384. Tudnotok kell, hogy Isten azokat szereti, akik becsületesek. Isten lényegénél fogva hűséges, ezért mindig meg lehet bízni a szavaiban. Továbbá, az Ő cselekedetei hibátlanok és megkérdőjelezhetetlenek, és ezért szereti Isten azokat, akik teljes mértékben becsületesek Vele. A becsületesség azt jelenti, hogy Istennek adjátok a szíveteket, mindenben őszinték vagytok Hozzá, mindenben nyitottak vagytok Felé, soha nem rejtitek el a tényeket, nem próbáljátok megtéveszteni a fölöttetek és alattatok lévőket, és nem tesztek dolgokat csak azért, hogy hízelgéssel elnyerjétek Isten jóindulatát. Röviden, becsületesnek lenni nem más, mint cselekedeteidben és szavaidban tisztának lenni, valamint nem megtéveszteni sem Istent, sem az embert. Amit mondok, az nagyon egyszerű, de számotokra kétszeresen fáradságos. Sok ember választaná inkább, hogy pokolra ítéljék, semmint hogy becsületesen beszéljen és cselekedjen. Nem csoda, hogy más bánásmódot is tartogatok azoknak, akik nem becsületesek. Természetesen nagyon is jól tudom, milyen nehéz számotokra becsületesnek lenni. Mivel mindannyian olyan okosak vagytok, és olyan ügyesen méregettek másokat a saját kicsinyes mércétekkel, ez sokkal könnyebbé teszi a munkámat. És mivel mindannyian a kebletekre ölelitek a titkaitokat, egyesével foglak katasztrófába sodorni benneteket, hogy a tűz „leckéztessen meg”, és azután teljes elszántsággal higgyetek a szavaimban. Végül ki fogom kényszeríteni ezeket a szavakat a szátokból: „Isten hűséges Isten”, és ezután rögtön kéztördelve így fogtok siránkozni: „Csalfa az ember szíve!” Milyen lelkiállapotban lesztek akkor? Úgy képzelem, nem lesztek olyan győzedelmesek, mint most. És még kevésbé lesztek olyan „mélyek és érthetetlenek”, mint most. Isten jelenlétében egyesek pedánsak és tisztességtudók, mindent megtesznek azért, hogy „illedelmesek” legyenek, a Lélek jelenlétében mégis vicsorognak és karmaikat meresztgetik. A becsületesek közé sorolnátok az ilyen embereket? Ha képmutató vagy, olyasvalaki, aki jól ért az „interperszonális kapcsolatokhoz”, akkor azt mondom, biztosan olyan ember vagy, aki megpróbál játszadozni Istennel. Ha a szavaid tele vannak kifogásokkal és értéktelen magyarázkodással, akkor azt mondom, olyan vagy, aki gyűlöli a gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha sok olyan titkod van, amelyeket vonakodsz megosztani, ha nagyon idegenkedsz attól, hogy a titkaidat – a nehézségeidet – felfedd mások előtt, hogy a világosság útját keresd, akkor azt mondom, olyan vagy, aki nem fogja könnyen elérni az üdvösséget, és aki nem fog könnyen kiemelkedni a sötétségből. Ha az igazság útjának keresése örömmel tölt el téged, akkor olyan vagy, aki mindig a fényben lakozik. Ha nagy örömmel szolgálsz Isten házában, szorgalmasan és lelkiismeretesen munkálkodva a háttérben, mindig csak adsz, és nem elveszel, akkor azt mondom, hogy egy hűséges szent vagy, mert nem jutalmat keresel, és egyszerűen csak becsületes ember vagy. Ha hajlandó vagy őszintének lenni, ha hajlandó vagy mindenedet ráfordítani, ha képes vagy feláldozni az életedet Istenért, és kitartani a bizonyságtételed mellett, ha annyira becsületes vagy, hogy csak Isten kedvére akarsz tenni, és nem magadra gondolsz, vagy nem magadnak veszel el, akkor azt mondom, hogy az ilyen emberek azok, akiket a fényben táplálnak, és akik örökké fognak élni a királyságban.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)

385. Örülök azoknak, akik nem gyanakodnak másokra, és kedvelem azokat, akik készségesen elfogadják az igazságot; e két embertípus felé nagyon gondoskodó vagyok, mert az Én szememben ők becsületes emberek. Ha te csalárd vagy, akkor óvatos és gyanakvó leszel mindenkivel és mindennel szemben, és így a Bennem való hited gyanakváson fog alapulni. Soha nem lennék képes ilyen hitet elismerni. Igaz hit hiányában még inkább nélkülözöd az igaz szeretetet. És ha hajlamos vagy kételkedni Istenben és kedvedre találgatásokba bocsátkozni Róla, akkor kétségkívül te vagy a legálnokabb minden ember közül. Azt találgatod, hogy Isten lehet-e olyan, mint az ember: megbocsáthatatlanul vétkes, kicsinyes jellemmel, tisztességtől és értelemtől mentes, igazságérzet nélküli, gonosz taktikák hatása alatt álló, csalárd és ravasz, aki örül a gonosznak és a sötétségnek, és így tovább. Vajon nem azért vannak az embereknek ilyen gondolataik, mert a legkevésbé sem ismerik Istent? Az ilyen hit nem más, mint bűn! Néhányan még azt is hiszik, hogy azok, akik tetszenek nekem, azok éppen a hízelgők és talpnyalók, és hogy azok nem lesznek szívesen látva Isten házában és azok fogják elveszíteni ott a helyüket, akiknek nincsenek ilyen készségeik. Hát ez az egyetlen ismeret, amire szert tettetek ennyi év után? Ez az, amit szereztetek? És a Rólam szóló ismeretetek nem áll meg ezeknél a félreértéseknél – még rosszabb az Isten Lelke elleni káromlásotok és a Menny gyalázása. Ezért mondom azt, hogy az ilyen hit, mint a tietek, csak még jobban el fog távolítani Tőlem, és még jobban szembe fogtok Velem kerülni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerjük meg a földi Istent?)

386. Ma az emberek többsége túlságosan fél Isten elé hozni a cselekedeteit; az Ő testét megcsalhatod ugyan, de a Lelkét nem tudod megtéveszteni. Minden, ami nem állja ki Isten vizsgálatának próbáját, ellentétben áll az igazsággal, és elvetendő; másként tenni annyi, mint bűnt követni el Isten ellen. Ezért mindenkor Isten elé kell tárnod a szívedet, amikor imádkozol, amikor beszélsz és közösségben vagy fivéreiddel és nővéreiddel, és amikor kötelességedet teljesíted és dolgaidat végzed. Amikor betöltöd feladatodat, Isten veled van, és amíg a szándékod helyes és Isten házának művére irányul, Ő elfogad mindent, amit teszel; szenteld hát magad őszintén feladatod betöltésének. Amikor imádkozol, ha Istent szerető szíved van, és Isten gondoskodását, védelmét és vizsgálatát keresed, ha mindez a szándékodban áll, imáid hatékonyak lesznek. Például amikor összejöveteleken imádkozol, ha megnyitod a szívedet és imádkozol Istenhez, és elmondod Neki, hogy mi lakik a szívedben, és nem beszélsz hamisságot, akkor imáid biztosan hatékonyak lesznek. [...]

Istenhívőnek lenni azt jelenti, hogy mindent, amit teszel, Elé kell hoznod, és alá kell vetned az Ő vizsgálatának. Ha mindaz, amit teszel, Isten Lelke elé hozható, de Isten teste elé nem, az azt mutatja, hogy nem vetetted alá magad az Ő Lelke általi vizsgálatnak. Kicsoda az Isten Lelke? Ki az a személy, aki mellett Isten tanúskodik? Ők ketten nem egy és ugyanaz? A legtöbben két külön lénynek látják Őket, és úgy hiszik, hogy Isten Lelke az Isten Lelke, az a személy pedig, akiről Isten bizonyságot tesz, csupán egy ember. De nem tévedsz? Kinek az érdekében munkálkodik ez a személy? Akik nem ismerik a megtestesült Istent, azokban nincs szellemi megértés. Isten Lelke és az Ő megtestesült teste egy, mert Isten Lelke a testben ölt anyagi formát. Ha ez a személy nincs jóindulattal irántad, akkor Isten Lelke majd jóindulattal lesz? Nem vagy te összezavarodva? Ma mindazok, akik nem képesek elfogadni Isten vizsgálatát, nem kaphatják meg az Ő jóváhagyását, és akik nem ismerik a megtestesült Istent, nem válhatnak tökéletessé. Tekints rá mindarra, amit teszel, és állapítsd meg, hogy Isten elé hozható-e. Ha nem tudsz Isten elé hozni mindent, amit teszel, az azt jelenti, hogy gonosztevő vagy. Tökéletessé válhat egy gonosztevő? Mindent, amit teszel, minden cselekedetedet, minden szándékodat és minden reakciódat Isten elé kell hoznod. Még a mindennapi szellemi életedet is – az imáidat, az Istenhez való közelségedet, azt, ahogyan eszel és iszol Isten szavaiból, a közösségedet fivéreiddel és nővéreiddel, az életedet az egyházon belül – és a társként való szolgálatodat is Isten elé lehet hozni, hogy megvizsgálja azokat. Ez a gyakorlat segít neked, hogy növekedést érj el az életben. A folyamat, amelyben elfogadod Isten vizsgálatát, a tisztulás folyamata. Minél inkább képes vagy elfogadni Isten vizsgálatát, annál inkább megtisztulsz és annál inkább összhangban vagy Isten akaratával, így nem sodródsz bele a kicsapongásba, és a szíved az Ő jelenlétében fog élni. Minél inkább elfogadod az Ő vizsgálatát, annál nagyobb a Sátán megaláztatása, te pedig annál inkább képes vagy elfordulni a testtől. Így Isten vizsgálatának elfogadása egy olyan gyakorlati út, amelyet az embereknek követniük kellene. Bármit teszel is, még akkor is, amikor fivéreiddel és nővéreiddel társalogsz, Isten elé hozhatod tetteidet, keresheted az Ő vizsgálatát, és törekedhetsz arra, hogy magának Istennek engedelmeskedj; ettől sokkal helyesebb lesz az, amit gyakorolsz. Ha mindent, amit teszel, Isten elé hozol, és elfogadod Isten vizsgálatát, csak akkor lehetsz olyasvalaki, aki Isten színe előtt él.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten tökéletessé teszi az Ő szíve szerint valókat)

387. Néhányan, amikor azt hallják, hogy a becsületes emberi léthez az igazságot kell szólni és szívből kell beszélni, ha pedig valaki hazudik vagy megtéveszti a másikat, akkor meg kell nyílnia, ki kell tárulkoznia, és be kell ismernie hibáit, ezt mondják: „Nehéz becsületesnek lenni. Mindent el kell mondanom másoknak, amit gondolok? Nem elég az, ha pozitív dolgokat kommunikálok? Ugye nem kell beszélnem másoknak a sötét és romlott oldalamról?” Ha nem csupaszítod le magad mások előtt, és nem szeded ízekre önmagad, akkor soha nem fogod megismerni magad. Soha nem fogod felismerni, miféle dolog vagy, mások pedig soha nem fognak tudni megbízni benned. Ez egy tény. Ha azt szeretnéd, hogy mások bízzanak benned, először is becsületesnek kell lenned. Ahhoz, hogy becsületes ember légy, először is le kell vetkőztetned a szívedet, hogy mindenki belenézhessen és láthassa mindazt, amire gondolsz, és megnézhesse a valódi arcodat. Nem szabad megpróbálnod álcázni magad, vagy leplezni magad. Csak akkor fognak megbízni benned mások, és akkor tartanak majd becsületes embernek. Ez a legalapvetőbb gyakorlat, és előfeltétele a becsületes emberi létnek. Ha mindig tettetsz, mindig szentséget, nemességet, nagyságot és erős jellemet színlelsz; ha nem hagyod, hogy az emberek lássák romlottságodat és hibáidat; ha hamis képet festesz az embereknek, hogy azt higgyék, feddhetetlen vagy, nagyszerű vagy és önmegtagadó, igaz és önzetlen – ez vajon nem csalárdság és hamisság? Vajon idővel az emberek nem tudnak majd átlátni rajtad? Ezért ne ölts magadra álcát, és ne leplezd magad. Helyette tárd ki fedetlenül, önmagadat és szívedet, hogy a többiek lássák. Ha képes vagy lecsupaszítani a szívedet, hogy mások láthassák, ha minden gondolatodat és tervedet – mind a pozitívokat, mind a negatívokat képes vagy kiteríteni takargatás nélkül, az nem becsületesség? Ha képes vagy kitárulkozni mások előtt, akkor Isten is látni fog téged. Ezt mondja majd: „Ha kitárulkoztál mások előtt, hogy lássanak, akkor Előttem is bizonyára becsületes vagy.” Azonban, ha egyedül Isten előtt tárulkozol ki, amikor más emberek nem látnak, az ő társaságukban pedig mindig nagyszerűnek, nemesnek és önzetlennek tetteted magad, mit fog gondolni rólad Isten? Mit fog mondani? Azt mondja majd: „Teljes mértékben csalárd ember vagy. Teljes mértékben képmutató és aljas vagy, és nem vagy becsületes ember.” Így fog Isten elítélni téged. Ha becsületes ember kívánsz lenni, akkor függetlenül attól, hogy Isten vagy más emberek előtt vagy-e éppen, képes kell legyél tisztán és nyíltan számot adni belső állapotodról és a szívedben rejlő szavakról. Könnyű elérni ezt? Kell hozzá egy felkészülési idő, ahogy rendszeres imádság és Istenre való hagyatkozás is. Képezned kell magad arra, hogy minden dologban egyszerűen és nyíltan kimondd a szívedben lévő szavakat. Ha így képzed magad, akkor tudsz fejlődni. Ha egy nagyobb nehézséggel találkozol, imádkoznod kell Istenhez és az igazságot keresni; harcolnod kell a szívedben, hogy legyőzd a testet, amíg képes nem vagy az igazságot gyakorolni. Ha így képzed magad, akkor a szíved apránként, fokozatosan meg fog nyílni. Egyre tisztább leszel, szavaid és cselekedeteid pedig más hatást érnek majd el, mint azelőtt. Egyre kevesebbet fogsz hazudni és trükközni, és képes leszel Isten előtt élni. Akkor megvalósul, hogy alapvetően becsületes emberré váltál.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

388. A rendeltetésetek és a sorsotok nagyon fontos számotokra – komolyan aggódtok miattuk. Úgy gondoljátok, hogy ha nem nagy gondossággal teszitek a dolgokat, az azt jelenti, hogy megszűnik a rendeltetésetek, hogy tönkretettétek a saját sorsotokat. De eszetekbe jutott-e már valaha, hogy azok az emberek, akik kizárólag a rendeltetésük érdekében fáradoznak, hiába fáradoznak? Az ilyen erőfeszítések nem valódiak – hamisak és csalókák. Ha ez a helyzet, akkor azok, akik csak a rendeltetésük érdekében dolgoznak, a végső vereségük küszöbén állnak, mert az Istenbe vetett hitben való kudarcot a megtévesztés okozza. Korábban már elmondtam, hogy nem szeretem, ha törleszkednek hozzám, hízelegnek nekem, vagy rajonganak értem. Szeretem, ha az őszinte emberek szembenéznek az Én igazságommal és elvárásaimmal. Sőt, még jobban szeretem, ha az emberek képesek a legnagyobb törődést és figyelmet tanúsítani szívem iránt, sőt, ha még arra is képesek, hogy mindent feladjanak értem. Csak így lehet a szívemet megvigasztalni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A rendeltetésről)

389. Ahhoz, hogy valaki az igazságra törekedjen, az igazság gyakorlására kell összpontosítania, de hol kellene elkezdenie az igazság gyakorlását? Erre vonatkozóan nincsenek szabályok. Az igazság azon aspektusait kell gyakorolnod, amelyeket megértesz. Ha nekikezdtél egy kötelességnek, akkor a kötelességed teljesítése során kell elkezdened gyakorolni az igazságot. Kötelességed teljesítése során az igazságnak számos aspektusát lehet gyakorolni, neked pedig az igazságnak azon aspektusait kell gyakorolnod, amelyeket megértesz. Kezdheted például azzal, hogy becsületes ember vagy, őszintén beszélsz, és kitárod a szívedet. Ha van valami, amiről szégyellsz beszélni a testvéreiddel, akkor térdelj le, és mondd el imában Istennek. Mit kellene mondanod Istennek? Mondd el Istennek azt, ami a szívedben van; ne mondj üres udvariaskodásokat, és ne próbáld megtéveszteni Őt. Kezdd azzal, hogy őszinte vagy. Ha gyenge voltál, akkor mondd ki, hogy gyenge voltál; ha gonosz voltál, akkor mondd ki, hogy gonosz voltál; ha csalárd voltál, akkor mondd ki, hogy csalárd voltál; ha bűnös és alattomos gondolataid voltak, akkor beszélj azokról Istennek. Ha mindig státuszra pályázol, mondd el Neki ezt is. Hagyd, hogy Isten fegyelmezzen; hagyd, hogy megteremtse számodra a környezeteket. Engedd, hogy Isten segítsen túljutni minden nehézségen és megoldani minden problémát. Meg kell nyitnod a szívedet Isten előtt; ne tartsd azt bezárva. Még ha ki is zárod Őt, Ő akkor is beléd lát. Azonban, ha megnyitod a szívedet Előtte, elnyerheted az igazságot. Tehát melyik utat kell választanod? Meg kell nyitnod a szívedet, és el kell mondanod Istennek, ami a szívedben van. Semmiképpen ne mondj bármi hamisat, és ne álcázd magad. Azzal kell kezdened, hogy becsületes ember vagy. Évek óta beszélünk a becsületes emberré válás igazságáról, és ma mégis még mindig sokan vannak, akik közömbösek maradnak, akik csak a saját szándékaik, vágyaik és céljaik szerint beszélnek és cselekszenek, és akiknek soha nem jutott eszükbe, hogy bűnbánatot gyakoroljanak. Ez nem olyan emberek hozzáállása, akik becsületesek. Miért kéri Isten az emberektől, hogy becsületesek legyenek? Vajon azért, hogy könnyebb legyen megérteni őket? Bizonyára nem. Isten azért követeli meg az emberektől, hogy becsületesek legyenek, mert Ő szereti és megáldja a becsületes embereket. Becsületes embernek lenni annyi, mint lelkiismeretes és értelmes embernek lenni. Ez azt jelenti, hogy olyasvalaki vagy, aki megbízható, akit Isten szeret, és aki képes gyakorolni az igazságot és szeretni Istent. Becsületes embernek lenni a normális emberi mivolt birtoklásának és a valódi emberi hasonlatosság megélésének legalapvetőbb megnyilvánulása. Ha valaki soha nem volt becsületes, vagy nem is fontolgatta azt, hogy becsületes legyen, akkor nem tudja megérteni az igazságot, még kevésbé tudja elnyerni az igazságot. Ha nem hiszel Nekem, menj és nézd meg magad, vagy menj és tapasztald meg magad. Csak ha becsületes ember vagy, akkor nyílhat meg a szíved Isten előtt, akkor fogadhatod el az igazságot, akkor válhat az igazság az életeddé, valamint akkor értheted meg és nyerheted el az igazságot. Ha a szíved állandóan zárva van, ha nem nyílsz meg, vagy nem mondod ki senkinek azt, ami a szívedben van, úgyhogy senki sem érthet meg téged, akkor a falaid túl vastagok, és te vagy a legcsalárdabb ember. Ha hiszel Istenben, de nem tudsz teljesen megnyílni Isten előtt, ha képes vagy hazudni Istennek vagy túlzásokba esni, hogy megtéveszd Istent, ha képtelen vagy megnyitni a szívedet Isten előtt, és mégis képes vagy körmönfontan beszélni és elrejteni a szándékaidat, akkor csak magadnak ártasz, Isten pedig nem fog tudomást venni rólad, és nem fog munkálkodni benned. Nem fogsz megérteni semmilyen igazságot, és nem fogsz elnyerni semmilyen igazságot. Látjátok-e most már az igazságra való törekvésnek és annak elnyerésének a fontosságát? Mi az első dolog, amit tennetek kell az igazságra való törekvésben? Becsületes embernek kell lennetek. Csak ha igyekeznek becsületesek lenni, akkor tudhatják meg az emberek, hogy milyen mélyen romlottak, hogy valóban rendelkeznek-e emberi hasonlatossággal vagy sem, és akkor mérhetik fel világosan magukat, és vehetik észre hiányosságaikat. Csak amikor a becsületességet gyakorolják, akkor tudatosul bennük, hogy mennyi hazugságot mondanak, és milyen mélyen rejtőzik a csalárdságuk és becstelenségük. Az emberek csak a becsületesség gyakorlásának megtapasztalása során ismerhetik meg fokozatosan saját romlottságuk igazságát és saját természetlényegüket, és romlott beállítottságaik csak ekkor fognak folyamatosan megtisztulni. Csak romlott beállítottságaik folyamatos megtisztulása során lesznek képesek elnyerni az igazságot. Szánjatok időt arra, hogy megtapasztaljátok ezeket a szavakat. Isten nem tökéletesíti azokat, akik csalárdak. Ha a szíved nem becsületes – ha nem vagy becsületes ember –, akkor Isten nem fog megnyerni téged. Hasonlóképpen, te sem fogod elnyerni az igazságot, és arra is képtelen leszel, hogy megnyerd Istent. Mit jelent, ha nem nyered meg Istent? Ha nem nyered meg Istent, és nem értetted meg az igazságot, akkor nem fogod megismerni Istent, és így nem lesz lehetőséged arra, hogy összeegyeztethető legyél Istennel, ebben az esetben pedig Isten ellensége vagy. Ha nem vagy összeegyeztethető Istennel, akkor Isten nem a te Istened; és ha Isten nem a te Istened, akkor menthetetlen vagy. Ha nem törekszel az üdvösség elnyerésére, akkor miért hiszel Istenben? Ha nem tudod elnyerni az üdvösséget, akkor örökre Isten megkeseredett ellensége leszel, és meg lesz szabva a kimeneteled. Ha tehát az emberek azt szeretnék, hogy Isten megmentse őket, akkor először is becsületeseknek kell lenniük. Végül azok, akiket Isten megnyert, meg lesznek jelölve. Tudjátok-e, hogy mi ez a jel? A Jelenések könyvében, a Bibliában van megírva: „És szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek” (Jelenések 14:5). Kik ezek az „ők”? Ők azok, akiket Isten megmentett, tökéletesített és megnyert. Hogyan jellemzi Isten ezeket az embereket? Melyek magatartásuk jellegzetességei és kifejeződései? Feddhetetlenek. Nem hazudnak. Valószínűleg mindannyian megértitek és felfogjátok, hogy mit jelent nem hazudni: azt jelenti, hogy őszinte vagy. Mire vonatkozik az, hogy „feddhetetlen”? Azt jelenti, hogy nem tesz semmi gonoszat. És min alapszik az, hogy nem tesz gonoszat? Kétségtelenül az istenfélelmen alapszik. Feddhetetlennek lenni tehát azt jelenti, hogy féled Istent és kerülöd a gonoszt. Hogyan határoz meg Isten valakit, aki feddhetetlen? Isten szemében csak azok tökéletesek, akik félik Istent és kerülik a gonoszt; tehát azok az emberek feddhetetlenek, akik félik Istent és kerülik a gonoszt, és csak azok feddhetetlenek, akik tökéletesek. Ez teljes mértékben helyes.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az élet növekedésének hat mutatója)

390. Tudnod kell, hogy van-e benned igaz hit és igaz hűség, hogy a múltban szenvedtél-e Istenért, és teljesen alávetetted-e magad Istennek. Ha ezek hiányoznak belőled, akkor ott marad benned az engedetlenség, a csalfaság, a kapzsiság és a panaszkodás. Mivel a szíved távol áll a becsületességtől, soha nem részesültél elismerésben Istentől, és soha nem éltél a világosságban. A sorsunk végső alakulása attól függ, hogy becsületes és vérvörös-e a szívünk, és tiszta-e a lelkünk. Ha nagyon becstelen vagy, olyan, akinek szíve tele van rosszindulattal, akinek tisztátlan a lelke, akkor bizonyosan olyan helyre kerülsz, ahol az ember büntetésben részesül, ahogy az írva van a sorsodban. Ha azt állítod, hogy nagyon becsületes vagy, de mégsem sikerül az igazságnak megfelelően cselekedned, vagy igaz szót szólnod, akkor még így is arra vársz, hogy Isten megjutalmazzon? Még mindig abban reménykedsz, hogy Isten a szeme fényeként tekint rád? Hát nem esztelenség így gondolkozni? Mindenben megtéveszted Istent; hogyan fogadhatna be Isten háza olyasvalakit, mint te, akinek kezei tisztátalanok?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)