Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Több ezer évnyi romlottság után az ember elfásult és eltompult; démonná vált, amely szembeszáll Istennel, olyannyira, hogy az ember Isten ellen lázadó mivoltát megörökítette a történetírás, és még maga az ember is képtelen teljesen számot adni lázadó magatartásáról – mivel az embert a Sátán mélységesen megrontotta, és a Sátán annyira félrevezette, hogy nem tudja, hová forduljon. Az ember még ma is elárulja Istent: amikor az ember látja Istent, elárulja Őt, és amikor nem látja Istent, akkor is elárulja Őt. Még olyanok is vannak, akik azután is elárulják Istent, hogy tanúi voltak átkainak és haragjának. Ezért mondom, hogy az ember értelme elvesztette eredeti funkcióját, és az ember lelkiismerete is elvesztette eredeti funkcióját. [...] Az ilyen mocskos földre született embert jelentős mértékben megfertőzte a társadalom, befolyásolta a feudális etika, és „felsőoktatási intézményekben” tanították. Az elmaradott gondolkodás, a romlott erkölcs, az aljas életszemlélet, a világi ügyekre vonatkozó megvetendő filozófia, a teljesen értéktelen lét, a züllött életmód és szokások – mindezek súlyosan betolakodtak az ember szívébe, és súlyosan aláásták és megtámadták a lelkiismeretét. Ennek eredményeképpen az ember egyre távolabb kerül Istentől, és egyre inkább Ellene szegül. Az ember beállítottsága napról napra ádázabbá válik, és nincs egyetlen ember sem, aki készségesen feladna bármit is Istenért, nincs egyetlen ember sem, aki készségesen alávetné magát Istennek, sőt, nincs egyetlen ember sem, aki készségesen keresné Isten megjelenését. Ehelyett a Sátán hatalma alatt az ember nem tesz mást, csak az élvezetekre törekszik, és átadja magát a hús-vér test romlottságának a sár földjén. Még amikor hallják az igazságot, a sötétségben élők akkor sem gondolnak arra, hogy azt a gyakorlatba ültessék, és nem hajlandók felkeresni Istent, még akkor sem, ha látták az Ő megjelenését. Hogy lehet egy ennyire züllött emberiségnek esélye az üdvösségre? Hogy élhetne egy ennyire dekadens emberiség a fényben?

Az ember beállítottságának megváltoztatása lényegének megismerésével kezdődik, valamint gondolkodásának, természetének és mentális szemléletének változásaival – alapvető változások révén. Csak így lehet valódi változásokat elérni az ember beállítottságában. Az emberben kialakuló romlott beállítottság gyökere a Sátán általi félrevezetés, megrontás és mérgezés. Az embert a Sátán megbéklyózta és irányítja, és az ember hallatlan ártalmat szenved el, amelyet a Sátán okozott a gondolkodásában, erkölcsében, éleslátásában és értelmében. Az ember éppen azért száll szembe Istennel, és azért képtelen elfogadni az igazságot, mert az alapvető dolgait a Sátán megrontotta, és azok teljesen eltérnek attól, ahogyan Isten eredetileg megteremtette őket. Ezért az ember beállítottságában bekövetkező változásoknak a gondolkodásában, éleslátásában és értelmében bekövetkező változásokkal kell kezdődniük, amelyek átalakítják az Istenről és az igazságról való tudását. Azok, akik a legmélyebben romlott földön születtek, még kevésbé tudják, hogy mi Isten, vagy hogy mit jelent hinni Istenben. Minél romlottabbak az emberek, annál kevésbé tudnak Isten létezéséről, és annál szegényesebb az értelmük és az éleslátásuk. Az ember Istennel szembeni ellenszegülésének és lázadó mivoltának forrása az ember Sátán általi megrontása. A Sátán általi megrontás miatt az ember lelkiismerete eltompult; az ember erkölcstelen, gondolatai elfajzottak, és elmaradott szellemi szemléletmóddal rendelkezik. Mielőtt a Sátán megrontotta volna, az ember természetes módon alávetette magát Istennek, és alávetette magát az Ő szavainak, miután hallotta őket. Természetből fakadóan józan ésszel és lelkiismerettel, valamint normális emberi mivolttal rendelkezett. Miután a Sátán megrontotta, az ember eredeti értelme, lelkiismerete és emberi mivolta eltompult, a Sátán meggyengítette azokat. Így elvesztette Isten iránti alávetettségét és szeretetét. Az ember értelme eltévelyedett, beállítottsága az állatokéhoz vált hasonlóvá, és Isten elleni lázadása egyre gyakoribb és súlyosabb lett. Az ember azonban ezt még mindig nem tudja és nem ismeri fel, csupán kitartóan ellenkezik és lázad. Az ember beállítottsága az értelme, éleslátása és lelkiismerete kifejeződéseiben mutatkozik meg; mivel az értelme és az éleslátása nem egészséges, a lelkiismerete pedig rendkívül eltompult, ezért a beállítottsága lázad Isten ellen. Ha az ember értelme és éleslátása nem tud változni, akkor a beállítottságában bekövetkező változások, valamint az Isten szándékaival való összhangba kerülés szóba se jöhetnek. Ha az ember értelme nem egészséges, akkor nem tudja Istent szolgálni, és alkalmatlan arra, hogy Isten használja őt. A „normális értelem” az Istennek való alávetettségre és hűségre, az Isten utáni vágyakozásra, az Isten iránti abszolút viszonyulásra és az Istennel szembeni lelkiismeretre utal. Arra utal, hogy az ember egy szívvel és egy gondolkodással van Isten iránt, és nem helyezkedik szándékosan szembe Istennel. Az eltévelyedett értelem nem ilyen. Amióta az embert megrontotta a Sátán, azóta elképzeléseket gyártott Istenről, és nem hűséges Istenhez, nem vágyakozik Utána, nem is beszélve az Istennel szembeni lelkiismeretről. Az ember szándékosan szembeszáll Istennel, és ítéletet mond Róla, sőt, a háta mögött szidalmakat zúdít Rá. Az ember a háta mögött ítélkezik Isten felett, miközben tisztában van azzal, hogy Ő Isten; az embernek esze ágában sincs alávetni magát Istennek, csupán folyton követel és kér Tőle. Az ilyen emberek – az eltévelyedett értelemmel rendelkező emberek – képtelenek felismerni saját aljas viselkedésüket, vagy megbánni lázadó mivoltukat. Ha az emberek képesek önmaguk megismerésére, akkor már visszanyertek valamennyit az értelmükből; minél inkább lázadnak Isten ellen az önmagukat még megismerni nem tudó emberek, annál kevésbé egészséges az értelmük.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Változatlan beállítottsággal rendelkezni annyi, mint ellenségeskedni Istennel)

Az emberek nem tudják megváltoztatni saját beállítottságukat; keresztül kell menniük az ítéleten és a fenyítésen, és a szenvedésen és Isten szavainak finomításán, vagy a fegyelmezésen és a metszésen az Ő szavai által. Csak ezután érhetik el az Istennek való alávetettséget és hűséget, és azt, hogy soha többé ne legyenek hanyagok Irányában. Az emberek beállítottságának változása Isten szavainak finomítása alatt történik. Csak az Ő szavainak leleplezése, ítélete, fegyelmezése és megmetszése révén nem mernek többé elhamarkodottan cselekedni, hanem ehelyett állhatatosak és higgadtak lesznek. A legfontosabb pont, hogy képesek alávetni magukat Isten aktuális szavainak és az Ő munkájának, akkor is, ha az nem áll összhangban az emberi elképzelésekkel; képesek félretenni ezeket az elképzeléseket, és készségesen alávetni magukat. A múltban a beállítottság változásairól szóló beszédek elsősorban arra utaltak, hogy képesek legyünk lázadni önmagunk ellen, hogy hagyjuk szenvedni a testet, fegyelmezzük a testünket és megszabaduljunk a testi vágyaktól – ami egyféle változás a beállítottságban. Ma mindenki tudja, hogy a beállítottságbeli változás valódi kifejeződése az Isten aktuális szavainak való alávetés, és az Ő új munkájának igazi ismerete. Ily módon az emberek saját elképzelései által színezett, korábbi megértése Istenről törölhető, és valódi tudást érhetnek el Istenről, valamint alávetettséget Neki – csak ez a beállítottság változásának valódi kifejeződése.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)

Ha az ember életében meg akar tisztulni, és változást akar elérni a beállítottságában, ha értelmes életet akar élni, továbbá teljesíteni akarja teremtett lényi kötelességét, akkor el kell fogadnia Isten fenyítését és ítéletét, és nem szabad engednie, hogy Isten fegyelmezése és Isten csapása eltávozzon tőle, hogy megszabaduljon a Sátán manipulációjától és befolyásától, és Isten fényében éljen. Tudd, hogy Isten fenyítése és ítélete a világosság, és az ember üdvösségének fénye, és nincs jobb áldás, kegyelem vagy védelem az ember számára. Az ember a Sátán befolyása alatt él, és testben létezik; ha nem tisztul meg, és nem kapja meg Isten védelmét, akkor az ember egyre inkább elkorcsosul. Ha szeretni akarja Istent, akkor meg kell tisztulnia és üdvözülnie kell. Péter így imádkozott: „Istenem, amikor Te kedvesen bánsz velem, örülök, és vigasztalást érzek; amikor megfenyítesz, akkor még nagyobb vigasztalást és örömöt érzek. Bár gyenge vagyok, és leírhatatlan szenvedést viselek el, bár vannak könnyek és szomorúság, Te tudod, hogy ez a szomorúság az én lázadó mivoltom és gyengeségem miatt van. Sírok, mert nem tudok eleget tenni a Te szándékaidnak, bánatot és sajnálatot érzek, mert kevés vagyok a Te követelményeidhez, de hajlandó vagyok elérni ezt a birodalmat, hajlandó vagyok mindent megtenni, hogy megfeleljek Neked. A Te fenyítésed oltalmat hozott nekem, és a legjobb üdvösséget adta nekem; a Te ítéleted elhalványítja toleranciádat és türelmedet. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül nem élvezném irgalmadat és szerető jóságodat. Ma még inkább látom, hogy a Te szereteted meghaladta a mennyet, és minden más dolog fölé emelkedett. A Te szereteted nemcsak irgalom és szerető jóság, hanem még ennél is több: fenyítés és ítélet. Oly sokat nyertem a Te fenyítésedből és ítéletedből. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül egyetlen ember sem tisztulna meg, és egyetlen ember sem tapasztalhatná meg a Teremtő szeretetét.”

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten munkájának megtapasztalása során, függetlenül attól, hogy hányszor vallottál kudarcot, buktál el, metszettek meg vagy fedtek fel, ezek nem rossz dolgok. Függetlenül attól, hogy hogyan metszettek meg akár a vezetők, akár a munkások, akár a testvéreid, ezek mind jó dolgok. Ezt nem szabad elfelejtened: nem számít, hogy mennyit szenvedsz, valójában hasznodra válik. Bárki, akinek van tapasztalata, tanúsíthatja ezt. Bármi történjen is, a megmetszés és a felfedés mindig jó dolog. Ez nem kárhoztatás. Ez Isten üdvössége, és a legjobb lehetőség arra, hogy megismerd önmagad. Változást hozhat az élettapasztalatodban. Enélkül nem lesz meg sem a lehetősége, sem a feltétele, sem a kontextusa annak, hogy képes legyél megérteni a saját romlottságod igazságát. Ha valóban megérted az igazságot, és képes vagy feltárni a szíved mélyén rejlő romlott dolgokat, ha világosan meg tudod különböztetni őket, akkor ez jó, ez megoldotta az életbe való belépés egyik fő problémáját, és nagy hasznára válik a beállítottságbeli változásoknak. Az, hogy képes leszel igazán megismerni önmagadat, a legjobb lehetőség számodra, hogy megjavulj, és új emberré válj; ez a legjobb lehetőség számodra, hogy új életet nyerj. Amint igazán megismered önmagadat, képes leszel belátni, hogy amikor az igazság az életeddé válik, az valóban értékes dolog, és szomjazni fogsz az igazságra, gyakorolni fogod az igazságot, és belépsz a valóságba. Ez olyan nagyszerű dolog! Ha meg tudod ragadni ezt a lehetőséget, és komolyan elgondolkodsz önmagadon, és valódi önismeretre teszel szert, akkor, valahányszor kudarcot vallasz vagy elesel, a negativitás és gyengeség közepette is képes leszel újra felállni. Ha egyszer átlépted ezt a küszöböt, akkor képes leszel egy nagy lépést tenni előre, és belépni az igazságvalóságba.

Ha hiszel Isten szuverenitásában, akkor hinned kell abban, hogy a mindennapi események, akár jók, akár rosszak, nem véletlenül történnek. Nem arról van szó, hogy valaki szándékosan keményen bánik veled vagy célba vesz téged; ezt az egészet Isten rendezte és vezényelte. Miért vezényli Isten mindezeket? Nem az a célja, hogy leleplezze, hogy ki vagy, vagy hogy felfedjen és kiiktasson téged; nem a felfedésed a végső cél. A cél az, hogy tökéletesítsen és megmentsen téged. Hogyan tökéletesít téged Isten? És hogyan ment meg téged? Azzal kezdi, hogy tudatosítja benned saját romlott beállítottságodat, és megismerteti veled természetlényegedet, hiányosságaidat és azt, aminek híján vagy. Csak ezek megismerése és világos megértése által tudod követni az igazságot, és tudsz fokozatosan megszabadulni romlott beállítottságodtól. Ez egy lehetőség, amit Isten nyújt neked. Ez Isten irgalma. Meg kell tudnod ragadni ezt a lehetőséget. Nem szabad szembeszegülnöd Istennel, összetűzésbe kerülnöd Istennel, vagy félreértened Őt. Különösen, amikor szembesülsz azokkal az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, amelyeket Isten rendez körülötted, ne érezd állandóan azt, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogyan szeretnéd, hogy legyenek; ne akarj állandóan menekülni előlük, illetve ne panaszkodj mindig Istenre, és ne értsd félre mindig Istent. Ha folyamatosan ezeket teszed, akkor nem tapasztalod meg Isten munkáját, és ez nagyon megnehezíti számodra, hogy belépj az igazságvalóságba. Bármivel is találkozol, amit nem érthetsz meg teljesen, ha nehézség merül fel, meg kell tanulnod alávetni magadat. Azzal kell kezdened, hogy Isten elé járulsz, és többet imádkozol. Így, mielőtt észrevennéd, változás fog bekövetkezni a belső állapotodban, és képes leszel keresni az igazságot, hogy megoldd a problémát. Ily módon képes leszel megtapasztalni Isten munkáját. Eközben az igazságvalóság kialakul majd benned, te pedig így fogsz fejlődni és így esel át életed állapotának átalakulásán. Amint átmentél ezen a változáson, és rendelkezel ezzel az igazságvalósággal, akkor érettséged is lesz, és az érettséggel együtt jár az élet. Ha valaki mindig romlott sátáni természet szerint él, akkor nem számít, hogy mennyi lelkesedése vagy energiája van, nem tekinthetjük úgy, hogy rendelkezik érettséggel vagy élettel. Isten minden egyes emberben munkálkodik, és nem számít, milyen a módszere, milyen embereket, eseményeket és dolgokat használ fel a szolgálatában, vagy milyen hangvételűek a szavai, egyetlen végső célja van: megmenteni téged. És hogyan ment meg téged? Megváltoztat téged. Akkor hát hogyne szenvednél egy kicsit? Szenvedned kell majd. Ez a szenvedés sok mindent magában foglalhat. Először is, az embereknek szenvedniük kell, amikor elfogadják Isten szavainak ítéletét és fenyítését. Amikor Isten szavai túl szigorúak és egyértelműek, és az emberek félreértik Istent – sőt még elképzeléseik is vannak –, az is fájdalmas lehet. Néha Isten olyan környezetet hoz létre az emberek körül, hogy felfedje romlottságukat, hogy elgondolkodjanak saját magukon, és megismerjék önmagukat, és akkor szintén szenvedni fognak egy kicsit. Időnként az embereknek szenvedniük kell, amikor közvetlenül megmetszik őket és leleplezik őket. Ez olyan, mintha műtéten esnének át – ha nincs szenvedés, nincs eredmény. Ha minden alkalommal, amikor megmetszenek, és minden alkalommal, amikor egy környezet felfed téged, az felébreszti az érzéseidet és egy lökést ad neked, akkor ezen a folyamaton keresztül belépsz az igazságvalóságba, és érettséged lesz. Ha minden alkalommal, amikor ki vagy téve annak, hogy megmetsszenek és annak, hogy egy környezet felfedjen téged, nem érzel semmilyen fájdalmat vagy kellemetlenséget, és egyáltalán semmit nem érzel, és ha nem járulsz Isten elé, hogy az Ő szándékait keresd, nem imádkozol, és nem keresed az igazságot, akkor tényleg nagyon eltompultál! Isten nem munkálkodik benned, ha a lelked semmit sem érez, ha nem reagál. Azt fogja mondani: „Ez az ember túlságosan eltompult, és túl mélyen megromlott. Bárhogyan is fegyelmezem, metszem vagy próbálom kordában tartani, mégsem tudom megindítani a szívét, vagy felébreszteni a lelkét. Ez az ember bajban lesz; nem könnyű őt megmenteni.” Ha Isten bizonyos környezeteket, embereket, eseményeket és dolgokat rendez el számodra, ha megmetsz téged, és ha ebből tanulsz, ha megtanultál Isten elé járulni, megtanultad keresni az igazságot, és tudtodon kívül megvilágosodsz és megvilágítást nyersz, és eléred az igazságot, ha változást tapasztaltál ezekben a környezetekben, jutalmakat arattál és fejlődtél, ha kezded kissé felfogni Isten szándékait és abbahagyod a panaszkodást, akkor mindez azt jelenti, hogy szilárdan helytálltál e környezetek megpróbáltatásai közepette, és kiálltad a próbát. Így túljutottál ezen a megpróbáltatáson. Hogyan tekint Isten azokra, akik kiállják a próbát? Isten azt fogja mondani, hogy igaz szívük van, és képesek elviselni ezt a fajta szenvedést, és hogy mélyen legbelül szeretik az igazságot, és el akarják nyerni az igazságot. Ha Isten ily módon értékel téged, akkor nem olyasvalaki vagy, akinek van érettsége? Hát akkor nincs életed? És hogyan lehet elérni ezt az életet? Isten ajándékozza azt? Isten különböző módokon lát el téged, és különböző embereket, eseményeket és tárgyakat használ fel a nevelésedre. Ez olyan, mintha Isten személyesen adna neked ételt és italt, személyesen adna neked különböző élelmiszereket, hogy jóllakj és élvezd azokat; csak így tudsz növekedni és erősödni. Így kell megtapasztalnod és felfognod ezeket a dolgokat; így kell alávetned magadat mindannak, ami Istentől származik. Ez az a fajta gondolkodásmód és hozzáállás, amellyel rendelkezned kell, és meg kell tanulnod keresni az igazságot. Nem szabad állandóan külső okokat keresned vagy másokat hibáztatnod a bajaidért, vagy hibákat keresni az emberekben; világosan meg kell értened Isten szándékait. Kívülről úgy tűnhet, hogy néhány embernek véleménye van rólad vagy előítéletei vannak veled szemben, de neked nem így kellene nézned a dolgokat. Ha ilyen szemszögből nézed a dolgokat, akkor csak kifogásokat fogsz keresni, és nem fogsz tudni elérni semmit. Objektíven kell nézned a dolgokat, és mindent el kell fogadnod Istentől. Amikor így tekintesz a dolgokra, akkor könnyű lesz alávetned magad Isten munkájának, és képes leszel keresni az igazságot, és felfogni Isten szándékait. Amint a nézőpontod és lelkiállapotod helyreigazodik, képes leszel elérni az igazságot. Akkor egyszerűen csak miért nem teszed meg? Miért állsz ellen? Ha abbahagynád az ellenállást, elnyernéd az igazságot. Ha ellenállsz, nem nyersz semmit, és megbántod Isten érzéseit is, és csalódást okozol Neki. Miért lesz Isten csalódott? Mivel nem fogadod el az igazságot, nincs reményed az üdvösségre, és Isten nem képes megnyerni téged, így hogyne lenne csalódott? Amikor nem fogadod el az igazságot, az egyenértékű azzal, hogy eltaszítod magadtól az ételt, amelyet Isten személyesen ajánlott fel neked. Azt mondod, hogy nem vagy éhes, és hogy nincs szükséged rá; Isten újra meg újra megpróbál arra bátorítani, hogy egyél, de te még mindig nem akarsz enni. Inkább éhezel. Azt hiszed, hogy jól vagy lakva, pedig valójában egyáltalán semmid sincs. Az ilyen emberekből annyira hiányzik az értelem, és annyira önelégültek; valóban nem ismerik fel a jó dolgot, amikor látják azt, ők a legszegényebb és legszánalmasabb emberek.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazság elnyeréséhez az embernek a közeli emberektől, eseményekből és dolgokból kell tanulnia)

Ha meg akarsz tisztulni a romlottságtól, és azt akarod, hogy életfelfogásod megváltozzon, akkor szeretned kell az igazságot, és képesnek kell lenned elfogadni az igazságot. Mit is jelent elfogadni az igazságot? Az igazság elfogadása azt jelenti, hogy attól függetlenül, hogy milyen romlott beállítottságod van, vagy hogy a nagy vörös sárkány milyen mérgei – a Sátán mérgei – vannak a természetedben, amikor Isten szavai leleplezik ezeket a dolgokat, akkor el kell ismerned őket, és alá kell vetned magad, nem dönthetsz másként, és meg kell ismerned magad Isten szavai szerint. Ez azt jelenti, hogy képes vagy elfogadni Isten szavait és elfogadni az igazságot. Attól függetlenül, hogy mit mond Isten, attól függetlenül, hogy milyen súlyosak a kijelentései, és attól függetlenül, hogy milyen szavakat használ, elfogadhatod azokat mindaddig, amíg az, amit Ő mond, az igazság, és elismerheted azokat mindaddig, amíg megfelelnek a valóságnak. Alávetheted magad Isten szavainak, függetlenül attól, hogy mennyire mélyen érted meg őket, és elfogadod és aláveted magad annak a világosságnak, amely a Szentlélek megvilágosításából származik, és amelyet a testvéreid közölnek. Ha egy ilyen ember egy bizonyos pontig követi az igazságot, akkor elnyerheti az igazságot, és elérheti beállítottságának átalakulását. Még ha van is egy kis emberi mivolt azokban, akik nem szeretik az igazságot, ha tudnak is jó cselekedeteket véghez vinni, és képesek is elhagyni és feláldozni magukat Istenért, akkor is össze vannak zavarodva az igazsággal kapcsolatban, és nem veszik komolyan azt, így életfelfogásuk soha nem változik meg. Láthatod, hogy Péter a többi tanítványhoz hasonló emberi mivolttal rendelkezett, de kimagaslott az igazság buzgó keresésében. Függetlenül attól, hogy mit mondott Jézus, komolyan elgondolkodott rajta. Jézus megkérdezte: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Péter őszintén válaszolt: „Én csak azt az Atyát szeretem, aki a mennyben van, de a földi Urat nem szerettem.” Később megértette, és arra gondolt: „Ez nem helyes, a földi Isten a mennyei Isten. Nem ugyanaz az Isten van-e a mennyben és a földön is? Ha csak a mennyei Istent szeretem, akkor a szeretetem nem gyakorlatias. Szeretnem kell a földi Istent, mert csak akkor lesz gyakorlatias a szeretetem.” Így Péter abból, amit Jézus kérdezett tőle, megértette Isten szavának igazi jelentését. Ahhoz, hogy Istent szeressük, és hogy ez a szeretet gyakorlatias legyen, a földön megtestesült Istent kell szeretnünk. A homályos és láthatatlan Istent szeretni nem reális és nem gyakorlati, míg a gyakorlati, látható Istent szeretni igazság. Jézus szavaiból Péter elnyerte az igazságot és megértette Isten szándékát. Nyilvánvaló, hogy Péter Istenbe vetett hite csak az igazság követésére összpontosult. Végül eljutott oda, hogy a gyakorlati Istent – a földi Istent – szeresse. Péter különösen buzgón törekedett az igazságra. Minden alkalommal, amikor Jézus tanáccsal látta el, komolyan elgondolkodott Jézus szavain. Talán hónapokig, egy évig vagy akár több évig is gondolkodott, mielőtt a Szentlélek megvilágosította, és megértette Isten szavainak lényegét. Ily módon Péter belépett az igazságba, és eközben átalakult és megújult az életfelfogása.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

A romlott beállítottág eloszlatásához először is el kell tudnunk fogadni az igazságot. Az igazság elfogadása azt jelenti, hogy elfogadjuk Isten ítéletét és fenyítését; hogy elfogadjuk az Ő szavait, amelyek leleplezik az ember romlottságának lényegét. Ha Isten szavainak alapján megismered és boncolgatod a romlottságod kiáramlásait, a romlott állapotaidat és a romlott szándékaidat, valamint viselkedésformáidat, és képes vagy feltárni a problémáid lényegét, akkor ismeretet szereztél a romlott beállítottságodról, és elindítottad a megoldásának folyamatát. Másrészt, ha nem így gyakorolsz, akkor nem csak képtelen leszel eloszlatni a hajthatatlan beállítottságodat, hanem arra sem lesz módod, hogy gyökerestől kiirtsd a romlott beállítottságaidat. Minden ember többféle romlott beállítottsággal rendelkezik. Hol kellene elkezdeni ezek feloldását? Az embernek elsőként a hajthatatlanságát kell eloszlatnia, mivel a hajthatatlan beállítottság akadályozza az embert abban, hogy közel kerüljön Istenhez, hogy keresse az igazságot és alávesse magát Istennek. A hajthatatlanság a legnagyobb botláskő az ember imádsága és Istennel való közössége előtt; ez az, ami a leginkább akadályozza az ember normális kapcsolatát Istennel. Miután a hajthatatlan beállítottságodat eloszlattad, a többit könnyű lesz eloszlatni. Egy romlott beállítottság eloszlatása önvizsgálattal és önismerettel kezdődik. Oszlasd el azokat a romlott beállítottságokat, amelyekről tudomásod van – minél többet megismersz, annál többet tudsz eloszlatni; minél mélyebb a tudásod róluk, annál alaposabban tudod eloszlatni őket. Ez a romlott beállítottságok eloszlatásának folyamata; ez úgy történik, hogy imádkozunk Istenhez, elgondolkodunk magunkon és megismerjük magunkat, valamint Isten szavain keresztül boncolgatjuk a romlott beállítottságunk lényegét, amíg képessé nem válunk lázadni a test ellen és gyakorolni az igazságot. A romlott beállítottságod lényegének megismerése nem egyszerű feladat. Az, hogy ismered magad, nem azt jelenti, hogy általánosságban ezt mondod: „Romlott ember vagyok; ördög vagyok; a Sátán ivadéka vagyok, a nagy vörös sárkány leszármazottja; ellenálló és ellenséges vagyok Istennel szemben; az Ő ellensége vagyok.” Az efféle beszéd nem feltétlenül jelenti azt, hogy valódi ismerettel rendelkezel a saját romlottságodról. Akár valaki mástól is tanulhattad ezeket a szavakat, és nem sokat tudsz magadról. A valódi önismeret nem az ember tanulásán vagy ítéletein alapszik, hanem Isten szavain – a romlott beállítottságok következményeinek és annak a szenvedésnek a meglátása, amelyet ezek eredményeképp megtapasztaltál, az érzés, hogy a romlott beállítottság nemcsak neked árt, hanem másoknak is. Ez annak a ténynek az átlátása, hogy a romlott beállítottságok a Sátánban erednek, hogy a Sátán mérgei és filozófiái, és hogy teljességgel ellenségesek az igazsággal és Istennel szemben. Amikor átlátod ezt a problémát, akkor ismered meg a romlott beállítottságodat. Miután egyesek elismerik, hogy ők ördögök és sátánok, továbbra sem fogadják el, hogy megmetszik őket. Nem ismerik el, hogy bármi rosszat tettek, vagy megsértették az igazságot. Mi a gond velük? Még mindig nem ismerik magukat. Néhányan azt mondják, hogy ők ördögök és sátánok, ám ha megkérdeznéd tőlük: „Miért mondod, hogy ördög és sátán vagy?”, nem tudnának válaszolni. Ez azt mutatja, hogy nem ismerik a romlott beállítottságukat, sem a természetlényegüket. Ha látnák, hogy természetük az ördög természete, hogy a romlott beállítottságuk a Sátán beállítottsága, és beismernék, hogy ezért ők maguk ördögök és sátánok, akkor megismernék saját természetlényegüket. Az igazi önismeret Isten szavainak leleplezésén, ítéletén, gyakorlásán és megtapasztalásán keresztül érhető el. Az igazság megértésén keresztül érhető el. Ha valaki nem érti az igazságot, akkor bármit is mond az önismeretéről, az üres és gyakorlatiatlan, mivel nem tudja megtalálni vagy megragadni azokat a dolgokat, amelyek a gyökerét és a lényegét jelentik. Ahhoz, hogy megismerjük magunkat, be kell ismernünk, hogy konkrét esetekben milyen romlott beállítottságokat fedtük fel, hogy mi volt a szándékunk, hogyan viselkedtünk, mi szennyezett be, és miért nem tudtuk elfogadni az igazságot. Képesnek kell lennünk világosan megfogalmazni ezeket a dolgokat, csak akkor ismerhetjük meg magunkat. Amikor egyes emberek azzal szembesülnek, hogy megmetszik őket, beismerik, hogy idegenkednek az igazságtól, hogy gyanúik és félreértéseik vannak Istent illetően, és hogy óvakodnak Tőle. Azt is elismerik, hogy Isten minden szava, amely megítéli és leleplezi az embert, tényszerű. Ez azt mutatja, hogy van egy kevés önismeretük. De mivel nincs ismeretük Istenről és az Ő munkájáról, mert nem értik az Ő szándékait, az önismeretük meglehetősen sekélyes. Ha valaki csak a saját romlottságát ismeri be, ám nem találja meg a probléma gyökerét, feloldható-e az Istennel kapcsolatos gyanakvása, félreértése és óvakodása? Nem, nem oldható fel. Ezért több az önismeret a saját romlottságunk és problémáink puszta beismerésénél – az igazságot is meg kell értenünk, és a romlott beállítottságunk problémáját a gyökerénél kell megoldanunk. Ez az egyetlen módja annak, hogy átlássuk a romlottságunk valódiságát, és igaz bűnbánatot érjünk el. Amikor az igazságot szeretők megismerik önmagukat, akkor arra is képesek, hogy keressék és megértsék az igazságot, hogy megoldják a problémáikat. Csak az efféle önismeret hoz eredményt. Amikor az igazságot szerető ember elolvas egy olyan mondatot Isten szavaiból, amely leleplezi és megítéli az embert, mindenekelőtt abban hisz, hogy Isten szavai, amelyek leleplezik az embert, valósak és tényszerűek, és hogy Isten embert megítélő szavai az igazság, és Isten igazságosságát képviselik. Az igazságot szerető embereknek legalább ezt fel kell ismerniük. Ha valaki még Isten szavait sem hiszi, és nem hiszi, hogy Isten embert leleplező és megítélő szavai tények és az igazság, akkor vajon megismerheti önmagát az Ő szavai által? Biztosan nem – még ha akarná, sem tudná. Ha szilárd az abbéli hited, hogy Isten minden szava az igazság, és mindet elhiszed, függetlenül attól, hogy mit mond Isten, vagy hogyan beszél, ha akkor is képes vagy elhinni és elfogadni Isten szavait, ha nem érted őket, akkor könnyű lesz számodra, hogy elgondolkodj magadon, és megismerd magad általuk. Az önvizsgálatnak az igazságon kell alapulnia. Ez kétségen felül áll. Csak Isten szavai az igazság – az ember szavai és a Sátán szavai közül egy sem az igazság. A Sátán évezredek óta rontja meg az emberiséget mindenféle tanulással, tanítással és elméletekkel, és az emberek olyannyira elzsibbadtak és eltompultak, hogy nem csak hogy a legcsekélyebb önismerettel nem rendelkeznek, de még az eretnekségeket és a téveszméket is fenntartják, és nem hajlandók elfogadni az igazságot. Az ilyen embereket nem lehet megváltani. Azok, akiknek igaz hitük van Istenben, hisznek abban, hogy csak az Ő szavai az igazság, képesek megismerni magukat Isten szavai és az igazság alapján, és ezáltal elérik az igazi bűnbánatot. Vannak, akik nem törekszenek az igazságra; önvizsgálatukat csak az emberi tanulásra alapozzák, és nem vallanak be mást, mint a bűnös viselkedést, mindeközben pedig képtelenek átlátni saját romlott lényegüket. Az ilyen önismeret hiábavaló törekvés, és nem vezet eredményre. Az embernek Isten szavaira kell alapoznia önvizsgálatát, majd az elmélkedést követően fokozatosan meg kell ismernie azokat a romlott beállítottságokat, amelyeket feltár. Képesnek kell lennie arra, hogy az igazság alapján felmérje és megismerje a hiányosságait, az emberi mivolt lényegét, a dolgokról alkotott nézeteit, életszemléletét és értékeit, majd pontos értékelést és ítéletet alkosson mindezekről a dolgokról. Ily módon fokozatosan eljuthat önmaga megismeréséhez. Az önismeret azonban egyre inkább elmélyül, ahogyan az ember többet tapasztal az életben, és mielőtt az ember elnyerné az igazságot, képtelen tökéletesen átlátni a természetlényegét. Ha valaki igazán ismeri önmagát, láthatja, hogy a romlott emberi lények valóban a Sátán ivadékai és megtestesülései. Úgy fogja érezni, hogy nem érdemli meg, hogy Isten előtt éljen, hogy nem méltó az Ő szeretetére és üdvösségére, és képes lesz teljesen leborulni Előtte. Csak azok ismerik igazán magukat, akik képesek egy ilyen fokú tudásra. Az önismeret az igazságvalóságba való belépés előfeltétele. Ha valaki gyakorolni akarja az igazságot és be kíván lépni a valóságba, akkor ismernie kell önmagát. Minden embernek vannak romlott beállítottságai, és bár nem akarják, ezek a romlott beállítottságok mindig megbéklyózzák és irányítják őket. Képtelenek az igazságot gyakorolni és alávetni magukat Istennek. Ha tehát ezeket szeretnék tenni, előbb meg kell ismerniük önmagukat és el kell oszlatniuk a romlott beállítottságaikat. Csak a romlott beállítottság eloszlatásának folyamatán keresztül érthetjük meg az igazságot, és szerezhetünk ismeretet Istenről; csak ezután tudjuk alávetni magunkat Istennek és tanúságot tenni Mellette. Így lehet elnyerni az igazságot. Az igazságvalóságba való belépés folyamata az ember romlott beállítottságának eloszlatásával egyenlő. Mit kell tennünk tehát, hogy eloszlassuk romlott beállítottságunkat? Elsőként ismernünk kell a romlott lényegünket. Ez konkrétan azt jelenti, hogy tudjuk, hogyan alakult ki a romlott beállítottságunk, és hogy a Sátán mely általunk elfogadott ördögi szavai és téveszméi idézték elő. Amint az ember Isten szavai alapján teljességgel megérti ezeket az eredendő okokat és tisztán látja őket, nem lesz hajlandó többé a romlott beállítottsága szerint élni, csak Istennek akarja alávetni magát és az Ő szavai szerint akar majd élni. Amikor romlott beállítottságot fed fel, képes lesz felismerni azt, elutasítani azt és lázadni a teste ellen. Ha így gyakorol és tapasztal, lassanként valamennyi romlott beállítottságát leveti majd.

(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (1.))

Fel kell ismerned a legkiemelkedőbb és legnyilvánvalóbb dolgokat, amik a romlott beállítottságaidban jelen vannak, mint például az arrogancia, a csalárdság vagy az elvetemültség. Ezekkel a romlott beállítottságokkal kezdve töprengj el, boncolgasd, és ismerd meg magad. Ha el tudod érni az igazi önismeretet és azt, hogy gyűlöld magad, könnyű lesz levetned a romlott beállítottságaidat és könnyen gyakorlatba tudod majd ültetni az igazságot. Szóval, konkrétan hogyan is kell ezt gyakorolni? Beszélgessünk erről egyszerűen az arrogáns beállítottság példáján keresztül. A mindennapi életedben, amikor beszélsz, ahogyan viselkedsz és ügyeket kezelsz, teszed a kötelességed, beszélgetsz másokkal és hasonlók, bármi is legyen az aktuális ügy, vagy bárhol is legyél, illetve bármilyenek is legyenek a körülmények, mindig összpontosítanod kell arra, hogy megvizsgáld, milyen arrogáns beállítottságot árasztottál. Fel kell tárnod az összes olyan kiáramlást, gondolatot és ötletet, ami az arrogáns beállítottságodból fakad, aminek tudatában vagy és amit észre tudsz venni, ahogy a szándékaidat és céljaidat is. Különösképpen, ha mindig fölényesen kioktatsz másokat; nem engedelmeskedsz senkinek; jobbnak tartod magad másoknál; nem fogadod el, amit mások mondanak, mindegy mennyire van igazuk; ráveszel másokat, hogy elfogadják és alávessék magukat annak, amit te mondasz, még akkor is, ha nincs igazad; állandó hajlamod van mások irányítására; engedetlen vagy és mentegetőzöl, amikor megmetszenek a vezetők és a dolgozók, hamisnak ítélve őket; mindig elítélsz másokat, magadat pedig felmagasztalod; mindig azt gondolod, hogy mindenki másnál jobb vagy; mindig elismert, kiemelkedő ember akarsz lenni; mindig szeretsz kérkedni, hogy mások nagyra tartsanak és imádjanak... Azzal, hogy gyakorlod, hogy eltöprengsz a romlottság e kiáramlásain és boncolgatod őket, felismerheted, hogy mennyire csúf az arrogáns beállítottságod, utálatot és iszonyatot érezhetsz magaddal szemben és még jobban gyűlölheted az arrogáns beállítottságodat. Így hajlandó leszel elgondolkodni azon, hogy vajon minden dologban arrogáns beállítottságot árasztottál-e. Ennek egyik része az, hogy elgondolkodsz, milyen arrogáns és önelégült beállítottságot árasztasz a beszédedben – miféle kérkedő, arrogáns, értelmetlen dolgokat mondasz. A másik része pedig az, hogy elgondolkodsz azon, hogy milyen abszurd, értelmetlen dolgokat teszel, amikor a saját elképzeléseid, képzelődéseid, ambícióid és vágyaid alapján cselekszel. Csak ez a fajta önvizsgálat hozhat önismeretet. Amint valódi önismeretre tettél szert, Isten szavaiban keresned kell a becsületes emberi léthez vezető gyakorlás útjait és alapelveit, majd az Isten szavaiban megjelölt utak és alapelvek szerint gyakorolj, tedd a kötelességedet, és közeledj másokhoz, valamint beszélgess velük. Ha már egy ideje, talán egy-két hónapja, ezen a módon gyakorolsz, ragyogást fogsz érezni a szívedben miatta, gyarapodni fogsz általa, és megérzed majd a siker ízét. Azt fogod érezni, hogy van utad arra, hogy becsületes, józan emberré válj, és sokkal megalapozottabbnak fogod érezni magad. Bár még nem leszel képes beszámolni az igazság különösen mély ismeretéről, szereztél egyfajta észlelt ismeretet róla, ahogyan gyakorlási utat is. Bár nem fogod tudni mindezt szavakban világosan kifejezni, rendelkezni fogsz egyfajta tisztánlátással azzal kapcsolatban, hogy milyen ártalmas lehet az emberek számára egy arrogáns beállítottság, és hogy miként torzítja el az emberi mivoltukat. Például az arrogáns, önhitt emberek gyakran mondanak dicsekvő, vad dolgokat, és szólnak ördögi szavakat, hogy becsapjanak másokat; fellengzős szavakat használnak, szlogeneket kiabálnak, és fennkölt szónoklatok dőlnek belőlük. Hát nem az arrogáns beállítottság különböző megnyilvánulásai ezek? Nem meglehetősen értelmetlen szabad folyást engedni ezeknek az arrogáns beállítottságoknak? Ha képes vagy valóban megérteni, hogy minden bizonnyal elveszítetted a normális emberi értelmedet, ha ilyen arrogáns beállítottságot árasztasz magadból, és hogy arrogáns beállítottságot megélni azt jelenti, hogy az emberi mivolt helyett az ördögiséget éled meg, akkor valóban felismered majd, hogy a romlott beállítottság sátáni beállítottság, és képes leszel szívből gyűlölni a Sátánt és a romlott beállítottságokat. Egy ilyen tapasztalással eltöltött hat hónap vagy egy év után képes leszel a valódi önismeretre, és ha újra arrogáns beállítottság árad majd belőled, akkor azonnal tudatában leszel és képes leszel lázadni ellene, és megtagadni azt. Addigra változni kezdesz, és képes leszel fokozatosan levetni az arrogáns beállítottságodat, és normálisan ki tudsz majd jönni másokkal. Képes leszel majd becsületesen, szívből beszélni; többé nem fogsz hazudni és arrogáns dolgokat mondani. Hát nem leszel akkor birtokában egy kis értelemnek, és nem leszel becsületes emberhez hasonlatos? Nem nyerted el azt a belépést? Ekkor kezdesz el majd nyerni valamit. Amikor ilyen módon gyakorlod a becsületességet, képes leszel keresni az igazságot és elgondolkodni magadon, függetlenül attól, hogy milyen arrogáns beállítottságot árasztasz, és miután ilyen módon egy ideig megtapasztaltad, hogy milyen becsületes embernek lenni, tudat alatt és fokozatosan megérted majd az igazságokat és Isten arra vonatkozó szavait, hogy milyen a becsületes ember. Amikor pedig ezeket az igazságokat az arrogáns beállítottságod boncolgatására használod, a szíved mélyén Isten szavai megvilágosodnak és megvilágítanak, és a szívedet ragyogóbbnak érzed majd. Tisztán fogod látni azt a romlottságot, amit az arrogáns beállítottság okoz az embereknek és a csúfságot, amit megélnek miatta, és képes leszel megkülönböztetni az összes romlott állapotot, amiben az emberek találják magukat, amikor arrogáns beállítottság árad belőlük. További boncolgatással még világosabban fogod látni a Sátán csúfságát, és még jobban gyűlölöd majd a Sátánt. Ilyen módon könnyen leveted majd az arrogáns beállítottságodat.

(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (2.))

A valódi bűnbánat eléréséhez el kell oszlatnunk a romlott beállítottságainkat. Tehát konkrétan hogyan kellene gyakorolni és belépni a romlott beállítottságunk eloszlatásához? Íme, egy példa: Az emberek csalárd beállítottságúak, folyton hazudnak és csalnak. Ha ezt felismered, akkor a legegyszerűbb és legközvetlenebb gyakorlati alapelv a csalárdságod eloszlatására az, hogy becsületes ember vagy, igazat mondasz, és becsületes dolgokat teszel. Az Úr Jézus azt mondja: „[...] ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem [...]”. Ahhoz, hogy becsületes ember legyél, Isten szavainak alapelveit kell követned. Ez az egyszerű gyakorlat a leghatékonyabb, könnyű megérteni és gyakorlatba ültetni. Mivel azonban az emberek olyan mélyen romlottak, mivel mindannyiuknak sátáni természete van és sátáni beállítottság szerint élnek, meglehetősen nehéz számukra az igazság gyakorlása. Szeretnének becsületesek lenni, de nem tudnak. Nem tehetnek mást, mint hogy hazudnak és trükköznek, és bár ezek felismerését követően lelkifurdalást érezhetnek, mégsem képesek levetni romlott beállítottságuk kényszereit, és ugyanúgy folytatják a hazudozást és a csalást, mint korábban. Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Részben úgy, hogy az ember tudja, hogy romlott beállítottságának lényege rút és megvetendő, és képes szívből gyűlölni azt; másrészt úgy, hogy képzi magát az igazságalapelv szerinti gyakorlásra. „[...] ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem [...]”. Ha ezt az elvet gyakorlod, akkor a csalárd beállítottságod eloszlatásának folyamatában vagy. Természetesen, ha képes vagy az igazságalapelvek szerint gyakorolni a csalárd beállítottságod eloszlatása közben, az annak a megnyilvánulása, hogy megfordultál és valódi bűnbánatot kezdtél, és Isten jóváhagyja ezt. Ez azt jelenti, hogy amikor megfordulsz, Isten meg fogja változtatni a véleményét rólad. Valójában az, hogy Isten ezt teszi, az egyfajta megbocsátása az ember romlott beállítottságainak és lázadó mivoltának. Ő megbocsát az embereknek és nem emlékszik a bűneikre és a vétkeikre. Elég konkrét ez? Megértettétek? Íme, egy másik példa. Tegyük fel, hogy arrogáns beállítottságod van, és bármi is történik veled, nagyon akaratos vagy – mindig te akarsz dirigálni, azt akarod, hogy mások engedelmeskedjenek neked és azt tegyék, amit akarsz. Aztán eljön a nap, amikor rájössz, hogy ezt arrogáns beállítottság okozza. Annak beismerése, hogy ez egy arrogáns beállítottság, az első lépés az önismeret felé. Onnantól kezdve keress Isten szavai között néhány olyan részt, amelyek leleplezik az arrogáns beállítottságot, amelyekhez hasonlíthatod magad, elgondolkodhatsz magadon és megismerheted önmagad. Ha úgy találod, hogy az összehasonlítás teljesen találó, és elismered, hogy az Isten által leleplezett beállítottság megvan benned, majd felismered és feltárod, hogy honnan ered az arrogáns beállítottságod és miért jelentkezik, illetve a Sátán mely mérgei, eretnekségei és téveszméi uralják, akkor, miután ezeknek a kérdéseknek a mélyére tekintettél, leástál az arroganciád gyökeréig. Ez valódi önismeret. Amikor pontosabban meg tudod határozni, hogy hogyan tárod fel ezt a romlott beállítottságot, az előmozdítja a mélyebb és a gyakorlatiasabb önismeretet. Mi legyen a következő lépésed? Keresned kell az igazságalapelveket Isten szavaiban, és meg kell értened, hogy milyen emberi magatartás és beszéd a normális emberi mivolt megnyilvánulása. Miután megtalálod a gyakorlás útját, Isten szavai szerint kell gyakorolnod, és amikor megfordult a szíved, akkor igazi megbánásra jutottál. Nemcsak alapelvei lesznek a beszédednek és a cselekedeteidnek, hanem az emberi hasonlatosságot is meg fogod élni, és fokozatosan le fogod vetni a romlott beállítottságodat. Mások új embernek fognak látni téged: többé már nem az a régi, romlott ember leszel, aki valaha voltál, hanem az, aki újjászületett Isten szavaiban. Az ilyen ember az, akinek az életfelfogása megváltozott.

(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (1.))

Ahhoz, hogy valaki beállítottságbeli változásra törekedjen, először is képesnek kell lennie arra, hogy felismerje saját romlott beállítottságát. Önmagunk valódi megismeréséhez hozzátartozik, hogy átlássuk és alaposan boncolgassuk romlottságunk lényegét, valamint felismerjük a romlott beállítottságból származó különböző állapotokat. Csak ha valaki világosan megérti saját romlott állapotát és romlott beállítottságát, akkor képes gyűlölni a testét és gyűlölni a Sátánt, ami csak ekkor eredményez beállítottságbeli változást. Ha nem tudja felismerni ezeket az állapotokat, és nem jön rá az összefüggésekre, illetve nem tudja összevetni azokat önmagával, akkor vajon változhat-e a beállítottsága? Nem változhat. A beállítottságbeli változás megköveteli, hogy az ember felismerje a különböző állapotokat, amelyeket romlott beállítottsága okoz; el kell jutnia arra a pontra, amikor már nem korlátozza a romlott beállítottsága, és gyakorlatba ülteti az igazságot – csak ekkor kezdhet el változni a beállítottsága. Ha nem képes felismerni romlott beállítottsága eredetét, és csak az általa megértett szavak és doktrínák szerint fékezi magát, akkor, még ha valamennyire jól is viselkedik, és külsőleg változik is egy keveset, ez nem tekinthető beállítottságbeli átalakulásnak. Mivel ez nem tekinthető beállítottságbeli átalakulásnak, akkor vajon az emberek többsége milyen szerepet játszik kötelességének végrehajtása során? A munkás szerepét; csupán erőlködik és feladatokkal foglalja le magát. Habár végrehajtja a kötelességét is, legtöbbször csak a dolgok elvégzésére összpontosít, nem keresi az igazságot, csak erőfeszítéseket tesz. Néha, amikor jó hangulatban van, több erőfeszítést tesz, néha pedig, amikor rossz a hangulata, kicsit visszafogja magát. Utána azonban megvizsgálja önmagát, és bűntudatot érez, ezért újból több erőfeszítést tesz, és azt hiszi, hogy ez megbánás. Valójában ez nem igazi változás, és nem is igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat önmagunk megismerésével kezdődik; a viselkedés megváltoztatásával kezdődik. Ha valakinek megváltozott a viselkedése, és képes fellázadni a teste ellen, gyakorlatba ültetni az igazságot, a viselkedését tekintve pedig úgy tűnik, hogy összhangban van az alapelvekkel, az azt jelenti, hogy az valódi bűnbánat volt. Aztán apránként eljut oda, hogy képes legyen az alapelvek szerint, az igazságnak teljesen megfelelően beszélni és cselekedni. Ekkor kezdődik a változás az életfelfogásban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazságra törekvésben csak az önismeret segít)

Ha romlottságot tártál fel valamiben, tudod-e azonnal gyakorolni az igazságot, amint felismered azt? Nem tudod. A megértésnek ebben a szakaszában mások metszenek meg téged, majd a környezeted késztet és kényszerít arra, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekedj. Néha még mindig nem vagy belenyugodva ebbe, és azt mondod magadnak: „Muszáj ezt így csinálnom? Miért nem csinálhatom úgy, ahogyan én akarom? Miért kell mindig az igazságot gyakorolnom? Nem akarom ezt csinálni, elegem van belőle!” Isten munkájának a megtapasztalásához keresztül kell menni a következő folyamaton: az igazság gyakorlásától való vonakodástól az igazság készséges gyakorlásáig; a negativitástól és gyengeségtől az erősségig és a test elleni lázadás képességéig. Amikor az emberek elérnek egy bizonyos fokú tapasztalatot, majd próbatételeken, finomításon mennek keresztül, és végül megértik Isten szándékait és bizonyos igazságokat, akkor valamennyire boldogok lesznek, és hajlandóak lesznek az igazságalapelvek szerint cselekedni. Kezdetben az emberek vonakodnak az igazság gyakorlásától. Vegyük például a hűséges kötelességtevést. Van némi megértésed a kötelességeid végzéséről és az Isten iránti hűségről, és van némi megértésed az igazságról is, de mikor leszel képes arra, hogy teljesen hűséges legyél? Mikor leszel képes névleg és ténylegesen is végezni a kötelességeidet? Ehhez egy folyamatra lesz szükség. E folyamat során sok nehézségen mehetsz keresztül. Lehet, hogy egyesek megmetszenek, míg mások kritizálnak téged. Mindenki rajtad tartja a szemét, téged vizsgál, és csak ekkor kezdesz rájönni arra, hogy tévedtél, és hogy te vagy az, aki gyengén teljesítettél, hogy elfogadhatatlan a hűség hiánya a kötelességed végzése során, és hogy nem szabad felületesnek lenned! A Szentlélek belülről fog megvilágosítani téged, és szemrehányást tesz, ha hibázol. E folyamat során meg fogsz érteni néhány dolgot önmagadról, és megtudod, hogy túl sok tisztátalanság van benned, túl sok személyes indítékot rejtegetsz, és túl sok mértéktelen vágyad van, amikor a kötelességeidet végzed. Amint megértetted ezeknek a dolgoknak a lényegét, ha imában Isten elé tudsz járulni, és igaz bűnbánatot tartasz, akkor megtisztulhatsz ezektől a romlott dolgoktól. Ha ily módon gyakran keresed az igazságot, hogy megoldd saját gyakorlati problémáidat, akkor fokozatosan a hit helyes útjára lépsz; elkezdesz valódi élettapasztalatokhoz jutni, és fokozatosan tisztulni kezdesz romlott beállítottságodtól. Minél inkább megtisztulsz romlott beállítottságodtól, annál inkább átalakul életfelfogásod is.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

Ha az emberek romlott beállítottsága nem oszlik el, akkor nem tudnak belépni az igazságvalóságba. Ha nem tudják, hogy milyen romlott beállítottságaik vannak, vagy hogy mi a saját sátáni természetlényegük, akkor képesek-e igazán beismerni, hogy ők maguk is romlott emberek? (Nem.) Ha az emberek képtelenek igazán beismerni, hogy sátániak, hogy a romlott emberi faj tagjai, akkor meg tudnak-e igazán térni? (Nem.) Ha nem tudnak igazán megtérni, akkor nem gondolhatják-e gyakran, hogy ők nem is olyan rosszak, hogy méltóságteljesek, magas rangúak, hogy van státuszuk és becsületük? Nem lehetnek-e gyakran ilyen gondolataik és állapotaik? (De igen.) Miért jelennek meg ezek az állapotok? Az egész egy mondatban kimeríthető: ha az emberek romlott beállítottsága nem oszlik el, akkor a szívük mindig zavart, és nehéz számukra normális állapottal rendelkezni. Vagyis ha a romlott beállítottságod valamilyen szempontból nincs eloszlatva, akkor nagyon nehéz számodra, hogy mentes légy egy negatív állapot befolyásától, és nagyon nehéz számodra, hogy kilépj ebből a negatív állapotból, úgy, hogy még azt is gondolhatod, hogy ez az állapot megfelelő, helyes és összhangban van az igazsággal. Ragaszkodni fogsz hozzá és kitartasz benne, és természetes módon csapdába esel benne, így nagyon nehéz lesz kilépni belőle. Aztán egy nap, amikor megérted az igazságot, rá fogsz jönni, hogy ez a fajta állapot oda vezet, hogy félreérted Istent, és ellenállsz Neki, továbbá oda vezet, hogy konfliktusba kerülsz Istennel és megítéled Őt, egészen odáig, hogy kételkedsz abban, hogy Isten szavai az igazság, kételkedsz Isten munkájában, kételkedsz abban, hogy Isten mindenek felett uralkodik, és kételkedsz abban, hogy Isten minden pozitív dolog valósága és eredete. Megérted, hogy az állapotod nagyon veszélyes. Ez a súlyos következmény azért következett be, mert nem igazán ismerted ezeket a sátáni filozófiákat, eszméket és elméleteket. Csak ekkor leszel képes meglátni, hogy a Sátán mennyire baljós és rosszindulatú; a Sátán nagyon is képes félrevezetni és megrontani az embereket, ami miatt arra az útra lépnek, hogy ellenállnak Istennek és elárulják Őt. Ha a romlott beállítottságok nem oszlanak el, annak súlyosak a következményei. Ha képes vagy erre a tudásra, erre a felismerésre, az teljes mértékben annak az eredménye, hogy megértetted az igazságot, és Isten szavai megvilágosítottak és megvilágítottak téged. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, nem látják át, hogyan rontja meg a Sátán az embereket, hogyan vezeti félre őket, és hogyan készteti őket arra, hogy ellenálljanak Istennek; ez a következmény különösen veszélyes. Miközben az emberek megtapasztalják Isten munkáját, ha nem tudják, hogyan kell önvizsgálatot tartani, felismerni a negatív dolgokat, vagy felismerni a sátáni filozófiákat, akkor nincs módjuk arra, hogy megszabaduljanak a Sátán általi félrevezetéstől és megrontástól. Miért követeli meg Isten az emberektől, hogy többet olvassák az Ő szavait? Azért, hogy az emberek megértsék az igazságot, megismerjék önmagukat, tisztán lássák, mi okozza romlott állapotaikat, és lássák, honnan származnak az eszméik, nézőpontjaik, beszédmódjuk, viselkedésük és az, ahogy a dolgokat intézik. Amikor tudatára ébredsz annak, hogy ezek a nézőpontok, amelyekhez ragaszkodsz, nincsenek összhangban az igazsággal, hogy ellentétben állnak mindazzal, amit Isten mondott, és Isten nem ezt akarja; amikor Isten követelményeket támaszt veled szemben, amikor a szavai eljutnak hozzád, és amikor az állapotod és mentalitásod nem engedi meg, hogy alávesd magad Istennek, és az Általa elrendezett körülményeknek sem veted alá magad, továbbá az állapotod és mentalitásod nem teszi lehetővé, hogy szabadon és felszabadultan élj Isten jelenlétében és eleget tégy Neki – mindez azt bizonyítja, hogy az állapot, amelyhez ragaszkodsz, helytelen. Találkoztatok már olyan helyzettel, hogy olyan dolgok szerint élsz, amelyeket pozitívnak tartasz, amelyeket a leghasznosabbnak gondolsz a magad számára, de váratlanul, amikor különféle dolgok történnek veled, az általad leghelyesebbnek vélt dolgoknak gyakran nincs pozitív hatásuk – ellenkezőleg, kétségeket ébresztenek benned Istennel kapcsolatban, nem mutatnak utat, félreértéseket szülnek Istenről, és konfliktust szítanak Istennel – átéltetek már ilyet? (Igen.) Természetesen biztosan nem ragaszkodnál a rossznak tartott dolgokhoz; csak azokhoz a dolgokhoz ragaszkodsz és azok mellett tartasz ki, amelyeket helyesnek tartasz, és mindig ilyen állapotban élsz. Amikor egy nap megérted az igazságot, csak akkor veszed észre, hogy azok a dolgok, amelyekhez ragaszkodsz, nem pozitívak – teljesen tévesek, olyan dolgok, amelyeket az emberek jónak vélnek, de amelyek nem az igazságot jelentik. Mennyi idő alatt veszitek észre és tudatosul bennetek, hogy a dolgok, amelyekhez ragaszkodtok, helytelenek? Ha az idő nagy részében tudatában vagytok annak, hogy helytelenek, de nem gondolkodtok el, és ellenállás van a szívetekben, képtelenek vagytok elfogadni az igazságot, képtelenek vagytok megfelelően szembenézni ezekkel a dolgokkal, és emellett a magatok nevében érveltek – ha ez a fajta téves állapot nem fordul vissza, az nagyon veszélyes. Ha mindig ilyen dolgokhoz ragaszkodtok, akkor nagyon könnyen érhet titeket bánat, könnyen megbotolhattok és kudarcot vallhattok, ráadásul nem fogtok belépni az igazságvalóságba. Amikor az emberek mindig a saját nevükben érvelnek, az lázadás; azt jelenti, hogy nincs értelmük. Még ha nem is mondanak ki hangosan semmit, ha a szívükben tartják, attól még az alapvető probléma továbbra sem oldódott meg. Szóval mikor vagy képes arra, hogy ne kerülj konfliktusba Istennel? Vissza kell fordítanod az állapotodat, és meg kell oldanod a problémáid gyökerét ebben a tekintetben; tisztában kell lenned azzal, hogy pontosan hol van a hiba abban a nézőpontban, amelyhez ragaszkodsz; meg kell vizsgálnod, és keresned kell az igazságot, hogy megoldd. Csak akkor tudsz megfelelő állapotban élni. Ha a megfelelő állapotban élsz, akkor nem lesznek félreértéseid Istennel kapcsolatban, és nem lesz semmilyen konfliktusod Vele, még kevésbé fognak benned elképzelések születni. Ekkor a lázadásod e tekintetben feloldódik. Amikor ez megoldódik, és tudod, hogyan kell Isten szándékaival összhangban cselekedni, akkor vajon a cselekedeteid nem lesznek összeegyeztethetők Istennel? Ha ebben a kérdésben összeegyeztethető vagy Istennel, akkor minden, amit teszel, nem lesz-e összhangban az Ő szándékaival? Az Isten szándékaival összhangban lévő eljárások és gyakorlatok nem állnak összhangban az igazsággal? Mivel szilárdan megállsz ebben a kérdésben, a megfelelő állapotban élsz. Amikor a megfelelő állapotban élsz, abban, amelyet felfedsz, és amelyet megélsz, többé már nem romlott beállítottság, akkor képes vagy normális emberi mivoltot megélni, könnyű számodra az igazságot a gyakorlatba ültetni, és valóban aláveted magad.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazi átalakulást csak az ember romlott beállítottságának feloldása hozhatja el)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Ismerem a romlott beállítottság feloldásának módját