A Kegyelem Korában János készítette az utat Jézus számára. János nem tudta elvégezni Magának Istennek a munkáját, csupán az ember kötelességét teljesítette. Bár János az Úr előfutára volt, nem képviselhette Istent; ő csak egy ember volt, akit a Szentlélek használt. Miután Jézus megkeresztelkedett, a Szentlélek galamb képében szállt le rá. Ekkor kezdte meg munkáját, vagyis elkezdte végrehajtani Krisztus szolgálatát. Ezért vette fel Isten identitását, mert eljövetele Istentől volt. Nem számít, milyen volt előtte a hite – lehetett időnként gyenge, vagy erős –, ez mind hozzátartozott ahhoz a normális emberi léthez, amelyet szolgálata végzése előtt élt. Miután megkeresztelkedett (azaz felkenetésben részesült), Isten ereje és dicsősége azonnal vele volt, és így kezdte el végezni szolgálatát. Jeleket és csodákat tudott tenni, hatalma és tekintélye volt, mivel közvetlenül Magának Istennek a nevében munkálkodott; a Lélek munkáját végezte Őhelyette, és a Lélek hangját fejezte ki. Ezért Ő volt Isten Maga; ez vitathatatlan. János olyasvalaki volt, akit a Szentlélek használt. Ő nem képviselhette Istent, és nem is volt lehetséges számára, hogy képviselje. Ha akarta volna is, a Szentlélek nem engedte volna meg, mert nem volt képes elvégezni azt a munkát, amelyet Maga Isten szándékozott elvégezni. Talán sok minden volt benne, ami az ember akaratából fakadt, vagy valami, ami deviáns volt; semmilyen körülmények között nem képviselhette közvetlenül Istent. Hibái és képtelensége csak őt magát képviselték, munkája viszont a Szentlelket képviselte. Mégsem mondhatod, hogy ő teljes valójában Istent képviselte. Vajon az ő devianciája és tévedése is képviselheti Istent? Az ember képviseletében tévedni normális dolog, de ha valaki Isten képviseletében deviáns, az vajon nem gyalázza meg Istent? Vajon nem lenne ez a Szentlélek káromlása? A Szentlélek nem egykönnyen engedi meg, hogy az ember Isten helyére álljon, még akkor sem, ha mások felmagasztalják. Ha nem Isten, akkor a végén nem tudna szilárdan megállni. A Szentlélek nem engedi, hogy az ember úgy képviselje Istent, ahogy az az embernek tetszik! Például a Szentlélek volt az, aki tanúságot tett János mellett, és a Szentlélek volt az is, aki felfedte, hogy ő az, aki előkészíti az utat Jézusnak, de a Szentlélek által rajta végzett munka jól mérhető volt. János megbízatása mindössze annyi volt, hogy legyen Jézus útépítője, készítse elő számára az utat. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek csak azt a munkát hagyta jóvá, hogy készítse az utat, és csak ezt a munkát engedte meg neki – más munkát nem végezhetett. János Illést képviselte, ő pedig egy olyan prófétát képviselt, aki készítette az utat. A Szentlélek támogatta őt ebben; amíg a munkája az útkészítés volt, a Szentlélek támogatta őt. Ha azonban azt állította volna, hogy ő Maga Isten, és hogy azért jött, hogy elvégezze a megváltás munkáját, akkor a Szentléleknek meg kellett volna fegyelmeznie őt. Bármilyen nagyszerű is volt János munkája, és annak ellenére, hogy a Szentlélek támogatta, a munkája nem volt korlátok nélküli. Bár a Szentlélek valóban támogatta a munkáját, az akkoriban ráruházott hatalom az út egyengetésére korlátozódott. Egyáltalán nem végezhetett semmilyen más munkát, mert ő csak János volt, aki az utat készítette, és nem Jézus. Ezért a Szentlélek tanúságtétele kulcsfontosságú, de még fontosabb az a munka, amelyet a Szentlélek megenged az embernek. Vajon nem kapott János akkoriban hangzatos tanúságot? Nem volt az ő munkája is nagyszerű? Az általa végzett munka azonban nem szárnyalhatta túl Jézusét, mivel ő nem volt több, mint egy ember, akit a Szentlélek használt, és nem képviselhette közvetlenül Istent, így az általa végzett munka korlátozott volt. Miután elvégezte az útkészítés munkáját, a Szentlélek többé nem tartotta fenn a tanúságtételét, nem kapott új munkát, és távozott, amint megkezdődött Magának Istennek a munkája.

Vannak, akiket gonosz szellemek szálltak meg, és hangosan kiáltják: „Én vagyok az Isten!” Végül mégis lelepleződnek, mivel tévednek abban, amit képviselnek. Ők a Sátánt képviselik, és a Szentlélek nem figyel rájuk. Bármilyen magasra is magasztalod magad, vagy bármilyen erősen kiáltasz, attól még teremtett lény vagy, aki a Sátánhoz tartozik. Én soha nem kiáltom azt, hogy „Én vagyok az Isten, én vagyok az Isten szeretett Fia!” De a munka, amit végzek, Isten munkája. Vajon kell kiabálnom? Nincs szükség magasztalásra. Isten Maga végzi a saját munkáját, és nincs szüksége arra, hogy az ember státuszt vagy megtisztelő címet adjon neki: az Ő munkája képviseli az Ő identitását és státuszát. A megkeresztelése előtt Jézus vajon nem volt Maga Isten? Vajon Ő nem Isten megtestesülése volt? Biztosan nem lehet azt mondani, hogy csak a tanúságtétel elnyerése után vált Isten egyetlen Fiává? Vajon nem létezett már egy Jézus nevű ember jóval azelőtt, hogy Ő elkezdte volna a munkáját? Te képtelen vagy új utakat teremteni vagy a Lelket képviselni. Te nem tudod kifejezni a Lélek munkáját vagy a szavakat, amelyeket Ő mond. Te képtelen vagy Magának Istennek és a Léleknek a munkáját elvégezni. Isten bölcsessége, csodája és kifürkészhetetlensége, valamint annak a természetnek a teljessége, amellyel Isten az embert megfenyíti – mindezek meghaladják a te képességeidet, hogy kifejezd. Ezért hasztalan lenne azzal próbálkozni, hogy Istennek mondd magad; csak a nevet birtokolnád, de a lényeget nem. Maga Isten eljött, de senki sem ismeri fel Őt, mégis folytatja a munkáját, mégpedig a Lélek képviseletében. Mindegy, hogy embernek vagy Istennek, Úrnak vagy Krisztusnak, vagy épp nővérnek hívod Őt, nem számít. De a munka, amit Ő végez, az a Lélek munkája, és Magának Istennek a munkáját képviseli. Őt nem érdekli, hogy az ember milyen néven nevezi Őt. Talán meghatározhatja ez a név az Ő munkáját? Függetlenül attól, hogy minek nevezed Őt, ami Istent illeti, Ő Isten Lelkének a megtestesülése; Ő képviseli a Lelket, és a Lélek igazolta Őt. Ha képtelen vagy utat nyitni egy új kornak, vagy véget vetni a réginek, vagy bevezetni egy új kort, vagy új munkát végezni, akkor nem vagy Istennek nevezhető!

[Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (1)]