105. fejezet
A szavaim mögött meghúzódó alapelvek miatt és a munkamódszerem miatt az emberek megtagadnak Engem; ez a célja annak, hogy ilyen hosszan beszélek (ez a nagy vörös sárkány összes leszármazottjára irányul). Ez munkám bölcs módszere; ez az Én ítéletem a nagy vörös sárkányról. Ez az Én stratégiám, és ezt egyetlen ember sem tudja teljesen megérteni. Minden fordulópontnál – vagyis irányítási tervem minden átmeneti szakaszában – ki kell vetni néhány embert; őket munkám sorrendje szerint vetem ki. Ez, és csakis ez az egyetlen módja a teljes irányítási tervem működésének. Miután egyenként kidobtam azokat, akiket ki akarok vetni, megkezdem munkám következő lépését. Azonban ez a végső kivetés (és ez a kínai egyházakon belül értendő) és egyben az az idő is, amikor a legtöbb ember ki lesz vetve egy átmeneti szakaszban, a világ teremtése óta. A történelem során minden alkalommal, amikor embereket vetettem ki, egy részük megmaradt, hogy későbbi munkában végezzen szolgálatot. Ez az idő azonban nem ugyanolyan, mint a korábbiak; ez tiszta és hatékony. Ez a legkritikusabb és legátfogóbb idő mind közül. Annak ellenére, hogy a legtöbb ember, miután elolvassa szavaimat, próbálja kiűzni a kételyt az elméjéből, végül nem tud felülkerekedni rajta, és a végén elbukik küzdelmeiben. Ez nem rajtuk múlik, hogy eldöntsék, mert akiket Én eleve elrendeltem, azok nem menekülhetnek, akiket pedig nem rendeltem el eleve, azokat csak megvetni tudom. Csak azokat szeretem, akikre jó szemmel tekintek; különben egyetlen ember sem léphet be és távozhat szabadon királyságomból. Ez az Én vaspálcám, és csak ez adminisztratív rendeleteim végrehajtásának erőteljes bizonyságtétele és teljes megnyilvánulása. Ez bizonyára nem pusztán bátorság kérdése. Miért mondtam, hogy a Sátán tehetetlen volt a bukással szemben? Kezdetben volt ereje, de az Én kezembe van; ha azt kérem tőle, hogy feküdjön le, akkor le kell feküdnie, és ha azt kérem tőle, hogy keljen fel, hogy szolgálatot végezzen Nekem, akkor fel kell kelnie, és szolgálatot kell végeznie Nekem, és jól kell teljesítenie. Nem arról van szó, hogy a Sátán hajlandó ezt megtenni; vaspálcám uralja a Sátánt, és csak így van meggyőzve szívben és szóban. Adminisztratív rendeleteim irányítják őt, és megvan a képességem, így a Sátánnak nem marad más, mint hogy teljesen meggyőződjön; le kell őt taposni lábaim zsámolya alá, ellenállás nélkül. A múltban, amikor fiaimért végzett szolgálatot, a Sátán a végletekig vakmerő volt, és szándékosan zaklatta őket, remélve, hogy ezzel megszégyenít Engem, és azt állította, hogy tehetetlen voltam. Mennyire vak! Halálra taposlak téged! Gyerünk; merj még egyszer kegyetlen lenni! Merj újra hideg közönnyel bánni az Én fiaimmal! Minél őszintébbek az emberek, és minél inkább hallgatnak szavaimra és alárendelik magukat Nekem, annál inkább zaklatod és elszigeteled őket (itt arra gondolok, hogy összegyűjtöd cinkosaidat, hogy frakciót alkoss). Most kegyetlenkedésed napjai véget értek, és apránként leszámolok veled; nem fogom hagyni, hogy egy jottányit is megússz abból, amit tettél. Most nem te vagy az – Sátán –, aki átvette az erőt; inkább Én vettem vissza azt az erőt, és eljött az idő, hogy elhívjam fiaimat, hogy foglalkozzanak veled. Engedelmesnek kell lenned, és a legcsekélyebb mértékben sem szabad ellenállnod. Bármilyen jól is viselkedtél Előttem a múltban, ez ma már nem fog rajtad segíteni. Ha nem tartozol azok közé, akiket szeretek, akkor nem akarlak téged. Az eggyel több, elfogadhatatlan; az Általam előre meghatározott számnak kell lennie, és az ennél eggyel kevesebb még rosszabb. Sátán – ne légy zavaró! Lehetséges-e, hogy nem vagyok tisztában a szívemben azzal, hogy kit szeretek és kit gyűlölök? Szükségem van-e arra, hogy emlékeztess? Megszülheti-e a Sátán az Én fiaimat? Mindannyian abszurdak! Mindannyian nyomorultak! Teljesen és maradéktalanul eldobom mindannyijukat. Egyetlen egyet sem akarok; mindenkinek távoznia kell! A hatezer éves irányítási terv a végéhez ért, munkám befejeződött, és el kell távolítanom a fenevadak és oktalanok hordáját!
Azok, akik hisznek szavaimban és végrehajtják őket, azoknak kell lenniük, akiket szeretek; egyetlen egyet sem hagyok el közülük, és egyetlen egyet sem engedek el. Tehát azoknak, akik az elsőszülött fiak, nem kell aggódniuk. Mivel ezt Én adom, senki sem veheti el, és kötelességem azoknak adni, akiket megáldok. Akiket jóváhagytam (a világ teremtése előtt), azokat megáldom (ma). Ez a mód, ahogyan dolgozom, és ez a fő alapelv adminisztratív rendeleteim minden egyes pontja mögött, és ezt senki sem változtathatja meg; nem adható hozzá több szó, sem több mondat és egyetlen szó vagy mondat sem hagyható ki. A múltban gyakran mondtam, hogy az Én személyem megjelenik nektek. Mi tehát az Én „személyem”, és hogyan jelenik meg? Vajon ez egyszerűen arra a személyre utal, aki Én vagyok? Vajon ez egyszerűen minden kimondott mondatomat jelenti? Ez a két szempont, bár nélkülözhetetlen, csak egy kis részét teszi ki; vagyis nem tartalmazza az Én személyem teljes magyarázatát. Személyem magában foglalja testi énemet, szavaimat és tetteimet is, de a legpontosabb magyarázat az, hogy elsőszülött fiaim és Én vagyunk az Én személyem. Vagyis, az Én személyem a közösségi keresztény férfiak egy csoportja, akik uralkodnak és birtokolják az erőt. Ezért az elsőszülött fiak mindegyike nélkülözhetetlen és része az Én személyemnek, és ezért hangsúlyozom, hogy az emberek száma nem lehet sem eggyel több (ezáltal szégyent hoznak az Én nevemre) – és ami még fontosabb –, sem eggyel kevesebb (így képtelenek teljes mértékben kinyilvánítani Engem). Továbbá, újra és újra hangsúlyozom, hogy az elsőszülött fiaim a legkedvesebbjeim, az Én kincseim, és hatezer éves irányítási tervem kikristályosodásai; csak ők testesíthetik meg tökéletes és teljes megnyilvánulásomat. Én Magam csak személyem teljes megnyilvánulása lehetek; csak az elsőszülött fiakkal együtt lehetek Én Magam egy teljes és tökéletes megnyilvánulás. Ezért szigorú követeléseket támasztok elsőszülött fiaimmal szemben, anélkül, hogy bármit is figyelmen kívül hagynék, és újra meg újra levágok és megölök mindenkit az elsőszülött fiaimon kívül; ez a gyökere mindannak, amit mondtam, és ez a végső célja mindannak, amit mondtam. Sőt, ismételten hangsúlyozom, hogy olyan embereknek kell lenniük, akiket Én jóváhagytam, akiket a világ teremtése óta személyesen Én választottam ki. Hogyan magyarázható tehát a „megjelenik” szó? Arról az időről van-e szó, amikor valaki belép a szellemi birodalomba? A legtöbb ember azt hiszi, hogy ez az az idő, amikor testi énemet felkenték, vagy amikor ők meglátták testi énemet, de mindez tévedés; még csak a közelében sincs az igazságnak. A „megjelenik” szót eredeti jelentése szerint egyáltalán nem nehéz megérteni, de az Én jelentéstartalmam szerint megérteni sokkal nehezebb. Ez így mondható: Amikor megalkottam az emberiséget, a képességemet ebbe az embercsoportba helyeztem, akiket szerettem, és ez az embercsoport volt az Én személyem. Másképp fogalmazva, az Én személyem ekkor már megjelent. Nem arról van szó, hogy az Én személyem eme név elfogadása után jelent meg; ez inkább arról szól, hogy azután jelent meg, hogy ezt az embercsoportot eleve elrendeltem, mert bennük volt az Én képességem (természetük nem változik, és továbbra is az Én személyem részei). Ezért az Én személyem, a világ teremtésétől a mai napig, mindig megjelent. A legtöbb ember hisz az elképzelésben, hogy testi énem az Én személyem, ami egyáltalán nem így van; ez az elgondolás csupán gondolataikból és elképzeléseikből ered. Ha egyedül a testi énem lenne az Én személyem, akkor az nem lenne elég ahhoz, hogy a Sátánt megszégyenítse. Nem dicsőíthetné nevemet, sőt ellenhatása lenne, ezzel szégyent hozva nevemre, és annak jelévé válna, hogy a Sátán meggyalázza a nevemet a korszakok során. Én vagyok Maga a bölcs Isten, és soha nem tennék ilyen ostoba dolgot.
Munkámnak eredménye kell, hogy legyen, ráadásul módszerekkel kell kimondanom a szavakat; minden szavam és kijelentésem Lelkemmel együtt hangzik el, és aszerint beszélek, amit Lelkem tesz. Ezért, szavaim által, mindenkinek éreznie kell Lelkemet, látnia kell, mi az, amit Lelkem tesz; látniuk kell, hogy pontosan mi az, amit tenni akarok, szavaim alapján látniuk kell a módszert, amellyel dolgozom, és látniuk kell, mik a teljes irányítási tervem alapelvei. Én az univerzum teljes képét nézem: Minden személy, minden esemény és minden hely az Én irányításom alá tartozik. Nincsenek olyanok, akik meg merik szegni tervemet; minden lépésről lépésre halad előre az általam előírt sorrendben. Ez az Én hatalmam; itt rejlik az egész tervem irányításának bölcsessége. Senki sem tudja teljesen megérteni vagy világosan megfogalmazni; mindezt személyesen Én teszem, és egyedül Én irányítom.