Isten munkája mindig előrehalad, és bár munkájának célja nem változik, a módszer, amellyel dolgozik, állandóan változik, ami azt jelenti, hogy azok, akik Istent követik, szintén állandóan változnak. Minél több munkát végez Isten, annál alaposabb az ember tudása Istenről. Ennek megfelelően változik az ember beállítottsága is Isten munkájának eredményeképpen. De éppen azért, mert Isten munkája állandóan változik, azok, akik nem ismerik a Szentlélek munkáját, és azok az értetlen emberek, akik nem ismerik az igazságot, olyan emberekké válnak, akik ellenállnak Istennek. Isten munkája soha nem igazodik az emberi elképzelésekhez, mert az Ő munkája mindig új és soha nem régi, és Ő soha nem ismétli meg a régi munkáját, hanem korábban nem végzett munkával halad előre. Mivel Isten nem ismétli meg a munkáját, az ember pedig kivétel nélkül a múltban végzett munkája alapján ítéli meg Isten jelenlegi munkáját, rendkívül nehézzé vált Isten számára az új korszak munkájának mindegyik szakaszát véghez vinni. Az embernek túl sok nehézsége van! Gondolkodásában túlságosan konzervatív! Senki sem ismeri Isten munkáját, de mindenki leszűkíti azt. Amikor az ember elhagyja Istent, elveszíti az életet, az igazságot és Isten áldásait, eközben nem fogadja el sem az életet, sem az igazságot, és még kevésbé a nagyobb áldásokat, amelyeket Isten ad az emberiségnek. Minden ember vágyik arra, hogy megnyerje Istent, de képtelen elviselni bármely változást Isten munkájában. Azok, akik nem fogadják el Isten új munkáját, úgy hiszik, hogy Isten munkája sosem változik; örökké ugyanolyan marad. Hitük szerint az örök üdvösség elnyeréséhez csupán be kell tartaniuk a törvényeket, és mindaddig, amíg megbánják és megvallják bűneiket, Isten szándékai teljesülni fognak. Úgy vélik, Isten csak a törvény alatt álló Isten lehet, illetve az az Isten, akit az emberért a keresztre szögeztek; még az is a véleményük, hogy Istennek nem szabad, sőt képtelen túllépni a Biblián. Pontosan ezek a vélemények bilincselték őket szorosan a régi törvényekhez, és szögezték őket halott előírásokhoz. Még többen vannak, akik úgy hiszik, hogy bármilyen legyen is Isten új munkája, azt próféciákkal kell alátámasztani, és hogy e munka minden egyes szakaszában mindazoknak, akik „igaz” szívvel követik Őt, kinyilatkoztatásokat kell kapniuk; ha nem, akkor ez a munka nem lehet Isten munkája. Az ember számára már az sem könnyű feladat, hogy megismerje Istent. Ha ehhez hozzávesszük az ember nevetséges szívét és önhittségének, illetve önelégültségének lázadó természetét, akkor még nehezebbé válik számára, hogy elfogadja Isten új munkáját. Az ember nem vizsgálja meg alaposan Isten új munkáját, és nem is fogadja el alázattal; ehelyett megvetően viselkedik, miközben Istentől várja a kinyilatkoztatásokat és az iránymutatásokat. Nem azok viselkednek-e így, akik lázadnak Isten ellen és ellenállnak neki? Hogyan nyerhetik el ezek az emberek Isten elismerését?

Jézus azt mondta, hogy Jahve munkája háttérbe szorult a Kegyelem Korában, ahogy én is azt mondom ma, hogy Jézus munkája is háttérbe szorult. Ha csak a Törvény Kora létezett volna, a Kegyelem Kora pedig nem, akkor Jézust nem feszítették volna meg, és nem válthatta volna meg az egész emberiséget. Ha csak a Törvény Kora lett volna, az emberiség vajon eljuthatott volna valaha a mai napig? A történelem halad, és a történelem vajon nem Isten munkájának természetes törvénye? Nem annak ábrázolása-e, ahogyan Ő az embereket irányítja az egész univerzumban? A történelem halad, ahogyan Isten munkája is. Isten szándékai állandóan változnak. Nem maradhatott meg hatezer éven át a munkájának egyetlen szakaszában, mert – mint mindenki tudja – Isten mindig új, és soha nem régi, és bizonyára nem lett volna képes folyton olyan munkát végezni, mint a keresztre feszítés – egyszer, kétszer, háromszor a keresztre szegezve... Nevetséges lenne így gondolkodni. Isten nem állandóan ugyanazt a munkát végzi; az Ő munkája folyton változó és mindig új, ahogyan én is új szavakat mondok nektek, és új munkát végzek mindennap. Ez az én munkám, és ami kulcsfontosságú, az az „új” és a „csodálatos” szó. „Isten változatlan, és Isten mindig Isten marad” – ez a mondás valóban igaz; Isten lényege nem változik, Isten mindig is Isten, és soha nem lehet belőle Sátán, de ez nem bizonyítja, hogy a munkája ugyanolyan állandó és sohasem változó, mint a lényege. Te kijelented, hogy Isten változatlan, de akkor hogyan magyarázod meg, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Isten munkája folyamatosan terjed és folyamatosan változik, és az Ő szándékai folyamatosan megnyilvánulnak, illetve ismertté válik az ember előtt. Ahogy az ember megtapasztalja Isten munkáját, szakadatlanul változik a beállítottsága, ahogyan a tudása is. Honnan ered tehát ez a változás? Talán nem Isten állandóan változó munkájából? Ha az ember beállítottsága képes változni, miért ne engedhetné meg az ember, hogy az Én munkám és az Én szavaim is állandóan változzanak? Muszáj alávetnem magam az emberi korlátoknak? Ebben vajon nem erőltetett érvelést és kifordított logikát használsz?

Feltámadása után Jézus megjelent a tanítványoknak, és azt mondta: „Én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” Tudod, hogyan magyarázhatók ezek a szavak? Fel vagy-e ruházva az Ő erejével? Érted-e, hogy mit jelent az „erő”? Jézus azt hirdette, hogy az igazság Lelke az utolsó napokban fog az emberekre kiáradni. Most itt vannak az utolsó napok; érted-e, hogyan fejezi ki a szavakat az igazság Lelke? Hol jelenik meg és hol működik az igazság Lelke? Ézsaiás próféta könyvében soha nem volt említés arról, hogy az Újszövetség korában egy Jézus nevű gyermek fog születni; csupán azt írták, hogy egy Immánuél nevű fiúcsecsemő fog születni. Miért nem említették a „Jézus” nevet? Ez a név az Ószövetségben sehol sem szerepel, de akkor mégis miért hiszel még mindig Jézusban? Ugye nem csak azután kezdtél el hinni Jézusban, hogy a saját szemeddel láttad Őt? Vagy akkor kezdtél hinni, amikor kinyilatkoztatást kaptál? Vajon Isten valóban ilyen kegyelmet gyakorolna feléd? Ilyen nagy áldásokat adna neked? Mi a Jézusban való hited alapja? Miért nem hiszed, hogy Isten ma testet öltött? Miért mondod, hogy az Istentől kapott kinyilatkoztatás hiánya bizonyítja, hogy Ő nem testesült meg? Kell-e Istennek tájékoztatnia az embereket, mielőtt nekilát a munkájának? Meg kell-e előbb kapnia jóváhagyásukat? Ézsaiás csupán azt hirdette, hogy egy fiúcsecsemő fog születni egy jászolban; sosem jövendölte, hogy Mária fogja megszülni Jézust. Pontosan mire alapozod a Máriától született Jézusba vetett hitedet? Biztos, hogy nem zavaros a hited? Egyesek azt mondják, Isten neve nem változik. Akkor miért lett Jahve neve Jézus? Megjövendölték, hogy eljön a Messiás, de akkor miért egy Jézus nevű ember jött el? Miért változott meg Isten neve? Nem végeztek-e ilyen munkát már réges-régen? Talán Isten ma nem végezhet újabb munkát? A tegnap munkáját meg lehet változtatni, és Jézus munkája ott folytatódhat, ahol Jahve munkája abbamaradt. Nem követheti-e tehát Jézus munkáját más munka? Ha Jahve neve megváltoztatható Jézusra, akkor Jézus neve talán nem változtatható meg? Mindebben nincs semmi furcsa; csak az emberek túl együgyűek. Isten mindig Isten marad. Nem számít, hogyan változik a munkája, és függetlenül attól, hogyan változik a neve, az Ő természete és bölcsessége sohasem fog megváltozni. Ha azt hiszed, hogy Istent csak Jézus nevén lehet szólítani, akkor a tudásod nagyon korlátozott. Mered-e állítani, hogy Isten neve örökké Jézus lesz, hogy Isten örökké és mindig Jézus néven lesz ismert, és hogy ez soha nem fog változni? Mered-e bizonyossággal állítani, hogy Jézus neve az, mely lezárta a Törvény Korát, és lezárja majd a végső korszakot is? Ki állíthatja, hogy Jézus kegyelme véget vethet a korszaknak? Ha nem érted tisztán ezeket az igazságokat, akkor nemcsak az evangélium hirdetésére leszel alkalmatlan, de te magad sem leszel képes szilárdan megállni. Amikor eljön a nap, amelyen megoldod ama vallásos emberek minden nehézségét, és megcáfolod minden tévedésüket, az lesz a bizonyíték arra, hogy teljesen biztos vagy a munka e szakaszában, és a legcsekélyebb kétséged sincs. Ha nem tudod megcáfolni a tévedéseiket, akkor besároznak, és rágalmaznak téged. Nem lenne ez szégyenletes?

A zsidók mind olvasták az Ószövetséget, és tudtak Ézsaiás próféciájáról, amely szerint fiúcsecsemő fog születni egy jászolban. Akkor miért üldözték Jézust annak ellenére, hogy nagyon jól ismerték ezt a próféciát? Vajon nem a lázadó természetük miatt, és mert nem tudtak a Szentlélek munkájáról? Akkoriban a farizeusok úgy vélték, Jézus munkája különbözik attól, amit a megjövendölt fiúcsecsemőről tudtak, ma pedig az emberek azért utasítják el Istent, mert a megtestesült Isten munkája nem áll összhangban a Bibliával. Az Istennel szembeni lázadásuk lényege vajon nem ugyanaz? El tudod-e fogadni kérdés nélkül a Szentlélek minden munkáját? Ha valami a Szentlélek munkája, akkor ez a helyes áramlat, és minden kételkedés nélkül el kell fogadnod; nem szabad válogatnod, hogy mit fogadsz el. Ha mélyebb betekintést nyersz Istenbe, és nagyobb óvatosságot tanúsítasz Vele szemben, akkor ez nem indokolatlan? Nem kell további igazolást keresned a Bibliából; ha valami a Szentlélek munkája, akkor el kell fogadnod, mert azért hiszel Istenben, hogy Istent kövesd, és nem kellene vizsgálgatnod Őt. Nem kellene további bizonyítékokat keresned Rólam, hogy bizonyítsd, én vagyok az Istened, hanem képesnek kellene lenned felismerni, hogy hasznos vagyok-e számodra – ez a legfontosabb. Még ha sok cáfolhatatlan bizonyítékot is találsz a Bibliában, az sem tud teljesen hozzám vezetni téged. Te csupán a Biblia keretei között élsz, és nem Énelőttem; a Biblia nem segíthet neked megismerni Engem, és nem mélyítheti el az Irántam érzett szeretetedet. Bár a Biblia megjövendölte, hogy fiúcsecsemő fog születni, senki sem tudta megfejteni, hogy ki lesz az, akin a prófécia beteljesedik, mert az ember nem ismerte Isten munkáját, és ezért szálltak szembe a farizeusok Jézussal. Néhányan tudják, hogy a munkám az ember érdekeit szolgálja, mégis, továbbra is azt hiszik, hogy Jézus és Én teljesen különálló, egymással összeegyeztethetetlen lények vagyunk. Abban az időben Jézus csak egy sor prédikációt tartott a tanítványainak a Kegyelem Korában olyan témákról, hogy hogyan kell eljárni, hogyan kell összegyűlni, hogyan kell imában könyörögni, hogyan kell másokkal bánni, és így tovább. Az Általa végzett munka a Kegyelem Korának munkája volt, és csak azt fejtette ki, hogy a tanítványoknak és azoknak, akik Őt követték, hogyan kell viselkedniük. Csak a Kegyelem Korának munkáját végezte, és semmit az utolsó idők munkájából. Amikor Jahve a Törvény Korában lefektette az ószövetségi törvényt, miért nem végezte akkor a Kegyelem Korának munkáját? Miért nem tette előre világossá a Kegyelem Korának munkáját? Nem segített volna ez az embernek elfogadni azt? Ő csak azt jövendölte meg, hogy egy fiúcsecsemő fog születni és hatalomra jutni, de nem végezte el előre a Kegyelem Korának munkáját. Isten munkájának minden korban világos határai vannak; Ő csak az aktuális kor munkáját végzi el, és soha nem végzi el előre a munka következő szakaszát. Csak így kerülhet előtérbe minden egyes korban az Ő jellegzetes munkája. Jézus csak az utolsó napok jeleiről beszélt, arról, hogyan kell türelmesnek lenni és üdvözülni, hogyan kell megbánni és megvallani a bűnöket, a keresztet hordozni és a szenvedést elviselni; soha nem beszélt arról, hogy az ember az utolsó napokban hogyan érheti el a belépést, és hogyan kell törekednie arra, hogy Isten szándékainak eleget tegyen. Ennek fényében nem nevetséges-e a Bibliában keresni Isten utolsó napokra vonatkozó munkáját? Mit láthatsz, ha pusztán a Bibliába kapaszkodsz? Legyen szó bibliamagyarázóról vagy prédikátorról, ki láthatta volna előre a mai idők munkáját?

„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” Hallottátok-e már a Szentlélek szavait? Isten szavai rátok szálltak. Halljátok őket? Isten a szavak munkáját végzi az utolsó napokban, és ezek a szavak a Szentlélek szavai, mert Isten a Szentlélek, és testet is tud ölteni; ezért a Szentlélek szavai, amelyekről a múltban beszéltek, a ma megtestesült Isten szavai. Sok értetlen ember van, aki azt hiszi, hogy mivel a Szentlélek beszél, az Ő hangjának a mennyekből kell szólnia, hogy az emberek meghallják. Aki így gondolkodik, az nem ismeri Isten munkáját. Valójában a Szentlélek által mondott szavak a megtestesült Isten szavai. A Szentlélek nem tud közvetlenül az emberhez szólni; még a Törvény Korában sem beszélt Jahve közvetlenül az emberekhez. Nem lenne-e sokkal kevésbé valószínű, hogy ezt ma, ebben a korban is így tenné? Ahhoz, hogy Isten kijelentéseket tehessen a munka elvégzése érdekében, meg kell testesülnie; máskülönben a munkája nem lenne képes elérni a céljait. Akik tagadják a megtestesült Istent, azok nem ismerik a Lelket vagy azokat az elveket, amelyek szerint Isten munkálkodik. Azok, akik hiszik, hogy most van a Szentlélek Kora, de mégsem fogadják el az Ő új munkáját, azok homályos és elvont hitben élnek. Az ilyen emberek soha nem részesülhetnek a Szentlélek munkájában. Azok, akik csak azt kérik, hogy a Szentlélek közvetlenül szóljon és végezze el a munkáját, és nem fogadják el a megtestesült Isten szavait vagy munkáját, sohasem lesznek képesek belépni az új korba, és soha nem kapnak teljes üdvösséget Istentől!