Az ember csak az igazságra törekedve oszlathatja el elképzeléseit és félreértéseit Istenről

Amikor az emberek épp csak elkezdenek hinni Istenben, nem értik az igazságot, és sok elképzelésük és képzelgésük van Róla. Ha már több éve hisztek Istenben, oly sok szavát olvastátok és oly sok prédikációt hallgattatok, akkor vajon ezen elképzelések és képzelgések közül hány lett eloszlatva? Némelyeknek még több évnyi Istenbe vetett hit után is vannak elképzeléseik Isten ítéletéről és fenyítéséről, metszéséről és az emberrel való foglalkozásáról, míg másoknak akkor lehetnek elképzeléseik, amikor látják Isten szavainak a szigorát. Vajon megoldhatók ezek a dolgok az igazság keresése által? Ha mindenben keresni tudjátok az igazságot, és azt használni minden olyan probléma megoldására, amellyel találkoztok, akkor olyan emberek vagytok, akik törekednek az igazságra. Most képesek vagytok az igazság keresésére a problémák megoldásához? Amikor találkoztok valamivel, ami elképzeléseket szül, vagy amikor vétkeztek, akkor hogyan keresitek az igazságot a megoldásához? Ki tud az ilyesmivel kapcsolatos tapasztalatáról beszélni? (Amikor vezető voltam, nem végeztem semmilyen gyakorlati munkát, csak olyan feladatokat, amelyek jó színben tüntettek fel engem, és mindig a presztízsért és a státuszért küzdöttem. Ez megszakította és megzavarta a gyülekezet munkáját, és amikor azzal szembesültem, hogy megmetszenek és foglalkoznak velem, még mindig megpróbáltam igazolni magam, nem tartottam valódi önvizsgálatot, nem volt tudásom, nem tartottam bűnbánatot és nem változtam meg. Később a gyülekezet elmozdított a helyemről, de a szívem még mindig dacos és elégedetlen volt, állandóan panaszkodtam és áradt belőlem a negativitás. A vezetők foglalkoztak velem amiatt, hogy egyáltalán nem fogadom el az igazságot és ellenállok Istennek, ami olyasmi, ami sérti az Ő természetét, és azt mondták nekem, hogy ha még mindig nem tartok bűnbánatot, akkor ki leszek téve és ki leszek vetve. Akkoriban nem értettem az igazságot és súlyosan félreértettem Istent. Bár soha nem mondtam azt, hogy nem hiszek Istenben, azt gondoltam, hogy mivel megsértettem Őt, biztosan nem fog megmenteni engem, így hát csupán szolgálatot fogok végezni. Ezt követően nem fordítottam nagy figyelmet arra, hogy törekedjek az igazságra, és csak akkor fordultam meg végül, amikor egy nap hallottam Isten közlését.) Miután megfordultál, rendelkeztél a gyakorlat helyes ösvényével? Mit tennél, ha újra megtörténne ugyanez? (Jelenleg erre vonatkozólag nem rendelkezem a gyakorlat ösvényével.) Tulajdonképpen mindezen problémák megoldhatók az igazsággal. Ha az emberek el akarják oszlatni a félreértéseiket Istenről, akkor egyrészt fel kell ismerniük a saját romlott beállítottságaikat, elemezniük kell és meg kell érteniük a korábbi hibáikat, helytelen ösvényeiket, vétkeiket és hanyagságukat. Ily módon képesek lesznek megérteni és világosan látni a saját természetüket. Emellett világosan kell látniuk, miért tévelyednek el az emberek, és tesznek sok olyan dolgot, amelyek sértik az igazságalapelveket, valamint e tettek természetét. Továbbá meg kell érteniük, pontosan mi Isten akarata és melyek az Ő követelményei az emberiség számára, miért nem képesek az emberek soha arra, hogy Isten követelményei szerint cselekedjenek, és miért fordulnak mindig szembe Isten akaratával és teszik azt, amit csak szeretnének. Hozd Isten elé ezeket a dolgokat és imádkozz, értsd meg ezeket világosan, és akkor meg tudod fordítani az állapotodat, meg tudod változtatni a gondolkodásmódodat, és el tudod oszlatni az Istenre vonatkozó félreértésedet. Némelyek bármit tegyenek is, állandóan helytelen szándékokat táplálnak, mindig gonosz elgondolásaik vannak, és nem tudják megvizsgálni, hogy helyes-e vagy sem a belső állapotuk, sem Isten szavainak megfelelően felismerni azt. Ezek az emberek össze vannak zavarodva. Az összezavarodott ember egyik legnyilvánvalóbb jellemvonása az, hogy miután valami rosszat tesz, és azzal szembesül, hogy megmetszik és foglalkoznak vele, negatív marad, sőt, átadja magát a kétségbeesésnek, és eldönti, hogy vége van és nem menthető meg. Nem ez az összezavarodott ember legszánalmasabb viselkedésmódja? Nem tud Isten szava szerinti önvizsgálatot tartani, és amikor nehézségekkel szembesül, nem tudja az igazságot keresni a probléma megoldásához. Nem ilyen az, amikor valaki nagyon össze van zavarodva? Megoldhatja-e a problémákat az, ha átadod magad a kétségbeesésnek? Megoldhatja-e a problémákat az, ha állandó negativitásban sínylődsz? Az embereknek meg kellene érteniük, hogy ha hibát követnek el vagy problémájuk van, akkor az igazságot kellene keresniük annak megoldásához. Először át kell gondolniuk és meg kell érteniük, hogy miért követtek el gonoszságot, mi volt a szándékuk és mi volt a tettük kiindulópontja, miért akarták megtenni, mi volt a céljuk, és hogy valaki buzdította, felbujtotta vagy rászedte-e őket, illetve hogy tudatosan tették-e. Át kell gondolni és világosan meg kell érteni ezeket a kérdéseket, és akkor tudhatják majd, milyen hibákat követtek el és ők maguk micsodák. Ha nem tudod felismerni a rossz cselekedeted lényegét, vagy nem tudsz tanulságot levonni belőle, akkor a probléma nem oldható meg. Sokan tesznek rossz dolgokat, és soha nem tartanak önvizsgálatot. Vajon az ilyen emberek képesek valaha is a valódi bűnbánatra? Van bármi remény az üdvösségükre? Az emberiség a Sátán ivadéka, és függetlenül attól, hogy megsértették-e Isten természetét vagy sem, az ő természetlényegük ugyanaz. Önvizsgálatot kell tartaniuk és jobban meg kell ismerniük magukat, világosan kell látniuk, milyen mértékben lázadtak fel Isten ellen és álltak ellen Neki, és hogy el tudják-e még fogadni és tudják-e gyakorolni az igazságot. Ha ezt világosan látják, akkor tudni fogják, mekkora veszélyben vannak. A természetlényege miatt valójában az összes romlott ember veszélyben van; sok erőfeszítést igényel a részükről az igazság elfogadása, ami nem könnyű nekik. Némelyek már követtek el gonoszságot és felfedték a természetlényegüket, némelyek pedig még nem követtek el gonoszságot, de nem feltétlenül sokkal jobbak másoknál – csupán még nem voltak olyan helyzetben, nem volt lehetőségük rá, hogy megtegyék. Mivel megvannak ezek a vétkeid, a szívednek tisztában kell lennie azzal, hogy most milyen hozzáállással kellene rendelkezned, mivel kellene elszámolnod Isten előtt, és Ő mit akar látni. Ima és keresés által tisztáznod kell ezeket a dolgokat; akkor tudni fogod, hogyan kell törekedned a jövőben, és többé már nem fognak befolyásolni vagy irányítani a múltban elkövetett hibáid. Az előtted lévő ösvényt kell járnod, és teljesítened a kötelességed, ahogyan azt kell, többé nem adva át magad a kétségbeesésnek; teljesen felül kell emelkedned a negativitáson és a félreértésen. Egyrészt negatív és nem nagyon tanácsos az, ha most a múltban elkövetett vétkeid és hibáid kárpótlásaként teljesíted a kötelességed, azonban legalább ilyen gondolkodásmóddal kellene rendelkezned. Másrészt pozitívan és kezdeményezően kell együttműködnöd, minden tőled telhetőt megtéve azon kötelesség jól teljesítéséért, amelyet teljesítened kell, és eleget kell tenned a feladataidnak és a kötelezettségeidnek. Ezt kell tennie egy teremtett lénynek. Nem számít, milyen elképzeléseid vannak Istenről, hogy felfedsz-e romlottságot vagy megsértetted-e az Ő természetét, ezt mind úgy kell megoldani, hogy önvizsgálatot tartasz és keresed az igazságot. Tanulj a kudarcaidból, és emelkedj ki teljesen a negativitás árnyékából. Ha már érted az igazságot és kiszabadultál, ha többé már nem irányítanak emberek, dolgok és ügyek téged, akkor meglesz az ahhoz szükséges magabiztosságod, hogy az előtted lévő ösvényen járj. Miután szert tettél erre-arra, és némileg haladtál az életben, és már nincsenek elképzeléseid Istenről, akkor fokozatosan rá fogsz lépni az Istenbe vetett hit helyes útjára.

Lehet, hogy valaki vétkezett a múltban, vagy eltévelyedett, de valójában nem rettentő alattomos vagy gonosz ember, csupán túlságosan arrogáns volt, olyannyira, hogy esztelenné vált, elveszítette az önmérsékletét, nem tudta irányítani magát, és olyan dolgokat tett, amelyeket utál és megvet Isten, és ami még őbenne is undort kelt. De ha mostanáig követett, akkor bizonyára fejlődött valamennyit. Amikor arra kerül sor, hogy végső soron maradhat-e vagy sem, azt Isten fogja eldönteni, a jelenlegi viselkedése, valamint az alapján, hogy jelenleg hogyan áll Őhozzá és a kötelességéhez. Valaki talán azt mondja: „A múltban komoly vétkeket követtem el, de utána megértettem az igazságot. Igazán bánom a vétkeimet, de nem tudom visszavonni ezeket, még akkor sem, ha most átültetem az igazságot a gyakorlatba. Mindig úgy érzem, hogy szennyezett vagyok, és a szívem nem tudja, hogy Isten akar-e engem vagy sem.” Te hoztad magadról ezt az ítéletet, nem pedig Isten; a te ítéleted nem tükrözi Istenét, ahogyan a hozzáállásod sem tükrözi az Övét. Meg kell értened, mi Isten hozzáállása, és hogy mi a lényeg Számára minden romlott ember és azok vonatkozásában, akik megmenthetők. Ez nyilvánvaló a számotokra? Isten az illető hozzáállását, elszántságát és elhatározását nézi az igazságra való törekvésben. Nem törődik azzal, hogy azelőtt ki voltál, mik voltak a vétkeid, illetve mennyit költöttél, ajánlottál fel vagy mennyit szenvedtél. Isten nem nézi ezeket a dolgokat. Mondhatja valaki azt, hogy hisz Istenben és már nyolcszor bebörtönözték, mire Isten így szól: „Nem nézem veled kapcsolatban ezeket a dolgokat. Csak azt nézem, most hogyan viselkedsz, olyan valaki vagy-e, aki az igazságra törekszik, tanúságot tettél-e, míg börtönben voltál, mire tettél szert, ismered-e Istent, és hogy beléptél-e az igazságvalóságokba.” Isten ezt az eredményt akarja. Némelyek azt mondják: „Vétkeztem és eltévelyedtem, azonban most felismerem ezt és alapos önvizsgálatot tartok, hajlandóvá váltam a bűnbánatra, és szilárdan eltökélem, hogy jól teljesítem a kötelességemet, nem csupán átvergődök rajta, hanem minden tőlem telhetőt megteszek, hogy eleget tehessek Istennek, viszonozzam a szeretetét, és jóvá tegyem a múltbéli hibáimat. A kötelességem teljesítése során az igazságra akarok törekedni és azt akarom gyakorolni. Nem csupán megerőltetem majd magam vagy szolgálatot fogok végezni, hanem meg fogom próbálni átültetni az igazságot a gyakorlatba, megélni az emberi hasonlatosságot, és tisztelni Istent azzal, hogy jól teljesítem a kötelességem.” Vajon ilyen hozzáállással Isten még mindig a vétkeidet fogja nézni? Nem. Meg kell tehát bizonyosodnod erről a szívedben, hogy többé már ne irányítsanak a múltbéli vétkeid. Némelyeket mindig a múltbéli vétkeik irányítják, és azt gondolják: „Képtelenség, hogy Isten megbocsásson bármit, ami sérti az Ő természetét. Az Ő szíve már rég megvet és elutasít engem, és hiábavaló számomra az igazságra törekedni.” Miféle hozzáállás ez? Ezt Istennel szembeni gyanakvásnak és az Ő félreértésének nevezik. Tulajdonképpen már mielőtt bármit is tettél volna, ami sértette Isten természetét, udvariatlan, tiszteletlen és hanyag volt a hozzáállásod Őhozzá, és nem Istenként kezelted Istent. Az emberek egy pillanatnyi tudatlanság vagy lobbanékonyság miatt felfedik a sátáni beállítottságaikat, és ha senki nincs, aki fegyelmezze vagy megállítsa őket, akkor vétkeket követnek el. Miután a vétkeiknek következményei vannak, nem tudják, hogyan tartsanak bűnbánatot és feszengenek. Aggódnak a jövőbeli kimenetelük és rendeltetési helyük miatt, és a szívükben hordozzák mindezen dolgokat, mindig azt gondolva, hogy „végem van és tönkrementem, így hát egyszerűen leírom magam, mert reménytelen vagyok. Ha egy nap Isten nem akar és teljesen megundorodik tőlem, akkor a legrosszabb, ami történhet, az, hogy meghalok. Isten irgalmára bízom magam.” A felszínen arról beszélnek, hogy Isten irgalmára bízzák magukat és alávetik magukat az Ő rendelkezéseinek és szuverenitásának, azonban mi a valós állapotuk? Ellenállók, hajthatatlanok, és nem tartanak bűnbánatot. Mit jelent az, hogy valaki nem tart bűnbánatot? Azt jelenti, hogy ragaszkodik a saját elgondolásaihoz, nem hisz és nem fogad el semmit, amit Isten mond, mindig azt gondolva, hogy „Isten buzdító és vigasztaló szavai nem nekem szólnak, hanem másoknak. Ami engem illet, nekem végem, rólam már lemondtak, én értéktelen vagyok – Isten már rég lemondott rólam, nem számít, hogyan vallom be a bűneimet vagy sírok bűntudattal, Ő soha nem fog nekem másik esélyt adni.” Milyen hozzáállás ez, amikor méricskéli és felülbírálja Istent a szívében? A beismerés és a bűnbánat hozzáállása ez? Nyilvánvalóan nem. Ez a fajta hozzáállás a beállítottság egy típusát jelképezi – a hajthatatlanságét, a hihetetlen hajthatatlanságét. Kívülről kifejezetten önelégültnek tűnik, nem hallgat senkire, minden doktrínát megért, de semmit nem gyakorol. Lényegében hajthatatlan a beállítottsága. Isten szempontjából a hajthatatlanság vajon engedelmesség vagy lázadó mivolt? Nyilvánvalóan lázadó mivolt. Az illető azonban úgy érzi, hogy nagy sérelmet szenvedett „Annyira szerettem Istent, azonban Ő nem képes elengedni egy apró hibát, amelyet vétettem, és most oda a kimenetelem. Isten ítéletet mondott a hozzám hasonló emberekre. Pál vagyok.” Azt mondta Isten, hogy Pál vagy? Isten nem mondott ilyet. Te mondod, hogy Pál vagy – honnan jön ez? Azt mondod, hogy Isten le fog sújtani rád, meg fog büntetni és a pokolra küld majd. Ki döntötte el ezt a kimenetelt? Nyilvánvalóan te magad döntötted el, mivel Isten soha nem mondta, hogy a pokolra fogsz kerülni, amikor a munkája elvégeztetett, és hogy nem mehetsz be a menny királyságába. Ameddig Isten nem mondja, hogy megvet és elutasít téged, addig lehetőséged és jogod van törekedni az igazságra, és egyszerűen csak el kell fogadnod Isten szavainak ítéletét és feddését. Legyen ilyen a hozzáállásod, mivel ez az igazság, valamint Isten üdvössége elfogadásának és a valódi bűnbánatnak a hozzáállása. Mindig ragaszkodsz az elképzeléseidhez, a képzelgéseidhez és a félreértéseidhez; már eltöltöttek és megszálltak ezek a dolgok, és még azt is eldöntötted, hogy Isten nem fog megmenteni téged. Ezt követően gondatlan és felületes gondolkodásmódot tápláltáltál a kötelességed teljesítése során, olyan gondolkodásmódot, amelyben lemondtál magadról, mint aki reménytelen, negatív és passzív gondolkodásmódot, a napról napra élés gondolkodásmódját, lusta gondolkodásmódot. Szert tudsz tenni az igazságra? Ezzel a mentalitással nem leszel képes rá, hogy szert tegyél az igazságra, és nem leszel megmentve. Vajon nem szánalmas az ilyen ember? (De igen.) Mi tette őt ilyen szánalmassá? A tudatlanság. Amikor dolgok történnek, nem keresi az igazságot, hanem állandóan tanulmányoz és spekulál, sőt, még Isten szavaiba is bele akarja ásni magát, hogy megnézze, melyek beszélnek a helyzetéről, milyen Isten hozzáállása, hogyan hoz ítéleteket, és mi lesz a kimenetele – és ez által dönti el, hogy mi lesz a dolog eredménye. Vajon ez a hozzáállás az igazság keresése? Semmiképp sem. A saját fejük fölé függesztik Isten elítélő és elátkozó szavait, negativitásban élve – ami törékenységnek, gyöngeségnek és passzivitásnak tűnik, azonban valójában egyfajta ellenállás. Milyen beállítottság van az ellenállás mögött? A hajthatatlanság. Isten szemében az ilyesfajta hajthatatlanság a lázadó mivolt egy típusa, és ez az, amit Ő a leginkább megvet. Ha Isten nem akarna megmenteni téged, akkor vajon miért árulna el neked oly sok igazságot, adna neked oly sok ösvényt a gyakorlásra, vagy buzdítana téged ily őszinte szavakkal? Te mégis azt mondod, hogy Isten nem fog megmenteni téged. Vajon mi ennek az alapja? Isten szíve állandóan azt reméli, hogy az emberek bűnbánatot tartanak, ám az emberek azok, akik még csak nem is adnak esélyt maguknak. Miről is van itt szó? Arról, hogy az emberi természet túlságosan csalárd. Az emberek nem hisznek Istenben, illetve az Ő szavaiban, és ez az a hozzáállás, amellyel kezelik Őt. Valaki talán azt mondja: „Isten hűséges, és ítélet, kinyilatkoztatás, kárhoztatás, átkok, irgalom és megbocsátás van a szavaiban. Tudom, hogy ezek a szavak mind Isten természetét jelképezik, de nem tudom, hogy melyek irányulnak az én helyzetemre. Mindig úgy érzem, hogy Isten kárhoztató és átkozó szavai szólnak nekem, míg az áldó és dicsérő szavai azoknak, akik az igazságra törekednek. Bárhogy is legyen, nekem végem van.” Az elejétől a végéig ilyen elbizakodott a hozzáállásuk, és ezt kifogásként használják arra, hogy azt mondják, Isten nem fogja megmenteni őket. Azt gondolják majd, hogy „mivel Te nem fogsz megmenteni engem, Isten, így akár én is lehetek gondatlan és felületes a kötelességem teljesítésében. Ha semmilyen jutalmat nem adsz nekem, akkor vajon miért dolgozzak oly keményen?” Megváltozik a gondolkodásmódjuk és oktalanná válnak. Nem fogadják el az igazságot, hanem hozzák a saját szándékaikat, negatív állapotukat és emberi képzelgéseiket, spekulációikat és kifogásaikat, hogy szembe szálljanak és vitáznak Istennel. Negativitásban élnek, nem érdekli őket az igazság keresése vagy közlése, és közömbösek azzal szemben, hogy átültessék azt a gyakorlatba vagy becsületes emberek legyenek. Köntörfalazó hozzáállást vesznek fel ezzel kapcsolatban, és mostanra sem ébredtek fel, hanem még mindig negatív állapotban élnek. Isten azt mondja, hogy az ilyen emberek a legszánalmasabbak. Az elejétől a végéig olyan emberekről van szó, akik vitatkoznak Istennel, olyan emberekről, akik spekulálnak Róla és félreértik Őt, és az emberi elképzeléseik és képzelgéseik által negativitásba gyötrik magukat. Elidegenednek Istentől, azonban még mindig ki akarják használni Őt, és alkut kötni Vele anélkül, hogy a legkevésbé is megfordulnának. Vajon nem saját maguknak okozzák ezt? Pontosan úgy, ahogy azokban a dalszövegekben áll, kiéheztetik magukat a nagy lakomán. Ez rendkívül szánalmas. Isten bőséggel ruházza fel az embert az ember mégis törött tányérral koldulni jár. Vajon nem olyan koldus az ilyen, aki megérdemli a szenvedést?

Kezdettől fogva gyakran buzdítottalak titeket, hogy mindannyiótoknak törekedni kell az igazságra. Ameddig van lehetőség, hogy ezt megtegyétek, addig ne adjátok fel; minden egyes ember kötelezettsége, felelőssége és kötelessége az igazságra való törekvés, és ez az út, amelyen minden embernek járnia kellene, valamint az az út, amin mindenkinek, aki üdvözülni szeretne, járnia kellene. Mégsem figyel erre senki – senki nem tartja fontos dolognak, csupán kántálásnak hiszik, és mindenki azt gondolja, amit csak akar. Bár a kezdetektől mindmáig sokan vannak, akik Isten szavairól szóló könyveket szorongatnak és olvasnak, akik prédikációkat hallgatnak, akikről úgy tűnik, hogy a kötelességeik teljesítése során mind elfogadták Isten ítéletét, fenyítését és útmutatását, valójában nem jött létre ember és Isten között kapcsolat, és minden ember a képzelgései, elképzelései, félreértései és spekulációi szerint él, olyannyira, hogy napról napra kétségben és negativitásban élnek és azt illetően, hogy miként kezeljék Isten szavait és munkáját, valamint az Ő útmutatását. Ha ilyen állapotokban élsz, akkor hogyan tudod levetni a negativitást? Hogyan tudod levetni a lázadó mivoltot? Hogyan tudod levetni azt a csalárd és gonosz gondolkodásmódot és hozzáállást, avagy spekulációt és félreértést, amellyel az Istentől kapott megbízatásodhoz és kötelességhez közelítesz? Ezek bizony nem vethetők le. Ha tehát szeretnél az igazságra való törekvés és az igazság gyakorlásának az ösvényére lépni, és bemenni az igazságvalóságba, akkor rögtön Isten elé kell járulnod, imádkoznod kell Őhozzá és keresned kell az Ő akaratát – és rá kell jönnöd, hogy ami leginkább számít, az az Ő akarata. Egyáltalán nem praktikus az, ha állandóan elképzelésekben és képzelgésekben élsz; meg kell tanulnod minden kérdésben önvizsgálatot tartani, és felismerni, milyen romlott beállítottságaid vannak még, amelyeknek meg kell tisztulniuk, mely dolgok akadályozzák, hogy gyakorlatba ültesd az igazságot, milyen félreértéseid vagy elképzeléseid vannak Istenről, milyen dolgokat tesz Ő, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseidnek, hanem kételyt és félreértést keltenek benned. Ha ily módon önvizsgálatot tartasz, akkor fel tudod fedezni, milyen problémáid vannak még mindig, amelyeket meg kell oldani az igazság keresésével, és ha ily módon gyakorolsz, akkor gyorsan növekedni fog az életed. Ha nem tartasz önvizsgálatot, hanem mindig elképzeléseket és félreértéseket táplálsz a szívedben Istenről, mindig ragaszkodva a saját elgondolásaidhoz, mindig azt gondolva, hogy Isten cserben hagy vagy nem igazságos veled, és mindig a saját érvelésedbe kapaszkodva, akkor csak el fog mélyülni a félreértésed Istent illetően, és egyre távolabbi lesz a kapcsolatod Ővele, miközben egyre inkább gyarapodni fog a szíved lázadó mivolta és szembenállása Ővele. Veszélyes az, ha ennyire leromlik az állapotod, mivel ez már komoly hatással lesz arra, hogy mennyire teljesíted eredményesen a kötelességedet. Csupán hanyag, felületes, tiszteletlen, lázadó és ellenálló hozzáállással tudod kezelni a kötelességed és a feladatod, és ennek mi a végeredménye? Oda fog vezetni, hogy hanyag és felületes legyél a kötelességed végzésében, Isten irányában pedig megtévesztő és ellenálló. Nem leszel képes az igazság elnyerésére, sem arra, hogy bemenj az igazságvalóságokba. Vajon mi ennek az eredménynek a kiváló oka? Az, hogy az emberek szívében még mindig vannak elképzelések és félreértések Istenről, és ezek a gyakorlati problémák nem lettek megoldva. Így hát mindig is szakadék lesz az emberek és Isten között. Ha tehát az emberek Isten elé akarnak járulni, először át kell gondolniuk, milyen félreértéseik, elképzeléseik, képzelgéseik, kételyeik vagy spekulációik vannak Őróla. Ezeket mind meg kell vizsgálni. Valóban nem egyszerű dolog, ha valakiben elképzelések vagy félreértések vannak Istenről, mivel érinti az emberek Istenhez való hozzáállását, valamint a természetlényegüket is. Ha az emberek nem keresik az igazságot ezen elképzelések és félreértések megoldásához, akkor ezek a dolgok nem fognak csak úgy elillanni. Még ha nem is befolyásolják a kötelességed teljesítését vagy az igazságra való törekvést, amikor valami történik, illetve különleges körülmények között úgyis meg fognak jelenni, hogy megzavarják az elmédet, valamint a kötelességed teljesítését. Ha tehát elképzeléseid és félreértéseid vannak, akkor Isten elé kell járulnod és önvizsgálatot tartanod, keresned az igazságot, világosan megértened annak kiváltó okát és lényegét, hogy miért merülnek fel az emberekben ezek az elképzelések és félreértések. Csak ekkor tudnak eltűnni, lehet normális az Istennel való kapcsolatod, és növekedhet fokozatosan az életed. Az, hogy az embereknek túl sok elképzelésük és félreértésük van Istenről, azt bizonyítja, hogy az emberiség ellenáll Őneki és összeférhetetlen Vele. Csak ezen elképzelések és félreértések folyamatos eloszlatása által tud fokozatosan bezárulni az emberek és Isten közötti szakadék. Képesek lesznek engedelmeskedni Istennek és nagyobb hitük lesz Őbenne; nagyobb hittel sokkal kevésbé lesz hamis részükről az igazság gyakorlása, és sokkal kevesebb hamisság és akadály lesz az igazságra való törekvésükben.

Mely emberek válnak kevésbé hamissá a kötelességeik teljesítésekor, és ármánykodnak kevesebbet a saját érdekükben? (Az egyszerűbb emberek, akik nem értik félre Istent.) Ez az egyik típus, aztán ott vannak a becsületes emberek is, a jószívű emberek, azok, akik még inkább törekednek az igazságra – ezek az emberek kevésbé hamisak a kötelességük teljesítésekor. Akiknek félreértéseik vagy képzelgéseik vannak Istenről, vagy akiknek mértéktelen vágyaik, illetve követeléseik vannak Ővele szemben, azok nagyon is hamissá válnak a kötelességük teljesítésekor. Presztízst, státuszt és jutalmakat akarnak, és amennyiben még messze, a látókörükön kívül van valamilyen nagy jutalom, akkor így elmélkednek: „Mivel nem tudom azonnal megszerezni, várnom és tűrnöm kell. Azonban először is szereznem kell most egy kis előnyt, vagy legalábbis némi státuszt. Először arra fogok törekedni, hogy vezető legyek a gyülekezetben, hogy emberek tucatjaiért feleljek. Elég elbűvölő az, amikor mindig körülötted forognak az emberek.” Így aztán megjelenik az Istenbe vetett hitüknek ez a meghamisítása. Ha semmilyen kötelességet nem teljesítettél, vagy semmi gyakorlatias dolgot nem tettél Isten házáért, akkor úgy fogod érezni, hogy nem vagy alkalmas, és nem merülnek fel benned ezek a dolgok. Amikor azonban képes vagy valaminek az elvégzésére, és úgy érzed, hogy kicsivel a legtöbb ember felett állsz, és tudsz prédikálni néhány doktrínát, akkor ezek a dolgok fel fognak merülni. Amikor például egy vezető megválasztásra kerül, ha még csak egy vagy két éve hiszel Istenben, úgy fogod érezni, hogy nem vagy elég érett, hogy képtelen vagy prédikációkat tartani, és hogy nem vagy alkalmas, ezért a választás során visszalépsz. Három vagy öt évnyi hit után képes leszel néhány szellemi doktrína prédikálására, így hát, amikor ismét eljön a vezetőválasztás ideje, akkor tevékenyen e pozíció után nyúlsz és így imádkozol: „Ó, Istenem! Terhet viselek, hajlandó vagyok vezető lenni a gyülekezetben, és hajlandó vagyok tekintettel lenni az Te akaratodra. Azonban függetlenül attól, hogy megválasztanak-e vagy sem, mindig hajlandó vagyok alávetni magam a Te intézkedéseidnek.” Azt mondod, hogy hajlandó vagy alávetni magad, azonban a szívedben azt gondolod, hogy „azért nagyszerű lenne, ha megpróbálhatnám a vezetést”. Vajon Isten eleget fog tenni ennek, ha ilyen követelésed van? Biztosan nem, hiszen ez a követelésed nem jogos követelés, hanem mértéktelen vágy. Még ha azt is mondod, hogy azért akarsz vezető lenni, hogy tekintettel lehess Isten terhére, saját magad mentségére használva ezt a kifogást, és úgy érzed, hogy ez összhangban van az igazsággal, vajon mit fogsz gondolni, ha Isten nem tesz eleget a követelésednek? Milyen megnyilvánulásaid lesznek? (Félre fogom érteni Istent, és eltűnődöm rajta, hogy miért nem tett eleget nekem, amikor csupán tekintettel akartam lenni az Ő terhére. Negatívvá válok, ellenállóvá, és panaszkodni fogok.) Negatívvá fogsz válni, és azt gondolod, hogy „az általuk megválasztott személy nem hisz Istenben olyan régen, mint én, nem olyan képzett, mint én, és nálam gyengébb képességű. Én is tudok prédikációkat tartani, akkor hát milyen tekintetben jobb nálam?” Egyre többet elmélkedsz ezen, de nem tudsz rájönni, ezért elképzeléseid támadnak, és igazságtalannak fogod ítélni Istent. Vajon nem romlott beállítottság ez? Így is képes leszel még alávetni magad? Nem. Ha nem vágynál arra, hogy vezető legyél, ha tudnál az igazságra törekedni, és ha ismernéd magad, akkor azt mondanád: „Szívesen vagyok csupán hétköznapikövető. Nem rendelkezem az igazságvalósággal, átlagos az emberi mivoltom, és nem vagyok valami ékesszóló. Van némi tapasztalatom, de nem igazán tudok beszélni róla. Szeretnék többet beszélni róla, de nem tudom magam világosan kifejezni. Ha többet beszélek, akkor az embereknek valószínűleg elegük lesz abból, hogy engem hallgassanak. Egyáltalán nem ütöm meg ennek a pozíciónak a mércéjét. Nem vagyok alkalmas arra, hogy vezető legyek, továbbra is csak másoktól kell tanulnom, a képességeimhez mérten a lehető legjobban kell teljesítenem a kötelességemet, és az igazságra kell törekednem úgy, hogy két lábbal állok a földön. Egy nap, amikor érett leszek és alkalmas a vezetésre, akkor nem fogom visszautasítani azt, ha a testvéreim megválasztanak.” Ez a megfelelő lelkiállapot. Ha egy nap a testvéreid alkalmasnak találnak arra, hogy vezető legyél, és megválasztanak, ez biztosan azért lesz, mert Isten megengedte – szóval, ekkor vezetnél vagy sem? (Igen, vezetnék, alávetném magam.) Hogyan vetnéd alá magad? Tegyük fel, hogy azt gondolod: „Úgy vélem, képes vagyok rá. Senki nem jobb nálam, ezért biztosan meg tudom tenni. Isten készteti a testvéreimet a megválasztásomra. Ezen emberek közül én hiszek a legrégebben Istenben, megfelelő az életkorom, van némi tapasztalatalom a társadalomban és hozzáértő dolgozó vagyok, ékesszóló és képzett, mindenféle kötelességet végeztem már és van némi tapasztalatom. Minden tekintetben alkalmas vagyok. Ha a testvéreim a vezetésem alatt lennének, akkor a gyülekezeti élet minden bizonnyal kivirágozna, és folyamatosan javulna.” Eztán feltámad benned az arrogancia. Van ennek bármi értelme? Mit csinálsz legközelebb? Gonosz és rossz dolgokat fogsz tenni, aztán foglalkozni kell veled, és ítélettel, valamint fenyítéssel kell szembesülnöd. Fontos valakinek a lelkiállapota? (Igen, az.) Nem számít, mit teszel, az igazság szerint kell megvizsgálnod és megértened a motivációidat, a kiindulópontodat, a szándékaidat, a céljaidat, és a gondolataid összességét, és el kell döntened, hogy helyesek-e vagy helytelenek. Ezeket a dolgokat mind Isten szavaira kell alapozni, hogy ne tévedj rossz ösvényre. Nem számít, hogy mit akarsz tenni, vagy mit keresel, miért imádkozol, vagy mit kérsz Isten színe előtt, annak jogosnak és ésszerűnek kell lennie, olyan valaminek, amit le lehet tenni az asztalra és mindenki jóvá tudja hagyni. Semmi értelme olyan dolgokat keresni és olyan dolgokért imádkozni, amelyeket nem lehet nyilvánosságra hozni. Nem számít, mennyit imádkozol ezekért a dolgokért, semmi haszna nem lesz.

Az emberek állandóan hamissá válnak a kötelességük teljesítése közben; állandóan hamissá teszik őket a saját szándékaik és preferenciáik. Akkor hát az emberek szándékosan hagyják azt, hogy hamissá tegyék őket? Nem, ez önkéntelen. Az illető beállítottságaitól és törekvéseitől függ az, hogy hányszor válik hamissá. Ha valaki az igazságra törekszik, akkor kevesebb szándéka, önző motivációja, vágya és negatív állapota lesz a kötelessége végzésekor. Ha nem törekszik az igazságra, akkor több hamissága lesz, valószínű, hogy negatívvá válik, amikor kudarccal vagy kedvezőtlen fordulatokkal szembesül, időnként akár egyetlen mondat is ki tudja billenteni. Mindig arról beszéltek, hogy „gyötör a büszkeség, a státusz, valamint a vonzalom” – egész nap úgy érzitek, hogy minden gyötör benneteket. Ez ésszerűtlen. Az embereken gyakran eluralkodik a sátáni természetük, és a sátáni beállítottságaik irányítása alatt élnek, mindenféle mértéktelen vággyal, azonban nem keresik az igazságot ezek megoldásához. Függetlenül attól, hogy milyen romlottságot fednek fel, mindig negatívnak és meggyötörtnek érzik magukat. Ha gyötrődsz, akkor bajban vagy; amikor a gyötrődés szóba kerül, az soha nem jó. Miért? Még csak nem is indokolt a „gyötrődés” szó használata – az emberek csak különleges körülmények között gyötrődnek, és ez nem olyan megnyilvánulás, amely gyakran mutatkozik azokon, akik az igazságra törekednek. Valami baj van azokkal, akik állandóan gyötrődnek, gond van az ilyen emberekkel – a negativitás és az ellenállás állapota ez. Emellett helytelen és nem megfelelő ily módon használni a „gyötrődés” szót. Miért van az, hogy az állandóan gyötrődő emberek végül soha nem látják ennek eredményeit? Azért, mert nem keresik az igazságot, inkább állandóan negatívak és ellenállók, szembeszegülve Istennel. Ez azt eredményezi, hogy sokat szenvednek, de semmire sem tesznek szert. Az igazságot szerető emberek mindig alávetik magukat Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, bármilyen nehézségekkel vagy problémákkal találkozzanak is. Elfogadják Isten vezénylését, Őelé járulnak, hogy keressék az igazságot, és az igazságra való törekvés ösvényén járnak. Ha nincs rá jó ok, akkor ne gyötrődj, mert semmire sem mész vele. Például úgy érzed, hogy gyötör a vonzalom, de vajon képes vagy valaha is kiszabadítani magad ebből? Úgy érzed, hogy gyötör a státusz, de vajon van valódi bepillantásod a státuszba? Úgy érzed, hogy gyötrődsz a jövőd és a sorsod miatt, de vajon képes vagy kiszabadulni a jövőd és a sorsod korlátaiból? El tudod engedni az áldások utáni vágyakozásod? (Nem, nem tudom.) Akkor hát hogyan tudod megoldani ezeket a problémákat? Mindet az igazságra törekvés által kell megoldani. Az igazságra való törekvés meg tudja oldani az emberek ésszerűtlen követeléseit és mértéktelen vágyait, valamint az Istennel kapcsolatos félreértéseiket és a képzelgéseiket, a spekulációikat, a kételyeiket és az Őrá vonatkozó megállapításaikat. Vajon az emberek még mindig gyötrődni fognak, ha mindezen állapotok eloszlanak? Nem fognak mindezek a gyötrelmes állapotok csak úgy eltűnni? Milyenek lesznek akkor a gondolataid, nézeteid, hozzáállásod és az állapotod? Képes leszel alávetetni magad és várakozni, és nem fogsz Isten szuverenitása és intézkedése ellen harcolni, sem lázadni Ellene vagy megítélni Őt. Sőt, amikor Isten keze lesújt rád, vagy levezényel számodra egy környezetet, akkor képes leszel a tevékeny együttműködésre és arra, hogy alávesd magad Neki, ahelyett, hogy ellenállnál vagy kitérnél, és még kevésbé fogsz megpróbálni elmenekülni ez elől. Egyre több ilyen pozitív állapotod lesz, és ezt azt bizonyítja, hogy az igazságra törekszel. Ám ha azok a negatív dolgok állandóan elfoglalják az elmédet és befolyásolják a mindennapi cselekedeteidet, gondolataidat és elgondolásaidat, és hatással vannak az állapotodra, akkor ez azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem törekszel az igazságra, és végül ki fognak vetni téged.

Amikor sokan teljesítik a kötelességeiket, akkor mindig hamissá teszik őket a szándékaik, állandóan megpróbálnak kitűnni, és mindig azt szeretnék, hogy dicsérjék és biztassák őket, és ha jól csinálnak valamit, akkor mindig valamilyen fizetséget vagy jutalmat akarnak; ha nincs jutalom, akkor közömbösek a kötelességük teljesítésével szemben, és ha senki nem figyel oda rájuk vagy buzdítja őket, akkor negatívvá válnak. Olyan ingatagok, akár a gyermekek. Mi folyik itt – miért teszik állandóan hamissá az ilyen embereket a szándékaik, és miért nem képesek soha félretenni azokat? Ez főleg azért van, mert nem fogadják el az igazságot; ennek eredményeként bárhogy közlöd is velük az igazságot, képtelenek félretenni ezeket a dolgokat. Ha soha nem oldódnak meg ezek az ügyek, akkor az idő múltával könnyen negatívvá válnak, és egyre közömbösebbek lesznek a kötelességeik teljesítésével szemben. Isten dicséretről vagy áldott mivoltról szóló szavai láttán némileg motiválódnak, és egy kicsit fellelkesednek; de ha senki más nem közli velük az igazságot, ha senki nem motiválja vagy dicséri őket, akkor közömbössé válnak. Ha az emberek gyakran magasztalják őket, bókolnak nekik és dicsérik őket, akkor különösen csodálatosnak érzik magukat, és a szívükben biztosak abban, hogy Isten oltalmazza és megáldja őket. Ilyenkor vágyaik, hogy kitűnjenek a tömegből, megvalósulnak és beteljesülnek, az arra irányuló szándékuk, hogy áldottak legyenek, átmenetileg lecsillapodik, valamint felhasználták képességeiket és a tehetségüket, ami magabiztossá teszi őket. Olyan boldogok, hogy sugárzó arccal szökdécselnek végig az utcán. Vajon ez az igazságra való törekvés hatása? (Nem.) Ez egyszerűen a vágyaik beteljesülése. Milyen beállítottság ez? Ez arrogáns beállítottság. Cseppet sem ismerik önmagukat, azonban mértéktelen vágyaik vannak. Amint némi viszontagsággal vagy nehézséggel szembesülnek, illetve ha nem tesznek eleget a gőgjüknek és a hiúságuknak, ha a legcsekélyebb mértékben is csorbulnak az érdekeik, akkor negatívvá válnak és elbuknak. Azelőtt óriási termetűek voltak, azonban mindössze néhány nap alatt porhalommá morzsolódnak – ennyire hatalmas a különbség. Ha ők igazságra törekvő emberek, akkor vajon hogyan tudnak ily hamar elbukni? Nyilvánvaló, hogy azok az emberek, akik buzgóságra, vágyakra és ambíciókra alapozva teljesítik a kötelességeiket, nagyon gyengék; amikor valamilyen kedvezőtlen fordulattal vagy kudarccal találkoznak, elbuknak. A füstbe ment képzelgéseik és a beteljesületlen vágyaik, valamint az áldásban részesülésük reménytelensége láttán azonnal elbuknak. Ezt azt mutatja, hogy bármily lelkesek voltak is akkoriban a kötelességeik iránt, ez nem azért volt, mert értették az igazságot. Arra vágyva teljesítették a kötelességeiket, hogy megáldassanak, valamint buzgóságból. Nem számít, mennyire buzgók az emberek, vagy hány szót és doktrínát tudnak prédikálni, ha képtelenek az igazság gyakorlására, ha nem tudják az alapelvek szerint teljesíteni a kötelességeiket, ha csupán buzgóságra támaszkodnak, akkor képtelenek lesznek hosszan kitartani, és amikor megpróbáltatással vagy katasztrófával szembesülnek, akkor nem képesek szilárdan megállni és elbuknak. Némelyek egyszerűen összeomlanak, amikor kudarccal vagy kedvezőtlen fordulattal szembesülnek, mások pedig akkor omlanak össze, amikor megmetszik őket és foglalkoznak velük, megint mások pedig akkor omlanak össze, amikor fegyelmezéssel szembesülnek. Akik nem rendelkeznek az igazsággal, azok ily módon mindig elbuknak az első akadálynál. Akkor hát milyen megnyilvánulásai vannak annak, aki az igazságra törekszik? (Nem számít, milyenfajta finomítással szembesül, legyen bár nagy fájdalmak közepette, nem válik negatívvá. Az igazságot fogja keresni, és aláveti magát Isten szuverenitásának, valamint intézkedésének.) Az egyik megnyilvánulás az, hogy nem válik negatívvá, de a fő megnyilvánulást még nem láttátok át, amely az, hogy az igazságra törekvő embereket semmi nem akadályozza vagy befolyásolja a kötelességeik teljesítésében, tapasztaljanak meg bármilyen nehézséget, fájdalmat vagy gyengeséget. Akik nem törekednek az igazságra, azok lelkesen teljesítik a kötelességeiket akkor, amikor boldogok; ilyenkor nem számít, mennyit szenvednek, nem érzik magukat kimerültnek, minden személyes ügyet félre tudnak tenni, és nem hanyagolják el a kötelességeiket. Azonban más a helyzet akkor, ha boldogtalanok. Akár csak egy kevés munkát végezve is túlságosan fáradtnak érzik magukat, és ha szenvednek egy kicsit, akkor panaszkodnak, és mindig arra gondolnak, hogy hazatérnek és meggazdagodnak a hátralévő napjaikra, valamint arra, hogy kiutat találjanak maguknak. Azonban az igazságra törekvők azt gondolják: „Nem számít, mennyit szenvedek, jól kell teljesítenem a kötelességemet és viszonoznom kell Isten szeretetét. Csak akkor lesz lelkiismeretem és értelmem, ha jól teljesítem a kötelességem, és akkor érdemlem meg azt, hogy embernek nevezzenek.” Azon kívül, hogy a kötelességeik jó teljesítésére összpontosítanak, képesek enni és inni Isten szavait, és az igazságot illetően közösséget vállalni a testvéreikkel, bármilyen gonddal szembesüljenek is, és az igazságot keresik a nehézségeik megoldásához. Újra és újra átgondolják ezeket a dolgokat: „Hogyan tudom megoldani ezt az állapotot? Hol található a probléma? Miért érzem magam negatívnak? Miért foglalkoznak velem? Hogyan rontottam ezt el? Hol hibáztam? Vajon ez beállítottságbeli probléma, nem vagyok hozzáértő ezen a területen, vagy a saját szándékaimat dédelgetem?” Eredményeket érnek el, miután néhány napon át vizsgálják ezeket a dolgokat, és felismerik, hogy a gyülekezet munkája szenvedte meg azt, hogy saját szándékaikat dédelgették, attól féltek, hogy megbántanak másokat, és nem vették figyelembe Isten házának az érdekeit. Milyen hozzáállást kellene felvenned, miután erre a következtetésre jutottál? Hogyan kellene megoldanod ezt a problémát? El kell fogadnod Isten szavainak az ítélet és fenyítését, megmetszését és foglalkozását, önvizsgálatot kell tartanod az Ő szavai alapján, össze kell vetned az állapotodat az Ő szavaival, és meg kell értened a saját romlott beállítottságaidat. Ily módon tudni fogod, hogy olyan valaki vagy-e, aki szereti az igazságot és engedelmeskedik Istennek. Elegendő eljutni erre a következtetésre? Még mindig vallomást kell majd tenned és bűnbánatot kell tartanod Isten előtt, mondván: „Amit tettem, az nem volt összhangban az igazsággal, a sátáni beállítottságom vezérelte a cselekedeteimet. Hajlandó vagyok bűnbánatot tartani, és soha többé nem fogok fellázadni Isten ellen. Történjék bármi, mindig keresni fogom az igazságot és Isten követelményei szerint fogok cselekedni. Isten fegyelmezzen és büntessen meg engem akkor, ha nem megy.” Ez egy igazán bűnbánó szív. Ha tudsz ily módon imádkozni és szilárd elhatározásra jutni, és ha tudsz így gyakorolni, akkor ez egy engedelmes gondolkodásmód. Ha ily módon tapasztalsz, akkor fokozatosan eljutsz oda, hogy engedelmeskedni fogsz Isten munkájának, valóban megérted Őt, látod, hogy az Ő természete valóban igaz és szent, és istenfélő szív bontakozik ki benned. Felelősségteljes és hűséges leszel a kötelességed teljesítésében, és ily módon lesz némi gyakorlati tapasztalatod, és bemész majd az igazságvalóságokba.

Némelyek a saját akaratukat követik, amikor cselekednek. Megszegik az alapelveket, és miután megmetszik őket és foglalkoznak velük, puszta szavakkal beismerik, hogy arrogánsak, és csak azért követtek el hibát, mert nem rendelkeznek az igazsággal. A szívükben azonban így panaszkodnak: „Rajtam kívül senki más nem vállal kockázatot, és a végén, amikor valami rosszul sül el, akkor minden felelősséget rám hárítanak. Hát nem ostobaság ez tőlem? Legközelebb nem tehetem ugyanezt, nem kockáztathatok. Azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét.” Mit gondolsz erről a hozzáállásról? A bűnbánat hozzáállása ez? (Nem.) Milyen hozzáállás ez? Vajon nem vált minden hájjal megkentté és csalárddá? A szívében azt gondolja: „Szerencsés vagyok, hogy ez alkalommal nem lett belőle katasztrófa. Úgy tartják, hogy a hibáiból tanul az ember. A jövőben óvatosabbnak kell lennem.” Nem keresi az igazságot, saját kicsinyes trükkjeit és ravasz ármánykodásait használva foglakozik a dologgal és kezeli azt. Szert tehet ily módon az igazságra? Nem, mert nem tartott bűnbánatot. Bűnbánat esetén az első teendő annak felismerése, hogy mit tettél rosszul. Bűnbánat esetén az első teendő, hogy vedd észre, miben hibáztál, hol volt a hibád, mi a probléma lényege, és milyen romlott beállítottságot fedtél fel. El kell gondolkodnod ezeken a dolgokon és elfogadnod az igazságot, majd az igazság szerint gyakorolnod. Csakis ez a bűnbánat hozzáállása. Másrészt, ha alaposan fontolóra veszel ravasz módszereket, akkor a korábbinál is minden hájjal megkentebbé válsz, ötletesebbek és álcázottabbak lesznek a technikáid, több módszered lesz a dolgok kezelésére, akkor a probléma már nem olyan egyszerű, mint amikor valaki csupán csalárd. Alattomos módszereket használsz, és olyan titkaid vannak, amelyeket nem fecseghetsz ki. Ez gonosz. Nem csupán nem tartottál bűnbánatot, hanem minden hájjal megkentebbé és csalárdabbá is váltál. Isten látja, hogy rendkívül hajthatatlan és gonosz vagy, és hogy a felszínen beismered, hogy tévedtél, és elfogadod, hogy foglalkoznak veled és megmetszenek, azonban valójában a legkevésbé sem bűnbánó a hozzáállásod. Miért mondom ezt? Azért, mert mialatt ez az esemény zajlott, vagy az utóhatásában, egyáltalán nem kerested az igazságot, nem tartottál önvizsgálatot, nem próbáltad megismerni magad, és nem gyakoroltál az igazság szerint. A hozzáállásod a Sátán filozófiáit, logikáját és módszereit használja a probléma megoldásához. Valójában kikerülöd a problémát, és szépen becsomagolod, hogy mások a nyomát se lássák, semmit nem hagysz kicsusszanni. A végén úgy érzed, hogy elég okos vagy. Inkább ezeket a dolgokat látja Isten, nem pedig azt, hogy a téged érő dologgal szembesülve valóban önvizsgálatot tartottál, beismerted és megbántad a bűnödet, aztán pedig folytattad az igazság keresését és az igazság szerinti gyakorlást. A hozzáállásod nem igazságkereső, vagy igazsággyakorló hozzáállás, sem pedig Isten szuverenitásának és rendelkezéseinek magát alávető hozzáállás, hanem olyan, amely a Sátán technikáit és módszereit használja a problémája megoldásához. Hamis benyomást teszel másokra, és ellenállsz annak, hogy Isten leleplezzen, valamint védekező és támadó vagy az Isten által számodra levezényelt körülmények vonatkozásában. A korábbinál is jobban be van zárva és el van különítve Istentől a szíved. Vajon származhat így ebből bármi jó eredmény? Még mindig tudsz a világosságban élni, békességet és örömöt élvezve? Nem tudsz. Ha kerülöd az igazságot és kerülöd Istent, akkor biztosan bele fogsz esni a sötétségbe, zokogni fogsz, és a fogaid csikorgatod. Gyakori az emberekben az ilyen állapot? (Igen.) Némelyek gyakran így intik magukat: „Ez alkalommal foglalkoztak velem. Legközelebb számítóbbnak és óvatosabbnak kell lennem. Mindenben résen kell lennem, hogy ne veszítsek a végén; azok az emberek tökfejek, akik nem számítóak.” Ha mindig így irányítod és inted magad, akkor vajon képes leszel valaha is jó eredményeket elérni? Képes leszel szert tenni az igazságra? Ha valami történik veled, keresned kell és meg kell értened az igazság valamely aspektusát, és szert kell tenned az igazság ezen aspektusára. Mi érhető el az igazság megértése által? Ha érted az igazság valamely aspektusát, akkor érted Isten akaratának valamely aspektusát is; megérted, miért tette veled Isten ezt a dolgot, miért követelné ezt tőled, miért vezényelné úgy a körülményeket, hogy megfenyítsen és megfegyelmezzen téged, miért használná ezt arra, hogy megmetsszen és foglalkozzon veled, és miért buktál el, vallottál kudarcot, és lettél leleplezve ebben az ügyben. Ha érted ezeket a dolgokat, akkor képes leszel törekedni az igazságra és el fogod érni az életbe való belépést. Ha nem érted ezeket a dolgokat, és nem fogadod el ezeket a tényeket, hanem ragaszkodsz hozzá, hogy szembeszállj velük és ellenállj nekik, hogy a saját technikáidat használva álcázd magad, és hamis ábrázattal nézz szembe másokkal és Istennel, akkor soha nem leszel képes szert tenni az igazságra. Ha becsületes a hozzáállásod, olyan, amely elfogadja az igazságot és engedelmeskedik annak, és nem számít, mi történik, nem számít, mennyi fájdalom van a szívedben, vagy mennyire meg vagy alázva, mindig képes vagy elfogadni az igazságot és engedelmeskedni annak, és még mindig képes vagy imádkozni Istenhez, mondván: „Minden helyes, amit Isten tesz, nekem pedig el kell fogadnom azt”, akkor ez engedelmes hozzáállás. Azonban az elfogadás folyamata során folyamatosan önvizsgálatot kell tartanod, bele kell gondolnod, hol vannak hibák a cselekedeteidben és a viselkedésedben, és az igazság mely aspektusait szegted meg. A saját szándékaidat is boncolgatnod kell, hogy tisztán lásd a saját valós állapotodat és érettségedet. Ha ezt követően keresed az igazságot, tudni fogod, hogyan gyakorold az igazságot az alapelveknek megfelelően. Ha ily módon gyakorolsz és tapasztalsz, akkor haladást fogsz elérni, mielőtt még észrevennéd. Az igazság gyökeret fog verni benned; virágba fog borulni, gyümölcsöt fog hozni, és az életeddé válik. Fokozatosan meg fog oldódni a romlottságod kinyilatkoztatásainak összes problémája. Amikor dolgok érnek, a hozzáállásod, a nézeteid és az állapotaid egyre inkább pozitív irányba fognak hajlani. Vajon ekkor még mindig el leszel idegenedve Istentől? Lehet, hogy még mindig el leszel idegenedve Istentől, de ez egyre kevésbé lesz így, és az Istennel szemben táplált kételyeid, spekulációid, félreértéseid, panaszaid, lázadó mivoltod és ellenállásod is el fognak tűnni. Amikor eltűnnek, könnyebb lesz számodra elcsendesedni Isten előtt, amikor dolgok érnek, és imádkozni Őhozzá, az igazságot keresni, valamint a gyakorlás ösvényét keresni. Ha nem tudsz átlátni a dolgokon, amikor azok megtörténnek veled, hanem teljesen összezavarodsz, és még mindig nem keresed az igazságot, akkor baj lesz. Biztosan emberi megoldásokat használva kezeled a dolgokat, és a világgal való bánásmódra vonatkozó filozófiáid, minden hájjal megkent módszereid és ötletes technikáid mind ki fognak derülni. Az emberek először így reagálnak a dolgokra a szívükben. Némelyek soha nem teszik bele a szívüket az igazság felé törekvésbe, amikor dolgok történnek, inkább mindig emberi módokon gondolják kezelni ezeket a dolgokat. Ennek eredményeképp hosszú ideig botorkálnak össze-vissza és gyötrik magukat, mígnem sápadt lesz az arcuk a kimerültségtől, de még mindig nem ültetik át az igazságot a gyakorlatba. Ilyen szánalmasak azok, akik nem törekednek az igazságra. Lehet, hogy most készségesen teljesíted a kötelességed, áldozatokat hozol és készségesen feláldozod magad, ám ha még mindig vannak félreértéseid, spekulációid, kételyeid vagy panaszaid Istent illetően, vagy akár lázadó mivolt vagy ellenállás van benned Ővele szemben, illetve ha különböző módszereket és technikákat használsz arra, hogy szembeszegülj Ővele és elutasítsd az Ő szuverenitását feletted – ha nem oszlatod el ezeket a dolgokat –, akkor szinte lehetetlen lesz az igazság számára az, hogy a mestered legyen, az életed pedig kimerítő lesz. Az emberek gyakran küszködnek és gyötrődnek ezekben a negatív állapotokban, mintha ingoványba süllyedtek volna, és mindig leköti a figyelmüket a helyes és a helytelen eszméje. Hogyan tudják felfedezni és megérteni az igazságot? Az igazság kereséséhez az embernek először alá kell vetnie magát. Aztán, miután egy ideig tapasztalatokat szerzett, képes lesz némi megvilágosodás elnyerésére, és ezen a ponton könnyű megérteni az igazságot. Ha valaki mindig arra próbál rájönni, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és belebonyolódik abba, hogy mi az igaz és mi a hamis, akkor semmiképp nem tudja felfedezni, illetve megérteni az igazságot. És vajon mit eredményez az, ha valaki soha nem tudja megérteni az igazságot? Az igazság megértésének a hiányából elképzelések és félreértések fakadnak Istenről; ha valakiben félreértések vannak Istenről, akkor valószínűleg panaszkodni fog Őrá. Amikor előtörnek ezek a panaszok, ellenkezéssé válnak; az Istennel való ellenkezés ellenállás Vele szemben, és súlyos vétek. Ha valaki sok vétket követett el, akkor többszörös gonoszságot követett el, és meg kell büntetni. Ez a fajta dolog származik abból, ha valaki soha nem képes megérteni az igazságot. Így hát az igazságra való törekvés nem csupán arra való, hogy jól teljesítsd a kötelességed, engedelmes legyél, a szabályok szerint viselkedj, ájtatosnak tűnj, vagy szenthez illő legyen a modorod. Nem csupán e dolgok elérésére való; elsősorban arra való, hogy eloszlassa az Isten vonatkozásában táplált különböző helytelen nézeteidet. Az igazság megértésének célja az emberek romlott beállítottságainak az eloszlatása; amikor eloszlanak ezek a romlott beállítottságok, akkor az embereknek már nem lesznek félreértéseik Istenről. Ez a két dolog összekapcsolódik. Azzal egyidőben, hogy az emberek eloszlatják a romlott beállítottságaikat, fokozatosan javulni fog a köztük és Isten között lévő kapcsolat, és egyre inkább normálissá válik. Vagyis a romlott beállítottságaik eloszlatása után apránként teljesen eloszlanak az emberek balsejtelmei, gyanakvásai, tesztelése, félreértései, kérdései és sérelmei Istent illetően, sőt, még az ellenállásuk is. Milyen azonnali megnyilvánulása van annak, ha valakinek eloszlanak a romlott beállítottságai? Megváltozik az Istenhez való hozzáállása. Istennek engedelmeskedő szívvel tud szembenézni mindennel, és akkor javulni fog a kapcsolata Ővele. Ha érti az igazságot, akkor képes lesz átültetni azt a gyakorlatba. Istennek engedelmeskedő szíve van, vagyis nem lesz felületes a kötelessége teljesítésében, és nem fogja megtéveszteni Istent. Ily módon egyre kevesebb elképzelése és félreértése lesz Istenről, egyre normálisabbá válik a kapcsolata Ővele, és képes lesz a kötelessége teljesítésekor teljes mértékben engedelmeskedni Istennek. Ha nem oldja meg a romlott beállítottságai kérdését, akkor soha nem lesz képes normális kapcsolatot elérni Istennel, és soha nem lesz Őneki engedelmeskedő szíve. A hitetlenekhez hasonlóan túlságosan lázadó lesz, a szívében mindig tagadni fogja Istent és ellenáll majd Neki, és lehetetlen lesz számára az, hogy jól teljesítse a kötelességét. Ezért annyira meghatározó az igazságra való törekvés és annak gyakorlása. Nem törekszel az igazságra, azonban még mindig el akarod oszlatni az elképzeléseidet, félreértéseidet és panaszaidat Istent illetően – vajon el tudod érni ezt? Semmiképp sem. Némelyek azt mondják: „Csupán egyszerű ember vagyok, nincsenek elképzeléseim, félreértéseim vagy panaszaim. Nem gondolok ezekre a dolgokra.” Garantálni tudod azt, hogy nincsenek elképzeléseid, ha nem gondolsz rá? El tudod kerülni a romlott beállítottságaid felfedését azzal, hogy nem gondolsz rá? Bármilyen beállítottságot fedjen is fel valaki, ezt mindig a természete határozza meg. Az emberek mind a sátáni természetüknek megfelelően élnek; a sátáni beállítottságaik mélyen bennük gyökereznek és a természetlényegükké váltak. Az embereknek nincs módja a sátáni beállítottságaik eltörlésére, csakis az igazságot és Isten szavait használva tudják fokozatosan megoldani a romlott beállítottságaik összes kérdését.

Miben nyilvánul meg az ember Istennel való kapcsolatának javulása, illetve annak hiánya? A hozzáállásodban és a nézeteidben nyilvánul meg, amikor emberekkel, eseményekkel és dolgokkal szembesülsz. Ha a világ kezelésére vonatkozó hozzáállásaid és nézeteid sátáni filozófiákból, illetve tudásból és teóriákból erednek, és ezeket a dolgokat tartod az életed filozófiájának és mottójának, akkor vajon olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik? Szert tettél az igazságra? (Nem.) Nem lehet végérvényesen kijelenteni, hogy nem olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik; talán az igazságra törekvés felé vezető úton jársz, de a legkevesebb, amit ez mutat, hogy nem léptél be az igazságvalóságokba. Ha szembesülsz valamivel, ami nincs összhangban az elképzeléseiddel, akkor azonnal dühös leszel, vered az asztalt és kiabálsz az emberekkel, nem vagy hajlandó elfogadni azt, és nem veted alá magad. Mi itt a probléma? Olyan valaki vagy, aki Isten előtt él? Miért nem vagy képes az igazság keresésére? Ezt azt mutatja, hogy az igazság még nem vette át a szíved irányítását! Ha ilyen semmiség miatt sem tudod megőrizni a hidegvéredet, és még egy ilyen kis dolog is leleplezi az ocsmány állapotodat, akkor ez azt bizonyítja, hogy nem tudod jól használni az igazságot a problémák megoldására, és félreteszed az igazság keresését, amikor elveszíted az önuralmadat. Ha ez így van, akkor hogyan lehet életbe való belépésed? Némelyek sok éve hisznek Istenben, azonban történjen bármi, úgy viselkednek, mint a hitetlenek, sátáni filozófiák szerint élnek, és soha nem keresik az igazságot, sem a nézőpontjukat nem változtatják meg arról, hogy miként érintkeznek másokkal vagy kezelik a dolgokat. Bár nem követtek el nyilvánvalóan gonosz cselekedeteket vagy égbekiáltó hibákat, és jó embereknek tűnnek, azonban annak ellenére, hogy sok éve hisznek Istenben, nincs életbe való belépésük, és soha nem ültették gyakorlatba az igazságot. Vajon az ilyen emberek el tudják érni Isten üdvösségét? Attól tartok, hogy nehéz lesz számukra elérni azt. Némelyek évek óta hisznek Istenben, és bármi történjék is, mindig azt mondják: „Véleményem szerint így, és így…”, „Ezt és ezt tervezem…” és „Úgy gondolom, hogy…”, illetve azt, hogy „A régi közmondás jól tartja…” és „Amint azt egy híres ember megmondta…”. Azoknak az embereknek problémájuk van, akik mindig így beszélnek, mert ez azt bizonyítja, hogy a Sátántól valók, olyasvalakik, akiknek a szívében egy csepp igazság sincs. Amikor valami történik, ha mindig azt mondod, hogy „emlékszem, hogy Isten szava azt mondja …,” „Isten egykor azt mondta …,” illetve „az Isten házának egyik prédikációjában az áll, hogy…,” „van egy sor Isten szavainak az egyik himnuszában, mely szerint…” – ha mindig így gondolsz a problémákra és így beszélsz, az azt bizonyítja, hogy olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, és aki birtokában van az igazságvalóság egy részének. Bármi történjék is valakivel, aki hisz Istenben, az illetőnek először ki kell derítenie, mit mondanak Isten szavai, mindent össze kell hasonlítania Isten szavaival, és Isten szavait kell használnia az alapjaként, a kiindulópontjaként. Vajon nem ilyen hozzáállással kellene rendelkeznie, amikor az igazságra törekszik és gyakorolja azt? Ez az abszolút minimum. Bár az emberek prédikációkat hallgatnak és mindennap olvassák Isten szavait, mostanában, amikor történik valami, még mindig azt mondják: „Édesanyám azt mondta…”, „Van egy régi mondás …”, „Ez és ez a híres ember azt mondta…”, „Egy szólás szerint…”, illetve „Ahogy a közmondás tartja …”. Hova tűntek Isten szavai, amelyeket evett és ivott? Ezen emberek hozzáállásából és reakcióiból láthatjátok, hogy még mindig nem nyerték el az igazságot, avagy léptek be az igazságvalóságokba, nincs istenfélő szívük, és állandóan a hitetlenek hanghordozásával szólnak. Az ilyen emberek arckifejezése eltompult és bamba. Mi okozza ezt? (Az okozza, hogy nem törekednek az igazságra.) Előfordulhat, hogy az emberek kívülről eltompultnak és bambának tűnnek, de vajon belül milyenek? Belül el vannak hervadva, vagyis még mindig nem öntözte meg és táplálta őket az igazság. Még mindig éhesek, és nem tettek szert az igazságra. Így hát eltompult, kimerült életet élnek, lassan reagálnak, és amikor valami történik, akkor különösen tehetetlenek, és időről időre azt mondják: „Istenem! Nem tudom, mit tegyek.” „Össze vagyok zavarodva”, illetve „Nincs ösvényem.” Mindig ilyen szavak hagyják el a szájukat. Vajon jó szavak ezek? (Nem, nem azok.) Akkor hát miért van az, hogy némelyek állandóan ezeket tanulják? Sőt, népszerű szlogenekké váltak. Vajon Számomra miért hangoznak annyira visszásnak ezek a szavak? Nem jó szavak, és nincs szükség a megtanulásukra. Ne figyelj oda a népszerű dolgokra, inkább az igazságra, valamint a saját gyakorlati problémáid megoldására figyelj. Azon kell elgondolkodnod, hogy a nézeteid, hozzáállásod, szándékod és kiindulópontod felfednek-e romlott beállítottságot, amikor dolgok történnek veled. Át kell gondolnod ezt. Történjék bármi, vajon te sátáni filozófiákra támaszkodsz, és emberi módszereket használsz a megoldásához, vagy az igazságot keresed és Isten szavai szerint oldod meg, vagy valamilyen megalkuvó középutas megközelítést alkalmazol? A döntésed fedi fel a legjobban, hogy olyasalaki vagy-e, aki szereti az igazságot és törekszik rá. Ha mindig úgy döntesz, hogy sátáni filozófiákra és emberi módszerekre támaszkodva oldod meg a problémákat, akkor annak az lesz a következménye, hogy nem tudsz szert tenni az igazságra, sem a Szentlélek megvilágosodására, megvilágítására és útmutatására. Sőt, mi több, Istenre vonatkozó elképzelések és félreértések támadnak majd benned, Ő pedig végül meggyűlöl, elutasít és kivet majd téged. Ám ha minden dologban keresni tudod az igazságot és Isten szavai szerint tudod megoldani azokat, akkor képes leszel szert tenni a Szentlélek megvilágosodására, megvilágítására és útmutatására. Egyre világosabban fogod érteni az igazságot, és egyre inkább megismered majd Istent; ily módon képes leszel valóban engedelmeskedni Istennek és szeretni Őt. Miután egy ideig így gyakoroltál és tapasztaltál, a romlott beállítottságaid egyre inkább megtisztulnak majd, és egyre kevesebb olyan eset lesz, amikor lázadsz Isten ellen, mígnem végül eléred majd a teljes összeegyeztethetőséget Ővele. Ha mindig a kompromisszumos középutas megközelítésmódot választod, akkor valójában még mindig sátáni filozófiákra hagyatkozol a problémák kezelésénél. Ha így élsz, soha nem tudod majd kiérdemelni Isten jóváhagyását, csupán le fognak leplezni és kitesznek majd. Ha az Istenbe vetett hithez vezető rossz utat választod, a vallásos utat, akkor gyorsan meg kell fordulnod, vissza kell lépned a szakadék széléről, és rá kell térned a helyes útra. Akkor még lehet remény számodra az üdvösség elnyerésére. Ha szert akarsz tenni az Istenbe vetett hit helyes útjára, akkor egyedül kell keresned és tapogatóznod. Aki érti a szellemi dolgokat, az némi tapasztalatszerzés után rá fog lelni a helyes ösvényre.

Nos, miről kommunikáltunk az imént? (Arról kommunikáltunk, hogy elsősorban mit old meg az igazságra való törekvés, vagyis az emberek Istenről alkotott különböző téves nézeteiről és az emberek romlott beállítottságairól. Arról is közösséget vállaltunk, hogy milyen nézeteik, hozzáállásaik és szándékaik vannak az embereknek, amikor történik velük valami, és hogy az emberek sátáni filozófiákat, valamint emberi elképzeléseket és képzelgéseket használva közelítenek-e dolgokhoz, vagy az igazság keresésén keresztül oldják meg ezeket.) Ezekre a szavakra könnyű emlékezni, azonban a kulcsfontosságú dolog az, hogy amikor valami történik, képes vagy-e azt összemérni Isten szavaival, és képes vagy-e megtalálni a gyakorlat alapelveit. Ha alkalmazni tudod az alapelveket, akkor képes leszel az igazságot gyakorlatba ültetni, és ha gyakorlatba tudod ültetni az igazságot, akkor rendelkezni fogsz az igazságvalóságokkal. Az igazság megértése nem jelenti azt, hogy szert tettél az igazságra. Csak akkor leszel képes valóban megérteni az igazságot, ha gyakorlatba tudod ültetni azt. Ha gyakran ülteted az igazságot gyakorlatba, és ezt teljes mértékben az alapelvekkel összhangban teszed, akkor ez az igazság elnyerése. Ha csupán szavakról és doktrínákról tudsz beszélni, az nem tekinthető jó képességnek. Csak akkor rendelkezel a felfogás képességével, ha tudod az igazságot keresni a problémák megoldásához, amikor történik veled valami. A legmeghatározóbb dolog az, hogy képes legyél gyakorlati problémák megoldására. Ha például jó a kapcsolatod az egyik testvérrel vagy nővérrel, és az illető megkér, hogy mutass rá, mi a gond vele, akkor hogyan kellene megtenned ezt? Ez ahhoz kapcsolódik, hogy miként közelíted meg a dolgot. Az igazságalapelveken nyugszik a megközelítésmódod, vagy filozófiákat használva bánsz a világgal? Ha világosan tudod látni, hogy problémája van, de nem mondod ezt meg neki nyíltan, hogy az ne legyen a kapcsolatotok kárára, sőt, még mentegeted is magad, mondván: „Most még éretlen vagyok és nem teljesen értem a problémáidat. Ha megértem, el fogom mondani” – vajon ezzel mi a gond? Ebben benne van a világgal való bánásmód filozófiája. Vajon ezzel nem próbálsz átverni másokat? Annyit kellene elmondanod, amennyit világosan látsz, és ha valami nem egyértelmű a számodra, azt mondd meg. Ez azt jelenti, hogy kimondod, ami a szívedben van. Ha vannak bizonyos gondolataid, és bizonyos dolgok egyértelműek a számodra, de félsz attól, hogy megbántod az illetőt, rettegsz az érzései megsértésétől, és emiatt úgy döntesz, hogy semmit nem mondasz, akkor ezzel a világgal való bánásmód egyik filozófiája szerint élsz. Ha felfedezed, hogy valakinek problémája van, vagy letért az útról, akkor, ha nem is tudsz szeretettel segíteni neki, legalább mutass rá a problémára, hogy át tudja gondolni. Ha figyelmen kívül hagyod, vajon ezzel nem okozol kárt neki? Ha egyszer segítesz az illetőnek, aztán rájössz, hogy nem fogadja el az igazságot, hogy észszerűtlen, elvetemült a beállítottsága, és alapvetően nem szereti az igazságot, akkor bölcsen tennéd, ha nem mutatnál rá a problémáira. Ám ha olyan valakinek sem mutatsz rá a problémáira, aki el tudja fogadni az igazságot, akkor nincs benned szeretet. Ha ily módon bánsz a testvéreiddel, akkor csupán játszadozol, furfangos szavakkal átvered az embereket, és mindig ki akarsz nevetni másokat. Az így viselkedő emberek nem jó emberek, és ez magában hordoz egy beállítottságot. Az ilyen emberek teljes mértékben sátáni filozófiák szerint élnek, és nem a normális emberi mivolt értelméből beszélnek vagy cselekednek, és nem is viselkednek az igazságalapelveknek megfelelően. Akkor hát hogyan közelíts ehhez a kérdéshez az igazságalapelveknek megfelelően? Milyen cselekedet felel meg az igazságnak? Hány idevonatkozó alapelv van? Az első, hogy legalább mások botlását ne idézd elő. Először is figyelembe kell venned a másik gyengeségeit, és hogy miként tudsz úgy szólni hozzá, hogy az ne okozza a botlását. Ez a legkevesebb, amit át kell gondolnod. A következő, ha tudod, hogy olyan valakiről van szó, aki valóban hisz Istenben és el tudja fogadni az igazságot, akkor amint észreveszed, hogy problémája van, kezdeményezd a segítését. Ha semmit nem teszel és kineveted, azzal bántod őt és kárt okozol neki. Aki így tesz, annak nincs lelkiismerete, sem esze, és nem is szeret másokat. Akiknek van némi lelkiismeretük és eszük, azok nem tudnak csupán viccként tekinteni a testvéreikre. Ki kell gondolniuk annak különböző módjait, ahogyan segítenek nekik a problémájuk megoldásában. Meg kell értetniük az illetővel, hogy mi történt és hol követett el hibát. Az már az ő dolga, hogy tud-e bűnbánatot tartani; mi eleget tettünk a feladatunknak. Még ha most nem is tart bűnbánatot, előbb-utóbb eljön a nap, amikor észhez tér, és nem fog téged hibáztatni vagy vádolni. Az a legkevesebb, hogy ahogyan a testvéreiddel bánsz, nem maradhat a lelkiismeret és az ész mércéi alatt. Ne legyél mások lekötelezettje; segíts nekik, amennyire csak tudsz. Ezt kell tenniük az embereknek. A legjobb emberek azok, akik szeretettel és az igazságalapelveknek megfelelően tudnak bánni a testvéreikkel. Ők a legjószívűbb emberek is. Természetesen azok a valódi testvérek, akik el tudják fogadni és gyakorolni tudják az igazságot. Ha valaki csupán azért hisz Istenben, hogy jóllakjon kenyérrel vagy áldásokat kapjon, de nem fogadja el az igazságot, az nem testvér. A valódi testvérekkel az igazságalapelvek szerint kell bánnod. Nem számít, hogyan hisznek Istenben vagy milyen ösvényen járnak, segíts nekik a szeretet lelkületében. Mi az a minimális hatás, amit el kellene érni? Először is ne okozd a botlásukat, és ne engedd, hogy negatívvá váljanak. Másodszor, segíts nekik, fordítsd vissza őket a rossz ösvényről. Harmadszor pedig érd el, hogy megértsék az igazságot és a helyes ösvényt válasszák. Ez a háromféle hatás csak úgy érhető el, ha a szeretet lelkületében segítesz nekik. Ha nincs benned igaz szeretet, akkor nem tudod elérni ezt a háromféle hatást, jó esetben is csupán egyet vagy kettőt tudsz elérni. Ez a háromféle hatás adja mások segítésének három alapelvét is. Ismered ezt a három alapelvet, és kézben tartod őket, azonban hogyan valósulnak meg ezek ténylegesen? Valóban érted a másik nehézségét? Vajon ez nem egy másik probléma? Abba is bele kell gondolnod, hogy „honnan ered a nehézsége? Tudok neki segíteni? Ha túlságosan éretlen vagyok, és nem tudom megoldani a problémáját, és elővigyázatlanul szólok, akkor lehet, hogy a rossz ösvényre terelem. Ezen túlmenően, milyen az illető felfogóképessége és mi a képessége? Vajon önfejű? Érti a szellemi dolgokat? El tudja fogadni az igazságot? Törekszik az igazságra? Ha azt látja, hogy én hozzáértőbb vagyok nála, és közösséget vállalok vele, akkor vajon feltámad benne a féltékenység vagy a negativitás?” Ezeket a kérdéseket mind fontolóra kell venni. Miután átgondoltad ezeket a kérdéseket és már tisztán látsz, menj és vállalj közösséget az illetővel, olvass fel több olyan részt is Isten szavaiból, amely a problémájára vonatkozik, és tedd lehetővé számára, hogy Isten szavaiban megértse az igazságot és ráleljen a gyakorlat ösvényére. Akkor meg lesz oldva a probléma és túljut a nehézségén. Vajon egyszerű dolog ez? Ez nem egyszerű dolog. Ha nem érted az igazságot, akkor mindegy, mennyit mondasz, semmi haszna nem lesz. Ha érted az igazságot, akkor csupán néhány mondattal meg tudod világosítani őt és ez a javára válik. Az emberek szeretettel történő segítésének a kulcsa a közösségvállalás Isten szavainak néhány, a problémára vonatkozó szakaszáról, és ez a módszer a legeredményesebb. Ha nem kommunikálsz Isten szavairól, és csupán emberi szavakat próbálsz meg használni, akkor nem számít, milyen sok szót mondasz, soha semmilyen gyakorlati problémát nem fogsz megoldani. Némelyek csupán buzdítani tudnak másokat, és bármi legyen is a probléma, amellyel szembesülnek, azt mondják: „Olvass többet Isten szavaiból és keresd bennük az igazságot, akkor könnyű lesz megoldani a problémát” vagy „Szeresd Istent, és ez elegendő. Soha nem leszel negatív, mivel ha szereted Istent, az minden problémádat meg fogja oldani.” Ez közel sem ilyen egyszerű. Vajon Istent szeretni olyasvalami, amit gyakorolni tudsz, amint kimondtad? Hogyan szeretik az emberek Istent, ha nem értik az igazságot? Hogyan szerethetik az emberek Istent, ha nem ismerik az Ő munkáját? Ha az emberek valóban szeretik Istent, akkor soha nem lesznek negatívak, és nem lesznek nehézségeik. Istent szeretni nem egyszerű dolog. Vajon megvalósul-e csupán néhány doktrína említésével vagy néhány szlogen kiáltásával? Az Istennek való engedelmesség még kevésbé egyszerű, néhány biztató szó kimondása nem tudja rávenni az illetőt arra, hogy engedelmeskedjen Neki. Még ha az Isten szavairól való közösségvállalás akkor némileg javára is válhat az embereknek, nincs szó arról, hogy csupán az igazság egyszeri közlésével meg tudod oldani a lázadó mivoltuk problémáját és rá tudod venni őket, hogy alávessék magukat Istennek, és arról sincs szó, hogy az emberek azonnal képesek lesznek engedelmeskedni Istennek, amint világosan kommunikálsz az igazságról. Az embereknek meg kell tapasztalniuk az ítéletet, a fenyítést, a metszést és a velük való foglalkozást ahhoz, hogy eredményeket érjenek el. Azok a legsekélyesebb emberek, akik állandóan szavakról és doktrínákról beszélnek, hogy másokat buzdítsanak. Nem rendelkeznek igazságvalóságokkal, állandóan arra hagyatkoznak, hogy szavakról és doktrínákról beszélnek, hogy segítsenek az embereknek, és nem érnek el eredményeket. Ezt nevezzük felületességnek. Nem őszinte bánásmód ez az emberekkel; túlságosan hamis, nem szívélyes. Összefoglalva, az ilyen ember képmutató. Ha nincs másokkal együttérző, őket szerető szíved, akkor hogyan segíthetnél az embereknek? Nem könnyű valóban megoldani egy problémát. Meg kell értened az igazságot, át kell látnod a probléma lényegét, aztán az igazságalapelveknek megfelelően világosan kommunikálnod kell másokkal, és képesnek kell lenned arra, hogy úgy közöld másokkal a gyakorlat ösvényét, ahogyan megértik. Ily módon az emberek nem csupán megértik majd az igazságot, hanem ösvényük is lesz annak a gyakorlatba ültetéséhez, csak ekkor tekinthető megoldottnak a probléma. Át kell menned ezeken a dolgokon; a megértés a gyakorlati, első kézből szerzett tapasztalatodból ered majd. Minél többet kommunikálsz az igazságról, annál világosabbá fog válni, annál biztosabb lesz a szíved, és annál inkább lesz előre vezető ösvényed. Amikor tényleg érted az igazságot, akkor tudni fogod, hogyan ültesd azt gyakorlatba. Az Istenben hívő embereknek ily módon kell megtapasztalniuk ezt, egyenként kell megoldaniuk a problémáikat, és minden alkalommal, amikor megoldanak egy problémát, el kell oszlatniuk egyfajta romlott beállítottságot. Amikor már sok problémát megoldottak, a romlott beállítottságaik is többé-kevésbé eloszlanak majd. Ily módon minél több problémát oldanak meg, annál kevesebb romlott beállítottságuk lesz, és az Isten iránti engedelmességnek annál több valóságával fognak rendelkezni. Ily módon az emberek bemennek az igazságvalóságokba, anélkül, hogy tudnának róla. Minél több problémát oldanak meg és minél több igazságot értenek meg, annál több ösvényük lesz a gyakorláshoz; minél több problémát oldanak meg, és minél több romlott hozzáállást tesznek tisztává, annál több igazságvalóságba mennek majd be. Ez az Istenbe vetett hit folyamata: Állandóan felfedezel és megoldasz problémákat – ha már megoldottál egy problémát, felfedezel egy másikat, aztán megoldod, és végül sok problémát megoldasz, megérted az igazságot, és ha újra felbukkan egy probléma, akkor gyorsan képes leszel magad megoldani azt. Így növekszik fokozatosan az érettséged. Egyre kevesebb problémával és nehézséggel biztosan kevesebb romlottságot fogsz felfedni, még inkább engedelmeskedni fogsz Istennek, és több tapasztalati bizonyságtételed lesz. Ily módon anélkül, hogy felismernéd, megváltozik majd az életfelfogásod, és végső soron el fogod érni az Istennel való összeegyeztethetőséget. Nem lesz semmi lázadó mivoltod, képes leszel az igazságot a gyakorlatba ültetni és mindenben engedelmeskedni Istennek. Ez azt jelenti, hogy érettebb lettél, és teljesen elérted az üdvösséget.

Valójában egyszerű az igazságot gyakorlatba ültetni, de ha nincs elegendő felfogóképességed, vagy ha nem teszed bele a szíved, és mindig hanyag, gondatlan és felületes vagy, akkor soha nem fogsz szert tenni az igazságra. Akkor hát hogyan tehet szert valaki az igazságra? Kétes trükkökkel vagy erővel? Nem. Fokozatosan lehet elérni, apránként, összegyűjtve, keresve, első kézből szerzett tapasztalatból, valamint tapogatózva, miközben végigmész a valós életen. A Szentlélek is így vezet téged, időnként csupán néhány szót adva neked, amelyet éppen akkor nem értesz, azonban néhány nap után az igazság keresése által megértesz, aztán felragyog a szíved és ösvény tárul eléd. Te elnyered, mások azonban nem, és növekszel az igazság ezen aspektusában. Ilyenkor jóindulatban részesülsz. Az igazság bizonyos részleteit érezni kell és megtapasztalni, és minél inkább elmélyül és részletesebbé válik a tapasztalatod, annál pontosabban fogsz ráérezni az ösvényedre. Anélkül, hogy tudnád, ezt az ösvényt fogod követni az igazság keresésében és gyakorlásában. Egyre több megvilágosodásra teszel szert az igazságról való megértésed alapján, és az igazság több részletét, valamint több igazságvalóságot értesz. Ez az igazságra való törekvés ösvénye. Ha ezt meg tudod tapasztalni és gyakorolni tudod, akkor érezni fogod, hogy nem nehéz az igazságot gyakorlatba ültetni, ám ha nem gyakorolsz ily módon, akkor mindig elvontnak és nehéznek fogod érezni, nehezebbnek az egyetemre járásnál vagy valamilyen előrehaladott technológia kutatásánál. Ténylegesen azonban ez csupán azon múlik, hogy használod-e a szíved. Bármely szakmai tudás vagy elmélet elsajátítása a memóriára hagyatkozik, valamint mentális elemzésre és kutatásra, azonban csak az igazság elnyerése követeli meg tőled, hogy használd a szíved. Használni kell a szíved a megtapasztalásához és a megízleléséhez, és erőfeszítést kell tenned annak átgondolására, hogy miként tapasztald meg. Fokozatosan rátalálsz, és elnyered majd az igazság gyakorlatba ültetésének helyes ösvényét. Akkor kincsre fogsz szert tenni. Mi a titka az igazság elnyerésének? Először is, ne használj sátáni gondolkodásmódot, logikát, filozófiákat a világgal való bánásmódhoz, vagy technikákat a körülötted történő dolgok kezeléséhez. Ez zsákutca, mert ha sátáni filozófiák szerint élsz, akkor soha nem leszel képes szert tenni az igazságra. Amikor dolgok történnek, ha az első reakciód, hogy emberi módszerek és technikák használatával kezeld azokat, és mindig a saját személyes érdekeidet és imázsodat akarod védeni, akkor ez zsákutcába fog vezetni. Ha problémával szembesülve keresni tudod az igazságot, ha imádkozni tudsz Istenhez és keresni az Ő akaratát, és tudod, milyen tanulságokat kellene levonnod, és mely igazságokat kellene megértened Isten elrendezésein belül, akkor ez helyes. Ezért bármi is történik azokkal, akik nem törekednek az igazságra, ők mindig eltompultak, esetlenek, tétovák, tehetetlenek és ösvény nélküliek. Valójában Isten sok lehetőséget ad az embereknek az igazság elnyerésére, azonban mivel nem szeretik az igazságot, a rossz ösvényt választják, és nem sikerül elnyerniük azt.

A romlott beállítottságok közt élő emberek a státusznak, a hiúságnak, a haszonnak és a vágynak élnek. Az egész romlott emberiség ilyen, néhány apró különbséggel lényegében mind ugyanolyanok. Függetlenül attól, hogy hány romlott beállítottsága van valakinek, miután elkezd hinni Istenben, mindazok, akik szeretik az igazságot, Isten szavainak evése, ivása és megtapasztalása által meg tudják érteni a saját romlott beállítottságaikat, és a romlott beállítottságaik közül sok fokozatosan feloldódik majd, és egyre kevesebb romlottságot fognak felfedni. Teljesen eltérnek a hitetlenektől, két különböző fajtájú emberről van szó, és vajon ez nem olyan változás, amely az igazságra való törekvés által érhető el? Ezek az emberek hitetlen ördögökből valódi emberekké alakulnak át, akik szert tettek az igazságra és megélik az emberi hasonlatosságot, miután elkezdenek hinni Istenben; ez az Istenbe vetett hit nyeresége és gyümölcse. Ám akik egyáltalán nem törekednek az igazságra, miután elkezdenek hinni Istenben, sok évnyi hit után sem változnak, és még mindig ugyanolyanok, amilyenek a hitetlenek – az ilyen ember ki lesz vetve. Miért van olyan nagy különbség olyan emberek között, akik hasonlóan hisznek Istenben és teljesítenek kötelességeket? A kritikus pont az, hogy eltér az igazsághoz való hozzáállásuk. Az igazságot szeretők szíve egyre ragyogóbbá válik, minél többet olvassák Isten szavait, és minél többet hallgatnak prédikációkat, annál több mindent megértenek – folyamatosan fejlődnek. Ám akik nem szeretik az igazságot, nem élvezik Isten szavainak az olvasását, és erőfeszítést sem tesznek azért, hogy az igazságot gyakorlatba ültessék, így hát nem oldhatók meg vagy vethetők le a romlott beállítottságaik. Ha megpróbálják, akkor sem tudják álcázni a romlott beállítottságaikat, és még ha akarják sem tudják leplezni azokat. Ez azért van, mert a romlott embereket mind megrontotta a Sátán, legyen szó hitetlenekről vagy azokról, akik hisznek Istenben, lényegében ugyanaz a romlott sátáni beállítottságaik lényege, mindannyian a státusznak, az imázsnak, a haszonnak és a vágynak élnek. Mivégre vitatkoznak az emberek? Miért verik egymást péppé valami miatt? Az egész ezekért a dolgokért van, és eltekintve a módszertől, a technikától vagy a formától, a cél lényegében ugyanaz. Miért lett a Sátán levetve a levegőbe? (Azért, mert státuszért versengett Istennel.) Ez a Sátán igazi arca. Mostanában a Sátán „génjeit” megörökölte a romlott emberiség, megrontva őket, így hát az emberek a Sátán ivadékai lettek, a Sátán megjelenését öltötték magukra, és amit megélnek, az megegyezik a Sátánnal. Ha fel tudod ismerni a Sátán természetlényegén belüli romlott beállítottságokat, aztán egyesével fel tudod oldani ezeket, akkor meg leszel mentve és képes leszel levetni magadról a Sátán befolyását. Nehéz megoldani a romlott beállítottságok problémáját? (Azok számára nem nehéz, akik törekednek az igazságra, ám legtöbbször nem vagyunk hajlandóak gyakorlatba ültetni az igazságot, és csupán a saját akaratunk szerint cselekszünk. Amikor megmetszenek és foglalkoznak velünk, egy időre negatívvá és dühössé válunk, mielőtt vonakodva az igazságnak megfelelően gyakorolnánk.) Ilyenek mindazok, akik nem szeretik az igazságot, és másoknak kell buzdítani, húzni-vonni őket ahhoz, hogy akár csak egy kis igazságot is gyakorlatba ültessenek. Mi a legnagyobb nehézség az igazság gyakorlatba ültetésében? Nos, vannak olyan emberek, akik világosan látják, hogy a legnagyobb nehézséget főleg a romlott beállítottságokból eredő akadályok jelentik. Ez abból adódik, hogy az emberek szeretik a hírnevet, a hasznot, a státuszt, a hiúságot és az imázst. Az emberek közötti beszélgetések, perlekedések és viták mind arra irányuló versengések, hogy kiderüljön, ki a felsőbbrendű – aki képes meggyőzni a másikat, végül az jön ki jól. Ezek mind arról szóló versengések, hogy kinek van rálátása, hozzáértése vagy tekintélye, és kié az utolsó szó. Az ezeken való versengéseknek nincs vége, és mindezek mögött a Sátán természete rejtőzik, amely a hírnévért, a vagyonért és a státuszért él. Lássatok át ezen, és a probléma könnyen megoldható! Először legalább oszlassátok el azokat a felszínes dolgokat, amelyeket könnyű megoldani, aztán fokozatosan oldjátok meg azokat az Istenre vonatkozó félreértéseket, spekulációkat, kételyeket és panaszokat, amelyek a szívetek mélyén vannak, valamint az ott rejtőző ellenállást, kutakodást és versengést. Amint ezek teljes mértékben eloszlottak, olyanokká váltok, mint Jób, Isten szemében tökéletes emberré. Miért mondta Isten, hogy Jób tökéletes ember? Isten próbára tette, és ebből látjhatjuk, hogy nem volt benne ellenállás vagy kutakodás Istennel kapcsolatban. Az élete során, és abban az időszakban, amikor megtapasztalta Isten mindenek feletti szuverenitását, Isten foglalkozott az összes olyan dologgal, mint Jób lázadó mivolta és az ellenállása volt, és ezek feloldódtak. E negatív dolgok feloldása után, Isten próbatételeivel szembesülve a viselkedése teljes mértékben eltért a romlott emberiség egészétől. Vajon az egy doktrína, amit a próbatételei közepette mondott: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve”? Semmiképp sem. Ezek a szavak súlyosak, és addig soha senki nem mondta ki őket; először Jób mondta ezeket, és az ő személyes tapasztalataiból származtak.

Aggódtok-e, amikor látjátok, amint napi szinten oly sok romlottságot fedtek el, és mindig sátáni természet közepette éltek, nem nagyon változva? (Igen, aggódom, néha gyötrődöm is.) Normális aggódni, ahogyan gyötrődni is. Azonban nem számít, mennyire aggódsz vagy gyötrődsz, le kell nyugodnod és keresned kell, hogyan oldd fel a romlott beállítottságaidat. Ez a megfelelő lelkiállapot. Ha éveken át gyötrődsz és még mindig nem lettek eloszlatva a romlott beállítottságaid, akkor ez nem elég, és hasztalan ez a gyötrelem. Át kell gondolnod, hogy „mely problémáim lettek megoldva? Mely romlott beállítottságaim lettek eloszlatva? Mely dolgokban nem panaszkodom többé Istenre?” Ezt mindig meg kell kérdezned magadtól. Ha azt mondod, hogy „annak idején állandóan panaszkodtam és morogtam, amikor ilyesmivel szembesültem, és félreértéseket tápláltam Istenről, azonban most már nem panaszkodom, amikor ez újra megtörténik, és nem táplálok félreértéseket Istenről” – akkor ezt azt mutatja, hogy nem vesztegetted el az idődet. Amint megérted és elnyerted az igazságot, akkor más lesz a hozzáállásod Istenhez, és természetes módon istenfélő lesz a szíved, a lelkiállapotod pedig engedelmes. Ez nem hétköznapi tiszteletadás, vagy a tisztelet távoli kifejezése, avagy sóvárgás, szeretet, ragaszkodás vagy függés; nem csupán ezekről a dolgokról van szó, ez valós félelem. A mai romlott emberiség vonatkozásában még túl korai istenfélelemről beszélni, ez még túl távoli. Akkor hát mire kellene először törekednetek most? Arra, hogy történjék bármi, ne gyanakodjatok Istenre. Hogyan tartózkodhattok a gyanakvástól? Először is tudnotok kell, mi Isten akarata és mi az igazság. Másodszor, amikor olyan dolgok történnek, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseiteknek, ne panaszkodjatok Istenre, és ne legyenek félreértéseitek Róla. Hogyan tartózkodhattok a félreértésektől? Meg kell értenetek az igazságot, majd fokozatosan, egyenként áttörni és eloszlatni az Istenre vonatkozó elképzeléseiteket és félreértéseiteket. El fog jönni a nap, amikor bármily nagy próbatétellel vagy csapással szembesülsz is, nem fogsz ellenállni, hanem istenfélő szíved lesz, és képes leszel engedelmeskedni, bárhogy tegyen is Ő próbára téged. Akkor sikerrel fogsz járni. Ti most éppen melyik szakaszban vagytok? Amikor történik valami, vajon azon elmélkedtek, hogy „ezt Isten tette? Helyes, hogy Ő ezt teszi?” Sőt, néha azt is gondoljátok, hogy „hol van Isten? Van egyáltalán Isten? Hogy lehet, hogy nem érzem Őt?” Sok ilyen gondolat és állapot van, és ez nincs rendben, mert még mindig messze vagytok attól, hogy rálépjetek a tökéletessé tétel ösvényére. Keményen kell dolgoznotok a törekvésetekben, mivel jelenleg még túlságosan éretlenek vagytok, és nem éritek el az igazságvalóságok birtoklásának mércéjét. Ne gondold, hogy rendben vagy, és rendelkezel néhány valósággal, így hát a mennybe mehetsz és angyallá válhatsz. A néhány valóságod még mindig túl kevés; még ha szárnyakat is kapnál, akkor sem lennél angyal. Ne gondolj túl jót vagy túl sokat magadról, legyen némi önismereted. Tudsz tanúskodni Istennek? Alkalmas vagy rá, hogy Isten felhasználjon? E mércével mérve még mindig messze vagy Isten követelményeitől, és még több évnyi tapasztalatra van szükséged.

2018. március 11.

Előző: A jó viselkedés nem jelenti azt, hogy valaki beállítottsága megváltozott

Következő: Az ember csak az igazságalapelvek kutatásával teljesítheti jól a kötelességét

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren