A múltban az emberek arra képezték magukat, hogy minden egyes pillanatban Istennel legyenek és a lélekben éljenek. A mai gyakorláshoz képest ez a lélek képzésének egy egyszerű formája; ez a legfelszínesebb és legegyszerűbb gyakorlási mód, mielőtt az emberek az élet helyes útjára lépnének, és ez képezi a gyakorlás legelső szakaszát az emberek hitében. Ha az emberek életükben mindig erre a fajta gyakorlásra támaszkodnak, akkor sok érzésük lesz, és hajlamosak lesznek az eltérésekre, és képtelenek lesznek igazi élettapasztalatokba belépni; csak a lelküket lesznek képesek képezni, normális módon közelednek Istenhez a szívükben, és mindig óriási örömöt találnak abban, hogy Isten velük van. Az Istennel való együttlétük szűk körére fogják korlátozni önmagukat, és képtelenek lesznek bármi mélyebbhez hozzáférni. Azok az emberek, akik ilyen korlátok között élnek, képtelenek bármilyen jelentős előrehaladásra. Bármikor hajlamosak arra, hogy felkiáltsanak: „Ó, Úr Jézus! Ámen!” Gyakorlatilag minden nap ilyenek – ez az elmúlt idők gyakorlása, az a gyakorlás, hogy az ember minden pillanatban a lélekben él. Hát nem közönséges ez? Ma, amikor itt az ideje, hogy elmélkedj Isten szavain, csak elmélkedj Isten szavain; amikor itt az ideje, hogy az igazságot a gyakorlatba ültesd, csak ültesd az igazságot a gyakorlatba; amikor itt az ideje, hogy tedd a kötelességedet, csak tedd a kötelességedet. Ez a fajta gyakorlás valójában nagyon is felszabadító; szabaddá tesz téged. Ez nem olyan, mint ahogy az idős vallásos emberek imádkoznak és asztali áldást mondanak. Korábban természetesen ez volt a hívő emberek gyakorlása, de most már túlságosan maradi így gyakorolni. Isten munkája most egy magasabb szinten van; amiről ma beszélünk, hogy „bevinni Istent a valós életbe”, az a gyakorlás legfontosabb aspektusa. Ez az a normális emberi mivolt, amivel az embereknek a valós életükben rendelkezniük kell, és amivel az embereknek a normális emberi mivoltukban rendelkezniük kell, az minden szó, amit Isten ma mond. Isten ezen szavainak a valós életbe való bevitele jelenti gyakorlatilag „bevinni Istent a valós életbe”. Ma az embereknek elsősorban a következőkkel kell felszerelkezniük: Egyrészt javítaniuk kell a képességüket, képezniük kell magukat, és fejleszteniük kell az olvasási és megértési készségüket; másrészt normális életet kell élniük. Éppen csak most kerültél Isten elé a világból; először is képezned kell a szívedet arra, hogy csendben legyen Isten előtt. Ez a gyakorlás kezdete, és egyben az első lépés ahhoz, hogy változást érj el az életfelfogásodban. Vannak, akik viszonylag alkalmazkodóképesek a gyakorlásukban; munka közben elmélkednek az igazságon, rájönnek a gyakorlás igazságaira és alapelveire, amelyeket a valóságban meg kell érteniük. Az egyik szempont az, hogy normális emberi életet kell élni, a másik pedig az, hogy be kell lépni az igazságba. Mindezek a dolgok képezik a legjobb gyakorlást a valós élethez.

Bevinni Istent az emberek valódi életébe elsősorban azt követeli meg, hogy imádják Istent, igyekezzenek megismerni Istent, és jól végezzék egy teremtett lény kötelességét a normális emberi mivolt keretein belül. Nem arról van szó, hogy feltétlenül mindig imádkozniuk kell Istenhez, amikor valamit tesznek, hogy nincs rendben, és lekötelezettnek kellene érezniük magukat Neki, ha nem imádkoznak. A mai gyakorlás nem ilyen, hanem igazán könnyed és egyszerű! Nem követeli meg az emberektől, hogy előírásokhoz tartsák magukat. Inkább mindenkinek az egyéni érettségének megfelelően kell cselekednie: ha a családtagjaid nem hisznek Istenben, kezeld őket nem hívőkként, ha pedig hisznek, kezeld őket hívőkként. Ne szeretetet és türelmet gyakorolj, hanem inkább bölcsességet gyakorolj. Egyesek elmennek zöldséget vásárolni, és miközben mennek, ezt mormolják: „Istenem! Milyen zöldségeket szeretnél, hogy ma vegyek? A Te segítségedért esedezem. Isten azt kéri, hogy mindenben dicsőítsük az Ő nevét, és mindannyian tegyünk bizonyságot, így ha az eladó valami romlottat ad is nekem, akkor is hálát adok Istennek – eltűröm. Mi, akik hiszünk Istenben, nem válogathatunk a zöldségek között.” Azt gondolják, hogy ha ezt teszik, az bizonyságtétel, és az eredmény az, hogy pénzt költenek egy csomó rothadt zöldség megvásárlására, de még mindig így imádkoznak: „Istenem! Megeszem ezeket a rothadt zöldségeket, mindaddig, amíg Te ezt elfogadhatónak találod.” Hát nem eltorzult az ilyen gyakorlás? Nem előírások követése? Korábban az embereket arra tanították, hogy minden pillanatban a lélekben éljenek – ez a Kegyelem Korában korábban végzett munkához kapcsolódik. Kegyesség, alázat, szeretet, türelem, hálaadás mindenért – ezeket követelték meg minden hívőtől a Kegyelem Korában. Abban az időben az emberek minden dologban imádkoztak Istenhez; imádkoztak, amikor ruhát vásároltak, és amikor egy összejövetelről értesültek, szintén imádkoztak: „Istenem! Akarod-e, hogy elmenjek vagy sem? Ha azt akarod, hogy elmenjek, akkor készíts nekem sima utat. Ha nem akarod, hogy menjek, akkor add, hogy megbotoljak és elessek.” Imádkozás közben esedeztek Istenhez, és miután imádkoztak, nyugtalannak érezték magukat, és nem mentek. Egyes nővérek attól félve, hogy az összejövetelről hazatérve verést kaphatnak nem hívő férjüktől, nyugtalanságot éreztek imádkozás közben, ezért nem mentek el az összejövetelre. Azt hitték, hogy ez Isten sugallata, holott ha elmentek volna, semmi sem történt volna. Az eredmény az lett, hogy lemaradtak egy összejövetelről. Mindez az emberek ostobaságának eredménye volt. Az emberek, akik így gyakorolnak, mind a saját érzéseik szerint élnek. Az ilyen gyakorlás nagyon eltorzult, továbbá ködös, és túl sok benne a személyes érzés és elgondolás. Ha egy összejövetelről szólnak neked, akkor menj el; nincs szükség további imádkozásra Istenhez. Hát nem egyszerű ez? Ha ma meg kell venned egy ruhadarabot, akkor menj el és tedd meg. Ne imádkozz Istenhez, és ne mondd: „Istenem! Akarod-e, hogy elmenjek vagy sem? Mi van, ha valamelyik testvér éppen akkor jön erre, miután elmentem?” Attól félsz, hogy egy testvér talán átjön, ezért nem mész el, de az eredmény az lesz, hogy elérkezik az este, és senki sem jött. Még a Kegyelem Korában is tele volt eltérésekkel, és nem volt pontos ez a gyakorlási mód. Ezért, ha az emberek úgy cselekszenek, mint az elmúlt időkben, nem lesz változás az életükben. Egyszerűen csak tudatlanságból beletörődnek abba, ami jön, nem törődnek a tisztánlátással, és nem tesznek mást, mint vakon engedelmeskednek és tűrnek. Abban az időben az emberek Isten dicsőítésére összpontosítottak – de Isten nem nyert dicsőséget tőlük, mert nem éltek meg semmi gyakorlatiasat. Csupán visszafogták és korlátozták magukat személyes elképzeléseik szerint, és még a többéves gyakorlás sem hozott változást az életükben. Csak tűrni, alázatosnak lenni, szeretni és megbocsátani tudtak, de nélkülözték a Szentlélek legcsekélyebb megvilágosítását is. Hogyan ismerhették meg az emberek így Istent? És egyáltalán hogyan dicsőíthették volna Istent?

Az emberek csak akkor léphetnek az Istenbe vetett hit helyes útjára, ha Istent bevonják a valós életükbe, és a normális emberi életükbe. Ma Isten szavai vezetnek titeket; nem kell keresgélni és tapogatózni, mint az elmúlt időkben. Amikor Isten szavai szerint tudsz gyakorolni, és az általam leleplezett emberi állapotok szerint tudod vizsgálni és mérni magad, akkor képes leszel a változás elérésére. Ez nem előírás, hanem az, amit Isten megkövetel az embertől. Ma hadd mondjam el neked, hogyan állnak a dolgok: csak azzal törődj, hogy az Én szavaim szerint cselekedj. A veled szemben támasztott követelményeim egy normális személy szükségletein alapulnak. Már elmondtam neked szavaimat; mindaddig, amíg arra összpontosítasz, hogy gyakorold őket, összhangban leszel Isten szándékaival. Most van az ideje Isten szavain belül élni. Isten szavai mindent megmagyaráztak, minden feltárult, és mindaddig, amíg Isten szavai szerint élsz, olyan életet fogsz élni, amely tele van szabadsággal és felszabadultsággal. A múltban, amikor az emberek bevonták Istent a valós életükbe, túl sok előírást és szertartást gyakoroltak és tapasztaltak meg; még a kisebb dolgokban is imádkoztak és kerestek, félretéve Isten világosan megfogalmazott szavait, és elhanyagolva azok olvasását. Ehelyett minden erőfeszítésüket a keresésnek szentelték – aminek eredményeként nem volt semmilyen hatás. Vegyük például az élelem és a ruházat kérdését: imádkozol, és Isten kezébe teszed ezeket a dolgokat, kérve, hogy Isten mindent elrendezzen neked. Amikor Isten meghallja ezeket a szavakat, azt fogja mondani: „Szükségem van-e arra, hogy ilyen jelentéktelen részletekkel foglalkozzam? Hová tűnt a normális emberi mivolt és az értelem, amit teremtettem számodra?” Néha előfordul, hogy valaki hibát követ el a cselekedeteiben; ilyenkor azt hiszi, hogy megsértette Istent, és korlátozottá válik. Némely ember állapota nagyon jó, de amikor valami apró dolgot rosszul csinálnak, azt hiszik, hogy Isten megfenyíti őket. Valójában ez nem Isten műve, hanem az ember saját elméjének befolyása. Néha nincs semmi baj azzal, ahogyan tapasztalsz, de mások azt mondják, hogy nem helyesen tapasztalsz, és így csapdába esel – negatívvá és belül sötétté válsz. Gyakran, amikor az emberek ilyen negatívak, azt hiszik, hogy Isten fenyíti őket, de Isten azt mondja: „Én nem végeztem benned semmilyen fenyítő munkát; hogyan vádolhattál így engem?” Az emberek túl gyakran válnak negatívvá. Gyakran még túlérzékenyek is, és gyakran panaszkodnak Istenre. Istennek nincs szüksége arra, hogy így szenvedj, mégis megengeded magadnak, hogy ebbe az állapotba kerülj. Az ilyen szenvedésnek nincs értéke. Az emberek nem ismerik az Isten által végzett munkát, és sok mindenben tudatlanok és képtelenek tisztán látni, így saját elképzeléseik és képzelődéseik csapdájába esnek, és egyre inkább belegabalyodnak azokba. Egyesek azt mondják, hogy minden dolog és esemény Isten kezében van – akkor vajon Isten nem tudná, ha az ember negatív? Természetesen Isten tudja. Amikor emberi elképzelések rabja vagy, a Szentlélek nem tud benned munkálkodni. Gyakran előfordul, hogy egyes emberek egy negatív állapotban ragadnak, de Én mégis folytatom a munkámat. Akár negatív vagy pozitív vagy, Engem nem korlátozol – de tudnod kell, hogy a sok szó, amit mondok, és a rengeteg munka, amit végzek, szorosan kapcsolódik egymáshoz, az emberek állapota szerint. Amikor negatív vagy, az nem akadályozza a Szentlélek munkáját. A fenyítés és a halálpróba idején az emberek mind negatív állapotba kerültek, de ez nem akadályozta munkámat. Amikor negatív voltál, a Szentlélek folytatta azt, amit másokban meg kellett tennie. Lehet, hogy egy hónapra abbahagyod a törekvést, de Én folytatom a munkát – bármit is teszel a jelenben vagy a jövőben, az nem akadályozhatja meg a Szentlélek munkáját. Némely negatív állapot az emberi gyengeségből ered; amikor az emberek úgy gondolják, hogy valóban képtelenek Isten követelményeinek megfelelni vagy azokat megragadni, negatívakká válnak. Például a fenyítés idején Isten szavai arról szóltak, hogy a fenyítés közepette bizonyos mértékig szeretni kell Istent, de az emberek azt hitték magukról, hogy képtelenek erre. Különösen szomorúnak érezték magukat, azon siránkoztak, hogy a testüket a Sátán olyan mélyen megrontotta, és hogy képességük olyan gyenge. Úgy érezték, hogy nagy kár, hogy ebbe a környezetbe születtek. Néhányan pedig úgy érezték, hogy túl későn kezdtek el hinni Istenben, túl későn kezdték megismerni Istent, és hogy méltatlanok arra, hogy tökéletessé váljanak. Mindezek normális emberi állapotok.

Az ember teste a Sátántól való, tele van lázadó lelkületekkel, siralmasan szennyes, és tisztátalan valami. Az emberek túlságosan is áhítoznak a test élvezetére, és túlságosan nagy kifejeződést engednek a testnek; Isten ezért gyűlöli annyira az ember testét. Amikor az emberek levetik a Sátán mocskos, romlott dolgait, akkor elnyerik Isten üdvösségét. De ha még mindig nem vetik le a mocskot és a romlottságot, akkor még mindig a Sátán hatalma alatt élnek. Az emberek ármánykodása, marakodása, csalárdsága és álnoksága mind a Sátántól származik. Isten üdvössége számodra az, hogy megszabadít téged a Sátán ezen dolgaitól. Isten munkája nem lehet rossz; mindez azért történik, hogy megmentse az embereket a sötétségtől. Amikor Istenbe vetett hitedben eljutsz odáig, hogy képes vagy levetni magadról a test romlottságát, és nem kötöz meg többé ez a romlottság, akkor nem üdvözültél-e? Amikor a Sátán hatalma alatt élsz, alkalmatlan vagy rá, hogy Istent kinyilvánítsd, valami tisztátalan vagy, és nem kaphatod meg Isten örökségét. Ha egyszer megtisztultál és tökéletességre jutottál, megszentelt leszel, normális személy leszel, és Istentől megáldott és Istennek tetsző leszel. Az Isten által ma végzett munka az üdvösség, ezenfelül pedig az ítélet, a fenyítés és az átok. Ennek számos aspektusa van. Mindannyian látjátok, hogy Isten szavai ítéletet és büntetést, valamint átkokat tartalmaznak. Én azért beszélek, hogy hatást érjek el, hogy az emberek megismerjék önmagukat, és nem azért, hogy halálba taszítsam az embereket. Szívem értetek dobog. A beszéd az egyik módszer, amellyel dolgozom; a szavak által kifejezem Isten természetét, és lehetővé teszem, hogy megértsd Isten szándékait. A tested meghalhat, de van szellemed és lelked. Ha az embereknek csak testük lenne, akkor nem lenne értelme a hitüknek, és nem lenne értelme mindennek a munkának, amit Én végeztem. Ma hol az egyik, hol a másik módon beszélek; egy ideig rendkívül gyűlölködő vagyok az emberek iránt, majd egy ideig a lehető legszeretetteljesebb; mindezt azért teszem, hogy változást érjek el a beállítottságodban, valamint hogy átformáljam az Isten munkájáról alkotott elképzeléseidet.

Elérkeztek az utolsó napok, a világ országai pedig felbolydultak. Politikai zűrzavar van, mindenütt éhínségek, dögvészek, árvizek és aszályok jelennek meg. Csapások vannak az emberek világában; a Menny is sorscsapásokat bocsátott le. Ezek az utolsó napok jelei. De az emberek számára ez a vidámság és a ragyogás világának tűnik. A világ egyre csillogóbbá és csábítóbbá válik, az emberek szívét teljesen magához vonzza, sokan csapdába esnek, és képtelenek kiszabadulni belőle; nagy tömegeket fognak félrevezetni azok, akik csalással és varázslással foglalkoznak. Ha nem törekszel a fejlődésre, ha nincs benned semmiféle becsvágy, és nem gyökereztél meg az igaz úton, akkor a gonosz áradata el fog sodorni. Kína a legelmaradottabb az összes ország közül; ez az az ország, ahol a nagy vörös sárkány feltekeredve fekszik, itt van a legtöbb bálványimádó és varázslással foglalkozó ember, itt van a legtöbb templom, és ez az a hely, ahol tisztátalan lelkek laknak. Ebből születtél, ez nevelt téged, ennek a hatása itatott át, ez rontott meg és ez gyötört téged, de miután felébredtél, fellázadtál ez ellen, és Isten teljesen megnyert téged. Ez Isten dicsősége, és ezért van nagy jelentősége ennek a munkaszakasznak. Isten olyan nagyszabású munkát végzett, oly sok szót szólt, és Ő végül teljesen meg fog nyerni benneteket – ez Isten irányítási munkájának egy része, és ti vagytok Isten Sátánnal vívott harcának „győzelmi zsákmánya”. Minél jobban megértitek az igazságot, és minél jobb a gyülekezeti életetek, annál inkább térdre kényszerül a nagy vörös sárkány. Ezek mind a szellemi birodalom ügyei – ezek a szellemi birodalom csatái, és amikor Isten győzedelmes, a Sátán megszégyenül és elesik. Isten munkájának ez a szakasza óriási jelentőséggel bír. Isten ilyen nagyszabású munkát végez, és teljesen megmenti ezt az embercsoportot, hogy megmenekülhessetek a Sátán befolyása alól, élhessetek a szent földön, élhessetek Isten világosságában, és a világosság vezessen és irányítson benneteket. Így van értelme az életednek. Amit esztek és viseltek, az különbözik a nem hívőkétől; ti élvezitek Isten szavait, és értelmes életet éltek – és mit élveznek ők? Ők csak az „ősi örökségüket” és „nemzeti szellemiségüket” élvezik. Az emberi mivoltnak a legcsekélyebb nyoma sincs meg bennük! A ti öltözködésetek és megjelenésetek, szavaitok és tetteitek mind különböznek az övéiktől. Ti végül teljesen meg fogtok szabadulni a szennyből, nem lesztek többé a Sátán kísértésének foglyai, és elnyeritek Isten naponkénti gondviselését. Mindig elővigyázatosaknak kell lennetek. Bár tisztátalan helyen éltek, nem szennyezett be benneteket a mocsok, és Isten mellett élhettek, részesülve az Ő csodálatos védelmében. Isten kiválasztott benneteket e sárga földön mindenki közül. Hát nem ti vagytok a legáldottabb nép? Te egy teremtett lény vagy – természetesen imádnod kell Istent, és értelmes életre kell törekedned. Ha nem imádod Istent, hanem a tisztátalan hús-vér testedben élsz, vajon nem csupán egy emberi ruhába öltözött vadállat vagy? Mivel emberi lény vagy, áldozatot kell hoznod Istenért, és el kell viselned minden szenvedést! Örömmel és bizonyossággal kell fogadnod azt a kis szenvedést, amelynek ma ki vagy téve, és értelmes életet kell élned, mint Jób és Péter. Ebben a világban az ember az ördög ruházatát viseli, az ördög ételét eszi, és az ördög keze alatt dolgozik és szolgál, és az olyannyira eltapossa őt, hogy teljesen belepi a szenny. Nem fogta fel az élet értelmét és nem nyerte el az igaz utat – akkor mi értelme van így élni? Ti olyan emberek vagytok, akik a helyes útra törekedtek és igyekeztek fejlődni. Felemelkedtek a nagy vörös sárkány országában, és azok vagytok, akiket Isten igaznak nevez. Hát nem ez a legértelmesebb élet?