569. Isten csak úgy képes Isten felfedni az Ő szent és igazságos természetének teljességét, ha a legelmaradottabb és legpiszkosabb helyen válik testté. És mi által tárul fel az Ő igazságos természete? Azáltal tárul fel, hogy Ő megítéli az ember bűneit, megítéli a Sátánt, megveti a bűnt, és gyűlöli az ellenségeket, akik Ellene szegülnek és Ellene lázadnak. A szavak, amelyeket ma mondok, az ember bűneinek megítélésére, az ember igazságtalanságának megítélésére, az ember lázadó mivoltának megátkozására szolgálnak. Az ember elvetemültségét és csalárdságát, az ember szavait és tetteit – mindazt, ami ellentétben áll Isten szándékaival, ítélet alá kell vetni, és az ember lázadó mivoltának egésze bűnként van elítélve. Az Ő szavai az ítélet elvei körül forognak; Ő az ember igazságtalanságának megítélését, az ember lázadó mivoltának átkát és az ember csúf arca egészének leleplezését használja fel arra, hogy nyilvánvalóvá tegye az Ő igazságos természetét. A szentség az Ő igazságos természetének megjelenítése, és az Ő szentsége az Ő igazságos természete. A ti romlott beállítottságotok képezi a mai szavak kontextusát – Én ezek alapján beszélek és ítélek, és hajtom végre a hódítás munkáját. Egyedül ez a gyakorlati munka, és egyedül így lehet teljes mértékben kihangsúlyozni Isten szentségét. Ha nyoma sincs benned a romlott beállítottságnak, akkor Isten nem fog elítélni, és nem fogja megmutatni neked az Ő igazságos természetét. Mivel romlott beállítottságú vagy, Isten nem fog felmenteni téged, és ez által mutatkozik meg az Ő szentsége. Ha Isten látná, hogy az ember szennyessége és lázadó mivolta túl nagy, de nem szólna, vagy nem ítélne meg, se nem fenyítene meg az igazságtalanságodért, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő nem Isten, mert nem gyűlölné a bűnt; Ő is ugyanolyan szennyes lenne, mint az ember. Ma a szennyed miatt ítéllek meg téged, és a romlottságod és lázadó mivoltod miatt fenyítelek meg. Nem fitogtatom előttetek a hatalmamat, vagy nem nyomlak el benneteket szándékosan; azért teszem ezeket a dolgokat, mert titeket, akik ebben a szennyes országban születtetek, annyira megfertőzött a mocsok. Egyszerűen elvesztettétek integritásotokat és emberi mivoltotokat, mint a disznók, amelyek piszkos helyeken élnek. A szennyetek és romlottságotok miatt ítéllek meg benneteket, és ezért szabadítom rátok haragomat. Éppen e szavak ítélete miatt láthattátok, hogy Isten az igazságos Isten, és hogy Isten a szent Isten; éppen az Ő szentsége és igazságossága miatt ítél meg benneteket, és szabadítja rátok haragját; éppen azért tárja fel igazságos természetét, mert látja az emberiség lázadó mivoltát. Az emberiség szennye és romlottsága nyilvánvalóvá teszi az Ő szentségét. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa, hogy Ő Maga Isten, aki szent és makulátlan, és mégis a szenny földjén él. Ha valaki másokkal együtt a mocsokban vergődik, és semmi szent nincs benne, és nincs benne igazságos beállítottság, akkor nem alkalmas arra, hogy megítélje az emberek igazságtalanságát, és nem alkalmas arra sem, hogy az emberek ítéletét végrehajtsa. Olyan emberek, akik egyformán szennyesek, hogyan lehetnének alkalmasak arra, hogy ítélkezzenek azok felett, akik hozzájuk hasonlóak? Csak a szent Isten Maga képes megítélni az egész szennyes emberiséget. Hogyan lehetne alkalmas rá az ember, hogy megítélje az embert? Hogyan láthatná az ember az ember bűneit, és hogyan lehetne az ember alkalmas arra, hogy megítélje ezeket a bűnöket? Ha Isten nem lenne alkalmas arra, hogy megítélje az ember bűneit, akkor hogyan lehetne Ő az igazságos Isten Maga? Isten azért szólal meg, hogy megítélje az embereket, mivel azok romlott beállítottságokat tárnak fel, és csak így láthatják meg, hogy Ő egy szent Isten. Isten elítéli és megfenyíti meg az embert a bűneiért, és leleplezi ezeket a bűnöket. Egyetlen személy vagy dolog sem menekülhet meg ettől az ítélettől. Mindent, ami mocskos, Ő ítél meg. Egyedül így tárul fel az, hogy Isten természete igazságos. Ha ez másképp lenne, hogyan lehetne azt mondani, hogy mind név, mind tény szerint ellenpontok vagytok?

[...] A szenny földjéről származó embereken keresztül mutatkozik meg Isten szentsége; ma a szenny földjének eme embereiben megmutatkozó szennyet használja fel, és ítél, és így tárul fel Ő az ítélet közepette. Miért ítélkezik? Azért képes kimondani az ítélet szavait, mert megveti a bűnt; hogyan tudna ennyire haragudni, ha nem utálná az emberiség lázadó mivoltát? Ha nem lenne benne undor, nem lenne benne viszolygás, ha nem törődne az emberek lázadó mivoltával, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő ugyanolyan szennyes, mint az ember. Azért tudja megítélni és megfenyíteni az embert, mert utálja a szennyet, és amit Ő utál, az nincs Őbenne. Ha ellenkezés és lázadás is lenne Őbenne, akkor nem vetné meg azokat, akik ellenségesek és lázadók. Ha az utolsó napok munkája Izráelben valósulna meg, akkor annak nem lenne értelme. Miért Kínában, a legsötétebb és legelmaradottabb helyen zajlik az utolsó napok munkája? Azért, hogy megmutassa az Ő szentségét és igazságosságát. Röviden, minél sötétebb a hely, annál világosabban meg tud mutatkozni Isten szentsége. Valójában mindez Isten munkájáért történik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan érhetők el a hódítás munkája második lépésének hatásai?)

570. Régóta világosan látom a gonosz lelkek különféle cselekedeteit. És a gonosz lelkek által felhasznált embereket (a rossz szándékúakat, a testi örömök vagy a gazdagság után vágyókat, azokat, akik felmagasztalják önmagukat, akik megszakítják a gyülekezetet stb.) is mind átlátom. Ne gondold, hogy mindennek vége, ha a gonosz lelkek kiűzetnek. Hadd mondjam el neked! Ezentúl egyenként szabadulok meg ezektől az emberektől, soha nem használom őket! Ez azt jelenti, hogy bárkit, akit gonosz lélek rontott meg, azt nem fogom használni, és ki lesz rúgva! Ne gondold, hogy nincsenek érzéseim! Tudd ezt! Én vagyok a szent Isten, és nem fogok egy mocskos templomban lakni! Csak őszinte és bölcs embereket használok, akik teljesen hűségesek Hozzám, és képesek figyelmezni az Én terhemre. Ez azért van így, mert az ilyen embereket Én előre elrendeltem, és semmiféle gonosz lélek nem munkálkodik rajtuk. Hadd tisztázzak egy dolgot: Mostantól mindazok, akik a Szentlélek munkája nélkül vannak, a gonosz lelkek munkáját birtokolják. Hadd nyomatékosítsak: Egyetlen olyan embert sem akarok, akiben gonosz lelkek munkálkodnak. Mindannyian az alvilágba vettetnek a testükkel együtt!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 76. fejezet)

571. Az Isten Lelke által viselt test Isten saját teste. Az Isten Lelke mindenek felett álló; Ő mindenható, szent és igazságos. Hasonlóképpen, az Ő teste is mindenek felett álló, mindenható, szent és igazságos. Egy ilyen test csak azt teheti, ami igazságos és az emberiség javára válik, azt, ami szent, dicsőséges és hatalmas; Ő képtelen bármi olyat tenni, ami sérti az igazságot, ami sérti az erkölcsöt és igazságosságot, és még kevésbé képes Ő bármi olyat tenni, ami elárulná Isten Lelkét. Isten Lelke szent, és így az Ő testét nem ronthatja meg a Sátán; az Ő testének más a lényege, mint az emberi testnek. Mert az ember az – és nem Isten –, akit megrontott a Sátán, és a Sátán nem ronthatta meg Magának Istennek a testét. Így annak ellenére, hogy az ember és Krisztus ugyanabban a térben lakoznak, csak az ember az, akit megszállhat, és kihasználhat a Sátán, valamint akinek a Sátán trükkjei árthatnak. Ezzel szemben Krisztus örökké kikezdhetetlen a Sátán rontása számára, mert a Sátán soha nem lesz képes felemelkedni a legmagasabb helyre, és soha nem lesz képes Istenhez közeledni. Ma mindannyiótoknak meg kell értenetek, hogy csakis a Sátán által megrontott emberiség az, amely elárul engem. Az árulás soha nem lesz olyan téma, amelyben Krisztus a legkevésbé is érintett lenne.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (2.))

572. Maga Isten nem rendelkezik a lázadó mivolt elemeivel; az Ő lényege jó. Ő minden szépség és jóság, valamint minden szeretet kifejeződése. Isten még testben sem tesz semmi olyat, ami lázad az Atya Isten ellen. Még élete feláldozása árán is teljes szívéből hajlandó lenne így tenni, és nem hozna más döntést. Isten nem rendelkezik az önelégültség vagy az elbizakodottság, az önhittség és az arrogancia elemeivel; nincsenek meg benne az elvetemültség elemei. Minden, ami lázad Isten ellen, a Sátántól származik; a Sátán a forrása minden csúfságnak és gonoszságnak. Az embernek azért vannak a Sátánéhoz hasonló tulajdonságai, mert a Sátán megrontotta és megdolgozta az embert. Krisztust nem rontotta meg a Sátán, ezért Őbenne csak Isten tulajdonságai vannak meg, a Sátán tulajdonságai közül egy sem.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való alávetettség)

573. „Isten szentsége” azt jelenti: Isten lényege hibátlan, Isten szeretete önzetlen, minden, amit Isten az embernek biztosít, önzetlen, és Isten szentsége makulátlan és feddhetetlen. Isten lényegének ezek az aspektusai nem csupán szavak, amelyekkel Ő megcsillogtatja saját identitását, hanem Isten az Ő lényege által fordul csendes őszinteséggel minden egyes ember felé. Más szóval: Isten lényege nem üres, nem is elméleti vagy dogmatikus jellegű, és bizonyosan nem egyfajta tudás. Nem egyfajta nevelés az ember számára, hanem Isten saját cselekedeteinek igaz kijelentése és feltárt lényege annak, amivel Isten rendelkezik, és ami Ő.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.)

574. Mit jelent Isten szentsége, amelyről beszélek? Gondolkodjatok el ezen egy pillanatig. Isten szentsége az Ő őszintesége? Isten szentsége az Ő hűsége? Isten szentsége az Ő önzetlensége? Az Ő alázatossága? Az Ő szeretete az ember iránt? Isten korlátlanul ajándékozza az embernek az igazságot és az életet – ez az Ő szentsége? Igen, ez mind az. Mindaz, amit Isten feltár, egyedülálló, a romlott emberiség körében nem létezik, és az emberiségben nem látható. A leghalványabb nyomát sem lehet látni, mialatt a Sátán megrontja az embert, sem a Sátán romlott természetében, sem a Sátán lényegében vagy jellegében. Mindaz, amivel Isten rendelkezik, és ami Ő, egyedülálló; egyedül Magában Istenben van meg ez a fajta lényeg, és egyedül Ő van ennek birtokában. [...] A szentség lényege az igaz szeretet, de ezen túlmenően ez az igazság, igazságosság és fény lényege. A „szent” szó használata csak akkor illő, ha Istenre alkalmazzuk; a teremtett világban semmi nem méltó arra, hogy „szentnek” nevezzük. Az embernek ezt meg kell értenie.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.)

575. Amikor Isten a földre jött, nem a világból való volt, és nem azért lett testté, hogy élvezze a világot. Ő ott születik meg, ahol a munkálkodása feltárhatja az Ő természetét és a leginkább jelentőségteljes lehet, függetlenül attól, hogy szent vagy mocskos az a föld. Bárhol is munkálkodik Ő, Ő szent. A világon minden dolgot Ő teremtett, bár megrontotta őket a Sátán. De továbbra is minden dolog Őhozzá tartozik; mind az Ő kezében van. Egy mocskos földre jön el és ott munkálkodik, hogy feltárja szentségét; csakis munkája érdekében teszi ezt, vagyis csak azért tűr el nagy megaláztatást e munka elvégzése érdekében, hogy megmentse ennek a mocskos földnek a népét. Ez a bizonyságtétel érdekében történik, az egész emberiség érdekében. Az ilyen munka Isten igazságosságát mutatja meg az embereknek, és jobban be tudja bizonyítani, hogy Isten a legfensőbb. Az Ő nagysága és egyenessége pontosan egy alacsonyrendű embercsoport megmentésében nyilvánul meg, akiket mások megvetnek. Az, hogy egy mocskos földön születik meg, nem bizonyítja, hogy Ő alacsonyrendű; egyszerűen csak megengedi az összes teremtett lénynek, hogy meglássa az Ő nagyságát és az emberiség iránti igaz szeretetét. Minél inkább így tesz Ő, ez annál inkább feltárja az Ő tiszta szeretetét, makulátlan szeretetét az ember iránt. Isten szent és igazságos, akkor is, ha mocskos földön született, és akkor is, ha azokkal az emberekkel él együtt, akik mocskossággal vannak tele, ahogy Jézus is bűnösökkel élt a Kegyelem Korában. Vajon nem az egész emberiség túlélése érdekében valósul meg munkájának minden apró részlete? Nem azért van mindez, hogy az emberiség nagyszerű üdvösséget nyerhessen? Kétezer évvel ezelőtt Ő jó néhány évig bűnösökkel élt együtt. Ez a megváltás érdekében történt. Ma egy mocskos, alacsonyrendű embercsoporttal él együtt. Ez az üdvösség érdekében történik. Talán nem értetek, emberekért van az Ő minden munkája? Miért élt és szenvedett volna bűnösökkel együtt oly sok éven át, miután egy jászolban megszületett, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? És miért térne vissza a testbe másodszor is, miért születne meg ezen a földön, ahol démonok gyülekeznek, és miért élne együtt ezekkel az emberekkel, akiket mélyen megrontott a Sátán, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? Hát nem hűséges Isten? Az Ő munkájának melyik része nem az emberiségért történt? Melyik része nem a ti sorsotokért történt? Isten szent – ez megváltoztathatatlan! Őt nem szennyezi be a mocsok, bár egy mocskos földre jött; mindez csak azt jelentheti, hogy Isten szeretete az emberiség iránt rendkívül önzetlen, a szenvedés és megaláztatás pedig, amelyet Ő eltűr, rendkívül nagy!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Móáb leszármazottai megmentésének jelentősége)

576. Az ötleteid, a gondolataid, a viselkedésed, a szavaid és a tetteid – vajon mindezek a megnyilvánulások nem jelentenek-e ellenpontot Isten igazságosságának és szentségének? Az, amit kifejeztek, vajon nem az Isten szavai által feltárt züllött beállítottság megnyilvánulása-e? Gondolataid és ötleteid, motivációid és a benned feltáruló romlottság Isten igazságos természetét, valamint szentségét mutatja. Isten is a züllöttség földjén született, de Ő mégis makulátlan marad. Ő ugyanabban a mocskos világban él, mint te, de Ő értelmes és éleslátó, ezért megveti a szennyet. Lehet, hogy te nem is vagy képes észrevenni semmi piszkosat a szavaidban és a tetteidben, de Ő igen, és rámutat azokra. A régi dolgaidat – a műveltséged, a rálátásod és az értelmed hiányát, valamint az elmaradott életviteledet – a mai kinyilatkoztatások most a világosságra hozták; csak azáltal látják meg az emberek Isten szentségét és igazságos természetét, hogy Ő a földre jött, hogy így munkálkodjon. Megítél és megfenyít téged, arra késztetve, hogy megértést nyerj; néha a démoni természeted nyilvánul meg, és Ő megmutatja ezt neked. Úgy ismeri az ember lényegét, mint a tenyerét. Ő köztetek él, ugyanazt az ételt eszi, mint te, és ugyanabban a környezetben él, – de még így is többet tud; Ő képes leleplezni téged és átlátni az emberi mivolt romlott lényegén. Semmit sem utál jobban, mint az emberek világi ügyekre vonatkozó filozófiáját, ferdeségét és csalárdságát. Ő különösen utálja az emberek testi cselekedeteit. Lehet, hogy nem ismeri az emberek világi ügyekre vonatkozó filozófiáit, de világosan látja és leleplezi az emberek által kinyilatkoztatott romlott beállítottságokat. Azért munkálkodik, hogy ezeken a dolgokon keresztül beszéljen az emberekhez és tanítsa őket, ezeket a dolgokat arra használja, hogy megítélje az embereket, és hogy nyilvánvalóvá tegye saját igazságos és szent természetét. Így válnak az emberek az Ő munkájának ellenpontjaivá. Csak a megtestesült Isten képes nyilvánvalóvá tenni az ember romlott beállítottságát és a Sátán valamennyi csúf arcát. Bár Ő nem büntet téged, és csupán az Ő igazságosságának és szentségének ellenpontjaként használ, még sincs hova rejtőznöd szégyenedben, mert túlságosan züllött vagy. Azokat a dolgokat felhasználva beszél, amelyek az emberben feltárulnak, és csak amikor ezek a dolgok napvilágra kerülnek, akkor tudatosul az emberekben, hogy Isten mennyire szent. Nem huny szemet az emberekben levő legkisebb tisztátalanság felett sem, még a szívükben lévő mocskos gondolatok felett sem; ha az emberek szavai és tettei ellentétesek az Ő szándékaival, akkor Ő nem menti fel őket. Az Ő szavaiban nincs helye az emberek vagy bármi más szennyének – mindennek napvilágra kell kerülnie.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan érhetők el a hódítás munkája második lépésének hatásai?)

577. Soha nem fogod látni, hogy Isten hasonló nézeteket vallana a dolgokról, mint az emberek, sőt, azt sem fogod látni, hogy az emberiség nézőpontját, tudását, tudományát, filozófiáját vagy képzeletét felhasználva kezelné a dolgokat. Inkább minden, amit Isten tesz, és minden, amit kinyilatkoztat, az igazsághoz kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy minden szava, amit mondott, és minden cselekedete, amit tett, az igazsághoz kötődik. Ez az igazság nem valami alaptalan fantázia terméke; ezt az igazságot és ezeket a szavakat Isten az Ő lényege és élete alapján juttatja kifejezésre. Mivel ezek a szavak és Isten tetteinek lényege maga az igazság, elmondhatjuk, hogy Isten lényege szent. Más szóval, minden, amit Isten mond és tesz, életerőt és fényt hoz az emberek számára, lehetővé teszi az emberek számára, hogy meglássák a pozitív dolgokat és azok valóságát, és utat mutat az emberiségnek, hogy a helyes úton járhasson. Mindezeket a dolgokat Isten lényege és az Ő szentségének lényege határozza meg.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló V.)

578. Amikor végre felfogod Isten szentségét, akkor tudsz majd igazán hinni Istenben; amikor végre felfogod Isten szentségét, akkor értheted majd meg valóban, hogy mi az igazi jelentése az „Isten Maga, az egyedülálló” szavaknak. Többé nem fogsz fantáziálni, azt gondolva, hogy más utak is vannak ezen kívül, amelyeket választhatnál, és többé nem leszel majd hajlandó elárulni mindent, amit Isten elrendezett számodra. Mivel Isten lényege szent, ez azt jelenti, hogy csak Isten által léphetsz az emberi élet igaz, fényes útjára; csak Isten által ismerheted meg az élet értelmét; csak Isten által élhetsz igaz életet, és lehetsz az igazság birtokosa és ismerője. Csak Isten által nyerhetsz életet az igazságból. Csak Maga Isten segíthet kerülnöd a gonoszt, és csak Ő szabadíthat meg a Sátán ártása és irányítása alól. Istenen kívül senki és semmi nem menthet ki a szenvedés tengeréből, hogy ne szenvedj többé. Ezt Isten lényege határozza meg. Csak Maga Isten ment meg téged ilyen önzetlenül; csak Isten az, aki végső soron felelős a jövődért, a sorsodért és az életedért, és Ő rendez el számodra mindent. Ez olyasmi, amit semmiféle teremtett vagy teremtetlen létező nem képes megvalósítani. Mivel semmiféle teremtett vagy teremtetlen létező nem rendelkezik olyan lényeggel, mint Isten lényege, egyetlen személyben vagy dologban sincs meg a képesség arra, hogy megmentsen vagy vezessen téged. Ebben áll Isten lényegének fontossága az ember számára.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.)

579. Én mindvégig szigorú mércéhez mértem az embert. Ha hűséged szándékokkal és feltételekkel jár együtt, akkor inkább nem kérek az úgynevezett hűségedből, ugyanis megvetem azokat, akik becsapnak Engem szándékaikon keresztül, és feltételekkel zsarolnak Engem. Csak azt kívánom, hogy az ember feltétlenül hűséges legyen Hozzám, és mindent egyetlen szóért – és annak bizonyításáért tegyen: hit. Megvetem, ahogyan hízelgéssel próbáltok megörvendeztetni Engem, hiszen Én mindig őszinteséggel kezeltelek titeket, ezért azt kívánom, hogy ti is valódi hittel viseltessetek Irántam.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?)

580. Neked tudnod kell, milyen emberekre vágyom; azok, akik tisztátalanok, nem léphetnek be a királyságba, azok, akik tisztátalanok, nem szennyezhetik be a szent földet. Még ha sok munkát végeztél is, és dolgoztál sok éven át, végül, ha még mindig sajnálatosan mocskos vagy, akkor a Mennyország törvénye nem tűri majd, hogy be kívánsz lépni az Én királyságomba! A világ megalapításától kezdve egészen a mai napig soha nem kínáltam könnyű bejutást a királyságomba azoknak, akik igyekeztek behízelegni magukat Nekem. Ez egy mennyei szabály, és ezt senki sem szegheti meg! Neked az életre kell törekedned. Ma azok, akik tökéletessé tétetnek majd, Péterhez hasonlatosak: ők változásra törekszenek a saját beállítottságukban, hajlandóak tanúságot tenni Istenről, és végrehajtani kötelességüket teremtett lényként. Csak az ilyen emberek válnak tökéletessé. Ha csak a jutalmakra figyelsz, és nem törekszel rá, hogy megváltoztasd az életfelfogásod, akkor minden erőfeszítésed hiábavaló lesz – ez egy megmásíthatatlan igazság!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)

581. Magának Istennek megvannak a Maga tulajdonai és lénye. Minden, amit Ő kifejez és feltár, az Ő saját lényegét és az Ő saját identitását képviseli. Ezek a tulajdonok és ez a lény, akárcsak ez a lényeg és identitás, olyan dolgok, amelyek nem helyettesíthetők ember által. Az Ő természete magában foglalja szeretetét az emberiség iránt, vigasztalását az emberiség számára, az emberiség iránti gyűlöletét, és még inkább az emberiség alapos megértését. Az ember személyiségébe azonban beletartozhat, hogy az illető optimista, élénk vagy érzéketlen. Isten természete az a természet, amelyet minden dolog és élőlény Legfőbb Ura birtokol; ez az, amit a Teremtő birtokol. Az Ő természete tiszteletreméltóságot, hatalmat, nemességet, nagyságot és mindenekelőtt felsőbbrendűséget képvisel. Az Ő természete a hatalom jelképe, jelképe mindannak, ami igazságos, és jelképe mindannak, ami szép és jó. Sőt, az Ő természete a sebezhetetlenség jelképe, melyet nem tud legyőzni és megszállni a sötétség, sem bármilyen ellenséges erő; a sebezhetetlenség jelképe, mely nem tűri, hogy teremtett lény megsértse. Az Ő természete a legfőbb erő jelképe. Nincs olyan ember, sem emberek, akik képesek megzavarni vagy megzavarhatnák az Ő munkáját, illetve természetét. Az ember személyisége azonban nem több, mint pusztán az ember állat fölötti csekély felsőbbrendűségének jelképe. Az embernek önmagában és önmagától nincs hatalma, nincs autonómiája, és önmagán túllépni sem képes, ellenben lényegét tekintve kiszolgáltatott mindenféle embereknek, eseményeknek és dolgoknak. A gonosz pusztítása és sötétsége miatt Isten öröme az igazságosság, és a világosság létezéséből és megjelenéséből fakad. Örömét leli abban, hogy elhozza az emberiségnek a világosságot és a jó életet; az Ő öröme igazságos öröm, minden pozitív dolog létezésének jelképe, és még inkább, jelképe a kedvező kimenetelnek. Isten haragja a kár miatt van, melyet az igazságtalanság létezése és zavaró hatása okoz az Ő emberiségének, a gonoszság és a sötétség létezése miatt, az igazságot elűző dolgok létezése miatt, és még inkább az olyan dolgok létezése okán, melyek szembeszegülnek azzal, ami jó és szép. Az Ő haragja annak jelképe, hogy minden negatív dolog megszűnik létezni, és még ennél is inkább jelképe az Ő szentségének. Szomorúságát az emberiség okozza, kikhez reményeket fűz, ám akik mégis sötétségbe zuhantak, és az, hogy az emberen végzett munkája nem felel meg az Ő szándékainak, mivel az emberiség, amelyet szeret, képtelen mind a világosságban élni. Szomorúságot érez az ártatlan emberiségért, a becsületes, ám tudatlan emberért, aki jó, de híján van a saját nézeteknek. Szomorúsága jelképe az Ő jóságának és irgalmának, a szépségnek és a kedvességnek. Boldogsága természetesen abból fakad, hogy legyőzi ellenségeit, és elnyeri az emberek jóhiszeműségét. Mi több, az összes ellenséges erő elűzéséből és elpusztításából ered, és abból, hogy az emberiség jó és békés életben részesül. Isten boldogsága nem hasonlatos az ember öröméhez; sokkal inkább a jó gyümölcsök szüretelésének az érzése, mely érzés még az örömöt is felülmúlja. Az Ő boldogsága jelképe annak, hogy az emberiség ettől az időtől kezdve megszabadul a szenvedéstől, és jelképe annak, hogy az emberiség belép a fény világába. Az emberiség érzelmei ellenben mind az emberiség saját érdekeiből támadnak, nem igazságosságért, világosságért vagy a szépért, legkevésbé pedig a Menny által adományozott kegyelemért. Az emberiség érzelmei önzők és a sötétség birodalmához tartoznak. Nem az akarat kedvéért támadnak, még kevésbé Isten tervéért, és ezért embert és Istent soha nem lehet egy napon említeni. Isten mindörökké mindenek felett álló és mindörökké tiszteletreméltó, míg az ember örökké alantas és örökké értéktelen. Ez azért van így, mert Isten örökösen odaadja Magát és áldozatot hoz az emberiségért, míg az ember örökké csak könyörög, és csakis önmagáért törekszik. Isten örökösen az emberiség fennmaradásáért fáradozik, ám az ember soha nem járul hozzá semmivel az igazságossághoz vagy a világossághoz, és még ha az ember tesz is némi ideiglenes erőfeszítést, az egyetlen fuvallatnak sem állhat ellen, mert az ember erőfeszítése mindig a saját érdekében történik, nem pedig másokért. Az ember örökké önző, míg Isten örökké önzetlen. Isten az eredete mindannak, ami igazságos, jó és szép, míg az ember az, aki minden rútságot és rosszat átvesz és kifejezésre juttat. Isten soha nem fogja megváltoztatni az Ő lényegét, amely igazságosság és szépség, az ember azonban bármikor és bármilyen helyzetben elárulhatja az igazságosságot, és eltávolodhat Istentől.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igen fontos megérteni Isten természetét)

582. Isten türelmetlensége a sértéssel szemben az Ő egyedülálló lényege; Isten haragja az Ő egyedülálló természete, Isten fensége az Ő egyedülálló lényege. Az alapelv Isten haragja mögött az Ő identitásának és státuszának megjelenítése, amellyel kizárólag Ő rendelkezik. Mondani sem kell, hogy ez az alapelv Magának az egyedülálló Istennek a lényegét is szimbolizálja. Isten természete az Ő eredendő lényege, amely egyáltalán nem változik az idő múlásával, és a földrajzi hely változásai sem módosítják. Az Ő eredendő természete az Ő benső lényege. Bárkin végzi is el munkáját, az Ő lényege nem változik, sem az Ő igazságos természete. Amikor valaki megharagítja Istent, Isten az Ő eredendő természetét árasztja ki; ekkor az Ő haragja mögötti alapelv nem változik, sem az Ő egyedülálló identitása és státusza. Ő nem azért gerjed haragra, mert az Ő lényegében változás állt be, vagy mert az Ő természetéből különböző elemek támadnak, hanem mert az ember ellenállása Vele szemben megsérti az Ő természetét. Az ember égbekiáltó provokációja Istennel szemben komoly kihívás Isten saját identitására és státuszára nézve. Isten nézőpontjából, amikor az ember kihívást intéz Hozzá, az ember vetélkedik Vele és kísérti az Ő haragját. Amikor az ember szembeszegül Istennel, amikor az ember vetélkedik Istennel, amikor az ember folyamatosan kísérti Isten haragját, pontosan ilyenkor szabadul el a bűn – ilyenkor Isten haragja természetes módon feltárul és megjelenik. Ezért Isten haragjának kifejezésre juttatása azt szimbolizálja, hogy minden elvetemült erő megszűnik létezni, és azt szimbolizálja, hogy minden ellenséges erő el fog pusztulni. Ez Isten igazságos természetének és Isten haragjának egyedülálló volta. Amikor Isten méltóságát és szentségét megkérdőjelezik, amikor az igazságosság erői akadályoztatva vannak, és az ember számára láthatatlanok, akkor Isten elküldi az Ő haragját. Isten lényege miatt mindazon erők a földön, amelyek megkérdőjelezik Istent, szembeszegülnek Vele és vetélkednek Vele, elvetemültek, romlottak és igazságtalanok; a Sátántól erednek, és hozzá tartoznak. Mivel Isten igazságos, a fényből való és makulátlanul szent, ezért minden elvetemült, romlott és a Sátánhoz tartozó dolog semmivé lesz, amikor Isten haragja elszabadul.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.)