Amint szavaim teljessé válnak, a földön fokozatosan kialakul a királyság, és az ember fokozatosan visszatér a normalitásba, és így megvalósul a földön a királyság, amely a szívemben van. A királyságban Isten minden népe visszanyeri a normális emberi életet. Elmúlt a fagyos tél, helyébe a tavaszi városok világa lépett, ahol a tavasz egész évben tart. A nép többé nem lesz kitéve az emberi világ sivárságának, és többé nem kell elszenvednie az emberi világ rideg hidegét. Az emberek nem harcolnak egymással, az országok nem háborúznak egymás ellen, nincs többé mészárlás és mészárlással kiontott vér; az egész földet boldogság tölti be, és mindenütt melegség árad szét az emberek között. Bejárom az egész világot, trónusomból gyönyörködöm benne, és a csillagok között élek. Az angyalok új énekeket és új táncokat kínálnak Nekem. Többé már nem csordul le könny az arcukon saját törékenységük miatt. Többé már nem hallom Magam előtt az angyalok sírását, és többé már senki sem panaszkodik Nekem nehézségekről. Ma mindannyian az Én jelenlétemben éltek; holnap mindannyian az én királyságomban fogtok létezni. Nem ez-e a legnagyobb áldás, amelyben az embert részesítem? A ma fizetett árnak köszönhetően örökölni fogjátok a jövő áldásait, és az Én dicsőségemben fogtok élni. Még mindig nem akartok kapcsolatba kerülni az Én Lelkem lényegével? Még mindig meg akarjátok ölni magatokat? Az emberek hajlandóak követni azokat az ígéreteket, amelyeket látnak, még ha azok mulandóak is, de senki sem hajlandó elfogadni a holnap ígéreteit, még ha azok az örökkévalóságig tartanak is. Az ember számára látható dolgok azok, amelyeket meg fogok semmisíteni, és az ember számára megfoghatatlan dolgok azok, amelyeket meg fogok valósítani. Ez a különbség Isten és ember között.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 20. fejezet)