A múltban sok eltérés, sőt abszurditás volt az emberek tapasztalati módjában. Egyszerűen nem értették meg az Isten által megkövetelt normákat, ezért sok olyan terület volt, ahol az emberek tapasztalatai félresiklottak. Amit Isten követel az emberektől, az az, hogy normális emberi mivoltot tudjanak megélni. Például az emberek számára rendben van, ha követik a modern konvenciókat az étkezést és öltözködést illetően, ha öltönyt és nyakkendőt viselnek, ha tanulnak egy kicsit a modern művészetről, továbbá szabadidejükben élvezhetik a művészetet, a kultúrát és a szórakozást. Készíthetnek néhány emlékezetes fényképet, olvashatnak és hasznos ismereteket szerezhetnek, és aránylag jó életkörülményeik lehetnek. Ezek mind olyan dolgok, amelyek a normális emberi mivolt megéléséhez illenek, az emberek mégis úgy tekintenek rájuk, mint Isten által gyűlölt dolgokra, és türtőztetik magukat attól, hogy megtegyék őket. Gyakorlatuk csupán néhány előírás betartásából áll, ami olyan élethez vezet, amely borzasztóan unalmas, és teljesen értelmetlen. Valójában Isten soha nem követelte, hogy az emberek így cselekedjenek. Az emberek mind meg akarják fékezni a saját beállítottságaikat, lelkükben szüntelen imádkoznak, hogy közelebb kerüljenek Istenhez, elméjük állandóan azon töpreng, hogy mire vágyik Isten, szemük állandóan ezt vagy azt figyeli, és nagyon félnek attól, hogy megszakad a kapcsolatuk Istennel. Ezek mind olyan következtetések, amelyekre az emberek maguktól jönnek rá; olyan előírások, amelyeket az emberek maguknak állítanak fel. Ha nem ismered a saját természetlényegedet, és nem érted, hogy a saját gyakorlatod milyen szintet érhet el, akkor nem lesz módod arra, hogy pontosan tudd, milyen normákat követel meg Isten az embertől, és nem lesz pontos gyakorlási utad sem. Mivel nem tudod felfogni Istennek az emberrel szemben támasztott pontos követelményeit, elméd állandóan kavarog, Isten vágyait elemezgetve töröd a fejed, és tapogatózva keresed valamilyen módját, hogy a Szentlélek megérintsen és megvilágosítson. Ennek eredményeképpen kialakítasz néhány olyan gyakorlatot, amelyet megfelelőnek tartasz. Egyszerűen fogalmad sincs Istennek az emberrel szemben támasztott pontos követelményeiről; csupán gondtalanul végzed a saját gyakorlataidat, keveset törődve az eredménnyel, és még kevesebbet azzal, hogy vannak-e torzulások a gyakorlatodban. Ily módon a gyakorlatod természetesen pontatlan és elvtelen. Ami különösen hiányzik belőle, az a normális emberi észszerűség és lelkiismeret, valamint Isten jóváhagyása és a Szentlélek megerősítése. Túlságosan könnyűvé válik, hogy a saját utadat követve eltévelyedj. Ez a fajta gyakorlat csupán előírások követése vagy szándékosan több teher vállalása annak érdekében, hogy fékezd és irányítsd magad. Ugyanakkor azt hiszed, hogy a gyakorlatodat tökéletesen elsajátítottad, és nem tudod, hogy a gyakorlatod nagy része felesleges folyamatokból vagy előírások betartásából áll. Sokan vannak, akik évekig így gyakorolnak, és alapvetően semmi változás nincs a beállítottságukban, nincs új megértés, és nincs új belépés. Tudtukon kívül újra elkövetik ugyanazokat a régi hibákat, és teljes mértékben elengedik durva természetüket, olyannyira, hogy sokszor a józan észt és emberi mivoltot nélkülöző dolgokat tesznek, és oly módon viselkednek, hogy az emberek vakarják a fejüket, és teljesen értetlenül állnak előttük. Mondhatjuk-e, hogy az ilyen emberek átalakulást éltek át a beállítottságukban?

Most az Istenbe vetett hit belépett Isten Igéjének Korába. Mindent összevetve, az emberek nem imádkoznak annyit, mint egykor. Isten szavai világosan közölték az igazság minden aspektusát és a gyakorlat minden módját, így az embereknek már nincs szükségük arra, hogy tapogatózva keressenek. A Királyság korában Isten szavai vezetik előre az embereket, és ez egy olyan élet, amelyben minden világossá és érthetővé válik számukra – Isten ugyanis mindent egyértelműen kifejtett, és az embernek többé már nem kell tapogatózva utat keresni az életben. Ami a házasságot, az evilági dolgokat, az életet, az ételt, a ruházatot és a szállást illeti, továbbá a személyközi kapcsolatokat, azt, hogy hogyan lehet oly módon szolgálni, hogy eleget tegyen Isten szándékainak, hogyan kell fellázadni a test ellen, stb. – ezek közül melyeket nem magyarázta el nektek Isten? Kell még tovább imádkoznotok és keresnetek? Igazán nincs rá szükség! Ha még mindig teszed ezeket a dolgokat, akkor egyszerűen feleslegesen cselekszel. Ez tudatlanság és ostobaság, és teljesen szükségtelen! Csak azok fognak szüntelenül vakon imádkozni, akikből túlságosan hiányzik a képesség, és képtelenek megérteni Isten szavait. Az igazság gyakorlásának kulcsa az, hogy rendelkezel-e elszántsággal vagy sem. Vannak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a cselekedeteikben a testi hajlamaikat kövessék, még akkor is, ha tudják, hogy ez nincs összhangban az igazsággal, és ezáltal ez akadályozza saját fejlődésüket az életben. Az ilyen emberek még imádkozás és keresés után is a testnek hódolva akarnak cselekedni. Ezzel vajon nem tudatosan helytelen dolgokat tesznek? Mint azok, akik a test gyönyöreit kívánják, és pénz után sóvárognak, aztán pedig így imádkoznak Istenhez: „Istenem, megengeded-e nekem, hogy a test örömeit kívánjam és a vagyon után sóvárogjak? A Te szándékod az, hogy pénzt keressek?” Vajon ez megfelelő módja az imádkozásnak? Azok az emberek, akik ezt teszik, nagyon jól tudják, hogy Isten nem gyönyörködik ezekben a dolgokban, és ezért le kellene mondaniuk róluk, de a dolgok, amelyeket a szívükben hordoznak, már el vannak döntve, és amikor imádkoznak és keresnek, megpróbálják kikényszeríteni Istentől, hogy engedje meg nekik, hogy így viselkedjenek. Szívükben talán még azt is kérik, hogy Isten mondjon valamit, amivel ezt megerősíti – ezt nevezzük lázadó mivoltnak. Vannak olyanok is, akik a gyülekezeti testvéreket a maguk oldalára állítják, és saját, független királyságot alapítanak. Nagyon jól tudod, hogy ezek a cselekedetek Isten ellen vannak, de mivel már elhatároztad, hogy ilyesmit teszel, továbbra is keresve és imádkozva járulsz Istenhez, nyugodtan és rendületlenül. Milyen szégyentelen és szemtelen vagy! Ami a világi dolgokról való lemondást illeti, erről már rég beszéltünk. Vannak, akik világosan tudják, hogy Isten gyűlöli a világi dolgokat, mégis imádkoznak, mondván: „Istenem! Megértem, hogy nem szeretnéd, hogy a világi dolgokat kövessem, de azért teszem ezt, hogy ne érje szégyen a nevedet; azért teszem, hogy a világiak láthassák bennem a Te dicsőségedet.” Miféle ima ez? Fel tudjátok ismerni? Ez egy olyan ima, amelynek célja, hogy nyomást gyakoroljon Istenre, és cselekvésre kényszerítse Őt. Nem szégyelled magad, hogy így imádkozol? Azok az emberek, akik így imádkoznak, szándékosan szembeszállnak Istennel, és ez a fajta ima teljes mértékben megkérdőjelezhető indítékokból fakad; ez valójában egy sátáni beállítottság feltárulása. Isten szavai kristálytiszták, különösen azok, amelyek az Ő szándékairól és természetéről szólnak, valamint arról, hogy hogyan bánik a különböző emberekkel. Ha nem érted az igazságot, akkor többet kellene olvasnod Isten szavait – ennek sokkal több eredménye van, mint vakon imádkozni és keresni. Sok olyan eset van, amikor a keresést és az imádkozást helyettesíteni kellene azzal, hogy többet olvasod Isten szavait, és beszélgetsz az igazságról. Rendszeres imáidban el kellene gondolkodnod, és meg kellene próbálnod jobban megismerni magadat Isten szavaiból. Ez sokkal hasznosabb az életedben való előrehaladásod szempontjából. Ha most még mindig az égre emelt szemmel keresel, az nem azt mutatja-e, hogy még mindig egy homályos Istenben hiszel? Korábban láttál eredményeket a keresésed és az imádkozásod nyomán, és a Szentlélek valamennyire megmozgatta a lelkedet, mert ez volt a Kegyelem Korának az ideje. Nem láthattad Istent, így nem volt más választásod, mint tapogatni az utat magad előtt, és így keresni. Most Isten eljött az emberek közé, az Ige megjelent testben, és láttad Istent; így a Szentlélek már nem úgy működik, mint korábban. A kor megváltozott, ahogyan a Szentlélek munkamódszere is. Bár az emberek talán már nem imádkoznak annyit, mint régen, de mivel Isten a földön van, az embernek most lehetősége van arra, hogy szeresse Istent. Az emberiség bement az Isten szeretésének időszakába, és normálisan közelebb kerülhet Istenhez önmagában: „Istenem! Te valóban olyan jó vagy, és én szeretni kívánlak Téged!” Csak néhány világos és egyszerű szó ad hangot az emberek szívében az Isten iránti szeretetnek; ez az ima csak azért hangzik el, hogy elmélyüljön az ember és Isten közötti szeretet. Néha talán azt látod magadon, hogy némi lázadó mivoltot mutatsz, és azt mondod: „Istenem! Miért vagyok ilyen romlott?” Erős késztetést érzel arra, hogy néhányszor megüsd magad, és könnyek gyűlnek a szemedbe. Ilyenkor megbánást és szorongást érzel a szívedben, de nincs módod kifejezni ezeket az érzéseket. Ez a Szentlélek jelenlegi munkája, de csak azok érhetik el, akik az életre törekszenek. Érzed, hogy Isten nagy szeretettel van irántad, és különleges érzés tölt el. Bár nincsenek szavaid, hogy világosan imádkozz, mindig úgy érzed, hogy Isten szeretete olyan mély, mint az óceán. Ennek az állapotnak a kifejezésére nincsenek megfelelő szavak, és ez egy olyan állapot, amely a lélekben gyakran felmerül. Ez a fajta imádság és beszélgetés arról, hogy az ember húzódjon közel Istenhez a szívében, normális.

Bár az az idő, amikor az embereknek tapogatózva kellett keresniük, már elmúlt, ez nem jelenti azt, hogy többé nem kell imádkozniuk és keresniük, és azt sem, hogy az embereknek nem kell megvárniuk, hogy Isten szándékai nyilvánvalóvá váljanak a munkavégzés előtt; ezek csupán emberi tévhitek. Isten azért jött el az emberhez, hogy vele éljen, hogy világosság, élet és út legyen a számára: ez tény. Természetesen Isten földre jövetelével bizonyára elhozza az emberiségnek az érettségüknek megfelelő gyakorlati utat és életet, hogy élvezhessék – Ő nem azért jött, hogy lerombolja az ember minden gyakorlatát. Az ember többé nem tapogatózva és keresve él, mert ezeket felváltotta Isten földre jövetele, hogy munkálkodjon és szólja az Ő szavát. Azért jött, hogy megszabadítsa az embert attól a homályos, sötét élettől, amelyet eddig folytatott, és képessé tegye őt arra, hogy egy világossággal teljes életet élhessen. A jelenlegi munka az, hogy világosan rámutasson dolgokra, világosan beszéljen, közvetlenül tájékoztasson, és egyértelműen előírja a dolgokat, hogy az emberek ezeket a dolgokat gyakorlatba ültethessék, ahogyan Jahve Isten vezette Izráel népét, elmondva nekik, hogyan áldozzanak és hogyan építsék a templomot. Ezért nem kell többé egy olyan tapogatózó és kutakodó életet élnetek, mint amilyet az Úr Jézus távozása után éltetek. Vajon a jövőben is tapogatóznotok kell az evangélium hirdetésének munkájában? Talán tapogatóznotok kellene, hogy próbáljátok megtalálni a helyes életmódot? Hát muszáj puhatolóznotok, hogy felismerjétek, hogyan kell végeznetek a saját kötelességeiteket? Szükséges, hogy a földre boruljatok, keresve, hogy megtudjátok, hogyan tegyetek tanúságot? Szükséges böjtölnötök és imádkoznotok, hogy megtudjátok, hogyan kell öltöznötök vagy élnetek? Szükséges, hogy őszintén és folyamatosan imádkozzatok a mennyei Istenhez, hogy megtudjátok, hogyan kell elfogadnotok, hogy Isten meghódított benneteket? Szükséges, hogy éjjel-nappal szüntelenül imádkozzatok, hogy tudjátok, hogyan kell alávetni magatokat Istennek? Sokan vannak köztetek, akik azt mondják, hogy képtelenek gyakorolni, mert nincs megértésük. Az emberek egyszerűen nem figyelnek Isten munkájára a jelenben! Sok szót már régen elmondtam, de ti a legkevésbé sem figyeltetek arra, hogy olvassátok, így nem csoda, hogy nem tudjátok, hogyan kell gyakorolni. Természetesen a mai korban a Szentlélek még mindig megérinti az embereket, hogy örömöt érezhessenek, és együtt él az emberrel. Ez a forrása azoknak^[a] a különleges, kellemes érzéseknek, amelyek gyakran előfordulnak az életedben. Néha-néha eljön egy olyan nap, amikor úgy érzed, hogy Isten olyan szeretetre méltó, és nem tudsz mást tenni, mint imádkozni Hozzá: „Istenem! A Te szereteted olyan gyönyörű, és a Te képmásod olyan nagyszerű. Azt kívánom, hogy még mélyebben szeresselek. Szeretném odaszánni teljes lényemet, feláldozni egész életemet. Mindent Neked szentelek, amennyiben az Érted van, amennyiben ezzel szeretni tudlak Téged...” Ez az öröm érzése, amelyet a Szentlélek ad neked. Ez nem megvilágosodás, és nem is megvilágítás; ez a meghatódottság élménye. Ehhez hasonló élmények időnként megtörténnek: Néha, amikor munkába menet imádkozol és közel kerülsz Istenhez, és olyannyira meghatódsz, hogy könnyek nedvesítik meg az arcodat, teljesen elveszíted az önuralmadat, és alig várod, hogy találj egy megfelelő helyet, ahol a szívedben égő buzgalmat ki tudod fejezni... Lesznek olyan alkalmak, amikor valamilyen nyilvános helyen vagy, és úgy fogod érezni, hogy annyira élvezed Isten szeretetét, hogy a sorsod minden, csak nem hétköznapi, sőt, hogy az életednek több értelme van, mint bárki másénak. Mélységesen tudni fogod, hogy Isten felmagasztalt téged, és hogy ez Isten nagy szeretete irántad. Szíved legmélyebb zugaiban érezni fogod, hogy Istenben van egyfajta szeretet, amely az ember számára kifejezhetetlen és kifürkészhetetlen, mintha ismernéd, de nem tudod leírni, mindig elgondolkodtatónak találod, de képtelen leszel teljesen kifejezni. Ilyenkor még azt is elfelejted, hogy hol vagy, és felkiáltasz: „Istenem! Te annyira kifürkészhetetlen és annyira szeretetre méltó vagy!” Ez az embereket zavarba ejti, de az ilyen dolgok elég gyakran előfordulnak. Ti már annyiszor tapasztaltatok ilyesmit. Ez az az élet, amelyet a Szentlélek adott ma neked, és az élet, amelyet most élned kell. Ez nem azért van, hogy véget vessen az életednek, hanem inkább azért, hogy megváltoztassa azt, ahogyan éled az életedet. Ez egy olyan érzés, amelyet nem lehet leírni vagy kifejezni. Ugyanakkor ez az ember igazi érzése, sőt, még inkább a Szentlélek munkája. Lehet, hogy a szívedben megérted, de egyáltalán senkinek nem tudod világosan kifejezni. Ez nem azért van, mert lassú a beszéded, vagy mert dadogsz, hanem azért, mert ez egy olyan érzés, amelyet nem lehet szavakkal leírni. Ma élvezheted ezeket a dolgokat, és ez az az élet, amit élned kell. Természetesen az életed más aspektusai nem üresek; csupán arról van szó, hogy a meghatottságnak ez a megtapasztalása egyfajta öröm lesz az életedben, amely arra késztet, hogy állandóan élvezni akard a Szentlélektől származó efféle tapasztalatokat. Ám tudnod kell, hogy az ilyen módon való meghatottság nem azért történik, hogy túllépj a hús-vér testen, és a harmadik égbe menj, vagy beutazd az egész világot. Sokkal inkább azért, hogy megérezd és megízleld Isten szeretetét, amelyet ma élvezel, megtapasztald Isten mai munkájának jelentőségét, és újra megismerkedj Isten gondoskodásával és megtartásával. Mindezek a dolgok azért vannak, hogy jobban megismerd azt a munkát, amelyet Isten ma végez – ez Isten célja ezzel a munkával.

A keresés és a tapogatózás az Isten megtestesülése előtti életmód volt. Abban az időben az emberek nem láthatták Istent, így nem volt más választásuk, mint keresni és tapogatózni. Ma viszont már láttad Istent, és Ő közvetlenül megmondja neked, hogyan kell gyakorolnod; ezért nincs többé szükséged tapogatózásra vagy keresésre. Az út, amelyen Ő vezeti az embert, az igazság útja, és amit Ő mond az embernek, és amit az ember kap, az az élet és az igazság. Tied az út és az életigazság, úgyhogy mi szükség van arra, hogy mindenütt keress? A Szentlélek nem fog egyszerre két munkaszakaszt végezni. Ha amikor befejeztem igém elmondását, az emberek nem eszik és isszák gondosan Isten szavait, és nem törekednek megfelelően az igazságra, és folyamatosan úgy imádkoznak és keresnek, mint a Kegyelem Korában, ahogy egy vak ember tapogatózva halad előre, ez nem azt jelentené-e, hogy munkámnak ez a szakasza – a szavak munkája – hiába történik? Bár már befejeztem igém elmondását, az emberek még mindig nem értik meg teljesen, és ez azért van, mert szegényes a képességük. Ezt a problémát a gyülekezeti élet megélésével és az egymással vállalt közösséggel lehet megoldani. Korábban, a Kegyelem Korában, bár Isten megtestesült, nem a szavak munkáját végezte, ezért a Szentlélek akkoriban úgy munkálkodott, hogy fenntartsa a munkát. Abban az időben elsősorban a Szentlélek végezte a munkát, de most Maga a megtestesült Isten végzi azt, miután átvette a Szentlélek munkájának helyét. Korábban, amíg az emberek gyakran imádkoztak, békét és örömöt tapasztaltak; volt dorgálás és fegyelmezés is. Ez mind a Szentlélek munkája volt. Most ezek az állapotok csak ritkán fordulnak elő. A Szentlélek csak egyfajta munkát végezhet egy-egy korban. Ha egyszerre kétféle munkát végezne, az egyiket a test, a másikat a Szentlélek végezné az emberekben, és ha nem számítana, amit a test mond, csak az, amit a Lélek tesz, akkor Krisztusnak nem lenne említésre méltó igazsága, útja vagy élete. Ez önellentmondás lenne. Vajon a Szentlélek tudna így működni? Isten mindenható és tökéletesen bölcs, szent és igazságos, és Ő abszolút nem hibázik.

Az emberek múltbeli tapasztalataiban túl sok torzulás volt. Voltak olyan dolgok, melyekkel a normális emberi mivoltú személyeknek kellett volna rendelkezniük, vagy amelyeket nekik kellett volna megtenniük, vagy voltak olyan hibák, melyeket nehéz volt elkerülni az emberi életben, és amikor ezeket a dolgokat rosszul kezelték, az emberek Istenre hárították a felelősséget értük. Volt egy nőtestvér, akinek vendégei voltak az otthonában. A párolt zsemléi nem voltak jól megpárolva, ezért azt gondolta: „Ez valószínűleg Isten fegyelmezése. Isten megint megmetszi a hiú szívemet; a hiúságom tényleg túl erős.” Valójában, ami az ember normális gondolkodásmódját illeti, amikor vendégek jönnek, az ember izgatott lesz és rohan, mindent szétszórtan csinál, vagy leégeti a rizst, vagy elsózza az ételeket. Ez abból adódik, hogy az emberek túlságosan izgatottak, de végül „Isten fegyelmezésének” tulajdonítják. Valójában ezek mind csak az emberi életben elkövetett hibák. Nem találkoznál-e te is gyakran ilyesmivel, ha nem hinnél Istenben? A felmerülő problémák gyakran az emberek által elkövetett hibák következményei – csakhogy az ilyen hibák nem a Szentlélek művei. Az ilyen hibáknak semmi köze Istenhez. Például amikor evés közben a nyelvedbe harapsz – lehet-e az Isten fegyelmezése? Isten fegyelmezésének vannak elvei: Ő általában akkor fegyelmez meg téged, amikor tudatosan rosszat teszel és akkor, amikor az, amit teszel, Isten nevét, Isten bizonyságtételét vagy Isten munkáját érinti. Az emberek most már eléggé megértik az igazságot ahhoz, hogy belső tudatossággal rendelkezzenek azokról a dolgokról, amelyeket tesznek. Például: Nem éreznél-e semmit, ha elsikkasztanád a gyülekezet pénzét, vagy ha meggondolatlanul költenéd el? Éreznél valamit, amikor ezt tennéd. Nem lehetséges csak akkor érezni valamit, amikor a cselekedet már megtörtént. A szívedben tisztán látod azokat a dolgokat, amelyeket a lelkiismereted ellen teszel. Mivel az embereknek megvan, hogy mit szeretnek és mit kedvelnek, egyszerűen kényeztetik magukat, még akkor is, ha világosan tudják, hogyan kell az igazságot gyakorlatba ültetni. Így, miután elkövetnek valamit, nem éreznek nyilvánvaló szemrehányást, és nincs részük semmilyen nyilvánvaló fegyelmezésben. Ők tudatosan tettek rosszat, ezért Isten nem fegyelmezi őket; amint eljön az igazságos ítélet ideje, Isten büntetése mindenkire a tetteinek megfelelően fog lesújtani. Jelenleg vannak olyanok az egyházban, akik pénzt sikkasztanak, vannak, akik nem tartanak világos határokat férfiak és nők között, és vannak, akik titokban elítélik Isten munkáját, szembeszegülnek azzal, és megpróbálják lerombolni azt. Miért van még minden rendben velük? Amikor ilyen dolgokat tesznek, tudatossággal rendelkeznek és szívükben szemrehányást éreznek, s emiatt néha fenyítést és finomítást szenvednek el, ám egyszerűen túl szégyentelenek! Pontosan úgy, mint amikor az emberek promiszkuitásba keverednek – tudatában vannak annak, hogy épp mit tesznek, de a vágyaik túl erősek, és nem tudnak uralkodni magukon. Még ha a Szentlélek fegyelmezi is őket, hiábavaló lesz, ezért a Szentlélek nem fog fegyelmezést alkalmazni. Ha a Szentlélek akkor nem fegyelmezi őket, ha nem éreznek önvádat, és semmi sem történik a testükkel, akkor milyen önvád lehet utána? A tett megtörtént – milyen fegyelmezés lehet? Ez csak azt bizonyítja, hogy túlságosan szégyentelenek, hogy nélkülözik az emberi mivoltot, és hogy megérdemlik az átkot és a büntetést! A Szentlélek nem dolgozik feleslegesen. Ha jól ismered az igazságot, de nem ülteted gyakorlatba, ha bármire képes vagy, akkor nincs más választásod, csak várni azt a napot, amikor a gonosszal együtt büntetést kapsz. Ez a legjobb kimenetel a számodra! Most már többször prédikáltam a lelkiismeretről, ami a minimális kritérium. Ha az embereknek hiányzik a lelkiismeretük, akkor elvesztették a Szentlélek fegyelmezését; azt tehetnek, amit akarnak, és Isten nem törődik velük. Azok, akiknek valóban van lelkiismeretük és józan eszük, tudatában lesznek annak, ha valami rosszat tesznek. Amint egy kis vádat éreznek a lelkiismeretükben, nyugtalankodni fognak; belső harcot fognak vívni, és végül fellázadnak a test ellen. Nem jutnak el arra a pontra, hogy olyasmit tegyenek, ami nagyon súlyosan szembemegy Istennel. Függetlenül attól, hogy a Szentlélek fegyelmezi és fenyíti-e őket, az emberek mindannyian éreznek valamit, amikor valami rosszat tesznek. Ezért az emberek ma már mindenféle igazságot megértenek, és ha nem gyakorolják azokat, akkor az emberi probléma. Én egyáltalán nem reagálok az ilyen emberekre, és nem is fűzök hozzájuk semmi reményt. Azt tehetsz, amit csak szeretnél!

Amikor egyes emberek összegyűlnek, félreteszik Isten igéjét, és mindig arról beszélnek, hogy milyen ez vagy az a személy. Persze jó, ha az embernek van némi tisztánlátása, hogy bárhová is megy, ne lehessen könnyen félrevezetni, sem könnyen becsapni vagy bolonddá tenni – ez is egy olyan szempont, amivel az embereknek rendelkezniük kell. Ám nem szabad kizárólag erre a szempontra összpontosítanod. Ez a dolgok negatív oldalára vonatkozik, és nem tarthatod mindig a szemedet másokon. Most túl kevéssé ismered, hogy hogyan működik a Szentlélek, az Istenbe vetett hited túl felszínes, és túl kevés pozitív dologgal rendelkezel. Akiben hiszel, az Isten, és akit meg kell ismerned, az Isten, nem pedig a Sátán. Ha csak azt ismered fel, hogyan működik a Sátán, és mi módon működnek a gonosz szellemek, de semmiféle ismereted nincs Istenről, ennek mi értelme lenne? Nem Isten az, akiben most hiszel? Miért nem tartalmazza a tudásod ezeket a pozitív dolgokat? Egyszerűen nem figyelsz a belépés pozitív aspektusára, sem nem érted azt, akkor mi a csodát akarsz nyerni a hiteddel? Nem tudod, hogyan kellene törekedned? Sokat tudsz a negatív példákról, de a belépés pozitív aspektusa valahogy kiesik, így hogyan fejlődhetne valaha is az érettséged? Milyen fejlődési kilátásai lesznek egy olyan embernek, mint te, aki nem beszél másról, csak a Sátánnal való küzdelemről? Nem lenne-e túlságosan elavult a belépésed? Mit tudnál ezzel nyerni a jelenlegi munkából? Most az a legfontosabb, hogy megértsd, mit akar Isten most tenni, hogyan kell az embernek együttműködnie, hogyan kell szeretnie Istent, hogyan kell megértenie a Szentlélek munkáját, hogyan kell belépnie mindazokba az igékbe, amelyeket Isten ma mond, hogyan kell azokat ennie és innia, megtapasztalnia és megértenie, hogyan kell eleget tennie Isten szándékainak, hogyan legyen teljesen meghódítva Isten által, és hogyan kell alávetnie magát Istennek... Ezek azok a dolgok, amelyekre összpontosítanod kell, és amelyekbe most be kell lépned. Érted-e? Mi haszna van kizárólag mások felismerésére összpontosítani? Itt-ott felismerheted a Sátánt, vagy a gonosz szellemeket – teljes mértékben ismerheted a gonosz szellemeket, de ha semmit sem tudsz mondani Isten munkájáról, akkor az ilyen felismerés helyettesítheti-e Isten megértését? Korábban már beszéltem a gonosz szellemek munkájának megnyilvánulásairól, de nem valami terjedelmesen. Természetesen az embereknek rendelkezniük kell némi tisztánlátással, és ez egy olyan aspektus, amellyel azoknak, akik Istent szolgálják, rendelkezniük kell, hogy elkerüljék, hogy ostoba dolgokat tegyenek, és akadályozzák Isten munkáját. A legfontosabb dolog azonban továbbra is az, hogy ismerjük Isten munkáját és megértsük Isten szándékait. Milyen ismereteid vannak Isten munkájának erről a szakaszáról? Tudsz beszélni arról, hogy mi az, amit Isten tesz, mik Isten szándékai, melyek a saját hiányosságaid, és milyen dolgokkal kellene felvértezned magad? Meg tudod mondani, hogy mi a legújabb belépésed? Képesnek kell lenned megértésre jutni az új belépésben, és learatni annak gyümölcsét. Ne színlelj zavart; az új belépésben nagyobb erőfeszítéseket kell tenned, hogy elmélyítsd a saját tapasztalataidat és tudásodat, és még inkább meg kell értened az aktuális legújabb belépéseket és a tapasztalás leghelyesebb módját. Mi több, az új munkán és új belépéseken keresztül rendelkezned kell megkülönböztető képességgel a korábbi elavult és eltorzult gyakorlataiddal kapcsolatban, és törekedned kell arra, hogy hogyan vesd le azokat, azért, hogy új tapasztalatokba léphess. Ezek olyan dolgok, amelyeket most sürgősen meg kell értened, és amelyekbe be kell lépned. Meg kell értened a régi és az új belépések közötti különbségeket és kapcsolatot. Ha nem érted ezeket a dolgokat, akkor nem lesz módod a fejlődésre, mivel nem fogsz tudni lépést tartani a Szentlélek munkájával. Képesnek kell lenned vállalni Isten igéjének normális evését és ivását, illetve a normális közösséget, és ezeket arra használni, hogy megváltoztasd korábbi elavult gyakorlataidat és régi, hagyományos elképzeléseidet, hogy új gyakorlatba léphess, és beléphess Isten új munkájába. Ezeket a dolgokat kellene megvalósítanod. Most nem csupán azt kérem, hogy pontosan találd ki, hogyan méred fel magadat; nem ez a cél. Inkább azt kérem, hogy vedd komolyan az igazság gyakorlását és az életbe való belépés megértését. Az a képességed, hogy ismered magad, nem tükrözi a valódi érettségedet. Ha képes vagy megtapasztalni Isten munkáját, ha van tapasztalati megértésed az Isten szavaiban található igazságokról, és képes vagy tisztán látni a korábbi elképzeléseidet és tévedéseidet, akkor ez a te igazi érettséged, és ez az, amit mindannyiótoknak el kell érnetek.

Sok olyan helyzet van, amelyben egyszerűen nem tudjátok, hogyan kell gyakorolni, és még kevésbé tudjátok, hogyan munkálkodik a Szentlélek. Néha olyasmit teszel, ami egyértelműen nem alávetett a Szentléleknek. Isten szavainak evésén és ivásán keresztül már felfogtad a szóban forgó alapelvet, ezért szemrehányást érzel és nincs békességed belül; természetesen ez olyan érzés, amelyet csak bizonyos igazság ismeretének előfeltétele mellett fogsz érezni. Ha az emberek nem működnek együtt, vagy nem gyakorolnak Isten mai szavával összhangban, akkor akadályozzák a Szentlélek munkáját, és biztosan nem lesz békességük belül. Tegyük fel, hogy megérted egy bizonyos szempont alapelvét, de nem aszerint gyakorolsz, ezért belül önvádat fogsz érezni. Ha nem érted az alapelvet, és egyáltalán nem ismered az igazságnak ezt az aspektusát, akkor nem feltétlenül fogsz önvádat érezni ebben a kérdésben. A Szentlélek szemrehányása mindig összefügg a kontextussal. Azt gondolod, hogy mivel nem imádkoztál és nem működtél együtt a Szentlélek munkájával, késleltetted a munkát. Valójában ezt nem lehet késleltetni. A Szentlélek valaki mást fog megindítani; a Szentlélek munkáját senki sem korlátozza. Úgy érzed, hogy cserben hagytad Istent, és ezt az érzést a lelkiismeretedben kell érezned. Az, hogy el tudod-e nyerni az igazságot vagy sem, a te dolgod, és nincs köze Istenhez. Néha a saját lelkiismereted az, ami vádolva érzi magát, de ez nem a Szentlélek megvilágosítása vagy megvilágítása, és nem is a Szentlélek szemrehányása. Ehelyett ez egy érzés az emberi lelkiismeretben. Ha olyan ügyekben, amelyek Isten nevét, Isten bizonyságtételét vagy Isten munkáját érintik, vakmerően gaztetteket követsz el, akkor Isten nem lesz elnéző irántad. Ám van egy határ – Isten hétköznapi, apró ügyekben nem fog veled foglalkozni. Nem fog tudomást venni rólad. Ha megszeged az alapelveket, akadályozod és megzavarod Isten munkáját, akkor Ő rád zúdítja haragját, és semmiképpen sem fog megkímélni. Az emberi élet során bizonyos hibák, amelyeket elkövetsz, elkerülhetetlenek. Például nem párolod a zsemlét a megfelelő módon, és azt mondod, hogy Isten fegyelmez téged – ezt mondani teljesen észszerűtlen. Mielőtt hinni kezdtél Istenben, nem történt gyakran ilyesmi? Úgy érzed, hogy ez a Szentlélek fegyelmezésének tűnik, de valójában ez nem így van (néhány kivételes körülményt leszámítva), mert ez a munka nem teljesen a Szentlélektől származik, hanem inkább emberi érzésekből. A hívő emberek számára azonban normális, hogy ilyen módon gondolkodnak. Nem gondolkodhattál volna így, amikor nem hittél Istenben. Amint elkezdtél hinni Istenben, elkezdted a gondolataidat e dolgok felé irányítani, és így természetes módon kezdtél ilyen irányban gondolkodni. Ez a normális emberek gondolkodásából fakad és az emberi elme munkálkodásaihoz tartozik. Ám hadd mondjam el neked, hogy az ilyen gondolkodás nem tartozik a Szentlélek munkájának körébe. Ez egy példa arra, hogy a Szentlélek normális reakciót ad az embereknek a gondolataikon keresztül; de meg kell értened, hogy ez a reakció nem a Szentlélek munkája. Az ilyenfajta „tudás” nem bizonyítja, hogy a Szentlélek munkája van benned. A tudásod nem a Szentlélek megvilágosításából ered, és még kevésbé a Szentlélek munkája. Ez csupán a normális emberi gondolkodás terméke, és egyáltalán nincs köze a Szentlélek megvilágosításához vagy megvilágításához – ez két teljesen különböző dolog. Az ilyen normális emberi gondolkodást nem teljesen a Szentlélek munkája idézi elő. Amikor a Szentlélek az emberek megvilágosításán munkálkodik, általában ismeretet ad nekik Isten munkájáról, valamint valódi belépésükről és valódi állapotukról. Azt is lehetővé teszi számukra, hogy megértsék Isten mai sürgető szándékait és elvárásait az emberrel szemben, hogy elhatározzák, hogy mindent feláldoznak Isten kedvéért, szeretik Istent még akkor is, ha üldözéssel és nyomorússággal találkoznak, és szilárdan megállnak az Isten melletti bizonyságtételükben még akkor is, ha ez a vérük kiontásával vagy életük feláldozásával jár, és mindezt megbánás nélkül teszik. Ha ilyen elszántsággal rendelkezel, az azt jelenti, hogy a Szentlélek ösztönzései és munkája van benned – de tudd, hogy nem minden pillanatban rendelkezel ilyen ösztönzésekkel. Néha az összejöveteleken, amikor imádkozol, eszed és iszod Isten szavait, rendkívül meghatottnak és ihletettnek érezheted magad. Olyan új és friss érzés, amikor mások az Isten szavaival kapcsolatos tapasztalati megértésükről beszélgetnek, és a szíved tökéletesen tiszta és ragyogó. Ez mind a Szentlélek munkája. Ha vezető vagy, és a Szentlélek kivételes megvilágosodást és megvilágosítást ad neked, amikor elmész a gyülekezetbe dolgozni, betekintést ad a gyülekezetben meglévő problémákba, lehetővé teszi számodra, hogy tudd, hogyan beszélgess az igazságról, hogy megoldd a problémákat, hihetetlenül őszintévé, felelősségteljessé és komollyá tesz a munkádban, mindez a Szentlélek munkája.

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szövegben ez áll: „Ez néhány...”