A Kegyelem Korában János készítette az utat Jézus számára. János nem tudta elvégezni Magának Istennek a munkáját, csupán az ember kötelességét teljesítette. Bár János az Úr előfutára volt, nem képviselhette Istent; ő csak egy ember volt, akit a Szentlélek használt. Miután Jézus megkeresztelkedett, a Szentlélek galamb képében szállt le rá. Ekkor kezdte meg munkáját, vagyis elkezdte végrehajtani Krisztus szolgálatát. Ezért vette fel Isten identitását, mert eljövetele Istentől volt. Nem számít, milyen volt előtte a hite – lehetett időnként gyenge, vagy erős –, ez mind hozzátartozott ahhoz a normális emberi léthez, amelyet szolgálata végzése előtt élt. Miután megkeresztelkedett (azaz felkenetésben részesült), Isten ereje és dicsősége azonnal vele volt, és így kezdte el végezni szolgálatát. Jeleket és csodákat tudott tenni, hatalma és tekintélye volt, mivel közvetlenül Magának Istennek a nevében munkálkodott; a Lélek munkáját végezte Őhelyette, és a Lélek hangját fejezte ki. Ezért Ő volt Isten Maga; ez vitathatatlan. János olyasvalaki volt, akit a Szentlélek használt. Ő nem képviselhette Istent, és nem is volt lehetséges számára, hogy képviselje. Ha akarta volna is, a Szentlélek nem engedte volna meg, mert nem volt képes elvégezni azt a munkát, amelyet Maga Isten szándékozott elvégezni. Talán sok minden volt benne, ami az ember akaratából fakadt, vagy valami, ami deviáns volt; semmilyen körülmények között sem képviselhette közvetlenül Istent. Hibái és képtelensége csak őt magát képviselték, munkája viszont a Szentlelket képviselte. Mégsem mondhatod, hogy ő teljes valójában Istent képviselte. Vajon az ő torzulásai is képviselhetik Istent? Az normális, hogy az ember képviseletében torzulások vannak, de ha Isten képviseletében vannak eltérések, az vajon nem gyalázza meg Istent? Vajon nem lenne ez a Szentlélek káromlása? A Szentlélek nem egykönnyen engedi meg, hogy az ember Isten helyére álljon, még akkor sem, ha mások felmagasztalják. Ha nem Isten, akkor a végén nem tudna szilárdan megállni. A Szentlélek nem engedi, hogy az ember úgy képviselje Istent, ahogy az az embernek tetszik! Például a Szentlélek volt az, aki tanúságot tett János mellett, és a Szentlélek volt az is, aki felfedte, hogy ő az, aki előkészíti az utat Jézusnak, de a Szentlélek által rajta végzett munka jól mérhető volt. János megbízatása mindössze annyi volt, hogy legyen Jézus útépítője, készítse elő számára az utat. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek csak azt a munkát hagyta jóvá, hogy készítse az utat, és csak ezt a munkát engedte meg neki – más munkát nem végezhetett. János Illést képviselte, ő pedig egy olyan prófétát képviselt, aki készítette az utat. A Szentlélek támogatta őt ebben; amíg a munkája az útkészítés volt, a Szentlélek támogatta őt. Ha azonban azt állította volna, hogy ő Maga Isten, és hogy azért jött, hogy elvégezze a megváltás munkáját, akkor a Szentléleknek meg kellett volna fegyelmeznie őt. Bármilyen nagyszerű is volt János munkája, és annak ellenére, hogy a Szentlélek támogatta, a munkája nem volt korlátok nélküli. Bár a Szentlélek valóban támogatta a munkáját, az akkoriban ráruházott hatalom az út egyengetésére korlátozódott. Egyáltalán nem végezhetett semmilyen más munkát, mert ő csak János volt, aki az utat készítette, és nem Jézus. Ezért a Szentlélek tanúságtétele kulcsfontosságú, de még fontosabb az a munka, amelyet a Szentlélek megenged az embernek. Vajon nem kapott János akkoriban hangzatos tanúságot? Nem volt az ő munkája is nagyszerű? Az általa végzett munka azonban nem szárnyalhatta túl Jézusét, mivel ő nem volt több, mint egy ember, akit a Szentlélek használt, és nem képviselhette közvetlenül Istent, így az általa végzett munka korlátozott volt. Miután elvégezte az útkészítés munkáját, a Szentlélek többé nem tartotta fenn a tanúságtételét, nem kapott új munkát, és távozott, amint megkezdődött Magának Istennek a munkája.

Vannak, akiket gonosz szellemek szálltak meg, és hangosan kiáltják: „Én vagyok az Isten!” Végül mégis lelepleződnek, mivel tévednek abban, amit képviselnek. Ők a Sátánt képviselik, és a Szentlélek nem figyel rájuk. Bármilyen magasra is magasztalod magad, vagy bármilyen erősen kiáltasz, attól még teremtett lény vagy, aki a Sátánhoz tartozik. Én soha nem kiáltom azt, hogy „Én vagyok az Isten, én vagyok az Isten szeretett Fia!” De a munka, amit végzek, Isten munkája. Vajon kell kiabálnom? Nincs szükség magasztalásra. Isten Maga végzi a saját munkáját, és nincs szüksége arra, hogy az ember státuszt vagy megtisztelő címet adjon neki: az Ő munkája képviseli az Ő identitását és státuszát. A megkeresztelése előtt Jézus vajon nem volt Maga Isten? Vajon Ő nem Isten megtestesülése volt? Biztosan nem lehet azt mondani, hogy csak a tanúságtétel elnyerése után vált Isten egyetlen Fiává? Vajon nem létezett már egy Jézus nevű ember jóval azelőtt, hogy Ő elkezdte volna a munkáját? Te képtelen vagy új utakat teremteni vagy a Lelket képviselni. Te nem tudod kifejezni a Lélek munkáját vagy a szavakat, amelyeket Ő mond. Te képtelen vagy Magának Istennek és a Léleknek a munkáját elvégezni. Isten bölcsessége, csodája és kifürkészhetetlensége, valamint annak a természetnek a teljessége, amellyel Isten az embert megfenyíti – mindezek meghaladják a te képességeidet, hogy kifejezd. Ezért hasztalan lenne azzal próbálkozni, hogy Istennek mondd magad; csak a nevet birtokolnád, de a lényeget nem. Maga Isten eljött, de senki sem ismeri fel Őt, mégis folytatja a munkáját, mégpedig a Lélek képviseletében. Mindegy, hogy embernek vagy Istennek, Úrnak vagy Krisztusnak, vagy épp nővérnek hívod Őt, nem számít. De a munka, amit Ő végez, az a Lélek munkája, és Magának Istennek a munkáját képviseli. Őt nem érdekli, hogy az ember milyen néven nevezi Őt. Talán meghatározhatja ez a név az Ő munkáját? Függetlenül attól, hogy minek nevezed Őt, ami Istent illeti, Ő Isten Lelkének a megtestesülése; Ő képviseli a Lelket, és a Lélek igazolta Őt. Ha képtelen vagy utat nyitni egy új kornak, vagy véget vetni a réginek, vagy bevezetni egy új kort, vagy új munkát végezni, akkor nem vagy Istennek nevezhető!

Még egy olyan ember sem képviselheti Magát Istent, akit a Szentlélek használ. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ilyen ember nem képviselheti Istent, hanem azt is, hogy az általa végzett munka sem képviselheti közvetlenül Istent. Más szóval, az emberi tapasztalat nem helyezhető közvetlenül Isten irányítása alá, és nem képviselheti Isten irányítását. A munka, amelyet Maga Isten végez, teljes egészében az a munka, amelyet a saját irányítási terve szerint szándékozik véghez vinni, és ez hozzátartozik a nagy irányításhoz. Az ember által végzett munka abból áll, hogy átadja egyéni tapasztalatát. Abból áll, hogy új tapasztalati utat talál, amely túlmutat azon, amelyet az előtte járók kitapostak, valamint a Szentlélek irányítása alatt vezetik fivéreiket és nővéreiket. Amit ezek az emberek nyújtanak, az az egyéni tapasztalatuk vagy spirituális emberek spirituális írásai. Bár ezeket az embereket a Szentlélek használja, az általuk végzett munka nem kapcsolódik a hatezer éves tervben szereplő nagyszabású irányítási munkához. Ők csupán azok, akiket a Szentlélek különböző időszakokban felemelt, hogy vezessék az embereket a Szentlélek áramlatában, amíg az általuk végezhető feladatok véget nem érnek, vagy amíg az életük véget nem ér. Az általuk végzett munka csak arra szolgál, hogy előkészítsenek egy megfelelő utat Magának Istennek, vagy hogy folytassák Isten földi irányításának egy bizonyos aspektusát. Önmagukban ezek az emberek nem képesek az Ő irányításának nagyobb munkáját elvégezni, és nem tudnak új utakat nyitni, még kevésbé képes bármelyikük is Isten előző korszakbeli teljes munkáját lezárni. Ezért az általuk végzett munka csak egy teremtett lényt képvisel, aki a feladatát végzi, és nem képviselheti Magát Istent, aki az Ő szolgálatát végzi. Ez azért van így, mert az általuk végzett munka nem hasonlít ahhoz, amit Maga Isten visz véghez. Az új kor bevezetésének munkáját nem tudja az ember elvégezni Isten helyett. Ezt nem végezheti más, csak Maga Isten. Az ember összes munkája abból áll, hogy teremtett lényként teljesíti a kötelességét, és ezt olyankor végzi, amikor a Szentlélek mozgatja vagy megvilágosítja. Az útmutatás, amelyet ezek az emberek nyújtanak, teljes egészében abból áll, hogy megmutatják az embernek a mindennapi élet gyakorlati útját, és azt, hogy hogyan kell Isten szándékaival összhangban cselekedni. Az ember munkája nem foglalja magában sem Isten irányítását, sem a Lélek munkájának képviseletét. Példának okáért, Witness Lee és Watchman Nee munkája az volt, hogy mutassák az utat. Legyen az út új vagy régi, a munka a Biblián belüli megmaradás elvén alapult. Akár a helyi gyülekezet helyreállításáról, akár a helyi gyülekezet létrehozásáról volt szó, a munkájuknak a gyülekezetek alapításához volt köze. Az általuk végzett munka azt a munkát folytatta, amelyet Jézus és apostolai befejezetlenül hagytak, vagy amelyet a Kegyelem Korában nem fejlesztettek tovább. Munkájuk során visszaállították azt, amit Jézus az akkori munkájában kért az utána következő nemzedékektől, például a fejük befedését, a keresztséget, a kenyértörést vagy a borivást. Úgy is mondhatnánk, hogy munkájuk az volt, hogy tartsák magukat a Bibliához, és a Biblián belül keressék az utakat. Semmiféle új előrelépést nem tettek. Ezért munkájukban csak a Biblián belüli új utak felfedezését láthatjuk, valamint jobb és reálisabb gyakorlatokat. De nem találhatjuk meg munkájukban Isten jelenlegi szándékait, még kevésbé találhatjuk meg azt az új munkát, amelyet Isten az utolsó napokban tervez. Ez azért van, mert az út, amelyen jártak, még mindig egy régi út volt – nem volt megújulás és fejlődés. Továbbra is ragaszkodtak Jézus keresztre feszítésének tényéhez, illetve ahhoz a gyakorlathoz, hogy az embereket megtérésre és bűneik megvallásra kérjék, valamint ragaszkodtak azokhoz a mondásokhoz, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül, és hogy a férfi a nő feje, a nőnek pedig engedelmeskednie kell a férjének, sőt, még inkább ragaszkodtak ahhoz a hagyományos felfogáshoz, hogy a nőtestvérek nem prédikálhatnak, csak engedelmeskedhetnek. Ha a vezetésnek továbbra is ezt a módját tartották volna fenn, a Szentlélek soha nem lett volna képes új munkát végezni, felszabadítani az embereket a szabályok alól, vagy a szabadság és a szépség birodalmába vezetni őket. Ezért a munkának ez a szakasza, amely megváltoztatja a kort, megköveteli, hogy Maga Isten munkálkodjon és beszéljen; különben senki sem teheti ezt meg helyette. Eddig a Szentlélek minden eme áramlaton kívüli munkája megtorpant, és azok, akiket a Szentlélek használt, elvesztették tájékozódási képességüket. Ezért, mivel a Szentlélek által használt emberek munkája eltér a Maga Isten által végzett munkától, az identitásuk és azok, akiknek a nevében cselekszenek, szintén különböznek. Ez azért van így, mert a Szentlélek által elvégezni kívánt munka más, és emiatt azok, akik szintúgy munkálkodnak, különböző identitást és státuszt kapnak. A Szentlélek által használt emberek végezhetnek új munkát is, és megszüntethetnek néhány, az előző korszakban végzett munkát is, de amit tesznek, az nem fejezheti ki Isten természetét és szándékait az új korban. Csak azért dolgoznak, hogy megszüntessék az előző kor munkáját, nem pedig azért, hogy új munkát végezzenek azzal a céllal, hogy közvetlenül képviseljék Magának Istennek a természetét. Így függetlenül attól, hogy hány elavult gyakorlatot szüntetnek meg, vagy hány új gyakorlatot vezetnek be, továbbra is az embert és a teremtett lényeket képviselik. Amikor azonban Maga Isten munkálkodik, nem jelenti be nyíltan a régi kor gyakorlatainak eltörlését, és nem jelenti be közvetlenül egy új kor kezdetét. Ő közvetlen és egyenes a munkájában. Nyíltan végzi a munkát, ami szándékában áll; vagyis közvetlenül fejezi ki az általa véghezvitt munkát, közvetlenül munkálkodik, ahogy eredetileg szándékában állt, kifejezve az Ő lényét és természetét. Ahogy az ember látja, az Ő természete és munkája is különbözik az elmúlt korokétól. Isten saját szemszögéből nézve azonban ez csupán az Ő munkájának folytatása és továbbfejlesztése. Amikor Maga Isten munkálkodik, akkor kifejezésre juttatja szavát, és közvetlenül hozza el az új munkát. Ezzel szemben, amikor az ember munkálkodik, az megfontolás és tanulmányozás útján történik, vagy pedig a tudás kiterjesztésével és a mások munkáján alapuló gyakorlat rendszerezésével. Vagyis az ember által végzett munka lényege, hogy egy kialakult rendet követ, és „új cipőben járja a régi utakat”. Ez azt jelenti, hogy még azoknak az embereknek az útja is, akiket a Szentlélek használ, arra az útra épül, amelyet Maga Isten indított el. Tehát mindent összevetve, az ember még mindig ember, és Isten még mindig Isten.

János ígéret által született, ahogyan Izsák is született Ábrahámnak. Ő készítette az utat Jézusnak, és sok munkát végzett, de ő nem volt Isten. Inkább a próféták egyike volt, mert ő csak az utat egyengette Jézusnak. Az ő munkája is nagyszerű volt, és Jézus hivatalosan csak akkor kezdte meg a munkáját, miután ő előkészítette az utat. Lényegében ő egyszerűen szolgálatot végzett Jézusnak, és az általa végzett munka Jézus munkáját szolgálta. Miután befejezte az útkészítést, Jézus megkezdte az Ő munkáját, amely újabb, konkrétabb és részletesebb volt. János csak a munka kezdeti részét végezte el; az új munka nagyobb részét Jézus vitte véghez. János is végzett új munkát, de nem ő volt az, aki megnyitott egy új kort. János ígéretből született, és nevét az angyaltól kapta. Akkoriban egyesek az apja, Zakariás után akarták elnevezni, ám az édesanyja így szólt: „Ezt a gyermeket nem lehet így nevezni. Jánosnak kell hívni.” Mindez a Szentlélek parancsára történt. Jézus is a Szentlélek parancsára kapta a nevét, a Szentlélektől született, és a Szentlélek ígéretéből. Jézus Isten, Krisztus és az Emberfia volt. De miután János munkája is nagyszerű volt, őt miért nem nevezték Istennek? Pontosan mi volt a különbség Jézus és János munkája között? Az volt-e az egyetlen indok, hogy János egyengette az utat Jézus előtt? Vagy az, hogy ezt Isten előre elrendelte? Bár János azt is mondta: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”, és ő is hirdette a mennyek országának evangéliumát, a munkája nem fejlődött tovább, csupán a kezdetet jelentette. Ezzel szemben Jézus megnyitott egy új kort, és véget vetett a réginek, és az ószövetségi törvényt is beteljesítette. Az Ő munkája nagyszabásúbb volt, mint Jánosé, sőt, Ő azért jött, hogy megváltsa az egész emberiséget – elvégezte a munka ezen szakaszát. Ami Jánost illeti, ő csak előkészítette az utat. Bár munkája nagyszerű volt, szavai számosak, és az őt követő tanítványok sokan voltak, a munkája nem volt több, minthogy új kezdetet hozott az ember számára. Soha nem kapott tőle az ember életet, nem kapta meg tőle az utat, vagy mélyebb igazságokat, és soha nem értette meg rajta keresztül Isten szándékait. János nagy próféta volt (Illés), aki új terepet nyitott Jézus munkája előtt, és előkészítette a kiválasztottakat; ő volt a Kegyelem Korának előfutára. Az ilyen dolgokat nem lehet egyszerűen a szokásos emberi megjelenésük megfigyelésével észrevenni. Ez annál is inkább találó, mivel János is igen jelentős munkát végzett, ráadásul a Szentlélek ígérte meg őt, és munkáját a Szentlélek támogatta. Mivel ez így van, csak az általuk végzett munkán keresztül lehet megkülönböztetni kettőjük identitását, mivel nem lehet egy ember lényegét a külső megjelenése alapján megállapítani, és az embernek az sem áll módjában, hogy megállapítsa, mi a Szentlélek tanúságtétele. A János és a Jézus által végzett munka nem hasonlított egymáshoz, és különböző természetűek voltak. Ebből lehet megállapítani, hogy János Isten volt-e vagy sem. Jézus munkája az volt, hogy elindítson, folytasson, befejezzen és valóra váltson. Ő mindezen lépéseket véghezvitte, míg János munkája nem volt több, mint a kezdet megtétele. Jézus kezdetben az evangéliumot terjesztette és hirdette a megtérés útját, majd folytatta az ember megkeresztelésével, a betegek gyógyításával és a démonok kiűzésével. Végül pedig megváltotta az emberiséget a bűntől, és befejezte az egész korra vonatkozó munkáját. Ő is járt mindenfelé, prédikált az embereknek és terjesztette a mennyek országának evangéliumát. Ebben a tekintetben Ő és János hasonlítottak egymásra, a különbség az volt, hogy Jézus megnyitott egy új kort, és elhozta a Kegyelem Korát az ember számára. Az Ő szájából származott az ige arról, hogy mit kell az embernek gyakorolnia, és melyik utat kell követnie a Kegyelem Korában, majd végül befejezte a megváltás munkáját. János soha nem tudta volna elvégezni ezt a munkát. Tehát Jézus volt az, aki elvégezte Magának Istennek a munkáját, Ő az, aki Maga Isten, és aki közvetlenül képviseli Istent. Az emberek elképzelései szerint mindazok, akik az ígéret által születtek, akik a Lélektől születtek, akiket a Szentlélek tart fenn, és akik új utakat nyitnak meg, azok Istenek. Ezen érvelés szerint János is Isten lenne, továbbá Mózes, Ábrahám és Dávid... ők is mind Istenek lennének. Hát nem tökéletes vicc ez?

A szolgálata teljesítése előtt Jézus is csak egy normális ember volt, aki a Szentlélek tetteinek megfelelően cselekedett. Függetlenül attól, hogy akkoriban tudatában volt-e saját kilétének, alávetette magát mindannak, ami Istentől eredt. A Szentlélek soha nem fedte fel az Ő kilétét, mielőtt szolgálata megkezdődött volna. Csak azután törölte el azokat a szabályokat és törvényeket, miután megkezdte a szolgálatát, és csak akkor váltak szavai tekintéllyel és hatalommal átitatottá, amikor hivatalosan is megkezdte a szolgálatát. Csak akkor kezdődött meg az új kort megteremtő munkája, miután megkezdte szolgálatát. Ezt megelőzően a Szentlélek rejtve maradt benne 29 éven át. Ezen idő alatt Ő csak egy embert képviselt, és nem rendelkezett Isten identitásával. Isten munkája azzal kezdődött, hogy munkálkodott és végezte szolgálatát, munkáját belső terve szerint végezte, tekintet nélkül arra, hogy az ember mennyit tudott Róla, az Általa végzett munka pedig Magának Istennek a közvetlen képviselete volt. Abban az időben Jézus megkérdezte a körülötte lévőktől: „Hát ti kinek mondtok engem?” Ők így válaszoltak: „Te vagy a legnagyobb próféta és a mi kiváló orvosunk.” Néhányan pedig azt mondták: „Te vagy a mi főpapunk”, és így tovább. Mindenféle válaszokat adtak, egyesek még azt is mondták, hogy Ő János, hogy Ő Illés. Jézus ekkor Simon Péterhez fordult, és azt kérdezte: „Mit mondasz, ki vagyok én?” Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Ettől kezdve az emberek tudatára ébredtek annak, hogy Ő Isten. Amikor a kiléte ismertté vált, Péter volt az, aki ennek először tudatára ébredt, és az ő szájából hangzott ez el. Ezután Jézus kijelentette: „Amit mondtál, nem test és vér fedte fel előtted, hanem az én mennyei Atyám.” Megkeresztelkedését követően, akár tudtak erről mások, akár nem, az Általa végzett munka Isten nevében történt. Azért jött, hogy elvégezze a munkáját, nem pedig azért, hogy felfedje kilétét. Csak akkor vált nyíltan ismertté az Ő kiléte, miután Péter beszélt róla. Akár tudtad, akár nem, hogy Ő Maga Isten, amikor eljött az idő, megkezdte a munkáját. És akár tudtál róla, akár nem, Ő ugyanúgy folytatta a munkáját, mint korábban. Még ha tagadtad is, Ő akkor is elvégezte a munkáját, és végrehajtotta azt, amikor eljött az ideje. Azért jött, hogy véghez vigye a munkáját és elvégezze a szolgálatát, nem azért, hogy az ember megismerje a testét, hanem azért, hogy az ember megértse a munkáját. Ha nem ismerted fel, hogy a munka mai szakasza Magának Istennek a munkája, az azért van, mert hiányzik belőled az éleslátás. Mégsem tagadhatod a munkának ezt a szakaszát; az, hogy nem ismered fel, nem bizonyítja, hogy a Szentlélek nem munkálkodik, vagy hogy az Ő munkája rossz. Vannak, akik még a jelen munkáját is összevetik a bibliai Jézuséval, és minden ellentmondást arra használnak fel, hogy tagadják a munkának ezt a szakaszát. Vajon nem a vakok cselekedete ez? A Bibliában leírt dolgok korlátozottak; nem képviselhetik Isten munkáját a maga teljességében. A négy evangélium összesen kevesebb mint száz fejezetből áll, amelyekben véges számú esemény van leírva, például, hogy Jézus megátkozza a fügefát, Péter háromszor megtagadja az Urat, Jézus megjelenik a tanítványoknak a keresztre feszítése és feltámadása után, tanítás a böjtről, tanítás az imádságról, tanítás a válásról, Jézus születése és családfája, a tanítványok Jézus általi kijelölése, és így tovább. Az ember azonban kincsként értékeli ezeket, még a mai kor munkáját is velük hasonlítja össze. Még azt is hiszik, hogy mindaz a munka, amit Jézus életében elvégzett, csak ennyit tett ki, mintha Isten csak ennyire lenne képes, és semmi többre. Hát nem abszurd ez?

Jézus földi tartózkodási ideje harminchárom és fél év volt, vagyis harminchárom és fél évig élt a földön. Ebből csak három és fél évet töltött szolgálata teljesítésével; a fennmaradó időben csak normális emberi életet élt. Kezdetben istentiszteletekre járt a zsinagógába, és hallgatta a papok szentírásmagyarázatát és mások prédikációit. Nagy tudást szerzett a Bibliáról: nem ezzel a tudással született, hanem olvasás és hallgatás útján tett rá szert. A Bibliában egyértelműen fel van jegyezve, hogy tizenkét éves korában kérdéseket tett fel a tanítóknak a zsinagógában: Mik voltak az ősi próféták jövendölései? Mi a helyzet Mózes törvényeivel? Hát az Ószövetséggel? És azzal, hogy az ember papi öltözetben szolgálja Istent a templomban?... Sok kérdést tett fel, mert nem tudta és nem értette. Bár a Szentlélektől fogantatott, teljesen normális emberként született; bizonyos különleges tulajdonságai ellenére, amelyekkel rendelkezett, mégiscsak normális ember volt. Bölcsessége folyamatosan növekedett érettségével és korával arányosan, és végigjárta egy normális ember életének szakaszait. Az emberek képzeletében Jézus nem élt meg gyermekkort és serdülőkort; egy harmincéves ember életét kezdte élni, amint megszületett, és munkája befejeztével keresztre feszítették. Valószínűleg nem esett át egy átlagos ember életének szakaszain; nem evett, nem érintkezett másokkal, és az emberek nem pillanthatták meg Őt könnyen. Valószínűleg valami rendellenessége volt, és megijesztette azokat, akik meglátták, hiszen Ő Isten volt. Az emberek azt hiszik, hogy a testet öltött Isten biztosan nem úgy él, mint egy normális ember; azt hiszik, hogy Ő tiszta, anélkül, hogy meg kéne mosnia a fogát vagy az arcát, merthogy Ő egy szent ember. Vajon ezek nem pusztán az ember elképzelései? A Bibliában nincsenek feljegyzések Jézus emberi életéről, csak a munkájáról, de ez nem bizonyítja, hogy nem volt normális emberi mivolta, vagy hogy nem élt normális emberi életet harmincéves kora előtt. Hivatalosan 29 éves korában kezdte meg a munkáját, de nem írhatod le egész emberi életét ezt a kort megelőzően. A Biblia csupán kihagyta ezt az időszakot a feljegyzésekből; mivel ez az Ő normális emberi élete volt, nem pedig isteni munkájának időszaka, nem volt szükség arra, hogy leírják. Jézus megkeresztelkedése előtt ugyanis a Szentlélek nem közvetlenül munkálkodott, hanem csupán megtartotta őt az életében normális emberként, egészen addig a napig, amikor Jézusnak teljesítenie kellett szolgálatát. Bár Ő testet öltött Isten volt, az érési folyamaton úgy esett át, mint egy normális ember. Ez az érési folyamat kimaradt a Bibliából. Azért lett kihagyva, mert nem tudott nagy segítséget nyújtani az ember gyarapodásához az életben. A megkeresztelkedése előtti időszak rejtett időszak volt, amikor nem tett jeleket és csodákat. Jézus csak a megkeresztelkedése után kezdte el az emberiség megváltásának minden munkáját, amely bőséges, valamint kegyelemmel, igazsággal, szeretettel és irgalommal teljes munka volt. Ennek a munkának a kezdete pontosan a Kegyelem Korának a kezdete is volt; ezért íródott le és öröklődött tovább napjainkig. Azért volt, hogy kiutat nyisson, és mindent beteljesítsen a Kegyelem Korában élők számára, hogy a Kegyelem Korának útját és a kereszt útját járják. Bár az ember által leírt feljegyzésekből származnak, mind tények, kivéve, hogy itt-ott találhatók apró hibák. Még így sem lehet azt mondani, hogy ezek a feljegyzések valótlanok. A feljegyzett dolgok teljes mértékben tényszerűek, csak a lejegyzés során követtek el az emberek hibákat. Vannak, akik azt fogják mondani, hogy ha Jézus normális és hétköznapi emberi mivolttal rendelkezett, akkor hogyan lehetséges, hogy képes volt jeleket és csodákat tenni? A negyvennapos megkísértés, amelyen Jézus keresztülment, csodálatos jel volt, olyan jel, amelyet egy normális ember képtelen lett volna elérni. Az Ő negyvennapos megkísértése a Szentlélek munkálkodásának jegyében történt; hogy mondhatnánk tehát, hogy nem volt benne egy csepp természetfeletti sem? Az, hogy képes volt jeleket és csodákat tenni, nem azt bizonyítja, hogy Ő transzcendens ember volt, és nem normális ember; csupán azt, hogy a Szentlélek egy olyan normális emberben munkálkodott, mint Ő, így lehetővé tette számára, hogy csodákat tegyen, és még nagyobb munkát végezzen. Mielőtt Jézus a szolgálatát végezte volna – vagy ahogy a Biblia mondja, mielőtt a Szentlélek leszállt volna rá –, Jézus csak egy normális ember volt, és semmilyen tekintetben nem volt természetfeletti. Amikor a Szentlélek reászállt, vagyis amikor megkezdte szolgálatának teljesítését, akkor átitatódott természetfeletti erővel. Ily módon az ember arra a hitre jut, hogy Isten megtestesülése nem rendelkezik normális emberi mivolttal; sőt, tévesen azt hiszi, hogy a testet öltött Istennek csak isteni mivolta van, emberi mivolta nincs. Nyilván, amikor Isten a földre jön, hogy elvégezze a munkáját, az ember csak természetfeletti eseményeket lát. Amit a szemükkel látnak, és amit a fülükkel hallanak, az mind természetfeletti, mivel az Ő munkája és az Ő szavai érthetetlenek és elérhetetlenek számukra. Amikor a mennyből valami a földre kerül, hogy lehetne az más, mint természetfeletti? Amikor a mennyország rejtélyei a földre kerülnek, az ember számára felfoghatatlan és kifürkészhetetlen, túlságosan csodálatos és bölcs rejtélyek – hát nem természetfeletti mindez? Azonban tudnod kell, hogy bármennyire is természetfeletti, minden az Ő normális emberi mivoltán belül valósul meg. Isten megtestesülését áthatja az emberi mivolt; ha nem így lenne, akkor Ő nem lenne Isten megtestesülése. Jézus nagyon sok csodát tett a Maga idejében. Amit az akkori izráeliták láttak, tele volt természetfeletti dolgokkal; angyalokat és hírnököket láttak, és hallották Jahve hangját. Nem voltak ezek mind természetfeletti dolgok? Bizonyára ma is vannak gonosz szellemek, akik félrevezetik az embert természetfeletti dolgokkal; részükről ez nem más, mint utánzás, hogy félrevezessék az embert olyan munkával, amelyet jelenleg a Szentlélek nem végez. Sokan tesznek csodákat, gyógyítanak betegeket és űznek ki démonokat; mindez nem más, mint a gonosz szellemek munkája, mert a Szentlélek már nem végez ilyen munkát napjainkban, és mindazok, akik azóta a Szentlélek munkáját utánozzák, valóban gonosz szellemek. Minden munka, amire abban az időben Izráelben sor került, természetfeletti jellegű munka volt, bár a Szentlélek most nem ilyen módon munkálkodik, és minden ilyen munka most utánzás, álca és zavarkeltés a Sátán részéről. De nem mondhatod, hogy bármi, ami természetfeletti, a gonosz szellemektől származik – ez Isten munkájának korszakától függne. Gondolj a testet öltött Isten által a jelenben végzett munkára: Melyik aspektusa nem természetfeletti? Az Ő szavai érthetetlenek és elérhetetlenek számodra, és az Ő munkáját egyetlen ember sem végezheti el. Amit Ő megért, azt az ember nem értheti meg, és ami az Ő tudását illeti, az ember nem tudja, honnan származik. Vannak, akik azt mondják: „Én is ugyanúgy normális vagyok, mint Te, de hogy lehet, hogy én nem tudom, amit Te tudsz? Én idősebb és tapasztaltabb vagyok, mégis hogyan tudhatsz Te arról, amiről én nem?” Mindez, ami az embert illeti, olyasvalami, amit az ember nem tud elérni. Aztán vannak, akik azt mondják: „Senki sem tud arról a munkáról, ami Izráelben lett elvégezve, és még a Biblia értelmezői sem tudnak magyarázatot adni; Te hogyhogy tudod?” Vajon ezek nem mind természetfeletti dolgok? Neki nincs tapasztalata a csodákról, mégis mindent tud; a legnagyobb könnyedséggel mondja el és fejezi ki az igazságot. Hát nem természetfeletti ez? Az Ő munkája meghaladja azt, amit a test megvalósíthat. Elérhetetlen bármely hús-vér testtel rendelkező ember gondolatával, és teljesen felfoghatatlan az emberi elme gondolkodásával. Bár soha nem olvasta a Bibliát, megérti Isten Izráelben végzett munkáját. És bár a földön áll, amikor beszél, mégis a harmadik ég titkairól beszél. Amikor az ember ezeket a szavakat olvassa, eluralkodik rajta az érzés: „Vajon nem a harmadik ég nyelve ez?” Nem mind olyan dolgok ezek, amelyek meghaladják azt, amit egy normális ember képes elérni? Abban az időben, amikor Jézus negyven napig böjtölt, az nem volt természetfeletti? Ha azt mondod, hogy a negyvennapos böjt minden esetben természetfeletti, a gonosz szellemek cselekedete, akkor nem ítélted el Jézust? A szolgálata teljesítése előtt Jézus olyan volt, mint egy normális ember. Ő is járt iskolába; másképp hogy tanulhatott volna meg írni és olvasni? Amikor Isten testté lett, a Lélek a testben rejtőzött. Mindazonáltal, mivel normális ember volt, szükség volt arra, hogy keresztülmenjen a növekedés és érés folyamatán, és csak akkor lehetett normális embernek tekinteni, amikor kognitív képességei megérlelődtek, és képes volt meglátni a dolgokat. Csak akkor tudta elvégezni a szolgálatát, miután emberi mivolta megérett. Hogyan végezhette volna a szolgálatát, amikor a normális emberi mivolta még éretlen volt, és a gondolkodása téves? Bizonyára nem lehetett elvárni tőle, hogy hat- vagy hétéves korában teljesítse a szolgálatát! Vajon miért nem mutatkozott meg Isten nyíltan, amikor először testet öltött? Azért, mert az Ő testének emberi mivolta még éretlen volt; az Ő testének kognitív folyamatai, valamint e test normális emberi mivolta még nem voltak teljesen a birtokában. Ezért feltétlenül szükséges volt, hogy rendelkezzen a normális emberi mivolttal és egy normális ember józan eszével – olyannyira, hogy kellően felvértezett legyen a testben végzett munkája vállalásához –, mielőtt megkezdhette a munkáját. Ha nem felelt volna meg a feladatnak, akkor tovább kellett volna növekednie és érnie. Ha Jézus hét- vagy nyolcéves korában kezdte volna meg a munkáját, az ember nem csodagyereknek tekintette volna? Vajon nem vélte volna minden ember gyermeknek? Ki találta volna Őt meggyőzőnek? Egy hét-nyolc éves gyermek, aki nem magasabb, mint a pódium, amely mögött állt, vajon alkalmas lett volna arra, hogy prédikáljon? Mielőtt normális emberi mivolta megérett, nem volt alkalmas a feladatra. Ami az Ő még éretlen emberi mivoltát illeti, a munka jó része egyszerűen elérhetetlen volt. Isten Lelkének a testben végzett munkáját is saját elvei irányítják. Ő csak akkor tudja vállalni a munkát és elfogadni az Atya megbízatását, ha fel van vértezve a normális emberi mivolttal. Csak akkor kezdheti meg a munkáját. Gyermekkorában Jézus egyszerűen semmit sem értett abból, ami az ősi időkben történt, és csak a zsinagógában lévő tanítók megkérdezésével értette meg. Ha már akkor elkezdte volna a munkáját, amikor megtanult beszélni, hogyan lett volna lehetséges, hogy ne kövessen el hibákat? Hogyan követhetne el Isten hibákat? Ezért csak azután kezdte meg a munkáját, amikor képes volt munkálkodni; addig nem végzett semmilyen munkát, amíg nem volt teljes mértékben képes arra, hogy vállalja azt. Jézus 29 éves korában már elég érett volt, és emberi mivolta elégséges volt ahhoz, hogy elvállalja a munkát, amelyet el kellett végeznie. Isten Lelke csak ekkor kezdett el hivatalosan is munkálkodni benne. Abban az időben János hét éven át készült arra, hogy utat nyisson Számára, és munkája befejeztével börtönbe vetették. A teher ekkor teljes egészében Jézusra hárult. Ha 21 vagy 22 éves korában vállalkozott volna erre a munkára, amikor még emberi mivolta hiányos volt, amikor még épp csak belépett a fiatal felnőttkorba, és sok mindent még nem értett, akkor képtelen lett volna átvenni az irányítást. Abban az időben János már egy ideje munkálkodott, mielőtt Jézus elkezdte a munkáját, és ekkor már középkorú volt. Ebben a korban az Ő normális emberi mivolta már elégséges volt ahhoz, hogy elvállalja a munkát, amelyet el kellett végeznie. Most a testet öltött Istennek is normális emberi mivolta van, és bár messze nem érett a köztetek élő idősebbekhez képest, ez az emberi mivolt már úgy, ahogy van, elegendő ahhoz, hogy vállalja a munkáját. A mai munka körülményei nem teljesen azonosak a Jézus korabeli körülményekkel. Miért választotta ki Jézus a tizenkét apostolt? Ez az Ő munkáját segítette és összhangban volt azzal. Egyrészt azért, hogy megalapozza az akkori munkáját, másrészt pedig azért, hogy megalapozza az elkövetkező napok munkáját. Az akkori munkának megfelelően Jézus szándéka volt a tizenkét apostol kiválasztása, ahogyan Magának Istennek a szándéka is volt. Úgy vélte, hogy ki kell választania a tizenkét apostolt, majd vezetnie kell őket, hogy mindenütt prédikáljanak. De ma nincs szükség erre köztetek! Amikor a testet öltött Isten testben munkálkodik, sok alapelv van, és sok olyan dolog, amit az ember egyszerűen nem ért; az ember állandóan a saját elképzeléseit használja arra, hogy megmérje Őt, vagy hogy túlzott követelményeket támasszon Istennel szemben. Mégis, a mai napig sokan nincsenek tudatában annak, hogy tudásuk kizárólag a saját elképzeléseikből áll. Bármely korban vagy helyen testesüljön is meg Isten, a testben végzett munkájának alapelvei változatlanok maradnak. Nem ölthet testet, ugyanakkor nem léphet túl a testen a munkájában; még kevésbé lehet az, hogy testet ölt, de nem a test normális emberi mivoltán belül dolgozik. Ellenkező esetben Isten megtestesülésének jelentősége semmivé foszlana, és a testet öltött Ige teljesen értelmetlenné válna. Ráadásul Isten megtestesüléséről csak a mennyei Atya (a Lélek) tud, és senki más, még Maga a test vagy a mennyei hírnökök sem. Mivel ez így van, Isten testben végzett munkája annál normálisabb és annál jobban képes bizonyítani, hogy az Ige valóban testet öltött, és a test egy hétköznapi és normális embert jelent.

Néhányan talán eltűnődnek: „Miért kell, hogy a kort Maga Isten vezesse be? Nem állhat egy teremtett lény az Ő helyére?” Ti mindannyian tisztában vagytok azzal, hogy Isten kifejezetten azzal a céllal ölt testet, hogy bevezessen egy új kort, és természetesen, amikor bevezet egy új kort, akkor egyúttal le is zárja az előző kort. Isten a Kezdet és a Vég; Ő Maga az, aki mozgásba lendíti a munkáját, és így Neki Magának kell lennie annak, aki lezárja az előző kort. Ez a bizonyítéka annak, hogy Ő legyőzte a Sátánt és meghódította a világot. Minden alkalommal, amikor Ő Maga munkálkodik az emberek között, az egy új csata kezdete. Az új munka megkezdése nélkül természetesen nem létezne a régi befejezése sem. És ha a régi nincs befejezve, az azt bizonyítja, hogy a Sátánnal folytatott harc még nem ért véget. Csak akkor tud az ember teljesen kiszabadulni a Sátán hatalma alól, és új életet és új kezdetet nyerni, ha Maga Isten jön el, és végez új munkát az emberek között. Ellenkező esetben az ember örökké a régi korban fog élni, és örökké a Sátán régi befolyása alatt fog élni. Minden Isten által vezetett korban az ember egy része felszabadítottá válik, és így az ember Isten munkájával együtt halad előre az új kor felé. Isten győzelme győzelmet jelent mindazok számára, akik követik Őt. Ha a teremtett emberi lények faját bíznák meg a kor lezárásával, akkor akár az ember, akár a Sátán szemszögéből nézve, ez nem lenne más, mint az Istennel való szembenállás vagy árulás, nem pedig az Istennek való alávetettség, és az ember munkája a Sátán eszközévé válna. Csak ha az ember aláveti magát és követi Istent egy olyan korban, amelyet maga Isten vezet be, akkor lehet a Sátánt teljes mértékben meggyőzni, mert ez egy teremtett lény kötelessége. Ezért azt mondom, hogy nektek csak követnetek kell és alá kell vetnetek magatokat, és semmi más elvárás nincs felétek. Ezt jelenti az, hogy mindenki tartsa magát a kötelességéhez, és mindenki végezze a saját feladatát. Isten végzi a saját munkáját, nincs szüksége arra, hogy az ember végezze azt helyette, és Ő sem vesz részt a teremtett lények munkájában. Az ember a saját kötelességét teljesíti, és nem vesz részt Isten munkájában. Csak ez az alávetettség, és a Sátán legyőzésének bizonyítéka. Miután Maga Isten befejezte az új kor bevezetését, többé már nem jön le, hogy Ő Maga munkálkodjon az emberiség körében. Az ember csak ekkor lép be hivatalosan az új korba, hogy elvégezze kötelességét és teremtett lényként teljesítse a küldetését. Ezek azok az elvek, amelyek szerint Isten munkálkodik, és amelyeket senki sem léphet át. Csak az ilyen módon való munkálkodás józan és ésszerű. Isten munkáját Magának Istennek kell elvégeznie. Ő az, aki beindítja a munkáját, és Ő az, aki befejezi a munkáját. Ő az, aki megtervezi a munkát, és Ő az, aki irányítja azt, és még inkább Ő az, aki a munkát beteljesíti. Ahogy a Biblia mondja: „Én vagyok a Kezdet és a Vég; Én vagyok a Magvető és az Arató.” Mindent, ami az Ő irányításával kapcsolatos munkához tartozik, azt Maga Isten végzi. Ő a hatezer éves irányítási terv Uralkodója; senki sem végezheti az Ő munkáját helyette, és senki sem tudja az Ő munkáját befejezni, mert Ő az, aki mindent a kezében tart. Miután megteremtette a világot, Ő fogja vezetni az egész világot, hogy az Ő világosságában éljen, és Ő fogja lezárni az egész kort is, beteljesítve ezzel az egész tervét!