Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Amit ti tapasztaltatok és láttatok, az felülmúlja mindazt, amit minden korszak szentjei és prófétái láttak és tapasztaltak, de képesek vagytok-e kiválóbb tanúságot tenni, mint a múlt idők szentjeinek és prófétáinak szavai? Amit most nektek adok, az felülmúlja Mózest és meghaladja Dávidot, ezért hasonlóképpen azt kérem, hogy a ti bizonyságtételetek is múlja felül Mózest, és hogy a ti szavaitok legyenek nagyobbak Dávidnál. Százszorosan adok nektek – így azt kérem tőletek is, hogy hasonlóképpen fizessétek vissza Nekem. Tudnotok kell, hogy Én vagyok az, aki életet ad az emberiségnek, és ti vagytok azok, akik életet kaptok Tőlem, és akiknek tanúságot kell tennetek Mellettem. Ez a ti kötelességetek, amelyet Én küldök le rátok, és amelyet meg kell tennetek Értem. Nektek adtam minden dicsőségemet, nektek adtam az életet, amelyet a választott nép, az izráeliták soha nem kaptak meg. A jog szerint tanúságot kell tennetek Rólam, és Nekem kell szentelnetek ifjúságotokat, és életeteket kell adnotok. Bárkiknek is adományozom dicsőségemet, azok tanúságot tesznek Rólam, és életüket adják Értem. Ezt már régóta előre meghatároztam. Az a ti szerencsétek, hogy dicsőségemet nektek adományozom, és a ti kötelességetek, hogy tanúságot tegyetek dicsőségemről. Ha csak azért hinnétek Bennem, hogy áldásokat nyerjetek, akkor munkámnak kevés jelentősége lenne, és nem teljesítenétek kötelességeteket. [...] Amit ti kaptatok, az nem csupán az Én igazságom, az Én utam és az Én életem, hanem Jánosénál is nagyobb látomás és kinyilatkoztatás. Ti sokkal több titkot értettetek meg, és megpillantottátok igazi arcomat is; ti többet fogadtatok el ítéletemből, és többet tudtok igazságos természetemről. És így, bár ti az utolsó napokban születtetek, a felfogásotok a korábbi és a múlté, és a mai dolgokat is megtapasztaltátok, és mindezt személyesen Én tettem. Amit tőletek kérek, az nem túlzás, mert oly sokat adtam nektek, és ti sokat láttatok Bennem. Ezért arra kérlek benneteket, hogy tegyetek tanúságot Értem az elmúlt korok szentjeinek, és ez a szívem egyetlen vágya.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?)

Ami a munkát illeti, az ember azt hiszi, a munka annyit tesz, hogy sürgölődni kell Istenért, mindenhol hirdetni kell az igét, és fel kell áldozni magunkat Érte. Ez a hit helyes ugyan, de túlságosan egyoldalú; Isten nem csupán azt kéri az embertől, hogy sürögjön-forogjon Érte; ezen túlmenően a jelenlegi munka a lélekben való szolgálattal és ellátással kapcsolatos. Sok testvér még a tapasztalás sok-sok éve után sem gondolt soha az Istenért végzett munkára, mert a munka abban a formában, ahogy az ember elképzeli, nem összeegyeztethető azzal, amit Isten kér. Ezért az embert a munka kérdése egyáltalán nem érdekli, és pontosan ez az oka annak, hogy az ember belépése is meglehetősen egyoldalú. Mindannyiótoknak azzal kellene kezdenetek a belépéseteket, hogy Istenért munkálkodtok, hogy jobban át tudjátok élni a tapasztalás minden egyes aspektusát. Ebbe kellene belépnetek. A munka nem azt jelenti, hogy sürgölődünk Istenért, hanem azt, hogy az ember élete és az, amit az ember megél, képes örömet szerezni Istennek. A munka azt jelenti, hogy az emberek Isten iránti hűségük és Istenről való ismeretük felhasználásával bizonyságot tesznek Istenről, valamint szolgálatot tesznek az embereknek. Ez az ember felelőssége, és ez az, amit minden embernek meg kell értenie. Azt mondhatnánk, hogy a belépésetek a munkátok, és hogy az Istenért végzett munka folyamán törekedtek a belépésre. Isten munkájának megtapasztalása nem pusztán azt jelenti, hogy tudjátok, hogyan kell az Ő szavát enni és inni; még fontosabb, hogy tudnotok kell, miként kell bizonyságot tenni Istenről, továbbá képesnek kell lennetek Istent szolgálni, valamint az embernek szolgálatára lenni és gondoskodni róla. Ez munka, de egyúttal a belépésetek is; minden embernek ezt kellene megvalósítania.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (2.))

Annyi mindent tapasztaltál már Isten munkájából, a saját szemeddel láttad és személyesen tapasztaltad meg; amikor a legvégére érsz, nem szabad képtelennek lenned a rád háruló feladat elvégzésére. Ez milyen kár lenne! A jövőben, amikor az evangélium terjed, képesnek kell lenned a saját tudásodról beszélni, és fáradságot nem kímélve tanúskodni mindarról, amit a szívedben megnyertél. Ez az, amit egy teremtett lénynek el kell érnie. Mi Isten munkája ezen szakaszának tényleges jelentősége? Mi annak a hatása, és mennyi valósul meg belőle az emberben? Mit kellene az embereknek tenniük? Amikor majd világosan tudtok beszélni a megtestesült Isten összes munkájáról, amelyet a földre jövetele óta végzett, akkor lesz teljes a bizonyságtételetek. Amikor világosan tudsz beszélni erről az öt dologról: az Ő munkájának jelentőségéről; a tartalmáról; a lényegéről; a természetéről, amit képvisel; és az elveiről, akkor ez bizonyítja, hogy képes vagy bizonyságot tenni Istenről, hogy valóban birtokában vagy a tudásnak. A veletek szemben támasztott követelményeim nem túl magasak, és mindazok számára elérhetőek, akik valódi törekvésben vannak. Ha elhatároztad, hogy Isten egyik tanúja legyél, akkor meg kell értened, hogy Isten mit utál és mit szeret. Sokat tapasztaltál az Ő munkájából; e munka révén meg kell ismerned az Ő természetét, meg kell értened az Ő szándékait és az emberiséggel szemben támasztott követelményeit, és ezt a tudást arra kell használnod, hogy bizonyságot tegyél Róla, és elvégezd kötelességedet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (7.))

Minden teremtett lénynek az a legfőbb dolga, hogy terjessze az evangéliumot, hogy tanúskodjon Isten munkájáról és terjessze azt az egész világon és a föld végső határáig. Ez mindenkinek felelőssége és kötelezettsége, aki elfogadja Isten evangéliumát. Olyasvalami ez, ami a becsületbeli ügyük. Lehetséges, hogy jelenleg nem végzed ezt a kötelességet, vagy távol áll tőled ez a kötelesség, esetleg sosem gondoltál rá, hogy teljesítened kellene ezt a kötelességet. Márpedig tisztán kell ezt látnod a szívedben: ez a kötelesség hozzád tartozik. Nem csupán mások felelőssége, hanem a te felelősséged és a te kötelességed is. Csak azért, mert jelenleg nem vagy kijelölve e kötelesség teljesítésére, ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne közöd hozzá, hogy nem a te dolgod teljesíteni e kötelességet, vagy hogy Isten ne bízott volna meg e kötelesség teljesítésével. Ha fel tud érni eddig a szintig az értelmed, az nem azt jelenti vajon, hogy szívbéli nézőpontod az evangélium terjesztésének kötelességét illetően összhangban van az igazsággal és Isten szándékaival? Amikor a megértésed eléri ezt a szintet, egy napon, miután mind befejeztétek a kezetek ügyében lévő valamennyi munkát, Isten parancsot ad majd, hogy mindenhová szétszórjon és oszlasson benneteket, még a számotokra lebfurcsábbak, legkellemetlenebbnek és legnehezebbeknek tűnő helyekre is. Akkor mit csináltok majd? (Becsületbeli ügynek tekintjük majd, hogy elfogadjuk.) Most ezt mondjátok, de amikor eljön az a nap, lehet, hogy könnyel telik meg a szemetek. Most kell felkészülnötök, mégpedig úgy, hogy el kell jutnotok erre a felismerésre: „Ez az a kor, amelyben születtem. Szerencsés vagyok, hogy elfogadtam Isten utolsó napokban végzett munkáját, és hogy részesülök Isten irányítási tervének munkájában. Ezért abban kell, hogy álljon az életem értéke és jelentősége, hogy minden életerőmet Isten evangéliumi munkája terjesztésének szentelem. Semmi másra nem fogok gondolni.” Megvan bennetek ez a törekvés? (Igen.) Meg kell lennie bennetek ennek a törekvésnek, és el kellett végeznetek ezt a felkészülést és tervezést. Csakis így lehettek igazi teremtett lények, olyan teremtett lények, akiket Isten szeret és akik megfelelőek Neki.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium hirdetése az a kötelesség, amit minden hívő köteles teljesíteni)

Most mindannyian a kötelességetek teljesítésével vagytok elfoglalva, képzitek magatokat, hogy prédikáljatok és bizonyságot tegyetek Isten szaváról, valamint Isten munkájáról az utolsó napokban. Legyen szó filmgyártásról vagy énekek énekléséről, hogy bizonyságot tegyetek Isten mellett, vajon az általatok teljesített kötelességek értékesek a romlott emberiség számára? (Igen.) Miben rejlik az értékük? Az értékük abban rejlik, hogy segítenek az embereknek a helyes útra térni, miután látják ezeket az Isten által kimondott szavakat és igazságokat, és segítenek az embereknek megérteni, hogy ők a teremtett lények közé tartoznak, és a Teremtő elé kell járulniuk. Sokan nem képesek átlátni sok eléjük táruló dolgon, illetve felfogni azokat. Tehetetlennek érzik magukat, értelmetlennek és üresnek az életet, és nincs lelki táplálékuk. Mi a forrása mindezeknek? A válasz mindezekre Isten szavában rejlik. Az évek során, mióta hisztek Istenben, sokat olvastatok a szavából, és megértettetek bizonyos számú igazságot, így hát az általatok végzendő kötelesség Isten szavának felhasználása az emberek megvilágosítására, valamint téves gondolataik és nézeteik megoldására, lehetővé téve számukra, hogy megértsék az igazságot Isten szaván belül, valamint hogy átlássanak a világ sötétségén és gonoszságán, továbbá segítve nekik az igaz utat keresni, rátalálni a Teremtőre, meghallani Isten hangját és olvasni az Ő szavait. Ez lehetővé fogja tenni számukra, hogy megértsenek néhány igazságot, és meglássák az üdvösség Isten által végzett munkáját, hogy Őhozzá fordulhassanak és elfogadják az Ő munkáját. Pontosan ez az a kötelesség, amelyet végeznetek kell. A szívetekben mindannyian tudjátok, hány igazságot értettetek meg, és hány problémát oldottatok meg, amióta eljutottatok oda, hogy higgyetek Istenben. Mostanában a vallásos emberek és a nem hívők között is sokan vannak, akik az igaz utat és a Szabadítót keresik. Nem tudják a választ bizonyos kérdésekre, például: miért élnek és halnak meg az emberek, mi az ember életének az értéke és az értelme, illetve honnan jönnek és hová mennek az emberek. Arra várnak, hogy prédikáljátok az evangéliumot és bizonyságot tegyetek Isten mellett, valamint a Teremtő elé vezessétek őket – ezért oly jelentőségteljesek az általatok most végzett kötelességek. Egyfelől te magad megtapasztalod Isten munkáját, másfelől pedig bizonyságot is teszel másoknak Isten munkájáról. Minél inkább megtapasztaljátok ezt, annál több igazságot kell megértenetek és felszerelkeznetek azokkal, és annál több munkát kell majd elvégeznetek. Ez kiváló lehetőség arra, hogy Isten tökéletesítse az embereket. Imádkozzatok Istenhez és tekintsetek Istenre, bármilyen nehézségekkel találkoztok a kötelességetek végzésekor; ha mindenki többet olvassa Isten szavát és keresi együtt az igazságot, akkor nincs olyan probléma, amelyet ne lehetne megoldani. Sok igazság van Isten szavában, amelyeket meg kell értenetek, ezért gyakran elmélkedjetek és beszélgessetek róluk, és akkor rendelkezni fogtok a Szentlélek megvilágosításával és megvilágításával. Nincs olyan probléma, amely ne lenne megoldható azáltal, hogy Istenre hagyatkoztok, és ebben hittel kell rendelkeznetek.

Miután Isten megteremtette ezt az emberiséget, irányítási tervet készített. Az elmúlt néhány ezer évben ez az emberiség semmilyen lényegi felelősséget vagy arra irányuló megbízatást sem vállalt fel, hogy bizonyságot tegyen a Teremtő mellett, és az Isten által az emberiség között végzett munka viszonylag rejtett és egyszerű volt. Az utolsó napokban azonban már nem ugyanolyanok a dolgok. A Teremtő elkezdett szavakat mondani. Oly sok igazságot kifejezésre juttatott, és feltárta irányítási tervének misztériumait, azonban a romlott emberiség nehéz felfogású és kába. Az emberek látnak, de nem tudnak, és hallanak, de nem értenek, mintha megkövéredett volna a szívük. Vagyis mindannyian hatalmas felelősséget hordoztok! Mi olyan hatalmas benne? Ezen Isten által kifejezésre juttatott szavak és igazságok terjesztése mellett, még ennél is fontosabb az, hogy minden egyes teremtett emberi lénynek bizonyságot tegyetek a Teremtő mellett, és ezeket a teremtett emberi lényeket, akik hallották Isten evangéliumát, a Teremtő elé hozzátok, hogy felfoghassák annak jelentőségét, hogy Isten megteremtette az emberiséget, és megértsék azt, hogy teremtett emberi lényekként vissza kell térniük a Teremtő elé, meghallgatni, amit Ő mond, és elfogadni az Őáltala kifejezésre juttatott összes igazságot. Így vethető alá az összes emberi lény a Teremtő szuverenitásának és intézkedéseinek. Vajon lehetséges ezen eredmények elérése mindössze pár rész felolvasásával Isten szavából? Vagy csupán néhány ének megtanulásával? Vagy a munka csupán egyetlen aspektusának az elvégzésével? Nem. Ha jól akarjátok végezni a kötelességeiteket, akkor különböző módszereket felhasználva és más-más formában kell bizonyságot tennetek a Teremtő cselekedetei, valamint az Ő szuverenitása és intézkedései mellett. Ily módon több embert tudtok majd a Teremtő elé hozni, és segíteni nekik elfogadni az Ő szuverenitását és intézkedéseit, valamint alávetni magukat ezeknek. Vajon nem nagy felelősség ez? (De igen.) Akkor hát milyen hozzáállást vegyetek fel a kötelességeitek vonatkozásában? Rendben van az, ha valaki zavaros fejű? Rendben van az, ha nem akarja észrevenni a dolgokat? Rendben van az, ha lagymatagon és felületesen tesz meg dolgokat? Ha halogat és alkalomszerűen lát neki dolgoknak? (Nem.) Mi hát a teendőtök? (Az, hogy szívvel-lélekkel elköteleződjünk.) Kötelezzétek el magatokat szívvel-lélekkel, felhasználva minden cseppnyi energiátokat, tapasztalatotokat és éleslátásotokat. A nem hívők nem értik, mi az ember által az életében megtehető legjelentőségteljesebb dolog, de ti némileg értitek ezt, nemde? (Igen.) Annak elfogadása, amit Isten rátok bízott, és a saját küldetésetek teljesítése – ezek a legfontosabb dolgok. Az általatok most végzett kötelességek értékesek! Lehet, hogy most nem látod az eredményeket, és lehet, hogy éppen most nem érnek nagy hatások miattuk, azonban nemsokára gyümölcsöt teremnek. Hosszú távon, ha jól lesz elvégezve ez a munka, akkor az emberiséghez való hozzájárulását lehetetlen lesz pénzzel mérni. Az ilyen tényleges bizonyságok bármi másnál becsesebbek és értékesebbek, és az egész örökkévalóságon át megmaradnak. Ezek minden Istent követő ember jótettei, és érdemes emlékezni rájuk. Az ember életében az Istenbe vetett hiten, az igazságra való törekvésen, valamint teremtett lényként a kötelessége megfelelő végzésén kívül minden üres, és nem érdemes emlékezni rá. Vigyél bár véghez eget rengető hőstetteket; menj bár el a Holdra és vissza; tegyél bár az emberiség javára váló vagy annak segítő tudományos felfedezéseket, ezek mind hiábavalóak és elmúlnak. Mi az egyetlen dolog, ami nem fog elmúlni? (Isten szava.) Csakis Isten szava, az Istenről tett bizonyság, a Teremtőről tanúságot tevő bizonyságtételek és munkálatok, valamint az emberek jótettei azok, amelyek nem fognak elmúlni. Ezek a dolgok örökké megmaradnak, és rendkívül értékesek. Vessétek hát le az összes megkötéseteket, vigyétek véghez ezt a hatalmas vállalkozást, és ne engedjétek, hogy bárki, bármilyen esemény vagy bármely dolog korlátozzon benneteket; őszintén áldozzátok fel magatokat Istenért, és tegyétek bele minden energiátokat, illetve erőfeszítéseteket a kötelességeitek végrehajtásába. Ez az a dolog, amit Isten a leginkább megáld, és ez minden mennyiségű szenvedést megér!

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az élet értéke csak a teremtett lény kötelességének jó végrehajtásában rejlik)

Ha elismered, hogy teremtett lény vagy, akkor fel kell készülnöd arra, hogy szenvedj és megfizesd az árat azért, hogy teljesítsd az evangélium terjesztésére vonatkozó kötelezettségedet és hogy megfelelően teljesítsd a kötelességedet. Az ár lehet valamilyen fizikai betegség vagy nehézség elszenvedése, vagy a nagy vörös sárkány üldöztetésének elszenvedése, vagy a világi emberek félreértésének elszenvedése, valamint a megpróbáltatások, amelyeken az ember az evangélium terjesztése során keresztülmegy: eladva, megverve és szidva, elítélve – még az is lehet, hogy megrohannak és halálos veszélybe sodornak. Lehetséges, hogy az evangélium terjesztése során meghalsz, mielőtt Isten munkája befejeződne, és nem éred meg Isten dicsőségének napját. Erre fel kell készülnötök. Ez nem kell, hogy megijesszen benneteket; ez tény. Most, hogy ezt világossá tettem, és megértettétek, ha még mindig megvan bennetek ez a törekvés, és biztosak vagytok benne, hogy ez nem fog megváltozni, és hűségesek maradtok mindhalálig, ez azt bizonyítja, hogy rendelkeztek egy bizonyos érettséggel. Ne feltételezd, hogy e vallásszabadságot és emberi jogokat élvező, tengerentúli nemzetek között veszélytelen lesz az evangélium terjesztése, és hogy minden simán megy majd, amit teszel, hogy mindenen ott lesz Isten áldása, és mindent Isten nagy ereje és hatalma kísér majd. Ezek emberi elképzelések és képzelgések csupán. A farizeusok is hittek Istenben, mégis fogták és keresztre feszítették a megtestesült Istent. Milyen rossz dolgokat képes vajon tenni a jelenlegi vallásos világ a megtestesült Istennel? Olyan sok rossz dolgot tettek már – megítélték Istent, kárhoztatták Istent, káromolták Istent –, hogy nincs olyan rossz dolog, amire ne lennének képesek. Ne feledd, hogy azok, akik fogták és keresztre feszítették az Úr Jézust, hívők voltak. Csak nekik volt lehetőségük ilyesmit tenni. A nem hívők nem törődtek efféle dolgokkal. Ezek a hívők voltak azok, akik összejátszottak a kormánnyal azért, hogy fogják és keresztre feszítsék az Úr Jézust. Azonkívül, hogyan haltak meg az Úr Jézus tanítványai? A tanítványok közül voltak olyanok, akiket megköveztek, ló mögött húztak, fejjel lefelé megfeszítettek, öt lóval szétszaggattak – a legkülönbözőbb halálnemek érték őket. Mi okból haltak meg? Vajon törvényesen végezték ki őket a bűntetteik miatt? Nem. Az Úr evangéliumát terjesztették, de a világi emberek azt nem fogadták el, és helyette kárhoztatták, megverték, szidalmazták, sőt halálba küldték őket – így jutottak vértanúságra. Ne arról beszéljünk, hogy végül mi lett a sorsa ama mártíroknak, vagy hogy Isten miként határozta meg a viselkedésüket, hanem ezt kérdezzük meg: amikor elérkezett számukra a vég, vajon az emberi elképzeléseknek megfelelően fejezték be az életüket? (Nem.) Az emberi elképzelések szemszögéből nézve óriási árat fizettek Isten munkájának terjesztéséért, de végül megölte őket a Sátán. Ez nincs összhangban az emberi elképzelésekkel, pedig pontosan ez történt velük. Ez volt az, amit Isten megengedett. Milyen igazságot lehet keresni ebben? Isten átka és kárhoztatása, vagy az Ő terve és áldása volt-e az, hogy engedte őket így meghalni? Egyik sem. Akkor mi volt? Az emberek most sajgó szívvel gondolnak vissza halálukra, de akkor így történtek a dolgok. Mivel magyarázható, hogy így haltak meg, akik hittek Istenben? Amikor szóba kerül ez a téma, beleképzelitek magatokat a helyükbe, szomorú-e ezért a szívetek, és éreztek-e rejtett fájdalmat? Ezt gondoljátok: „Ezek az emberek Isten evangéliuma terjesztésére vonatkozó kötelességüket tették és jó embereknek kell tekinteni őket, akkor hogy juthatott nekik ilyen vég és ilyen sors?” Valójában a testük halt meg és hunyt el így; így távoztak az emberi világból, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanez volt a sorsuk is. Nem számít, mi volt a haláluk és a távozásuk módja, vagy hogy az miként történt, Isten nem így határozta meg ezeknek az életeknek, ezeknek a teremtett lényeknek a végső sorsát. Ezt világosan kell látnod. Éppen ellenkezőleg: ők pontosan azokon a halálnemeken keresztül kárhoztatták a világot és tanúskodtak Isten cselekedetei mellett. Ezek a teremtett lények a mindennél drágább életüket – életük utolsó pillanatát – használták, hogy Isten cselekedetei mellett tanúskodjanak, Isten nagy ereje mellett tegyenek bizonyságot, és hogy kihirdessék a Sátán és a világ felé, hogy Isten cselekedetei igazak, hogy az Úr Jézus Isten, hogy Ő az Úr és Isten megtestesült teste. Életük utolsó pillanatáig sohasem tagadták meg az Úr Jézus nevét. Vajon ez nem az e világ fölötti ítélet egyik formája volt? Arra használták az életüket, hogy kihirdessék a világnak és megerősítsék az emberi lények előtt, hogy az Úr Jézus az Úr, hogy az Úr Jézus Krisztus, hogy Ő Isten megtestesülése, hogy az egész emberiség megváltásáért végzett munkája révén maradhat fenn ez az emberiség – ez a tény örökre változhatatlan. Akik vértanúvá lettek az Úr Jézus evangéliumának terjesztése miatt, vajon milyen mértékig hajtották végre a kötelességüket? A maximális mértékig? Miben nyilvánult meg a maximális mérték? (Az életüket áldozták.) Így van, az életükkel fizették meg az árat. A család, a vagyon és a földi élettel járó anyagiak mind külsőségek; az élet az egyetlen dolog, amely az ember énjével kapcsolatos. Minden élő ember számára az élet a leginkább megbecsülésre méltó és legértékesebb dolog, és ezek az emberek tulajdonképpen képesek voltak a legdrágább kincsüket – az életüket – felajánlani azért, hogy megerősítsék és tanúsítsák Isten emberiség iránti szeretetét. Egészen a haláluk napjáig nem tagadták meg Isten nevét, sem Isten munkáját, és arra használták életük utolsó pillanatait, hogy tanúságot tegyenek e tény létezése mellett – vajon nem ez a tanúságtétel legmagasabb rendű formája? Ez a legjobb módja a kötelesség végzésének; ez az ember kötelezettségének teljesítése. Ezek az emberek akkor sem fordítottak hátat a felelősségüknek, amikor a Sátán fenyegette és rettegésben tartotta őket – még akkor sem, amikor végül az életükkel fizettette meg velük az árat. Ez az, amikor az ember maximálisan teljesíti a kötelességét. Hogy mit értek ez alatt? Azt, hogy ti is ugyanilyen módon tanúskodjatok Isten mellett és terjesszétek evangéliumát? Nem feltétlenül kell így tenned, de azt meg kell értened, hogy ez a te felelősséged, hogy ha Isten úgy látja szükségesnek, úgy kell elfogadnod, mint amit elkerülhetetlen kötelességed elvégezni. Ma félelem és aggodalom van az emberekben, de mi célt szolgálnak ezek az érzések? Ha Isten nem látja szükségét, hogy így cselekedj, akkor mi haszna aggódni miatta? Ha pedig Isten szükségesnek látja, hogy így tégy, akkor nem szabad kibújnod a felelősség alól, vagy nemet mondanod rá. Akkor proaktív módon együtt kell működnöd, és aggodalom nélkül el kell fogadnod. Nem számít, hogy hal meg az ember, de nem szabad a Sátán előtt meghalnia, és ne a Sátán kezében haljon meg. Ha meg kell halnia az embernek, Isten kezében haljon meg. Az emberek Istentől jönnek, és Istenhez térnek vissza – ilyen józan ésszel és hozzáállással kell bírnia egy teremtett lénynek. Ez az a végső igazság, amelyet meg kell értenie az embernek az evangélium terjesztése és a kötelességének teljesítése során – az életével kell fizetnie az arról szóló evangélium terjesztéséért és az amellett való tanúságtételért, hogy a megtestesült Isten elvégzi a munkáját és megmenti az emberiséget. Ha ez a törekvés él benned, ha képes vagy ily módon tanúságot tenni, az csodálatos. Ha még mindig nincs ilyen törekvésed, akkor legalább az előtted álló felelősséget és kötelességet teljesítsd megfelelően, a többit pedig bízd Istenre! Akkor, ahogy telnek a hónapok és az évek, te pedig egyre tapasztaltabb és idősebb leszel, és mind mélyebben megérted az igazságot, talán felismered majd, hogy kötelességed és felelősséged felajánlani az életedet Isten evangéliumának munkájára egészen életed utolsó pillanatáig.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium hirdetése az a kötelesség, amit minden hívő köteles teljesíteni)

Valaki, aki sok éven át hitt Istenben életbe való belépés nélkül, aki nem tud beszélni a tapasztalaton alapuló bizonyságtételéről, még kevésbé tud tanúskodni Isten mellett, aki senkinek sem tudja sikeresen terjeszteni az evangéliumot – az méltatlan arra, hogy Isten tanújának nevezzék. Tehát valaki, aki csekély érettségű, és nincs életbe való belépése, soha nem tud tanúskodni Isten mellett. A hallgatólagos következtetés az, hogy az ilyen ember nem él Isten jelenlétében. Ha nem élsz Isten jelenlétében, nincs életbe való belépésed, és nem vagy Isten tanúja, akkor vajon el fog-e téged ismerni az Ő követőjeként? Nem fog. Isten lehetőséget adott neked, hogy megtedd a kötelességedet, és te hajlandó vagy megtenni, de a viselkedésedből látta, hogy nem tudsz tanúskodni Mellette, még akkor sem, ha oly sokáig hittél Benne. Nemcsak, hogy nincs valódi tapasztalati tudásod, hanem még az elképzeléseid és a képzelődéseid szerint is élsz, nem rendelkezel az igazságvalósággal, és nem élsz Isten jelenlétében. [...] Ha azt akarod, hogy Isten elfogadjon téged az Ő követőjeként, akkor először az életbe való belépésre kell összpontosítanod. Azzal kell kezdened, hogy megérted önmagad, képes vagy megszabadulni romlott beállítottságodtól, eléred azt a képességet, hogy kitarts a kötelességed mellett, és kötelességedet jól végzed Isten követelményei szerint – ez a legfontosabb. Az összpontosítás az életbe való belépésre azt a célt szolgálja, hogy jól tedd a kötelességed, alapvetően erről szól ez az egész. A törekvést az életbe való belépésre a kötelességed teljesítésével kell kezdened, és az életbe való belépéstől kezdve apránként kell megértened és elnyerned az igazságot, amíg el nem jutsz arra a pontra, ahol már van érettséged, ahol az életed fokozatosan növekszik, és valós tapasztalataid vannak az igazsággal kapcsolatban. Ez után a gyakorlás mindenféle elvét kell elsajátítanod, hogy képes legyél tenni a kötelességed anélkül, hogy bármilyen személy, esemény vagy dolog korlátozna vagy megzavarna. Így fokozatosan Isten jelenlétében fogsz élni. Nem fog megzavarni semmilyen személy, esemény vagy dolog, és megtapasztalod az igazságot. Amint egyre bőségesebb tapasztalataid lesznek, egyre inkább képes leszel tanúskodni Isten mellett, és amint egyre inkább képes leszel tanúskodni Isten mellett, fokozatosan hasznos emberré válsz. Amikor hasznos emberré válsz, képes leszel elfogadható színvonalon tenni a kötelességedet Isten házában, képes leszel megállni egy teremtett lény helyét, és alávetni magad Isten intézkedéseinek és vezénylésének, és képes leszel szilárdan helytállni. Csak az ilyen ember elfogadható teremtett lény, aki magáénak mondhatja Isten helyeslését. Ekkor méltó leszel mindarra, amit Isten neked adott.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Bár a hitetek nagyon őszinte, egyikőtök sem képes teljes leírást adni Rólam, senki sem tud teljes tanúságot tenni az összes tényről, amit láttok. Gondoljatok bele: ma a legtöbben közületek elhanyagolják kötelességeiket, helyette a testet hajszolják, a testet elégítik ki, és mohón élvezik a test örömeit. Kevés igazsággal rendelkeztek. Hogyan tudtok hát tanúságot tenni mindarról, amit láttatok? Valóban bíztok abban, hogy a tanúim lehettek? Ha eljön a nap, amikor nem tudsz tanúságot tenni mindarról, amit ma láttál, akkor elveszíted a teremtett lények funkcióját, és létezésednek nem lesz semmi értelme. Méltatlan leszel arra, hogy ember légy. Azt is mondhatnánk, hogy nem leszel ember! Mérhetetlen munkát végeztem rajtatok, de mivel jelenleg semmit sem tanulsz, semmit sem tudsz, és eredménytelen a munkád, amikor eljön az idő, hogy kiterjesszem a munkámat, te csak bámulni fogsz kifejezéstelen tekintettel, szótlanul és teljesen haszontalanul. Vajon nem bűnösként fogsz majd bevonulni a történelembe? Amikor eljön az idő, vajon nem fogod a legmélyebb megbánást érezni? Nem fogsz apátiába süllyedni? Minden mai munkámat nem tétlenség okán és unalomból végzem, hanem azért, hogy megalapozzam jövőbeli munkámat. Nem arról van szó, hogy zsákutcába jutottam, és valami újjal kell előállnom. Meg kellene értened a munkámat; ezt nem egy utcán játszó gyermek végzi, hanem én végzem Atyám képviseletében. Tudnotok kell, hogy mindezt nem Én magam teszem, hanem inkább Atyámat képviselem. A ti szerepetek mindeközben szigorúan az, hogy kövessetek, engedelmeskedjetek, változzatok és tanúságot tegyetek. Azt kell megértenetek, hogy miért kellene hinnetek Bennem; ez a legfontosabb kérdés, amit mindannyiótoknak meg kell értenetek. Atyám, az Ő dicsőségére, mindnyájatokat számomra rendelt attól a pillanattól fogva, hogy megteremtette a világot. Az Én munkámért és az Ő dicsőségéért választott titeket. Atyám miatt hisztek bennem; Atyám eleve elrendelése miatt követtek engem. Mindez nem a ti saját választásotok. Még fontosabb, hogy megértsétek, hogy ti vagytok azok, akiket Atyám azzal a céllal ajándékozott Nekem, hogy tanúságot tegyetek Rólam. Mivel Ő adott titeket nekem, azokon az utakon kell haladnotok, amelyeket én adok nektek, valamint azokat az utakat és szavakat kell követnetek, amelyeket én tanítok nektek, mert kötelességetek az Én utamon haladnotok. Ez a belém vetett hitetek eredendő célja. Ezért mondom nektek: ti csupán emberek vagytok, akiket Atyám Nekem ajándékozott, hogy az én módszereimhez tartsátok magatokat. Ti azonban csak hisztek Bennem; nem vagytok az enyémek, mert nem az izráelita családhoz tartoztok, hanem az ősi kígyó fajtájából származtok. Csak annyit kérek tőletek, hogy tegyetek értem tanúságot, de ma az én utamat kell követnetek. Mindez a jövőbeli tanúságtételt szolgálja. Ha olyan emberként ténykedtek, akik csupán hallgatnak az Én módszereimre, akkor értéktelenek lesztek, és elveszik annak a jelentősége, hogy Atyám nekem ajándékozott titeket. Ragaszkodom hozzá, hogy elmondjam nektek: Az Én utamat kell követnetek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mi a te megértésed Istenről?)

Most már tényleg tudod, hogy miért hiszel Bennem? Valóban ismered munkám célját és jelentőségét? Valóban ismered a kötelességedet? Valóban ismered az Én tanúságtételemet? Ha csupán hiszel Bennem, de dicsőségemnek vagy tanúságtételemnek semmi jele nincs benned, akkor már régen kiiktattalak. Ami pedig azokat illeti, akik mindent tudnak, ők még inkább szálkák a szememben, és a házamban nem többek, mint akadályok az utamban, ők olyan konkolyok, melyeket teljesen ki kell rostálni a munkámban, nincs hasznuk, értéktelenek, és Én már rég utálom őket. Gyakran sújtja haragom mindazokat, akik megfosztattak a bizonyságtételtől, és soha nem kerüli el őket a vesszőm. Már régóta átadtam őket a gonosz kezébe; megfosztattak áldásaimtól. Amikor eljön a nap, fenyítésük még a bolond asszonyokénál is súlyosabb lesz. Ma csak azt a munkát végzem, amit kötelességem elvégezni; az összes búzát kötegekbe fogom kötni, együtt azokkal a konkolyokkal. Ez az Én munkám ma. Azok a konkolyok mind ki lesznek rostálva a rostálásom során, aztán a búzaszemek a raktárba lesznek gyűjtve, és azok a konkolyok, amelyek ki lettek rostálva, a tűzbe lesznek vetve, hogy porrá égjenek. Az Én munkám most csupán annyi, hogy minden embert kötegbe kössek, vagyis teljesen meghódítsam őket. Azután kezdem el a rostálást, hogy felfedjem minden ember végét. És így tudnod kell, hogyan kellene most megfelelned Nekem, és hogyan kell a helyes útra lépned a Belém vetett hitedben. Amire most vágyom, az a hűséged és alávetettséged, a szereteted és bizonyságtételed. Még ha ebben a pillanatban nem is tudod, hogy mi a bizonyságtétel vagy mi a szeretet, akkor is hozd Elém mindenedet, és add át Nekem az egyetlen kincsedet, amid van: a hűségedet és az alávetettségedet. Tudnod kell, hogy a tanúságtétel arról, hogy legyőzöm a Sátánt, az ember hűségében és alávetettségében rejlik, ahogyan a tanúságtétele annak is, hogy teljesen meghódítom az embert. A Belém vetett hited kötelessége, hogy tanúságot tegyél Rólam, hogy hűséges legyél Hozzám és senki máshoz, és hogy mindvégig engedelmes legyél.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Az Isten melletti tanúságtétel igazi kötelességvégzés