Sokan azt hiszik, hogy a Biblia megértése és értelmezésének képessége egyenlő az igaz út megtalálásával – de vajon tényleg ilyen egyszerű a dolog? Senki sem ismeri a Biblia valóságát: hogy az nem más, mint Isten munkájának történelmi feljegyzése, és Isten munkájának előző két szakaszáról szóló testamentum, és hogy a Biblia nem nyújt neked megértést Isten munkájának céljairól. Mindenki, aki olvasta a Bibliát, tudja, hogy a Biblia Isten munkájának két szakaszát dokumentálja a Törvény korában és a Kegyelem korában. Az Ószövetség Izráel és Jahve munkájának történetét beszéli el a teremtéstől a Törvény Korának végéig. Az Újszövetség feljegyzi Jézus földi munkáját, ami a négy evangéliumban található, valamint Pál munkáját – vajon ezek nem történelmi feljegyzések? A múlt dolgainak felemlegetése ma történelemmé teszi őket, és nem számít, hogy mennyire igazak vagy valóságosak, attól még történelem marad – a történelem pedig nem foglalkozhat a jelennel, mert Isten nem tekint vissza a történelemre! Ha tehát csak a Bibliát érted, és semmit sem értesz abból a munkából, amit Isten ma akar tenni, és ha hiszel Istenben, de nem keresed a Szentlélek munkáját, akkor te nem érted, mit jelent Istent keresni. Ha azért olvasod a Bibliát, hogy Izráel történetét tanulmányozd, hogy Isten teremtésének történetét, az ég és a föld teremtésének történelmét kutasd, akkor nem hiszel Istenben. De ma, mivel hiszel Istenben, és az életre törekszel, mivel Isten megismerésére törekszel, és nem holt szavakat és doktrínákat vagy a történelem megértését keresed, Isten mai akaratát kell kutatnod, és a Szentlélek munkájának irányát kell keresned. Ha archeológus lennél, olvashatnád a Bibliát – de te nem vagy az, te azok közé tartozol, akik hisznek Istenben, és a legjobban teszed, ha Isten mai akaratát keresed. A Bibliát olvasva legfeljebb egy kissé megérted Izráel történelmét, megismered Ábrahám, Dávid és Mózes életét, megtudod, hogyan félték Jahvét, hogyan égette meg Jahve azokat, akik Ellene szegültek, és hogyan szólt az akkori emberekhez. Csupán Isten múltbeli munkájáról fogsz értesülni. A Biblia feljegyzései arról szólnak, hogy Izráel korai népe hogyan félte Istent, és hogyan élt Jahve vezetése alatt. Mivel az izráeliták Isten választott népe voltak, az Ószövetségben láthatod Izráel egész népének Jahve iránti hűségét, azt, hogy hogyan gondoskodott róluk és áldotta meg mindazokat, akik engedelmeskedtek Jahvénak; megtudhatod, hogy amikor Isten Izráelben munkálkodott, tele volt irgalommal és szeretettel, ahogyan emésztő lánggal is, és hogy az összes izráelita, az egyszerűtől a tekintélyesig, félte Jahvét, és így az egész országot megáldotta Isten. Ilyen Izráel történelme, melyet az Ószövetség feljegyzett.

A Biblia Isten Izráelben végzett munkájának történelmi feljegyzése, és dokumentálja az ősi próféták számos jövendölését, valamint Jahve néhány kijelentését az akkori munkája során. Ebből adódóan az emberek mindannyian szentnek tekintik ezt a könyvet (hiszen Isten szent és nagy). Természetesen mindez Jahvét félő szívükből és Istent imádó szívükből fakad. Az emberek csak azért emlegetik így ezt a könyvet, mert Isten teremtményei ennyire félik és imádják Teremtőjüket, sőt vannak olyanok is, akik ezt a könyvet mennyei könyvnek nevezik. Valójában csupán egy emberi feljegyzés. Nem Jahve nevezte el személyesen, sem nem Jahve irányította személyesen a létrehozását. Más szóval, e könyv szerzője nem Isten, hanem az emberek. A Szent Biblia csupán az emberek által adott tiszteletteljes cím. Erről a címről nem Jahve és Jézus döntött, miután megbeszélést folytattak egymás között; ez nem több, mint egy emberi ötlet. Ezt a könyvet ugyanis nem Jahve írta, még kevésbé Jézus. Ehelyett számos ősi próféta, apostol és látnok beszámolója, amelyeket a későbbi nemzedékek egy olyan ősi írásokból álló könyvvé állítottak össze, amely az emberek számára különösen szentnek tűnik, egy olyan könyv, melyről úgy vélik, hogy sok kifürkészhetetlen és mélységes titkot tartalmaz, melyek arra várnak, hogy a jövő nemzedékek megfejtsék őket. Így az emberek még inkább hajlamosak elhinni, hogy ez a könyv egy mennyei könyv. A négy evangéliummal és a Jelenések könyvével kiegészülve, az emberek hozzáállása különösen más, mint egyéb könyv esetében, és így senki sem meri boncolgatni ezt a „mennyei könyvet”, mert túlságosan „szent”.

Amint a Bibliát olvassák, miért képesek az emberek rögtön megtalálni benne a helyes utat a gyakorláshoz? Miért képesek sok mindent elsajátítani, ami érthetetlen volt számukra? Ma így elemezgetem a Bibliát, és ez nem azt jelenti, hogy gyűlölöm, vagy hogy tagadom a hivatkozási értékét. Azért magyarázom és tisztázom neked a Biblia belső értékét és eredetét, hogy ne maradj a sötétségben. Az embereknek ugyanis nagyon sokféle nézete van a Bibliáról, és ezek többsége téves; a Biblia ily módon való olvasása nemcsak abban akadályozza meg őket, hogy elsajátítsák azt, amit kellene, hanem – ami még fontosabb – akadályozza azt a munkát, amit Én végezni szándékozom. Ez óriási mértékben félbeszakítja a jövő munkáját, és csak hátrányokkal jár, nem pedig előnyökkel. Ezért, amit tanítok neked, az egyszerűen a Biblia lényege és belső története. Nem azt kérem, hogy ne olvasd a Bibliát, vagy hogy azt hirdesd, hogy a Biblia értéktelen, csak azt, hogy helyes ismerettel és szemlélettel rendelkezz a Bibliáról. Ne légy túlságosan egyoldalú! Bár a Biblia egy történelemkönyv, amelyet emberek írtak, sok olyan alapelvet is dokumentál, amelyekkel az ősi szentek és próféták szolgálták Istent, valamint a közelmúlt apostolainak tapasztalatait Isten szolgálatában – mindezeket valóban látták és tudták ezek az emberek, és referenciaként szolgálhatnak a jelen kor emberei számára az igaz út követésében. Így a Biblia olvasása során az emberek számos olyan életutat is elsajátíthatnak, amelyek más könyvekben nem találhatók meg. Ezek az utak a Szentlélek munkájának életútjai, amelyeket a próféták és apostolok tapasztaltak meg a múlt korokban, továbbá sok szava értékes, és megadhatja azt, amire az embereknek szükségük van. Ezért az emberek mind szeretik olvasni a Bibliát. Mivel a Bibliában oly sok minden van elrejtve, az emberek véleménye a Bibliával kapcsolatban más, mint a jelentős szellemi alkotók írásaival kapcsolatban. A Biblia olyan emberek tapasztalatainak és tudásának feljegyzése és gyűjteménye, akik Jahvét és Jézust szolgálták a régi és az új korban, és így a későbbi generációk sok megvilágosodást, megvilágosítást és gyakorlási utat nyerhettek belőle. A Biblia azért magasabb rendű, mint bármelyik nagy szellemi alkotó írása, mert az ő minden írásuk a Bibliából merít, tapasztalataik mind a Bibliából származnak, és mindannyian a Bibliát magyarázzák. És így, bár az emberek bármelyik nagy szellemi alkotó könyvéből meríthetnek táplálékot, mégis a Bibliát imádják, mert az olyan nagynak és mélynek tűnik számukra! Bár a Biblia egyesíti az élet szavainak néhány könyvét, mint például a páli levelek és a péteri levelek, és bár az emberek ezekből a könyvekből táplálékot és segítséget kaphatnak, ezek a könyvek mégis elavultak, még mindig a régi korszakhoz tartoznak, és bármilyen jók is, csak egy időszakra alkalmasak, és nem örökkévalók. Isten munkája ugyanis mindig fejlődik, és nem állhat meg egyszerűen Pál és Péter idejénél, vagy nem maradhat mindig a Kegyelem Korában, amelyben Jézust keresztre feszítették. Tehát ezek a könyvek csak a Kegyelem Korára alkalmasak, nem pedig az utolsó napok Királyságának Korára. Csak a Kegyelem Korának hívőit tudják ellátni, a Királyság Korának szentjeit nem, és bármilyen jók legyenek, akkor is elavultak. Ugyanez a helyzet Jahve teremtési munkájával vagy Izráelben végzett munkájával: bármilyen nagyszerű volt is ez a munka, mégis elavulttá válik, és eljön az idő, amikor elmúlik. Isten munkája is ugyanez: nagyszerű, de eljön az idő, amikor véget ér; nem maradhat meg mindig a teremtés munkája közepette, sem a keresztre feszítés munkája körében. Bármilyen meggyőző is volt a keresztre feszítés munkája, bármilyen hatékony is volt a Sátán legyőzésében, a munka végül is munka marad, és a korok végül is korok maradnak; a munka nem maradhat mindig ugyanazon az alapon, és az idők sem lehetnek változatlanok, mert volt a teremtés, és kell lenniük utolsó napoknak. Ez elkerülhetetlen! Így ma az élet szavai az Újszövetségben – az apostolok levelei és a négy evangélium – történelmi könyvekké váltak, régi évkönyvekké váltak, a régi évkönyvek pedig hogyan tudnák az embereket az új korba vinni? Bármennyire is képesek ezek az évkönyvek életet adni az embereknek, bármennyire is képesek a kereszthez vezetni az embereket, nem elavultak-e? Nem vesztették-e el az értéküket? Ezért azt mondom, hogy nem szabad vakon hinned ezekben az évkönyvekben. Túl régiek, nem tudnak bevezetni az új munkába, és csak megterhelnek téged. Nemcsak, hogy nem tudnak téged bevinni az új munkába és az új belépésbe, hanem régi vallásos gyülekezetekbe visznek – és ha ez lenne a helyzet, nem lépnél-e vissza az Istenbe vetett hitedben?

Amit a Biblia dokumentál, az Isten munkája Izráelben, beleértve néhányat abból, amit Izráel a választott nép tett. Annak ellenére, hogy volt némi válogatás, hogy mely részek kerüljenek bele vagy maradjanak ki, annak ellenére, hogy a Szentlélek nem hagyta jóvá, Ő mégsem tett szemrehányást. A Biblia pusztán Izráel története, amely egyben Isten munkájának története is. A benne feljegyzett emberek, témák és dolgok mind valóságosak voltak, és nem volt bennük semmi szimbolikus jelentés – kivéve persze Ézsaiás, Dániel és más próféták próféciáit, vagy János látomásainak könyvét. Izráel korai népe tájékozott és művelt volt, és ókori tudásuk és kultúrájuk meglehetősen fejlett volt, ezért amit írtak, az magasabb szintű volt, mint amit a mai emberek írnak. Ennek következtében az, hogy meg tudták írni ezeket a könyveket, nem lehet meglepő, hiszen Jahve oly sokat munkálkodott közöttük, és oly sok mindent láttak. Dávid a saját szemével látta Jahve tetteit, személyesen tapasztalta meg azokat, és sok jelet és csodát látott, ezért írta meg mindazokat a zsoltárokat, amelyekben Jahve tetteit dicsérte. Bizonyos körülmények között tudták megírni ezeket a könyveket, nem pedig azért, mert kivételes tehetséggel rendelkeztek. Azért dicsérték Jahvét, mert látták Őt. Ha ti semmit sem láttatok Jahvéból, és nem vagytok tudatában a létezésének, hogyan dicsérhetnétek Őt? Ha nem láttátok Jahvét, akkor nem tudjátok dicsérni Őt, sem imádni Őt, még kevésbé tudtok majd Őt dicsőítő énekeket írni, és még ha arra kérnének is, hogy alkossatok néhány kitalált történetet Jahve tetteiről, nem lennétek képesek rá. Ma is azért tudjátok Istent dicsérni és szeretni, mert láttátok Őt, és tapasztaltátok is az Ő munkáját – és ha a képességetek javul, akkor vajon nem lesztek-e ti is képesek verseket írni Isten dicséretére, mint Dávid?

Megérteni a Bibliát, megérteni a történelmet, de meg nem érteni, hogy mit tesz ma a Szentlélek – ez helytelen! A történelem tanulmányozásában nagyon jól teljesítettél, fantasztikus munkát végeztél, de semmit sem értesz abból a munkából, amit a Szentlélek ma végez. Nem bolondság ez? Mások megkérdezik tőled: „Mit cselekszik ma Isten? Mibe kell ma belépned? Hogyan halad az életre való törekvésed? Érted-e Isten akaratát?” Nem fogsz tudni válaszolni arra, amit kérdeznek – tehát mit tudsz te? Azt fogod mondani: „Csak azzal vagyok tisztában, hogy hátat kell fordítanom a testnek, és ismernem kell önmagam.” És ha ezután megkérdezik: „Miről van még tudomásod?”, azt fogod mondani, hogy azt is tudod, hogy engedelmeskedned kell Isten minden rendelkezésének, és hogy értesz valamennyit a Biblia történelméből, és ez minden. Hát ez minden, amit az Istenben való hitből nyertél ennyi éven át? Ha ez minden, amit értesz, akkor nagyon sok minden hiányzik nálad. Így a jelenlegi érettségetek alapvetően képtelen elérni azt, amit elvárok tőletek, és az igazságok, amiket megértetek, túlságosan csekélyek, a megkülönböztető képességetekkel együtt – ami azt jelenti, hogy a hitetek túlságosan felszínes! Több igazsággal kell felszerelkeznetek, több tudásra van szükségetek, többet kell látnotok, és csak akkor lesztek képesek az evangélium terjesztésére, mert ez az, amit el kellene érnetek!