Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az ember állapotával és Istennel szembeni hozzáállásával szembesülve Isten új munkát végzett, lehetővé téve az ember számára, hogy mind az Ő ismeretével és a Neki való alávetettséggel, mind szeretettel és bizonysággal rendelkezzen. Ezért az embernek meg kell tapasztalnia Isten finomítását, ahogyan az Ő ítéletét és a metszést is, amelyek nélkül az ember sosem ismerné meg Istent, és sosem lenne képes igazán szeretni és tanúságot tenni Róla. Az ember Isten általi finomítása nem csupán egy egyoldalú hatásért, hanem egy sokrétű eredményért történik. Ezért Isten azokban végzi el a finomítás munkáját, akik hajlandóak az igazságot keresni, azért, hogy elhatározásukat és szeretetüket Isten tegye tökéletessé. Azok számára, akik hajlandóak az igazságot keresni és akik sóvárognak Isten után, semmi sem jelentőségteljesebb vagy nagyobb segítség, mint az efféle finomítás. Az ember nem oly könnyen érti meg vagy fogja fel Isten természetét, hiszen Isten végül is Isten. Végső soron lehetetlen, hogy Istennek az emberrel azonos természete legyen, így aztán az ember nem könnyen érti meg az Ő természetét. Az ember nem rendelkezik eredendően az igazsággal, és azok, akiket a Sátán megrontott, nem könnyen fogják fel; az ember nélkülözi az igazságot és az elhatározást, hogy gyakorlatba ültesse azt, és ha nem szenved, és nem finomítják vagy ítélik meg, akkor ez az elhatározás sosem válik tökéletessé. A finomítás mindenki számára gyötrelmes, és nagyon nehéz elfogadni – ugyanakkor Isten a finomítás során teszi világossá igazságos természetét az ember előtt, és hozza nyilvánosságra az emberrel szemben támasztott követelményeit, valamint nyújt több megvilágosítást és több gyakorlati metszést. A tények és az igazság összevetése révén az ember nagyobb tudást nyer önmagáról és az igazságról, és nagyobb megértést Isten szándékairól, ezzel lehetővé téve az ember számára, hogy Isten iránti szeretete igazabb és tisztább legyen. Ilyen céllal végzi Isten a finomítás munkáját. Isten emberben végzett összes munkájának megvan a maga célja és jelentősége; Isten nem végez értelmetlen munkát, vagy olyat, ami nem szolgálja az ember javát. A finomítás nem jelenti az emberek eltávolítását Isten elől, sem pokolbéli elpusztításukat. Ehelyett az ember beállítottságának megváltoztatását jelenti a finomítás során, szándékainak, régi nézeteinek, Isten iránti szeretetének és egész életének megváltoztatását. A finomítás az ember gyakorlati próbatétele és a gyakorlati kiképzés egy formája, és az ember szeretete csak a finomítás során töltheti be eredendő funkcióját.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Amikor Isten az ember finomításán munkálkodik, az ember szenved. Minél nagyobb mértékű az ember finomítása, annál inkább lesz istenszerető szíve, és annál jobban megnyilatkozik benne Isten hatalma. Ezzel szemben minél kisebb mértékű finomításban részesül egy ember, annál kevésbé lesz istenszerető szíve, és annál kevésbé fog benne megnyilatkozni Isten hatalma. Minél nagyobb mértékű az ilyen ember finomítása és fájdalma, minél több kínt él át, annál mélyebb lesz az Isten iránti szeretete, annál őszintébb lesz az Istenbe vetett hite, és annál mélyrehatóbb lesz az Istenről való tudása. Tapasztalataid során látni fogod, hogy azok az emberek, akik nagyon szenvednek, miközben átesnek a finomításon, akiket sokszor megmetszenek, és sokat fegyelmezik őket, azoknak mély az Isten iránti szeretete, valamint mélyebb és áthatóbb az Istenről való tudása. Azok pedig, akik nem tapasztalták meg, hogy megmetszik őket, csak felületes tudással rendelkeznek. Ők csak annyit tudnak mondani: „Isten olyan jóságos, kegyelmet ad az embereknek, hogy élvezhessék Őt.” Ha az emberek megtapasztalták, hogy megmetszik és fegyelmezik őket, akkor tudnak beszélni Isten valódi ismeretéről. Tehát minél csodálatosabb Isten munkája az emberben, annál értékesebb és jelentősebb. Minél áthatolhatatlanabb számodra, és minél összeegyeztethetetlenebb a te elképzeléseiddel, annál inkább képes Isten munkája meghódítani téged, megnyerni téged és tökéletessé tenni téged. Milyen nagyszerű Isten munkájának a jelentősége! Ha Isten nem ilyen módon finomítaná az embert, ha nem e módszer szerint dolgozna, akkor munkája eredménytelen és jelentőség nélküli lenne. A múltban azt mondták, hogy Isten kiválasztja és megnyeri ezt a csoportot, és teljessé teszi őket az utolsó napokban; ennek rendkívüli jelentősége van. Minél nagyobb munkát végez bennetek, annál mélyebb és tisztább lesz az Isten iránti szeretetetek. Minél nagyobb Isten munkája, annál inkább képes az ember megragadni valamit az Ő bölcsességéből, és annál mélyebb az ember tudása Őróla. Az utolsó napokban véget ér Isten hatezer éves irányítási terve. Valóban könnyen véget érhet? Ha egyszer meghódítja az emberiséget, vége lesz a munkájának? Lehet ez ilyen egyszerű? Az emberek valóban azt képzelik, hogy ez ilyen egyszerű, de amit Isten tesz, az nem ilyen egyszerű. Nem számít, hogy Isten munkájának melyik részét említed, az ember számára mind kifürkészhetetlen. Ha képes lennél kifürkészni, akkor Isten munkájának nem lenne jelentősége vagy értéke. Az Isten által végzett munka kifürkészhetetlen; teljesen ellentétes az elképzeléseiddel, és minél összeegyeztethetetlenebb az elképzeléseiddel, annál inkább azt mutatja, hogy Isten munkája értelmes; ha összeegyeztethető lenne az elképzeléseiddel, akkor értelmetlen lenne. Ma úgy érzed, hogy Isten munkája annyira csodálatos, és minél csodálatosabbnak érzed, annál inkább érzed, hogy Isten kifürkészhetetlen, és látod, hogy milyen nagyszerűek Isten tettei. Ha csak valami felszínes, felületes munkát végezne az ember meghódítására, és utána nem tenne semmi mást, akkor az ember képtelen lenne meglátni Isten munkájának jelentőségét. Bár most egy kicsi finomításban részesülsz, ez nagy előnyt jelent az életben való növekedésed szempontjából; ezért a lehető legnagyobb szükség van arra, hogy ilyen nehézségeken menj keresztül. Ma egy kicsi finomításban részesülsz, de azután valóban képes leszel meglátni Isten tetteit, és végül azt fogod mondani: „Isten tettei olyan csodálatosak!” Ezek a szavak lesznek a szívedben. Miután egy ideig megtapasztalták az Isten általi finomítást (a szolgálattevők próbatételét és a fenyítés idejét), néhányan végül azt mondták: „Igazán nehéz Istenben hinni!” Az a tény, hogy az „igazán nehéz” kifejezést használták, azt mutatja, hogy Isten tettei kifürkészhetetlenek, és Isten munkája nagy jelentőséggel és értékkel bír, továbbá az Ő munkája rendkívül méltó arra, hogy az ember becsben tartsa. Ha neked a legcsekélyebb tudásod sem lenne, miután Én annyi munkát végeztem, akkor is értékes lenne a munkám? Ez azt mondatná veled: „Isten szolgálata tényleg nehéz, Isten tettei olyan csodálatosak, és Isten valóban bölcs! Isten olyan szeretetreméltó!” Ha egy bizonyos tapasztalási időszak átélése után képes vagy ilyen szavakat mondani, akkor az azt bizonyítja, hogy elnyerted Isten munkáját magadban.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Az emberek milyen belső állapotát célozzák meg a próbatételek? Az emberekben rejlő lázadó beállítottságra irányulnak, amely képtelen megfelelni Istennek. Sok tisztátalanság és sok képmutatás van az emberekben, ezért Isten próbatételeknek veti alá az embereket, hogy megtisztítsa őket. De ha ma képes vagy megfelelni Istennek, akkor a jövőbeli próbatételek számodra a tökéletesítést jelentik. Ha ma nem vagy képes megfelelni Istennek, akkor a jövőbeli próbatételek megkísértenek, te pedig akaratlanul is elbuksz, és abban az időben nem fogsz tudni segíteni magadon, mert nem tudsz lépést tartani Isten munkájával, és nem rendelkezel valódi érettséggel. Ezért, ha arra vágysz, hogy képes légy szilárdan állni a jövőben, jobban megfelelni Istennek és mindvégig követni Őt, ennek erős alapját ma kell megvetned. Meg kell felelned Istennek azáltal, hogy mindenben átülteted az igazságot a gyakorlatba, és tekintettel vagy az Ő szándékaira. Ha mindig ezt gyakorlod, meglesz benned az alap, és Isten olyan szívet serkent benned, amely szereti Őt, és Ő hitet ad neked. Egy napon, amikor igazán elér téged egy megpróbáltatás, meglehet, hogy elszenvedsz némi fájdalmat, egy bizonyos fokig szomorúnak érzed magad, és megsemmisítő gyászt élsz át, mintha meghaltál volna – de az Isten iránti szereteted nem fog változni, sőt még jobban elmélyül. Ilyenek Isten áldásai. Ha képes vagy alávetett szívvel elfogadni mindazt, amit ma Isten mond és tesz, akkor Isten biztosan megáld téged, és így olyasvalaki leszel, akit Isten megáld, és aki részesül abban, amit Ő megígért. Ha ma nem gyakorlod ezt, akkor egy nap, amikor megpróbáltatás ér, nem lesz benned hit és szerető szív, és abban az időben a próbatétel kísértéssé válik; le fogsz zuhanni a Sátán kísértése közepette, és nem lesz módod a megmenekülésre. Ma talán képes vagy szilárdan állni, amikor egy csekély próbatétel utolér, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha egy nap komolyabb megpróbáltatással nézel szembe, szilárdan állva tudsz majd maradni. Egyes emberek önhittek, és azt hiszik, máris majdnem tökéletesek. Ha ilyenkor nem hatolsz mélyebbre, és önelégült maradsz, akkor veszélyben leszel. Ma Isten nem a nagyobb próbatételek munkáját végzi, és úgy tűnik, minden rendben van, de amikor Isten próbára tesz téged, fel fogod fedezni, hogy túlságosan hiányos vagy, mert érettséged túl csekély, és képtelen vagy nagy próbatételeket kiállni. Ha olyan maradsz, amilyen vagy, és a tehetetlenség állapotában vagy, akkor, amikor eljönnek a próbatételek, el fogsz bukni. Gyakran bele kell gondolnotok, milyen csekély az érettségetek; csak így haladhattok előre. Ha csak a próbatételek idején látjátok meg, hogy érettségetek oly csekély, hogy akaraterőtök oly gyenge, hogy túl kevés bennetek a valóságos, és hogy nem vagytok megfelelőek Isten szándékainak – ha csak akkor ébredtek rá minderre, akkor már túl késő lesz.

Ha nem ismered Isten természetét, akkor elkerülhetetlen a bukásod a próbatételek idején, mert nem vagy tisztában azzal, hogyan teszi Isten tökéletessé az embereket, milyen eszközökkel teszi őket tökéletessé, és amikor Isten próbatételei rád köszöntenek, és nem felelnek meg az elképzeléseidnek, nem leszel képes szilárdan állni. Isten igaz szeretete az Ő teljes természete, és amikor Isten teljes természete megmutatkozik az embereknek, mit jelent az a te tested számára? Amikor Isten igazságos természete megmutatkozik az embereknek, a testük elkerülhetetlenül nagy fájdalmat fog elszenvedni. Ha nem szenveded el ezt a fájdalmat, akkor nem vagy Isten által tökéletessé tehető, és nem leszel képes igaz szeretetet szentelni Istennek. Ha Isten tökéletessé tesz téged, akkor biztosan megmutatja neked az Ő teljes természetét. A teremtés idejétől mindmáig Isten sohasem mutatta meg az embernek az Ő teljes természetét – de az utolsó napokban kinyilvánítja azt ennek az embercsoportnak, akiket eleve elrendelt és kiválasztott, és azáltal, hogy embereket tökéletessé tesz, feltárja saját természeteit, amelyek révén teljessé tesz egy embercsoportot. Ilyen Isten igaz szeretete az emberek iránt. Isten igaz szeretetének megtapasztalásához az szükséges, hogy az emberek rendkívüli fájdalmat viseljenek el, és nagy árat fizessenek. Csak ezután nyeri meg őket Isten magának, ezután lesznek képesek igaz szeretetüket viszonzásul Istennek adni, és Isten szíve csak ekkor elégszik meg. Ha az emberek szeretnék, hogy Isten tökéletessé tegye őket, és ha szeretnék követni az Ő akaratát, és teljes mértékben Istennek adni igaz szeretetüket, akkor körülményeikből adódóan sok szenvedést és kínt kell megtapasztalniuk, hogy a halálnál is rosszabb fájdalmat szenvedjenek el. Végül rákényszerülnek, hogy igaz szívüket adják viszonzásul Istennek. Hogy valaki igazán szereti-e Istent vagy sem, az a nehézségek és finomítás folyamán derül ki. Isten megtisztítja az emberek szeretetét, és ez is csak a nehézségek és finomítás közepette valósulhat meg.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Istenbe vetett hitükben az emberek azt keresik, hogy áldásokat szerezzenek a jövőre; ez a hitük célja. Minden embernek megvan ez a szándéka és reménye, ám a természetük romlottságát megpróbáltatásokon és finomításon keresztül kell feloldani. Bármely szempontból is nem tisztultál meg, és romlottságot fedsz fel, abból a szempontból finomítani kell téged – ez Isten elrendezése. Isten teremt számodra egy környezetet, és arra kényszerít, hogy ott finomodj, hogy megismerd saját romlottságodat. Végül eljutsz egy olyan pontra, ahol inkább meghalnál, hogy feladd a szándékaidat és vágyaidat, és alávesd magad Isten szuverenitásának és rendezésének. Ezért, ha az emberek nem kaptak több évnyi finomítást, ha nem viselnek el bizonyos mértékű szenvedést, akkor nem lesznek képesek megszabadulni a hús-vér test romlottságának korlátaitól a gondolataikban és a szívükben. Bármely szempontból is szenvedik az emberek még mindig a sátáni természetük korlátait, és bármely szempontból is vannak még mindig meg a saját vágyaik és a saját követeléseik, ezek azok a szempontok, amelyekben szenvedniük kell. Tanulságokat levonni csak a szenvedésen keresztül lehet, ami azt jelenti, hogy az ember képes igazságot nyerni és megérteni Isten szándékát. Ami azt illeti, sok igazság szenvedés és próbatételek megtapasztalásával érthető meg. Senki sem foghatja fel Isten szándékát, nem ismerheti meg mindenhatóságát és bölcsességét, és nem értékelheti igazságos természetét, amikor kényelmes és könnyed környezetben van, vagy amikor kedvezőek a körülmények. Ez lehetetlen lenne!

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

A megpróbáltatások során normális, hogy az emberek gyengék, vagy negativitás van bennük, illetve nincsenek tisztában Isten szándékaival, vagy a gyakorlás útjával. De összességében kell, hogy legyen hited Isten munkájában, és nem szabad megtagadnod Istent, ahogy Jób se tette. Bár Jób gyenge volt és megátkozta saját születése napját, nem tagadta, hogy minden dolgot, amit az emberek születésük után birtokolnak, Jahve adományozott, és Jahve az Egyetlen, aki ezeket el is veszi. Bármilyen próbatételen kellett is átmennie, ő megtartotta ezt a hitet. Az emberek tapasztalatai során, függetlenül attól, hogy milyen finomításon mennek keresztül Isten szavaitól, amit Isten akar, az összességében a hitük és az Istent szerető szívük. Azzal, hogy így dolgozik, az emberek hitét, szeretetét és elhatározását tökéletesíti. Isten a tökéletesítés munkáját végzi az embereken, és ők nem látják, nem képesek tapintani; ilyen körülmények között hitre van szükség. Amikor valami nem látható szabad szemmel, akkor hitre van szükség. Amikor nem tudod elengedni a saját elképzeléseidet, akkor hitre van szükség. Amikor nincs tisztánlátásod Isten munkájáról, akkor az az elvárás veled szemben, hogy legyen hited, határozott álláspontod, és állj meg szilárdan a bizonyságtételedben. Amikor Jób eljutott erre a pontra, Isten megjelent neki és beszélt hozzá. Vagyis csak akkor leszel képes meglátni Istent, amikor van hited. Amikor van hited, Isten tökéletessé fog tenni téged, és ha nincs hited, akkor nem tudja ezt megtenni. Isten megajándékoz téged azzal, aminek az elnyerésében reménykedsz. Ha nincs hited, akkor nem juthatsz tökéletességre, és nem láthatod Isten cselekedeteit, még kevésbé az Ő mindenhatóságát. Amikor valódi tapasztalataidban megvan a hited, hogy meglásd az Ő tetteit, akkor Isten meg fog jelenni neked, meg fog világosítani és vezetni fog téged belülről. E hit nélkül Isten nem lesz képes erre. Ha elvesztetted az Istenbe vetett reményt, akkor hogy leszel képes megtapasztalni az Ő munkáját? Ezért, ha van hited, és nem táplálsz kételyeket Istennel kapcsolatban, ha valóban hiszel Benne, bármit is tesz, csak akkor világosít és világít meg téged a tapasztalataidon keresztül, és csak akkor leszel képes meglátni az Ő tetteit. Mindezek a dolgok a hit által érhetők el. A hit csak a finomításon keresztül jön létre, és finomítás hiányában a hit nem tud fejlődni. Mire utal ez a szó, hogy „hit”? A hit az a valódi meggyőződés és az az őszinte szív, amellyel az embereknek rendelkezniük kell, amikor nem láthatnak vagy érinthetnek meg valamit, amikor Isten munkája nem igazodik az emberi elképzelésekhez, és amikor az elérhetetlen az ember számára. Ez az a hit, amelyről beszélek. Az embereknek szükségük van a hitre a nehézségek és a finomítás idején, és a hit olyasvalami, amit finomítás követ; a finomítás és a hit nem választható el egymástól. Ha, bárhogyan is munkálkodjon Isten, és bármilyen is legyen a környezeted, képes vagy az életre törekedni, az igazságot keresni, és Isten munkájának megismerésére törekedni, valamint az Ő tetteinek megértését keresni, és képes vagy az igazságnak megfelelően cselekedni, akkor ez jelenti azt, hogy igaz hited van, és ez bizonyítja, hogy nem vesztetted el az Istenbe vetett hitedet. Csak akkor van igaz hited Istenben, ha a finomítás közben képes vagy kitartóan törekedni az igazságra, igazán szeretni Istent, és soha nem kételkedsz Benne, valamint akkor, ha bármit is tesz, te mégis gyakorlod az igazságot, hogy eleget tégy Neki, és képes vagy mélyen keresni az Ő szándékait, és tekintettel lenni a szándékaira. A múltban, amikor Isten azt mondta, hogy királyként fogsz uralkodni, szeretted Őt, és amikor nyíltan megmutatta Magát neked, törekedtél Rá. Most viszont Isten rejtve van, nem láthatod Őt, és nehézségek értek téged – elveszíted-e ekkor a reményt Istenben? Tehát mindenkor az életre kell törekedned, és arra, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Ezt hívják valódi hitnek, és ez a szeretet legigazabb és legszebb fajtája.

[...] Amikor szenvedéssel szembesülsz, képesnek kell lenned arra, hogy félretedd a testtel kapcsolatos aggályaidat, és hogy ne panaszkodj Istenre. Amikor Isten elrejtőzik előled, kell lennie hitednek ahhoz, hogy kövesd Őt, hogy megőrizd korábbi szeretetedet, és ne hagyd, hogy az meginogjon vagy elapadjon. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked hagynod kell, hogy Ő úgy vezényeljen, ahogy Ő kívánja, és hajlandónak kell lenned arra, hogy inkább elátkozd a saját hús-vér testedet, mint hogy Őrá panaszkodj. Amikor megpróbáltatásokkal kell szembenézned, hajlandónak kell lenned eltűrni annak fájdalmát, hogy lemondasz arról, amit szeretsz, és hajlandónak kell lenned keservesen sírni, hogy eleget tégy Istennek. Csak ez az igazi szeretet és hit. Függetlenül attól, hogy milyen a tényleges érettséged, először is rendelkezned kell mind az akarattal, hogy elszenvedd a nehézségeket, mind az igaz hittel, és akarnod kell lázadni a test ellen. Kész kell lenned személyesen nehézségeket elviselni és veszteségeket elszenvedni a saját érdekeidben, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Képesnek kell lenned arra is, hogy a szívedben megbánást érezz önmagaddal kapcsolatosan: a múltban nem tudtál megfelelni Istennek, és most megbánást tanúsíthatsz. Nem szabad, hogy ezek közül bármelyik hiányozzon – Isten ezeken keresztül fog tökéletesíteni téged. Ha nem tudsz megfelelni ezeknek a kritériumoknak, akkor nem tudsz tökéletességre jutni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten jelenleg próbára teszi az embereket. Nem szól egy szót sem, hanem elrejti Magát és nem lép közvetlen kapcsolatba az emberekkel. Kívülről úgy tűnik, mintha nem végezne semmilyen munkát, de az igazság az, hogy Ő még mindig munkálkodik az emberben. Bárki, aki az életbe való belépésre törekszik, annak van egy látomása az életre való törekvéséről, és nincsenek kétségei még akkor sem, ha nem érti teljesen Isten munkáját. Amikor megpróbáltatásokon mész keresztül, még ha nem is tudod, hogy Isten mit akar tenni, és milyen munkát akar elvégezni, tudnod kell, hogy Isten gondolatai az emberiséggel kapcsolatban mindig jók. Ha te igaz szívvel követed Őt, akkor soha nem fog elhagyni téged, és a végén biztosan tökéletesíteni fog téged, és megfelelő rendeltetési helyre juttatja az embereket. Függetlenül attól, hogy Isten jelenleg hogyan teszi próbára az embereket, eljön majd a nap, amikor megfelelő kimenetelt biztosít az embereknek, és megadja nekik a megfelelő megtorlást annak alapján, amit tettek. Isten nem fogja az embereket egy bizonyos pontig elvezetni, majd csak úgy félredobni és figyelmen kívül hagyni őket. Ez azért van így, mert Isten megbízható. Ebben a szakaszban a Szentlélek végzi a finomítás munkáját. Ő finomít minden egyes embert. A munka azon szakaszaiban, amelyeket a halál próbatétele és a fenyítés próbatétele alkotott, a finomítás szavakon keresztül történt. Ahhoz, hogy az emberek megtapasztalják Isten munkáját, először meg kell érteniük az Ő jelenlegi munkáját és azt, hogy az emberiségnek hogyan kellene együttműködnie. Valójában ez olyasmi, amit mindenkinek meg kellene értenie. Bármit is tesz Isten, legyen az finomítás, vagy akár, ha nem beszél, Isten munkájának egyetlen lépése sem egyezik meg az emberiség elképzeléseivel. Az Ő munkájának minden egyes lépése összetöri és áttöri az emberek elképzeléseit. Ez az Ő munkája. De neked el kell hinned, hogy, mivel Isten munkája elért egy bizonyos szakaszt, Ő nem fogja az egész emberiséget halálra ítélni, bármi történjék is. Ígéreteket és áldásokat is ad az emberiségnek, és mindazok, akik Őt követik, elnyerhetik áldásait, de akik nem, azokat Isten ki fogja rekeszteni. Ez a te törekvéseden múlik. Függetlenül minden mástól, hinned kell abban, hogy amikor Isten munkája befejeződik, minden egyes embernek megfelelő rendeltetési helye lesz. Isten gyönyörű vágyakozásokkal látta el az emberiséget, ám törekvés nélkül ezek elérhetetlenek. Ezt most már látnod kellene – Isten finomítása és az emberek fenyítése az Ő munkája, de az embereknek a maguk részéről mindenkor a beállítottságuk megváltoztatására kell törekedniük. Gyakorlati tapasztalatodban először is azt kell tudnod, hogyan edd és idd Isten szavait; meg kell találnod az Ő szavaiban azt, amibe be kellene lépned, valamint a saját hiányosságaidat, keresned kell a belépést a gyakorlati tapasztalatodban, és venned kell Isten szavainak azt a részét, amit a gyakorlatba kell ültetned, és meg kell próbálnod így tenni. Isten szavainak evése és ivása az egyik aspektus. Ezenkívül a gyülekezeti életet fenn kell tartani, normális lelki életednek kell lennie, és képesnek kell lenned arra, hogy minden jelenlegi állapotodat átadd Istennek. Nem számít, hogyan változik az Ő munkája, a lelki életednek normálisnak kell maradnia. A lelki élet képes fenntartani a normális belépésedet. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked megszakítás nélkül folytatnod kellene a lelki életedet, és tenned a kötelességedet. Ez az, amit az embereknek tenniük kellene. Ez mind a Szentlélek munkája, de míg a normális állapotban lévők számára ez a tökéletesség, addig a rendellenes állapotban lévők számára ez egy próbatétel. A Szentlélek finomító munkájának jelenlegi szakaszában egyesek azt mondják, hogy Isten munkája oly hatalmas, és hogy az embereknek feltétlenül szükségük van a finomításra, máskülönben túl kicsi lesz az érettségük, és nem lesz semmilyen lehetőségük arra, hogy elérjék Isten szándékait. Azonban azok számára, akiknek az állapota nem jó, ez okot ad arra, hogy ne kövessék Istent, és okot arra, hogy ne vegyenek részt összejöveteleken, vagy ne egyék és igyák Isten szavát. Isten munkájában, függetlenül attól, hogy mit tesz, vagy milyen változásokat idéz elő, az embereknek legalábbis normális lelki életet kell fenntartaniuk. Talán nem voltál hanyag a lelki életednek ebben a jelenlegi szakaszában, de még mindig nem nyertél sokat, és nem volt hatalmas aratásod. Ilyen körülmények között, még ha ki is tartasz a lelki életed mellett úgy, mintha egy előírást tartanál be, mindig ki kell tartanod mellette; be kell tartanod ezt az előírást, hogy ne szenvedj veszteségeket az életedben, és hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Ha a lelki életed abnormális, nem tudod megérteni Isten jelenlegi munkáját, hanem mindig úgy érzed, hogy az teljesen összeegyeztethetetlen a saját elképzeléseiddel, és bár hajlandó vagy követni Őt, hiányzik belőled a belső lendület. Tehát, függetlenül attól, hogy Isten éppen mit tesz, az embereknek együtt kell működniük. Ha az emberek nem működnek együtt, akkor a Szentlélek nem tudja elvégezni a munkáját, és ha az embereknek nincs szívük együttműködni, akkor aligha nyerhetik el a Szentlélek munkáját. Ha azt akarod, hogy benned legyen a Szentlélek munkája, és ha el akarod nyerni Isten jóváhagyását, akkor meg kell őrizned az eredeti hűségedet Isten előtt. Nem szükséges, hogy mélyebb megértésed, magasabb szintű elméleted vagy más efféle dolgaid legyenek – csak az szükséges, hogy Isten szavát az eredeti alapon tartsd fenn. Ha az emberek nem működnek együtt Istennel és nem törekszenek mélyebb belépésre, akkor Isten elveszi mindazt, ami eredetileg az övék volt. Az emberek belülről mindig a könnyebbség után sóvárognak, és inkább élveznék azt, ami már rendelkezésre áll. Meg akarják szerezni Isten ígéreteit anélkül, hogy bármilyen árat fizetnének érte. Ezek azok az extravagáns gondolatok, amelyeket az emberiség dédelget. Magát az életet megszerezni anélkül, hogy megfizetnénk az árát – de volt-e valaha bármi is ilyen könnyű? Amikor valaki hisz Istenben és az életbe való belépést keresi, és változásra törekszik a beállítottságában, akkor meg kell fizetnie az árat, és el kell érnie egy olyan állapotot, amelyben mindig követi Istent, bármit is tesz Ő. Ez olyasmi, amit az embereknek meg kell tenniük. Még akkor is, ha mindezt előírásként követed, ezt mindig fenn kell tartanod, és bármilyen nagyok is a próbatételek, nem engedheted el az Istennel való normális kapcsolatodat. Képesnek kell lenned imádkozni, fenntartani a gyülekezeti életedet, és soha nem szabad elhagynod a testvéreidet és nővéreidet. Amikor Isten próbára tesz, neked továbbra is az igazságot kell keresned. Ez a lelki élet minimális követelménye. Hogy mindig meglegyen a vágy a keresésre, és az igyekezet az együttműködésre, minden energiádat beleadva – meg lehet-e ezt tenni?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti odaadásodat)

Az ember a keserű finomítás során kerülhet a legkönnyebben a Sátán befolyása alá; hogyan kell tehát szeretned Istent az ilyen finomítás során? Össze kell szedned az akaratodat, a szívedet Isten elé helyezve és a maradék idődet Neki szentelve. Nem számít, hogyan finomít Isten, képesnek kell lenned gyakorlatba ültetni az igazságot, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, és magadra kell vállalnod, hogy keresed Istent és keresed a közösséget. Minél passzívabb vagy az ehhez hasonló időkben, annál negatívabbá válsz, és annál könnyebben fogsz visszafejlődni. Amikor be kell töltened a helyedet, még ha nem is teljesíted jól a feladatodat, de megteszel minden tőled telhetőt, és ehhez semmi mást nem használsz istenszerető szíveden kívül; attól függetlenül, hogy mások mit mondanak – hogy azt mondják-e, hogy jól végezted vagy rosszul – a szándékaid helyesek és nem vagy önelégült, mivel Isten kedvéért cselekszel. Amikor mások félreértelmeznek, képes vagy Istenhez imádkozni és így szólni: „Ó, Istenem! Nem kérem, hogy mások elviseljenek vagy jól bánjanak velem, sem azt, hogy megértsenek vagy elfogadjanak. Csak azt kérem, hogy képes legyek a szívemben szeretni Téged, hogy nyugodt legyen a szívem, és hogy a lelkiismeretem tiszta legyen. Nem kérem, hogy mások dicsérjenek vagy tiszteljenek engem; csak arra törekszem, hogy megelégítselek a szívemből; úgy szolgálok a szerepemben, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és bár ostoba, buta, gyenge képességű és vak vagyok, tudom, hogy Te szeretetre méltó vagy, és hajlandó vagyok mindenemet Neked szentelni.” Amint így imádkozol, istenszerető szíved felszínre tör, és a szívedben sokkal inkább megkönnyebbülsz. Ezt jelenti az Isten iránti szeretet gyakorlása. Ahogy tapasztalsz, kétszer elbuksz és egyszer sikerül, vagy ötször elbuksz és kétszer sikerül, és ahogy így tapasztalsz, csak a kudarc közepette tudod meglátni Isten szeretetreméltóságát és felfedezni, mi hiányzik belőled. Amikor legközelebb efféle helyzetekkel találkozol, figyelmeztetned kell magad, mérsékelned lépteidet és gyakrabban imádkoznod. Fokozatosan kifejleszted abbéli képességedet, hogy győzedelmeskedj az ilyen helyzetekben. Ha ez megtörténik, imádságaid eredményesek voltak. Amikor látod, hogy ezúttal sikerrel jártál, belül elégedett leszel, és amikor imádkozol, képes leszel érezni Istent és azt, hogy a Szentlélek jelenléte nem hagyott el – csak ekkor fogod tudni, hogyan munkálkodik benned Isten. Ha így gyakorolsz, utat kapsz a tapasztaláshoz. Ha nem ülteted gyakorlatba az igazságot, nélkülözni fogod bensődben a Szentlélek jelenlétét. Ha azonban a gyakorlatba ülteted az igazságot, amikor úgy találkozol a dolgokkal, ahogyan azok vannak, bár belül fáj, a Szentlélek a továbbiakban veled lesz, képes leszel érezni Isten jelenlétét, amikor imádkozol, lesz erőd Isten szavait gyakorolni, és a testvéreiddel és nővéreiddel való közösség során semmi sem terheli majd a lelkiismeretedet és nyugodtnak érzed magad, ily módon pedig képes leszel napvilágra hozni, amit tettél. Függetlenül attól, hogy mások mit mondanak, normális kapcsolatod lehet Istennel, a többiek nem korlátoznak, minden fölé emelkedsz – ezzel pedig szemlélteted majd, hogy eredményesen gyakoroltad Isten szavait.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Isten munkájának minden egyes lépése során van rá mód, ahogyan az embereknek együtt kellene működniük. Isten úgy finomítja az embereket, hogy legyen bizalmuk, amikor finomításokon mennek keresztül. Isten úgy tökéletesíti az embereket, hogy legyen bizalmuk az Isten általi tökéletesítéshez, és hajlandóak legyenek elfogadni az Ő finomításait, és hogy Isten megmetssze őket. Isten Lelke azért munkál az emberekben, hogy elhozza számukra a megvilágosodást és a megvilágítást, és hogy rávegye őket a Vele való együttműködésre és a gyakorlásra. Isten nem beszél a finomítások során. Nem szólaltatja meg a hangját, de mégis van munka, amit az embereknek el kellene végezniük. Neked fenn kellene tartanod azt, ami már a tiéd, még mindig képesnek kellene lenned imádkozni Istenhez, közel lenni Istenhez, és tanúságot tenni Isten előtt; ilyen módon teljesíteni fogod a saját kötelességedet. Mindannyiótoknak világosan látnotok kell Isten munkájából, hogy az emberek bizalmának és szeretetének Isten általi próbatételei megkövetelik, hogy többet imádkozzanak Istenhez, és hogy gyakrabban ízlelgessék Isten szavait Őelőtte. Ha Isten megvilágosít téged és megérteti veled az Ő szándékait, de te egyáltalán nem gyakorolsz, akkor semmit sem nyersz. Amikor Isten szavait a gyakorlatba ülteted, akkor is képesnek kell lenned imádkozni Hozzá, és amikor megízleled az Ő szavait, akkor Elé kell járulnod, és keresned kell Őt, és tele kell lenned bizalommal Iránta, és nyoma sem lehet csüggedésnek vagy hidegségnek. Azok, akik nem ültetik Isten szavait a gyakorlatba, tele vannak energiával az összejövetelek alatt, de sötétségbe zuhannak, amikor hazatérnek. Vannak olyanok, akik még csak nem is akarnak összegyűlni. Tehát neked világosan látnod kell, hogy milyen kötelesség az, amelyet az embereknek tenniük kell. Talán nem tudod, hogy valójában melyek Isten szándékai, de teljesítheted a kötelességedet, imádkozhatsz, amikor szükséges, a gyakorlatba ültetheted az igazságot, ha szükséges, és megteheted, amit az embereknek meg kell tenniük. Fenntarthatod az eredeti látomásodat. Ily módon jobban el tudod majd fogadni Isten munkájának következő lépcsőfokát. Amikor Isten rejtett módon munkálkodik, akkor probléma, ha te nem keresed. Amikor Ő beszél és prédikál az összejöveteleken, lelkesen hallgatod, de amikor nem beszél, akkor nincs energiád, és visszahúzódsz. Milyen ember cselekszik így? Olyasvalaki, aki csak követi, amerre a nyáj megy. Nincs tartásuk, nincs bizonyságuk, és nincs víziójuk! A legtöbb ember ilyen. Ha így folytatod, akkor egy napon, amikor nagy próbatétel elé kerülsz, büntetés vár rád. Az emberek tartása nagyon fontos abban a folyamatban, amelyben Isten tökéletesíti őket. Ha nem kételkedsz Isten munkájának egyetlen lépésében sem, ha teljesíted az ember kötelességét, ha őszintén fenntartod azt, amit Isten által a gyakorlatba ültettél, vagyis emlékszel Isten intéseire, és bármit is tesz a jelenben, nem felejted el az Ő intéseit, ha nem kételkedsz az Ő munkájában, fenntartod az álláspontodat, fenntartod a bizonyságtételedet, és győzedelmes vagy minden lépésnél, akkor végül Isten tökéletesíteni fog majd, és győztessé tesz. Ha képes vagy Isten próbatételeinek minden egyes szakaszában szilárdan megállni, és ha a legvégén még mindig szilárdan meg tudsz állni, akkor győztes vagy, olyan valaki, akit Isten tökéletesített.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti odaadásodat)

Mint teremtett lényeknek, az embereknek teljesíteniük kell a rájuk rótt kötelességeket, és tanúságot kell tenniük Isten mellett a finomítás közepette. Minden próbatétel során fenn kellene tartaniuk azt a tanúságot, amelyet tenniük kell, és ezt Isten érdekében, harsogóan kellene tenniük. Aki ezt teszi, az győztes. Bárhogyan is finomít téged Isten, telve maradsz bizalommal, és soha nem veszíted el a Belé vetett bizalmadat. Azt teszed, amit az embernek tennie kell. Ez az, amit Isten elvár az embertől, és az ember szívének képesnek kell lennie arra, hogy minden múló pillanatban teljesen visszatérjen Hozzá és Felé forduljon. Ez egy győztes ember. Akiket Isten „győztesekként” említ, azok, akik még akkor is képesek bizonyságtételükben szilárdan megállni és fenntartani eredendő bizalmukat és odaadásukat Isten iránt, amikor a Sátán befolyása alatt állnak, és amikor a Sátán ostromolja őket, vagyis amikor a sötétség erői között találják magukat. Ha még mindig képes vagy megőrizni a tiszta szívet Isten előtt, és fenntartani az Isten iránti őszinte szeretetedet, bármi történjék is, akkor bizonyságtételedben szilárdan megállsz Isten előtt, és erre mondja Isten, hogy „győztesnek” lenni. Ha a törekvésed kiváló, amikor Isten megáld téged, de az Ő áldásai nélkül visszavonulsz, akkor ez a tisztaság? Mivel biztos vagy benne, hogy ez az út igaz, a végsőkig követned kell azt; meg kell őrizned az Isten iránti odaadásodat. Mivel láttad, hogy Maga Isten jött a földre, hogy téged tökéletesítsen, teljes egészében Neki kell adnod a szívedet. Ha még mindig tudod Őt követni, bármit is tesz, még akkor is, ha a legvégén kedvezőtlen kimenetelt határoz meg számodra, akkor ez a tisztaságod megőrzése Isten előtt. Egy szent lelki test és egy tiszta szűz felajánlása Istennek azt jelenti, hogy megőrzöd az őszinte szívedet Isten előtt. Az emberiség számára az őszinteség a tisztaságot jelenti, az a képesség pedig, hogy őszinte legyél Isten felé, a tisztaság fenntartása. Ezt kellene a gyakorlatba ültetned. Amikor imádkoznod kell, imádkozol; amikor össze kell gyűlnöd a közösségben, így teszel; amikor himnuszokat kell énekelned, akkor himnuszokat énekelsz; amikor pedig fel kell lázadnod a test ellen, akkor fellázadsz a test ellen. Amikor teljesíted a kötelességedet, nem csak átevickélsz rajta; ha megpróbáltatásokkal nézel szembe, szilárdan állsz. Ez az Isten iránti odaadás. Ha nem tartod fenn azt, amit az embereknek tenniük kell, akkor minden korábbi szenvedésed és elhatározásod hasztalan volt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti odaadásodat)

Isten munkája az utolsó napokban hatalmas bizalmat kíván, olyan bizalmat, amely még Jóbénál is nagyobb. Bizalom nélkül az emberek nem lesznek képesek arra, hogy továbbra is tapasztalatot szerezzenek, és arra sem, hogy Isten tökéletesítse őket. Amikor eljön a nagy próbatételek napja, lesznek emberek, akik elhagyják a gyülekezeteket – egyesek itt, mások ott. Lesznek olyanok, akik az előző napokban egészen jól haladtak a törekvéseikben, és nem lesz világos, hogy miért nem hisznek többé. Sok olyan dolog fog történni, amit nem fogsz megérteni, és Isten nem fog jeleket vagy csodákat felfedni, és semmilyen természetfeletti dolgot sem fog tenni. Ez azért van, hogy lássa, vajon meg tudsz-e szilárdan állni – Isten a tényeket használja az emberek finomítására. Még nem szenvedtél sokat. A jövőben, amikor nagy próbatételek jönnek, egyes helyeken a gyülekezet minden egyes tagja el fog menni, és azok, akikkel jó kapcsolatban voltál, távoznak és elhagyják a hitüket. Képes leszel szilárdan állni akkor? Mostanáig a próbatételek, amelyekkel szembe kellett nézned, kisebbek voltak, és valószínűleg épphogy csak el tudtad viselni őket. Ez a lépés magában foglalja a finomításokat és a csak szavakon keresztül történő tökéletesítést. A következő lépésben a tények fognak rád zúdulni, hogy finomítsanak téged, és akkor veszélyek közepette leszel. Mihelyt a helyzet igazán komollyá válik, Isten azt fogja tanácsolni neked, hogy siess és menj el, a vallásos emberek pedig megpróbálnak majd elcsábítani téged, hogy velük menj. Ez azt hivatott kideríteni, hogy képes vagy-e tovább haladni az úton, és mindezek a dolgok próbatételek. A mostani próbatételek kisebbek, de eljön majd a nap, amikor lesznek olyan otthonok, ahol a szülők többé már nem hisznek, és olyanok is, ahol a gyerekek többé már nem hisznek. Képes leszel folytatni? Minél messzebbre haladsz előre, annál nagyobbak lesznek a próbatételeid. Isten a szükségleteik és az érettségük szerint végzi el az embereket finomító munkáját. Abban a szakaszban, amikor Isten tökéletesíti az emberiséget, lehetetlen, hogy az emberek száma tovább növekedjen – csak fogyatkozni fog. Csak ezeken a finomításokon keresztül lehet az embereket tökéletesíteni. Megmetszenek, fegyelmeznek, próbára tesznek, fenyítenek, megátkoznak – el tudod viselni mindezt? Amikor egy különösen jó helyzetben lévő gyülekezetet látsz, ahol a nővérek és testvérek mind nagy energiával keresnek, te magad is bátorítást érzel. Amikor eljön a nap, hogy ők mindannyian elmentek, némelyek közülük már nem hisznek, némelyek elmentek, hogy vállalkozzanak vagy megházasodjanak, mások pedig a valláshoz csatlakoztak; képes leszel-e akkor is szilárdan állni? Képes leszel-e belül zavartalan maradni? Az emberiség Isten általi tökéletesítése nem ilyen egyszerű dolog! Ő sok mindent alkalmaz arra, hogy az embereket finomítsa. Az emberek ezeket módszereknek tekintik, de Isten eredeti szándéka szerint ezek egyáltalán nem módszerek, hanem tények. Végül, amikor az embereket egy bizonyos pontig finomította, és már nem lesznek panaszaik, munkájának ez a szakasza befejeződik. A Szentlélek nagy munkája az, hogy tökéletesítsen téged, amikor pedig nem dolgozik és elrejti Magát, az még inkább a tökéletesítésedet szolgálja, és különösen ilyen módon derül ki, hogy az emberekben van-e szeretet Isten iránt, van-e valódi bizalmuk Őbenne. Amikor Isten nyíltan beszél, akkor nincs szükséged arra, hogy kutass; csupán akkor van szükséged arra, hogy kutass és kitapogasd az utad, amikor elrejtőzik. Neked képesnek kell lenned arra, hogy teljesítsd egy teremtett lény kötelességét, és bármi legyen is a jövőbeli kimeneteled és a rendeltetési helyed, képesnek kell lenned arra, hogy az életed évei alatt Isten ismeretére és az Iránta való szeretetre törekedj, és bárhogyan is bánik veled Isten, képesnek kell lenned arra, hogy elkerüld a panaszkodást. Van egy feltétele annak, hogy a Szentlélek az emberekben munkálkodjon. Szomjazniuk és keresniük kell, és nem szabad félszívvel vagy kétkedéssel viszonyulniuk Isten cselekedeteihez, és képesnek kell lenniük arra, hogy mindenkor fenntartsák kötelességüket; csak így nyerhetik el a Szentlélek munkáját. Isten munkájának minden egyes lépésénél hatalmas bizalomra van szükség az emberiség részéről és arra, hogy Isten elé járuljon és keressen – csak a tapasztalaton keresztül fedezhetik fel az emberek, hogy mennyire szeretetreméltó Isten, és hogyan munkálkodik a Szentlélek az emberekben. Ha nem tapasztalod meg, ha nem érzed az ezen átvezető utat, ha nem keresel, akkor nem nyersz semmit. A tapasztalataidon keresztül kell átérezned az utad, és csak a tapasztalataidon keresztül láthatod meg Isten cselekedeteit, és ismerheted fel az Ő csodálatos és kifürkészhetetlen voltát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti odaadásodat)

Mindannyian próbatétel és finomítás közepette vagytok. Hogyan kell szeretnetek Istent a finomítás során? Miután megtapasztalták a finomítást, az emberek képesek igaz dicséretet ajánlani Istennek, a finomítás közepette pedig láthatják, milyen sok a hiányosságuk. Minél nagyobb a finomításod, annál inkább képes vagy fellázadni a test ellen; minél nagyobb az emberek finomítása, annál nagyobb a szeretetük Isten iránt. Ez az, amit meg kell értenetek. Miért kell finomítani az embereket? Milyen hatást kíván ez elérni? Mi a jelentősége Isten finomító munkájának az emberben? Ha valóban keresed Istent, akkor, miután egy bizonyos pontig megtapasztaltad az Ő finomítását, érezni fogod, hogy az rendkívül jó és a legmesszebbmenőkig szükséges. Hogyan kell az embernek szeretnie Istent a finomítás alatt? Úgy, hogy az Isten iránti szeretet elhatározásával fogadja el az Ő finomítását: a finomítás során belül gyötrődsz, mintha kést forgatnának a szívedben, mégis hajlandó vagy megfelelni Istennek az istenszerető szíved segítségével, és nem vagy hajlandó a testtel törődni. Ezt jelenti az Isten iránti szeretet gyakorlása. Belül fájdalmad van, és a szenvedésed elért egy bizonyos pontot, de mégis hajlandó vagy Isten elé járulni és imádkozni, így szólván: „Ó, Istenem! Nem tudlak elhagyni. Bár sötétség van bennem, eleget kívánok tenni Neked; Te ismered a szívemet, és szeretném, ha többet fektetnél belém a szeretetedből.” Ez a gyakorlás a finomítás során. Ha az istenszerető szívedet használod alapként, a finomítás közelebb hozhat Istenhez és bizalmasabbá tehet Istennel. Mivel hiszel Istenben, át kell adnod a szívedet Isten előtt. Ha felajánlod és lehelyezed a szívedet Isten elé, akkor a finomítás során lehetetlen lesz számodra, hogy megtagadd vagy elhagyd Istent. Ily módon az Istennel való kapcsolatod egyre szorosabbá és normálisabbá válik, az Istennel való közösséged pedig egyre gyakoribb lesz. Ha mindig így gyakorolsz, akkor több időt fogsz Isten fényében tölteni, és több időt az Ő szavainak útmutatása alatt. A beállítottságodban is egyre több változás történik majd, tudásod pedig napról napra növekszik. Amikor eljön a nap, hogy Isten próbatételei hirtelen elérnek, nemcsak Isten mellett tudsz majd állni, hanem bizonyságot is tudsz tenni Róla. Akkor olyan leszel, mint Jób és mint Péter. Miután bizonyságot tettél Istenről, igazán szeretni fogod Őt és szívesen adod fel Érte az életedet; Isten tanúja leszel és olyan, akit Isten szeret. A finomítást megtapasztalt szeretet erős, nem gyenge. Függetlenül attól, hogy Isten mikor vagy hogyan vet alá az Ő próbatételeinek, képes vagy letenni azt illető aggályaidat, hogy élsz vagy meghalsz, örömmel félredobni mindent Istenért és boldogan elviselni bármit Istenért – a szereteted így tiszta, a hitednek pedig valósága lesz. Csak ekkor válsz olyasvalakivé, akit Isten igazán szeret és akit Isten igazán tökéletessé tett.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Amikor Jób először ment keresztül a próbatételén, megfosztatott minden vagyonától és minden gyermekétől, de emiatt nem roskadt össze, és nem mondott semmi olyat, ami sértette volna Istent. Felülemelkedett a Sátán kísértésein, és felülemelkedett anyagi javain, utódain, és azon a próbatételen, hogy elveszítette minden külsődleges dolgát, ami azt jelenti, hogy képes volt alávetni magát Isten megvonásának, és képes volt hálát adni és dicsérni Istent azért, amit Isten tett. Ilyen volt Jób viselkedése a Sátán első kísértése alatt, és ilyen volt Jób bizonyságtétele is az Istentől kapott első próbatétel során. A második próbatételben a Sátán kinyújtotta kezét, hogy sanyargassa Jóbot, és bár Jób nagyobb fájdalmat élt át, mint amit valaha is érzett, a tanúságtétele mégis elég volt ahhoz, hogy az emberek megdöbbenjenek. Jób az állhatatosságát, hitét és Istennek való alávetettségét, valamint istenfélelmét használta fel arra, hogy még egyszer legyőzze a Sátánt, és a viselkedését és a bizonyságtételét Isten ismét jóváhagyta és elfogadta. E kísértés során Jób a tényleges viselkedését használta fel arra, hogy közölje a Sátánnal, hogy a test fájdalma nem változtathatja meg az Istenbe vetett hitét és alávetettségét, és nem veheti el az Istenhez való ragaszkodását és istenfélő szívét; nem tagadja meg Istent, és nem adja fel saját tökéletességét és becsületességét, mert szembenézett a halállal. Jób tántoríthatatlan elszántsága gyávává tette a Sátánt, hite tétovává és rémültté tette a Sátánt, az erő, amellyel élet-halál harcát vívta a Sátánnal, mély gyűlöletet és haragot keltett a Sátánban; tökéletessége és becsületessége miatt a Sátán semmit nem tudott többé tenni ellene, így a Sátán felhagyott a Jób elleni támadásokkal, és feladta a Jób elleni vádakat, amelyeket Jahve Isten elé terjesztett. Ez azt jelentette, hogy Jób legyőzte a világot, legyőzte a testet, legyőzte a Sátánt és legyőzte a halált; teljesen és tökéletesen Istenhez tartozó ember volt. E két próbatétel során Jób szilárdan megállt tanúságtételében, ténylegesen megélte tökéletességét és becsületességét, és kiszélesítette Istent félő és a rosszat kerülő életelveinek körét. Miután Jób keresztülment ezen a két próbatételen, gazdagabb tapasztalat született meg benne, és ez a tapasztalat érettebbé és edzettebbé tette őt, erősebbé és nagyobb meggyőződésűvé, valamint biztosabbá ama tisztesség helyességében és méltóságában, amelyhez szilárdan ragaszkodott. A Jahve Istentől kapott próbatételek révén Jób mélyen megértette és átérezte az Isten emberrel való törődését, és lehetővé tette számára, hogy megérezze Isten szeretetének értékességét, ettől kezdve pedig istenfélelme kiegészült az Isten iránti figyelemmel és szeretettel. A Jahve Istentől kapott próbatételek nemhogy nem idegenítették el Tőle Jóbot, hanem közelebb hozták a szívét Istenhez. Amikor a Jób által elszenvedett testi fájdalom elérte a tetőpontját, a Jahve Isten részéről érzett aggodalom nem hagyott számára más választást, mint hogy megátkozza születése napját. Ez a magatartás nem volt régóta tervezett, hanem az Isten iránti figyelem és szeretet szívből jövő, természetes megnyilatkozása volt, egy természetes megnyilatkozás, amely az Isten iránti figyelemből és szeretetből fakadt. Ez azt jelenti, hogy mivel utálta önmagát, és nem akarta és nem bírta elviselni, hogy gyötri Istent, ezért figyelme és szeretete elérte az önzetlenség pontját. Ekkor Jób az Isten iránt régóta meglévő imádatát és vágyakozását, valamint Isten iránti odaadását a figyelem és a szeretet szintjére emelte. Ugyanakkor az Istenbe vetett hitét, alávetettségét és istenfélelmét is a figyelem és a szeretet szintjére emelte. Nem engedte meg magának, hogy bármi olyat tegyen, ami kárt okozna Istennek, nem engedett meg magának olyan magatartást, ami bántaná Istent, és nem engedte meg magának, hogy saját okai miatt szomorúságot, bánatot vagy akár boldogtalanságot hozzon Istenre. Bár Isten szemében Jób még mindig ugyanaz a Jób volt, mint korábban, Jób hite, alávetettsége és istenfélelme teljes megelégedettséget és örömöt hozott Istennek. Ekkor Jób elérte azt a tökéletességet, amelyet Isten elvárt tőle; olyasvalakivé vált, aki valóban méltó arra, hogy Isten szemében „tökéletesnek és becsületesnek” neveztessen. Igaz cselekedetei lehetővé tették, hogy legyőzze a Sátánt, és szilárdan megálljon Isten melletti tanúságtételében. Így az ő igaz tettei is tökéletesítették őt, és lehetővé tették, hogy életének értéke felemelkedjen és magasabbra kerüljön, továbbá az első olyan emberré tették őt, akit a Sátán többé nem támadhat meg és nem kísérthet meg. Mivel Jób igaz volt, a Sátán megvádolta és megkísértette; mivel Jób igaz volt, átadták a Sátánnak; és mivel Jób igaz volt, felülkerekedett a Sátánon, legyőzte őt és szilárdan megállt tanúságtételében. Ezentúl Jób lett az első ember, akit soha többé nem adtak át a Sátánnak, ő valóban Isten trónja elé lépett, és a világosságban, Isten áldásai alatt élt, a Sátán kémkedése és sanyargatása nélkül... Igaz emberré vált Isten szemében; szabaddá vált...

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

A finomítási munka célja elsősorban az emberek hitének tökéletesítése. Végül azt éri el, hogy el akarsz menni, ugyanakkor nem tudsz; egyesek még akkor is képesek hinni, amikor a remény legapróbb foszlányától is meg vannak fosztva; és az emberek már egyáltalán nem reménykednek saját jövőbeli kilátásaikat illetően. Csak ekkor fejezi be Isten a finomítást. Az ember még mindig nem jutott el az élet és halál között lebegés szakaszába, és nem ízlelte meg a halált, így a finomítás folyamata még nem fejeződött be. Még azok sem lettek a lehető legjobban finomítva, akik a szolgálattevők szintjén álltak. Jób szélsőséges finomításon esett át, és semmire sem támaszkodhatott. Az embereknek addig a pontig kell eljutniuk a finomításban, ahol nincs reményük és nincs mire támaszkodniuk – csak ez a valódi finomítás. A szolgálattevők idején, ha a szíved mindig csendes volt Isten előtt, és ha bármit is tett, és bármik is voltak az Ő rád vonatkozó szándékai, mindig alávetetted magad az Ő intézkedéseinek, akkor az út végén mindent megértettél, amit Isten tett. Te Jób próbatételein mész keresztül, ugyanakkor Péter próbatételein is átesel. Amikor Jób megmérettetett, akkor szilárdan megállt bizonyságtételében, és végül Jahve megnyilatkozott neki. Csak azután vált méltóvá arra, hogy meglássa Isten arcát, miután bizonyságtételében szilárdan megállt. Vajon miért hangzott ez el: „Elrejtőzöm a szenny földje elől, de megmutatom Magam a szent királyságnak”? Ez azt jelenti, hogy csak akkor vagy méltó meglátni Isten arcát, ha szent vagy és bizonyságtételedben szilárdan megállsz. Ha nem tudsz tanúságot tenni Érte, akkor nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha visszavonulsz vagy panaszt teszel Isten ellen a finomítások során, így nem tudsz szilárdan megállni Mellette való bizonyságtételedben, és a Sátán nevetségének tárgyává válsz, akkor nem fogod elnyerni Isten megjelenését. Ha olyan vagy, mint Jób, aki a próbatételek közepette elátkozta a saját testét és nem panaszkodott Istenre, és képes volt meggyűlölni saját testét anélkül, hogy panaszkodott volna, vagy vétkezett volna a szavai által, akkor bizonyságtételedben szilárdan megállsz. Amikor bizonyos fokig átesel finomításokon, és még mindig olyan tudsz lenni, mint Jób, teljesen alávetett Isten előtt, és nem lesznek Vele szemben más követelményeid vagy saját elképzeléseid, akkor Isten meg fog jelenni neked. Most Isten nem jelenik meg neked, mert oly sok saját elképzelésed, személyes előítéleted, önző gondolatod, egyéni igényed és testi érdeklődésed van, és nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha meglátnád Istent, a saját elképzeléseid alapján mérnéd Őt, és ezáltal a keresztre szegeznéd Őt. Ha sok olyan dolog történik veled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, mégis képes vagy félretenni őket, és tudást szerezni Isten cselekedeteiről ezekből a dolgokból, továbbá ha a finomítások közepette felfeded istenszerető szívedet, akkor ez megállás a tanúságtételben. Ha az otthonod békés, élvezed a test kényelmét, senki sem üldöz téged, valamint fivéreid és nővéreid az egyházban engedelmeskednek neked, akkor meg tudod mutatni istenszerető szívedet? Ez a helyzet tud rajtad finomítani? Csak a finomításon keresztül mutatkozhat meg istenszerető szíved, és csak olyan dolgok által juthatsz tökéletességre, amelyek nem egyeznek az elképzeléseiddel. Sok ellentétes és negatív dolog szolgálatával, valamint a Sátán mindenféle megnyilvánulásának – tetteinek, vádjainak, zavarkeltéseinek és félrevezetéseinek – alkalmazásával Isten világosan megmutatja neked a Sátán utálatos arcát, ezáltal tökéletesíti a képességedet a Sátán felismerésére, hogy meggyűlölhesd a Sátánt és fellázadhass ellene.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Minél nagyobb Isten finomítása, annál inkább képes az emberek szíve szeretni Istent. A gyötrelem a szívükben az életük javát szolgálja, jobban meg tudnak békélni Isten előtt, szorosabb a kapcsolatuk Istennel, és jobban képesek meglátni Isten páratlan szeretetét és páratlan üdvözítését. Péter több száz alkalommal tapasztalta a finomítást, Jób pedig számos próbatételen ment keresztül. Ha azt kívánjátok, hogy Isten tökéletessé tegyen beneteket, több százszor át kell esnetek a finomításon; keresztül kell mennetek ezen a folyamaton és erre a lépésre kell támaszkodnotok – csak ekkor váltok képessé eleget tenni Isten szándékainak és fogtok Isten által tökéletességre jutni. A finomítás a legjobb eszköz, amivel Isten tökéletessé teszi az embereket; csak a finomítás és a keserű próbatételek képesek előhozni az Isten iránti igaz szeretetet az emberek szívében. Szenvedés nélkül az emberekből hiányzik az igaz szeretet Isten iránt; ha nem teszik őket próbára belül, ha nem vetik alá igazán a finomításnak, akkor a szívük mindig odakinn lebeg majd. Mikor egy pontig eljutottál a finomításban, meg fogod látni a saját gyengeségeidet és nehézségeidet, látni fogod, mennyi a hiányosságod, és hogy képtelen vagy leküzdeni a sok problémát, amelyekkel találkozol, valamint azt is látni fogod, mennyire lázadó voltál. Az emberek csak a próbatételeken keresztül tudják igazán megismerni valódi állapotukat; a próbatételek alkalmasabbá teszik az embereket a tökéletesítésre.

Élete során Péter több száz alkalommal tapasztalta meg a finomítást, és sok fájdalmas megacélozáson ment át. Ez a finomítás vált Isten iránti páratlan szeretete alapjává és egész életének legjelentősebb tapasztalatává. Az, hogy páratlan szeretettel tudott rendelkezni Isten iránt, bizonyos értelemben abbéli elhatározásának köszönhető, hogy szeresse Istent; ami azonban ennél is fontosabb, az a finomítás és a szenvedés, amin keresztülment. Ez a szenvedés lett vezetőjévé az Isten iránti szeretet útján, és ez volt számára a legemlékezetesebb. Ha az emberek nem szenvedik el a finomítás fájdalmát, amikor Istent szeretik, akkor a szeretetük tele van tisztátalansággal és saját preferenciáikkal; az efféle szeretet a Sátán elképzeléseivel teli, és alapvetően képtelen eleget tenni Isten szándékainak. Az elhatározás, miszerint szeretjük Istent, nem ugyanaz, mint igazán szeretni Istent. Még ha minden, amire a szívükben gondolnak, Isten szeretetét és megelégítését szolgálja is, és még ha úgy is tűnik, hogy gondolataikat teljességgel Istennek szentelik, és azok minden emberi elképzeléstől mentesek, mégis, amikor gondolataikat Isten elé tárják, Ő nem helyesli és nem áldja meg az ilyen gondolatokat. Még ha az emberek teljesen megértették is az összes igazságot – ha megismerték is mindet –, akkor sem mondható az, hogy ez az Isten iránti szeretet jele, és azt sem, hogy ezek az emberek tényleg rendelkeznek az Isten iránti szeretet valóságával. Annak ellenére, hogy számos igazságot megértettek, finomítás nélkül az emberek képtelenek ezeket az igazságokat a gyakorlatba ültetni; az emberek csak a finomítás során tudják megérteni eme igazságok valódi jelentését, és csak ekkor tudják őszintén megbecsülni belső értelmüket. Akkor, amikor ismét megpróbálják, már képesek megfelelően gyakorlatba ültetni az igazságokat, mégpedig Isten szándékaival összhangban; akkor gyengülnek emberi elképzeléseik, emberi romlottságuk csökken és emberi érzéseik csillapodnak; gyakorlatuk csak ekkor lesz az Isten iránti szeretet valódi megnyilvánulása. Az Isten iránti szeretet igazságának eredménye nem érhető el szóbeli tudással vagy szellemi hajlandósággal, sem ezen igazság puszta megértésével. Megkívánja, hogy az emberek megfizessék az árát, hogy sok keserűséget szenvedjenek el a finomítás során, és szeretetük csak ezután válik tisztává és Isten szándékaihoz igazodóvá. Abbéli követelményében, hogy az ember szeresse Őt, Isten nem azt kéri, hogy az ember szenvedély vagy saját akarata révén szeresse Őt; az ember csak hűség és az Őt szolgáló igazság révén tudja igazán szeretni Istent.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Pontosan mennyire szereted ma Istent? És pontosan mennyit tudsz mindarról, amit Isten végzett benned? Ezeket a dolgokat kellene megtanulnod. Amikor Isten a földre érkezik, minden, amit az emberben végzett, és amit az embernek látnia engedett, azért történt, hogy az ember szeresse és igazán megismerje Őt. Az, hogy az ember képes szenvedni Istenért, és képes volt idáig eljutni, az egyfelől Isten szeretetének, másfelől Isten üdvösségének köszönhető; továbbá az ítéletnek és a fenyítés munkájának, amelyet Isten az emberben véghezvitt. Ha nélkülözitek Isten ítéletét, fenyítését és próbatételeit, és ha Isten nem vetett alá benneteket szenvedésnek, akkor őszintén szólva nem szeretitek igazán Istent. Minél hatalmasabb Isten munkája az emberben, és minél nagyobb az ember szenvedése, annál nyilvánvalóbb, mennyire jelentőségteljes Isten munkája, és annál inkább képes annak az embernek a szíve igazán szeretni Istent. Hogyan tanulod meg, hogy kell szeretni Istent? Kínszenvedés és finomítás nélkül, fájdalmas próbatételek nélkül – továbbá, ha Isten nem adna semmi mást az embernek, mint kegyelmet, szeretetet és irgalmat – képes lennél-e eljutni arra a pontra, hogy igazán szeresd Istent? Egyfelől az ember Isten próbatételei során ismeri meg saját hiányosságait, és látja be, milyen jelentéktelen, megvetésre méltó és alacsony rendű ő valójában, hogy nincs semmije, és ő maga is semmi; másfelől Isten az Ő próbatételei folyamán különféle körülményeket teremt az ember számára, amelyek révén az ember jobban képes lesz megtapasztalni Isten szeretetreméltóságát. Bár a fájdalom nagy, sőt néha leküzdhetetlen – akár a megsemmisítő gyász szintjét is elérheti –, miután az ember megtapasztalta, belátja, mennyire szeretetreméltó Isten munkálkodása őbenne, és csakis ezen az alapon születik meg az emberben az Isten iránti igaz szeretet. Ma már belátja az ember, hogy egyedül Isten kegyelme, szeretete és irgalma révén nem képes igazán megismerni önmagát, és még sokkal kevésbé képes megismerni az ember lényegét. Az ember csakis Isten finomítása és ítélete által, épp a finomítási folyamat során képes megismerni saját hiányosságait és megtudni, hogy semmije nincs. Így az ember Isten iránti szeretete Isten finomításának és ítéletének alapjára épül. Ha csak Isten kegyelmét élvezed, békés családi életet élsz, vagy anyagi áldásokban részesülsz, akkor nem nyerted el Istent, és Istenbe vetett hited nem tekinthető sikeresnek. Isten már elvégezte a kegyelem munkájának egy szakaszát a testben, és már megajándékozta az embert anyagi áldásaival, de az ember nem tehető tökéletessé kizárólag kegyelem, szeretet és irgalom által. Az ember tapasztalásai során találkozik valamennyivel Isten szeretetéből, látja Isten szeretetét és irgalmát, miután azonban ezeket bizonyos időn keresztül megtapasztalta, belátja, hogy Isten kegyelme, szeretete és irgalma képtelen tökéletessé tenni az embert, képtelen leleplezni azt, ami az emberben romlott, és képtelen megszabadítani az embert romlott beállítottságától, vagy tökéletessé tenni szeretetét és hitét. Isten kegyelmi munkája egy időszak munkája volt, és az ember nem hagyatkozhat Isten kegyelmének élvezetére, ha meg akarja ismerni Istent.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek megtapasztalása által ismerheted meg)

Ma a legtöbb emberben nincs meg ez a tudás. Azt hiszik, hogy a szenvedésnek nincs értéke, a világ elutasítja őket, otthoni életüket gondok terhelik, nincsenek Isten kedvére, és kilátásaik lehangolóak. Egyesek oly mértékben szenvednek, hogy meg akarnak halni. Ez nem Isten iránti igaz szeretet; az ilyen emberek gyávák, nincs bennük állhatatosság, gyengék és alkalmatlanok! Isten buzgón akarja, hogy az ember szeresse Őt, de minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobb az ember szenvedése, és minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobbak az ember megpróbáltatásai. Ha szereted Őt, akkor mindenféle szenvedés utolér téged – és ha nem, akkor talán minden simán megy neked, és körülötted minden békés lesz. Amikor szereted Istent, mindig úgy érzed majd, hogy körülötted sok minden leküzdhetetlen, és mivel érettséged túl csekély, finomításon mész keresztül; ráadásul képtelen leszel megfelelni Istennek, és mindig úgy fogod érezni, hogy Isten szándékai túl magasak, és elérhetetlenek az ember számára. Mindezek miatt finomításon mész keresztül – mivel sok gyengeség van benned és sok olyasmi, ami nem képes megfelelni Isten szándékainak, bensődben finomításon esel át. Tisztán kell látnotok azonban, hogy a megtisztulás csak finomítás által érhető el. Így ezekben az utolsó napokban bizonyságot kell tennetek Istenről. Nem számít, milyen nagy a szenvedésetek, el kell mennetek a legvégsőkig, utolsó leheletig hűségesnek kell lennetek Istenhez, és ki kell szolgáltatnotok magatokat Isten vezénylésének; csakis ez az Isten iránti igaz szeretet, és csakis ez az erős és messze hangzó bizonyságtétel. Amikor megkísért a Sátán, mondd ezt: „A szívem Istené, és Isten már megnyert engem Magának. Nem tehetek eleget neked – mindenemet arra kell szentelnem, hogy Istennek tegyek eleget.” Minél inkább megfelelsz Istennek, annál inkább megáld téged Isten, és annál nagyobb lesz Isten iránti szereteted ereje; így lesz benned hit és céltudatosság is, és úgy fogod érezni, hogy semmi nem méltóbb és jelentősebb, mint az Istent szeretve eltöltött élet. Mondhatni, az embernek csak Istent kell szeretnie ahhoz, hogy elkerülje őt a szomorúság. Bár vannak idők, amikor a tested gyenge, és sok valós probléma gyötör, ha az ilyen időkben igazán Istenre hagyatkozol, akkor a szellemedben megvigasztalódsz, megalapozottnak érzed majd magad, és lesz mire támaszkodnod. Így sok körülményen képes leszel úrrá lenni, így nem fogsz Istenről panaszkodni a gyötrelem miatt, amelyet elszenvedsz. Ehelyett énekelni, táncolni és imádkozni akarsz majd, összegyűlni és közösségben lenni, Istenre gondolni, és úgy érzed majd, hogy minden ember, ügy és dolog körülötted, amelyet Isten elrendezett, helyénvaló. Ha nem szereted Istent, mindent, amire nézel, idegesítőnek fogsz találni, és semmi nem talál tetszésre a szemedben; szellemedben nem szabad leszel, hanem eltiport, szíved folyamatosan panaszkodni fog Istenről, és mindig úgy fogod érezni, hogy nagyon sok kínt szenvedsz, és ez rendkívül igazságtalan. Ha nem a boldogság kedvéért törekszel, hanem azért, hogy megfelelj Istennek, és ne vádoljon a Sátán, akkor ez a törekvés nagy erőt ad neked, hogy szeresd Istent. Az ember képes végrehajtani mindazt, amit Isten mond, és mindaz, amit tesz, képes megfelelni Istennek – ezt jelenti birtokában lenni a valóságnak. Isten elégedettségére törekedni annyit tesz, mint istenszerető szíved segítségével átültetni az Ő szavait a gyakorlatba; tekintet nélkül az időre – még akkor is, amikor mások erőtlenek –, bensődben még mindig egy istenszerető szív van, a legbensődből vágyakozol Isten után és hiányolod Őt. Ez a valódi érettség. Hogy pontosan mekkora az érettséged, az attól függ, hogy mennyire van istenszerető szíved, attól, hogy helyt tudsz-e állni a próbatétel idején, gyenge vagy-e, ha egy bizonyos körülmény utolér, és képes vagy-e állni a sarat, amikor fivéreid és nővéreid elutasítanak; a tények érkezése mutatja meg, milyen is valójában az istenszerető szíved. Isten munkájának nagy részéből látható, hogy Isten valóban szereti az embert, bár az ember szellemi szemei még nem nyíltak meg teljesen, és képtelen tisztán látni Isten munkájának nagy részét, az Ő szándékait és azt a sok mindent, ami Istenben szeretetre méltó; az emberben túl kevés az igaz szeretet Isten iránt. Mind ez idő alatt hittél Istenben, ma pedig Isten elvágott minden menekülési útvonalat. Őszintén szólva, nincs más választásod, mint elindulni a helyes úton, és a kemény ítélet és a legfőbb üdvösség az, amely a helyes útra vezet. Csak a nehézség és finomítás megtapasztalása után tudja meg az ember, hogy Isten szeretetre méltó. Mivel egészen máig ezt tapasztalta, elmondható, hogy az ember megismerte Isten szeretetreméltóságának egy részét, de ez még mindig nem elég, hiszen az ember annyira hiányos. Az embernek többet kell megtapasztalnia Isten csodálatos munkájából, és többet mindabból a szenvedés általi finomításból, amelyet Isten rendezett el. Csak így változhat meg az ember életfelfogása.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek megtapasztalása által ismerheted meg)

Kapcsolódi filmrészletek

Miért kell a hívőknek megtapasztalniuk Isten ítéletét és fenyítését?

Miután tudomást szerzett lánya rákbetegségéről

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Gondolatok miután megbetegedtem a világjárvány idején

A párom halála után

Kapcsolódó himnuszok

A próbatételek hitet kívánnak