331. Bár sokan hisznek Istenben, kevesen értik, mit jelent az Istenbe vetett hit, és mit kell tenniük, hogy megfeleljenek Isten akaratának. Ennek az az oka, hogy bár az emberek ismerik az „Isten” szót és az olyan kifejezéseket, mint „Isten munkája”, nem ismerik Istent, és még kevésbé ismerik a munkáját. Nem csoda tehát, hogy mindazoknak, akik nem ismerik Istent, zavaros a Róla alkotott hitük. Az emberek nem veszik komolyan az Istenbe vetett hitet, és ez teljességgel azért van, mert az Istenbe vetett hit túlságosan ismeretlen, túlságosan idegen számukra. Ily módon elmaradnak Isten kívánalmaitól. Más szóval, ha az emberek nem ismerik Istent, és nem ismerik a munkáját, akkor nem alkalmasak arra, hogy Isten használja őket, és még kevésbé képesek megfelelni akaratának. Az „Istenbe vetett hit” azt jelenti, hogy hisszük, hogy van Isten; ez a legegyszerűbb fogalom az Istenben való hittel kapcsolatban. Mi több, hinni abban, hogy van Isten, nem ugyanaz, mint valóban hinni Istenben; inkább egyfajta egyszerű hit, erős vallási felhangokkal. Az Istenbe vetett igazi hit a következőt jelenti: Annak a hitnek az alapján, hogy Isten minden dolog felett szuverenitást gyakorol, az ember megtapasztalja a szavait és munkáját, megtisztítja romlott beállítottságát, megelégíti Isten akaratát, és megismeri Istent. Csak egy ilyen utat lehet „Istenbe vetett hitnek” nevezni. Az emberek mégis gyakran egyszerű és komolytalan dolognak tekintik az Istenbe vetett hitet. Azok az emberek, akik ilyen módon hisznek Istenben, elfelejtették, mit jelent Istenben hinni, és bár lehet, hogy a végsőkig hisznek, soha nem nyerik el Isten jóváhagyását, mert rossz úton járnak. Ma is vannak olyanok, akik szó szerint veszik Isten szavait, és üres tanításban hisznek. Nem tudják, hogy hiányzik belőlük az Istenben való hit lényege, és nem kaphatják meg Isten jóváhagyását. Mégis imádkoznak Istenhez a biztonság és az elégséges kegyelem áldásaiért. Álljunk meg, csendesítsük el a szívünket, és kérdezzük meg magunktól: Lehet, hogy az Istenben való hit valóban a legkönnyebb dolog a világon? Lehet, hogy az Istenben való hit nem jelent mást, mint sok kegyelmet kapni Istentől? Azok az emberek, akik anélkül hisznek Istenben, hogy ismernék Őt, vagy akik hisznek Istenben, de Ellene vannak, valóban képesek-e megfelelni Isten akaratának?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

332. Mit jelent ma az igazi istenhit? Isten szavának elfogadása életvalóságunkként, és Isten megismerése az Ő szavából, hogy elérjük az Ő igazi szeretetét. Hogy világos legyen: az Istenben való hit azért van, hogy engedelmeskedj Istennek, szeresd Istent, és teljesítsd azt a kötelességet, amelyet Isten teremtményének teljesítenie kell. Ez a célja az Istenben való hitnek. El kell érned, hogy megismerd Isten gyönyörűségét, hogy Isten mennyire méltó a tiszteletre, hogy Isten hogyan végzi teremtményeiben a megváltás és a tökéletesítés munkáját – ezek az Istenbe vetett hited puszta alapjai. Az Istenbe vetett hit alapvetően azt jelenti, hogy a test életéből átváltunk az Istent szerető életre; a romlott életből az Isten szava szerinti életre; kilépünk a Sátán hatalmából az Isten gondviselése és védelme alatt álló életbe; elérjük az Istennek való engedelmességet, és nem a testnek engedelmeskedünk; megengeded Istennek, hogy elnyerje teljes szívedet, hogy tökéletessé tegyen, és megszabadulj a romlott sátáni természettől. Az Istenbe vetett hit elsősorban azért van, hogy Isten ereje és dicsősége megnyilvánuljon benned, hogy cselekedhesd Isten akaratát, és megvalósíthasd Isten tervét, és képes legyél tanúságot tenni Istenről a Sátán előtt. Az Istenbe vetett hitnek nem szabad a jelek és csodák utáni vágy körül forognia, és nem is a személyes tested célját kellene szolgálnia. Arról kellene szólnia, hogy igyekszel megismerni Istent, és igyekszel, hogy képes legyél engedelmeskedni Istennek, és – mint Péter – engedelmeskedni neki mindhalálig. Ezek az Istenben való hit fő céljai. Az ember azért eszi és issza Isten igéjét, hogy megismerje Istent és megfeleljen neki. Isten Igéjének evése és ivása nagyobb tudást ad neked Istenről, és csak ezután tudsz engedelmeskedni Neki. Csak Istent ismerve tudod Őt szeretni, és ez az a cél, amit az embernek az Istenbe vetett hitben el kell érnie. Ha az Istenbe vetett hited során mindig jeleket és csodákat próbálsz látni, akkor az Istenbe vetett hited nézőpontja rossz. Az Istenbe vetett hit alapvetően Isten szavának mint életvalóságnak az elfogadása. Isten célját csak úgy érhetjük el, ha az Ő szájából származó beszédet a gyakorlatba ültetjük, és magunkban megvalósítjuk. Az Istenben való hitben az embernek arra kell törekednie, hogy Isten által tökéletessé váljon, képes legyen alávetni magát Istennek, és teljes engedelmességet tanúsítson Isten iránt. Ha képes vagy zokszó nélkül engedelmeskedni Istennek, szem előtt tartani Isten kívánságait, elérni Péter érettségét, és birtokolni Péter stílusát, amiről Isten beszélt, akkor fogsz sikert elérni az Istenbe vetett hitben, és ez azt jelenti majd, hogy Isten megnyert téged.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

333. Mivel te hiszel Istenben, enned és innod kell az Ő szavait, meg kell tapasztalnod és meg kell élned az Ő szavait. Csak ezt lehet Istenben való hitnek nevezni! Ha azt mondod a száddal, hogy hiszel Istenben, de képtelen vagy bármelyik szavát átültetni a gyakorlatba, vagy bármilyen valóságot teremteni, akkor ez nem nevezhető Istenben való hitnek. Ez inkább „a kenyér keresése az éhség csillapításához”. Ha csak jelentéktelen tanúságtételekről, haszontalan és felszínes dolgokról beszélsz, anélkül, hogy a valóság legcsekélyebb részének is birtokában lennél, az nem jelent Istenbe vetett hitet; egyszerűen nem értetted meg az Istenbe vetett hit helyes módját. Miért kell minél többet enni és inni Isten szavaiból? Ha nem eszed és iszod az Ő szavait, hanem csak arra törekszel, hogy a mennybe kerülj, az Istenben való hit? Mi az első lépés, amit meg kell tennie annak, aki hisz Istenben? Milyen úton tökéletesíti Isten az embert? Tökéletességre juthatsz anélkül, hogy ennéd és innád Isten szavait? Lehet-e a királyság tagjának tekinteni téged úgy, hogy nem Isten szavai szolgálnak valóságodul? Mit jelent pontosan az Istenbe vetett hit? Az Istenben hívőknek legalább kifelé jól kell viselkedniük; a legfontosabb azonban az, hogy birtokában legyenek Isten szavainak. Történjék bármi, az Ő szavaitól soha nem fordulhatsz el. Isten megismerése és szándékainak teljesítése mind az Ő szavain keresztül érhető el. A jövőben minden nemzetet, felekezetet, vallást és ágazatot meghódítanak Isten szavai. Isten közvetlenül fog beszélni, és minden ember a kezében fogja tartani Isten szavait, és ennek segítségével az emberiség tökéletességre jut. Belül és kívül Isten szavai átjárnak mindent: Az emberiség kimondja a szájával Isten szavait, Isten szavai szerint fog cselekedni, és megtartja Isten szavait, Isten szavaival átitatva kívül és belül egyaránt. Így jut az emberiség tökéletességre. Azok, akik teljesítik Isten szándékait, és képesek tanúságot tenni Róla, ők azok az emberek, akik Isten szavait valóságukként birtokolják.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

334. Ahhoz, hogy a gyakorlatias Istenben higgy, ma a helyes úton kell elindulnod. Ha hiszel Istenben, nemcsak az áldásokat kell keresned, hanem szeretned és ismerned kell Istent. Az Ő megvilágosításán és egyéni kereséseden keresztül eheted és ihatod az Ő szavát, fokozatosan valóban megértheted Istent, és valódi szereteted lehet Isten iránt, amely a szíved legbenső zugából fakad. Más szóval, amikor az Isten iránti szereteted igazán őszinte, és senki sem tudja lerombolni az iránta való szereteted, vagy útjába állni annak, akkor jó úton jársz az Istenbe vetett hitedben. Ez azt bizonyítja, hogy te Istenhez tartozol, mivel a szíved már Istené, és semmi más nem tud birtokolni téged. A megtapasztalásod, az általad fizetett ár és Isten munkája révén képes vagy magadtól is szeretni Istent – és mikor így teszel, megszabadulsz a Sátán befolyása alól, és Isten igéjének fényességében fogsz élni. Csak akkor mondhatjuk, hogy megnyerted Istent, ha megszabadultál a sötétség befolyása alól. Az Istenbe vetett hitedben meg kell próbálnod ezt a célt kitűzni. Ez mindannyiótok kötelessége. Egyikőtök sem elégedhet meg a dolgok jelen állásával. Nem lehettek kétlelkűek az Isten munkáját illetően, és nem vehetitek azt félvállról. Minden tekintetben és minden időben Istenre kell gondolnotok, és az Ő kedvére kell mindenben cselekednetek. És valahányszor megszólaltok vagy cselekedtek, az Isten házának érdekeit kell az első helyre tennetek. Csakis így lehettek Isten szíve szerint.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az igazságért kell élned, hiszen hiszel Istenben)

335. Talán azt gondolod, hogy az Istenben való hit a szenvedésről szól, vagy arról, hogy mindenféle dolgot tegyél Érte; talán azt gondolod, hogy az Istenben való hit célja az, hogy a tested békében legyen, vagy hogy minden simán menjen az életedben, vagy mindenben kényelmed és nyugalmad legyen. Ezek közül azonban egyik sem olyan cél, amelyet az embereknek az Istenbe vetett hitükhöz kellene kötniük. Ha ilyen célokból hiszel, akkor a nézőpontod helytelen, és egyszerűen lehetetlen, hogy tökéletességre juss. Isten cselekedetei, Isten igazságos természete, bölcsessége, szavai, csodálatossága és kifürkészhetetlensége mind olyan dolgok, amelyeket az embereknek meg kellene érteniük. Ha ezt megértetted, arra kell használnod, hogy megszabadítsd a szívedet minden személyes követeléstől, reménytől és elképzeléstől. Csak ezeknek a dolgoknak a kiküszöbölésével tudsz megfelelni az Isten által megkövetelt feltételeknek, és csak ezáltal lehet életed és tehetsz eleget Istennek. Az Istenben való hit célja az, hogy megfelelj Neki, és az Általa megkövetelt beállítottság szerint élj, hogy az Ő cselekedetei és dicsősége megnyilatkozhasson ezen a érdemtelen emberekből álló csoporton keresztül. Ez az Istenbe vetett hit helyes perspektívája, és ez az a cél is, amelyre törekedned kell. Helyes nézőponttal kell rendelkezned az Istenben való hitről, és törekedned kell arra, hogy magadévá tedd Isten szavait. Enned és innod kell Isten szavait, és képesnek kell lenned megélni az igazságot, továbbá különösen képesnek kell lenned meglátni az Ő gyakorlati cselekedeteit, az Ő csodálatos tetteit az egész világegyetemben, valamint azt a gyakorlati munkát, amit a testben végez. Az emberek gyakorlati tapasztalataikon keresztül értékelhetik, hogy Isten miként munkálkodik rajtuk, és mi az Ő akarata velük kapcsolatban. Mindennek az a célja, hogy felszámolja az emberek romlott, sátáni természetét. Ha kiűztél magadból minden tisztátalanságot és igazságtalanságot, elvetetted a rossz szándékaidat, és kialakítottad az igaz hitet Istenben – csak igaz hittel tudod igazán szeretni Istent. Csak a Belé vetett hitedre alapozva tudod Istent igazán szeretni. Elérheted az Isten iránti szeretetet anélkül, hogy hinnél benne? Mivel hiszel Istenben, nem lehetsz összezavarodott ezzel kapcsolatban. Vannak, akik megtelnek életerővel, amint látják, hogy az Istenbe vetett hit áldásokat hoz számukra, de aztán minden energiájukat elveszítik, amikor észreveszik, hogy finomításokat kell elszenvedniük. Ez lenne az Istenben való hit? Végső soron teljes és tökéletes engedelmességre kell jutnod a hitedben Isten előtt. Hiszel Istenben, de még mindig vannak követeléseid Vele szemben, sok vallásos elképzelésed van, melyeket nem tudsz letenni, személyes érdekeid, melyeket nem tudsz elengedni, továbbá még mindig keresed a test áldásait, és azt akarod, hogy Isten mentse meg a testedet és a lelkedet – ezek mind olyan emberek viselkedési formái, akiknek rossz a perspektívája. Bár a vallásos hiedelmekkel rendelkező emberek hisznek Istenben, mégsem igyekeznek megváltoztatni beállítottságukat, és nem törekszenek Isten megismerésére, hanem inkább csak a test érdekeit hajszolják. Közületek sokaknak olyan hitei vannak, amelyek a vallási meggyőződések kategóriájába tartoznak; ez nem igazi istenhit. Ahhoz, hogy az emberek higgyenek Istenben, olyan szívük kell hogy legyen, amely kész szenvedni Őérte, és meg kell legyen bennük az akarat, hogy feladják magukat. Ha az emberek nem teljesítik ezt a két feltételt, akkor az Istenbe vetett hitük nem érvényes, és nem lesznek képesek változást elérni a beállítottságukban. Csak azok az emberek hisznek igazán Istenben, akik valóban az igazságot keresik, akik meg akarják ismerni Istent és az életre törekednek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

336. Ennyi év után sok olyan embert láttam, akik hisznek Istenben. Mivé alakította át a hitük Istent az elméjükben? Vannak, akik úgy hisznek Istenben, mintha Ő csak egy rakás üres levegő lenne. Ezeknek az embereknek nincs válaszuk az Isten létezésével kapcsolatos kérdésekre, mert sem a jelenlétét, sem a hiányát nem érzik és nem is érzékelik, nemhogy tisztán látnák vagy értenék. Tudat alatt ezek az emberek azt gondolják, hogy Isten nem létezik. Mások úgy hisznek Istenben, mintha Ő egy ember lenne. Ezek az emberek azt gondolják, hogy Ő képtelen mindarra, amire ők is képtelenek, és hogy úgy kellene gondolkodnia, ahogy ők gondolkodnak. Isten az ő definíciójuk szerint „egy láthatatlan és érinthetetlen személy”. Van egy olyan embercsoport is, akik úgy hisznek Istenben, mintha egy báb lenne; ezek az emberek úgy vélik, hogy Istennek nincsenek érzelmei. Úgy gondolják, hogy Isten egy agyagszobor, és hogy amikor egy kérdéssel szembesül, nincs hozzáállása, álláspontja vagy ötletei; úgy vélik, hogy ki van szolgáltatva az emberiség irgalmának. Az emberek egyszerűen úgy hisznek, ahogy hinni akarnak. Ha hatalmassá teszik Őt, akkor hatalamas; ha kicsinek állítják Őt be, akkor kicsi. Amikor az emberek bűnt követnek el, és szükségük van Isten irgalmára, elfogadására és szeretetére, akkor azt feltételezik, hogy Istennek ki kell terjesztenie az Ő irgalmát. Ezek az emberek feltalálnak egy „Istent” a saját elméjükben, majd ráveszik ezt az „Istent”, hogy teljesítse a követelményeiket és kielégítse minden vágyukat. Nem számít, hogy mikor és hol, és nem számít, hogy az ilyen emberek mit csinálnak, magukévá teszik ezt a fantazmagóriát az Istennel kapcsolatos bánásmódjukban és a hitükben. Még olyanok is vannak, akik, miután megkeserítették Isten természetét, továbbra is azt hiszik, hogy Ő meg tudja őket menteni, mert azt feltételezik, hogy Isten szeretete határtalan, természete igazságos, és hogy bármennyire is megsérti az ember Istent, Ő semmire sem fog emlékezni abból. Úgy gondolják, hogy mivel az emberi hibák, az emberi vétkek és az emberi engedetlenség az ember beállítottságának pillanatnyi megnyilvánulásai, Isten esélyt ad az embereknek, toleráns és türelmes lesz velük; úgy gondolják, hogy Isten ezután is úgy fogja szeretni őket, mint korábban. Így továbbra is nagy reményeket fűznek az üdvösség eléréséhez. Valójában nem számít, hogy az emberek hogyan hisznek Istenben, mindaddig, amíg nem törekednek az igazságra, Ő negatívan fog viszonyulni hozzájuk. Ennek az az oka, hogy az Istenbe vetett hited során, bár magadhoz vetted és kincsnek tekintetted Isten szavainak könyvét, továbbá minden nap tanulmányozod és olvasod, a valódi Istent mégis félreteszed. Úgy tekintesz Rá, mint puszta üres levegőre, vagy mint egy személyre – néhányan közületek pedig csak úgy tekintenek Rá, mint egy bábura. Miért mondom ezt így? Azért, mert ahogy én látom, akár egy problémával szembesültök, akár valamilyen körülménnyel találkoztok, azok a dolgok, amelyek a tudatalattidban léteznek, azok a dolgok, amelyeket belsőleg létrehozol, soha nem voltak kapcsolatban Isten szavaival vagy az igazságra való törekvéssel. Csak azt tudod, hogy te magad mit gondolsz, mi a saját nézőpontod, és aztán ráerőlteted a saját elképzeléseidet és véleményedet Istenre. A te elmédben ezek Isten nézőpontjaivá válnak, és te ezekből a nézőpontokból olyan normákat alkotsz, amelyeket rendíthetetlenül fenntartasz. Idővel ez az eljárás egyre távolabb és távolabb visz téged Istentől.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan ismerhetjük meg Isten természetét és munkája eredményeit?)

337. Miért hiszel Istenben? A legtöbb embert zavarba hozza ez a kérdés. Mindig két teljességgel különböző nézőpontból tekintenek a gyakorlati Istenre és a mennyei Istenre, ez pedig azt mutatja, hogy nem azért hisznek Istenben, hogy engedelmeskedjenek Neki, hanem hogy bizonyos előnyökre tegyenek szert, vagy hogy megmeneküljenek a szerencsétlenségek okozta szenvedéstől; csak ez esetben fognak valamelyest engedelmeskedni. Engedelmességük feltételes; saját személyes boldogulásukat szolgálja, és rájuk van kényszerítve. Tehát pontosan miért is hiszel Istenben? Ha pusztán személyes boldogulásod és sorsod érdekében, akkor jobb lenne, ha egyáltalán nem is hinnél. Az ilyesféle hit nem más, mint önbecsapás, önbátorítás és önimádat. Ha a hited alapjául nem az Istennek való engedelmesség szolgál, akkor végül büntetés lesz a részed, amiért szembefordulsz Vele. Mindazok, akik hitükben nem az Istennek való engedelmességet keresik, szembefordulnak Vele. Isten azt kéri az emberektől, hogy az igazságot keressék, hogy szomjazzák az Ő szavait, egyék és igyák az Ő szavait, és ültessék át azokat a gyakorlatba, hogy ily módon elérhessék az Istennek való engedelmességet. Ha ezek a valódi szándékaid, Isten biztosan felemel téged, és biztosan kegyes lesz irányodban. Ez kétségtelen és megváltoztathatatlan. Ha a szándékod nem az, hogy engedelmeskedj Istennek, és más céljaid vannak, akkor mindaz, amit mondasz és teszel – Isten előtti imáid, sőt, minden cselekedeted – ellentétes lesz az Ő akaratával. Lehet, hogy halk szavú és nyájas vagy, talán minden cselekedeted és megnyilvánulásod helyesnek látszik, és engedelmesnek tűnhetsz, de amikor az Istenben való hittel kapcsolatos szándékaid és nézeteid kerülnek elő, minden, amit teszel, Isten ellen való; minden, amit teszel, gonosz. Az olyan emberek, akik engedelmesnek tűnnek, mint a juhok, de a szívük gonosz szándékokat rejteget, valójában báránybőrbe bújt farkasok. Ezek az emberek közvetlenül Istent sértik meg, és Isten egyikőjüket sem fogja megkímélni. A Szentlélek mindegyiküket le fogja leplezni, és mindenkinek megmutatja, hogy mindazokat, akik képmutatók, a Szentlélek minden bizonnyal megveti és elutasítja. Ne aggódj, Isten egytől egyig elszámol velük, és sorra elintézi mindegyiket.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Istenben való hitedben engedelmeskedned kell Istennek)

338. Az Istenbe vetett hitükben az az emberek legnagyobb hibája, hogy csak szavakban hisznek, miközben Isten teljes mértékben hiányzik a mindennapi életükből. Valójában minden ember hisz Isten létezésében, Isten mégsem része a mindennapi életüknek. Az emberek szája sok imát elmond Istenhez, de Istennek csak kicsiny hely jut a szívükben, így Isten újra és újra próbára teszi őket. Mivel az emberek tisztátalanok, Istennek nincs más választása, mint hogy próbára tegye őket, hogy elszégyelljék magukat, és önismeretre tegyenek szert a megpróbáltatások közepette. Ha nem így lenne, az emberiség az arkangyal leszármazottjaivá lenne, és egyre romlottabbá válna. Az Istenbe vetett hite során minden ember számos személyes szándékát és célját leveti az Isten általi szüntelen tisztogatás közben. Ha nem így lenne, Istennek nem lenne módja arra, hogy bárkit is felhasználjon, és nem tudná elvégezni az emberekben azt a munkát, amit el kell végeznie. Isten először megtisztítja az embereket, és e folyamat révén az emberek önismeretre tehetnek szert, és Isten megváltoztathatja őket. Csak ekkor helyezi Isten életét beléjük, és csak ekkor tud a szívük teljesen Istenhez fordulni. Így hát azt mondom, hogy Istenben hinni nem olyan egyszerű, mint mondják. Ha csak ismereted van, de nincs benned életként az Ő szava, és ha csak a saját ismeretedre vagy korlátozva, de képtelen vagy gyakorolni az igazságot és megélni Isten igéjét, akkor Isten szemében ez is annak bizonyítéka, hogy nincs Istent szerető szíved, és azt mutatja, hogy a szíved nem Istenhez tartozik. Az ember csak a Benne való hit által ismerheti meg Istent: ez a végső cél, az ember keresésének célja. Erőfeszítést kell tenned, hogy megéld Isten igéit, hogy gyümölcsöt hozhassanak a gyakorlati életedben. Ha csupán a tanokat ismered, az Istenbe vetett hited semmivé lesz. A hited csak akkor tekinthető teljesnek és Isten akaratával megegyezőnek, ha gyakorlod és meg is éled az Ő igéjét.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az igazságért kell élned, hiszen hiszel Istenben)

339. Te hiszel Istenben és követed Istent, ezért Istent szerető szívvel kell rendelkezned. Félre kell vetned romlott természetedet, törekedned kell Isten kívánságának megelégítésére, és teljesítened kell Isten teremtményének kötelességét. Mivel te hiszel Istenben és követed Istent, mindent Neki kell felajánlanod, és nem szabad személyes döntéseket hoznod vagy követelned, és el kell érned Isten vágyának teljesülését. Mivel megteremtettek, engedelmeskedned kell az Úrnak, aki teremtett téged, mert te eredendően nem rendelkezel önmagad felett, és nem vagy képes irányítani a saját sorsodat. Mivel te olyan ember vagy, aki hiszel Istenben, a szentségre és a változásra kell törekedned. Mivel Isten teremtménye vagy, ragaszkodnod kell a kötelességedhez, és meg kell tartanod a helyedet, s nem szabad túllépned a kötelességeden. Ez nem azért van, hogy téged korlátozzalak, vagy hogy tanítással elnyomjalak, hanem ez az az út, amelyen keresztül teljesítheted a kötelességedet, és ezt mindazok elérhetik – és el is kell érniük –, akik az igazságot cselekszik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)

340. Az ember Istenbe vetett hitének legalapvetőbb követelménye, hogy őszinte szívvel rendelkezzen, és hogy teljesen átadja magát, illetve igazán engedelmeskedjen. Az ember számára a legnehezebb az, hogy az egész életét adja cserébe az igaz hitért, amin keresztül elnyerheti a teljes igazságot, és teljesítheti kötelességét Isten teremtményeként. Ez az, ami elérhetetlen azok számára, akik elbuknak, és még inkább elérhetetlen azok számára, akik nem találják meg Krisztust. Mivel az ember nem ügyes abban, hogy teljesen Istennek szentelje magát, mert az ember nem hajlandó teljesíteni a Teremtő iránti kötelességét, mert az ember látta az igazságot, de kerüli azt, és a saját útját járja, mert az ember mindig azok útját követve keres, akik elbuktak, mert az ember mindig szembeszegül a Mennyel, ezért az ember mindig elbukik, mindig bedől a Sátán cselvetésének, és saját hálójába gabalyodik. Mivel az ember nem ismeri Krisztust, mert nem jártas az igazság megértésében és megtapasztalásában, mert túlságosan imádja Pált és túlságosan áhítozik a mennyországra, mert az ember mindig azt követeli, hogy Krisztus engedelmeskedjen neki, és parancsolgat Istennek, ezért azok a nagy személyiségek és azok, akik megtapasztalták a világ viszontagságait, még mindig halandók, és még mindig Isten fenyítése közepette halnak meg. Az ilyen emberekről csak annyit mondhatok, hogy tragikus halált halnak, és hogy a következmény számukra – a haláluk – nem indokolatlan. Vajon az ő kudarcuk nem még inkább elviselhetetlen a Menny törvénye számára? Az igazság az emberek világából származik, mégis az emberek között az igazságot Krisztus adja tovább. Krisztustól, azaz Magától Istentől származik, és nem olyasvalami, amire az ember képes. Krisztus ugyanis csak az igazságot adja; nem azért jön, hogy eldöntse, hogy az ember sikeres lesz-e az igazság keresésében. Ebből következik, hogy az igazsággal kapcsolatos siker vagy kudarc csak az ember törekvésén múlik. Az ember igazságot illető sikerének vagy kudarcának soha semmi köze nem volt Krisztushoz, hanem azt mindig az ember törekvése határozza meg. Az ember rendeltetési helyét és sikerét vagy kudarcát nem lehet Isten fejére olvasni, hogy azt Maga Isten viselje, mert ez nem Magának Istennek a dolga, hanem közvetlenül ahhoz a kötelességhez kapcsolódik, amelyet Isten teremtményeinek kell teljesíteniük. A legtöbb ember valamennyire ismeri Pál és Péter törekvését és célját, az emberek mégsem tudnak többet Péter és Pál eredményeinél, és nem ismerik Péter sikerének titkát, sem azokat a hiányosságokat, amelyek Pál kudarcához vezettek. És így, ha teljességgel képtelenek vagytok átlátni a törekvésük lényegét, akkor a legtöbbetek törekvése továbbra is kudarcot fog vallani, és még ha néhányan közületek sikeresek is lesznek, még mindig nem válnak egyenlővé Péterrel. Ha a te törekvésed útja a helyes út, akkor van reményed a sikerre; ha az út, amelyen az igazság keresésében jársz, rossz, akkor örökre képtelen leszel a sikerre, és ugyanarra a végre jutsz, mint Pál.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)

341. Ha hiszel Istenben, akkor engedelmeskedned kell Istennek, át kell ültetned az igazságot a gyakorlatba, és teljesítened kell minden kötelességedet. Ezenkívül meg kell értened azokat a dolgokat, amelyeket meg kellene tapasztalnod. Ha csak azt tapasztalod meg, hogy foglalkoznak veled, fegyelmeznek és megítélnek, ha csak élvezni tudod Istent, de képtelen vagy érezni, amikor Isten fegyelmez téged vagy foglalkozik veled – ez elfogadhatatlan. Talán a finomítás ezen esetében képes vagy megállni a helyedet, de ez még mindig nem elég; tovább kell menetelned előre. Az Isten iránti szeretet leckéje soha nem torpan meg, és nincs vége. Az emberek az Istenben való hitet rendkívül egyszerű dolognak tekintik, de amint némi gyakorlati tapasztalatot szereznek, rájönnek, hogy az Istenben való hit nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Amikor Isten az ember finomításán munkálkodik, az ember szenved. Minél nagyobb mértékű az ember finomítása, annál nagyobb lesz az Isten iránti szeretete, és annál jobban megnyilatkozik benne Isten hatalma. Ezzel szemben minél kisebb mértékű finomításban részesül egy ember, annál kevésbé fog nőni az Isten iránti szeretete, és annál kevésbé fog benne megnyilatkozni Isten hatalma. Minél nagyobb mértékű az ilyen ember finomítása és fájdalma, minél több kínt él át, annál mélyebb lesz az Isten iránti szeretete, annál őszintébb lesz az Istenbe vetett hite, és annál mélyre hatóbb lesz az Istenről való tudása. Tapasztalataid során látni fogsz olyan embereket, akik nagyon szenvednek, miközben átesnek a finomításon, akikkel sokat foglalkoznak, és sokat fegyelmezik őket, és látni fogod, hogy ők azok az emberek, akiknek mély az Isten iránti szeretete, valamint mélyebb és áthatóbb az Istenről való tudása. Azok, akik nem tapasztalták meg, hogy foglalkoznak velük, csak felületes tudással rendelkeznek, és csak annyit tudnak mondani: „Isten olyan jóságos, kegyelmet ad az embereknek, hogy élvezhessék Őt.” Ha az emberek megtapasztalták, hogy foglalkoznak velük és fegyelmezik őket, akkor tudnak beszélni Isten valódi ismeretéről. Tehát minél csodálatosabb Isten munkája az emberben, annál értékesebb és jelentősebb. Minél áthatolhatatlanabb számodra, és minél összeegyeztethetetlenebb a te elképzeléseiddel, annál inkább képes Isten munkája meghódítani téged, megnyerni téged és tökéletessé tenni téged. Milyen nagyszerű Isten munkájának a jelentősége! Ha Isten nem ilyen módon finomítaná az embert, ha nem e módszer szerint dolgozna, akkor munkája eredménytelen és jelentőség nélküli lenne. A múltban azt mondták, hogy Isten kiválasztja és megnyeri ezt a csoportot, és teljessé teszi őket az utolsó napokban; ennek rendkívüli jelentősége van. Minél nagyobb munkát végez bennetek, annál mélyebb és tisztább lesz az Isten iránti szeretetetek. Minél nagyobb Isten munkája, annál inkább képes az ember megragadni valamit az Ő bölcsességéből, és annál mélyebb az ember tudása Őróla.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

342. Az Istenbe vetett hit megköveteli az Iránta való engedelmességet és az Ő munkájának megtapasztalását. Isten annyi munkát végzett – mondhatnánk, hogy az emberek számára ez mind tökéletesítés, finomítás és még inkább fenyítés. Isten munkájának egyetlen olyan lépése sem volt, amely összhangban lett volna az emberi elképzelésekkel; amit az emberek élveztek, azok Isten szigorú szavai voltak. Amikor Isten eljön, az embereknek élvezniük kellene az Ő fenségét és haragját. Azonban nem számít, hogy mennyire szigorúak a szavai, Ő azért jön, hogy megmentse és tökéletesítse az emberiséget. Mint teremtményeknek, az embereknek teljesíteniük kell a rájuk rótt kötelességeket, és tanúságot kell tenniük Isten mellett a finomítás közepette. Minden próbatétel során fenn kellene tartaniuk azt a tanúságot, amelyet tenniük kell, és ezt Isten érdekében, harsogóan kellene tenniük. Aki ezt teszi, az győztes. Bárhogyan is finomít téged Isten, telve maradsz bizalommal, és soha nem veszíted el a Belé vetett bizalmadat. Azt teszed, amit az embernek tennie kell. Ez az, amit Isten elvár az embertől, és az ember szívének képesnek kell lennie arra, hogy minden múló pillanatban teljesen visszatérjen Hozzá és Felé forduljon. Ez egy győztes ember. Akiket Isten „győztesekként” említ, azok, akik még akkor is képesek tanúságot tenni és fenntartani bizalmukat és odaadásukat Isten iránt, amikor a Sátán befolyása alatt állnak, és amikor a Sátán ostromolja őket, vagyis amikor a sötétség erői között találják magukat. Ha még mindig képes vagy megőrizni a tiszta szívet Isten előtt, és fenntartani az Isten iránti őszinte szeretetedet, bármi történjék is, akkor tanúságot teszel Isten előtt, és erre mondja Isten, hogy „győztesnek” lenni. Ha a törekvésed kiváló, amikor Isten megáld téged, de az Ő áldásai nélkül visszavonulsz, akkor ez a tisztaság? Mivel biztos vagy benne, hogy ez az út igaz, a végsőkig követned kell azt; meg kell őrizned az Isten iránti odaadásodat. Mivel láttad, hogy Maga Isten jött a földre, hogy téged tökéletesítsen, teljes egészében Neki kell adnod a szívedet. Ha még mindig tudod Őt követni, bármit is tesz, még akkor is, ha a legvégén kedvezőtlen kimenetelt határoz meg számodra, akkor ez a tisztaságod megőrzése Isten előtt. Egy szent lelki test és egy tiszta szűz felajánlása Istennek azt jelenti, hogy megőrzöd az őszinte szívedet Isten előtt. Az emberiség számára az őszinteség a tisztaságot jelenti, az a képesség pedig, hogy őszinte legyél Isten felé, a tisztaság fenntartása. Ezt kellene a gyakorlatba ültetned. Amikor imádkoznod kell, imádkozol; amikor össze kell gyűlnöd a közösségben, így teszel; amikor himnuszokat kell énekelned, akkor himnuszokat énekelsz; amikor pedig el kell hagynod a testet, akkor elhagyod a testet. Amikor teljesíted a kötelességedet, nem csak átevickélsz rajta; ha megpróbáltatásokkal nézel szembe, szilárdan állsz. Ez az Isten iránti odaadás.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti odaadásodat)

343. Amikor Mózes rásújtott a sziklára, és a Jahve által adományozott víz előtört, az az ő hite miatt történt. Amikor Dávid lanton játszott, hogy dicsérjen Engem, Jahvét, és a szíve megtelt örömmel, az az ő hite miatt történt. Amikor Jób elvesztette a hegyeket betöltő jószágait és mérhetetlenül nagy vagyonát, és testét fájdalmas kelések borították, az az ő hite miatt történt. Amikor hallhatta az Én hangomat, Jahve hangját, és láthatta az Én dicsőségemet, Jahve dicsőségét, az az ő hite miatt volt. Az, hogy Péter követni tudta Jézus Krisztust, a hitének volt köszönhető. Az, hogy őt Énértem a keresztre szegezhették, és csodálatos bizonyságot tehetett, szintén az ő hitének köszönhető. Amikor János meglátta az Emberfia dicsőséges ábrázatát, az az ő hitének volt köszönhető. Amikor látta az utolsó napok látomását, az még inkább az ő hitének volt köszönhető. Az ok, amiért az úgynevezett pogány nemzetek sokasága megkapta az Én kinyilatkoztatásomat, és megtudta, hogy testben tértem vissza, hogy elvégezzem munkámat az emberek között, szintén az ő hitük miatt van. Mindazok, akiket kemény szavaim sújtanak, és mégis vigaszt nyernek általuk, és üdvözülnek – ők vajon nem a hitük miatt élik át ezeket? Az emberek oly sokat kaptak a hitük miatt, és ez nem mindig áldás. Talán nem részesülnek abban a boldogságban és örömben, amit Dávid érzett, vagy nem kapnak vizet Jahvétól, ahogy Mózes. Jób például áldást nyert Jahvétól a hite miatt, de katasztrófát is elszenvedett. Akár áldott vagy, akár katasztrófát szenvedsz el, mindkét esemény áldott. Hit nélkül nem lennél képes befogadni a hódításnak eme munkáját, még kevésbé meglátni Jahve cselekedeteit, amelyek ma a szemed előtt zajlanak. Képtelen lennél látni, még kevésbé lennél képes befogadni. Ha nem esnének meg veled ezek a csapások, ezek a szerencsétlenségek és valamennyi ítélet, képes lennél meglátni Jahve mai cselekedeteit? Ma a hit által lehet meghódítani téged, és azért tudsz hinni Jahve minden tettében, mert meg lettél hódítva. Csakis a hit miatt részesülsz ilyen fenyítésben és ítéletben. E fenyítés és ítélet által megy végbe meghódításod és tökéletessé tételed. Az olyan fajta fenyítés és ítélet nélkül, mint amelyben ma részesülsz, a hited hiábavaló lenne, mert nem ismernéd Istent; nem számítana, mennyire hiszel Benne, a hited csak egy üres, nem a valóságon alapuló kifejeződés lenne. A hited csak azután válik igazzá és megbízhatóvá, és szíved csak akkor fordul Isten felé, ha elfogadod a hódításnak eme munkáját, a munkát, amely teljességgel engedelmessé tesz. Még ha a „hit” szó miatt nagy ítéletet és átkot szenvedsz is el, akkor is igaz hited van, és a legigazabb, legvalódibb, legbecsesebb dolgot nyered el. Ez azért van így, mert csak az ítélet során látod meg Isten teremtményeinek végső rendeltetési helyét; ebben az ítéletben látod meg, hogy a Teremtőt szeretni kell; a hódítás ilyen munkájában pillantod meg Isten karját; ebben a hódításban érted meg teljesen az emberi életet; ebben a hódításban nyered el az emberi élet helyes ösvényét és jutsz el az „ember” valós jelentésének megértésére; csak ebben a hódításban látod meg a Mindenható igaz természetét és az Ő gyönyörű, dicsőséges ábrázatát; a hódításnak e munkájában ismered meg az ember eredetét és érted meg az egész emberiség „halhatatlan történelmét”; ebben a hódításban kapsz megértést az emberiség elődeiről és az emberiség romlottságának eredetéről; ebben a hódításban kapsz örömet és vigasztalást, ahogy véget nem érő fenyítést, fegyelmezést és a Teremtő dorgáló szavait is, amelyeket az általa teremtett emberiséghez intéz; ebben a hódításban részesülsz áldásokban, ahogy az embert megillető szerencsétlenségekben is... Mindez nem a csekélyke hited miatt van? Nem növekedett a hited, miután elnyerted ezeket a dolgokat? Nem nyertél hatalmas mértékben?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (1.))