vagy megbízható és hogy ki kellene téged rekeszteni. És így, bármilyen kötelességet hajtasz végre, legyen az fontos vagy hétköznapi, ha nem teszed bele a szíved a munkába, amivel megbíztak, vagy nem teszel eleget a felelősségednek és nem Isten megbízatásaként látod azt, vagy nem vállalod saját kötelességedként és kötelezettségedként, mindig felületesen végezve a dolgokat, akkor ez probléma lesz. „Nem megbízható” – ez a két szó fogja meghatározni azt, ahogy a kötelességedet végzed. Úgy értik, hogy a kötelességed végrehajtása nem felel meg a mércének, és ki lettél rekesztve, és Isten azt mondja, hogy a jellemed nem üti meg a színvonalat. Ha rád bíznak valamit, és te mégis így viszonyulsz hozzá és így kezeled, akkor meg fognak bízni bármilyen más kötelességgel a jövőben? Rád lehet bízni bármi fontosat? Egyáltalán nem, hacsak nem mutatsz valódi megbánást. De mélyen legbelül Isten mindig fog némi bizalmatlanságot és elégedetlenséget táplálni irántad. Ez probléma lesz, ugye? Elveszíthetsz minden lehetőséget, hogy végrehajtsd kötelességedet, és lehet, hogy nem fogsz megmenekülni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak Isten szavainak gyakori olvasása és az igazságról való elmélkedés vezet előre)

Sokan vannak, akik gyakran felületesen végzik a kötelességeiket. Amikor szembesülnek azzal, hogy megmetszik őket, még mindig nem hajlandók elfogadni az igazságot, makacsul kitartanak az álláspontjuk mellett, sőt még kifogásolják is, hogy Isten háza igazságtalan velük szemben, és hiányzik belőle az irgalom és a tolerancia. Nem észszerűtlen ez? Tárgyilagosabban fogalmazva, ez egy arrogáns beállítottság, és hiányzik belőlük a legcsekélyebb lelkiismeret és értelem. Azoknak, akik valóban hisznek Istenben, legalább arra képesnek kell lenniük, hogy elfogadják az igazságot, és hogy a lelkiismeret és az értelem megsértése nélkül tegyenek dolgokat. Azok az emberek, akik képtelenek elfogadni vagy alávetni magukat annak, hogy megmetsszék őket, túlságosan arrogánsak, önelégültek és egyszerűen észszerűtlenek. Nem túlzás vadállatoknak nevezni őket, mert teljesen közömbösek mindennel szemben, amit tesznek. Pontosan úgy teszik a dolgokat, ahogyan nekik tetszik, és nem törődnek a következményekkel; ha problémák merülnek fel, nem érdekli őket. Az ilyen emberek nem alkalmasak a munkavégzésre. Mivel így kezelik a kötelességeiket, mások nem bírják nézni őket, és nincs bizalmuk irántuk. Akkor vajon Isten képes bizalommal lenni irántuk? Azzal, hogy még ennek a minimális követelménynek sem felelnek meg, alkalmatlanok a munkavégzésre, és csupán kivetni lehet őket. [...] Azok, akik nem szeretik az igazságot, felületesen végzik a kötelességeiket – nem rendelkeznek a helyes hozzáállással, soha nem keresik az igazságalapelveket, nem gondolkodnak Isten házának követelményein és azon, hogy milyen eredményeket kellene elérniük. Hogyan is tudnák megfelelően teljesíteni a kötelességeiket? Ha olyasvalaki vagy, aki őszintén hisz Istenben, akkor olyankor, amikor felületes vagy, imádkoznod kell Hozzá, el kell gondolkodnod önmagadon és meg kell ismerned önmagadat; fel kell lázadnod a romlott beállítottságaid ellen, keményen kell dolgoznod az igazságalapelveken, és törekedned kell arra, hogy megfelelj az Őáltala elvárt normáknak. Ha így teljesíted a kötelességedet, fokozatosan meg fogsz felelni Isten háza követelményeinek. Az igazság az, hogy nem túl nehéz jól teljesíteni a kötelességedet. Csak azon múlik, hogy tisztességes és szorgalmas vagy-e, hogy rendelkezel-e lelkiismerettel és értelemmel. Sok nem hívő van, aki komolyan dolgozik, és ennek eredményeként sikereket ér el. Ők semmit sem tudnak az igazságalapelvekről, hogy lehet, hogy mégis ilyen jól teljesítenek? Azért, mert tudatosak és szorgalmasak, ezért komoly és alapos munkát tudnak végezni, és így könnyen elvégzik a dolgokat. Isten házának egyik kötelessége sem túl nehéz. Mindaddig, amíg teljes szívedet beleadod, és minden tőled telhetőt megteszel, addig jó munkát tudsz végezni. Ha nem vagy tisztességes, és nem vagy szorgalmas semmiben, amit teszel, ha folyamatosan arra törekszel, hogy megkíméld magad a bajtól, ha mindig felületes vagy, és csak átevickélsz a dolgokon, és emiatt nem teljesíted jól a kötelességedet, összekuszálod a dolgokat és kárt okozol Isten házának, az azt jelenti, hogy gonosz dolgokat teszel, és ez olyan vétek lesz, amelyet Isten gyűlöl. Az evangélium terjesztésének kulcsfontosságú pillanataiban, ha nem érsz el jó eredményeket a kötelességedben, és nem játszol pozitív szerepet, vagy ha félbeszakításokat és zavarokat okozol, akkor természetes, hogy Isten gyűlölni fog téged és kivet majd, és elveszíted az esélyed az üdvösségre. Ezt pedig örökké bánni fogod! Az, hogy Isten felmagasztal téged azért, hogy végezd a kötelességedet, az egyetlen esélyed az üdvösségre. Ha felelőtlen vagy, könnyelműen kezeled a dolgokat, felületes vagy, akkor ezzel a hozzáállással viseltetsz az igazság és Isten iránt. Ha a legkevésbé sem vagy őszinte, illetve alávetett, hogyan is nyerhetnéd el Isten üdvösségét? Az idő most olyan értékes; minden nap és minden perc döntő fontosságú. Ha nem keresed az igazságot, ha nem összpontosítasz az életbe való belépésre, és ha felületes vagy, és becsapod Istent a kötelességed teljesítésében, az valóban oktalan és veszélyes dolog! Amint Isten megutál és kivet téged, a Szentlélek nem fog többé munkálkodni benned, és onnan már nincs visszaút.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Ha csak színlelsz a kötelességed végzésekor, és egyáltalán nem törekszel az eredmények elérésére, akkor képmutató vagy, egy báránybőrbe bújt farkas. Az embereket rászedheted, de Istent nem csaphatod be. Ha nincs valódi ára és hiányzik a hűség, amikor végzed a kötelességedet, akkor az nem éri el a mércét. Ha nem teszel igazi erőfeszítést az Istenbe vetett hitedben és a kötelességed végzésében; ha mindig csak színlelni akarsz és felületesen cselekszel, mint egy nem hívő, aki a főnökének dolgozik; ha csak jelképes erőfeszítéseket teszel, nem használod az elmédet, minden napot úgy vészelsz át, ahogy sikerül, nem jelented a problémákat, ha látod őket, nem takarítod fel, ha kilöttyen valami, és válogatás nélkül elutasítasz mindent, ami nincs a saját hasznodra – akkor ez nem baj? Hogy lehetne egy ilyen ember Isten házának tagja? Az ilyen emberek nem hívők; nem Isten házából valók. Egyiküket sem ismeri el Isten. Azt, hogy igaz vagy-e, és hogy erőfeszítést tettél-e, amikor a kötelességedet végzed, Isten számon tartja, és te is nagyon jól tudod. Tehát, tettetek-e igazi erőfeszítést valaha is a kötelességetek végzésében? Komolyan vettétek-e valaha is azt? Úgy kezeltétek-e, mint a felelősségeteket, a kötelességeteket? Vállaltátok-e a felelősséget érte? Megfelelően át kell gondolnotok és tudnotok kell ezeket, ami meg fogja könnyíteni a kötelességetek végzése során felmerülő problémák kezelését, és előnyös lesz az életbe való belépésetekhez. Ha a kötelességetek végzése során állandóan felelőtlenek vagytok, és nem jelentitek a problémákat a vezetőknek és a dolgozóknak, amikor felfedezitek őket, és az igazságot sem keresitek, hogy egyedül oldjátok meg azokat, mindig azt gondoljátok, hogy „nem kell keresni a bajt”, mindig a világi ügyekre vonatkozó filozófiák szerint éltek, mindig felületesek vagytok, amikor a kötelességetek végzitek, soha nincs bennetek hűség, és egyáltalán nem fogadjátok el az igazságot, amikor metszésben van részetek – ha így végzitek a kötelességetek, akkor veszélyben vagytok; egyike vagytok a munkások. A munkások nem Isten házának tagjai, hanem alkalmazottak, bérmunkások. Amikor a munka véget ér, ki lesznek vetve, és természetesen katasztrófába fognak süllyedni. Isten házának népe másmilyen; amikor a kötelességüket végzik, azt nem pénzért, a fáradozásért vagy áldások elnyeréséért teszik. Azt gondolják: „Isten házának tagja vagyok. Az Isten házát érintő ügyek engem is érintenek. Isten házának az ügyei az én ügyeim. Bele kell adnom a szívemet Isten házának az ügyeibe.” Emiatt minden olyan ügybe, amely Isten házát érinti, szívüket-lelküket beleadják, és felelősséget vállalnak érte. Felelősséget vállalnak mindenért, ami csak eszükbe jut és amit csak meglátnak. Figyelik, hol kell beavatkozni, és szívükön viselik a dolgokat. Ők Isten házának népe. Ti is ilyenek vagytok? (Nem.) Ha csak a test kényelme után sóvárogsz, nem törődsz azzal, ha látod, hogy Isten házában bizonyos dolgok beavatkozást igényelnek, nem veszed fel a felborult olajos üveget, és a szívedben tudod, hogy probléma van, de nem akarod megoldani, akkor nem úgy kezeled Isten házát, mint a sajátodat. Ilyenek vagytok ti? Ha így van, akkor olyan mélyre süllyedtetek, hogy nincs különbség köztetek és a nem hívők között. Ha nem tértek meg, akkor úgy kell számítani titeket, mint akik Isten házán kívül vannak; félre kell tenni és ki kell vetni benneteket. Az az igazság, hogy Isten a szíve mélyén azt kívánja, hogy családjának tagjaiként kezeljen benneteket, ti azonban nem fogadjátok el az igazságot, és mindig felületesen és felelőtlenül végzitek a kötelességeteket. Nem tartotok bűnbocsánatot, bárhogyan is közlik veletek az igazságot. Ti vagytok azok, akik Isten házán kívülre helyeztétek magatokat. Isten szeretne titeket megmenteni és családjának tagjaivá tenni, de ti ezt nem fogadjátok el. Ti tehát az Ő házán kívül vagytok; nem hívők vagytok. Azzal, aki a legkevésbé sem fogadja el az igazságot, csak úgy lehet bánni, mint egy nem hívővel. Te vagy az, aki megalapozta a saját sorsát és helyzetedet. Isten házán kívül alapoztad azt meg. Ki okolható ezért rajtad kívül? [...] Ezért csak akkor állhatsz szilárdan Isten házában, és akkor menekülhetsz meg a csapásoktól, ha jól végzed kötelességedet. Az, hogy jól végezd a kötelességedet, döntő fontosságú. Isten házának népe legalábbis becsületes emberekből áll. Olyan emberekből, akik megbízhatóak kötelességüket illetően, akik képesek elfogadni Isten megbízatását, és hűségesen végzik kötelességüket. Ha az emberek nem rendelkeznek igazi hittel, lelkiismerettel és értelemmel, és ha a szívük nem féli Istent, és nem veti alá magát Neki, akkor nem alkalmasak a kötelességvégzésre. Bár elvégzik kötelességüket, hanyagul teszik azt. Munkások ők – olyan emberek, akik nem tértek meg igazán. Az ilyen munkások előbb vagy utóbb ki lesznek vetve. Csak a hűséges munkásokat kímélik majd meg. Bár a hűséges munkások nincsenek birtokában az igazságvalóságoknak, rendelkeznek azonban lelkiismerettel és értelemmel, képesek őszintén végezni kötelességüket, és Isten megengedi, hogy megkíméljék őket. Akik birtokában vannak az igazságvalóságoknak, és akik képesek harsogó tanúságot tenni Istenről, azok az Ő népe, és ők is meg lesznek kímélve, és be lesznek vezetve az Ő országába.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy valaki jól végezze kötelességét, legalább lelkiismerettel és józan ésszel kell rendelkeznie)

Manapság az emberek többsége kötelességei teljesítése során képes kitartani a kötelességei mellett anélkül, hogy gonoszat cselekedne, de vajon hűségesek-e ők? Képesek-e elfogadható színvonalon végezni a kötelességeiket? Még mindig messze elmaradnak ettől. Hogy az emberek képesek-e jól teljesíteni a kötelességeiket, az az emberi mivolt kérdését érinti. Hogyan tudják tehát jól teljesíteni a kötelességeiket? Mivel kell rendelkezniük ahhoz, hogy jól teljesítsék a kötelességeiket? Függetlenül attól, hogy milyen kötelességet teljesítenek, vagy mit tesznek, az embereknek lelkiismeretesnek és komolynak kell lenniük, valamint teljesíteniük kell a kötelezettségeiket; csak akkor lesz a szívük nyugodt és békés. Mit jelent az, hogy valaki teljesíti a kötelezettségeit? Azt jelenti, hogy szorgalmas, hogy teljes szívét a kötelezettségeinek szenteli, és megteszi mindazt, amit meg kell tennie. Tegyük fel például, hogy egy gyülekezeti vezető megbízott egy kötelesség teljesítésével, és közölte veled annak egyszerű alapelveit, azonban nem bocsátkozott túl sok részletbe – vajon hogyan kellene cselekedned ahhoz, hogy jól teljesítsd ezt a kötelességet? (Hagyatkozzunk a lelkiismeretünkre.) Az a legkevesebb, hogy a lelkiismeretedre kell hagyatkoznod. „Hagyatkozzunk a lelkiismeretünkre” – vajon hogyan tudod gyakorlatba ültetni ezeket a szavakat? Hogyan alkalmazod ezeket a szavakat? (Úgy, hogy Isten házának érdekeire gondolok, és nem teszek semmi olyat, ami szégyent hozna Istenre.) Ez az egyik aspektus. Továbbá, amikor valamit teszel, újra meg újra át kell gondolnod, és az igazság alapelvei szerint kell mérlegelned azt. Ha, miután befejezted, a szíved nem nyugodt, és úgy érzed, hogy még mindig van valami probléma azzal, és miután megvizsgáltad, valóban felfedezel egy problémát, akkor mit kell tenned? Gyorsan helyre kell hoznod, és meg kell oldanod a problémát. Milyen hozzáállás ez? (Lelkiismeretesség és a részletekre való odafigyelés.) Ez lelkiismeretesség és a részletekre való odafigyelés, ami komoly, fegyelmezett hozzáállás. Kötelességed teljesítésének komoly, felelősségteljes hozzáálláson kell alapulnia, mondván: „Ezt a munkát rám bízták, ezért mindent meg kell tennem, hogy tudásom és képességeim határain belül jól végezzem azt. Semmilyen hibát nem követhetek el.” Nem gondolhatod azt, hogy a „majdnem jó elég jó”. Ha mindig felületesen gondolkodsz, akkor vajon tudod-e jól végezni a kötelességedet? (Nem.)

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Isten irányítási tervének az ember a legnagyobb haszonélvezője)

Az emberek romlott beállítottságuk miatt gyakran felületesen végzik a kötelességeiket. Ez az egyik legkomolyabb probléma az összes közül. Ha az emberek megfelelően akarják teljesíteni kötelességeiket, akkor először is a felületesség problémájával kell foglalkozniuk. Amíg ilyen felületes a hozzáállásuk, nem lesznek képesek megfelelően teljesíteni kötelességeiket, vagyis a felületesség problémájának megoldása rendkívül fontos. Hogyan kellene tehát ezt megvalósítaniuk? Először is meg kell oldaniuk a lelkiállapotuk problémáját; helyesen kell hozzáállniuk kötelességeikhez, továbbá komolyan és felelősségteljesen kell tenniük a dolgokat. Nem akarhatják azt, hogy csalárdak vagy felületesek legyenek. Az ember a kötelességét Istenért teljesíti, nem pedig egy másik emberért; ha az emberek el tudják fogadni, hogy Isten vizsgálja őket, akkor helyes lesz a lelkiállapotuk. Ráadásul az embereknek, miután valamit tettek, meg kell vizsgálniuk azt, és el kell gondolkodniuk azon, és ha egy kicsi nyugtalanságot is éreznek a szívükben, és az alapos vizsgálódás után rájönnek, hogy valóban van valami probléma, akkor változtatniuk kell; és ha ezeket a változtatásokat megtették, akkor megnyugszik a szívük. Amikor az emberek nyugtalanságot éreznek, az annak a bizonyítéka, hogy probléma van, és szorgalmasan meg kell vizsgálniuk, hogy mit tettek, különösen a kulcsfontosságú szakaszokban. Ez felelősségteljes hozzáállás a kötelességek teljesítéséhez. Ha valaki képes arra, hogy komoly legyen, hogy felelősséget vállaljon, hogy a teljes szívét és minden erejét beleadja, akkor a munka megfelelően lesz elvégezve. Néha rossz lelkiállapotban vagy, és nem találsz meg vagy nem fedezel fel egy napnál is világosabb hibát. Ha a megfelelő lelkiállapotban lennél, akkor a Szentlélek megvilágosításával és vezetésével képes lennél azonosítani a problémát. Ha a Szentlélek vezetne téged, és tudatosságot adna neked, lehetővé téve számodra, hogy világosságot érezz a szívedben és tudd, hogy hol a hiba, akkor képes lennél kijavítani az eltévelyedést, és az igazság alapelveire törekedni. Ha rossz lelkiállapotban lennél, ha figyelmetlen és hanyag lennél, vajon képes lennél arra, hogy észrevedd a hibát? Nem lennél képes. Mi látszik ebből? Az, hogy a kötelességek megfelelő teljesítéséhez nagyon fontos, hogy az emberek együttműködjenek; nagyon fontos a gondolkodásmódjuk, és nagyon fontos az, hogy hová irányítják gondolataikat és eszméiket. Isten átvizsgálja őket és látja, hogy az emberek milyen lelkiállapotban vannak, és mennyi energiát fordítanak kötelességeik teljesítésére. Rendkívül fontos, hogy az emberek teljes szívüket és minden erejüket beleadják abba, amit tesznek. Az együttműködésük kulcsfontosságú összetevő. Az emberek csak akkor fognak teljes szívükkel és minden erejükkel cselekedni, ha arra törekednek, hogy ne kelljen megbánniuk semmit a teljesített kötelességeikkel és az általuk tett dolgokkal kapcsolatban, és ne legyenek adósai Istennek. Ha folyamatosan elmulasztod azt, hogy teljes szívedet és minden erődet beletedd a kötelességed végzésébe, ha örökké felületes vagy, és hatalmas kárt okozol a munkának, és messze elmaradsz az Isten által megkövetelt eredményektől, akkor csakis egyetlen dolog történhet veled: kiiktatnak majd. És vajon lesz akkor még idő a megbánásra? Nem lesz. Ezeket a tetteket örökké bánni fogod, szégyenfolttá válnak! Az örökös felületesség szégyenfolt, súlyos vétek – így van vagy sem? (Így van.) Arra kell törekedned, hogy teljes szívvel és teljes erővel elvégezd a kötelességeidet, és mindent, amit tenned kell, hogy ne legyél felületes, és ne legyen semmi megbánnivalód. Ha ezt meg tudod tenni, a teljesített kötelességedről Isten meg fog emlékezni. Azok a dolgok, amelyekről Isten megemlékezik, a jótettek. Melyek akkor azok a dolgok, amelyekről Isten nem emlékezik meg? (A vétkek és a gonosz tettek.) Lehet, hogy nem fogadod el, hogy ezek gonosz tettek, ha most ezt mondanák róluk, de ha eljön a nap, amikor komoly következményei és negatív hatása lesz ezeknek a dolgoknak, akkor érzékelni fogod, hogy ezek nem pusztán viselkedésbeli vétkek, hanem gonosz tettek. Amikor erre rájössz, bánkódni fogsz, és azt gondolod majd: „Egy kis figyelmet kellett volna fordítanom a megelőzésre! Egy kicsit több megfontolással és erőfeszítéssel az elején elkerülhető lett volna ez a következmény.” Semmi sem fogja kitörölni ezt az örök szégyenfoltot a szívedből, és ha emiatt állandó adósságba kerülsz, akkor bajban leszel. Ma tehát arra kell törekedned, hogy teljes szívedet és minden erődet beleadd az Istentől kapott megbízatásodba, hogy minden kötelességedet tiszta lelkiismerettel, megbánás nélkül, oly módon teljesítsd, hogy arról Isten megemlékezzen. Bármit is teszel, ne légy felületes. Ha hirtelen felindulásból elkövetsz egy hibát, és az súlyos vétek, akkor ez örökké szégyenfoltot hagy rajtad. Ha megbánsz valamit, azt nem tudod majd jóvátenni, és ez a megbánás örökké veled marad. Mindkét utat világosan kell látnod. Melyiket kellene választanod, hogy Isten elismerésében részesülj? Teljesítsd a kötelességedet teljes szívedből és minden erőddel, hajts végre és halmozz fel jótetteket, megbánnivaló nélkül. Bármit is teszel, ne tégy gonosz dolgokat, amelyek megzavarnak másokat kötelességeik teljesítésében, ne tégy semmi olyat, ami ellentétes az igazsággal és ami ellenáll Istennek, és ne okozz életre szóló megbánást. Mi történik, amikor egy ember túl sok vétket követ el? Isten haragját vonja magára az Ő jelenlétében! Ha egyre többet vétkezel, és Isten haragja egyre nagyobb lesz irántad, akkor végül meg leszel büntetve.

A felszínen látszólag néhány embernek nincsenek komolyabb problémái a kötelességeik végrehajtásának időszaka során. Nem tesznek semmi nyíltan gonosz dolgot; nem okoznak megszakításokat vagy zavarásokat, és nem járnak antikrisztusok útján. Kötelességeik végrehajtása közben nem merülnek fel nagyobb hibák vagy elvi problémák, mégis, anélkül, hogy észrevennék, néhány rövid év alatt feltárul, hogy egyáltalán nem fogadják el az igazságot, hanem álhívők. Miért van ez így? A többi ember nem látja a problémát, Isten azonban megvizsgálja ezeknek az embereknek a szíve legmélyét, és Ő látja a problémát. Mindig is felületesen és bűnbánat nélkül hajtották végre kötelességeiket. Az idő múlásával természetesen felfedik őket. Mit jelent az, hogy még mindig nincs bennük bűnbánat? Azt jelenti, hogy bár mindvégig végezték a kötelességeiket, mindig rossz hozzáállással viseltettek feléjük, felületes és laza hozzáállással, soha nem lelkiismeretesek, és még kevésbé szentelik teljes szívüket a kötelességeiknek. Lehet, hogy tesznek egy kis erőfeszítést, de csak a forma kedvéért. Nem adnak bele mindent a kötelességeik végrehajtásába, és a vétkeik végtelenek. Isten szemében soha nem tanúsítottak bűnbánatot; mindig felületesek voltak, és soha nem történt bennük változás – vagyis nem mondtak le a bennük lévő gonoszságról, és nem tartottak bűnbánatot Előtte. Isten nem látja bennük a bűnbánat hozzáállását, és nem lát változást hozzáállásukban. Kitartóan ilyen hozzáállással és ilyen módszerrel tekintenek a kötelességeikre és Isten megbízatásaira. Ez a makacs, hajthatatlan beállítottságuk mindvégig változatlan marad, sőt mi több, soha nem érzik, hogy tartoznak Istennek, soha nem érzik, hogy a felületességük vétek, gonosz cselekedet. Szívükben nincs lekötelezettség, nincs bűntudat, nincs önmarcangolás, és még kevésbé van jelen az önvád. És ahogy egyre több idő telik el, Isten belátja, hogy az ilyen ember menthetetlen. Nem számít, hogy mit mond Isten, és nem számít, hogy az illető hány prédikációt hall, vagy mennyit ért meg az igazságból, a szíve mozdulatlan marad, a hozzáállása pedig nem változik vagy fordul meg. Isten látja ezt, és azt mondja: „Nincs remény ennek az embernek. Semmi, amit mondok, nem érinti meg a szívét, és semmi, amit mondok, nem okoz nála pálfordulást. Nincs mód arra, hogy megváltoztassam. Ez a személy alkalmatlan arra, hogy végrehajtsa kötelességét, és alkalmatlan arra, hogy munkát végezzen az Én házamban.” Miért mondja ezt Isten? Azért, mert amikor az ilyen ember a kötelességét hajtja végre és munkát végez, akkor következetesen felületes. Nem számít, mennyire metszik meg, és nem számít, mennyi türelemmel és elnézéssel viseltetnek feléje, ennek nincs hatása, és nem tudja őt igazán bűnbánatra vagy változásra késztetni. Nem tudja rávenni őt arra, hogy jól végezze a kötelességét, és nem tudja lehetővé tenni számára, hogy elinduljon az igazságra való törekvés útján. Az ilyen ember tehát menthetetlen. Amikor Isten úgy ítéli meg, hogy egy ember menthetetlen, akkor vajon továbbra is erős kézzel fogja tartani ezt az embert? Nem fogja. Isten el fogja engedni őt. Vannak, akik mindig könyörögnek: „Istenem, légy velem kíméletes, ne kelljen szenvednem, ne fegyelmezz meg. Adj nekem egy kis szabadságot! Hadd tegyem a dolgokat egy kicsit felületesen! Hadd legyek egy kicsit szétszórt! Hadd legyek a magam ura!” Nem akarják, hogy korlátok közé kerüljenek. Isten azt mondja erre: „Nem akarsz a helyes úton járni, ezért elengedlek. Szabad kezet adok neked. Menj, és tedd, amit akarsz. Nem foglak megmenteni, mert menthetetlen vagy.” Vajon az ilyen menthetetlen embereknek van egyáltalán lelkiismeretük? Képesek-e bármiféle módon érzékelni a lekötelezettséget? Képesek-e bármiféle módon érzékelni a vádat? Képesek-e arra, hogy érzékeljék Isten szemrehányását, fegyelmezését, csapásait és ítéletét? Nem képesek. Nincsenek tudatában ezeknek a dolgoknak, mindezek csak halványan vannak ott a szívükben, ha egyáltalán ott vannak. Amikor valaki ebbe a szakaszba kerül, hogy Isten már nincs ott a szívében, vajon el tudja még érni az üdvösséget? Nehéz megmondani. Ha valakinek a hite ilyen szintre jutott, akkor az veszélyben van. Tudjátok-e, hogyan kell törekednetek, hogyan kell gyakorolnotok, és milyen utat kell választanotok, hogy elkerüljétek ezt a következményt, és biztosítsátok, hogy ne kerüljetek ilyen állapotba? A legfontosabb először is az, hogy kiválasszátok a helyes utat, majd ezután arra összpontosítsatok, hogy jól végezzétek azt a kötelességet, amelyet éppen teljesítenetek kell. Ez a minimális követelmény, a legalapvetőbb követelmény. Ez az alap, amelyen keresnetek kell az igazságot, és törekednetek kell a normákra, hogy megfelelően teljesítsétek a kötelességeiteket. Ez azért van így, mert az tükrözi a legszembetűnőbb módon a köteléket, amely összeköt téged Istennel, ahogyan az Isten által rád bízott ügyeket és az Általa rád bízott kötelességet kezeled, és amilyen hozzáállással viseltetsz. Ez az, ami a legjobban megfigyelhető és a leginkább gyakorlatias. Isten vár; látni akarja a hozzáállásodat. Ebben a döntő pillanatban sietned kell, Isten tudtára kell adnod az álláspontodat, el kell fogadnod az Ő megbízatását, és jól kell végezned a kötelességedet. Ha felfogtad ennek a pontnak a jelentőségét, és teljesítetted az Istentől kapott megbízatást, akkor a kapcsolatod Istennel normális lesz. Ha olyankor, amikor Isten rád bíz egy feladatot, vagy azt mondja, hogy végezz egy bizonyos kötelességet, a hozzáállásod felületes és közönyös, és nem veszed komolyan a kötelességedet, az nem éppen az ellenkezője a kötelesség teljes szívedből és minden erőddel való végzésének? Lehet-e így jól végezni a kötelességedet? Természetesen nem. Nem fogod megfelelő színvonalon végezni a kötelességedet. Tehát a kötelességed végzése során tanúsított hozzáállásod döntő fontossággal bír, csakúgy, mint az általad választott módszer és út. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, azokat, akik nem végzik jól a kötelességeiket, kivetik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Mikor az emberek teljesítik kötelességüket, valójában azt teszik, amit tenniük kell. Ha Isten színe előtt teszed, ha teljesíted kötelességedet és becsületes hozzáállással, szívvel veted alá magad Istennek, nem lesz ez a hozzáállás sokkal korrektebb? Tehát hogyan kellene alkalmaznod ezt a hozzáállást a mindennapi életedben? „Isten imádatát szívvel és becsületesen” a valóságoddá kell tenned. Amikor hanyag akarsz lenni, és nem őszinte igyekezettel csinálod a dolgokat, bármikor, mikor csalni akarsz és lustálkodni, bármikor, amikor elterelődik a figyelmed, vagy inkább jól éreznéd magad, meg kellene fontolnod: „Ha így viselkedem, ez azt jelenti, hogy megbízhatatlan vagyok? Beleadtam a szívemet kötelességem teljesítésébe? Hűtlen vagyok, ha ezt teszem? Ha ezt teszem, nem tudok eleget tenni a megbízásnak, amellyel Isten megbízott?” Így kellene önvizsgálatot tartanod. Ha rájössz, hogy mindig felületes vagy a kötelességedben, hogy hűtlen vagy, és hogy fájdalmat okoztál Istennek, mit kellene tenned? Azt kellene mondanod: „Abban a pillanatban éreztem, hogy valami baj van itt, de nem kezeltem problémaként; csak hanyagul elsiklottam felette. Mostanáig nem vettem észre, hogy tényleg felületes voltam, hogy nem voltam méltó a felelősségemhez. Valóban nincs lelkiismeretem és józan eszem!” Megtaláltad a problémát és egy kicsit megismerted magadat – tehát most meg kell változnod! A hozzáállásod a kötelességed teljesítéséhez rossz volt. Nemtörődöm voltál vele, mint egy másodállással, és nem adtad bele a szívedet. Ha újra ilyen felületes vagy, imádkoznod kell Istenhez és hagynod kell, hogy megfegyelmezzen és fenyítsen. Ilyen akaratod kell, hogy legyen kötelességed teljesítésében. Csak akkor tudod igazán megbánni bűneidet. Csak akkor változhatsz meg, ha a lelkiismereted tiszta és ha a hozzáállásod a kötelességed teljesítéséhez megváltozott. És ahogy megbánod bűneidet, gyakran kell elgondolkodnod azon is, hogy valóban beleadtad-e teljes szívedet, teljes lelkedet és minden erődet kötelességed teljesítésébe; aztán Isten szavait mérceként használva és magadra alkalmazva rá fogsz jönni, milyen problémák vannak még kötelességed teljesítésével. Azzal, hogy állandóan így, Isten szava szerint oldasz meg problémákat, vajon nem valósítod meg a kötelességed teljesítését teljes szíveddel, lelkeddel és erőddel? Hogy ilyen módon teljesítsd kötelességedet: nem tettél már így teljes szíveddel, lelkeddel és erőddel? Ha már nem vádol többé a lelkiismereted, ha képes vagy megfelelni a követelményeknek és hűséget mutatni kötelességed teljesítésében, csak akkor lesz valódi béke és öröm a szívedben. Kötelességed teljesítését olyan felelősségnek fogod érezni, ami tökéletesen természetes és indokolt, nem pedig plusz tehernek és egyáltalán nem olyan munkának, amelyet valaki másnak végeztél el. Ha így végzed kötelességedet, beteljesedettnek érzed magad és úgy érzed, Isten jelenlétében élsz. Ha így viselkedsz, az elhozza a lelki békét. Nem tenne ez téged kicsit emberibbé és kevésbé zombivá? Könnyű így viselkedni? Valójában könnyű, de nem azok számára, akik nem fogadják el az igazságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak Isten szavainak gyakori olvasása és az igazságról való elmélkedés vezet előre)

Hogy felületes akarsz lenni, amikor a kötelességed végzed. Lazsálni próbálsz, és megpróbálod elkerülni, hogy Isten átvizsgáljon. Ilyenkor siess Isten színe elé imádkozni, és gondolkodj el azon, hogy vajon ez volt-e a helyes cselekvési mód? Majd gondolkodj el azon: „Miért is hiszek én Istenben? Az emberek talán elmennek az ilyen felületesség mellett, de vajon Isten is elmegy mellette? Mi több, az én hitem Istenben nem arra való, hogy lazítsak – azért van, hogy megmeneküljek. Ha így viselkedek, az nem a normális emberi mivolt kifejeződése, és Istennek sem kedves. Nem, a kinti világban lazsálhattam és úgy tehettem, ahogy nekem tetszett, de most Isten házában vagyok, Isten szuverenitása alatt vagyok, Isten szemei átvizsgálnak. Ember vagyok, a lelkiismeretem szerint kell cselekednem, nem tehetem azt, ami nekem tetszik. Isten szavai szerint kell cselekednem. Nem szabad felületesnek lennem, nem lazsálhatok. Tehát hogyan kellene úgy viselkednem, hogy nem lazsálok, hogy ne legyek felületes? Erőfeszítést kell tennem. Csak most éreztem, hogy túl sok gondot okozott, hogy így csináljam, el akartam kerülni a nehézséget, de most már értem: lehet, hogy sok gondot okoz ezt így csinálni, de ez hatékony, és ezért így kell ezt csinálni.” Amikor dolgozol, és még mindig félsz a nehézségektől, ilyenkor imádkoznod kell Istenhez: „Ó Istenem! Lusta és sunyi ember vagyok, könyörgöm Neked, fegyelmezz meg engem, dorgálj meg, hogy érezzen valamit a lelkiismeretem és legyen szégyenérzetem. Nem akarok felületes lenni. Könyörgöm, hogy vezess és világosíts meg engem, mutasd meg nekem a lázadó mivoltomat és a csúfságomat.” Amikor így imádkozol, gondolkodj el és próbáld megismerni magadat, ez előidézi a megbánás érzését, és képes leszel gyűlölni a csúfságodat, a helytelen állapotod pedig elkezd megváltozni, és képes leszel elmélkedni ezen és ezt mondani magadnak: „Miért vagyok felületes? Miért próbálok mindig lazsálni? Az ilyen viselkedés híján van minden lelkiismeretnek és értelemnek – vajon még mindig olyan ember vagyok, aki hisz Istenben? Miért nem veszem komolyan a dolgokat? Vajon nem csak egy kicsivel több időt és erőfeszítést kellene beletennem? Ez nem nagy teher. Ez az, amit tennem kellene: ha még ezt sem tudom megtenni, akkor vajon alkalmas vagyok arra, hogy emberi lénynek nevezzenek?” Ennek eredményeképpen elhatározásra jutsz és megesküszöl: „Ó Istenem! Cserben hagytalak Téged, igazán túlságosan mélyen romlott vagyok, lelkiismeret és értelem nélkül, nincs emberi mivoltom, meg szeretnék térni. Könyörgöm Neked, bocsáss meg, biztosan meg fogok változni. Ha nem térek meg, azt szeretném, ha megbüntetnél engem.” Ezután a gondolkodásmódod megfordul, és elkezdesz megváltozni. Lelkiismeretesen fogsz cselekedni és a kötelességeidet végrehajtani, kevesebb felületességgel, és képes leszel szenvedni és árat fizetni. Azt fogod érezni, hogy így végezni a kötelességedet csodálatos, a szívedben pedig békesség és öröm lesz. Amikor az emberek el tudják fogadni, hogy Isten átvizsgálja őket, amikor tudnak imádkozni Hozzá és Rá hagyatkozni, az állapotuk hamar meg fog változni. Amikor a szíved negatív állapota visszafordult, és fellázadtál a saját szándékaid és a test önző vágyai ellen, amikor képes vagy elengedni a test kényelmét és élvezetét, és Isten követelményei szerint cselekedni, és nem vagy többé önkényes illetve vakmerő, békesség lesz a szívedben, és a lelkiismereted nem fog szemrehányást tenni neked. Könnyű így fellázadni a test ellen és Isten követelményei szerint cselekedni? Amennyiben az embereknek óriási vágyakozásuk van Isten után, fel tudnak lázadni a test ellen és gyakorolni tudják az igazságot. Valamint, amennyiben képes vagy így gyakorolni, akkor, mielőtt észrevennéd, be fogsz menni az igazságvalóságba. Egyáltalán nem lesz bonyolult.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Isten szavainak becsben tartása az Istenbe vetett hit alapja)

Bármilyen kötelességet végzel, bármire vagy is képes, tekintsd azt felelősségednek és kötelességednek, fogadd el és végezd jól! Hogyan végezheted jól? Ha pontosan úgy végzed, ahogy Isten megköveteli – teljes szíveddel, teljes elméddel és minden erőddel. Gondolkodj el e szavakon, és fontold meg, hogyan végezheted teljes szíveddel a kötelességed! Például, ha látsz valakit, aki elvek nélkül végzi a kötelességét, nemtörődöm módon és a maga akarata szerint, te pedig ezt gondolod magadban: „Nem érdekel, nem az én felelősségem!”, az vajon a kötelességed teljes szívvel végzése? Nem, ez felelőtlenség. Ha felelősségteljes ember vagy, akkor ilyen helyzetbe kerülve ezt fogod mondani: „Ez így nem lesz jó. Talán nem az én felügyeletem alá tartozik, de jelenthetem ezt a dolgot a vezetőnek, hogy ők aztán az alapelveknek megfelelően kezeljék.” Miután így tettél, mindenki látni fogja, hogy ez volt a helyes, megkönnyebbül a szíved, és teljesítetted a felelősséged. Ez esetben teljes szívedből megtetted a kötelességed. Ha – bármilyen kötelességet végezz is – mindig figyelmetlen vagy, és ezt mondod: „Ha egyszerűen és felületesen végzem el ezt a munkát, elboldogulok annyival is, ha csak valahogy átvészelem. Végtére is senki sem fogja ellenőrizni. Megtettem a legjobbat, ami a korlátozott képességeimből és szakmai készségeimből kitelik. Elég valahogy elboldogulni. Egyébként meg, senki sem fog rákérdezni, vagy komolyan elővenni miatta – nem olyan fontos.” Ez a szándék és a gondolkodásmód vajon a kötelességed teljes szívedből végzése? Nem, ez felületesség, és a sátáni, romlott beállítottságod kinyilatkoztatása. Végezheted-e teljes szívedből a kötelességed a sátáni beállítottságodra hagyatkozva? Nem, ez nem lenne lehetséges. Mit jelent tehát teljes szívedből tenni a kötelességed? Ezt mondod: „Habár a Fennvaló nem érdeklődött e feladat felől, és nem tűnik nagyon fontosnak az Isten házán belüli munkák között, akkor is jól fogom végezni – ez a kötelességem. Az egy dolog, hogy fontos-e egy feladat vagy sem; az pedig egy másik, hogy jól tudom-e végezni vagy sem.” Mi a fontos? Az, hogy jól és teljes szívedből tudod-e végezni a kötelességed, és hogy képes vagy-e betartani az alapelveket és az igazság szerint gyakorolni vagy sem. Ez az, ami fontos. Ha képes vagy az igazságot gyakorolni és az alapelveknek megfelelően tenni a dolgokat, akkor valóban teljes szívedből végzed a kötelességed. Ha jól végeztél egy fajta kötelességet, de még mindig nem vagy elégedett, és szeretnél még fontosabb típusú kötelességet végezni, és képes vagy rá, hogy jól végezd azt, akkor ez még nagyobb mértékben a kötelességed teljes szívből való végzése. Ha tehát képes vagy teljes szívedből tenni a kötelességed, az mire utal? Egyfelől azt jelenti, hogy Isten szavainak alapelveivel összhangban teszed a kötelességed. Másfelől azt jelenti, hogy elfogadtad Isten vizsgálatát és ott van Isten a szívedben; azt jelenti, hogy nem a látszat kedvéért teszed a kötelességed, vagy ahogyan csak szeretnéd, illetve a magad tetszése szerint – inkább megbízatásnak tekinted, melyet Isten bízott rád, és ezzel a felelősséggel és szívvel végzed, nem a magad akarata szerint, hanem teljes mértékben Isten követelményei szerint. Az egész szíved beleteszed a kötelességedbe – ez a kötelességed teljes szívből végzése.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Mit kell tenned ahhoz, hogy képes legyél teljes szíveddel és elméddel tenni a kötelességedet? El kell fogadnod az igazságot, és gyakorlatba kell ültetned azt; vagyis el kell fogadnod és alá kell vetned magad kell mindannak, amit Isten megkövetel; úgy kell kezelned a kötelességedet, ahogyan a saját személyes ügyeidet kezelnéd, hogy senki másnak ne kelljen figyelnie rád, felügyelnie téged, ellenőriznie, hogy jól csinálod-e, nógatnia téged, irányítania, amit csinálsz, vagy akár megmetszenie téged. Azt kell gondolnod magadban: „Ennek a kötelességnek a teljesítése az én felelősségem. Ez az én feladatom, és mivel rám bízták, hogy megtegyem, elmondták az alapelveket, és fel is fogtam őket, céltudatosan fogom folytatni. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy jól elvégezzem.” Ki kell tartanod e kötelesség megtételében, és nem korlátozhat semmilyen személy, esemény vagy dolog. Ezt jelenti az, hogy teljes szíveddel és teljes elméddel betartod a kötelességedet, és ez az a hasonlatosság, amellyel az embereknek rendelkezniük kell. Mivel kell tehát felvértezniük magukat ahhoz, hogy teljes szívükkel és elméjükkel betartsák a kötelességüket? Először is rendelkezniük kell azzal a lelkiismerettel, amellyel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell. Ez a minimum. Ezenkívül hűségesnek is kell lenniük. Emberként, ahhoz, hogy elfogadjuk Isten megbízatását, hűségesnek kell lennünk. Egyedül Isten iránt kell teljesen hűségesnek lennünk, nem lehetünk kishitűek és felelőtlenek; a saját érdekeink vagy hangulataink alapján cselekedni helytelen – ez nem hűség. Mit is jelent hűségesnek lenni? Azt jelenti, hogy teszed a kötelességeidet, és nem befolyásol vagy korlátoz a hangulatod, a környezeted vagy más emberek, események és dolgok. Azt kell gondolnod magadban: „Elfogadtam ezt a megbízatást Istentől; Ő adta nekem. Ez az, amit tennem kell, tehát ugyanúgy fogom intézni, ahogyan a saját ügyeimet intézném, bármilyen olyan módon, amely jó eredményt hoz, fontosnak tartva azt, hogy eleget tegyek Istennek.” Amikor ilyen állapotban vagy, nemcsak a lelkiismereted irányít, hanem hűség is van benned. Ha megelégszel azzal, hogy csupán csak elvégzed a feladatot, nem törekszel arra, hogy hatékony legyél, illetve eredményeket érjél el, és úgy érzed, elég, ha egyszerűen csak minden erőfeszítést megteszel, akkor ez csupán az emberi lelkiismeret mércéjének teljesítése, és nem tekinthető hűségnek. Az Isten iránti hűség magasabb követelmény és mérce, mint a lelkiismeret mércéje. Nem csak arról van szó, hogy minden erőfeszítést megteszel, hanem teljes szívvel is kell csinálnod. Szíved mélyén mindig úgy kell tekintened a kötelességedre, mint a te munkádra, vállalnod kell a terheket ezért a feladatért, el kell viselned a szemrehányást, ha a legkisebb hibát is elköveted, vagy ha olyan az állapotod, hogy hanyag vagy, és érezned kell, hogy nem viselkedhetsz így, mert annyi mindennel tartozol Istennek. Azok, akik valóban lelkiismeretesek és értelmesek, úgy teszik a kötelességüket, mintha az a saját munkájuk volna, függetlenül attól, hogy valaki figyeli-e vagy felügyeli-e őket. Függetlenül attól, hogy Isten elégedett-e velük, és hogy Isten hogyan bánik velük, mindig szigorúan megkövetelik maguktól, hogy jól teljesítsék a kötelességeiket, és teljesítsék az Isten által rájuk bízott megbízatást. Ezt hívjuk hűségnek. Vajon ez nem magasabb mérce, mint a lelkiismeret mércéje? Amikor a lelkiismeret mércéje szerint cselekszenek, az embereket gyakran befolyásolják a külső dolgok, illetve azt gondolják, hogy elég az, ha minden erőfeszítést megtesznek a kötelességükért; a tisztaság szintje nem annyira magas. Amikor azonban a hűségről van szó, és arról, hogy valaki képes hűségesen betartani a kötelességét, a tisztaság szintje magasabb. Ez nem csupán az erőfeszítésről szól, hanem azt is megköveteli, hogy teljes szívedet, elmédet és testedet beleadd a kötelességedbe. Ahhoz, hogy jól teljesítsd a kötelességedet, néha el kell viselned egy kis fizikai nehézséget. Meg kell fizetned az árat, és minden gondolatodat a kötelességed végzésének kell szentelned. Nem számít, milyen körülményekkel szembesülsz, azok nem befolyásolják a kötelességedet, illetve nem hátráltatnak a kötelességed végzésében, és képes vagy eleget tenni Istennek. Ehhez képesnek kell lenned megfizetni az árat. El kell hagynod testi családodat, személyes ügyeidet és saját érdekedet. Hiúságodat, büszkeségedet, érzelmeidet, testi örömeidet, sőt még olyan dolgokat is, mint ifjúságod legszebb évei, a házasságod, a jövőd és sorsod, el kell engedned és el kell hagynod mindezeket, valamint önként és jól kell teljesítened a kötelességedet. Akkor eléred majd a hűséget, és emberi hasonlatosságra teszel szert azáltal, hogy így élsz. Az ilyen embereknek nem csak lelkiismeretük van, hanem a lelkiismeret mércéjét használják alapként, amelyből kiindulva megkövetelik maguktól azt a hűséget, amelyet Isten megkövetel az embertől, és ezt a hűséget használják arra, hogy az alapján értékeljék önmagukat. Szorgalmasan törekednek erre a célra. Ritka az ilyen ember a földön. Isten ezer vagy akár tízezer választottja közül csupán egy, ha akad. Vajon értékes életet élnek az ilyen emberek? Olyan emberek ők, akiket Isten nagyra becsül? Természetesen értékes életet élnek, és olyan emberek, akiket Isten nagyra becsül.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Aminek az elérése elő van írva ma számotokra, azok nem további követelmények, hanem az ember kötelessége, és az, amit minden embernek meg kellene tennie. Ha arra is képtelenek vagytok, hogy megtegyétek a kötelességeteket, vagy arra, hogy jól végezzétek azt, akkor nem bajt hoztok-e magatokra? Vajon nem a halálnak udvaroltok-e? Hogyan várhatnátok el még mindig, hogy legyen jövőtök és legyenek kilátásaitok? Isten az emberiség érdekében végzi munkáját, az ember együttműködése pedig Isten irányítása érdekében történik. Miután Isten megtette mindazt, amit meg kell tennie, az ember felé elvárás az, hogy nagylelkű legyen a gyakorlatában, és hogy együttműködjön Istennel. Isten munkájában az embernek erőfeszítést nem kímélve kell részt vennie, fel kell ajánlania hűségét, és nem szabad belemerülnie számos elképzelésbe, vagy passzívan ülnie a halált várva. Isten képes feláldozni Magát az emberért, akkor az ember miért nem tudja felajánlani hűségét Istennek? Isten egy szívvel és lélekkel van az ember iránt, akkor az ember miért nem tud felkínálni egy kis együttműködést? Isten az emberiségért munkálkodik, az ember miért nem képes hát teljesíteni néhány kötelességét Isten irányítása érdekében? Isten munkája ilyen messzire eljutott, ti mégis csak néztek, de nem cselekedtek, hallotok, de nem mozdultok. Vajon az ilyen emberek nem a kárhozat tárgyai? Isten már az embernek szentelte mindenét, akkor az ember ma miért képtelen komolyan elvégezni kötelességét? Isten számára az Ő munkája élvez legfőbb prioritást, irányításának munkája pedig a legfontosabb. Az ember legfőbb prioritása az, hogy Isten szavait gyakorlatba ültesse és teljesítse Isten követelményeit. Ezt mindannyiótoknak meg kell értenetek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

Az ember kötelességének teljesítése valójában mindannak a megvalósítása, ami az emberben eredendően rejlik, vagyis ami az ember számára lehetséges. Ekkor teljesül a kötelessége. Az ember hibái a szolgálata során fokozatosan csökkennek az egymásra épülő, fokozatos tapasztalatok és az őt érő ítélet folyamata során; ezek nem akadályozzák és nem befolyásolják az ember kötelességét. Azok, akik felhagynak a szolgálattal, vagy meghátrálnak, és visszahúzódnak attól való félelmükben, hogy a szolgálatuknak hátrányai lehetnek, a leggyávábbak mind közül. Ha az emberek nem tudják kifejezni azt, amit a szolgálat során ki kellene fejezniük, vagy nem tudják elérni azt, ami eredendően lehetséges a számukra, és ehelyett inkább csak színlelik a dolgokat, akkor elvesztették azt a funkciójukat, amivel egy teremtett lénynek rendelkeznie kellene. Az ilyen embereket „középszerűeknek” nevezik; ők haszontalan söpredék. Hogyan lehet az ilyen embereket méltán teremtett lényeknek nevezni? Ők vajon nem romlott lények-e, akik kívülről ragyognak, de belülről rothadtak? [...] Ha az ember elveszíti azt, ami eredendően elérhető számára, akkor többé nem tekinthető embernek, és nem méltó arra, hogy teremtett lény legyen vagy Isten elé járuljon és szolgálja Őt. Sőt, nem méltó arra sem, hogy Isten kegyelmében részesüljön, vagy hogy Isten vigyázzon rá, megvédje és tökéletessé tegye. Sokan, akik elvesztették Isten bizalmát, elveszítik Isten kegyelmét is. Nemcsak, hogy nem gyűlölik a gonosztetteiket, hanem szemtelenül azt terjesztik, hogy Isten útja helytelen, sőt a lázadók még Isten létezését is tagadják. Hogyan lehetnek az ilyen emberek, akik ilyen lázadó mivolttal bírnak, jogosultak arra, hogy élvezzék Isten kegyelmét? Azok, akik nem teljesítik a kötelességüket, nagyon lázadók Istennel szemben, és bár sokkal tartoznak Neki, mégis hátat fordítanak, és azt sulykolják, hogy Isten téved. Hogyan lehet az ilyen ember méltó arra, hogy tökéletessé váljon? Nem ez-e az előjele a kiiktatásnak és büntetésnek? Azok az emberek, akik nem végzik el kötelességüket Isten előtt, már a legszörnyűbb bűnökben vétkesek, amelyekért még a halál is elégtelen büntetés, mégis van képük Istennel vitatkozni és önmagukat Őhozzá mérni. Mi haszna van az ilyen emberek tökéletesítésének? Amikor az emberek kudarcot vallanak kötelességük teljesítésében, bűntudatot és lekötelezettséget kell érezniük; gyűlölniük kellene gyengeségüket és haszontalanságukat, lázadásukat és romlottságukat, sőt, életüket Istennek kellene adniuk. Csak így lesznek olyan teremtett lények, akik igazán szeretik Istent, és csak az ilyen emberek méltók arra, hogy élvezzék Isten áldásait és ígéretét, és hogy Általa tökéletessé váljanak. És mi a helyzet a többségetekkel? Hogyan bántok a közöttetek élő Istennel? Hogyan teljesítettétek Előtte kötelességeteket? Megtettétek-e mindazt, amire hivatottak voltatok, akár a saját életetek árán is? Mit áldoztatok fel? Hát nem kaptatok sokat Tőlem? Tudtok-e különbséget tenni? Mennyire vagytok hűségesek Hozzám? Hogyan szolgáltatok Engem? És mi van mindazzal, amit nektek adtam, és amit értetek tettem? Felmértétek már mindezt? Megítéltétek-e mindezt, és összevetettétek-e azzal a csekély lelkiismerettel, ami bennetek van? Kihez lehetnek méltók a szavaitok és tetteitek? Lehetséges-e, hogy a ti ily jelentéktelen áldozatotok méltó mindahhoz, amivel megajándékoztalak benneteket? Nincs más választásom, és teljes szívemből odaadó voltam irántatok, ti mégis gonosz szándékokat dédelgettek, és fél szívvel vagytok irántam. Ez a ti kötelességetek mértéke, a ti egyetlen feladatotok. Vajon ez nem így van? Hát nem tudjátok, hogy teljesen elbuktatok a teremtett lény kötelességének teljesítése során? Hogyan lehet teremtett lénynek tekinteni titeket? Nem világos számotokra, hogy mi az, amit kifejeztek és megéltek? Ti elbuktatok a kötelességetek teljesítésében, de igyekeztek elnyerni Isten toleranciáját és bőséges kegyelmét. Ez a kegyelem nem az olyan értéktelen és alantas embereknek készült, mint ti, hanem azoknak, akik nem kérnek semmit, és boldogan hoznak áldozatot. Az olyan emberek, mint ti, az ilyen középszerűek, teljesen méltatlanok arra, hogy élvezzék a mennyei kegyelmet. Csak megpróbáltatások és végtelen büntetés kíséri majd a napjaitokat! Ha nem tudtok hűségesek lenni hozzám, szenvedés lesz a sorsotok. Ha nem tudtok felelősséggel viseltetni az Én szavaim és az Én munkám iránt, akkor a ti kimeneteletek a büntetés lesz. Minden kegyelemben, áldásban és a királyság csodálatos életében nem lesz részetek. Ez az általatok megérdemelt vég és a saját művetek következménye!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten szolgálata és az emberi kötelesség közötti különbség)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Hogyan ártott nekem a felületességem?