Attól függően, hogy az emberek milyen családba születnek, különböző otthoni környezetben nőnek fel, és különböző leckéket tanulnak meg a szüleiktől. Ezek a tényezők határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek között az ember felnőtté válik, és a felnőtté válás képviseli az ember életének második kritikus fordulópontját. Mondanom sem kell, hogy az embereknek ezen a fordulóponton sincs választási lehetőségük. Ez is rögzített, előre elrendezett.

1. A Teremtő megtervezte az egyes emberek felnőtté válásának rögzített feltételeit

Az ember nem választhatja meg, hogy milyen emberek, események vagy dolgok neveljék és befolyásolják felnőtté válása során. Nem választhatja meg, hogy milyen tudást vagy készségeket szerez, milyen szokásokat alakít ki. Az embernek nincs beleszólása abba, hogy kik a szülei és rokonai, milyen környezetben nő fel; az embernek nincs ráhatása, hogy milyen kapcsolata van a környezetében lévő emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, és ezek hogyan befolyásolják a fejlődését. Akkor hát ki dönti el ezeket a dolgokat? Ki rendezi el őket? Mivel az embereknek nincs választásuk e kérdésekben, mivel nem dönthetnek maguk ezekről a dolgokról, és mivel ezek nyilvánvalóan nem természetes módon formálódnak, magától értetődik, hogy mindezen emberek, események és dolgok kialakítása a Teremtő kezében van. Természetesen, ahogy a Teremtő elrendezi minden ember születésének sajátos körülményeit, úgy rendezi el azokat a sajátos körülményeket is, amelyek között az ember felnő. Ha egy ember születése változásokat hoz a körülötte lévő emberek, események és dolgok számára, akkor az adott ember növekedése és fejlődése is szükségszerűen hatással lesz rájuk. Vannak például olyan emberek, akik szegény családba születnek, de gazdagsággal körülvéve nőnek fel; mások tehetős családba születnek, de miattuk a családjuk vagyona megcsappan, így szegény környezetben nőnek fel. Senki születését nem szabályozza kőbe vésett szabály, és senki sem elkerülhetetlen, rögzített körülmények között nő fel. Ezeket a dolgokat az ember nem tudja elképzelni vagy szabályozni; az ember sorsának termékei, és az ember sorsa határozza meg őket. Természetesen ezeket a dolgokat alapvetően az a sors határozza meg, amelyet a Teremtő minden egyes ember számára előre megszab; a Teremtő szuverenitása az adott személy sorsa és a vele kapcsolatos tervei felett az, ami meghatározza ezeket.

2. A különféle körülmények, amelyek között az emberek felnőnek, különböző szerepeket eredményeznek

Egy ember születésének körülményei alapvetően meghatározzák azt a környezetet és körülményeket, amelyben felnő, és azok a körülmények, amelyek között egy ember felnő, szintúgy a születésének körülményeiből fakadnak. Ez idő alatt az ember elkezd nyelvet tanulni, az elméje sok új dologgal találkozik és elsajátítja azokat, és e folyamat során szüntelenül gyarapodik. Amit az ember a fülével hall, a szemével lát és az elméjével befogad, az fokozatosan kitölti és megeleveníti a belső világát. Az emberek, események és dolgok, amelyekkel az ember kapcsolatba kerül, a józan ész, a tudás és a készségek, amelyeket megtanul, valamint az emberre ható gondolkodásmódok, amelyek az emberbe bevésődnek vagy amiket elsajátít, mind-mind irányítják és befolyásolják az ember sorsát az életben. A nyelv, amelyet az ember a felnőtté válása során megtanul, és a gondolkodásmódja elválaszthatatlan attól a környezettől, amelyben a fiatalkorát tölti, és ez a környezet a szülőkből és a testvérekből, valamint a körülöttük lévő többi emberből, eseményekből és dolgokból áll. Az ember fejlődésének menetét tehát az a környezet határozza meg, amelyben felnő, és függ azoktól az emberektől, eseményektől és dolgoktól is, amelyekkel az ember ebben az időszakban kapcsolatba kerül. Mivel a körülmények, amelyek között az ember felnő, már jó előre meg vannak határozva, természetesen az a környezet is előre meghatározott, amelyben az ember e folyamat során él. Nem az ember választása és preferenciái döntik el, hanem a Teremtő tervei, amelyeket az Ő gondos intézkedései és az ember életének sorsa feletti szuverenitása határoznak meg. Tehát az emberek, akikkel az ember a felnőtté válása során találkozik, és a dolgok, amelyekkel kapcsolatba kerül, mind-mind természetes módon kapcsolódnak a Teremtő vezényléseihez és elrendezéseiez. Az emberek nem láthatják előre az effajta összetett összefüggéseket, és nem tudják irányítani vagy megfejteni őket. Sok különböző dolog és ember befolyásolja azt a környezetet, amelyben egy ember felnő, és egyetlen emberi lény sem képes a kapcsolatok ilyen hatalmas hálóját elrendezni vagy levezényelni. A Teremtőn kívül egyetlen ember vagy dolog sem képes szabályozni az összes ember, dolog és esemény megjelenését, és nem tudja fenntartani azokat vagy irányítani az eltűnésüket, és éppen a összefüggések ilyen hatalmas hálója az, ami a Teremtő által előre meghatározott módon alakítja az ember fejlődését, és felépíti a különféle környezeteket, amelyekben az emberek felnőnek. Ez az, ami létrehozza a Teremtő irányítási munkájához szükséges különböző szerepeket, szilárd, erős alapokat teremtve az emberek számára, hogy sikeresen teljesíthessék küldetésüket.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.)