2011 őszén találkoztam egy Fang Min nevű falubelivel. Jó emberi mivolttal rendelkezett, és nagyon kedves volt, több mint 20 éve hitt az Úrban, rendszeresen részt vett az összejöveteleken, és olvasta a Bibliát. Igazi hívő volt, ezért szerettem volna hirdetni neki Mindenható Isten utolsó napokbeli evangéliumát. Akkoriban még nem régóta voltam hívő, és kevés igazságot ismertem, ezért megkértem Szung Csia-jin nővért, hogy tanúskodjon Fang Minnek Isten utolsó napokbeli munkájáról. Fang Min akkor és ott elhatározta, hogy megvizsgálja Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Akkor nagyon boldog voltam. De néhány nappal később, amikor meglátogattam Fang Mint, azt mondta, hogy nem akarja folytatni a vizsgálódást. Fang Min azt mondta: „Olvastam Mindenható Isten szavait, és úgy éreztem, hogy azok jók, ezért felhívtam édesanyámat, és elmondtam neki az Úr visszatérésének jó hírét. Anyám azt mondta, hogy amiben ti hisztek, az a Keleti Villámlás, és hogy nem szabad hinnem benne. A prédikátoraink gyakran mondják, hogy Isten szavai és munkája mind a Bibliában vannak, és a Biblián kívül nincs semmi Isten szavaiból és munkájából, a Keleti Villámlás prédikációja eltér a Bibliától, és ez nem lehet az Úr visszatérése.” Láttam, hogy Fang Mint félrevezette az anyja, ezért aggódva azt mondtam: „Ha azt hisszük, hogy Isten szavai és munkája a Bibliában van, és nem található meg a Biblián kívül, akkor vajon nem behatároljuk Istent azzal, ami a Szentírásban van? Lehetséges lenne, hogy Isten nem végezhet új munkát a Biblián kívül, és nem mondhat ki új szavakat? Isten a Teremtő, az élet forrása. Ő olyan mindenható, bölcs és sokszínű! Képviselheti-e a Biblia önmagában Isten egészét? Hogyan lehetne, hogy Isten szavai és munkája csak az, amit a Bibliában leírtak?” „Isten munkája mindig új, és soha nem régi. Munkájának minden egyes szakasza az előzőre épül, és minden szakaszban újabb és magasabb rendű munkát végez.” „A Törvény Korában Isten törvényeket adott ki, hogy vezesse az embereket a földi életben. A Kegyelem Korában Isten nem ismételte meg a Törvény Korának munkáját. Ehelyett a Törvény Korában végzett munkája alapján elvégezte a megváltás munkáját. Ez az új munka szerepel az Ószövetségben? Azok, akik az Ószövetséghez ragaszkodtak, elutasították az Úr Jézus munkáját, és Isten elhagyta és kiiktatta őket. Az utolsó napokban ugyanez a helyzet. Istennek az üdvösség munkájára irányuló terve alapján az emberek szükségleteinek megfelelően végzi az ítélet munkáját, hogy teljesen feloldja az emberek bűnét, hogy megtisztítsa őket. Csak a Bárány lépteit követve és Isten új munkáját elfogadva nyerhetjük el Isten üdvösségét, és léphetünk be Isten királyságába. Anyukád nem látta Isten új szavait, ezért mondta neked ezeket a dolgokat. Először vizsgálódnod kell. Ne dönts vakon! Ha elszalasztod az Úr visszatérését, akkor többet nem lesz esélyed arra, hogy Isten megmentsen.” De bármit mondtam, nem hallgatott rám. Meg akartam kérni egy másik nővért, hogy vállaljon közösséget, de Fang Min nem volt hajlandó találkozni vele, csak velem. Azt is mondta, hogy néhány nap múlva visszatér a szülővárosába, és még vonatjegyet is vett. Annyira zaklatott és megrendült volt! Ha visszamegy oda, nem zavarja-e meg még jobban a lelkésze? Aggódtam is, de Fang Min már döntött, és nem volt más választásom. Tudtam, hogy akkor nem fogja meghallgatni a mondandómat, ezért el kellett mennem.

Miután hazaértem, és arra gondoltam, hogy milyen kevés remény van arra, hogy prédikáljak Fang Minnek, ha már hazament a szülővárosába, kevés hitem volt, és úgy éreztem, hogy túl nehéz az evangéliumot hirdetni. Minél többet gondolkodtam, annál rosszabbul éreztem magam. Amikor már épp kezdtem negatív lenni, eszembe jutott Isten szava. „A Kegyelem Korában Jézus irgalmazott az embereknek és kegyes volt hozzájuk. Ha százból egy bárány elveszett, akkor az egy keresésére otthagyta a kilencvenkilencet. Ez a megállapítás nem egyfajta gépies cselekvést jelképez, se nem előírást; inkább Isten arra vonatkozó sürgős szándékát mutatja, hogy üdvösséget hozzon az embereknek, valamint a mély szeretetét irántuk. Nem a dolgok megtételének a módja; egyfajta beállítottság, egyfajta mentalitás” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavai nagyon meghatottak. Ha száz juhból akár csak egy is elveszik, Isten elhagyja a kilencvenkilencet, hogy megtalálja azt az egy elveszett juhot. Láttam, hogy Isten vágya, hogy megmentse az embereket, komoly és őszinte. Isten nem akar elveszíteni senkit, aki igazán hisz Benne, Isten szeretete az emberek iránt nagyon nagy. Ahogy elgondolkodtam Isten szavain, elszégyelltem magam. A romlott emberiség megmentése érdekében Isten megtestesült a földre, és jelentős áldozatot hozott, mindezt abban a reményben, hogy az Istenben őszintén hívők Isten elé járulnak, és elfogadják Isten üdvösségét. Mégis, amikor nehézségeim támadtak a prédikálással, negatív lettem, és visszahúzódtam. Túlságosan figyelmen kívül hagytam Isten szándékát. Bár Fang Mint félrevezették és megzavarták, és voltak vallásos elképzelései, igaz istenhívő volt. Mindent meg kellett tennem, hogy segítsek neki megérteni az igazságot, kiiktatni az elképzeléseit, és visszatérni Istenhez. Ez volt az én kötelességem. Felidéztem Isten szavainak egy másik passzusát: „Az ember szíve és lelke Isten markában van, és Isten szeme mindent lát az életében. Függetlenül attól, hogy elhiszed-e mindezt vagy sem, minden és bármi, legyen az élő vagy holt, Isten gondolatainak megfelelően mozdul, változik, újul meg és tűnik el. Így gyakorol szuverenitást Isten minden dolog felett” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása). Isten szava bizakodást és erőt adott nekem. Minden Isten kezében van, beleértve az emberek gondolatait és eszméit is. Emberi szemmel nézve Fang Min most zavart volt, vissza kellett térnie a szülővárosába, és csak halvány reménye volt annak, hogy hirdethetem neki az evangéliumot, de Isten szuverén minden felett. Ha Fang Min Isten juha, akkor meg fogja érteni Isten hangját. Csak annyit tehettem, hogy megpróbáltam úgy együttműködni, ahogy csak tudok, és nem adhattam fel az ügy végéig. Mikor ezt felismertem, imádkoztam Istenhez: „Istenem! Fang Min összezavarodott, és most nem meri vizsgálni az igaz utat. A Te kezedre bízom őt. Ha ő a Te juhod, akkor mindent meg akarok tenni, hogy hirdessem neki az evangéliumot.” Ezután megtudtam, hogy Fang Min azt hitte, hogy a vonata este 9 óra 10-kor indul, de valójában reggeli 9 óra 10-kor már elment, így nem tudott elutazni. Láttam, hogy az emberek szíve és lelke mind Isten kezében van, és Isten az, aki mindent levezényel és elrendez. Szívemben újra és újra hálát adtam Istennek, és magabiztosabban akartam hirdetni az evangéliumot Fang Minnek.

Ezután elmentem Fang Minhez, de ő még mindig ragaszkodott az elképzeléseihez, ezért felolvastam neki Mindenható Isten szavait. „Mivel Isten lépteit keressük, Isten szándékait, szavait és Isten kijelentéseit kell keresnünk. Ez azért van, mert ahol Isten által mondott új szavak vannak, ott Isten hangja van, és ahol Isten léptei vannak, ott vannak Isten tettei; ahol Isten kifejeződése van, ott Isten megjelenik, és ahol Isten megjelenik, ott van az igazság, az út és az élet. Isten lépteit keresve figyelmen kívül hagytátok a szavakat: »Isten az igazság, az út, és az élet.« És így sokan, még ha el is nyerik az igazságot, nem hiszik, hogy megtalálták Isten lépteit, még kevésbé ismerik el Isten megjelenését. Micsoda súlyos tévedés! Isten megjelenése nem felelhet meg az ember elképzeléseinek, még kevésbé jelenhet meg Isten oly módon, ahogyan az ember követeli Tőle. Isten a saját döntései és az Ő saját tervei alapján végzi a munkáját; továbbá, Neki megvannak a saját céljai és az Ő saját módszerei. Bármilyen munkát is végez Ő, nincs szüksége arra, hogy megbeszélje azt az emberrel, vagy tanácsot kérjen tőle, még kevésbé arra, hogy minden egyes embert értesítsen az Ő munkájáról. Ez Isten természete, és ezt egyébként mindenkinek fel kell ismernie. Ha szeretnétek Isten megjelenésének tanúi lenni, Isten nyomdokait követni, akkor először is el kell távolodnotok a saját elképzeléseitektől. Nem szabad követelned, hogy Isten ezt vagy azt tegye, még kevésbé szabad Őt a saját korlátaid közé helyezned, és a saját elképzeléseidre korlátoznod. Ehelyett azt kell megkövetelnetek magatoktól, hogy miként kellene keresnetek Isten lépteit, hogyan kellene fogadnotok Isten megjelenését, és hogyan kellene alávetnetek magatokat Isten új munkájának: Ezt kellene tennie az embernek” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott). Miután felolvastam Isten e szavait, közösséget vállaltam vele: „Ha üdvözölni akarjuk az Úr visszatérését, meg kell tanulnunk elengedni a saját elképzeléseinket. Tudod, hogy Isten gondolatai túlmutatnak az emberi gondolkodáson. Isten nem az emberi elképzelések és képzelet szerint működik.” „Azt gondolod, hogy Isten minden szava és munkája benne van a Bibliában, és semmi sem található meg ebből a Biblián kívül, de vajon van ennek alapja Isten szavában? Nincs. Akkor ez nem emberi elképzeléseken és képzelődéseken alapul?” „Amikor az Úr Jézus eljött munkálkodni, a farizeusok nem nézték, hogy az Úr Jézus mennyi igazságot fejez ki. Ehelyett ragaszkodtak az Ószövetséghez, és azt gondolták, hogy az Úr Jézus szavai és munkája túlmutat a Biblián, ezért ezt ürügyként használták arra, hogy elítéljék az Úr Jézust, és végül elkövették azt a szörnyű bűnt, hogy az Urat a keresztre szögezték. Nekünk tanulnunk kell a farizeusok kudarcából!” „Isten szavait és munkáját soha nem korlátozza semmilyen személy vagy dolog, nemhogy a Biblia. Isten mindig további szavakat szól és további új munkát végez, az Ő irányítási tervének és az emberiség megmentése szükségleteinek megfelelően.” „Tehát annak megállapításához, hogy Mindenható Isten-e a visszatért Úr Jézus, nem vizsgálhatjuk azt, hogy Mindenható Isten szavai és munkája túlmutat-e a Biblián. Azt kell néznünk, hogy Mindenható Isten szavai az igazságot jelentik-e, és hogy Mindenható Isten el tudja-e végezni az emberiség megmentésének munkáját, mert csak Isten az igazság, az út és az élet, és csak Isten mentheti meg az emberiséget.” „Olvastad Mindenható Isten szavait, és elismered Mindenható Isten szavának hatalmát és erejét. Sőt mi több, az Ő szavai felfedik Isten hatezer éves irányítási tervét, a Biblia misztériumait, azt, hogy ki léphet be a menny királyságába, és az emberiség jövőbeli rendeltetési helyét. Az igazság ezen misztériumait senki sem ismeri, és csak Isten fedheti fel őket…” De mielőtt befejezhettem volna, Fang Min félbeszakítva megállított. Azt gondoltam: „Talán az a baj, hogy túl kevés igazságot értek, és a közösségem nem egyértelmű?” Azt akartam, hogy Csia-jin ezután további közösséget nyújtson Fang Minnek, de Fang Min nem engedte. Nagyon aggódtam. Nem régóta hittem Istenben, de Fang Min több mint 20 éve hitt, és én nem tudtam segíteni neki. Ezekkel a nehézségekkel szembesülve fel akartam adni. Azt gondoltam: „Ha tényleg nem tudok prédikálni neki, akkor abbahagyom. Ez túl nehéz.” Egyre rosszabbul éreztem magam, és hazafelé egyáltalán nem éreztem a motivációt.

Egy összejövetelen a többiek értesültek az állapotomról, és felolvasták nekem Isten szavának egy passzusát. „Mire utal a hit? A hit az a valódi meggyőződés és az az őszinte szív, amellyel az embereknek rendelkezniük kell, amikor nem láthatnak vagy érinthetnek meg valamit, amikor Isten munkája nem igazodik az emberi elképzelésekhez, és amikor az elérhetetlen az ember számára. Ez az a hit, amelyről beszélek. Az embereknek szükségük van a hitre a szenvedés idején és a finomítás idején, és amikor van hitük, akkor néznek szembe a finomítással – a finomítás és a hit nem választható el egymástól. Ha, bárhogyan is munkálkodjon Isten, és bármilyen is legyen a környezeted, képes vagy az életre törekedni, az igazságot keresni, és Isten munkájának megismerésére törekedni, valamint az Ő tetteinek megértését keresni, és képes vagy az igazságnak megfelelően cselekedni, akkor ez jelenti azt, hogy igaz hited van, és ez bizonyítja, hogy nem vesztetted el az Istenbe vetett hitedet. Csak akkor van igaz hited Istenben, ha a finomítás közben képes vagy kitartóan törekedni az igazságra, igazán szeretni Istent, és soha nem kételkedsz Benne, valamint akkor, ha bármit is tesz, te mégis gyakorlod az igazságot, hogy eleget tégy Neki, és képes vagy mélyen keresni az Ő szándékait, és tekintettel lenni a szándékaira” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük). Isten szavainak olvasása után az egyik nővér így beszélt: „Ha negatívak vagyunk és visszahúzódunk, amikor nehéz a prédikálás, az leginkább azért van, mert nem értjük Isten szándékát. Valójában Isten azért engedi, hogy ezekkel a nehézségekkel találkozzunk, hogy a hitünk tökéletesedhessen, és megtanuljunk Istenre támaszkodni, ugyanakkor ezeken a nehézségeken keresztül felvértezhetjük magunkat az igazsággal, és megtanulhatunk tanúságot tenni Isten munkájáról.” Az Isten szavával való közössége által rájöttem, hogy Isten jó szándéka van abban, hogy nehézséggel szembesültem a prédikálás közben. Isten ezt arra akarta használni, hogy tökéletesítse a hitemet, és segítsen megérteni több igazságot. De amikor nehézségeim voltak, ahelyett, hogy Istenre támaszkodtam volna, hogy feloldjam Fang Min elképzeléseit, és Isten színe elé vigyem őt, vissza akartam vonulni és fel akartam adni. Nem akartam több erőfeszítést tenni ezért, és egyáltalán nem voltam tekintettel Isten szándékaira. Amikor a tények feltártak engem, végre megláttam, hogy egyáltalán nincs hitem Istenben, és az érettségem szánalmasan csekély. Visszaemlékeztem Isten szavára: „Minél inkább együttműködnek az emberek, és minél inkább törekszenek az Isten követelményei szerinti színvonal elérésére, annál nagyobb a Szentlélek munkája” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerjük meg a valóságot?). Ez így igaz, a Szentlélek az emberek együttműködésén keresztül munkálkodik. Bár Fang Min már több mint 20 éve hitt az Úrban, és ismerte a Bibliát, én rendelkeztem Mindenható Isten szavával. Isten szava az igazság, és képes megoldani az emberek minden problémáját. Amíg valóban Istenre bízom magam és áldozatot hozok, addig Isten megvilágosítja őt.

Ezután kerestem azokkal, akik értik az igazságot a Fang Min által vallott elképzelésekről, és ők segítettek nekem megtalálni a vonatkozó passzusokat számára. Ezután ismét elmentem Fang Min otthonába, és felolvastam neki Mindenható Isten szavának két passzusát. „Kell-e előírásokat alkalmazni Isten munkájára? És vajon Istennek a próféták jövendölései szerint kell-e munkálkodnia? Végül is, melyik a nagyobb: Isten vagy a Biblia? Miért kell Istennek a Biblia szerint munkálkodnia? Lehetséges-e, hogy Istennek nincs joga felülmúlni a Bibliát? Vajon Isten nem térhet el a Bibliától és nem végezhet más munkát? Jézus és tanítványai miért nem tartották meg a szombatot? Ha Ő a szombat fényében és az Ószövetség parancsai szerint gyakorolt, akkor Jézus miért nem tartotta meg a szombatot, miután eljött, hanem ehelyett végezte a lábmosást, a fejbefedést, a kenyértörést és a borivást? Nem hiányzik-e mindez az Ószövetség parancsolataiból? Ha Jézus tisztelte az Ószövetséget, miért szakított ezekkel az előírásokkal? Tudnod kellene, hogy melyik volt előbb, Isten vagy a Biblia! Ő a szombatnak az Ura, vajon nem lehet-e a Bibliának is az Ura?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.)). „Ha látni akarod a Törvény Korának munkáját, és látni akarod, hogyan követték az izráeliták Jahve útját, akkor az Ószövetséget kell olvasnod; ha meg szeretnéd érteni a Kegyelem Korának munkáját, akkor az Újszövetséget kell olvasnod. De hogyan látod meg az utolsó napok munkáját? El kell fogadnod ma Isten vezetését, és be kell lépned a mai munkába, mert ez az új munka, és ezt korábban senki sem jegyezte fel a Bibliában. Ma Isten testté lett, és más kiválasztottakat választott ki Kínában. Isten munkálkodik ezekben az emberekben, a földi munkája óta folytatja munkáját, és folytatja a Kegyelem Korának munkájától fogva. A mai munka egy olyan ösvény, amelyen az ember még sosem járt, és egy olyan út, amelyet még soha senki nem látott. Ez olyan munka, amelyet korábban még soha nem végeztek – ez Isten legújabb munkája a földön. Így az a munka, amelyet korábban soha nem végeztek, nem történelem, mert a most az most van, és még nem vált múlttá. Az emberek nem tudják, hogy Isten nagyobb, újabb munkát végzett a földön, és Izráelen kívül, nem tudják, hogy ez már túlmutat Izráel hatókörén és a próféták jövendölésein, hogy ez új és csodálatos munka a próféciákon kívül, egy újabb munka Izráelen kívül, és olyan munka, amit az emberek nem tudnak sem átlátni, sem elképzelni. Hogyan tartalmazhatna a Biblia világos feljegyzéseket egy ilyen munkáról? Ki tudta volna a mai munka minden egyes részletét hiánytalanul, előre feljegyezni? Ki jegyezhette volna le ezt a nagyszerűbb, bölcsebb, konvenciókkal dacoló munkát abban a penészes, régi könyvben? A mai munka nem történelem, és mint ilyen, ha a mai új utat akarod járni, akkor el kell térned a Bibliától, túl kell lépned a Biblia prófétai vagy történelmi könyvein. Csak akkor leszel képes helyesen járni az új úton, és csak akkor leszel képes belépni az új birodalomba és az új munkába” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.)). Miután felolvastam Isten e szavait, közösséget vállaltam vele: „Azt hiszed, hogy mivel Mindenható Isten szavai és munkája nem szerepel a Bibliában, ezért Ő nem a visszatért Úr. Ez Istent arra korlátozza, ami a Bibliában van, amivel behatárolod Istent.” „Isten volt az első, vagy a Biblia volt az első? Vajon a Biblia már akkor létezett, amikor Isten megteremtette az eget, a földet, és minden dolgot? Ábrahámnak nem volt Bibliája. Nem a Biblia szerint hitt Istenben. Mondhatjuk azt, hogy Ábrahám nem hitt Istenben? Meg kell értenünk, hogy a Biblia csak Isten munkájának történelmi feljegyzése. Azután hozták létre, hogy Isten elvégezte a munkáját, és miután későbbi szerzők összeállították és megszerkesztették.” „Amikor az Úr Jézus munkálkodni kezdett, nem volt Újszövetség. Az emberek csak az Ószövetséget olvasták. Csak évszázadokkal az Úr Jézus munkálkodása után jött létre az Ó- és az Újszövetség. Ez bizonyítja, hogy Isten munkája megelőzte a Bibliát. Ez tény.” „Isten az utolsó napokban jelenik meg és munkálkodik, hogyan lehetett volna tehát az Ő szavait és munkáját előre megörökíteni a Bibliában?” Így folytattam: „Ha üdvözölni akarjuk az Urat, túl kell lépnünk a Biblián, és keresnünk és vizsgálnunk kell Isten jelenlegi szavait és munkáját. Ez az egyetlen módja annak, hogy Isten nyomában járjunk!” Miután közösséget vállaltam Fang Minnel, megértett belőle valamennyit, de még mindig össze volt zavarodva, és azt mondta: „Amit Mindenható Isten mond, az helyes. Igaz, hogy Isten munkája volt először, és utána a Biblia, és értem, hogy Isten nagyobb, mint a Biblia. De évtizedek óta olvasom a Bibliát, és nem tudom csak úgy elengedni. Továbbra is olvasnom kell a Bibliát.” Ezután Fang Min újabb kérdéseket tett fel nekem. Ezeket hallva először kissé összezavarodtam. Nem tudtam, hogy az igazság mely aspektusaival vállaljak közösséget. Miután hazatértem, imádkoztam Istenhez, kértem, hogy világosítson meg és vezessen. Azután újra beszélni akartam Fang Minnel. Egy nap elmentem Fang Minhez, és láttam egy nyitott Bibliát és egy Mindenható Isten szavait tartalmazó könyvet az ablakpárkányon. Rájöttem, hogy bár Fang Min azt mondja, hogy nem fogadja el, a szíve mélyén vizsgálni akarja Mindenható Isten munkáját, és megláttam némi reményt vele kapcsolatban.

Később Fang Min beteg lett. Szabadságot vettem ki a munkahelyemen, hogy gondoskodhassak róla, és Isten szavát olvassam neki. A főnököm leszidott, hogy túl sok szabadságot vettem ki. Eleinte még el tudtam viselni. Úgy éreztem, hogy bár szenvedek egy kicsit, de amennyiben Fang Min el tudja fogadni az igaz utat, akkor nem baj. De Fang Min még többszöri közösség után sem értett egyet. Ekkor már kissé el voltam keseredve. Úgy éreztem, hogy nagy áldozatot hoztam, de ő továbbra is elutasít. Mennyi ideig kell még prédikálnom, mielőtt elfogadja? Minél többet gondolkodtam, annál rosszabbul éreztem magam, és abba akartam hagyni. Ezután ezt olvastam Isten szavában: „Tudatában vagy-e a vállaidra nehezedő súlynak, a megbízatásodnak és a felelősségednek? Hol van a történelmi küldetéstudatod? Hogyan fogsz mesterként megfelelően szolgálni a következő korban? Erősen tudatában vagy-e mester voltodnak? Hogyan magyaráznád meg a »mindenek ura« jelentését? Valóban minden élőlény és minden fizikai dolog ura a világon? Milyen terveid vannak a munka következő szakaszának folytatására? Hány ember vár rád, hogy pásztorold őket? Nehéz-e a feladatod? Ők szegények, szánalomra méltók, vakok és tanácstalanok, és jajgatnak a sötétségben: merre van az út? Mennyire áhítoznak a világosságra, amely mint egy hullócsillag, hirtelen alászáll, és eloszlatja a sötétség erőit, amelyek már oly sok éve elnyomás alatt tartják az embert! Szorongva reménykednek, és éjjel-nappal epekednek ez után – ki ismerheti ennek teljes mértékét? Még azon a napon is, amikor a fény tovasuhan, ezek a mélységesen szenvedő emberek tovább raboskodnak egy sötét tömlöcben a szabadulás reménye nélkül – mikor szűnik meg a sírásuk? Rettenetes eme törékeny lelkek szerencsétlensége, akik sohasem pihenhettek meg, és akiket régóta ebben a megkötözött állapotban tartottak a könyörtelen kötelékek és a dermedt történelem. Ki hallotta hát meg a jajveszékelésük hangját? Ki tekintett nyomorúságos állapotukra? Eszedbe jutott-e valaha, hogy milyen bánatos és aggódó Isten szíve? Hogyan tudja elviselni az ártatlan emberiség látványát, amit a saját kezével teremtett, miközben az ilyen kínokat szenved el? Elvégre az emberi lények áldozatok, akiket megmérgeztek. És jóllehet az ember a mai napig fennmaradt, ki gondolta volna, hogy az emberiséget már rég megmérgezte a gonosz? Már elfelejtetted, hogy te is az áldozatok egyike vagy? Nem akarsz-e azért küzdeni Isten iránti szeretetedből, hogy megmentsd mindezeket a túlélőket? Nem akarod-e minden energiádat annak szentelni, hogy visszafizesd Istennek, Neki, aki úgy szereti az emberiséget, akár a saját testét és vérét?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell a jövőbeni küldetésedhez hozzáállnod?). Isten szavaiból érezzük az Ő sürgető szándékát. Azokért, akik a Sátán hatalma alatt élnek, és nem léptek Isten színe elé, Isten aggódik és nyugtalankodik, és Isten reméli, hogy az emberek elnyerhetik az üdvösséget az utolsó napokban. Olyan emberként, aki elfogadta Isten utolsó napokbeli munkáját, tudtam, hogy azokat, akik nem léptek Isten színe elé, Isten házába kell vinnem, hogy elfogadják Isten üdvösségét. Ez volt az én felelősségem. A Kegyelem Korában sokan haltak mártírhalált az evangélium terjesztéséért, és végül az evangélium a világ minden szegletében elterjedt, és mindenki megismerte. Noéra is gondoltam, aki azért építette a bárkát, hogy teljesítse Isten megbízatását. 120 éven át folyamatosan, és az ez idő alatt őt ért nehézségek, gúnyolódás és rágalmazás ellenére sem adta fel. Végül teljesítette Isten megbízatását, és elnyerte Isten jóváhagyását. Noénak olyan nagy hite volt Istenben! Bár voltak nehézségeim az evangélium hirdetése során, és elviseltem némi szenvedést, ezek messze elmaradtak attól az áldozattól, amelyet a szentek hoztak az idők során. Visszagondoltam arra, amikor a testvéreim hirdették nekem az evangéliumot. Én is többször visszautasítottam őket, és több alkalommal nem fogadtam el az evangéliumot. Most Fang Min esetében, miért nem tudok vele ugyanolyan szeretettel bánni, mint ők velem? Még nem értette az igazságot, és a vallási elképzelések béklyóba kötötték, nem volt tehát normális, hogy ellenállt? Nem mondhattam le róla csak azért, mert egy kicsit nehéz. Amint ezt felismertem, mély megbánást éreztem, és akkor esküt tettem Istennek: nem számít, milyen nehézségekkel találkozom az evangélium hirdetése közben, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy együttműködjek, és terjesszem az evangéliumot. Ez volt a felelősségem és a kötelességem.

Később tovább ápoltam Fang Mint, és felolvastam neki Isten szavait. Egy nap azt mondta nekem: „Isten szavai által, amelyeket ez idő alatt felolvastál nekem, megértettem, hogy az embereknek nem szabad Istent behatárolniuk azzal, ami a Bibliában van. Isten munkája mindig új, és soha nem régi, és amit a Biblia tartalmaz, az Isten múltbeli munkája. Ha Isten visszatérne és megtenné a Bibliában leírt dolgokat, akkor Isten munkája megismétlődne.” „Így elveszítené az értelmét.” „Az emberek csak akkor menekülhetnek meg igazán, ha Isten a Biblián túlmutató új munkát végez, lehetővé téve, hogy az emberek ítéleten és tisztításon menjenek keresztül az Úr Jézus megváltó munkájának elfogadása alapján. Ha továbbra is ragaszkodom Isten korábbi munkájához, még ha olvasom is a Bibliát, soha nem fogom elnyerni az igazságot. Isten nyomában kell járnom, és el kell fogadnom Isten utolsó napokbeli üdvösségét.” Amikor láttam, hogy Fang Min végre megváltoztatta a véleményét, nagyon boldog voltam. Azt is láttam, hogy Isten juha hallgat Isten hangjára. Nem számít, mennyire megzavarja őt a Sátán, vagy milyen elképzelései vannak, végül elfogadja az igazságot, és Isten színe elé járul. Ezután Fang Min aktívan olvasni kezdte Isten szavait, részt vett az összejöveteleken, és a betegsége fokozatosan javulni kezdett. Csia-jin sok közösséget vállalt Isten szavával, hogy Fang Min nehézségeit és eszméit kezelje, és Fang Min megbizonyosodott Isten munkájáról. Azt is mondta nekem: „Amikor régebben felolvastad nekem Isten szavát, bár látszólag nem figyeltem rád, valójában meghallgattam egy részét, és úgy éreztem, hogy Mindenható Isten szavaiban van igazság, de féltem, hogy talán tévedek, ezért nem mertem elfogadni. Most már értem, és kész vagyok elfogadni.” Mikor láttam, hogy Fang Min biztos Isten munkájában, nagyon boldog voltam, és mélyen meg is hatódtam. Isten határozza meg azt a pillanatot, amikor az egyes emberek visszatérnek Isten házába, és mindaddig, amíg őszintén bízunk Istenben, láthatjuk Isten tetteit. Később Fang Min felajánlotta, hogy hirdeti az evangéliumot a barátainak és az ismerőseinek. Az együttműködés időszaka után tizennégy ember fogadta el Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját.

Az evangéliumhirdetés ezen tapasztalatán keresztül valóban láttam Isten tetteit. Ebben az időszakban, bár sok nehézséggel találkoztam, és néha negatívnak éreztem magam és visszahúzódtam, megtapasztaltam, hogy Isten hogyan használja ezt arra, hogy tökéletesítse a hitemet és a szeretetemet, és segít felvértezni magam több igazsággal. Megtapasztaltam, hogy Istenre hagyatkozni a legbölcsebb dolog. Most még elszántabban hirdetem az evangéliumot.