Amikor az emberek hisznek Istenben, szeretik Őt és eleget tesznek neki, szívükkel megérintik Isten Lelkét, és ezáltal elnyerik elégedettségét, szívüket arra használják, hogy kapcsolatba kerüljenek Isten szavaival, és így az Ő Lelke megindítja őket. Ha egy normális lelki életet akarsz élni, és normális kapcsolatot kívánsz teremteni Istennel, akkor először át kell adnod Neki a szívedet. Csak miután elcsendesítetted a szívedet Előtte, és a teljes szívedet Belé töltötted, akkor válsz képessé arra, hogy fokozatosan egy normális lelki életet teremts. Ha az emberek Istenbe vetett hitükben nem adják Neki a szívüket, ha a szívük nincs Vele, és nem kezelik az Ő terhét sajátjukként, akkor nem tesznek mást, mint megcsalják Istent – a vallásos emberekre jellemző cselekedet, és ez nem fogja elnyerni Isten dicséretét. Isten semmit sem nyerhet az ilyen embertől; ők csak Isten munkájának ellenpontjaként szolgálhatnak. Ezek az emberek olyanok, mint díszlet Isten házában – foglalják a helyet, és szemetek, s Isten nem veszi hasznukat. Nem csak arra nincs lehetőség, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennük, a tökéletesítésükben sem rejlik semmi érték. Ez a fajta ember valóságos két lábon járó hulla. Semmi sincs bennük, amit a Szentlélek használhatna – a Sátán teljesen uralja és mélyen megrontotta őket. Isten ki fogja űzni ezeket az embereket. Amikor a Szentlélek ma használja az embereket, Ő nem csupán a kívánatos részeikkel dolgozik a dolgok véghezviteléért – a nemkívánatos részeiket is tökéletesíti és átalakítja. Ha képes vagy a szívedet Istenbe tölteni és elcsendesíteni Előtte, akkor meglesz a lehetőséged és az alkalmasságod, hogy a Szentlélek használjon, és hogy megkapd az Ő megvilágosítását és megvilágítását. Sőt mi több, arra is lehetőséged nyílik, hogy a Szentlélek orvosolja a hiányosságaidat. Amikor a szívedet átadod Istennek, pozitívum, hogy mélyebb belépést tudsz nyerni, és az éleslátás magasabb szintjét érheted el. Ami a negatívumokat illeti, nagyobb tudásod lesz a hiányosságaidról és a hibáidról, és jobban sóvárogsz és jobban törekszel majd, hogy eleget tegyél Isten akaratának. Továbbá, nem leszel passzív, képes leszel aktívan belépni. Ez azt mutatja, hogy megfelelő személy vagy. Feltéve, hogy a szíved csendes tud maradni Isten előtt, az, hogy dicséretet kapsz-e a Szentlélektől vagy sem, és hogy Isten kedvére teszel-e vagy sem, döntően attól függ, hogy tevékenyen be tudsz-e lépni. Amikor a Szentlélek megvilágosítja az embereket és hasznukat veszi, sosem teszi negatívvá, hanem mindig tevékeny fejlődésre készteti őket. Amikor pedig így tesz, az embereknek továbbra is megvannak a gyengeségeik, ám nem szerintük élnek. Nem halogatják a fejlődést az életükben, és folyamatosan törekednek Isten akaratának megelégítésére. Ez egy mérce. Ha ezt el tudod érni, az azt bizonyítja, hogy elnyerted a Szentlélek jelenlétét. Ha valaki állandóan negatív, és még a megvilágosodás elnyerését és önmaga megismerését követően is negatív és tétlen marad, s nem képes felállni, és Istennel munkálkodni, akkor csak Isten kegyelmét kapta meg, és a Szentlélek nincs vele. Negativitása azt jelenti, hogy a szíve nem fordult Isten felé, lelkét pedig nem indította meg Isten Lelke. Ezt mindenkinek meg kellene értenie.

Tapasztalatból látható, hogy elsődleges fontosságú, hogy az ember elcsendesítse a szívét Isten előtt. Ez az emberek lelki életét és az életükben elért haladást illető kérdésekhez kapcsolódik. Az igazságra és a beállítottságodban bekövetkező változásra való törekvésed csak akkor hozza meg gyümölcsét, ha a szíved csendes Isten előtt. Ez azért van, mert terhet hordozva járultál Eléje, mert mindig úgy érzed, hogy oly sok mindenben van hiányosságod, hogy sok igazság van, amit meg kell ismerned, hogy sok a valóság, amit meg kell tapasztalnod, és hogy figyelmet kellene tanúsítanod Isten akarata iránt. Ezek a dolgok folyamatosan a fejedben járnak, olyan érzés, mintha akkora erővel nyomnának lefelé, ami nem hagy lélegezni, ezért aztán nehéznek érzed a szíved (bár nem vagy negatív állapotban). Csak az ilyen ember alkalmas arra, hogy elfogadja Isten szavainak megvilágosítását, és hogy Isten Lelke megindítsa őt. A terhük miatt, mert nehéz a szívük, és mondhatni, az ár miatt, amit megfizettek, valamint az Isten előtt elviselt szenvedés miatt kapják meg az Ő megvilágosítását és megvilágítását. Isten ugyanis senkit sem részesít különleges bánásmódban. Mindig igazságosan bánik az emberekkel, ám nem is ad az embereknek önkényesen vagy feltétel nélkül. Ez az Ő igazságos természetének egyik aspektusa. A való életben a legtöbb ember még nem érte el ezt a síkot. Legalábbis a szívük még nem fordult teljesen Isten felé, így még nem történt semmilyen nagy változás az életfelfogásukban. Ez azért van, mert csupán Isten kegyelmében élnek, és még nem nyerték el a Szentlélek munkáját. Ahhoz, hogy Isten hasznukat vegye, az embereknek az alábbi kritériumoknak kell megfelelniük: szívüknek Isten felé kell fordulnia, hordozniuk kell az Ő szavainak terhét, sóvárgó szívvel kell rendelkezniük, és meg kell legyen bennük az elszántság az igazság keresésére. Csak ezek az emberek kaphatják meg a Szentlélek munkáját, és nyerhetik el gyakran az Ő megvilágosítását és megvilágítását. Azok az emberek, akiket Isten használ, kívülről úgy tűnnek, mintha nélkülöznék az értelmet és a normális kapcsolatokat másokkal, ám megfontoltan beszélnek, illendő módon, és mindig képesek megőrizni szívük csendességét Isten előtt. Pontosan ez a fajta ember az, aki méltó arra, hogy a Szentlélek használja őt. Ezeknek az „értelem nélküli” embereknek, akikről Isten beszél, látszólag nincs normális kapcsolatuk másokkal, és nem törődnek a külső szeretettel vagy a kifelé irányuló gyakorlatokkal, amikor azonban szellemi dolgokról beszélgetnek, képesek megnyitni a szívüket, és önzetlenül ellátni másokat a megvilágosítással és a megvilágosodással, amelyet Isten előtti tényleges tapasztalataikból szereztek. Így fejezik ki szeretetüket Isten iránt, és tesznek eleget az Ő akaratának. Amikor mások rágalmazzák és gúnyolják őket, kitérnek a külső emberek, ügyek vagy dolgok befolyása elől, és csendesek maradnak Isten előtt. Úgy tűnik, hogy megvannak a saját egyedi meglátásaik. Függetlenül attól, hogy mások mit tesznek, az ő szívük sosem hagyja el Istent. Amikor mások csevegnek és nevetgélnek, szívük Isten előtt marad, az Ő szaván elmélkednek vagy csendesen imádkoznak a szívükben lakozó Istenhez, az Ő szándékait kutatva. Ezek az emberek nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy normális emberi kapcsolatokat tartsanak fenn másokkal, és úgy tűnik, nincs az életre vonatkozó filozófiájuk. Élénknek, szeretetre méltónak és ártatlannak mutatkoznak, ugyanakkor egyfajta higgadtsággal is rendelkeznek. Ehhez hasonlatos az a fajta személy, akit Isten felhasznál. Az afféle dolgok, mint az életfilozófia vagy a „normális értelem” egyszerűen nem működnek az ilyen emberben. Ők teljes szívüket Isten igéjébe töltötték, és úgy tűnik, hogy csak Isten van a szívükben. Ez az a „racionális gondolkodás nélküli” embertípus, akire Isten utal, és pontosan az ilyen embert használja Isten. Annak az ismertetőjele, akit Isten használ: mindegy mikor vagy hol, szíve mindig Isten előtt van, és nem számít, hogy mások mennyire züllöttek, vagy hogy más emberek mennyire engednek a vágynak és a testnek, ennek az embernek a szíve sosem hagyja el Istent, és ő nem követi a tömeget. Csak az efféle ember alkalmas Isten használatára, és csak az efféle embert tökéletesíti a Szentlélek. Ha képtelen vagy elérni ezt, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy Isten megnyerjen vagy a Szentlélek tökéletesítsen.

Ha normális kapcsolatot akarsz kialakítani Istennel, a szívednek Felé kell fordulnia; ezt véve alapul másokkal is normális kapcsolatod lesz. Ha nincs normális kapcsolatod Istennel, tehetsz bármit, hogy a másokkal való kapcsolataidat fenntartsd, bármilyen szorgalmasan dolgozhatsz vagy bármennyi energiát beletehetsz, mindez csak egy emberi életfilozófiához tartozik majd. Emberi szemléleteken és emberi filozófiákon keresztül fogod óvni a pozíciódat az emberek között, és elérni dicséretüket, ahelyett, hogy normális emberi kapcsolatokat alakítanál ki Isten igéjének megfelelően. Ha nem az emberekkel való kapcsolataidra összpontosítasz, és ehelyett normális kapcsolatot tartasz fenn Istennel, ha hajlandó vagy a szívedet Istennek adni, és megtanulsz engedelmeskedni Neki, akkor az emberi kapcsolataid természetesen normálissá válnak. Ezután ezek a kapcsolatok nem a testre épülnek majd, hanem Isten szeretetének alapjára. Szinte nem is kerülsz testi kölcsönhatásba más emberekkel, hanem egy szellemi szinten lesz közösség és kölcsönös szeretet, vigasz és gondoskodás közöttetek. Mindez az Isten megelégítését célzó vágy alapján történik – ezek a kapcsolatokat nem emberi életfilozófiák révén maradnak fenn; természetesen formálódnak, amikor az ember terhet visel Istenért. Semmilyen mesterséges, emberi erőfeszítést nem igényelnek tőled, csupán Isten szavainak alapelvei szerint kell gyakorolnod. Hajlandó vagy figyelembe venni Isten akaratát? Hajlandó vagy olyan ember lenni, aki „racionális gondolkodás nélkül” áll Előtte? Hajlandó vagy teljességgel átadni a szívedet Istennek, és figyelmen kívül hagyni az emberek között elfoglalt helyedet? Mindazok közül, akikkel kapcsolatba kerülsz, kivel vagy a legjobb viszonyban? Kivel van a legrosszabb kapcsolatod? Normálisak a kapcsolataid az emberekkel? Mindenkit egyenlően kezelsz? A másokkal való kapcsolataidat az életfilozófiád szerint tartod fenn, vagy Isten szeretetének alapjára épülnek? Amikor az emberek nem adják át a szívüket Istennek, a lelkük lomhává, érzéketlenné és öntudatlanná válik. Az ilyen emberek sosem fogják megérteni Isten szavait, sosem lesz normális kapcsolatuk Istennel, és sosem fognak változást elérni a beállítottságukban. Az ember beállítottságának megváltoztatása az a folyamat, mely során a szívét teljességgel átadja Istennek, és megvilágosodást, illetve megvilágítást kap az Ő szavaiból. Isten munkája lehetővé teszi az emberek számára, hogy tevékenyen belépjenek, ahogyan arra is képessé teszi őket, hogy levessék negatív részeiket, miután tudomást szereztek róluk. Amikor a szívedet átadtad Istennek, minden alkalommal képes leszel érzékelni, hogy a lelked megindult egy kicsit, és Isten megvilágosításának és megvilágításának minden részét ismerni fogod. Ha kitartasz, fokozatosan rálépsz majd a Szentlélek általi tökéletesítés ösvényére. Minél csendesebb a szíved Isten előtt, annál érzékenyebbé és finomabbá lesz majd a lelked, annál inkább képes lesz érzékelni, ahogyan a Szentlélek mozgatja, és annál normálisabbá válik a kapcsolatod Istennel. A normális emberi kapcsolatok annak alapjára épülnek, hogy az ember Isten felé fordítja a szívét, nem pedig emberi igyekezetre. Ha valaki szívéből hiányzik Isten, akkor az ő kapcsolataik más emberekkel csupán testi viszonyok. Nem normálisak, kéjes élvezetek, és Isten utálja és megveti őket. Ha azt mondod, a lelked megindult, ám csak olyan emberekkel vagy hajlandó közösséget vállalni, akiket kedvelsz és tisztelsz, és elfogult vagy azokkal szemben, illetve nem állsz szóba olyanokkal, akiket nem kedvelsz, amikor kérni jönnek tőled, az még inkább azt bizonyítja, hogy az érzelmek uralnak, és hogy egyáltalán nincs normális kapcsolatod Istennel. Azt mutatja, hogy megpróbálod becsapni Istent, és elfedni a saját csúfságodat. Lehet, képes vagy megosztani valamennyit a tudásodból, ám ha a szándékaid helytelenek, akkor minden, amit teszel, csak emberi mérce szerint jó, és Isten nem fog dicsérni téged. Tetteidet a tested vezérli majd, nem pedig Isten terhe. Csak akkor vagy alkalmas Isten használatára, ha képes vagy elcsendesíteni a szívedet Előtte, és normális kölcsönhatásban vagy mindazokkal, akik szeretik Őt. Ha ezt meg tudod tenni, akkor függetlenül attól, hogy milyen kapcsolataid vannak másokkal, nem egy életfilozófiát játszol majd el, figyelmezni fogsz Isten terhére, és Előtte élsz majd. Hány ilyen ember van közöttetek? A másokkal való kapcsolataid tényleg normálisak? Milyen alapra épülnek? Hány életre vonatkozó filozófia lakozik benned? Elvetetted már őket? Ha a szíved nem tud teljességgel Isten felé fordulni, akkor nem Istentől való vagy – a Sátántól eredsz, végül a Sátánhoz térsz majd vissza, és nem érdemled meg, hogy Isten népének tagja légy. Ezeket a dolgokat alaposan meg kell vizsgálnod.