2022-ben szövegalapú munkát végeztem. Véletlenül találkoztam Kellivel, egy területi vezetővel. A tapasztalatait hallva megtudtam, hogy már öt éve vezető. Voltak bizonyos adottságai, meglehetősen gyors észjárású volt, és a munkaszervezésben is rendszerezett. Nagyon csodáltam őt. Azonban azt is megtudtam, hogy azért, hogy megmutassa a munkatársainak a rátermettségét, amikor azok nehézségekbe ütköztek a kötelességeikben, nemcsak hogy nem segített nekik, hanem még hencegett is a munkaeredményeivel, amivel elérte, hogy felnézzenek rá, és magukat alkalmatlannak tartsák. Láttam, hogy Kelli igencsak feltűnősködik, de kevés önismerete van, és ezt gondoltam magamban: „Bár Kellinek van némi esze és adottsága, az életbe való belépése meglehetősen gyenge, nem gondolkodik el magán, és nem ismeri meg önmagát, amikor problémákkal szembesül.” Később azt is hallottam, hogy Stacey nővér felfedezte, hogy Kelli nem műveli a többieket, és hanyag volt, nemtörődöm módon viszonyult az evangelizációs munkához. Megkérdezte Kelli munkatársait, hogy Kelli végez-e tényleges munkát, és amikor Kelli ezt megtudta, nemcsak hogy nem gondolkodott el magán, hanem még elfogulttá is vált a munkatársaival és Staceyvel szemben. Nem volt hajlandó együttműködni és megbeszélni a munkát a munkatársaival, ami gyenge eredményekhez vezetett az evangelizációs munkában. Amikor újra láttam Kellit, megtudtam, hogy nincs jó állapotban, és hogy fél megoldani a testvérek problémáit, ezért ezt a felelősséget a munkatársaira hárította. Nagyon meglepődtem, és ezt gondoltam: „Kelli területi vezető, és az elsődleges feladata az lenne, hogy közösséget vállaljon az igazságról, és megoldja a problémákat. De ő még a testvérek problémáit sem tudja megoldani. Képes-e jól végezni a vezetői fő feladatát?” De aztán arra gondoltam: „Lehet, hogy csak rossz útra tévedt ebben az időszakban? Ha útmutatással és segítséggel az állapota megváltoztatható, akkor továbbra is el tudja látni a vezetői kötelességeit. Végül is sok éve vezető, és képes megszervezni és végrehajtani bizonyos munkákat. Ami pedig az életbe való belépés elhanyagolását illeti, több segítséget és útmutatást kellene nyújtanom neki.” Így hát rámutattam a problémájára. Kelli azt mondta, hajlandó jóvátenni a dolgokat, de később megtudtam, hogy továbbra is sok munkával elfoglalva tölti a napjait, és még mindig nincs életbe való belépése. Azt gondoltam magamban: „Kelliből hiányzik az életbe való belépés. Nem tudja megoldani a testvérek problémáit, és nem tud tényleges munkát végezni. Lehet, hogy hamis vezető?” De Kelli teljesítményéről való megértésem túl korlátozott volt, és még mindig nem láttam tisztán, ezért nem jelentettem ezt a problémát a felsőbb szintnek.

2023 áprilisára elbocsátottak a hírnév és státusz iránti törekvésem, valamint a tényleges munkavégzésre való képtelenségem miatt, és többé nem gondoltam Kelli problémájára. Később a gyülekezet kiadott egy levelet, amelyben arra kérte a testvéreket, hogy jelentsenek minden hamis vezetőt vagy antikrisztust, akit felfedeznek. Kellire gondoltam: „Kelli szeret feltűnősködni, hogy mások nagyra tartsák. Nem fogadja el a nővérek javaslatait, sőt, még előítéleteket is táplál velük szemben. Ráadásul nem tanul a leckéből, amikor dolgok történnek, és hiányzik belőle az életbe való belépés. Jelentenem kellene a problémáját a felsőbb szintnek, hogy a gyülekezet kivizsgálhassa?” De aztán arra gondoltam: „Kelli több gyülekezet munkájáért is felelős. Ha helytelenül jelentek, és ezzel ártok neki, vagy befolyásolom az állapotát, ami a kötelességeiben késedelemhez vezetne, akkor végül én magam okozok akadályozást és zavarást. Elveszíthetem a jelenlegi kötelességemet, és súlyos esetekben elszigetelhetnek, hogy elgondolkodjak. Inkább hagyom. Minél kevesebb a baj, annál jobb. Különben is, a helyzetről való megértésem korlátozott, és nem lehetek teljesen biztos abban, hogy Kelli hamis vezető. A legjobb, ha meghúzom magam, és jól végzem a rám bízott kötelességeket.” Ezen gondolatok után nem jelentettem Kelli problémáját.

Abban az időszakban a gyülekezet gyakran adott ki leveleket, amelyekben arra kértek minket, hogy derítsük fel a hamis vezetőket és antikrisztusokat. Minden alkalommal, amikor ilyen leveleket láttam, belső vívódást éreztem. Épp amikor haboztam, hallottam, hogy egy nővér jelentett egy gyülekezetvezetőt. A helyzet jobb megértése és ellenőrzése után kiderült, hogy a jelentett vezető csak némi romlottságot fedett fel, és nem volt olyan hamis vezető, aki nem végzett tényleges munkát. A jelentést tevőnek arrogáns beállítottsága volt. Megragadta a vezető által felfedett romlottságot, hogy hamis vezetőnek bélyegezze őt, és a beszélgetések során gyakran korlátozott másokat, és nem játszott pozitív szerepet a csoportban. Végül elszigetelték, hogy elgondolkodjon. Ezt a hírt hallva megriadtam, és arra gondoltam: „Ha jelentem Kelli ügyét, és tévesen teszem, az én helyzetemet is kivizsgálják majd? Korábban, amikor vezető voltam, egy antikrisztust helyeztem fontos pozícióba, amivel zavarást és akadályozást okoztam a gyülekezet munkájában. Ha ezúttal tévesen jelentek, befolyásolva Kelli állapotát és késleltetve a gyülekezeti munkát, a vétkeim halmozódni fognak. Akkor vajon a végén engem is elszigetelnek, hogy elgondolkodjak, vagy akár ki is takarítanak? Különben is, csak korlátozottan ismerem Kellit, és nem lehetek biztos abban, hogy hamis vezető. Inkább hagyom, jobb, ha nem dugom ki a fejem, és nem jelentem az ügyet. Kelli általában más testvérekkel is kapcsolatban áll, így ha hamis vezető, mások is észreveszik majd a problémáit, és írnak egy jelentést. Akkor majd én is beszámolhatok a megnyilvánulásairól, és így engem nem fognak kivizsgálni. Az sokkal jobb lenne.” Amikor erre gondoltam, teljesen elvetettem a probléma jelentésének gondolatát.

2023 júniusában a gyülekezet kiadott egy közleményt egy antikrisztus kiközösítéséről. Ez az antikrisztus, aki felügyelő volt, hírnévre és státuszra törekedett, súlyos akadályozást és zavarást okozva a gyülekezet munkájában. A vezető azt mondta nekünk, hogy ha bármilyen hamis vezetőt vagy antikrisztust fedezünk fel a gyülekezetben, haladéktalanul jelentenünk kell a felsőbb szintnek, hogy megóvjuk a gyülekezet munkáját. Újra Kellire gondoltam. Bár nem volt antikrisztus, hamis vezetőre utaló megnyilvánulásai voltak. Már majdnem hat hónap telt el azóta, hogy először észrevettem a problémát, én pedig mindvégig kerültem a jelentést a felsőbb szintnek, nem mertem megtenni. Ha Kelli valóban hamis vezető, az nem ártana minden testvérnek? Az rengeteg kárt okozna a gyülekezet munkájában! Eszembe jutottak Isten szavai, amelyeket akkor mondott, amikor leleplezte Jan antikrisztust: „Az antikrisztusok cselekedeteinek vannak bizonyos megnyilvánulásai. Ő nem csupán a színfalak mögött tett dolgokat; személyesen is felismerhettétek azokat a megnyilvánulásokat. Vajon nem vakok voltatok, ha nem láttátok azokat a megnyilvánulásokat? (De igen.) Ha tehát megint adódna egy ilyen ember, képesek lennétek tisztán látni vele kapcsolatban? Egy Yan-féle ember képes tényleges munkát végezni? Képes az igazságról beszélni és problémákat megoldani? (Nem.) Miért mondjátok, hogy nem? (Ami a munka eredményeit illeti: sok olyan problémája volt a gyülekezetnek, amelyek sokáig nem voltak megoldva, az egész munka rendkívül lassan haladt előre, és a filmek, amelyeket leforgattunk, nem feleltek meg Isten háza követelményeinek.) Mielőtt Yant kezelésbe vették volna, láttátok, hogy ez probléma? (Nem.) És mit értetek a prédikációk hallgatása után? Nem láttok meg ilyen súlyos problémákat, azután pedig mindig csak kifogásokat találtok és ezt mondjátok: »Nem érintkeztünk vele. Honnan tudhattunk volna azokról a dolgokról, amelyeket a színfalak mögött csinált? Mi csupán átlagos hívők vagyunk, ő meg vezető volt. Nem követhettük mindenhová, tehát logikus, hogy nem tudtunk átlátni rajta és nem jelentettük őt.« Így gondoltátok? (Igen.) Mi ennek a természete? (Próbálunk kibújni a felelősségünk alól.)” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Első rész)). Isten minden szava szíven talált. Mindig azzal a kifogással éltem, hogy nem látom át teljesen a helyzetet, és ezért soha nem jelentettem az ügyet. Valójában észrevettem Kelli viselkedését, és úgy gondoltam, hogy talán hamis vezető, de féltem, hogy ha tévesen teszek jelentést, engem fognak felelősségre vonni. Így hát azzal az indokkal álltam elő, hogy nem sokat érintkeztem vele, és nem látom tisztán a dolgokat. Minden alkalommal, amikor közösségben arra buzdítottak minket, hogy jelentsük a hamis vezetőket és antikrisztusokat, a lelkiismeretem felszólalt, de én folyton elnyomtam ezt azzal a kifogással, hogy nem látok át az ügyön. Az igazság az volt, hogy ez a kifogás teljesen alaptalan volt, és csak a felelősség elől menekültem. Ha már problémát észleltem egy vezetőnél, haladéktalanul jelentenem kellett volna. Még ha nem is láttam át rajta teljesen, akkor is felvethettem volna a dolgot, és közösséget kereshettem volna az igazságot értő testvérekkel, hogy az ügy ne húzódjon el ennyi ideig. Ezúttal ezt már nem kerülhettem el tovább. De amikor arra gondoltam, hogy jelentem Kelli helyzetét, hirtelen eszembe jutott, hogy a vezető azt mondta, előléptetni és művelni akarnak. Ezt gondoltam: „Ha tévesen teszek jelentést, elveszíthetem az esélyemet az előléptetésre, sőt, még a jelenlegi kötelességem elvégzésének lehetőségét is. De ha nem jelentem az ügyet, és Kellinek tényleg problémája van, az jelentősen árthat a gyülekezet munkájának.” Ezektől a gondolatoktól annyira vívódtam! Igazán ki akartam állni és jelenteni a problémát, hogy megóvjam a gyülekezet munkáját, de valahányszor arra gondoltam, hogy ez hogyan érintheti a saját érdekeimet, elszállt a bátorságom. A lelkiismeretem folyton vádolt. Láttam a problémát, de nem jelentettem, és hiába értettem Isten szavait, nem gyakoroltam őket. Egyáltalán nem óvtam a gyülekezet érdekeit. Még ha elő is léptetnének, mi értelme lenne? Sírtam, és Isten elé járultam imádkozni: „Ó, Istenem, ezt a helyzetet, amellyel ma szembesülök, Te vezényelted és rendezted el. Ez egyben próbatétel is számomra, hogy kiderüljön, figyelembe tudom-e venni a Te szándékodat. Most nagyon vívódom. Ó, Istenem, kérlek, adj útmutatást, hogy a helyes döntést hozzam meg!” Abban a pillanatban eszembe jutott egy sor Isten szavaiból: „Isten lényege az igazságosság. Habár nem könnyű felfogni, amit Ő tesz, minden, amit Ő tesz, az igazságos; egyszerűen arról van szó, hogy az emberek nem értik” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Igen, Isten természete igazságos, és bármit is tesz Isten, az igazságos. Elsősorban azért nem mertem jelenteni az ügyet, mert nem értettem Isten igazságos természetét, ami miatt a félreértés és gyanakvás állapotában éltem. Úgy képzeltem, hogy Isten olyan, mint a romlott emberek, híján van a méltányosságnak és az igazságosságnak, mintha elszigetelnének, hogy elgondolkodjak, vagy akár ki is takarítanának, csak mert helytelenül jelentettem egy problémát vagy hibáztam. Igazán csalárd dolog volt tőlem, hogy így gyanakodtam Istenre! Isten igazságos, és Isten házában mindent méltányosan és igazságosan kezelnek. Ha jelentenék egy problémát egy vezetővel kapcsolatban, a gyülekezet kivizsgálná és az alapelvek szerint kezelné, és ha Kelli valóban hamis vezető, azonnal elbocsátanák. De ha nem hamis vezető, a gyülekezet rámutatna a problémájára, és segítene neki, hogy elgondolkodjon magán és belépjen, és ez is jó dolog lenne. Erre gondolva némileg megkönnyebbültem.

Később olvastam egy másik részletet Isten szavaiból, ami a gyakorlás útját nyújtotta számomra. Mindenható Isten azt mondja: „Néha a hamis vezetők és antikrisztusok egy darabig előadják magukat, és felfednek bizonyos problémákat. Egyesek talán annyit képesek csupán meglátni, hogy problémák vannak, de nem tudnak e problémák lényegéig és igazságáig ellátni, és azt sem tudják, hogy miként oldják meg azokat – ennek is a tisztánlátás hiányához van köze. Mit kell tenned ilyen körülmények között? Ilyen alkalmakkor találnod kell valakit, aki érti az igazságot, és így tisztán lát ezekben a dolgokban. Ha több ember is van, aki képes felelősséget vállalni, és mind együtt keresnek, beszélgetnek és vitatják meg a dolgot, akkor mindannyian konszenzusra juthattok és a probléma lényegéig láthattok, és akkor képesek lesztek tisztán látni, hogy hamis vezető és antikrisztus-e valaki. Nem olyan nehéz megoldani a hamis vezetők és antikrisztusok problémáját; a hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát, és könnyű felfedezni és világosan látni őket; az antikrisztusok megzavarják és megszakítják a gyülekezeti munkát, és őket is könnyű felfedezni és világosan látni. Mindennek ahhoz a problémához van köze, amikor megzavarják Isten választott népét a kötelessége végzésében, és nektek jelentenetek kell és le kell lepleznetek az ilyen embereket – csakis így tudjátok megakadályozni azt, hogy a gyülekezeti munka késedelmet szenvedjen. A hamis vezetők és antikrisztusok jelentése és leleplezése kulcsfontosságú munka, amely garantálja, hogy Isten választott népe jól végezhesse a kötelességeit, és ezt a felelősséget Isten választott népe valamennyi tagja viseli. Nem számít, ki az, amennyiben hamis vezető vagy antikrisztus, akkor Isten választott népének le kell lepleznie és napvilágra kell hoznia, és ily módon teljesíteni fogjátok a felelősségeteket. Amennyiben igaz a jelentett probléma, és valóban felmerül egy hamis vezetővel vagy antikrisztussal kapcsolatos incidens, akkor azt Isten háza mindig a kellő időben és az alapelveknek megfelelően fogja kezelni” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Első rész)). Igen, ha hamis vezetőkkel vagy antikrisztusokkal találkozom a gyülekezetben, és nem látom át a probléma lényegét, közösséget vállalhatok és tisztánlátásra juthatok azokkal, akik értik az igazságot. Így pontosabb megértésre tehetek szert. Mivel nem láttam tisztán, hogy Kelli hamis vezető-e, másoktól is kereshettem közösséget. A keresés és a közösségvállalás által tisztábban megérthettem ennek a területnek az alapelveit. Ezután beszéltem a társammal, Shirley-vel erről az ügyről. Shirley is úgy érezte, hogy Kelli rossz úton jár, és azt javasolta, hogy jelentsem a felsőbb szintnek. Megkérdezte azt is, mi az, ami aggaszt, és ami miatt eddig nem tettem jelentést. Shirley kérdése ráébresztett, hogy mindvégig főként az volt az oka annak, hogy haboztam jelenteni a problémát, hogy magamat óvtam, és a saját érdekeimet tartottam szem előtt. Annyira önző és hitvány voltam!

Eszembe jutott egy részlet Isten szavaiból, ezért előkerestem, hogy elolvassam. Isten azt mondja: „A legtöbb ember akar törekedni az igazságra és akarja gyakorolni azt, ám legtöbbször csak az elhatározás és a vágy van meg bennük erre; az igazság nem vált az életükké. Ennek eredményeként, amikor gonosz erőkre akadnak vagy gonosztetteket elkövető gonosz emberekkel és rossz emberekkel találkoznak, illetve amikor az alapelveket sértő módon cselekvő – ezáltal a gyülekezet munkáját zavaró és Isten kiválasztottainak ártó – hamis vezetőkkel és antikrisztusokkal találkoznak, elveszítik a bátorságukat, hogy kiálljanak és felszólaljanak. Mit jelent az, amikor nincs bátorságod? Azt jelenti, hogy félénk vagy és nem tudod kifejezni, amit szeretnél? Vagy arról van szó, hogy nem érted alaposan a helyzetet, ezért nincs meg a magabiztosságod, hogy felszólalj? Egyik sem; ez elsősorban a romlott beállítottságok általi korlátozás eredménye. Az általad felfedett romlott beállítottságok egyike egy csalárd beállítottság; amikor valami történik veled, a saját érdekeidre gondolsz elsőként, elsőként a következményeket veszed fontolóra, hogy azok vajon előnyösek lesznek-e számodra. Ez egy csalárd beállítottság, nemde? Egy másik az önző és alantas beállítottság. Arra gondolsz: »Mi közöm nekem ahhoz, ha Isten házának érdekei sérülnek? Nem vagyok vezető, miért kellene, hogy érdekeljen? Semmi köze hozzám. Nem az én felelősségem.« Az efféle gondolatok és szavak nem olyasmik, amiket tudatosan gondolsz, hanem a tudatalattid termékei – ez a romlott beállítottság nyilvánul meg, amikor az emberek egy problémával találkoznak. Az ehhez hasonló romlott beállítottságok irányítják a gondolkodásmódodat, megkötözik a kezedet és a lábadat, és szabályozzák, hogy mit mondasz. A szíved mélyén ki akarsz állni és beszélni akarsz, de kétségeid vannak, és még ha fel is szólalsz, kerülgeted a forró kását és hagysz magadnak kibúvót, illetve köntörfalazol és nem mondod el az igazat. Azoknak, akik tisztán látnak, ez világos; valójában a szíved mélyén tudod, hogy nem mondtál el mindent, amit kellett volna, hogy amit mondtál, az nem ért el hatást, hogy pusztán ímmel-ámmal cselekedtél, és hogy a probléma nem oldódott meg. Nem teljesítetted a felelősségedet, mégis nyíltan mondod, hogy teljesítetted a felelősségedet, vagy hogy nem volt számodra világos, ami történt. Igaz ez? És ez az, amit valójában gondolsz? Akkor tehát nem teljességgel a sátáni beállítottságod irányít? [...] Soha nem keresed az igazságot, nemhogy gyakorolnád. Csupán állandóan imádkozol, fogadalmakat teszel, törekvéseket fogalmazol meg és fogadkozol a szívedben. És mi a kimenetel? Olyan valaki maradsz, aki embereknek akar tetszeni, nem vagy közlékeny a felmerülő problémákat illetően, nem törődsz a gonosz emberekkel, amikor látod őket, nem reagálsz, amikor valaki rosszat tesz vagy zavart okoz, és távol tartod magad, amikor nem vagy személyesen érintett. Azt gondolod: »Nem beszélek arról, ami nem érint engem. Amíg az nem sérti az én érdekeimet, hiúságomat vagy a hírnevemet, kivétel nélkül mindent figyelmen kívül hagyok. Nagyon óvatosnak kell lennem, mert azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét. Nem fogok semmi butaságot csinálni!« Teljességgel és rendíthetetlenül a gonoszság, a csalárdság, a keménység romlott beállítottságai irányítanak, amellett, hogy idegenkedsz az igazságtól. Nehezebb viselned őket, mint a majomkirály által hordott arany szorító fejpántot. Annyira kimerítő és gyötrelmes a romlott beállítottságok irányítása alatt élni!” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten leleplezése pontosan az én állapotomat tükrözi. Tudtam, hogy Kellivel van egy probléma, amit jelenteni kellett volna a felsőbb szintnek. Különösen azután, hogy olvastam a gyülekezet leveleit, amelyek a hamis vezetők és antikrisztusok jelentésére buzdítottak, többször is fontolóra vettem, hogy jelentem az ügyet. De féltem, hogy ha tévesen teszek jelentést, elveszíthetem a kötelességemet, vagy elszigetelnek, hogy elgondolkodjak. Mindig a saját érdekeimet vettem figyelembe. A kritikus pillanatokban egy szót sem tudtam szólni Isten háza érdekeinek védelmében, és nem mertem jelenteni egy problémát. Igazi semmirekellő voltam! Teljesen tisztában voltam vele, hogy Kelli több gyülekezetért is felelős, és ha valóban hamis vezető, az jelentősen befolyásolná a gyülekezet munkáját, és sok testvér életbe való belépése szenvedne kárt. De amikor arra gondoltam, hogy az ügy jelentése talán nem válik hasznomra, sőt, árthat az érdekeimnek, magamat próbáltam óvni, kifogásokat kerestem a felelősség elkerülésére, és vártam, hogy mások lépjenek elő és jelentsék. Csak a saját érdekeimmel törődtem, és egyáltalán nem vettem figyelembe a gyülekezet munkájára vagy a testvérek életbe való belépésére gyakorolt hatást. Amíg én nem szenvedtem kárt, nem érdekelt. Még ha láttam is a vezetővel kapcsolatos problémákat, szemet hunytam felettük, és elnyomtam a lelkiismeretemet, még akkor is, ha tele volt bűntudattal. Mindenben a saját érdekeimet vettem figyelembe. Igazán csalárd, önző és hitvány voltam! Korábban azt hittem, van igazságérzetem, és rá tudok mutatni más testvérek problémáira, és le tudom leplezni azokat. Most, belegondolva, korábban azért mertem rámutatni és leleplezni a problémákat, mert az nem érintette az érdekeimet. Most, hogy közvetlenül érintette a saját érdekeimet, behúztam a nyakam, mint a teknős, mindenféle integritás nélkül. Ebben az időszakban Isten szavai is eszembe jutottak, és tudtam, mit lenne helyes tenni, de a saját érdekeimet mindennél előbbre helyeztem, és hiába értettem az igazságot, nem tudtam gyakorolni azt. Nemcsak önző és hitvány voltam, hanem hajthatatlan is, és idegenkedtem az igazságtól. Miután annyit olvastam Isten szavából, amikor a kulcsfontosságú pillanatokban ki kellett volna állnom a gyülekezet érdekeiért, nem volt hozzá bátorságom. Igazán hiába hallgattam Isten szavait annyi éven át; semmilyen bizonyságtételem nem volt!

Később Shirley felolvasott nekem egy részletet Isten szavaiból: „Hadd beszéljek őszintén: ha nem követed a helyes utat vagy nem gyakorlod az igazságot, ha az Istenben való hit zászlaját lobogtatod, de úgy akarsz élni, ahogy a nem hívők, és önkényesen akarsz cselekedni, akkor értelmetlen az Istenben való hited. Miért mondom azt, hogy értelmetlen? Miben rejlik az Istenben való hit értelme? Abban, hogy teljességgel megváltozik az út, amelyen az emberek járnak, megváltozik az életszemléletük, valamint az életük iránya és a céljaik is, miután hinni kezdenek Istenben, és azok egészen mások lesznek, mint amilyenek az Istenben nem hívők, a világi emberek és az ördögök esetében, és ez utóbbiak, valamint a hívők egymással szögesen ellentétben álló úton járnak. Mi ez az ellentétes irány? Az, hogy te jó ember akarsz lenni, olyasvalaki, aki aláveti magát Istennek, és akinek van emberi hasonlatossága. Akkor hát miként érheted el ezt? Az igazságra törekvésre kell fókuszálnod, és csak azután leszel képes változni. Ha nem törekszel az igazságra, vagy nem gyakorlod az igazságot, akkor nem lesz értelme vagy értéke az Istenben való hitednek, üres lufi lesz a hited, becsapásra szánt ördögi szavak, csupán üres szavak, amelyeknek semmilyen hatásuk nincsen” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Első rész)). Isten szavai a szívembe hatoltak. Sok éve hittem Istenben, és sok szavát olvastam, de a döntő pillanatokban nem gyakoroltam az igazságot. Úgy éltem, mint egy nem hívő, a Sátán ilyen filozófiái vezéreltek: „ha téged személyedben nem érint, inkább hunyj szemet” és „az okos ember jól védi magát, mert csak arra törekszik, hogy ne hibázzon”. Mindenben a saját érdekeimet óvtam, egyáltalán nem törődve Isten szándékaival. Azt vallottam, hogy hiszek Istenben, de nem gyakoroltam az Ő szavait. Vajon nem váltam álhívővé? Isten nem menti meg az álhívőket. Ha nem tartok bűnbánatot, és továbbra sem gyakorlom az igazságot, egyszerűen ki fognak iktatni. Nem védhetem többé a saját érdekeimet; jelentenem kellett Kelli ügyét a felsőbb szintnek. Másnap megírtam a jelentést Kelli ügyéről, és benyújtottam a felsőbb szintű vezetőknek.

Nem sokkal később Rupert testvér a felsőbb szintről megbeszélést szervezett velem, hogy megértse a Kellivel kapcsolatos problémát. Amikor megemlítettem, hogy korábban már követtem el vétkeket a kötelességeimben, és féltem, hogy ha tévesen jelentem ezt az ügyet, az gondolkodás céljából való elszigeteléshez, vagy ahhoz vezethet, hogy elveszítem a kötelességvégzés lehetőségét, Rupert azt mondta, hogy ez azt mutatja, hogy nem értettem meg Isten igazságos természetét, és az Isten háza által az emberek kezelésére használt alapelveket, és közösséget vállalt velem az igazság ezen aspektusáról. Rupert közösségén keresztül végre némi megértésre tettem szert. A gyülekezet az emberek természetlényege és következetes viselkedése alapján kezeli őket. Ha a szándékaim helyesek voltak, és a gyülekezet érdekeit akartam óvni, akkor még ha a tisztánlátás hiánya miatt tévesen jelentettem is egy problémát, a testvérek közösséget vállaltak volna velem, hogy kijavítsanak, és nem bocsátottak vagy szigeteltek volna el csak azért, mert egyszer hibát követtem el egy probléma jelentésekor. Azonban ha továbbra is a Sátán filozófiái szerint élek, elmulasztom gyakorolni az igazságot, és nem óvom a gyülekezet érdekeit, és ha az igazsághoz való hozzáállásom idegenkedő és hajthatatlan, akkor még ha nem is követek el hibákat, végül akkor is feltárnak és kiiktatnak. Visszaemlékeztem, hogy láttam egy nővért, akit elszigeteltek, miután jelentett egy problémát, de ez nem azért történt, mert tévesen jelentett. Azért történt, mert a beállítottsága túl arrogáns volt, és állandóan korlátozott másokat, és nem volt pozitív hatással a csapatára. Az elszigetelése lehetőséget adott neki a bűnbánatra. Ha felismeri a romlott beállítottságát, és nem okoz többé zavarokat, akkor továbbra is lesz lehetősége megmenekülni. Oly sok éve hittem Istenben, de még soha nem láttam, hogy valakit kiiktattak volna hamis vezetőkkel kapcsolatos problémák jelentése miatt. A gyülekezet valóban az emberek természetlényege és következetes viselkedése alapján kezeli őket. Később, miután a felsőbb szintű vezetők megértették és ellenőrizték Kelli viselkedését, megállapították, hogy nemcsak hiányzott belőle az életbe való belépés és nem tudott tényleges munkát végezni, hanem erős vágya volt a státuszra is. Folyamatosan magáról tett bizonyságot, lekicsinyelte a munkatársait, elnyomott és gyötört másokat. Amint azt tapasztalta, hogy valaki nem veszi őt komolyan, neheztelni kezdett rá, és ha valaki rá mert mutatni a problémáira, vagy más véleményen volt, mint ő, még úgy is kezelte az illetőt, mint aki ellentmond neki, és az ellensége. Kelli viselkedése alapján megállapították, hogy hamis vezető, aki az antikrisztusok útját járja, ezért elbocsátották és elszigetelték. A vezetők azt is megemlítették, hogy a probléma, amit jelentettem, döntő fontosságú volt, és arra bátorítottak, hogy a jövőben is haladéktalanul jelentsek minden más problémát, amit felfedezek. Amikor láttam, hogy Kellit elbocsátották, és a gyülekezetet többé nem akadályozza és nem zavarja egy hamis vezető, mélységes hálát éreztem Isten iránt!

Minden alkalommal, amikor arra gondolok, hogy nem volt bátorságom jelenteni a problémát, amit találtam, hogy csak a saját érdekeim védelmére összpontosítottam, anélkül, hogy a gyülekezet érdekeit óvtam volna, és hogy hagytam, hogy a hamis vezetővel kapcsolatos probléma több mint fél évig húzódjon, mielőtt megoldódott volna, gyűlölöm, mennyire önző és hitvány voltam, és mennyire súlyosan gúzsba kötött a romlott beállítottságom. Isten szavai vezettek rá, hogy áttörjem a sötétség befolyását, bátorságot adtak, hogy jelentsem az ügyet, és megóvjam a gyülekezet érdekeit. Igazán hálás vagyok Istennek a szívem mélyéről!