Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

A beállítottságbeli változás az Istenben hívők elsődleges víziója. Beállítottságbeli változást elérni nem egyszerű. Ez azért van, mert Isten nem újonnan teremtett, a Sátán által meg nem rontott embereket ment meg, hanem olyan emberek csoportját, akiket mélyen megrontott a Sátán, akik tele vannak sátáni mételyekkel és sátáni beállítottságokkal, akik éppen olyanok, mint a Sátán, akik ellenállnak Istennek és lázadnak Ellene. Valaki romlott beállítottságának az átalakítása a rákos ember meggyógyításához hasonlít. Ez összetett folyamat, nemde? Műtétre, hosszadalmas kemoterápiára, egy idő után pedig felülvizsgálatra van szükség. A folyamat valóban összetett. Ne tartsátok hát egyszerű dolognak a beállítottságbeli változást. Nem az emberek által elképzelt viselkedés- vagy jellembeli változás ez. Nem olyasvalami, amit az emberek el tudnak érni csupán azért, mert szeretnék. A beállítottságbeli változás sok folyamatból áll – olyan folyamatokból, amelyek nagyon világosan el vannak magyarázva Isten szavaiban. Ezért a legelső naptól kezdve, amikor hinni kezdesz Istenben, meg kell értened, hogyan menti meg Isten az embereket, és milyen hatást akar elérni a megmentésükkel. Ha törekedni akarsz az igazságra és beállítottságbeli változást szeretnél elérni, akkor meg kell változtatnod az Istenbe vetett hitre vonatkozó téves nézeteidet. Az Istenbe vetett hit nem követeli meg tőled azt, hogy jó magaviseletű, jó ember, vagy törvénytisztelő ember legyél, illetve az emberek jóváhagyását elnyerő sok jócselekedetet tegyél. A múltban az emberek azt gondolták, hogy az Istenbe vetett hit és a beállítottságbeli változásra való törekvés az embereknek való megfelelni akarást jelenti – azt, hogy valaki külső emberi hasonlatossággal, némi műveltséggel, némi türelemmel bír, illetve rendelkezik némi felszínes jámborsággal, mások iránti szeretettel, segít másokon és alamizsnát osztogat. Más szóval azt, hogy az emberi elképzeléseken és képzelődéseken belül jó embernek tartják az illetőt. Mindenki szívében vannak ilyen elképzelések és dolgok, ez a sátáni mételyek egyik aspektusa. A múltban az Istenben hívő emberek közül senki nem tudta világosan elmagyarázni a beállítottságbeli változás kérdését. Nem ismerték a hit dolgait – nem olyasvalami volt ez, amit ösztönösen értettek, vagy a kereszténységben való néhány évnyi hit után meg tudtak volna érteni. Ez azért van, mert Isten még nem végezte el a munkája ezen aspektusát, és még nem közölte az igazságnak ezen aspektusát. Ezért sokan az elképzeléseik és a képzelődéseik alapján olyasvalaminek tartották a hitet, amely némileg megváltoztatja a felszíni viselkedésüket és gyakorlataikat, és megváltoztatja néhány nyilvánvalóan téves álláspontjukat. Sőt, némelyek úgy hitték, hogy hittel rendelkezni nagyobb nehézségek elviselését jelenti, azt, hogy nem esznek jó ételt, illetve nem viselnek divatos ruhákat. Pont, mint régen a nyugati országok katolikus apácái, akik azt gondolták, hogy az Istenbe vetett hit egyszerűen több nehézség elviselését és kevesebb jó dolog élvezetét jelenti az életükben – azt, hogy ha van nekik, akkor pénzt adnak a szegényeknek, vagy több jócselekedetet tesznek és segítenek másoknak. Egész életükben a szenvedésre fektettek hangsúlyt. Nem ettek jó ételt, nem viseltek szép ruhákat. Amikor meghaltak, a ruháik csupán néhány dollárt értek. Lehet, hogy a tetteikről számot adtak a hírekben szerte a világon. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az emberek elméjében csupán az ilyen emberek azok, akik jók és erényesek; hogy csupán ezen emberekről tartja azt a vallásos világ, hogy jó dolgokat és jótetteket vittek véghez, hogy csak ők mentek keresztül átalakuláson és csak nekik van valódi meggyőződésük. Ezért hát lehet, hogy ti sem vagytok kivételek, talán ti is azt gondoljátok, hogy az Istenbe vetett hitnek azt kell jelentenie, hogy az illető jó ember – olyasvalaki, aki nem üt vagy sért meg másokat, aki nem beszél csúnyán vagy tesz rossz dolgokat, valaki, akin kívülről láthatják az emberek, hogy hisz Istenben, és olyan valaki, aki dicsőíteni tudja Istent. Ez azoknak a mentális állapota, akik éppen csak elkezdtek hinni Istenben. Úgy gondolják, hogy ez a beállítottságbeli változás, és hogy az ilyen ember van Isten kedvére. Vajon helyes ez az álláspont? Csak azoknak az embereknek vannak ilyen naiv gondolataik, akik éppen csak elindultak a hitükben. Ha valaki már megértett néhány igazságot, hamarosan eltűnik ez a fajta gondolkozás. Nem számít, milyen mélyen gyökerezett a szívedben ez az álláspont azelőtt, még nem fedtétek fel a hibáit és az eltéréseit. Nem számít, hány éve hiszel Istenben, ezek a téves álláspontok még nem lettek teljesen megoldva. Ebből világos az, hogy csak néhány ember érti valójában, mi az a beállítottságbeli változás, és azt sem értik, hogy mit jelent valóban hinni Istenben, hogyan legyenek valódi emberek, Isten milyen emberben leli kedvét, Isten milyen embert talál elfogadhatónak, és Isten milyen fajta embert akar megnyerni. Ha nem érted ezeket a dolgokat, akkor az azt mutatja, hogy nem fektettél szilárd alapot az igaz útra. Még mindig azok az emberi elképzelések, képzelődések és szubjektív gondolatok dominálják a gondolkozásodat és az álláspontjaidat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A gyakorlás útja az ember természetének megváltoztatása felé)

Mire is vonatkozik a beállítottság átalakulása? Arra, amikor az igazságot szerető ember elfogadja Isten szavainak ítéletét és fenyítését, és mindenféle szenvedésen és finomításon megy keresztül, miközben megtapasztalja Isten munkáját, és megtisztul a benne lévő sátáni mérgektől, teljesen leveti romlott beállítottságait, és alá tudja vetni magát Isten szavainak, valamint az Ő minden vezénylésének és intézkedésének, és soha nem lázad Ellene, és nem áll ellen Neki. Ez a beállítottság átalakulása. [...] A beállítottság átalakulása azt jelenti, hogy az ember, mivel szereti és el tudja fogadni az igazságot, végre megismeri Isten ellen lázadó és Istennel szembeszegülő természetét. Megérti, hogy az emberek túl mélyen meg lettek rontva megérti az emberiség abszurditását és csalárdságát, az emberiség elszegényedett és szánalmas állapotát, és végül megérti az emberiség természetlényegét. Mindezek ismeretében képessé válik arra, hogy teljesen megtagadja önmagát és fellázadjon önmaga ellen, Isten szava szerint éljen, és mindenben az igazságot gyakorolja. Ez olyasvalaki, aki ismeri Istent, és akinek a beállítottsága átalakult.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

A beállítottságbeli változás nem a viselkedés vagy a személyiség változása, még kevésbé olyan változás, amely által az emberek tanultabbak vagy képzettebbek lesznek. Isten minden ember gondolatait és nézeteit meg akarja változtatni az Ő szavai által, és képessé tenni őket az igazság megértésére, hogy átalakulást érhessenek el abban, ahogyan a dolgokat látják. Ez csupán egy aspektus, egy másik pedig az emberek viselkedésmódját megtámasztó alapelvek megváltoztatása, amely az életszemlélet megváltoztatása; megint másik pedig az emberekben feltáruló, mélyen gyökerező sátáni természet és beállítottság megváltoztatása. Általánosságban, a beállítottságbeli változás mindhárom aspektust magában foglalja.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A gyakorlás útja az ember természetének megváltoztatása felé)

A beállítottság átalakulása elsősorban az ember természetének átalakulására vonatkozik. Az ember természetének dolgai nem érzékelhetők a külső viselkedésből. Ezek közvetlenül kapcsolódnak léte értékéhez és jelentőségéhez, életszemléletéhez és értékrendjéhez, magukba foglalják a lelke mélyén lévő dolgokat és a lényegét. Ha valaki nem tudja elfogadni az igazságot, akkor ezeknek az aspektusoknak a tekintetében nem fog átalakulni. Csak akkor lehet azt mondani, hogy valakinek a beállítottsága átalakult, ha megtapasztalta Isten munkáját, teljesen belépett az igazságba, megváltozott az értékrendje, a lét- és életszemlélete, a dolgokról alkotott nézetei összhangban vannak Isten szavával, valamint teljesen alá tudja vetni magát Istennek és hűséges Iránta. Most úgy tűnhet, hogy a kötelességed végzése során némi erőfeszítést teszel és rugalmasan viseled a nehézségeket, képes vagy teljesíteni a Fenti munkabeosztást, és képes vagy bárhová elmenni, ahová küldenek. Látszólag úgy tűnhet, hogy valamennyire engedelmes vagy, de ha valami olyasmi történik, ami nincs összhangban az elképzeléseiddel, előtérbe kerül a lázadásod. Például nem veted alá magad annak, hogy megmetsszenek, és még kevésbé veted alá magad, amikor katasztrófa sújt le; még olyasmire is vetemedsz, hogy panaszkodj Istenre. Ezért az a kis alávetettség és külső változás csak egy apró változás a viselkedésben. Történt egy kis változás, de ez nem elég ahhoz, hogy a beállítottságod átalakulásának lehessen tekinteni. Lehet, hogy képes vagy sok utat lefutni, sok viszontagságot elszenvedni, és nagy megaláztatásokat elviselni; lehet, hogy nagyon közel érzed magad Istenhez, és a Szentlélek munkálkodik benned. Ha azonban Isten olyasmit kér tőled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, akkor megtörténhet, hogy mégsem veted alá magad, hanem inkább kifogásokat keresel, lázadsz és ellenállsz Istennek, sőt, súlyos esetben megkérdőjelezed Őt és szembeszállsz Vele. Ez komoly probléma lenne! Ez azt jelezné, hogy még mindig olyan természeted van, amely ellenáll Istennek, hogy nem érted igazán az igazságot, és egyáltalán nem változott az életfelfogásod. Miután elbocsátották vagy eltávolították őket, néhányan még mindig arra vetemednek, hogy megítéljék Istent, és azt mondják, hogy Isten nem igazságos. Még vitába is bocsátkoznak Istennel, és szembeszállnak Vele, mindenhol, ahová mennek, terjesztik az Istenről alkotott elképzeléseiket és az Istennel való elégedetlenségüket. Az ilyen emberek ördögök, akik ellenállnak Istennek. Az ördögi természetű emberek soha nem fognak megváltozni, és el kell hagyni őket. Csak azoknak van reményük arra, hogy elnyerjék az igazságot, és elérjék beállítottságuk megváltozását, akik minden helyzetben képesek keresni és elfogadni az igazságot, és alávetik magukat Isten munkájának. Tapasztalataid során meg kell tanulnod különbséget tenni a kívülről normálisnak tűnő állapotok között. Lehet, hogy zokogsz és sírsz, amikor imádkozol, vagy úgy érzed, hogy a szíved annyira szereti Istent, és olyan közel van Istenhez, de ezek az állapotok csak a Szentlélek munkái, és nem azt jelentik, hogy olyasvalaki vagy, aki szereti Istent. Csak akkor vagy olyan ember, aki igazán szereti Istent, ha akkor is képes vagy szeretni Őt és alávetni magad Neki, amikor a Szentlélek nem munkálkodik, és amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek nem egyeznek a te saját elképzeléseiddel. Csak ekkor vagy olyan ember, akinek megváltozott az életfelfogása. Csak ez az az ember, aki birtokolja az igazságvalóságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

Akinek átalakult az életfelfogása, annak természetesen az életszemlélete is megváltozott. Mivel immár más értékeket vall, soha többé nem fog önmagának élni, és soha többé nem fog azért hinni Istenben, hogy áldásokat nyerjen. Az ilyen ember képes lesz ezt mondani: „Nagyon megéri ismerni Istent. Ha meghalok, miután megismertem Istent, az nagyszerű lenne! Ha megismerhetem Istent, ha alá tudom vetni magam Istennek, és ha értelmes életet tudok élni, akkor nem éltem hiába, nem megbánással fogok meghalni, és nem lesz semmi panaszom.” Az ilyen embernek átalakult az életszemlélete. Az ember életfelfogása legfőképpen azért változik meg, mert az illető birtokában van az igazságvalóságnak, magáévá tette az igazságot, és rendelkezik Isten ismeretével; ezért aztán megváltozik az életszemlélete, és más értékei lesznek, mint korábban voltak. Az átalakulás az ember szívéből és életéből indul ki; semmiképpen sem külső változást jelent. Vannak új hívők, akik miután elkezdtek hinni Istenben, maguk mögött hagyják a szekuláris világot. Amikor később nem hívőkkel találkoznak, kevés mondanivalójuk van, és ritkán keresik a kapcsolatot nem hívő rokonaikkal és barátaikkal. A nem hívők ezt mondják: „Ez az ember megváltozott.” A hívők pedig ekkor ezt gondolják: „Átalakult az életfelfogásom; ezek a nem hívők azt mondják, megváltoztam.” Valóban átalakult az ilyen emberek beállítottsága? Nem. Mindössze külső változások figyelhetők meg náluk. Nem történt valódi változás az életükben, és sátáni természetük továbbra is ott gyökerezik a szívükben, teljességgel érintetlenül. Olykor a Szentlélek munkája miatt buzgóság fogja el az embereket; történhetnek náluk külső változások, és véghez vihetnek néhány jó cselekedetet, ez azonban nem ugyanaz, mint a beállítottság átalakulását elérni. Ha nem vagy birtokában az igazságnak, és olyannyira nem változott meg a dolgokkal kapcsolatos szemléleted, hogy semmiben sem különbözik a nem hívőkétől, ha az életszemléleted és az értékeid is maradtak a régiben, és ha még Istent félő szíved sincs – ami igazán a legkevesebb, aminek meg kellene lennie benned –, akkor még csak a közelébe se jutottál a beállítottságod megváltozásának.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

A beállítottságotokat illető változás, amit korábban megértettetek, az volt, hogy te, aki gyorsan ítélsz, Isten fegyelmezése révén megszűntél meggondolatlanul beszélni; ám ez csupán egy aspektusa a változásnak. Jelenleg a legkritikusabb pont a Szentlélek útmutatásának követése: kövesd, bármit is mond Isten, és alávesd magad bárminek, amit Ő mond. Az emberek nem tudják megváltoztatni saját beállítottságukat; keresztül kell menniük az ítéleten és a fenyítésen, és a szenvedésen és Isten szavainak finomításán, vagy a fegyelmezésen és a metszésen az Ő szavai által. Csak ezután érhetik el az Istennek való alávetettséget és hűséget, és azt, hogy soha többé ne legyenek hanyagok Irányában. Az emberek beállítottságának változása Isten szavainak finomítása alatt történik. Csak az Ő szavainak leleplezése, ítélete, fegyelmezése és megmetszése révén nem mernek többé elhamarkodottan cselekedni, hanem ehelyett állhatatosak és higgadtak lesznek. A legfontosabb pont, hogy képesek alávetni magukat Isten aktuális szavainak és az Ő munkájának, akkor is, ha az nem áll összhangban az emberi elképzelésekkel; képesek félretenni ezeket az elképzeléseket, és készségesen alávetni magukat. A múltban a beállítottság változásairól szóló beszédek elsősorban arra utaltak, hogy képesek legyünk lázadni önmagunk ellen, hogy hagyjuk szenvedni a testet, fegyelmezzük a testünket és megszabaduljunk a testi vágyaktól – ami egyféle változás a beállítottságban. Ma mindenki tudja, hogy a beállítottságbeli változás valódi kifejeződése az Isten aktuális szavainak való alávetés, és az Ő új munkájának igazi ismerete. Ily módon az emberek saját elképzelései által színezett, korábbi megértése Istenről törölhető, és valódi tudást érhetnek el Istenről, valamint alávetettséget Neki – csak ez a beállítottság változásának valódi kifejeződése.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)

A beállítottságbeli változás nem a rítusok vagy az előírások változásaiban rejlik, és még kevésbé az illető külső megjelenésében vagy külső viselkedésében, jellemében vagy vérmérsékletében beálló változásaiban. Nem a visszafogott vérmérséklet heves vérmérsékletté alakításáról szól vagy fordítva, és nem is egy introvertált személyiség extravertált személyiséggé, vagy egy beszédes személy hallgataggá alakításáról szól. Nem ez az út, ez nagyon messze esik Isten követelményeitől, és oly távol van azoktól. Amikor valaki éppen csak elkezd hinni Istenben, mivel nem érti az igazságot, mindig a saját elképzelései és képzelődései szerint tesz dolgokat. Ennek eredményeként letér a helyes ösvényről, és több évet elveszteget az idejéből anélkül, hogy bármi valóságosra tenne szert. Ekkor nem tudja, hogy az Istenbe vetett hitében az igazságra való törekvés ösvényén kellene járnia. Ez oda vezet, hogy több éven át rossz irányba fordul, mielőtt felismerné, hogy az Istenbe vetett hitben a legfontosabb dolog az igazság megértése és a valóságba való belépés az üdvösség elnyeréséhez, és hogy ez a legfontosabb dolog. Csak ekkor érti meg, hogy az Isten által említett beállítottságbeli változás nem a külső viselkedésben beálló változásokra utal, és hogy Isten ehelyett azt kéri az emberektől, hogy értsék meg magukat és a saját romlott lényegüket, tegyenek erőfeszítést és találják meg a kiváltó okot az ember természetlényegének megértését illetően, aztán pedig vessék le a romlott beállítottságaikat, ültessék gyakorlatba az igazságot, és képesek legyenek alávetni magukat Istennek és hódolni Neki. Ezt jelenti az ember életfelfogásának a megváltoztatása.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A gyakorlás útja az ember természetének megváltoztatása felé)

Az ember beállítottságának átalakulása nem a viselkedés megváltozását jelenti, sem pedig egy színlelt külső változást vagy buzgalomból fakadó átmeneti átalakulást. Bármennyire jók is ezek a változások, nem helyettesíthetik az életfelfogásban történő változásokat, mert ezeket a külső változásokat emberi erőfeszítéssel el lehet érni, de az életfelfogásban történő változásokat nem lehet csupán saját erőfeszítéssel elérni. Ennek eléréséhez szükség van Isten ítéletének, fenyítésének, próbatételeinek és finomításának a megtapasztalására, valamint a Szentlélek tökéletesítésére is. Bár az Istenben hívő emberek valamennyire jól viselkednek, egyikük sem veti alá magát igazán Istennek, nem szereti igazán Istent, és nem tudja követni Isten akaratát. Miért van ez így? Azért van így, mert ehhez az életfelfogás megváltozására van szükség, és a puszta viselkedésbeli változás messze nem elegendő. A beállítottság megváltozása azt jelenti, hogy van ismereted és tapasztalatod az igazságról, és hogy az igazság az életeddé vált, hogy irányítani és uralni tudja az életedet és mindent, ami veled kapcsolatos. Ez egy változás az életfelfogásodban. Csak azoknak az embereknek változott meg a beállítottságuk, akik az igazságot mint életet birtokolják. Lehet, hogy voltak olyan igazságok a múltban, amelyeket nem tudtál gyakorlatba ültetni, amikor megértetted őket, de most már akadályok és nehézségek nélkül gyakorolhatod a megértett igazság bármely aspektusát. Amikor gyakorlod az igazságot, béke és boldogság tölt el, de ha nem tudod gyakorolni az igazságot, fájdalmat érzel, és nyugtalan a lelkiismereted. Mindenben gyakorolni tudod az igazságot, Isten szavai szerint élsz, és van alapja az életednek. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. Most már könnyedén elengedheted az elképzeléseidet és képzelődéseidet, a testi preferenciáidat és törekvéseidet, és azokat a dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál elengedni. Úgy érzed, hogy Isten szavai valóban jók, és hogy az igazság gyakorlása a legjobb, amit tehetsz. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. A beállítottság megváltoztatása nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában egy olyan folyamat, amely rengeteg tapasztalattal jár. Ebben az időszakban az embereknek sok nehézséggel kell megküzdeniük, le kell győzniük a saját testüket és fel kell lázadniuk ellene, el kell szenvedniük az ítéletet, fenyítést, metszést, a próbatételeket és a finomítást, valamint számos kudarcot, bukást, belső vívódást és gyötrelmet is meg kell tapasztalniuk a szívükben. Csak ezek után a tapasztalatok után érthetik meg az emberek valamennyire saját természetüket, de némi megértés nem eredményez azonnali teljes változást; hosszú tapasztalati időszakon kell keresztülmenniük, mire végül képesek lesznek apránként levetni a romlott beállítottságukat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

Nem egyszerű dolog átalakulást elérni az ember beállítottságában; ez nem csak azt jelenti, hogy van néhány változás a viselkedésedben, szereztél némi ismeretet az igazságról, tudsz beszélni egy keveset az igazság minden aspektusával kapcsolatos tapasztalataidról, változtál valamennyit, vagy a fegyelmezést követően egy kicsit alávetettebbé váltál. Ezek nem jelentenek átalakulást az ember életfelfogásában. Miért mondom ezt? Bár lehet, hogy némileg megváltoztál, de még mindig nem ülteted igazán gyakorlatba az igazságot. Talán azért, mert egyelőre megfelelő környezetben vagy, és a helyzet lehetővé teszi ezt, vagy az aktuális körülményeid kényszerítettek arra, hogy így viselkedj. Továbbá, amikor jó hangulatban vagy, normális az állapotod, és a Szentlélek munkálkodik benned, akkor tudod gyakorolni az igazságot. De tegyük fel, hogy megpróbáltatás közepette vagy, a megpróbáltatásaid közepette úgy szenvedsz, mint Jób, vagy a halál próbatétele előtt állsz. Amikor ez bekövetkezik, képes leszel-e akkor is gyakorolni az igazságot és szilárdan megállni a bizonyságtételben? Tudsz-e valami olyasmit mondani, mint amit Péter mondott: „Még ha meg is kellene halnom, miután megismertelek, hogy ne tenném örömmel és boldogan?” Mit értékelt Péter? Péter az alávetettséget értékelte, és Isten megismerését tartotta a legfontosabbnak, ezért egészen a haláláig képes volt alávetni magát. A beállítottság átalakulása nem megy egyik napról a másikra; egy egész életen át tartó tapasztalatszerzésre van szükség. Az igazság megértése kissé könnyebb, de az igazságot különböző összefüggésekben gyakorolni nehéz. Miért van mindig gondjuk az embereknek az igazság gyakorlatba ültetésével? Valójában mindezek a nehézségek közvetlen összefüggésben vannak az emberek romlott beállítottságával, és mind olyan akadályok, amelyek a romlott beállítottságból erednek. Ezért sokat kell szenvedned, és meg kell fizetned az árát annak, hogy az igazságot a gyakorlatba ültethesd. Ha nem lenne romlott beállítottságod, nem kellene szenvedned és nem kellene megfizetned az árát annak, hogy gyakorold az igazságot. Hát nem nyilvánvaló ez? Néha úgy tűnhet, mintha a gyakorlatba ültetnéd az igazságot, de a valóságban a cselekedeteid természete nem azt mutatja, hogy ezt teszed. Isten követése során sokan képesek félredobni a családjukat és a karrierjüket, és végezni a kötelességeiket, és ezért azt hiszik, hogy az igazságot gyakorolják. Azonban soha nem tudnak valódi, tapasztalaton alapuló bizonyságot tenni. Mi is folyik itt pontosan? Ha az ember elképzeléseihez mérjük őket, úgy tűnik, hogy az igazságot gyakorolják, Isten azonban nem ismeri el, hogy amit tesznek, az az igazság gyakorlása. Ha a cselekedeteid mögött személyes indítékok húzódnak meg, és azok hamisak, akkor hajlamos vagy eltérni az elvektől, és nem mondhatjuk, hogy az igazságot gyakorlod; ez csak egyfajta magatartás. Szigorúan véve, Isten valószínűleg el fogja ítélni ezt a fajta magatartásodat; nem fogja elismerni azt, sem megemlékezni nem fog róla. Tovább boncolgatva ezt egészen a lényegéig és gyökeréig, te olyasvalaki vagy, aki gonoszat cselekszik, és ezek a külső viselkedésformáid Istennek való ellenállást jelentenek. Kívülről nézve nem szakítasz félbe és nem zavarsz meg semmit, és nem okoztál tényleges kárt sem. Logikusnak és észszerűnek tűnik, mégis emberi szennyek és szándékok vannak mögötte, és a lényege az, hogy gonoszat cselekszel, és ellenállsz Istennek. Ezért el kell döntened, hogy történt-e változás a beállítottságodban, és a gyakorlatba ülteted-e az igazságot Isten szavai szerint, valamint a saját cselekedeteid mögött meghúzódó indítékokat megvizsgálva. Ez nem attól függ, hogy a tetteid megfelelnek-e az emberi képzelődéseknek és az emberi gondolatoknak, vagy hogy neked tetszenek-e; az ilyen dolgok nem számítanak. Inkább attól függ, hogy Isten mit mond, hogy igazodsz-e az Ő szándékaihoz, a cselekedeteid rendelkeznek-e az igazságvalósággal, és megfelelnek-e az Ő követelményeinek és mércéjének. Csak az pontos, ha Isten követelményeihez méred magad. A beállítottság átalakítása és az igazság gyakorlatba ültetése nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Most már értitek ezt? Van-e ezzel kapcsolatban bármilyen tapasztalatotok? Lehet, hogy nem értitek, amikor egy probléma lényegéről van szó; a belépésetek túlságosan felszínes volt. Egész nap rohangáltok, reggeltől estig, korán keltek és későn fekszetek, mégsem értetek el változást az életfelfogásotokban, és nem tudjátok felfogni, hogy mi is az a beállítottságbeli átalakulás. Ez azt jelenti, hogy túlságosan felszínes a belépésetek, nemde? Függetlenül attól, hogy mióta hisztek Istenben, lehet, hogy nem érzitek a lényeget és a mélységes dolgokat, amelyek a beállítottság átalakulásával kapcsolatosak. Lehet-e azt mondani, hogy megváltozott a beállítottságotok? Honnan tudjátok, hogy Isten elismer-e benneteket vagy sem? Legalábbis rendkívül állhatatos leszel mindenben, amit teszel, és érezni fogod, hogy a Szentlélek vezet és megvilágosít, és munkálkodik benned, miközben teszed a kötelességeidet, bármilyen munkát is végzel Isten házában, vagy úgy általában. Viselkedésed összhangban lesz Isten szavaival, és amint bizonyos fokú tapasztalatra szert teszel, úgy fogod érezni, hogy a múltbeli viselkedésed viszonylag megfelelő volt. Ha azonban egy bizonyos tapasztalatszerzési időszak után úgy érzed, hogy néhány múltbeli cselekedeted nem volt megfelelő és elégedetlen vagy azokkal, és úgy érzed, hogy nem voltak összhangban az igazsággal, akkor ez azt bizonyítja, hogy minden, amit tettél, Isten ellenében történt. Ez annak a bizonyítéka, hogy a szolgálatod tele volt lázadással, ellenállással és emberi cselekvésmóddal, és hogy egyáltalán nem sikerült változást elérned a beállítottságban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

A beállítottságok olyan dolgok, amelyek az ember természetéből tárulnak fel, és a beállítottságban bekövetkezett változás azt jelenti, hogy az ember romlott beállítottsága megtisztult, és helyébe az igazság lépett. Ami tehát feltárul, az nem egy romlott beállítottság, hanem a normális emberi mivolt megnyilvánulása. Miután a Sátán megrontotta az embert, az ember a Sátán megtestesülésévé vált, a Sátán ivadékává vált, amely ellenáll Istennek, és teljes mértékben képessé vált arra, hogy elárulja Istent. Miért követeli meg Isten az emberektől, hogy változtassanak beállítottságaikon? Azért, mert Isten tökéletesíteni akarja és meg akarja nyerni az embereket, és a végül teljessé tett emberek Isten ismeretének számos további valóságával és az igazság minden aspektusának valóságával rendelkeznek. Az ilyen emberek teljesen összhangban vannak Isten szándékaival. A múltban az emberek romlott beállítottságúak voltak, és valahányszor tettek valamit, hibáztak vagy ellenállást tanúsítottak, de most már értenek néhány igazságot, és sok olyan dolgot tudnak tenni, ami összhangban van Isten szándékaival. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberek nem árulják el Istent. Az emberek még mindig képesek erre. Annak egy része, ami a természetükből megmutatkozik, megváltoztatható, és ez a megváltoztatható rész az, ahol az emberek képesek az igazságnak megfelelően gyakorolni. De csupán az, hogy most már gyakorlatba tudod ültetni az igazságot, még nem jelenti azt, hogy a természeted megváltozott. Olyan ez, mint amikor régen az embereknek mindig elképzeléseik voltak Istenről, és követeléseik voltak Vele szemben, most pedig sok tekintetben már nincsenek – de bizonyos kérdésekben még mindig lehetnek elképzeléseik vagy követeléseik, és még mindig képesek elárulni Istent. Lehet, hogy azt mondod: „Képes vagyok alávetni magam bárminek, amit Isten tesz, és sok mindenben alá tudom vetni magam panasz és követelések nélkül”, de néhány dologban mégis képes vagy elárulni Istent. Bár szándékosan nem állsz ellen Istennek, de amikor nem érted meg az Ő szándékait, akkor mégis képes vagy az Ő vágyai ellen szegülni. Mit jelent tehát az a rész, amely megváltozhat? Arról van szó, hogy ha megérted Isten szándékait, akkor képes vagy alávetni magad, és ha megérted az igazságot, akkor képes vagy gyakorlatba ültetni azt. Ha bizonyos kérdésekben nem érted meg az igazságot és Isten szándékait, akkor még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy romlottságot mutatsz. Ha megérted az igazságot, de nem ülteted gyakorlatba azt, mert bizonyos dolgok korlátoznak, akkor ez árulás, és ez a természetedben rejlik. Természetesen nincs határa annak, hogy a beállítottságod mennyire változhat. Minél több igazságra teszel szert, vagyis minél mélyebbé válik az Istenről való tudásod, annál kevésbé fogsz ellenállni Neki és elárulni Őt. Az ember beállítottságának megváltoztatására való törekvés elsősorban az igazság követésével érhető el, természetlényegének megértése pedig az igazság megértésével. Amikor valaki valóban elnyeri az igazságot, minden problémája megoldódik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az emberek túl sokat követelnek Istentől)

Azok az emberek, akik megtapasztalták a beállítottságaik megváltozását, megértették az igazságot, minden kérdésben jó ítélőképességűek, tudják, hogyan cselekedjenek Isten szándékaival összhangban, hogyan cselekedjenek az igazságalapelvnek megfelelően, és hogyan cselekedjenek úgy, hogy megfeleljenek Istennek, és megértik az általuk feltárt romlottság természetét. Amikor a saját vélekedéseik és elképzeléseik feltárulnak, képesek különbséget tenni és fellázadni a hús-vér test ellen. Így nyilvánul meg a beállítottságban bekövetkező változás. A beállítottság megváltozásán átesett emberek legfőbb megnyilvánulása az, hogy világosan megértették az igazságot, és amikor végrehajtanak dolgokat, az igazságot viszonylagos pontossággal ültetik át a gyakorlatba, valamint nem tárnak fel olyan gyakran romlottságot. Azoknak, akiknek a beállítottságai átalakultak, általában különösen értelmesnek és jó ítélőképességűnek tűnnek, továbbá az igazság megértésének köszönhetően nem tárnak fel annyi önelégültséget vagy arroganciát. Átlátják és felismerik a bennük feltárult romlottság nagy részét, így nem alakul ki bennük arrogancia. Képesek bizonyos mértékben megérteni, hogy milyen helyet kell elfoglalniuk és milyen észszerű dolgokat kell tenniük, hogyan kell kötelességtudónak lenniük, mit kell mondaniuk és mit nem, és hogy melyik embernek mit kell mondaniuk és mit kell tenniük. Így azok az emberek, akiknek a beállítottságai megváltoztak, viszonylag észszerűen gondolkodnak, és csak az ilyen emberek élik meg igazán az emberi hasonlatosságot. Mivel értik az igazságot, képesek az igazságnak megfelelően beszélni a dolgokról és így látni azokat, továbbá mindenben elvszerűen járnak el; nincsenek alávetve semmilyen személy, esemény vagy dolog befolyásának, és mindannyiuknak megvannak a saját nézeteik, valamint képesek megtartani az igazságalapelveket. A beállítottságaik viszonylag stabilak, nem változtatgatják a véleményüket, és a körülményeiktől függetlenül értik, hogyan kell megfelelően végezni a kötelességeiket, és hogyan kell Isten megelégedésére viselkedniük. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, nem arra összpontosítanak, hogy a külvilág felé mit kell tenniük, hogy mások jó véleménnyel legyenek róluk; belső tisztánlátásra tettek szert arról, hogy mit kell tenniük, hogy eleget tegyenek Istennek. Ezért kívülről talán nem tűnnek annyira lelkesnek, vagy nem tűnik úgy, mintha valami fontosat tettek volna, de minden, amit tesznek, jelentőségteljes, értékes, és gyakorlati eredményeket hoz. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, biztosan sok igazságvalósággal rendelkeznek, amit megerősíthet az, ahogy a dolgokat szemlélik, illetve a cselekvési alapelveik. Azok, akik nem tettek szert az igazságra, egyáltalán nem értek el semmilyen változást az életfelfogásukban. Pontosan hogyan érhető el a beállítottság megváltozása? Az emberi lényeket mélyen megrontotta a Sátán, mindannyian ellenállnak Istennek, és mindannyiukban megvan az Istennek való ellenállás természete. Isten úgy menti meg az embereket, hogy azokat, akikben megvan az Istennek való ellenállás természete, és akik ellen tudnak állni Istennek, olyanokká változtatja, akik alá tudják vetni magukat Istennek és félni tudják Őt. Ezt jelenti olyasvalakinek lenni, akinek megváltozott a beállítottsága. Nem számít, mennyire romlott egy ember, vagy mennyi romlott beállítottság van benne: amíg képes elfogadni az igazságot, elfogadni Isten ítéletét és fenyítését, továbbá elfogadni különféle próbatételeket és finomításokat, addig igaz megértése lesz Istenről, egyúttal képes lesz tisztán látni saját természetlényegét. Amikor igazán megismeri önmagát, képes lesz gyűlölni magát és a Sátánt, továbbá hajlandó lesz fellázadni a Sátán ellen és teljes mértékben alávetni magát Istennek. Ha egyszer valakiben megvan ez az elhatározás, akkor tud az igazságra törekedni. Ha az emberek igazi ismerettel rendelkeznek Istenről, ha sátáni beállítottságuk megtisztult, valamint Isten szavai gyökeret eresztenek bennük, és életükké és létük alapjává váltak, ha Isten szavai szerint élnek, teljesen megváltoztak, és új emberekké váltak – akkor ez az életfelfogásuk megváltozásának számít. A beállítottság megváltozása nem azt jelenti, hogy az ember érett és kiforrott emberi mivolttal rendelkezik, és nem is azt, hogy az emberek külső beállítottságai szerényebbek, mint korábban; hogy régen arrogánsak voltak, de most már képesek észszerűen kommunikálni, vagy hogy régen senkire sem figyeltek, de most már képesek egy kicsit meghallgatni másokat; az ilyen külső változások nem nevezhetők a beállítottság átalakulásainak. Természetesen a beállítottságban bekövetkező átalakulások magukban foglalják az ilyen megnyilvánulásokat, de a legfontosabb összetevő az, hogy belsőleg megváltozott az életük. Ez teljes mértékben azért van, mert Isten szavai és az igazság gyökeret vertek bennük, uralják a bensőjüket, és az életükké váltak. A dolgokról alkotott nézeteik is megváltoztak. Egyenesen átlátják, mi történik a világban és az emberiséggel, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget, hogyan áll ellen Istennek a nagy vörös sárkány, és mi a nagy vörös sárkány lényege. Szívükben gyűlölni tudják a nagy vörös sárkányt és a Sátánt, és teljesen Isten felé tudnak fordulni és követni Őt. Ez azt jelenti, hogy megváltozott az életfelfogásuk, és Isten megnyerte őket. Az életfelfogásban bekövetkező változások alapvető változások, míg a viselkedésben bekövetkező változások felszínesek. Csak azok tettek szert az igazságra, és csak azokat nyerte meg Isten, akik változásokat értek el az életfelfogásukban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)