Némelyek évek óta hisznek Istenben, mégis ragaszkodnak az étel, a ruha, valamint a test egyéb élvezeteinek a gyönyöreihez. Vajon ezek a dolgok ki tudják elégíteni az emberi szív szükségleteit? Az, hogy mire van leginkább szükségük az embereknek, még néhány olyan ember számára sem világos, akik sok éve hisznek Istenben. Némelyek látják, amint adok valamit valakinek, és elkezdenek nagy hűhót csapni, mondván: „Hogy lehet, hogy Isten róla gondoskodik, rólam viszont nem? Nekem még nincs meg ez.” Valójában nem éhezel és nem vagy híján ruházatnak. Csupán mohó vagy, nem ismered a megelégedettséget, és szeretsz versengeni a dolgokért. Nem vagyok köteles gondoskodni rólatok. Összhangba kell hoznod magad az alapelvekkel. Soha ne harcolj az érdekeidért vagy előnyökért. Ezek mind külsőséges dolgok, és nem helyettesítik az igazság és az élet elnyerését. Nem számít, mennyire vagy külsőleg jól öltözött, attól még üres lesz a szíved, amennyiben nem nyerted el az igazságot. Az emberek értik ezeket a dolgokat, amikor csupán beszélnek róla, azonban amikor ténylegesen szembesülnek velük, akkor nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nem ismerik fel azok valóságát. Sok gazdag és hatalommal bíró ember van ezen a világon, és vajon milyen életet élnek ezek az emberek? Minden az evésről, az ivásról és a szórakozásról szól; napról napra borozgatnak és vacsorázgatnak; vendégeket fogadnak és ajándékokat adnak; nemtörődöm módon viselkedve. Így élnek. Emberi életük van? Nem. Egész álló nap arra összpontosítanak, hogy ostobán teletömjék magukat, márkás ruhákat hordjanak, mindenhol felvágjanak, ahová csak mennek, és kihasználják a rangjukból származó előnyöket. Mik az ilyen emberek? Ördögökhöz és Sátánhoz tartoznak; barmok ők. Néhány gazdag ember, amikor már elég élvezetben volt része, már nem érdekli az élet, és megöli magát. Talán elég élvezetben volt már része az étel, a ruhák és a szórakozás tekintetében, de vajon miért öli meg magát? Ebből látszik, hogy a hírnév és a gyarapodás, a státusz, a vagyon, az étel, a ruha és az élvezetek egyáltalán nem olyan dolgok, amelyekre szükségük van az embereknek. Nem szabad e dolgokra törekednetek. Ha addig nem fordultok vissza, amíg menthetetlenül elfajzottak nem lesztek, akkor már túl késő lesz! Ha egy intelligens ember látja a másik bukását, közvetlenül levonja belőle a tapasztalatot, és nem szükséges neki magának megtapasztalnia azt. A tudatlan ember viszont egyik kudarcot a másik után tapasztalhatja meg úgy, hogy még mindig nem tudja levonni belőlük a tanulságot. Meg kell metszeni őt, mielőtt kezdene némileg tudatában lenni a dolgoknak, azonban addigra már túl késő. Akik túlságosan tudatlanok, azok képtelenek elnyerni az igazságot. Csak az intelligens emberek, akik megtapasztalják Isten munkáját, képesek elnyerni az igazságot. A tény az, hogy az egész emberiségnek szüksége van az igazságra, és csak az igazságra törekedve menekülhetnek meg. Legyél bár Isten választottja vagy pogány, szükséged van az igazság ellátására, és szükséged van Isten üdvösségére. Némelyekben egyáltalán nincs emberi mivolt, és a legcsekélyebb mértékben sem fogadják el az igazságot – az ilyen emberek barmok. Járhatnak ugyan összejövetelekre, azonban a szívükben bűnös élvezetekre törekednek, az étel, a ruhák és a szórakozás élvezeteire, és ezekkel a dolgokkal vannak eltelve. Egyáltalán nem keresik az igazságot, és ateista nézetek töltik be a szívüket, valamint az evolúció elméletével kapcsolatos elképzelések. Nem számít, hogyan közlöd velük az igazságot, nem hallják, és bár tudják, hogy Istenben hinni jó dolog, és képesek kitartani a hitükben, képtelenek rálépni az igazságra való törekvés ösvényére. Ezért van az, hogy akik nem szeretik az igazságot, azokat Isten nem rendelte el az Ő üdvösségére.

Jelenleg sokaknak rettenetesen zavaros hitük van Istenben. Nem tudják, mit kellene nyerni az Istenbe vetett hitből; nem értik, mire való az Istenbe vetett hit – fogalmuk sincs. Egyáltalán semmit nem tudnak arról, hogy mivégre éljen az ember, mi szerint éljen, vagy hogyan éljen értékes és jelentőségteljes életet. Ha bizonytalan vagy a szívedben azzal kapcsolatban, hogy miért kell hinned Istenben, akkor az Istenbe vetett hitedért elszenvedett üldöztetésednek és fájdalmadnak nincs értéke, sem jelentősége. Pontosan mit szándékoznak elnyerni az emberek az Istenbe vetett hitük által? Ha a hited nem az igazság és az élet elnyerésére szolgál, akkor vajon nem fog-e eltölteni a megbánás, amikor Isten munkája bevégeztetik és az emberek sorsa eldől? Amikor először elhatároztad, hogy Istent követed, akkor vajon azt csak pillanatnyi impulzus hatására tetted, vagy átgondoltad az Istenbe vetett hit kérdését és átláttad azt, mielőtt döntést hoztál volna? Pontosan mivégre élsz? Milyen irányba tartasz az életben, és mik a céljaid? Eltökélted, hogy mindvégig követed Istent és végül elnyered az igazságot? Meg tudsz bizonyosodni arról, hogy nem adod fel félúton? Képes vagy rá, hogy hűségesen végezd a kötelességedet, függetlenül attól, hogy milyen helyzetek állnak elő, vagy milyen gyötrelmekkel, próbatételekkel, nehézségekkel vagy gondokkal szembesülsz? Némelyekben még ez az apró hit sincs meg, avagy az igazságra való törekvés elszántsága. Akkor nem lesz könnyű elnyerni az igazságot. Amikor az embereket nem érdekli az igazság, akkor nem tudják készségesen teljesíteni a kötelességüket, és nem áldozzák fel magukat őszintén Istenért. Hogyan tudják az ilyen emberek mindvégig követni Istent? Ha megkérdeznéd tőlük, hogy „miért hiszel Istenben? Mit akarsz kihozni az Istenbe vetett hitből? Milyen ösvényen kellene járnod?” – akkor nem tudnák és képtelenek lennének válaszolni. Ez azt bizonyítja, hogy nem az igazság és az élet elnyerése miatt követik Istent, hanem az áldások elnyerésének a lehetőségét keresik. Hogyan tudja az ilyen ember jól végezni a kötelességét őszintén? Az igazságot szeretők minél inkább megértik azt, annál lelkesebbek a kötelességük teljesítésében. Akik nem értik az igazságot, azok gyakran negatívvá válnak a kötelességük teljesítésekor. Ha nem tudják elfogadni az igazságot, akkor lemorzsolódnak. Az igazságra törekvők mások. Minél inkább teljesítik a kötelességüket, annál inkább megértik az igazságot, és mindeközben tisztul a romlottságuk. Minél inkább megérti valaki az igazságot, annál inkább úgy érzi, hogy hatalmas haszna van Isten követésének, és érzékeli, hogy Isten követésének az ösvénye annál fényesebb lesz, minél tovább követi azt. Ők azok, akik elnyerték az igazságot. Ha az emberek valóban megértik az igazságot, magabiztosan fogják követni Istent és mindvégig hűségesek maradnak.

Amikor némelyek betegséggel szembesülnek és az életük forog kockán, arra kérik Istent, hogy mentse meg őket, és amint túllesznek rajta, egy kicsit megértenek az igazságból. Azonban nem mindenkinek kell élet-halál helyzetben megtapasztalnia Isten segítségül hívását. Nézd csak meg, milyen tapasztalatai voltak némelyeknek, hallgasd meg a közléseiket és az érzéseiket, és ez a hasznodra lesz. Ha neked magadnak nem is volt tapasztalatod, fel tudsz fogni belőle valamit mások tapasztalataiból. Némelyek a halálhoz közeledve úgy érzik, hogy nem nagyon változtak meg, hogy kevéssé ismerik Istent, és hogy korlátozott az, amit tettek és feláldoztak Istenért. Úgy érzik, hogy az Istenbe vetett hitük évei alatt nem törekedtek az igazságra, hogy túl kevésre tettek szert és túl sokkal tartoznak Istennek. Ha úgy alakul, hogy meghalnak, nem készségesen teszik, mert akkor már nem lenne esélyük a bűnbánatra. Amikor Jób próbatételekkel szembesült, kelések borították a testét; a felesége nem értette és kigúnyolta őt, a barátai sem értették, sőt, elítélték és kárhoztatták, azt gondolva, hogy biztosan valami rosszat tett és megsértette Jahve Istent. Így szóltak Jóbhoz: „Mivel sértetted meg Jahve Istent? Gyerünk, valld be a bűneidet. Jahve Isten igaz.” Azonban Jób megértette ezt a szívében, és nem érezte úgy, hogy bármi rosszat tett volna. Mégis fájdalmas volt számára ilyen próbatétellel nézni szembe. A szenvedése közepette a halált kereste az élet helyett; oly sokat szenvedett, hogy azt gondolta, a halál az egyetlen menekvése ebből, hogy a halál vet véget ennek, mégis képes volt rá, hogy Istent dicsérje a szívében. Ez nem olyasvalami, amit a hétköznapi ember véghez tud vinni. A legtöbben nem dicsérik Istent, amikor fájdalmaik vannak. Csupán követelőznek, mondván: „Istenem, adj nekem csupán még egy lélegzetet. Siess, gyógyíts meg! Ha jobban leszek, bármit megteszek, amit vársz tőlem.” Alkudozni próbálnak. Hogyan tapasztald meg a betegséget, amikor utolér? Járulj Isten elé és imádkozz, keresd és tapogasd ki Isten szándékát; vizsgáld meg magad, hogy kiderítsd, mit tettél, ami ellenkezett az igazsággal, és milyen romlottságot nem oldottál meg magadban. A romlott beállítottságod nem oldható meg anélkül, hogy szenvedésen mennél át. Csak a szenvedés által megedződve képesek rá az emberek, hogy ne legyenek kicsapongóak és mindig Isten előtt tudjanak élni. Amikor valaki szenved, mindig imádkozik. Nem gondol az étel, a ruházat és egyéb élvezetek gyönyöreire; állandóan imádkozik a szívében, megvizsgálva magát, vajon tett-e bármi rosszat, illetve esetleg hol ellenkezett az igazsággal. Rendszerint, amikor komoly betegséggel vagy furcsa bajjal szembesülsz, ami nagy szenvedést okoz számodra, ez nem véletlenül történik. Akár beteg vagy, akár egészséges, ott van ebben Isten szándéka. Amikor a Szentlélek munkálkodik és te fizikailag jól vagy, általában tudod Istent keresni, ám amikor megbetegszel és szenvedsz, abbahagyod Isten keresését, és azt sem tudod, hogyan keresd Őt. Betegségben élsz, mindig azon töprengve, hogy milyen kezelés fog gyorsabban meggyógyítani. Ilyenkor irigyled azokat, akik nem betegek, és amint lehet, meg akarsz szabadulni a betegségedtől és a fájdalomtól. Ezek negatív és ellenálló érzelmek. Amikor az emberek lebetegednek, időnként felmerül bennük: „Vajon a saját tudatlanságom váltotta ki ezt a betegséget, vagy Isten szándéka ez?” Egyszerűen nem tudnak rájönni. Tulajdonképpen néhány betegség normális, például a hidegrázás, a gyulladás vagy az influenza. Amikor egy komoly betegség sújt, amely hirtelen ledönt a lábadról, és inkább meghalnál, mintsem szenvedj, akkor az ilyen betegség nem véletlenül történik. Vajon imádkozol Istenhez, és Őtőle kérsz, amikor utolér a betegség és a szenvedés? Hogyan irányít és vezet téged a Szentlélek munkája? Megvilágosít és megvilágít téged? Ez nem az egyetlen módszere, próbára is tesz és finomít téged. Hogyan teszi próbára Isten az embereket? Nem azáltal teszi próbára, hogy szenvedést hoz rájuk? A szenvedés kéz a kézben jár a próbatétellel. Hogyan szenvedhetnek az emberek, ha nem próbatételek miatt? És szenvedés nélkül hogyan változhatnak az emberek? A szenvedés kéz a kézben jár a próbatétellel – ez a Szentlélek munkája. Időnként Isten némi szenvedést ad az embereknek, mert máskülönben nem tudnák, hol a helyük a világegyetemben, és elszemtelenednének. A romlott beállítottság nem oldható meg teljes mértékben csupán az igazság közlése által. Mások rámutathatnak a problémáidra, és te magad is tudhatsz ezekről, azonban nem tudod megváltoztatni őket. Nem számít, mennyire hagyatkozol az akaraterődre, hogy visszafogd magad, ha fel is pofozod, fejen is vágod, a falnak is ütöd magad, és kárt teszel a saját testedben, az sem fogja megoldani a problémáidat. Mivel sátáni természet lakozik benned, amely állandóan kínoz, nyugtalanít és mindenféle gondolatot és elképzelést ad neked, a romlott beállítottságod feltárul. Mihez kezdesz hát, ha nem tudod megoldani? Gyengélkedés általi finomításra van szükséged. Némelyek annyit szenvednek ebben a finomításban, hogy nem tudják elviselni, és imádkozni, valamint keresni kezdenek. Amikor nem vagy beteg, akkor nagyon is kicsapongó és vadul arrogáns vagy. Amikor lebetegszel, meghunyászkodsz – vajon akkor is tudsz még mindig vadul arrogáns lenni? Amikor alig van elég erőd ahhoz, hogy megszólalj, vajon ki tudsz oktatni másokat és arrogáns lenni? Ilyenkor nem követelőzöl; csak azt kívánod, bárcsak megszabadulhatnál a szenvedésedtől, és egyáltalán nem gondolsz az ételre, a ruházatra vagy az élvezetre. A legtöbben közületek nem tapasztalták meg ezt az érzést, de ha ez bekövetkezik, akkor meg fogjátok érteni. Vannak, akik pozícióért, a test gyönyöreiért és a saját érdekeikért harcolnak. Mindez azért van, mert túl nagy kényelemben vannak, túl enyhe a szenvedésük, és lealacsonyodtak. Ezekre az emberekre nehézség és finomítás vár!

Időnként Isten elrendez számodra néhány helyzetet, a körülötted lévők által megmetsz téged és szenvedést okoz neked, megtanítva neked ezeket a leckéket és lehetővé téve számodra, hogy megértsd az igazságot és olyanoknak lásd a dolgokat, amilyenek. Isten éppen végzi a munkáját azzal, hogy szenvedés kíséri a testedet, hogy meg tudd tanulni a neked szánt leckét, meg tudd oldani a romlott beállítottságodat és jól tudd teljesíteni a kötelességed. Pál gyakran mondta, hogy tövis van a testében. Mi volt ez a tövis? Betegség, ami elől nem tudott elmenekülni. Nagyon jól tudta, mi ez a betegség, hogy a beállítottságát és a természetét célozza. Ha nem akadt volna bele ez a tüske, ha nem követte volna ez a betegség, akkor előfordulhatott volna, hogy bárhol és bármikor megalapítja a saját királyságát, azonban a betegségével nem volt erre energiája. Tehát a betegség legtöbbször egyfajta védőernyő az emberek számára. Ha nem vagy beteg, hanem csak úgy buzog benned az energia, akkor könnyedén előfordulhat, hogy valami rosszat teszel és valamilyen gondot okozol. Az emberek könnyen elvesztik az értelmüket, amikor vadul arrogánsak és kicsapongók. Megbánják, miután rosszat tettek, azonban addigra már nem tehetnek semmit. Ezért van az, hogy jó egy kis betegség, óvja az embereket. Lehet, hogy mások összes problémáját meg tudod oldani, és a saját gondolataidban is helyre tudod tenni az összes problémát, azonban semmit nem tehetsz akkor, amikor nem gyógyultál fel egy betegségből. A megbetegedéssel szemben tényleg tehetetlenek vagyunk. Ha lebetegszel, és nincs mód a gyógyítására, akkor ez az a szenvedés, amelyet el kell viselned. Ne próbálj megszabadulni tőle; először alá kell vetned magad, Istenhez imádkoznod és Isten vágyait keresned. Mondd ezt: „Ó, Istenem! Tudom, hogy romlott vagyok és rossz a természetem. Képes vagyok olyan dolgokat tenni, amelyek lázadoznak és szembeszegülnek Veled, amelyek bántanak Téged és fájdalmat okoznak Neked. Mily csodálatos, hogy megadtad nekem ezt a betegséget. Alá kell vetnem magam annak. Kérlek, világosíts meg, engedd, hogy megértsem, mi a Te szándékod, és mi van bennem, amit szeretnél megváltoztatni és tökéletessé tenni. Csupán azt kérem, hogy irányíts engem, hogy megérthessem az igazságot, és az élet helyes útjára térjek.” Keresned és imádkoznod kell. Nem lehetsz zűrzavarban, azt gondolva, hogy semmit nem jelent a betegség, hogy nem lehet az a fenyítés, amellyel Isten megsértéséért szembesülsz. Ne ítélj elhamarkodottan! Ha valóban olyasvalaki vagy, akinek Isten ott van a szívében, akkor bármi érjen is, ne engedd, hogy elmenjen melletted. Imádkozz és keress, mindenben tapogasd ki Isten szándékát, és tanuld meg alávetni magad Istennek. Ha Isten látja, hogy alá tudod vetni magad és alávetett szívvel vagy Őiránta, akkor enyhíteni fogja a szenvedésedet. Isten a szenvedés és a finomítás eszközeivel ér el ilyen hatásokat.

A történelem folyamán buzgó keresztényeket, tanítványokat, apostolokat és prófétákat köveztek halálra, vonszoltak lóval a halálukig, vágtak darabokra, forraltak olajban, feszítettek keresztre... Mindenféle halálnemet megtapasztaltak. Ez alatt azt értem, hogy ne tervezz kényelmet, ha Istent követed. Ne kérd ezt; ne kívánd túlzottan. Miért mondom rossznak azt, ha az emberek követelőznek Istennél? Azért, mert bárminemű apró követelőzés túlzó kívánságnak számít, és nem szabadna ilyeneknek lennie benned. Ne óhajts dolgokat, azt mondván: „Ó, Istenem! Jól ruházz fel engem, van rá okom, hogy szép dolgokat viseljek. Ó, Istenem! Most a kötelességemet teszem, ezért jó okkal kérem, hogy áldj meg engem és adj nekem jó egészséget.” Ha egy nap lebetegszel, vajon negatívvá válasz? Már nem fogsz hinni Istenben? Akkor is teljesítenéd a kötelességed, ha nem lennél egészséges? Nem a kötelességed teljesítése a dolgod amúgy is? Mennyből küldött foglalkozás ez, olyan felelősség, amely nem vethető le. Teljesítened kell a kötelességedet akkor is, ha senki más nem teszi. Ilyen elszántnak kell lenned. Sokan úgy gondolják: „Ha akkor is szenvednem kell, amikor hiszek Istenben, akkor vajon mivégre követem Őt? Azért követem Istent, hogy élvezzem az áldásait. Ha nincsenek élvezhető áldások, akkor nem fogom követni Őt.” Vajon nem téves szemléletmód ez? Mindezen évek tapasztalatai során mindannyian láttátok, hogy azokon, akik valóban törekednek az igazságra, nincsenek olyan nyilvánvaló áldások, amilyeneket az emberek elképzelnek. A jókedv, a mindennapos gondtalanság, a jól öltözöttség, hogy minden simán megy és a világban való boldogulás – senki számára nem ilyenek a dolgok. Mind napról napra vergődnek át az életen, egyik akadály után a másikba ütközve. Némelyeket diszkriminálnak és megfélemlítenek a máshol végzett munkájukban; némelyek nyomában állandóan betegség jár; megint mások pedig nem járnak sikerrel az üzleti életben, és a nem hívő családtagjaik elhagyják őket. Az életben vannak magaslatok és mélypontok, soha nem mennek simán a dolgok. Minél inkább törekszik valaki az igazságra, annál többet szenved, míg akik egyáltalán nem törekednek az igazságra, azok kényelmes életet élnek. Nem gyengélkednek, nincsenek gondjaik; minden simán megy nekik, és mások irigylik őket. Azonban a legcsekélyebb belépésük sincs az életbe, és úgy élnek, akár a nem hívők. Akik őszintén követik Istent, azoknak elkerülhetetlenül üldöztetést és nehézséget kell elszenvedniük. És mit bizonyít az, ha üldöztetést és nehézséget szenvedsz el? Azt, hogy Isten nem hagyott el, hogy Isten nem hagyott cserben, hogy állandóan rajtad van Isten keze és nem enged el. Ha elengedne, akkor a Sátán csapdájába esnél, vajon akkor nem lennél veszélyben? Ha napról napra bűnben élsz, hírnévre és nyereségre törekedve, gyönyörök után sóvárogva, és odáig fajulva, hogy iszol, szerencsejátékba és szexuális szabadosságba keveredsz, akkor Isten magadra fog hagyni téged. Nem fog többé tudomást venni rólad, és akkor bizonyára ki leszel rekesztve. Lehet, hogy világi vagyonra és rangra teszel szert, de lényegében elveszíted a legeslegértékesebb dolgot – az igazságot, amely az örök élet – és még csak nem is tudsz róla!

Némelyek azt kérdezik: „Miért fegyelmez engem mindig Isten? Miért van az, hogy mások oly egészségesek, míg én mindig beteg vagyok? Miért szenvedek mindig? Miért olyan szegény a családom? Miért nem tudunk meggazdagodni? Miért nem viselhetek soha szép ruhákat? Mások miért viselhetnek szép ruhákat?” Ne legyél féltékeny arra, hogy mások mennyit élveznek Isten kegyelméből és áldásaiból. Talán azért van ez, mert kevéssé érettek, és Isten megérti a gyengeségüket, ezért némi kegyelmet áraszt rájuk, hogy élvezzék, és apránként megtapasztalják, hogy fokozatosan megértsék az Ő tetteit. Rád vonatkozóan Istennek rendkívül szigorú követelményei vannak. A te életed – az ember szemével nézve – egyáltalán nem boldog, és állandóan szenvedsz, azonban sok igazságot megértettél már, ezt nagyon is köszönd meg Istennek és dicsérd Őt. Olyasvalaki ez, aki ismeri Isten tetteit. Amennyiben valaki meg tudja érteni az igazságot, akkor ez Isten legnagyobb áldása, bármit szenvedjen is el. Ha Isten gyakran megfegyelmez, és gyakran próbatételekkel szembesülsz azért, hogy gyakran tanulságokat vonhass le és igazságokat érthess meg – ez azt jelenti, hogy Isten szeretete követ téged. Ha mindig kicsapongó vagy és még nem lettél megfegyelmezve, és bármily hosszan tart is a kicsapongásod, nem vagy megfegyelmezve, senki nem metsz meg vagy figyel fel rád, akkor véged van. Ez azt jelenti, hogy Isten magadra hagyott. Vannak, akik nem teljesítenek kötelességet és nem vesznek magukra kötelességeket. Tétlen és gondtalan életet élnek, nagy kényelemben. Semmilyen leckét nem tudnak megtanulni és semmit nem nyernek. Boldogság ez? Mit nyerhetnének a kicsapongásra való hajlandóságukból, a szabadságra törekvésből és a testi élvezeteikből? Te szenvedsz és kifárasztod magad a kötelességed teljesítésével, és mindenki törődik veled; időnként megmetszenek. Ez azt mutatja, hogy Isten szeret téged és felelősséget vállal érted. Sok ügyben keresned kell és többet kell imádkoznod Istenhez. Akkor képes leszel megérteni az Ő szándékait. Nem számít, milyen kötelességet teljesítesz, semmilyen körülmények közepette nem lehetsz csökönyös, vagy kicsapongó, vagy és felületes, illetve makacsul tévelygő. Igyekezz, és keresd az igazságot, ha problémád van. A legfőbb az, hogy képes legyél teljesíteni a kötelességed és eleget tenni Istennek, és a szíved természetes módon képes lesz békességet és jókedvet élvezni. Ha túlságosan akaratos, illetve kicsapongó vagy, és nem fogadod el a fegyelmezést, és meglehetősen konok is vagy, akkor veszélyben leszel. A kirekesztésed után nem lesz több esélyed, és túlságosan késő lesz a megbánáshoz. Némelyek állandóan imádkoznak, amint lebetegednek, azonban később, amikor látják, hogy az imáik nem gyógyították meg őket, belesüppednek a betegségükbe, állandóan panaszkodnak, és azt mondják a szívükben: „Semmi jót nem tett velem az Istenbe vetett hit. Beteg vagyok, és Isten nem fog meggyógyítani.” Ez nem igaz hit. Egyáltalán nincs benne alávetettség, és a halálukat eredményezi, miután végeztek a panaszkodással. Így vonja vissza Isten a testüket és küldi őket a pokolra; számukra mindennek ez a vége. Nincs esélyük az üdvösség elnyerésére ebben az életben, és a lelküknek pokolra kell mennie. Ez az utolsó szakasza Isten emberiséget megmentő munkájának, és ha valaki kivettetik, akkor annak soha nem lesz másik esélye! Ha meghalsz, miközben Isten az Ő üdvözítő munkáját végzi, akkor ez a halál büntetés, nem pedig természetes halál. Akik büntetésből halnak meg, azoknak nincs esélyük arra, hogy meg legyenek mentve. Vajon Pál nem részesül állandó büntetésben az alvilágban? Már kétezer év eltelt, és ő még mindig ott van, még mindig büntetés alatt! Ez még rosszabb akkor, ha tudatosan teszel valami rosszat, és még súlyosabb lesz a büntetés!

Némelyek azt mondják: „Mindig is beteg voltam, mindig is szenvedtem és fájdalmaim voltak. Mindig voltak ilyen-olyan körülményeim, de soha nem éreztem a Szentlélek munkáját.” Ez így van. Legtöbbször így munkálkodik a Szentlélek – nem érzékeled. Ez a finomítás. Időnként a Szentlélek megvilágosít, és megengedi, hogy közlés által megérts néhány igazságot. Időnként felismertet veled valamit a környezeteden keresztül, és próbára tesz téged, megszelídít és nevel ebben a környezetben, előidézve a növekedésed – így munkálkodik a Szentlélek. Amikor korábban átéltetek dolgokat, azért nem volt erről tudomásotok, mert a szívetekben nem összpontosítottatok az igazság keresésére. Amikor valaki nem érti az igazságot, semmit nem lát úgy, ahogy az van, és mindig eltorzult a felfogása. Éppen így, amikor valaki megbetegszik és azt gondolja, hogy Isten fegyelmezi meg őt, pedig tulajdonképpen néhány betegség mesterséges, az életre vonatkozó szabályok megértésének a hiánya okozza. Ha hanyagul eszel és nem érted az egészséges életmódot, akkor mindenféle módokon megbetegszel. Mégis azt mondod, hogy ez Isten fegyelmezése, amikor valójában a saját tudatlanságod eredményezte. Ámde akár ember okozott vagy a Szentlélek adott egy betegséget, Isten különleges kedvessége az; azzal a szándékkal, hogy levonj egy tanulságot, és köszönetet kell mondanod Istennek, nem pedig panaszkodni. Foltot ejt minden egyes panaszod, és ez olyan bűn, amely nem mosható ki. Amikor panaszkodsz, vajon mennyi időbe telik, hogy megváltoztasd az állapotod? Ha kissé negatív vagy, akkor lehet, hogy egy hónap elteltével magadhoz térsz. Ha panaszkodsz és hangot adsz néhány negatív érzelemnek, akkor lehet, hogy egy év elteltével sem térsz magadhoz, és a Szentlélek nem fog munkálkodni rajtad. Rettenetes lesz számodra, ha állandóan panaszkodsz, és még nehezebb az, hogy elnyerd a Szentlélek munkáját. Az embernek nagy erőfeszítést kell tennie imában, hogy helyrehozza a gondolkodásmódját, és kapjon valamit a Szentlélek munkájából. Nem könnyű teljesen megváltoztatni a gondolkodásmódot. Csak úgy lehetséges, ha az ember keresi az igazságot és elnyeri a Szentlélek megvilágosodását és megvilágítását. A saját tapasztalataitok során tényleg vannak olyan alkalmak, amikor elnyeritek a Szentlélek munkáját. Ezek java olyankor van, amikor üldöztetéssel és nehézséggel vagy betegséggel és fájdalommal szembesültök. Csak ekkor imádkoztok őszintén Istenhez, arra kérve Őt, hogy gyógyítson meg, hogy adjon nektek hitet és erőt. Csak ezért az egy dologért imádkoztok. Lehet, hogy szeretnétek még többet imádkozni és Isten szándékát keresni, de nem tudjátok, mit mondjatok. A szívetekből közölni szeretnétek néhány szót Istennel, de nincs, amit felajánlhatnátok. Túlságosan éretlenek vagytok. Időnként Isten a körülötted lévők által szorongat meg téged. Ilyenkor semmit nem tehetsz, csak azt, hogy visszajössz Isten elé, és eltűnődsz rajta: „Pontosan mi rosszat tettem? Kérlek, Istenem, világosíts meg engem, és engedd, hogy megértsem. Ha Isten nem világosít meg, akkor folytatom az imádkozást. Ha már imádkoztam és még mindig nem értem, akkor tovább keresek ezügyben, és olyasvalakivel együtt keresek, aki érti az igazságot.” Ezt jelenti a felelősségvállalás magadért. Némelyek soha nem keresik az igazságot, amikor dolgok történnek velük. Megértenek néhány szót és doktrínát, és azt gondolják, hogy értik az igazságot. Bolonddá teszik magukat, és ez esztelenség. Ők a legostobább és a legtudatlanabb emberek, és az egyetlen lehetséges eredmény az, hogy kárt tesznek magukban és elpusztítják magukat anélkül, hogy bármi igazságot elnyernének.

Rendszerint nem imádkoztok valami sokat, igaz? Ha az emberek nem imádkoznak sokat, akkor nem is nagyon keresnek, és ha nem nagyon keresnek, akkor nehezen értik meg az igazságot, és nincs bennük alávetettség. Ha nincs benned kereső hozzáállás, akkor hogyan lehetne benned alávetettség? Hogyan leszel képes Isten tetteinek a megértésére? Még azt sem tudod, Isten hogyan munkálkodik rajtad, ahogy azt sem, hogy kinek vesd alá magad vagy kinek a szavait szívleld meg. Elképzelhetetlen számodra az alávetettség. Az alávetettség nem homályos dolog. Szándékot és célt igényel. Ha még azt sem tudod, miért fejezi ki Isten az igazságot, avagy mit tesz, akkor hogyan lehetnél alávetett? Az alávetettség üres szóvá válik, amikor te mondod. Amikor valami történik veled, hogyan imádkozz és hogyan keress, kimondva azt, ami a szívedben van? Mit keress? Tisztában kell lenned ezekkel a dolgokkal, mielőtt valóban imádkozni tudnál. Amikor imádkozol, ne utánozd, amit mások mondanak, és még kevésbé utánozd Jézus szavait: „Legyen meg a Te akaratod”. Ne másold le vakon ezeket a szavakat. Ami benned van, az nem több a megvilágosodásnál és a megvilágításnál, és nem tud felérni Isten akaratának a teljesítésével. Amikor időnként megmetszenek téged, vagy némi szenvedést viselsz el, ne mondd, hogy Isten így tökéletesít téged, vagy hogy ez az Ő akarata. Helytelen ezt mondani, és nem szabad így imádkoznod. Rossz állapotban leledzel, és a Szentlélek nem tud rajtad munkálkodni. Némelyek Jézus imáját utánozzák, mondván: „Mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Vajon elég lesz az, ha egyenrangúként kezeled magad Istennel? Krisztus a test szemszögéből mondta ezt az imát a Léleknek a mennyben. Ők egyenrangúak voltak, ugyanaz volt a rangjuk. Egy Isten voltak, csak a nézőpontjuk különbözött. Krisztus ily módon imádkozott; ha az emberek is így imádkoznak, akkor az arról árulkodik, hogy nincs értelmük, és nem csoda, hogy a Szentlélek egyáltalán nem világosítja meg őket. Az általad elmondott szavak az utánzás szavai, nem pedig a szívedből szólt szavak. Teljesen üresek és nem gyakorlatiasak, ami arról tanúskodik, hogy túlságosan éretlen vagy ahhoz, hogy képes legyél megérteni Isten szavait, illetve követelményeit. Hogyan fog megvilágosítani téged a Szentlélek? Az emberek annyira össze vannak zavarodva! Ha még erre sem tudnak rájönni, akkor soha nem fogják megérteni az igazságot. Ne utánozz találomra másokat, amikor imádkozol. Legyenek saját gondolataid és nézeteid. Ha nem értesz valamit, akkor keresned kell az igazságot. Gyakran bele kell gondolnod, hogyan imádkozz, amikor különböző dolgok érnek, és ha rálelsz az előre vezető útra, akkor vezetned kell a testvéreidet is, hogy ily módon imádkozzanak. Ebben leli örömét Isten. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan járuljon Isten elé. Ne próbálj meg mindent te magad, vakon kezelni, és ne alapozd a tetteidet a képzelgéseidre. Ha így cselekedve olyan dolgokat teszel, amelyek megszakításokat és zavarokat okoznak, és Isten szándékai ellen valók, akkor ez bajt hoz rád. Ha megkérnek egy gyülekezet vezetésére, és mindig szavakat és doktrínákat prédikálsz, azonban nem közlöd, hogyan egyék és igyák Isten szavait, illetve hogyan imádkozzanak Istenhez, akkor eltévelyedtél. Ha mindig szavakat és doktrínákat prédikálsz, és üres imákat tanítasz az embereknek, amelyekben csupán felmondanak néhány szót a Bibliából és a doktrína szavaiból, akkor bárhogy imádkozzanak is, annak nem lesz eredménye. Az életük nem fog előre haladni, az Istennel való kapcsolatuk nem lesz normális, és ezt azt jelenti, hogy őket is tévútra vezeted. Milyen ima ér el eredményeket? A nyílt szívű közösség Istennel. Az a legfontosabb, hogy az ember az Ő szavai és követelményei szerint imádkozzon Istenhez és keresse az igazságot. Ehhez őszinte buzgalomra van szükség. Ha valaki nem odaadó, annak nehezére fog esni, hogy ezt elérje. Milyen embereket világosít meg a Szentlélek? Azokat, akik éles elméjűek és árnyalt a gondolkozásuk. Amikor a Szentlélek ad nekik egy érzést vagy megvilágosítja őket, érzékelik, hogy ez a Szentlélek munkája, és hogy Isten teszi ezt. Időnként pedig, amikor a Szentlélek megvilágosítja őket vagy szemrehányást tesz nekik, rögtön észreveszik ezt és megzabolázzák magukat. Az ilyen embereket világosítja meg a Szentlélek. Ha valaki hanyag és nincs lelki megértése, akkor nem fogja felismerni, amikor kap egy érzést a Szentlélektől. Nem figyel oda a Szentlélek munkájára. Lehet, hogy három vagy négy alkalommal megvilágosítja őt a Szentlélek, azonban még mindig nem fogadja el, ezért a Szentlélek nem munkálkodik rajta többé. Miért van az, hogy némelyek továbbra is hisznek, azonban nem tudják elérni Istent vagy érezni a Szentlélek munkálkodását, és belül sötétek, lehangoltak és nincs energiájuk? Egyáltalán nem rendelkeznek a Szentlélek megvilágosodásával. Hogyan lehetne bármi energiájuk ezekkel az élettelen dolgokkal és doktrínákkal? Az ember nem sokáig bírja csupán lelkesedéssel, meg kell értenie az igazságot ahhoz, hogy legyen ereje. Tehát az Istenbe vetett hithez az embernek árnyalt gondolkozásúnak kell lennie, és Isten szavainak az olvasására, ön maga megismerésére, valamint az igazság megértésére és gyakorlására kell összpontosítania. Csak ekkor nyerheti el a Szentlélek munkáját és vezetését. Némelyeknek csak felfogóképessége van, azonban soha nem figyelték meg vagy tapasztalták meg a Szentlélek munkáját. Ezentúl legárnyaltabb érzésekre és a legfinomabb világosságra kell összpontosítanotok. Minden alkalommal, amikor valami történik veled, az igazságnak megfelelően tekints rá és bánj vele. Így térsz rá fokozatosan az Istenbe vetett hit helyes nyomvonalára. Ha mindenre az érzéki pillantásoddal tekintesz; ha mindent doktrínát, logikát és előírásokat használva elemzel; és ha mindent az emberi gondolkozás alapján elemzel és kezelsz, akkor ez nem az igazság keresése, és nem leszel képes rá, hogy alávesd magad Istennek. Nem számít, hány éve hiszel Istenben, kívül leszel Isten szavain, kívülálló leszel, és nem leszel képes az igazság megértésére. Fokozatosan egyre inkább ebbe az irányba kell összpontosítanotok, és az igazság felé kell igyekeznetek. Több évnyi tapasztalat után kissé érettebbek lesztek, és képesek lesztek megérteni az igazság egy részét. Ne gondold, hogy nem gond az, ha későn érkezel el az Istenbe vetett hithez, hogy te is be tudsz menni az igazságvalóságba, amikor mások bementek, vagy hogy te soha nem fogsz hátramaradni. Nem szabad így gondolkoznod. Ha ezt teszed, akkor biztosan hátramaradsz. Ha későn érkeztél el az Istenbe vetett hithez, akkor még inkább sietned kell. Minden tőled telhetőt meg kell tenned azért, hogy utolérd a többieket, mert csak akkor tudsz lépést tartani Isten munkájának lépteivel és megakadályozni azt, hogy hátramaradj és ki legyél rekesztve.

Nem számít, mi történik veled, Isten szavai szerint kell tekintened a dolgokra, és az igazság szemszögéből kell kezelned azokat. Ily módon könnyű kiszúrni a problémákat, és azáltal, hogy Isten szavai szerint tekintesz a dolgokra, könnyedén észre tudod venni a dolgok lényegét. Némelyek mindig a tanultak alapján tekintenek a dolgokra. Mindig az eszükkel tanulmányozzák és elemzik a dolgokat, illetve érzéki pillantásukkal tekintenek rájuk. Ennélfogva nem tudják észrevenni a problémák lényegét és állandóan tévútra mennek. Évtizedeken át folytathatják ezt, mindhalálig anélkül, hogy tisztán látnák a dolgokat. Például időnként betegséggel szembesülsz és úgy gondolod, hogy ez csupán egy normális betegség, tényszerű okokkal, hogy nem Isten fegyelmezése és nem probléma, pedig valójában hatalmas probléma rejlik benne. Ha árnyalt a gondolkozásod ezügyben, és tudsz Istenhez imádkozni és az igazságot keresni, akkor időnként, ha a Szentlélek jelentést közvetít számodra, akkor képes leszel felismerni néhány hiányosságot magadban, vagy problémákat a beállítottságoddal. Isten azért ad neked betegséget, hogy megszelídítsen, hogy szenvedj, hogy tüzetes vizsgálat és elmélkedés végett visszatérj a lelkiségbe, és pontosan lásd, miről szól ez a betegség. Amikor mélyrehatóan visszatérsz a lélekbe, hogy önvizsgálatot tarts, akkor rá tudsz lelni a probléma gyökerére, és némileg megismered a saját romlottságodat. Egy kis szenvedés nélkül mindig azt gondolnád, hogy nagyszerű vagy, és elmulasztanád ennek a romlottságnak a felfedezését. Akkor nem lennél képes megérteni az igazságot, amelyre szükséged van. Van már ezzel tapasztalatotok? A Szentlélek mindent nagyon is időben tesz, mindent annak megfelelően, hogy mire van szükségük az embereknek, és mindent a jelenlegi érettségük és állapotuk szerint. Már elhangzott, hogy Isten munkája pontos és kimért, nagyon időszerű, késlekedés nélküli. Láttad ezt a tényleges tapasztalataidban. Minden alkalommal, amikor szembekerülsz valamivel, a Szentlélek azonnal megindít és megvilágosít, azonban a te nem működsz együtt valami jól. Túlságosan fásult vagy. Időnként érzékeled, hogy mi történik, de otthagyod anélkül, hogy megpróbálnád alaposabban megérteni. Megelégszel a csupán észlelési megértéssel, amivel úgy gondolod, hogy érted, de tulajdonképpen nem értél el oda, hogy valóban megértsd. Az észlelési megértésedet racionális megértésé kell fokoznod, mielőtt lehet előre vezető utad. Ha a Szentlélek újra megindít, és te még mindig figyelmen kívül hagyod és nem kívánod leírni a jegyzeteidbe, akkor hamarosan el fogod felejteni. Nem nyerted el ezt a világosságot, ezt a gyakorlati dolgot, és ez nagyon is sajnálatos lesz. A szorgalmas emberek leírják a dolgokat a jegyzeteikbe, és csodálatosan érzik magukat, amikor később megnézik a jegyzeteiket. Képesek rá, hogy némi világosságot nyerjenek ennek alapján. Aki gondatlan és nincs lelki megértése, az nem tudja érezni ezt a világosságot – még azt sem tudja, mi a világosság. Ez a világosság felvillan benne, aztán eltűnik, és ha mindig ilyen, akkor a Szentlélek nem fog munkálkodni benne. Az igazságra való törekvéshez érzékenynek és árnyalt gondolkozásúnak kell lenned; nem lehetsz lusta. Emellett pedig haladéktalanul együtt kell működnöd. Amikor észlelési megértésben van részed, ragadd meg, sietve vedd fontolóra, és imádkozz Istenhez. Hogyan imádkozz? Az imádat összpontosítsd az elnyert megvilágosodásra. Időnként a saját gondolataidnak fog érződni, és ez rendben is van. Ameddig azt érzed, hogy élvezetes és világos, addig imádkozz és keress. Leginkább az számít, hogy megfejtsd ezt az új világosságot, és jól értelmezd. Ha imádkozás közben különösen jól áramlanak a szavak, és fesztelennek érzed magad, újra megvilágosodsz, és az elméd megvilágíttatik, akkor jegyezd le ezt az új világosságot. Ez azért van, mert időnként vissza tudsz emlékezni, amikor jó állapotban vagy, azonban elfelejted, amikor rossz állapotban vagy. Az emberek több oldalt is tele tudnak írni, amikor cikket írnak, azonban egy szót sem tudnak leírni, amikor tapasztalati bizonyságtételről vagy az Istenről való tudásukról van szó. Még mindig híján vannak a valóságnak. Akik szeretik az igazságot, azok a Szentlélek megvilágosodására és megvilágítására összpontosítanak. Akik nem szeretik az igazságot, azok nem tartják becsben a Szentlélek megvilágosodását, ami azt mutatja, hogy nem tudják, mi fontos, mi másodlagos, mi lényeges, vagy mit kellene elnyerniük. Emiatt elvesztik a Szentlélek megvilágosodását. Legjobb, ha magaddal hordasz egy kis jegyzetfüzetet, hogy amikor a Szentlélek megvilágosít és új világosságra teszel szert, azonnal meg tudd ragadni és le tudd jegyezni. A Szentlélek bármikor és bárhol munkálkodik. Nem számít, milyen helyzetben van valaki, amennyiben Isten szavain elmélkedik és az igazságot tudja keresni, akkor a Szentlélek megvilágosítja. Még amikor el is vagy foglalva a munkáddal és nagyon fáradt vagy, a Szentlélek megvilágosít, ha keresel és imádkozol. A Szentlélek megvilágosít, amikor olvasod Isten szavait és közösségben vagy az igazsággal. Megvilágosít, amikor fontolóra veszed Isten szavait és eltöprengsz magadon. Amikor a Szentlélek megvilágosít, írd le, aztán vedd fontolóra, és világossá válik a szíved. Amikor valóban megérted az igazságot, akkor teljes mértékben felszabadulsz. Amikor ily módon megtapasztalod Isten munkáját, egyre bőségesebb lesz az általad learatott termés. Tény az, hogy a Szentlélek megvilágosításának nagy részét ti teszitek tönkre. Senkiháziakra hasonlítotok, teljes mértékben lemaradva a Szentlélek rajtatok végzett munkájáról, oly sok esélyt elveszítve arra, hogy Isten tökéletessé tegyen benneteket! A Szentlélek már rengeteg munkát végzett, te mégsem tudtad azt megragadni. Valóban tudod azt állítani, hogy Isten nem kedves hozzád? A tény nem az, hogy Isten ne tanúsított volna irántad elég kedvességet, hanem az, hogy te nem nyerted el azt.

A Szentlélek munkálkodása egyfajta mintát követ, és következtetéseket kell levonni ezt illetően. Ha valaki rászánja magát a következtetések levonására, akkor sok mindent ki tud következtetni. Bizony van mit nyerni ebből. Vegyük például az imát. Van, amikor sok megvilágosodást nyerhetsz az imából, ám ha figyelmetlen vagy, akkor nem leszel tudatában ennek. Lehet, hogy a szádból elhangzik néhány megvilágosító szó, azonban nem fogod észrevenni, ha nem figyelsz oda. Csak azt fogod tudni, hogy jól imádkoztál, pedig valójában voltak olyan szavak az imádban, amelyeket a Szentlélek világosított és világított meg. Ez mind új világosság volt, azonban te hagytad, hogy elillanjanak. A Szentlélek munkája leginkább úgy segít az embereknek, hogy megvilágosítja és megvilágítja őket, lehetővé téve számukra az igazságnak és Isten szándékainak a megértését, hogy Isten követelményei szerint tudjanak megtenni dolgokat, és ne térjenek le a helyes ösvényről. Mi a célja a Szentlélek munkájának, amely megvilágosítja az embereket? Időnként arra való, hogy mutassa az utat, néha emlékeztetőül szolgál, hogy legyen egy kis értelmed; időnként megvilágít téged és segít megértened az igazságot, és eléd tárja a gyakorlat ösvényét. Ha a saját ösvényedre tévedtél, Ő mankóként támogat és segít neked, a helyes ösvényre vezetve és irányítva téged. Bármily világossággal és tudással – ami az emberek személyes háttere miatt eltérő lehet – világítja meg a Szentlélek az embereket, az egyáltalán nem mond ellent vagy kerül összeütközésbe az igazsággal. Ha mindenki igaz keresés és ima, valamint őszinte alávetettség által szerezne tapasztalatot, miközben a Szentlélek folyamatosan azon munkálkodik, hogy megvilágosítsa és irányítsa őket, és ha éles elméjűek és árnyalt a gondolkozásuk, és képesek a Szentlélek által megvilágosított dolgokat gyakorolni és azokba belépni, akkor az érettségük nagyon gyorsan növekedne. Akkor elmondható lenne, hogy megragadták a lehetőséget. A Szentlélek munkájának egyik jellemzője az, hogy nagyon gyors. Egy szempillantás alatt vége van, nem úgy, mint a gonosz lelkek munkájának, amely mindig dolgok megtételére sürgeti és kényszeríti az embereket, hogy semmilyen más módon ne tudjanak cselekedni. Időnként a Szentlélek azáltal munkálkodik, hogy egy érzést ad az embereknek, amikor a veszély peremén vannak, nyugtalanná és rendkívül gondterheltté téve őket. Ez különleges körülmények között történik. Általában, amikor az emberek közel kerülnek Istenhez, és keresik az igazságot, vagy amikor Isten szavait olvassák, a Szentlélek ad nekik egy érzést, vagy egy apró gondolatot vagy ötletet. Vagy az is lehet, hogy egy kijelentést vagy üzenetet ad át neked. Mintha lenne egy hang, de mintha hangtalan is lenne; emlékeztetőhöz hasonlít, és meg tudod érteni, mit jelent. Aztán ha fogod a jelentést, amelyet megértettél, és a megfelelő szavakkal kifejezésre juttatod, akkor elnyersz valamit, és ez másokat is okítani fog. Ha az emberek mindig ily módon szereznek tapasztalatot, akkor fokozatosan sok igazságot megértenek. Ha mindig ott van az emberek mellett a Szentlélek munkája, és mindig van egy új világosság, amely vezeti őket, akkor biztosan soha nem térnek le az igaz útról. Ha soha senki nem vállal veled közösséget és senki nem mutat utat neked, és nincs elrendezve a munkád, ha abban az irányban mész, amerre a Szentlélek utat mutat neked, akkor biztosan nem fogsz eltévelyedni. Péter látta az Úr Jézust, miután feltámadt és felment a mennybe, azonban csupán kevés alkalommal. Nem láthatta gyakran az Úr Jézust, ahogy azt az emberek képzelik, vagy nem láthatta Őt akkor, amikor csak szerette volna, és akkor sem látta Őt, amikor csak imádkozott valamiről, amit nem értett. Ez nem így ment. Vajon ilyen könnyű látni Istent? Isten nem jelenik meg könnyedén az embereknek. Isten legtöbbször a Szentlélek munkáján keresztül értetett meg Péterrel dolgokat. Miért nem tudjátok megvalósítani azt, amit Péter? Végül is mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy elégtelen a képességetek, hogy nincs meg bennetek a megértés ereje, és hogy képtelenek vagytok elmélkedés által rájönni a dolgokra. Nem számít, mivel néztek szembe, mindig az Isten szavaiban lévő igazság szerint kell tekintenetek rá. Ha az emberek mindig a saját gondolataikon és agytekervényeiken belül élnek, amikor dolgok történnek velük, és emberi eszközökkel kezelik ezeket a dolgokat, akkor semmit nem fognak nyerni. Mit gondolt Péter, amikor történt vele valami? Átgondolta és fontolóra vette azt az Úr Jézus szavai szerint, és így képes volt rájönni Isten szándékaira. Később pedig, amikor az Úr Jézus felment a mennybe, miért volt Péter még mindig képes arra, hogy rájöjjön Isten szándékaira? A Szentlélek megvilágosításán keresztül tudta megtenni ezt. Ha nem tudta volna érzékelni a Szentlélek megvilágosodását, és az Úr Jézus nem jelent volna meg neki a feltámadása és a mennybemenetele után, akkor hogyan tudta volna megérteni Isten szándékait? A testben lévő Isten nem úgy munkálkodik, ahogy azt az emberek elképzelik, személyesen és szüntelenül utat mutatva az embereknek nap mint nap azért, hogy tökéletesítse őket. Ez nem így van. A Szentlélek munkája ott van a partnerségben. A Lélek társult munkája végzi el a legtöbbet. A test végzi a vezető munkát, és amikor ez a munka elvégeztetett, a Szentlélek megvilágosítja az embereket, hogy megértsék a hátralévő apró kérdéseket. Ha az emberek nem tudják megragadni ezt és csupán egy részt tudják elnyerni, akkor nem lesznek képesek további részletek elnyerésére, és ha nem tudják elnyerni azokat, akkor nem fognak megváltozni, és nem fognak előrehaladni.

Nem könnyű megérteni ezeket a dolgokat azoknak, akik nem tapasztalták meg a Szentlélek munkáját vagy megvilágosítását. Tény az, hogy a Szentlélek munkájának és megvilágosításának van egy mintázata. Amikor a Szentlélek munkája és megvilágosítása kerül szóba, az emberek mindig félreértik, úgy gondolva, hogy rengeteget kell szenvedniük és hatalmas árat fizetniük, mielőtt elnyerhetnék a Szentlélek munkáját. Vajon nem emberi elképzelés ez? Mivel az emberek lusták és nagyon érdes a szívük, rendszerint soha nem összpontosítanak a lelkükben lévő érzésekre, és amikor van ott némi világosság és megvilágosodás, semmiségként elhessegetik. Ha egész nap az ügyeid közepette élsz, ragaszkodva a szavakhoz és doktrínákhoz, valamint az előírásokhoz, a test és a romantikus szerelem életét élve, akkor a Szentlélek nem tud megvilágosítani téged és utat mutatni neked. Nem áll módjában megtenni ezt. Többet kell imádkoznod, keresned kell a Szentlélek munkáját, keresned, hogy miként fogadd be a Szentlélek munkáját és miként ne hagyd elillanni azt. Imádkozz Istenhez: „Ó, Istenem! Kérlek, munkálkodj rajtam, tegyél engem tökéletessé és változtass meg, engedd, hogy mindenben megértsem a Te szándékaidat, és alávessem magam a vágyaidnak. A Te nagy szereteted és a Te szándékod van jelen abban, ahogy üdvözítesz engem. Bár az emberek lázadók és ellenszegülnek Neked, bár áruló természetük van, én most már értem a Te szándékodat az emberek üdvözítésében, és szeretnék együttműködni Veled. Adj nekem több helyeztet, próbatételt és nehézséget, megengedve, hogy lássam a Te kezed ezekben a nehézségekben, és lássam a Te tetteidet, hogy olyan valaki lehessek, aki meg tudja érteni a Te szándékaidat és alá tudja vetni magát azoknak. Ne engedd, hogy kicsapongó legyek, inkább olyasvalaki, aki határozottan két lábbal áll a földön.” Imádkozz így, és tedd ezt gyakran; kérd, hogy a Szentlélek mindig munkálkodjon rajtad és vezessen téged. Ha a Szentlélek látja, hogy a helyes ösvényen jársz és a azzal foglalkozol, amivel kell, akkor először ad neked néhány helyzetet, hogy leteszteljen, és egy komoly próbatételt, hogy megnézze, vajon felül tudsz-e kerekedni rajta. Előfordulhat, hogy némelyek nem képesek elviselni azt. Azt fogják mondani: „Ó, Istenem! Ez a helyzet túl sok nekem, nem tudom elviselni.” Akkor e tekintetben kudarcot vallottak. Ha tényleg úgy érzed, hogy túl sok neked az a helyzet, amelyben vagy, akkor imádkozz Istenhez ily módon: „Ó, Istenem! Ez a helyzet, amelyet adtál, túl sok nekem. Nem tudom elviselni, de hajlandó vagyok igyekezni. Kérlek, adj nekem az érettségemnek megfelelően, és engedd, hogy megértsem a Te szándékaidat, menjek bár keresztül súlyos szenvedésen vagy enyhe szenvedésen, legyen ez anélkül, hogy elárulnálak Téged vagy panaszkodnék. Tegyél képessé arra, hogy teljes mértékben alá tudjam vetni magam, oly módon, ami eleget tesz Neked. Menjek bár keresztül súlyos szenvedésen vagy enyhe szenvedésen, amennyiben azok a Te vágyaid, én hajlandó vagyok panaszkodás nélkül alávetni magam azoknak. Nem vagyok hajlandó ellenkezni a Te vágyaiddal, és nem számít, milyen súlyossá válik a szenvedés, amennyiben el tudom viselni, azt kérem, hogy add meg nekem.” Magabiztosan és merészen kell imádkoznod. Ne fuss el és ne lapulj meg! Ha a Szentlélek azt látja, hogy a helyes ösvényen jársz, hogy nagyon is azt teszed, ami a dolgod, hogy valóban akarod Istent a szívedben, és hogy az igazságra törekszel, akkor lehet, hogy súlyos helyzetet ad neked, valamint nagy erőt, hogy felülkerekedj azon – és akkor győzedelmeskedtél. Néhány szó és doktrína megértésénél sokkal magasabb rendű az, ha felülkerekedsz egy különösen súlyos helyzeten. Tanúságtételről van itt szó.

A mindennapi életben az emberek kapcsolatba kerülnek mindenféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, és ha nem rendelkeznek az igazsággal, nem imádkoznak és nem keresik azt, akkor nehezükre esik majd a kísértés levetése. Vegyük például a férfiak és a nők közötti kapcsolatokat. Némelyek képtelenek ellenállni az ilyen kísértéseknek, és amint ilyen helyzettel szembesülnek, elbuknak. Vajon ez arról árulkodik, hogy túlságosan éretlenek? Ilyen szánalmasak azok, akik nem rendelkeznek az igazsággal, és ők egyáltalán nem tesznek tanúságot. Némelyek akkor esnek kísértésbe, amikor pénzzel kapcsolatos helyzetekbe kerülnek. Amikor látnak valakit, akinek van pénze, így panaszkodnak: „Hogy lehet, hogy neki olyan sok pénze van, én meg ilyen szegény vagyok? Ez nem igazságos!” Amikor ez történik velük, panaszkodnak, és nem tudnak elfogadni Istentől, avagy alávetni magukat az Ő irányításának és elrendezésének. Olyanok is vannak, akik mindig a rangra összpontosítanak, és amikor ilyen kísértéssel szembesülnek, képtelenek felülkerekedni rajta. Például egy nem hívő alkalmazni akarja őket egy hivatalos pozícióban, sok előnyhöz juttatva őket, és képtelenek szilárdan megállni. Azon töprengenek: „Megtegyem?” Imádkoznak, átgondolják, aztán: „Igen, meg kell tennem.” Már eldöntötték, és nincs értelme a további keresésnek. Egyértelműen eldöntötték, hogy elfogadják ezt a hivatalos pozíciót és szert tesznek az előnyeire, azonban vissza is akarnak jönni és hinni Istenben, mert félnek az Istenbe vetett hit áldásainak az elvesztésétől. Ezért így imádkoznak Őhozzá: „Kérlek, tegyél próbára, Istenem!” Még mivel kapcsolatban tehetnének próbára? Már eldöntötted, hogy elfogadod a hivatalos pozíciódat. Nem álltál meg szilárdan ebben a dologban, és már el is buktál. Szükséged van még további próbatételre? Nem vagy méltó Isten próbatételére. Vajon készen állnál rá a szánalmas éretlenségeddel? Aztán olyan megvetendő emberek is vannak, akik versengenek minden olyan előnyért, amelyet csak meglátnak. A Szentlélek ott van közvetlenül mellettük, figyelve őket, hogy lássa, milyen nézeteket juttatnak kifejezésre és milyen a hozzáállásuk, és elkezdi próbára tenni őket. Némelyek azt gondolják magukban: „Én nem akarom ezt még akkor sem, ha ez Isten kedvessége irántam. Már eleget kaptam, és Isten túl sok kedvességet mutat nekem. Nem törődöm a jóllakottsággal és a jólöltözöttséggel, csak az igazságra való törekvéssel és azzal, hogy képes legyek elnyerni Istent. Az igazságot, amit kaptam, a semmiért cserébe adta nekem Isten. Nem vagyok méltó ezekre a dolgokra.” A Szentlélek tüzetesen megvizsgálja a szívüket, és még inkább megvilágosítja őket, lehetővé téve, hogy több mindent megértsenek, és hogy még élénkebbek legyenek, még átláthatóbbá téve számukra az igazságot. Azok a megvetendő emberek azonban látják, hogy valami előnyt osztogatnak, és azt gondolják: „Harcolni fogok érte, mielőtt bárki más megtehetné. Ha valaki másnak adják, nem nekem, akkor jól meg fogom szidni és megszorongatom őket. Megmutatom nekik, milyen fából faragtak, és akkor majd meglátjuk, legközelebb kinek adják!” A Szentlélek látja, hogy ilyenek, és felfedi őket. Lelepleződik a rútságuk, és az ilyen embert meg kell büntetni. Nem számít, hány éve hisznek, semmire nem mennek azzal. Semmit nem nyerhetnek! Sokszor, amikor a Szentlélek kedvességet tanúsít az emberek iránt, olyankor nyerik el ezt, amikor nem számítanak rá. Ha Isten nem tanúsít irántad kedvességet, akkor a büntetésed is akkor fog bekövetkezni, amikor nem számítasz rá. Ilyen veszélyesek a dolgok azok számára, akik nem törekednek az igazságra.

Amikor az embereknek nincs bepillantásuk a velük történő dolgokba, és nem tudják, mi a helyénvaló teendő, mi legyen az első dolog, amit tesznek? Először imádkozzanak; az első az ima. Miről árulkodik az ima? Arról, hogy ájtatos vagy, hogy valamelyest Istent félő szíved van, és hogy tudod, hogyan keresd Istent, ami azt bizonyítja, hogy Istent teszed az első helyre. Amikor Isten ott van a szívedben, és helye van ott, és amikor képes vagy alávetni magad Istennek, akkor ájtatos keresztény vagy. Van sok idősebb hívő, akik mindennap ugyanabban az időben és ugyanazon a helyen térdelnek le imádkozni. Minden alkalommal egy vagy két óráig imádkoznak, azonban nem számít, hány éve térdelnek le így, ez nem sokat oldott meg a bűnnel kapcsolatos problémáik közül. Először tekintsünk el attól, hogy hasznos-e az ilyen vallásos imádkozás. Ezek az idősebb testvérek legalább némileg ájtatosak. E tekintetben sokkal jobbak a fiataloknál. Ha Isten előtt akarsz élni és meg akarod tapasztalni Isten munkáját, akkor az első teendőd, amikor valami történik veled, az ima. Az imádkozás nem csupán memorizált frázisok esztelen kántálásáról szól és nem többről; így nem jutsz el sehova. Gyakorolnod kell a szívből való imádkozást. Lehet, hogy nyolc vagy tíz alkalommal is így imádkozol, mégsem tudsz sok mindent felmutatni, azonban ne csüggedj: folytatnod kell a gyakorlást. Először imádkozz, amikor valami történik veled. Először is mondd el Istennek, és engedd, hogy átvegye az irányítást. Engedd Istennek, hogy segítsen neked, engedd, hogy irányítson és megmutassa neked az utat. Ez azt fogja bizonyítani, hogy Istent félő szíved van, és hogy Istent teszed az első helyre. Amikor valami történik veled, vagy valamilyen nehézséggel találkozol, és negatív vagy, valamint dühbe gurulsz, akkor ez Isten hiányáról árulkodik a szívedben, valamint az istenfélelmed hiányáról. Bármily nehézségekkel szembesülsz a valós életben, Isten elé kell járulnod. Az első teendő az, hogy imában letérdelj. Ez a legfontosabb. Az ima arról árulkodik, hogy Istennek helye van a szívedben. Ha gondod van, és feltekintesz Istenre, Őhozzá imádkozol és Őtőle kérsz, az azt mutatja, hogy valamelyest Istent félő szíved van; nem tennéd ezt, ha Isten nem lenne ott a szívedben. Némelyek azt mondják: „Imádkoztam, azonban Isten mégsem világosít meg engem.” Nem így kell megközelíteni ezt. Először is meg kell nézned, hogy helyes-e az imád mögött meghúzódó szándék. Ha őszintén keresed az igazságot és gyakran imádkozol Istenhez, akkor igenis lehet egy bizonyos dolog, amelyben Isten megvilágosít, és engedi, hogy megértsd. Mindenesetre Isten meg fogja értetni veled. Ha Isten nem világosít meg, akkor saját magadtól nem fogod tudni megérteni. Van néhány dolog, amit az emberi gondolkozás nem tud elérni, függetlenül attól, hogy rendelkezel-e a megértés erejével vagy milyen a képességed. Ha érted, akkor az vajon a saját gondolkozásodból fakad? Isten szándékaival és a Lélek munkájával, ha a Szentlélek nem világosít meg téged, akkor senkit nem fogsz találni, aki tudja. Csak akkor fogod tudni, ha Maga Isten mondja meg neked, hogy mit ért alatta. Így hát az első teendőd, amikor valami történik, az imádkozás. Amikor imádkozol, juttasd kifejezésre a gondolataidat, a nézeteidet és a hozzáállásodat Istennek, és kérd Őtőle az igazságot, az alávetettség mentalitásával; ezt kellene gyakorolniuk az embereknek. Semmilyen eredményt nem fogsz elérni akkor, ha csupán úgy teszel, mintha, és ilyenkor ne panaszkodj, hogy a Szentlélek nem világosított meg téged. Rájöttem, hogy némelyek csupán vallási ceremóniákat tartanak be és vallásos tevékenységeket végeznek az Istenbe vetett hitükben. Egyáltalán nincs hely Számára a szívükben; még a Szentlélek munkáját is megtagadják. Nem imádkoznak és nem olvassák Isten szavait. Csupán gyülekezetbe járnak, semmi több. Vajon Istenbe vetett hit ez? Továbbra is úgy hisznek, ahogy, azonban Isten nincs ott a hitükben. Isten nincs ott a szívükben, már nem akarnak imádkozni Istenhez, és már nem hajlandóak olvasni Isten szavait. Akkor vajon nem váltak nem hívőkké? Vannak olyan vezetők, és főleg munkások, akik gyakran intéznek általános ügyeket. Soha nem összpontosítanak az életbe való belépésre, hanem az általános ügyek munkáját tartják a fő feladatuknak. Csupán feladatirányítók lettek belőlük, és semmit nem végeznek el a vezetők és a munkások lényeges munkájából. Ennek eredményeként, miután húsz vagy harminc évig hisznek Istenben, semmit nem tudnak mondani az élettapasztalataikról, és nincs igaz ismeretük Istenről. Csupán néhány szót és doktrínát tudnak szólni. Vajon nem váltak hamis vezetőkké? Ez azért van, mert az Istenbe vetett hitükben nem foglalkoznak az igazi kötelességeikkel, és nem törekednek az igazságra. Semmit nem old meg az, ha csupán arra támaszkodnak, ahogyan ők néhány szót és doktrínát értenek. Istenre panaszkodnak, amint próbára tétetnek, csapás éri őket vagy megbetegednek. Egyáltalán nincsenek valós ismereteik önmagukról, és egyáltalán nincs tapasztalaton alapuló bizonyságuk. Ez arról tanúskodik, hogy az Istenbe vetett hitük éveiben nem törekedtek az igazságra, hogy csupán külsőségekkel foglalatoskodtak, és ennek eredményeként tönkretették magukat. Nem számít, hány éven át hisznek az emberek Istenben, legalább néhány igazságot meg kell érteniük, ha biztosítani akarják azt, hogy ne bukjanak el, ne kövessenek el gonoszságot vagy ne legyenek kirekesztve. Ez a legkevesebb, amivel fel kellene szerelkezniük. Némelyek lagymatagok, amikor prédikációkat hallgatnak, és nem elmélkednek Isten szavain. Nem számít, mi történik velük, nem keresik az igazságot. Elégedettek, ha csupán a szavakat és doktrínákat megértik, feltételezve, hogy elnyerték az igazságot. Aztán amikor próbatétel éri őket, egyáltalán nincsenek ismereteik, és a szívük tele van sérelmekkel és panaszokkal, amelyeket nem mernek hangosan kimondani, bár szeretnék. Vajon nem szánalmasak az ilyen emberek? Sokan állandóan felületesek a kötelességük teljesítésében. Nem tartanak önvizsgálatot, és nem próbálják megérteni magukat, amikor megmetszik őket. Állandóan racionalizálnak, és így sokféleképpen megnyilvánul a rútságuk, és felfedetnek és kivettetnek, mindvégig képtelenek rá, hogy megismerjék önmagukat. Mi értelme akkor annak, hogy értik ezeket a doktrínákat? Egyáltalán semmi. Nem számít, hány évig hisznek Istenben az emberek, ha pusztán a doktrínákat értik és tudják szólni, az haszontalan. Nem nyerték el az igazságot, hanem eltévelyedtek. Így hát, amikor valami történik veled és Istenhez imádkozol, az Ő szándékait keresed, a probléma megoldásának kulcsa az, hogy megértsd az igazságot. Ez a helyes ösvény, és következetesen ki kell tartanod ennek gyakorlásában.

1977