344. Ez most a Királyság Kora. Az, hogy beléptél-e ebbe az új korba, attól függ, hogy beléptél-e Isten szavainak valóságába, és hogy az Ő szavai az életvalóságoddá váltak-e. Isten szavai minden ember számára ismertté válnak, hogy végül minden ember Isten szavainak világában éljen, és az Ő szavai világosítsanak meg és világítsanak meg belülről minden embert. Ha ez idő alatt nem törődsz Isten szavainak olvasásával, és nem érdekelnek az Ő szavai, akkor ez azt mutatja, hogy az állapotod rossz. Ha képtelen vagy belépni az Ige Korába, akkor a Szentlélek nem munkálkodik tebenned; ha beléptél ebbe a korba, akkor Ő elvégzi a munkáját. Mit tehetsz az Ige Korának kezdetén, hogy elnyerd a Szentlélek munkáját? Ebben a korban és közöttetek Isten a következő tényt fogja megvalósítani: minden ember Isten szavai szerint fog élni, képes lesz átültetni az igazságot a gyakorlatba, és buzgón fogja szeretni Istent; minden ember Isten szavait fogja alapvetésként és valóságaként alkalmazni, és olyan szívük lesz, amely tiszteli Istent; és Isten szavainak gyakorlása által az ember Istennel együtt királyi hatalmat fog gyakorolni. Ez az a munka, amelyet Istennek el kell végeznie. Boldogulsz Isten szavainak olvasása nélkül? Ma sokan vannak, akik úgy érzik, hogy egy-két napot sem bírnak ki az Ő szavainak olvasása nélkül. Minden nap olvasniuk kell az Ő szavait, és ha idejük nem engedi, akkor az is elég, ha hallgatják őket. Ezt az érzést adja a Szentlélek az embereknek, és így mozdít meg bennük valamit. Vagyis szavakkal kormányozza az embereket, hogy beléphessenek Isten szavainak valóságába. Ha már csak egyetlen nap után, amikor nem eszed és iszod Isten szavait, sötétséget és szomjúságot érzel, és nem tudod elviselni, az azt mutatja, hogy a Szentlélek megmozdított benned valamit, és nem fordult el tőled. Akkor azok közé tartozol, akik benne vannak ebben az áramlatban. Ha azonban egy-két olyan nap után, amikor nem eszed és iszod Isten szavait, nem érzel semmit, nem szomjazol, és egyáltalán nem mozdul meg benned semmi, az azt mutatja, hogy a Szentlélek elfordult tőled. Ez tehát azt jelenti, hogy valami nincs rendben az állapotoddal; nem léptél be az Ige Korába, és azok közé tartozol, akik lemaradtak. Isten szavakat használ az emberek kormányzására; jól érzed magad, ha Isten szavait eszed és iszod, ha pedig nem, akkor nincs út, melyet követhetnél. Isten szavai az emberek táplálékává és az őket mozgató erővé válnak. A Biblia azt mondja, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Máté 4:4). Ma Isten be fogja fejezni ezt a munkát, és megvalósítja bennetek ezt a tényt. Hogy lehet az, hogy a múltban az emberek napokig elvoltak úgy, hogy nem olvasták Isten szavait, mégis képesek voltak a szokásos módon enni és dolgozni, ma viszont ez nem így van? Ebben a korban Isten főleg szavakat használ, hogy irányítson mindent. Isten szavai által az ember megítéltetik és tökéletessé válik, majd végül a királyságba jut. Csak Isten szavai képesek ellátni az ember életét, és csak Isten szavai adhatnak világosságot és utat az embernek a gyakorláshoz, különösen a Királyság Korában. Amíg nem kóborolsz el Isten szavainak valóságától, minden nap eszed és iszod az Ő szavait, addig Isten képes lesz tökéletessé tenni téged.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

345. Az igazság, amelyet az embernek birtokolnia kell, Isten igéjében található, és ez az igazság az, amely a leghasznosabb és leginkább segíti az emberiséget. Ez az a frissítő és éltető szer, amire a testeteknek szüksége van, valami, ami segít az embernek helyreállítani normális emberi mivoltát. Ez egy olyan igazság, amellyel az embernek rendelkeznie kellene. Minél többet gyakoroljátok Isten igéjét, annál gyorsabban fog kivirágozni az életetek, és annál világosabbá válik az igazság. Ahogy növekszik az érettségetek, egyre tisztábban fogjátok látni a szellemi világ dolgait, és annál több erőtök lesz a Sátán feletti győzelemhez. Sok olyan igazság, amit nem értetek, világossá fog válni, ha gyakoroljátok Isten igéjét. A legtöbb ember megelégszik azzal, hogy pusztán megérti Isten igéjének szövegét, és inkább összpontosít arra, hogy felvértezze magát doktrínákkal, mintsem arra, hogy elmélyítse tapasztalatait a gyakorlatban, de vajon nem a farizeusok útja ez? Akkor hogyan lehet számukra valóságos az a mondat, hogy „Isten igéje élet”? Az ember élete nem növekedhet pusztán Isten igéjének olvasása által, hanem csak akkor, ha Isten igéjét a gyakorlatba ülteti. Ha az a meggyőződésed, hogy Isten igéjének megértése minden, ami az élethez és az érettséghez szükséges, akkor a megértésed torz. Isten igéjének valódi megértése akkor következik be, amikor gyakorolod az igazságot, és meg kell értened, hogy „csak az igazság gyakorlása által lehet azt valaha is megérteni”. Ma, miután olvastad Isten igéjét, csupán azt mondhatod, hogy ismered Isten igéjét, de azt nem mondhatod, hogy megérted azt. Egyesek azt mondják, hogy az igazság gyakorlásának egyetlen módja az, ha előbb megértjük azt, de ez csak részben helyes, és biztosan nem teljesen pontos. Mielőtt ismersz egy igazságot, még nem tapasztaltad meg azt az igazságot. Az érzés, hogy megértesz valamit, amit egy prédikációban hallasz, nem valódi megértés – ez csak az igazság szó szerinti szavainak birtokbavétele, és nem ugyanaz, mint az abban foglalt valódi jelentés megértése. Az igazság felületes ismerete még nem jelenti azt, hogy valóban érted vagy tudod azt; az igazság valódi jelentése annak megtapasztalásából fakad. Ezért csak akkor értheted meg az igazságot, ha megtapasztalod, és csak akkor foghatod fel annak rejtett részeit. A tapasztalatod elmélyítése az egyetlen módja annak, hogy megragadd az összefüggéseket, és megértsd az igazság lényegét. Ezért bárhová mehetsz az igazsággal, de ha nincs benned igazság, akkor ne is gondolj arra, hogy megpróbáld meggyőzni akár csak a családod tagjait, még kevésbé a vallásos embereket. Az igazság nélkül olyan vagy, mint a szállingózó hópelyhek, ám az igazsággal boldog és szabad lehetsz, és senki sem támadhat meg téged. Bármilyen erős is egy elmélet, nem tudja legyőzni az igazságot. Az igazsággal maga a világ is megingatható, hegyek és tengerek mozgathatók, míg az igazság hiánya oda vezethet, hogy erős városfalakat a férgek zúznak rommá. Ez nyilvánvaló tény.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ha egyszer megértetted az igazságot, a gyakorlatba kell ültetned azt)

346. Isten nem azt a puszta képességet követeli meg az emberektől, hogy a valóságról beszéljenek; ez túl könnyű lenne, nemde? Miért beszél akkor Isten az életbe való belépésről? Miért beszél átalakulásról? Ha az emberek csupán üres beszédre képesek a valóságról, akkor elérhetnek-e átalakulást a természetükben? A királyság jó katonáit nem arra képezték, hogy a valóságról csak beszélni tudó vagy kérkedő emberek csoportja legyenek, hanem arra, hogy mindenkor megéljék Isten igéit, hogy rendíthetetlenek maradjanak, bármiféle akadállyal is néznek szembe, és hogy állandóan Isten szavaival összhangban éljenek, és ne térjenek vissza a világba. Ez az a valóság, amelyről Isten beszél; ez Isten követelménye az emberrel szemben. Ezért ne tekintsd az Isten által említett valóságot túlságosan egyszerűnek. A Szentlélektől kapott puszta megvilágosodás nem egyenlő a valóság birtoklásával. Ez nem az ember érettsége – ez Isten kegyelme, amihez az ember semmivel sem járul hozzá. Mindenkinek el kell viselnie Péter szenvedéseit, és még inkább, bírnia kell Péter dicsőségét, amelyet azután él meg, hogy elnyerte Isten munkáját. Csak ez nevezhető valóságnak. Ne gondoljátok, hogy birtokában vagytok a valóságnak, csak mert tudtok beszélni róla; ez tévedés. Az efféle gondolatok nem egyeznek Isten akaratával, és nincs tényleges jelentőségük. Ne mondjatok ilyesmit a jövőben – oltsátok ki az efféle mondásokat! Mindazok, akik Isten szavait tévesen értelmezik, hitetlenek. Nincs valós tudásuk, még kevésbé valódi érettségük; tudatlan emberek, akik híján vannak a valóságnak. Más szóval, mindazok, akik Isten szavainak lényegén kívül élnek, hitetlenek. Azok, akiket az emberek hitetleneknek tartanak, Isten szemében fenevadak, és akiket Isten hitetleneknek tart, azok olyan emberek, akiknek nem Isten szavai az életük. Ezért azt mondhatjuk, hogy azok, akik nem birtokolják Isten szavainak valóságát, és akik nem élik meg az Ő szavait, hitetlenek. Isten szándéka az, hogy mindenkit arra késztessen, hogy megélje az Ő szavainak valóságát, nem pusztán az, hogy mindenkit beszéltessen a valóságról, hanem sokkal inkább, hogy lehetővé tegye mindenki számára, hogy megélje az Ő szavai valóságát.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csupán az igazság gyakorlatba ültetése jelenti a valóság birtoklását)

347. Nem egyszerű dolog valóban megérteni Isten szavait. Ne így gondolkodj: „Értelmezni tudom Isten szavainak szó szerinti jelentését, és mindenki azt mondja, hogy az értelmezésem jó, és megdicsér engem, tehát ez azt jelenti, hogy értem Isten szavait.” Ez nem ugyanaz, mint megérteni Isten szavait. Ha nyertél némi világosságot Isten kijelentéseiből, és megértetted az Ő szavainak valódi jelentését, és ha ki tudod fejezni a szavai mögött rejlő szándékot, és azt, hogy azok végül milyen hatást érnek el – ha mindezeket a dolgokat világosan megértetted –, akkor úgy tekinthetjük, hogy valamilyen szinten megértetted Isten szavait. Tehát Isten szavainak megértése nem is olyan egyszerű. Csak azért, mert szóvirágokkal ékesítve tudod magyarázni Isten szavainak szó szerinti jelentését, még nem jelenti azt, hogy meg is érted azokat. Mindegy, hogy mennyire tudod megmagyarázni a szó szerinti jelentésüket, magyarázatod mégis csupán az emberi képzeleten és az emberi gondolkodásmódon alapszik. Ennek semmi haszna! Hogyan értheted meg Isten szavait? A lényeg az, hogy keresd a belőlük származó igazságot. Csak így értheted meg igazán Isten szavait. Isten soha nem mond üres szavakat. Minden egyes mondata olyan részleteket tartalmaz, amelyek biztosan feltárulnak majd a további szavaiból, és ezeket másképp is ki lehet fejezni. Az ember nem tudja kifürkészni azokat a módokat, ahogyan Isten kifejezi az igazságot. Isten kijelentései nagyon mély értelműek, és emberi gondolkodással nehezen kifürkészhetők. Az emberek, amennyiben erőfeszítéseket tesznek, felfedezhetik az igazság nagyjából minden aspektusának teljes jelentését. A fennmaradó részleteket a Szentlélek általi megvilágosodás fogja betölteni számukra a későbbi tapasztalataik során. Az egyik rész Isten szavainak mérlegelése és megértése, valamint olvasásuk során azok konkrét tartalmának keresése. Egy másik rész Isten szavai értelmének megértése azok megtapasztalásán keresztül, és a Szentlélek általi megvilágosodás elérése. E két szempont szerinti folyamatos fejlődés által megértheted Isten szavát. Ha szó szerint, szövegszinten vagy a saját gondolkodásod és képzelgéseid alapján értelmezed azt, akkor, még ha szóvirágokkal és ékesszólóan magyarázod is, akkor sem érted meg valóban az igazságot, és az egész továbbra is csupán az emberi gondolkodáson és képzelődéseken alapszik. Ez nem a Szentlélek általi megvilágosodás eredménye. Az emberek hajlamosak arra, hogy Isten szavait saját elképzeléseik és képzelgéseik alapján értelmezzék, sőt még az is előfordulhat, hogy Isten szavait a szövegkörnyezetből kiragadva félremagyarázzák, így hajlamosak félreérteni és megítélni Istent, és ez aggasztó. Ezért az igazságot elsősorban Isten szavainak megértése és a Szentlélek általi megvilágosodás útján lehet elnyerni. Az, hogy képes vagy megérteni és megmagyarázni Isten szavának szó szerinti jelentését, még nem jelenti azt, hogy elnyerted az igazságot. Ha az, hogy megérted Isten szavának szó szerinti jelentését, azt jelentené, hogy megértetted az igazságot, akkor csak egy kis műveltségre és tudásra lenne szükséged, így miért lenne szükséged a Szentlélek általi megvilágosodásra? Vajon Isten munkája olyasvalami, amit az emberi elme fel tud fogni? Tehát az igazság megértése nem emberi elképzeléseken vagy képzelődéseken alapszik. A Szentlélek általi megvilágosodásra, megvilágításra és vezetésre van szükséged ahhoz, hogy valódi tapasztalatokat és tudást szerezz. Ez az igazság megértésének és elnyerésének folyamata, és egyben szükséges feltétele is.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük meg az ember természetét?)

348. Ha sokat olvastátok Isten Igéjét, de csak a szöveg jelentését értitek, és nem ismeritek közvetlenül Isten Igéjét a gyakorlati tapasztalataitokon keresztül, akkor nem fogod megismerni Isten Igéjét. Ami téged illet, Isten igéje nem élet, csupán élettelen betűk. Ha pedig csak az élettelen betűk betartatásában élsz, akkor nem fogod fel Isten szavának lényegét, és nem fogod megérteni az Ő akaratát sem. Csak akkor tárul fel előtted Isten igéjének spirituális jelentése, ha tényleges tapasztalataidban éled át az Ő szavát, és csakis a tapasztalaton keresztül ragadhatod meg sok igazság spirituális jelentését, és fejtheted meg Isten szavának titkait. Ha nem ülteted gyakorlatba, akkor bármennyire is világos az Ő igéje, mindaz, amit megragadtál, csupán üres betűk és doktrínák, amelyek vallási előírásokká váltak számodra. Nem ezt tették-e a farizeusok? Ha gyakoroljátok és megtapasztaljátok Isten szavát, akkor az számotokra gyakorlatiassá válik; ha nem igyekszel gyakorolni, akkor Isten igéje számodra alig több, mint a harmadik ég legendája. Valójában az Istenben való hit folyamata az a folyamat, amikor megtapasztaljátok az Ő szavát, valamint azt, hogy Ő megnyert benneteket, vagy világosabban fogalmazva, hinni Istenben azt jelenti, hogy ismeritek és megértitek az Ő szavát, valamint megtapasztaljátok és megélitek az Ő szavát; ez a valóság az Istenbe vetett hitetek mögött. Ha hisztek Istenben és reménykedtek az örök életben anélkül, hogy törekednétek Isten igéjének gyakorlására és az igazságvalóságba való belépésetekre, akkor bolondok vagytok. Ez olyan lenne, mintha elmennél egy lakomára, és csak nézegetnéd az ételeket, és kívülről tanulmányoznád a finomságokat, anélkül, hogy ténylegesen megkóstolnál belőlük bármit is, olyan lenne, mintha ott semmit sem ennél vagy innál. Nem lenne bolond az ilyen ember?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ha egyszer megértetted az igazságot, a gyakorlatba kell ültetned azt)

349. Isten követelményei az emberekkel szemben nem olyan magasak. Amíg az emberek szorgalmasan és komolyan gyakorolnak, addig „átmenő osztályzatot” kapnak. Az igazat megvallva, az igazság megértésének, ismeretének és felfogásának megvalósítása sokkal összetettebb, mint az igazság gyakorlása. Először gyakorolj annyit, amennyit megértettél, és gyakorold azt, amit felfogtál. Így fokozatosan képes leszel elérni az igazság valódi megismerését és megértését. Ezek azok a lépések és eszközök, amelyekkel a Szentlélek munkálkodik. Ha nem így gyakorlod az engedelmességet, nem fogsz elérni semmit. Ha mindig a saját akaratod szerint cselekszel, és nem gyakorlod az engedelmességet, akkor fog-e munkálkodni benned a Szentlélek? Vajon a Szentlélek úgy munkálkodik, ahogyan te szeretnéd? Vagy pedig aszerint dolgozik, ami neked hiányzik, és Isten szavai alapján? Ha ez nem világos számodra, akkor nem leszel képes belépni az igazságvalóságba. Miért van az, hogy a legtöbb ember sok energiát fordít Isten szavainak olvasására, de csupán ismeretekkel rendelkeznek, és utána semmit sem tudnak mondani egy igazi útról? Úgy gondolod, hogy a tudás birtoklása egyenlő az igazság birtoklásával? Vajon ez nem egy zavaros nézőpont? Annyi ismeret-részletet tudsz elmondani, ahány homokszem van a tengerparton, de egyik sem tartalmaz semmilyen valódi utat. Nem próbálod-e ezzel becsapni az embereket? Nem üres színjátékot űzöl-e, amelynek nincs lényege, ami alátámasztaná azt? Minden ilyen viselkedés ártalmas az emberekre! Minél magasabb szintű az elmélet, és minél inkább nélkülözi a valóságot, annál képtelenebb arra, hogy az embereket eljuttassa a valóságba. Minél magasabbrendű az elmélet, annál inkább arra késztet, hogy dacolj és ellenkezz Istennel. Ne dédelgess spirituális elméletet – semmi haszna! Vannak, akik évtizedek óta beszélnek a spirituális elméletről, és a spiritualizmus óriásaivá váltak, de végül mégsem sikerül belépniük az igazságvalóságba. Mivel nem gyakorolták vagy tapasztalták Isten szavait, nincsenek alapelveik vagy útjuk a gyakorláshoz. Az ilyen emberek maguk is nélkülözik az igazságvalóságot, hogyan tudnának tehát másokat az Istenbe vetett hit helyes útjára terelni? Csak félrevezetni tudják az embereket. Nem ártanak-e ezzel másoknak és önmaguknak? Legalábbis a közvetlenül előtted lévő valós problémákat meg kell tudnod oldani. Vagyis képesnek kell lenned arra, hogy gyakorold és tapasztald Isten szavait, és az igazságot gyakorlatba ültesd. Csak ez az Istennek való engedelmesség. Csak ha beléptél az életbe, akkor vagy alkalmas arra, hogy Istennek dolgozz, és csak ha őszintén áldozatot vállalsz Istenért, akkor lehetsz Isten által elismert. Ne tegyetek mindig nagy kijelentéseket és ne beszéljetek bombasztikus elméletről; ez nem reális. A spirituális elméletről való papolás, hogy az emberek csodáljanak téged, nem Istenről való tanúságtétel, hanem inkább önmagad fitogtatása. Ez egyáltalán nem hasznos az embereknek, és nem építi őket, és könnyen oda vezethet, hogy a spirituális elméletet imádják, és nem az igazság gyakorlására összpontosítanak – és ez nem vezeti-e félre az embereket? Ennek folytatása számos üres elméletet és szabályt fog szülni, amelyek korlátozzák és csapdába ejtik az embereket; ez valóban megalázó. Tehát mondj több olyat, ami valós, beszélj többet a valóban létező problémákról, tölts több időt az igazság keresésével a valós problémák megoldása érdekében; ez a legfontosabb. Ne késlekedj az igazság gyakorlásának megtanulásával: ez a valóságba való belépés útja. Ne tekintsd mások tapasztalatait és tudását saját magántulajdonodnak, és ne mutogasd másoknak, hogy megcsodálják. Saját belépéssel kell rendelkezned az életre. Csak az igazság gyakorlása és az Istennek való engedelmesség által lesz életre való bemeneteled. Ez kell legyen az, amit minden ember gyakorol és amire összpontosít.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Összpontosíts jobban a valóságra)

350. Az igazságról alkotott felfogásotok beépül a saját állapototokba? A való életben először át kell gondolnod, hogy mely igazságok kapcsolódnak az emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz, amelyekkel és akikkel találkoztál; ezen igazságok között találhatod meg Isten akaratát, és összekötheted az Ő akaratával azt, amivel találkoztál. Ha nem tudod, hogy az igazság mely aspektusai kapcsolódnak azokhoz a dolgokhoz, amelyekkel találkoztál, hanem ehelyett közvetlenül keresed Isten akaratát, ez egy vak megközelítés, amely nem vezethet eredményre. Ha az igazságot akarod keresni és meg akarod érteni Isten akaratát, először is meg kell nézned, hogy milyen dolgok történtek veled, azok az igazság mely aspektusaihoz kapcsolódnak, és meg kell keresned Isten igéjében azt a konkrét igazságot, amely ahhoz kapcsolódik, amit te tapasztaltál. Ezután megkeresed a számodra megfelelő gyakorlás útját abban az igazságban; ily módon közvetett megértést nyerhetsz Isten akaratáról. Az igazság keresése és gyakorlása nem egy doktrína mechanikus alkalmazása vagy egy képlet követése. Az igazság nem képlet, és nem is törvény. Nem halott – maga az élet, egy élő dolog, és az a szabály, amelyet egy teremtett lénynek be kell tartania az életben, és az a szabály, amellyel egy embernek rendelkeznie kell az életben. Ez olyasvalami, amit tapasztalat útján kell megértened, amennyire csak lehetséges. Nem számít, hogy milyen szakaszba jutottál a tapasztalásodban, elválaszthatatlan vagy Isten szavától vagy az igazságtól, és amit Isten természetéből értesz, illetve amit tudsz arról, hogy Istennek mije van és mi Ő, az mind kifejeződik Isten szavaiban; elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az igazsággal. Isten természete és az, amije van és ami Ő, önmagában az igazság; az igazság hiteles megnyilvánulása Isten természetének, illetve annak, amije van, és ami Ő. Konkretizálja azt, amije van és ami Ő, valamint világosan kifejti, hogy mije van és mi Ő; egyenesebben megmondja neked, hogy Isten mit szeret, mit nem szeret, mit akar tőled és mit nem enged meg neked, mely embereket veti meg, és melyekben gyönyörködik. Az Isten által kifejezett igazságok mögött az emberek megláthatják az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, valamint a lényegét – ez az Ő természetének a feltárása. Amellett, hogy tudjuk, hogy Istennek mije van és mi Ő, valamint hogy a szavából megértjük az Ő természetét, a legfontosabb az, hogy ehhez a megértéshez gyakorlati tapasztalatokon keresztül jussunk el. Ha valaki kivonja magát a valós életből, hogy megismerje Istent, nem fogja tudni elérni ezt. Még ha vannak is olyan emberek, akik Isten szavából tudnak némi megértést nyerni, a megértésük elméletekre és szavakra korlátozódik, és ebből különbség fakad azzal kapcsolatban, hogy milyen is valójában Maga Isten.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)

351. Amióta az emberek hinni kezdtek Istenben, sok helytelen szándékot dédelgetnek. Amikor az igazságot nem ülteted át a gyakorlatba, úgy érzed, hogy minden szándékod helyes, de amikor történik veled valami, meglátod, hogy sok helytelen szándék van benned. Így, amikor Isten tökéletessé teszi az embereket, ráébreszti őket arra, hogy sok elképzelés van bennük, amely gátolja istenismeretüket. Amikor felismered, hogy a szándékaid helytelenek, ha abba tudod hagyni az elképzeléseid és szándékaid szerinti gyakorlatot, és képes vagy bizonyságot tenni Isten mellett és szilárdan helytállni mindenben, ami történik veled, ez azt bizonyítja, hogy fellázadtál a test ellen. Amikor fellázadsz a test ellen, elkerülhetetlenül csata dúl majd benned. A Sátán megpróbálja rávenni az embereket, hogy őt kövessék, megpróbálja rávenni őket, hogy a test elképzeléseit kövessék, és a test érdekeit képviseljék – de Isten szavai belülről megvilágosítják és megvilágítják az embereket, és ekkor rajtad áll a döntés, hogy Istent vagy a Sátánt követed. Isten elsősorban azért kéri az emberektől, hogy ültessék át a gyakorlatba az igazságot, hogy a bennük lévő dolgokkal foglalkozzon, hogy a nem Isten szíve szerint való gondolataikkal és elképzeléseikkel foglalkozzon. A Szentlélek megérinti az embereket szívükben, megvilágosítja és megvilágítja őket. Így minden történés hátterében csata dúl: minden alkalommal, amikor az emberek átültetik a gyakorlatba az igazságot, vagy átültetik a gyakorlatba az Isten iránti szeretetet, nagy csata zajlik, és bár úgy tűnhet, hogy a testükkel minden rendben van, szívük mélyén valójában élet-halál harc zajlik – és csak ez után az ádáz csata után, rengeteg elmélkedés után születhet döntés a győzelemről vagy vereségről. Az ember azt sem tudja, nevessen-e vagy sírjon. Mivel az emberekben sok szándék helytelen, illetve mivel Isten munkájának nagy része ellentétben áll elképzeléseikkel, amikor az emberek átültetik az igazságot a gyakorlatba, a színfalak mögött nagy csata zajlik. Miután átültették ezt az igazságot a gyakorlatba, a színfalak mögött az emberek a szomorúság számtalan könnyét ontják majd, mielőtt végre elhatározzák magukat amellett, hogy megfelelnek Istennek. E miatt a csata miatt élnek át az emberek szenvedést és finomítást; ez az igazi szenvedés. Amikor a csata rád köszönt, ha képes vagy igazán Isten oldalára állni, képes leszel megfelelni Istennek. Miközben az ember az igazságot gyakorolja, elkerülhetetlen, hogy belül szenvedést éljen át; ha az emberekben minden rendben volna, amikor az igazságot átültetik a gyakorlatba, akkor nem volna szükség arra, hogy Isten tegye őket tökéletessé, csata sem volna, és nem szenvednének. Mivel az emberekben sok olyasmi van, ami az Isten általi használatra alkalmatlan, és mivel sok van bennük a test lázadó beállítottságából, az embereknek mélyebben el kell sajátítaniuk a test elleni lázadás leckéjét. Isten ezt nevezi annak a szenvedésnek, amelynek vállalására kéri azt az embert, aki Vele jár. Amikor problémákba ütközöl, siess, és imádkozz Istenhez: „Istenem! Szeretnék megfelelni Neked, szeretném elviselni a végső nehézséget, hogy kielégítsem a Te szívedet, és tekintet nélkül arra, milyen nagy kudarcok érnek, mégis meg kell felelnem Neked. Még ha az egész életemet fel is kell adnom, akkor is meg kell felelnem Neked!” Ezzel az elhatározással, amikor így imádkozol, képes leszel szilárdan állni bizonyságtételedben. Valahányszor az igazságot átültetik a gyakorlatba, valahányszor finomításon mennek keresztül, valahányszor próbatételen esnek át, és valahányszor utoléri őket Isten munkája, az embereknek rendkívüli fájdalmat kell eltűrniük. Mindez próba az emberek számára, ezért mindegyikükben csata dúl. Valójában ez az ár, amelyet megfizetnek. Ennek az árnak egy része az, ha többet olvassák Isten szavait, és többet futkosnak. Ezt kell az embereknek tenniük, ez a kötelességük és felelősségük, amelyet teljesíteniük kell, de az embereknek félre kell tenniük magukban mindazt, amit félre kell tenni. Ha nem teszed meg, akkor bármekkora is a külső szenvedésed, bármennyit futkosol is, mind hiábavaló! Vagyis csak a benned végbemenő változások határozhatják meg, van-e értéke külső nehézségeidnek. Amikor benső beállítottságod megváltozott, és átültetted a gyakorlatba az igazságot, akkor minden külső szenvedésed elnyeri Isten jóváhagyását; ha nem történt változás benső beállítottságodban, akkor kívülről nézve akármennyi szenvedést élsz át, akármennyit futkosol, nem kapsz Istentől jóváhagyást – és az Isten által meg nem erősített nehézségek hiábavalóak. Így azt, hogy az általad megfizetett árat Isten jóváhagyja-e, az határozza meg, hogy történt-e benned változás vagy sem, átülteted-e az igazságot a gyakorlatba vagy sem, lázadsz-e saját szándékaid és elképzeléseid ellen, hogy elérd az Isten akaratának való megfelelést, Isten ismeretét és az Istenhez való hűséget. Akármennyit lótsz-futsz, ha soha nem fordult meg a fejedben, hogy lázadj saját szándékaid ellen, csak az, hogy a külsődleges cselekedeteket és buzgóságot hajszold, és soha ne figyelj saját életedre, akkor nehézségeid hiábavalóak lesznek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

352. Hogy pontosak legyünk, ha valaki Péter útjára lép a hitében, az azt jelenti, hogy az igazságra való törekvés útját járja, ami egyúttal önmagunk valódi megismerésének és a beállítottságunk megváltoztatásának az útja is. Az ember csak Péter útján járva haladhat az Isten általi tökéletesítés útján. Tisztában kell lenni azzal, hogy pontosan hogyan is kell Péter útján járni, valamint hogy miként kell azt a gyakorlatba ültetni. Először is az embernek félre kell tennie saját szándékait, helytelen törekvéseit, sőt még a családját is és mindent, ami a saját testével kapcsolatos. Teljes szívével oda kell szánnia magát; vagyis teljesen Isten szavának kell szentelnie magát, arra kell összpontosítania, hogy Isten szavait egye és igya, arra kell koncentrálnia, hogy az igazságot és Isten szándékait keresse az Ő szavaiban, és mindenben megpróbálja megérteni Isten akaratát. Ez a gyakorlás legalapvetőbb és leginkább életbe vágó módszere. Így tett Péter, miután látta Jézust, és az ember csak akkor érheti el a legjobb eredményeket, ha így gyakorol. A teljes szívű odaadás Isten szava iránt elsődlegesen azt jelenti, hogy az ember az igazságot keresi és Isten szándékait az Ő szavain belül, arra összpontosít, hogy felfogja Isten akaratát, valamint hogy több igazságot értsen és szerezzen meg Isten szavaiból. Amikor Isten szavait olvasta, Péter nem doktrínák megértésére koncentrált, és még kevésbé arra, hogy teológiai ismereteket szerezzen. Arra összpontosított, hogy megértse az igazságot és felfogja Isten akaratát, valamint hogy elérje Isten természetének és szeretetreméltóságának megértését. Péter ezenkívül megkísérelte Isten szavaiból megérteni az ember különböző romlott állapotait, továbbá az ember természetlényegét és tényleges fogyatékosságait, és ezáltal könnyen meg tudott felelni Isten követelményeinek, hogy eleget tegyen Neki. Péternek sok-sok helyes gyakorlata volt, amelyek Isten szavaihoz igazodtak. Ez maximálisan megfelelt Isten akaratának, és a legjobb módja volt az együttműködésnek, miközben az ember megtapasztalja Isten munkáját. Amikor megtapasztalta az Isten által küldött megpróbáltatások százait, Péter szigorúan megvizsgálta magát Isten emberrel kapcsolatos ítélete és kinyilatkoztatása, valamint az emberrel szemben támasztott követelményeinek minden szava alapján, és arra törekedett, hogy pontosan kifürkéssze e szavak jelentését. Komolyan igyekezett megfontolni és emlékezetébe vésni minden szót, amelyet Jézus mondott neki, és nagyon jó eredményeket ért el. Azáltal, hogy így gyakorolt, képes volt eljutni önmaga megértésére Isten szavaiból, és nemcsak az ember különböző romlott állapotait és fogyatékosságait, hanem az ember lényegét és természetét is megértette. Ezt jelenti az, hogy valaki igazán megérti önmagát. Isten szavaiból Péter nemcsak önmaga igazi megértésére jutott el, hanem meglátta Isten igazságos természetét, amit Isten birtokol és ami Ő, Isten akaratát az Ő munkájával kapcsolatban, valamint Istennek az emberiséggel szembeni követelményeit. Ezekből a szavakból igazán megismerte Istent. Megismerte Isten természetét és lényegét, megtudta és megértette azt, amit Isten birtokol és ami Ő, továbbá megismerte Isten szeretetreméltóságát és Istennek az emberrel szembeni követelményeit. Bár Isten akkor még nem beszélt annyit, mint ma, ezekben az aspektusokban Péter mégis eredményeket ért el. Ez ritka és értékes dolog volt. Péter több száz megpróbáltatáson ment keresztül, de nem hiába szenvedett. Nemcsak önmagát értette meg Isten szavaiból és munkájából, hanem Istent is megismerte. Ráadásul különös figyelemmel összpontosított az Isten szavaiban foglalt követelményekre az emberiséggel szemben. Mindazon szempontokból, amelyekből az embernek meg kell elégítenie Istent, hogy összhangban legyen Isten akaratával, Péter képes volt nagy erőfeszítést tenni és teljesen világos ismeretre jutni. Ez rendkívül jótékony hatással volt az életbe való belépésére. Bármiről beszélt is Isten, amíg ezek a szavak képesek voltak életté válni és az igazságot képviselték, Péter képes volt azokat a szívébe vésni, hogy gyakran fontolóra vegye és értékelje őket. Jézus szavainak hallatán képes volt azokat megszívlelni, ami azt mutatja, hogy különösen összpontosított Isten szavaira, és a végén valóban eredményeket ért el. Vagyis képes volt szabadon gyakorlatba ültetni Isten szavait, pontosan gyakorolni az igazságot és megfelelni Isten akaratának, teljesen Isten szándékával összhangban cselekedni, és feladni saját személyes véleményeit és képzelgéseit. Így Péter belépett Isten szavainak valóságába. Péter szolgálata elsősorban azért került összhangba Isten akaratával, mert így tett.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan járjunk Péter útján?)

353. Ha a szívedet, testedet és valamennyi őszinte szeretetedet Istennek tudod szentelni, Elé tudod helyezni azokat, egészen engedelmes tudsz lenni Iránta, és tökéletesen figyelmezni tudsz az Ő akaratára – nem a testért, nem a családért és nem saját személyes vágyaidért, hanem Isten házának érdekében, Isten szavát véve alapelvként és alapként mindenben – akkor azzal, hogy így teszel, a szándékaid és nézőpontjaid mind a megfelelő helyen lesznek, és akkor olyan ember leszel majd Isten előtt, aki megkapja az Ő dicséretét. Azok, akiket Isten szeret, olyan emberek, akik abszolútak Iránta; ők azok, akik kizárólag Neki tudják szentelni magukat. Akiket Isten utál, azok, akik lagymatagok Iránta, és akik lázadnak Ellene. Megveti azokat, akik hisznek Benne és mindig élvezni akarják Őt, miközben képtelenek arra, hogy teljességgel feláldozzák magukat az Ő kedvéért. Gyűlöli azokat, akik azt mondják, szeretik Őt, ám szívükben lázadnak Ellene; gyűlöli azokat, akik ékesszólóak és virágnyelven beszélnek, hogy megtévesztésbe bocsátkozzanak. Azok, akik nem szentelték őszintén Istennek magukat, vagy akik nem vetették igazán alá magukat Előtte, természetüktől fogva alattomosak és a végletekig arrogánsak. Azok, akik nem tudnak őszintén engedelmesek lenni a normális, praktikus Isten előtt, még arrogánsabbak, és ők aztán tényleg az arkangyal kötelességtudó ivadékai. Azok az emberek, akik igazán feláldozzák magukat Istenért, teljes lényüket Neki szentelik és Elé helyezik magukat; ők az Ő valamennyi szavának és munkájának alá tudják vetni magukat, és képesek az Ő szavait a gyakorlatba ültetni. Ők el tudják fogadni Isten szavait, és létezésük alapjává teszik azokat, és képesek buzgón keresni Isten szavai között, hogy kiderítsék, mely részeket gyakorolják. Ilyenek azok, akik valóban Isten előtt élnek. Ha ily módon gyakorolsz, az az életed javát szolgálja majd, és az Ő szavainak evésén és ivásán keresztül megismerheted belső szükségleteidet és hiányosságaidat, hogy az élettermészeted átalakuljon, ez pedig majd eleget tesz Isten akaratának. Ha Isten követelményei szerint cselekszel, és ha nem a testet elégíted ki, hanem ahelyett az Ő akaratát elégíted meg, akkor ebben majd belépsz az Ő szavainak valóságába. Isten szavainak valóságába belépni azt jelenti, hogy teljesíteni tudod a kötelességedet, és megfelelsz Isten munkája igényeinek. Csak az efféle gyakorlati tettek nevezhetők belépésnek az Ő szavai valóságába. Ha képes vagy belépni ebbe a valóságba, akkor birtokában leszel az igazságnak. Ez a valóságba való belépés kezdete; elsőként ezt a kiképzést kell vállalnod, és csak azt követően tudsz majd még mélyebb valóságokba belépni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok tudják teljesen alávetni magukat Isten gyakorlatiasságának, akik igazán szeretik Őt)

354. Isten egy gyakorlati Isten: minden munkája gyakorlati, minden szava, amit mond, gyakorlati, és minden igazság, amit kifejez, gyakorlati. Minden, ami nem az Ő szava, üres, nem létező és megalapozatlan. Ma a Szentlélek feladata, hogy bevezesse az embereket Isten szavaiba. Ha az emberek a valóságba való belépésre törekszenek, akkor keresniük kell a valóságot, és ismerniük kell a valóságot, azután pedig meg kell tapasztalniuk a valóságot, és meg kell élniük a valóságot. Minél jobban ismerik az emberek a valóságot, annál jobban meg tudják különböztetni, hogy mások szavai valóságosak-e; minél jobban ismerik az emberek a valóságot, annál kevesebb elképzelésük van; minél jobban megtapasztalják az emberek a valóságot, annál jobban ismerik a valóság Istenének tetteit, és annál könnyebben szabadulnak meg romlott, sátáni természetüktől; minél több valósággal rendelkeznek az emberek, annál jobban ismerik Istent, és annál jobban megvetik a testet és szeretik az igazságot; és minél több valósággal rendelkeznek az emberek, annál közelebb kerülnek Isten követelményeinek színvonalához. Azok az emberek, akiket Isten megnyert, azok, akik a valóság birtokában vannak, akik ismerik a valóságot, és akik a valóság megtapasztalásán keresztül megismerték Isten valódi tetteit. Minél inkább együttműködsz Istennel gyakorlati módon, és fegyelmezed a testedet, annál inkább elsajátítod a Szentlélek munkáját, annál inkább elnyered a valóságot, és annál inkább megvilágosodsz Isten által, és így annál nagyobb lesz a tudásod Isten valódi tetteiről. Ha képes vagy a Szentlélek jelenlegi fényében élni, akkor a gyakorlás jelenlegi útja világosabbá válik számodra, és jobban el tudsz majd szakadni a múlt vallási elképzeléseitől és régi gyakorlataitól. Ma a valóság áll a középpontban: minél több valósággal rendelkeznek az emberek, annál világosabban ismerik az igazságot, és annál jobban megértik Isten akaratát. A valóság legyőz minden betűt és doktrínát, legyőz minden elméletet és szakértelmet, és minél több valóságra összpontosítanak az emberek, annál inkább szeretik igazán Istent, és annál jobban éhezik és szomjazzák az Ő szavait. Ha mindig a valóságra összpontosítasz, akkor az életre vonatkozó filozófiád, a vallásos elképzeléseid és a természetes jellemed természetes módon ki fog törlődni Isten munkája nyomán. Azok, akik nem a valóságra törekednek, és nem ismerik a valóságot, valószínűleg a természetfeletti dolgokra törekednek, és könnyen becsaphatók lesznek. A Szentléleknek nincs eszköze arra, hogy az ilyen emberekben munkálkodjon, ezért üresnek érzik magukat, és úgy érzik, hogy az életüknek nincs értelme.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerjük meg a valóságot?)

355. Azok, akik Istent szeretik, azok, akik az igazságot szeretik, és minél inkább a gyakorlatba ültetik az igazságot az igazságot szeretők, annál többet birtokolnak belőle; minél többet alkalmazzák a gyakorlatban, annál többet birtokolnak Isten szeretetéből; és minél többet alkalmazzák a gyakorlatban, annál inkább megáldja őket Isten. Ha mindig így gyakorolsz, Isten irántad érzett szeretete fokozatosan képessé tesz, hogy láss, épp ahogyan Péter megismerte Istent: Péter azt mondta, hogy Istennek nem csupán arra való bölcsessége van, hogy megteremtse a mennyeket és a földet és minden dolgot, hanem emellett ahhoz is elég bölcs, hogy valódi munkát végezzen az emberekben. Péter azt mondta, hogy Ő nem csupán azért érdemes az emberek szeretetére, mert megteremtette a mennyeket és a földet és minden dolgot, hanem emellett arra való képességéért is, hogy megteremtse az embert, megváltsa az embert, tökéletessé tegye az embert és szeretetével ajándékozza meg az embert. Péter azt is mondta, hogy sok minden van Benne, ami érdemes az ember szeretetére. Péter így szólt Jézushoz: „A mennyek és a föld és minden dolog teremtése az egyetlen ok, amiért megérdemled az emberek szeretetét? Több van Benned, ami szeretetreméltó. A való életben cselekszel és mozogsz, a Lelked megérint a bensőmben, fegyelmezel engem, szemrehányást teszel nekem – ezek a dolgok még inkább érdemesek az emberek szeretetére.” Ha meg akarod látni és tapasztalni Isten szeretetét, akkor a való életben kell vizsgálódnod és kutatnod, és hajlandónak kell lenned félretenned saját testedet. Meg kell hoznod ezt a döntést. Olyannak kell lenned, aki elszánt, aki képes minden dologban eleget tenni Istennek, lustaság nélkül és anélkül, hogy testi örömök után sóvárogna, aki nem a testért, hanem Istenért él. Lehetnek olyan idők, amikor nem elégíted meg Istent. Ez azért van, mert nem érted Isten akaratát; legközelebb, még ha több erőfeszítést követel is, Neki kell megfelelned, nem pedig a testet kielégítened. Amikor ily módon tapasztalsz, akkor megismerted Istent. Látni fogod, hogy Isten meg tudja teremteni a mennyeket és a földet és minden dolgot, hogy testet öltött, hogy az emberek tényleg lássák Őt és tényleg kapcsolatba kerüljenek Vele; látni fogod, hogy képes az emberek között járni, és hogy a Lelke tökéletessé tudja tenni az embereket a való világban, lehetővé téve számukra, hogy meglássák az Ő szeretetreméltóságát és megtapasztalják fegyelmezését, fenyítését és áldásait. Ha mindig ily módon tapasztalsz, a való életben elválaszthatatlan leszel Istentől, és ha egy napon az Istennel való kapcsolatod többé nem lesz normális, képes leszel elviselni a szemrehányást és megbánást érezni. Amikor normális a kapcsolatod Istennel, sosem vágysz majd arra, hogy elhagyd Istent, és ha egy napon Isten azt mondja, elhagy téged, félni fogsz, és azt mondod majd, inkább meghalnál, mint hogy Isten elhagyjon. Amint ilyen érzelmeid lesznek, úgy fogod érezni, hogy képtelen vagy elhagyni Istent, és ily módon lesz egy alapod, és valóban élvezni fogod Isten szeretetét.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, aki Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

356. Az Istenbe vetett hitükben az az emberek legnagyobb hibája, hogy csak szavakban hisznek, miközben Isten teljes mértékben hiányzik a mindennapi életükből. Valójában minden ember hisz Isten létezésében, Isten mégsem része a mindennapi életüknek. Az emberek szája sok imát elmond Istenhez, de Istennek csak kicsiny hely jut a szívükben, így Isten újra és újra próbára teszi őket. Mivel az emberek tisztátalanok, Istennek nincs más választása, mint hogy próbára tegye őket, hogy elszégyelljék magukat, és önismeretre tegyenek szert a megpróbáltatások közepette. Ha nem így lenne, az emberiség az arkangyal leszármazottjaivá lenne, és egyre romlottabbá válna. Az Istenbe vetett hite során minden ember számos személyes szándékát és célját leveti az Isten általi szüntelen tisztogatás közben. Ha nem így lenne, Istennek nem lenne módja arra, hogy bárkit is felhasználjon, és nem tudná elvégezni az emberekben azt a munkát, amit el kell végeznie. Isten először megtisztítja az embereket, és e folyamat révén az emberek önismeretre tehetnek szert, és Isten megváltoztathatja őket. Csak ekkor helyezi Isten életét beléjük, és csak ekkor tud a szívük teljesen Istenhez fordulni. Így hát azt mondom, hogy Istenben hinni nem olyan egyszerű, mint mondják. Ha csak ismereted van, de nincs benned életként az Ő szava, és ha csak a saját ismeretedre vagy korlátozva, de képtelen vagy gyakorolni az igazságot és megélni Isten igéjét, akkor Isten szemében ez is annak bizonyítéka, hogy nincs Istent szerető szíved, és azt mutatja, hogy a szíved nem Istenhez tartozik. Az ember csak a Benne való hit által ismerheti meg Istent: ez a végső cél, az ember keresésének célja. Erőfeszítést kell tenned, hogy megéld Isten igéit, hogy gyümölcsöt hozhassanak a gyakorlati életedben. Ha csupán a tanokat ismered, az Istenbe vetett hited semmivé lesz. A hited csak akkor tekinthető teljesnek és Isten akaratával megegyezőnek, ha gyakorlod és meg is éled az Ő igéjét. Ezen az úton sokan tudnak számos ismeretről beszélni, de a haláluk óráján a szemük megtelik könnyel, és gyűlölik magukat, amiért egy egész életet elvesztegettek, és a semmiért éltek meg tisztes öregkort. Ők csak a tanokat értik, de nem tudják az igazságot a gyakorlatba átültetni, sem pedig Istenről tanúskodni. Ehelyett egyszerűen ide-oda futkosnak, szorgoskodnak, mint a méhek, és csak a halál küszöbén veszik végre észre, hogy hiányzik belőlük az igazi bizonyságtétel, s hogy egyáltalán nem ismerik Istent. Vajon nem késő ez már? Miért nem ragadod meg a napot, és keresed azt az igazságot, amit szeretsz? Miért várnál holnapig? Ha nem szenvedsz az igazságért, és nem igyekszel még életedben megszerezni azt, lehetséges, hogy a halálod óráján kívánsz majd sajnálkozni? Ha ez így van, akkor miért hiszel Istenben? Valójában sok olyan terület van, ahol az emberek – ha csak egy kicsit is megerőltetik magukat – átültethetik az igazságot a gyakorlatba, és ezáltal kielégíthetik Istent. Az emberek csak azért nem tudnak Isten kedve szerint cselekedni, és azért futkosnak folyton a testük szerint, mert a szívüket démonok tartják hatalmukban, és végül semmit sem tudnak felmutatni. Ezért az embereket állandóan bajok és nehézségek sújtják. Vajon ezek nem a Sátán gyötrelmei-e? Vajon nem a test romlottsága? Ne próbálj meg üres szólamokkal bolondot csinálni Istenből! Lépj inkább a tettek mezejére! Ne csapd be önmagad – mi értelme lenne? Mit nyerhetsz azáltal, hogy a tested kedve szerint élsz, és a hasznot és a hírnevet hajszolod?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az igazságért kell élned, hiszen hiszel Istenben)

357. Azok az emberek hisznek valóban Istenben, akik hajlandóak Isten szavát a gyakorlatba átültetni, és hajlandóak az igazságot gyakorolni. Azok az emberek, akik valóban képesek szilárdan állni Istenről tett bizonyságtételükben, ugyanazok, akik hajlandók az Ő szavát a gyakorlatba átültetni, és valóban képesek az igazság oldalán állni. A csaláshoz és igazságtalansághoz folyamodó emberek mindannyian nélkülözik az igazságot, és mindannyian szégyent hoznak Istenre. Akik vitákat szítanak a gyülekezetben, a Sátán lakájai, ők a Sátán megtestesítői. Az ilyen emberek nagyon rosszindulatúak. Azok, akiknek nincs ítélőképességük, és képtelenek az igazság oldalára állni, mind gonosz szándékokat táplálnak, és bemocskolják az igazságot. Mi több, ők a Sátán archetipikus képviselői. Ők menthetetlenek, és természetesen kivetik őket. Isten családja nem engedi, hogy megmaradjanak azok, akik nem gyakorolják az igazságot, és azokat sem engedi megmaradni, akik szándékosan szétzilálják a gyülekezetet. Most azonban nincs itt az ideje a kiutasítás munkájának; az ilyen embereket végül egyszerűen leleplezik és kivetik. Nem szabad több haszontalan munkát fordítani ezekre az emberekre; azok, akik a Sátánhoz tartoznak, nem állhatnak az igazság oldalára, míg azok, akik az igazságot keresik, igen. Azok az emberek, akik nem gyakorolják az igazságot, méltatlanok arra, hogy hallják az igazság útját, és méltatlanok arra, hogy tanúságot tegyenek az igazságról. Az igazság egyszerűen nem az ő fülüknek szól, hanem azoknak szól, akik gyakorolják azt. Mielőtt minden ember vége feltárul, azokat, akik megzavarják a gyülekezetet és félbeszakítják Isten munkáját, most egy időre félreteszik, hogy majd később foglalkozzanak velük. Amint a munka befejeződik, ezen emberek mindegyike lelepleződik, azután pedig kiűzik őket. Egyelőre, amíg az igazságról gondoskodnak, nem törődnek velük. Amikor a teljes igazság feltárul az emberiség előtt, ezeket az embereket ki kell vetni; ez lesz az az idő, amikor minden embert a fajtája szerint osztályoznak majd. Az ítélőképesség nélküliek kicsinyes trükkjei a pusztulásukhoz vezetnek a gonoszok keze által, akik elcsalogatják őket, hogy soha többé ne térhessenek vissza. Ők ezt a bánásmódot érdemlik meg, mert nem szeretik az igazságot, mert képtelenek az igazság oldalán állni, mert gonosz embereket követnek és gonosz emberek oldalán állnak, és mert összejátszanak a gonosz emberekkel és dacolnak Istennel. Pontosan tudják, hogy amit ezek a gonosz emberek sugároznak, az gonosz, mégis megkeményítik a szívüket, és hátat fordítanak az igazságnak, hogy őket kövessék. Vajon ezek az emberek, akik nem az igazságot gyakorolják, hanem pusztító és utálatos dolgokat tesznek, nem mind gonoszságot követnek-e el? Bár vannak közöttük olyanok, akik királyokként mutatják magukat, és vannak, akik követik is őket, vajon az Istennel dacoló természetük nem teljesen ugyanolyan? Milyen kifogásuk lehet arra, hogy azt állítsák, Isten nem menti meg őket? Milyen kifogásuk lehet arra, hogy azt állítsák, Isten nem igazságos? Vajon nem a saját gonoszságuk-e az, ami elpusztítja őket? Nem a saját lázadó mivoltuk az, ami a pokolba húzza le őket? Azok az emberek, akik az igazságot gyakorolják, végül megmenekülnek és tökéletessé válnak az igazság miatt. Azok, akik nem gyakorolják az igazságot, végül az igazság miatt pusztulást hoznak önmagukra. Ez a két vég vár azokra, akik gyakorolják az igazságot, és azokra, akik nem.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Figyelmeztetés azoknak, akik nem gyakorolják az igazságot)