Nemrégiben online találkoztam egy Teresa nevű, filippínó keresztény hölggyel. Ahogy egyre jobban megismertem őt, láttam, hogy igaz hite van az Úrban. Azt mondta, hogy nem adnak neki semmit a gyülekezeti istentiszteletek, és hogy egyre több olyan hívőt lát, aki világi trendeket követ. Sivárnak érezte a gyülekezetét, és egy olyat szeretne keresni, ahol a Szentlélek munkálkodik. Azt is mondta, hogy többet szeretné olvasni Isten igéjét, szeretné megismerni Őt, és egy új életet élni. Látva a lelki vágyakozását, nagyon szerettem volna megosztani vele az evangéliumot, hogy meghallja Isten hangját, és beléphessen az Ő házába. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit vár a hitétől. Azt mondta: „Isten országába akarok menni, és örökké Vele akarok lenni, de bűnös vagyok, és nem vagyok méltó az Ő országára.” Azt mondtam neki, hogy meg kell értenünk Isten országának szabályait, ha be akarunk jutni, és megkérdeztem, hogy szeretne-e többet megtudni. Rendkívül izgatottan azt mondta, hogy „Természetesen!” Láttam, hogy igaz hívő, aki keres, ezért alig vártam, hogy bizonyságot tegyek Isten utolsó napokbéli munkájáról. De indulnia kellett dolgozni, így aznapra be kellett fejeznünk a beszélgetésünket.

Nagyon lekötötte a munkája. Kora reggeltől késő estig dolgozott, munka után pedig kimerült volt, és pihennie kellett. Azt a kevés szabadidejét, ami hetente rendelkezésére állt, azzal töltötte, hogy istentiszteletekre járt, így nem igazán volt lehetőségünk beszélgetni. Szinte mindig a munkahelyén volt, amikor kerestem, így nem nagyon volt időnk beszélgetni. Lassan kezdtem elkeseredni. Arra gondoltam, hogy online kellett kommunikálnunk, mivel nem ugyanabban az országban voltunk, tehát ha nem volt ideje bejelentkezni, hogyan oszthatnám meg vele Isten utolsó napokbéli munkáját? Azon gondolkodtam, hogy kötve van a kezem, ezért jobb, ha elfelejtem az egészet. Talán majd valaki más megosztja vele az evangéliumot. Amikor már éppen fel akartam adni, eszembe jutott valami, amit Isten mondott: „Tudatában vagy a vállaidra nehezedő súlynak, a megbízatásodnak és a felelősségednek? Hol van a történelmi küldetéstudatod? Hogyan fogsz a következő kor gazdájaként megfelelően szolgálni? Erősen tudatában vagy gazda voltodnak? Hogyan kellene megmagyarázni a »mindenek gazdája« jelentését? Valóban minden élőlény és minden fizikai dolog gazdája a világon? Milyen terveid vannak a munka következő szakaszának folytatására? Hány ember vár rád, hogy pásztorold őket? Nehéz a feladatod? Ők szegények, szánalomra méltók, vakok és tanácstalanok, és jajgatnak a sötétségben – merre van az út? Mennyire áhítoznak a világosságra, amely mint egy hullócsillag, hirtelen alászáll, és eloszlatja a sötétség erőit, amelyek már oly sok éve elnyomás alatt tartják az embert! Nyughatatlanul reménykednek, és éjjel-nappal epekednek ez után – ki ismerheti meg ezt teljesen? Még azon a napon is, amikor a fény tovasuhan, ezek a mélységesen szenvedő emberek tovább raboskodnak egy sötét tömlöcben a szabadulás reménye nélkül – mikor szűnik meg a sírásuk? Rettenetes eme törékeny lelkek szerencsétlensége, akik sohasem pihenhettek meg, és akiket régóta megkötözve tartottak a könyörtelen kötelékek és a dermedt történelem. Ki hallotta hát meg a jajveszékelésük hangját? Ki látta a nyomorúságos állapotukat? Eszedbe jutott valaha, hogy milyen bánatos és aggódó Isten szíve? Hogyan tudja elviselni az ártatlan emberiség látványát, amit a saját kezével teremtett, miközben az emberiség ilyen kínokat szenved el? Elvégre az emberi lények áldozatok, akiket megmérgeztek. És jóllehet az ember a mai napig fennmaradt, ki gondolta volna, hogy az emberiséget már rég megmérgezte a gonosz? Már elfelejtetted, hogy te is az áldozatok egyike vagy? Nem akarsz azért küzdeni Isten iránti szeretetedből, hogy megmentsd mindezeket a túlélőket? Nem akarod minden erődet annak szentelni, hogy visszafizesd Istennek, Neki, aki úgy szereti az emberiséget, akár a saját testét és vérét?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell a jövőbeni küldetésedhez hozzáállnod?). Isten igéin gondolkodva, nagyon rosszul éreztem magam. Nem tettem meg minden tőlem telhetőt, hogy megosszam vele az evangéliumot, és még azt sem mondtam el neki, hogy az Úr Jézus már visszatért. Szívből hitt az Úrban, és vágyott rá, hogy megértse az Ő akaratát, de belül sötétséget érzett, nem volt, ami táplálja. Pont, amikor igazán segítségre lett volna szüksége, én lemondtam róla. Akkor mikor hallaná meg Isten hangját? Most, hogy egyre több a katasztrófa, ha nem teszek azonnal tanúságot Isten munkájáról, kimaradhat az üdvösségből. Ettől aztán még rosszabbul éreztem magam, és így imádkoztam Istenhez „Isten, tudom, hogy Veled minden lehetséges. Ha ő a Te bárányaid egyike, akkor mindent meg akarok tenni, hogy megosszam az evangéliumot. Kérlek, vezess engem!” Miután imádkoztam, hirtelen az jutott eszembe, hogy kevés az ideje, de egy előre egyeztetett időpontban tudnánk együtt imádkozni. Így hát megkérdeztem, mit szólna ehhez, és rögtön bele is egyezett. Nem sokkal reggel öt óra utánra beszéltünk meg egy időpontot. Akkoriban nagyon elfoglalt voltam a kötelességemmel, és minden éjjel kettőig vagy háromig dolgoztam. Arra gondoltam, hogy alig jut majd időm alvásra, ha ilyen korán kell kelnem. De azt mondtam magamnak, hogy ha a testi kényelmem miatt aggódom, az csak késlelteti Teresa Isten elé járulását. Tudtam, hogy ez nem helyes. Emlékszem, Isten azt mondta: „A hús-vér test a Sátántól való. Mindig féktelen vágyakat hordoz magában, mindig magára gondol, és mindig a kényelemre vágyik, és el akar merülni a könnyedségben, nincs benne nyugtalanság, illetve sürgető érzés, tétlenségben dagonyázik. Ha egy bizonyos pontig eleget teszel neki, végül felfal téged” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). Tudtam, hogy a testnek eleget tenni egyet jelent azzal, hogy eleget teszek a Sátánnak. Nem fogok tudni sem tanúságot tenni, sem a kötelességemet végezni, és nem lesz rá lehetőségem, hogy Isten utolsó napokbéli munkájáról tanúságot tegyek. Imádkoztam, hogy hátat fordítsak a testnek, és jobban meg tudjam osztani Teresával az evangéliumot, és behívhassam Isten házába. A kora reggeli imák alkalmával találkoztunk, és amikor egy igazán őszinte imát mondtam érte, remélve, hogy több ideje lesz arra, hogy megosszuk egymással Isten igéit, nagyon komolyan azt mondta nekem: „Érzem, hogy mennyire őszinte vagy. Köszönöm az imádságodat. Nagyon meghatódtam.” Szívet melengető volt ezt hallani, és láttam, hogy az emberek tényleg megérzik, ha valaki őszinte. Csendben megfogadtam Istennek, hogy Teresát egészen biztosan bevezetem az Ő házába. Ezért azt javasoltam neki, hogy szakítsunk rá egy kis időt, hogy közösen foglalkozzunk a Bibliával. Beleegyezett, és sikerült beiktatnia egy napi 30 perces közösséget, és ismét megemlítette, hogy szeretné tudni, hogyan juthat be Isten országába.

Rögtön másnap beszéltünk is erről, mikor találkoztunk. Azt mondtam neki: „Minden hívő be akar lépni a királyságba, mit kell hát tennünk? Hallgatnunk kell az Úrra! Az Úr Jézus mondta: »Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja Nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az Én mennyei Atyám akaratát« (Máté 7:21). Az Úr világosan fogalmazott. A mennyek országába való bejutás kulcsa az, hogy Isten akaratát kövessük. Mit jelent ez? Egyszerűen fogalmazva, Isten akaratát követni azt jelenti, hogy az Úr igéit átültetjük a gyakorlatba, és követjük az Ő parancsolatait. Azt jelenti, hogy elhatárolódunk a bűntől, és Isten igéit átültetjük a gyakorlatba, és tiszta szívből szeretjük és engedelmeskedünk Istennek. Azok az emberek, akik állandóan hazudnak, vétkeznek és ellenállnak Istennek, szembemennek az Ő követelményeivel, nem az Ő akaratát teljesítik, így vajon méltóak-e arra, hogy belépjenek a mennyek országába?” Azt mondta, hogy „Nem. Folyamatosan hazudunk, vétkezünk a szavainkkal, és a pénzt hajszolva, egyre többen követik a világi trendeket. Nem imádjuk őszintén Istent, és ez alól még a pásztorok sem kivételek. Hogyan juthatnánk így be a királyságba?” Azt feleltem, hogy „Igen. Az Úr Jézus megváltott minket, és bűneink megbocsátattak, de mi továbbra is hazudunk és vétkezünk. Nappal vétkezünk, éjjel gyónunk. A Biblia mondja: »Szentség nélkül senki sem láthatja az Urat« (Zsidók 12:14). Így nem vagyunk méltóak a királyságra. De mindenki üdvözülni akar, és be akar jutni az Ő királyságába, hogy az Ő világosságában élhessen. Hogyan teszi ezt Isten lehetővé számunkra? A Biblia azt mondja, »Úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják Őt üdvösségükre« (Zsidók 9:28). Az Úr újra eljön az utolsó napokban, hogy megmentsen minket, hogy teljesen megszabadítson minket a bűn kötelékeitől, hogy olyan emberekké tegyen minket, akik alávetik magukat Istennek, és teljesítik az Ő akaratát, hogy üdvözüljünk és beléphessünk a királyságba.” Nagyon izgatott lett, amikor ezt hallotta, és azt mondta: „Nem szeretnék többé vétkezni. Isten hogyan ment meg minket a bűntől?” Küldtem neki néhány igeverset a Szentírásból. Először ezt: „Szenteld meg őket az igazsággal: a Te igéd igazság” (János 17:17). Aztán ezeket: „És láttam a trónon ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit? [...] Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét” (Jelenések 5:1-5). Azt mondtam neki: „Az Úr azt mondta, az igazsággal szenteli meg az emberiséget, és a Jelenések könyvében és Dániel könyvében is az áll, hogy az utolsó napokban kinyitnak egy lepecsételt könyvet. Ez a könyv az Isten által az utolsó napokban kimondott, új igékre utal, és ez az az igazság, amely megszenteli az emberiséget. Csak maga Isten tudja kinyitni a könyvet, és kifejezni az igazságot, hogy megmentse az emberiséget. Az Úr sok igazságot mond ki, hogy megtisztítson és megváltoztasson minket, amikor eljön az utolsó napokban, hogy megmentsen minket a bűntől. A Jelenések könyvében többször is szerepel, hogy »Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!« (Jelenések 2, 3). Isten az utolsó napokban szólni fog a gyülekezetekhez. Csak figyelnünk kell az Ő hangjára. Nem üdvözölhetjük az Urat, ha nem halljuk a hangját, és ez az egyetlen esélyünk, hogy megtisztuljunk és üdvözüljünk, hogy méltóak legyünk a királyságra.”

A beszélgetésnek ezen a pontján Teresa megkérdezte tőlem: „Miért kellene az Úrnak új szavakat mondania az utolsó napokban? Egész életemben a Bibliát olvastam, és ez hitet adott nekem, és sok mindenre megtanított. Megtanított a toleranciára, a türelemre és a megbocsátásra. Úgy érzem, hogy a Biblia elég, és a pásztorunk mindig azt mondja, hogy Isten minden szava a Bibliában van, és hogy ami azon kívül van, azok nem Isten szavai.” Láttam, hogy Teresa elgondolkodott az Úr utolsó napokbéli szavain, és hogy ezt nem fogadta el, ezért nem próbáltam közvetlenül megcáfolni, amit mondott. Megosztottam vele a saját tapasztalataimat. Azt mondtam: „Régebben én is ugyanezt gondoltam. Azt hittem, hogy minden, amit az Úr mondott, benne van a Bibliában, és hogy azon kívül nincsenek új szavak Istentől. De később egy testvérem említett valamit, amit az Úr mondott, és akkor már másképp láttam ezt. Az Úr Jézus mondta: »Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra« (János 16:12-13). Ezt az Úr mondta akkoriban az Ő tanítványainak. Azt mondta, hogy még sok mindent meg kell osztania, de az emberek még nem értek meg rá, és nem tudták befogadni. Többet kell majd az utolsó napokban beszélnie, hogy vezesse az embereket, hogy megértsék, és bemenjenek minden igazságba, hogy megszabadulhassunk a bűn kötelékeitől, és teljes mértékben üdvözüljünk.” Aztán eszembe jutott egy jó példa, amit megosztottam vele. „Képzelj el egy kisgyermeket! Amikor még kicsi, és az anyukája beszélni és járni tanítja, vajon mondaná neki, hogy jól keressen majd, hogy gondoskodhasson anyáról és apáról? Természetesen nem. Túl fiatal még ahhoz, hogy ezt megértse, ezért ebben a korban a szülei csak olyan dolgokat mondanak neki, amiket megért. Aztán amikor felnő és többet tud már, többet mesélnek neki az életről. Például a munkakeresésről és a családalapításról. Ez olyan, mint amikor az Úr Jézus a megváltás munkáját végzi a Kegyelem Korában az emberek szükségletei alapján, kifejezve a bűnbánat útját, megtanítva az embereket az alázatosságra és a toleranciára, a kereszt felvállalására, a másoknak való hetvenszer hétszeres megbocsátásra. De voltak más dolgok is, amiket az Úr nem mondott el az embereknek – az összes arra vonatkozó igazságot, hogy megtisztítsa és megmentse az emberiséget. Ezeket arra az időre tartogatta, amikor az Úr eljön az utolsó napokban, és ez az a lepecsételt könyv, amelyet a Jelenések könyvében megjövendöltek. Ez alatt a 2000 év alatt senki sem olvasta ezt a könyvet, mert az Úr utolsó napokbéli eljöveteléig senki nem nyitotta ki. Elképzelhetőnek tartod, hogy ami abban a könyvben le van írva, az benne van a Bibliában is?” Komolyan így felelt: „Az nem lehet benne a Bibliában.” Néhányszor még beszéltünk erről, míg azt nem mondta, hogy megértette.

De másnap, mikor ismét szóba hoztam az Úr utolsó napokbéli beszédét, azt mondta, hogy az Úr összes utolsó napokra vonatkozó szavának benne kell lennie a Bibliában. Először azt hittem, rosszul hallok, ezért visszakérdeztem. De valóban ezt mondta. Nagyon csalódott voltam, és arra gondoltam, hogy most kiderült, hogy mégsem értette meg. Nagyon elkeseredettnek éreztem magam. Arra gondoltam, hogy nagyon nehéz volt egyáltalán időpontot egyeztetni vele, és most meg nem érti meg azt, amit már többször elmagyaráztam neki. Vajon képes lesz ezt megérteni? Nem szóltam semmit, de azon kezdtem el gondolkodni, hogy visszavonulót fújok. De aztán rájöttem, hogy nem arról volt szó, hogy semmit sem merített a találkozóinkból. Valakit ily módon beskatulyázni, nem volt összeegyeztethető Isten akaratával. Aztán hirtelen eszembe jutottak Isten következő szavai: „Ha Isten rád bízta az evangéliumhirdetés kötelességét, el kell fogadnod Isten megbízását, tiszteletteljesen és alávetetten. Törekedned kell rá, hogy szeretettel és türelemmel kezelj mindenkit, aki az igaz utatkutatja, és képesnek kell lenned elviselni a nehézséget és fáradozást. Légy szorgalmas és felelősségteljes az evangélium hirdetésében; beszélj világosan az igazságról, és érd el azt a pontot, ahol számot tudsz adni Istennek a cselekedetedről. Ilyen hozzáállással kell lennie az embernek a kötelessége végzése iránt” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium hirdetése az a kötelesség, amit minden hívő köteles jól végezni). „Ha egy, az igaz utat kutató személy ismételten feltesz egy kérdést, hogyan kell válaszolnod? Ne sajnáld az időt és a fáradságot, hogy válaszolj neki, és próbáld megtalálni minden lehetséges módját annak, hogy világosan beszélj vele a kérdéséről, amíg meg nem érti, és nem teszi fel többé. Ekkor teljesítetted a felelősségedet, és a szíved mentes lesz a bűntudattól. És ami a legfontosabb, nem lesz bűntudatod Istennel szemben ebben az ügyben, mert ezt a kötelességet, ezt a felelősséget Isten bízta rád” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium hirdetése az a kötelesség, amit minden hívő köteles jól végezni). Elszégyelltem magam, mikor belegondoltam, hogy mi Isten elvárása. Csak néhányszor beszélgettünk, de nem akartam tovább próbálkozni, mert még nem engedte el a saját elképzelését. Nem voltam szeretetteljes. Nekem is sok elképzelésem volt, amikor hívő lettem, de a testvérek újra és újra kapcsolódtak hozzám, és imádkoztak értem, míg el nem engedtem ezeket az elképzeléseket, és Isten elé nem álltam, hogy elfogadjam az Ő üdvösségét. Ez Isten szeretetének és toleranciájának volt köszönhető. Akkor miért nem tudtam türelmesen kapcsolódni hozzá, miközben megosztottam vele az evangéliumot? Nagyon elszégyelltem magam, és Istenhez imádkoztam, „Ó, Isten, ha ő is a Te bárányaid egyike, kérlek, vezess engem! Mindent megteszek, hogy együttműködjek Veled.” Miután imádkoztam, arra gondoltam, hogy az évek során a Biblia volt Teresa hitének az alapja. Érthető volt, hogy nem tudta azonnal elfogadni, amikor megtudta, hogy Isten utolsó napokra vonatkozó, új szavai nincsenek benne a Bibliában. Arra gondoltam, hogy más szemszögből megközelítve is beszélhetnék vele erről. Ezután megosztottam vele Isten szavainak néhány passzusát: „Isten Maga az élet és az igazság, és az Ő élete és igazsága együtt létezik. Azok, akik képtelenek elnyerni az igazságot, biztosan nem fogják elnyerni az életet. Az igazság útmutatása, támogatása és ellátása nélkül mindaz, amit nyerni fogsz, puszta szavak, doktrínák és még inkább halál. Isten élete mindenkor jelenvaló, és az Ő igazsága és élete egyszerre és együtt létezik. Ha nem vagy képes megtalálni az igazság forrását, akkor nem fogod elnyerni az élet táplálékát; ha nem vagy képes elnyerni az élet ellátását, akkor biztosan nem lesz benned igazság, és a képzelődéseiden és elképzeléseiden kívül, az egész lényedben nem lesz semmi, csak a húsod – a bűzös húsod. Tudd meg, hogy a könyvek puszta szavai nem számíthatnak életnek, a történelmi feljegyzéseket nem lehet ereklyeként őrizni, mintha az igazság lennének, és a múlt előírásai nem szolgálhatnak beszámolóként Isten aktuális szavairól, és hogy csak azok a szavak az igazság, az élet, Isten szándékai és az Ő munkálkodásának jelenlegi módja, amelyeket akkor mond ki, amikor eljön a földre és az emberek között él” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját). „A tény, amit itt meg akarok magyarázni, a következő: amit Isten birtokol és ami Isten, az örökké kimeríthetetlen és végtelen. Isten az élet és minden dolog forrása; Őt egyetlen teremtett lény sem tudja kifürkészni. Végül pedig továbbra is emlékeztetnem kell mindenkit: Soha többé ne határolják be Istent korlátok közé könyvekben, szavakban vagy múltbéli kijelentéseiben. Csak egyetlen szóval lehet leírni Isten munkájának egyedülálló jellemzőjét: új. Ő nem szereti a régi utakat járni, vagy megismételni a munkáját; sőt mi több, nem akarja, hogy az emberek az Ő imádata során behatárolják Őt bizonyos határok közé. Ez Isten természete” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Utószó). Ezután azt mondtam neki: „Isten minden igazság forrása, és az Ő bölcsessége végtelen. Isten az emberiség szükségletei szerint mindig több igazságot tud kifejezni. Hogyan korlátozhatnánk Őt arra, ami a Bibliában áll? Nem korlátozza-e ez Istent arra, amit a Biblia tartalmaz?” Aztán elmeséltem neki azt a kínai mesét a kút fenekén ülő békáról. Azt mondtam: „Volt egyszer egy béka. Egy kút fenekén élt, és csak a kút nyílásán át látta az eget, ezért azt hitte, hogy az égbolt csupán akkora, mint az a nyílás. Aztán egy nap oly sok eső esett egy nagy vihar során, hogy ki tudott ugrani a kútból. Meglátta az ég végtelen tágasságát, és hogy valójában sokkal nagyobb, mint a kút nyílása. Rájött, hogy csak azért nem látta a teljes égboltot, mert a kút alján volt.” Mondtam, hogy én is így éreztem magam, és hogy az Istenről alkotott képem nagyon sekélyes volt. Isten oly hatalmas, mi pedig oly kicsinyek vagyunk. Isten határtalan és bőséges, és a saját észjárásunkra hagyatkozva sosem tudhatjuk, hogy mi az, amije van, és ki Ő. Hogyan is korlátozhatnánk Istent? Az Úr Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14:6). Isten az igazság forrása. Megkérdeztem tőle, hogy Isten több igazságot is ki tud-e fejezni, mint ami a Bibliában van, még annál is magasabb rendű dolgokat, mindent, amire az embereknek az utolsó időkben szükségük lehet. Azt mondta: „Természetesen képes rá.” Láttam, ahogy az elképzelései kezdtek elhalványulni, és megnyílik a szíve. Elküldtem neki ugyanazt az igeverset: „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:7). Elmondtam neki, hogy amit a Lélek mond a gyülekezeteknek, az pontosan ugyanaz, mint amit az Úr mond, amikor visszatér az utolsó napokban. És a Bibliában benne van, hogy Isten miről beszélt és mit tett a Törvény Korában és a Kegyelem Korában. Amikor megkérdeztem tőle, hogy az új szavak, amelyeket az Úr a visszatértekor kifejez, előzetesen benne lehetnek-e a Bibliában, mosolygott, és azt mondta: „Most már értem. Az Úr visszatértekor elhangzó szavak nincsenek benne a Bibliában, és Isten a Biblián kívül is mondhat szavakat.” Ez nagyon mélyen érintette, és azt mondta, hogy az emberek nem teljesen értik Istent. Szeretné többet olvasni Isten szavait, és jobban megérteni Őt.

Annak is rendkívül örültem, hogy Teresa kész volt elfogadni, hogy az Úr visszatér, és újra szólni fog. Ezért megkérdeztem tőle: „Lévén, hogy az Úr vissza fog térni és újra szólni fog, mit gondolsz, milyen médiumon keresztül szólal meg?” Azt mondta: „A Lélek által.” Mondtam neki, hogy valaha én is így gondoltam, de tanulmányoztam a Szentírást a testvéreimmel, és a következőt találtuk: „Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az Ő napján. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől” (Lukács 17:24-25). Továbbá: „És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is” (Lukács 17:26), és: „Legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:44). Azt mondtam: „Ezek az igeversek mind említik, hogy az Úr az Emberfiaként fog visszatérni. Az Emberfia azt jelenti, hogy emberként születik, és normális emberi mivolta van. Nem neveznék így, ha szellemi formát öltene. Jahve Isten szellemi formát öltött, ezért Őt nem így nevezték. Ez azt jelenti, hogy az Úr az utolsó napokban testet öltve tér vissza. Ha felhőn térne vissza egy feltámadt, szellemi testben, és nyíltan megjelenne az embereknek, mindenki leborulna, reszketne a félelemtől, és senki sem merné Őt elutasítani. Akkor az Úrnak ezen szavai: »Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől« hogyan teljesednének be?” Úgy tűnt, Teresa elgondolkodott valamin, ezért megkérdeztem tőle: „Miért döntene úgy az Úr, hogy testet öltve jön el az utolsó napokban, és nem Lélekként?” Megrázta a fejét. Azt mondtam: „Az emberek nem láthatják, és nem érinthetik Istent szellemi formájában. Ha hirtelen megjelenne egy szellemi test és megszólalna, mit éreznél?” Az emberek megijednének, és összezavarodnának. Isten vajon azt akarja, hogy az emberek féljenek, mikor hozzánk szól? Egyértelmű, hogy nem. És a romlott emberiség túlságosan fertőzött. Nem vagyunk méltók rá, hogy lássuk Isten Lelkét. Isten Lelkének megpillantása egyszerűen megölne minket. Miután mindezt elmagyaráztam, tovább olvastam neki Isten szavait: „Isten az embert nem közvetlenül a Lélek által és a Lélek identitásával menti meg, mivel az Ő Lelkét az ember nem érintheti meg, nem láthatja, és nem is közelítheti meg. Ha Lélekként próbálná közvetlenül megmenteni az embert, akkor az ember képtelen lenne befogadni az Ő üdvösségét. Ha Isten nem öltötte volna Magára egy teremtett emberi lény külső burkát, akkor az ember nem tudná befogadni ezt az üdvösséget. Mivelhogy az embernek egyáltalán nincs rá módja, hogy megközelítse Őt, pont ahogyan senki sem volt képes közel kerülni Jahve felhőjéhez. Csak azáltal tudja személyesen belemunkálni az Ő Útját mindazokba, akik követik Őt, hogy teremtett emberi lénnyé válik, vagyis csak úgy, hogy az Ő Útját belehelyezi abba a hús-vér testbe, amivé válni készül. Csak ekkor hallhatja és láthatja az ember személyesen az Ő Útját, és el is nyerheti az Ő Útját, és így juthat el a teljes megmentéshez. Ha Isten nem öltene testet, akkor egyetlen hús-vér ember sem részesülhetne ilyen nagy üdvösségben, és egyetlen embert se mentene meg. Ha Isten Lelke közvetlenül az emberiség körében munkálkodna, az egész emberiségre lesújtana, vagy – mivel nem tudnának kapcsolatba lépni Istennel – teljesen a Sátán fogságába esnének” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.)). „Ez volt az előnye annak, hogy Isten testté lett: kihasználhatta az emberiség tudását, emberi nyelven szólhatott az emberekhez és fejezhette ki kívánságait. Megmagyarázta vagy »lefordította« az embereknek az Ő mély, isteni nyelvét, amelynek megértésével az emberek emberi nyelven, emberi módon küszködtek. Ez segített az embereknek megérteni az Ő szándékait, és tudni, hogy mit akar tenni. Az emberekkel emberi szemszögből, emberi nyelvet használva is tudott beszélgetni, és úgy kommunikálni velük, hogy megértsék. Még beszélni és munkálkodni is tudott az emberi nyelvet és tudást használva, hogy az emberek érezhessék Isten kedvességét és közelségét, hogy láthassák az Ő szívét” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.). Aztán így folytattam: „Isten úgy döntött, hogy testet ölt, és valódi életet él közöttünk, hogy közelebb kerülhessen hozzánk, és megoszthassa velünk az igazságot, hogy megmentsen minket. Úgy, mint ahogy a szülők viseltetnek a gyermekük iránt. Vajon egy szülő azt akarná, hogy a gyermeke féljen, akárhányszor meglátja?” Persze, hogy nem. Ezért azt mondtam neki: „A szülők soha nem akarnák, hogy a gyermekük féljen tőlük, hogy elbújjon, ha meglátja őket. De mi a helyzet Istennel? Ha Isten csak a mennyből szólna, mi is félnénk, és elfordulnánk tőle. Isten nem akarja, hogy elforduljunk tőle, hogy úgy érezzük, nehéz a közelében lennünk. Az Úr visszatérése tehát olyan, mint amikor az Úr Jézus eljött. Testet öltve jött el, mint egy átlagos, normális Emberfia. Együtt evett és beszélgetett a tanítványaival, és mindig segített nekik megoldani a problémáikat és elakadásaikat. Látni az igaz, élő Istent, aki valóban az emberek között él, közelebb hozza hozzánk Istent. Továbbá Isten a magunk nyelvén fejezi ki nekünk az igazságot, hogy támogasson és tápláljon minket. Példákkal és hasonlatokkal él, hogy jobban megértsük az Ő akaratát. És így könnyebb megértenünk, és bemennünk az igazságba. Isten irántunk való szeretete olyan gyakorlatias, olyan értékes! Azzal, hogy testté lesz, Isten hatalmas alázatosságot és szenvedést vállal, hogy beszélhessen és munkálkodhasson, annak érdekében, hogy megértsük az igazságot, megszabaduljunk a bűntől, és üdvözüljünk. Ez az Ő legnagyobb üdvössége a romlott emberiség számára.” Ekkor Teresa könnyekig hatódott. Azt mondta: „Most már értem. Az Úr testet öltve tér vissza. Én is azt akarom, hogy Isten testet öltve jöjjön el közénk. Annyira szeret minket. Nem vagyunk rá méltók...” Nagyon megérintett, hogy Teresa mennyire meghatódott, és eszembe jutott valami, amit Isten mondott: „Képes vagy-e konkrétan közvetíteni azt a természetet, amelyet Isten minden korban kifejezésre juttat, olyan nyelvezetet használva, amely megfelelő és hordozza annak a kornak a jelentőségét? Te, aki tapasztalod Isten munkáját az utolsó napokban, képes vagy-e részletesen leírni Isten igazságos természetét? Tudsz-e világosan és pontosan tanúbizonyságot tenni Isten természetéről? Hogyan fogsz beszélni arról, amit láttál és megtapasztaltál, azoknak a szánalomra méltó, szegény és buzgó vallásos híveknek, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, és arra várnak, hogy terelgesd őket?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell a jövőbeni küldetésedhez hozzáállnod?). „Ahhoz, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról, a tapasztalatodra, tudásodra és az általad megfizetett árra kell támaszkodnod. Csak így tudsz eleget tenni az Ő szándékainak” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük). Visszagondoltam azokra az időkre, amikor hirdettem az evangéliumot. Többnyire csak elméleteket osztottam meg az emberekkel, és soha nem gondoltam bele, hogy vajon valóban értem-e Istent, hogy vajon tudok-e bizonyságot tenni a valódi, személyes tapasztalataimról. Ez a tapasztalat megmutatta nekem, hogy az evangélium hirdetése nem csak arról szól, hogy másokkal beszélgetek, hanem egy lehetőség is, hogy jobban megismerjem Istent. A Teresával való kapcsolódás által éreztem Isten szeretetét. Ha Ő nem testet öltve jött volna el munkálkodni és hozzánk szólni, nem érthetnénk meg az igazságot, és nem tisztulhatna meg romlott természetünk. Csak elpusztulnánk a katasztrófákban. Minél többet gondolkodtam ezen, annál jobban éreztem, hogy milyen hatalmas Isten irántunk való szeretete. Aztán Teresa azt mondta: „A mai kapcsolódásunk teljesen új számomra. Tényleg nagyon sokat merítettem ebből.”

Nagyon megörültem, mikor ezt mondta, és azt mondtam neki: „Az Úr Jézus már visszatért, mint megtestesült Mindenható Isten. Mindenható Isten új szavakat mondott, és az utolsó napok ítéletalkotó munkáját végzi, hogy teljesen megtisztítsa és megmentse az emberiséget. Ez beteljesíti a bibliai próféciákat, többek között a következőket: »Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén« (1Péter 4:17), és: »Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át« (János 5:22).” Teresa nagyon izgatott volt, amikor hallotta, hogy az Úr máris visszatért, ugyanakkor össze is volt zavarodva. Azt kérdezte tőlem: „Az Úr Jézus már megbocsátotta a bűneinket, amikor keresztre feszítették. Miért kellene az Úrnak visszatérnie, és elvégeznie az ítélet munkáját, hogy megmentse az embert az utolsó napokban?” Felolvastam neki Isten néhány szavát. Mindenható Isten mondja: „Bár Jézus eljött az emberek közé és sok munkát végzett, Ő csak az egész emberiség megváltásának munkáját teljesítette, és az ember vétekáldozataként szolgált; nem szabadította meg az embert az összes romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embernek a Sátán által megrontott beállítottságait teljesen eltávolítsa. Így miután az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten visszatért a hús-vér testbe, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Te csak azt tudod, hogy Jézus az utolsó napokban fog alászállni, de pontosan hogyan száll majd alá? Egy olyan bűnös, mint te, aki csak most lett megváltva, és még nem ment keresztül változáson, sem Isten tökéletesítésén – vajon összhangban tudsz lenni Isten szándékaival? Ami téged illet, téged, akinek még mindig megvan a régi éned, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem vagy bűntől való, de ez nem bizonyítja, hogy bűn vagy tisztátalanság nélkül való vagy. Hogyan lehetsz megszentelve, ha nem mentél keresztül változáson? Belül tele vagy tisztátalanságokkal, önző vagy és alantas, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben; épp csak meg lettél váltva, de nem mentél keresztül változáson. Ahhoz, hogy összhangban legyél Isten szándékaival, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; különben csupán meg lettél váltva, és lehetetlen volna számodra, hogy megszentelődj. Ebben az esetben nem vagy alkalmas arra, hogy Istennel együtt csodálatos áldásokat élvezz, mert egy lépéssel lemaradtál Isten embert irányító munkájában, ami az ember megváltoztatásának és tökéletesítésének kulcsfontosságú lépése. Te, egy épphogy megváltott bűnös, ezért nem vagy képes közvetlenül megkapni Isten örökségét” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról). Miután felolvastam neki Isten igéjét, azt mondtam: „Az Úr Jézus megváltott minket. Mit hozott ez a megváltás? Megváltott a bűneinktől, így többé nem bűnhődünk a törvény megszegéséért. Ezt valósította meg az Úr Jézus megváltó munkája. Az Úrba vetett hitünk által bűneink megbocsátást nyernek, de továbbra is folyton hazudunk és vétkezünk. Egy ördögi körben élünk, nappal vétkezünk, éjjel gyónunk, és sohasem szabadulunk a bűn béklyóitól. Miért van ez így? Azért, mert nem szabadultunk meg bűnös természetünktől. Ez a bűnös természet olyan, mint egy mélyen bennünk rejlő rosszindulatú daganat. Ha nem távolítják el, ezerszer, tízezerszer is megbocsáthatnak nekünk, a bűntől mégsem szabadulunk soha, és a királyságra sem leszünk méltóak. Ezért kell az Úrnak visszatérnie és elvégeznie az ítélet munkáját. Az ítélet munkája az, hogy felhagyjunk bűnös természetünkkel, hogy teljesen megszabadulhassunk a bűn béklyóitól, megtisztulhassunk és üdvözülhessünk.”

Teresa nagyon boldog volt, amikor ezt hallotta, és azt kérdezte: „Mesélnél nekem az ítélet munkájáról? Isten hogyan hajtja végre ezt az ítéletet, hogy megszabadítson minket a bűntől?” Felolvastam neki egy részletet Isten szavaiból: „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságaira irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, még inkább arra irányulnak, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem magyarázza el teljesen az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni; hanem az az igazság szolgál ennek a leleplezési és metszési munkának a végrehajtásához, amely az embernek egyáltalán nincs birtokában. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert legyőzni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, csak így tud az ember igaz ismeretre szert tenni Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadó mivoltáról. Az ítélet munkája képessé tette az embert, hogy sok megértést nyerjen Isten szándékairól, Isten munkájának céljáról és a számára érthetetlen misztériumokról. Arra is képessé tette az embert, hogy megértse és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökerét, valamint felfedezze csúf arcát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). Miután ezt felolvastam, azt mondtam: „Az utolsó napokban Isten szavakkal hajtja végre ítéletét, hogy leleplezze az emberiség sátáni természetét, amely ellenáll Istennek. Feltárja sátáni természetünk és Istennel szembeni ellenállásunk minden kifejeződését, hogy szembesüljünk annak az igazságával, hogy a Sátán mily gyökeresen megrontott minket, miközben meglátjuk Isten szent és igaz természetét is. Azáltal, hogy Isten szavai megítélnek, megfenyítenek, megmetszenek és foglalkoztatnak minket, meglátjuk a teljes sátáni természetet, amit felfedünk, mint például az arroganciát, a csalárdságot, az önzőséget és a kapzsiságot. Képesek lehetünk áldozatokat hozni Istenért, de amikor valami olyasmi történik, ami nem tetszik nekünk, például megbetegszünk vagy egy katasztrófával nézünk szembe, félreértjük és Istent okoljuk. Csak ezáltal az ítélet által, láthatjuk meg, hogy bár áldozatokat hozunk Istenért, ez csak áldások és jutalmak érdekében történik, és azért, hogy bejussunk a királyságba. Alkut kötünk Istennel. Igazából nem engedelmeskedünk Istennek, tiszta szívvel meg végképp nem szeretjük. Isten szavainak ítélete és fenyítése, és a velünk történtek feltárása által meglátjuk a romlottságunk igazságát, és gyűlölni kezdjük azt. Megtapasztaljuk Isten szent és igaz természetét is, amely nem tűri a sértést, és kialakul bennünk az Isten iránti tisztelet és engedelmesség. Ez az egyetlen módja annak, hogy rálássunk, milyen mélyen megrontott minket a Sátán. Isten utolsó napokbéli ítélete és fenyítése nélkül sosem látnánk rá romlottságunk igazságára, és sosem szabadulnánk tőle. Legfőképp nem lenne szeretetünk vagy engedelmességünk Isten iránt. Pont úgy, mint amikor valaki beteg. Ha nem tudja, hogy valami baja van, nem megy el kezelésre, vagy nem tudja, hogy milyen kezelésre van szüksége, és így nem is fog meggyógyulni. De ha elmegy orvoshoz, az orvos elmondja neki, hogy mi a baja, mi okozza a bajt, és hogyan lehet meggyógyítani. És jobban lesz, ha követi az orvos utasításait. Isten tehát a szavaival ítéli meg az emberiséget az utolsó napokban, hogy megszabadítson a bűnös mivoltunktól, és a romlott, sátáni természetünktől. El kell fogadnunk ezt az ítéletet és fenyítést, hogy megszabaduljunk a bűntől, hátrahagyjuk a romlott, sátáni természetünket, üdvözüljünk Isten által, és belépjünk a mennyek országába.” Ekkor Teresa azt mondta: „Most már értem. Az ítélet munkája az, hogy Isten megtisztít és megment minket. Ki akarok szabadulni ebből a bűnös és bűnbánó életből, ezért el kell fogadnom Isten ítéletét és megtisztítását.” Ezután megnéztünk együtt néhány filmet az evangéliumról, majd sokat olvastuk Mindenható Isten szavait. Teresa azt mondta nekem: „Ezeknek a szavaknak olyan tekintélyük és erejük van. Eget rengetőek. Ez Isten hangja! Mindenható Isten valóban a visszatért Jézus. Ő az Úr, aki visszajött, hogy megtisztítson és megmentsen minket!” Aztán sürgetően azt kérdezte tőlem: „Hogyan szerezhetnék egy példányt Mindenható Isten szavaiból? Hol tudok személyesen is kapcsolódni más hívőkkel?” Mondtam neki, hogy be tudom őt mutatni a helyi gyülekezet tagjainak, és elküldtem neki „Az Ige testet ölt” online változatát. Nagyon izgatott volt. Tágra nyílt a szeme, és azt mondta, hogy szeretné megszerezni a könyvet, és minél előbb olvasni szeretné Mindenható Isten szavait.

Látva, hogy milyen izgatottan fogadta az Urat, nagyon hálás voltam Isten megvilágosításáért és vezetéséért, ami lehetővé tette Teresa számára, hogy meghallja Isten hangját és belépjen az Ő házába. Két vagy három nappal később azt mondta nekem, hogy a legkedvesebb barátjának elmondta a hírt, hogy az Úr már visszatért, aki figyelmeztette, hogy ne higgyen ebben. A pásztora is felhívta és megfenyegette. Azt mondta, hogy emiatt ki is tehetik a gyülekezetből. Azt mondta: „Biztos vagyok benne, hogy Mindenható Isten az utolsó napok Krisztusa, mert az Ő szavai az igazság, és csak Krisztus tudja kifejezni az igazságot. Ő a visszatért Jézus. A barátom sem fog eltántorítani, és a pásztor sem tud feltartóztatni.” Azt is mondta: „Évek óta keresek egy igazi gyülekezetet, de mindig csalódtam. Egyik sem gondoskodó, és egyre több tag követi a világi trendeket. Tehetetlennek éreztem magam. Annyira hálás vagyok Istennek. Álmomban sem gondoltam volna, hogy meghallom Isten hangját és befogadom az Urat. Végre megtaláltam Isten egyházát.” Nagyon elérzékenyült, és könnyeket láttam a szemében. Olyan reményteljesnek tűnt! Hihetetlenül meghatódtam. Láttam, hogy amikor Isten egyik báránya meghallja az Ő hangját, követni fogja Őt, és megtartja a hitét, bárhogyan is avatkozik bele a Sátán. De ha arra gondolok, hogy mennyire elbátortalanodtam, és fel akartam adni, amikor akadályokba ütköztem, és készen álltam rá, hogy leírjam őt, és majdnem lemondtam arról, hogy bizonyságot tegyek vele Isten utolsó napokbéli munkájáról, úrrá lett rajtam a megbánás és bűntudat. Azt is láttam, hogy csak Isten szeret minket igazán, és Ő gondoskodik rólunk, mert amikor már majdnem feladtam, Isten szavai pont időben világosítottak meg és vezettek. Így szembesülhettem a lázadásommal, és megérthettem, hogy Istennek mennyire fontos, hogy megmentse az embert. Aztán apránként tudtam Istennel együtt dolgozni, hogy tanúságot tegyek Teresának Isten utolsó napokbéli munkájáról.

Számomra is egy fontos élmény volt, hogy az evangélium megosztása segít megmenteni az embereket. A saját életemből fakadó érzéseimet és tapasztalataimat használom, hogy tanúságot tegyek Isten munkájáról, hogy a sötétségből Isten házába vezessek valakit, aki vágyakozik az Úr eljövetelére. Nincs is ennél értékesebb dolog. Láttam egy olyan ember örömét és érzelmeit is, aki igazán vágyik arra, hogy az Úr visszatérjen, mikor meghallja a hangját és befogadja Őt. És éreztem, hogy mennyire reméli Isten, hogy még több igaz hívő járul elébe, és fogadja el az Ő üdvösségét. Olyan sokan vannak még ezen a világon, akik sötétségben élnek, és Isten eljövetelére vágynak. Isten tele van szomorúsággal, és aggódik értük. Így még inkább úgy éreztem, hogy meg kell osztanom az evangéliumot. Megesküdtem Istennek, hogy nem számít, milyen akadályokba ütközök, Rá fogok támaszkodni, és elvégzem az evangélium megosztásának kötelességét. Bizonyságot fogok tenni Istenről a saját igaz megértésem alapján, és elé viszem az Ő bárányait, hogy az utolsó napokban ők is mielőbb részesülhessenek az Ő üdvösségének kegyelmében.