A tapasztalat, amely a legmélyebb benyomást keltette bennem 2021 áprilisára tehető. Az interneten megismerkedtem egy katolikus testvérrel, akit Raphaelnek hívtak. Miközben megosztottuk az evangéliumot, úgy vettem észre, hogy nem rossz képességű, és gyorsan megérti az igazságot. Miután olvasta Mindenható Isten szavát, úgy érezte, hogy ez Isten hangja. Hajlandó volt kutatni és vizsgálódni és aktívan részt vett az összejöveteleken.

Ám meglepetésemre, egy nap üzenetet kaptam egy nővértől, melyben az állt, hogy Raphael összefutott a volt katolikus papjával és nem jár már az összejövetelekre. Megdöbbentem, amikor ezt hallottam. Bizonyára rengeteg elképzeléssel és tévhittel traktálták. Azonnal kapcsolatba léptem vele, és megtudtam, hogy össze volt zavarodva, azzal kapcsolatban, amit beszéltünk, de nem mondta meg, mi zavarta össze. Nem tudtam, hogyan kellene vele közösséget vállalnom, semmi nem jutott eszembe, és nem tudtam, mitévő legyek. Folyton Istenhez kiáltottam, arra kértem, vezesse őt, ha ő Isten juha, és azt mondtam, bármit megteszek, hogy közösséget vállaljak vele. Később Anila nővérrel együtt meghívtuk Raphaelt egy közösségvállalásra. Egy csomó vallási doktrínát ismételgetett nagy hangon, az Úr Jézus iránti odaadásáról beszélt, és a hite szilárdságáról, meg annak a lehetetlenségéről, hogy Istennek női megtestesülése legyen. Úgy érezte, hogy mivel az Úr Jézus férfiként öltött testet, a mennyei Istent „Atyámnak” hívta, és mert a vallási világ szereplői a mennyei Istent „Atyaistennek” szokták nevezni, az Úr férfialakban kell hogy visszatérjen. Az, hogy Mindenható Isten nőalakban jelenik meg és munkálkodik, elfogadhatatlan volt számára. Eléggé tanácstalan voltam, miközben heves szavait hallgattam, és fogalmam sem volt, egyáltalán hol kezdjem. Akkor hirtelen eszembe jutott Az Istenfélelem misztériuma: A folytatás című evangéliumi film, és hogy az igazság, amelyről ebben a filmben közösséget vállaltak, megoldhatná ezt a problémát. Így gyorsan azt mondtam: „Testvér, úgy gondolom, igazán szilárd a hited az Úr Jézusban, de gondolkodjunk el egy pillanatra: gyakran imádkozunk az Úr Jézushoz, de ismerjük-e Őt igazán? Tudjuk-e valóban, hogy az Úr Jézus Magának Istennek a megtestesülése? Tudjuk-e valóban, hogy Ő az igazság, az út és az élet? Ki merjük-e jelenteni, hogy ismerjük az Úr Jézus isteni lényegét? Merjük-e garantálni, hogy amikor az Úr Jézus visszatér, tényleg tudni fogjuk, hogy Ő az? Pontosan miért hiszünk Benne? A családja vagy a megjelenése miatt?” Raphael nem válaszolt. Ekkor felolvastam neki pár passzust Mindenható Isten szavából. „Az emberek Istenbe vetett hitének lényege az Isten Lelkébe vetett hit, és még a megtestesült Istenbe vetett hitük is azért van, mert ez a hús-vér test Isten Lelkének megtestesülése, ami azt jelenti, hogy ez a hit még mindig a Lélekbe vetett hit. Vannak különbségek a Lélek és a test között, de mivel ez a hús-vér test a Lélektől származik, és a testté lett Ige, így amiben az ember hisz, az még mindig Isten eredendő lényege” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tudnak megfelelni Istennek, akik ismerik Istent és az Ő munkáját). „A megtestesülés azt jelenti, hogy Isten Lelke egy testté válik, azaz Isten testet ölt; a munka, amelyet a test végez, a Lélek munkája, amely a testben valósul meg, a test fejezi ki. Isten testén kívül senki sem teljesítheti a megtestesült Isten szolgálatát; azaz csak Isten megtestesült teste, ez a normális emberi mivolt – és senki más – fejezheti ki az isteni munkát” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege). Miután felolvastam neki Isten szavát, így vállaltam közösséget: „Mind tudjuk, hogy az Úr Jézus egy ács családjába született, átlagosan nézett ki, kívülről nem különbözött a többi embertől, de Ő volt a test, amit Isten Lelke viselt, és Ő volt Maga a megtestesült Isten. Nem azért hiszünk Benne, mert zsidó volt, vagy azért, mert Máriától született, és még kevésbé a neme vagy a megjelenése miatt. Azért hiszünk Benne, mert Isten Lelkének lényege van Őbenne, mert Ő az igazság, az út és az élet. Csak Ő tudta kifejezni az igazságot és elvégezni az isteni munkát. Hasonlóképpen, miért hiszünk most Mindenható Istenben? Azért hiszünk, mert Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, Ő az Úr Jézus Lelke, aki ismét egy hétköznapi ember testébe öltözött, közöttünk él, igazságokat fejez ki, és elvégzi az ítélet és a megtisztítás munkáját az utolsó napokban. Mindenható Istennek és az Úr Jézusnak ugyanaz a forrása, és mindkettőben benne van Isten Lelkének lényege. Nem számít, hogy Istennek ez a megtestesülése milyen családba született, hogy néz ki, milyen nemű, mindezen dolgok egyike sem változtathatja meg az Ő lényegét. Mindenható Isten nagyon sok igazságot fejezett ki és elvégzi az ítélet munkáját az utolsó napokban. Ez elég bizonyíték arra, hogy Mindenható Isten Isten Lelkének megtestesülése, és hogy Ő a visszatért Úr Jézus.”

Fokozatosan hajlandó lett kutatni, és azt mondta, hogy minden szavammal egyetért, de továbbra sem érti, miért döntött úgy Isten, hogy ez alkalommal nőalakban testesül meg. Látva, hogy kissé megnyugodott, megkérdeztem tőle: „Azt, hogy Isten milyen formát vagy nemet választ, amikor testet öltve munkálkodik, vajon mi döntjük el? Amikor anyánk életet ad nekünk, nem tudjuk megválasztani a megjelenését, és mindegy, hogyan néz ki, egyszerűen el kell fogadnunk. A gyerekeknek így kell gondolkodniuk. Nem értesz egyet?” Raphael bólintott és azt mondta: „Persze, hogy nincs jogunk választani.” Így folytattam: „Hasonlóképpen, vajon mi dönthetjük-e el, hogy Isten most milyen testet választ, férfi vagy női alakot? Nem irracionális, ha azt mondjuk, hogy amennyiben Isten férfiként jön, elfogadom, de ha nőként, nem fogadom el? Hogy milyen neműként testesül meg Isten, az Magának Istennek a dolga és az Ő választása. Emberként nincs jogunk ezt kommentálni, nem igaz? Isten a teremtés Ura. Isten bölcsessége magasabb a mennyeknél és gondolatai magasabbak az emberénél. Mi csak jelentéktelen emberek vagyunk; hogyan tudnánk megérteni Isten bölcsességét az Ő munkájában? Isten megjelenését és munkáját illetően abszolút nincs jogunk a választáshoz. Isten testet öltött, és addig amíg igazságokat fejez ki és elvégzi Isten munkáját, a nemétől függetlenül, Ő Maga az Isten, és ezt el kell fogadnunk és engedelmeskednünk kell. Csak ez ésszerű és egy intelligens ember csak így tehet.” A közösségem után Raphael komolyan hallgatott és nem cáfolt meg.

Ezután felolvastam neki néhány bibliai szakaszt: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt” (János 1:1). „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (1Mózes 1:2). „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket” (1Mózes 1:27). „Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor Jehova beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből, azért nehogy elfajuljatok, ne készítsetek magatoknak bálványszobrot semminek a képmására: semmiféle bálványt férfi vagy nő formájára, se a szárazföldi állatok formájára, se az égen repkedő madarak formájára” (5Mózes 4:15-17). Így folytattam a közösséget: „A Biblia ezen szakaszaiból láthatjuk, hogy Isten lényegében lélek, nincs állandó formája, és nem engedi meg az embereknek, hogy bármilyen képet faragjanak Belőle, amit imádhatnak. A Teremtés könyvében az áll, hogy kezdetben Isten először férfit, majd nőt teremtett a saját képmására. Akkor szerinted Isten férfi vagy nő? Mondhatod, hogy Isten férfi, de nőt is teremtett a saját képére, vagy mondhatod, hogy Isten nő, de férfit is teremtett a saját képére, akkor mit történik? Isten egy igaz Isten, és a férfit és a nőt a saját képére teremtette. Amikor első alkalommal lett testté, férfiként tette, és az utolsó napokban nőként öltött testet, ami azt jelenti, hogy mindkét nemmel igazságosan bánik. Ha Isten mindkét alkalommal férfiként öltött volna testet, az igazságtalan lenne a nőkkel szemben. Azt állítani, hogy Isten férfi vagy nő, az Isten behatárolása, amit Ő a legjobban gyűlöl. Minden alkalommal, amikor Isten testet ölt, az emberiség megmentéséért teszi, a megtestesülés azt jelenti, hogy emberi alakot ölt, legyen szó férfiról vagy nőről. Azonban függetlenül attól, hogy Isten milyen nemben ölt testet, lényege örökké változatlan.” Ezt hallván Rapahel kissé felélénkült, és azt mondta: „Isten nőként való megtestesülése az utolsó napokban valóban sokatmondó!”

Ezután elküldtem neki pár szakaszt Mindenható Isten szavából. „Az Isten által végzett munka minden egyes szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Akkoriban, amikor Jézus eljött, férfialakban jött, és amikor Isten ezúttal eljön, az Ő alakja női. Ebből láthatjuk, hogy Isten teremtése, a férfiak és a nők egyaránt hasznosak lehetnek az Ő munkájában, és Nála nincs nemi megkülönböztetés. Amikor az Ő Lelke eljön, bármilyen testet felvehet, amilyet csak akar, és ez a test képviselheti Őt; legyen az férfi vagy nő, képviselheti Istent, amíg az az Ő megtestesülése. Ha Jézus nőneműként jelent volna meg, amikor eljött, más szóval, ha a Szentlélek által nem fiú, hanem leánygyermek fogant volna, akkor a munka azon szakasza ugyanúgy befejeződött volna. Ha ez lett volna a helyzet, akkor a munka jelenlegi szakaszát egy férfinak kellene elvégeznie helyette, de a munka ugyanúgy befejeződne. Az egyes szakaszokban végzett munkának megvan a maga jelentősége; a munka egyik szakasza sem ismétlődik, és nem is ütközik a másikkal” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét). „Ha Isten csak férfiként jönne el a testbe, akkor az emberek férfiként, a férfiak Isteneként határoznák meg Őt, és soha nem hinnék azt, hogy Ő a nők Istene. Akkor a férfiak azt tartanák, hogy Isten ugyanolyan nemű, mint a férfiak, hogy Isten a férfiak feje – de akkor mi van a nőkkel? Ez igazságtalan; vajon ez nem kivételezés? Ha ez lenne a helyzet, akkor mindazok, akiket Isten megment, férfiak lennének, mint Ő, és egyetlen nő sem lenne megmentve. Amikor Isten megteremtette az emberiséget, megteremtette Ádámot és megteremtette Évát. Nemcsak Ádámot teremtette, hanem férfit és nőt is teremtett az Ő képmására. Isten nemcsak a férfiak Istene – Ő a nők Istene is” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.)). „Isten nem csupán a Szent Szellem, a Szellem, a hétszeresen felfokozott Szellem vagy a mindent átfogó Szellem, hanem ember is – egy közönséges ember, egy kivételesen hétköznapi ember. Ő nemcsak férfi, hanem nő is. Abban hasonlítanak, hogy mindketten embernek születtek, és abban különböznek, hogy egyikük a Szent Szellemtől fogant, a másikat pedig ember szülte, bár közvetlenül a Szellemtől származik. Abban hasonlítanak, hogy Isten mindkét testi inkarnációja az Atyaisten munkáját végzi, és abban különböznek, hogy egyikük a megváltást vitte véghez, míg másikuk a hódításon munkálkodik. Mindketten az Atyaistent képviselik, de egyikük a Megváltó, aki tele van szeretettel és irgalommal, másikuk pedig az igazságosság Istene, aki tele van haraggal és ítélkezéssel. Egyikük a Legfelsőbb Vezér, aki elindította a megváltás művét, míg másikuk az igazságos Isten, aki beteljesíti a hódítás művét. Az egyik a Kezdet, a másik a Vég. Az egyik a bűntelen test, míg a másik a megváltást beteljesítő, a munkát folytató, és soha nem bűnös test. Ők mindketten ugyanaz a Szellem, de különböző testben lakoznak, különböző helyeken születtek, és több ezer év választja el őket egymástól. Azonban minden munkájuk kölcsönösen kiegészíti egymást, soha nem ellentétesek, és egy kalap alatt lehet róluk beszélni. Mindkettő ember, de az egyik kisfiú volt, a másik pedig kislány” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mi a te megértésed Istenről?). Miután felolvasta Isten igéjét, Anila közösséget vállalt: „Isten munkája mindig új, soha nem régi, és Ő soha nem ismétli meg a munkáját. Isten munkája mindig megújul, változik és folyamatosan magasra tör. Ha Isten munkája ismétlődne, akkor az emberek valószínűleg behatárolnák Őt, és nem lenne Róla igaz tudásunk. Amikor Isten először testet öltött, férfi volt, és vajon mi lenne a következménye, ha az Úr ismét férfiként testet öltve térne vissza? Az emberek férfiként könyvelnék el Istent, és azt gondolnák, Isten csak a férfiakat ismeri el, nekik kedvez, a nőket nem szereti és kerüli őket. Így a nőket örök időkre diszkriminálnánk. Ez helyes felfogás? Igazságos a nőkkel szemben? Összhangban van Isten akaratával? Ezek nem csupán emberi elképzelések és képzelődések? Isten igazságos, és egyenlően bánik a férfiakkal és a nőkkel. Isten egyszer férfiként és egyszer nőként öltött testet. Ennek nagy jelentősége van! Az, hogy Isten nőkét öltött testet az utolsó napokban, mindenki elképzeléseit felborította, megfordította az ember téves Isten-felfogását, szétzúzta az ember Istenre vonatkozó behatárolását, valamint megmutatta az embereknek, hogy Isten nem csak a férfiak, de a nők Istene is. Isten az egész emberiség Istene. Senki sem használhatja az elképzeléseit arra, hogy férfiként vagy nőként határolja be Istent.”

Még azt is hozzátettem: „Valójában attól függetlenül, hogy Isten milyen alakban testesül meg, a lényege változatlan. Ők a testté lett Isten Lelke, magát Istent képviselik, és képesek isteni munkát végezni. A Kegyelem Korában Isten testet öltött és az emberiség vétekáldozataként keresztre feszíttetett. Az Úr Jézus férfi volt és képes volt megfeszíttetni magát az emberiség megváltásáért. Ha Isten először nőként öltött volna testet, akkor is képes lett volna elvégezni a megváltás munkáját, és kifejezni az igazságot, hogy megadja az embernek a megbánáshoz vezető utat. Ezért Isten megtestesülésének neme és kinézete lényegtelen, és az is, hogy a nagyság látszatát kelti-e. Az a fontos, hogy megvan Benne Isten lényege, hogy igazságokat mond, és elvégzi az emberiség megmentésének munkáját. Csak ezekre a dolgokra kell figyelnünk, amikor az igaz utat vizsgáljuk.” Ekkor felolvastam neki még egy szakaszt Isten szavából. „Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, világra fogja hozni azt a munkát, amit elvégezni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy az Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember tájékozatlan és tudatlan” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). És folytattam a közösséget: „Isten szava teljesen világos. Annak megállapítására, hogy ez valóban Isten megtestesülése-e, arra kell koncentrálnunk, hogy képes-e igazságokat kifejezni és elvégezni Isten munkáját. Ha nem arra koncentrálsz, hogy meghalld Isten hangját, amikor az igaz utat vizsgálod, és ehelyett a megtestesülés megjelenése és neme alapján ítélkezel, akkor nem ugyanabba a hibába esel-e, mint a Jézusnak ellenálló farizeusok? A farizeusok látták, hogy az Úr Jézus családi háttere és megjelenése egyáltalán nem illettek bele az elképzeléseikbe és a Messiásról való téveszméikbe, ezért könnyelműen megítélték és elítélték az Úr Jézust, anélkül, hogy egyáltalán kutatták vagy vizsgálták volna a szavait vagy a munkáját. Végül Jézust keresztre feszíttették, megsértve Isten természetét, és így elkárhoztak. Ha az emberek nem olvassák Mindenható Isten szavát, vagy koncentrálnak Isten hangjának meghallására, megtagadják Mindenható Istent és ellenállnak Neki, mert Isten női megtestesülése nem áll összhangban az elképzeléseikkel, ez nem olyan, mintha Istent újra keresztre feszítenénk?”

Miután ezt elmondtad, egy kicsit jobban meg kellett volna értenie, nem igaz? Raphael azt mondta, hogy folytatja a kutatást, és amikor meghívtuk őt a a másnap esti összejövetelre, készségesen beleegyezett. De meglepetésemre nem jött el másnap este, és amikor felhívtam, nem vette fel. Nagyon aggódtam. Ezért minden reggel, amint felkeltem, elküldtem neki Isten néhány szavát, azt remélve, hogy egy nap válaszol. De soha nem olvasta el az üzeneteimet, és tényleg kezdtem elveszíteni a reményt. Később más testvérek is próbáltak kapcsolatba lépni vele, de nem lehetett elérni őt. Ismét reménytelenségbe süllyedtem, és azt gondoltam, ennek így kellett lennie. Amikor már majdnem teljesen lemondtam róla, ráakadtam egy cikkre, amely egy nővér tapasztalatáról szólt, aki egy olasznak hirdette az evangéliumot. Véletlenül ismertem a testvért, akinek prédikált, és ő is társult velem az evangélium terjesztésében. Ez a testvér jó emberi mivolttal rendelkezett, és tisztán értette az igazságot, de nem gondoltam volna, hogy ennyi elképzelése lesz, amikor az a nővér prédikál neki, vagy hogy két hónapig megszakít minden kapcsolatot. A nővér mégsem adta fel. Csak várt és kereste a lehetőséget, hogy Isten szaváról vállaljon vele közösséget, amíg végül Mindenható Isten szava sorra feloldotta minden elképzelését, és ő elfogadta Isten utolsó napokbeli munkáját. A nővér tapasztalata valóban megható volt, és elszégyelltem magam miatta. Arra gondoltam, hogy minden Isten elé kerülő emberért nagy árat fizet Isten. Ha érteném Isten őszinte szándékát az ember megmentésére, teljesítenem kellene az akaratát. De a legkisebb nehézségnél is kész voltam visszahúzódni és feladni. Teljesen hiányzott belőlem a kitartás. Hol volt a lojalitásom és a bizonyságtételem? Ezután Isten szavát olvastam. „Az evangélium terjesztése során először is teljesítened kell a felelősségedet. Követned kell a lelkiismeretedet és az értelmedet, miközben mindent megteszel, amit csak tudsz és amit csak kell. Szeretettel kell megoldásokat kínálnod az igaz utat kutató személy bármilyen elképzeléseire, vagy bármilyen kérdésekre, amelyeket felvetnek. Ha valóban nem tudsz megoldást nyújtani, akkor találhatsz néhány releváns részt Isten szavaiból, amit felolvashatsz nekik, vagy releváns videoklipeket – bizonyságtételt személyes tapasztalatokról, vagy releváns evangéliumi bizonyságtételről szóló filmet, amit megmutathatsz nekik. Teljes mértékben lehetséges, hogy ez hatásos lesz; legalább a felelősségedet teljesíted, és nem fogsz lelkiismeret-furdalást érezni. Ha azonban felületes vagy és csak evickélve haladsz, akkor hajlamos vagy hátráltatni a dolgokat, és nem lesz könnyű megnyerni az illetőt. Amikor az ember az evangéliumot terjeszti másoknak, teljesítenie kell tennie a felelősségét. Hogy kell érteni a »felelősség« szót? Pontosan hogyan kell azt a gyakorlatba ültetni és alkalmazni? Nos, meg kell értened, hogy miután befogadtad az Urat, és megtapasztaltad Isten munkáját az utolsó napokban, kötelességed tanúságot tenni az Ő munkájáról azoknak, akik szomjazzák az Ő megjelenését. Hogyan kell tehát hirdetned nekik az evangéliumot? Akár online, akár a valós életben terjeszted, oly módon kell tenned, ami megnyeri az embereket és hatékony. Az evangélium terjesztése nem olyasvalami, amit akkor teszel, amikor kedved van hozzá, amit megteszel, ha jó kedved van, és nem teszed, amikor nincs. Nem is olyasmi, amit a tetszésed szerint tehetsz, eldöntve, hogy kit részesítesz kiemelt bánásmódban, azoknak hirdetve az evangéliumot, akiket kedvelsz, azoknak pedig, akiket nem, nem hirdeted. Az evangéliumot Isten elvárásai és az Ő házának elvei szerint kell terjeszteni. Teljesítened kell egy teremtett lény felelősségét és kötelességét, mindent meg kell tenned, amire képes vagy, hogy tanúságot tegyél az általad megértett igazságokról, Isten szavairól és Isten munkájáról azoknak, akik az igaz utat kutatják. Így teljesíted egy teremtett lény felelősségét és kötelességét. Mit kell tennie az embernek, amikor az evangéliumot terjeszti? Teljesítenie kell a felelősségét, mindent meg kell tennie, amit csak tud, és késznek kell lennie minden árat megfizetni” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium terjesztése az a kötelesség, amely minden hívő becsületbeli ügye). „Hogyan kellene tehát bánni azokkal, akik az igaz utat kutatják? Mindaddig, amíg megfelelnek Isten háza azon alapelveinek, amelyek az evangélium terjesztésére vonatkoznak, kötelesek vagyunk prédikálni nekik az evangéliumot; és még ha elégtelen és elutasító is a jelenlegi hozzáállásuk, türelmet kell gyakorolnunk. Meddig és mely mértékig kell türelmesnek lennünk? Addig, amíg visszautasítanak és nem engednek be a házukba, és nem működik semmilyen megbeszélés, sem az, ha felhívod őket, vagy ha valaki mást küldesz, hogy hívja meg őket, és ők nem ismernek el téged. Ebben az esetben semmiképpen nem lehet terjeszteni feléjük az evangéliumot. Ekkor mondhatod el, hogy teljesítetted a felelősségedet. Ezt jelenti a kötelességed teljesítése. Mindaddig azonban, amíg vagy egy kis remény, minden lehetséges módot számba kell venned, és minden tőled telhetőt meg kell tenned azért, hogy Isten szavait olvashasd nekik, és tanúságot tehess nekik az Ő munkájáról. Mondjuk például, hogy már két vagy három éve kapcsolatban vagy valakivel. Sokszor megpróbáltad már terjeszteni felé az evangéliumot és tanúságot tenni neki Istenről, de nincs szándékában elfogadni azt. Elég jó ugyanakkor a megértése, és valóban az evangélium potenciális befogadója az illető. Mit kell tenned? Először is, semmiképpen nem adhatod fel vele kapcsolatban, hanem normálisan tartanod kell vele a kapcsolatot, és továbbra is olvasnod kell neki Isten szavait és tanúságot kell tenned az Ő munkájáról. Ne mondj le róla; légy türelmes mindvégig! Egy ismeretlen napon felébred majd, és érezni fogja, hogy ideje kutatnia az igaz utat. Ezért nagyon fontos eleme az evangélium terjesztésének a türelem gyakorlása és a mindvégig történő kitartás. És miért kell így tenned? Azért, mert ez egy teremtett lény kötelessége. Mivel kapcsolatban állsz az illetővel, kötelességed és felelősséged prédikálni neki Isten evangéliumát. Attól kezdve, amikor először hallja Isten szavait és az evangéliumot, sok folyamat megy végbe addig, amíg megfordul, ez pedig időbe telik. Ezen időszak alatt türelmesnek kell lenned és várnod kell, míg el nem érkezik az a nap, amikor az illető megfordul, te pedig Isten elé vezeted őt, vissza az Ő házába. Ez a kötelezettséged. Mi a kötelezettség? Felelősség, amelyet nem rázhat le magáról az ember, és amely a becsületbeli ügye. Épp olyan ez, mint ahogy egy anya bánik a gyermekével. Nem számít, mennyire engedetlen vagy csintalan a gyermek, és az sem, ha beteg és nem hajlandó enni, mi az anya kötelezettsége? Mivel tudja, hogy ez az ő gyermeke, rajongva szereti és nagy odafigyeléssel gondoskodik róla. Nincs jelentősége, hogy a gyermek elismeri-e őt anyjaként vagy sem, és nem számít, hogy a gyermek miként kezeli az anyját – az anya ugyanúgy mellette marad, óvja őt és egy pillanatra sem hagyja el, és szüntelen vár, amíg a gyerek elhiszi, hogy ő az anyja és visszatér az ölelésébe. Ily módon folyamatosan őrködik felette és gondot visel róla. Ezt jelenti a felelősség; ezt jelenti a becsületbeli ügy. Ha azok, akik az evangélium terjesztésében vesznek részt, így gyakorolnának, és ilyesfajta szerető szívük lenne az emberek iránt, akkor betartanák az evangélium terjesztésének alapelveit, és teljességgel képesek lennének eredményeket elérni” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium terjesztése az a kötelesség, amely minden hívő becsületbeli ügye). Miután elolvastam Mindenható Isten szavát, elszégyelltem magam, és majd megszakadt a szívem. Isten teljesen világosan meghatározta az evangéliumi munkások feladatait. Az evangélium minden egyes potenciális befogadójának más a helyzete és másképp kell kezelni őket. Nem támaszkodhatsz a saját elképzeléseidre, képzelgéseidre vagy előítéleteidre, hogy elkerüld vagy behatárold őket, még kevésbé, hogy meggondolatlanul lemondj róluk. Ha úgy ítéled meg, hogy alkalmasak az evangélium befogadására, mindent meg kell tenned, és minden eszközt fel kell használnod, hogy tanúskodj nekik Isten utolsó napokbeli munkájáról, és Isten színe elé vezesd őket. Ezeket az elveket kell az evangélium terjesztése során követni. Azonban már kevéssel azután, hogy nem tudtam kapcsolatba lépni Raphael testvérrel, elvesztettem a türelmemet és együttérzésemet. Nehéz időszakon mentem keresztül, és nem akartam tovább próbálkozni a vele való közösségvállalással, és mivel ő nem vett rólunk tudomást, nem vette fel a telefont és nem olvasta el az üzeneteinket, úgy éreztem, nem tehetek többet. Közösséget vállaltam vele, ahogy kellett, de Rapahel nem fogadta el az igaz utat, és én nem tudtam több erőfeszítést tenni az érdekében, így csak mellőztem őt. De nem hagyott nyugodni a dolog. Arra gondoltam, hogy ennek a testvérnek valódi a hite, jó a képessége és értelmes, ám rabul ejtették a vallási elképzelések egy pap zavarása és félrevezetése miatt. Segítenem kell neki ebben a kritikus pillanatban, nem várhatok csak tétlenül. Különben nem látnám el a kötelességemet, mint evangéliumi munkás. Küldtem hát neki egy bizonyságtételi esszét, remélve, hogy segítek. Mindegy volt, hogy elolvassa-e vagy sem, minden tőlem telhetőt meg kellett tennem.

Pár nappal később küldött egy üzenetet, mely így szólt: „Egész idő alatt imádkoztam. Bár nem szóltam semmit, tudom, hogy Isten kutatja a szívünket. A szívem Mindenható Istenhez kiált, hogy világosítson meg és vezessen, nehogy hibázzak és megbántsam Istent.” Ez annyira meghatott. Még az is benne volt a válaszában, hogy: „Ez a világ olyan romlott és gonosz. Olyan nehéz az embereknek közel kerülni Istenhez. A gonosz ellen az egyetlen fegyver Mindenható Isten szavai és a Biblia.” Elismerte Mindenható Isten szavát, és ez azt bizonyította, hogy megértette Isten hangját és volt remény, hogy visszaszerezzük őt. De tudtam, hogy nehéz belső küzdelmen megy keresztül, és aggódtam, hogy bármikor abbahagyhatja az üzeneteim olvasását. Nagyon nyugtalan voltam, ezért lecsillapodtam és Istenhez imádkoztam. Imádság közben eszembe jutott egy mondat Isten szavából: „Isten semmiképpen nem hagyná el egykönnyen az emberiséget, vagy legalábbis az utolsó lehetséges pillanatig nem tenné.” Gyorsan kikerestem Isten szavának ezt a passzusát, hogy elolvassam. „A következő szakasz Jónás könyvében (4:10-11) szerepel: »Jahve ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egyik éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott az a sok állat is!« Ezek Jahve Isten szavai, egy Isten és Jónás közötti párbeszédből feljegyezve. Bár ez a szóváltás rövid, csordultig tele van a Teremtő gondoskodásával az emberiség iránt és vonakodásával attól, hogy lemondjon az emberiségről” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.). „Bár Jónás arra kapott megbízást, hogy hirdesse Jahve Isten szavait Ninive népének, nem értette Jahve Isten szándékait, sem az Ő aggályait és elvárásait a városbeliekkel szemben. Ezzel a feddéssel Isten azt akarta tudatni vele, hogy az emberiség Isten saját kezeinek terméke, és hogy Ő fáradságos erőfeszítéseket szentelt minden egyes személynek; hogy minden egyes személy Isten elvárásait hordozza a vállán, és hogy minden egyes személy Isten életének ellátását élvezi; minden egyes személyért Isten fizette meg az árat fáradságos erőfeszítéseivel. Ez a feddés azt is elmondta Jónásnak, hogy Isten szánja az emberiséget, amely az Ő saját keze munkája, éppen annyira, amennyire Jónás szánta a bokrot. Isten semmiképpen nem hagyná el egykönnyen az emberiséget, vagy legalábbis az utolsó lehetséges pillanatig nem tenné” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.). Miután elolvastam Isten szavát, meghatódtam, ezért azt mondtam Raphaelnek: „Testvér, te egy figyelmes ember vagy, és megérted Isten hangját. Isten az utolsó napokban testet öltött, az igazság milliónyi szavát mondta ki, hogy gondoskodjon rólunk, megmentsen minket a bűn kötelékétől és eljuttasson minket az Ő királyságába. Remélem, hogy teljes mértékben átlátod ezt a sorsunkat és kimenetelünket érintő ügyet. Imádkozni fogok érted. Isten nyissa meg a szívedet és engedje, hogy mihamarabb visszatérj az Ő házába.” Ezután elküldtem neki Isten szavának három részletét, és vártam a válaszát. Ezek között volt Isten szavának egy olyan részlete, ami gondolkodásra késztette, és eljuttatta a fordulóponthoz.

Isten szavai azt mondják: „Jézus visszatérése nagy megváltás azoknak, akik képesek elfogadni az igazságot, de azoknak, akik nem képesek elfogadni az igazságot, a kárhoztatás jele. Válasszátok meg a saját utatokat, és ne káromoljátok a Szentlelket, és ne utasítsátok el az igazságot. Ne legyetek tudatlanok és arrogánsak, hanem olyanok, akik engedelmeskednek a Szentlélek iránymutatásának, és kívánják és keresik az igazságot; csak így fog majd a hasznotokra válni. Azt tanácsolom nektek, hogy gondosan járjatok az Istenbe vetett hit ösvényén. Ne vonjatok le elhamarkodott következtetéseket; mi több, ne legyetek könnyelműek és meggondolatlanok az Istenbe vetett hitetekben. Tudnotok kell, hogy azoknak, akik hisznek Istenben, legalábbis alázatos és Istent félő szívvel kellene rendelkezniük. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis felhúzzák az orrukat, ostobák és tudatlanok. Azokat, akik hallották az igazságot, és mégis meggondolatlanul következtetéseket vonnak le, vagy elítélik azt, az arrogancia gyötri. Senki, aki Jézusban hisz, nem jogosult arra, hogy elátkozzon vagy elítéljen másokat. Mindannyiótoknak értelmesnek kellene lennetek, és olyannak, aki elfogadja az igazságot. Talán miután hallottál az igazság útjáról, és olvastad az élet szavát, azt hiszed, hogy tízezer ilyen szó közül csak egy egyezik a meggyőződéseddel és a Bibliával, és a továbbiakban abban a tízezredik szóban kell keresgélned. Továbbra is azt tanácsolom, hogy légy alázatos, ne légy túlságosan magabiztos, és ne magasztald fel magad túlságosan. Mivel rendelkezel egy darabka Istent félő szívvel, nagyobb világosságot fogsz nyerni. Ha alaposan megvizsgálod és ismételten átelmélkeded ezeket a szavakat, rájössz, hogy az igazságot jelentik vagy sem, és hogy az életet jelentik vagy sem. Talán, miután csak néhány mondatot olvastak, néhányan vakon elítélik ezeket a szavakat, mondván: »Ez nem több, mint valami megvilágosodás a Szentlélektől«, vagy: »Ez egy hamis Krisztus, aki azért jön, hogy megtévessze az embereket.« Akik ilyeneket mondanak, azokat elvakítja a tudatlanság! Túl keveset értesz Isten munkájából és bölcsességéből, és azt tanácsolom, hogy kezdd újra, a legelejétől! Nem szabad vakon elítélnetek az Isten által kifejezett szavakat azért, mert hamis Krisztusok jelennek meg az utolsó napokban, és nem szabad olyannak lenned, aki káromolja a Szent Szellemet, mert félsz a megtévesztéstől. Nem lenne ez nagy kár? Ha sok vizsgálat után még mindig azt hiszed, hogy ezek a szavak nem az igazság, nem az út, és nem Isten kifejeződése, akkor végül büntetést kapsz, és áldások nélkül maradsz. Ha nem tudod elfogadni az ilyen világosan és tisztán kimondott igazságot, akkor nem vagy-e alkalmatlan Isten üdvösségére? Lehet, hogy nem vagy eléggé áldott, hogy visszatérj Isten trónja elé? Gondolkodj! Ne legyél meggondolatlan és indulatos, és ne kezeld az Istenbe vetett hitet játékként. Gondolkodj a rendeltetésed, a kilátásaid és az életed szem előtt tartva, és ne csak játszadozz. El tudod fogadni ezeket a szavakat?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). Rapahel aznap elolvasta Isten szavának ezt a szakaszát, és küldött egy hosszú üzenetet az érzéseiről és hogy miket értett meg. Tudtam, hogy ellentmondás feszül benne és aggódik, hogy a rossz útra tér, és attól tartott, a Mindenható Istenbe vetett hit azt jelenti, hogy egy másik felekezetet követ és elárulja Jézust. Találtam egy részletet Isten szavában, amit elküldtem neki, és így vállaltam közösséget: „Mindenható Isten Egyháza nem tartozik egyik vallási csoporthoz sem. A visszatért Úr Jézus megjelenése és munkálkodása hívta életre, nem egy olyan felekezet, amit valaki alapított. Mindenható Isten igazságokat fejez ki, hogy elvégezze az ítélet munkáját, bevezetve a Királyság Korát és lezárva a Kegyelem Korát. Magán a megtestesült Istenen kívül nincs olyan vezető, előkelőség vagy híresség a világon, aki igazságokat tud kimondani, képes vezetni és megmenteni az emberiséget. Senki sem! Bár Mindenható Isten munkája különbözik Jézus vagy Jehova munkájától, lényegükben Ők ugyanaz az Isten. Jehova, Jézus és Mindenható Isten csak különböző elnevezések, amiket Isten a különböző korokban használt. Ám függetlenül attól, hogy miként változnak Isten nevei vagy munkája, a lényege változatlan. Isten örökké Isten marad. Isten azt mondja: »Az a munka, amelyet Jézus végzett, Jézus nevét képviselte, és a Kegyelem Korát képviselte; ami pedig a Jahve által végzett munkát illeti, az Jahvét képviselte, és a Törvény Korát képviselte. Az Ő munkájuk egy Lélek munkája volt két különböző korban. [...] Bár két különböző néven nevezték őket, ugyanaz volt a Lélek, aki végrehajtotta a munka mindkét szakaszát, és az elvégzett munka folyamatos volt. Mivel más volt a név, és a munka tartalma is más volt, a kor is más volt. Amikor Jahve eljött, az volt Jahve kora, és amikor Jézus jött el, az volt Jézus kora. És így minden egyes eljövetelkor Istent egy néven nevezik, egy kort képvisel, és egy új ösvényt indít el; és minden egyes új ösvényen új nevet vesz fel, ami azt mutatja, hogy Isten mindig új és soha nem régi, és hogy munkája soha nem szűnik meg előrefelé haladni. A történelem mindig előre halad, és Isten munkája is mindig előre halad. Ahhoz, hogy az Ő hatezer éves irányítási terve elérje a végét, folyamatosan előrefelé kell haladnia. Mindennap új munkát kell végeznie, minden évben új munkát kell végeznie; új ösvényeket kell indítania, új korszakokat kell indítania, új és nagyobb munkát kell kezdenie, és ezek mellett új neveket és új munkát kell hoznia. [...] Jahve munkájától Jézus munkájáig és Jézus munkájától a mostani szakaszig, ez a három szakasz egy folyamatos szállal fogja össze Isten irányításának teljes skáláját, és mindhárom egy Lélek munkája. A világ teremtése óta Isten mindig is az emberiség irányításán munkálkodott. Ő a kezdet és a vég, Ő az első és az utolsó, Ő az, aki elkezd egy kort, és Ő az, aki véget vet a kornak. A munka három szakasza, különböző korokban és különböző helyeken, félreérthetetlenül egy Lélek munkája. Mindazok, akik ezt a három szakaszt különválasztják, szemben állnak Istennel. Immár meg kell értened, hogy az első szakasztól napjainkig minden munka egy Isten munkája, egy Lélek munkája. Ehhez nem férhet kétség« (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.)). Mindenható Isten szava teljesen világos. Isten emberiséget megmentő munkája három szakaszra oszlik. Az első szakasz a Törvény Korában végzett munka volt, amikor Jehova törvényeket hozott és vezette az ember földi életét. A második szakasz a megváltás munkája volt a Kegyelem Korában, és ez volt az első alkalom, amikor Isten megtestesült, hogy az emberiség vétekáldozataként szolgáljon. A munka harmadik szakasza az ítélet munkája az utolsó napokban, ahogy azt a Jelenések könyve megjövendölte. Ez a három munkaszakasz Isten teljes irányítási terve az emberiség megmentésére. Isten minden korban más munkát végez, de mindhárom szakasz munkáját egyetlen Isten végzi. Mondok egy egyszerű példát. Isten irányítási tervét a házépítéshez lehet hasonlítani. A Törvény Kora képviseli a ház alapját, és alap nélkül nem lehet házat építeni. A Kegyelem Kora képviseli a ház szerkezetét, és szerkezet nélkül a ház nem tud formát ölteni. A Királyság Kora olyan, mint a tető. E nélkül az utolsó lépés nélkül a ház befejezetlen marad, és nem tudja távol tartani a szelet vagy az esőt, tehát mind a három lépés nélkülözhetetlen Hitünk Mindenható Istenben nem azt jelenti, hogy elhagytuk az Úr Jézust, még kevésbé azt, hogy egy másik Istenben hiszünk. Csak a Bárány nyomában haladunk. Jelenleg számos nagy vallás létezik a világban, és az Istenben hívők több mint kétezer felekezetre oszlanak. Korábbi felekezetüktől függetlenül, egyre több őszinte hitű, Isten megjelenésére szomjazó testvér fogadta el Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, és fogadta el szavának öntözését és táplálását. Ez a tény napnál világosabb. És ez azt a bibliai jóslatot is beteljesíti, hogy: »Az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van« (Efézus 1:10). »Az utolsó napokban szilárdan fog állni Jahve házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép« (Ézsaiás 2:2).” Miután meghallgatta a mondandómat, küldött egy ima emojit és azt mondta: „Igazad van, Mindenható Isten az egyetlen igaz Isten, mindannyiunknak Mindenható Isten neve alá kell tartoznunk. Mindenható Isten hív engem. Ismeri a szívemet, az aggodalmaimat és félelmeimet.” Ezután küldtem neki pár evangélumi filmet és Isten szavából is néhányat. Istenhez is imádkoztam, és azt mondtam, hogy akár eljön az összejövetelekre, akár nem, nekem mindent meg kell tennem, és meg kell tanulnom várni, kutatni és engedelmeskedni.

Négy nappal később váratlan üzenet érkezett tőle, amelyben azt kérdezte, hogy járhat-e továbbra is az összejövetelekre. Azt is közölte, hogy Mindenható Isten szava nagyon értékes volt a számára, és hogy nem tudott meglenni nélküle. Isten szavából megértette a Biblia számos igazságát és titkát. Isten szava bevonzotta őt. Abban a pillanatban könnyekig hatódtam. Igazán hálás vagyok Istennek! Azt mondta, hogy elolvasta Isten szavait, amelyeket neki küldtem, és hogy az általuk feltett kérdések nagyon ellentmondásos érzéseket keltettek benne. Azt is hozzátette: „Nem lehettem annyira nemtörődöm a hitemben, és nem kezelhettem játékként, ezért úgy döntöttem, hogy tovább vizsgálódom. Az Úr visszatérése nagyon fontos számomra, és nem akarom elszalasztani az esélyt, hogy fogadjam Őt, és végül megsértsem vagy cserbenhagyjam.” Olyan izgatott voltam és annyira hálás Istennek! Megtapasztaltam, hogy milyen nagy Isten szavának hatalma és ereje! Isten szava változtatta őt meg, és fogadtatta el vele Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját.

Ez a tapasztalat nagyon megérintett, és általa megértettem, hogy mindegy, az evangélium melyik potenciális befogadójával találkozom, amíg megértik Isten hangját, teljesítenem kell a feladatom és a kötelességem, hogy bevezessem őket Isten házába. Csak akkor nem hagyunk hátra adósságot és megbánást, ha ily módon teljesítjük a kötelességünket. Hála Istennek! Minden dicsőség Istennek!