Mi az a beállítottságbeli változás? A legtöbben nem igazán értik ezt. A beállítottságbeli változás az Istenben hívő emberek elsődleges célkitűzése. Beállítottságbeli változást elérni nem egyszerű. Ez azért van, mert Isten nem újonnan teremtett, a Sátán által meg nem rontott embereket ment meg, hanem olyan emberek csoportját, akik mélyen meg vannak rontva, akik tele vannak sátáni mételyekkel és sátáni beállítottságokkal, akik éppen olyanok, mint a Sátán, akik ellenállnak és fellázadnak Isten ellen. Valaki romlott beállítottságának az átalakítása a rákos ember meggyógyításához hasonlít. Ez összetett folyamat, nemde? Műtétre, hosszadalmas kemoterápiára, egy idő után pedig felülvizsgálatra van szükség. A folyamat valóban összetett. Ne tartsátok hát egyszerű dolognak a beállítottságbeli változást. Nem az emberek által elképzelt viselkedés- vagy jellembeli változás ez. Nem olyan valami, amit az emberek el tudnak érni csupán azért, mert szeretnék. A beállítottságbeli változás sok folyamatból áll – olyan folyamatokból, amelyek nagyon világosan el vannak magyarázva Isten szavaiban. Vagyis az első naptól kezdve, amelyen hinni kezdesz Istenben, meg kell értened, hogyan menti meg Isten az embereket, és milyen hatást szeretne elérni a megmentésükkel. Ha törekedni szeretnél az igazságra és beállítottságbeli változást szeretnél elérni, akkor meg kell változtatnod az Istenbe vetett hitre vonatkozó téves nézeteidet. Az Istenbe vetett hit nem követeli meg tőled azt, hogy jó magaviseletű, jó ember, avagy törvénytisztelő ember legyél, illetve az emberek jóváhagyását elnyerő sok jó dolgot tegyél. A múltban az emberek azt gondolták, hogy az Istenbe vetett hit és a beállítottságbeli változásra való törekvés másoknak való tetszelgést jelent – külső emberi hasonlatosságot, némi műveltséget, némi türelmet, illetve felszínes jámborságot, mások szeretetét, mások segítését és alamizsna osztogatását. Más szóval azt, hogy az emberi elképzeléseken és képzelgéseken belül jó embernek tartják az illetőt. Mindenki szívében vannak ilyen elképzelések és dolgok, ez a sátáni mételyek egyik aspektusa. A múltban az Istenben hívő emberek közül senki nem tudta világosan elmagyarázni a beállítottságbeli változás kérdését. Nem ismerték a hit dolgait – nem olyasvalami volt ez, amit ösztönösen értettek, avagy néhány évnyi keresztény hit után meg tudtak volna érteni. Ez azért van, mert Isten még nem végezte el a munkája ezen aspektusát, és még nem közölte az igazságnak ezen aspektusát. Ezért sokan az elképzeléseik és a képzelgéseik alapján olyan valaminek tartották a hitet, amely némileg megváltoztatja a felszíni viselkedésüket és gyakorlatukat, és megváltoztatja néhány nyilvánvalóan téves álláspontjukat. Sőt, némelyek úgy hitték, hogy hittel rendelkezni nagyobb nehézségek elviselését jelenti, azt, hogy nem esznek jó ételt, illetve nem viselnek divatos ruhákat. Pont mint a nyugati országokban lévő régi katolikus apácák, akik azt gondolták, hogy az Istenbe vetett hit egyszerűen több nehézség elviselését és kevesebb jó dolog élvezetét jelenti az életükben – azt, hogy ha van nekik, akkor pénzt adnak a szegényeknek, avagy több jó dolgot tesznek és segítenek másoknak. Egész életükben a szenvedésre fektettek hangsúlyt. Nem ettek jó ételt, nem viseltek szép ruhákat. Amikor meghaltak, a ruháik csupán néhány dollárt értek. Lehet, hogy a tetteikről számot adtak a hírekben szerte a világon. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az emberek elméjében csupán az ilyen emberek azok, akik jók és erényesek; hogy csupán ezen emberekről tartja azt a vallásos világ, hogy jó dolgokat tettek, hogy jótetteket vittek véghez, hogy csak ők mentek keresztül átalakuláson és van valós meggyőződésük. Ezért hát lehet, hogy ti sem vagytok kivételek, talán ti is azt gondoljátok, hogy az Istenbe vetett hitnek azt kell jelentenie, hogy az illető jó ember – olyan valaki, aki nem üt vagy sért meg másokat, aki nem beszél csúnyán vagy tesz rossz dolgokat, olyan valaki, akin kívülről láthatják az emberek, ahogy hisz Istenben, és olyan valaki, aki dicsőíteni tudja Istent. Ez azoknak a mentális állapota, akik éppen csak elkezdtek hinni Istenben. Úgy gondolják, hogy ez a beállítottságbeli változás, hogy az ilyen ember van Isten kedvére. Vajon helyes ez az álláspont? Csak azoknak az embereknek vannak ilyen naiv gondolataik, akik éppen csak elindultak a hitükben. Ha már megértettek néhány igazságot, hamarosan eltűnik ez a fajta gondolkozás. Nem számít, milyen mélyen gyökerezett a szívedben ez az álláspont, még nem fedtétek fel a hibáit és az eltéréseit. Nem számít, hány éve hiszel Istenben, ezek a téves álláspontok még nem lettek teljesen megoldva. Ebből világos az, hogy csak néhány ember érti valójában, mi az a beállítottságbeli változás, és azt sem értik, hogy mit jelent valóban hinni Istenben, hogyan legyenek valós emberek, Isten milyen emberben leli kedvét, Isten milyen embert talál elfogadhatónak, és Isten milyen fajta embert szeretne megszerezni. Ha nem érted ezeket a dolgokat, akkor az azt mutatja, hogy nem fektettél szilárd alapot az igaz útra. Még mindig ezek az emberi elképzelések, képzelgések és szubjektív gondolatok dominálják a gondolkozásodat és az álláspontjaidat.

Némelyek azt mondják: „Úgy érzem, hogy még mindig nem változtam meg. Dühös leszek, ha a gyermekem engedetlen, vagy ha a férjem tesz valamit, ami nem tetszik nekem. Amikor hitetleneket látok, akik nem hisznek Istenben, megvetem őket. Vajon ezek nem még mindig a romlottság és annak megnyilvánulásai, hogy nem változott meg a beállítottságom?” Vajon helyes ez a megállapítás? (Nem, nem helyes.) Mi a gond vele? Csupán a külső viselkedésre összpontosít. Áruld el Nekem, amikor Isten beállítottságbeli változásról beszél, vajon az ember jellemében vagy vérmérsékletében beálló változást ért alatta? Egyáltalán nem. Némelyek úgy hiszik, hogy a beállítottságbeli változás csupán a jellemben bekövetkező változás, és azt gondolják, hogy beállítottságbeli változás az, ha valaki különösen türelmes és soha nem válik indulatossá, de ez súlyos hiba. A legtöbben nem képesek világosan látni a beállítottságbeli változás kérdését. Azt gondolják, hogy most közelebb vannak Istenhez és bizonyos területeken összeillenek Vele, és bár időnként nem tudják alávetni magukat és indulatossá válnak, amikor olyan dolgokkal találkoznak, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseiknek és a képzelgéseiknek, később át tudják gondolni ezt, rájönnek, imádkoznak és bűnbánatot tartanak Isten előtt, ami azt jelenti, hogy megváltoztak. Szerintetek az ilyesfajta változás beállítottságbeli változást mutat? Hogyan különböztetnétek meg az ilyesfajta állapotot? Mit foglal magában a beállítottságbeli változás? Milyen állapotok és megnyilvánulások mennek végbe valakiben, akinek megváltozott a beállítottsága? (A beállítottságbeli változás Isten szavai ítéletének és fenyítésének az elfogadása, a saját romlott lényegünk megismerése, a dolgokat illető nézeteink megváltoztatása, valamint annak fokozatos elérése, hogy összeilljünk Istennel. Nem azt jelenti, hogy soha nem válunk dühössé, avagy vissza tudjuk fogni magunkat, hogy ritkábban váljunk indulatossá. Ennek semmi köze a beállítottságbeli változáshoz.) Ez elég tiszta felfogás. Először is felteszek nektek egy kérdést, aztán átgondolhatjátok: Ha megváltozott a beállítottságod, és érted az igazságot, akkor a dolgokra vonatkozó nézeteid össze fognak illeni Istennel. Ha a dolgokra vonatkozó nézeteid összeillenek Istennel, akkor vajon össze fogsz még illeni a romlott emberiséggel? Nem fogsz. A szívedben gyűlölni tudod a Sátánt és az ördögöket, és ellenállást, ellenszenvet és utálatot érzel majd a romlott emberiséggel szemben, akik szembeszegülnek Istennel és elárulják Őt. Meg tudsz vetni mindenféle negatív dolgot, még kevésbé leszel hajlandó azokkal cimborálni, akik az ördögöktől valók, és szeretni tudod azt, amit Isten szeret, valamint gyűlölni azt, amit Ő gyűlöl. Ezek az igazság megértése által elért eredmények. Ha valóban képes vagy saját magad ismeretére és arra, hogy átláss a saját természeted lényegén, akkor képes leszel arra, hogy átláss a romlott emberiség közös lényegén, és természetes módon utáld ezeket az Istennel szembeszegülő romlott embereket. Téves és abszurd nézeteik láttán nem leszel hajlandó cimborálni velük, elborzadsz tőlük és elutasítod őket. Különösen annak láttán, hogy a vallási világ őrülten elítéli a megtestesülést, valamint rendkívül gyűlöli és utálja az igazságot, természetes módon meg fogod utálni ezeket az antikrisztusi erőket és teljes mértékben elutasítod őket. Ha valóban érted az igazságot és ismered Istent, akkor természetes módon utálni fogod azokat, akik ellenségesek Istennel, akik engedetlenek, akik megtagadják és elárulják Őt. Hogyan is lehetnél még mindig összeillő ezekkel az emberekkel? Ha tehát megváltozott az életfelfogásod, akkor különösen el fognak borzasztani a hitetlenek, valamint mindazok, akik szembeszegülnek Istennel, és utálni fogod őket. Azonban mivel jelenleg romlott emberek között élünk, csupán ki tudunk tartani és bölcsesség alapján élni. Nem vethetjük meg, utasíthatjuk el, és tarthatjuk magunkat távol tőlük, nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül, vagy kezdhetünk velük veszekedni, amikor meglátjuk őket, csupán azért, mert értjük az igazságot és megváltozott a beállítottságunk. Nem szabad így tennünk, bölcseknek kell lennünk. Van egy másik kérdés, amelyet még mindig nem nagyon értetek – némelyikőtök úgy gondolja, hogy a beállítottságbeli változás és az Istennel való összeillés azt jelenti, hogy egyáltalán nem vagytok indulatosak, gyengédek vagytok és kedvesek, még az ördögökre és a Sátánokra is szívélyesen mosolyogva, és ez a beállítottságbeli változás. Vajon ez helyes értelmezés? (Nem, nem az.) Ez súlyos félreértés. De miért helytelen? Isten meg akarja menteni az embereket, és sok szót szólt, valamint sok munkát végzett, viszont mit szeretne, milyenfajta emberekké váljanak az emberek? Azt szeretné, hogy olyan valakivé váljanak az emberek, akinek az igazság vezérli a gondolatait, aki az igazságot teszi meg az élete jelmondatává. Nem szeretné, hogy ne legyenek gondolatai, mintha tökfej lenne, és még kevésbé szeretné azt, hogy ne legyen indulata vagy normális érzelmei, mintha vegetatív állapotban lévő valaki lenne. Azt szeretné, hogy olyan valakivé váljon, aki érti az igazságot, meg tudja hallgatni az Ő szavait és engedelmeskedni Neki, olyan normális emberré, aki szereti azt, amit Ő szeret, és gyűlöli azt, amit Ő gyűlöl, akinek tetszik az, ami Neki tetszik, és utálja és elutasítja azt, amit Ő utál. Nos, legyetek tisztában azzal, hogy mit szeretne Isten megváltoztatni az emberek beállítottságaiban. Isten nagyon sok szót szólt, és nagyon sok igazságot kifejezésre juttatott. Meg szeretné menteni az embereket, és mindenkit megváltoztatni a szavaival. Belegondoltatok már, mit szeretne Isten, milyen hasonlatosságuk legyen azoknak, akiket Ő teljessé tesz? Hallom, amint sok testvér azt mondja: „Oly régóta hiszek Istenben, ám még mindig korlátoz engem sok külső dolog.” A nővérek közül némelyek azt mondják: „Azokat a ruhákat szeretném viselni, amelyeket a hitetleneken látok, és még néhány pillantást vetni arra, akin látom, hogy nagyon szépen felöltözött.” A testvérek közül némelyek azt mondják: „Gazdag, jómódú családokat látok, és én is szeretnék pénzt keresni. Amikor látok egy csinos lányt, szeretnék még egy pillantást vetni rá, és érzem, amint dühös leszek, amikor olyasmit látok, ami nem tetszik nekem. Ezek a romlott beállítottságaim még mindig nem változtak meg, és amikor dolgok történnek velem, akkor mindig szabadjára engedem a képzeletemet. Hogyan tudom ellenőrzés alatt tartani ezeket a dolgokat? Mikor fogok tudni megváltozni?” Ezen elgondolások miatt mondom azt, hogy nem értitek, mi az a beállítottságbeli változás. Csupán a viselkedésetek, a külső tetteitek, a vérmérsékletetek és a jellemetek vonatkozásában fogjátok vissza magatokat. Ily módon nem lehet beállítottságbeli változást elérni. Isten szavai közül melyek mondják azt, hogy ne szóljatok szabadon, vagy mutassátok ki az érzelmeiteket, amikor csak szeretnétek, illetve ne dühödjetek fel, stb.? Vajon ezt mondja Isten szava? Az Ő szavai egyszerűen sok mindent felfednek az ember romlott lényegéről, és elmondják az embereknek, hogyan ismerjék fel a romlott beállítottságaikat, hogyan vessék le ezeket, és érjenek el beállítottságbeli változást, kerüljenek ki a Sátán befolyása alól, majd cselekedjenek Isten követelményei szerint, és váljanak olyan valakivé, aki Istenhez idomul és eleget tesz az Ő akaratának. Miután megértetted annak kérdését, hogy mi az a beállítottságbeli változás, vajon még mindig hűhót fogsz csapni e külső cselekedetek miatt? Még mindig bele fogsz bonyolódni mindezekbe a külső ügyekbe? (Nem.) Ha nem érted, hogy mi az a beállítottságbeli változás, akkor soha nem fogod megragadni a lényegét vagy elérni azt. Főleg azok némelyikének a nézetei, akik épp most tértek át vallásról, az Istenbe vetett hitre vonatkozó nézeteik még mindig nem alakultak át, még mindig a vallás elgondolásai és elképzelései. Még mindig azon vannak, hogy lelkiek, jámborak, alázatosak és türelmesek legyenek, az embereknek szeretetteljesen tetszelgők, valamint irgalmas szamaritánusok, azonban ez súlyos tévedés! Ha azon vagy, hogy ilyesfajta lelki és embereknek tetszelgő ember legyél, akkor olyan valaki vagy, aki nem érti a szellemi dolgokat. Vajon az embereknek tetszelgők képesek az igazság megértésére? Meg tudják ismerni magukat és le tudják vetni a romlott beállítottságukat? Semmiképp sem. Akik azon vannak, hogy az embereknek tetszelegjenek, soha nem fogják elérni az igazságot, soha nem lesznek rá képesek, hogy megismerjék magukat és beállítottságbeli változást érjenek el, és soha nem nyerik el Isten jóváhagyását. Ha tehát beállítottságbeli változást szeretnél elérni, először is meg kell értened, mi az, és mi az Istenbe vetett igaz hit és alávetettség. Csak akkor tudsz majd rátérni az igazságra való törekvés ösvényére.

A beállítottságbeli változás nem a rítusok vagy az előírások változásaiban rejlik, és még kevésbé az illető külső megjelenésében vagy külső viselkedésében, jellemében vagy vérmérsékletében beálló változás. Nem a visszafogott vérmérséklet heves vérmérsékletté alakításáról szól vagy fordítva, és nem is egy befelé forduló személy kifelé forduló személlyé, avagy egy beszédes személy hallgataggá alakításáról szól. Nem ez az eljárás, ez nagyon messze esik Isten követelményeitől, és oly távol van tőle. Amikor valaki éppen csak elkezd hinni Istenben, mivel nem érti az igazságot, mindig a saját elképzelései és képzelgései szerint tesz dolgokat. Ennek eredményeként letér a helyes ösvényről, és több évet elveszteget az idejéből anélkül, hogy bármi valóságosra tenne szert. Ekkor nem tudja, hogy az Istenbe vetett hitében az igazságra való törekvés ösvényén kellene járnia. Ez oda vezet, hogy több éven át rossz irányba fordul, mielőtt felismerné, hogy az Istenbe vetett hitben a legfontosabb dolog az igazság megértése és a valóságba való belépés az üdvösség elnyeréséhez, és hogy ez a legfontosabb dolog. Csak ekkor érti meg, hogy az Isten által említett beállítottságbeli változás nem a külső viselkedésben beálló változásokra utal, és hogy Isten ehelyett azt kéri az emberektől, hogy értsék meg magukat és a saját romlott lényegüket, tegyenek erőfeszítést és találják meg a kiváltó okot, ami az ember természete lényegének megértését illeti, aztán pedig vessék le a romlott beállítottságaikat, ültessék át az igazságot a gyakorlatba, és tudjanak engedelmeskedni és hódolni Istennek. Ezt jelenti az ember életfelfogásának a megváltoztatása. Most már tudjátok, mi a kiváltó oka annak, hogy évek óta anélkül hisztek Istenben, hogy bármilyen beállítottságbeli változást elértetek volna? Azért van ez, mert nem értitek, mi az a beállítottságbeli változás, és nem tudjátok, milyen eredményeket és mércéket szeretne elérni Isten az emberek megmentésével. Némelyek talán nem fogadják el az igazságnak ezt az aspektusát és azt mondják: „Tudom, mi az a beállítottságbeli változás, de egyszerűen nem tudom ellenőrzés alatt tartani magam. Mindig olyan dolgokat teszek, amelyeket szeretek tenni, és olyan dolgokat, amelyeket helyesnek vélek.” Összességében nem számít, hogyan fogalmazod meg, az efféle beszéd azt bizonyítja, hogy még mindig nem érted, mi az a beállítottságbeli változás, és ezért álltál elő mindenféle elképzeléssel és képzelgéssel. Minél több szó esik erről a beállítottságbeli változásról, annál távolabb érződik a számodra, annál inkább úgy érzed, nem tudod elérni, és annál inkább úgy tűnik, hogy alatta maradsz. Minél többet beszélünk erről a beállítottságbeli változásról és az emberiség természete lényegének a felfedéséről, ti vajon nem érzitek még inkább azt, hogy egyáltalán nem változott meg a beállítottságotok, és hogy továbbra is keményen kell dolgoznotok? Miért kérdezlek benneteket a beállítottságbeli változásról? Valójában tudom, hogy nem lesztek képesek válaszolni. Némelyek azt mondják: „Nos, nem arról van szó, hogy Te nehezíted meg számunkra a dolgokat? Miért kérdezel minket, ha tudod, hogy nem tudunk válaszolni?” Nem Én nehezítem meg számotokra a dolgokat. Minden általam feltett kérdéssel azt remélem, hogy meg fogjátok szívlelni azokat. Ne csupán gondoljatok minden egyes általam közölt mondatra vagy témára, és tekintsétek lezártnak a dolgot, amint úgy tűnik, hogy megértettétek. Minden egyes mondat, az általam közölt tartalom minden egyes aspektusa most olyan folyamat, amelyen át kell mennetek a jövőben. Egyetlen része sem hagyható el, és ezek mind olyan dolgok, amelyeknek alapvetően nem vagytok a birtokában. Annak reményében kérdezlek benneteket, hogy önvizsgálatot tartotok és utánanéztek, hogy vannak-e a szívetekben emberi elképzelések és képzelgések. Gondosan töprengjetek el azon, hogy van-e bármilyen emberi elképzelés vagy bármilyen téves gondolat és elgondolás az Istenbe vetett hithez való hozzáállásotokban. Valójában az embereknek mind megvan a saját véleményük és gondolataik, és az Istenbe vetett hitet illető dolgok nem jelentenek kivételt ez alól. Vagyis meg kell vizsgálnotok e gondolatok és elképzelések lényegét. Mi most épp nem megyünk végig formaságokon az összejöveteleinken úgy, ahogy a vallásos világban lévő emberek teszik: Bibliaolvasás, imádkozás, prédikációk meghallgatása, aztán ennyi. Lehet ez ilyen egyszerű? Természetesen nem. Az általunk megbeszélt témák a legfőbbek az összes emberi téma közül, és bármely másnál fontosabbak, mert azok a témák, amelyekről most szót ejtünk, az emberiség eljövendő rendeltetési helyét illetik, valamint Istennek, minden dolog Irányítójának az emberre vonatkozó követelményeit. Feltárjuk ezeket a témákat és naponta közösségben vagyunk velük, azonban még most is lehetnek olyanok, akik nem egészen értik ezeket. Még nem fejeztük be a közösségvállalást e témákat illetően, és egyetlenegyet sem lehet közülük teljesen leírni vagy elmagyarázni. Az élet dolgai tehát nem olyan egyszerűek, ahogyan azt az emberek elképzelik. Nem csupán több prédikáció meghallgatásáról, Isten szavának fokozott olvasásáról, több jegyzetelésről, majd néhány híres frázis memorizálásáról, valamint ezen dolgok arra használásáról van szó, hogy az összejöveteleken közösséget vállaljunk a testvérekkel. Ez nem ilyen egyszerű. Oda kell figyelned, meg kell értened az Isten által szólt igazság minden egyes aspektusát, és ezek olyan igazságok is, amelyekkel fel kell szerelkeznie mindazoknak, akik igyekeznek elnyerni az üdvösséget. Ha érted, hogy miért követeli meg Isten az emberektől a beállítottságbeli változás elérését, akkor oda fogsz figyelni erre a szívedben és az igazságra fogsz törekedni. Ha nem vagy képes világosan látni, hogy miről szól a beállítottságbeli változás, akkor nem fogod szeretni az igazságot és nem fogsz odafigyelni rá. Ellenkezőleg, nem fog érdekelni az igazság, így hát soha nem fogsz tudni szert tenni rá. Isten megvilágosítja azokat, akik szomjazzák az igazságot, és elrejtőzik azok elől, akik nem törekednek arra. Ha vágyakozó, kereső szíved van, akkor Isten meg fog világosítani, dolgozni fog rajtad, és apránként eléri, hogy gaz igazság minden aspektusát világosan megértsd. Mit gondoltok, fontos a beállítottságbeli változás témája? (Igen, nagyon fontos.) Egészen biztosan fontos, mert sürgősen meg kell értenetek az igazság ezen aspektusát, méghozzá most. Attól féltek, hogy nem rendelkeztek az igazsággal, hogy nem változtatok meg, és hogy magatokra hagyattok, amikor lesújtanak a csapások, és attól féltek, hogy beleestek a csapásokba és szenvedni fogtok azokban. Némelyek természetesen attól félnek, hogy jelenleg túl keveset értenek az igazságból, és amikor Isten a jövőben próbára teszi őket, megbotlanak és nem tudnak majd szilárdan megállni, elpocsékolva az összes addigi erőfeszítésüket. Mivel ez az utolsó szakasza Isten munkájának, amellyel megmenti az emberiséget, ha az emberek ebben a szakaszban nem tudják elérni az üdvösséget, akkor teljes mértékben kudarcot fog vallani az Istenbe vetett hitük, vége lesz az Istenbe vetett hittel rendelkező életüknek, és végső soron el lesznek pusztítva.

Ha beállítottságbeli változást akartok elérni, akkor először meg kell értenetek, hogy mi az. Az imént beszéltem arról, hogy némelyek mit képzelnek beállítottságbeli változásnak az elképzeléseikben, és mindannyian egyetértettetek azzal, hogy ezen emberek megállapításai és nézetei helytelenek, tévesek, és nem egyeztethetők össze az Isten által megkövetelt beállítottságbeli változással. Akkor hát hogyan kellene értenetek a beállítottságbeli változást? Hogyan tegyetek szert rá? Beállítottságbeli változást elérni nem egyszerű. Először is képesnek kell lennetek rá, hogy egyétek, igyátok és felfogjátok Isten szavait. Ha nem rendelkeztek ezzel a képességgel, akkor képtelenek lesztek az igazság megértésére vagy magatok megismerésére, és ezáltal képtelenek lesztek beállítottságbeli változás elérésére. Ha el akartok érni ilyen változást, tudnotok kell a saját romlott beállítottságotokról, és Isten szavai alapján fel kell ismernetek a különböző téves gondolataitokat, perspektíváitokat, viselkedéseiteket és megnyilatkozásaitokat. Aztán össze kell vetnetek a saját állapototokat Isten szavával, és megértenetek a saját romlott beállítottságotokat. Ha már világosan látjátok, hogy ennek a romlott beállítottságnak a lényege olyan valami, ami szembeszegül Istennel és elárulja Őt, és olyan valami, amit Ő gyűlöl, akkor képesek lesztek levetni a romlott beállítottságotokat és fokozatosan beállítottságbeli változást elérni. Áruljátok el Nekem, mivel ennyire mélyen romlott az emberiség, akkor vajon képesek lesznek megérteni a romlott beállítottságaikat, ha nem fogadják el az Isten által kifejezésre juttatott igazságokat? Képesek lesznek rá, hogy lássák az emberiség mélyreható romlottságának a valóságát? A romlott emberek mind pártolják az oktatást, mindannyian elfogadják a tudást és versengenek azért, mégis egyre sötétebbé és gonoszabbá válik az emberi világ. És ki az, aki meg tudja menteni az emberiséget a sötétség ezen befolyásától? Ennélfogva teljes mértékben lehetetlen beállítottságbeli változást elérni és megélni az emberi hasonlatosságot úgy, ha eltávolodsz Isten szavától és nem fogadod el az Ő ítéletét és megtisztítását. Némelyek azt mondják: „Nem akarom olvasni Isten szavait az emberek megítéléséről és leleplezéséről, mert e dolgok olvasása szíven szúr és kényelmetlenül érzem magam tőlük.” Vajon képesek lesznek saját maguk megismerésére azáltal, hogy ily módon közelítenek Isten szavaihoz? Könnyű lesz számukra beállítottságbeli változást elérni? Nem gond, ha nem szereted olvasni Isten azon szavait, amelyek megítélik és megfenyítik az emberiséget, mivel Isten háza rendelkezik Isten szava himnuszaival, valamint tapasztalati bizonyságtételi videókkal, amelyeket megnézhetsz és amelyekből tanulhatsz. Énekeld többet ezeket a himnuszokat. Dallamokra íródtak, ami megkönnyíti a tanulásukat és a memorizálásukat. Ha ily módon megtanulod énekelni Isten szavának ezen himnuszait, az eredményeket fog hozni, és könnyű lesz számodra emlékezni az Ő szavai némelyikére. Ezekkel a szavakkal kezdd el felszítani az igazság iránti érdeklődésedet. Akkor is szükség van az emberek érdeklődésének felszítására, amikor Isten szavának evéséről és ivásáról van szó – áruld el Nekem, mennyire távol van az emberiség Isten követelményeitől, ha az embereknek himnuszok által kell felszítani az érdeklődését?! Ez azt bizonyítja, hogy az emberiség valójában nem szereti az igazságot. Isten szavai oly jól el vannak mondva, és nem számít, az igazság mely aspektusa kerül közlésre, az javára van az embernek, az elejétől a végéig, ám az emberek még mindig nem szeretik enni és inni ezeket. Az emberiség tényleg nagyon messzire eltávolodott Isten követelményeitől. Akkor hát mi a teendő e helyzet vonatkozásában? Először is minden alkalommal, amikor eszed és iszod a szavait, imádkoznod kell Istenhez, mondván: „Ó, Istenem! Beállítottságbeli változásra szeretnék törekedni, és jó rendeltetési helyre szert tenni, mivel attól félek, hogy beleesek a csapásokba. Többet szeretném enni és inni a Te szavaidat is, azonban túlságosan kíméletlenek azok, amelyek megítélik és leleplezik az embereket, szíven szúrnak engem, ezért nem vagyok hajlandó olvasni ezeket. Kérlek, világosíts meg engem, segíts nekem, tegyél képessé a Te szavaid megértésére, valamint annak észrevételére, hogy az életemnek csupán a Te szavaidra van szüksége, és ezek alkotják azt az életet, amelyet meg kellene szereznem.” Ha őszintén ily módon imádkozol, akkor Isten munkálkodni fog benned, anélkül, hogy felismernéd, és fokozatosan elvezet téged oda, hogy többet megérts a szavaiból, egyre mélyrehatóbb módon. Némelyek azt mondják: „Nagyon szeretem enni és inni Isten szavait, és már az elejétől a végéig elolvastam őket, azonban nem tudom, mely igazságok megértése a legfontosabb, és mely igazságvalóságokba a legfontosabb bemenni, illetve mire törekedjek ahhoz, hogy beállítottságbeli változást érjek el.” Hogyan oldható meg ez a probléma? Először is sokkal több erőfeszítést kell fektetnetek Isten szavaiba. Nem elegendő csupán néhányszor elolvasnotok őket. Sokszor, gondosan olvasnotok kell őket, átgondolnotok és gyakran közösséget vállalnotok velük, valamint gyakorolnotok az életetekben, mígnem valós tapasztalatra tesztek szert. Csak ekkor tudjátok megérteni az igazságot. Továbbá ha valamely témákban nem tudtok világosan közösséget vállalni, akkor vállaljatok közösséget olyan mértékben, amilyenben tudtok. Tegyétek félre azokat a témákat, amelyekben egyelőre nem tudtok világosan közösséget vállalni; először válasszatok ki a sekélyestől a mélyebbig olyanokat a közösségvállaláshoz, amelyeket könnyebb megértenetek, és amelyeket el tud érni a tapasztalatotok jelenlegi szintje. Az életbe való belépés nem egyszerű dolog, és lehetetlen mélyen belépni csupán három vagy öt évnyi hit után. Olyan ez, akár a felnőtté válás folyamata: a gyermek apránként felnő, mígnem 20 vagy 30 év múltán végül felnőtt lesz belőle. Az Istenbe vetett hit is ilyen sok évnyi tapasztalatot igényel, és ami az Istennek való engedelmeskedésre és az Ő szeretetére vonatkozó igazságokat illeti, ezek megtapasztalásához egy egész életre van szükség. Némelyek azt mondják: „Ily módon eszem és iszom Isten szavait, de pontosan hogyan tudom felmérni, hogy változtattam-e a beállítottságomon?” A testvérek közül sokakat aggaszt ez a kérdés. Áruld el Nekem, amikor épp csak megszületik egy csecsemő, és az édesanyja eteti és gondoskodik róla, vajon a csecsemőt érdekli az, hogy mikor lesz belőle felnőtt? Természetesen nem, mivel nem érti. Vagyis neked sem kell feltenned ezt a kérdést. Csak várj, amíg érettebbé nem válsz, akkor majd természetes módon megérted, és amikor eljön az ideje annak, hogy változz, akkor ezt természetes módon meg fogod tenni. Isten minden olyan szakaszban és időtartamban, amelyen áthaladsz, tenni fog valamit, el fog rendezni egyes körülményeket vagy embereket, ügyeket és dolgokat, amelyekből tanulni fogsz. Gondolj vissza az Istenbe vetett hitedre, annak kezdetétől mostanáig, összehasonlítva azt, hogy milyenfajta nézeteid voltak akkor, amikor épp csak elkezdtél hinni Istenben, és most milyen nézeteid vannak, és akkor tudni fogod, hogy változtál-e. Most épp az a fontos, hogy még inkább egyétek és igyátok Isten szavait, még inkább közösséget vállaljatok, hallgassatok meg több prédikációt, és dolgozzatok még inkább Isten szavain. Ez elengedhetetlen, és ez a beállítottságbeli változás elérésének elsődleges feltétele. El tudsz érni eredményeket, ha nem olvasod Isten szavait, illetve nem vagy közösségben az igazsággal, hanem csupán arra összpontosítasz, hogy miként érezd a Szentlélek érintését, hogyan élj a lelken belül és legyél lelki? Nincs értelme állandóan ezekre a dolgokra összpontosítani, mivel ezek mind másodlagosak. Akkor hát mi a legfontosabb dolog? Az, hogy még inkább edd és idd Isten szavait. Ha nem eszed és iszod gondosan az Ő szavait, akkor még ha naponta össze is gyűltök, vagy jól vezetsz vallási ceremóniákat, akkor sem leszel képes az igazság megértésére, a gyakorlatba való átültetésére pedig még kevésbé. Ez azért van, mert az igazság teljes mértékben Isten szavaiban található, és soha nem fogod elnyerni, ha nem eszed és iszod az Ő szavait. Minden igazság Isten szavaiból ered, és ha elhagyod az Ő szavait, az egyenértékű Isten elhagyásával. Ha eltávozol Isten szavainak az evésétől és az ivásától, akkor nem hiszel Istenben, és a hitetlenek egyike vagy. Nem számít, mennyire jó a viselkedésed, soha nem leszel képes az üdvösség elérésére. Vagyis az Istenben hívők számára a legfontosabb dolgot az Ő szavainak az evése és az ivása. Ha keményen munkálkodsz Isten szavain, akkor annyit fogsz nyerni, amennyit beleteszel. Nem szükséges megnézned, méricskélned, sem azzal törődnöd, hogy pontosan mennyire nagyok ezek a nyereségek. Ez nem a te dolgod. Isten el fogja végezni az Ő munkáját, és Isten magyarázatot fog adni neked, meg fog világosítani téged, és tudatni fogja veled. Ha tehát valaki a jövőben ismét felteszi a kérdést: „Mikor fog Isten próbára tenni engem? Vajon képes leszek szilárdan megállni? Valójában mennyire változott meg a beállítottságom? Nem adhatna nekem határozott választ Isten?” – ez felháborító és ésszerűtlen. Nem szükséges ilyen dolgokkal foglalkoznod. Ha egy nap érett leszel, és valóban megváltozott a beállítottságod, akkor képes leszel felülkerekedni a téged érő helyzeten, és az Isten által megkövetelt módszereket használva helyesen kezelni azt. Akkor tudni fogod, hogy megváltoztál. Ez nem külső változás, hanem belső változás, a beállítottságban és a lényegedben lévő változás.

A beállítottságbeli változás nem olyasvalami, ami egyik napról a másikra történik, vagy olyasvalami, ami több évnyi tapasztalat után elérhető. Némelyek gyakran kudarcot vallanak és megbotlanak, amikor elkezdik megváltoztatni a rossz szokásaikat, és azt gondolják: „Elegem van ebből. Reménytelen vagyok. Nem nekem való a beállítottságbeli változás, számomra lehetetlen megváltozni. Még ezen apró hibák vagy rossz szokások megváltoztatása is oly nehéz számomra, akkor biztosan még nehezebb lesz a beállítottságom megváltoztatása.” Negatívvá válnak, úgy érzik, hogy nincs számukra remény, és hosszú időn át nem hajlandóak enni és inni Isten szavait. Amikor bárki megmetszi őket és foglalkozik velük, bosszúsnak és negatívnak érzik magukat, nem hajlandóak teljesíteni a kötelességeiket, és egyáltalán nem érdekli őket az igazság. Milyen állapot ez? Ez komoly probléma. Volt már ilyesfajta tapasztalatotok? Tartotok attól, hogy az élettapasztalatotok során mindig negatívak, gyengék, kudarcot vallók és botladozók lesztek? Függetlenül attól, hogy tartotok-e ettől vagy sem, tény az, hogy a beállítottságbeli változás nem egyik napról a másikra történik. Ez azért van, mert a beállítottságbeli változás az emberiség romlott természetének egészen a gyökerénél kezdődik, és radikális, valamint teljes átalakulás. Olyan ez, amikor valaki rákos lesz és daganat nő benne: A daganat eltávolításához meg kell operálni, sok szenvedést kell elviselnie, és ez nagyon összetett folyamat. A beállítottságbeli változás folyamatában előfordulhat, hogy sok mindenen átmész, mielőtt egy kicsit is megértenéd az igazságot, vagy szert tennél a beállítottságbeli változás egyik aspektusára, vagy az is lehet, hogy sok embert, ügyet, dolgot és különböző környezeteket megtapasztalsz, és sokszor rossz irányba fordulsz, mielőtt végre elérsz némi változást. Ez a változás értékes, nem számít, mekkora, Isten szemében becses és emlékezetes, mert sokat szenvedtél és nagy árat fizettél érte. Isten megvizsgálja az emberek szívének mélyét, ismeri a gondolataikat és a vágyaikat, valamint a gyengeségeiket, és Isten legfőképpen tudja, hogy mire van szükségük. A gyakorlati Isten követéséhez meg kell lennie bennünk ennek az elhatározásnak: Nem számít, mily hatalmas körülményekkel találkozunk, vagy milyenfajta nehézségekkel szembesülünk, nem számít, mennyire gyengék vagy negatívak vagyunk, nem veszíthetjük el a hitet a beállítottságbeli változásunkban vagy az Isten által kimondott szavakban. Isten ígéretet tett az emberiségnek, és ez megköveteli az emberektől, hogy meglegyen bennük az elviseléséhez szükséges elhatározás, hit és kitartás. Isten nem szereti a gyáva alakokat, az elhatározással bíró embereket szereti. Még ha sok romlottságot fedtél is fel, még ha sokszor tértél is rossz útra, vagy követtél el számos vétket, panaszkodtál Istenre, vagy a valláson belülről ellenszegültél Istennek, avagy káromlást dédelgettél Őellene a szívedben stb. – Isten mindezt nem nézi. Isten csak azt nézi, hogy valaki törekszik-e az igazságra, és egy napon meg tud-e változni. A Bibliában van egy történet a tékozló fiú visszatéréséről – miért használta az Úr Jézus ezt a példázatot? Azért, hogy megértesse az emberekkel, hogy Isten őszintén vágyik az emberiség megmentésére, és hogy Ő lehetőséget ad az embereknek a bűnbánatra és a változásra. E folyamat során Isten végig megérti az embert, jól ismerve a gyengeségeit, valamint a romlottsága mértékét. Tudja, hogy az emberek meg fognak botolni és kudarcot fognak vallani. Akárcsak a járni tanuló gyermek, nem számít, mennyire vagyunk erősek testileg, mindig lesznek olyan alkalmak, amikor elbukunk és megbotlunk, és olyan alkalmak, amikor belebotlunk dolgokba és átesünk rajtuk. Isten minden embert úgy ért, ahogyan az anya érti a gyermekét. Érti minden egyes ember nehézségeit, gyengeségeit, valamint szükségleteit. Sőt, Isten érti, milyen nehézségekkel, gyengeségekkel és kudarcokkal kell szembesülniük az embereknek, miközben belépnek a beállítottságuk megváltoztatásának a folyamatába. Ezek azok a dolgok, amelyeket Isten a leginkább ért. Ez azt jelenti, hogy Isten felméri az emberek szívének mélységeit. Nem számít, milyen gyenge vagy, ameddig nem tagadod meg Isten nevét, vagy hagyod el Őt ily módon, akkor mindig lehetőséged lesz a beállítottságbeli változás elérésére. Ha megvan ez a lehetőséged, akkor van reményed a túlélésre, vagyis arra, hogy Isten megment. Ha megértjük, hogy mi az a beállítottságbeli változás, és milyenfajta folyamatra van szükség hozzá, akkor ne féljünk, hanem legyen hitünk és imádkozzunk Isten előtt: „Ó, Istenem! Oly mélységesen romlott vagyok. Azt sem tudom, mi az igazság, azt pedig még kevésbé, hogy mi az a beállítottságbeli változás. Valóban szükségem van a Te üdvözítésedre, és arra, hogy segíts nekem és gondoskodj rólam, hogy tudhassam, hogyan értsem meg és ültessem át a gyakorlatba a szavaidat, tegyek szert belőlük tudásra és tapasztalatra, és hozzam be ily módon az életembe a szavaidat, rendelkezzek a Te megvilágosításoddal és útmutatásoddal minden szavamban és cselekedetemben, minden egyes mozdulatomban, és mindenben, amit teszek. Ezt remélem, ezt szomjazom, és szeretném megélni a normális emberi mivoltot, valamint az igaz emberi hasonlatosságot, hogy eleget tegyek Neked. Azonban ezt még nem tudom elérni, még mindig oly nagy a romlottságom, hogy én magam fel sem tudom fogni. Kérlek, fedj fel engem, segíts nekem és gondoskodj rólam. Ez az, amire éppen most szükségem van.” Imádkozz így, ilyesfajta elhatározással. Miután ily módon imádkoztál, meg fog változni a szíved és az életed, anélkül, hogy tudnád, mert az, ahogyan imádkoztál, és amire törekedtél, tükröződik az elhatározásodban, és abban, ahogyan Isten teljesíti az elhatározásodat. Nem járja, ha mindig félsz a kudarctól. Valójában ha megijedsz, mielőtt valami tényleg történne veled, csak azt bizonyítja, hogy a beállítottságbeli változás vonatkozásában híján vagy az elhatározásnak és a hitnek. Először is meg kell értened, hogy a beállítottságbeli változás nem egyik napról a másikra történik. Azt hiszitek, hogy egyik napról a másikra rontotta meg ily alaposan a Sátán az emberiséget? Nem, az embereket évezredek óta megrontja a Sátán, már teljes mértékben lelepleződött a sátáni természetük, és oly mértékben elfajult, hogy nem tudják ellenőrzés alatt tartani, és a természetes kiáradásaik meghaladhatják a Sátánéit. Elérték azt a szintet, hogy Isten ellenségei, olyannyira, hogy érdektelenséget, elutasítást és undort éreznek, amikor olyasvalamit hallanak, ami igaz, ami Isten szava, vagy ami Istentől való. Az emberek ilyen mértékben romlottak és eltompultak, és nem könnyű számukra megérteni az igazságot, nemhogy beállítottságbeli változást elérni. Az ember beállítottságát nem olyan egyszerű megváltoztatni, mint az ember viselkedését. Pontosan értenünk kell tehát a beállítottságbeli változás e dolgát, és a megfelelő hozzáállással kell közelítenünk hozzá. Nem áltathatjuk magunkat hiú ábrándokkal, ezt mondván: „Hiszek Istenben és végig ettem és ittam az Ő szavait. Vajon nem fogok megváltozni, ha Isten csupán egy kicsivel több munkát végez, és véghezvisz némely jelet és csodát?” Ez nem reális nézet, ez emberi képzelgés. Ha emberi elképzeléseket és képzelgéseket követnénk, akkor nem lenne szükség rá, hogy Isten elvégezze az Ő ítéletének a munkáját, sem arra, hogy oly sok szót kifejezésre juttasson, felfedve az emberiség romlottságát, nem is szólva arról, hogy próbára tegye és finomítsa az embereket. Áruljátok el Nekem, vajon Isten irányítási tervében azért menti meg az emberiséget, hogy legyőzze a Sátánt, vagy azért harcol a Sátánnal, hogy megmentse az emberiséget? (Isten azért harcol a Sátánnal, hogy megmentse az emberiséget.) Így van. Pontosan értenünk kell Isten irányítási tervét. Így hát a jövőben ne tegyetek balga megállapításokat: „Vajon miért nem pusztítja el simán Isten a Sátánt?” A Sátán romlottsága nélkül vajon Isten kifejezésre juttatna ily sok igazságot azért, hogy megmentsen minket? Szert tettünk volna mostanra ily sok igazságra? A Sátán romlottsága nélkül Istennek az emberiség megmentésére irányuló irányítási terve fel sem merült volna, és Isten nem tervezte volna meg e csoportnyi ember tökéletesítését az utolsó napokban, hogy azokká váljanak, akik megmaradnak. Isten azért csatázik a Sátánnal, hogy megmentse az emberiséget és szert tegyen egy csoportnyi emberre. Elmondhatjuk, hogy teljes mértékben a mi embercsoportunk érdekében történt az, hogy Isten testté lett, hogy harcoljon a Sátánnal. Vagyis láttuk Isten akaratát, és az irányítási tervének célja és lényege az, hogy szert tegyen egy csoportnyi igaz emberre. Ez Isten irányítási terve. Ebből láthatjátok, milyen fontos beállítottságbeli változást elérni az ember Istenbe vetett hitében, és képesnek lenni rá, hogy teljesen olyan igaz emberré váljon, akit Isten szeret és akire szeretne szert tenni.

Van a beállítottságbeli változás eléréséhez vezető ösvényetek? Tudjátok, mily dolgok fognak megváltozni? Általában közösségben vagytok az igazság ezen aspektusával? Épp most közösségben voltunk azzal, ahogy a beállítottságbeli változás nem a külső viselkedés és magatartás változásaira utal, sem pedig az ember személyiségében beálló változásokra. Akkor hát pontosan miről van szó? Fontolóra vettétek ezt valaha is? Először is fel kell fedeznünk és meg kell értenünk, mit szeretne Isten, mely beállítottságokat és dolgokat változtassunk meg. A beállítottságbeli változás nem a viselkedés vagy a személyiség változása, még kevésbé olyan változás, amely által az emberek tanultabbak vagy képzettebbek lesznek. Isten az Ő szavai által az egyes emberek gondolatait és nézeteit akarja megváltoztatni, és képessé tenni őket az igazság megértésére, hogy átalakulást érhessenek el abban, ahogyan a dolgokat látják. Ez csupán egy aspektus, egy másik pedig az emberek viselkedésének módját megtámasztó alapelvek megváltoztatása, amely az életszemélet megváltoztatása; megint másik pedig az emberekben megnyilvánuló, mélyen gyökerező sátáni természet és beállítottság megváltoztatása. A beállítottságbeli változás általában mindhárom aspektust magában foglalja.

Először beszéljük meg a beállítottságbeli változás első aspektusát – azt, ahogyan az emberek a dolgokat nézik. Nevezetesen az emberek gondolatai és nézetei teszik ki azt, ahogyan mindenre tekintenek. Az embert oly mélyrehatóan megrontotta a Sátán, hogy e gondolatok és nézetek közül sok téves és abszurd, és Isten először azáltal menti meg az embereket, hogy megváltoztatja azt, ahogyan a dolgokat nézik. Vegyünk egy egyszerű példát: Mit értetek tudás alatt? Vagy tudomány alatt? A tudás és a tudomány az igazság? Meg tudják oldani az emberek romlott beállítottságát, és képessé tenni őket az emberi hasonlatosság megélésére? Ki tudják szabadítani az embereket a Sátán hatása alól? El tudják vezetni az embereket oda, hogy ismerjék Istent és engedelmeskedjenek Neki? El tudnak vezetni az üdvösséghez és a jó rendeltetési hely eléréséhez? Biztosan nem. Mire jó a tudás az ember életében? Mit hozhat el neki? Némelyek azt gondolják, hogy a tudás becses dolog ezen a világon, és hogy minél több tudásuk van, annál nagyszerűbb a státuszuk és annál jobb a soruk, annál előkelőbbek és műveltebbek, vagyis tudás nélkül nem boldogulnak. Némelyek azt gondolják, hogy ha keményen dolgozol és gyarapítod a tudásodat, akkor mindened meglesz. Lesz státuszod, pénzed, jó állásod és jó jövőd; azt hiszik, hogy tudás nélkül lehetetlen ezen a világon élni. Ha valakinek nincs tudása, akkor mindenki lenézi. Diszkriminálják, senki nem hajlandó cimborálni vele; a tudás nélküliek csupán a társadalom legalacsonyabb létrafokain élhetnek. Így hát istenítik a tudást, és rendkívül magasztosnak és fontosnak tartják – még az igazságnál is jobban. Valaki talán azt kérdezi: „Tudás nélkül vajon képes vagyok megérteni Isten szavait? Nem Ő is tudáson és szavakon keresztül szól?” Ez két nagyon különböző dolog. A tudás, amelyről épp beszélek, az emberiség történelmére, a földrajzra, a politikára, az irodalomra, a modern tudományokra és technikára, valamint bizonyos készségekre, illetve tárgyakra vonatkozik. Az emberek azt gondolják, hogy ez mind része az emberiség erejének, és hogy a tudással rendelkezőknek mindenük megvan, és szilárdan meg tudnak állni ebben a világban, így hát mindenki elképesztően fontosnak tartja a tudást. Röviden, bárhogy nézitek is, ez az emberi gondolatok és nézetek egyik aspektusa. Van egy ősi mondás, mely szerint: „Olvass el tízezer könyvet, járj be tízezer mérföldet.” Vajon mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minél többet olvasol, annál tájékozottabb és jómódúbb leszel. Mindenféle embercsoport nagyra fog tartani, és státuszod lesz. Mindenki dédelget ilyen gondolatokat a szívében. Ha valaki áldatlan családi körülmények miatt képtelen egyetemi végzettséget szerezni, akkor egész életén át bánni fogja, és eltökélt lesz abban, hogy a gyermekei és az unokái többet tanuljanak, egyetemi fokozatot szerezzenek, sőt, tanuljanak külföldön. Mindenki a tudásra szomjazik, így gondolkodnak, így szemlélik és így kezelik azt. Éppen ezért sok szülő fáradságot vagy költségeket nem kímélve neveli a gyermekeit, még odáig is elmenve, hogy a családi vagyont, mindent eltékozolnak a gyermekeik tanulására. És milyen végletekre képesek némely szülők a gyermekeik fegyelmezésében? Csupán három óra alvást engedélyeznek éjszakánként, folyamatosan erőltetik a tanulást és az olvasást, vagy az ősöket utánozva a mennyezethez kötik a hajukat, teljesen megtagadva tőlük az alvást. Az ilyesfajta történetek, ezek a tragédiák mindig is jelen voltak az ősi időktől mostanáig, és az emberiség tudásszomjának, valamint a tudás istenítésének a következményei. Lehet, hogy visszataszítónak találjátok ezeket a szavakat, és vannak közöttetek olyanok, akik lenyűgöző tudással és tudományos fokozattal rendelkeznek. Természetesen nem azt mondom, hogy rossz az iskolázottság, de helyesen kell bánnotok vele. Helyénvalóan kell kezelnetek a sátáni dolgokat, és pontosan értenetek kell és fel kell ismernetek ezeket. Nem tiltom meg számotokra a tanulást, sem azt, hogy úgy neveljétek a gyermekeiteket, hogy végzettségük legyen és jó munkát szerezzenek. Nem ezt mondom. Nem korlátozlak benneteket. Csupán a véleményemet mondom el, és leleplezem, milyen mértékben becsüli nagyra a tudást a romlott emberiség. A tudásod jelenlegi szintjétől vagy attól függetlenül, hogy milyen magas végzettséged vagy tudományos fokozatod van, most az emberiség tudásra vonatkozó nézeteiről, valamint az Én tudásra vonatkozó nézeteimről beszélek. Tudjátok, mit gondol Isten a tudásról? Valaki talán azt mondja, hogy Isten fejlett tudományt szán az emberiségnek, és azt, hogy még több mindent értsenek a tudományokból, mivel nem akarja, hogy az ember túlságosan elmaradott, tudatlan és értetlen legyen. Ez így van, azonban Isten arra használja ezeket a dolgokat, hogy szolgálatot végezzen, és nem helyesli ezeket. Nem számít, mily csodálatosak ezek a dolgok az ember szemében, ezek nem az igazság, és nem is helyettesítik az igazságot, tehát Isten kifejezésre juttatja az igazságot, hogy megváltoztassa az embereket és a beállítottságaikat. Bár Isten szavai alkalmanként érinthetnek nézeteket vagy a tudásra vonatkozó szemléleteket, amilyen a konfucianizmus vagy a társadalomtudományok, az ilyen nézeteket csupán reprezentálják. Isten szavainak a sorai között olvasva vegyük észre, hogy Ő gyűlöli az emberi tudást. Az emberi tudás nem csupán alapvető tételeket és egyszerű doktrínákat foglal magában, hanem gondolatokat és nézeteket is, valamint emberi abszurditást, előítéleteket, valamint sátáni mérgeket. Van olyan tudás is, amely meg tudja téveszteni és meg tudja rontani az embereket – ez a Sátán mérge és daganata, és ha valaki elfogadja ezt a tudást és megérti azt, akkor a Sátán mérge daganattá nő a szívében. Ez a daganat az egész testében elterjed, elkerülhetetlenül halált eredményezve, amennyiben nem gyógyítják meg Isten szavai és az igazság. Vagyis minél több tudásra tesznek szert az emberek, minél többet fognak fel, annál kevésbé valószínű, hogy higgyenek Isten létezésében. Tulajdonképpen inkább megtagadják Őt és ellenállnak Neki, mivel a tudás olyan valami, amit látni és érinteni tudnak, és leginkább az életükben lévő dolgokhoz kapcsolódik. Az emberek tanulhatnak és sok tudást szerezhetnek az iskolában, azonban vakok a tudás forrására és annak kapcsolatára a szellemi világgal. Az emberek által elsajátított és felfogott tudás nagy része ellenkezik Isten szavaival, különösen a filozófiai materializmus és evolúció tartozik az ateizmus eretnekségeihez és téveszméihez. Kétségkívül olyan téveszmék halmaza ez, amely ellenszegül Istennek. Mit nyersz azzal, ha történelemkönyveket, ismert szerzők műveit, nagy emberek életrajzait olvasod, avagy bizonyos tudományos vagy technikai aspektusokat tanulmányozol? Például a fizikát tanulmányozva elsajátítasz néhány fizikai alapelvet, Newton törvényét vagy egyéb doktrínákat, azonban miután megtanulod és megszívleled ezeket a dolgokat, átveszik az irányítást az elméd felett és eluralják a gondolkozásodat. Aztán Isten szavait olvasva azt fogod gondolni: „Hogy lehet, hogy Isten nem említi a tömegvonzást? Miért nincs szó az űrről? Miért nem beszél Isten arról, hogy van-e légköre a holdnak, és hogy mennyi oxigén van a földön? Istennek fel kellene fednie ezeket a dolgokat, mert ezek olyan dolgok, amelyeket tényleg ismertetni kell és el kell mondani az emberiségnek.” Ha ilyen gondolatokat dédelgetsz a szívedben, akkor másodlagosnak fogod tartani az igazságot és Isten szavait ahelyett, hogy minden tudásod és elméleted elé helyeznéd azokat. Így fogod kezelni Isten szavát. Mindenesetre ezek az intellektuális dolgok rossz ötletet adnak az embereknek és eltérítik őket Istentől. Nem számít, hogy elhiszitek-e ezt vagy sem, vagy hogy ma el tudjátok-e fogadni – el fog jönni a nap, amikor be fogjátok ismerni ennek tényét. Vajon valóban értitek, hogyan vezetheti a tudás az embereket pusztulásba és a pokolba? Vannak, akik esetleg nem hajlandók elfogadni ezt, mert vannak közöttetek magasan képzett és nagyon tájékozott emberek. Nem gúnyolódom rajtatok és nem vagyok szarkasztikus, csupán megállapítok egy tényt. Nem is azt kérem tőletek, hogy fogadjátok el itt és most, hanem azt, hogy fokozatosan érsétek meg ezt az aspektust. A tudás révén az elméddel és az intellektusoddal elemzed és kezeled mindazt, amit Isten tesz. Ez akadályozni és gátolni fogja azt, hogy megismerd Istent és megtapasztald az Ő munkáját, és eltérít téged Istentől, emiatt szembe fogsz szegülni Ővele. Azonban most rendelkezel tudással, akkor hát mihez kezdj? Különbséget kell tenned a gyakorlati tudás és azon tudás között, amely a Sátántól ered, és az eretnekség, a tévhitek körébe tartozik. Ha csupán ateista, abszurd tudást fogadsz el, akkor az akadályozza az Istenbe vetett hitedet, megzavarja az Őhozzá fűződő normális kapcsolatodat és az igazság elfogadását, valamint gátolja a belépésedet az életbe. Ezt tudnod kell, mert így van, és pontosan fel kell fognotok ezt a témát. Tudom, hogy vannak magasan képzett testvérek, és nem támadlak, gúnyollak vagy mellőzlek benneteket. Hirtelen előkerült ma ez a téma, és ez csupán néhány szó, hogy figyelmeztesselek benneteket, nem szándékozom bajt okozni azoknak közületek, akiknek magas tudományos fokozata, illetve némi tudásuk és műveltségük van. Nem azért teszem ezt, hogy negatívvá vagy lehangolttá tegyelek titeket, egyáltalán nem ez a cél. Fel tudjátok akkor fogni ezt megfelelőképpen? (Igen, fel tudjuk.) Ha fel tudjátok, akkor az megkönnyebbülés a számomra, és némileg könnyebben veszek levegőt.

Miután ily sokat közösséget vállaltunk erről, most láthatjátok, hogy nem egyszerű dolog a beállítottságbeli változás elérése. Nem olyasvalami, amit elérünk a doktrínák puszta megértése és szabályok követése által. Először meg kell értened saját magad, képesnek kell lenned a gondolataid és a nézeteid megvizsgálására, annak kiásására, hogy a szívedben rejlők közül melyek tagadják meg Istent és szegülnek szembe Ővele, valamint mely dolgokat gyűlöl és melyektől irtózik Isten. Tényleg érted a saját sátáni természeted, illetve azokat a különböző sátáni beállítottságokat, amelyeket általában felfedsz? Képes vagy ezek boncolgatására? A romlott emberi lényeknek mind vannak sátáni beállítottságai, és ezek mind mélyen téves gondolatokban és elképzelésekben gyökereznek. Mindenki ugyanolyan, némi romlottsággal benne, amely ellenséges az igazsággal szemben és ellenáll Istennek. Ebből semmi nem egyeztethető össze az igazsággal, és a legtöbb ember el tudja fogadni ezt. Az imént arról beszéltem, hogyan értsük meg az emberi tudást, és miért mondom azt, hogy annak nagy része abszurd és helytelen. Némelyek közületek talán kényelmetlenül érzik magukat ennek hallatán, mintha fájdalmas pontot érintettem volna, de ennek el kellett hangoznia. A hibás nézeteitek közül sok a tudásból ered, és ez a helytelen és abszurd tudás téves gondolatokat és nézeteket idéz elő, amelyek aztán mélyen gyökeret vernek a szívetekben. Ha nem oldjátok meg ezeket a félrevezetésből adódó nézeteket, akkor nehéz lesz számotokra elfogadni az igazságot, nem is beszélve annak a gyakorlatba történő átültetéséről. Azt remélem, tehát, hogy el tudjátok fogadni Isten szavait, és az Őáltala kifejezésre juttatott összes igazságot. Még ha nem is vagy hajlandó, azért csak tanulj és próbáld elfogadni. Ily módon a szívetek közelebb kerül Istenhez, és közelebb kerültök az Ő követelményeihez. Ha gyakorlatilag nem tapasztaljátok meg ily módon Isten szavait, átültetve az igazságot a gyakorlatba, akkor az Istenbe vetett hitetek mindig csupán színlelés lesz, és lehetetlen lesz számotokra a belépés az igazságvalóságba. Nem így van ez? Ma beszéltem egy kicsit a tudásról, ami esetleg kellemetlen érzéseket keltett bennetek. Ha kényelmetlenül érzitek magatokat, azt sajnálom, de szembe kell néznetek ezekkel a realitásokkal, ezek nem kerülhetők el. Ha elkerülöd őket, akkor vajon mikor fogod tudni, hogy a gondolataid és a nézeteid közül melyek helyesek és melyek helytelenek? Nem tudhatod. Egy nap szembe kell nézned ezekkel a tényekkel; ahogy a hitetlenek mondják: „Végül a csúnya feleségnek is a férje családja elé kell állnia.” Most, hogy hiszel Istenben, ha el akarod fogadni az Ő fenyítését és ítéletét, ha igényt tartasz az életbe való belépésre, a beállítottságbeli változás elérésére és az üdvösségre, akkor szembe kell nézned ezekkel a tényekkel, le kell vonnod a tanulságokat, és el kell viselned némi gyötrődést és szenvedést. Imádkozni szeretnél Istenhez a szívedben, azonban híján vagy a megfelelő szavaknak, ezért elnémulsz, és amikor legközelebb ilyesmivel találkozol, ismét több napig kényelmetlenül érzed magad, és megint elnémulsz, azonban amikor legközelebb találkozol ezzel, öntudatlanul is felfedezed, hogy tényleg vannak olyan dolgok a gondolataidban és a nézeteidben, amelyek ellenállnak Istennek; akkor képes leszel fejet hajtani és beismerni – becsületesen és komolyan beismerni –, hogy minden, amit Isten mondott, igaz, nincs benne semmi hamisság, és hogy valóban Isten ismeri legjobban az emberiséget, és érti legjobban azokat a dolgokat, amelyek mindenki szívében ott vannak. El fog jönni a nap, amikor szert teszel ilyen szintű tapasztalatra, és akkor az Istenbe vetett hit helyes ösvényén leszel, és az életfelfogásod megváltoztatásának a helyes ösvényén. Ekkor, mivel nem mondasz majd ellent minden olyan szónak, amelyet Isten kimond, nem fogod kényelmetlenül érezni magad ezek hallatán, és képes leszel elfogadni minden olyan tényt, amelyet Isten felfed, ellenszenv és anélkül, hogy elfutnál. Megfelelőképp szembenézel vele, és ez azt bizonyítja majd, hogy már beléptél Isten szavába. Ma épp csak belekezdtünk ebbe, elvégeztünk egy apró kísérletet. Talán kissé kényelmetlenül éreztétek magatokat, kissé kínosan, de ez nem számít. Én nem bánom, és remélem, hogy ti sem bánjátok, mert Isten ítélő szavai sokkal szigorúbbak ezeknél. Ha Isten tényleg meg akar ítélni benneteket, akkor sokkal súlyosabbak lesznek a szavai. Azt gondoljátok, hogy Isten kedvesen fog szólni, amikor normális emberi mivolt nélküli, ésszerűtlen, romlott emberiséget lát, amely tágra nyílt szemmel még mindig megtagadja, elítéli Istent és ellenáll Neki? Vajon lehet jó Isten hozzáállása akkor, amikor leleplezi az embert? Természetesen nem. Isten szavai egészen biztosan elég súlyosak, mélyrehatóak és lényegre törőek lesznek. Ha el tudtok fogadni néhány tényt, amelyről ma közösséget vállaltunk, akkor ez azt bizonyítja, hogy jól kezdtetek, ami Isten akaratának, az Ő fenyítésének és ítéletének az elfogadását illeti. Ezen első aspektus vonatkozásában a gondolatok és a nézetek problémájáról beszéltünk, némi példát hozva arra, amit mindannyian ismertek, a tudás témáját nézve meg. Nem sok mindent közöltem e témát illetően, attól félve, hogy kényelmetlen érzéseket kelt némelyekben, ezért csak keveset mondtam, tekintettel az érzéseikre, azt is tökéletlenül és röviden. Remélem, hogy a tapasztalatotokon keresztül fokozatosan rá tudtok jönni, lassan keresni tudjátok az igazságot ezen a területen, és megtapasztalni, hogy mit hozhat az embereknek a tudás. Talán a jövőben még több mindent is közlök erről a témáról, és remélem, hogy akkor nem fogjátok kényelmetlenül érezni magatokat és nem merül fel bennetek, hogy „Ez vajon ellenem szól? Ez rám céloz?” Ezen gondolatok vagy elképzelések közül egyik sem. Azonban egyelőre itt befejezzük a közösségvállalásunkat erről az első aspektusról.

Most a beállítottságbeli változás második aspektusáról fogunk közösséget vállalni – az életszemléletről. A tiétek mi? Ti mely alapelvek szerint éltek? Vajon értitek ezt egyáltalán? Jelen van bármilyen alapelv? Van bármi ötletetek? Más szóval milyen ember szeretnél lenni? Mi az életszemléleted, milyen irányba tart az életed? (Olyan valakinek lenni, akit kedvel Isten.) (Mindvégig Istent követni az életem hátralevő részében.) (Ismerni Istent.) (Megmenekülni a romlott beállítottságomtól és Isten által megmentetni.) Kiváló minden, amit mondtatok, és azt bizonyítja, hogy a szívetek keményen dolgozik az igazságra törekedve, és elhatároztátok Isten követését, hogy szert tegyetek az igazságra, valamint hogy helyes a célotok és a viselkedésetek iránya, ami azt mutatja, hogy az Istenbe vetett hitetekben nem üres a szívetek és nem csak időt pocsékoltok. Ezidő alatt haladtatok valamennyit, és ez változás, legalábbis nem mondjátok a hitetlenekhez hasonlóan azt, hogy „az élet csak az evésről és az öltözködésről szól”. Ha halljátok, amint valaki ilyen dolgokat mond, akkor az ellenszenves nektek, megvetitek és elutasítjátok. Nem számít, mennyire léptetek be az igazságba, legyen meg bennetek az arra irányuló akarat, hogy jól kövessétek Istent. A szívetekben tudjátok azt, hogy „mivel Isten felfedte nekünk az Ő irányítási tervének a céljait és a rejtelmeit, valamint az emberiség megmentésére irányuló szándékát, és mivel láttuk az Ő ígéreteit és áldásait, akkor ha passzívak maradunk és figyelmen kívül hagyjuk Isten akaratát, azzal valójában cserben fogjuk hagyni Őt és nagyon is az adósai leszünk.” Ha ilyen a szívetek, az azt bizonyítja, hogy már felébredt és elkezdett megváltozni a lelketek. Mindenesetre a kötelességetek teljesítésére irányuló erőfeszítéseitekből ítélve az Isten által megkövetelt irányba és célok felé törekedtek, és ez így helyes. Nem számít, milyen különbségek vannak a törekvésre irányuló nézőpontjaitokban, ezek mind eléggé gyakorlatiasak, nem képzeltek vagy üresek. Szerintetek azzal a nézettel kellene rendelkeznünk, hogy igyekezzünk olyan valakinek lenni, aki valóban engedelmeskedik Istennek és hódol Neki? Ne legyen olyan életszemléletünk, amelyben már nem állunk ellen Istennek, már nem keltünk benne utálatot, illetve haragítjuk magunkra, hogy állandóan gyűlöljön bennünket? Legyen olyan, ahol megvigasztalódik Isten szíve, és Ábrahámhoz hasonlóan igaz hódolók vagyunk? Az embereknek ilyen életszemlélettel kellene rendelkezniük. Ha a szívedben gyökeret vert az ilyen életszemlélet és az ilyesfajta gondolatok, és ebbe az irányba igyekszel, akkor vajon nem fog gyengülni a világi javak, státusz, hírnév és haszon kísértése és csábítása? Ha ebben az irányban keményen dolgozol, gyakorolsz és tapasztalsz, akkor anélkül, hogy felismernéd, Isten szavai az életed mottójává válnak a szívedben, valamint a létezésed alapjává, és mielőtt ráébrednél, Isten szavai az életeddé válnak, az életed ösvényévé válnak a bensődben. Vajon nem lesz ekkor minden lényegtelen számodra a világban? Tehát az is fontos, hogy milyen az életszemléleted. Milyen irányba törekszel az Istenbe vetett hitedben? Ez a helyes irány? Ez a helyes ösvény? Milyen messze vagy Isten követelményeitől? Ha Isten követelményei alapján haladsz, akkor a helyes irányba mész. Nem számít, ha kissé elkóborolsz, vagy kissé gyenge vagy, illetve hibáid vannak; Isten nem fog emlékezni ezekre, és mindaddig támogatni fog téged, amíg növekszik az életed. Szerinted milyenfajta embereket kedvel Isten? Isten azokat kedveli, akik az igazságra törekednek, akik eltökéltek és akik becsületesek. Nem aggasztja a tudatlanságod, a gyengeségeid és a bölcsességed hiánya; azonban undorodik attól, ha nem törekszel az igazságra, vagy érted, ám nem ülteted át a gyakorlatba az igazságot, vagy az Ő szavainak az olvasása nélkül élsz, akárcsak a lélektelen állatok, cél és irány nélkül az életedben – Isten gyűlöli azt, ha ilyen a hozzáállásod az Őbelé vetett hitedben. A beállítottságbeli változás Istenbe vetett hit általi eléréséhez tehát nagyon fontos az életszemlélet minősége. Némelyek azt mondják: „Az a célom az életben, hogy olyan valaki legyek, aki nagyon hasznos Isten számára, aki szolgálni tudja Őt.” Vajon jó törekvés ez? Lehet, hogy jó, ám az ember érettsége korlátozott, és eltérnek az emberek tulajdonságai és állapotai, ezért bár helyes az, hogy erre a célra törekszel, de nem feltétlenül illik hozzád. Az emberek életszemlélete legyen az, hogy az igazsággal, emberi mivolttal, lelkiismerettel és értelemmel rendelkező valakivé váljanak, aki Istennek hódol – vagyis valós emberré. Ez a leghelyénvalóbb törekvés. Valaki talán azt kérdezi: „Vajon most nem vagyunk valós emberek?” Kívülről azok vagytok, mivel van orrotok és szemetek, valamint emberi alakotok, de a lényegetek alapján még mindig nem váltatok valós emberré. Még mindig túl sok mindennek híján vagytok és túl kevés igazságot értetek. Ahhoz, hogy valós ember legyél, olyan valaki, aki rendelkezik az igazsággal és van emberi mivolta, olyan valaki, aki féli az Istent és kerüli a rosszat, aki követni az Ő akaratát és hódol Neki, az igazságra kell törekedned és el kell nyerned azt. Ez személyes gyakorlás kérdése.

A beállítottságbeli változás harmadik aspektusa az ember sátáni természete. Ezt kell leginkább megértenünk és felfognunk, mert ez a beállítottságbeli változáshoz kapcsolódó legfontosabb aspektus. A Sátáni természet az emberiség romlott beállítottsága és romlott lényege, és ez a téma teszi ki Isten azon szavainak nagy részét, amelyek a leginkább felfedik ezt az aspektust. Isten ezen aspektusra vonatkozó szavai a legszigorúbbak, sok különböző stílusban: Némelyek közvetlenül lelepleznek és megítélnek, míg mások tapintatosabb szóhasználattal élnek, különben az emberek nem tudják elfogadni. Azonban nem számít, hogyan hangzik el, milyen stílus vagy hangnem használatos, igaz, hogy az ember lényege az, amit Isten felfed. Isten két fejezetben fedi fel a sátáni természet leginkább tipikus aspektusát. Mi a sátáni természet tipikus lényege? Tudjátok? (Az áruló természet.) Az áruló természet, amely feltárul Isten szavaiban: „Egy nagyon komoly probléma: az árulás (1.)” és „Egy nagyon komoly probléma: az árulás (2.)” a sátáni természet tipikus ábrázolása. Az egyéb olyan aspektusokat, amilyen az emberiség önelégültsége, arroganciája és csalárdsága, avagy az emberiség gonoszsága és ellenállása – ezek minden olyan fejezetben némileg említésre kerülnek, amelyik különösen kifejti ezen aspektusok igaz voltát. Csupán az árulás témájáról beszél két teljes fejezetben Isten. Ebből láthatjuk, hogy Isten szemében rendkívül komoly az emberi árulás, hogy közvetlenül sérti az Ő természetét, és hogy Ő ezt gyűlöli a leginkább, és ezt átkozza el. Hogyan boncolgatja és kezeli Isten az emberi árulás lényegét? Természetesen Istennek nem tetszik az emberi árulás. Megveti és undorodik tőle, és undorodik azoktól, akik elárulják Őt. Az árulás a sátáni természet őstípusa. Honnan ered az emberi árulás természetének kiváltó oka? A Sátántól. Ezért meg kell értenünk a beállítottság ezen aspektusát. Az árulás kiváltó oka a Sátán, a Sátán természete árulás, és Isten árulásnak tekinti azt a beállítottságot, amelyet a tetteik által fednek fel az emberek. Miért beszél Isten ily hosszan erről a dologról? Azért, mert az emberi árulás állandó, független a helytől, illetve az időtől. Nem számít, hogyan viselkedik valaki, az emberi természetben mélyen gyökerező valami ellenszegül Istennek. Némelyek azt mondják: „Nem akarok ellenszegülni vagy ellenállni Istennek!” De ellen fogsz, mert áruló természet van benned, ami azt jelenti, hogy nem tudsz engedelmeskedni Istennek, nem tudod Őt mindvégig követni, és nem tudod teljes mértékben az életedként elfogadni Isten szavait. Hogyan értsd meg az árulás problémáját? Nem számít, milyen rég hiszel Istenben, vagy mennyit ettél és ittál a szavaiból, illetve mennyire érted Őt – ameddig a természeted elárulja Istent, és amíg nem fogadod el az életedként az Ő szavait, és nincs belépésed az Ő szavainak az igazságába, addig a lényeged örökre el fogja árulni Istent. Vagyis ha nem változott meg a beállítottságod, akkor olyan valaki vagy, aki elárulja Istent. Némelyek azt mondják: „Fel tudom fogni Isten szavait, és mindent meg tudok érteni, amit mond. Az elfogadásukra is hajlandó vagyok, akkor hát miért lehet engem olyan valakinek nevezni, aki elárulja Istent?” Csupán az, hogy hajlandó vagy elfogadni Isten szavait, még nem jelenti azt, hogy képes vagy a megélésükre, arról nem is szólva, hogy ezek már teljessé tettek volna téged. Az emberiség áruló természete mély igazság, és ha meg akarjátok érteni az igazságnak ezt az aspektusát, akkor szükségetek lehet egy ideig tartó tapasztalatra. Isten szemében minden, amit az Istenben hívő egyes emberek tesznek, ellentétben van az igazsággal, összeférhetetlen Isten szavával, és ellenséges Ővele szemben. Lehet, hogy ezt sem tudjátok elfogadni, és azt mondjátok: „Istent szolgáljuk, Istennek hódolunk, megtesszük a kötelességünket Isten házában. Oly sokat tettünk már, mindent Isten szavai és követelményei szerint, és a munka elrendezésének megfelelően. Hogyan állítható az, hogy ellenállunk Istennek és eláruljuk Őt? Miért hűtöd le mindig a lelkesedésünket? Nagy nehézség árán feladtuk a családunkat és a pályafutásunkat, és elhatároztuk Isten követését, akkor hát hogy tudsz rólunk így beszélni?” Azért beszélek így, hogy biztosan mindenki megértse: Nem arról van szó, hogy valaki, aki elég jól viselkedik, vagy felad valamit, vagy elszenved némi nehézséget, az meg fogja változtatni az áruló természetét. Semmiképp sem! A szenvedésre szükség van, ahogy a kötelességed teljesítésére is, azonban csupán az, hogy képes vagy a szenvedésre vagy a teljesítésre, még nem jelenti azt, hogy már nem létezik a romlott beállítottságod. Ez azért van, mert senkiben nem ment még véghez valós beállítottságbeli változás, és még mindenki nagyon távol van attól, hogy eleget tegyen Isten akaratának és megfeleljen a követelményeinek. Túlságosan meg van hamisítva az emberek Istenbe vetett hite, túlságosan felfedetnek a romlott beállítottságaik. Bár sok vezető, illetve munkás szolgálja Istent, egyúttal ellen is állnak Neki. Mit jelent ez? Azt, hogy szándékosan ellenszegülnek Isten szavainak, és nem az Ő akarata szerint gyakorolnak. Szándékosan megszegik az igazságot, ragaszkodnak hozzá, hogy a saját akaratuk szerint cselekedjenek, hogy a saját terveiket és céljaikat érjék el, hogy elárulják Istent és felállítsák a saját független királyságukat, ahol az van, amit ők mondanak. Ezt jelenti Isten szolgálata úgy, hogy egyúttal ellen is állnak Neki. Most már értitek?

Egyelőre ne vállaljunk több közösséget az árulásról. Még mindig van egy meghatározó probléma, méghozzá a sátáni természetre jellemző arrogancia és önhittség. Mindenhol feltárul és megjelenik az emberiség arroganciája, és még akkor sem fogható vissza, ha akarnák. Feltárul és időről időre felüti a fejét, és az emberek semmit nem tehetnek ezzel kapcsolatban. Miután felüti a fejét, megbánják, és miután megbánják, szilárdan elhatározzák, hogy soha nem engedik megtörténni, soha nem fogják felfedni, azonban akkor sem lesznek képesek ellenőrizés alatt tartani. Vajon miért? Azért, mert nem változott meg az emberek beállítottsága, és még mindig ott van a romlott beállítottságuk. Soha nem fog automatikusan eltűnni belőlük, és amikor valami történik, természetes módon feltárul a romlott beállítottságuk. Mindezt az emberiség arrogáns és önhitt beállítottsága okozza. Amikor még inkább megérted az igazságot, át tudod ültetni a gyakorlatba és fel tudod fogni az igazságalapelveket, és amikor egyre gyakorlatiasabbá válik az, amit megértesz az igazságból, és ismereteid vannak Istenről és közelebb vagy az Ő követelményeihez, amikor megváltoztak a dolgokra vonatkozó nézeteid, akkor fokozatosan alábbhagy, lassan eltűnik az arrogáns beállítottságod, és elkezd megváltozni az életfelfogásod. Ekkor tekinthető teljesen megoldottnak az árulásod problémája, és csak ekkor leszel olyan valaki, aki valóban meg lett mentve.

2007 ősze