Az Istenbe vetett hit szükségessé teszi a normális lelki életet, amely az alapját képezi Isten szavai megtapasztalásának és a valóságba való belépésnek. Vajon az összes jelenlegi gyakorlatotok: az imádkozás, az Istenhez való közeledés, az egyházi dalok éneklése, a dicsőítés, az elmélkedés és az Isten szavain való tűnődés „normális lelki életnek” minősül-e? Úgy tűnik, egyikőtök sem tudja. A normális lelki élet nem korlátozódik az olyan gyakorlatokra, mint az imádkozás, az éneklés, a gyülekezeti életben való részvétel, valamint Isten szavainak evése és ivása. Sokkal inkább magában foglalja egy friss és eleven lelki élet megélését. Nem az számít, hogyan gyakorolsz, hanem az, hogy milyen gyümölcsöt terem a gyakorlatod. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a normális lelki élethez szükségszerűen hozzátartozik az imádkozás, az egyházi énekek éneklése, Isten szavainak evése és ivása, vagy az Ő szavain való elmélkedés, függetlenül attól, hogy ezeknek a gyakorlatoknak valóban van-e bármilyen hatásuk vagy vezetnek-e valódi megértéshez. Ezek az emberek a felszínes procedúrák követésére összpontosítanak, anélkül, hogy azok eredményeire gondolnának; ők olyan emberek, akik vallási rituálékban élnek, nem pedig olyanok, akik az egyházban élnek, és még kevésbé a királyság emberei. Az, hogy imádkoznak, gyülekezeti dalokat énekelnek, eszik és isszák Isten szavait, mind csak előírások betartása, amit kényszerből és az irányzatokkal való lépéstartás érdekében tesznek, nem pedig örömmel és szívből. Bármennyit imádkoznak vagy énekelnek is ezek az emberek, erőfeszítéseik nem hoznak gyümölcsöt, mert amit gyakorolnak, az csak a vallás előírásai és szertartásai; valójában nem Isten szavait gyakorolják. Csak arra összpontosítanak, hogy felhajtást csináljanak a megközelítésekből, és követendő előírásokként kezelik Isten szavait. Az ilyen emberek nem ültetik gyakorlatba Isten szavait; csak a testüket elégítik ki, és csak szerepelnek, hogy mások lássák. Ezek a vallási előírások és szertartások mind emberi eredetűek, nem Istentől származnak. Isten nem követ előírásokat, és nem követ semmilyen törvényt. Ő inkább új dolgokat tesz minden nap, gyakorlati munkát végezve. Nem úgy, mint a Három-Önálló Egyház tagjai, akik olyan gyakorlatokra szorítkoznak, mint a mindennapos reggeli áhítat megtartása, az esti imádkozás és az étkezés előtti hálaadó ima, valamint a mindenben való hálaadás – bármennyit is csinálják és bármilyen régóta is gyakorolják mindezt, a Szentlélek munkája nem lesz meg bennük. Amikor az emberek előírások közepette élnek, és szívük a gyakorlási módszerekhez ragaszkodik, a Szentlélek nem tud munkálkodni, mivel szívüket előírások és emberi elképzelések foglalják el. Így Isten képtelen beavatkozni és munkálkodni bennük, és csakis a törvény korlátozásai alatt élhetnek tovább. Az ilyen emberek örökre képtelenek arra, hogy elnyerjék Isten jóváhagyását.

A normális lelki élet az Isten előtt megélt élet. Imádkozás közben az ember elcsendesítheti a szívét Isten előtt, és az ima által keresheti a Szentlélek megvilágosítását, megismerheti Isten szavait és megértheti Isten szándékait. Az Ő szavainak evése és ivása által az emberek világosabb és alaposabb megértést nyerhetnek Isten jelenlegi munkájáról. A gyakorlás új útjára is szert tehetnek, és nem fognak ragaszkodni a régihez; amit gyakorolnak, az mind az életben való növekedés elérésére szolgál majd. Például az imádság célja nem az, hogy néhány hangzatos szót mondj, vagy könnyekre fakadj Isten előtt, hogy megmutasd, mennyire lekötelezett vagy; ehelyett inkább az, hogy az ember képezze magát a lélek használatában, lehetővé téve, hogy elcsendesítse a szívét Isten előtt, hogy képezzük magunkat arra, hogy minden kérdésben Isten szavaiból keressünk útmutatást, hogy minden nap új, friss világosság vonzhassa magához a szívünket, és hogy ne legyünk negatívak vagy lusták, hanem Isten szavai gyakorlatba ültetésének helyes kerékvágásába léphessünk. Manapság a legtöbb ember a gyakorlás módszereire összpontosít; a céljuk nem az, hogy az igazságra törekedjenek és növekedést érjenek el az életben. Itt rejlik az ő eltérésük. Vannak olyanok is, akik képesek új világosságot elfogadni, de a gyakorlási módszereik nem változnak. Magukkal hozzák korábbi vallási elképzeléseiket, amikor Isten mai szavait akarják megérteni, így amit megértenek, az még mindig vallási elképzelésekkel színezett doktrína; nem a mai világosságot fogadják el tisztán és egyszerűen. Ennek eredményeképpen a gyakorlásuk szennyezett; csak egy új címkét ragasztanak ugyanarra a régi termékre. Bármilyen jól is gyakorolják, képmutatók. Isten úgy vezeti az embereket, hogy minden nap új dolgokat tegyenek, megköveteli, hogy minden nap új felismerésre és megértésre tegyenek szert, és megköveteli, hogy ne legyenek régimódiak és ismételgetőek. Ha már sok éve hiszel Istenben, de a gyakorlási módszereid egyáltalán nem változtak, és ha még mindig a külső dolgokért rajongsz és azokkal vagy elfoglalva, nem pedig csendes szívvel járulsz Isten elé, hogy élvezd az Ő szavait, akkor semmit sem fogsz elérni. Amikor Isten új munkájának elfogadásáról van szó, ha nem tervezel másképp, nem folytatod a gyakorlásodat új módon, és nem törekszel újabb megértésre, hanem ragaszkodsz a régihez, és csak némi korlátozott új világosságot fogadsz el, anélkül, hogy megváltoztatnád a gyakorlatodat, akkor az ilyen emberek, mint te, csak névlegesen vannak ebben az áramlatban; valójában vallásos farizeusok, akik kívül vannak a Szentlélek áramlatán.

Ahhoz, hogy normális lelki életet élj, képesnek kell lenned arra, hogy naponta új világosságot fogadj el, és Isten szavainak valódi megértésére törekedj. Világosan meg kell tudnod érteni az igazságot, meg kell találnod a gyakorlás útját minden kérdésben, mindennap új problémákat kell felfedezned Isten szavainak olvasása által, és fel kell ismerned saját elégtelenségedet, hogy vágyakozó és kereső szíved legyen, amely egész lényedet mozgatja, és hogy mindig csendben légy Isten előtt, mélyen félve attól, hogy lemaradsz. Az ilyen vágyakozó, kereső szívű ember, aki hajlandó folyamatosan belépést nyerni, a lelki élet helyes kerékvágásában jár. Azok, akik elfogadják, hogy a Szentlélek megindítsa őket, akik többre vágynak, akik készek arra törekedni, hogy Isten tökéletessé tegye őket, akik Isten szavainak mélyebb megértésére vágynak, akik nem a természetfelettire törekednek, hanem inkább valódi árat fizetnek, valóban figyelembe veszik Isten szándékait, és valóban eljutnak a belépésig, elérve, hogy tapasztalataik hitelesebbek és valóságosabbak legyenek, akik nem üres szavakra és doktrínákra törekszenek, vagy nem természetfeletti érzésekre törekszenek, akik nem imádnak semmilyen kiemelkedő személyiséget – ők azok, akik beléptek a normális lelki életbe. Minden, amit tesznek, arra irányul, hogy további növekedést érjenek el az életben, és hogy frissek és élénkek legyenek lélekben, és mindig képesek aktívan elérni a belépést. Anélkül, hogy észrevennék, megértik az igazságot és belépnek a valóságba. Azok, akik normális lelki életet élnek, és minden egyes nap megtapasztalják a lélek felszabadulását és szabadságát, rugalmasan gyakorolhatják Isten szavait az Ő megelégedésére. Még imádságukban sem csak a formaságokat követik, és képesek lépést tartani az új világossággal nap mint nap. Az emberek például arra nevelik magukat, hogy elcsendesítsék szívüket Isten előtt, és a szívük valóban csendben lehet Isten előtt, és senki sem zavarhatja meg őket. Egyetlen személy, esemény vagy dolog sem korlátozhatja normális lelki életüket. Az ilyen képzésnek az a célja, hogy eredményeket hozzon; nem az a célja, hogy az emberek által betartandó előírásokat állapítson meg. Ez a gyakorlat nem az előírások betartásáról szól, hanem a növekedés elősegítéséről az emberek életében. Ha ezt a gyakorlatot csak követendő előírásokként fogod fel, az életed soha nem fog megváltozni. Lehet, hogy ugyanazt a gyakorlatot folytatod, mint mások, de míg ők végső soron képesek lépést tartani a Szentlélek munkájával, te ki vagy iktatva a Szentlélek áramlatából. Nem teszed-e bolonddá magadat? Ezeknek a szavaknak az a célja, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy elcsendesítsék szívüket Isten előtt, hogy szívüket Isten felé fordítsák, hogy Isten rajtuk végzett munkája akadálytalan legyen és gyümölcsöt teremjen. Csak ekkor lehetnek az emberek összhangban Isten szándékaival.