583. Az élet útja nem olyasmi, amit bárki birtokolhat, vagy amit bárki könnyedén elérhet. Azért van ez így, mert élet csak Istentől származhat, ami azt jelenti, hogy csak Maga Isten birtokolja az élet lényegét, és az élet útja csakis Magáé Istené. Tehát egyedül Isten az élet eredete, az élet élő vizének kiapadhatatlan kútforrása. Amióta megteremtette a világot, Isten sok munkát végzett az élet vitalitásával kapcsolatban, sok munkát végzett, amely életet hoz az embernek, és nagy árat fizetett azért, hogy az ember életet nyerhessen. Azért van ez így, mert Isten Maga az örök élet, és Isten Maga az ember feltámasztásának útja. Isten soha nem hiányzik az ember szívéből, és mindenkor ott él az emberek között. Mindig is Ő volt az ember életének hajtóereje, az ember létezésének gyökere, és gazdag tárház az ember születés utáni létezéséhez. Ő az oka az ember újjászületésének, és Ő teszi képessé arra, hogy kitartóan élje meg minden egyes szerepét. Az ember az Ő hatalmának és kiolthatatlan életerejének köszönhetően él nemzedékről nemzedékre, és ez idő alatt mindvégig Isten életének hatalma volt az ember létezésének fő támasza, amiért Isten olyan árat fizetett, amilyet egy hétköznapi ember sem fizetett soha. Isten életereje képes bármilyen hatalom fölé kerekedni; sőt minden hatalmat felülmúl. Az Ő élete örök, az Ő hatalma rendkívüli, és az Ő életerejét nem gyűrheti maga alá teremtett lény vagy ellenséges erő. Isten életereje létezik, és ragyogó fénnyel világít, időtől és helytől függetlenül. Menny és föld nagy változásokon mehet keresztül, de Isten élete mindörökké ugyanaz. Minden elmúlhat, de Isten élete továbbra is megmarad, mert Isten minden dolgok létezésének forrása és a létezésük gyökere. Az ember élete Istentől származik, a menny létezése Isten miatt van, és a föld létezése Isten életének erejéből ered. Nincs olyan vitalitással eltöltött tárgy, amely felülmúlhatná Isten szuverenitását, és nincs olyan életerővel teli dolog, amely kikerülhetné Isten hatalmának hatáskörét. Ily módon mindenkinek, bárki legyen is, Isten uralma alá kell vetnie magát, mindenkinek Isten parancsnoksága alatt kell élnie, és senki nem menekülhet meg az Ő kezéből.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

584. Amióta Isten megteremtett minden dolgot, azok rendezett módon és az Általa előírt törvényeknek megfelelően működnek és fejlődnek. Az Ő tekintete és az Ő uralma alatt az emberiség fennmaradt, s közben minden rendezett módon fejlődött. Semmi sem változtathatja meg vagy semmisítheti meg ezeket a törvényeket. Isten uralkodása miatt szaporodhat minden lény, és az Ő uralkodása és irányítása miatt maradhat életben minden lény. Ez azt jelenti, hogy Isten uralkodása alatt minden lény rendezett módon jön létre, rendezett módon gyarapszik, tűnik el és születik újjá. Amikor megérkezik a tavasz, a szemerkélő eső elhozza a friss évszak érzését, és megnedvesíti a földet. A talaj olvadni kezd, a fű utat tör magának a talajon keresztül, és elkezd kihajtani, a fák pedig fokozatosan kizöldülnek. Mindezen élőlények friss életerőt hoznak a földnek. Így néz ki, amikor minden élőlény életre kel és gyarapszik. Mindenféle állatok bújnak elő az odúikból, hogy érezzék a tavasz melegét és elkezdjenek egy új évet. Nyáron minden élőlény sütkérezik a melegben, és élvezi az évszak által hozott meleget. Gyorsan növekednek. A fák, a fű és mindenféle növény nagy sebességgel növekszik, míg végül kivirágzik és gyümölcsöt terem. Nyáron minden élőlény elfoglalt, az embert is beleértve. Ősszel az esőzések elhozzák az ősz hűvösségét, és az élőlények minden fajtája megérzi az aratási szezon érkeztét. Minden élőlény gyümölcsöt terem, az emberek pedig elkezdik betakarítani e különféle gyümölcsöket, hogy legyen élelmük télire. Télen a hideg idő beálltával minden élőlény fokozatosan elcsendesül és pihenni tér, ebben az évszakban az emberek is szünetet tartanak. Évszakról évszakra, ahogy a tavaszból nyár lesz, az őszből tél, ezek a változások mind az Isten által meghatározott törvények szerint következnek be. Minden dolgot és az emberiséget e törvények segítségével irányít, és az emberiség számára gazdag és színes életmódot gondolt ki, olyan környezetet teremtve a túléléshez, amelyben változik a hőmérséklet és az évszakok. Ezért egy ilyen, a túlélést szolgáló rendezett környezetben az emberek rendezett módon tudnak fennmaradni és szaporodni. Az emberek nem változtathatják meg ezeket a törvényeket, és egyetlen ember vagy élőlény sem szegheti meg őket. Bár számtalan változás történt – a tengerekből mezők lettek, a mezőkből pedig tengerek –, ezek a törvények továbbra is léteznek. Azért léteznek, mert Isten létezik, illetve az Ő uralkodása és irányítása miatt léteznek. Egy ilyen rendezett, nagyszabású környezetben az emberek élete e törvények és szabályok szerint zajlik. E törvények alatt nőttek fel emberek nemzedékről nemzedékre, és maradtak fenn nemzedékről nemzedékre. Az emberek élvezték ezt a túlélést szolgáló, rendezett környezetet, valamint mindazt a sok dolgot, amit Isten nemzedékről nemzedékre megteremtett. Habár az emberek úgy érzik, hogy az ilyen típusú törvények eredendően léteznek, és lekicsinylő módon természetesnek veszik őket, és bár nem érzik, hogy Isten vezényli ezeket a törvényeket, hogy Isten uralkodik e törvények felett, bármi is történjék, Isten mindig elkötelezett e változatlan munka iránt. E változatlan munka célja az emberiség fennmaradása, és az, hogy az emberiség tovább élhessen.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

585. Isten szabja meg a szabályokat, amelyek minden dolog működését irányítják; Ő szabja meg a szabályokat, amelyek minden dolog túlélését irányítják; Ő irányít mindent, és Ő rendezi úgy, hogy egymást erősítsék és egyúttal egymásra támaszkodjanak, hogy ne pusztuljanak vagy tűnjenek el. Csakis így élhet tovább az emberiség; csakis így élhet Isten útmutatása alatt ilyen környezetben. Isten a mestere ezeknek a működési szabályoknak, és senki nem avatkozhat bele ezekbe, és nem is változtathat rajtuk. Egyedül Maga Isten ismeri ezeket a szabályokat, és egyedül Maga Isten irányítja őket. Mikor hajtanak ki a fák; mikor jön az eső; mennyi vizet és tápanyagot ad a föld a növényeknek; melyik évszakban hullanak le a levelek; melyik évszakban hoznak gyümölcsöt a fák; mennyi tápanyagot ad a napfény a fáknak; mit párologtatnak ki a fák, miután a napfény táplálta őket – mindezeket a dolgokat Isten senki által meg nem szeghető szabályokként előre elrendelte, amikor mindent megteremtett. Az Isten által teremtett dolgok, akár élők, akár – az ember szemében – élettelenek, az Ő tenyerén ülnek, ahol Ő irányítja őket és uralkodik fölöttük. Ezeket a szabályokat senki nem változtathatja vagy szegheti meg. Vagyis amikor Isten mindent megteremtett, előre meghatározta, hogy a föld nélkül a fa nem képes gyökeret verni, kihajtani és növekedni; hogy a föld kiszáradna, ha nem nőnének rajta fák; hogy a fának a madarak otthonává kell válnia, olyan hellyé, ahol védelmet találhatnak a szél elől. Élhet egy fa a föld nélkül? Semmiképpen. Élhetne a nap vagy az eső nélkül? Anélkül sem. Mindezek a dolgok az emberiségért, az emberiség életben maradásáért vannak. A fától az ember friss levegőt kap, és az ember a földön él, amelyet a fa védelmez. Az ember nem élhet napfény és különféle élőlények nélkül. Bár ezek a kapcsolatok bonyolultak, észben kell tartanod, hogy Isten teremtette azokat a szabályokat, amelyek mindent irányítanak, hogy a dolgok egymást erősítsék, egymástól függjenek, és együtt létezzenek. Más szavakkal: minden egyes dolognak, amit Ő teremtett, értéke és jelentősége van. Ha Isten valami olyat teremtene, aminek nincs jelentősége, azt Isten eltüntetné. Ez Isten egyik módszere arra, hogy minden dologról gondoskodjon.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VII.)

586. Amikor Isten minden dolgot megteremtett, mindenféle módszert és módot alkalmazott az egyensúly megteremtésére, a hegyek és tavak, a növények és mindenféle állat, madár és rovar életkörülményeinek kiegyensúlyozására. Célja az volt, hogy mindenféle élőlény élhessen és szaporodhasson az Általa létrehozott törvények szerint. A teremtés egyetlen dolga sem léphet ki e törvények alól, és a törvényeket nem lehet áthágni. Csak egy ilyen alapvető környezetben maradhat fenn és szaporodhat biztonságosan az ember, nemzedékről nemzedékre. Ha bármely élőlény túllépi az Isten által meghatározott mennyiséget vagy terjedelmet, vagy ha túllépi az Általa diktált növekedési ütemet, szaporodási gyakoriságot vagy számot, az emberiség túlélést szolgáló környezete különböző mértékű pusztulást szenvedne el. És ezzel egyidejűleg az emberiség túlélése is veszélybe kerülne. Ha egy élőlénytípus túl nagy számban van jelen, akkor megfosztja az embereket az élelmüktől, elpusztítja az emberek vízforrásait, és tönkreteszi a szülőföldjüket. Ez az emberiség szaporodására vagy túlélési helyzetére azonnal hatással lenne. [...] Ha csak egy vagy többféle élőlénytípus száma meghaladja a megfelelő mértéket, akkor a levegő, a hőmérséklet, a páratartalom és még az emberiség túlélési terében lévő levegő összetétele is megmérgeződik és különféle mértékben elpusztul. Ilyen körülmények között az emberek túlélése és sorsa is az említett ökológiai tényezők által jelentett veszélyeknek lesz kitéve. Ha tehát ezek az egyensúlyok elvesznek, akkor az emberek által belélegzett levegő tönkremegy, az általuk fogyasztott víz szennyezett lesz, és az általuk igényelt hőmérséklet is megváltozik, és különféle mértékű hatások érik. Ha ez megtörténik, az emberiség eredendő, túlélést szolgáló környezete óriási hatásoknak és kihívásoknak lesz kitéve. Egy ilyen forgatókönyv esetén, amikor az emberek alapvető, túlélést szolgáló környezete megsemmisül, mi lenne az emberiség sorsa és milyen kilátásai lennének? Ez egy nagyon komoly probléma! Mivel Isten tudja, hogy a teremtés minden egyes dolga milyen okból létezik az emberiség érdekében, mi a szerepe minden egyes dolognak, amit Ő teremtett, milyen hatással van minden egyes dolog az emberiségre, és milyen mértékben használ az emberiségnek, hiszen Isten szívében mindezekre van egy terv, s Ő irányítja az Általa teremtett összes dolog minden egyes aspektusát, ezért olyan fontos és szükséges minden egyes dolog az emberiség számára, amit tesz. Mostantól kezdve tehát, valahányszor megfigyelsz valamilyen ökológiai jelenséget Isten teremtésének dolgai között, vagy valamilyen természeti törvényt Isten teremtésének dolgai között, nem fogsz többé kételkedni az Isten által teremtett minden egyes dolog szükségességében. Többé nem használsz majd tudatlan szavakat arra, hogy önkényesen ítélkezz Isten minden dolgot elrendező és az emberiségről gondoskodó különféle módszereiről. Nem fogsz önkényes következtetéseket levonni Isten törvényeiről sem, amelyek az Ő teremtésének minden dolgára vonatkoznak.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

587. Ha minden teremtett dolog elveszítené saját törvényeit, akkor nem léteznének többé; ha a minden dologra vonatkozó törvények elvesznének, akkor az élőlények nem lennének képesek tovább létezni minden dolog közepette. Az emberiség is elveszítené a környezetét, amelytől a túlélése függ. Ha az emberiség mindezt elveszítené, nem lenne képes fennmaradni, ahogyan eddig, amikor is nemzedékről nemzedékre gyarapodott és szaporodott. Az emberek azért maradtak fenn mindmáig, mert Isten ellátta őket minden teremtett dologgal, amelyek táplálják őket, amelyek különböző módokon táplálják az emberiséget. Csak azért maradt fenn az emberiség napjainkig, mert Isten különböző módokon táplálja az emberiséget. A túléléshez kedvező, meghatározott környezetben, ahol a természeti törvények megfelelő rendben vannak, a föld minden különböző fajtájú embere, a különböző rasszok, a számukra előírt területeken belül életben tudnak maradni. Senki sem lépheti túl ezeket a területeket vagy a köztük lévő határokat, mert azokat Isten jelölte ki.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

588. A szellemi világ egy fontos hely, amely különbözik az anyagi világtól. Miért mondom, hogy fontos? Ezt részletesen meg fogjuk beszélni. A szellemi világ létezése elválaszthatatlanul kapcsolódik az emberiség anyagi világához. Fontos szerepet játszik az emberi élet és halál körforgásában Isten minden dolgok feletti uralmában; ez a szerepe, és ez az egyik oka annak, hogy a létezése fontos. Mivel ez egy olyan hely, amely az öt érzékszerv számára nem érzékelhető, senki sem tudja pontosan megítélni, hogy létezik-e a szellemi világ vagy sem. Különféle dinamikái szorosan kapcsolódnak az emberi létezéshez, aminek következtében az emberiség életrendjét is nagymértékben befolyásolja a szellemi világ. Vajon ez magában foglalja Isten szuverenitását, vagy sem? Magában foglalja. Amikor ezt mondom, megértitek, hogy miért beszélek erről a témáról: azért, mert ez Isten szuverenitását, valamint az Ő igazgatását érinti. Egy olyan világban, mint ez – amely az emberek számára láthatatlan –, minden mennyei rendelete, rendelkezése és igazgatási rendszere messze az anyagi világ bármely nemzetének törvényei és rendszerei felett áll, és egyetlen e világban élő lény sem merné ezeket megszegni vagy megsérteni. Vajon van ennek köze Isten szuverenitásához és igazgatásához? A szellemi világban vannak világos adminisztratív rendelkezések, világos mennyei rendeletek és világos törvények. A különböző szinteken és különféle területeken a kísérők szigorúan betartják kötelességeiket, betartják a szabályokat és előírásokat, mert tudják, hogy mi a következménye egy mennyei rendelet megszegésének; tisztában vannak azzal, hogy Isten hogyan bünteti a rosszat és hogyan jutalmazza a jót, továbbá hogyan igazgat és uralkodik minden dolog felett. Sőt, világosan látják, Isten hogyan hajtja végre mennyei rendeleteit és törvényeit. Különböznek ezek az emberiség által lakott anyagi világtól? Valóban óriási mértékben különböznek. A szellemi világ egy olyan világ, amely teljesen különbözik az anyagi világtól. Mivel vannak mennyei rendeletek és törvények, ez érinti Isten szuverenitását, igazgatását, sőt, az Ő beállítottságát is, valamint azt, amije van és ami Ő.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

589. Isten különböző mennyei rendeleteket, rendelkezéseket és rendszereket hozott létre a szellemi birodalomban, és miután ezeket kihirdette, Isten által meghatározott módon nagyon szigorúan végrehajtják a szellemi világban a különféle hivatalos pozíciókban lévő lények, és senki sem meri megszegni azokat. Ezért az emberiség életének és halálának körforgásában az ember világában, akár állatként, akár emberként reinkarnálódik valaki, mindkettőre vannak törvények. Mivel ezek a törvények Istentől származnak, senki sem meri és senki sem képes megszegni őket. Csak Isten e szuverenitásának köszönhető, hogy az emberek által látott anyagi világ szabályos és rendezett; csak Isten e szuverenitásának köszönhető, hogy az emberek képesek békésen együtt élni a számukra teljesen láthatatlan másik világgal, és képesek harmóniában élni vele – mindez elválaszthatatlan Isten szuverenitásától. Miután az ember fizikai léte meghal, a lélek tovább él, s mi történne, ha nem Isten igazgatása alatt állna? A lélek mindenfelé kóborolna, mindenhová behatolna, és még az emberi világ élőlényeinek is ártana. Ez az ártás nemcsak az emberiségnek, hanem a növényeknek és az állatoknak is ártana – azonban az első ártalom az embereket érné. Ha ez megtörténne – ha egy ilyen lelket nem igazgatnának, valóban ártana az embereknek, és valóban gonosz dolgokat tenne –, akkor ezt a lelket a szellemi világban is megfelelően kezelnék: ha a dolgok súlyosra fordulnának, a lélek hamarosan megszűnne létezni, és elpusztulna. Ha lehetséges, valahol elhelyeznék, majd reinkarnálódna. Vagyis a szellemi világban a különböző lelkek igazgatása rendezett, lépések és szabályok szerint történik. Csak az ilyen igazgatásnak köszönhető, hogy az ember anyagi világa nem fulladt káoszba, hogy az anyagi világ emberei normális mentalitással, normális racionalitással és rendezett testi léttel rendelkeznek. Azok, akik testben élnek, azután lesznek képesek továbbra is gyarapodni és szaporodni a nemzedékek során, miután az emberiségnek ilyen normális lesz az élete.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

590. Egy élőlény halála – a fizikai élet befejezése – azt jelenti, hogy az élőlény az anyagi világból a szellemi világba lépett át, míg egy új fizikai élet születése azt jelenti, hogy egy élőlény a szellemi világból az anyagi világba érkezett, és elkezdte vállalni és játszani a szerepét. Legyen szó akár egy lény távozásáról, akár érkezéséről, mindkettő elválaszthatatlan a szellemi világ munkájától. Mire valaki az anyagi világba érkezik, Isten a szellemi világban már kialakította a megfelelő intézkedéseket és meghatározásokat arra vonatkozóan, hogy az illető melyik családba kerül, milyen korszakban érkezik, milyen órában érkezik, és milyen szerepet fog játszani. Ily módon ennek a személynek az egész élete – a dolgok, melyeket megtesz, és az utak, melyeket választ – a szellemi világban hozott intézkedések szerint fog zajlani, a legkisebb eltérés nélkül. Továbbá, az idő, amikor a fizikai élet véget ér, valamint annak módja és helye, ahol és ahogyan véget ér, világos és felismerhető a szellemi világ számára. Isten uralja az anyagi világot, és Ő uralja a szellemi világot is, és Ő nem fogja késleltetni a lélek életének és halálának normális ciklusát, s nem is követhet el hibákat e ciklus rendezésében. A szellemi világ hivatalos posztjain lévő segítők mindegyike Isten utasításai és szabályai szerint végzi egyéni feladatát, és teszi, amit tennie kell. Így az emberiség világában minden anyagi jelenség, amelyet az ember szemlél, rendben van, és nincs benne káosz. Mindez annak köszönhető, hogy Isten minden dolog felett rendet tart, valamint annak, hogy az Ő tekintélye uralkodik minden felett. Az Ő uralma magában foglalja az anyagi világot, amelyben az ember él, sőt, az emberiség mögött álló láthatatlan szellemi világot is. Ezért, ha az emberek jó életet szeretnének élni, és remélik, hogy szép környezetben élhetnek, a teljes látható anyagi világ biztosítása mellett a szellemi világot is biztosítani kell számukra, amelyet senki sem láthat, amely az emberiség nevében minden élőlényt irányít, és amely rendezett.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

591. Attól a pillanattól kezdve, hogy sírva erre a világra jössz, megkezded kötelességeid teljesítését. Isten tervéért és elrendeléséért töltöd be szerepedet, és megkezded életutadat. Bármi legyen is a háttered, és bármilyen út áll is előtted, senki sem menekülhet a Menny vezénylései és intézkedései elől, és senki sem irányíthatja a saját sorsát, mert csak Ő, aki mindenek felett uralkodik, képes ilyen munkára. Amióta az ember létezik, Isten mindig is így munkálkodott, irányította a világegyetemet, meghatározta a dolgok változásának szabályait és mozgásának pályáját. Mint minden dolog, az ember is csendesen és tudtán kívül táplálkozik az Istentől származó édességből, esőből és harmatból; mint minden dolog, az ember is tudtán kívül él Isten kezének irányítása alatt. Az ember szíve és lelke Isten kezében van, Isten szeme látja életének minden mozzanatát. Függetlenül attól, hogy elhiszed-e ezt vagy sem, minden és bármi, legyen az élő vagy holt, Isten gondolatainak megfelelően mozdul, változik, újul meg és tűnik el. Ilyen módon uralkodik Isten minden dolog felett.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása)

592. Isten teremtette ezt a világot, és belehelyezte az embert, egy élőlényt, akinek életet adott. Ezután az embernek szülei és rokonai lettek, és többé nem volt egyedül. Amióta az ember először pillantotta meg ezt az anyagi világot, az volt a sorsa, hogy Isten elrendelése szerint létezzen. Az Istentől származó élet lehelete minden egyes élőlényt támogat a felnőtté válás során. E folyamat során senki sem érzi, hogy az ember Isten gondviselése alatt nő fel; inkább úgy gondolják, hogy az ember a szülei szerető gondviselése alatt teszi ezt, és a saját életösztöne irányítja a felnövekedését. Ez azért van, mert az ember nem tudja, hogy ki adományozta neki az életét, vagy hogy honnan származik, még kevésbé azt, hogy az életösztön milyen módon hoz létre csodákat. Csak azt tudja, hogy élete az élelem alapján folytatódik, hogy a kitartás létezésének forrása, és hogy az elméjében lévő hiedelmek jelentik azt a tőkét, amelytől a túlélése függ. Isten kegyelméről és ellátásáról az ember teljesen megfeledkezik, és így elpazarolja az Istentől kapott életet... Ebből az emberiségből, amelyről Isten éjjel-nappal gondoskodik, egyetlen egy sem vállalja, hogy imádja Őt. Isten csak tovább munkálkodik az emberen, akivel szemben nem támaszt elvárásokat, ahogyan azt Ő tervezte. Abban a reményben teszi ezt, hogy egy napon az ember felébred álmából, és hirtelen felismeri az élet értékét és értelmét, azt az árat, amelyet Isten fizetett mindazért, amit adott neki, és azt a buzgón szerető gondoskodást, amellyel Isten várja, hogy az ember visszatérjen hozzá. [...]

Mindenkinek, aki erre a világra jön, át kell mennie életen és halálon, és többségük már át is ment a halál és az újjászületés körforgásán. Az élők hamarosan meghalnak, a halottak pedig hamarosan visszatérnek. Ez az Isten által minden élőlény számára elrendezett életút. Egyszersmind ez a folyamat és ez a körforgás pontosan az az igazság, amelyet Isten az embernek szán: az Isten által az embernek ajándékozott élet határtalan, nem korlátozza a test, az idő vagy a tér. Ez az Isten által az embernek ajándékozott élet misztériuma, és annak bizonyítéka, hogy az élet Tőle származik. Bár sokan nem hiszik, hogy az élet Istentől ered, az emberek elkerülhetetlenül élvezik mindazt, ami Istentől származik, akár hisznek az Ő létezésében, akár tagadják azt. Ha Isten egy napon hirtelen meggondolná magát, és visszakövetelné mindazt, ami a világon létezik, és visszavenné az életet, amit adott, akkor minden megszűnne. Isten arra használja az életét, hogy minden dolgot, élőt és élettelent egyaránt ellásson, és hatalma és tekintélye révén mindent megfelelően elrendezzen. Ez olyan igazság, amelyet senki sem tud felfogni vagy megérteni, és ezek a felfoghatatlan igazságok Isten életerejének megnyilatkozásai és bizonyságai. Most pedig hadd áruljak el nektek egy titkot: Isten életének nagyszerűsége és életereje kifürkészhetetlen minden teremtmény számára. Így van ez most is, így volt a múltban, és így lesz az eljövendő időkben is. A második titok, amelyet átadok, a következő: Az élet forrása Istentől származik minden teremtett lény számára, bármennyire is különböznek formájukban vagy felépítésükben. Bármilyen élőlény is vagy, nem fordulhatsz az Isten által kijelölt életút ellen. Mindenesetre én csak azt szeretném, hogy az ember megértse: Isten gondoskodása, megtartó ereje és gondviselése nélkül az ember nem kaphatja meg mindazt, amire hivatott, bármennyire is szorgalmasan próbálkozik, vagy bármilyen fáradságosan is küzd. Az Istentől származó élet biztosítása nélkül az ember elveszíti az élet értékének és értelmének érzését. Hogyan engedheti meg Isten, hogy az ember, aki könnyelműen elkótyavetyéli az Ő életének értékét, ilyen gondtalan legyen? Ahogy már korábban is mondtam: Ne feledd, hogy Isten az életed forrása.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása)

593. Isten az, aki mindenek felett uralkodik és mindent igazgat. Ő teremtett mindent, ami létezik, Ő igazgat mindent, ami létezik, Ő uralkodik minden felett, ami létezik, és Ő gondoskodik mindenről, ami létezik. Ez Isten státusza, és ez az Ő identitása. Minden dolog számára és minden létező számára, Isten valós identitása a Teremtő, és az egész teremtés Uralkodója. Ilyen identitással bír Isten, Ő pedig egyedülálló minden dolgok között. Isten egyetlen teremtménye sem – legyenek bár az emberiség között vagy a szellemi világban – használhat semmilyen eszközt vagy kifogást, hogy megszemélyesítse vagy helyettesítse Isten identitását és státuszát, mert egyedül Egy létezik minden dolog között, aki eme identitást, erőt, hatalmat és a teremtés feletti uralkodás képességét birtokolja: a mi egyedülálló Istenünk Maga. Ő minden dolgok között él és mozog; képes felemelkedni a legmagasabb helyre, minden dolog fölé. Képes megalázni Magát emberré válva, a testből és vérből valók közül eggyé válni, szemtől-szembe kerülni az emberekkel és osztozni velük jóban-rosszban, miközben Ő parancsol mindennek, ami van, döntve minden létező sorsáról és arról, hogy milyen irányba mozog mindez. Ezen túlmenően, Ő vezérli az egész emberiség sorsát, és kormányozza az emberiség irányát. Egy ilyen Istent minden élőlénynek imádnia és ismernie kell, és engedelmeskednie kell Neki. Így hát, függetlenül attól, hogy az emberiség mely csoportjába vagy típusába tartozol, hinni Istenben, követni Istent, tisztelni Istent, elfogadni az Ő uralkodását, és elfogadni az ő intézkedéseit a sorsod számára az egyetlen választás – a szükséges választás – bármely személy és bármely élőlény számára. Isten egyedülállóságában az emberek meglátják, hogy az Ő hatalma, az Ő igaz természete, az Ő lényege, és az eszközök, amelyek által minden dologról gondoskodik, mind teljesen páratlanok; ez a páratlanság határozza meg Magának Istennek az identitását, és az Ő státuszát is meghatározza. Ezért ha az összes teremtmény közül bármely élőlény a szellemi világban vagy az emberiség között Isten helyére óhajtana állni, a siker lehetetlen volna, ahogy az Isten megszemélyesítésére irányuló bármely kísérlet is. Ez tény.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

594. A végső munkám nem csak az emberek megbüntetésére szolgál, hanem arra is, hogy elrendezzem az ember rendeltetési helyét, és hogy minden ember elismerje tetteimet és cselekedeteimet. Azt akarom, hogy minden egyes ember lássa, hogy minden, amit tettem, helyes, és hogy minden, amit tettem, az az Én természetem kifejeződése. Nem az ember cselekedete, még kevésbé a természet hozta létre az emberiséget, hanem Én, aki a teremtésben minden élőlényt táplálok. Az Én létezésem nélkül az emberiség egyszerűen elpusztul és csapásoktól szenved. Egyetlen emberi lény sem fogja többé látni a gyönyörű napot és holdat, vagy a zöldellő világot; az emberiség csak a fagyos éjszakával és a halál árnyékának könyörtelen völgyével találkozik. Én vagyok az emberiség egyetlen üdvössége. Én vagyok az emberiség egyetlen reménye, sőt, Én vagyok az, akin az egész emberiség létezése nyugszik. Nélkülem az emberiség azonnal megtorpan. Nélkülem az emberiség katasztrófát fog elszenvedni, és mindenféle kísértet tiporja majd el, bár senki sem figyel Rám. Olyan munkát végeztem, amelyet senki más nem tud elvégezni, és csak remélem, hogy az emberek néhány jócselekedettel meg tudják ezt hálálni Nekem. Bár csak kevesen tudják meghálálni Nekem, mégis befejezem utazásom az emberi világban, és megkezdem kibontakozó munkám következő lépését, mert az emberek közötti ide-oda rohangálásom e hosszú évek során meghozta gyümölcsét, és nagyon elégedett vagyok. Engem nem az emberek száma érdekel, hanem a jótetteik. Mindenesetre remélem, hogy elegendő jócselekedetet készítetek elő a saját rendeltetési helyetek érdekében. Akkor leszek elégedett; különben egyikőtök sem menekülhet meg a csapástól, amely rátok fog lesújtani. A csapás Tőlem ered, és természetesen Én irányítom. Ha nem tudtok elég jónak tűnni a szememben, akkor nem fogtok megmenekülni a csapás elszenvedésétől.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Készíts elegendő jócselekedetet rendeltetési helyedhez)