2011 őszén találkoztam egy Fang Min nevű falubelivel, aki jó emberi mivolttal rendelkezett, és nagyon kedves volt. Több mint 20 éve hitt az Úrban, mindig részt vett az összejöveteleken, és olvasta a Bibliát. Igazi hívő volt, ezért szerettem volna megosztani vele Mindenható Isten utolsó napokbeli evangéliumát. Akkoriban még nem régóta hittem Istenben, és nagyon kevés igazságot értettem meg, ezért megkértem egy nővért, Szung Csia-jint, hogy tanúskodjon Fang Minnek Isten utolsó napokbeli munkájáról. Isten utolsó napokbeli munkájáról való közlés és az Ő szavainak olvasása által Fang Min akkor és ott elhatározta, hogy tovább vizsgálódik. Akkor nagyon boldog voltam. De néhány nappal később, amikor meglátogattam Fang Mint, elmondta nekem, hogy nem akarja folytatni a vizsgálódást. Azt mondta: „Olvastam Mindenható Isten szavait, és úgy éreztem, hogy azok jók, ezért felhívtam édesanyámat, és elmondtam neki az Úr visszatérésének jó hírét. Anyám azt mondta, hogy amit ti prédikáltok, az a Keleti Villámlás, és hogy nem szabad hinnem benne. A prédikátoraink gyakran mondják, hogy Isten szavai és munkája mind a Bibliában vannak, és a Biblián kívül nincs semmi Isten szavaiból és munkájából. Azt mondják, hogy a Keleti Villámlás prédikációja eltér a Bibliától, és hogy ez nem lehet az Úr visszatérése.” Láttam, hogy Fang Mint félrevezette és megzavarta az anyja és a gyülekezetének a prédikátorai, ezért sürgető nyugtalansággal azt mondtam: „Ha a vallásos emberek azt hiszik, hogy Isten szavai és munkája a Bibliában van, és nem található meg a Biblián kívül, akkor vajon nem behatároljuk Istent azzal, ami a Szentírásban van? Valóban úgy lenne, hogy Isten nem végezhet új munkát a Biblián kívül, és nem szólhat új szavakat? Isten a Teremtő, az élet forrása. Ő olyan mindenható, bölcs és bőséges! Képviselheti-e a Biblia önmagában Isten egészét? Hogyan lehetne, hogy Isten szavai és munkája csak az, amit a Bibliában leírtak? Isten munkája mindig új, és soha nem régi. Munkájának minden egyes szakasza az előzőre épül, és minden szakaszban újabb és magasabb rendű munkát végez. Például az ószövetségi A Törvény Korában Isten törvényeket adott ki, hogy vezesse az emberek életét a földön. Az újszövetségi Kegyelem Korában ugyanakkor Isten nem ismételte meg a Törvény Korának munkáját. Ehelyett a Törvény Korában végzett munkája alapján elvégezte a keresztre feszítés által az egész emberiség megváltásának munkáját. Szerepel-e ez az új munka az Ószövetségben? Nem. Azok, akik az Ószövetséghez ragaszkodtak, nem fogadták az Úr Jézus új munkáját, Isten pedig elhagyta és kiiktatta őket. Ugyanez igaz a munka jelenlegi szakaszára is az utolsó napokban. Az üdvösség munkájára irányuló terve alapján Isten az emberek szükségleteinek megfelelően végzi az ítélet munkáját, hogy teljesen megoldja az emberek bűnének problémáját, hogy az embereket meg lehessen tisztítani. Csak a Bárány lépteit követve és Isten új munkáját elfogadva nyerhetjük el Isten üdvösségét, és léphetünk be az Ő királyságába. Anyád nem olvasta Isten új szavait – nem érti őket, ezért mondta azt, amit mondott. Először vizsgálódhatnál. Ne dönts vakon! Ha elszalasztod az Úr visszatérését, akkor többet nem lesz esélyed arra, hogy Isten megmentsen.” De bármit mondtam, nem hallgatott rám. Meg akartam kérni egy másik nővért, hogy beszélgessen Fang Minnel, de Fang Min nem értett egyet ezzel. Azt is mondta, hogy néhány nap múlva visszatér a szülővárosába, már vonatjegyet is vett. Komolyan aggasztott – zavart volt, kezdett meginogni. Ha visszamegy a szülővárosába, nem zavarja-e meg még jobban a lelkésze és a prédikátorok? Fang Min azonban már döntött, és tudtam, hogy akkor nem fogja meghallgatni a mondandómat, ezért el kellett mennem.

Miután hazaértem, és arra gondoltam, hogy milyen kevés remény van arra, hogy prédikáljak Fang Minnek, most hogy hazamenni készül a szülővárosába, kevés hitem volt, és úgy éreztem, hogy túl nehéz az evangéliumot hirdetni. Minél többet gondolkodtam, annál rosszabbul éreztem magam. Amikor már épp kezdtem negatív lenni, eszembe jutottak Isten szavai. „A Kegyelem Korában az Úr Jézus azt mondta: »Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?« (Máté 18:12). Ez a sor nem egyfajta előírás vagy viselkedésmód; inkább Isten sürgető szándékát mutatja az emberek megmentésére, valamint azt, hogy milyen mély az irántuk érzett szeretete. Ez Isten természetét és az Ő emberek iránti szeretetét képviseli” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavai nagyon meghatóak. Ha száz juhból akár csak egy is elveszik, Isten otthagyja a kilencvenkilencet, hogy megtalálja azt az egy elveszett juhot. Láttam, hogy Isten vágya, hogy megmentse az embereket, komoly és őszinte. Isten nem akar elveszíteni senkit, aki igazán hisz Benne, szeretete az emberek iránt nagyon nagy. Ahogy elgondolkodtam Isten szavain, elszégyelltem magam. A romlott emberiség megmentése érdekében Isten megtestesült a földre, és hatalmas áldozatot hozott, mindezt abban a reményben, hogy az Istenben őszintén hívők Őelé fognak járulni, és elfogadják az Ő üdvösségét. Mégis, amikor nehézséggel szembesültem az evangélium hirdetésében, negatív lettem, és visszahúzódtam. Nem vettem figyelembe Isten szándékát. Bár Fang Mint félrevezették és megzavarták, és voltak vallásos elképzelései, igaz istenhívő volt. Mindent meg kellett tennem, hogy közösséget nyújtsak neki az igazságról, eloszlassam az elképzeléseit, és visszavigyem Őelé. Ez volt az én kötelességem. Felidéztem Isten szavainak egy másik passzusát: „Az ember szíve és lelke Isten markában van, és Isten szeme mindent lát az életében. Függetlenül attól, hogy elhiszed-e mindezt vagy sem, minden és bármi, legyen az élő vagy holt, Isten gondolatainak megfelelően mozdul, változik, újul meg és tűnik el. Így gyakorol szuverenitást Isten minden dolog felett” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása). Isten szava hitet és erőt adott nekem. Minden Isten kezében van, beleértve az emberek gondolatait és eszméit is. Emberi szemmel nézve Fang Min most zavart volt, vissza kellett térnie a szülővárosába, és csak halvány reménye volt annak, hogy hirdethetem neki az evangéliumot, Isten azonban szuverén minden felett. Ha Fang Min Isten juha, akkor meg fogja érteni Isten hangját. Csak annyit tehettem, hogy megpróbáltam úgy együttműködni, ahogy csak tudok, és nem adhattam fel könnyedén, amíg vége nincs az ügynek. Mikor ezt felismertem, így imádkoztam Istenhez: „Istenem! Fang Min össze van zavarodva, és most nem meri vizsgálni az igaz utat. A Te kezedre bízom őt. Ha ő a Te juhod, akkor mindent meg akarok tenni, hogy hirdessem neki az evangéliumot.” Ezután megtudtam, hogy Fang Min azt hitte, hogy a vonata este 9 óra 10-kor indul, de valójában reggeli 9 óra 10-kor már elment, így nem tudott elutazni. Láttam, hogy az emberek szíve és lelke mind Isten kezében van, és Isten az, aki szuverenitást gyakorol minden felett és mindent elrendez. Szívemben újra és újra hálát adtam Istennek, és több hitem volt az evangélium Fang Minnek történő hirdetésekor.

Ezután elmentem Fang Minhez, és látván, hogy még mindig ragaszkodik az elképzeléseihez, felolvastam neki egy részt Mindenható Isten szavaiból. „Mivel Isten lépteit keressük, Isten szándékait, szavait és Isten kijelentéseit kell keresnünk. Ez azért van, mert ahol Isten által mondott új szavak vannak, ott Isten hangja van, és ahol Isten léptei vannak, ott vannak Isten tettei; ahol Isten kifejeződése van, ott Isten megjelenik, és ahol Isten megjelenik, ott van az igazság, az út és az élet. Isten lépteit keresve átsiklottatok a szavak fölött: »Isten az igazság, az út, és az élet.« És így sokan, még ha el is nyerik az igazságot, nem hiszik, hogy megtalálták Isten lépteit, még kevésbé ismerik el Isten megjelenését. Micsoda súlyos tévedés! Isten megjelenése nem felelhet meg az ember elképzeléseinek, még kevésbé jelenhet meg Isten oly módon, ahogyan az ember követeli Tőle. Isten a saját döntései és az Ő saját tervei alapján végzi a munkáját; továbbá, Neki megvannak a saját céljai és az Ő saját módszerei. Bármilyen munkát is végez Ő, nincs szüksége arra, hogy megbeszélje azt az emberrel, vagy tanácsot kérjen tőle, még kevésbé arra, hogy minden egyes embert értesítsen az Ő munkájáról. Ez Isten természete; mi több, ezt mindenkinek fel kell ismernie. Ha szeretnétek Isten megjelenésének tanúi lenni, Isten nyomdokait követni, akkor először is el kell távolodnotok a saját elképzeléseitektől. Nem szabad követelned, hogy Isten ezt vagy azt tegye, még kevésbé szabad Őt a saját korlátaid közé helyezned, és a saját elképzeléseidre korlátoznod. Ehelyett azt kell megkövetelnetek magatoktól, hogy miként kellene keresnetek Isten lépteit, hogyan kellene fogadnotok Isten megjelenését, és hogyan kellene alávetnetek magatokat Isten új munkájának: Ezt kellene tennie az embernek” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott). Miután felolvastam Isten e szavait, így beszélgettem vele: „Ha üdvözölni akarjuk az Úr visszatérését, meg kell tanulnunk elengedni a saját elképzeléseinket. Tudod, hogy Isten gondolatai túlmutatnak az emberi gondolatokon. Isten nem az emberi elképzelések és képzelődések szerint munkálkodik. »Isten minden szava és munkája benne van a Bibliában, és semmi sincs a Biblián kívül« – van-e ennek bármi alapja Isten szavában? Nincs. Az Úr Jézus soha nem mondta ezt, és a Szentlélek sem tanúskodott erről. Akkor ez vajon nem emberi elképzeléseken és képzelődéseken alapul? Amikor az Úr Jézus eljött munkálkodni, a farizeusok nem nézték, hogy az Úr Jézus mennyi igazságot fejez ki. Ehelyett ragaszkodtak az Ószövetséghez, és azt gondolták, hogy az Úr Jézus szavai és munkája túlmutat a Biblián. Ürügyként használták arra, hogy elítéljék az Úr Jézust, elkövetve végül azt a szörnyű bűnt, hogy keresztre szögezték Őt. Nekünk tanulnunk kell a farizeusok kudarcából! Isten szavait és munkáját soha nem korlátozza semmilyen személy vagy dolog, nemhogy a Biblia. Isten mindig további szavakat szól és további új munkát végez, az Ő irányítási tervének és az emberiség szükségleteinek megfelelően. Tehát annak megállapítását, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus-e, nem alapozhatjuk arra, hogy Mindenható Isten szavai és munkája túlmutat-e a Biblián. Azt kell néznünk, hogy Mindenható Isten szavai az igazságot jelentik-e, és hogy Mindenható Isten el tudja-e végezni az emberiség megmentésének munkáját, mert csak Isten az igazság, az út és az élet, és csak Isten mentheti meg az emberiséget. Olvastad Mindenható Isten szavait, és elismered az Ő szavának hatalmát és erejét. Sőt mi több, az Ő szavai felfedik Isten hatezer éves irányítási tervét, a Biblia misztériumait, azt, hogy ki léphet be a menny királyságába, és az emberiség jövőbeli rendeltetési helyét. Az igazság ezen misztériumait egyetlen ember sem ismeri, csak Isten fedheti fel őket...” De mielőtt befejezhettem volna a közlésemet, Fang Min félbeszakított, és nem engedte, hogy többet szóljak. Azt gondoltam, azért van ez, mert a közösségem nem egyértelmű, így hát azt akartam, hogy Csia-jin is beszélgessen el ezután Fang Minnel, de Fang Min nem egyezett bele. Nagyon aggódtam. Nem hittem régóta Istenben, kevés igazságot értettem meg, és sok igazságról nem beszéltem világosan. Úgy éreztem, hogy nem tudom megoldani a problémáit. Ezekkel a nehézségekkel szembesülve vissza akartam vonulni. Azt gondoltam: „Ha tényleg nem lehet megcsinálni, akkor abbahagyom. Ez túl nehéz.” Minél többet gondoltam rá, annál negatívabbá váltam, és hazafelé egyáltalán nem éreztem a motivációt.

Egy összejövetelen a testvérek értesültek az állapotomról, és felolvasták nekem Isten szavának egy passzusát. „Mire utal a hit? A hit az a valódi meggyőződés és az az őszinte szív, amellyel az embereknek rendelkezniük kell, amikor nem láthatnak vagy érinthetnek meg valamit, amikor Isten munkája nem felel meg az emberi elképzeléseknek, amikor elérhetetlen az ember számára. Ez az a hit, amelyről beszélek. Az embereknek szükségük van a hitre a szenvedés idején és a finomítás idején, és amikor van hitük, akkor néznek szembe a finomítással – a finomítás és a hit nem választható el egymástól. Ha, bárhogyan is munkálkodjon Isten, és bármilyen is legyen a környezeted, képes vagy az életre törekedni, az igazságot keresni, és Isten munkájának megismerésére törekedni, valamint az Ő tetteinek megismerését keresni, és képes vagy az igazságnak megfelelően cselekedni, akkor ez jelenti azt, hogy igaz hited van, és ez bizonyítja, hogy nem vesztetted el az Istenbe vetett hitedet. Ha a finomítás közben képes vagy kitartóan törekedni az igazságra, igazán szeretni Istent, és nem támadnak benned kétségek Iránta, valamint akkor, ha bármit is tesz, te mégis gyakorlod az igazságot, hogy eleget tégy Neki, és képes vagy a szíved mélyén az Ő szándékait keresni és tekintettel lenni a szándékaira, ezt jelenti az, hogy igaz hited van Istenben” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük). Isten szavainak olvasása után az egyik nővér így beszélt: „Ha negatívvá válunk és visszavonulunk, amikor nehézségeink vannak az evangélium prédikálásában, az leginkább azért van, mert nem értjük Isten szándékát. Valójában Isten azért engedi, hogy ezekkel a nehézségekkel találkozzunk, hogy a hitünk tökéletesedhessen, és megtanuljunk Istenre hagyatkozni, ugyanakkor ezeken a nehézségeken keresztül felvértezhetjük magunkat az igazsággal, és megtanulhatunk tanúságot tenni Isten munkájáról.” Az Isten szaváról való közlése által rájöttem, hogy Isten jó szándékai vannak a nehézségekben, amelyekkel az evangélium hirdetése közben szembesülünk. Isten ezt arra akarja használni, hogy tökéletesítse a hitünket, és segítsen megérteni több igazságot. De amikor nehézségeim voltak, ahelyett, hogy az Istenre hagyatkozásra és az igazság keresésére gondoltam volna, hogy feloldjam Fang Min elképzeléseit, és Isten színe elé vigyem őt, benne ragadtam a nehézségekben, vissza akartam vonulni és fel akartam adni. Nem akartam több erőfeszítést tenni vagy nagyobb árat fizetni ezért, és egyáltalán nem voltam tekintettel Isten szándékára. Amikor a tények feltártak engem, végre megláttam, hogy egyáltalán nincs hitem Istenben, és az érettségem szánalmasan csekély. Visszaemlékeztem Isten szavaira: „Minél inkább együttműködnek az emberek, és minél inkább törekszenek az Isten által megkövetelt színvonal elérésére, annál nagyobb a Szentlélek munkája” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerjük meg a valóságot?). Ez így igaz, minél többet működnek együtt az emberek, annál inkább rendelkeznek a Szentlélek munkájával. Bár Fang Min már több mint 20 éve hitt az Úrban, és ismerte a Bibliát, én rendelkeztem Mindenható Isten szavával. Isten szava az igazság, és képes megoldani az emberek minden problémáját. Ezt megértve hajlandó voltam igazán Istenre hagyatkozni, árat fizetni, és minden tőlem telhetőt megtenni, hogy feloldjam Fang Min elképzeléseit.

Ezután együtt kerestem a testvérekkel, akik értették az igazságot a Fang Min által vallott elképzelésekről, és ők segítettek nekem megtalálni a vonatkozó passzusokat Isten szavából. Ezután ismét elmentem Fang Minhez, és felolvastam neki Mindenható Isten szavának két passzusát. „Kell-e előírásokat alkalmazni Isten munkájára? És vajon Istennek a próféták jövendölései szerint kell-e munkálkodnia? Végül is, melyik a nagyobb: Isten vagy a Biblia? Miért kell Istennek a Biblia szerint munkálkodnia? Lehetséges-e, hogy Istennek nincs joga felülmúlni a Bibliát? Vajon Isten nem térhet el a Bibliától és nem végezhet más munkát? Jézus és tanítványai miért nem tartották meg a szombatot? Ha Ő a szombat fényében és az Ószövetség parancsai szerint gyakorolt, akkor Jézus miért nem tartotta meg a szombatot, miután eljött, hanem ehelyett végezte a lábmosást, a fejbefedést, a kenyértörést és a borivást? Nem hiányzik-e mindez az Ószövetség parancsolataiból? Ha Jézus tisztelte az Ószövetséget, miért szakított ezekkel az előírásokkal? Tudnod kellene, hogy melyik volt előbb, Isten vagy a Biblia! Ő a szombatnak az Ura, vajon nem lehet-e a Bibliának is az Ura?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.)). „Ha látni akarod a Törvény Korának munkáját, és látni akarod, hogyan követték az izráeliták Jahve útját, akkor az Ószövetséget kell olvasnod; ha meg szeretnéd érteni a Kegyelem Korának munkáját, akkor az Újszövetséget kell olvasnod. De hogyan látod meg az utolsó napok munkáját? El kell fogadnod ma Isten vezetését, és be kell lépned a mai munkába, mert ez az új munka, és ezt korábban senki sem jegyezte fel a Bibliában. Ma Isten testté lett, és más kiválasztottakat választott ki Kínában. Isten munkálkodik ezekben az emberekben, földi munkájának folytatását végzi, és a Kegyelem Kora munkájának folytatását végzi. A mai munka egy olyan ösvény, amelyen az ember még sosem járt, és egy olyan út, amelyet még soha senki nem látott. Ez olyan munka, amelyet korábban még soha nem végeztek – ez Isten legújabb munkája a földön. Így az a munka, amelyet korábban soha nem végeztek, nem történelem, mert a most az most van, és még nem vált múlttá. Az emberek nem tudják, hogy Isten nagyobb, újabb munkát végzett a földön, és Izráelen kívül, nem tudják, hogy ez már túlmutat Izráel hatókörén és a próféták jövendölésein, hogy ez új és csodálatos munka a próféciákon kívül, egy újabb munka Izráelen kívül, és olyan munka, amit az emberek nem tudnak sem átlátni, sem elképzelni. Hogyan tartalmazhatna a Biblia világos feljegyzéseket egy ilyen munkáról? Ki tudta volna a mai munka minden egyes részletét hiánytalanul, előre feljegyezni? Ki jegyezhette volna le ezt a nagyszerűbb, bölcsebb, konvenciókkal dacoló munkát abban a penészes, régi könyvben? A mai munka nem történelem, és mint ilyen, ha a mai új utat akarod járni, akkor el kell térned a Bibliától, túl kell lépned a Biblia prófétai vagy történelmi könyvein. Csak akkor leszel képes helyesen járni az új úton, és csak akkor leszel képes belépni az új birodalomba és az új munkába” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.)). Miután felolvastam Isten e szavait, így beszélgettem: „Azt hiszed, hogy mivel Mindenható Isten szavai és munkája nem szerepel a Bibliában, ezért Ő nem a visszatért Úr. Ez Istent arra korlátozza, ami a Bibliában van, amivel behatárolod Istent. Isten volt az első, vagy a Biblia volt az első? Vajon a Biblia már akkor létezett, amikor Isten megteremtette az eget, a földet, és minden dolgot? Ábrahámnak nem volt Bibliája. Nem a Biblia szerint hitt Istenben. Mondhatjuk azt, hogy Ábrahám nem hitt Istenben? Meg kell értenünk, hogy a Biblia csak Isten munkájának történelmi feljegyzése. Azután hozták létre, hogy Isten elvégezte a munkáját, és miután későbbi generációk összeállították. Amikor az Úr Jézus munkálkodni kezdett, nem volt Újszövetség. Az emberek csak az Ószövetséget olvasták. Csak évszázadokkal az Úr Jézus munkálkodása után jött létre az Ó- és az Újszövetség. Ez bizonyítja, hogy Isten szavai és munkája volt előbb, és csak ezután lett megírva a Biblia. Ez tény. Isten az utolsó napokban jelenik meg és munkálkodik, hogyan lehetett volna tehát az Ő szavait és munkáját előre megörökíteni a Bibliában? Ha üdvözölni akarjuk az Urat, túl kell lépnünk a Biblián, vizsgálnunk kell, és el kell fogadnunk Isten jelenlegi szavait és munkáját. Ez az egyetlen módja annak, hogy Isten nyomában járjunk.” Miután beszéltem ezekről a dolgokról Fang Minnel, úgy tűnt, hogy megért belőle valamennyit, de még mindig össze volt zavarodva, és azt mondta: „Amit Mindenható Isten mond, az helyes. Igaz, hogy Isten munkája volt először, és utána a Biblia, és értem, hogy Isten nagyobb, mint a Biblia. De évtizedek óta olvasom a Bibliát, és nem tudom csak úgy elengedni. Továbbra is olvasnom kell a Bibliát.” Ezután Fang Min számos újabb kérdést tett fel nekem. Az elmém teljesen leblokkolt, amikor meghallottam ezeket – nem tudtam, hogy az igazság mely aspektusairól beszéljek, hogy megválaszoljam őket. Miután hazatértem, imádkoztam Istenhez, kértem, hogy világosítson meg és adjon útmutatást. Ekkor rájöttem, hogy még ha nem is tudok világosan beszélni, Isten szavait felolvashatom neki. Ezért újra beszélni akartam vele. Egy nap elmentem hozzá, és megláttam, hogy egy Biblia és egy Mindenható Isten szavait tartalmazó könyv hever az ablakpárkányon, mindkettő nyitva. Rájöttem, hogy bár Fang Min azt mondja, hogy nem fogadja el Mindenható Isten munkáját, a szíve mélyén vizsgálni akarja, és megláttam némi reményt vele kapcsolatban.

Később Fang Min beteg lett, és kórházba került. Szabadságot vettem ki a munkahelyemen, hogy gondoskodhassak róla, és Isten szavát olvassam neki. A főnököm látta, hogy túl sok szabadságot veszek ki, ezért szándékosan indokokat keresett, hogy leszidhasson. Eleinte még el tudtam viselni. Úgy éreztem, hogy bár szenvedek egy kicsit, de amennyiben Fang Min el tudja fogadni az igaz utat, akkor nem baj. De miután többször is olvastam neki Isten szavait, ő továbbra sem akarta megvizsgálni őket. Ekkor újra elbátortalanodtam. Úgy éreztem, hogy nagy áldozatot hoztam, de ő továbbra is elutasít. Mennyi ideig kell még prédikálnom, mielőtt elfogadja? Minél többet gondolkodtam, annál kedvetlenebbé váltam, és annál kevésbé akartam együttműködni. Ezután ezt olvastam Isten szavában: „Tudatában vagy-e a vállaidra nehezedő súlynak, a megbízatásodnak és a felelősségednek? Hol van a történelmi küldetéstudatod? Hogyan fogsz a következő kor gazdájaként megfelelően szolgálni? Erősen tudatában vagy-e gazda voltodnak? Hogyan kellene megmagyarázni a »mindenek gazdája« jelentését? Valóban minden élőlény és minden fizikai dolog gazdája a világon? Milyen terveid vannak a munka következő szakaszának folytatására? Hány ember vár rád, hogy pásztorold őket? Nehéz-e a feladatod? Ők szegények, szánalomra méltók, vakok és tanácstalanok, és jajgatnak a sötétségben – merre van az út? Mennyire áhítoznak a világosságra, amely mint egy hullócsillag, hirtelen alászáll, és eloszlatja a sötétség erőit, amelyek már oly sok éve elnyomás alatt tartják az embert! Szorongva reménykednek, és éjjel-nappal epekednek ez után – ki ismerheti meg ezt teljesen? Még azon a napon is, amikor a fény tovasuhan, ezek a mélységesen szenvedő emberek tovább raboskodnak egy sötét tömlöcben a szabadulás reménye nélkül – mikor szűnik meg a sírásuk? Rettenetes eme törékeny lelkek szerencsétlensége, akik sohasem pihenhettek meg, és akiket régóta ebben a megkötözött állapotban tartottak a könyörtelen kötelékek és a dermedt történelem. Ki hallotta hát meg a jajveszékelésük hangját? Ki látta a nyomorúságos állapotukat? Eszedbe jutott-e valaha, hogy milyen bánatos és aggódó Isten szíve? Hogyan tudja elviselni az ártatlan emberiség látványát, amit a saját kezével teremtett, miközben az ilyen kínokat szenved el? Elvégre az emberi lények áldozatok, akiket megmérgeztek. És jóllehet az ember a mai napig fennmaradt, ki gondolta volna, hogy az emberiséget már rég megmérgezte a gonosz? Már elfelejtetted, hogy te is az áldozatok egyike vagy? Nem akarsz-e azért küzdeni Isten iránti szeretetedből, hogy megmentsd mindezeket a túlélőket? Nem akarod-e minden erődet annak szentelni, hogy visszafizesd Istennek, Neki, aki úgy szereti az emberiséget, akár a saját testét és vérét?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell a jövőbeni küldetésedhez hozzáállnod?). Isten szavaiból képes voltam megérezni az Ő sürgető szándékát. Azokért, akik a Sátán hatalma alatt élnek, és nem léptek Isten színe elé, Isten aggódik és nyugtalankodik, és reméli, hogy azok, akik igazán hisznek Benne, elnyerhetik az üdvösséget az utolsó napokban. Olyan emberként, aki elfogadta Isten utolsó napokbeli munkáját, tudtam, hogy azokat, akik nem léptek Isten színe elé, Isten házába kell vinnem, hogy elfogadják az Ő üdvösségét. Ez volt a teljesítendő kötelességem. A Kegyelem Korában sokan haltak mártírhalált az evangélium terjesztéséért, és végül az evangélium a világ minden szegletében elterjedt, és mindenki megismerte. Noéra is gondoltam. Hogy teljesítse Isten bárkaépítésre vonatkozó megbízatását, 120 éven át soha nem adta fel, hiába a sok nehézség, gúnyolódás és rágalmazás, amely őt érte az idő alatt. Végül teljesítette Isten megbízatását, és elnyerte Isten jóváhagyását. Noénak olyan nagy hite volt Istenben! Bár voltak nehézségeim az evangélium hirdetése során, és elviseltem némi szenvedést, ezek messze elmaradtak attól az áldozattól, amelyet a szentek hoztak az idők során. Visszagondoltam arra, amikor a testvéreim hirdették nekem az evangéliumot. Én is többször visszautasítottam őket, és nekik is több alkalommal kellett prédikálniuk nekem szeretettel, mielőtt elfogadtam volna. Most Fang Min esetében, miért nem tudok vele több szeretettel bánni? Még nem értette az igazságot, és a vallási elképzelések béklyóba kötötték, nem volt tehát normális, hogy ellenállt? Nem mondhattam le róla csak azért, mert egy kicsit nehéz volt. Amint ezt felismertem, mély megbánást éreztem, és elhatározást tettem Isten előtt: nem számít, milyen nehézségekkel találkozom az evangélium hirdetése közben, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy együttműködjek – ez volt a felelősségem és a kötelességem.

Később tovább ápoltam Fang Mint, és felolvastam neki Isten szavait. Egy nap azt mondta nekem: „Isten szavai által, amelyeket ez idő alatt felolvastál nekem, megértettem, hogy az embereknek nem szabad Istent behatárolniuk azzal, ami a Bibliában van. Isten munkája mindig új, és soha nem régi, és amit a Biblia tartalmaz, az Isten múltbeli munkája. Ha Isten visszatérne és megtenné a Bibliában leírt dolgokat, akkor Isten munkája megismétlődne. Így elveszítené az értelmét. Az emberek csak akkor lehetnek megmentve igazán, ha Isten a Biblián túlmutató új munkát végez, képessé téve őket, hogy megtapasztalják az ítéletet és megtisztuljanak az Úr Jézus megváltó munkájának elfogadása alapján. Ha továbbra is ragaszkodom Isten korábbi munkájához, még ha egész életemben olvasom is a Bibliát, soha nem fogom elnyerni az igazságot és életet. Isten nyomában kell járnom, és el kell fogadnom az Ő utolsó napokbeli üdvösségét.” Amikor láttam, hogy Fang Min végre megváltoztatta a véleményét, nagyon boldog voltam. Azt is láttam, hogy Isten juha hallgat Isten hangjára. Nem számít, hogyan zavarja őt meg a Sátán, vagy hogy mennyi elképzelése van, végül elfogadja az igazságot, és Isten színe elé járul. Ezután Fang Min aktívan olvasni kezdte Isten szavait, részt vett az összejöveteleken, és a betegsége fokozatosan javulni kezdett. Később Csia-jin sokat beszélt Isten szaváról, hogy Fang Min nehézségeit és elképzeléseit kezelje, és Fang Min megbizonyosodott Isten utolsó napokbeli munkájáról. Azt mondta nekem: „Amikor régebben felolvastad nekem Isten szavát, bár látszólag nem figyeltem rád, valójában befogadtam egy részét. Úgy éreztem, hogy Mindenható Isten szavaiban van igazság, de féltem a téves hittől, ezért nem mertem elfogadni. Most már értem, és kész vagyok elfogadni!” Mikor láttam, hogy Fang Min biztos Isten munkájában, nagyon boldog voltam, és mélyen megéreztem, hogy Isten miként határozza meg azt a pillanatot, amikor az egyes emberek visszatérnek az Ő házába. Amennyiben őszintén Istenre hagyatkozunk, láthatjuk az Ő tetteit. Később Fang Min felajánlotta, hogy hirdeti az evangéliumot a barátainak és az ismerőseinek. Az együttműködés időszaka után tizennégy ember fogadta el Isten utolsó napokbeli üdvösségét.

Az evangéliumhirdetés ezen tapasztalatán keresztül valóban láttam Isten tetteit. Ebben az időszakban, bár sok nehézséggel találkoztam, és néha negatívvá váltam és visszavonultam, rájöttem, hogy Isten hogyan használta ezt arra, hogy tökéletesítse a hitemet és a szeretetemet, és segítsen felvértezni magam több igazsággal. Azt is megtapasztaltam, hogy Istenre hagyatkozni és Istenre tekinteni a legmagasabb szintű bölcsesség. Ettől fogva még elszántabban hirdettem az evangéliumot és tanúskodtam Isten mellett.