2023 májusában Hszin Csiével, Csiang Jennel és Hsziao Hszinnel dolgoztam együtt szövegalapú kötelességeken. Hszin Csie nővér újonnan érkezett, de őszintén állt az ügyekhez, jól kereste az igazságot, és ha valamit nem értett, vagy ha eltérő álláspontjai voltak, felhozta a közösségvállalások során. Eleinte képes voltam szeretettel és türelemmel közösséget vállalni vele, de ahogy telt az idő, Hszin Csie gyakran terjesztett elő az enyémtől eltérő álláspontokat, ami miatt zavarba jöttem, ezért a lelkem mélyén kezdtem ellenállni neki és kirekeszteni őt.

Egyszer együtt elemeztünk egy prédikációt, és Hszin Csie álláspontja különbözött az enyémtől. Ezt gondoltam: „Amikor együtt tanulmányoztuk vagy ellenőriztük a prédikációkat, gyakran az enyémtől eltérő álláspontokat terjesztettél elő, de ezúttal alaposan közölnöm kell veled a nézeteimet.” Részleteztem tehát az álláspontomat, de Hszin Csie még mindig nem értett egyet. A másik két nővér egy ideig fontolgatta a dolgot, majd ők is úgy gondolták, hogy Hszin Csie érveinek van értelme, és elkezdték cáfolni az álláspontomat, ami nagyon zavarba hozott. Ezt gondoltam: „Hosszabb ideje végzem a kötelességemet, mint ti, és jobban értem azt, ráadásul én vagyok a csapatvezető. Teljesen megalázó lenne, ha nem tudnám jobban megérteni a dolgokat, mint egy újonnan érkezett! Csak Hszin Csie okoz nekem itt gondot. Ez így nem fog menni. Meg kell találnom a módját, hogy meggyőzzem a többi nővért, és rávegyem őket arra, hogy mellém álljanak.” De akárhogy is vállaltam közösséget a kérdésben, a nővérek még mindig nem értettek egyet az álláspontommal. Nem voltam hajlandó elengedni az ügyet, ezt gondolván: „Hszin Csie soha nem ért egyet a nézeteimmel. Ez nagyon aláássa a rólam mint csapatvezetőről alkotott képet. Ez így nem mehet tovább. Továbbra is keresnem kell a megfelelő alapelveket, hogy a nővérek elismerjék, hogy az én álláspontom a helyes, és hogy megmentsem a tekintélyemet.” De még a hosszú ideig tartó közösségvállalás után sem értettek egyet a nővérek az álláspontommal. Végül Hszin Csie azt javasolta, hogy kérjünk tanácsot a felügyelőtől, és nekem fel kellett adnom. Később a felügyelő azt mondta, hogy Hszin Csie álláspontja jobban megfelel az alapelveknek. Ettől az eredménytől még rosszabbul éreztem magam, és erre gondoltam: „Ez szörnyű! Nemcsak a csapatban lévő nővérek fogadták el Hszin Csie álláspontját, de még a felügyelő is vele ért egyet. Én csak névleg lettem csapatvezető, teljesen haszontalan vagyok ebben a csapatban.” Romlott a véleményem Hszin Csiéről, és amikor problémák adódtak a munkában, mindent megtettem, hogy csak a másik két nővérrel kommunikáljak, és Hszin Csiével már nem beszéltem.

Néhány nappal később Hszin Csie átadott nekünk egy általa írt tájékoztató levelet, hogy nézzük át. Hszin Csie levele összességében elég jó volt, és a két nővér, akikkel együtt dolgoztam, szintén jóváhagyta. Ezt gondoltam: „Ez így nem lesz jó, ezt alaposan át kell vizsgálnom, és rá kell mutatnom a hiányosságaidra, hogy a két nővér is lássa, hogy nem vagy olyan nagyszerű.” Amikor átnéztem a levelet, különösen aprólékos voltam, és minden egyes problémát, amit találtam, feljegyeztem, úgy verve a számítógép billentyűzetét, mintha csak az elégedetlenségemet vezetném le. Igazság szerint Hszin Csie levele valóban javulást mutatott, és bár akadtak kisebb problémák, ez normális volt, és türelmesen beszélgetnem kellett volna vele arról, hogyan dolgozza át és javítsa a levelet. De hogy próbáljam menteni a büszkeségemet, elszántam magam, hogy az elvarratlan szálakat kritizálom, és nyers hangon szóltam hozzá: „Ez a rész nincs megfelelően megírva, az a rész nem lett összefüggésbe hozva az alapelvekkel, ez a rész nem Isten mellett tesz tanúságot, hanem saját magadról. Újra át kellene dolgoznod az egészet az alapelvekkel összhangban!” Miután ezt mondtam, Hszin Csie lehajtotta a fejét, és nem szólt semmit, a stúdióban pedig különösen nyomottá vált a légkör. Egy idő után láttam, hogy Hszin Csie még mindig nem kezdte el a levél átdolgozását, és ezt gondoltam: „Miért nem kezdted még el átdolgozni? Nem fogadod el a javaslataimat, vagy mi van? Szó sem lehet róla! Meg kell mondanom neked, és meg kell, hogy alázzalak mindenki előtt!” Ezért ezt mondtam Hszin Csiének parancsoló hangon: „Fejezd be az átdolgozást ma estére, és küldd el a felügyelőnek! Ne halogasd tovább!” Hszin Csie elég nagy kihívásnak találta az átdolgozást, nem tudta, hogyan folytassa, és úgy érezte, hogy korlátozom. Nem merte kimondani a nehézségeit, és nagyon gondterheltnek tűnt. Végül csak akkor fejezte be a levél átdolgozását, és küldte el azt, miután Csiang Jen beszélgetett vele.

Egy nap hirtelen kaptam egy levelet Hszin Csiétől. Felnyitottam, és azt találtam, hogy Hszin Csie rámutatott az akkori viselkedésemre, és a cselekedeteim természetét boncolgatta egy olyan passzus alapján, ahol Isten leleplezi az antikrisztusokat, akik megtámadnak és kirekesztenek másokat. Gondolatban próbáltam visszavágni, és egyszerűen nem tudtam ezt elfogadni. Felismertem, hogy rossz az állapotom, és hogy az elfogadással és az engedelmességgel kellene kezdenem. Ezért imádkoztam Istenhez: „Istenem! Mivel Hszin Csie rámutatott a hibáimra, azok bizonyára léteznek is bennem, de nekem még nincs tudomásom róluk. Kérlek, világosíts meg és vezess, hogy felismerjem romlott beállítottságomat!”

Keresésem során rábukkantam Isten szavainak egy részletére: „Milyen egyéb megnyilvánulásai vannak az emberek támadásának és kizárásának? (Mások lekicsinylése.) Az egyik megnyilvánulási forma mások lekicsinylése. Nem számít, milyen jó munkát végzel, az antikrisztusok akkor is lekicsinyelnek vagy elítélnek, amíg negatív és gyenge nem leszel, és nem tudsz helytállni. Ekkor lesznek boldogok, és ekkor érték el a céljukat. Az elítélés is része annak, amit mások lekicsinylése jelent? (Igen.) Hogyan ítélik el az antikrisztusok az embereket? A bolhából is elefántot csinálnak. Például tettél valamit, ami nem volt probléma, de ők nagy felhajtást akarnak csinálni belőle, hogy támadhassanak. Ezért mindenféle módszert kitalálnak, hogy besározzanak, és hogy a bolhából elefántot csinálva elítéljenek, hogy mások, akik hallgatják, azt gondolják, hogy van értelme annak, amit az antikrisztusok mondanak, és hogy valamit rosszul csináltál. Ezzel az antikrisztusok elérték a céljukat. Ez a másként gondolkodók elítélése, támadása és kizárása. Mit jelent a kizárás? Azt jelenti, hogy a szívük mélyén tudják, hogy amit tettél, az helyes volt, de irigyek és gyűlölnek, szándékosan próbálnak támadni. Ezért azt mondják, hogy amit tettél, az rossz volt. Utána a saját nézeteiket és tévhiteiket fogják felhasználni, hogy felülkerekedjenek a vitában, hogy meggyőzően beszéljenek, hogy mindenki, aki hallgatja, úgy érezze, hogy amit mondanak, az helyes és jól megfogalmazott. Utána ezek az emberek helyeselni fognak nekik, és az ő oldalukra fognak állni veled szemben. Az antikrisztusok ezt arra használják, hogy megtámadjanak, hogy negatívvá és gyengévé tegyenek. Ezzel elérik céljukat, hogy megtámadják és kizárják a másként gondolkodókat. A másként gondolkodók kizárása időnként történhet személyes vita formájában, időnként pedig úgy, hogy a háta mögött ítéletet mondanak valakiről, keverik a kását, rágalmazzák, és kitalált dolgokat terjesztenek róla. [...] Az antikrisztus úgy véli, hogy a legjobb, ha leigázza a másként gondolkodót – de ha nem lehet leigázni, akkor az antikrisztus mindent megtesz, hogy elszigetelje, majd kizárja. Ha nem lehet kizárni, az antikrisztus folytatja az elszigetelését, végül pedig térdre kényszeríti, hogy irgalomért könyörögjön. Az antikrisztus behúz és felhasznál bizonyos erőket, hogy megtámadja azokat, akik az igazságra törekednek, vagy akiknek a véleménye nem egyezik az övével. Szétveri a gyülekezetet és frakciókra bontja, végül pedig a gyülekezet két vagy három klikkre bomlik – egy, amelyik hallgat rá, egy, amelyik nem, és egy, amelyik semleges. »Ragyogó« vezetése alatt egyre többen hallgatnak rá, és egyre kevesebben nem. Egyre többen adják meg magukat neki, és akiknek más a véleményük, mint az antikrisztusnak, azok elszigetelődnek, és nem mernek megszólalni. Egyre kevesebben képesek tisztán látni vagy szembeszállni vele. Így az antikrisztus fokozatosan befolyást szerez a gyülekezetben az emberek többsége felett, és hatalomra kerül. Ez az a cél, amelyet az antikrisztus el akar érni. Az antikrisztus zéró toleranciát tanúsít a tőle eltérő véleményű emberekkel szemben. Azt gondolja: »Még ha más véleményed is van, alá kell vetned magad a vezetésemnek, mert most én mondom ki a végső szót. Alattam vagy. Ha sárkány vagy, be kell húznod a nyakad: ha tigris vagy, hasra kell feküdnöd: mindegy, hogy milyen képességeid vannak – amíg én itt vagyok, elfelejtheted, hogy előnyhöz juss vagy bajt keverj!« Erre a célra törekszik az antikrisztus – a gyülekezet egyoldalú irányítására és Isten választott népének ellenőrzésére” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Második tétel: Támadják és kizárják a másként gondolkodókat). Isten leleplezi azt, hogy az antikrisztusok, azért, hogy keresztülvigyék akaratukat a csoportokon belül, és hogy elérjék céljukat, mások irányítását, mindenféle módszert és eszközt alkalmaznak, hogy megtámadják és kirekesszék azokat, akik nem értenek velük egyet, vagy veszélyeztetik a helyzetüket. Isten szavai alapján elgondolkodtam a viselkedésemen. Csapatvezetőként töltött időm alatt a körülöttem lévő nővérek többnyire egyetértettek a nézeteimmel, és a státusz iránti vágyam kielégült, de miután Hszin Csie megérkezett, ő időnként az enyémtől eltérő javaslatokat tett, és úgy éreztem, hogy a csoport előtti jelenlétem csökkent, ami elégedetlenné tett, ezért kezdtem kirekeszteni Hszin Csiét. Vizsgálódásaink és megbeszéléseink során, amikor a nővérek nem fogadták el a nézeteimet, hogy megmentsem a tekintélyemet, és hogy Hszin Csie elismerje, hogy a nézeteim helyesek, a háttérben információk után kutattam, és többször is beszélgettem a nővérekkel, hogy megpróbáljak mindenkit meggyőzni. Amikor Hszin Csie nem értett velem egyet, hűvös magatartást tanúsítottam vele szemben, és ha problémák merültek fel a munkában, nem beszéltem azokról Hszin Csiével, inkább elszigeteltem és korlátoztam őt. Hogy megalapozzam a tekintélyemet, amikor átnéztem Hszin Csie levelét, ha hibákat találtam, ahelyett, hogy szeretetből segítettem volna neki finomítani és javítani azokon, szándékosan belekötöttem a hibáiba, kritizáltam és lekicsinyeltem őt. Ez negatívvá tette őt, és azt éreztette vele, hogy nincs mód a levél átdolgozására, de én mégsem hagytam abba, és azzal az ürüggyel, hogy ne késleltessük a munkát, nyomást gyakoroltam rá, hogy gyorsan dolgozza át a levelet, ezzel szándékosan nehézséget okozva neki. Vajon ez a viselkedésem és ezek a cselekedeteim nem támadták-e és rekesztették-e ki a más véleményen lévőket éppen úgy, ahogyan azt Isten leleplezte? Amikor a testvérek kötelességeik végzésekor együttműködnek, az nem olyan, mint a szekuláris világban, ahol a státusszal és hatalommal rendelkezők diktálnak mindent. Isten házában az igazságnak van hatalma, együtt közösséget vállalhatunk eltérő nézetekről, hogy keressük az alapelveket, és azt kell követnünk, akinek igaza van, és aki az alapelvekkel összhangban van, és mindent Isten szavai és az igazságalapelvek szerint kell megvalósítani. De én túlságosan nagyra tartottam magam, és mindig azt szerettem volna, hogy mások az én akaratomhoz igazodjanak, és ha valaki nem hallgatott rám, akkor megtaláltam a módját, hogyan kényszerítsem, hogy alávesse magát, még akkor sem haboztam, ha ez a munka akadályozását és a nővér korlátozását jelentette. Arra gondolva, hogy csak az antikrisztusok és a gonosz emberek képesek olyan gonosz tettekre, mint az emberek megtámadása és kirekesztése, nem tudtam elhinni, hogy én is képes vagyok ilyesmire. Rájöttem, hogy a hibáim valóban súlyosak, ezért imádkoztam Istenhez, világosítson meg, hogy felismerjem a hibáimat.

Később elolvastam Isten szavainak két részletét: „Mi a fő célja az antikrisztusnak, amikor támadja és kizárja a másként gondolkodót? Olyan helyzetet akar teremteni a gyülekezetben, ahol nincs a sajátjának ellentmondó hang: ahol a hatalma, a vezetői státusza és a szava abszolút. Mindenkinek rá kell hallgatnia, és nem szabad kifejeznie, ha esetleg más véleményen van, hanem hagynia kell, hogy a szívében gennyesedjen. Bárki, aki nyíltan szembe mer szegülni vele, az antikrisztus ellenségévé válik, aki mindent kitalál, hogy megnehezítse a dolgát, és alig várja, hogy eltüntesse. Ez az egyik módja annak, ahogyan az antikrisztusok támadják és kizárják a másként gondolkodókat, hogy megerősítsék a státuszukat és megóvják a hatalmukat. Azt gondolják: »Rendben van, hogy más véleményed van, de nem beszélhetsz róla tetszésed szerint – és még kevésbé veszélyeztetheted a hatalmamat és a státuszomat. Ha valamit mondani akarsz, elmondhatod nekem négyszemközt. Ha a többiek előtt mondod, és presztízsveszteséget okozol nekem, akkor csak a bajt keresed, és el kell, hogy intézzelek!« Miféle beállítottság ez? Az antikrisztusok nem engedik, hogy mások szabadon beszéljenek. Ha van véleményük – akár az antikrisztusról, akár bármi másról –, nem hozhatják fel csak úgy találomra: figyelembe kell venniük az antikrisztus presztízsét. Ha nem, akkor az antikrisztus ellenségként kezeli, megtámadva és kizárva őket. Miféle természet ez? Ez az antikrisztus természete. És miért cselekszik így? Nem engedi, hogy a gyülekezetben alternatív hangok szólaljanak meg. Nem engedi, hogy másként gondolkodók legyenek a gyülekezetben. Nem engedi, hogy Isten kiválasztottjai nyíltan közöljék az igazságot és tisztán lássák az embereket. A legjobban attól fél, hogy lelepleződik és tisztán fogják látni. Folyamatosan próbálja megszilárdítani a hatalmát és a státuszát az emberek szívében, és úgy érzi, hogy azt soha nem szabad megingatni. Soha nem tudna eltűrni semmit, ami veszélyezteti vagy érinti a büszkeségét, a hírnevét vagy a vezetői státuszát és értékét. Nem az antikrisztusok rosszindulatú természetének megnyilvánulása ez? Nem elégednek meg a már meglévő hatalmukkal, hanem megszilárdítják, biztosítják, és örökös uralomra törekednek. Nemcsak mások viselkedését akarják irányítani, hanem a szívüket is. Az antikrisztusoknak ezek a módszerei teljes mértékben a hatalmuk és státuszuk megóvását szolgálják, és teljes egészében a hatalom megtartására irányuló vágyuk eredményei” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Második tétel: Támadják és kizárják a másként gondolkodókat). „Honnan erednek az antikrisztusok másként gondolkodók elleni támadásának és kizárásának módszerei, megnyilvánulásai, indítékai és forrásai? (A Sátántól.) Pontosabban az ember ambícióiból és vágyaiból, valamint a Sátán természetéből erednek. Mi tehát az antikrisztus célja? Célja a hatalom megszerzése, az emberek szívének irányítása és a státuszából származó előnyök élvezete. Ez teszi az igazi antikrisztust azzá, aki. A két kérdéskör, azaz az emberek szívének megnyerése, valamint a másként gondolkodók megtámadása és kizárása szempontjából hogyan értelmezi az antikrisztus a »vezető« szó jelentését és a vezető szerepét? Úgy hiszi, hogy a vezető olyasvalaki, aki hatalommal és státusszal rendelkezik, akinek hatalmában áll parancsolni, magához vonzani, félrevezetni, fenyegetni és irányítani az általa vezetett embereket. Így értelmezi a »vezető« szót. Amikor tehát vezetői szerepben van, akkor ezeket a taktikákat alkalmazza a munkája során, és így végzi a kötelességeit. Akkor mit csinál valójában, amikor a kötelességeit végzi? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy gonosz tetteket követ el, pontosabban létrehozza saját független királyságát, verseng Istennel a választott népért, az emberek szívéért és a státuszért. Isten helyét akarja átvenni az emberek szívében, hogy az emberek imádják” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Második tétel: Támadják és kizárják a másként gondolkodókat). Isten leleplezi, hogy az antikrisztusi természetű emberek a státuszt tekintik az életüknek, és hogy megóvják státuszukat és hatalmukat, képesek könnyelműen cselekedni, minden szükséges eszközt felhasználva, hogy versenyezzenek Istennel az emberekért, és rávegyék az embereket, hogy kövessék őket, és engedelmeskedjenek nekik. Ezen elgondolkodva felismertem, hogy én is túlságosan nagyra értékelem a hírnevet és a státuszt, és mióta csapatvezető lettem, mindig is azt akartam, hogy enyém legyen az utolsó szó a csapatban, és hogy mindenki rám koncentráljon, és ha bárkinek a tettei az én státuszomat csorbították, akkor trükkökkel gyötörtem őket, csak akkor hagytam abba, ha az emberek alávetették magukat nekem. Olyan sátáni filozófiák szerint éltem, mint például „csak egyetlen alfahím lehet”, „boldoguljon, aki teljesíti elvárásaimat, és vesszen, aki ellenáll nekem” és „az egész világegyetemben egyedül én vagyok a legfőbb uralkodó”, ezeket az eszméket tekintettem alapelveimnek a túléléshez. Elgondolkodtam azon, amikor egy nővérrel működtem együtt a kötelességeink végzésében. Nem értett egyet a nézeteimmel, és nem követte az utasításaimat, válaszul én pedig megnehezítettem a helyzetét, ami miatt úgy érezte, hogy korlátozom őt, és vonakodott attól, hogy mellettem végezzen kötelességeket. Most, hogy Hszin Csiével és néhány más nővérrel dolgoztam együtt, énközpontú maradtam, és nem engedtem, hogy másoknak eltérő javaslataik legyenek, és amikor Hszin Csie nem értett velem egyet, úgy éreztem, hogy kellemetlen helyzetbe hoztak, ezért kényszerítettem őt, hogy elfogadja a véleményemet, hogy megóvjam a státuszomat és a rólam alkotott képet, ami elhúzódó patthelyzetekhez vezetett a problémák megvitatása során, de nemcsak nem gondolkodtam el önmagamon, hanem kerestem is az alkalmat a támadásra és a bosszúállásra, szándékosan megnehezítve Hszin Csie dolgát, hogy megalázzam. Ez nagyon ártott Hszin Csiének. Tényleg nem rendelkeztem emberi mivolttal! Azzal, hogy a csapatvezetői kötelességet végezhettem, Isten felemelt engem, és Isten szándéka az volt, hogy mindenkit afelé vezessek, hogy együtt keressük az igazságalapelveket, hogy harmonikusan együttműködjünk, és jól végezzük a kötelességeinket, és hogy mind az életbe való belépésben, mind a technikai területeken előrehaladást érjünk el, nem pedig az, hogy hatóságként viselkedjek, és másokat korlátozzak. Az, hogy sokáig végeztem a kötelességeimet, nem jelentette azt, hogy megértettem az igazságot, és rendelkezem a valósággal. Valójában nem láttam átfogóan a dolgokat, és a közösségvállalásom és a megértésem nem volt mindig helyes. Többet kellett volna hallgatnom a többiek javaslataira, és azzal kellett volna tartanom, akinek a közösségvállalása megfelelt az igazságnak. Mindenki más-más képességgel és megértéssel rendelkezik, így a kérdésekkel kapcsolatos nézőpontok is eltérőek lesznek, természetesen különböző álláspontok fognak kialakulni, és nem kellene kirekesztenem és elutasítanom az eltérő nézeteket, hogy megóvjam a státuszomat, hanem inkább az igazságalapelveket kellenne keresnem a többiekkel együtt. Én azonban a nézeteimet és a megértésemet igazságalapelvekként kezeltem, kényszerítettem másokat, hogy elfogadják és alávessék magukat, és támadtam és kirekesztettem azokat, akik nem hallgattak rám. Ezek a gonosz tetteim vétkek voltak Isten színe előtt! Sok olyan antikrisztusra gondoltam, akiket Isten házából kizártak, és akik státuszuk megóvása érdekében elnyomták és kirekesztették azokat, akik tisztán látták őket, féktelen káoszt okoztak a gyülekezet munkájában, és súlyos akadályozásokat és zavarásokat idéztek elő. Aztán magamra tekintettem, és felismertem, hogy én is támadtam és kirekesztettem az enyémtől eltérő nézeteket valló nővért, hogy megóvjam a csapatvezetői státuszomat. Mindig kerestem a hibákat, hogy megnehezítsem a nővér életét, és elszigeteljem őt. A viselkedésem pont olyan volt, mint egy antikrisztusé! Igazán rosszindulatú voltam! Ha nem tartok bűnbánatot, olyan sorsra jutok, mint az antikrisztusok, és a végén Isten kiiktat és megbüntet! Ezt felismerve félni kezdtem, és bűnbánatot akartam tartani.

Ezután kerestem az utat a másokkal való együttműködéshez, és elolvastam Isten néhány szavát: „A harmonikus együttműködés sok mindent magában foglal. Az a minimum, hogy e sok dolog közül az egyik annak a megengedése, hogy mások beszéljenek és különböző javaslatokat tegyenek. Ha valódi értelemmel bírsz, akkor függetlenül attól, hogy milyen munkát végzel, először meg kell tanulnod az igazság alapelveit keresni, és proaktív módon mások véleményét is ki kell kérned. Mindaddig, amíg minden javaslatot komolyan veszel, majd egy szívvel és egy elmével oldod meg a problémákat, alapvetően harmonikus együttműködést fogsz elérni. Így sokkal kevesebb nehézséggel fogsz találkozni a kötelességed végzése során. Bármilyen problémák merüljenek is fel, könnyű lesz megoldani őket. Ez a harmonikus együttműködés hatása. Néha előfordulnak viták jelentéktelen dolgok miatt, de amíg ezek nem befolyásolják a munkát, addig nem jelentenek problémát. A legfontosabb dolgokban és a gyülekezet munkáját érintő fontosabb dolgokban azonban konszenzusra kell jutnotok, és az igazságot kell keresnetek, hogy megoldjátok őket. Ha vezetőként vagy dolgozóként mindig mások felettinek gondolod magad, és úgy élvezed a kötelességedet, mintha egy kormányzati beosztás lenne, ha mindig élvezed a státuszodból származó előnyöket, ha mindig a saját terveidet készíted, ha mindig a saját hírnevedet, hasznodat és státuszodat tartod szem előtt és élvezed, ha mindig a saját vállalkozásoddal foglalkozol, ha mindig arra törekszel, hogy magasabb státuszt szerezz, hogy több embert kezelj és irányíts, és hogy kiterjeszd a hatalmad körét, akkor ez baj. Nagyon veszélyes, ha egy fontos kötelességet úgy kezelsz, mint egy lehetőséget, hogy élvezd a pozíciódat, mintha kormánytisztviselő lennél. Ha mindig így viselkedsz, ha nem kívánsz együttműködni másokkal, ha nem akarod felhígítani a hatalmadat és megosztani mással, ha nem akarod, hogy más háttérbe szorítson, ellopja a rivaldafényt, ha csak egyedül akarod élvezni a hatalmat, akkor antikrisztus vagy. De ha gyakran keresed az igazságot, ha gyakorlod, hogy lázadj a tested, a motivációid és az elképzeléseid ellen, és képes vagy arra, hogy kezdeményezd a másokkal való együttműködést, megnyisd a szívedet, másokkal konzultálj és keress, figyelmesen meghallgasd mások ötleteit és javaslatait és elfogadd a helyes és az igazsághoz igazodó tanácsokat, függetlenül attól, hogy kitől származnak, akkor bölcsen és helyesen gyakorolsz, és képes vagy elkerülni, hogy rossz útra térj, ami oltalmat jelent számodra” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Első rész)). „Amikor két ember együttműködik egy kötelesség végzése érdekében, néha vitába szállnak egy elvi kérdésben. Különböző nézőpontjaik lesznek, és különböző véleményekre jutnak. Ilyenkor mit lehet tenni? Gyakran felmerül ez a probléma? Ez egy normális jelenség. Mindenkinek más a gondolkodása, képessége, rálátása, életkora, tapasztalata, és lehetetlen, hogy két embernek pontosan ugyanazok a gondolatai és nézetei legyenek, ezért az, hogy két ember véleménye és nézetei esetleg eltérnek egymástól, nagyon gyakori jelenség. Rendszeresebben nem is fordulhatna elő. Nem olyasmi, amiből nagy ügyet kellene csinálni. A kritikus kérdés az, hogy egy ilyen eset felmerülésekor hogyan kell együttműködni és törekedni az Isten előtti egység, valamint a nézetek és vélemények egyhangúságának elérése érdekében. Mi az út a nézetek és vélemények egységesítéséhez? Az, hogy keresned kell az igazságalapelvek odavonatkozó szempontját, és ne a saját vagy valaki más szándékai szerint cselekedj, hanem Isten szándékait keresd. Ez az összehangolt együttműködéshez vezető út. Csak akkor leszel képes elérni az egységet, ha keresed Isten szándékait és az Általa megkövetelt alapelveket” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az összehangolt együttműködésről). Isten szavai megmutatták nekem a gyakorlás útját a másokkal való együttműködéshez a kötelességemben. Ha valaki nem ért egyet a nézeteimmel, félre kell tennem a státuszomat és a pozíciómat, és nem szabad ragaszkodnom a saját álláspontomhoz, és másokkal együtt kell keresnem a vonatkozó alapelveket, Isten követelményei szerint gyakorolva. Mivel mindannyian különböző képességgel és tapasztalatokkal rendelkezünk, és minden embernek eltérő a megértése ugyanarról a dologról, Isten elrendezi számunkra, hogy együttműködjünk, hogy kiegészítsük egymást, és pótoljuk egymás erősségeit és gyengeségeit. Elgondolkodtam azon, amikor Hszin Csie egy enyémtől eltérő álláspontot javasolt. Ha félre tudtam volna tenni a csapatvezetői státuszomat, és kereső szívvel elfogadtam volna a nővér javaslatait, a munka nem szenvedett volna késedelmet. Az egész az én hibám volt, mert túl nagy jelentőséget tulajdonítottam a státuszomnak, és állandóan óvtam a státuszomat és a rólam kialakult képet, ezzel akadályozva a munkát. Később bocsánatot kértem Hszin Csiétől, és lelepleztem a gonosz tetteimet, de meglepetésemre Hszin Csie nem neheztelt rám azért, hogy ártottam neki, és újra normális kapcsolatba tudtunk kerülni egymással. Amikor technikai ügyeket tanulmányoztunk, és együtt vitattuk meg a problémákat, arra is összpontosítottam, hogy meghallgassam a nővérek álláspontját. Néha, amikor a nővérek nem értettek egyet a nézeteimmel, kissé feldúlt lettem, de képes voltam imádkozni Istenhez és fellázadni magam ellen, keresni és megfontolni mások álláspontjait, és rájöttem, hogy mindenkinek megvan a saját megértése, és mindenki meg tud valamit világítani, és hogy hasznomra válhat mások közössége.

Később, amikor prédikációkat válogattam, és úgy gondoltam, hogy az egyikben problémák vannak, félretettem azt, de Hszin Csie ettől eltérő álláspontot képviselt az értékelésében. Szembesülve a nővér javaslatával, némi ellenállást éreztem magamban, és erre gondoltam: „Ha egyetértek Hszin Csie álláspontjával, akkor vajon rosszabbnak fogok tűnni nála? Mit gondol majd rólam a többi nővér?” Így gondolkodva egy ideig vitatkoztam Hszin Csiével, próbáltam elfogadtatni vele az álláspontomat. Felismertem, hogy rossz az állapotom, és hogy csak a büszkeségemet próbálom megóvni, és rá akarom venni Hszin Csiét, hogy hallgasson rám, ezért magamban imádkoztam: „Istenem! Nehezen fogadom el Hszin Csie enyémtől eltérő javaslatait. Kérlek, óvd meg a szívemet, és segíts, hogy megtanuljam elengedni magam, alapelveket keressek ebből, először elfogadást és alávetettséget tanúsítsak, amikor különböző álláspontokkal szembesülök, és megtanuljam megtagadni önmagamat. Ha az én álláspontom nem megfelelő, kész vagyok elfogadni mások javaslatait.” Ezután a vonatkozó alapelvekből merítettünk, és közösen áttekintettük a prédikációt, és megállapítottuk, hogy az általam említett kérdések nem jelentenek érdemi problémát, és hogy a prédikáció összességében jó. Bár a büszkeségem egy kicsit sérült, meglehetősen elégedett voltam, mert ha nem lett volna Hszin Csie javaslata, figyelmen kívül hagytam volna egy jó prédikációt. Mások javaslatainak meghallgatása nemcsak abban segít, hogy ne kövessek el rosszat, hanem lehetővé teszi azt is, hogy megtaláljam a hiányosságaimat, ami ellensúlyozza a hibáimat.

Ezen a tapasztalaton keresztül beláttam, hogy ha nem a helyes úton járok, és nem az igazságra törekszem a kötelességemben, és csak a státuszomat próbálom megóvni, akkor hajlok arra, hogy gonoszságot kövessek el, és bármelyik pillanatban ellenálljak Istennek, kiváltva az emberek undorát és Isten visszautasítását, ami egy olyan útra vezet, ahonnan nincs visszaút. Csak azáltal tehetek szert további nem várt előnyökre, ha megtanulom elengedni a büszkeséget és a státuszt, félreteszem a nézeteimet, keresem az igazságalapelveket, és megtanulok együttműködni másokkal. Igazán megtapasztaltam az enyémtől eltérő javaslatok elfogadásának és az alapelvek szerinti cselekvésnek az előnyeit. Hála Istennek!