Beszélgettetek az összejöveteleiteken azokról a témákról, amelyekkel mostanában foglalkoztunk? (Isten, beszélgettünk ezekről a témákról az összejöveteleinken.) Mi lett a beszélgetésetek eredménye? Találkoztatok új felfedezésekkel vagy megértettetek valami újat? Jelen vannak az emberek mindennapi életében ezek a témák, amelyekről beszélgettünk? (Mind jelen vannak. Miután néhányszor hallottam Isten közlését ezekről a témákról, rájöttem, hogy a szüleink oktatása és a családunk kondicionálása igen mélyen megrontott bennünket nemzedékről nemzedékre. A szüleink gyermekkorunktól fogva apránként ilyen gondolatokat ültettek el bennünk: „Ahogy a vadlúd gágog, amerre csak repül, úgy az ember is mindenütt hátrahagyja nevét.” Miután ez a gondolat megfogant bennem, azt hittem, hogy kiválóbbnak kell lennem a többieknél, és ki kell emelkednem a tömegből az életben ahhoz, hogy ne piszkáljanak és ne nézzenek le. A múltban azt gondoltam, hogy a javunkat és a védelmünket szolgálják ezek a gondolatok, amelyekre a szüleink tanítottak bennünket. Azáltal, hogy néhányszor hallottam Isten közlését és elemzését, rájöttem, hogy ezek a gondolatok negatívak és a Sátán eszközei az emberek megrontására. Egyre inkább eltávolítanak bennünket Istentől, és egyre mélyebbre vezetnek bennünket a Sátán rontásába, mind messzebb és messzebb vonva minket az üdvösségtől.) Röviden: szükséges beszélgetni ezekről a témákról, nem igaz? (De igen.) Az emberek azután, hogy néhányszor beszélgettek ezekről a témákról, mélyebb megértést nyernek a családjuk által bennük elültetett gondolatokat és nézőpontokat illetően, és pontosabban értik azokat. Nem fognak-e vajon eltávolodni az emberek a családjuktól és a szüleiktől azután, hogy beszélgettek ezekről a dolgokról? (Nem fogunk. Korábban mindig azt éreztem, hogy a szüleim kedvességet tanúsítottak irántam, de miután hallottam Isten közlését, rájöttem, hogy a szüleimnek az volt a küldetése, hogy életet adjanak nekem és felneveljenek engem. Azonkívül, azok a gondolatok, amelyeket kiskorom óta elültettek bennem, megrontottak engem. Miután rájöttem erre, nem fűz már olyan ragaszkodó kötelék hozzájuk.) Mindenekelőtt, ami a gondolataikat illeti: az emberek most már pontosan értik a szüleik feladatait és azt a kegyelmet, amelyet a szüleik a felnevelésükkel mutattak; többé nem a ragaszkodásra, forrófejűségre vagy testi, vér szerinti kötelékekre hagyatkozva bánnak velük, hanem képesek racionálisan, a helyes perspektívából és álláspontból közelíteni a családjukhoz és a szüleikhez. Az emberek ily módon jelentős átalakuláson mennek keresztül azon a téren, hogy miként kezelik ezeket a kérdéseket, és ez az átalakulás lehetővé teszi a számukra, hogy nagy előrelépést tegyenek az életbe való belépésük és Isten rájuk vonatkozó követelményei tekintetében. Éppen ezért hasznos és szükséges az emberek számára ezekről a témákról beszélgetni, mert ez mind olyan dolog, amire szükségük van az embereknek, és amelyek hiányoznak belőlük.

Azok a témák, amelyekről korábban az ember családi kondicionálásával kapcsolatban beszélgettünk, elsősorban és egyebek mellett a magatartásra vonatkozó célok és alapelvek, a világgal való foglalkozás módjai és eszközei, az élettel és létezéssel kapcsolatos szemlélet, valamint a túlélés módszerei és szabályai körül forogtak. Ezek mind olyan témák, amelyekhez az emberben lévő gondolatok, valamint az emberek gondolatainak és nézőpontjainak a kondicionálása is hozzátartozik. Összességében a családok és a szülők által elültetett különféle gondolatok és nézőpontok egyike sem pozitív, és egyik sem tudja igazán elvezérelni az embert a helyes ösvényre vagy segíteni neki a helyes életszemélet kialakításában, képessé téve az illetőt arra, hogy Teremtőjének jelenlétében teremtett lényként teljesíthesse feladatait és kötelezettségeit. Minden, amit a szülők és a család tanítanak neked, a világ és annak gonosz irányzatai felé hivatott vezetni téged. Azzal a céllal kondicionálnak téged ezekkel a gondolatokkal és nézőpontokkal, hogy segítsenek neked zökkenőmentesebben beilleszkedni a társadalomba és a gonosz irányzatokba, és hogy könnyebben tudj igazodni a gonosz irányzatokhoz, valamint a társadalom különféle követelményeihez. Noha ezek a tanítások bizonyos védekező eszközöket és módszereket, valamint a jobb státusz, hírnév, anyagi élvezetek és a társadalomban és az emberek csoportjai körében meglévő egyéb dolgok elérést segítő módszereket biztosíthatnak a számodra, egyik gonosz irányzat után a másikba vezetnek téged ezek a családod által beléd ültetett gondolatok, minek következtében annyira meg fogsz gyökerezni a világban, a társadalomban és a gonosz irányzatokban, hogy végül már nem is tudsz majd szabadulni belőlük. Egyik bajt a másik után hozzák rád, és újra meg újra dilemmák elé állítanak, s bizonytalanságban hagynak azzal kapcsolatban, hogy miként nézz szembe az emberi világgal és hogyan légy őszinte ember, aki a világosságban él, becsületes, jószívű és igazságérzettel bíró. A családi kondicionálás éppen ezért nem tesz képessé arra, hogy több méltósággal, jellemesebb módon és nagyobb emberi hasonlatossággal élj ezen a világon. Ehelyett különféle szövevényes konfliktusok és vívódások közepette és különféle bonyolult emberi kapcsolatokban élsz miattuk, valamint számtalan világi bonyodalomba, kötelékbe, sőt tanácstalanságba sodornak. Amikor a szüleidhez fordulsz és bizalmasan beszélgetsz velük mindezekről, ők különféle taktikákat bevetve fognak tanácsot adni azzal kapcsolatban, hogy miként élj ravaszabbul, találékonyabban, világi értelemben véve bölcsebben és kevésbé kiismerhető módon az emberek között ahelyett, hogy megmutatnák neked a helyes irányt, és segítenének neked elengedni mindezeket a dolgokat, felszabadítani magadat, a Teremtő elé járulni és alávetni magad a rendezéseinek, valamint világosan meglátni, hogy az emberek sorsa és mindene Isten kezében van, s hogy alá kellene vetniük magukat minden Istentő jövő követelménynek, az Ő szuverenitásának és vezényléseinek. Ez az élő valóság azok esetében, akiket efféle gondolatokkal kondicionáltak a családjaik. Röviden: mindegy, hogy a hírnevet, a nyereséget, a másokkal való versengést vagy a másokkal való barátkozást hangsúlyozzák azok a gondolatok, amelyekre a családod kondicionált, bármi áll is a fókuszukban, nem vezethetnek máshoz végül, mint hogy egyre kifinomultabbak, könyörtelenebbek, ravaszabbak és rosszindulatúbbak lesznek az emberi világban a túlélés céljából alkalmazott eszközeid, módszereid és szabályaid ahelyett, hogy őszintébb, kedvesebb és becsületesebb emberré tennének, vagy segítenének jobban megérteni, hogy miként vesd alá magadat a Teremtő rendezéseinek. Éppen ezért a családi kondicionálás csak eltávolítani tud téged Istentől, az igazságtól és a pozitív dolgoktól, és bizonytalanságban hagy azzal kapcsolatban, hogy miként élj úgy, ahogy valójában élniük kell az embereknek, hogy miként élj méltóságteljesen. Azonkívül, a családi kondicionálás révén magadévá tett gondolatok hatására egyre érzéketlenebb és eltompultabb leszel, avagy – köznyelviesen szólva – egyre vastagabb lesz a bőr a képeden. Kezdetben még elpirul az arcod, hevesebben ver a szíved, és furdal a lelkiismeret, ha hazudsz a munkatársaidnak, osztálytársaidnak és a barátaidnak. Idővel aztán elhalványulnak ezek a tudati reakciók: nem pirul el többé az arcod, nem ver hevesen a szíved, és nem bánt többé a lelkiismeret. Képes leszel bármilyen eszközhöz folyamodni a túlélés érdekében, és akár a hozzád legközelebb állókat, így a szüleidet, a testvéreidet és a legjobb barátaidat is becsapod. Keresed a módját, hogy miként használd ki őket a saját életed megjobbítása és a saját megbecsültséged és élvezeteid növelése végett – ez érzéketlenség. Kezdetben érezhetsz még egy kevés önvádat, és enyhén megremeghet a lelkiismereted. Idővel aztán eltűnnek ezek az érzések, és meggyőzőbb érvekkel nyugtatod meg magad, ezt mondván: „Az emberek már csak ilyenek. Nem lehetsz lágyszívű ebben a világban. Ha lágyszívű vagy másokhoz, az kegyetlenség magaddal szemben. Ebben a világban a gyengék az erősek áldozatául esnek. Az erősek virágoznak, a gyengék pedig elpusztulnak; a győztesekből királyok lesznek, a vesztesekből pedig bűnözők. Ha sikerrel jársz, senki sem fogja vizsgálgatni a mikéntjét, ám ha kudarcot vallsz, nem marad semmid.” Végül ezekkel a gondolatokkal és nézőpontokkal győzik meg magukat az emberek, ezekre alapozzák minden törekvésüket, és persze ez lesz az eszköz a céljuk eléréséhez. Ti hol álltok most? Elértétek már az érzéketlenség pontját, vagy még nem? Tegyük fel, hogy vállalkozásba fogsz, és ez a vállalkozás összefügg a jövőddel, az életminőségeddel és a társadalmon belüli hírneveddel. Ha elég ravaszak lennének a módszereid, és bárkit be tudnál csapni, akkor a többieket meghaladó színvonalon élhetnél, egy halom pénzed lenne, és senki kívánsága előtt nem kellene többé meghajolnod. Mit tennél akkor? Annyira érzéketlenné és tompává lennél, hogy bárkit képes lennél becsapni és bárkin képes lennél keresni? (Én valószínűleg igen.) Te valószínűleg igen. Ennek meg kell változnia; ez az a romlott beállítottság, amely mélyen ott van az emberiségben. Amikor hiányzik az emberi mivolt, nem marad más, mint az ember romlott beállítottsága szerinti élet, valamint a Sátán által elültetett különféle gondolatok és nézőpontok. Lelkiismeret, értelem és szégyenérzet nélkül puszta burokká, üres edénnyé silányul és elveszíti értékét az ember élete. Ha még mindig van némi szégyenérzeted, és ha a hazugság, mások becsapása és a másoknak való károkozás közben képes vagy kiválasztani, hogy ki legyen az érintett, vagyis nem ártasz csak úgy akárkinek, akkor még mindig van benned némi lelkiismeret és emberi mivolt. Ám ha képes vagy fenntartás nélkül bárkit becsapni vagy bárkinek ártani, akkor valóban ízig-vérig egy kétlábon járó Sátán vagy. Ha ezt mondod: „Nem tudom becsapni a szüleimet, a rokonaimat, a barátaimat, a gyanútlan embereket, az Isten házában lévő testvéreimet pedig végképp nem, és nem tudok elcsalni az Istennek szánt adományokból”, akkor még mindig vannak erkölcsi korlátaid, és még mindig némiképp lelkiismeretes emberként lehet rád tekinteni. Ám ha még e csekély lelkiismeretnek és határoknak is híján vagy, akkor nem érdemled meg, hogy embernek nevezzenek. Meddig a pontig jutottatok hát el? Vannak határaitok? Ha lehetőségetek vagy valós szükségletetek adódna, képesek lennétek-e becsapni a szüleiteket, a testvéreiteket és a legközelebbi barátaitokat? Be tudnátok csapni a testvéreket, ki tudnátok használni őket, és még az Istennek szánt adományokból is képesek lennétek elcsalni? Ha ilyen alkalom kínálkozna, és soha senki nem jönne rá a dologra, meg tudnád ezt tenni? (Most úgy érzem, hogy nem tudom többé megtenni ezt.) Miért nem tudod többé megtenni? (Azért, mert félek Istentől, valamennyire Istent félő szívem van, és azért sem, mert nem engedné a lelkiismeretem.) Neked az a hozzáállásod, hogy félsz a szívedben, Istent félő szíved van, és a lelkiismereted nem engedné. Halljunk másokat is! Ti tanúsítotok-e valamilyen hozzáállást ehhez a dologhoz? Ha nem, ha még sosem gondolkodtál el ezen, és semmit sem érzel, amikor azt látod, hogy mások ilyet tesznek, akkor veszélyben vagy. Ha azt látod, hogy valaki ilyen dolgokat tesz, és nem érzel semmi gyűlöletet, nem tanúsítasz semmilyen hozzáállást, és érzéketlen vagy, akkor te sem vagy más, mint ők, és megeshet, hogy te is hasonlóan cselekszel. Ám ha világos a hozzáállásod ehhez a dologhoz, ha képes vagy gyűlölni és meginteni az ilyen embereket, akkor talán nem követsz el efféle cselekedeteket. Mi tehát a hozzáállásotok? (Valamiféle Istent félő szívem kellene, hogy legyen. Az Istennek szánt adományok elkülönített, szent dolgok, s egyáltalán nem szabad hozzányúlni vagy személyes célra használni őket.) Az adományokat nem szabad személyes használatra elvenni: a büntetéstől való félelem miatt mondod ezt. De mi a helyzet más dolgokkal? Ha piramisjátékban vennél részt, képes lennél a legközelebbi barátaidon nyerészkedni, virágnyelven rászedni őket, rábeszélni őket, hogy szálljanak be ők is, s ily módon nyereségre szert tenni és keresni rajtuk? Meg tudnád ezt tenni a legjobb barátaiddal, a rokonaiddal, sőt, akár a szüleiddel vagy a testvéreiddel? Ha nehezen tudod ezt megmondani, akkor amikor azt mondod, hogy nem vennél el saját használatra az Istennek szánt adományokból, akkor ez nem biztos, hogy lehetséges számodra, ugye? Szóljon most valaki más! (Egyfelől meg kell értenünk Isten igaz természetét ebben a dologban. Az Istennek szánt adományokhoz sosem szabad hozzányúlni. Másfelől, úgy érezzük, hogy ha efféle dolgot teszünk, abból hiányzik az emberi mivolt. Legalább annyi kellene, hogy az legyen a minimum követelmény az ember számára, hogy megengedje a lelkiismerete.) Az a hozzáállásotok, hogy aki ilyen dolgokat tesz, az híján van az emberi mivoltnak, és hogy aszerint kell az embernek cselekednie, amit a lelkiismerete megenged. Még valaki? (Úgy gondolom, hogy még ha nem is hisz Istenben valaki, emberi lényként akkor sem tehet olyan dolgokat, ami árt a saját családjának, amennyiben olyan világi ember, akinek van lelkiismerete és erkölcsi normája. Ha valaki most, hogy hiszünk Istenben és értünk néhány igazságot, még mindig képes olyan dolgokat tenni, amelyekkel árt a testvéreinek, árt a barátainak, vagy képes elcsalni az Istennek szánt adományokból, akkor az ilyen ember rosszabb, mint a nem hívők. Azonkívül, az emberek néha talán felfednek bizonyos gondolatokat és elgondolásokat, de amikor elgondolkodnak Isten természetének lényegén, és rájönnek, hogy még ha nincs is körülöttük senki, aki figyelné őket, és még ha nem is tud senki ezekről a cselekedetekről, Isten akkor is mindent megvizsgál, ők pedig nem mernek ilyen dolgokat tenni – akkor valamennyire Istent félő szívük van.) Egyfelől, az ilyen cselekvés azt mutatja, hogy nincs az embereknek Istent félő szívük; másfelől azokból, akik ilyesmire képesek, még a legalapvetőbb emberi mivolt is hiányzik. Azért van így, mert emberi lényként még akkor sem szabadna ilyen tetteket elkövetned, ha nem hiszel Istenben. Olyan tulajdonság ez, amellyel lelkiismerettel és emberi mivolttal bíró személyként rendelkezned kellene. A csalás, a károkozás és a lopás természetükből adódóan olyan dolgok, amelyeket nem szabadna megtennie egy jó és normális embernek. Még az Istenben nem hívő embereknek is vannak bizonyos határaik a tekintetben, hogy miként viseljék magukat, rólad nem is beszélve, aki hiszel Istenben és oly sok prédikációt hallottál: ha még mindig képes vagy ezeknek a dolgoknak az elkövetésére, akkor menthetetlen vagy. Ilyen az az ember, aki híján van az emberi mivoltnak – egy ördög. Annyi prédikációt hallottál már, és mégis, továbbra is képes vagy mindenféle csalással és átveréssel kapcsolatos rossz cselekedet elkövetésére – ezt jelenti álhívőnek lenni. Mi egy álhívő? Olyasvalaki, aki nem hisz abban, hogy Isten figyeli az embereket vagy az Ő igazságos voltában. Ha nem hiszel abban, hogy Isten megfigyel, az nem azt jelenti vajon, hogy nem hiszel az Ő létezésében? Ezt mondod: „Isten megfigyel engem, de hol van isten? Miért nem láttam még soha őt? Miért nem érzem őt? Annyi év óta becsapom és rászedem az embereket; miért nem lettem még soha megbüntetve? Még mindig kényelmesebb életet élek másoknál.” Ez az álhívők viselkedésének egyik aspektusa. Egy másik aspektusa az, hogy bármennyi igazságról történt is már beszélgetés, minden darabját elutasítják. Soha nem fogadják el az igazságot, de akkor mit fogadnak el? Azokat a gondolatokat és nézőpontokat fogadják el, amelyekből hasznuk származik. Azt teszik, ami a hasznukra válik és óvja az érdekeiket, bármi legyen is az. Csak a közvetlen önérdekben hisznek, de Isten megfigyelésében vagy a megtorlás fogalmában nem. Ezt jelenti álhívőnek lenni. Mi értelme van Istenben hinni egy álhívő számára? Egy dolog jellemzi az álhívőket Isten házában: gonoszságot művelnek. De ne beszéljünk arról, hogy milyen végük lesz ezeknek az embereknek; térjünk vissza ahhoz a témához, amelyről beszélgettünk.

Azok a különféle gondolatok, amelyekre a családjaik kondicionálják az embereket, és amelyeket a családjaik ültetnek el bennük, nem arra valók, hogy Isten elé vigyék őket, és pozitív gondolatokat sem ültetnek el bennük. Ehelyett különféle negatív gondolatokat, negatív eszközöket, alapelveket és módszereket ültetnek el bennük a magaviseletükre vonatkozóan, és végül egy olyan úton vezetik végig őket, ahonnan nincs visszatérés. Röviden: azok a különféle gondolatok, amelyeket a családok ültetnek el az emberekben, még az emberi mivolt, az értelem és a lelkiismeret azon alapvető normáinak sem felelnek meg, amelyekkel rendelkeznie kellene egy embernek. Ha csak a legcsekélyebb mértékű lelkiismeretnek és értelemnek is a birtokában van valaki, az csupán az a megmaradt, aprócska rész, amit még nem rontott meg vagy őrölt fel a Sátán. A magaviseletükre vonatkozó különféle eszközeik és módszereik fennmaradó része a családjuktól, sőt a társadalomból ered. Éppen ezért, mielőtt megmenekülne valaki, minden olyan gondolat vagy nézőpont, amelyre a családja kondicionálta – bármi legyen is az –, ellentmond annak, amit Isten tanít az embereknek. Nem képes megértetni az illetővel az igazságot, sem az üdvösség útján végigvezetni őt, hanem csak a pusztítás útján vezetheti végig. Amikor tehát Isten házába jön egy ember, nem számít, hogy milyen idős, hogy milyen oktatásban részesült, hogy milyen a családi háttere, és hogy mennyire találja nemesnek a státuszát, a nulláról kell kezdenie annak a megtanulását, hogy miként viselje magát, hogyan érintkezzen másokkal, miként kezeljen különféle dolgokat, és hogyan foglalkozzon a különféle emberekkel és dolgokkal. E tanulási folyamatba a különböző Istentől eredő, pozitív és az igazsággal egyező gondolatok és nézőpontok, valamint a különböző dolgok gyakorlására és kezelésére vonatkozó alapelvek elfogadása és megértése is beletartozik. Ez egyedül az igazság elfogadásán alapul. Ha nem fogadod el az igazságot, változatlanok maradnak az eredeti gondolatid és nézőpontjaid. Mivel nem fogadod el az Istentől eredő pozitív és helyes gondolatokat és nézőpontokat, a régiben maradnak és nem változnak azok az alapelveid, eszközeid és módszereid, amelyek szerint a világot kezeled. Az emberek akkor kezdik megtanulni, hogy miként legyenek valóságos, normális, valamint értelemmel és lelkiismerettel bíró emberek, amikor elkezdik elfogadni a pozitív gondolatokat és nézőpontokat, az igazságot és Isten tanításait. Egyesek ezt mondják: „Tíz, húsz vagy harminc éve hiszek Istenben, de még egyetlen gondolatot vagy nézőpontot sem fogadtam el Istentől, és igazságokat sem fogadtam még el Isten szavaiból.” Ennyiből is látszik, hogy nem komoly az Istenben való hited, hogy még mindig nem tudod, mi az igazság, és hogy nem tanultad még meg, hogy miként viseld magadat. Ha ezt mondod: „Attól a pillanattól fogva, hogy hinni kezdtem Istenben, formálisan elkezdtem elfogadni Isten tanításait azokról a különböző követelményekről, amelyek az emberekre, illetve arra vonatkoznak, hogy milyen gondolataiknak, nézőpontjaiknak, alapelveiknek és mondásaiknak kellene lenniük az embereknek”, akkor már attól a naptól fogva elkezdted megtanulni, hogy miként légy valóságos ember, amikor hinni kezdtél Istenben, attól kezdve pedig, hogy elkezdted megtanulni, miként légy valóságos ember, az üdvösség útján is elkezdtél járni. Amikor elkezded elfogadni az Istentől jövő gondolatokat és nézőpontokat, az lesz az a pillanat is, amikor elkezdesz az üdvösséghez vezető úton járni, nem igaz? (De igen.) Nos, ti már elkezdtetek? Már elkezdtetek, még nem kezdtetek el, vagy már régen elkezdtetek? (Isten az elmúlt két évben az emberekben lévő helytelen gondolatokról és nézőpontokról – azon belül például a családi kondicionálásról stb. – beszélt, és ezeket elemezte, én pedig ezen keresztül elkezdtem elgondolkozni magamon és lassanként megtagadni azokat a sátáni filozófiákat, amelyeket vallottam, valamint azon töprengeni, hogy miként kellene Isten szavai felé törekednem. Azelőtt nem sok figyelmet fordítottam az efféle mély önvizsgálatra.) Ez egy meglehetősen reális kijelentés. Csak az elmúlt két évben kezdted el ezt; nehéz megmondani a pontos évet vagy napot, de mindenesetre az elmúlt egy-két évben történt. Ez viszonylag objektív. Mi a helyzet másokkal? (Korábban nem igazán gondolkodtam azon, hogy miként tehetnék erőfeszítést azoknak a gondolatoknak és nézőpontoknak a megváltoztatása érdekében, amelyekre a családom kondicionált. Mostanában, miután hallottam Isten ezzel kapcsolatos közlését, fokozatosan változni kezdtek valamelyest a gondolataim, de nem kifejezetten fókuszáltam arra, hogy változásra törekedjek ezen a téren.) Erősödött a tudatosságod. Ha tovább keresel és mélyebben belépsz a mindennapi életed során, ha képes vagy aprólékosabban és igényesebben eljárni konkrét dolgokban, ha nagyobb pontossággal lépsz be azokba, akkor lesz reményed a változásra. Így áll a helyzet? (Igen.) Ha van reményed a régi gondolatok és nézőpontok elvetésére és arra, hogy azután képes leszel a helyes alapállásból és helyes nézőponttal szemlélni az embereket és a dolgokat, viselkedni és cselekedni, akkor képes leszel elérni az üdvösséget. Hosszú távon üdvösséget nyerhetsz, de ha gyakorlatibb módon az itt és mostról beszélünk, alkalmas lehetsz a kötelességed teljesítésére, és különösen arra, hogy vezető és dolgozó légy; ez azonban attól függ, hogy te magad hajlandó vagy-e erőfeszítést tenni az igazság minden részéért, és hogy hajlandó vagy-e erőfeszítést tenni és árat fizetni a pozitív dolgokért és az alapelvekkel kapcsolatos különböző dolgokért. Ha csak a tudatodban akarod megváltoztatni magadat, de a mindennapi életed során nem teszel erőfeszítést az igazságokért, és nem veszed komolyan az igazságokat, ha nincs a pozitív dolgokra szomjazó szíved, akkor ez a tudatosság gyorsan megfakul és eltűnik majd. Minden gondolat és nézőpont, amelyről a különböző témákban beszélek, elválaszthatatlan az emberek valóságos életétől. Nem egyfajta elmélet vagy szlogen; arról szól, hogy milyen gondolatok és nézőpontok szerint foglalkozol a dolgokkal a mindennapi életed során. A gondolataid és nézőpontjaid határozzák meg, hogy melyik irányba hajlasz, amikor cselekszel. Ha pozitívak a gondolataid és a nézőpontjaid, akkor jellemzően pozitívak lesznek a módszereid és alapelveid, amelyekkel ezeket a dolgokat kezeled, és akkor viszonylag jó és Isten szándékaival összhangban lévő lesz a kezelésük eredménye. Ám ha a gondolataid és nézőpontjaid ellentétesek az igazsággal és a pozitív dolgokkal, vagy szembemennek ezekkel a dolgokkal, akkor negatív lendületet fogsz venni egy adott dolog kezeléséhez, és biztosan nem bizonyul majd jónak a végeredmény, ami a dolog kezelését illeti. Függetlenül attól, hogy mekkora árat fizetsz annak a dolognak a kezeléséért, hogy mennyit gondolkozol rajta, vagy hogy milyenek a szándékaid, Isten vajon hogyan látja majd az eredményt? Hogyan fogja jellemezni ezt a dolgot? Ha Isten úgy jellemzi ezt a dolgot, hogy az bomlasztó, zavarást okoz, romboló hatással jár vagy veszteséget okoz Isten házában, akkor gonoszok a cselekedeteid. Ha kevésbé súlyosak a gonosz cselekedeteid, akkor fenyítéshez, ítélethez, intelemhez és metszéshez vezethetnek, míg a súlyosabb gonosz cselekedetek büntetést eredményezhetnek. Ha nem az igazságalapelvek alapján cselekszel, hanem helyette az álhívők helytelen gondolatai és nézőpontjai felé hajlasz, és ezekre a dolgokra alapozod a cselekedeteidet, akkor hiábavalóak lesznek az erőfeszítéseid. Még ha magas árat fizettél és sok energiát fektettél is be, akkor is hiábavaló lesz a végeredményed. Vajon hogyan látja Isten ezt a dolgot? Hogyan jellemzi? Hogyan foglalkozik vele? Annyi bizonyos, hogy a cselekedeteid nem jók, nem tesznek bizonyságot Isten mellett, és nem szereznek dicsőséget Neki, és Isten nem fog megemlékezni arról, hogy milyen árat fizettél, és milyen mentális erőfeszítéseket tettél; hiábavaló lesz az egész. Érted? (Igen.) Mielőtt bármit is tennél, szakíts időt az alapos elgondolkodásra, beszélgess többet másokkal, keresd a tisztánlátást az alapelvek tekintetében, mielőtt cselekednél, és ne cselekedj forrófejűen vagy impulzívan, a saját önzésedtől és vágyaidtól vezérelve. Függetlenül a kimeneteltől, neked kell majd azt végül elviselned, és bármi lesz is az eredmény, lesz egy ítélet Istentől. Ha azt reméled, hogy nem lesznek hiábavalóak a cselekedeteid, hogy Isten meg fog róluk emlékezni, vagy ami még jobb: olyan jó cselekedetekké lesznek, amelyekkel Isten elégedett, akkor gyakrabban kell keresned az alapelveket. Ha nem törődsz ezekkel a dolgokkal, ha nem számít neked, hogy jók-e a cselekedeteid, vagy hogy elégedett-e velük Isten, és még csak az sem érdekel, hogy megbüntetnek-e, hanem ezt gondolod: „Nem számít, most úgysem leszek képes ezt meglátni vagy érezni” – ha ezek a gondolataid és nézőpontjaid vannak, akkor nem Istent félő szívvel fogsz cselekedni. Bátor, féktelen és vakmerő leszel, semmivel sem törődsz, és semmitől sem riadsz vissza. Istent félő szív nélkül nagy valószínűséggel eltérő irányt választasz majd, amikor cselekszel. Az emberi természet és ösztönök szerint valószínűleg az lesz a végeredmény, hogy a cselekedeteid nemcsak hogy nem nyerik el Isten tetszését, sem azt, hogy Isten megemlékezzen róluk, de ráadásul megszakításokká, zavarásokká és gonosz tettekké is válnak. Elég nyilvánvaló tehát, hogy mi lesz a véged, és hogy miként fogja kezelni és intézni Isten. Éppen ezért mielőtt bármit is tennél, mielőtt bármilyen dolgot kezelnél, gondolkozz el először azon, hogy mit akarsz, gondold át alaposan, hogy mi lesz ennek a dolognak a végeredménye, és csak azután lépj tovább. Mi tartozik hát bele ebbe? Az, hogy milyen a hozzáállásod és milyen alapelveket követsz, amikor bármit is teszel. Az a legjobb hozzáállás, ha gyakrabban keresed az alapelveket, és nem alapozod a magad érzékeire, preferenciáira, szándékaira, vágyaira vagy közvetlen érdekeire az ítéletedet; ehelyett keresned kell az alapelveket, gyakrabban kell imádkoznod és keresned Isten előtt, gyakrabban kell a testvérek elé vinned dolgokat, valamint beszélgetned azokkal a testvéreiddel, és keresned azokat a testvéreidet, akik együtt munkálkodnak veled a kötelességek végzésén. Rakd rendbe az alapelveket, mielőtt cselekednél; ne cselekedj elhamarkodottan, ne zavarodj össze! Miért hiszel Istenben? Nem azért, hogy ételhez juss, hogy eltöltsd az idődet, hogy haladj a divattal, vagy hogy kielégítsd a szellemi szükségleteidet. Azért hiszel Benne, hogy megmenekülj. Hogyan menekülhetsz meg hát? Amikor bármit is teszel, annak kapcsolatban kell állnia az üdvösséggel, Isten követelményeivel és az igazsággal, nem igaz?

Ami a családi kondicionálás elengedésének a témáját illeti, az előző beszélgetésünk alkalmával szó volt a magaviselettel kapcsolatos szabályokról, illetve különféle gondolatokról és nézőpontokról, amelyekre a családjaik kondicionálják az embereket. Ám más egyéb kondicionálás is történik amellett, hogy különféle tanítások és befolyások érik az embereket a családjuk részéről. Vagyis a családi kondicionálás körébe sokkal több minden tartozik a gondolatok kondicionálásánál. Az imént megbeszélteken túl a hagyományokkal, babonákkal és vallással kapcsolatos kondicionálás is ide tartozik, és erről fogunk most beszélgetni. Az életstílusok, szokások és az élet hétköznapi dolgai sorolhatók ezek körébe. Az emberek mindennapi életében tapasztalható családi kondicionálás tekintetében a hagyományról fogunk most beszélni. Milyen példákat lehet mondani a hagyományra? Egy család ragaszkodhat például a hétköznapi élettel kapcsolatos bizonyos sajátosságokhoz, mondásokhoz vagy tabukhoz. Beletartozik ebbe a hagyomány? (Igen.) A hagyomány valamelyest a babonával kapcsolatos és összefüggő dolog, ezért együtt fogunk beszélni a kettőről. A hagyomány egyes aspektusai babonának tekinthetők, és vannak dolgok a babonán belül, amelyek nem igazán hagyományosak, hanem mindössze az egyes családok vagy etnikai csoportok szokásai vagy életmódjai. Vizsgáljuk meg először, hogy mit foglalnak magukban a hagyományok és babonák. Sok hagyományt és babonát ismertek már, mivel a mindennapi életetek számos aspektusában megjelennek. Rajta, soroljatok fel néhányat! (Jövendőmondás, tenyérjóslás és sorshúzás.) A sorshúzás, a jövendőmondás, a jóslás, a tenyérjóslás, az arcról olvasás, a születési dátum alapján történő jövendölés és a szeánsztartás – ezeket a dolgokat nem babonáknak nevezzük; ezek mind babonás cselekedetek. A babonák az ezen cselekvésekben rejlő, sajátos értelmezéseket jelentik. Ha például valaki megnézi a naptárat, mielőtt elindulna hazulról, annak eldöntéséhez, hogy mely tevékenységek lesznek aznap szerencsések, és melyek nem, hogy minden tevékenység szerencsétlen kimenetelű lesz-e, hogy a költözés, a házasodás és egy temetés megtartása mind baljós-e, vagy hogy minden tevékenység szerencsés-e az adott napon – ez babona. Érted? (Igen, értem.) Soroljatok fel még néhány példát! (Az abban való hit, hogy a bal szem rángása szerencsét jelez, míg a jobb szemé katasztrófát.) „A bal szem rángása szerencsét jelez, míg a jobb szemé katasztrófát.” Mi ez? (Babona.) Ez egy babona. Minden, amit az imént említettem, mint például a jövendőmondás, a sorshúzás, a tenyérjóslás stb., a babonás cselekedetek körébe esik. Az, hogy „a bal szem rángása szerencsét jelez, míg a jobb szemé katasztrófát”, egy babonás cselekedethez kapcsolódó konkrét mondás. Ez egy babona. Honnan erednek ezek a mondások? Alapvetően mind az idősebb nemzedékektől származnak. Némelyek a szülőktől szállnak át ránk, mások a nagyszülőktől, a dédszülőktől, és így tovább. Még valami? (Isten, az ünnepi szokások is számítanak?) Igen, az ünnepi szokások is számítanak: némelyikük a hagyományok közé tartozik, míg mások egyszerre hagyományok és babonás mondások. Kína déli részétől az északi részéig, kelettől nyugatig számtalan ünnepi szokás él. Vegyünk egy konkrét ünnepi szokást, például Dél-Kínából: az emberek gyakran rizstortát esznek a kínai újévkor. Mit jelképez ez? Mi célból esznek rizstortát az emberek? (Azt hiszik, hogy ha rizstortát esznek, évről-évre előléptetik őket.) A rizstortaevés célja az előléptetés biztosítása évről-évre. A kínai nyelvben ugyanúgy kell ejteni az „előléptetés” és a „torta” szót. A rizstortaevés tehát azt hivatott biztosítani, hogy minden évben előléptessék az embert. Nos, volt valaha olyan év, amikor nem ettél rizstortát és nem léptettek elő? Van bárki, akit minden évben előléptetnek, mivel minden évben eszik rizstortát? Az „előléptetés” valóban csak úgy megtörténik az emberrel? Az emberek tudják, hogy a rizstortaevés nem feltétlenül vezet előléptetéshez, de a bukástól legalább megóvja őket. Így aztán muszáj rizstortát enniük. Megkönnyebbülnek a rizstortaevéstől, míg ha nem esznek rizstortát, attól nyugtalanok lesznek. Ez babona és hagyomány. Röviden: ezek a családtól származó szokások és hagyományok befolyást gyakoroltak rád, te pedig – bizonyos mértékig – tudtodon kívül jóváhagytad és elfogadtad ezeket a hagyományokat és szokásokat, ezzel pedig azokat a babonákat, gondolatokat vagy nézőpontokat is jóváhagytad és elfogadtad, amelyeket ezek a hagyományok népszerűsítenek. Amikor önálló életet kezdesz, meglehet, hogy folytatod majd ezeket a hagyományokat és szokásokat. Ez tagadhatatlan. Beszéljünk meg most néhány hagyománnyal kapcsolatos mondást. Egyesek gyakran tesznek efféle dolgokat: ha valaki hosszú útra indul, töltött batyut főznek neki, akkor pedig tésztát, amikor pedig hazatér az utazó. Ez vajon nem hagyomány? (De igen.) Ez hagyomány és íratlan szokás. Most még ne beszéljük meg, hogy mi célból tesznek így. Vizsgáljuk meg először, hogy mit is szoktak mondani pontosan erről a cselekedetről. („Batyu kifelé menet, tészta befelé jövet.” Vagy úgy is lehet mondani, hogy „Elutazáshoz batyu, visszatéréshez tészta jár.”) Mit jelent az, hogy „Elutazáshoz batyu, visszatéréshez tészta jár”? Vagyis mi a jelentősége annak, hogy ha valaki elutazik, akkor aznap töltött batyuval kell megetetned? A „batyu” szó hasonló hangzású a kínai „oltalmaz” szóhoz, és a batyut becsomagolják. Azt jelenti tehát, hogy oltalmazni lehet vele az illető életét, biztosítani lehet, hogy ne essen baja, miután elindult, hogy ne haljon meg, amíg odavan, és hogy biztosan visszatérjen. A batyu tehát a biztonságos elindulást jelképezi. Az a mondás, miszerint „Elutazáshoz batyu, visszatéréshez tészta jár”, azt jelenti, hogy az illető biztonságosan visszatér, és minden simán megy majd neki – nagyjából ez a jelentősége. Általában bizonyos családok követik ezt a hagyományt. Ha a család egyik tagja útra kel, töltött batyut készítenek, amikor pedig hazatér, tésztát szolgálnak fel neki. Függetlenül attól, hogy te vagy-e az, aki megeszi vagy elkészíti ezeket az ételeket, az a cél vele, hogy szerencsét hozzon a jelenre és a jövőre nézve egyaránt, mindenki jólléte érdekében. Egyetértetek azzal, hogy ez a hagyomány pozitív dolog, és olyasvalami, amit tenniük és folytatniuk kell az embereknek életük során? (Én nem értek vele egyet.) Egyes testvéreknek el kell utazniuk, és az ételfelelős batyut főz nekik, mire ezt kérdezem: „Mi köze az elutazásuknak a batyufőzéshez?” Ő pedig ezt mondja: „Nos, amikor útra kel valaki, batyut kell főznünk neki.” „Batyut főzöl nekik, amikor elutaznak; és mi lesz, amikor visszatérnek?” – kérdezem ekkor. Ő így felel: „Amikor visszatérnek, tésztát kell enniük.” „Most hallom ezt először. Honnan ered ez a hagyomány?” – kérdezem. Az ételfelelős így válaszol: „Ahonnan én származom, ott így szoktuk. Ha valaki útra kel, batyut főzünk neki, amikor pedig hazatér, tésztát szolgálunk fel.” Hogy milyen benyomást keltett mindez a szívemben? Ezt gondoltam: ezek az emberek Istenbe vetették a hitüket, de a cselekedeteiket nem Isten szavaira alapozzák. Helyette a hagyományra és arra támaszkodnak, amit az őseik hagytak rájuk. Azt hiszik, hogy egy batyuval meg lehet óvni egy ember életét, és hogy nem Isten, hanem emberek kezében van, ha történik vele valami. Azt hiszik, hogy ha batyuba csomagolják a tölteléket, azzal az elutazó biztonságban lesz, míg ha nem teszik meg ezt, akkor nem lesz biztonságban, meghalhat valahol az úton, és talán soha nem fog visszatérni. Az ő gondolataik és nézőpontjuk szerint olyan az ember élete, mint a batyuban lévő töltelék, és ugyanannyira értékes, mint a töltelék. Nem Isten kezében van az illető élete, és Isten nem képes kézben tartani a sorsát. Csak azzal tartható kézben az illető sorsa, ha tésztabatyut készítenek. Miféle emberek ezek? (Álhívők.) Álhívők. Sok ilyen ember van a gyülekezetben. Ők ezt nem tartják babonának. A szokásaik részének tekintik – olyasvalaminek, amit pozitív dologként természetes módon tartaniuk kell. Nyíltan csinálják ezt a cselekedetet, és úgy tesznek, mintha észszerűen és megalapozottan járnának el. Nem tudod megállítani őket: ha megakadályozod őket benne, nyugtalanok lesznek és ezt mondják: „Én vagyok, aki főz. Ma útra kel valaki. Ha nem készítek neki töltött batyut, ki lesz érte a felelős, ha véletlenük meghal? Talán nem az én hibám lesz?” Azt hiszik, hogy az őseik hagyományai mindennél megbízhatóbbak: „Ha nem követed a hagyományt és ha megsérted ezt a tilalmat, azzal kockára teszed az életedet, és meg is halhatsz miatta.” Vajon nem egy álhívő nézőpontja ez? (De igen.) Ha ilyen gondolatok és nézőpontok gyökereznek mélyen az emberek szívében, attól még el tudják vajon fogadni az igazságot? (Nem, nem tudják.) Azt mondod, hogy Istent követed, azt mondod, hogy úgy hiszel Benne, mint aki az igazság, de hol a bizonyíték? Ezt mondod a száddal: „Hiszem, hogy Isten szuverén, és hogy Isten kezében van az ember sorsa.” Amikor azonban útra kel valaki, sietve batyut főzöl neki, és még ha nincs is időd húst vásárolni, akkor is muszáj megcsinálnod legalább zöldséges töltelékkel – az, hogy ne főzz batyut, szóba sem jöhet. Vajon Isten mellett tesznek tanúságot ezek a cselekedetek és ez a viselkedés? Istent dicsőítik vajon? (Nem.) Nyilvánvalóan nem. Szégyent hoznak Istenre és az Ő nevére. Az, hogy elfogadod-e az igazságot vagy sem, egy kisebb probléma. A lényeg az, hogy állításod szerint hiszel Istenben és Őt követed, ugyanakkor még mindig a Sátán által beléd ültetett hagyományokhoz ragaszkodsz. A mindennapi életednek ezekben a kis dolgaiban szigorúan az őseid által beléd táplált gondolatokat és szokásokat követed, és senki sem tud változtatni rajtuk. Ez vajon egy olyan ember hozzáállása, aki elfogadja az igazságot? Ez Isten megalázása, Isten elárulása. Kik az őseid? Honnan származtak a hagyományaik? Kit képviselnek ezek a hagyományok? Az igazságot képviselik? Pozitív dolgokat képviselnek? Ki találta ki ezeket a hagyományokat? Isten volt az? Isten nem azért látja el az embereket az igazsággal, hogy visszaállítsák a hagyományokat, hanem hogy minden hagyományt felszámoljanak. Te azonban nem csupán elhagyni nem vagy hajlandó, hanem az igazságként és holmi megőrzendő pozitív dologként kezeled őket. Nem halálvágy ez vajon? Nem nyílt szembeszegülés az igazsággal és Istennel? (De igen.) Ez nyílt zúgolódás Isten ellen és szembeszegülés Istennel. Némelyek ezt mondják talán: „Mi van akkor, ha a testvéreknek nem főzök batyut és tésztát, a saját családtagjaimnak viszont igen? Amikor a családtagjaim kelnek útra, batyut főzök nekik, amikor pedig hazatérnek, tésztát. Ez rendeben van?” Szerintetek rendben van? Mi van, ha ezt mondjátok: „Ha becsapok valakit, az nem a testvérek közül való lesz, hanem a saját családtagjaim egyike. Ez rendben van így?” Rendben lenne vajon? (Nem lenne rendben.) Nem számít, hogy ki a cselekedeteid szenvedő alanya; az számít, hogy mit élsz meg és hogy mit mutatsz magadról, és az számít, hogy milyen nézőpontokat képviselsz. Nem az számít, hogy kit csapsz be; az számít, hogy milyen cselekedeteid és alapelveid vannak, vagy talán nem így van? (De igen.)

Vannak emberek, akik a kínai újévkor kalendáriumot lapozgatva töltik a napjaikat – a holdnaptár tizenkettedik hónapjának harmincadik napjával kezdik meg a hagyomány szerinti ünnepet, mindennap szigorúan tartva magukat a tradicionális szokások szerinti életvitelhez és tilalmakhoz abban a tekintetben, hogy mit egyenek, mit viseljenek és milyen cselekvésektől tartózkodjanak. Ha valamit tilos tenni vagy mondani, akkor ők azt semmiképpen nem teszik vagy mondják, aminek pedig szerencsét hoz a fogyasztása vagy kimondása, azt fogják enni és mondani. Némelyek úgy hiszik például, hogy a kínai újévkor rizstortát kell enniük ahhoz, hogy biztosítva legyen az előléptetésük a következő évben. A következő évi előléptetés érdekében feltétlenül esznek rizstortát, nem számít, hogy vannak-e fontos elintézendő ügyeik, hogy mennyire elfoglaltak vagy kimerültek, hogy fennállnak-e különleges körülmények a kötelességeik végzését illetően, vagy hogy képesek-e elegendő időt szakítani rá. Ha nincs idejük otthon elkészíteni a rizstortát, elmennek és vásárolnak párat, csak hogy biztosítsák a jó szerencséjüket. Némelyeknek halat kell enniük újévkor, ami a bőséget szimbolizálja évről-évre. Ha valamelyik évben nem esznek halat, azt hiszik, hogy a következő tizenkét hónapban szegénységgel fognak szembenézni. Ha nem tudnak halat venni, képesek akár egy fából készült halat is az étkezőasztalra tenni – afféle jelképes gesztusként. Azért esznek rizstortát és halat, hogy az elkövetkező évben biztosítsák vele az előléptetésüket és a bőséget. Egyrészről azért teszik ezt, hogy zökkenőmentesebben menjen az új év, hogy jobb és bővelkedőbb legyen az életük, másfelől pedig sikert remélnek a karrierjük terén, vagy azt, hogy sok pénzt keresnek a vállalkozásukkal. Azonkívül arra is van gondjuk, hogy szerencsehozó szavakat szóljanak újévkor. Kerülik például a 4-es és az 5-ös szám kimondását, mert a „négy” úgy hangzik kínaiul, mint a „halál”, az „öt” pedig úgy, mint a „semmi”. A 6-os és a 8-as számot használják inkább előszeretettel helyettük, a „hat” szó ugyanis a „zavartalan haladást”, a „nyolc” pedig a vagyonszerzést jelképezi. A szerencsehozó szavak és kifejezések használatán túlmenően vörös borítékokat is adnak az alkalmazottaiknak, családtagjaiknak, rokonaiknak és barátaiknak. A vörös boríték adása a vagyon szimbóluma, és minél több vörös borítékot adnak, annál gazdagabbak lesznek. De nem csak embereknek adnak vörös borítékokat, hanem a házi kedvenceiknek is, azt jelképezve, hogy ők mindenkin képesek egy vagyont keresni, és a következő év a vállalkozás virágzásáról és tömérdek gazdagságról fog szólni. Attól kezdve, hogy mit esznek, azon át, hogy mit tesznek és mit mondanak, egészen odáig, hogy miként cselekszenek, minden a hagyomány útján átörökített szokások és mondások folytatásáról szól, és aprólékos precizitással gyakorolják ezeket. Még ha a lakókörnyezet vagy közösség, ahol élnek, meg is változik, ezek a hagyományos szokások és életformák nem változtathatók meg. Mivel ezek a hagyományok – az őseiktől rájuk hagyott pozitív mondásokat és tilalmakat egyaránt beleértve – bizonyos jelentést hordoznak, muszáj folytatniuk őket. Ha megsértenék e hagyományokat vagy megszegnék a tilalmakat, akkor talán nem alakulna kedvezően a következő év, ami mindenütt felmerülő akadályokhoz, a vállalkozásuk hanyatlásához vagy csődhöz vezetne. Ezért olyan kulcsfontosságú őrizniük ezeket a hagyományokat. Vannak hagyományok, amelyeket csak ünnepi alkalmakkor kell követniük, és vannak olyanok, amelyeket a hétköznapi életben is. Ilyen például a hajvágás – ha valaki megnézi a naptárat és azt látja, hogy nem szerencsés aznap levágatnia a haját és kimozdulnia otthonról, akkor nem fog kimerészkedni. Ha nem nézné meg a naptárat, hanem mindenképpen elmenne levágatni a haját, azzal a ház elhagyásának és a hajvágásnak a tilalmát is megszegné, ami pedig beláthatatlan következményekkel járhatna, így aztán muszáj követnie ezeket a dolgokat. Ezek egyszerre tartoznak a hagyományok és a babona körébe. Ha valakinek el kell mennie otthonról, de megnézi a naptárat és azt látja, hogy minden szerencsétlenül alakulna aznap, így aztán jobb a pihenésnek, a szabadidőnek, a kikapcsolódásnak és a semmittevésnek szentelni, akkor hiába mondják neki, hogy aznap el kell mennie terjeszteni az evangéliumot, talán akkor is aggódni fog amiatt, hogy mi lesz vele a tilalom megszegése miatt, és hogy valami váratlan dolog fogja érni – mondjuk autóbalesetet szenved vagy kirabolják. Nem fog kimerészkedni, és ezt fogja mondani: „Menjünk inkább holnap! Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amit az őseink mondanak. Azt mondják, hogy mindig nézzük meg a naptárat, mielőtt elmennénk hazulról. Ha a naptár szerint minden kedvezőtlen, akkor nem szabad elmennünk. Ha mégis elmész, és történik valami, neked kell viselned a következményeit. Ki mondta, hogy ne nézd meg a naptárat és ne engedelmeskedj annak, amit mond?” Ez a hagyomány és a babona körébe is tartozik, nem igaz? (De igen.)

Némelyek ezt mondják: „Idén töltöm a 24-et; ez a csillagjegyem éve.” Mások ezt mondják: „Idén töltöm a 36-ot, ez a csillagjegyem éve.” Mit kell tennie az embernek a csillagjegye éve alatt? (Piros alsóneműt és piros övet kell hordania.) Ki viselt már korábban piros alsóneműt? Ki viselt már piros övet? Hogyan érezted magad piros alsóneműben és piros övvel? Úgy érezted, hogy jól alakul az éved? Elhárította a szerencsétlenséget? (Én piros zoknit hordtam, amikor a csillagjegyem éve volt. Csakhogy abban az évben különösen rosszak lettek a vizsgaeredményeim. A piros szín viselése nem hozott szerencsét, pedig ezt mondták az emberek.) Balszerencsét hozott rád a viselése, nem igaz? Jobb lett volna talán, ha nem viselsz pirosat? (Semmilyen hatása nem volt annak, hogy viseltem vagy sem.) Ez egy pontos meglátás a kérdést illetően: semmilyen hatása nem volt. Ez hagyomány és babona is egyszerre. Függetlenül attól, hogy te jelenleg elfogadod-e a csillagjegy évének elképzelését, vagy hogy akarod-e folytatni ezt a hagyományt, a vele kapcsolatos hagyományos elképzelések és mondások nyomot hagytak az emberek elméjében. Amikor például eljön a csillagjegyed évének ideje, és váratlan eseményekkel vagy különleges körülményekkel találkozol, amelyek miatt döcögősen és a kívánságaiddal ellentétesen alakul az éved, akaratlanul is így fogsz gondolkozni: „Igazán kemény volt eddig ez az év. Ha belegondolok, ez a csillagjegyem éve, és az emberek azt mondják, hogy ilyenkor jobban kell vigyáznunk, mert könnyebb tilalmakat szegni. A hagyomány szerint pirosat kellene viselnem, de mivel hiszek Istenben, eddig nem tettem. Nem hiszek ezekben a mondásokban, de ha arra gondolok, hogy milyen kihívásokkal szembesültem idén, nos, nem mentek simán a dolgok. Hogyan kerülhetném el ezeket a problémákat? A következő év talán majd jobb lesz.” Tudattalanul is összekapcsolod az év során tapasztalt kivételes és kedvezőtlen eseményeket a csillagjegy évéről szóló hagyományos mondásokkal, amelyekre a felmenőid és a családod kondicionáltak. Ezekkel a mondásokkal fogod magyarázni azokat a rendkívüli eseményeket, amelyekkel az év során találkoztál, s eközben félreteszed a mögöttük húzódó tényeket és lényeget. Azt a hozzáállást is félreteszed, amelyet az ilyen helyzetek iránt kellene tanúsítanod, és a belőlük levonható tanulságokat is. Ösztönösen különlegesnek fogod gondolni ezt az évet, és tudattalanul a csillagjegyed évével kötöd össze a benne történteket. Ezt fogod érezni: „Ez az év szerencsétlenségeket hozott rám” vagy hogy „Ez az év áldásokat hozott rám.” Ezek az elgondolások határozottan kapcsolatban állnak a családodtól érkező kondicionálással. Akár helytállóak, akár nem: van közük a csillagjegyed évéhez? (Nem, nincsen.) Nincs közük hozzá. Helytállóak tehát a meglátásaid és a nézőpontjaid ezekkel a dolgokkal kapcsolatban? (Nem, nem azok.) Miért nem helytállóak? Azért nem, mert valamilyen mértékben a családod által benned elültetett hagyományos gondolatok befolyásoltak téged? (Igen.) Ezek a hagyományos gondolatok elsőbbségre törtek és betöltötték az elmédet. Amikor aztán ezekkel a dolgokkal találkoztál, az volt az azonnali reakciód, hogy e hagyományos gondolatok és nézőpontok felől közelítsd meg és lásd őket, miközben azt a perspektívát, amelyet Isten vár el tőled, valamint azokat a gondolatokat és nézőpontokat, amelyekkel rendelkezned kellene, félretetted. Mi lesz a végeredménye annak, ahogyan ezeket a dolgokat szemléled? Úgy fogod érezni, hogy eddig kedvezőtlenül, szerencsétlenül és nem a kívánságaidnak megfelelően alakult ez az év, azután pedig a depressziót és a negativitást választod abból a célból, hogy elkerüld, megtagadd, elutasítsd és elvesd ezeket a dolgokat. A családod ültette hát el benned annak az okát, hogy teret engedsz ezeknek az érzelmeknek, gondolatoknak és nézőpontoknak e hagyományos gondolatokkal kapcsolatban? (Igen.) Mit kellene elengedniük az embereknek ilyen dolgokat illetően? Azt a perspektívát és álláspontot kellene elengedniük, amelyből mérlegelik azokat. Nem szabadna abból a perspektívából szemlélniük ezeket a dolgokat, hogy azért találkoztak ezekkel a helyzetekkel, mert ez egy szerencsétlen, kedvezőtlen és a kívánságaikkal ellentétes év, vagy mert megszegtek valamilyen tilalmat, vagy nem követték a hagyomány szerinti gyakorlatokat. Helyette egyes-egyenként kellene fontolóra venned minden ilyen kérdést és – először és mindenekelőtt – minimum egy teremtett lény perspektívájából kellene szemlélned. Azt kellene mondanod, hogy ezeket a dolgokat – legyenek bár jók vagy rosszak, a kívánságaiddal egyezők vagy nem egyezők, emberi szemszögből nézve kedvezőek vagy szerencsétlenek – mind Isten rendezte el, Isten szuverenitása alá tartoznak, és Istentől valók. Van bármi előnye annak, ha ezt a fajta perspektívát és álláspontot teszed a magadévá ezekkel a dolgokkal kapcsolatban? (Igen.) Mi az első előny? Istentől tudod elfogadni ezeket a dolgokat, ami azt jelenti, hogy bizonyos mértékig alávetett mentalitást tudsz a magadévá tenni. A második előny az, hogy megtanulhatsz egy leckét, és nyerhetsz valamit ezekből a kiábrándító dolgokból. A harmadik előny az, hogy ezekből a kiábrándító dolgokból felismerheted a saját hibáidat és hiányosságaidat, valamint a romlott beállítottságodat is. A negyedik előny az, hogy e kiábrándító dolgok közepette bűnbánatot tarthatsz és visszafordulhatsz, elengedheted a korábbi gondolataidat és nézőpontjaidat, a korábbi életmódodat, az Istennel kapcsolatos különböző félreértéseidet, és visszatérhetsz Isten elé, alávetett hozzáállással elfogadva az Ő vezényléseit, még akkor is, ha azok Isten fenyítésére és ítéletére vonatkoznak, arra, hogy Ő megfenyít és fegyelmez téged, illetve az Ő büntetésére. Hajlandó leszel egészen alávetni magadat mindezeknek és nem hibáztatni a Mennyet és más embereket, nem kötni össze mindent azzal a nézőponttal és állásponttal, amit a hagyományos gondolatok ültettek el benned, hanem helyette mindent egy teremtett lény perspektívájából szemlélni. Ez sok tekintetben hasznos számodra. Avagy nem hasznosak talán mindezek a dolgok? (De igen.) Másfelől, ha a családod által benned elültetett hagyományos gondolatok alapján szemléled ezeket a dolgokat, minden tőled telhetőt meg fogsz próbálni az elkerülésük végett. Mit jelent az elkerülésük? Azt, hogy különféle módokat találsz e szerencsétlenségek, e kiábrándító, kedvezőtlen és szerencsétlen dolgok kikerülésére. Valaki ezt mondja: „A kis démonok szórakoznak veled. Ha piros ruhaneműt viselsz, elkerülnek majd. Piros ruhát viselni olyan, mint a talizmán a buddhizmusban. A talizmán egy sárga papírdarab, rajta néhány piros betűvel. Ráragaszthatod a homlokodra, bevarrhatod a ruhádba, beteheted a párnád alá, és akkor segíteni fog távol tartani magadtól ezeket a dolgokat.” Amikor nincs az embereknek pozitív gyakorlási útjuk, nem marad számukra egyéb, mint ezekről a görbe és gonosz utakról segítséget kérni, mert senki sem akar szerencsétlen lenni vagy bármiféle szerencsétlenséggel szembenézni. Mindenki azt akarja, hogy simán menjenek a dolgai. Ez egy ösztönös reakció a romlott emberiség részéről, amikor világi dolgokkal találkoznak. El akarod kerülni ezeket a dolgokat, vagy különféle emberi eszközökkel akarod megoldani őket, mivel nincs meg a helyes utad a kezelésükhöz, és helyes gondolataid és nézőpontjaid sincsenek a velük való szembenézéshez. Csak egy nem hívő szemszögéből tudod szemlélni ezeket a dolgokat, így az első reakciód az lesz, hogy el akarod kerülni őket, és nem akarsz találkozni velük. Ezt mondod: „Miért alakulnak számomra ennyire kedvezőtlenül a dolgok? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért kell mindennap metszéssel szembenéznem? Miért ütközöm folyton falba és követek el hibákat, bármit is teszek? Miért lepleződnek le mindig a cselekedeteim? Miért mennek szembe folyton a kívánságaimmal a körülöttem lévő emberek? Miért vettek célba, miért néznek le engem, és miért ellenkeznek mindenben az akaratommal?” Mivel egyesek ezt mondják: „Amikor szerencsétlen vagy, még a hideg víz is képes fennakadni a fogadon.” Csakugyan fenn tud akadni a fogadon a hideg víz? Megrágod talán a hideg vizet a fogaddal? Hát nem abszurdum ez? Nem a Menny és mások hibáztatása? (De igen.) Mit jelent szerencsétlennek lenni? Valóban létezik ez a fajta dolog? (Nem, nem létezik.) Nem létezik. Ha igazán elismernéd, hogy minden Isten kezében van, hogy minden Isten szuverenitása és rendezése alá tartozik, akkor nem használnál olyan szavakat, hogy „szerencsétlen”, és nem próbálnád elkerülni a dolgokat. Amikor olyan dolgokkal találkoznak az emberek, amelyek ellentétesek a kívánságaikkal, az az első reakciójuk, hogy elkerülik, azután pedig elutasítják őket. Ha nem tudják azokat elutasítani, elkerülni, vagy elbújni előlük, akkor elkezdenek ellenállni nekik. Az ellenállás nem annyit jelent csupán, hogy az ember fontolgatja vagy az elméjében forgatja a dolgot, hanem cselekvést jelent. Kicsinyes manőverezésbe kezdenek magukban, provokatív, önigazoló, önmagukat védő, öndicsőítő vagy önmagasztaló kijelentéseket tesznek azért, hogy jónak tűnjenek, és így ne lehessen rájuk hatással egy szerencsétlen esemény, vagy ne vonódhassanak be abba. Ha ellenállásba kezd valaki, az veszélyessé válhat rá nézve, nem igaz? (De igen.) Mondjátok meg Nekem, amikor valaki eljut addig a pontig, ahol ellenállásba kezd, működik még benne bármennyire is a normális emberi mivoltra jellemző lelkiismeret vagy értelem? Már elmozdult a valóságos cselekvés felé a gondolatoktól és nézőpontoktól, és nem képes többé visszatartani őt az értelem és a lelkiismeret. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az Istennel szembeni ellenállás valóságává alakulnak az illető cselekedetei és gondolatai. Nem egyszerűen csak visszautasító, hajlandóság nélkül való vagy boldogtalan a szívében, hanem a cselekedeteit és tényleges tetteit használva tanúsít ellenállást. Amikor valaki valóságos cselekedettel tanúsít ellenállást, nem lehet-e azt mondani rá, hogy neki befellegzett? Amikor alakot ölt az Istennel szembeni lázadás, ellenállás és az Istennel való szembeszegülés valósága, ott nem csupán arról a problémáról van szó többé, hogy milyen úton jár az illető – annak immár eredménye is van. Nem nagyon veszélyes ez? (De igen.) Így aztán még egy kicsiny, jelentéktelen hagyományos kulturális elgondolás, hagyományos gondolat vagy babonás mondás is nagyon súlyos következményekhez vezethet. Nem egyszerű életvitelbeli szokás csupán, nemcsak arról szól, hogy mit eszik, mit visel vagy mit mond, illetve nem mond az illető. Egészen odáig is elmehet, hogy milyen magatartást tanúsít, amikor az Isten által vezényelt környezetekkel néz szembe. Éppen ezért ezek is olyan dolgok, amelyeket el kell engedniük az embereknek.

A nagy ünnepek mellett bizonyos kisebb ünnepek alatt is tartják magukat az emberek bizonyos hagyományos életmódbeli gyakorlatokhoz, gondolatokhoz és nézőpontokhoz. Így például a holdújév 15. napján édes töltelékes batyut esznek. Hogy miért esznek édes töltelékes batyut az emberek? (Azt jelképezi, hogy újra együtt a család.) Újra együtt a család. Ettetek édes töltelékes batyut az elmúlt néhány évben? (Otthon igen, a gyülekezetben soha.) Jó dolog, amikor újra együtt a család? (Nem, nem az.) Vannak jó emberek a családodban? Vagy pénzt kérnek tőled, vagy azt, hogy fizesd vissza egy adósságukat; ha hírneved és vagyonod van, körbehízelegnek és részt kérnek maguknak, ha pedig nem adsz, lenéznek miatta. Az emberek édes töltelékes batyut esznek a holdújév 15. napján, és más szokásokat is tartanak különböző napokon – például a második holdhónap második napján, a harmadik hónap harmadik napján, a negyedik hónap negyedik napján, az ötödik hónap ötödik napján... Egy csomó különböző dolog van, és hozzájuk kapcsolódóan mindenféle ételek. Nevetséges minden ilyen dolog, amit a nem hívők és a démonok világában tesznek. Ha ünnepelni akarsz és jó ételeket enni, akkor mondd egyszerűen azt, hogy most jó ételeket fogsz enni, és kész. Ha az életkörülményeid megengedik, ehetsz, amit csak szeretnél. Elég ezekből a trükkökből, például, hogy rizstortát egyél az évről-évre történő előléptetésért, halat a bőségért vagy édes töltelékes batyut azért, hogy újra összejöjjön a család. Rizsbatyut is szoktak készíteni a kínaiak, de vajon mi célból? A különböző ünnepek idején minden évben van néhány elkötelezett személy a gyülekezetben, aki az adott ünnepnek megfelelő különböző dolgokat vásárol – például rizsbatyut. „Miért eszel rizsbatyut?” – kérdeztem néhányuktól, mire így feleltek: „Az ötödik holdhónap ötödik napján tartandó sárkányhajó fesztivál miatt.” A rizsbatyu igen ízletes, de nem tudom, miért kapcsolnak hozzá ünnepet, sem azt, hogy mi köze lehet az emberek életéhez és szerencséjéhez. Sosem végeztem kutatást, és felmérést sem készítettem a témában, úgyhogy nem tudom. Feltehetően megemlékezés akar lenni valakiről. De miért kellene ilyen dolgokat ennünk valakinek az emlékére? Annak az illetőnek kellene odaadni a rizsbatyukat. Azoknak, akik meg akarnak emlékezni róla, az illető sírja vagy fényképe elé kellene letenniük a rizsbatyukat, nem pedig élő embereknek odaadni. Ez nem az élők ügye. Az élők eszik meg az érintett személy helyett – ez abszurdum. Nem hívőktől származnak az ismereteim ezekkel az ünnepekkel, illetve azzal kapcsolatban, hogy mit kell enni alattuk. Nem tudom a konkrét részleteket, és bizonyos információk a gyülekezetbe járó embereken keresztül jutottak el később Hozzám, de rizsbatyut a sárkányhajó-fesztivál, rizstortát pedig a holdújév idején szokás enni. Nyugaton pulykát esznek az emberek hálaadáskor: Hogy miért esznek pulykát? Hírműsorok szerint azért esznek pulykát hálaadáskor, hogy hálát adjanak – ez egy hagyomány. Van egy másik ünnep is nyugaton, amit karácsonynak neveznek, amikor is karácsonyfát állítanak és új ruhát viselnek az emberek – ez is hagyomány. A nyugati embereknek kedves szavakat, jókívánságokat és áldásokat is kell mondaniuk egymásnak ezen az ünnepen. Nem szabad szidalmakat mondaniuk vagy átkozódniuk. Ez a keleti kultúrákban ismert szerencsemondások megfelelője, és azt hivatott megelőzni, hogy az emberek megszegjék a tilalmakat, vagy máskülönben nem lesz kedvező számukra a következő év. Az olyan nyugati ünnepeken, mint a hálaadás és a karácsony, különleges finom ételeket is esznek az emberek, és történeteket találtak ki annak igazolására, hogy ezeket eszik. Összefoglalom, mi történik végül: az emberek kifogást keresnek arra, hogy ilyen finom ételekkel tömik magukat, igazolást arra, hogy kivegyenek és ünnepelve otthon töltsenek néhány napot, és addig egyenek, míg hordóhasat nem növesztenek. Amikor aztán eljön a véradás ideje, a nővér ezt mondja: „Túl magas a vérzsírszinted, nem felel meg a normának, ezért nem adhatsz vért.” Azért van ez, mert túl sok húst evett az illető. E hagyományos ünnepek megülésének a jó ételek és italok élvezete az elsődleges célja. Egyik nemzedékről a másikra, idősekről a fiatalokra száll tovább, mígnem hagyomány lesz belőle. De azokat a gondolatokat és nézőpontokat is átadják az idősebbek az ifjabb generációnak, amelyeket e hagyományok elültetnek az emberekben, valamint bizonyos babonás mondásokat is.

Milyen más babonás mondások vannak? Gyakran előfordul a szemrángás, amit az imént említettem? (Igen.) Ezt mondod: „Folyton ráng a szemem.” Mire valaki megkérdezi: „Melyik szemed ráng?” „A bal szemem” – feleled, amaz meg ezt mondja: „Semmi gond, a bal szem rángása szerencsét jelez, míg a jobb szemé katasztrófát.” Igaz ez a mondás? Meggazdagodtál, amikor rángott a bal szemed? Pénzhez jutottál? (Nem.) És történt bármiféle katasztrófa, amikor a jobb szemed rángott? (Nem, ilyen sem történt.) Volt olyan helyzet, amikor katasztrófa vagy valami rossz dolog történt a bal szemed rángásakor, vagy amikor valami jó dolog történt a jobb szemed rángásakor? Hisztek ezekben a dolgokban? (Nem.) Hogyhogy nem hisztek ezekben a dolgokban? Miért ráng a szemetek? Van valamilyen népi gyógyír a szemrángásra? Vannak módszerek, amelyekkel meg lehet állítani? (Láttam embereket, akik egy darab fehér papírt ragasztanak a szemhéjukra.) Keresnek egy darab fehér papírt, amit ráragaszthatnak. Függetlenül attól, hogy melyik szemük ráng, kitépnek egy darab fehér papírt a naptárból vagy egy kis jegyzetfüzetből, majd felragasztják a szemhéjukra – nem lehet más színű, csakis fehér. Mit jelképez a fehér papír? Azt jelenti, hogy a rángás „hiábavaló”, és azt jelzi, hogy nem történhet velük semmi rossz. Nagyszerű módszer ez? Elég nagyszerű, nem igaz? De azt jelenti vajon, hogy „hiábavaló” a rángás? (Semmi köze ahhoz, hogy felragaszt valaki egy fehér papírdarabot a szemhéjára vagy sem.) Ki tudjátok ezt fejteni világosabban? „A bal szem rángása szerencsét jelez, míg a jobb szemé katasztrófát” – akár szerencsét, akár katasztrófát jelent, van valami magyarázat a szemrángásra? Van olyan helyzet, hogy amikor ráng a jobb szemed, úgy érzed, hogy valami rossz fog történni, vagy egy rossz előérzeted, de aztán egy idő elteltével abbamarad a rángás, és meg is feledkezel róla, ám néhány nappal később történik valami rossz, és miután kezelted a dolgot, hirtelen eszedbe jut a szemrángás és ezt gondolod: „Hűha, igaz a mondás a szemrángásról! Miért? Azért, mert néhány nappal ezelőtt csakugyan rángani kezdett a jobb szemem, és miután elmúlt, bekövetkezett ez az eset. Azóta, hogy megtörtént, nem rángott a szemem.” Szokott történni ilyesmi? Amikor nem tudsz felfogni valamit, akkor semmit nem mersz mondani, nem mered tagadni az igaz voltát, de el sem ismered; nem tudod kikerülni a témát, nem tudod világosan megfogalmazni, de attól még hihetőnek gondolod. A száddal ezt mondod: „Ez egy babona, én nem tudok hinni benne, minden Isten kezében van.” Nem hiszel benne, de ez a dolog mégis beteljesedett; mivel magyarázod, hogy minden pontosan a mondás szerint történt? Nem érted az igazságot és a lényeget, ezért nem tudod pontosan megfogalmazni. A száddal tagadod, babonának nevezed, ott mélyen, legbelül azonban még mindig tartasz tőle, mert néha tényleg valóra válik. Tegyük fel például, hogy valakit autóbaleset ér és meghal. A baleset előtt a feleségének szörnyen ráng a jobb szeme. Éjjel-nappal egyre csak ráng, és nem tudni, meddig fog súlyosbodni a dolog. Már mások is látják, hogy ráng a szeme. Néhány nappal később a férjét autóbaleset éri és meghal. Miután elintézte a temetést, az asszony leül és lassan gondolkodni kezd: „Ó, te jó ég! Néhány napon át annyira rángott a szemem, hogy még a kezemmel se tudtam lefogni. Nem számítottam rá, hogy így fog valóra a mondás.” Később hinni kezd a mondásban, ezt gondolván: „Jaj nekem! Valóban történnek dolgok, amikor ráng a szemem. Nem feltétlenül jó vagy rossz dolgok, de valami biztosan történik. Ez egyfajta előrejelzés vagy előérzet.” Szokott történni ilyesmi? Némelyek ezt mondják: „Én nem hiszek benne, ez babona.” De aztán pont a megfelelő időben következik be a dolog, és pontosan a mondás szerint történik minden. A népi kultúrában említett dolgok nem alaptalan pletykák; a babona más, mint a hagyomány. Bizonyos mértékig jelen van az emberek életében, és befolyásolja, illetve irányítja is az emberek életkörülményeit és az életükben történő eseményeket. Némelyek ezt mondják: „Nos, nem lehet, hogy ez isteni jel, nem pedig babona? Mivel nem babona, megfelelően kell kezelnünk és értenünk. Ez nem a Sátántól jött, hanem talán Istentől való – egy isteni sugallat. Nem szabadna elítélnünk.” Hogyan szemléljük helyesen ezt a dolgot? Ez próbára teszi a dolgok szemléletére való képességedet és azt, hogy érted-e az igazságot. Ha mindent ugyanúgy kezelsz, és ezt hiszed: „babona az egész, ilyesmi nem létezik, és én semmit sem hiszek el belőle”, az vajon helyes szemléletmód? Amikor például a nem hívők költözni akarnak, ránéznek a kalendáriumra, ami ezt mondja: „nem szerencsés ma költözködni”, így aztán követik ezt a tilalmat, és aznap nem mernek elköltözni. Mielőtt elköltöznének, keresnek egy olyan napot, amiről azt olvassák, hogy „ma szerencsés költözködni” vagy hogy „ma mindenben szerencsével jársz”. A költözés után nem történik semmi rossz, és nem befolyásolja, hogy mennyire lesznek szerencsések a jövőben. Szokott történni ilyesmi? Egyesek látják ugyan, hogy „nem szerencsés ma költözködni”, de nem hisznek benne, és mégiscsak elköltöznek. Ám a költözés után balul üt ki valami; szerencsétlenség történik a családban, nekik szerencsétlenül alakulnak a dolgaik, valaki meghal a családban, más valaki pedig megbetegszik. Mindenhol nehézségük adódik: a földműveléstől kezdve a munkán és a vállalkozáson át egészen a gyermekeik iskoláztatásáig. Nem tudják, mi történik. Beszélnek egy jóssal, aki ezt mondja: „Megszegtél akkor egy fontos tilalmat. Nem volt a költözködés szempontjából szerencsés nap, amikor elköltöztél, és ezzel megsértetted Tai Sui-t^[a].” Mi történik itt? Tudjátok-e? Ha nem tudjátok ezt felfogni, akkor nem fogjátok tudni, hogy miként kezeljétek, amikor ilyen helyzetek adódnak. Ha egy nem hívő ezt mondja: „Hadd mondjam el neked, hogy olyan napon költözködtem, amely nem volt a költözködés szempontjából szerencsés nap, és miután elköltöztem, napról-napra problémákat tapasztalt a családom, egyre szerencsétlenebbek lettünk, és egyetlen jó napunk sem volt azóta”, lehet, hogy kihagy a szívverésed a szavai hallatán. Megijedsz és ezt gondolod: „Jaj, nekem, vajon velem is ugyanez fog történni, ha nem tartom be a tilalmat?” Aztán átgondolod a dolgot és erre jutsz: „Én hiszek Istenben, nem félek!” De a kétely mégiscsak ott lebeg az elmédben, és nem mered megszegni a tilalmat.

Hogyan tekintsünk ezekre a babonás mondásokra? Kezdjük a szemrángás kérdésével. Mindannyian tudjuk, hogy miről szól a szemrángás? A legalapvetőbb emberi értelmezés szerint előrejelzi, hogy mi történhet a jövőben – legyen az jó vagy rossz. De vajon babona ez vagy sem? Gyerünk, mondjátok! (Ez babona.) Igen, babona. Következő kérdés: higgyenek ebben a mondásban azok, akik Istenbe vetik a hitüket? (Ne higgyenek.) Miért ne higgyenek? (Azért ne, mert a szerencsénket és a balszerencsénket Isten keze irányítja és vezényli, és semmi köze ahhoz, hogy rángatózik-e a szemünk vagy sem. Minden, amivel szembesülünk, Isten szuverenitása és rendezése alá tartozik, és alá kell vetnünk magunkat neki.) Mondjuk, hogy egyik nap szörnyen rángani kezd a szemed, és egész nap nem hagyja abba, sőt még a következő reggel is folytatódik. Ezek után történik valami, és megmetszenek téged. A metszés után abbamarad a szemrángásod. Mit gondolnál ekkor? „A szemrángásom azt jelezte, hogy meg leszek metszve.” Puszta véletlen egybeesés ez vajon? Vagy babona? Néha puszta véletlen egybeesés az ilyesmi; néha történnek ilyen dolgok. Mi történik ilyenkor? (Isten, olyan, mintha a szemrángás a normális testi működés része lenne, és nem kellene összefüggésbe hozni a metszéssel.) A szemrángást így kell értelmezni: Nem számít, hogy az emberek azt hiszik, hogy az egyik szem rángása szerencsét, a másiké pedig csapást jelez; Isten sok misztériummal teremtette az emberi testet. Hogy mennyire mélyrehatóak ezek a misztériumok, hogy milyen konkrét információk tartoznak közéjük, hogy milyen ösztönök, képességek és lehetőségek rejlenek az emberi testben – az emberek önmagukban nincsenek birtokában ennek a tudásnak. Hogy képes-e az emberi test a szellemi világ érzékelésére, hogy rendelkezik-e úgynevezett hatodik érzékkel – nem tudják az emberek. Kell vajon foglalkozniuk az embereknek az emberi test eme ismeretlen aspektusainak megértésével? (Nem, nem kell.) Nincs rá szükség – az embereknek nem szükséges érteniük, hogy milyen misztériumok rejlenek az emberi testben. Noha nem szükséges érteniük, azzal az alapvető tudással rendelkezniük kell, miszerint az emberi test nem egyszerű. Alapvetően különbözik minden nem Isten alkotta dologtól vagy tárgytól, így például egy asztaltól, széktől vagy számítógéptől. Ezeknek a dolgoknak a természete teljességgel különbözik az emberi test természetétől: Ezek az élettelen tárgyak nem képesek a szellemi birodalom érzékelésére, míg az emberi test, ez az Istentől származó, Isten által teremtett, élő dolog, képes érzékelni a közvetlen környezetét, az atmoszférát és bizonyos különleges tárgyakat, valamint reagálni is tud a környezetére és a közelgő eseményekre. Ez nem egyszerű dolog – ezek misztériumok mind. Nem csupán azt képes érzékelni az emberi test, hogy mi hideg, meleg, illatos, büdös, édes, savanyú vagy csípős, hanem olyan misztériumok is vannak, amelyeket az ember szubjektív tudata nem fog fel. Az emberek nem tudnak ezekről a dolgokról. Konkrétabban szólva tehát, akár az ember idegeihez van köze a szemrángásnak, akár a hatodik érzékéhez vagy valamilyen, a szellemi birodalmat érintő dologhoz – nem fogunk ebbe mélyebben belemenni. Mindenesetre ez egy létező jelenség, és nem fogjuk kutatni, hogy mi célból létezik, és mi a jelentősége. Akárhogy is van, a családon belül és a népi kultúrában is létezik néhány mondás a szemrángással kapcsolatban. Függetlenül attól, hogy babonából állnak-e ezek a mondások vagy sem, a szemrángás végsősoron olyan jel, amely egy élő környezetben bekövetkező bizonyos események előtt nyilvánul meg az emberi testben. Nos akkor a babona, a hagyomány vagy a tudomány körébe tartozik vajon ez a fajta megnyilvánulás? Olyasvalami, ami nem kutatható – egy misztérium. Röviden: a valóságos életben azt szűrte le az emberiség az ősi időktől fogva mostanáig eltelt évezredek során, hogy amikor ráng valakinek a szeme, az valamiképpen kapcsolatban áll azokkal az eseményekkel, amelyek körülötte fognak történni. Azt lehetetlen kutatni, hogy a vagyonnal, a szerencsével vagy az ember személyes életének valamely más aspektusával függ össze ez a kapcsolat. Ez is egy misztérium. Miért tekinthető misztériumnak? Sok minden létezik, amiben az anyagi világon kívül a szellemi birodalom is benne van, amit pedig nem láthatsz és nem érezhetsz még akkor sem, ha beszélnének neked róla. Ezért tekinthető ez misztériumnak. Mivel ezek a dolgok misztériumok, és az emberek nem képesek látni vagy érezni őket, jóllehet van bennük valamiféle sejtés és előérzet, hogyan kellene kezelniük őket? A legegyszerűbb szabály az, hogy egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni őket. Ne hidd azt, hogy bármi közük is van a vagyonodhoz vagy a szerencsédhez! Ne aggódj amiatt, hogy esetleg rossz dolgok fognak történni veled, ha rángatózik a jobb szemed, és persze ne ujjongj, amikor a bal szemed ráng, azt gondolván, hogy gazdag leszel! Ne hagyd, hogy hatással legyenek rád ezek a dolgok! Főként azért ne, mert nem vagy képes előre látni a jövőt. Mindent Isten vezényel és irányít; akár jó dolog fog történni, akár rossz, mind Isten kezében van. Egyetlen hozzáállásod legyen csupán: az Isten vezénylésének és rendezésének való alávetettség. Ne bocsátkozz jóslatokba, ne hozz áldozatokat, ne tégy előkészületeket és ne bajlódj semmivel feleslegesen! Bárminek kell is megtörténnie, meg fog történni, mivel Isten kezében van az egész. Senki sem változtathatja meg Isten gondolatait, terveit, vagy amiről úgy határozott, hogy meg kell történnie. Nem számít, hogy fehér papírt ragasztasz vagy nyomsz-e kézzel a szemhéjadra, vagy hogy a tudományra vagy a babonára hagyatkozol-e: semmi nem változtat a dolgokon. Aminek meg kell történnie, az meg fog történni, valóra fog válni, és te nem változtathatsz rajta, mivel Isten kezében van az egész. Ostobaság, hiábavaló áldozat és felesleges az elkerülésére irányuló bármely próbálkozás. Ha ilyet tennél, az csak arról árulkodna, hogy lázadó és makacs vagy, és hiányzik belőled az alávetett hozzáállás Isten iránt. Érted? (Igen, értem.) Ezért hát akár babonának, akár tudománynak tekinthető a szemrángás, ilyennek kell lennie a hozzáállásotoknak: Ne érezd magad boldognak, amikor a bal szemed rángatózik, és ne légy félős, rettegő, aggodalmaskodó, elutasító vagy ellenálló, ha a jobb szemed rángatózik. Még ha valóban történik is valami a szemrángásod után, higgadtan nézz szembe vele, mivel minden Isten kezében van. Szükségtelen félned vagy aggódnod. Ha valami jó történik, adj hálát Istennek az Ő áldásáért – ez Isten kegyelme; ha valami rossz történik, imádkozz Istenhez, hogy vezessen, oltalmazzon és ne engedjen kísértésbe esni. Bármilyen körülmény következzék is, légy képes alávetni magad Isten vezénylésének és rendezésének. Ne hagyd el Istent, ne panaszkodj Neki, bármilyen nagy csapás sújt is le rád, vagy bármilyen súlyos szerencsétlenség ér is, ne hibáztasd Istent! Légy hajlandó aláveti magadat Isten vezénylésének. Vajon nem fog akkor megoldódni ez a probléma? (De igen.) Ez kellene, hogy legyen az emberek gondolata és nézőpontja az efféle kérdéseket illetően: „Nem számít, mi történik a jövőben, felkészültem rá, és alávetettséggel állok Istenhez. Mindegy, hogy a bal szemem ráng, a jobb szemem ráng, vagy mindkettő egyszerre, nem félek. Tudom, hogy történhet valami a jövőben, de hiszem, hogy minden Isten kezében van. Talán így akar szólni nekem Isten arról, ami majd történni fog, de az is lehet, hogy a fizikai testem ösztönös reakciója. Bármi legyen is, felkészültem rá, és alávetettséggel állok Istenhez. Nem számít, mekkora kárt vagy veszteséget szenvedek azután, hogy bekövetkezik ez a dolog, nem fogom Istent hibáztatni. Hajlandó vagyok alávetni magam.” Ilyen hozzáállást kellene tanúsítaniuk az embereknek. Ha magukévá teszik ezt a hozzáállást, nem fogja érdekelni őket többé, hogy babonának vagy tudománynak számítanak-e azok a szemrángással kapcsolatos mondások, amelyekre a családjuk kondicionálta őket. Ezt mondják: „Mindegy, hogy babona vagy tudomány. A ti dolgotok, hogy mit hisztek. Ha arra kértek, hogy ragasszak egy darab papírt a szemhéjamra, nem fogom megtenni. Ha kényelmetlenné válik a szemrángás, csak egy kis ideig fogom megtenni.” Ha valaki ezt mondja neked: „Szörnyen rángatózik a szemed, légy óvatos a következő néhány napon!”, akkor elkerülhetsz vajon bármit is az óvatossággal? (Nem, nem kerülheted el azt, aminek meg kell történnie.) Ha áldás, akkor nem lehet katasztrófa, ha pedig katasztrófa, akkor nem kerülheted el; akár áldás, akár katasztrófa, fogadd el. Ez az, amikor olyan hozzáállása van valakinek, mint Jóbnak volt. Ha csak akkor fogadod el a dolgot, ha áldás, és örülsz, amikor a bal szemed ráng, de megharagszol, ha a jobb szemed ráng, ezt mondván: „Miért ráng a szemem? Egyre csak ráng és nem akarja abbahagyni! Imádkozni fogok és átkot mondok, hogy ne rángatózzék tovább a jobb szemem, és hogy távoltartsam magamtól a szerencsétlenséget” – ez nem az a hozzáállás, amellyel egy Istenben hívő és Őt követő embernek rendelkeznie kellene. Isten engedélye nélkül, anélkül, hogy Isten a bekövetkezéséről döntene, merne-e vajon közelíteni hozzád a szerencsétlenség vagy bármilyen démon? (Nem.) Az anyagi világ és a szellemi birodalom is Isten irányítása, szuverenitása és rendezése alatt áll. Nem számít, mit akar tenni egy kis démon, vajon Isten engedélye nélkül lenne mersze akár csak egyetlen hajszáladban is kárt tenni? Nem lenne, igaz? (Nem, nem lenne.) Meg akar érinteni, kárt akar tenni benned, de ha Isten nem engedi meg, úgysem mer. Ha Isten megengedi, ezt mondván: „Kavarjunk fel körülötte néhány körülményt, és hozzunk rá balszerencsét és problémákat!”, akkor a kis démon boldog lesz és támadásba lendül ellened. Ha van hited Istenben és legyőzöd, szilárdan megállva a bizonyságtételedben, nem megtagadva vagy elárulva Istent, és nem engeded, hogy sikerrel járjon, akkor nem tud többé vádolni téged a kis démon, amikor Isten elé jön, Isten pedig dicsőséget nyer általad, és elzárja a kis démont. Az nem merészel majd újra ártani neked, te pedig biztonságban leszel. Ez az az igaz hit, amellyel rendelkezned kell, és el kell hinned, hogy minden Isten kezében van. Isten engedélye nélkül nem közelíthet hozzád semmilyen szerencsétlenség vagy rossz dolog. Isten többre képes annál, mint hogy pusztán csak megáldja az embereket; úgy tudja alakítani a különféle körülményeket, hogy általuk próbára légy téve és megedződj, leckét adjon közöttük, és különféle körülményeket tud előidézni a megfenyítésed és megítélésed végett. Az Istentől alakított körülmények olykor talán nem egyeznek az elképzeléseiddel, és természetesen a képzelődéseiddel sem. Ne feledd azonban, amit Jób mondott: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Jób 2:10). Ennek kell lennie az Istenben való igaz hited forrásának. Hidd el, hogy Isten mindent a kezében tart, és akkor nem fogsz félni holmi szemrángástól, nem igaz? (De igen.)

Az imént arról beszélgettünk, hogy miként kezeljük a szemrángást. A szemrángás – ami gyakran előfordul a mindennapokban – olyasvalami, amit gyakran emberi módszerekkel próbálnak orvosolni az emberek. Csakhogy ezek a módszerek általában nem érik el a kívánt eredményt, és aminek meg kell történnie, az végül meg is történik, és senki sem kerülheti el. Legyen bár jó vagy rossz dolog, olyasmi, amit szívesen látnának az emberek, vagy olyan, amit nem – aminek meg kell történnie, az egész biztosan meg is történik. Ez azt is aláhúzza továbbá, hogy legyen bár szó egy ember sorsáról vagy a hétköznapi élet triviális dolgairól: valamennyit Isten vezényli irányítja, és senki sem kerülheti el őket. Éppen ezért a bölcs embereknek a helyes, pozitív hozzáállással kell megközelíteniük ezeket a dolgokat, az igazságalapelvek és Isten szava alapján szemlélve és megoldva azokat ahelyett, hogy emberi módszerekhez folyamodva fölösleges áldozatokat és küzdelmeket vállalnának, vagy máskülönben ők lesznek azok, akiket végül veszteség ér. Azért van így, mert amikor a Teremtő szuverenitásáról van szó, nincs második út, amit választhatnának az emberek. Ez az egyetlen út, amelyet választani és követni kell. Vesd alá magad Isten vezénylésének és rendezéseinek, tanuld meg a leckéket azokban a körülményekben, amelyeket Isten vezényel, tanuld meg alávetni magad Istennek, megérteni Isten cselekedeteit, megérteni önmagad, és hogy melyik utat kell választania és melyik úton kell járnia egy teremtett lénynek, és tanuld meg, hogyan járj jól az élet útján, amelyen járniuk kell az embereknek ahelyett, hogy babonás vagy emberi módszerekkel ellenállnál Isten vezénylésének és rendezéseinek.

A szemrángás kezeléséről szóló beszélgetésünket befejeztük, de vajon hogyan kell kezelniük az embereknek az álmok kérdését a mindennapi életükben? Ha egyik éjjel azt álmodod például, hogy kihullanak a fogaid, édesanyád megkérdezheti: „Vérzett, amikor kihullott a fogad?” Ha megkérdezed, hogy „Mi fog történni, ha igen?”, édesanyád talán azt mondja majd, hogy ez azt jelentheti, hogy valaki meg fog halni a családban, vagy valami más szerencsétlenség történik. Nem tudom, milyen konkrét mondás lehet emögött, az egyik család ezt mondja, a másik azt. Egyesek szerint egy közeli rokon, például nagyszülő vagy szülő halálát jelzi előre, míg mások szerint egy barát halálát jelenti. Bárhogy legyen is, általában rossz dolognak tartják, ha a foga elvesztéséről álmodik valaki. Mivel pedig rossz, és élet és halál dolgaival kapcsolatos, komoly aggodalommal tölti el az embereket. Valahányszor a foguk elvesztéséről álmodnak az emberek, nyugtalan érzésekkel ébrednek. Az az érzésük, hogy valami szerencsétlenség vagy rossz dolog fog történni, ettől pedig aggódni, félni és rettegni kezdenek. Meg akarnak szabadulni az érzéstől, de nem tudnak, találni szeretnének valakit, aki el tudja intézni vagy rendezni a dolgot, de nincs erre mód. Röviden: fogva tartja őket ez az álom. Különösen akkor erősödik fel az aggodalmuk, ha vérzett is a foguk álmukban. Egy ilyen álom után gyakran napokon át rosszkedvűek, nyugtalanok és nem tudnak megbirkózni vele. Azokra, akik számára nem ismerősek ezek a dolgok, talán nincs hatással egy ilyen eset, de akik már magukévá tettek bizonyos gondolatokat vagy nézőpontokat, vagy riasztóbb és hangzatosabb mondásokat is hallottak felmenőiktől ezzel a témával kapcsolatban, hajlamosak még inkább aggódni. Félnek az ilyen álmoktól, és valahányszor ilyet álmodnak, gyorsan imádkozni kezdenek, valahogy így: „Ó, Isten! Kérlek, védj meg, nyugtass meg, adj nekem erőt, és ne engedd, hogy ilyen dolgok történjenek! Ha a szüleim az érintettek, kérlek, őrizd meg őket biztonságban minden balesettől!” Világos, hogy a gondolataik és nézőpontjaik vagy a hagyományos mondások hatására alakulnak ki az efféle hozzáállások. Ami a hagyományokat illeti: bizonyos családok vagy egyének sajátos módon enyhítenek az efféle dolgokon, vagy bizonyos dolgokat esznek vagy isznak, bizonyos varázsigéket kántálnak, vagy bizonyos dolgokat tesznek a rossz kimenetel elhárítása vagy megelőzése érdekében. Kétségkívül vannak ilyen gyakorlatok a néphagyományokban, de nem fogunk a mélyükre ásni. Arról fogunk inkább beszélgetni, hogy miként kell megközelíteni és értelmezni az álmok kérdését. Az álmodás az ember testi ösztöne, avagy a test túlélésének egyik jelensége. Mindenesetre titokzatos esemény. „Amiről nappal gondolkodsz, arról álmodsz majd éjszaka” – mondják gyakran az emberek. Az emberek azonban nappal általában nem gondolkodnak olyan dolgokon, mint a foguk elvesztése, és a vágyaikban sem jelenik meg semmi efféle. Senki sem akar ilyesmivel találkozni, és senkinek sem e dolgok körül forognak a gondolatai éjjel és nappal. Ugyanakkor ezek az események gyakran akkor következnek be, amikor a legkevésbé számítanak rájuk az emberek. Ennek tehát semmi köze ahhoz a mondáshoz, miszerint „amiről nappal gondolkodsz, arról álmodsz majd éjszaka”. Nem olyasvalami, ami azért történik meg, mert gondolkodsz rajta. Nem számít, miként magyarázza az álmokat nyugaton Freud vagy Zhou hercege Kínában, vagy hogy végül valóra válnak-e az álmok vagy sem, a lényeg, hogy az álmodás az emberi testben megjelenő bizonyos önkéntelen érzetekkel és tudatossággal kapcsolatos, és az emberi test titkai közé tartozik. A biológiával és idegtudománnyal foglalkozó nyugati tudósok régóta kutatják már, de mégsem sikerült teljesen megérteniük az emberi álmok eredetét. Ha ők nem tudnak rájönni, akkor nekünk vajon meg kellene próbálnunk kutatásokat végezni a témában? (Nem kellene.) Miért nem? (Haszontalan ezeknek a dolgoknak a kutatása, és úgysem érthetjük meg őket.) Nem arról van szó, hogy haszontalan, vagy hogy úgysem érhetjük meg; azért nem kell, mert nincs benne az igazság; ilyen egyszerű. Mit érsz el a tanulmányozásával és a megértésével? Benne van az igazság? (Nem, nincs benne.) Ez csak egy jelenség, amely a test túlélése során következik be, és gyakran megesik az emberek életében. Az emberek azonban nem tudják, hogy mit jelent. Ez a titok egyik része. Azért nem szükséges kutatniuk vagy tanulmányozniuk az embereknek, mert nincs benne az igazság, és nem érinti azt, hogy milyen utakon járnak az emberek. Akár arról álmodsz éjszaka, hogy kihullik a fogad vagy sem, akár arról, hogy nagy lakomát csapsz, vagy éppen hullámvasúton ülsz: van ennek bármi köze ahhoz, hogy miként alakul az életed a nap folyamán? (Nem, nincsen.) Ha egyik éjjel arról álmodsz, hogy veszekszel valakivel, az vajon azt jelenti, hogy biztosan veszekedni fogsz vele aznap? Ha kellemes, boldog álmod van egyik éjszaka, és boldogan ébredsz, az vajon garancia arra, hogy minden simán és az elképzeléseid szerint alakul a nap során? Azt jelenti, hogy aznap sikerül majd megértened az igazságot és megtalálnod az igazságalapelveket, miközben különböző dolgokat végzel? (Nem.) Az álmodásnak tehát semmi köze az igazsághoz. Semmi szükség arra, hogy kutassuk. Bármiféle kapcsolatban van a fogad elvesztéséről és a fogvérzésről szóló álom egy közeli rokonod halálával? (Nincs.) Miért mondasz folyton efféle tudatlanságokat? Már megint tudatlan vagy, nem igaz? Híján vagy az éleslátásnak. Az emberi test misztérium, és sok minden van, amit nem tudsz megmagyarázni. Meg lehet oldani az egészet egy egyszerű „nem”-mel? A múltban az Istentől választott prófétáknak és embereknek is voltak profetikus álmaik. Ezek az álmok jelentőséggel bírtak. Hogyan magyarázod azt, hogy Isten álmokon keresztül nyilatkoztatott ki dolgokat az embereknek? Vajon hogyan lépett be Isten az álmaikba? Ez mind misztérium. Arra is álmokat használt Isten, hogy közöljön az emberekkel bizonyos dolgokat és hogy megvilágosítsa őket bizonyos dolgokkal kapcsolatban, lehetővé téve számukra, hogy előre lássanak bizonyos eseményeket, mielőtt még azok bekövetkeztek volna. Hogyan magyarázod ezt? Tudatlanok vagytok e dolgokat illetően? (Igen.) Nem azt akarom elérni, hogy vakon letagadd a mindennapjaid során adódó, különböző megmagyarázhatatlan jelenségeket, amelyek számodra megoldhatatlan misztériumokat rejtenek magukban, hanem hogy helyesen értelmezd és közelítsd meg azokat. Nem az a cél, hogy állandóan tagadd ezeket a dolgokat, mondván, hogy nem is léteznek, hogy nincs is ilyesmi, vagy hogy lehetetlen, hanem hogy helyesen kezeld őket. Mit jelent helyesen kezelni őket? Azt jelenti, hogy nem babonás vagy szélsőséges gondolatokkal és nézőpontokkal közelítesz ezekhez a dolgokhoz, amint a világi emberek teszik, és nem is úgy, mint az ateisták, vagy akiknek nincs hitük. Azt jelenti, hogy e két szélsőség egyikére sem vetemedsz, hanem a helyes álláspontból és nézőpontból gondolod át ezeket a mindennapok során bekövetkező dolgokat – nem a világi emberek vagy az álhívők nézőpontjából, hanem abból a nézőpontból, amellyel egy Istenben hívőnek rendelkeznie kell. Milyen nézőpontod kell tehát, hogy legyen ezeket a dolgokat illetően? (Nem számít, mi történik, vesd alá magad Isten szuverenitásának és rendezésének – ne kutasd azt.) Kutatnod nem kell, de kell-e vajon rendelkezned valamiféle megértéssel e tekintetben? Tegyük fel, hogy valaki ezt mondja: „Ez és ez azt álmodta, hogy kihullottak a fogai, vérzett is neki, majd néhány nappal később hallottam, hogy meghalt az apja.” Ostobaság vajon azonnal tagadni és ezt mondani: „Az lehetetlen! Ez csak babona, puszta véletlen. Amikor azért hiszel valamiben, mert a megszállottja vagy, az babona; ha nem lennél a megszállottja, nem is létezne”? (Igen, ostobaság.) Akkor hogyan kellene tekintenetek erre a dologra? (El kellene ismernünk, hogy a fizikai test sok misztériumot rejt, és hogy akár valami kellemetlen dolgot is jelezhet a kihulló fogakról meg a vérről álmodás. De akár bekövetkezik, akár nem, alá kellene vetnünk magunkat Isten szuverenitásának és rendezésének.) Az imént tanultatok valamit a szemrángásról, akkor hát hogyan kellene kezelnetek, amikor a foga kihullásáról és vérzésről álmodik valaki? Ezt kellene mondanod: „Ez a dolog meghaladja a felfogóképességünket. A való életben csakugyan létezik ez a jelenség. Nem tudjuk megmondani, hogy valóra fog-e válni, vagy hogy valami rossz bekövetkezését vetíti-e előre, de ilyesfajta rossz dolgok csakugyan történnek a valóságos életben. A szellemi birodalomban történő dolgok meghaladják a felfogóképességünket, és nem szabad véletlenszerű kijelentéseket tennünk. Hogyan álljak hozzá, ha van egy ilyen álmom? Bármilyen álom legyen is, nem fog korlátozni. Ha csakugyan valóra válik ez az álom, amint az emberek mondják, akkor hálát adok Istennek azért, hogy mentálisan felkészített rá, hogy tudatta velem, hogy ilyen dolog történhet. Soha nem gondolkodtam azon, hogy mennyiben érintene engem, ha meghalna egy családtagom, ha a szüleim eltávoznának: hogy lesújtana-e, hogy kihatással lenne-e a kötelességem végzésére, hogy gyengének érezném-e magam, vagy panaszkodnék-e Istenre. Soha nem gondolkodtam ezen, de ma ez az eset némi rálátást engedett nekem erre, és megláttatta velem a tényleges érettségemet. Amikor a szüleim haláláról gondolkodom, mélységes fájdalmat érzek belül; korlátozna a dolog és lesújtva érezném magam. Hirtelen felismerem, hogy még mindig nagyon éretlen vagyok. Nagyon kevéssé van Istennek alávetve a szívem, és túl kicsiny a hitem Istenben. Érzem, hogy mától fogva több igazsággal kell felvérteznem magam, alá kell vetnem magam Istennek, és nem korlátozhat ez a dolog. Ha valóban meghal vagy elköltözik egy közeli hozzátartozóm, az nem fog korlátozni. Felkészültem és arra kérem Istent, hogy vezessen és erősítsen meg. Bármi vár is rám, nem fogom sajnálni, hogy a kötelességem végzését választottam, és nem fogom feladni azt a döntésemet, hogy egész testemmel és lelkemmel Istennek áldozzam magam. Ki fogok tartani, és ahogy eddig, úgy továbbra is készséggel alá fogom vetni magam Isten vezénylésének és rendezéseinek.” Ezek után gyakran imádkoznod kell a szívedben, Isten vezetését keresve és kérve Őt, hogy erősítsen meg, hogy többé ne korlátozzon ez a dolog. Akár meghal egy közeli hozzátartozód, akár nem, fel kell készülnöd rá érettségben; biztosítanod kell, hogy ha bekövetkezik egy ilyen esemény, akkor se gyengülj el, ne panaszkodj Istenre, és ne változtass azon az elhatározásodon és vágyadon, hogy testeddel-lelkeddel Istennek áldozd magad. Nem ilyen hozzáállásodnak kell vajon lennie? (De igen.) Amikor olyan dolgokról van szó, mint például a fogad kihullásáról álmodás, ne tagadd a létezésüket, ne söpörd félre és ne hagyd figyelmen kívül az ilyen dolgokat, és semmiképpen se kezeld azokat furcsa vagy védekező módszerekkel. Ehelyett keresd az igazságot, járulj Isten elé a vezénylését elfogadva; ne hozz hasztalan áldozatokat és ostoba döntéseket. A tudatlan és makacs emberek hajlamosak ezt mondani, amikor olyasvalamivel találkoznak, amit azelőtt még nem tapasztaltak és nem tudnak megérteni: „Ilyen nincs.” „Ez semmi.” „Ez nem létezik.” vagy hogy „Ez csak babona.” Némely Istenben hívő emberek még ilyeneket is mondanak: „Hiszek Istenben, de nem hiszek a szellemekben” vagy hogy „Hiszek Istenben, de a Sátában nem hiszek. Nincs Sátán!” Ezekkel a kijelentésekkel bizonygatják az igaz istenhitüket, mondván, hogy Istenben hisznek, de szellemekben, gonosz lelkekben, megszállottságban vagy akár csak a szellemi birodalom létezésében nem. Az ilyen emberek egyszerűen álhívők, nem igaz? (De igen.) Nem fogadják el azokat a mondásokat, amelyek a nem hívők világának hagyományos gondolataiból erednek, sem a babonás magyarázatokat vagy bármiféle babonával kapcsolatos tényt. Ha valaki nem hisz ezekben a dolgokban, az nem azt jelenti, hogy azok nem is léteznek. Nem arra akarlak most kérni, hogy ne higgy ezekben a dolgokban, vagy hogy kerüld el vagy tagadd azokat. Arra akarlak inkább megtanítani, hogy helyes gondolataid és nézőpontjaid legyenek, helyes döntéseket hozz és helyes hozzáállást tanúsíts, amikor ezekkel a dolgokkal szembesülsz. Ez lesz a te igazi érettséged, és ez az, amibe be kell menned. Valaki például azt álmodja, hogy kihullik a haja. A hajhullásról szóló álmot is a balszerencse jelének szokás gondolni. Az erre vonatkozó értelmezésektől és a beteljesült esetektől függetlenül azt lehet röviden elmondani, hogy az emberek negatívan szokták magyarázni az ilyen álmokat, és úgy hiszik, hogy azok valami rossz vagy szerencsétlen dolog bekövetkezését jelzik. A hétköznapi álmok kivételével, amelyekben nem merülnek fel jelentős dolgok, vannak bizonyos értelmezései ezeknek a sajátos álmoknak; eszerint az ilyen álmok bizonyos eseményeket vetítenek előre, előrelátást, figyelmeztetést vagy előrejelzést biztosítanak az embereknek, tudatják velük, hogy mi fog történni a jövőben, vagy valamiféle tudatosságot ébresztenek bennük, amiből megtudják, hogy mi fog történni, s így mentálisan felkészülhetnek rá. Függetlenül attól, hogy mi fog történni, nektek nem az elkerülés, a tagadás, a védekezés vagy az ellenállás hozzáállását kell a magatokévá tennetek, és nem is emberi módszereket kell használnotok az ilyen helyzetek megoldására. Amikor ilyen helyzetekkel találkozol, járulj még készségesebben Isten elé, és kérd Őt, hogy vezessen, hogy a közelgő események közepette is szilárdan megállhass a bizonyságtételedben, és Isten szándékaihoz igazíthasd a gyakorlásodat az ellenállás és az elutasítás helyett. Az arra vonatkozó kérés, hogy így gyakorolj, nem azt jelenti, hogy ezekre a dolgokra kell összpontosítanod; arra tanít, hogy amikor óhatatlanul bekövetkeznek ezek a dolgok, milyen hozzáállást tanúsíts velük szemben, és milyen megközelítést alkalmazva oldd meg azokat. Ez az, amit meg kell értened. Mondd meg Nekem: arra kértelek, hogy ne összpontosíts ezekre a dolgokra, de vajon nem történnek meg ezek a dolgok a mindennapi életedben? (De igen.) Ha azt mondod, hogy nem léteznek, és aztán mégis megtörténnek, akkor talán fontolóra veszed és ezt gondolod: „Ó, ne! El kell ezt hinnem, hiszen tényleg valóra vált!” Előzetes felkészülés és a helyes hozzáállás hiányában váratlanul fog érni ezeknek a dolgoknak a bekövetkezése, és semmilyen módon nem leszel felkészülve, nem fogod tudni, miként imádkozz Istenhez vagy hogyan nézz szembe a helyzettel, és nem lesz valódi hited Istenben, sem valódi alávetettséged. Végül pedig nem érzel majd mást, csak félelmet. Minél inkább félsz, annál inkább el fogod veszíteni Isten jelenlétét; amikor elveszíted Isten jelenlétét, más emberektől tudsz majd csak segítséged kérni és mindenféle elképzelhető emberi módszert ki fogsz találni a menekülésre. Ha nem tudsz elmenekülni, azt kezded hinni, hogy Isten nem szavahihető és megbízható többé, s helyette úgy érzed, hogy az emberekben lehet megbízni. A dolgok egyre csak romlanak; nem csak hogy nem tartod többé babonának, hanem valami rettenetes dolognak fogod látni – olyan helyzetnek, amire nincs ráhatásod. Ekkor ezt mondod talán: „Nem csoda, hogy a nem hívők és azok, akik a buddhizmusban hisznek és füstölőket égetve imádják Buddhát, állandóan templomokba járnak, füstölőket égetnek, áldásokért imádkoznak, esküket teljesítenek, vegetáriánusok és a buddhista szent írásokat kántálják. Úgy néz ki, hogy ezek a dolgok tényleg működnek!” Nem csupán híján leszel az Isten iránti valódi alávetettségnek és az igaz istenhitnek, hanem helyette a gonosz szellemektől és a Sátántól való félelem alakul ki benned. Ezek után kötelességednek érzed majd, hogy valamilyen mértékben engedelmeskedj nekik, és ezt mondod: „Nem érdemes packázni ezekkel a gonosz szellemekkel; nem jó, ha nem hiszel bennük, óvatosan kell bánnod velük. Nem mondhatsz a hátuk mögött, amit csak akarsz: vannak tabuk. Ezekkel a gonosz szellemekkel nem szabad szórakozni!” Hirtelen felismered, hogy olyan, az anyagi világon túli erők működnek az események hátterében, amelyekre nem számítottál. Amikor elkezded érzékelni ezeket a dolgokat, megtelik a szíved félelemmel és Isten kerülésével, az Istenben való hited pedig gyengülni fog. A helyes hozzáállást kell tehát a magadévá tenned az olyan dolgokkal kapcsolatban, mint a fogak vagy a haj kihullásáról való álmodás. Függetlenül attól, hogy milyen konkrét értelmezések vagy előrejelzések társulnak ezekhez az eseményekhez, neked mindössze ennyit kell tenned, amikor megtörténnek veled: Hidd el, hogy minden Isten kezében van, és légy kész alávetni magad Isten vezénylésének és rendezéseinek – ezt a hozzáállást kell a magadévá tenned, amikor mindezekkel a dolgokkal szembesülsz. Isten követőjeként erre az álláspontra kell helyezkedned, és így kell bizonyságot tenned, nem igaz? (De igen.) Hidd el, hogy ezek a dolgok mind megtörténhetnek, és hogy minden Isten kezében van; ez az a hozzáállás, amelyet tanúsítanod kell.

Egyesekben tabuk élnek bizonyos számokkal vagy különleges napokkal kapcsolatban. Némelyek például, akik már sok éve vállalkoznak, nagy fontosságot tulajdonítanak a vagyonszerzésnek, ezért különösen szeretik és értékelik azokat a számokat, amelyek az üzleti életben való vagyonszerzéssel kapcsolatosak, azoktól a számoktól pedig tartózkodnak, amelyek szerintük balszerencsét hoznak az üzletben. Némelyek például különösen kedvelik a 6-os és a 8-as számot, a 168-as szám alatt rendezik be az üzletüket, amelynek a „Yi Lu Fa” nevet adják, aminek „gazdagodás egész úton” a jelentése, és aminek a kiejtése mandarin nyelven hasonló az 1-es, a 6-os és a 8-as számhoz^[b] – a kínai néphagyomány szerinti szerencseszámokhoz. A 4-es és az 5-ös számokat ezzel szemben rossznak tartja a kínai hagyomány: a 4-es halált jelent, az 5-ös pedig semmit, hiányt vagy ürességet, ami azt sugallja, hogy az ember nem kapja vissza az eredetileg befektetett pénzét, vagy nem sikerül pénzt keresnie. Némely kínaiaknak még az autójuk rendszámtábláján is csupa 6-os szerepel, és ha egy sor 6-ost látsz egymás után, az alapvetően mindig egy kínai lesz. Ki tudja, mekkora vagyont halmoztak fel ilyen sok 6-os használatával? Egyszer csaknem minden parkolóhely foglalt volt egy parkolóban, kivéve egyet: a 64-es számút. Tudod, hogy miért nem parkolt oda senki? (A 64-es halált jelenthet, és szerencsétlen számnak tartják.) A 64-es útközben bekövetkező halált jelent. Akkoriban nem tudtam, miért nem parkolt oda senki, de később nem hívőktől hallottam róla, és megértettem. A 6-os mandarinul úgy hangzik, mint az „út”, a 4-es pedig úgy, mint a „halál”, ezért a 64-es úgy hangzik, mint az, hogy „halál az úton”, így aztán nem parkoltak oda az emberek. Azt hiszem, később megváltoztatták annak a parkolóhelynek a számát 68-asra, ami mandarinul úgy hangzik, mint az, hogy „gazdagodás egész úton”. Az emberek annyira a pénz megszállottjai, hogy folyton csak a pénzen jár az eszük. Valóban megváltoztathat bármit is egy szám? Még külföldieket is befolyásoltak ezek a számokkal kapcsolatos kínai mondások. Amikor házakat néztünk, egy ingatlankereskedő megkérdezte tőlünk: „Vannak tabuitok bizonyos számokkal kapcsolatban? Ha például 14-es szám alatt van a ház, akkor az rossz a 4-es miatt?” „Soha nem gondolkodtam még ezen – mondtam. – Nem is tudtam erről a mondásról.” Mire ő: „Sok kínainak szóba sem jöhet egy ház, ha 4-es van a házszámban.” „Nekünk nincsenek tabuink a számokkal kapcsolatban – feleltem. – Mi csak a helyet, az elhelyezkedést, a világítást, a szellőzést, a ház szerkezetét, minőségét és más efféléket veszünk figyelembe. A számokkal nem törődünk; nincsenek tabuink.” Mit gondolsz tehát: biztosan valami rossz fog történni, ha a nem hívőknek tabuik vannak bizonyos számokkal kapcsolatban? (Nem feltétlenül.) Nem tudjuk, hogy Kínán kívül más országokban, így például Dél-Koreában, Japánban, a Fülöp-szigeteken vagy némely dél-kelet ázsiai országokban mely számok számítanak különlegesnek. Röviden: minden országban különlegesnek tartanak bizonyos számokat az emberek. Az amerikaiakat például nagyon nem szeretik a 6-os számot. Nyugaton egyfajta vallásos kultúrából adódóan nem kedvelik a 6-os számot, mivel a bibliai Jelenések könyvében említett 6-os számhoz negatív jelentéstartam párosul. Ott van azután a 13-as szám is, amit szintén nem kedvelnek a nyugati emberek. Sok liftben nincs is kiírva ilyen emelet, mert szerintük szerencsétlen ez a szám. A kínaiak ugyanakkor szerencseszámnak tekintik a 6-ost és a 8-ast. Melyik mondás tehát az igazság? (Egyik sem.) Számotokra fontosak bizonyos számok? Van saját szerencseszámotok? (Nem, nincsen.) Nos, az jó. A Dél-Kínában élő emberek különös figyelmet szentelnek az olyan dolgoknak, mint például hogy szerencsés-e egy szám vagy sem, és bármit tesznek, mindig kiválasztják hozzá a megfelelő dátumot, ünnepek idején pedig étkezési tilalmakat követnek – számukra ez különösen fontos. A számok kérdése azonban nyilvánvalóan nem magyarázat semmire. Az, hogy bizonyos számokat kerülnek az emberek, valamelyest a hiedelmeikkel, a képzelődéseikkel, a gondolataikkal és az elképzeléseikkel kapcsolatos. Ezek mind ostoba gondolatok és nézőpontok. Ha a családod ilyen gondolatokat és nézőpontokat ültetett el benned, akkor el kell engedned azokat és nem szabad hinned bennük. Ezek az elgondolások még abszurdabbak – még csak nem is babonák –, és nem egyebek, mint a társadalomban élő pénzmániás emberek nevetséges és nonszensz mondásai.

Egyesek nagy jelentőséget tulajdonítanak az állatövi jegyeknek, amiben babona van. Manapság még a nyugati emberek is beszélnek az állatövi jegyekről, úgyhogy ne gondold azt, hogy csak az ázsiaiak tudnak róluk. A nyugati emberek is ismerik a nyulat, a bivalyt, a patkányt és a lovat. És még miket? A kígyót, a sárkányt, a kakast és a kecskét, nem igaz? Például az ősök és a szülők továbbörökítik az abban való hitet, hogy akinek a Kecske az állatövi jegye, annak el lesz átkozva az élete. Ha Kecske vagy, talán ezt gondolod: „El van átkozva az életem, folyton szerencsétlenséggel találkozom. Rossz a párom, engedetlenek a gyermekeim, és nem megy jól a munkám. Soha nem léptetnek elő, és sosem kapok jutalmat. Mindig szerencsétlen vagyok. Ha lesz még gyermekem, az nem a Kecske évében fog születni. Már van egy Kecske csillagjegyű tagja a családnak, akinek igencsak átkozott az élete; ha szülnék még egyet Kecske jeggyel, akkor már ketten lennénk. Hogy tudnánk úgy élni?” Fontolóra veszed a dolgot, és így gondolkodsz: „A Kecske évében semmiképpen nem születhet gyermekem, de akkor melyik évet célozzam meg? A Sárkányét? A Kígyóét? A Tigrisét?” Ha a Sárkány évében születtél, az azt jelenti, hogy valóban sárkány vagy? Tényleg császár válhat belőled? Hát nem nonszensz dolog ez? Akarjátok ezeket az állatövi jegyeket? Némelyek ezt mondják: „A Nyúl évében és a Kakas évében születettek nem jönnek ki jól egymással. Én Nyúl vagyok, úgyhogy kerülnöm kell a kapcsolatot azzal, aki Kakas. Összeegyeztethetetlen az állatövi jegyünk, ütközik egymással a sorsunk. A szüleim azt mondják, hogy az olyan emberek, mint mi, nem illenek össze, és hogy ha összeházasodnánk, nem jönnénk ki jól egymással. Az a legjobb, ha a lehető legkevésbé kerülök kapcsolatba, nem beszélek és nem érintkezek ilyenekkel. Ütközik velük a sorsom, és ha együtt lennénk, nem tudnék föléjük kerekedni, és megrövidülne az életem, igaz? Távol kell tartanom magam az ilyen emberektől.” Ezeket az embereket ezek a mondások befolyásolják. Hát nem ostobaság ez? (De igen.) Röviden: ha ütközik is a sorsod egy bizonyos állatövi jegyű emberével, az valóban kihatással lesz a sorsodra? Befolyásol majd abban, hogy a helyes úton járj az életben? (Nem.) Némelyek csakis olyanokkal hajlandóak együtt dolgozni, együttműködni, de akár csak együtt lakni is, akikkel összeegyeztethető az állatövi jegyük. Tudat alatt, legmélyen hatással vannak rájuk ezek a mondások, és határozott helyet foglalnak el a szívükben ezek a szüleik vagy őseik által rájuk hagyományozott mondások. Látod, a keleti emberek az állatövi jegyekkel, míg a nyugatiak csillagjegyekkel foglalkoznak. Nos, a korral haladó keleti emberek is elkezdtek csillagjegyekről beszélni – így a Skorpióról, a Szűzről, a Nyilasról, és így tovább. Egy Nyilas megtudja például, hogy milyen a személyisége, és hogy általában jól kijön bizonyos csillagjegyű emberekkel. Amikor megtudja, hogy valakinek éppen az a csillagjegye, hajlandó beszélgetni az illetővel, igen nagyszerűnek tartja az illetőt, és jó benyomása lesz vele kapcsolatban. Őt is a családi kondicionálásból eredő hagyományok befolyásolták. Legyen bár szó a keleti állatövi jegyekről vagy a nyugati asztrológiáról, és függetlenül attól, hogy létezik-e ténylegesen sorsbeli ütközés vagy összeférhetetlenség a jegyek között, valamint hogy van-e ezeknek bármilyen hatásuk rád, meg kell értened, hogy milyen nézőpontot kell vallanod velük kapcsolatban. Mit kell megértened? Az ember születésének ideje, azaz hogy melyik évtizedben, és hogy melyik hónapban és időpontban születik valaki – ezek mind az illető sorsával kapcsolatos dolgok. Nem számít, mit mondanak a sorsodról vagy a csillagjegyedről a jövendőmondók vagy az arcjósok, nem számít, hogy jó-e vagy rossz az állatövi jegyed, nem számít, hogy mennyire pontosak – akkor hát? Mit magyaráz meg ez? Hát nem annak a további bizonyítéka vajon ez is, hogy Isten már elrendezte a sorsodat? (De igen.) Az, hogy milyen lesz a házasságod, hogy hol fogsz élni, hogy milyen emberek vesznek majd körül, hogy mekkora anyagi vagyont élvezel majd az életben, hogy gazdag leszel-e vagy szegény, hogy mennyi szenvedés fog érni, hogy hány gyermeked lesz, és hogy mennyire leszel anyagilag sikeres – mindez már elrendeltetett. Akár hiszed, akár nem, akár ki tudják számítani a jövendőmondók, akár nem, akkor is ugyanúgy lesz. Fontos tudni ezeket a dolgokat? Egyesek különösen kíváncsiak rájuk: „Hogyan alakul a jövőben a szerencsém? Gazdag leszek vagy szegény? Találkozom majd előnyös emberekkel? Vannak olyanok, akiknek a sorsa összeütközik majd az enyémmel? Fogok találkozni velem ellentétes emberekkel életem során? Hány évesen fogok meghalni? Betegségben, kimerülésben, szomjúságban vagy éhségben fogok meghalni? Hogyan halok meg? Fájdalmas lesz vagy kínos?” – kérdezgetik. Hasznos vajon tudni ezeket? (Nem.) Mindezt összefoglalva: egy valami felől kell csupán biztosnak lenned e dologgal kapcsolatban: mindent Isten rendel el. Függetlenül az állatövi vagy a csillagjegyedtől, vagy a születésed napjától és időpontjától: Isten már mindent elhatározott. És pontosan azért, mivel minden elrendeltetett, azaz mivel Isten már a születésed előtt elhatározta, hogy milyen jólétben és vagyonban lesz majd részed életedben, valamint azt is, hogy milyen környezetben fogsz élni, szükségtelen babonásan vagy a világi emberek szemszögéből közelítened ezekhez a dolgokhoz, bizonyos módszereket bevetned a szerencsétlen pillanatok elkerülésére, vagy bizonyos intézkedéseket hoznod a szerencsés pillanatok fenntartása és megőrzése végett. Nem így kell foglalkoznod a sorssal. Ha például elrendeltetett, hogy elkapj egy súlyos betegséget egy bizonyos életkorban, és az arcolvasók megmondják ezt neked a csillagjegyed, az állatövi jegyed vagy a születésed ideje alapján, akkor mit teszel? Félni fogsz, vagy megpróbálsz valami módot találni rá, hogy megoldd a dolgot? (Hagyom, hogy a természet tegye a dolgát, és alávetem magam Isten vezénylésének.) Ezt a hozzáállást kellene magukévá tenniük az embereknek. Függetlenül attól, hogy mi a sorsod vagy mi nem, Isten már az egészet előre meghatározta. Akár teszik, akár nem, akár hajlandó vagy elfogadni, akár nem, és akár képes vagy vele szembenézni, akár nem: Isten már elrendelte ezt az egészet. Olyan hozzáállásodnak kell lennie, amellyel teremtett lényként elfogadod ezeket a tényeket. Akár bekövetkezett már, akár nem, akár hajlandó vagy szembenézni vele, akár nem, teremtett lényként el kell fogadnod és szembe kell nézned vele ahelyett, hogy olyan dolgokba fektetnél energiát vagy olyan dolgokkal kapcsolatban kérnél tanácsot másoktól, mint az asztrológia, az állatövi jegyek vagy az arcolvasás, vagy hogy különféle források után kutatnál, csak hogy mielőbb megtudd, mi fog történni a jövődben, és hogy elkerüld azt. Helytelen ilyen hozzáállással kezelned azt a sorsod és életet, amelyet Isten elrendezett számodra. Van, aki számára jövendőmondót keresnek a szülei, az pedig ezt mondja: „A csillagjegyed, a kínai állatövi jegyed, valamint a születésed időpontja szerint sem szabad beengedned a tüzet az életedbe.” Az illető megjegyzi a hallottakat és hinni kezd bennük, később pedig általános tabuvá válik a tűz a hétköznapi életében. Ha például valakinek a nevében ott van a tűz írásjele, nem fog szóba állni azzal az emberrel, vagy ha így is tesz, nem fog közel kerülni hozzá vagy bármiféle közeli kapcsolatot létesíteni vele. Félni fog ettől, ezért kerüli. Ha például Li Can a másik ember neve, forgatni fogja a dolgot a fejében, és ezt gondolja: „A »Can« névben van egy »tűz« és egy »hegy« írásjel is. Ez rossz, ott van benne a »tűz«, úgyhogy nem érintkezhetek ezzel az emberrel – meg kell tartanom tőle a távolságot.” Félni fog attól, hogy érintkezzen az illetővel. Amennyire csak lehet, kerülni fogja otthon a konyhai tűzhelyet, nem vesz részt gyertyafényes vacsorákon, nem megy tűzijátékra, sem olyan házba, ahol kandalló is van, mivel ezek mindegyikének köze van a tűzhöz. Ha utazni szeretne, és meghallja, hogy egy bizonyos helyen vulkán van, nem utazik oda. Ha elmegy valahová az evangéliumot terjeszteni, meg kell kérdezze, hogy mi a vezeték- és a keresztneve annak, akivel meg akarja osztani az evangéliumot, és meg kell győződnie afelől, hogy nincs benne az illető nevében a „tűz” írásjel, ha pedig kovácsként dolgozik az illető, és vasat önt az otthonában, akkor oda egyáltalán nem megy. Noha az ilyen ember a tudatával hiszi, hogy minden Isten kezében van, és tudja, hogy nem kellene félnie, mindjárt eltölti a félelem és az aggodalom, amint ilyen tabukkal találkozik, és nem meri azt megszegni. Folyton attól tart, hogy olyan baleset vagy katasztrófa éri, amit nem lesz képes elviselni. Nincs igaz hite Istenben. Tud engedelmeskedni, nehézségeket kibírni, más tekintetben megfizetni az árat, de ezt az egy dolgot képtelen tolerálni. Ha például ezt mondja neki valaki: „Soha nem mehetsz át hídon egész életedben. Ha átmész egy hídon, baleset történik. Ha több hídon is átmész, annál veszélyesebb lesz, és kockára teszed vele az életed”, akkor az ilyen ember megjegyzi ezeket a szavakat, azután pedig akár munkába megy, akár barátokkal találkozni, akár összejövetelre, kerülni fogja a hidakat és inkább körbemegy, csak nehogy megszegje a tabut. Nem hisz ugyan benne, hogy akkor biztosan meghalna, de azért nyugtalanítja ez a dolog. Időnként nincs más választása, muszáj átkelnie egy hídon, és miután átkelt, ezt mondja: „Hiszem, hogy minden Isten kezében van. Ha Isten nem engedi, hogy meghaljak, akkor nem fogok meghalni.” De azért mégiscsak nyugtalanítja a szívét ez a mondás, és nem tudja lerázni magáról. Egyesek azt állítják, hogy a víz a sorsukkal ellenkező irányba folyik, ezért kerülik a patakokat és a vízforrásokat. Volt egy nővér, akinek medence volt a kertjében, ezért nem mentek el a házánál tartott összejövetelekre, és amikor más lett a házigazda, akinek akvárium volt a házában, oda sem mentek. Sehová sem voltak hajlandóak elmenni, ahol víz is volt, és sem folyó-, sem állóvizet nem érintettek. A mindennapi életben a hagyományos kultúra és a babona is ott van ezekben a családi kondicionálásból eredő, abszurd mondásokban. Ezek a mondások bizonyos mértékig hatással vannak az emberek nézeteire bizonyos dolgokat illetően, és kihatnak a mindennapi szokásaikra és életvitelükre. Ez – bizonyos mértékig – megkötözi az emberek gondolatait, és meghatározza, hogy milyen alapelvek szerint és mennyire helyes módszerekkel teszik a dolgokat.

Egyesek ezt mondják: „Ha ezek a hagyományok és babonák bizonyos, a kereszténységen kívül álló hagyományos gondolatok és babonák közé tartoznak, akkor meg kell kritizálnunk és el kell engednünk azokat. De ha az ortodox vallások bizonyos gondolatairól, nézőpontjairól, hagyományairól vagy babonáiról van szó, azokat vajon nem kell elengedniük az embereknek? Nem olyan ünnepnek vagy életstílusnak kell vajon tekintenünk azokat, amelyekről meg kell emlékeznünk és amelyeket meg kell tartanunk hétköznapi életünk során?” (Nem, mindkettőt el kell engednünk, mivel nem Istentől valók.) Például a legnagyobb keresztény eredetű ünnep a karácsony – tudtok róla bármit is? Manapság néhány nagyvárosban keleten is ünneplik a karácsonyt, karácsonyi partikat rendeznek és megünneplik a szentestét. A karácsony mellett ott van még a húsvét és a páska is – mindkettő fontos vallási ünnep. Bizonyos ünnepeken pulykát enni és grillezni szokás, másokon piros-fehér színű cukorpálcát esznek – ez az Úr Jézus drága vérét jelképezi, melyet vétekáldozatként ontott ki az emberekért, és amitől szentek lesznek. A piros az Úr Jézus drága vérét jelképezi, a fehér pedig a szentséget, és ilyen cukrot szoktak enni az emberek. Ott van aztán húsvétkor a húsvéti tojásevés hagyománya is. Ezek az ünnepek mind a keresztyénséghez kapcsolódnak. Vannak bizonyos keresztyén ikonok is, például Mária, Jézus és a kereszt képe. Ezek a dolgok a keresztyénségből alakultak ki, és véleményem szerint ezek is egyfajta hagyománynak számítanak. Bizonyos babonáknak is lenniük kell e hagyományok mögött. Függetlenül e babonás mondások tartalmától, röviden azt lehet elmondani, hogy ha nincs ott bennük sem az igazság, sem az út, amin az emberek járnak, sem pedig Istennek a teremtett lényekre vonatkozó követelményei, akkor semmi közük ahhoz, amibe most be kell mennetek, és el kell engednetek ezeket. Nem szabad szentnek és sérthetetlennek tekinteni, és természetesen megvetni sem szükséges őket – egyszerűen csak kezeljétek őket helyesen. Van bármi közük hozzánk ezeknek az ünnepeknek? (Nincs.) Semmi közük hozzánk. Egy külföldi egyszer megkérdezte Tőlem: „Ti ünneplitek a karácsonyt?” „Nem” – feleltem. „És a Kínai Újévet ünneplitek? A tavaszi fesztivált?” „Nem” – feleltem. „Akkor melyik ünnepeket ünneplitek?” „Nekünk nincsenek ünnepeink. Minden nap ugyanolyan a számunkra. Bármelyik napon azt eszünk, amit csak akarunk, nem az ünnepek miatt. Nekem nincsenek hagyományaim.” „Miért nincsenek?” – kérdezte. „Nincs oka – válaszoltam. – Ez a fajta élet nagyon szabad, nincsenek benne korlátozások. Formalitások nélkül élünk, és csak az Isten adta idő és mérték szerint követünk szabályokat, eszünk, pihenünk, dolgozunk és mozgunk, természetesen és szabadon, formalitások nélkül.” Persze amikor egy-egy különleges vallásos tárgyról, például a keresztről van szó, egyesek azt hiszik, hogy az szent. Szent a kereszt? Szentként lehet jellemezni? Mária képmása szent? (Nem, nem szent.) Jézus képmása szent? Nem nagyon meritek megmondani. Miért nem szent Jézus képmása? Azért nem, mert emberek festették, nem Isten valódi hasonlatossága, és nincs semmi köze Istenhez. Csak egy festmény. Mária képmásáról nem is beszélve. Senki sem tudja, hogy néz ki Jézus, hanem csak úgy vakon lerajzolják, és amikor kész a festmény, azt kérik, hogy elé állva imádd. Nem lennél ostoba, ha imádnád? Isten az Egyedüli, akit imádnod kell. Nem szabad ünnepélyesen meghajolnod valamilyen bálvány, arckép vagy kép előtt; nem arról szól a dolog, hogy egy tárgy előtt meghajolj. A szívedben kell imádnod Istent és felnézned Rá. Isten szavai és az Ő valóságos személye előtt kell leborulniuk az embereknek, nem pedig a kereszt vagy Mária vagy Jézus képmása előtt, amelyek mindegyike bálvány. A kereszt Isten munkája második lépésének a szimbóluma csupán. Semmi köze Isten természetéhez, esszenciájához vagy az emberiségre vonatkozó követelményeihez. Nem Isten képmását jeleníti meg, az Ő esszenciájáról nem is beszélve. Éppen ezért, ha keresztet viselsz, az nem az istenfélelmedet mutatja, és védőamulettnek sem számít. Én még soha nem raktam ki sehová a keresztet. Nincsenek kereszt jelképek az otthonomban, nincs semmi ezek közül. Ami tehát a karácsony és a húsvét nem ünneplését illeti: az emberek könnyen elengedhetik ezeket a dolgokat, de ha olyan vallásos aspektusok is tartoznak hozzájuk, mint a kereszt, Mária és Jézus vagy akár a Biblia képe, amikor azt mondod nekik, hogy dobjanak ki egy keresztet vagy egy Mária- vagy Jézus-képet, ezt gondolják: „Ó, micsoda, micsoda tiszteletlenség! Gyorsan kérj miatta bocsánatot, megbocsátást Istentől...” Úgy érzik az emberek, hogy ennek következményei lesznek. Természetesen nem kell szándékosan semmi rombolót tenned ezekkel a tárgyakkal, de tisztelned sem kell őket. Ezek csak tárgyak, és semmi közük Isten esszenciájához vagy kilétéhez. Olyasvalami ez, amit tudnod kell. Természetesen, ami az emberek által kijelölt karácsonyi és húsvéti ünnepet illeti, ezeknek semmi közük Isten kilétéhez vagy esszenciájához, sem az Ő munkájához, vagy az emberekre vonatkozó követelményeihez. Még ha száz vagy tízezer karácsonyt ünnepelsz is meg, akárhány életen át ünnepled is a karácsonyt vagy a húsvétot, ez nem helyettesíti az igazság megértését. Nem kell csodálnod ezeket a dolgokat és ezt mondanod: „El kell utaznom nyugatra. Nyugaton megünnepelhetem a karácsonyt. A karácsony szent. A karácsony arra való, hogy megemlékezzünk Isten munkájáról, és egy olyan nap, amit meg kell ünnepelnünk. Ünnepélyeseknek kell lennünk azon a napon. A húsvét még inkább olyan nap, amely mindenkinek felkelti a figyelmét. Egy olyan nap, amikor a megtestesült Isten halálból való feltámadásáról kell megemlékeznünk. Együtt kell örülnünk, ünnepelnünk és gratulálnunk kell egymásnak ilyenkor, és örökké meg kell emlékeznünk erről a napról.” Ezek mind emberi képzelődések, Istennek nincs szüksége rájuk. Ha Istennek szüksége lenne arra, hogy az emberek megemlékezzenek ezekről a napokról, akkor megmondaná nekik a pontos évet, hónapot, napot, órát, percet és másodpercet. Ha nem mondta meg neked a pontos évet, hónapot és napot, az azt üzeni a számodra, hogy Istennek nincs szüksége arra, hogy az emberek megemlékezzenek ezekről a napokról. Ha megemlékezel róluk, azzal megszeged Isten tilalmait, és ez nem fog tetszeni Neki. Nem tetszik Istennek, ha ilyet teszel, de te mégis ragaszkodsz hozzá, és azt állítod, hogy Istent imádod. Akkor Isten még inkább megundorodik tőled, te pedig megérdemled, hogy meghalj. Érted? (Értem.) Ha most meg akarod tartani ezeket az ünnepeket, Isten nem fog odafigyelni rád, és előbb vagy utóbb meg fogod fizetni a helytelen cselekedeteid árát, és viselni fogod értük a felelősséget. Éppen ezért, mondom neked, hogy fontosabb igazán megértened egyet Isten szavai közül és követned az Ő szavait, mint hogy akárhányszor is leborulj és fejet hajts a kereszt előtt. Nem számít, hányszor teszed ezt, haszontalan, és nem azt jelenti, hogy Isten útját követed, elfogadod a szavait, vagy az Általa megkövetelt alapelvek szerint teszed a dolgokat. Isten nem fog megemlékezni róla. Így hát, ha különösen szentnek érzed a keresztet, akkor ettől a naptól fogva el kell engedned ezt a gondolatot és nézőpontot, és ki kell vetned a szíved mélyéből az általad oly nagyra becsült keresztet. Nem Istent jeleníti meg, és nem jelenti azt az imádása, hogy istenfélő vagy. Ha féltve őrzöd, nagy becsben tartod, vagy akár még a válladon is cipeled egész nap, az nem azt jelenti, hogy Istent imádod. A kereszt mindössze eszközként szolgált Isten munkájának egyik lépésében, és semmilyen kapcsolatban nem áll Isten lényegével, természetével vagy kilétével. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy úgy imádd a keresztet, mintha Isten volna, az utálatos dolog Isten előtt. Nem csupán abban nem lesz részed, hogy Isten megemlékezzen rólad, de még vissza is fog utasítani. Ha ragaszkodsz a meggyőződésedhez és ezt mondod: „Nem hallgatok Rád. A kereszt szent és sérthetetlen a szememben. Nem hiszem és nem fogadom el a szavaidat, miszerint nem fontos a kereszt és nem Istent jeleníti meg”, akkor tégy csak, ahogy jónak látod, és majd meglátod, mit hoz végül a fejedre. Isten régóta leszállt már a keresztről. A legjelentéktelenebb eszköz volt Isten munkájának egyik lépésében. Egy tárgy csupán, és nem bír megőrzendő értékkel Isten szemében. Természetesen semmi szükség rá, hogy nagyra becsüld, szeresd, vagy akár felnézz rá vagy tiszteld. Ez mind felesleges. Sokak szívében a Biblia is nagy becsben áll. Habár nem olvassák többé a Bibliát, még mindig határozott helyet foglal el a szívükben. Még mindig nem tudják egészen elengedni a Bibliával kapcsolatos nézeteiket, amelyeket a családjuk vagy az őseik hagyományoztak rájuk. Néha például, ha félreteszed a Bibliát, ezt gondolhatod: „Ó, mit csinálok? Hiszen ez a Biblia. Nagy becsben kell tartaniuk az embereknek. A Biblia szent, és nem szabad közömbösen kezelni, mintha csak egy átlagos könyv lenne. Annyi por megült rajta, és senki nem vette a fáradságot, hogy letakarítsa. Meghajoltak a sarkai, és senki sem egyenesítette ki őket.” Az embereknek el kell engedniük ezt a fajta gondolatot és nézőpontot, melynek alapján valamiféle szent és sérthetetlen dologként kezelik a Bibliát.

Az imént megbeszélt, családi eredetű hagyományok és babonák, valamint a vallással kapcsolatos különféle gondolatok, nézőpontok és életstílusok, továbbá azok a tárgyak, amelyeket babonásan kezelnek vagy csodálnak vagy nagyra becsülnek az emberek, mind bizonyos helytelen életstílusokat, gondolatokat és nézőpontokat ültetnek el az emberekben, és megfoghatatlan módon félrevezetik őket az életük, a megélhetésük és a túlélés terén. A hétköznapi életben az ebből eredő eltévelyedés tudtukon kívül is megakasztja az emberek arra irányuló próbálkozásait, hogy helyes dolgokat, pozitív gondolatokat és pozitív dolgokat fogadjanak el, majd pedig tudtukon kívül bizonyos ostoba, irracionális és gyerekes dolgokat fognak tenni. Pontosan emiatt szükséges, hogy az emberek pontos nézettel, valamint pontos gondolatokkal és nézőpontokkal rendelkezzenek ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Ha valami egyezik az igazsággal, és ott van benne az igazság, akkor az életed és fennmaradásod érdekében követendő alapelvként kell elfogadnod, gyakorolnod és alávetned neki magad. Ám ha nincs benne az igazság, és ha pusztán hagyomány vagy babona, vagy ha mindössze vallási eredetű, akkor el kell engedned. Végezetül: van egy sajátossága annak a témának, amiről ma beszélgettünk: amikor a hagyományokról, babonákról és vallással kapcsolatos dolgokról van szó – függetlenül attól, hogy elismered-e, megtapasztaltad-e vagy hogy mennyire tartod nagyra őket – röviden: vannak bizonyos mondások a hagyomány és a babona terén, amelyek objektíven, tényszerűen léteznek, és bizonyos szinten befolyásolják és megzavarják valamennyi ember mindennapi életét. Hogyan kellene tehát tekintenetek erre a dologra? Némelyek ezt mondják: „Hinned kell benne. Ha nem követed, amit mond, annak következményei lesznek – akkor mit csinálsz majd?” Tudod, mi a legnagyobb különbség a hívők és az álhívők között? (Az a legnagyobb különbség, hogy a hívők bíznak abban, hogy minden Isten kezében van, míg az álhívők folyton maguk próbálják megváltoztatni a sorsukat.) Egy másik dolog, hogy a hívők számára ott van Isten jelenléte és oltalma, így nem érintik őket ezek a különféle babonás jelenségek, amelyek ott vannak a valóságos életben. Az álhívőket ugyanakkor, mivel Isten oltalma nélkül valók, és sem Isten oltalmában, sem az Ő szuverenitásában nem hisznek, különféle tisztátalan démonok és gonosz szellemek irányítják a mindennapi életük során. Ezért aztán tilalmakra kell figyelniük mindenben, amit tesznek. Honnan erednek ezek a tilalmak? Istentől valók? (Nem, nem azok.) Miért kell tartózkodniuk ezektől a dolgoktól? Honnan tudják, hogy tartózkodniuk kell tőlük? Onnan, hogy bizonyos emberek megtapasztalták ezeket a dolgokat, szereztek némi tapasztalatot és levontak bizonyos tanulságokat belőlük, azután pedig elterjesztették azokat az emberek körében. Ezek a tapasztalatok és tanulságok azután széles körben keringenek, mígnem egyfajta trend alakul ki az emberek között, és mindenki ennek megfelelően kezd élni és cselekedni. Hogyan jött létre ez a trend? Ha nem követed a gonosz szellemek és tisztátalan démonok által előírt szabályokat, akkor azok megzavarnak téged, megszakítják és felforgatják a normális életedet, és arra kényszerítenek, hogy higgy ezeknek a tilalmaknak a létezésében, és hidd el, hogy következményekkel fog járni, ha megszeged őket. Az emberek évezredeken át gyűjtötték ezeket a tapasztalatokat a mindennapi életük során, egyik generáció a másiknak adta át azokat, és arra jutottak, hogy egy láthatatlan erő irányítja őket a háttérben, amelyre hallgatniuk kell. Ha például nem robbantasz petárdát a Kínai Újévkor, nem megy majd simán a vállalkozásod ebben az évben. Egy másik példa, hogy ha te gyújtod meg az első füstölő rudat Újévkor, akkor egész évben minden dolgod simán fog menni. Ezek a tapasztalatok azt mondják az embereknek, hogy hinniük kell ezekben a babonákban és ezekben a népi kultúrából származó mondásokban, és nemzedékről-nemzedékre így élnek az emberek. Mit mondanak az embereknek ezek a jelenségek? Azt mondják az embereknek, hogy ezek a tiltások és tilalmak mind olyan tapasztalatok, amelyeket az életük során gyűjtöttek az emberek az idők folyamán, és hogy ezeket a dolgokat kell tenniük az embereknek, mégpedig azért, mert bizonyos láthatatlan erők irányítanak mindent a színfalak mögött. Végül aztán az emberek nemzedékről-nemzedékre követik ezeket a szabályokat. Az Istenben nem hívő embereknek azért kell követniük ezeket a babonákat és hagyományokat, hogy a társadalmi csoportokon belül viszonylag zökkenőmentes életet élhessenek. Ők a békét, a könnyű boldogulást és az örömöt keresve élnek. Akkor hát azoknak, akik hisznek Istenben, miért nem kell követniük ezeket a babonákat és hagyományokat? (Azért nem, mert őket oltalmazza Isten.) Oltalmazza őket Isten. Az Istenben hívő emberek Istent követik, Isten pedig beviszi ezeket az embereket az Ő jelenlétébe és házába. Isten engedélye nélkül nem mer ártani neked a Sátán. Még ha nem is tartod be az ő szabályait, akkor sem merészel hozzád érni. Azokat azonban kénye-kedve szerint tudja manipulálni a Sátán, akik nem hisznek Istenben és nem követik Őt. Úgy manipulálja az embereket, hogy különböző mondásokat és furcsa szabályokat alkot, hogy azokat kövesd. Ha nem követed azokat, megbüntet. Ha például nem imádod a konyha istenét a tizenkettedik holdhónap 23. napján, annak lesznek vajon következményei? (Igen.) Lesznek következményei, és a nem hívők nem merik kihagyni ezt a szertartást. Szezámcukrot is kell enniük azon a napon ahhoz, hogy pecsétet tegyenek a konyha istenének szájára, és ne tudjon árulkodni rájuk az égben. Hogy alakultak ki ezek a szabályok és babonás mondások? Bizonyos, szájhagyomány útján továbbadott dolgok mögött a Sátán áll. Ezek a gyökerüket tekintve a Sátántól és különböző tisztátalan démonoktól, gonosz szellemektől és démoni vezetőktől erednek. Ők írják elő ezeket a szabályokat, irányítják az embereket ezeken a babonás mondásokon és szabályokon keresztül, és veszik rá az embereket, hogy hallgassanak rájuk. Ha nem hallgatsz rájuk, valami durva dologgal sújtanak – megbüntetnek. Némelyek nem hisznek ezekben a babonás mondásokban, és folyton felfordulás van az otthonukban. Amikor elmennek egy buddhista templomba, hogy jósoltassanak maguknak, ezt mondják nekik: „Jóságos ég, te megszegted ezt és ezt a tilalmat! Fel kell törnöd a talajt a házad alatt, meg kell igazítanod a kéményt, ki kell cserélned a bútorokat a házadban, és talizmánt kell az ajtó szemöldökfájára tenned. Akkor majd nem merészelnek a közeledbe jönni azok a kis démonok.” Valójában az történik, hogy egy nagy démon legyőzi a kicsit, így a kicsi nem fogja többé zaklatni az illetőt. Így sokkal békésebb lesz az élet. Az illető először nem hitt a dologban, de amikor látja, ezt mondja: „A mindenit! Tényleg volt itt egy kis démon, és az okozott ennyi bajt!” Nincs más választása, mint hinni benne. Azokat, akik nem hisznek Istenben, és megpróbálnak boldogulni és túlélni ebben a világban, teljességgel a gonoszok irányítják, és semmi jogot vagy teret nem hagynak nekik a szabad választásra – muszáj hinniük. Azok azonban, akik közületek hisznek Istenben: ha megmaradtok ezekben a babonás és hagyományos gondolatokban, nézőpontokban vagy vallásos dolgokban, ha megtartjátok az ünnepeiket, hisztek a mondásaikban és folytatjátok a hagyományaikat, életvitelüket és az élethez való hozzáállásukat, és ha ezeken a mondásokon alapul az örömötök az életben, akkor afféle néma beszéddel ezt mondjátok Istennek: „Nem hiszek a vezényléseidben, és elfogadni sem akarom azokat”, a gonosz szellemeknek, tisztátalan démonoknak és a Sátánnak pedig ezt mondjátok egyfajta néma nyelven: „Gyertek, hiszek a mondásaitokban, és hajlandó vagyok együttműködni veletek.” Mivel az általad tanúsított különféle hozzáállásokat, valamint a gondolataidat, nézőpontjaidat és gyakorlataidat tekintve nem fogadod el az igazságot, hanem inkább a gonosz szellemek, tisztátalan démonok és a Sátán gondolataihoz és nézőpontjaihoz igazodsz, és az ő gondolataikat és nézőpontjaikat végrehajtva viseled magad és cselekszel, ezért aztán az ő hatalmuk alatt élsz. Mivel hajlandó vagy a hatalmuk alatt élni, gombócot főzni, amikor útra kelsz, és tésztát, amikor hazatérsz, valamint rizstortát és halat enni a Kínai Újévkor, akkor csak kövesd őket! Nem szükséges hinned Istenben, nem szükséges hangoztatnod, hogy hiszel Istenben. Mindenütt és minden dologban a Sátán által beléd oltott életmód, gondolatok és nézőpontok, illetve vallásos elképzelések szerint szemléled az embereket a dolgokat, viselkedsz és cselekszel, illetve élsz és létezel, és amit teszel, annak semmi köze ahhoz, amit Isten tanított neked, sem az igazsághoz. Ez azt jelenti, hogy igazán a Sátán követője vagy. De ha egyszer a Sátánt követed a szívedben, akkor miért ülsz még mindig itt? Miért hallgatod még mindig a prédikációt? Vajon nem becsapás ez? Nem káromlás ez Isten ellen? Ha egyszer ennyire a Sátán által elültetett hagyományok, a babonák és vallásos elképzelések megszállottja vagy, és ha ennyire beléjük vagy bonyolódva, és még mindig kötődsz hozzájuk, akkor nem kellene többé hinned Istenben. A buddhista templomban kellene időznöd, füstölőt égetned, hajlonganod, sorsot húznod és írásokat kántálnod. Nem kellene tovább Isten házában maradnod, nem vagy méltó arra, hogy Isten szavait hallgasd, vagy hogy elfogadd Isten útmutatását. Éppen ezért, ha azt hangoztatod, hogy Isten követője vagy, akkor el kell engedned ezeket a családi hagyományokat, babonákat és vallásos elképzeléseket. Még az alapvető életvitelbeli szokásaidat is el kell engedned, ha hagyomány és babona van bennük, el kell engedned őket és nem ragaszkodhatsz hozzájuk. Isten az emberi hagyományokat, ünnepnapokat, szokásokat veti meg a leginkább, valamint bizonyos, a népi kultúrából és a családtól eredő, az életre vonatkozó szabályokat, amelyek mögött bizonyos magyarázatok vannak. Bizonyos embereknek például házépítéskor tükröt kell rakniuk az ajtó szemöldökfájára, és azt mondják, hogy ez majd távol tartja a gonosz szellemeket. Te hiszel Istenben, és mégis félsz a démonoktól? Hiszel Istenben, akkor hát hogyan zaklathatnak még mindig ilyen könnyedén a démonok? Csakugyan igazi istenhívő vagy? Ha egy gyerek valami szerencsétlen dolgot mond a Kínai Újév idején, például azt, hogy „ha meghalok” vagy hogy „ha anyukám meghal”, gyorsan így folytatja: „Nem, nem, nem! Egy gyerek nem tud tilalmat szegni a szavával! Egy gyerek nem tud tilalmat szegni a szavával!” Halálra rémül, attól tart, hogy valóra válnak a szavai. Te mitől félsz? Még ha valóra is válik, megtehetnéd, hogy ne fogadd el ezt a valóságot? Ellene tudnál állni? Nem kellene elfogadnod Istentől? Istennél nincsenek tilalmak, csak az igazsággal egyező és nem egyező dolgok. Istenhívőként semmilyen tilalmat nem kellene betartanod, hanem helyette Isten szavai és az igazságalapelvek szerint kellene kezelned ezeket a dolgokat.

Ma azzal kapcsolatos témákról beszélgetünk, hogy miként kondicionálják az embereket hagyományokra, babonákra és vallásra a családjaik. Lehet, hogy nem tudunk sokat ezekről a témákról, de elég annyit mondani neked egy beszélgetés keretében, hogy milyen hozzáállást kell tanúsítanod, és hogy miként kell megközelítened ezeket a témákat Isten szavai és az alapelvek szerint. Ami a gyakorlásodat illeti, az a legkevesebb, hogy elengedd azokat a dolgokat, amelyek ezekkel a témákkal kapcsolatosak, és ne tartsd őket a szívedben, illetve ne folytasd normális életmódként azokat. Az a legfontosabb, hogy elengedd őket, s hogy azok ne zavarjanak és ne kössenek meg. Nem szabad, hogy ezek alapján ítéld meg az életed és a halálod, a szerencséd és a szerencsétlenséged, és természetesen a jövőbeni utaddal sem szabad ezek alapján szembenézned vagy azt megválasztanod. Ha elmész hazulról és látsz egy fekete macskát, és ezt mondod: „Vajon szerencsétlen lesz a mai nap? Történik majd valami szerencsétlenség?”, az vajon milyen nézőpont? (Nem helyes.) Mit árthat neked egy macska? Ha vannak is róla szóló babonás mondások, ezeknek semmi közük hozzád, úgyhogy szükségtelen félned. Még egy fekete tigristől sem kell félned, nemhogy egy fekete macskától. Minden Isten kezében van, és neked nem kell félned a Sátántól, sem semmilyen gonosz szellemtől, egy fekete macskáról nem is beszélve. Ha nincsenek tilalmak a szívedben, csak az igazságra törekszel, és hiszed, hogy minden Isten kezében van, akkor, még ha szólnak is róla mondások, vagy még ha csakugyan hozhat is rád szerencsétlenséget, szükségtelen aggódnod. Például egyik nap azt hallod hirtelen, hogy egy bagoly huhog az ágyad mellett. A kínai néphagyomány ezt mondja: „Ne félj a bagoly huhogásától, a bagoly nevetésétől félj.” Ez a bagoly huhog is és nevet is, ami halálra rémiszt és egy kicsit hatással van rád a szívedben. De gondolj csak bele egy percre: „Aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni, aminek pedig nem kell megtörténnie, azt Isten nem fogja megengedni. Isten kezében vagyok, ahogy minden más is. Nem félek ettől és nem érint meg. Úgy fogok élni, ahogy élnem kell, törekszem az igazságra, gyakorlom Isten szavait, és alávetem magam Isten valamennyi vezénylésének. Ez sosem változhat meg!” Úgy helyes, ha semmi sem zavarhat meg téged. Ha egyik nap rosszat álmodsz, elveszíted a fogad, kihullik a hajad, eltörsz egy tálat, látod magad holtan, és mindenféle más rossz is történik egyszerre egyetlen álomban, e jelenetek egyike sem jó ómen rád nézve – hogyan reagálsz akkor? Lesújtva érzed magad? Zaklatott leszel? Hatással lesz rád ez az álom? Régen talán egy vagy két hónapig zaklatottá váltál volna tőle, de miután végül semmi sem történt, fellélegeztél volna. Most azonban csak enyhén zavar meg a dolog, és amint belegondolsz, hogy minden Isten kezében van, gyorsan megnyugszik a szíved. Az alávetettség hozzáállásával tudsz Isten elé járulni és ez így helyes. Még ha csakugyan valami rossz bekövetkezéséhez vezetnek is ezek a rossz ómenek, van mód az eloszlatására. Hogyan oszlathatod el? Hát nem Isten kezében vannak a rossz dolgok is? Isten engedélye nélkül egy hajszáladnak sem árthat a Sátán és az ördögök. Élettel-halállal kapcsolatos dolgokban különösen nem ő az, aki dönt. Isten engedélye nélkül nem fognak megtörténni ezek a nagy és kis dolgok. Így hát nem számít, hogy milyen rossz jelenségeknek vagy tanúja álmodban egyik éjszaka, vagy hogy milyen szokatlan dolgot érzel a testedben, ne aggódj, ne nyugtalankodj, és semmiképp ne gondolkodj azon, hogy elkerüld, elutasítsd vagy ellene állj. Ne próbálj emberi módszereket alkalmazni, például voodoo babákat használni, szeánszokat tartani, sorsot húzni, jósoltatni magadnak vagy online keresni információt e kockázatok elkerülése végett. Semmi szükség ezekre. Lehet, hogy csakugyan azt sugallja az álmod, hogy tényleg valami rossz fog történni, például csődbe mész, esik a részvényeid ára, mások veszik át az üzletedet, letartóztat a kormány egy összejövetelen, bejelentenek, miközben az evangéliumot terjeszted, és így tovább. És akkor mi van? Minden Isten kezében van, ne félj! Ne aggodalmaskodj, ne szomorkodj, ne félj semmi rossztól, ami még nem következett be, és persze ne állj ellen semmilyen rossz dolog bekövetkezésének és ne szegülj szembe vele. Tedd, amit egy teremtett lénynek tennie kell, teljesítsd a teremtett lényként rád háruló feladataidat és kötelezettségeidet, és tedd magadévá azt az álláspontot és szemléletet, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell – ezzel a hozzáállással kell mindenkinek szembenéznie a dolgokkal, vagyis elfogadón, alávetettséggel, panasz nélkül rábízva a dolgokat az Ő vezényléseire. Így semmilyen vallásos, hagyományos vagy babonás mondás vagy következmény nem jelent majd problémát a számodra, és nem okoz semmilyen zavarást; igazán ki fogsz kerülni a Sátán hatalma alól és a sötétség befolyásából, és nem fog uralkodni feletted a sötétség befolyása, sem semmilyen a Sátántól származó gondolat. Isten szavai fogják meghódítani és megnyerni a gondolataidat, a lelkedet, az egész lényedet. Hát nem ez a szabadság? (De igen.) Ez a teljes szabadság, szabadon és felszabadultan élni, és ilyen az, amikor emberi hasonlatossága van valakinek. Milyen nagyszerű ez!

Alapvetően ez a mai beszélgetés tartalma. Ami a hétköznapi élet szokásaival kapcsolatos tilalmakat illeti, például azt, hogy milyen ételeket nem szabad enni, amikor bizonyos betegségben szenved valaki, vagy hogy egyesek nem ehetnek fűszeres ételeket, mert hajlamosak nagyon kimelegedni tőle, ezekben nincs semmi olyasmi, hogy miként kellene viselnie magát az embernek, nincsenek bennük gondolatok és nézőpontok, és még kevésbé az, hogy milyen utat válasszon valaki. Ezek kívül esnek a mai beszélgetésünk tárgyán. A családi kondicionálást magában foglaló mai beszélgetésünk tárgya az emberek gondolataival és nézőpontjaival, a normális életmódjukkal és az életre vonatkozó szabályaikkal, valamint a különböző dolgokra vonatkozó gondolataikkal, nézőpontjaikkal, álláspontjaikkal és szemléleteikkel kapcsolatos. Miután az emberek minden tekintetben eloszlatták ezeket a helytelen gondolatokat, nézőpontokat és viszonyulásokat, a következő dolog, amibe be kell lépniük, az, hogy keressék és elfogadják a helyes gondolatokat, nézőpontokat, viszonyulásokat és szemléleteket a dolgokat illetően. Rendben, ennyi volt a mai témáról szóló beszélgetés. Viszontlátásra!

2023. március 25.

Lábjegyzetek:

a. Tai Sui a rövidítése Tai Sui isten nevének. A kínai asztrológiában Tai Sui az év védőistenét jelenti. Tai Sui rendelkezik az adott évben mindenki szerencséjéről.

b. Az eredeti szöveg nem tartalmazza a következőket: „aminek »gazdagodás egész úton« a jelentése, és aminek a kiejtése mandarin nyelven hasonló az 1-es, a 6-os és a 8-as számhoz”.