391. Isten megteremtette az embereket, a földre helyezte őket, és azóta is Ő vezeti őket. Azután megmentette őket, és Ő Maga szolgált az emberiség vétekáldozatául. A végén még meg kell hódítania az emberiséget, teljesen meg kell mentenie az embereket, és vissza kell állítania őket eredeti hasonlatosságukba. Ez az a munka, amivel Ő a kezdetektől fogva foglalkozik – az emberiség eredeti képmására és hasonlatosságára való visszaállítása. Isten meg fogja alapítani az Ő királyságát és vissza fogja állítani az emberek eredeti hasonlatosságát, ami azt jelenti, hogy Isten vissza fogja állítani a hatalmát a földön és az egész teremtés fölött. Az emberiség elvesztette istenfélő szívét, valamint az Isten teremtményeit megillető funkcióját, miután a Sátán megrontotta, és ezáltal Istennek engedetlen ellenséggé vált. Az emberiség ezután a Sátán hatalma alatt élt és a Sátán parancsait követte; így Istennek nem volt módja arra, hogy a teremtményei között munkálkodjon, és egyre kevésbé tudta elnyerni félő tiszteletüket. Az embereket Isten teremtette, és Istent kellene imádniuk, de valójában hátat fordítottak Neki, és helyette a Sátánt imádták. A Sátán lett a bálvány a szívükben. Így Isten elvesztette a szívükben az Ő tekintélyét, ami azt jelenti, hogy elvesztette az emberiség megteremtése mögötti értelmet. Ezért ahhoz, hogy helyreállítsa az emberiség Általa való teremtése mögötti értelmet, vissza kell állítania az eredeti hasonlatosságukat, és meg kell szabadítania az emberiséget a romlott beállítottságaiktól. Ahhoz, hogy visszaszerezze az embereket a Sátántól, meg kell mentenie őket a bűntől. Csak így tudja fokozatosan helyreállítani Isten eredeti hasonlatosságukat és működésüket, és végül helyreállítani az Ő királyságát. Az engedetlenség fiainak végső elpusztítására is sor kerül, hogy az emberek jobban imádhassák Istent és jobban élhessenek a földön. Mivel Isten teremtette az embereket, ráveszi őket, hogy imádják Őt; mivel vissza akarja állítani az emberiség eredeti funkcióját, ezért teljesen és minden torzítás nélkül állítja vissza azt. Az Ő hatalmának helyreállítása azt jelenti, hogy eléri, hogy az emberek imádják Őt és alávessék magukat Neki; ez azt jelenti, hogy Isten az embereket Önmaga miatt tartja életben, ellenségeit pedig pusztulás tárgyává teszi az Ő hatalma következtében. Ez azt jelenti, hogy Isten eléri, hogy minden, ami Róla szól, fennmaradjon az emberek között, bárki ellenállása nélkül. Az a királyság, amelyet Isten fel akar állítani, az Ő saját királysága. Az emberiség, amelyet Ő akar, az, amely imádni fogja Őt, amely teljesen aláveti magát Neki, és kinyilvánítja az Ő dicsőségét. Ha Isten nem menti meg a romlott emberiséget, akkor az emberiség Általa való megteremtése mögött álló értelem elvész; nem lesz többé tekintélye az emberek között, és az Ő királysága többé nem lesz képes létezni a földön. Ha Isten nem pusztítja el az Iránta engedetlen ellenségeket, akkor képtelen lesz elnyerni teljes dicsőségét, sem az Ő királyságát nem tudja megalapítani a földön. Ezek lesznek munkája befejezésének és az Ő nagy művének jelei: teljesen elpusztítani az emberiség közül azokat, akik engedetlenek Vele szemben, és megnyugvásba vinni azokat, akiket teljessé tett. Amikor az emberek visszanyerik eredeti hasonlatosságukat, és amikor képesek lesznek teljesíteni az őket illető kötelességeket, megmaradnak a megfelelő helyükön, és alávetik magukat Isten minden intézkedésének, akkor majd Isten elnyeri a földön az Őt imádó emberek egy csoportját, és egy olyan királyságot is létrehoz a földön, amely Őt imádja.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt tér majd nyugalomra)

392. Mivel hiszel Istenben, engedelmeskedned kell Neki. Ha erre nem vagy képes, akkor nem számít, hogy hiszel-e Istenben vagy sem. Ha évek óta hiszel Istenben, mégsem engedelmeskedtél Neki soha, és nem fogadod el szavai teljességét, hanem azt kéred, hogy Isten hódoljon be neked, és a te elképzeléseid szerint cselekedjen, akkor te vagy a leglázadóbb mind közül; hitetlen vagy. Hogyan tudnának az ilyen emberek engedelmeskedni Isten munkájának és szavainak, amelyek nem felelnek meg az emberi elképzeléseknek? A leglázadóbbak azok, akik szándékosan dacolnak és ellenkeznek Istennel. Ők Isten ellenségei, az antikrisztusok. Mindig ellenséges magatartást tanúsítanak Isten új munkájával szemben; soha, a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy behódoljanak, és soha nem is hódoltak be vagy alázkodtak meg örömmel. Felmagasztalják magukat mások előtt, és soha senkinek nem vetik alá magukat. Isten előtt a legjobbnak tartják magukat az igehirdetésben, és a legügyesebbnek abban, ahogy másokon dolgoznak. Soha nem dobják el a birtokukban lévő „kincseket”, hanem imádni való családi ereklyeként kezelik őket, hogy prédikáljanak róluk másoknak, és arra használják őket, hogy kioktassák azokat a bolondokat, akik bálványozzák őket. Valóban van bizonyos számú ilyen ember az egyházban. Azt lehet mondani, hogy ők „megfékezhetetlen hősök”, akik nemzedékről nemzedékre Isten házában időznek. Az igehirdetést (doktrínát) legfőbb kötelességüknek tekintik. Évről évre, nemzedékről nemzedékre buzgón teljesítik „szent és sérthetetlen” kötelességüket. Senki sem mer hozzájuk nyúlni; egyetlen ember sem mer nekik nyíltan szemrehányást tenni. „Királlyá” válnak Isten házában, zabolátlanok, ahogyan korról korra zsarnokoskodnak mások felett. A démonok e falkája arra törekszik, hogy összefogjon, és lerombolja művemet; hogyan engedhetem meg, hogy ezek az élő ördögök a szemem láttára létezzenek? Még azok sem tudnak a végsőkig kitartani, akik csak félig engedelmesek, hát még ezek a zsarnokok, akiknek a legcsekélyebb engedelmesség sincs a szívében! Isten művét az ember nem könnyen nyeri el. Az emberek még minden erejüket összeszedve is csak egy kis részét tudják elnyerni, ami végül lehetővé teszi számukra, hogy tökéletességre jussanak. Mi a helyzet tehát az arkangyal gyermekeivel, akik Isten művének elpusztítására törekszenek? Vajon nekik nem még kevesebb a reményük arra, hogy Isten elnyerje őket? Az én célom a hódító munka elvégzésével nem pusztán az, hogy a hódítás kedvéért hódítsak, hanem az, hogy felfedjem az igazságot és az igazságtalanságot, hogy bizonyítékot szerezzek az ember megbüntetéséhez, hogy elítéljem a gonoszokat; továbbá azért hódítok, hogy tökéletessé tegyem azokat, akik készséggel engedelmeskednek. A végén mindannyian elválnak fajtájuk szerint, és azok lesznek tökéletesítve, akiknek a gondolatait és eszméit az engedelmesség tölti ki. Ez az a munka, amelyet végül el kell végezni. Azok, akiknek minden cselekedete lázadó, eközben büntetésben részesülnek, és tűzben fognak égni, örök átok ül majd rajtuk. Amikor eljön ez az idő, a múlt korok „nagy és fékezhetetlen hősei” a leghitványabb és legmegtagadottabb „gyenge és tehetetlen gyávák” lesznek. Csak ez képes szemléltetni Isten igazságának minden aspektusát, és az ember által sérthetetlen természetét, és csak ez képes lecsillapítani a szívemben lévő gyűlöletet. Nem értetek egyet azzal, hogy ez teljesen ésszerű?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)

393. Az Isten által végzett munka koronként eltérő. Ha az egyik szakaszban nagy engedelmességgel viseltetsz Isten munkája iránt, de a következő szakaszban engedelmességed az Ő munkája iránt gyenge, vagy képtelen vagy az engedelmességre, akkor Isten elhagy téged. Ha ennél a lépésnél lépést tartasz Istennel, akkor továbbra is lépést kell tartanod Vele, amikor feljebb lép a következőre; csak ekkor leszel olyasvalaki, aki engedelmes a Szentléleknek. Mivel hiszel Istenben, változatlanul engedelmesnek kell maradnod. Nem teheted meg, hogy engedelmeskedsz, amikor neked tetszik, de nem engedelmeskedsz, amikor nincs kedved. Ezt a fajta engedelmességet Isten nem dicséri. Ha nem tudsz lépést tartani az új munkával, amelyben közösséget vállalok, és továbbra is a korábbi kijelentésekhez ragaszkodsz, akkor hogy lehetne fejlődés az életedben? Istennek az a munkája, hogy szavai által ellásson téged. Amikor engedelmeskedsz és elfogadod az Ő szavait, a Szentlélek biztosan munkálkodni fog benned. A Szentlélek pontosan úgy működik, ahogyan mondom; tedd, amit mondtam, és a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Új fényt bocsátok ki számotokra, hogy lássatok, elhozván benneteket a jelen világosságába, és amikor besétálsz ebbe a fénybe, a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Vannak, akik ellenszegülnek, és azt mondják: „Egyszerűen nem fogom végrehajtani, amit mondasz.” Ebben az esetben azt mondom neked, hogy most az út végére értél; kiapadtál, és nincs többé életed. Így a beállítottságod átalakulásának megtapasztalásában semmi sem sorsdöntőbb, mint hogy lépést tarts a jelenlegi fénnyel. A Szentlélek nemcsak bizonyos emberekben munkálkodik, akiket Isten használ, hanem ezen túlmenően a gyülekezetben is. Bárkiben munkálkodhat. Lehet, hogy jelenleg benned munkálkodik, és meg fogod tapasztalni ezt a munkát. A következő időszakban lehet, hogy valaki másban munkálkodik, és ebben az esetben sietve követned kell; minél szorosabban követed a jelenlegi fényt, annál inkább gyarapodhat az életed. Nem számít, miféle ember valaki, ha a Szentlélek munkálkodik benne, akkor követned kell. Fogadd be az ő tapasztalataikat a sajátodként, és még magasztosabb dolgokat fogsz kapni. Ezáltal gyorsabban fogsz fejlődni. Az ember számára ez a tökéletesség útja és az élet növekedésének eszköze. A tökéletessé válás útját a Szentlélek munkájának való engedelmességed által éred el. Nem tudod, hogy Isten milyen személyen keresztül fog munkálkodni azon, hogy tökéletessé tegyen téged, sem azt, hogy milyen személyen, eseményen vagy dolgon keresztül engedi meg neked, hogy elnyerj vagy megláss dolgokat. Ha rá tudsz lépni erre a helyes útra, azt mutatja, hogy nagy remény van számodra, hogy Isten által tökéletességre juss. Ha nem tudsz, az azt mutatja, hogy a jövőd sivár és fénytelen. Ha egyszer rálépsz a helyes útra, mindenben kinyilatkoztatást nyersz. Nem számít, hogy a Szentlélek mit fed fel másoknak, ha te az ő ismereteik alapján haladsz tovább, hogy saját magad tapasztalj meg dolgokat, akkor ez a tapasztalat az életed részévé válik, és képes leszel másoknak is juttatni ebből a tapasztalatból. Azok, akik szavak szajkózásával látnak el másokat, olyan emberek, akiknek nincsenek tapasztalataik; meg kell tanulnod mások megvilágosodásán és megvilágításán keresztül megtalálni a gyakorlás módját, mielőtt a saját tényleges tapasztalataidról és tudásodról kezdhetnél beszélni. Ez nagyobb előnnyel jár a saját életedben. Így kellene tapasztalnod, engedelmeskedve mindannak, ami Istentől jön. Mindenben Isten akaratát kellene keresned, és mindenből meg kellene tanulnod a leckét, hogy az életed gyarapodhasson. Az ilyen gyakorlat nyújtja a leggyorsabb fejlődést.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)

394. Az Isten munkájának való alávetettség valóságos és tényleges kell hogy legyen, és meg kell azt élni. A felszínes alávetettség önmagában nem nyerheti el Isten dicséretét, és ha Isten szavának pusztán felszínes szempontjai azok, amelyeknek engedelmeskedünk, anélkül, hogy beállítottságunkban változásra törekednénk, az nem Isten szíve szerint való. Az Istennek való engedelmesség és az Isten munkájának való alávetettség egy és ugyanaz. Azok, akik csak Istennek vetik alá magukat, de a munkájának nem, nem tekinthetők engedelmesnek, még kevésbé azok, akik valójában nem vetik alá magukat, de látszólag hízelgők. Azok, akik valóban alávetik magukat Istennek, mindannyian képesek a munkából gyarapodni, és megértést nyerni Isten természetéről és munkájáról. Csak az ilyen emberek vetik alá magukat igazán Istennek. Az ilyen emberek képesek az új munkából új tudásra szert tenni és új változásokon keresztülmenni. Isten csak ezeket az embereket dicséri, csak ezek az emberek tökéletesednek, és csak ők azok, akiknek a beállítottsága megváltozott. Azokat dicséri Isten, akik örömmel alávetik magukat Istennek, az Ő szavának és munkájának. Csak az ilyen emberek járnak jó úton, csak az ilyen emberek akarják és keresik őszintén Istent.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)

395. Isten testben töltött ideje alatt az Általa az emberektől megkívánt alávetettség nem jár az ítélkezéstől vagy az ellenállástól való tartózkodással, ahogyan ők elképzelik; Ő sokkal inkább azt igényli, hogy az emberek a szavait használják alapelvként, amely szerint élnek, illetve túlélésük alapjaként; hogy az Ő szavainak lényegét teljesen a gyakorlatba ültessék, és hogy egészen eleget tegyenek az Ő akaratának. Annak a követelménynek az egyik aspektusa, miszerint az emberek vessék alá magukat a megtestesült Istennek, az Ő szavainak gyakorlatba ültetésére vonatkozik, míg a másik aspektus arra utal, hogy képesek legyenek alávetni magukat az Ő normalitásának és gyakorlatiasságának. Mindkettőnek abszolútnak kell lennie. Mindkét aspektust azok tudják elérni, akik őszinte szeretetet dédelgetnek a szívükben Isten iránt. Ők mind olyan emberek, akiket Isten megnyert, és mind úgy szeretik Istent, mint a saját életüket. [...]

A megtestesült Isten ma azt az embercsoportot akarja megnyerni, amelynek tagjai az Ő akaratához igazodnak. Csupán alá kell vetniük magukat az Ő munkájának, és nem kell állandóan a mennyei Istent illető elképzelésekkel foglalkozniuk, bizonytalanságban élve és megnehezítve a megtestesült Isten dolgát. Azok, akik képesek engedelmeskedni Neki, azok, akik feltétlenül hallgatnak az Ő szavaira, és alávetik magukat az Ő intézkedéseinek. Az ilyen emberek egyáltalán nem törődnek azzal, hogy valójában milyen lehet a mennyei Isten, vagy hogy a mennyei Isten épp miféle munkát végez az emberiség körében; szívüket egészen átadják a földi Istennek, és teljes lényüket Elé helyezik. Sosem a saját biztonságukkal törődnek, és soha nem csinálnak felhajtást a megtestesült Isten normalitása és gyakorlatiassága miatt. Azok, akik alávetik magukat a megtestesült Istennek, tökéletesedhetnek Általa. Azok, akik a mennyei Istenben hisznek, nem nyernek semmit. Ennek oka, hogy nem a mennyei Isten, hanem a földi Isten az, aki ígéreteket és áldásokat ad az embereknek. Az embereknek nem kellene mindig a mennyei Istent magasztalni, miközben a földi Istenre egyszerű átlagemberként tekintenek; ez nem igazságos. A mennyei Isten nagyszerű és csodálatos, bámulatos a bölcsessége, de ez egyáltalán nem létezik; a földi Isten igen átlagos és jelentéktelen, és egyben igen normális. Nem rendelkezik rendkívüli elmével, és nem hajt végre világrengető tetteket; egyszerűen egy nagyon normális és gyakorlatias módon munkálkodik és beszél. Bár nem szól mennydörgés által, vagy nem idézi meg a szelet és az esőt, Ő valóban a mennyei Isten megtestesülése, és Ő valóban az emberek között élő Isten. Az embereknek nem szabad Istenként felmagasztalniuk azt, akit meg tudnak érteni és aki megfelel az elképzeléseiknek, miközben azt, akit nem tudnak elfogadni, és egyáltalán nem tudnak elképzelni, alacsonyrendűnek látják. Mindez az emberek lázadó mivoltából ered; ez mind az emberiség Istennel szembeni ellenállásának forrása.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok tudják teljesen alávetni magukat Isten gyakorlatiasságának, akik igazán szeretik Őt)

396. Az Istennek való engedelmesség kulcsa az új világosság megbecsülése, valamint az, hogy képesek legyünk azt elfogadni és gyakorolni. Csak ez a valódi engedelmesség. Akikből hiányzik az akarat, hogy vágyódjanak Isten után, azok képtelenek szándékosan alávetni magukat Neki, és a jelenlegi helyzetükkel való elégedettségük eredményeként csak szembefordulni tudnak Istennel. Ha az ember nem tud engedelmeskedni Istennek, az amiatt van, mert az tartja őt hatalmában, ami korábban történt. A korábban történt dolgok mindenféle eszméket és elképzeléseket adtak az embereknek Istenről, és az elméjükben ezekből alakult ki Isten képe. Tehát amiben hisznek, azok a saját eszméik, valamint a saját elképzeléseik mércéi. Ha a ma ténylegesen munkálkodó Istent a saját elképzelésed Istenéhez méred, akkor a hited a Sátántól származik, és beszennyezik a saját érdekeid – Istennek nem kell ilyesfajta hit. Nem számít, milyen kiemelkedő képesítéssel rendelkeznek, nem számít, milyen elhivatottak – még hogyha erejüket egész életükben az Ő munkájának szentelték is, és feláldozták magukat, Isten akkor sem ismeri el az efféle hittel rendelkező embereket. Mindössze némi kegyet gyakorol feléjük, és megengedi, hogy élvezzék egy ideig. Az effajta emberek képtelenek az igazságot a gyakorlatba átültetni. A Szentlélek nem munkálkodik bennük, Isten pedig rendre kiveti majd őket. Legyenek fiatalok vagy idősek, az ellenállók és félbeszakítók azok, akik nem engedelmeskednek Istennek a hitükben, és helytelenek a szándékaik, és Isten mindannyiukat kétségtelenül ki fogja rekeszteni. Akikben nincs meg a legcsekélyebb engedelmesség sem Isten iránt, akik pusztán csak elismerik a nevét, és van némi fogalmuk Isten jóságáról és szeretetreméltóságáról, ugyanakkor nem tartanak lépést a Szentlélekkel, és nem engedelmeskednek a Szentlélek jelen munkájának és szavainak – az ilyen emberek Isten kegyelmében élnek, de Isten nem fogja megnyerni és tökéletessé tenni őket. Isten az engedelmességük által teszi tökéletessé az embereket, azáltal, hogy eszik, isszák és élvezik Isten szavait, továbbá az életükben tapasztalt szenvedés és finomítás révén. Az emberek beállítottsága csak az ilyen hit révén tud megváltozni, és csak ekkor tehetnek szert Isten igaz ismeretére. Nem megelégedve azzal, hogy Isten kegyelmében élnek, tevékenyen kívánva és keresve az igazságot, arra törekedve, hogy Isten megnyerje őket magának – ezt jelenti az Istennek való tudatos engedelmesség, és pontosan ez az a fajta hit, amelyet Ő akar. Azok az emberek, akik nem tesznek semmi egyebet, csak élvezik Isten kegyelmét, nem válhatnak tökéletessé és nem változhatnak meg; és engedelmességük, jámborságuk, szeretetük és türelmük csak felszínes. Akik csak élvezik Isten kegyelmét, nem ismerhetik Őt igazán, és még ha ismerik is Istent, a tudásuk felszínes, és olyanokat mondanak, hogy „Isten szereti az embert”, vagy „Isten könyörületes az emberrel”. Ez nem tükrözi az ember életét, és nem azt mutatja, hogy az emberek valóban ismernék Istent. Ha akkor, amikor Isten szavai finomítják az embereket, vagy amikor megpróbáltatásoknak teszi ki őket, az emberek képtelenek engedelmeskedni Istennek – és ha ehelyett kétkedni kezdenek és elbuknak –, akkor a legkevésbé sem engedelmesek. Számos szabály és korlátozás él bennük az Istenben való hittel kapcsolatban, régi tapasztalatok, amelyek a sokéves hit eredményei, vagy a Biblián alapuló különféle szabályok. Tudnak-e az ilyen emberek engedelmeskedni Istennek? Ezek az emberek tele vannak emberi dolgokkal – hogyan is tudnának engedelmeskedni Istennek? „Engedelmességük” tetszés szerinti – akar-e vajon Isten efféle engedelmességet? Ez nem Istennek való engedelmesség, hanem a szabályok betartása; önmaguk kielégítése és megnyugtatása. Ha azt mondod, hogy ez Isten iránti engedelmesség, nem követsz-e el istenkáromlást?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Istenben való hitedben engedelmeskedned kell Istennek)

397. Mindazok, akik hitükben nem az Istennek való engedelmességet keresik, szembefordulnak Vele. Isten azt kéri az emberektől, hogy az igazságot keressék, hogy szomjazzák az Ő szavait, egyék és igyák az Ő szavait, és ültessék át azokat a gyakorlatba, hogy ily módon elérhessék az Istennek való engedelmességet. Ha ezek a valódi szándékaid, Isten biztosan felemel téged, és biztosan kegyes lesz irányodban. Ez kétségtelen és megváltoztathatatlan. Ha a szándékod nem az, hogy engedelmeskedj Istennek, és más céljaid vannak, akkor mindaz, amit mondasz és teszel – Isten előtti imáid, sőt, minden cselekedeted – ellentétes lesz az Ő akaratával. Lehet, hogy halk szavú és nyájas vagy, talán minden cselekedeted és megnyilvánulásod helyesnek látszik, és engedelmesnek tűnhetsz, de amikor az Istenben való hittel kapcsolatos szándékaid és nézeteid kerülnek elő, minden, amit teszel, Isten ellen való; minden, amit teszel, gonosz. Az olyan emberek, akik engedelmesnek tűnnek, mint a juhok, de a szívük gonosz szándékokat rejteget, valójában báránybőrbe bújt farkasok. Ezek az emberek közvetlenül Istent sértik meg, és Isten egyikőjüket sem fogja megkímélni. A Szentlélek mindegyiküket le fogja leplezni, és mindenkinek megmutatja, hogy mindazokat, akik képmutatók, a Szentlélek minden bizonnyal megveti és elutasítja. Ne aggódj, Isten egytől egyig elszámol velük, és sorra elintézi mindegyiket.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Istenben való hitedben engedelmeskedned kell Istennek)

398. A kulcs annak mérésére, hogy az emberek tudnak-e engedelmeskedni Istennek vagy sem, az, hogy vannak-e túlzott vágyaik vagy hátsó szándékaik Vele szemben. Ha az emberek állandóan követelnek valamit Istentől, az azt bizonyítja, hogy nem engedelmeskednek Neki. Ha nem fogadod el Istentől, bármi is történjék veled, és nem keresed az igazságot, mindig magad mellett érvelsz, és mindig úgy érzed, hogy csak neked van igazad, és ha még arra is képes vagy, hogy kételkedj abban, hogy Isten az igazság és az igazságosság, akkor bajban leszel. Az ilyen emberek a legarrogánsabbak és a leglázadóbbak Istennel szemben. Azok, akik állandóan követelnek valamit Istentől, nem tudnak igazán engedelmeskedni neki. Ha követeléseket támasztasz Istennel szemben, az azt bizonyítja, hogy megpróbálsz alkut kötni Istennel, hogy a saját akaratodat választod, és aszerint cselekszel. Ezzel elárulod Istent, és hiányzik belőled az engedelmesség. Istennel szemben követeléseket támasztani önmagában véve értelmetlen; ha valóban hiszed, hogy Ő Isten, akkor nem mersz követeléseket támasztani Vele szemben, és nem is érzed alkalmasnak magad arra, hogy követeléseket támassz Vele szemben, akár észszerűnek tartod azokat, akár nem. Ha valóban hiszel Istenben, és hiszed, hogy Ő Isten, akkor csak Őt fogod imádni, és csak Neki fogsz engedelmeskedni, nincs más választásod. Manapság az emberek nemcsak, hogy saját döntéseket hoznak, hanem még Istent is arra kérik, hogy az ő saját akaratuk szerint cselekedjen. Nemcsak, hogy nem döntenek úgy, hogy engedelmeskednek Istennek, de még Istent kérik arra, hogy Ő engedelmeskedjen nekik. Nem teljesen értelmetlen ez? Ezért, ha az emberben nincs igazi hit, és nincs alapos meggyőződés, akkor soha nem nyerheti el Isten elismerését. Amikor az emberek képesek kevesebbet követelni Istentől, akkor növekszik bennük az igaz hit és az engedelmesség, és az értelmük is viszonylag normális. Gyakran előfordul, hogy minél hajlamosabbak az emberek vitatkozni, és minél több önigazolással rendelkeznek, annál nehezebb velük bánni. Nemcsak, hogy sok követelésük van, de ha a kisujjadat mutatod nekik, akkor az egész kezed kérik. Ha egyik szempontból elégedettek, akkor egy másikból követelőznek. Minden szempontból elégedettnek kell lenniük, és ha nem azok, akkor elkezdenek panaszkodni, reménytelennek könyvelik el a dolgokat, és meggondolatlanul cselekszenek. Utána lekötelezettnek érzik magukat, bűntudatuk van, keserű könnyeket hullatnak, és meg akarnak halni. Mi értelme van ennek? Nem észszerűtlenek és könyörtelenül bosszantóak? Ezt a problémasorozatot gyökerestől kell megoldani. Ha romlott beállítottságod van, és nem oldod meg, ha megvárod, amíg bajba kerülsz vagy katasztrófát okozol, mielőtt megoldanád, hogyan tudod jóvátenni ezt a veszteséget? Nem olyan ez egy kicsit, mint eső után a köpönyeg? Ezért ahhoz, hogy teljes mértékben megoldd a romlott beállítottságod problémáját, keresned kell az igazságot, hogy megoldd a problémát, amikor az először felmerül. A romlott beállítottságot csírájában kell megoldanod, ezzel biztosítva, hogy nem teszel semmi rosszat, és megelőzve a jövőbeni bajokat. Ha egy romlott beállítottság gyökeret ereszt, és az ember gondolataivá vagy nézőpontjává válik, akkor képes lesz afelé irányítani őt, hogy gonoszat tegyen. Ezért az önreflexió és az önismeret elsősorban arról szól, hogy felfedezzük romlott beállítottságainkat, és sietve keressük az igazságot, hogy megoldjuk azokat. Tudnod kell, hogy mi van a saját természetedben, mit szeretsz, mire törekszel, és mit akarsz elérni. Ezeket Isten szavai szerint kell elemezned, hogy lásd, összhangban vannak-e Isten akaratával, és mennyiben tévesek. Amint ezeket megértetted, meg kell oldanod abnormális értelmed problémáját, vagyis észszerűtlen és könyörtelen ingerlékenységed problémáját. Ez nemcsak romlott beállítottságod problémája, hanem értelmed hiányát is érinti. Az önzés által elragadott emberek nem rendelkeznek normális értelemmel, különösen azokban a kérdésekben, amelyek érdekeikkel kapcsolatosak. Ez egy pszichológiai probléma és egyúttal az emberek Achilles-sarka. Vannak, akik úgy érzik, hogy rendelkeznek bizonyos képességgel meg néhány adottsággal, és mindig vezetők akarnak lenni és kitűnni, ezért arra kérik Istent, hogy használja őket. Ha Isten nem használja őket, akkor azt mondják: „Hogy lehet, hogy Isten nem kedvez nekem? Istenem, ha valami fontos dologra használsz engem, ígérem, hogy feláldozom magam Érted!” Vajon helyes-e ez a fajta szándék? Jó dolog Istenért áldozatot hozni, de az Istenért való áldozathozatali hajlandóságuk mögött motivációk állnak. A státusz az, amit szeretnek, és amire összpontosítanak. Ha az emberek képesek az igazi engedelmességre, ha teljes szívvel követik Istent, függetlenül attól, hogy Isten használja-e őket vagy sem, és ha áldozatot hoznak Istenért, függetlenül attól, hogy van-e státuszuk vagy sem, csak akkor tekinthetőek értelmesnek és Isten iránt engedelmesnek.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az emberek túl sokat követelnek Istentől)

399. Amikor valós életproblémákkal szembesülsz, hogyan kellene ismerned és értened Isten hatalmát és szuverenitását? Amikor szembesülsz ezekkel a problémákkal, és nem tudod, hogyan értsd, kezeld és éld meg őket, milyen hozzáállást kellene magadévá tenned, amely jelzi, hogy alá akarod vetni magad, hogy vágysz arra, hogy alávesd magad, és amely jelzi az Isten szuverenitásának és elrendeléseinek való alávetettséged valódiságát? Először meg kell tanulnod várni; aztán meg kell tanulnod keresni; majd meg kell tanulnod alávetni magad. A „várakozás” azt jelenti, hogy várod Isten idejét, várod azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyeket Ő rendezett el számodra, várod, hogy az Ő akarata fokozatosan feltáruljon számodra. A „keresés” azt jelenti, hogy megfigyeled és megérted Isten veled kapcsolatos átgondolt szándékait azokon az embereken, eseményeken és dolgokon keresztül, amelyeket Ő rendezett el, megérted rajtuk keresztül az igazságot, megérted, hogy az embereknek mit kell teljesíteniük és milyen utakat kell követniük, megérted, hogy Isten milyen eredményeket akar elérni az emberekben és milyen teljesítményeket akar véghez vinni bennük. Az „alávetés” természetesen arra utal, hogy elfogadod az Isten által vezényelt embereket, eseményeket és dolgokat, elfogadod az Ő szuverenitását, és azon keresztül megtudod, hogyan irányítja a Teremtő az ember sorsát, hogyan látja el az embert az Ő életével, hogyan munkálja az igazságot az emberben. Minden Isten elrendezése és szuverenitása alatt álló dolog engedelmeskedik a természeti törvényeknek, és ha elhatározod, hogy hagyod, hogy mindent Isten rendezzen el és diktáljon neked, akkor meg kell tanulnod várni, meg kell tanulnod keresni, és meg kell tanulnod alávetni magad. Ez az a hozzáállás, amelyet minden embernek el kell sajátítania, aki alá akarja vetni magát Isten hatalmának, ez az az alapvető tulajdonság, amellyel minden embernek rendelkeznie kell, aki el akarja fogadni Isten szuverenitását és rendelkezéseit. Ahhoz, hogy ilyen hozzáállással rendelkezz, hogy ilyen tulajdonsággal rendelkezz, keményebben kell dolgoznod. Ez az egyetlen módja annak, hogy beléphess az igazi valóságba.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.)

400. Amikor Noé azt tette, amire Isten utasította, nem tudta, hogy mik Isten szándékai. Nem tudta, hogy Isten mit akar megvalósítani. Isten csak egy parancsot adott neki és utasította, hogy tegyen meg valamit, Noé pedig különösebb magyarázat nélkül ment és megtette. Nem próbálta titokban kitalálni Isten szándékait, nem állt ellen Istennek és nem mutatott őszintétlenséget. Egyszerűen csak ment és megfelelően cselekedett, tiszta és egyszerű szívvel. Bármit is kért tőle Isten, ő megtette, az engedelmesség és az odafigyelés Isten szavára pedig alátámasztotta hitét abban, amit tett. Ilyen egyenesen és egyszerűen kezelte azt, amit Isten rábízott. A lényege – tetteinek lényege az engedelmesség volt, az, hogy nem kételkedett, nem állt ellen, sőt, nem is gondolt a saját személyes érdekeire vagy saját nyereségére és veszteségére. Továbbá, amikor Isten azt mondta, hogy el fogja pusztítani a világot egy özönvízzel, Noé nem kérdezte meg, hogy mikor, vagy hogy mi lesz a dolgok sorsa, és természetesen nem kérdezte Istentől, hogy miként fogja elpusztítani a világot. Egyszerűen csak tette, amit Isten parancsolt. Ahogy Isten akarta, hogy milyen legyen és miből legyen, ő pontosan azt tette, amit Isten kért és azonnal cselekedni is kezdett. Isten utasításai szerint cselekedett azzal a hozzáállással, hogy eleget tegyen Istennek. Vajon azért tette, hogy segítsen magán, és elkerülje a katasztrófát? Nem. Megkérdezte Istentől, hogy mennyi idő múlva pusztul el a világ? Nem kérdezte meg. Megkérdezte Istent, vagy tudta, hogy mennyi időbe telik a bárka megépítése? Ezt sem tudta. Egyszerűen csak engedelmeskedett, hallgatott Rá és aszerint cselekedett.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga I.)

401. Az Istenbe vetett hitében Péter igyekezett mindenben megfelelni Istennek, és igyekezett engedelmeskedni mindannak, ami Istentől származott. A legcsekélyebb panasz nélkül képes volt elfogadni a fenyítést és az ítéletet, ahogyan a finomítást, a nyomorúságot és a nélkülözést az életében, amelyek közül egyik sem tudta megváltoztatni Isten iránti szeretetét. Hát nem ez volt az Isten iránti tökéletes szeretet? Nem ez volt az Isten teremtményére ruházott kötelesség teljesítése? Akár fenyítésben, megítélésben, akár nyomorúságban, mindig képes vagy arra, hogy elérd a halálig tartó engedelmességet, és ez az, amit Isten teremtményének el kellene érnie, ez az Isten iránti szeretet tisztasága. Ha az ember képes ennyit elérni, akkor Isten alkalmas teremtménye, és nincs semmi, ami jobban kielégítené a Teremtő vágyát. Képzeld el, hogy képes vagy Istenért dolgozni, mégsem engedelmeskedsz Istennek, és nem vagy képes Istent igazán szeretni. Ily módon nemcsak, hogy nem teljesítetted Isten teremtményének kötelességét, hanem Isten el is ítél téged, mert olyasvalaki vagy, aki nem rendelkezik az igazsággal, aki képtelen Istennek engedelmeskedni, és aki engedetlen Istennel szemben. Te csak azzal törődsz, hogy Istennek dolgozz, és nem foglalkozol azzal, hogy az igazságot a gyakorlatba ültesd vagy megismerd önmagad. Nem érted, sem nem ismered a Teremtőt, és nem engedelmeskedsz a Teremtőnek, sem nem szereted Őt. Olyasvalaki vagy, aki eredendően engedetlen Istennel szemben, és ezért az ilyen embereket nem szereti a Teremtő.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)

402. A zengő tanúságtétel Isten mellett elsősorban arra vonatkozik, hogy érted-e a gyakorlati Istent vagy sem, és hogy képes vagy-e alávetni magad e személy előtt, aki nem csupán hétköznapi, hanem normális, és aláveted-e magad akár mindhalálig. Ha eme alávetés útján igazán tanúságot teszel Isten mellett, az azt jelenti, hogy Isten megnyert téged. Ha mindhalálig alá tudod vetni magad, és nem panaszkodsz, nem ítélkezel, nem rágalmazol, nincsenek semmiféle elképzeléseid, sem hátsó szándékaid Előtte, akkor ily módon Isten dicsőséget nyer. Az alávetettség egy átlagos személy előtt, akit az ember lenéz, és képesnek lenni mindhalálig alávetni magunkat mindenféle elképzelések nélkül – ez valódi bizonyságtétel. A valóság, amelybe a belépést Isten megköveteli az emberektől, az, hogy képes légy engedelmeskedni az Ő szavainak, azokat a gyakorlatba ültetni, meghajolni a gyakorlati Isten előtt, és ismerni saját romlottságodat, megnyitni a szíved Előtte, és végül arra, hogy e szavai által Ő megnyerjen téged. Isten dicsőséget nyer, amikor ezek a kijelentések meghódítanak téged és teljesen engedelmessé tesznek Iránta; ezen keresztül szégyeníti Ő meg a Sátánt, és végzi be a munkáját. Amikor semmiféle elképzelésed nincs a megtestesült Isten gyakorlatiasságáról – azaz, amikor szilárdan megálltál ebben a próbatételben –, akkor tetted meg jól ezt a tanúságot. Ha eljön a nap, amikor egészen megérted a gyakorlati Istent, és mindhalálig alá tudod vetni magad, ahogyan Péter tette, akkor Isten megnyer és tökéletesít majd. Ha bármi olyat tesz Isten, ami nem egyezik a te elképzeléseiddel, az próbatétel számodra. Ha Isten munkája megfelelne a te elképzeléseidnek, nem kívánná meg, hogy szenvedj vagy hogy finomítsanak. A munkája épp azért kívánja meg, hogy elengedd az efféle elképzeléseket, mert annyira gyakorlatias, és nem egyezik az elképzeléseiddel. Ezért próbatétel ez számodra. Isten gyakorlatiassága miatt van minden ember próbatételek közepette; az Ő munkája gyakorlati, nem természetfeletti. Gyakorlati szavainak és gyakorlati kijelentéseinek mindenféle elképzelésektől mentes teljes megértése révén, és azáltal, hogy képes vagy őszintén szeretni Őt, ahogyan a munkája egyre gyakorlatiasabbá fejlődik, Ő meg fog nyerni téged. Az az embercsoport, amelyet Isten megnyer majd, azokból áll, akik ismerik Istent; vagyis akik ismerik az Ő gyakorlatiasságát. Továbbá ők azok, akik képesek alávetni magukat Isten gyakorlati munkájának.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok tudják teljesen alávetni magukat Isten gyakorlatiasságának, akik igazán szeretik Őt)

403. Mielőtt az emberiség nyugalomra térne, azt, hogy az egyes emberfajták büntetést vagy jutalmat kapnak-e, az határozza meg, hogy keresték-e az igazságot, ismerik-e Istent, és képesek-e alávetni magukat a látható Istennek. Azok, akik a látható Isten szolgálatában álltak, de mégsem ismerik Őt, és nem is engedelmeskednek Neki, nélkülözik az igazságot. Az ilyen emberek gonosztevők, és a gonosztevők kétségtelenül büntetés tárgyai lesznek; sőt, gonosz magatartásuknak megfelelően bűnhődnek majd. Isten azért van, hogy az emberek higgyenek Benne, és méltó is az engedelmességükre. Azok, akik csak a homályos és láthatatlan Istenben hisznek, olyan emberek, akik nem hisznek Istenben, és nem képesek alávetni magukat Istennek. Ha ezeknek az embereknek még mindig nem sikerül hinniük a látható Istenben, mire az Ő hódító munkája befejeződik, és továbbra is engedetlenek maradnak és ellenállnak a testben látható Istennek, akkor ezek a „homályoskodók” kétségtelenül pusztítás tárgyai lesznek. Pontosan úgy van, mint ahogyan néhányan közületek – bárki, aki szóban elismeri a megtestesült Istent, de nem tudja gyakorolni a megtestesült Istennek való alávetettség igazságát – végső soron kiűzetnek és elpusztulnak. Sőt, bárki, aki szóban elismeri a látható Istent, és az Általa kifejezett igazságot eszi és issza, miközben a homályos és láthatatlan Istent is keresi, biztosan a pusztulás tárgya lesz. Ezek közül az emberek közül senki sem tud megmaradni a nyugalom idejéig, amely Isten munkájának befejezése után jön el, és egyetlen ilyen emberhez hasonló egyén sem maradhat meg az említett nyugalom idején. A démoni emberek azok, akik nem gyakorolják az igazságot; lényegük az Istennel szembeni ellenállás és engedetlenség, és a legcsekélyebb szándékuk sincs arra, hogy alávessék magukat Neki. Az ilyen emberek mind a pusztuláséi lesznek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt tér majd nyugalomra)