Nemrég egy olyan témáról beszélgettünk, amely az emberek különböző kategóriáit különbözteti meg a származásuk alapján. Ez egy különleges téma, amely az emberek veleszületett állapotainak, emberi mivoltának és romlott beállítottságainak általánosabb témáján belül merül fel. Beszéltünk néhány tartalomról ezzel a különleges témával kapcsolatban – mi szerepelt benne? (Isten az embereket eredetük szerint három típusba sorolta: azok, akik állatokból reinkarnálódtak, azok, akik ördögökből reinkarnálódtak, valamint azok, akik emberekből reinkarnálódtak. Első alkalommal Isten az állatokból reinkarnálódottak négy jellemzőjéről beszélt: az első, hogy a felfogásuk eltorzult; a második, hogy különösen érzéketlenek; a harmadik, hogy különösen zavaros fejűek; a negyedik jellemző pedig az, hogy ostobák. A második alkalommal Isten az ördögökből reinkarnálódottak jellemzőiről beszélt: az első, hogy megrögzött hazudozók; a második, hogy elferdültek; a harmadik pedig az, hogy gonoszak. A közlés fő hangsúlya a megrögzött hazudozás és az elferdültség két megnyilvánulásán volt.) A megrögzött hazudozás fő megnyilvánulása a megtévesztés. Ami az elferdültség megnyilvánulásait illeti, azokat is kategorizáltuk – hány megnyilvánulás volt? (Három volt. Az első a beállítottsághoz kapcsolódik; nevezetesen: alattomos és abnormális. A második a hús-vér test elvetemült bujaságát foglalja magában. A harmadik pedig a bizarr mivolt; vagyis az, hogy gyakran élnek át hallási és egyéb érzékszervi hallucinációkat, valamint állandóan abnormális viselkedést tanúsítanak.) Általánosságban ezt foglalta magában.

Legutóbb az ördögökből reinkarnálódott emberek elferdült aspektusának néhány megnyilvánulásáról beszélgettünk. Olvastam egy ember megnyilvánulásairól az egyház által összeállított kizárási dokumentumokban – hallgassa meg mindenki, és nézzétek meg, hogy az illető megnyilvánulásai kapcsolódnak-e ahhoz, amiről beszélgettünk. Ez a személy zöldségek termesztéséért volt felelős egy farmon. Így írták le a fő megnyilvánulásait: „Az emberi mivolta rosszindulatú, a Fennvalóhoz való hozzáállása pedig tiszteletlen”, majd több konkrét megnyilvánulást is felsoroltak. Az első megnyilvánulás ez volt: „Csak úgy találomra választott helyet arra, hogy zöldségeket termesszen a Fennvaló számára. Később derült ki, hogy ez a hely alacsonyan fekvő, vízállásra hajlamos terület volt. Az oda kijuttatott trágyát elmosta a víz, ami azt eredményezte, hogy a zöldségek nagyon aprók lettek. Tudta, hogy újra kellene trágyázni, de egyszerűen nem tette meg. Látta, hogy a zöldségek nem nőnek jól, ám semmit sem tett – szándékosan adott rosszul fejlődött zöldségeket a Fennvalónak fogyasztásra.” Ez volt az első megnyilvánulás. A második megnyilvánulás ez volt: „Általában csak a testvérek számára termesztett zöldségeket gondozta, majd távozott. Ami a Fennvalónak termesztett zöldségeket illeti, azokat nem gondozta és nem kezelte – nem érdekelte a dolog, és nem is tett érte semmit.” A harmadik megnyilvánulás ez volt: „Tudta, hogy a zöldségeket rengeteg kártevő lepte el, rongyosra rágták őket, amitől undorítóan néztek ki és ehetetlenné váltak, ám ő csak úgy találomra permetezett egy kis rovarirtót, egyáltalán nem érdekelte, hatásos-e. Amikor mások emlékeztették, hogy szedje le a kártevőket a zöldségekről, ő teljesen közömbös volt, gondolván: »Mit kell ezen ennyire kiakadni? Annyi dolgom van – nem téblábolhatok nap mint nap ezek körül a zöldségek körül!«” Látjátok, ez volt, amit a szívében gondolt – amikor mások emlékeztették, még akkor sem akart cselekedni. A negyedik megnyilvánulás ez volt: „A szívében a Fennvalónak való zöldségtermesztésről a következőképpen gondolkodott: »Akármilyenek lesznek is az általam termesztett zöldségek, azt kell majd enned. Ha jól sikerülnek, jó zöldségeket eszel majd. Ha semmi jót sem termesztettem, akkor ne edd meg őket. Amúgy is én termesztettem neked – hálásnak kell lenned nekem!«” Ezek voltak a szívében lévő, rosszindulatú gondolatok, és el is mondta ezeket a gondolatokat azoknak, akikkel együtt élt. „Amikor mások emlékeztették, hogy ne használja a rothadt zöldséglevelekhez való kosarat, amikor a Fennvalónak visz zöldségeket, ezt mondta: »Erre nem tudok garanciát vállalni«.” Látod, mások emlékeztették, ám ő akkor sem hallgatott rájuk. Egyszerűen azt tette, amit akart. Ez volt a negyedik megnyilvánulás. Az ötödik megnyilvánulás ez volt: „Így bánt a Fennvalónak termesztett zöldségekkel – a szívében mindenféle tudatosság és a legcsekélyebb megbánás nélkül. Valahányszor valaki emlékeztette, mondván, hogy legyen figyelmesebb, ő ellenállóvá és idegenkedővé vált. Aki csak tanácsot adott neki, azt a személyt gyűlölte.” A vezetők és a dolgozók összesen öt megnyilvánulást foglaltak össze. Összefoglalták ennek a személynek a szokásos megnyilvánulásait, valamint az igazsághoz és a kötelességhez való hozzáállását, és konkrét példákat is felsoroltak. Az összefoglaló elég jó volt. Hogy érzitek magatokat, miután ezt hallottátok? Vajon jó emberi mivolttal rendelkezik az, akinek ilyen megnyilvánulásai vannak? (Nem.) Mennyire volt rossz? Vajon ennek az embernek a megnyilvánulásai megfeleltek az ördögökből reinkarnálódott emberek megnyilvánulásainak, amelyekről beszéltünk? (Igen.) Melyik megnyilvánulásnak feleltek meg? (Az efféle emberek azon megnyilvánulásának, hogy gonoszak.) Amellett, hogy gonosz volt, volt-e bármi elferdült megnyilvánulása, ami az ördögökből reinkarnálódott emberek jellemzője? (Igen.) Hogyan vált ez nyilvánvalóvá? (A hétköznapi emberek, amikor a Fennvalónak termesztenek zöldséget, elődleges fontosságot tulajdonítanának a jó föld kiválasztásának, ám ő úgy döntött, inkább a testvérek kegyeit keresi – csak a testvérek számára termesztett zöldségekkel törődött. A Fennvalónak termesztett zöldségekhez silány földet választott, nem gondozta őket, nem foglalkozott a kártevőkkel, a Fennvalónak pedig mindig gyengén fejlődött zöldségeket adott fogyasztásra. A Fennvalóhoz, Istenhez való hozzáállását az ellenségeskedés jellemezte.) Miért volt ellenséges a hozzáállása a Fennvalóhoz? Vajon megsértette őt a Fennvaló? (Nem. A hozzáállását a természetlényege határozta meg – gyűlölte Istent, és gyűlölte a pozitív dolgokat.) Én tényleg soha nem ismertem ezt az embert – soha semmiféle dolgom nem volt vele. Akkor hogyan táplálhatott ilyen mély gyűlölet a szívében? Ez a természetével kapcsolatos probléma. Egyrészt gonosz volt, másrészt elferdült – nemde? Hát nem ugyanaz, mint a nagy vörös sárkányé? (De igen.) Ahogyan Istennel és a pozitív dolgokkal bánt, abban volt egyfajta szívből jövő gyűlölet. Ha megkérdeznéd tőle, hogy mi történik, ő maga sem tudná világosan elmagyarázni – egyszerűen csak gyűlöletet érzett. Különösen gyűlölte Istent és az igazságot, különösen gyűlölte a pozitív dolgokat. Vajon ez nem elferdültségre vall? (De igen.) Az efféle ember ördög. Ha megkérdeznéd tőle: „Ki az, akiben hiszel?”, minden bizonnyal azt mondaná, hogy Istenben hisz. Hisz Istenben, mégis gyűlöli Istent – ez egy ördög gondolkodásmódját tárja fel. Ez elferdültség. Miért mondom ezt? Először is, egyáltalán nem ismertem ezt az embert, és soha nem metszettem meg, mégis ilyen mély gyűlöletet táplált Irántam – ez elferdültség. Másodszor, a testvérek voltak azok, akik elrendezték neki, hogy ezeket a zöldségeket termessze. Ha nem lett volna hajlandó megtenni, jelezhette volna a problémát, ám ehelyett haragját a zöldségágyáson töltötte ki. Ültetés után nem gondozta megfelelően, és rosszul fejlődött zöldségeket adott a Fennvalónak fogyasztásra. Harmadszor, amikor a testvérek számára kellett zöldséget termesztenie, meglehetősen készséges volt, és elég jól gondozta is azokat, amikor viszont arra került sor, hogy a Fennvalónak termesszen zöldséget, a szíve mélyén kelletlen volt. Különösen tele volt gyűlölettel, és nem világos, hogy miért – senki sem sértette meg, mégis így bánt a Fennvalóval, és így bánt Istennel. Vajon ez nem elferdültségre vall? (De igen.) Ez az elferdült hajtóerő hatalmas! Egyrészt gonosz, másrészt elferdült – ez egy ördög természete. Bármilyen toleránsan és türelmesen bánik is Isten háza szeretettel az ördögökkel, bárhogyan ad is esélyt nekik Isten háza az üdvösség elérésére, ők egyáltalán nem értik ezeket a dolgokat. Egyszerűen gyűlölik a szívükben Istent és Isten házát. Ez teljes mértékben azért van, mert egy ördög természete pontosan az, hogy gyűlöli Istent és gyűlöli a pozitív dolgokat. Senki sem tudja világosan megmondani, hogy mi ennek az oka – az ördögök egyszerűen alaptalan gyűlöletet táplálnak Isten és a pozitív dolgok iránt. Ezt nevezik úgy, hogy elferdültség. Miről gondolkodott ez az ember minden nap? „Akármilyenek lesznek is az általam termesztett zöldségek, azt kell majd enned. Ha jól sikerülnek, jó zöldségeket eszel majd. Ha semmi jót sem termesztettem, akkor ne edd meg őket. Amúgy is én termesztettem neked – hálásnak kell lenned nekem!” Hát nem elferdült dolgok voltak a szívében? Mindaz, amit gondolt, elvetemült, alattomos és abnormális volt. A lelkiismerettel és józan ésszel bíró emberek úgy érzik, az ő gondolatai felfoghatatlanok – egyszerűen nem érik fel ésszel, miért gondolkodhatott így. Ez pontosan olyan, ahogyan az ördögök viselkednek. Mindaz, amin a szívében gondolkodott és amit fontolgatott, az csupa sötét és elvetemült dolog volt. El tudja-e fogadni valaki, aki ilyen – aki ördög – az igazságot? (Nem.) Még az alapvető emberi erkölccsel, lelkiismerettel és józan ésszel sem rendelkezett. Amikor Isten szóba került, ingerültté vált és gyűlöletet érzett. Amikor mások valamilyen más feladat elvégzésére kérték, nem volt ennyire ellenálló; csak akkor tanúsított különös ellenállást, amikor a Fennvaló számára kellett zöldséget termesztenie. Ez gonoszság, ez elferdültség. Talán megkérdezed tőle, miért ilyen ellenálló – ez a szív dolga, és lehet, hogy ő maga sem tudná világosan megmondani, pontosan hol is rejlik a gyökere. Ti képesek vagytok tisztán látni, hol gyökeredzik ez a probléma? Miért bánt így Istennel? A legtöbb ember számára ez teljesen elképesztő lenne: „Hogyan bánhat így Istennel valaki, aki hisz Benne? Vajon nem egy nem hívő az illető?” Nos, az igazságról szóló közlés révén, képesek vagytok-e egy kicsit tisztábban látni a különféle típusú emberek lényegét és eredetét? (Igen.) Most már képesnek kell lennetek egy kicsit tisztábban látni – ezek pontosan azok a fajta emberek, akik ördögökből reinkarnálódtak, és az a természetük, hogy gyűlölik Istent.

Mondjátok meg Nekem, meg tudnak-e változni az ördögökből reinkarnálódott emberek? (Nem, nem tudnak.) Ők pontosan olyanok, mint a nagy vörös sárkány. Ők is ki tudják mondani a helyes szavakat, olyan szavakat szólnak, amelyek megfelelnek a lelkiismeretnek és az erkölcsiségnek – de egyáltalán nem tudják megvalósítani azokat, amiket mondanak. Sok kellemesen hangzó szót tudnak mondani, de amikor eljön az ideje, hogy valódi dolgokat tegyenek, egyetlen egyet sem tudnak megtenni. Miért nem tudják megtenni ezeket? Mert belül ördögök. Belül kényelmetlenül és csüggedtnek éreznék magukat, ha pozitív dolgokat tennének, és olyan dolgokat, amelyek megfelelnek az emberi lelkiismeret színvonalának. Csak akkor érzik magukat kellemesen és örömtelinek legbelül, amikor gonoszságot tesznek, amikor azt teszik, amit az ördögök tesznek, amikor azt gondolják, amit az ördögök gondolnak. Ez az efféle ember igazi arca. Ha csak úgy tétlenül csevegsz velük, a testi élet dolgairól beszélgetsz, vagy akár aktuális eseményeket és a politikát vitatod meg, akkor képesek nyugton ülni. De amint a közlés tartalma pozitív dolgokat érint, az igazságot, Istent, Isten identitását, Isten lényegét, Isten munkáját, Isten szándékait az ember számára, vagy Isten emberrel szemben támasztott követelményeit, akkor a szívükben idegenkedővé és ellenállóvá válnak – nem akarják meghallgatni. Vakargatni kezdik a fülüket és az arcukat, mintha tűkön ülnének. A szívükben az izgatottság és nyugtalanság úgy kúszik felfelé, mintha vadon burjánzó gyomok sarjadnának odabent. Úgy érzik, akár csak egy másodperccel is tovább maradni olyan, mintha gyötörnék őket, néhányan közülük pedig még fel is állnak, és azon nyomban kisétálnak. Még ha egyesek a látszat kedvéért nagyon udvariasan ott is ülnek és nem távoznak, az elméjük már messze jár – a gondolataik már rég túlszárnyaltak a felhőkön, és egyszerűen nem figyelnek arra, amit mondasz. Miért vannak ezek a megnyilvánulásaik? Azért, mert a szívükben viszolyognak Istentől és a pozitív dolgoktól. Nem érdekli őket az igazság; nem képesek befogadni, és nem hajlandók elfogadni. Amint egy összejövetelen az igazság közlésére kerül sor, mindenféle ürügyet kitalálnak a távozásra, mondván: „El kell mennem, hogy elintézzek valamit”, vagy: „Vissza kell hívnom valakit.” Egyszerűen bármilyen ürügyet meg akarnak ragadni, hogy elmeneküljenek. Az ilyen emberek egyszerűen elferdültek. Ha valaki olyan embernek vallja magát, aki hisz Istenben és követi Istent, akkor nem lenne szabad, hogy ilyen megnyilvánulásai legyenek. Amikor azonban a pozitív dolgokkal vagy Istennel kapcsolatos dolgokról van szó, az ördögökből reinkarnálódott embereknek ilyen megnyilvánulásaik vannak – ez kívül esik az irányításukon, és a természetlényegükből fakad. Ezt az eredetük határozza meg, és ezt a tényt senki sem változtathatja meg. Amikor az igazságról, a pozitív dolgokról, Isten szándékairól, Isten szavairól beszélsz, azt úgy érzik, mintha megítélnéd őket, mintha ez véget vetne az életüknek. Ez a valódi belső állapota annak, ahogyan Istennel, az igazsággal és a pozitív dolgokkal bánnak. Természetesen ez is az ilyen emberek elvetemült lényegének egyfajta megnyilvánulása. Mivel viszolyognak a pozitív dolgoktól, az igazságtól és Istentől, és utálják őket, ezért amire a belső világukban nap mint nap gondolnak és amit fontolgatnak, annak abszolút semmi köze a pozitív dolgokhoz, az igazsághoz vagy Isten munkájához. Minden, amit a szívükben gondolnak, valami elferdült dologgal kapcsolatos. Azon gondolkodnak, hogyan mutogassák magukat, hogy státuszuk és presztízsük lehessen az emberek között, hogyan viselkedjenek úgy, hogy félrevezessék az embereket, státuszt szerezzenek, valamint több ember helyeselje őket és nézzen fel rájuk; hogyan cselekedjenek úgy, hogy megnyerjék az emberek szívét és elnyerjék a jóváhagyásukat, valamint hogyan szerezzenek elismerést és előléptetést Isten házától vagy minden szint vezetőjétől. Minden, amin gondolkodnak és minden, amit tesznek, a versengés, a harc, a megkaparintás, a megtévesztés, a cselszövés, az összeesküvés, az uszítás, az ámítás, az irányítás és a félrevezetés természetét hordozza, nem igaz? (De igen.) Semmilyen költséget nem sajnálnak ezeknek a dolgoknak az elvégzése során – bármilyen nehézséget hajlandóak elviselni. A szenvedésük teljes folyamata alatt terveket szőnek és azon ármánykodnak, hogy milyen gonoszságot kövessenek el, ki ellen mesterkedjenek, és milyen célokat érjenek el. Mindenben, amit tesznek, stratégia van, konkrét szándék van. Látszólag nem mondanak nyilvánosan olyan dolgokat, amelyek ellenkeznek az igazsággal, és olyan dolgokat sem tesznek nyilvánosan, amelyek akadályozzák vagy megzavarják a gyülekezet munkáját, és még kevésbé ítélik meg, támadják vagy káromolják Istent nyilvánosan. Ezeket a nyilvánvaló gonosz tetteket nem teszik. Ám a belső világukban soha nem gondolnak semmire, ami az igazsággal vagy a pozitív dolgokkal kapcsolatos, sőt még csak meg sem fontolnak soha semmit, ami az emberi lelkiismerettel és józan ésszel vagy erkölcsiséggel kapcsolatos. Akkor hát mi az, amit fontolóra vesznek? Az elméjük teljesen a tervek, cselek, számítások, összeesküvések és cselszövések csapdájába esett. Tehát még ha kívülről nem is látod, hogy nyilvánosan ellenállnának Istennek, illetve nem hallod, hogy a panasz, a gyanakvás, az ítélet szavait szólnák Isten ellen, vagy akár Istent káromló szavakat, a szívük mégis megvető, gúnyos és tiszteletlen hozzáállással van tele Isten szavaival, Isten munkájával és mindennel szemben, ami Isten munkájával kapcsolatos. Nem számít, mit mond Isten, mik Isten követelményei az emberekkel szemben, mik Isten szándékai, vagy milyen alapelvek állnak a különféle munkák mögött, amelyeket Isten végez, ezekre soha nem figyelnek és nem fogadják el őket – ezekben az emberekben egyszerűen nincs hely ezeknek a pozitív dolgoknak a befogadására. Bár nem látod, hogy nyilvánosan ellenállnának ezeknek a pozitív dolgoknak vagy elítélnék őket, szívük mélyének szemszögéből nézve viszolyognak tőlük és gyűlölik őket. Amikor prédikációkat hallgatnak, nem azon töprengenek, hogyan fogadják el az igazságot és gyakorolják az igazságot, hanem azon, hogy miként foglalják össze a hallott friss világosságot és kifejezéseket, és hogyan alakítsák át őket saját szavaikká, hogy közölhessék és megoszthassák másokkal, azzal a céllal, hogy az emberek felnézzenek rájuk és bálványozzák őket. Azt gondolják magukban: „Ha majd ezeket a szavakat prédikálom azoknak, akik épp most csatlakoztak a gyülekezethez, még több ember csodálatát és bálványozását nyerhetem el, az emberek között pedig még magasabb státuszom lesz. Ennek a státusznak az lesz az alapja, hogy mennyi doktrínát értek meg és fogok fel, és mennyire átfogóan fogom fel.” Még ha ott ülnek is és hallgatják a prédikációkat – még ha nagyon figyelmesen és szorgalmasan hallgatják is, és nagy erőfeszítéseket tesznek –, a hozzáállásuk nem pozitív, és az indítékuk nem tiszta. Nem az igazság elfogadásának hozzáállásával hallgatják, hanem úgy veszik fontolóra, mintha teológiát tanulnának, és a prédikációkban elhangzottakat a Bibliához hasonlítják. Nem fogadják el Isten szavait, és nem vetik azokat össze önmagukkal, igyekezvén megérteni saját különféle problémáikat, és megtalálni belőlük a megoldás útját és a gyakorlás alapelveit, hogy eljuthassanak önmaguk megismerésére, őszinte lelkiismeret-furdalást alakítsanak ki, levessék romlott beállítottságaikat, az igazságalapelvekkel összhangban cselekedjenek és viselkedjenek, és eleget tegyenek Isten szándékainak – egyáltalán nem ez a céljuk. Mi a céljuk? Az, hogy több doktrínával vértezzék fel magukat, hogy felvonulhassanak és mutogassák magukat, és rávegyék az embereket, hogy felnézzenek rájuk és bálványozzák őket. Ez az első cél. A második céljuk az, hogy megtalálják az áldások megszerzéséhez vezető legegyszerűbb utat. Miután meghallgatták a prédikációkat és megerősítették, hogy ez az igaz út, latolgatni kezdik, hogy mennyi reményük van az áldások elnyerésére, mennyi reményük van az üdvösség elérésére. Ezután eldöntik, hogy a nehézségek elviselésének és az ár megfizetésének módszerét használják fel arra, hogy csalárd módon elnyerjék Isten választott népének és Isten házának a bizalmát, továbbá, hogy észrevetessék Istennel a nehézségeket, amelyeket elviselnek, és az árat, amelyet fizetnek. Úgy gondolják, hogy nagy áldásokat és csodálatos rendeltetési helyet nyerhetnek, ha így hisznek Istenben. Látod, a prédikációkhoz és az igazság valamennyi aspektusához való hozzáállásuk nem az, hogy egyszerűen elfogadják, majd gyakorolják és megtapasztalják – inkább hátsó szándékaik és terveik vannak. Folyton abban reménykednek, hogy felhasználhatnak bizonyos kifejezéseket vagy klasszikus idézeteket a prédikációkból és a közlésből, hogy felvértezzék saját elméjüket és a retorikai eszköztárukat annak érdekében, hogy félrevezessék a testvéreket, mindenkit arra késztetve, hogy bálványozza őket, ami lehetővé teszi számukra, hogy helyet szerezzenek az emberek között, és élvezhessék mások nagyrabecsülését. Hát nem elegendőek ezek a gondolatok, szándékok és hozzáállások, amelyekkel a prédikációkat hallgatják, ahhoz, hogy megmutassák: az ilyen emberek nagyon is elferdültek? (De igen.) Vajon ki tudja igazítani valaki ezt az elferdült hajtóerőt bennük? Ha azt mondanád nekik: „Az ilyen gondolkodás nem az igazság elfogadása – ez nem az a hozzáállás, amellyel valakinek, aki az igazságra törekszik, rendelkeznie kellene. Ha így gondolkodsz, az igazság nem lesz rád hatással; nem tesz majd képessé arra, hogy elérd az üdvösséget. El kell fogadnod az igazságot, meg kell találnod benne a gyakorlás alapelveit, és a való életben kell gyakorolnod és megtapasztalnod Isten szavait, hogy Isten szavai az igazságvalóságoddá, végül pedig az életeddé váljanak” – vajon képesek lennének ezt elérni? (Nem lennének.) Miért nem? Azért, mert nem tettek bele elég erőfeszítést, vagy azért, mert a közlésünk az igazságról nem vette figyelembe az érzéseiket, illetve nem tartalmazott megfelelő ellátást az igazságból az ő állapotukkal kapcsolatban? (Egyikről sincs szó.) Akkor mi az oka? (Az, hogy az igazságot gyűlölő lényegük határozza meg ezt.) Ezért azt kell mondani, hogy ezeknek az embereknek a megnyilvánulásai elválaszthatatlanok a lényegüktől – ezek szorosan összekapcsolódnak. Senki sem tudja kiigazítani a szívükben lévő gondolatokat, és senki sem tudja megváltoztatni az elvetemült természetét ezeknek az embereknek, akik ördögök. Gyűlölik az igazságot és elutasítják az igazságot, így az igazság képtelen megváltoztatni őket. Akkor lehet-e azt mondani, hogy egy ilyen emberen már nem lehet segíteni? (Igen.) A válasz határozottan igen. Miért? Azért, mert a természetlényegük az ördögöké. Mindazt, amit feltárnak, teljes mértékben az ördögök természete irányítja – ez egyáltalán nem a romlottság ideiglenes feltárulása, és nem is a romlott emberiség elvetemült, romlott beállítottságainak a feltárulása. Azért van így, mert ördögök, nem pedig teremtett emberi lények – ez a probléma gyökere.

Az efféle embernek további megnyilvánulásai is vannak, amikor prédikációkat hallgat – minden alkalommal, amikor Isten háza az igazságról beszél, és ez magában foglalja bizonyos emberek gonosz tetteinek és megnyilvánulásainak leleplezését és boncolgatását, ilyesmiket mondanak: „Nem épp arról az incidensről beszélsz, ami korábban történt? Ismerem a teljes történetet. Pontosan tudom, mi a célod azzal, hogy ezt felhozd. Nem épp arra próbálod felhasználni ennek az ügynek a közlését és boncolgatását, hogy megalapozd a saját tekintélyed, és rávedd az embereket, hogy rád hallgassanak? Nem csupán arról van szó, hogy meg akarsz leckéztetni néhány embert, és el akarsz nyomni egyeseket? Ez nem csak kampányolás? Csak egy bolond hinné el, amit mondasz! Csak egy bolond hallgatna rád és gyakorolna az igazságalapelvek szerint!” Látod, még akkor is, amikor hallanak néhány példát, kijelentést vagy az emberek konkrét megnyilvánulásait, amelyek az igazság valamely aspektusához kapcsolódnak, amit ők megértenek, az teljesen különbözik attól, mint amit mások értenek. Nem tudják helyesen felfogni vagy helyesen kezelni ezeket a dolgokat, sőt képesek még a tényeket is elferdíteni, és megítélni és kárhoztatni a pozitív dolgokat. Amiről a szívükben gondolkodnak, az mindig oly sötét, mégis úgy érzik, hogy különösen okosak, és ismerik a valódi történetet. Hát nem elferdült ez? Ez éppen olyan, mint a nagy vörös sárkány – a nagy vörös sárkány azt mondja, hogy amikor a Mindenható Isten Egyháza kitakarítja vagy kizárja az embereket, az hatalomfitogtatás miatt történik, hogy mások láthassák, de azt soha nem mondja, hogy amikor Isten háza, az egyház kitakarítja az embereket, az az egyház megtisztítását jelenti. Ez azért van, mert ők nem hívő ördögök, akik nem tudják felfogni az igazságot; mindig kiforgatják, megítélik és kárhoztatják a pozitív dolgokat, és egyáltalán nem hajlandók helyes gondolkodásmóddal kezelni a pozitív dolgokat. Inkább azt hiszik el, hogy majmokból fejlődtek ki, hogy sárkányok leszármazottai, mintsem beismernék, hogy az embereket Isten teremtette. Nemrégiben még néhány tudományos kutatót is hallottam azt mondani, hogy egy több száz millió évvel ezelőtti óriáspatkány-faj volt az emberiség őse – micsoda nevetséges és bizarr elmélet! Ha megpróbálod rávenni őket, hogy elismerjék: az embereket Isten teremtette, hogy elhiggyék, hogy az embereket Isten teremtette, bárhogyan is mondod, nem hajlandók elismerni. Még ha ez a tény ott is hever a szemük előtt, akkor sem hiszik el. Csak azt hiszik, hogy az emberek majmokból fejlődtek ki, vagy hogy patkányok utódai, vagy hogy sárkányok leszármazottai. Inkább elhinnék az efféle ördögi szavakat, mintsem azt, hogy az embereket Isten teremtette – hogy az emberi életet és lélegzetet Isten adta. Nem hiszik el, nem ismerik el, és nem hajlandók elfogadni ezt a tényt. Hát nem elferdült ez? (De igen.) Ha azt mondod nekik, hogy sárkányok leszármazottai, örülnek. Ha azt mondod, hogy majmokból fejlődtek ki, és majmok leszármazottai, vagy hogy egy óriáspatkány az ősük, ezt mondják: „Igen, micsoda megtiszteltetés!” Ha viszont azt mondod, hogy az embereket Isten teremtette, ellenségessé válnak – a szemük dühösen felvillan, és megtelnek gyűlölettel irántad. Ez annyira elferdült!

Az ördögökből reinkarnálódottak a legkevésbé sem hajlandóak meghallani az igazságról szóló közlés szavait. Különösen, ha az ilyen szavak az önismeretről, a különféle emberek állapotainak boncolgatásáról, az igazságvalóságba való belépés mikéntjéről vagy az igazság gyakorlásának alapelveiről szólnak, a szívükben rendkívüli viszolygást éreznek, ugyanakkor pedig eltorzult értelmezéseket és véleményeket terjesztenek. Amikor például az egyház kitakarít néhány gonosztevőt, az efféle ember felbujt másokat, és ilyeneket mond: „Isten házában nincs szeretet az emberek iránt. Mintha levágnák az ökröt, amint fel lett szántva a mező”, vagy „Azért takarították ki ezeket az embereket, mert megsértették a felső vezetőket.” Képtelenek helyesen kezelni az egyház Isten házán belüli megtisztításának munkáját, és tiszta felfogásuk sincs – kicsavarodott módon gondolkodnak és beszélnek róla. Az ő szájukból nem fogod a lelkiismeret vagy a józan ész szavait hallani, és egyetlen olyan szót sem, amely pozitív dolog lenne, még kevésbé bármit, ami megfelel az igazságalapelveknek. A szívük tele van panaszokkal, daccal és sérelmekkel. Amikor féktelenül kifejezik a nézőpontjaikat, az általuk elmondott dolgok, valamint az általuk feltárt gondolatok és nézőpontok mind elferdültek és kicsavartak. Ezt felfoghatatlannak találod – arra gondolsz, ahogyan annyi éve hisznek Istenben és hallgatják a prédikációkat, és hogy kívülről olyan jólneveltnek, nem pedig rossznak tűnnek, és csodálkozol, hogyan is mondhattak ilyen észszerűtlen dolgokat kritikus időkben. Végre feltárták a valódi gondolataikat, azokat a dolgokat, amelyeket már régóta rejtegettek a szívükben – vajon ez nem fedi fel igazán a problémájukat? (De igen.) Az igazi gondolatok, amelyeket feltártak, teljesen kicsavart érvek és eretnekségek. Tehát ezeket a kicsavart érveket és eretnekségeket átmeneti rossz hangulat miatt hangoztatták? (Nem.) Egyáltalán nem. Függetlenül attól, hogy hány éve hisznek Istenben és hallgatnak prédikációkat, ezek a gondolatok mindig is el voltak rejtve a szívükben, soha nem láttak napvilágot. Ám amikor jön egy meghatározó pillanat, és többé már nem tudják visszatartani, amit mondani akarnak, az vulkánként tör ki belőlük – már túl intenzíven fortyogott bennük, egy nap pedig már nem tudják többé visszatartani, és előtör ez az elferdült harag. Amikor kitör az ördögi természetük, mindenféle kicsavart érv, eretnekség és téveszme kerül elő – Istenre panaszkodó szavakat, Istent káromló szavakat, Istent sértő szavakat mondanak, az emberek iránti féltékenység és gyűlölet szavait, az uszítás szavait szólják – mindenféle ördögi szó árad belőlük, te pedig csak ekkor ismered fel, hogy ördögök, és hogy teljesen feltárultak. Korábban észrevetted, hogy a prédikációkat mindig eleresztették a fülük mellett, és hogy mindazon évek alatt, mióta Istenben hisznek, soha nem értették meg az igazságot. Azt feltételezted, hogy szegényes képességűek, és az igazság meghaladja őket, ezért testvérnek tekintetted őket, és próbáltál segíteni nekik. Megbíztál bennük, és arról beszéltél, hogy miként tisztultak meg a saját romlott beállítottságaid. De akárhogy is beszélgettél velük, soha nem nyitották meg a szívüket, hogy arról beszéljenek, valójában hogyan is vannak. Soha nem voltál képes megérteni: Miért nem tudják megnyitni a szívüket? Miért nem tárják fel a valódi állapotukat? Lehetséges, hogy ők soha nem fedtek fel romlott beállítottságokat? Soha nem voltál képes átlátni rajtuk, sőt még azt is gondoltad, hogy jólneveltek, egyszerűek és jámborak. Csak most látod, amikor az ördögi természetük kitört, és annyi mindent mondtak, amivel Istenre panaszkodtak és Istent káromolták, hogy valójában nincs emberi mivoltuk, és teljesen ördögi természetűek. Úgy érzed: „Ez az ember rémísztő! Mindezen évek alatt hitt Istenben, erre kiderül, hogy a szívében mindig is gyűlölte az igazságot és ellenállt neki! Nem csoda, hogy soha nem nyílt meg senkinek – attól félt, hogy mások átlátnának az ördögi természetén! Ő egy igazi ördög!” Amint átlátod a lényegét, úgy érzed, hogy teljesen vak voltál mindezen évek alatt – minden nap vele együtt végezted a kötelességedet, és vele együtt éltél gyülekezeti életet, miközben mindvégig jó embernek, Isten háza tagjának, Isten választott népe egyikének tartottad, és egyáltalán nem láttad őt tisztán. Ez igencsak ijesztő helyzet! Ha testvérekkel élsz és érintkezel, és felfedezed, hogy valakinek romlott beállítottságai vannak, vagy megsérti az alapelveket a kötelességében, és te közlöd vele az igazságot és segítesz neki, ő pedig képes elfogadni azt és kifejezni a háláját, akkor meglehetősen elégedettnek érzed majd magad – azt fogod érezni, hogy ez az ember nagyon jó, hogy szereti az igazságot; egyáltalán nem fogsz viszolyogni tőle. Ha viszont évekig kapcsolatban állsz egy ördöggel, és mindig testvérként bánsz vele, és gyakran segíted, támogatod, valamint szeretetet, türelmet és toleranciát tanúsítasz iránta, mégis nagy ellenségességgel tekint rád, mindig úgy védekezik ellened, mintha az ellensége lennél, te pedig egyre inkább felismered, hogy szívében a legkevésbé sem fogadja el az igazságot, és nem más, mint ördög – hogyan éreznéd magadat? Az imént említett személlyel kapcsolatban, akit kizártak – ha kapcsolatban álltok egy ilyen emberrel, és egy nap rájöttök, hogy az emberi mivolta olyannyira gonosz, hogy nemcsak a szívében gyűlöli Istent és egyáltalán nem fogadja el az igazságot, de azokat is gyűlöli, akik szeretetből segítenek neki, és így megbizonyosodtok arról, hogy ez a fajta ember egy igazi ördög, hogyan éreznétek magatokat? (Én úgy érezném, hogy igazán ostoba voltam.) Először is úgy éreznéd, hogy ostoba voltál, és csodálkoznál, hogyan fordítottál ennyi értelmetlen erőfeszítést egy ilyen emberre. Mi más? (Kissé undorodnék.) Kitől undorodnál? Tőle vagy magadtól undorodnál? (Tőle undorodnék, de magamtól is, amiért nem voltam képes felismerni őt.) Akkor szeretnéd-e még látni a jövőben, vagy kapcsolatban állni vele? (Nem.) Akkor milyen kapcsolatot szeretnél vele? Miféle megközelítést szeretnél alkalmazni a vele való kapcsolat során? (Soha többé nem akarnám látni – minél távolabb tudnék maradni tőle, annál jobb.) Akkor mi lenne, ha a kötelességed végzése során néha még mindig kellene találkoznod vele, vagy meg kellene beszélned vele a munkát, és nem tudnád elkerülni őt – mit tennél akkor? Összefoglaltatok-e már ehhez szükséges gyakorlási alapelveket és utakat? Undorodtok tőle, és így kerülni akarjátok, és nem akarjátok látni, de ha elkerülitek, hogy a kötelességetek során találkozzatok vele, az késleltetni és befolyásolni fogja a munkát – akkor hát mit kellene tennetek? Van valami jó megoldásotok? (Nincs.) Akkor Én mondok nektek kettőt. Az első az, hogy ha az efféle ember a gyülekezetben maradhat szolgálatot végezni, akkor – ha a kötelességetek során nem szükséges kapcsolatba lépnetek vele – nem kell megtennetek. Azért, mert undorodsz tőle, a vele való kapcsolattartás kínos és fájdalmas számodra, és mivel ő is érzi, hogy undorodsz tőle, és ezt felkavarónak találja. Így hát többé már nem kell feltárnod a szívedet előtte, és elmondanod neki a legbensőbb gondolataidat, mint korábban. Inkább csak légy toleráns és türelmes, és bölcs módszerekkel érintkezz vele – ez elég. Ez az egyik alapelv. A másik az, hogy amikor a munkád során muszáj tartanod vele a kapcsolatot, világosan el kell magyaráznod neki a munkát, amellyel megbízták, és a vonatkozó igazságalapelveket. Van itt valami, amire figyelned kell – meg kell nézned, hogy képes-e sikeresen elvégezni a rá bízott munkát. Ha általában képes elvégezni ennek a munkának egy részét, akkor beszélj vele, és kezeld pártatlanul és tárgyilagosan az ügyet. Ha viszont folyton felületes és felelőtlen ebben a munkában, akkor nem tudod nyugodt szívvel átadni neki a munkát, és inkább valaki mást kell választanod a helyére. Ha ezen a ponton nincs megfelelő jelölt, neked pedig nincs más választásod, mint hogy őt használd, akkor mit kell tenned? Ki kell rendelned valakit, hogy felügyelje őt. Amint kiderül róla, hogy nem végez valódi munkát, vagy oly módon viselkedik, ami zavarást vagy bomlasztást idéz elő, azt haladéktalanul jelenteni kell. Ha az őt felügyelő személynek ezt nem sikerül hatékonyan megtennie, akkor van még egy megoldás: a vezetőknek és a dolgozóknak személyesen kell felügyelniük őt és nyomon kell követniük a munkáját, és ezeknek a nyomon követéseknek valamivel sűrűbben kell történniük. Ez azért van, mert az ilyen emberek rendkívül megbízhatatlanok; amint nem figyelik őket szorosan, hajlamosak gonoszságot elkövetni, akadályozni és megzavarni a gyülekezet munkáját, akkor pedig a használatukkal járó veszteségek meghaladnák a hasznot. Ha tehát munka miatt kell kapcsolatba lépned vele, azt nem kerülheted el. Nem tarthatod magad távol tőle, illetve nem hagyhatod figyelmen kívül csak azért, mert képes vagy felismerni őt és látni az igazi arcát – ez a felelőtlenség megnyilvánulása lenne. Mivel képes vagy felismerni őt, és mivel tudod, hogy természetlényege az ördögé, és tudod, hogy gonoszságot követhet el és zavarásokat okozhat, annál inkább a te felelősséged, hogy felügyeld és nyomon kövesd, ahelyett, hogy félelemből vagy undorból figyelmen kívül hagynád. Vezetőként vagy dolgozóként a legnagyobb felelősséged az, hogy őrizd Isten házának kapuit, megóvd Isten házának munkáját, és gondoskodj a testvérekről. Most, hogy egy ördög felfedte valódi alakját és már átláttál rajta, és pontosan tudod, hogy miféle nyomorult, annál inkább jól kell őt felügyelned, hogy a lehető leghatékonyabban végezzen szolgálatot – ez az, amit tenned kell. Mivel átláttál rajta, nem szabad megtagadnod tőle a figyelmet, sem elmulasztanod világosan elmagyarázni neki a munkát, amit el kell magyaráznod neki, sem pedig visszautasítanod, hogy beszélj vele, még akkor sem, ha ő kérdez téged a munkával kapcsolatos dolgokról. Ezzel vajon nem Isten házának munkáján vezeted le a haragodat? Ez vajon nem Isten háza munkájának és a testvérek életbe való belépésének a figyelmen kívül hagyása? Ha ezt teszed, akkor hibázol – ez azt jelenti, hogy nem tettél eleget a felelősségednek. Talán a magánéletedben egyáltalán nincs vele dolgod, és lehet, hogy többé már nem tartod vele úgy a kapcsolatot, mint korábban. Ám ha Isten házának munkája megköveteli, hogy kapcsolatba lépj és érintkezz vele, akkor nem bújhatsz ki ez alól a felelősség alól – ez a kötelességed és felelősséged, és nem kereshetsz kifogásokat arra, hogy elkerüld. Amikor ördögökről van szó, az a megközelítés, hogy pusztán távolságot tartasz, elutasítod őket, elkerülöd őket, a szívedben pedig gyűlöletet és idegenkedést érzel irántuk, nem igazodik Isten szándékaihoz. Felügyelned és korlátoznod is kell őket. Ha hajlandóak szolgálatot végezni, akkor segítened kell nekik, és fel kell használnod őket arra, hogy megfelelően végezzék a szolgálatot – tedd lehetővé számukra, hogy a lehető leghatékonyabban végezzék a szolgálatot. Ha nem végeznek megfelelően szolgálatot, és ha csak egy pillanatra is felügyelet nélkül maradnak, megzavarhatják és tönkretehetik a gyülekezet munkáját, akkor pedig az általuk okozott kár meghaladja hasznosságukat, és azonnal ki kell takarítani őket. Az ilyen negatív példákat szükség esetén fel kell hozni boncolgatásra, hogy a testvérek tisztánlátásra tehessenek szert, átláthassák az ördögök és Sátánok természetlényegét, majd szívből elutasítsák őket, ne legyenek általuk félrevezetve, megzavarva vagy irányítva. Ezt jelenti az ördögök és Sátánok hasznosítása: mindent Isten választott népének szolgálatára használni. Ez a ti felelősségetek – ez az, amit tennetek kell. Bennetek azonban nincs meg ez a felelősségérzet. Épp ahogy korábban mondtátok – amint tisztánlátással rendelkeztek az ilyen emberrel kapcsolatban, undort éreztek, és többé nem akarjátok látni, ha pedig mégis meglátjátok, elkerülitek, és olyan távol maradtok tőle, amennyire csak tudtok. Mindössze ennyitek van megoldásként. Egyáltalán nincs bennetek teherérzet Isten házának munkája, Isten házának érdekei, vagy a testvérek életbe való belépése iránt. Ez a ti érettségetek – ez fel lett fedve, nemde? Átlátsz egy ördög lényegén, majd kerülöd, amikor csak meglátod. A testvéreket viszont nem óvod meg, ennek eredményeként pedig ártanak nekik. Vezetőként vagy dolgozóként nem teszel eleget a felelősségednek – ez a felelősség elhanyagolása. Amikor az ördög még nem lett felfedve, kongasd meg a vészharangot a testvéreknek, emlékeztesd őket, hogy óvakodjanak a gonosz emberektől, mondd el nekik, mit tett az ördög, miért tett ilyesmit, mi a természete a tetteinek, milyen hatásokat okozhatnak ezek a cselekedetek és milyen következményekkel járhatnak, hogyan jellemzi Isten ezt az ördögöt, és milyen módon kell bánni vele. Amint a testvérek tisztánlátásra tettek szert, az ördög pedig befejezte a szolgálatvégzést, és nincs értéke sem a testvérek számára, sem Isten háza számára, akkor ki kell takarítanod, pontot téve ezen ördög és Sátán életére. Ezt nevezik bölcsességnek – ezt jelenti az alapelvekkel való munkavégzés, és a gyakorlási úttal való rendelkezés. Az, hogy a magánéletedben hogyan érintkezel az ilyen emberrel, rajtad áll – ez a te szabadságod. Vezetőként vagy dolgozóként azonban van egy felelősség, amelyet vállalnod kell: meg kell óvnod a testvéreket, és meg kell védened Isten házának érdekeit és a gyülekezet munkáját. Ezen alapelv alapján az ilyen emberrel kapcsolatban, aki ördög, ha jelenleg szolgálatot végez, nem szabad elsietned, hogy fellépj ellene. Felügyelned kell a munkáját, és szorosan meg kell figyelned minden mozdulatát, hogy lásd, mit csinál. Amint felmerül bármi jele annak, hogy valami nincs rendben, azonnal gyakorolnod kell a leleplezését és a megmetszését, vagy el kell távolítanod őt a pozíciójából. Ha a leleplezése és megmetszése után képes némi szolgálatot végezni, az előnyös a gyülekezet munkájára nézve. De amint kiderül, hogy nem kíván szolgálatot végezni, nem a jó úton jár, és azon van, hogy bomlasszon, megzavarjon, és kieressze ördögi karmait, hogy félrevezesse a testvéreket, akkor van az, hogy az ördög felfedi valódi formáját, és pontosan ez a megfelelő idő arra, hogy fellépj ellene. Megkapta a lehetőséget, hogy szolgálatot végezzen, de nem tette megfelelően – akkor hát küldd át őt egy B csoportba. Ha a helyzet komoly, gyakorold a kitakarítását vagy a kizárását – egyben ez az a pillanat, amikor pontot lehet tenni a Sátán sorsára. Amennyiben betartjátok ezt a két alapelvet, képesek lesztek elvszerűen bánni a gonosz emberekkel és az ördögökkel. Ha így teszitek, azzal vajon eleget tesztek a felelősségeteknek? (Igen.) Egyfelől lesz tisztánlátásotok az ördögökkel szemben, nem fognak többé félrevezetni vagy zavarni titeket, és nem fogtok többé ostoba dolgokat tenni – legalábbis többé már nem fogjátok közölni az igazságot az ilyen emberekkel, akik ördögök. A szívedben tudni fogod: Ez a fickó ördög – vele közölni az igazságot ugyanaz, mint gyöngyöt vetni a disznók elé; bárhogyan közlik is vele az igazságot, hiábavaló lesz. Így nem fogsz több ostobaságot csinálni. Csupán néhány doktrínáról fogsz beszélni neki, amit meg kell értenie, valamint azokról az előírásokról, amelyeket be kell tartania – ez elegendő. Ha így gyakorolsz, a gyülekezet munkáját nem fogja érinteni. Ha viszont nem érted az alapelveket, akkor képes leszel ostoba dolgokat tenni. Másrészt a vezetőknek és a dolgozóknak megfelelően kell felügyelniük és felhasználniuk ezeket a szolgálattevőket és ördögöket, akik a legkevésbé sem fogadják el az igazságot. Az ilyen módon való gyakorlás biztosíthatja, hogy a gyülekezet munkája nem sérül, miközben a testvéreket is megóvja attól, hogy az ördögök és Sátánok félrevezessék és megzavarják őket. Értitek? (Igen.) Semmiképpen sem szabad testvérként bánni a gonosz emberekkel és ördögökkel. Amennyiben van tisztánlátásotok az ördögökkel és a gonosz emberekkel kapcsolatban, többé nem fogtok ostobaságokat tenni. A múltban az emberekből hiányzott a tisztánlátás, és sok ostobaságot tettek: mindig testvérként kezelték a gonosz embereket és az ördögöket, amivel csak lehetőséget adtak az ördögöknek, hogy nevessenek a kárukon. Amikor megnyitottad a szívedet, hogy az ördögökkel beszélgess, ezt gondolták: „Hogy te mennyire becsületes, mennyire tiszta és nyitott vagy – tényleg együgyű vagy!” – magukban gúnyolva téged. Most, hogy van tisztánlátásod az ördögökkel kapcsolatban, többé már nem fogsz ilyen ostobaságot tenni. Most már tudod, hogy ha a beszélgetésben megnyitod a szíved valaki előtt, vagy ha támogatsz és segítesz valakit, akkor ezt igazi testvérekkel kell megtenned, olyanokkal, akik törekednek az igazságra és rendelkeznek emberi mivolttal – nem pedig ördögökkel. Ez az egyik aspektus. A másik pedig az, hogy többé már nem érzed magad félénknek, és nem is félsz az ördögöktől. Tudod, hogy ördögök, és tudod, mit gondolnak a szívükben. Most, hogy van tisztánlátásod velük kapcsolatban, tudod, miként bánj velük megfelelően. Mindig szorosan szemmel kell tartanod őket – látnod kell, mit próbálnak tenni, mit számítgatnak és tervezgetnek a szívükben, a munka mely részeiben bomlaszthatnak, zavarhatnak és szabotálhatnak, miféle szavakat használhatnak mások felbujtására és félrevezetésére, és milyen célokat próbálnak elérni. Amint tisztán látod mindezeket a dolgokat, tudni fogod, hogyan cselekedj megfelelően, és ragaszkodni fogsz az igazságalapelvekhez.

Miután az ördögökből reinkarnálódott emberek elferdült megnyilvánulásainak felismeréséről beszéltünk, a legtöbbetek szívében mostanra valószínűleg van már némi világosság és egy kis tisztánlátás is; például, hogy miután ennyi éven át kapcsolatban álltatok velük, mely emberek tűnnek ördögnek, akikkel többé már nem fogjátok megosztani a valódi érzéseiteket; és mely emberek testvérek, akikkel többet fogtok érintkezni, akikhez közelebb fogtok kerülni, és akikkel – ha valami felmerül – többet fogtok beszélgetni. Ily módon minden fajta emberrel való bánásmódod elvszerű lesz, és nem fogtok hibázni. De el tud-e jutni a legtöbb ember arra a pontra, hogy felismerje az ördögöket, hogy átlásson az ördögök természetén? És ha egy ördög hajlandó szolgálatot végezni, vajon igénybe vehetik-e az ördög szolgálatát? A legtöbb testvér képtelen ily módon gyakorolni – a vezetőknek és a dolgozóknak azonban képesnek kell lenniük erre. Miért mondom, hogy képesnek kell lenniük erre? Azért, mert neked, mint vezetőnek vagy dolgozónak, jó alaposan meg kell vizsgálnod a dolgokat. Amint felfedezed, hogy egy gonosz ember gonoszságot követ el, képesnek kell lenned arra, hogy azonnal leleplezd és boncolgasd, és megfékezd az akadályozásait és zavarásait. Ha tudsz így gyakorolni, akkor képes leszel biztosítani a gyülekezet munkájának normális előrehaladását, a testvérek pedig meg lesznek óvva – növekedni fognak a tisztánlátásban, az életbe való belépésük pedig nem fog veszteséget szenvedni az ördögök zavarásai miatt. Ha képtelen vagy így gyakorolni – ha nem tudod megfékezni az ördögöket, nem tudod őrizni a kaput –, akkor az ördögök folyamatosan jönnek majd, hogy zavarjanak. Ma megzavarnak valakit, negatívvá teszik, és elérik, hogy kedvetlenné váljon az evangélium hirdetésében; holnap valaki mást zavarnak meg, ami azt eredményezi, hogy nem akarja végezni a kötelességét, ezáltal késleltetve a munkát, és arra kényszerítve téged, hogy keress helyette valaki mást. Állandóan meg kell majd birkóznod néhány hirtelen, váratlan helyzettel. Hát nem nagyon passzív az ilyen munkavégzés? (De igen.) Akkor vajon vezetőként vagy dolgozóként nem állsz messze attól, hogy megfelelő színvonalú légy? Ha nem vezetőként vagy dolgozóként szolgálnál, akkor képes lennél kezelni a saját életbe való belépésedet, Isten szavainak saját evését és ivását, valamint a kötelességedet. De amint elkezdesz vezetőként vagy dolgozóként szolgálni, mindennap elfoglalt vagy – eszeveszetten sürgölődsz, és alig állsz a lábadon. Vagy egy antikrisztus, vagy egy gonosz ember jelenik meg, és megzavarja a gyülekezetet, vagy néhány testvér válik negatívvá, és nem akarja végezni a kötelességét, vagy egy új hívőt vezetnek félre a szóbeszédek, aki többé nem akar hinni, és visszahúzódik. A munkát nem végzik megfelelően, emiatt folyamatosan problémák merülnek fel mindenhol; ezeknek a problémáknak az állandó előfordulása pedig túlterheltté és kimerültté tesz téged, és napról napra képtelen vagy megbirkózni velük: nem tudsz rendesen enni vagy aludni – és mindennek ellenére a munka továbbra sincs jól elvégezve. Ez a munkára való teljes alkalmatlanság. Az ilyen vezető vagy dolgozó semmilyen tekintetben nem megfelelő színvonalú. Miért mondom, hogy nem vagy megfelelő színvonalú? Azért, mert nem beszéltél előre világosan ezekről a problémákról, amelyek szükségszerűen felbukkannak, lehetővé téve mindenki számára, hogy megértse az igazságot és tisztánlátásra tegyen szert, hogy azonnal meg lehessen oldani a problémákat, amikor azok felmerülnek. Más szóval, a legtöbb embert nem oltottad be annak érdekében, hogy felvértezd őket azzal a képességgel, hogy ellenálljanak ezeknek a dolgoknak. Végül, amikor ezek a dolgok megtörténtek, egyik a másik után, nagyon passzívvá váltál – állandóan csak a zűrzavart takarítottad el, állandóan csak az utóhatások után takarítottál. Ez azt jelenti, hogy vezetőként vagy dolgozóként messze nem vagy megfelelő színvonalú. A különféle ördögökkel való bánásmódodban a módszereid nem megfelelőek, az általad végzett munka pedig nem kielégítő, és így a gyülekezet munkáját állandóan megzavarják, és állandóan problémák sújtják. Neked mindig orvosolnod kell a dolgokat és rendbe kell tenned őket, emiatt rendkívül elfoglaltnak érzed magad, ennek a munkának a végzése pedig nagyon megerőltetővé válik.

Emlékszel az ördögökből reinkarnálódott emberek kezelésének két alapelvére? Melyik a legfőbb? Ne féljetek az ördögöktől és Sátánoktól, és ne kerüljétek őket. Inkább tanuljátok meg felismerni őket és átlátni a lényegüket, valamint felfogni a gondolataik irányultságát; vagyis lássátok világosan, hogy mit akarnak tenni a gyülekezetben, és milyen célokat akarnak elérni. Ily módon a passzivitást kezdeményezéssé alakíthatjátok, és aktívan felléphettek, hogy leleplezzétek őket és foglalkozzatok velük. Ha amikor az ördögöket és Sátánokat beszélni és cselekedni látjátok, csak undort éreztek, és nem akartok tudomást venni róluk vagy együtt dolgozni velük, és részetekről ennyi – sőt azt is figyelmen kívül hagyjátok, amikor azt látjátok, hogy az ördögök és Sátánok megzavarják és akadályozzák a gyülekezet munkáját –, vajon az ilyen viselkedés megfelel Isten szándékainak? (Nem.) Miután az ördögök és Sátánok beszivárognak a gyülekezetbe, nem fognak szabálykövető módon élni gyülekezeti életet, és még kevésbé fognak szabálykövető módon szolgálatot végezni. Elkerülhetetlenül felszólalnak és megtesznek majd dolgokat, és egészen addig nem nyugszanak, amíg el nem érik a céljaikat. Ezért az ördögökkel való bánásmód során bölcsnek kell lennetek, és az igazságalapelvek szerint kell cselekednetek. Akiket le kell leplezni és el kell utasítani, azokat le kell leplezni és el kell utasítani. Amikor egy ördög még nem lett felfedve, ha hajlandó szolgálatot végezni, akkor használjátok őt szolgálat végzésre, és szorosan figyeljétek, miközben ezt teszi. Ha például nem igazán tudsz átlátni egy bizonyos felügyelőn, aki egy adott munkáért felel – azt látod, hogy nem olyan egyszerű és nyílt, mint a többi testvér, hogy soha senkinek nem mondja el a teljes igazságot, és amikor nehézségekbe vagy problémákba ütközik a munka során, nem keres megoldást –, akkor neked kell kezdeményezned, hogy kiderítsd, mi a helyzet vele. Nem szabad passzívnak lenned és megvárnod, amíg elrontja a munkát, majd azután próbálnod „bezárni az istálló ajtaját, miután a ló már kiszökött”. Beszélned kell vele és meg kell nézned, hogyan viszonyul a kötelességéhez, hogy vannak-e konkrét tervei és intézkedései a munkával kapcsolatban, vannak-e alapelvei a munkavégzéséhez, tud-e a munkarendek szerint dolgozni, valamint képes-e megtéveszteni a felette lévőket, és eltitkolni dolgokat az alatta lévők elől, és a maga módján cselekedni. Hát nem ezek azok a dolgok, amelyekre figyelned kell? (De igen.) Tegyük fel, hogy felfedezed valakiről, hogy ördög, és emiatt többé nem érintkezel vele, sőt még azt is mondod: „Ez az ördög egészen rémísztő – már attól undort érzek, hogy látom. Többé nem fogok beszélni vele. Világos határvonalat kell húznom köztem és közte, és el kell érnem, hogy a testvérek is egyértelműen elhatárolódjanak tőle – mindenkinek figyelmen kívül kell hagynia őt.” Vajon rendben van az ilyen viselkedés? Így viselkedni ostobaság. Ez sem nem okos, sem nem bölcs, és érettséggel sem bír. Úgy gondolod, okos vagy, csak mert nem szólsz hozzá? Vajon olyasvalaki vagy, aki figyelembe veszi Isten szándékait? Eleget tettél a felelősségednek? Vállaltad azt a terhet, hogy védelmezed a nyájat és őrzöd Isten házának kapuját? Vajon nem kellene ezekre a dolgokra is gondolnod? Istennek az a követelménye az emberekkel szemben, hogy legyen tisztánlátásuk az ördögökkel kapcsolatban, egyáltalán nem azt jelenti, hogy elég csupán elutasítani az ördögöket. Az ördögök felügyeletére és korlátozására is képesnek kell lenned; ha egy ördögöt még nem fedtek fel, és szolgálatot akar végezni, akkor képesnek kell lenned arra is, hogy felhasználd – ezek a dolgok is a kötelességed, amelyet meg kell tenned, a felelősséged, amelynek eleget kell tenned, és ez teljes egészében a gyülekezet munkájának védelmét szolgálja. Ha azt látod, hogy valaki rendkívül kifürkészhetetlen, hogy minden, amit mond, támadhatatlan, és senki sem képes kiismerni őt, akkor ez a személy nagyon veszélyes, és nem méltó a bizalomra. Különösen, ha olyasvalakit látsz, aki különösen baljós, abnormális, alattomos, ravasz módon viselkedik – aki soha senkinek nem mondja el a teljes igazságot, és akin a legtöbb testvér, aki érintkezik és kapcsolatba kerül vele, nem tud átlátni –, akkor az ilyen embert nem lehet csak úgy félresöpörni és magára hagyni. Ehelyett közeledned kell hozzá, kapcsolatba kell lépned és beszélgetned kell vele, hogy növekedj tisztánlátásban és rálátásban, lásd, min gondolkodik, lásd, mi a cselekedetei forrása és motivációja, mit tervez tenni; hogy amikor a kötelességét végzi, képes-e munkát vállalni, előfordulhat-e, hogy megzavarja a gyülekezet munkáját és független királyságot alapít, és hogy a kötelességvégzése több kárt okoz-e, mint amennyi hasznot hoz, továbbá olyan veszteséggel végződik-e, amely meghaladja a nyereséget. Figyelj – vajon egyszerű dolog vezetőnek vagy dolgozónak lenni? Amikor egy ilyen embert fedeznek fel a gyülekezetben, nemcsak hogy nem szabad távolságot tartanod tőle és kerülnöd őt, hanem inkább aktívan közeledned kell hozzá, és kapcsolatba kell lépned vele. Mi ennek a célja? Az, hogy megértsd a helyzetét, és megelőző intézkedéseket tégy. Ha például egy KKP ügynökkel vagy kémmel találkozol, aki folyamatosan a lehetőségeket keresi, hogy a személyes adataidat firtassa, te pedig a szívedben érzékeled, hogy ő kém, akkor óvakodnod kell tőle, és semmiképpen sem szabad elárulnod neki a valódi helyzetedet. Egy még fontosabb dologra is emlékezned kell: nem engedheted, hogy megtudja a telefonszámodat, az e-mail címedet és hasonlókat. Ha viszont csupán az ellen védekezel, nehogy kipuhatolja a saját helyzetedet, de teljesen figyelmen kívül hagysz egyéb dolgokat és nem törődsz velük, például azzal, hogy ki mással áll még kapcsolatban, kinek az információi után kérdezősködik, és a gyülekezet mely helyzetéről kérdez – sőt még azt is gondolod, hogy ezzel elég okosan jársz el –, akkor hogyan is kezeled ezt a dolgot? Tanúsítottál-e bármiféle bölcsességet? Megmutattad, hogy van érettséged? Eleget tettél a felelősségednek? Megvédted Isten házának érdekeit, és megóvtad a testvéreket? Ha ezeket a dolgokat egyáltalán nem veszed figyelembe, akkor ízig-vérig önző és megvetendő ember vagy. Tegyük fel, hogy találkozol valakivel, aki ördög, és megkérdezi, honnan származol, és hisz-e valaki a családodban Istenben; tudod, hogy információ után puhatolódzik, ezért lazán mondasz néhány dolgot, hogy lerázd, anélkül, hogy felfednéd a valós helyzetedet, majd visszakérdezel: „Te honnan jöttél? A családodban ki hisz Istenben? Milyen a gyülekezeti élet a szülővárosod gyülekezetében? Ott letartóztatja a KKP a hívőket? Téged letartóztattak már valaha?” A KKP ügynöke vagy kémje, amikor ezt meghallja, ezt gondolja magában: „Mindig is én voltam az, aki feltette a kérdéseket – még soha senki nem kérdezett vissza. Ennek az embernek van esze!” Látva, hogy folyamatosan kérdéseket teszel fel neki, aggódni kezd, hogy a kiléte lelepleződik, és így témát vált. Gondosan meg kell figyelned az ilyen embert. Ha megbizonyosodsz arról, hogy rendkívül gyanús, és nyolcvan százalék az esélye annak, hogy a KKP kémje, akkor óvakodnod kell tőle – még egy kis információmorzsát sem szabad kiszivárogtatnod a testvérekről. Ha a testvérek egyáltalán nem óvakodnak tőle, és fenntartás nélkül mindent elmondanak neki, amit tudnak, és bármiről hajlandóak beszélni, akkor ez könnyen veszélybe sodorja a gyülekezetet és a testvéreket. Ezért szorosan szemmel kell tartanod az ilyen embert – figyeld meg, kivel lép kapcsolatba folyamatosan, kitől próbál folyamatosan információt szerezni, hogy titokban ellenőrzi-e a testvérek telefonszámát, vagy a számítógépükön lévő fiókokat, illetve kutat-e Isten házának belső információi után az emberek háta mögött. Szorosan szemmel kell tartanod – nem szabad hagynod, hogy sikerrel járjon. A testvéreknek is meg kell mondanod, hogy óvakodjanak ettől az embertől – ha ismételten információ után puhatolódzik, akkor kerülni kell, és figyelmeztetni kell, hogy ne zaklassa az embereket. Emellett azt is látnod kell, hogy milyen eretnekségeket és téveszméket terjeszt, hogy félrevezesse a testvéreket – ha ilyen problémákat fedezel fel, haladéktalanul kezelned kell és meg kell oldanod őket. Az ilyen módon történő gyakorlás jelenti a gyülekezet munkájának védelmét és a testvérek megóvását – ez a vezetők és a dolgozók felelőssége, és egyben Isten választott népének felelőssége is. Ha tétlenül ácsorogsz és nem teszel semmit, és hagyod, hogy tetszés szerint körbe puhatolózzon, előfordulhat, hogy néhány ostoba ember vagy újonnan érkező, akinek sekélyes alapjai vannak a hitben, mindent elmond majd neki. Ezt követően előfordulhat, hogy a szárazföldi Kína rendőrsége azonnal elkezdi letartóztatni a családtagjaikat és hozzátartozóikat, ami bajba sodorhat bizonyos gyülekezeteket és bizonyos testvéreket. Bármilyen baj következik is be, mindenesetre, ha vezetőként vagy dolgozóként felfedezed, hogy valaki ördög, de nem teszel azonnal lépéseket, nem végezed el megfelelően az elővigyázatossági munkát, ennek következtében pedig néhány ostoba és tudatlan ember kifecseg sok olyan dolgot, amelyeket nem volna szabad elárulni, és kiszivárogtatja a testvérek adatait, bajt hozva ezzel a gyülekezet munkájára és a testvérekre, akkor ez a felelősséged elhanyagolása. Mondd meg Nekem, milyen volt a kötelességed végzése ebben az esetben? Jól csináltad? (Nem.) Nem végezted jól a kötelességedet – ez olyasvalami, amiben cserbenhagytad Istent? (Igen.) Ez Isten cserbenhagyása. Ha ti magatok meglehetősen biztonságban vagytok a tengerentúlon, de a saját ostobaságotok miatt egy KKP ügynök túljár az eszeteken, az veszélyes következményekkel jár majd: csapást fog hozni a gyülekezetekre és a testvérekre a szárazföldi szülővárosotokban. Akartok ilyen következményt látni? (Nem.) Ha valakinek van egy kis lelkiismerete és némi emberi mivolta, akkor nem akarhatja látni, hogy ilyesmi megtörténik; ő maga bárhol is tartózkodjon éppen, nem szeretné látni, hogy a szárazföldön egyetlen testvér is üldöztetést szenvedjen. Ha valaki azt mondja: „Nos, a tengerentúlon most már biztonságban vagyok – kit érdekel, hogy kit tartóztatnak le! Mi közöm ahhoz, ha valaki szenved? Én még a saját családommal sem törődöm. Nincs bennem semmi ragaszkodás” – vajon az ilyen embernek van emberi mivolta? (Nincs.) Nincs emberi mivolta – az ember nem gondolkodhat így. Ha azt állítod, hogy van lelkiismereted és emberi mivoltod, akkor az a legkevesebb, hogy ne hozz bajt a rokonaidra és a szárazföldi gyülekezetre. Ezért, amikor ördögökkel kerülsz szembe, nem elég, ha pusztán tisztánlátásod van velük kapcsolatban – átfogóan is kell gondolkodnod. El kell gondolkodnod azon, hogyan viselkedj úgy, hogy ne leplezd le magad, miközben arról is gondoskodsz, hogy ne ártsanak a szüleidnek és a rokonaidnak, valamint a szárazföldön élő testvéreidnek. Eleget kell tenned a kötelességednek, hogy megvédd a gyülekezet munkáját, és őrizd Isten házának kapuját. Ez az a felelősség, amelynek az embereknek eleget kell tenniük. Ha megtetted a tőled telhető legnagyobb erőfeszítést, akkor még abban az esetben is, ha valami rosszul sült el, mert voltak dolgok, amiket képtelen voltál megtenni, vagy mert nem láttál át valamilyen dolgot, nem vagy hibás – minden Isten kezében van. Emberi szemszögből azonban tisztában kell lenned azzal a felelősséggel, amelynek az embereknek eleget kell tenniük. Nem szabad kibújnod alóla, és nem gondolhatsz csak magadra – a körülötted lévő testvéreket és a gyülekezet munkáját is figyelembe kell venned. Most már világos ez a gyakorlási út? (Igen.) Látod, ha nem beszélgetnénk ezekről a dolgokról, elsiklottatok volna a leglényegesebb és legfontosabb dolgok felett, és még mindig úgy éreznétek, hogy tudjátok, hogyan kell bánni az ördögökkel és Sátánokkal. Valójában nem értitek a gyakorlás alapelveit – ez a ti valódi érettségetek.

Akár képes vagy érzékelni az ördögök hozzáállását az igazsághoz, a pozitív dolgokhoz és Istenhez, akár nem, mindenesetre az ő lényegük az igazság gyűlölete, a pozitív dolgok gyűlölete és Isten gyűlölete. Ezt jelenti elferdültnek lenni. Akár az általuk feltárt szavakból, akár a szívükben lévő gondolatokból és nézőpontokból, látni lehet az igazsághoz, a pozitív dolgokhoz és Istenhez való hozzáállásukat. Ebből a hozzáállásból ítélve biztosra mondható, hogy az ördögök egyáltalán nem fogadják el az igazságot, egyáltalán nem fogadják el a pozitív dolgokat, és természetesen egyáltalán nem imádják Istent. Ezért nem fogadnak el az emberektől semmilyen helyes javaslatot, kijelentést vagy buzdítást. Ami pedig az Istentől származó igazságalapelveket, Isten embereknek szánt intelmeit, Isten követelményeit és Isten tanításait illeti, még inkább elutasítják mindezeket, és soha nem fogadják el őket. Ehelyett a szívükben azon mesterkednek, amit ők szeretnek, ami számukra előnyös. Mesterkednek a státuszukon, hírnevükön, büszkeségükön és a rendeltetési helyükön; bármilyen előnyért mesterkednek, amelyet élvezni, megszerezni és birtokolni akarnak a valós életükben. Ez az ő belső világuk, és ez elegendő, hogy megmutassa, a természetlényegük elvetemült. Ez az elferdült természetlényeg soha nem fog megváltozni. Az elejétől a végéig mindannak, amit tesznek, az összes gondolatuknak és nézőpontjuknak egyáltalán semmi köze az igazságvalósághoz, és semmi köze Isten tanításaihoz vagy az emberi élet helyes útjához; ezek mind elvetemült negatív dolgok. Bárhogyan is közlöd az igazságot az elvetemült lényegű emberekkel, bárhogyan próbálsz is szeretettel segíteni nekik, nem tudod meghatni őket, nem tudod megváltoztatni a gondolataikat és nézőpontjaikat, és nem tudod megváltoztatni az életmódjukat, amelyben minden, amire nap mint nap gondolnak, elvetemült. Természetesen azokat a célokat sem változtathatod meg, amelyekre törekednek, sem annak módját és irányát, ahogyan minden dolgot kitervelnek. Ezek az emberek, akik ördögök, ugyanazok maradnak az elejétől a végéig. Az elvetemült lényegük nem fog megváltozni. Még ha mindig is úgy végeztek kötelességet Isten házában, hogy nem mondtak le Isten nevéről, illetve nem hagyták el az igaz utat, mivel nem fogadják el az igazságot, és minden, amiről gondolkodnak és elmélkednek, negatív és elvetemült dolgokkal kapcsolatos, a romlott beállítottságaik sehogyan sem vethetők le, az emberi mivoltuk számára pedig nem lehetséges, hogy bármilyen változáson menjen keresztül. Természetesen egy dolog biztos: Ezek az emberek semmiképp nem érhetik el az üdvösséget. Ami a rendeltetési helyüket illeti, az magától értetődő. Itt és most nem arról beszélünk, hogy mi a rendeltetési helyük. Amire most összpontosítunk, az a természetlényegük felismerése és boncolgatása.

Az ördögökből reinkarnálódott emberek elferdült természetlényegének első megnyilvánulása, vagyis, hogy – „baljóslatúak és abnormálisak” – már teljességgel közlésre került. Amiről elsősorban beszéltünk, azok a különféle hozzáállásaik és megnyilvánulásaik voltak abban, ahogyan a pozitív dolgokat kezelik, valamint a különféle gondolataik és nézőpontjaik, amelyeket a szívükben dédelgetnek és tartanak. Legyen szó akár a konkrét feltárulásaikról és megnyilvánulásaikról, akár a szívük mélyén rejlő dolgokról, amelyeket nem mernek leleplezni, valamennyi azt bizonyítja, hogy nem hétköznapi romlott emberek. Nincs meg bennük a hétköznapi romlott emberek lelkiismerete és józan esze. Az is elmondható, hogy ezek az emberek nem rendelkeznek a hétköznapi romlott emberek emberi mivoltával. Egyszerűen fogalmazva, ezeknek az embereknek nincs emberi mivoltuk. Bármennyire elvetemültek is a gondolataik és a nézőpontjaik, bármennyire elvetemültek és az emberi mivolttal összeegyeztethetetlenek is a kijelentéseik, cselekedeteik, viselkedésük és magatartásuk, ennek egyáltalán nincsenek tudatában. A saját természetlényegüket soha nem jellemzik elvetemültnek, szembenállónak vagy az igazsággal szemben ellenségesnek. Bárhogyan beszélgetsz is velük, továbbra is a romlott beállítottságaik birodalmán belül élnek. Ezek az emberek, amikor maguk közt érintkeznek, különösen jól kijönnek egymással, és különösen egy húron pendülnek az ocsmányságukban. A szívükben azonban rendkívül taszítják őket azok az emberek, akik megértik az igazságot és törekednek az igazságra, és gyűlölik őket.

Legutóbb az ördögökből reinkarnálódott emberek elferdült természetlényegének megtárgyalása során megemlítettük a „kéjsóvárságukat” és a „kihívó szexuális viselkedésüket”, mint a hús-vér test szexuális vágyának kétféle megnyilvánulását. E kettőn kívül van egy másik aspektus is, amely a „kéjsóvársággal” és a „kihívó szexuális viselkedéssel” kapcsolatos: ez egyfajta külső viselkedés, illetve az emberi mivolt egyfajta megélése, mégpedig a „kicsapongás”. A „kéjsóvárság” és a „kicsapongás” általában együtt járnak. Tudod-e, hogy mit jelent a „kicsapongás”? (Olyan viselkedés és magatartás, amely züllött és gátlástalan, valamint ami könnyelműen kikezd másokkal.) A „kicsapongás” azt jelenti, hogy az ember átadja magát valaminek – azt jelenti, hogy züllött és gátlástalan. Ennek a három aspektusnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy boncolgassuk az efféle embereknek a hús-vér test szexuális vágyával kapcsolatos elvetemült megnyilvánulásait. A felnőtteknek képesnek kell lenniük megérteni a kéjsóvárság, a kihívó szexuális viselkedés és a kicsapongás megnyilvánulásait. Ez nem valami elvont dolog, mivel ilyen dolgokat és ilyen embereket gyakran látni és hallani a mindennapi életben. Melyek tehát az ilyen emberek fő megnyilvánulásai? Amikor a férfiak és nők közötti kapcsolatokra kerül sor, ők gátlástalanok, nincsenek határaik, nincs bennük sem tisztességérzet, sem szégyenérzet. Amikor a szexuális vágyukról van szó, különösen átadják magukat annak, nem zabolázzák meg, és egyáltalán nem fogják vissza magukat. Ugyanakkor egyáltalán nem éreznek semmiféle szégyent amiatt, hogy átadják magukat a szexuális vágyuknak. Függetlenül attól, hogy mennyi idősek, milyen neműek, vagy mi a családi állapotuk, különös érdeklődést mutatnak az ellenkező nem iránt, és különös figyelmet fordítanak rájuk. Valahányszor emberek egy csoportjával találkoznak, az ellenkező nem azon tagjaira figyelnek, akik iránt érdeklődnek. Ez a figyelem nem merül ki annyiban, hogy a szokásosnál gyakrabban pillantanak rájuk, hogy normális módon csevegnek vagy érintkeznek velük – arról van szó, hogy a férfiak és nők közötti szexuális vágy csapdájába esnek, és romantikus kapcsolatokba bonyolódnak. Amikor arról a személyről van szó, aki tetszik nekik, függetlenül attól, hogy mennyi idős az illető, és függetlenül attól, hogy a másik fél beleegyezik-e vagy sem, amint megtetszik nekik valaki, magukhoz ragadják a kezdeményezést, hogy kikezdjenek velük, sőt szokatlan tettek végrehajtásáig vagy viselkedésformákig is elmennek, hogy magukra vonják a másik fél figyelmét. Például időről időre készítenek valami finom ételt a másiknak; ünnepnapokon okkal ok nélkül ajándékokat adnak neki; üzeneteket küldenek a másiknak – reggel ezt kérdezve: „Fent vagy már?”, este pedig: „Zuhanyoztál már?” Néhány nappal később ezt mondják: „Mostanában hideg van – ügyelj rá, hogy rétegesen öltözz, és meg ne fázz. Ha bármire szükséged van, tőlem kérhetsz segítséget!” Gyakran fejezik ki aggodalmukat, amit ürügyként használnak arra, hogy zaklassák a másik személyt. Az efféle ember soha nem csak egy-kettő vagy két-három személlyel kezd ki – bárkivel kikezd, aki megtetszik neki. Mindenkibe belezúg, akit csak meglát; amint vonzónak talál valakit, vagy jó érzés tölti el vele kapcsolatban, azonnal buja gondolatai támadnak, és megkísérli elcsábítani az illetőt. Bármilyen csoportban vagy bármilyen közegben legyen is, erről a dologról soha nem feledkezik meg. Bárhová is megy, mindig célba vesz három-öt vagy akár egy tucatnyi ellenkező nemű „barátot” vagy „bizalmast”, aki tetszik neki. Ha sor kerülhet fizikai kontaktusra, akkor úgy tekint erre, hogy elérte célját: romantikus kapcsolatra lépett. Ha pedig a dolog még nem jutott el a romantikus kapcsolat szintjére, már önmagában attól, hogy így kikezd másokkal, igazán csodálatosan érzi magát – a napjai édesnek és kielégítőnek érződnek. Ha a környezet nem teszi lehetővé, és képtelen kikezdeni az ellenkező nemmel, zaklatottnak érzi magát. Ha valaki emlékezteti, hogy az ilyen viselkedés helytelen, arra neheztel a szívében. Ha valaki korlátozza abban, hogy vakmerően kikezdjen másokkal, akkor a szívében ellenállóvá és ellenkezővé válik, sőt még azt is gondolja: „Ez jogomban áll – mi jogosít fel téged arra, hogy korlátozz engem? Amit én teszek, az az én szabadságom! Sem a törvényt nem sértem meg, sem pedig bűncselekményt nem követek el, szóval ki vagy te, hogy irányítani próbálj engem?” Nem számít a környezet, az efféle ember mindig szükségét érzi annak, hogy találjon valamilyen szórakozást, amivel lefoglalja magát – mindig szükségét érzi, hogy találjon néhány ellenkező nemű barátot vagy szexuális partnert, hogy elüsse az időt, hogy kitöltse az életét és élvezetesebbé tegye azt. Ellenkező esetben úgy érzi, az élete üres, unalmas és nincs benne semmi érdekes. Egyesek, miután könyörtelenül kikezdenek velük, nem tudják megállni, hogy pornót nézzenek az interneten, a hús-vér testük szexuális vágyában élve, züllötten és gátlástalanul, és amennyiben a körülmények engedik, bármit képesek megtenni. Az ördögökből reinkarnálódott emberek – bármilyen alkalomról vagy környezetről legyen is szó, bármennyire nehéz is az életük, függetlenül attól, hogy mekkora a munkaterhelésük, és függetlenül attól, hogy a környezet lehetővé teszi-e vagy sem – állandóan szükségét érzik annak, hogy átadják magukat a szexuális vágynak, és keressék a lehetőségeket, hogy kapcsolatba lépjenek és kikezdjenek az ellenkező nemmel, teljes mértékben kielégítve a szexuális vágyukat. Ha a hús-vér testük szexuális vágyát nem lehet kielégíteni, akkor az is megteszi, ha az elméjük vágyának tesznek eleget. Ez az, amit elferdültségnek nevezünk – ők annyira elferdültek. Egyesek már előrehaladott korúak, gyermekeik házasok, saját családjuk van, ők mégis rendkívüli módon átadják magukat a szexuális vágyuknak és féktelenek abban: teljesen tisztesség- vagy szégyenérzet nélküliek. Amikor meglátják az ellenkező nem egyik tagját, aki tetszik nekik, minden módon megpróbálnak alkalmat teremteni arra, hogy kettesben maradhassanak vele – majd megfogják a kezét, megölelik vagy megérintik a másikat, és tesznek néhány kacér, pajzán megjegyzést, illetve provokatív dolgokat mondanak. Ezzel a viselkedéssel fokozatosan eljutnak oda, hogy zavarást okoznak némelyeknek az ellenkező nemből. Ez kéjsóvárság. Milyen mértékben kéjsóvár az efféle ember? Amikor meglátnak valakit az ellenkező nemből, aki vonzó vagy jó az alakja, buja gondolataik támadnak. Már az is buja gondolatokat ébreszthet bennük, ha hallják, hogy valaki az ellenkező nemből lágy, vonzó és viszonylag kellemes hangon beszél. Ha ezek a buja gondolatok egyszer fel lettek szítva, akkor már nem csak időnként jutnak eszükbe ezek a dolgok, hanem nagyon is gyakran gondolnak rájuk. Evés közben, munka közben, sőt még álmodozás közben is ezekre gondolnak, az elméjük minden nap ezekkel a buja gondolatokkal van tele. Mivel a kéjsóvárság elvetemült lényegével bírnak, mindenféle korlátozás nélkül átadják magukat a hús-vér testük szexuális vágyának. Már attól is buja gondolataik támadnak, ha meglátnak valakit egy gazdag, státusszal rendelkező jó családból – egy gazdag fiatal hölgyet, egy vagyonos feleséget, illetve egy magas, gazdag és jóképű férfit, vagy egy tehetős üzletembert. Nézzétek csak meg, hogy milyen súlyosan kéjsóvárak az ilyen emberek! És vannak még rosszabb esetek is. Volt a gyülekezetben egy testvér, aki jól énekelt. Nem volt valamiféle „sztárkategóriás” énekes – egyszerűen csak valamennyire kellemes hangzású volt a hangja. Szemmel láthatóan néhány nő, miután meghallotta az énekét, jó érzéseket kezdett táplálni iránta, és hozzá akart menni feleségül. Ezek a nők még csak soha nem is látták, hogyan néz ki ez a testvér. Nem tudták, hány éves, milyen a személyisége, milyen szintű végzettséggel rendelkezik, milyen a képessége, vagy hogy milyen az Istenbe vetett hite. Ezek egyikét sem vették figyelembe, mégis hozzá akartak menni, buja gondolataik már pusztán a hangja hallatán is felserkentek. Mondd meg Nekem, vajon az ilyen ördögöknek nincs elferdült természetük? Egy normális ember, amikor hall valakit jól énekelni, legfeljebb egy kicsit irigykedne, de soha nem gondolna arra, hogy hozzámenjen az illetőhöz. Ha valóban hozzá szeretnének menni valakihez, akkor megismernék az illető jellemét és családi helyzetét, mielőtt ilyen döntést hoznának, úgymint azt, hogy hány éves, hogyan néz ki, milyen a jelleme, milyen a családja – csak akkor vennék fontolóra, hogy hozzá menjenek, ha minden szempont kielégítő lenne. De azok az emberek, akik ördögök, mások – egyes nők, miután hallottak egy férfit jól énekelni, máris hozzá akarnak menni feleségül; egyes férfiak, amikor meglátnak egy vonzó nőt, máris feleségül akarják venni. Hát nem ijesztőek az ilyen emberek? Egyszerre ijesztőek és visszataszítóak! Valahányszor meglátnak valakit, akinek van státusza, tudása, ékesszólása vagy egy bizonyos erőssége, vagy ha meglátnak valakit, aki gyönyörű vagy jóképű, egyből buja gondolataik támadnak. Amikor ilyen embereket látnak, mindig szemrebbenés nélkül bámulják őket; a szemük rájuk tapad, az elméjük viszont nagyon is aktív, a szexuális vágyuk pedig fokozódik – ez azt jelenti, hogy buja gondolataik vannak. Amikor valaki folyamatosan az ellenkező nemű embereket bámulja anélkül, hogy elfordítaná a tekintetét – sőt olyanok is vannak, akiknek a szemében elvetemült pillantás tárul fel, vagy akik tátott szájjal csorgatják a nyálukat – ez buja gondolatokra vall. Amint felserkennek a buja gondolataik, elkezdenek illetlenül megérinteni másokat. Ezt nevezzük elferdültségnek. A helyzettől függetlenül, amennyiben a látvány által kiváltott kéjvágyuk, a hangok által gerjesztett kéjvágyuk vagy a hús-vér test szexuális vágya beindul, buja gondolataik lesznek – az ilyen emberek ördögök. Vajon az emberi mivolt lelkiismerete és józan esze korlátozza, illetve visszafogja az ördögök szexuális vágyát? Nem fogja vissza, így a szexuális vágyuk folyton túlárad, és folyamatosan a kéjsóvárság megnyilvánulásait mutatják – különösen átadják magukat. Nem érdekli őket, hány ember van körülöttük, hogy ők maguk hány évesek, vagy hogy a másik fél kedveli-e őket, vagy undorodik tőlük és utálja őket – amennyiben olyasvalakiről van szó, aki tetszik nekik, buja gondolataik lesznek és átadják magukat a fantáziáknak, a legnagyobb mértékben kielégítve a szexuális vágyukat. Hát nem undorító ez? Az ilyen emberek rendkívül kéjsóvárak. Még ha nem is találnak alkalmat az ellenkező nemmel való kapcsolatra, akkor is ki akarnak kezdeni másokkal. Ennek a viselkedésnek a megnyilvánulásai a következők: gyakran küldenek kacér jeleket azáltal, hogy szerelmes pillantásokat vetnek rád, minden módot kitalálnak, hogy kapcsolatba lépjenek veled és közel kerüljenek hozzád – szándékosan hozzáérnek a kezedhez, a válladhoz vagy a hátadhoz, miközben elhaladnak melletted, és kacér dolgokat mondanak, amelyek mindegyike szándékos. Ez azt mutatja, hogy a szívük már tele van kéjvággyal. A normális felnőttek, amikor az ellenkező nem tagjaival érintkeznek, fenntartják a határokat, a mértékletességet és a korlátokat. Legyen szó akár olyan dolgokról, mint a szexuális vágy, a gondolatok, a beszéd, a testi érintkezés vagy az emberek közötti testi távolság, mindezt a lelkiismeretük és a józan eszük irányítja és korlátozza. Azok az emberek azonban, akik kéjsóvárak és kicsapongók, nem ilyenek. Függetlenül az alkalomtól, attól, hogy hány ember van körülöttük, vagy milyen az aktuális szituáció, és függetlenül a saját életkoruktól és a családi állapotuktól, attól, hogy a másik fél hajlandó-e, vagy hogy taszítják-e a másik felet, ők akkor is azt csinálnak, amit akarnak, féktelenül átadva magukat a szexuális vágyuknak. Ezt nevezzük kicsapongásnak. Az ilyen embereket semmi sem korlátozza – még az erkölcsi határokat sem tartják be; teljesen átadják magukat. Valójában meddig mennek el egyesek abban, hogy átadják magukat? Olyan messzire, hogy nyíltan bámulják az ellenkező nem intim testrészeit. Ha az ellenkező nemből valakinek ragyogó, szép szemei vannak, akkor minden lehetőséget megragadnak arra, hogy megosszák vele, mi van a szívükben, hogy beszélgessenek vele vagy megbeszéljék vele a munkát, miközben mereven a szemébe bámulnak. Ha valakinek az ellenkező nemből világos, sima, finom bőre van, gyakran bámulják azt, akár szándékosan, akár akaratlanul is. Ha valakinek az ellenkező nemből magas, karcsú alakja van, titokban hátulról figyelik, és úgy bámulják, hogy le sem veszik róla a szemüket. Ezt jelenti tele lenni szexuális vággyal. Elferdültek az ilyen emberek? (Igen.) Vannak olyan kiskorúak vagy házas felnőttek is, akik gyakran néznek pornót vagy olyan szépségversenyeket, mint a Miss World, ahol a nők nagyon kihívóan öltözködnek – ami elegendő ahhoz, hogy kielégítse a látványból fakadó kéjvágyukat. Minél inkább átadják így magukat, annál nehezebb lesz megzabolázni és kontrollálni a szexuális vágyukat és a buja gondolataikat. Ez az ördögök egy megnyilvánulása? (Igen.) Vajon a normális emberek élnének így? Vajon viselnék így magukat? (Nem.) Néhány keleti férfi viszonylag konzervatív, és amikor nyugatra jönnek, és sok kihívóan öltözött nőt látnak, kíváncsivá válnak, és szeretnének néhány plusz pillantást vetni rájuk, egy idő után azonban, amikor megszokják, már nem kíváncsiak – ez normális megnyilvánulás. Vannak olyan nőtlen emberek is, akik egy kicsit kíváncsiak a szexuális vággyal kapcsolatos dolgokra, vagy akikben néha, egy objektív környezet következtében kialakul némi elvetemült kéjvágy. Ezek mind normális élettani reakciók – ez nem nevezhető elferdültségnek. De azok az emberek, akik ördögök, nem azonosak a hétköznapi emberekkel. Az ő elferdültségük meghaladja a normális emberekét – különösen abnormális. Nem arról van szó, hogy csupán kíváncsiak a szexuális vágyra, vagy hogy normális élettani reakcióik vagy szükségleteik vannak – ők züllöttek és paráznák. Amikor átadják magukat az elvetemült kéjvágynak, egyáltalán nem éreznek szégyent. Ez az, amit elferdültségnek nevezünk. Mennyire elferdültek? Már attól, hogy az ellenkező nem bőrére, szemére, alakjára vagy megjelenésére néznek – vagy akár csak meghallják a hangjukat – máris buja gondolataik támadnak, majd minden lehetséges alkalmat megteremtenek arra, hogy kapcsolatba lépjenek a másik személlyel vagy közel kerüljenek hozzá, sőt még tovább is mennek, hogy olyan tetteket hajtsanak végre, amelyek kielégítik a szexuális vágyukat. Ezt nevezzük elferdültségnek.

Az elferdültség másik megnyilvánulása az, hogy ezeket az embereket, függetlenül attól, hogy milyen környezetben vannak, mindig más-más ellenkező nemű személyek veszik körül. Egy ilyen ember az ellenkező nem több tagjával is kikezd egyszerre, és gyakran tart fenn félreérthető kapcsolatot több emberrel is. Mit jelent a félreérthető kapcsolat? Ez egy olyan kapcsolat, mint egy barátság, de olyan is, mint egy romantikus kapcsolat – senki sem tudja egyértelműen megmondani, hogy valójában milyen viszonyban is vannak. Nincsenek egyértelmű határaik az ellenkező nemmel; a kapcsolataik különösen félreérthetőek – állandó a flörtölés, a dolgok pedig ködösek és homályosak. Vajon ezeket a megnyilvánulásokat egy kéjsóvár természet irányítja? (Igen.) Az erkölcs és az emberi kapcsolatok etikája szempontjából a mai világ gonosz irányzatai már nem is kritizálják ezt a fajta jelenséget. Az emberek ezt rátermettségnek, trendinek nevezik – szexuális felszabadultságnak hívják. Így egyesek az ilyen gondolatokat és nézőpontokat behozzák a gyülekezetbe is. Úgy hiszik: „Mindegy, hány ellenkező nemű emberrel vagyok romantikus viszonyban, ez az én szabadságom. Ezt még a törvény sem ítéli el manapság, úgyhogy jogom van eldönteni, hogy hány ellenkező nemű barátommal vagyok romantikus viszonyban, jogom van eldönteni, hogyan kezelem a szexuális vágyamat. Nem szabad rosszul bánnom önmagammal – teljesen szabadjára kell engednem a szexuális vágyamat.” Hát nem elvetemült érvelés ez? (De igen.) Nem számít, hány ember ért egyet, illetve támogatja a társadalmi irányzatok által hirdetett véleményeket, nem számít, hányan gyakorolják ezeket, Isten házában az efféle eretnekségeket és téveszméket „elferdültként” jellemezzük, és azokat, akik ragaszkodnak ezekhez az eretnekségekhez és téveszmékhez, szintén „elferdültként” jellemezzük – konkrétan szólva: ők „kéjsóvárak” és „kicsapongók”. Pontos ez a jellemzés? (Igen.) Az emberi test minden funkciója és ösztöne az emberi mivolton alapuló, alapvető szintű szabályozást igényel. És mire támaszkodik ez a szabályozás? Az emberek lelkiismeretére és józan eszére támaszkodik. A lelkiismereten és a józan észen belüli tisztességérzetnek és szégyenérzetnek megfelelően kell szabályoznia az ember élettani szükségleteit és a szexuális vágyát. Ha nem szabályozod, illetve nem korlátozod, hanem inkább átadod magad a szexuális vágynak, akkor azt kicsapongásnak nevezzük, kéjsóvárságnak nevezzük. Ha vannak ilyen megnyilvánulásaid, akkor elferdült vagy. Az elferdültség negatív dolog – egyáltalán nem pozitív dolog. Ennek az az oka, hogy túllépi az emberek emberi mivoltában meglévő tisztességérzet és szégyenérzet határait, túllép annak a normális racionalitásnak a határain, amit Isten megkövetel az emberektől; átlépi az emberi mivolt határait, és zavarást és kárt okoz a testvérek normális életében. Ezért az elferdültséget teljes mértékben valami elvetemült, negatív dologként jellemezzük; ez semmiképpen sem pozitív dolog. Az egyház, Isten háza, egyáltalán nem támogatja a szexuális felszabadultságot. Mit támogat Isten háza? (A méltóságteljes és tisztességes életet, és a normális emberi mivolt megélését.) Isten háza a szentek illendőségét támogatja, valamint azt, hogy az ember lelkiismerettel és józan ésszel viselje magát. Legalábbis, amikor a szexuális vágyról és az élettani szükségletekről van szó, az embernek rendelkeznie kell tisztességérzettel és szégyenérzettel. Vagyis ha házasságra akarsz lépni, ha normális romantikus kapcsolatot akarsz, akkor annak összhangban kell lennie a házasság alapelveivel, amelyeket Isten rendelt el az emberek számára – nem járhat vérfertőzéssel, kicsapongással, illetve kéjsóvársággal. Érted? (Igen.)

Épp az imént beszélgettünk az olyan emberek elferdültségének néhány megnyilvánulásáról, akik ördögök. Jó az, hogy beszélgettünk ilyen témáról, hogy segítsen nektek némi tisztánlátásra szert tenni? (Igen.) Bármi legyen is a megnyilvánulás, ha az meghaladja a normális emberek romlott beállítottságainak hatókörét, vagy túllépi az emberek veleszületett természetének és ösztöneinek határait, akkor az abnormális – az az ördögök megnyilvánulása. Az imént közöltek között, azokon az embereken kívül, akiknek a gondolatai és viselkedése különösen baljós és abnormális, van egy másik fajta ember is, aki talán nem mutatja ezeket a nyilvánvalóan baljós és abnormális megnyilvánulásokat, ám akinek egyértelmű megnyilvánulása az, hogy különösen kéjsóvár és kicsapongó. Az, hogy rendelkezik ezekkel az egyértelmű megnyilvánulásokkal, azt is bizonyítja, hogy rendelkezik az ördögök elferdült lényegének egy aspektusával. Akkor biztosra mondható-e, hogy azok az emberek, akik rendelkeznek ezekkel az egyértelmű megnyilvánulásokkal, ördögök? (Igen.) Bármikor átadják magukat a szexuális vágyuknak, a szívükben túlcsordul az elvetemült kéjvágy, és különösen érdeklődnek a hús-vér test szexuális vágyával kapcsolatos dolgok iránt – az érdeklődésük túlmutat a normális emberek élettani szükségletein. Vagyis függetlenül attól, hogy mennyi idősek, milyen neműek vagy mi a családi állapotuk, náluk a hús-vér test szexuális vágyának megnyilvánulásai meghaladják a normális emberekét, és meghaladják a normális emberek szükségleteit is. Ez már elegendő ahhoz, hogy azt lehessen mondani, hogy az ő megnyilvánulásaik ezen a területen nem normálisak. Két szóval jellemezve őket, különösen „kéjsóvárak” és „kicsapongók”. Vagyis az ő élettani szükségleteik rendkívül abnormálisak. Valahányszor meglátnak valakit az ellenkező nemből, akinek van egyfajta erőssége vagy bizonyos kedvező veleszületett állapota valamilyen területen, buja gondolataik támadhatnak, és szabadjára engedik a szexuális vágyukat. Ha például meglátnak valakit az ellenkező nemből, akinek fényes, szabályos fogsora van, és akinek a mosolya különösen szép és édes, vagy különösen szép a haja vagy a szeme, buja gondolataik támadhatnak. Teljesen mindegy, hogy az ellenkező nem mely vonását látják jónak vagy szépnek, buja gondolataik támadhatnak – a szexuális vágy szabadjára engedését pedig arra használják, hogy kifejezzék tetszésüket és elismerésüket a másik személy iránt. Hát nem undorító ez? Rendkívül undorító! Némely elvetemült emberben buja gondolatok ébrednek, valahányszor azt látják, hogy az ellenkező nemből valakinek az arcán egy bizonyos arckifejezés jelenik meg, például beszéd közben kissé felhúzza a szemöldökét, vagy gödröcskék jelennek meg az arcán, vagy különösen elbűvölő a tekintete, amikor mosolyog. Az, hogy milyen gyakran és hányszor ébrednek bennük buja gondolatok, felfoghatatlan és elképzelhetetlen. A normális emberek ezt egyszerűen zavarba ejtőnek találják: „Ha valaki jól néz ki, rendben van, ha vetünk rá még egy-két plusz pillantást – de hogyan vezethet ez buja gondolatokhoz és a szexuális vágy szabadon eresztéséhez? Hát nem kicsavarodott dolog ez?” Azoktól a dolgoktól, amelyekről a normális emberek azt gondolják, hogy nem váltanak ki buja gondolatokat, az elvetemült emberekben buja gondolatok támadhatnak és felszabadíthatják bennük a kéjvágyat, és ezt a normális emberek nem tudják megérteni. Ezt nevezzük elferdültségnek. Egyszerűen fogalmazva, ezt ferde hajlamnak, perverziónak nevezzük. Egyes nőknek már attól is buja gondolatai támadhatnak, ha meglátnak egy férfit kigyúrt izmokkal, markáns arcvonásokkal és magas termettel. Vagy amikor meglátnak egy férfit, akinek van némi adottsága, képessége, és ráadásul vagyona és státusza is van, folyamatosan buja gondolatok kavarognak bennük. Nem csupán méltányolják a férfit, vagy azt gondolják róla, hogy rendes, kedvelik egy kicsit, és romantikus viszonyt szeretnének vele, vagy kapcsolatot akarnak vele – hanem folyamatosan buja gondolatok kavarognak bennük iránta. Mondjátok csak, nem undorító ez? Hát nem elferdült? (De igen.) A buja gondolatok gyakori felkavarodása abnormális – ez elferdült.

Itt zárjuk beszélgetésünket az ördögökből reinkarnálódott emberekben lévő kéjsóvárság és kicsapongás megnyilvánulásairól. Most pedig beszéljünk a „kihívó szexuális viselkedésről”. A kihívó szexuális viselkedés valójában összefügg mind a kéjsóvársággal, mind a kicsapongással; ez csupán egy mód arra, hogy ugyanarról a dologról egy másik szemszögből beszéljünk. Arra utal, hogy egyesek hogyan fitogtatják csábító vonzerejüket gyakran az ellenkező nem előtt azért, hogy elcsábítsák őket és kedvező benyomást tegyenek rájuk. Például egyes nők szeretnek élénkvörös és érzéki rúzst felvinni, sminkkel nagyon csábossá tenni a szemüket, sőt még pirosítót is használnak, annak ellenére, hogy meglehetősen idősek. Amikor ruhát választanak, mindig arra összpontosítanak, hogy szexisek, elragadóak legyenek, akik után megfordulnak; amikor beszélnek, ügyelnek arra, hogy kacérak vagy bájosak legyenek oly módon, hogy elbűvöljék az ellenkező nemet; és így tovább. Egyes férfiak gyakran erős karú hősökként adják elő magukat, akikre a nők támaszkodhatnak. Sűrűn feszítik meg izmaikat a nők előtt, készségesen leveszik az ingüket, hogy mutogassák hasizmaikat, ezeket az eszközöket használva az ellenkező nem vonzására. Céljuk nem pusztán az, hogy jó benyomást keltsenek az ellenkező nem tagjaiban, vagy hogy találjanak valakit, akivel randevúzhatnak, hanem inkább az, hogy elcsábítsák az ellenkező nem tagjait, felkeltsék érdeklődésüket, majd a szexuális vágy csapdájába ejtsék őket. Ez a céljuk. Hát nem szexuálisan kihívó viselkedés ez? (De igen.) Ez kihívó viselkedés. A nem hívők „ribancoknak” nevezik az ilyen embereket. Miféle dolgokat csinálnak ezek a „ribancok”? Ha az illető nő, akkor még arra is nagyon kényes, hogy milyen rúzst választ. Nem hajlandó közönséges ajakbalzsamot használni, és lenézi a méltóságteljes és tisztességes emberek által használt rúzsokat is, mivel nem találja ezeket elég előkelőnek. Kifejezetten érzéki árnyalatokat választ, amelyek használatától ajkai különösen szexinek és csábítónak tűnnek, azzal a céllal, hogy felkavarja a férfiak szívét, elbűvölje őket, elérve, hogy teljesen belehabarodjanak és beleszeressenek. A férfiakkal való érintkezései során gyakran kihívó viselkedést tár fel, szabadjára engedi a szexuális vágyat, mindezt azzal a céllal, hogy elcsábítsa őket. Minél több férfi van jelen – különösen, ha olyan típusok, akik a kedvére vannak, annál élénkebbé és aktívabbá válik, és annál inkább megtesz mindent, hogy megmutassa magát: fitogtatja választékos beszédét, kifinomultabb szókincset használ, különös figyelmet fordít az arckifejezéseire, és kifejezetten kacéran öltözködik. Ezt kihívó viselkedésnek nevezzük. Van különbség a kihívó emberek és a kéjsóvár emberek között? Ők ugyanolyan típusúak? (Igen.) Ugyanabból a mocskos szövetből szabták őket. Az egyik aktívan csábít, a másik aktívan kéjsóvárságba bocsátkozik. Mindkettő a szexuális vágyban való elmerülés megnyilvánulása, a túltengő szexuális vágy és a züllöttség megnyilvánulásai, amelyeket mind elferdült természetlényeg irányít. Az ilyen kihívó típusba tartozó emberek, akár férfiak, akár nők, kortól és családi állapottól függetlenül, semmilyen helyzetben nem fékezik meg a viselkedésüket, és nem zabolázzák meg, illetve nem irányítják a szexuális vágyukat. Ehelyett züllöttek és könnyelműek, sőt rámenősen közelednek – különleges ruhákat viselnek, különleges kifejezéseket, különleges nyelvezetet, különleges beszédmódot használnak, és különleges dolgokat tesznek, hogy magukra vonják az ellenkező nem figyelmét, beszélgetésre csalogassák őket, hogy horogra akadjanak, és így tovább. Ezért az ilyen emberek nemcsak kéjsóvárak, hanem kihívóak is. A „kihívó” szó valójában elég undorító. Röviden, akár kéjsóvárságot, akár kihívó viselkedést tanúsítanak az ilyen emberek, annak módja, ahogyan szabadjára engedik a szexuális vágyat, kicsapongó, a szexuális vágyuk szabadjára engedésének természete kicsapongó, a lényegük pedig elferdült. Az ilyen emberek megnyilvánulásai – legyenek akár kéjsóvárak, akár kihívóak – túlmutatnak a normális emberek élettani szükségletein, és hiányzik belőlük a lelkiismeret és a józan ész általi korlátozás. Ezért az ilyen emberek kimondottan elvetemült emberek. Akárhogy nézed is, ők nem jó emberek, hanem ördögök. Bármely csoportban, akár csak egyetlen ilyen ördög jelenléte is zavarást fog okozni. A méltóságteljes és tisztességes emberek undorodnak tőlük, míg azokat, akik csekély érettséggel bírnak, vagy azokat, akiknek semmiféle tisztánlátásuk vagy állásfoglalásuk sincs – különösen azokat, akik állatokból reinkarnálódtak – gyakran félrevezetik, és azok zaklatást szenvednek tőlük. Összefoglalva, azok az ördögök, akik ezeket az elvetemült megnyilvánulásokat mutatják, csapást jelentenek bármely csoportban, amelyben jelen vannak, semmiféle hasznot vagy segítséget sem hoznak senkinek, mivel a szexuális vágyuk gyakran túlteng, gyakran megzavarva egyes emberek mindennapi életét és normális gondolatait.

Mondjátok meg Nekem, vajon könnyű felismerni az ilyen kéjsóvár, kicsapongó és kihívó típusú elvetemült embereket? (Igen.) A felnőttek fel tudják ismerni őket, sőt manapság talán még a kiskorú gyermekek is. Ezért a legtöbb embernek, amikor olyanokkal találkozik, akik az ördögök elvetemült lényegével bírnak, kell, hogy legyen valamilyen érzése, némi tisztánlátása; nem lesznek annyira ostobák, hogy ne tudnák megmondani. Amikor tehát ilyen emberekkel találkoztok, tudjátok-e, hogyan bánjatok velük? El fogjátok utasítani őket? Ha olyasvalakivel találkozol, aki nem felel meg a tetszésednek, talán elutasítod. Ha viszont olyasvalakiről van szó, aki valóban a tetszésedre van – álmaid szeretőjéről, az ideális házastársadról – akkor vajon könnyű lesz elutasítanod őt? Egyértelműen tudod, hogy ő ilyen típusú ember, de mivel a külseje túlságosan is megnyerő, vagy valamilyen erőssége túlságosan is megérint téged, ellopja a szívedet és rabul ejt – ilyen helyzetben már nehéz lesz elutasítanod őt. Ha nem utasítod el, vajon nem vagy veszélyben? (De igen, ez kísértésbe esés.) Csupán kísértésbe esés? Ez zuhanás a szexuális vágy örvényébe. Vajon könnyű kiszabadítania magát annak, aki a szexuális vágy örvényébe esett? (Nem, nem az.) Törődést és figyelmet, szeretetet és gondoskodást tanúsít irántad, ráadásul folyamatosan apró szívességeket ajánl fel neked. Belül rendkívüli melegség tölt el, és azt gondolod: „Nincs a világon senki más, aki ilyen jól bánik velem; ő az én szőke hercegem, álmaim szeretője.” Nem veszed észre, hogy ha ő egy kéjsóvár és kicsapongó ember, akkor másokkal is ugyanígy bánik. Csupán egy vagy az összes ellenkező nemű barátja közül; számára te csupán olyasvalaki vagy, aki mellett elhalad – csak egy gyors megálló – életének hosszú útján. Amikor kiszórakozta magát veled, és már nincs benned semmi vonzó számára, akkor olyasvalakivé válsz, akit eldob. Olyan könyörtelenül dob el téged, mintha csak egy ruhadarabot vagy egy rongyot hajítana el, és akkor fogod érezni a fájdalmat. Amikor úgy dönt, hogy eldob téged, hiába sírsz, hiába könyörögsz, még az is hiábavaló, ha letérdelsz előtte; egyesek még öngyilkosságot is elkövetnek, de az is hiábavaló – semmi sem tudja meghatni őt. Ha már nincsenek irántad szexuális igényei, azt mondja majd, hogy már nincsenek érzései irántad, hogy már nem szeret téged, és a következő préda keresésére indul, akire levált. Ekkor jössz rá, hogy az ilyen emberek nem megfelelő házastársak, hogy a szőke herceg, lelki társ vagy álomszerető gondolata mind pusztán megtévesztő trükk, és csak ekkor ismered fel, hogy a szexuális vágy nem igazi szerelem. Nem számít, kivel randevúznak az ilyen kéjsóvár és kicsapongó emberek, csak szexuális vágyuk van, és nincs bennük igaz szerelem. Soha nem áll szándékukban örökké veled maradni, vagy eleget tenni bármilyen felelősségnek. Csupán elmerülnek a szexuális vágy játékában. Ha már eleget szórakoztak és a szexuális vágyuk kielégült, még csak egy második pillantásra sem méltatnak, sőt még csak arra sem veszik a fáradságot, hogy sajnáljanak téged. Amint megtalálják az új szerelmi partnerüket, te régi fellángolássá válsz, és akkor már csak sírni tudsz. Ezért, legyen az illető férfi vagy nő, amikor randevúzik vagy párt keres, időnként találkozik ilyen elvetemült emberekkel. Buja gondolatokat táplálnak irántad és a csapdájukba csábítanak, te pedig elhiszed, hogy igazán szeretnek téged, és az életed boldogságát egy ilyen emberre bízod. Csak akkor jössz rá, amikor félrelök és kidob, hogy rosszul ítélted meg őt, hogy ez a személy nem olyasvalaki, akiben van emberi mivolt, aki képes eleget tenni a felelősségeknek, hanem egy kéjsóvár és kicsapongó ember. Viszont addigra már késő a bánat; ez egy göröngyös kitérő a házasság felé vezető úton. Egy normális emberi mivolttal rendelkező ember számára az élmény, hogy játékszerként bánnak vele, élethosszig tartó fájdalmat okozhat, ám az ördögök közömbösek maradnak, akármennyi emberrel játszadoznak is; sőt szerencsésnek, boldognak és elégedettnek is érzik magukat, és alig várják, hogy még több ellenkező nemű taggal kezdhessenek ki és játszadozhassanak. Az élet legnagyobb boldogságnak tekintik, ügyességüknek és adottságuknak nevezik ezt. A normális emberek nem engedhetik meg maguknak azt az árat, hogy belebonyolódjanak velük bármibe is. Ezért, ha kapcsolatban akarsz lenni, tartsd nyitva a szemedet, és lásd tisztán a dolgokat; bármit is teszel, ne válassz ördögöt. Ha normális emberrel randevúzol, még ha szakítotok is, akkor sem fog túl mélyen megsebezni; legalábbis maradhattok közönséges barátok. Ha viszont egy ördöggel bonyolódsz kapcsolatba, az egész életed tönkre fog menni a kezében. Mondd meg Nekem, mennyi őszinteség és igazi ragaszkodás van egy normális emberben? Mennyi energiája van ebben az életben? Ha minden alkalommal, amikor kapcsolatba kerülsz valakivel, végül becsapnak, és így mély sérüléseket okoz neked az, hogy megtévesztettek és játszadoztak veled, akkor az életed teljes útját ennek az árnyékában fogod járni, ami nagyon fájdalmas léthez vezet. Ezért legyen szó akár randevúzásról, akár az ellenkező nemmel való kapcsolattartásról, akiktől a leginkább óvakodnod kell, azok ezek a kéjsóvár és kicsapongó emberek. Akár férfi vagy, akár nő, ha nem tudsz átlátni az embereken, és nem tudod, hogy valaki más kéjsóvár és kicsapongó-e, akkor ne állj össze vele meggondolatlanul, hogy elkerüld, hogy becsapjon és életed végéig szenvedj a megbánástól. Ha egyszer keserű következmények lépnek fel, te vagy az egyetlen, akinek szembe kell néznie ezekkel; senki sem veheti át a helyedet, és senki sem vigasztalhatja meg a sebzett szívedet. Még ha azt is mondod, hogy át tudsz látni az embereken, talán nem vagy képes ezt pontosan tenni. Manapság senkiben sem lehet biztos az ember. Mielőtt valaki üdvösségben részesül, csak azt kívánja, hogy az igazságra törekedjen; talán úgy tűnik, hogy tisztességes emberi mivolttal rendelkezik, ám az bizonytalan, hogy milyenek lesznek a dolgok valójában, ha együtt élsz vele. Bárki, aki nem érti az igazságot, és még nem üdvözült, az megbízhatatlan. Miért megbízhatatlan? Mondd meg Nekem, ebben a gonosz világban élve, van-e bárki is, aki anélkül, hogy elnyerte volna az igazságot, képes ellenállni bármilyen kísértésnek, és szilárdan megállni bármilyen gonosz irányzat közepette? Egyetlen egy sincs. Ezért nincsenek megbízható emberek. Mit jelent az, hogy nincsenek megbízható emberek? Azt jelenti, hogy bárki számára, legyen az férfi vagy nő, a házasságra lépés a tragédia kezdete. Amikor az embernek gondoskodnia kell a mindennapi szükségletekről, és napról napra szembe kell néznie az élet különféle apróságaival és bosszúságaival, nehéz megmondani, hogy a két ember ki tud-e tartani a végsőkig, támogatják-e majd egymást végig az úton, lesz-e boldogság, és lesz-e közös alapjuk és közös törekvéseik. Ezért, amint valaki házasságra lép és szembesül a való élettel, a szenvedés megkezdődik. Látod, amikor egyedülálló vagy, minden könnyen kezelhető; magad dönthetsz a dolgokról. Viszont amikor két ember együtt él, akkor meghozhatod-e egyszerűen egymagad az összes döntést? Fog-e alkalmazkodni hozzád a másik ember? Te fogsz-e alkalmazkodni hozzá? Törődik-e majd veled és figyelmes lesz-e veled? Te törődni fogsz vele? Ezek mind ismeretlenek. Még ha az illető, akivel találkozol, nem is kéjsóvár és kicsapongó, és úgy érzed, hogy összeilletek és házasságra léphettek, az ismeretlen, hogy végül eleget tud-e tenni a házasság keretein belül rá háruló kötelezettségeinek, és az is ismeretlen, hogy te vele tudsz-e tartani végig ezen keretek között. Te még önmagadban sem vagy biztos és magadban sem bízol, ami azt bizonyítja, hogy mások is ugyanilyenek – ez magától értetődik, igaz? (Igen.)

Ha a mindennapi életedben ilyen kéjsóvár, kihívó és kicsapongó típusú emberekkel találkozol, és ők megpróbálnak közel kerülni hozzád, tudnod kell, milyen céllal teszik ezt. Ha nem utasítod el őket, vagy ha a bátortalanságod, naivitásod, ostobaságod és tudatlanságod, vagy a tapasztalati tudás hiánya miatt hagyod, hogy elérjék, amit akarnak, ami káros következmények megjelenéséhez vezet, akkor végső soron te leszel az, aki elszenvedi a következményeket. A kéjsóvár és kicsapongó emberek – az ördögök – soha nem éreznek semmiféle bűntudatot vagy megbánást azért, mert szabadjára engedik a szexuális vágyat, vagy mert erkölcstelen dolgokat tesznek. Úgy érzik, ez nem számít; azt gondolják, kihasználják a helyzetet, és hogy az embereknek ilyennek kell lenniük az életben. De ha normális ember vagy, akkor az emberi mivoltodon belüli lelkiismeret és józan ész egyszerűen nem tudja elviselni az ilyen csapásokat, gyötrelmeket és súlyos ártalmakat. Ezért, ha ilyen kéjsóvár és kicsapongó emberekkel találkozol, óvatosnak kell lenned. Imádkoznod kell Istenhez, kérve Őt, hogy óvjon meg téged, hogy ne ess kísértésbe. Különösen akkor, ha a másik embernek sok trükk van a tarsolyában, ha dörzsölt játékos, és egyben az álmaid szeretője is, akinek a meghódításáról álmodozol, akkor nagyon könnyen kísértésbe eshetsz, és nagyon könnyen olyan helyzetbe kerülhetsz, amit nem lehet helyrehozni, végül pedig olyan rossz kimenetelt szenvedsz el, amit senki sem akar látni. Addigra mind a szíved, mind az elméd, mind pedig a tested is bizonyos pusztulást fog elszenvedni. Ezt követően, amikor eljössz végezni a kötelességedet, és Isten elé járulsz, hogy kövesd Őt, sok minden más lesz – a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint kezdetben voltak, és soha nem térhetnek vissza korábbi állapotukhoz. Ha valaki egyszer már átesett néhány, a szexuális vággyal kapcsolatos abnormális vagy gyötrelmes élményen, az szörnyű lenyomatokat hagy a szívében, amelyeket egy normális ember sem felejt el egykönnyen egész életében. Bár ahogy lassan múlik az idő, ezek az emlékek és ez a fájdalom fokozatosan elhalványulhatnak, de ha ezek az események bizonyos ártalmakat és pusztítást okoztak neked, akkor ezek szűnni nem akaró rémálmok lesznek a szívedben. Ebben az életben soha nem leszel képes visszatérni a korábbi életedhez; a belső világod többé nem lesz olyan tiszta és egyszerű, mint előtte, és lehetetlen lesz visszanyerned a korábbi állapotodat. Ezen a ponton, amikor eljössz a kötelességedet végezni, extra teher lesz a szívedben, amit le akarsz rázni, de nem tudsz. Mire utal ez a teher? Az átélt ártalom különféle emlékeire utal. Émelyítő lesz ezekre az emlékekre gondolni, és gyakran a szívedet és az érzelmeidet is megzavarják majd. Így a belső világod többé már nem lesz olyan tiszta és egyszerű, mint azelőtt; az érzelmeid most sok olyan dolgot fognak tartalmazni, amelyeknek nem kellene létezniük a normális emberi mivoltban. Bizonyos mértékig ez be fog avatkozni az életedbe, a kötelességed végzésébe, valamint az Istenbe vetett hitedbe és az igazságra való törekvésedbe is be fog avatkozni. Ezt nevezzük tehernek. Ezért kortól függetlenül, ha valaki kísértésbe esik, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódjon egy ördöggel, akkor természetesen megmagyarázhatatlan levertségbe süllyed. Egy normális ember számára ez nem jó jelenség.

A való életben az emberek gyakran találkoznak néhány kéjsóvár és kicsapongó egyénnel. Miután ma közöltük ezeket a szavakat, mivel tisztánlátásra tettetek szert az ilyen típusú emberekkel kapcsolatban, és tudjátok, hogy ők nem normális emberek, hanem ördögök, amikor megpróbálnak elcsábítani téged, határozottan elutasíthatod őket. Ne hallgatólagosan és tapintatosan utasítsd el őket, és ne érezd magad túlságosan zavarban ahhoz, hogy elutasítsd őket, sőt ne is félj az ilyen emberektől. Természetesen, ha nem érdekel, hogy ördög-e, és azt mondod: „Már a harmincas-negyvenes éveimben járok, és még nem tapasztaltam meg a házasságot; ha valakinek tényleg ilyen igénye van rám, én boldogan elfogadnám”, akkor – mivel nem érdekel, hogy milyen következmények merülhetnek fel, sem a lelki sebhelyek – többet nem is mondok. Ennek elmondásával az a célom, hogy tudassam néhány ostoba emberrel, akikben semmiféle óvatosság vagy elővigyázatosság sincs az ellenkező nem csábításával szemben, hogy milyen helyes magatartást kell felvenniük, amikor kísértés éri őket. Ha nem érdekel, hogy valaki kéjsóvár és kicsapongó, nem érdekel, hogy ördög, és már attól nagyon megtisztelve érzed magad, mert kedvel téged – pont ahogy a nem hívők mondása tartja: „Egy férfi életét áldozza azért, aki megérti őt, míg egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” – és azt gondolod: „Ha valaki igazán kedvel engem, mint nőt, az azt mutatja, hogy a külsőm elfogadható, ezért rendkívül megtisztelve kell éreznem magam. Hadd jöjjön csak bátran hozzám; én örömmel fogadom, és tárt karokkal fogom átölelni” – milyen ez a fajta hozzáállás? Mondd csak, a mondás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”, tiszteletteljes a nőkkel szemben? (Nem.) Egy férfinak fel kell áldoznia az életét azokért, akik megértik őt, a nőnek pedig ki kell csinosítania magát a hódolója számára – helyes ez a mondás? (Nem.) Miért alacsonyítják le ennyire a nőket? A férfiakat is lealacsonyítják. A férfiaknak tehát az életüket kell adniuk másokért. Aki a bizalmasod, az az urad, azért fel kell áldoznod az életedet – miért ennyire értéktelen az életed? Lehetséges, hogy az életed másoké, és nem a tiéd? Isten az emberi életet becsüli a legjobban, mert ezt az életet, ezt a lélegzetet Isten adja; ez az alapfeltétele annak, hogy a teremtett hús-vér test képes legyen mozogni és élőlénnyé válni. Ha nem becsülöd meg az életedet, hanem csak úgy lazán átadod másoknak és feláldozod értük, ez mit mutat? Vajon nem azt mutatja, hogy le vagy alacsonyítva? (De igen.) Azt mutatja, hogy az életed semmit nem ér. Nem becsülöd az életedet, nem arra használod az életedet, hogy a legértelmesebb és legértékesebb dolgokat tedd meg, hanem képes vagy csak úgy meghalni bárkiért, aki megért téged. Ez azt mutatja, hogy az életed túl olcsó; csupán egy rothadt élet, olyan értéktelen, mint egy kutya, egy macska vagy egy csirke élete. Tehát, helyes-e a mondás, miszerint „Egy férfi az életét áldozza azért, aki megérti őt”? (Nem.) Ez a mondás lealacsonyítja az embereket, tiszteletlen az emberekkel; ez egy olyan mondás, amely nem becsüli az életet. Készségesen meghalni másokért – vajon könnyen jön az emberi élet? Az élet nem jön könnyen; az ember nem halhat meg csak úgy készségesen. Ezért a mondás, miszerint „Egy férfi az életét áldozza azért, aki megérti őt”, nem helytálló és tarthatatlan. Akkor hát helytálló-e a mondás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? (Ez szintén nem helytálló.) Milyen módon nem helytálló? Valaha nagyon tetszett nektek ez a mondás, tényleg helyeseltétek, sőt még igazságnak, mottónak is tekintettétek? Volt már valaki, aki csodált téged? Ha az illető, aki csodált téged, olyasvalaki volt, aki tetszett neked, akkor megtisztelve érezted magad? (Nem épp megtisztelve – belül talán örültem neki.) Akkor ez nincs messze a megtiszteltetés érzésétől. Jó dolog ez az öröm? (Nem.) Miért nem? (Mert ha egy nő egy férfi megbecsülése és szeretete miatt öltözik ki, csak a férfiakért él, minden gondolata e körül forog – úgy érzem, így élni eléggé lealacsonyító.) Vannak ettől eltérő nézetek? A szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” önmagában egyenlőtlen pozícióba helyezi a nőket a férfiakkal szemben. Megköveteli a nőktől, hogy csinosítsák ki magukat, hogy a férfiak kedvében járjanak, hogy a férfiak boldogsága kedvéért éljenek, és hogy megtiszteltetésnek érezzék, amikor valaki kedveli és csodálja őket. Ez egyenlőtlen; önmagában hűen tükrözi a nők alacsony státuszát. A szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” burkoltan arra céloz, hogy akár a szép külseje miatt kedvelnek mások egy nőt, akár azért vonzza a férfiak szeretetét, mert tudja, miként kell szemet gyönyörködtető módon ékesítenie magát, boldognak és megtisztelve kell éreznie magát emiatt. Ez önmagában a nők lealacsonyítása. Ez a szólás azt üzeni a nőknek, hogy a létük értéke, a boldogságuk forrása az, hogy legyen valaki, aki kedveli őket, és ha nincs ilyen ember, szerencsétlennek és zaklatottnak kell érezniük magukat, és el kell gondolkodniuk azon, hogy miért nem kedveli őket senki, valamint, hogy nőként vajon értéktelen és kudarcba fulladt életet élnek-e. Akkor hát nem a nők lealacsonyítása az a szólás, hogy „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? (De igen.) Abban a mondatban, hogy „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” a hódoló általában nem egy férfire utal? Ez a szólás önmagában az úr helyzetébe, a nők fölé helyezi a férfiakat. Azt jelenti, hogy a nő érezze megtiszteltetésnek, hogy egy férfi – egy úr – kedveli és becsüli őt. Ha egy férfi – egy úr – nem kedveli őt, akkor valami baj van vele, nem szerethető, kudarcot vallott az életben és nem alkalmas arra, hogy nő legyen. Látod, ez észrevétlenül emeli a férfiak státuszát, megengedve nekik, hogy a nők nyakára hágjanak és fölébük magasodjanak. A szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” itt hibádzik. Ráadásul a férfiak pusztán a külsejük és az ékeik miatt kedvelik a nőket? Vagy csak azért kedvelik a nőket, mert azt látják, hogy gyengédek, erényesek, méltóságteljesek és bájosak? A férfiak csak azért kedvelik a nőket, hogy a szemüket legeltessék? (Nem, hanem azért, hogy kielégítsék a test szexuális vágyát.) Akkor mi célból igyekeznek a nők a férfiak kedvére tenni és boldoggá tenni őket? (Szintén azért, hogy a test szexuális vágyába merüljenek.) Vagyis mind a férfiaknak, mind a nőknek vannak egymással kapcsolatos szükségleteik, e szükségletek legalapvetőbbje pedig a test szexuális vágyának szükséglete. Az, hogy a férfinak szüksége van a nőre, nem csupán arról szól, hogy tetszik neki a külseje, hanem hogy ez alapján fizikailag megszerezze őt – nyersebben fogalmazva, hogy a saját szexuális vágyának kielégítése érdekében megszerezze a testét. Így aztán a cél a szólás mögött, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” valójában a férfiak szexuális vágyának kielégítése. Nemcsak azt követeli meg a nőktől, hogy a férfiaknak tetszővé tegyék a külsejüket és az ékeiket, hanem azt is, hogy kielégítsék a férfiak szexuális vágyát. Hát nem igen alantas módja ez az életnek? Ha a nők még mindig azt hiszik, hogy helyes ez a szólás, hogy olyasmi, amit meg kell valósítaniuk és amit be kell tartaniuk, akkor a nők lealacsonyítják önmagukat. A férfiaknak vannak szexuális szükségleteik a nőkkel szemben, és játszani akarnak a testükkel; ha a nők – ahelyett, hogy megvetendőnek és gyűlöletesnek találnák ezt, még mindig kicsinosítják magukat a hódolóik számára, és úgy érzik, hogy ez a legnagyobb megtiszteltetés az életükben, a legeslegnagyobb megtiszteltetés, akkor vajon nem alacsonyítják le magukat? (De igen.) Ez teljesen megfosztja a nőket a jogaiktól. Nemcsak a léthez való joguktól, a méltóságuktól és az emberi jogaiktól fosztja meg a nőket, hanem emiatt azt is hiszik, hogy ez a legnagyobb megtiszteltetés. Hát nem kegyetlen ez? Végtelenül kegyetlen! Amellett, hogy semmiféle önrendelkezése és emberi jogai nincsenek, a nő boldogsága, vidámsága és öröme csak az alapján valósulhat meg, ha a férfiak kedvére tesz és teljes mértékben kielégíti őket. Nem számít, hogy a nők milyen embertelen bánásmódot szenvednek el, akkor is megkívánják tőlük, hogy büszkék legyenek rá. Hát nem a nők bántalmazása és tönkretétele ez? Akár modern, akár ókori nőkről van szó, mindannyian mottójuknak, életcéljuknak tekintik a szólást, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”. Hát nem teljesen hibás ez? Nem olyan trükk, amelyet a Sátán az emberek bántalmazására és félrevezetésére használ? (De igen.) Ha nő vagy, és egy férfi örömét leli benned, a szíve tele van elvetemült kéjvággyal irántad, akkor undort éreznél vagy rendkívül megtisztelve éreznéd magad, ha tudnád ezt? (Undorodnék.) Amikor rád gondol, csak a testedre és a megjelenésedre gondol, miközben szabadjára engedi saját szexuális vágyát is. Minél nagyobb örömét leli benned, annál inkább megtelik szexuális vággyal irántad; amik felébrednek benne, amikor rólad van szó, azok teljes egészében buja gondolatok. Sőt, megpróbál minden eszközzel megszerezni téged, hogy élvezhesse a testedet, teljes mértékben kielégítse a szexuális vágyát, és szabadjára eressze a szexuális vágyát. Ha tudnád, hogy ilyen szándékai vannak veled kapcsolatban, vajon akkor is helytállónak tartanád a mondást, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? Még mindig úgy éreznéd, hogy megtiszteltetés, ha valaki kedvel és értékel téged? (Nem.) Ha olyan nő vagy, akiben van tisztességérzet, szégyenérzet és méltóság, akkor undorodnod kell ettől a mondástól, valamint utálnod kell és el kell utasítanod, hogy az ilyen emberek kedveljenek. Csak ha így élsz, akkor van méltóságod. Aki igazán örömét leli benned és értékel téged, az a jellemed minősége, a törekvéseid miatt teszi, azért, mert megérted az igazságot, és azért is, mert valami építőt szeretne tőled és segítséget szeretne kapni tőled – nem pedig azért, mert a testedet akarja méltányolni, hogy átadja magát a szexuális vágyának és kielégítse azt. Ha valaki értékel téged, függetlenül a jellemedtől, vagy attól, hogy törekszel-e az igazságra vagy sem, és csupán azért, mert a megjelenésed és az alakod kellemes a szemnek, és teljes mértékben kielégítheti a szexuális vágyát, te pedig mégsem érzel viszolygást vagy undort emiatt, hanem inkább úgy érzed, hogy kedvel téged – különösen azért, mert testi közeledést kezdeményezett irányodba, még inkább úgy érzed, hogy kedvel – sőt még megtisztelve is érzed magad emiatt, akkor lealacsonyítod önmagadat. Legyen az bárki, akinek bármiféle tervei vagy elvetemült szándékai vannak a testeddel kapcsolatban, és téged ez nem érdekel, és amíg kedvel téged, ezt különleges megtiszteltetésnek tekinted, sőt még megtisztelve is érzed magad emiatt, akkor nem olyasvalaki vagy, akiben van tisztesség és méltóság, és nem vagy rendes nő. Tegyük fel, hogy valakinek szexuális igényei vannak irántad, te pedig úgy érzed, hogy találtál valakit, aki megért, és a szexuális vágy szabadon eresztésére is lehetőséget találtál; kettőn áll a vásár, és ti ketten összejöttök, mert ugyanabból a mocskos szövetből szabtak mindkettőtöket. Ebben az esetben olyasvalaki vagy, akiben semmiféle tisztesség és méltóság sincs, méltatlan arra, hogy kedveljenek; ugyanolyan típusú vagy, mint a kéjsóvár és kicsapongó emberek. Ha igazán méltóságteljes nő vagy, akkor utálatot, viszolygást és undort kellene érezned attól, hogy ilyen kéjsóvár és kicsapongó emberek kedvelnek téged. Természetesen, ha valaki valóban az emberi mivoltod, a törekvéseid miatt kedvel téged, vagy azért, mert van egy bizonyos erősséged, az sem olyasmi, amiért érdemes megtiszteltve érezned magad. Az emberek célja azzal, hogy azt mondják, hogy „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”, nyilvánvalóan nem olyan egyszerű, mint hogy a férfi becsüli a nőt. Egyértelműen olyan pozícióba emeli a férfiakat, ahol a nők fölé magasodnak. Pontosabban: ez a szólás annak szellemiségében született, hogy a férfiak felsőbb-, a nők pedig alsóbbrendűek. Továbbá, a valós helyzet az, hogy a nők mindenféle társadalmi rendszerben kiszolgáltatott csoportot alkotnak, a férfiak függelékének és játékszerének tekintik őket. Ezért a szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” abszolút megszégyenítés minden nő számára. Ha a nők különösképp helyeslik ezt a szólást, az sajnálatos a nők számára, és az embernek megvetést kell éreznie minden nő iránt, aki ezt helyesli. Akkor vajon a férfiaknak helyeselniük kellene azt a nézőpontot, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? (Nem.) Ha egy férfi látja, hogy egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára, vajon nem érzi úgy, hogy az ilyen nő nagyon lealacsonyító módon él, és nem fogja-e lenézni is az ilyen nőt? (De igen.)

Most már világosan látjátok, hogy a szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” helyes-e vagy sem? (Helytelen.) Ez a szólás nem egy pozitív dolog, és nem is helyes gondolat vagy szemlélet. Nézzétek meg a Bibliában és az Isten által kimondott szavakban – van ott olyan mondat, amely azt mondja a nőknek, hogy ki kell csinosítaniuk magukat azok számára, akik csodálják őket? Van olyan mondat, amely szintekre osztja a férfiak és a nők státuszát és azt mondja, hogy a férfiak a nők felett állnak? Nem, nincsen. Amit a Bibliában a Teremtés könyvében lejegyeztek, az az, hogy a nő csont a férfi csontjából és hús az ő húsából. A férfiak és a nők egyaránt Isten által teremtett emberi lények; Isten előtt egyenlőek, nincs szintkülönbség, nincs különbség felsőbb- és alsóbbrendű között. Az emberek felsőbb- és alsóbbrendűekre osztása és a státuszszintek megkülönböztetése olyasmi, amit a Sátán tesz; valódi bizonyítéka annak, hogy a Sátán elnyomja és üldözi a nőket. Amióta csak Isten kezdetben megteremtette az emberiséget, Isten szemében a férfiak és a nők egyenlőek. Mindkettő teremtett lény és Isten üdvösségének tárgya. Isten sohasem mondta, hogy a férfiak felsőbbrendűek, a nők pedig alsóbbrendűek, és azt sem mondta, hogy a férfiaknak kell a nők vezetőinek vagy urainak lenniük, hogy a férfiaknak a nők fölé kellene magasodniuk, hogy a férfiaknak bármilyen munkában elsőbbséget kellene élvezniük a nőkkel szemben, vagy hogy a férfiaknak megvan a saját véleményük és ők a támaszok, míg a nőknek jobban kellene a férfiakra hallgatniuk. Isten sosem mondott ilyesmiket. Csak a Sátán megrontása miatt merültek fel afféle szólások az emberek között, hogy a férfiak felsőbb-, a nők pedig alsóbbrendűek, majd ez a tendencia az egész társadalomban és az emberiség egészében formát öltött, folyamatosan elnyomva a nőket a férfihatalom alatt. Miután a Sátán mindenféle gonosz irányzatai befolyásolják és félrevezetik a nőket, azok az igazság megértésének hiánya miatt úgy érzik, hogy másodrangúak a férfiakhoz képest, illetve a férfiakénál alacsonyabb státuszuk van. Ezért van az, hogy egészen a mai napig sok nő hisz még mindig annak a szólásnak a helyességében, hogy „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”. Ez nagyon szomorú dolog. Ha az emberek nem értik az igazságot, még mindig sok konkrét ügyben félrevezetik és irányítják őket a Sátán különféle gondolatai és szempontjai. Már ez a kis dolog is igen szemléletes, nem igaz? (De igen.) Mi az oka annak, hogy a nők önként lealacsonyítják magukat? Az, hogy az általános társadalmi környezet úgy diktálja, hogy a nőknek nem lehet egyenlő státuszuk a férfiakkal, és ezért a nőknek utat kell adniuk a férfiaknak és kedvező feltételeket kell teremteniük számukra, valamint sok áldozatot is kell hozniuk, és nagy árat kell fizetniük, hogy kielégítsék a férfiakat. Ezt a társadalom okozza, a Sátán által vezetett különféle gonosz irányzatok. Most tehát, miután megértettétek az igazságot ebben a tekintetben, nincs-e határozott következtetés a mondással kapcsolatban, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? (De van.) Ez a mondás téves, és nincs összhangban az igazsággal, igaz? (Igen.) Miután hallották a tényleges helyzetet, vajon nem érzik úgy a nők, hogy ezekben az években sérelemmel teli és elnyomott életet éltek? Akkor vajon a nőknek továbbra is ki kellene csinosítaniuk magukat a hódolóik számára? (Nem.) A teremtett emberiség tagjaiként a nők csupán nemükben és fiziológiailag különböznek a férfiaktól; más szempontból egyáltalán nincs különbség. Isten szemében semmiféle státuszbéli különbség nincs a férfiak és a nők között. Isten soha, semmilyen körülmények között nem támasztott olyan követelményeket a nőkkel szemben, amelyek eltérnek azoktól, amelyeket a férfiakkal szemben támaszt. Az olyan szempontok tekintetében, mint az Isten által kiválasztott emberek száma, az üdvösség reménye, a kötelességeik végzésére való lehetőségük, a kötelességek, amelyeket végre tudnak hajtani, valamint a munka, amelyet végezni tudnak, a nők alapvetően egyenlőek a férfiakkal; a nők nem kevesebbek a férfiaknál. Ez a tényleges helyzet.

Korábban az ördögök természetlényegével rendelkező elvetemült emberek kéjsóvárságának, kicsapongásának és kihívó viselkedésének megnyilvánulásairól beszéltünk, valamint arról is, hogyan kell bánni az elvetemült emberekkel, ha valaki olyankor találkozik velük, amikor romantikus kapcsolatba lépésre vagy társkeresésre kerül sor. Remélitek-e, hogy találkoztok egy ilyen emberrel, hogy átéljetek egy futó románcot, hogy egyszer gondtalanul viselkedjetek, és egyszer átadjátok magatokat? (Nem.) Akkor azt remélitek, hogy álmaitok szerelmével, a lelki társatokkal, a Nagy Ő-vel találkoztok? (Nem.) Az, hogy reméled-e vagy sem, nem számít. A kulcsfontosságú az, hogy rendelkezned kell tisztánlátással ezekkel a kéjsóvár, kicsapongó és kihívó emberekkel kapcsolatban, akiknek a természetlényege elvetemült, és távol kell maradnod tőlük. A nem hívők szavaival élve: az ilyen emberek többsége rutinos játékos, élvhajhász és romantikus. A legtöbb felnőttnek képesnek kell lennie felismerni az ilyen típusú embert, amikor találkozik vele; talán néhány interakció után a legtöbb felnőtt tudni fogja, hogy ilyen típusról van szó. Az efféle ember válogatás nélkül kikezd másokkal; nem számít, hány éves vagy, amennyiben viszonylag jól nézel ki, kikezdhet veled, és úgy ejt csapdába, hogy közben a leghalványabb fogalmad sincs arról, hogy mi történik. Mindig gyengéd, nyájas szavakat mond neked, és törődést, gondoskodást és figyelmességet tanúsít irántad. Alkalmat talál arra, hogy flörtölő pillantásokat vessen rád, hogy teával vagy vízzel kínáljon, időnként pedig még apró ajándékokat, csokoládét és efféléket is vesz neked. Amikor teljesen védtelen vagy, áttöri a védelmedet, és beférkőzik a szívedbe. Tudat alatt elég csak rá gondolnod, és máris pillangók repdesnek a gyomrodban; ha néhány napig nem látod őt, úgy érzed, mintha valami hiányozna, és ezt gondolod: „Körülöttem senki sem törődik velem úgy, mint ő. Úgy tűnik, beleszerettem. Vajon ő is belém szeretett?” Miféle állapot ez? (Kísértésbe esés.) Egyes rutinos játékosok mesterei annak, hogy úgy hálózzanak be másokat, hogy előbb elengedik őket; miután egy ideig törődést mutattak irántad és felkeltették az étvágyadat, hirtelen felszívódnak, így vesznek rá arra, hogy magadtól harapj rá a csalira. Amikor ráeszmélsz, hogy beleszerettél és nem tudsz nélküle élni, akkor beleestél a szerelem csapdájába, és meg lettél babonázva. Ha egyszer megbabonáz, akkor teljesen rabul ejt. A szerelemnek ez a csapdája, amibe az emberek beleesnek, micsoda? Ez nem családi ragaszkodás, barátság, vagy az emberek közötti törődés és szeretet, hanem a szexuális vágy hálója. Ha egyszer a szexuális vágy csapdájába esel, könnyen elveszítheted az irányítást. Az emberek több mint kilencvenöt százaléka, különösen a fiatalok, nem tudnak felülkerekedni ezen, és nem tudnak kiszabadulni egy ilyen csapdából. Akkor mi a teendő? Mivel tudod, hogy egy ilyen csapdából nagyon nehéz kiszabadulni, ne hagyd, hogy beleess. Tegyél meg minden lehetségest, hogy távol maradj azoktól az emberektől, dolgoktól vagy környezetektől, amelyek csapdába vezethetnek téged. Tarts távolságot egy ideig, és imádkozz Istenhez, valamint olvasd Isten szavait. A szexuális szükségleteid fokozatosan elhalványulnak és eltűnnek majd, a csapda többé nem fog a hatalmában tartani téged, és akkor alapvetően felülkerekedtél ezen a kísértésen. Az viszont ismeretlen, hogyan fogsz boldogulni legközelebb, amikor ilyen kísértésekkel és csapdákkal találkozol, hogy képes leszel-e felülkerekedni ezeken. Az egyetlen út az, hogy gyakran járulsz Isten elé imádkozni és keresni az igazságot, és távol maradsz a különféle kísértésektől. Természetesen a legalapvetőbb dolog az, hogy felvértezed magad az igazsággal és megérted az igazságot. Azonban az igazsággal felvértezned magadat nem egyszerű; megköveteli tőled, hogy keresztülmenj bizonyos tapasztalatokon, az érettséged pedig nem növekszik olyan gyorsan, így a különböző területeken való védekezésed sem tud olyan gyorsan kiépülni. Mit kell akkor tenni? Gyakran kell Isten előtt élned, rendelkezned kell Isten szavainak útmutatásával, a Szentlélek munkájával és Isten oltalmával. Ha mindezek a dolgok a helyükön vannak, a személyes eltökéltségeddel együtt, akkor lesznek védekező intézkedéseid, amikor ilyen kísértésekkel szembesülsz. Továbbá, amikor ismered a dolog természetét, valamint azt, hogy milyen következményekkel fog járni, tudatosan kerülni fogod az ilyen környezeteket, ami bizonyítani fogja, hogy megvan benned az eltökéltség az ilyen kísértések elutasítására. Ekkor Isten a hozzáállásod és szubjektív vágyad miatt segíteni fog neked megmenekülni az ilyen kísértésektől. Ha ilyen környezettel találkozol, és idegenkedést és gyűlöletet érzel a szívedben, de nem tudod, hogyan utasítsd el, akkor imádkozz Istenhez, kérve Őt, hogy óvjon meg, és távolítsa el számodra ezt a környezetet. Ha ilyen könyörgéseid és kívánságaid vannak, akkor talán – a gyülekezeti munka szükségletei miatt – az a személy, aki veszélyes kísértést jelent számodra, el lesz távolítva, így kényelmetlen lesz számára újra kapcsolatba lépni veled, és többé nem fogsz találkozni vele. Ez Isten segítsége számodra; ez Isten oltalma. Mivel Isten látja a személyes vágyadat, hozzáállásodat, elhatározásodat és eltökéltségedet, Ő proaktívan és teljes mértékben segíteni fog neked a kívánságod teljesítésében, elérve azt az eredményt, hogy megóv téged. Amikor ez a személy távozik, és többé már nem zaklat téged, talán belül egy kis ürességet érzel, és azt gondolod, egy kicsit kár, hogy elment, sőt még fantáziálsz is: „Ha még itt lenne, vajon jól ki tudnánk jönni egymással?” Időnként talán felmerülnek ilyen gondolatok, Isten oltalmával azonban végül távol leszel tartva a kísértéstől. Anélkül, hogy tudatában lennél, ez a dolog fokozatosan elhalványul a szívedben, fokozatosan visszahúzódik tőled, és idővel visszanyered a békédet – visszatérsz életed korábbi állapotához és a normális gondolkodásmódodhoz. Ezen a ponton a dolog véget ér. Semmiféle fenyegetést vagy zavarást nem jelentett számodra, hanem erőteljes bizonyítékká és tanúságtétellé vált a Sátán felett aratott győzelmedre és arra, hogy kerülted és elutasítottad az ördögöt. Ugye ez nagyon jó? (Igen.) Amikor ez a kísértés épp fenyegetést kezdett jelenteni számodra, abban a veszélyes pillanatban, a hozzáállásod és együttműködésed miatt Isten megóvott téged. Isten megfelelő környezetet alakított ki számodra, lehetővé téve, hogy szilárdan megállj. Ez elősegíti az érettséged növekedését; növelni fogja a hitedet, növeli az eltökéltségedet és vágyadat az igazság gyakorlására, motiválni fog, és lehetővé teszi, hogy növekedjen az érettséged. Ha, amikor ez a kísértés rád tör, nem vagy hajlandó elutasítani vagy elkerülni azt, ha hiányzik belőled a hajlandóság az igazság gyakorlására, egyszerűen csak hagyod, hogy szabadon kibontakozzon, és hajlandó vagy elfogadni ezt a kísértést, sőt, az ördög zaklatását és a hálójába való belegabalyodást is hajlandó vagy elfogadni, és egyre jobban élvezed ezt az állapotot, egyre inkább hajlandó vagy ilyen környezetben élni, és nem imádkozol aktívan Istenhez, arra kérve, hogy távolítsa el ezt a környezetet – látván, hogy ilyen a hozzáállásod ehhez az dologhoz, Isten nem fog kényszeríteni téged. Isten az Ő tetteiben soha nem kényszerít senkit. Mivel ennyire kedveled ezt az embert, mivel úgy érzed, hogy olyan nagy boldogságot és örömöt tud adni, élvezetet szerezve neked, Isten nem fog megfosztani téged az ilyen boldogságtól és örömtől, és eltávolítani sem fogja Isten ezt az embert. Ami a következményeket illeti, egyedül neked kell viselned őket. Ami történni fog, a következő: fokozatosan beleesel majd az ördögök, az elvetemült, kéjsóvár és kicsapongó emberek kísértésébe és buja hálójába, végül pedig elveszíted a lelkiismereted szemrehányását és Isten jelenlétét. Miután kiélvezted annak boldogságát és örömét, hogy átadtad magad a hús-vér test szexuális vágyának, semmiféle szégyent nem érzel, és nem tudsz elszakadni ettől a kísértéstől – ezt hívják úgy, hogy megadod magad a romlásnak. Úgy érzed, te vagy a legboldogabb ember, nagyon élvezed ezt a boldogságot és örömet, szerencsésnek érzed magad, hogy ilyen boldogságban és örömben van részed, és nagyon elégedett vagy azzal, hogy a szerelem ilyen csapdája tart fogva. Akkor mit tehetne vagy mondhatna még Isten? Isten nem fog semmiféle jelzést adni neked, nem fog figyelmeztetni semmire, és nem tesz majd semmit. Rajta, érezd csak jól magad. A végső következmények azok számára, akiket foglyul ejt a szexuális vágy csapdája, előre láthatóak. Azok közül, akik a szerelem csapdájába esnek, senki sem végzi boldogan vagy örömtelin; épp ellenkezőleg, a kimenetel csakis fájdalmas és tragikus lehet. Az ilyen következményeket egyedül neked kell viselned, és meg is érdemled, hogy viseld őket. Isten alapelvekkel cselekszik? (Igen.) Isten tiszteletben tartja a választásaidat. Ne gondold: „Isten rajtam fogja tartani a szemét és kordában tart majd; Ő nem fogja engedni, hogy randevúzzak, és azt sem, hogy kielégítsem a szexuális szükségleteimet.” Tévedsz; Isten nem fog közbelépni. Amit Isten tenni akar, az az, hogy megóvjon attól, hogy kísértésbe ess, attól, hogy gonosz emberek félrevezessenek, attól, hogy a Sátán romboljon téged és súlyosan ártson neked. Ám ha azt választod, hogy a Sátánnal tartasz, Isten azt mondja, ez a te szabadságod és a te választásod; amennyiben hajlandó vagy, amennyiben nem bánod meg, Isten nem fog kényszeríteni téged; egymagad aratod le, amit vetettél, és amikor eljön az idő, és keservesen sírsz, ne panaszkodj, hogy Isten nem figyelmeztetett, és ne panaszkodj, hogy Isten nem óvott meg téged. Isten meg akar óvni téged, Isten azt akarja, hogy maradj távol a kísértéstől, te viszont elutasítod. Ha Isten eltávolítaná azt a személyt, akit kedvelsz, azt a személyt, akivel a szerelem hálójában összegabalyodtál, te mennél, hogy megkeresd, úgy viselkednél, mint aki megőrült, elveszítenéd az önuralmadat, panaszkodnál Istenre, szidnád Istent, amiért nem veszi figyelembe az érzéseidet, és nem érti meg a nehézségeidet. Tehát Isten nem fogja ezt tenni; Isten nem fogja rákényszeríti az embereket arra, hogy olyasmit tegyenek, amit nem akarnak. Mivel te magad választottad ezt az utat, egyedül neked kell viselned a végén felmerülő szörnyű következményeket. Senki nem fogja helyetted elviselni a pofont. Most már világos ez a dolog? (Igen.)

Ha egyes emberek ördögök és Sátánok – elvetemült emberek – hálójába akadnak, és nem utasítják el őket, hanem hajlandóak velük tölteni az életüket, az az ő saját választásuk. Amikor ez végül keserű következményeket eredményez, nem szabad másokat hibáztatniuk; csak önmagukat gyűlölhetik azért, mert túl alantasak és túl elferdültek voltak, továbbá saját magukat kellene felpofozniuk és átkozniuk. Bármilyen keserű gyümölcsöt szüretelsz is le végül, annak semmi köze Istenhez. Ne mondd: „Isten miért nem óvott meg engem? Miért nem állított meg Isten annakidején?” Elmondom neked, Istennek nincs ilyen kötelezettsége; Ő már világosan elmondta neked, amit el kellett mondania. Te olyan ember vagy, aki rendelkezik az önálló gondolkodás képességével; Isten szabad akaratot adott neked, és jogod van szabadon választani. Ezért Isten megadja neked a választás jogát, bármivel is szembesülsz. Mivel jogod van választani, a keserű gyümölcs, amit végül leszüretelsz, a saját választásodból fakad, ezért nem szabad Istenre panaszkodnod, vagy ahol csak teheted, másra hárítanod a felelősséget. A munka, amelyet Isten végez, az, hogy elmondja neked az igazságot, és megmutatja neked az üdvösséghez vezető utat. Ami azt illeti, hogy Isten követését választod-e vagy a Sátán követését, az rajtad áll. Ha áldott ember vagy, és hajlandó vagy törekedni az igazságra, akkor kövesd Istent. Ha nem szereted az igazságot, hanem inkább a világot és az elvetemültséget szereted – ha a te életed csupán egy értéktelen élet –, akkor válaszd a Sátán követését; senki sem állít meg. A mai napig vannak emberek, akik félreértik Istent és Isten házát, és mindig így panaszkodnak: „Már a harmincas-negyvenes éveimben járok, nem randevúztam, se nem házasodtam meg – Isten háza nem engedi ezt!” Isten háza mikor korlátozta valaha is az embereket abban, hogy randevúzzanak vagy házasodjanak? Ez a te szabadságod; Isten háza nem avatkozik bele. Van azonban egy feltétel: ha így teszel, nem végezhetsz kötelességet teljes munkaidős gyülekezetben, mert ha romantikus kapcsolatban vagy és többé eszed ágában sincs végezni a kötelességedet, az gátolni fogja a gyülekezet munkáját. Ha tényleg randevúzni és házasodni akarsz, akkor először add át a munkát, amelyért felelős vagy, és ideiglenesen elválnak útjaink. Mindenki számára világosak az alapelvek ezen a téren? (Igen.) Ha valaki randevúzni vagy házasodni szeretne, az teljesen rendben van; ezt senki nem korlátozza. Az viszont, hogy válogatás nélkül kikezdj az ellenkező nemmel, és megzavard a gyülekezeti életet, nem elfogadható. Azok, akik válogatás nélkül kikezdenek másokkal, ördögök; elvetemült, kéjsóvár és kicsapongó emberek, és Isten háza semmiképpen sem engedi meg az ilyen emberek jelenlétét. Ez a típusú ember válogatás nélkül kikezd másokkal és zaklat másokat, függetlenül attól, hogy milyen embercsoportban is találja magát. Mint valami csapás, pánikot kelt, és állandóan a nyugtalanság és kényelmetlenség érzését kelti az emberekben. Bárhol él is gyülekezeti életet, a zavarásai mocskos légkört teremtenek, a gyülekezetet pedig zűrzavaros káosszá változtatja. Nemcsak a gyülekezet munkáját szabotálja, hanem a testvérek kötelességvégzésének normális rendjét is megzavarja. Az ilyen embereket szigorúan felügyelni és korlátozni kell, azokat pedig, akik súlyos hatást gyakorolnak, el kell különíteni vagy ki kell takarítani. Egyesek azt mondják: „Én csak pár embernek ártottam – ugye ez nem nagy probléma?” Ha pár embernek tudsz ártani, akkor arra is képes vagy, hogy több tucat embernek árts. Pontosan ilyen nyomorult szerzet vagy. Meggondolatlanul kikezdeni másokkal és helytelenül szabadjára engedni a szexuális vágyat a gyülekezetben – ezáltal ártani másoknak – elfogadhatatlan. Ha ki akarsz kezdeni az emberekkel, menj a nem hívő világ dorbézolásának helyeire; ott senki nem korlátoz téged. Isten háza azonban, az a hely, ahol a testvérek a kötelességeiket végzik, komoly, csendes és szent; egyetlen ördögnek vagy Sátánnak sem engedi meg, hogy megzavarja vagy szabotálja. Ha valaki a gyülekezetet a randevúzás vagy a paráznaság helyévé akarja változtatni, kedve szerint elmerülve a szexuális vágyban, az teljes mértékben elfogadhatatlan! Ez a gyülekezet, Isten munkájának helyszíne, az a hely, ahol a Szentlélek munkálkodik, hogy megtisztítsa és tökéletesítse az embereket. Akár férfi, akár nő, mindenkinek méltóságteljesnek és tisztességesnek kell lennie, és a megfelelő munkájával kell foglalkoznia. Nem megengedett válogatás nélkül kikezdeni másokkal, ahogy a szexuális vágy helytelen szabadjára eresztése sem az. Ha nem tudod kontrollálni a szexuális vágyadat, és csak szabadjára akarod ereszteni, akkor válassz egy megfelelő személyt, akihez hozzámész; a gyülekezeten belül ne kezdj ki válogatás nélkül másokkal. Bárkit, aki válogatás nélkül kikezd másokkal, és felháborodást vált ki a testvérekből, gyorsan ki kell takarítani vagy ki kell zárni, nehogy tovább folytassa a gyülekezeti élet megzavarását. Értitek? (Értjük.) A férfiak és nők között határoknak kell lenniük. Ha egy férfi mindig női csoportok körül legyeskedik, nem munkából kifolyólag, és nem is azért, mert vannak fontos dolgok, amelyekkel foglalkoznia kell, hanem azért, hogy mutogassa magát a nők között, szabadjára eressze a szexuális vágyát, és válogatás nélkül kikezdjen velük, az zaklatás. Ha egy nő okkal vagy ok nélkül mindig férfiak csoportjai körül legyeskedik, állandóan meggondolatlanul kikezd velük, csábos pillantásokat vet rájuk és hivalkodik a bájaival, akkor vele is ördögként kell bánni. Ha a munkát vitatod vagy beszéled meg normálisan, az elfogadható, ám válogatás nélkül kikezdeni és flörtölni másokkal nem az. Minden olyan viselkedés, amely felbolydulást kelt, az a gyülekezeti élet megzavarásának és a gyülekezeti munka normális rendje megrontásának minősül, és Isten házában nem megengedett. Mindenkinek el kell utasítania és távol kell maradnia ezektől a kéjsóvár, kicsapongó, szexuálisan kihívó ördögöktől. Amikor a legtöbb ember felkel, hogy elutasítsa, leleplezze és elkerülje őket, biztosítva, hogy meghiúsuljanak arra tett próbálkozásaik, hogy kikezdjenek másokkal, és hogy semmilyen helyzetben sem érjék el céljukat, akkor fokozatosan abbahagyják majd, amit művelnek. Ha nem tudják normálisan végezni a kötelességüket, és amikor csak van egy szabad percük, meggondolatlanul kikezdenek másokkal és zavarnak másokat, összevissza futkosva romantikus kapcsolatokba bonyolódnak, és élvezik az érzést, hogy romantikus kapcsolatban vannak, akkor azonnal takarítsd ki őket. Gyorsan vágd át a gordiuszi csomót, és foglalkozz ezekkel a parázna egyénekkel – ne adj nekik semmilyen lehetőséget arra, hogy megzavarják az embereket. A közlésünk révén most már világos ez a dolog? (Igen.) Nyertetek valamit? Van gyakorlási utatok? Most már van tisztánlátásotok az ilyen kéjsóvár és kicsapongó típusú emberrel kapcsolatban? (Igen.) Tisztában vagytok azzal, hogyan viseljétek magatokat, hogyan maradjatok a megfelelő helyeteken, és hogyan tegyétek azt, amit a normális emberi mivolton belül tennetek kell? (Igen.) Ebben olyan igazságok vannak, amelyeket az embereknek meg kell érteniük, és a tisztánlátásnak olyan alapelvei, amelyekkel tisztában kell lenniük, és természetesen vannak olyan igazságalapelvek is, amelyeket gyakorolniuk kell, és olyan utak, amelyeken járniuk kell. Mindezek tisztázásával ez az ügy teljes egészében kifejtésre került.

Mára ennyi volt a beszélgetésünk. Viszlát!

2024. február 11.