2024 februárjában szövegalapú kötelességet végeztem a gyülekezetben. Fokozatosan felfogtam néhány alapelvet, és nem sok nehézséggel találkoztam a munkám során. Úgy éreztem, hogy a napjaim elég unalmasak és kissé egyhangúak. Felidéztem, hogy amikor először kezdtem el szövegalapú munkát végezni, folyamatosan voltak eltérések a kötelességem végrehajtásában. Bár ezt akkoriban nehéz volt elviselni, de az igazság keresése révén némi nyereséget is begyűjtöttem. Azt gondoltam: „Az utóbbi időben a munka hozott némi eredményt, kevesebb eltéréssel és problémával. Ritkán szembesülök metszéssel, és nem volt semmi különösen megható vagy szívszorító dolog. Hová kellene mennem, hogy elgondolkodjak magamon, és tanulságokat vonjak le? Az életbe való belépés nélkül vajon nem csupán arról szól a kötelességvégzésem, hogy csak fáradozom és munkát végzek? Végül mit nyerhetek ebből?” Nem tehettem róla, de a szívemre aggodalom telepedett.

Egy nap több tapasztalati tanúságtétel videót megnéztem. Legtöbbjüket vezetők és dolgozók írták, és az általuk tapasztalt dolgok nagyon különbözőek voltak. Irigységet éreztem a szívemben, és arra gondoltam: „Vezetőnek lenni jobb. Több emberrel kerülsz kapcsolatba, több helyzettel kell szembenézned, és mindennap tanulhatsz valamit, így nagyobb a remény az igazság elnyerésére és az üdvösség elérésére.” Aztán eszembe jutott, hogy korábban, amikor még felügyelő voltam a gyülekezetben, több emberrel kerültem kapcsolatba, és némi fejlődést értem el az emberek felismerésében és alapelvek szerinti kezelésében. Előtte más volt, mint akkor, a szövegalapú kötelességemet végezve, amikor mindennap csak azzal a néhány emberrel érintkeztem, aki körülöttem volt, és nem voltak nagyobb problémáim, amelyekkel szembe kellett volna néznem. Úgy éreztem, hogy a tapasztalataim nagyon korlátozottak. Több mint tíz éve hittem Istenben. Ha a végén nem nyerném el az igazságot, akkor nem fognak felfedni és kiiktatni? Megmagyarázhatatlanul csüggedt voltam, és még arra is gondoltam, hogy kötelességet vagy környezetet változtatok, hogy tapasztalatokat szerezzek, még ha az az evangélium hirdetését vagy az új hívők öntözését is jelentené. De tudtam, hogy ezek a gondolatok nem túl reálisak. A gyülekezet olyan hosszú ideig művelt engem a szövegalapú munkában, és a kötelességeket nem osztják újra alkalomszerűen, különleges körülmények nélkül. Akkoriban csüggedt voltam, és elvesztettem a motivációm a kötelességemben.

Egy összejövetelen megnyíltam az állapotomról egy nővérnek, akivel együtt dolgoztam. Íg vállalt közösséget velem: „Az életbe való belépésnél nincs különbség a nagy és kicsi ügyek között. Nem szükséges szívszorító eseményeket megtapasztalni vagy metszéssel szembenézni ahhoz, hogy elgondolkodjunk önmagunkon, és levonjuk a tanulságokat. A lényeg az, hogy felfogjuk gondolataink mindennapi feltárulásait, és odafigyeljünk arra, hogy tanulságokat vonjunk le a különböző dolgokból, amelyekkel találkozunk.” Történetesen megnéztem egy tapasztalati tanúságtétel videót, melynek a címe: Az élet apró dolgai is tanulási lehetőségek. A főszereplő állapota nagyon hasonló volt az enyémhez. Miután megnéztem, rájöttem, hogy a stagnálás az életbe való belépésemben nem annak köszönhető, hogy a kötelességem monoton, hanem annak, hogy problémás a látásmódom. Keresésem során olvastam Isten szavainak e passzusát: „Minden kötelesség, amit végzel, életbe való belépéssel jár. Akár rendszeres, akár rendszertelen, unalmas vagy lendületes a kötelességed, mindig el kell érned az életbe való belépést. Egyes emberek kötelességei meglehetősen monotonak; minden nap ugyanazt csinálják. Amikor azonban teljesítik őket, az állapotok, amelyeket ezek az emberek felfednek, nem annyira homogének. Néha, amikor jó hangulatban vannak, kicsit szorgalmasabbak, és jobb munkát végeznek. Máskor, valamilyen ismeretlen hatás következtében, romlott sátáni beállítottságuk rosszindulatot szít bennük, ami miatt helytelenek a nézeteik, rossz állapotban és rossz hangulatban vannak; ez azt eredményezi, hogy kötelességeiket felületesen teljesítik. Az emberek belső állapota folyamatosan változik; bármikor és bárhol megváltozhat. Nem számít, hogyan változik az állapotod, mindig helytelen a hangulatod alapján cselekedni. Tegyük fel, hogy egy kicsit jobban teljesítesz, amikor jó hangulatod van, és egy kicsit gyengébben, amikor rossz hangulatod van – elvszerű módja-e ez a dolgok elvégzésének? Lehetővé teszi-e, hogy elfogadható színvonalon teljesítsd a kötelességed? Az embereknek hangulatuktól függetlenül tudniuk kell imádkozni Istenhez, és keresniük kell az igazságot; csak így tudják visszatartani magukat attól, hogy a hangulatuk korlátozza és ide-oda himbálja őket. Kötelességed végzésekor mindig vizsgáld meg magad, hogy az alapelvek szerint teszed-e a dolgokat, hogy kötelességed teljesítése megfelelő színvonalú-e, hogy nem csak felületesen teszed-e, hogy nem próbáltál-e kibújni a felelősség alól, és hogy nincsenek-e gondok a hozzáállásoddal és a gondolkodásmódoddal. Amint önvizsgálatot tartottál, és ezek a dolgok világossá válnak számodra, könnyebben fogod teljesíteni a kötelességedet” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik). Nem számít, milyen kötelességet végez valaki Isten házában, amíg az igazságra törekszik, addig fejlődhet az életben. Mikor elgondolkodtam magamon, azt gondoltam, hogy a szövegalapú munka, a korlátozott emberi kapcsolatokkal és kevés tapasztalattal, lassú életbe való belépéshez fog vezetni. Így hát az ellenállás érzelmében éltem, nem volt kedvem végezni ezt a kötelességet. Csak akkor értettem meg, mennyire eltorzult volt ez a látásmód. Ha nem törekszel az igazságra, akkor bármilyen kötelességet is végzel, végső soron semmit sem fogsz nyerni. Hsziao-miao jutott eszembe, egy általam ismert antikrisztus, aki korábban mindig is vezetőként szolgált. De nem a helyes utat választotta, nem törekedett az igazságra, mindig a hírnevet és a státuszt hajszolta. Végül akadályozta és megzavarta a gyülekezet munkáját, teljesen megtagadta a bűnbánatot, ezért felfedték és kiiktatták. Ezzel szemben egyes testvérek olyan kötelességeket végeztek, amelyek jelentéktelennek tűnnek, és keveset érintkeztek másokkal, mégis, ahányszor csak történt valami, az igazság keresésére és az önmagukról való elgondolkodásra összpontosítottak, és némi tapasztalati megértésre tettek szert. Rájöttem, hogy az, hogy van-e életbe való belépésed és elnyered-e az igazságot, nem attól függ, hogy milyen kötelességet végzel, hanem attól, hogy törekszel-e az igazságra, és gyakorolod-e azt. Bár a szövegalapú munkám a felszínen kissé egyhangúnak tűnt, és nem igényelt sok emberrel való érintkezést, mégis volt mit tanulnom abból, amivel általában találkoztam. Például amikor a munkaterhelés megnőtt, és egyre több prédikációs cikket kellett értékelni a kiválasztáshoz, hanyaggá és felületessé váltam, és elmulasztottam alaposan megvizsgálni a részleteket. Ez hibákhoz vezetett, így újra kellett kezdeni a munkát, és ez késleltette a haladást. A kiválasztandó prédikációs cikkek értékelése során arrogáns beállítottságot is feltártam, mert azt gondoltam, hogy már régóta végeztem a kötelességemet, és szereztem némi munkatapasztalatot, ezért nem kerestem az alapelveket, és a saját akaratomra hagyatkoztam. Ennek eredményeként elvetettem néhány alkalmas prédikációs cikket. Ráadásul amikor a munka már mutatott némi eredményt, önelégült állapotban éltem, pihentem a babérjaimon, csak úgy elvoltam. Az életben néha a nővér, akivel együttműködtem, véletlenül mondott valamit, és én nagyon érzékeny lettem. Még arra is gyanakodtam, hogy lenéz engem, és végül már csak a saját büszkeségem és státuszom foglalkoztatott. Rájöttem, hogy a mindennapi életben és a munkában különböző kisebb-nagyobb ügyekkel találkozom. Amennyiben szorgalmasan figyelek rájuk, keresek és elmélkedem, mindenből tanulhatok. Rájöttem, hogy az életbe való belépésem hiányát nem az általam végzett kötelesség okozza, hanem az, hogy nem törekszem az igazságra, és kizárólag a dolgok elvégzésére összpontosítok. Annak ellenére, hogy mindennap sok dolgom volt, nem tanultam semmit.

Később Isten e szavait olvastam: „Ha tényleg hajlandó vagy az igazságra és az üdvösségre törekedni, akkor első lépésként azzal kezdd, hogy elszakadsz a romlott beállítottságaidtól, a különféle téves gondolataidtól, elképzeléseidtől és cselekedeteidtől. Fogadd el azokat a környezeteket, amelyeket Isten rendezett el a számodra a mindennapi életedben, fogadd szívesen azt, ha Ő átvizsgál, megpróbál, megfenyít és megítél, törekedj fokozatosan az igazságalapelvek szerint gyakorolni, amikor dolgok történnek veled, és fokozatosan változtasd Isten szavait azokká az alapelvekké s mércévé, amelyek szerint viseled magad és cselekszel a mindennapi életedben, valamint az életeddé. Ennek kell megnyilvánulnia abban, aki az igazságra törekszik, és ennek kell megnyilvánulnia egy olyan személyben, aki az üdvösségre törekszik. Ez könnyűnek hangzik, a lépések egyszerűek, és nincs hosszan kifejtve, ám gyakorlatba ültetni ezt nem olyan könnyű. Azért van így, mert az emberekben túl sok romlott dolog van: a kicsinyességük, a kis játszmáik, önzőség és aljasság, a romlott beállítottságaik és mindenféle trükkök. Ezenfelül néhány ember rendelkezik tudással, megtanultak néhány világi ügyekre vonatkozó filozófiát és manipulatív taktikát a társadalomban, és van pár hiányosságuk és hibájuk az emberi mivoltuk tekintetében. Például egyesek falánkak és lusták, mások csavaros nyelvűek, némelyeknek súlyosan hitvány a természete, mások hiúak vagy meggondolatlanok, és impulzívak a tetteikben, sok más hibával együtt. Sok hiányosság és probléma van, amelyeket az embereknek le kell győzniük az emberi mivoltuk tekintetében. Azonban ha el akarod érni az üdvösséget, ha Isten szavait kívánod gyakorolni és megtapasztalni, és el szeretnéd nyerni az igazságot és az életet, akkor többet kell olvasnod Isten szavait, megértést kell szerezned az igazságról, képesnek kell lenned gyakorolni az Ő szavait és alávetni magad azoknak, és kezdd azzal, hogy az igazságot gyakorlod és betartod az igazságalapelveket. Ez csak néhány egyszerű mondat, az emberek mégsem tudják, hogyan gyakorolják vagy tapasztalják meg őket. A képességedtől vagy képzettségedtől függetlenül, és függetlenül a korodtól vagy a hitben eltöltött éveid számától, minden esetben, ha az igazság gyakorlásának helyes útján jársz, a helyes célokkal és iránnyal, és ha amire törekszel és amit feláldozol, az mind az igazság gyakorlásának érdekében van, akkor amit végül elnyersz, az kétségtelenül az igazságvalóság lesz és az, hogy Isten szavai az életeddé válnak. Először határozd meg a célodat, majd fokozatosan gyakorolj e szerint az út szerint, a végén pedig biztosan nyerni fogsz valamit. Hiszitek ezt? (Igen.)” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (20.)). Isten szavain elmélkedve megértettem, hogy az üdvösség eléréséhez a legfontosabb, hogy az ember törekszik-e az igazságra, és hogy megváltozik-e az életfelfogása. Ez a lényeg. Én például folyton panaszkodtam, hogy nincs életbe való belépésem, és aggódtam, hogy nem vagyok képes elnyerni az üdvösséget. Passzív és negatív voltam a kötelességemben, és még azt is fontolgattam, hogy áthelyeztetem magam egy másik kötelességre. Ez az ügy, amellyel szembesültem, jó alkalom volt számomra, hogy keressem az igazságot, és elgondolkodjak önmagamon. De ahelyett, hogy kerestem és bementem volna, állandóan túl magasra törekedtem, jelentős dolgokat akartam megtapasztalni. Ez nem az igazságra való törekvés megnyilvánulása volt! Hogyan érhetném el az igazságot és az üdvösséget, ha így folytatnám? Csak jelentős dolgokat akartam megtapasztalni, és figyelmen kívül hagytam az apró, mindennapi dolgokat. Néha, amikor helytelen állapotot fedtem fel, helytelen gondolatom vagy ötletem merült fel, azt gondoltam, hogy amíg nem befolyásolja a kötelességemet, addig nem nagy ügy, és hogy nem számít, hogy megoldódik-e, vagy sem. Ez azt eredményezte, hogy sok lecke, amit meg kellett volna tanulnom, értelmetlenül elveszett, ami szintén egy eltérés volt az életbe való belépésemben. Valójában amíg céltudatosan és szorgalmasan törekszel az igazságra, bármilyen helyzetből tanulhatsz. Például néha, miután etted és ittad Isten szavait, valamennyire megérted a saját állapotodat és problémáidat, és megtalálod a gyakorlás útját, ami némi nyereséghez vezet. Néha, még ha nem is tapasztaltál meg valamit személyesen, ha a körülötted lévő testvérek már megtapasztalták, akkor a közösségüket figyelmesen hallgatva te is hasznot és tanulságokat nyerhetsz belőle. Mi több, az, hogy odafigyelsz arra, hogy megvizsgáld a gondolataidat és elképzeléseidet a kötelességed végzése során, hogy képes vagy elgondolkodni magadon, és hogy Isten szavai szerint gyakorolsz, szintén az életben való növekedéshez vezethet. Ezt felismerve úgy éreztem, hogy túlságosan érzéketlen voltam, és sok lehetőséget elszalasztottam az igazság elnyerésére, sőt, az életbe való belépésem hiányát tévesen a kötelességem monotóniájának tulajdonítottam. Olyan voltam, mint egy ételtől roskadozó asztal mellett ülő ember, aki éhezik – igazán ostoba!

Később olvastam egy passzust Isten szavaiból, ami nagyon hasznos volt az állapotom számára, és azt is megtudtam, hogyan gyakoroljak és menjek be. Mindenható Isten azt mondja: „Azok a dolgok, amelyek az Isten útjának követését foglalják magukban, nem oszlanak nagyobb és kisebb dolgokra, hanem mind nagy dolgok – képesek vagytok megérteni ezt? (Képesek vagyunk.) A mindennapi dolgok tekintetében vannak olyanok, amelyeket az emberek nagyon fontosnak tartanak, másokat pedig apróságnak. Az emberek gyakran nagyon fontosnak tartják ezeket a nagy dolgokat, és úgy vélik, hogy Isten küldte őket. Azonban amint ezek a fontos dolgok lejátszódnak, az emberek csekély érettségük és gyenge képességeik miatt gyakran elmaradnak Isten szándékaitól, nem tudnak kinyilatkoztatásokat kapni és nem tudnak tényleges, értékes tudásra szert tenni. Ami a kisebb dolgokat illeti, ezeket az emberek egyszerűen figyelmen kívül hagyják, és engedik, hogy apránként kicsússzanak a kezükből. Így az emberek sok lehetőséget elveszítettek, hogy megmérettessenek és próbára tegyék őket Isten előtt. Mit jelent az, ha mindig figyelmen kívül hagyod azokat az embereket, eseményeket, dolgokat és helyzeteket, amelyeket Isten vezényelt számodra? Azt jelenti, hogy minden nap, sőt, minden pillanatban folyamatosan lemondasz arról, hogy Isten tökéletessé tegyen és vezessen téged. Valahányszor Isten egy helyzetet vezényel számodra, titokban megfigyel, átvizsgálja a szívedet, a gondolataidat és az elgondolásaidat, figyeli, hogyan gondolkodsz, és miként fogsz cselekedni. Ha gondatlan ember vagy – olyan, aki soha nem vette komolyan Isten útját, szavait vagy az igazságot –, akkor nem leszel tudatában annak, vagy nem fogsz odafigyelni arra, amit Isten meg akar valósítani, illetve arra, amit követel tőled az Általa számodra elrendezett környezetekben. Azt sem fogod tudni, hogy az emberek, események és dolgok, amelyekkel találkozol, hogyan kapcsolódnak az igazsághoz vagy Isten szándékaihoz. Miután ilyen ismételt körülményekkel és ismételt próbatételekkel szembesülsz, Isten pedig nem lát benned semmilyen eredményt, vajon hogyan fog cselekedni? Miután többször is szembesültél megpróbáltatásokkal, nem tisztelted nagyként Istent a szívedben, és nem vetted komolyan, és tekintetted Istentől jövő próbatételeknek vagy vizsgáknak az Isten által számodra vezényelt körülményeket. Ehelyett egymás után utasítottad vissza a lehetőségeket, amelyeket Isten adományozott neked, és hagytad, hogy újra és újra kicsússzanak a kezedből. Hát nem szélsőséges lázadás ez, amit az emberek tanúsítanak? (De az.)” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?). Isten szavai rámutattak az életbe való belépéshez vezető gyakorlás útjára. Isten útját követve nincs különbség a nagy és kicsi ügyek között. Függetlenül attól, hogy a felmerülő ügyek nagyok vagy kicsik, különböző igazságalapelveket foglalnak magukban, és az igazság keresését igénylik a belépéshez. Péterre gondoltam, aki az igazságra törekvés útját járta azáltal, hogy az önvizsgálatra összpontosított, és Isten szándékait kereste minden kérdésben. Szigorúan Isten szavai szerint gyakorolt és ment be, végül elnyerte az igazságot, és Isten tökéletesítette. Ezzel szemben én elhanyagoltam a saját munkámat, és túl magasra törtem, mindig jelentős dolgokból akartam tanulságokat levonni, miközben figyelmen kívül hagytam azokat, amiket jelentéktelennek tartottam. Ennek eredményeként az igazság elnyerésének sok lehetőségét elszalasztottam. Ha jobban elgondolkodok magamon, legtöbbször még csak nem is figyeltem a kis dolgokra. Akkor hát milyen tanulságokat tudtam volna levonni a nagyokból? A továbbiakban meg kellett tanulnom követni Péter útját. Függetlenül attól, hogy a felmerülő ügyek nagyok vagy kicsik-e, arra kellett összpontosítanom, hogy megvizsgáljam a cselekedeteim mögött lévő gondolatokat és elképzeléseket, és hogy milyen helytelen szándékaim vannak, valamint hogy milyen romlott beállítottságokat fedek fel. Több figyelmet kellett fordítanom az igazság keresésére, hogy foglalkozhassak ezekkel a kérdésekkel. Továbbá, bár a munkám hozott némi eredményt, nem lehettem elégedett az aktuális helyzettel. Többet kellett gondolkodnom, és össze kellett foglalnom az eltéréseket és a hiányosságokat a munkában, a problémákat, amelyeket nem vettem észre, és törekednem kellett arra, hogy jobban végezzem a munkát. Ezt felismerve már nem álltam ellen a szövegalapú munkának. A kötelességem végzése közben elkezdtem a saját belépésemre is összpontosítani, nem szalasztottam el a dolgokat, és elkerültem a „nemtörődömséget”. Miután így gyakoroltam, elértem némi nyereséget.

Alig néhány nappal később a felügyelő több prédikációs cikket kiosztott nekünk, hogy kiválasztás céljából értékeljük őket. Gyorsan elvégeztük az értékelést és a kiválasztást, de a testvérek az értékelésünk eredményeivel kapcsolatban különböző javaslatokat tettek. Később rájöttem, hogy az értékeléseink valóban hibásak voltak. Így azt gondoltam, hogy a továbbiakban elég lesz ezt kiigazítani, de aztán rájöttem, hogy ez a megközelítés nem lesz megfelelő. A kötelességemben bármilyen eltérést komolyan kellett vennem. El kellett gondolkodnom azon, hogy miért és hol következett be az eltérés, és hogy vajon romlott beállítottságok vagy szakértelemhiány miatt történt-e. Ha csak röviden foglalkoznék a kérdéssel, anélkül, hogy figyelnék arra, hogy elgondolkodjak a saját problémáimon, milyen tanulságokat vonhatnék le belőle? Ezután Isten e szavait olvastam: „Hol kezdd, ha el akarod nyerni az igazságot? Kezdd a körülötted lévő emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, tanuld meg, hogyan vond le a tanulságokat, és hogyan keresd az igazságot. Csak akkor leszel képes elnyerni az igazságot, ha a körülötted lévő emberekben, eseményekben és dolgokban keresed az igazságot és Isten szándékait” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazság elnyeréséhez az embernek a közeli emberektől, eseményekből és dolgokból kell tanulnia). Aztán eltöprengtem: a testvérek által felvetett problémák elkerülhetőek lettek volna, ha az értékelés során figyelmesebbek vagyunk, de miért voltak ilyen eltérések? Mikor ezen elgondolkodtam, rájöttem, hogy a prédikációs cikkek értékelése közbeni gondolkodásmódom hibás volt. Úgy éreztem, hogy az ezek által a testvérek által korábban írt prédikációs cikkek minősége nem volt megfelelő, ezért az arrogáns beállítottságom miatt megvetettem őket. Nem néztem át alaposan a prédikációs cikkeiket, és ez vezetett az eltérésekhez. Láttam, hogy ha nem oldom fel a romlott beállítottságaimat, nem tudom jól végezni a kötelességemet.

Miután ezt megtapasztaltam, valóban rájöttem, hogy az életbe való belépésre törekvéshez először is olyan szívvel kell rendelkeznünk, amely éhezi és szomjazza az igazságosságot, és a minden egyes nap felmerülő ügyekkel kell kezdenünk, legyenek azok akár nagyok, akár kicsik. Az embernek minden helyzetben meg kell figyelnie, hogy milyen romlott beállítottságokat fed fel, aktívan kell keresnie a benne rejlő gondolatokat és eszméket, és el kell gondolkodnia azokon, majd követnie kell Isten szavait és az igazság alapelveit, hogy gyakoroljon és belépjen. Ha apránként gyűjtöget, és mindenben a tanulságok levonására összpontosít, az ember élettapasztalata gazdagabbá válik, és közelebb kerül az üdvösség céljához. Hála Istennek!