A kötelesség megfelelő végzése összehangolt együttműködést kíván. Mivel mindenkinek vannak romlott beállítottságai, és senki nem rendelkezik az igazsággal, az emberek csakis összehangolt együttműködéssel tudják megfelelően végezni a kötelességeiket. Az összehangolt együttműködés nem csupán az emberek életre való belépésére van jótékony hatással, hanem a kötelességeik megfelelő végzésére is, valamint a gyülekezet munkájára. A becsületesek és a viszonylag jó emberi mivoltúak működnek együtt összehangoltan, ám ha valakinek nem jó az emberi mivolta, ha túlságosan arrogáns és önelégült, vagy túl elvetemült és csalárd, akkor semmiképp nem tud összehangoltan együttműködni másokkal. Némelyek nem foglalatoskodnak becsületes munkával, nem lelkiismeretesek, amikor a kötelességüket végzik, és mindig rosszban sántikálnak. Az ilyen emberek nem tudnak együttműködni másokkal, és nem tudnak harmóniára lelni, illetve kijönni bárkivel. Az ilyeneknek nincs emberi mivoltuk, hanem vadállatok, ördögök és Sátánok. Minden jó emberi mivoltú, alávetett ember kétségtelenül eredményes lesz a kötelessége végzésében, és könnyen együttműködik másokkal. Akik pedig nem járnak el becsületesen a kötelességük végzésében, akik rakoncátlankodnak, vagy akik még meg is zavarják a kötelességüket végző embereket – ha számos buzdítást követően is javíthatatlanok, és soha nem akarnak megbánást tanúsítani, mindig megszakításokat és zavarokat keltenek a kötelességeikben, a jellemük pedig hitvány, akkor késlekedés nélkül el kell takarítani őket, hogy ne hozzanak bajt vagy csapást a gyülekezet munkájára. Olyan probléma ez, amelyet meg kell oldaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak.

Némelyek felelőtlenek a kötelességük végzésekor, aminek eredményeként mindig újra el kell végezni a munkájukat. Ez komoly hatással van a munka hatékonyságára. Azon kívül, hogy valaki híján van a szaktudásnak és a tapasztalatnak, még milyen oka lehet e probléma felmerülésének? (Az, hogy valaki viszonylag arrogáns és önelégült, önkényes, egyoldalú módon cselekszik, és nem az alapelvek szerint végzi a kötelességét.) A szaktudás és a tapasztalat apránként megtanulható és elsajátítható, ám ha az illető beállítottságával van probléma, akkor szerintetek könnyű azt megoldani? (Nem, nem könnyű.) Akkor hát hogyan kellene megoldani? (Az illetőnek meg kell tapasztalnia a fenyítést, az ítéletet és a metszést.) Meg kell tapasztalnia a fenyítést, az ítéletet és a metszést – ezek helytálló szavak, azonban csak azok tudják ezt megvalósítani, akik törekednek az igazságra. Akik nem szeretik az igazságot, azok vajon el tudják fogadni azt, hogy megmetszik őket? Nem, nem tudják. Amikor a munkát mindig újra el kell végezni, miközben az emberek a kötelességüket végzik, a legnagyobb probléma nem a szaktudás vagy a tapasztalat hiánya, hanem az, hogy túlságosan önelégültek és arrogánsak, hogy nem működnek együtt összehangoltan, hanem önkényes, egyoldalú módon cselekednek – aminek eredményeként elfuserálják a munkát, semmit nem érnek el, és az összes erőfeszítés kárba vész. A legsúlyosabb problémát pedig ebben az emberek romlott beállítottságai jelentik. Amikor túlságosan súlyosak az emberek romlott beállítottságai, akkor ők nem jó emberek, hanem gonosz emberek. A gonosz emberek beállítottságai sokkal komolyabbak a hétköznapi romlott beállítottságoknál. A gonosz emberek hajlamosak gonosz tettek elkövetésére, hajlamosak rá, hogy megszakítsák és megzavarják a gyülekezet munkáját. A gonosz emberek valamely kötelesség végzésekor csak arra képesek, hogy rosszul csináljanak, elrontsanak dolgokat; a munkavégzésük több bajt okoz annál, amennyit ér. Némelyek nem gonoszak, azonban a saját romlott beállítottságuk szerint végzik a kötelességüket – és ők sem képesek megfelelően végezni a kötelességüket. Összegezve, a romlott beállítottságok rendkívüli módon akadályozzák azt, hogy az emberek megfelelően végezzék a kötelességüket. Mit mondanátok, az emberek romlott beállítottságainak mely vonatkozása van a legnagyobb hatással arra, hogy milyen hatékonysággal végzik a kötelességüket? (Az arrogancia és az önelégültség.) És elsősorban miben mutatkozik meg az arrogancia és az önelégültség? Abban, hogy valaki önkényes, egyoldalú módon cselekszik, a maga útját járja, nem hallgatja meg mások javaslatait, nem tanácskozik másokkal, nem működik együtt összehangoltan, és mindig azon van, hogy az övé legyen a végső döntés. Bár lehet, hogy jó néhány testvér működik együtt egy bizonyos kötelesség végzése érdekében, mindegyikük a saját feladatával foglalkozik, és bizonyos csapatvezetők vagy felügyelők mindig azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó. Bármit is tesznek, soha nem működnek együtt összehangoltan másokkal, nem vállalnak közösséget, és elhamarkodottan tesznek dolgokat anélkül, hogy másokkal megegyezésre jutnának. Elérik, hogy mindenki egyedül rájuk hallgasson, és ebben rejlik a probléma. Továbbá, amikor mások észreveszik a problémát, azonban nem lépnek fel és állítják meg a felelőst, akkor az végső soron olyan helyzetet teremt, amelyben az emberek nem hatékonyak a kötelességeik terén, a munkájuk teljesen összekuszálódik, és minden érintettnek újra el kell végeznie a munkáját, amely során kifárasztják magukat. Ki felel ezekért a súlyos következményekért? (A felelős személy.) A többi érintett személy is felelős? (Igen.) A felelős személy önkényes, egyoldalú módon cselekedett, ragaszkodva hozzá, hogy a maga módján tegyen dolgokat. A többiek pedig látták a problémát, azonban nem tettek semmit, hogy megállítsák, sőt, ami még ennél is komolyabb, belementek ebbe – vajon nem teszi ez őket bűntársakká? Ha nem korlátozod, gátolod, illetve leplezed le az illetőt, hanem követed, és hagyod, hogy manipuláljon, akkor vajon nem szabad kezet adsz-e a Sátánnak arra, hogy megzavarja a gyülekezet munkáját? Minden bizonnyal ez a ti problémátok. Amikor problémát láttok, azonban nem tesztek semmit, hogy megállítsátok, nem beszélgettek róla, nem próbáljátok meg korlátozni, sőt nem is jelentitek a feletteseiteknek, hanem eljátsszátok az embereknek megfelelni akarók szerepét, akkor ez vajon a hűtlenség jele? Azok, akik embereknek akarnak megfelelni, vajon hűségesek Istenhez? Cseppet sem. Az ilyen ember nem csupán hűtlen Istenhez, hanem a Sátán bűntársaként, szolgájaként és követőjeként cselekszik. Hűtlen a kötelességében és a feladataiban, azonban a Sátánhoz meglehetősen hűséges. Ebben rejlik a probléma lényege. Ami a szakmai alkalmatlanságot illeti, a kötelesség végzése közben lehetséges az állandó tanulás és tapasztalatgyűjtés. Az ilyen problémákat könnyű megoldani. A legnehezebb dolog az ember romlott beállítottságának a megoldása. Ha nem törekedtek az igazságra, illetve nem oldjátok meg a saját romlott beállítottságotokat, hanem mindig az embereknek megfelelni akarók szerepét játsszátok, és nem metszitek meg, illetve nem segítitek azokat, akik a szemetek láttára megszegik az alapelveket, se nem feditek fel vagy leplezitek le őket, hanem mindig visszarettentek, nem vállaltok felelősséget, akkor a kötelességetek ilyesfajta végzése csupán kompromittálni és késleltetni fogja a gyülekezet munkáját. Ha csekélységként kezelitek a kötelességetek végzését, jottányi felelősséget sem vállalva, akkor az nem csupán a munka hatékonyságára hat ki, hanem a gyülekezet munkájában is ismételt késlekedésekhez vezet. Ha így végzitek a kötelességeteket, akkor vajon nem vagytok felületesek, megtévesztve Istent? Tanúsít ez bármi hűséget Istenhez? Ha folyamatosan felületesek vagytok kötelességetek végzésében, és rendületlenül kerülitek a bűnbánatot, akkor szükségszerűen kiiktatnak majd.

Hogyan kezeljétek a kötelességetek végzése közben felmerülő nehézségeket? A legjobb az, ha mindenki együtt keresi az igazságot, hogy megoldják a problémát és megegyezésre jussanak. Ha értitek az alapelveket, akkor tudni fogjátok, mi a teendő. Ez a problémák megoldásának az optimális módja. Ha a probléma megoldásához nem keresitek az igazságot, hanem csupán a saját személyes elképzeléseitek és képzelődésetek szerint cselekedtek, akkor nem végzitek a kötelességeteket. Mi a különbség eközött és aközött, hogy a nem hívő társadalomban és a Sátán világában dolgozik valaki? Isten házát az igazság, valamint Isten kormányozza. Nem számít, milyen probléma merül fel, az igazságot kell keresni a megoldásához. Függetlenül attól, hogy hány különböző vélemény van, vagy ezek mennyire különböznek, mindegyiket fel kell vetni és közölni kell. Majd miután megegyezésre jutottatok, az alapelvek szerint kell intézkedni. Ily módon nem csupán a problémát tudjátok megoldani, hanem az igazságot is tudjátok gyakorolni és megfelelően végezni a kötelességeteket. A probléma megoldásának folyamata során is összehangolt együttműködést érhettek el. Ha a kötelességüket végzők mind szeretik az igazságot, akkor könnyű számukra elfogadni az igazságot és alávetni magukat annak; ha viszont arrogánsak és önelégültek, akkor nem könnyű elfogadniuk az igazságot, akkor sem, ha az emberek közlik azt. Vannak, akik nem értik meg az igazságot, mégis mindig azt akarják, hogy mások hallgassanak rájuk. Az ilyen emberek csupán megzavarják a kötelességüket végzőket. Ez a probléma gyökere, és meg kell oldani, mielőtt valaki megfelelően végezhetné a kötelességét. Ha valaki a kötelessége végzésében mindig arrogáns és akaratos, mindig önkényes, egyoldalú módon cselekszik, mindent nemtörődöm módon, kedve szerint tesz anélkül, hogy együttműködne másokkal vagy megbeszélné velük a dolgokat, és az igazságalapelvek keresése nélkül – miféle hozzáállás ez az illető kötelességéhez? Vajon végezhető ily módon megfelelően az illető kötelessége? Ha az ilyen ember soha nem fogadja el azt, hogy megmetszik, ha egyáltalán nem fogadja el az igazságot, és továbbra is a maga módján teszi a dolgokat, elhamarkodottan és a kedve szerint, megbánás és változtatás nélkül, akkor ez nem csupán hozzáállásbeli probléma, hanem az emberi mivolt és a jellem problémája is. Olyan valaki ez, akiben nincs emberi mivolt. Tudja valaki emberi mivolt nélkül megfelelően végezni a kötelességét? Természetesen nem. Ha valaki a kötelessége végzése közben még vakmerően gaztetteket is elkövet és megzavarja a gyülekezet munkáját, akkor az illető gonosz ember. Az ilyen emberek nem alkalmasak a kötelességük végzésére. A kötelességük elvégzése csupán zavart és kárt eredményez, és többet ártanak, mint használnak, ezért ki kell zárni őket a kötelességük végzéséből, és ki kell tisztítani őket a gyülekezetből. Ezért van az, hogy a kötelesség végzésének képessége nem csupán az illető képességén múlik, hanem elsősorban a kötelessége iránti hozzáállásán, a jellemén, hogy jó vagy rossz az emberi mivolta, és hogy el tudja-e fogadni az igazságot. Ezek a fő kérdések. Beleadod-e a szívedet a kötelességedbe, minden tőled telhetőt megteszel-e, szívvel-lélekkel cselekszel-e, komolyan és lelkiismeretesen állsz-e hozzá a kötelességed végzéséhez, buzgó vagy-e és keményen dolgozol-e – ezeket a dolgokat nézi Isten, és Isten mindenkit megvizsgál. Vajon sor kerülhet az emberek kötelességének megfelelő végzésére, ha a legtöbbjük felelőtlen, senki nem buzgó, és bár a szívükben tudják, mi a helyes, nem törekednek az alapelvekre, és senki nem veszi ezt komolyan? Az ilyen helyzetekben a vezetőknek és a dolgozóknak nyomon kell követniük a dolgokat, ellenőrzést kell végezniük és útmutatást kell nyújtaniuk, vagy találniuk egy felelősségteljes embert, hogy csapatvezető vagy felügyelő legyen. Ily módon a legtöbb ember cselekvésre ösztönözhető, és jó eredmény érhető el, amikor a kötelességeiket végzik. Ha úgy tűnik, hogy van valaki, aki zavart okoz és kárt tesz, akkor az legyen azonnal kitisztítva, mert a probléma gyökerének a megoldásával könnyű lesz az embereknek hatékonyan végezni a kötelességüket. Vannak, akiknek lehet ugyan némi képességük, azonban felelőtlenek a kötelességeik végzésében. Lehet, hogy vannak gyakorlati készségeik vagy szaktudásuk, azonban nem tanítják meg azt másoknak. A vezetőknek és a dolgozóknak meg kell oldaniuk ezt a problémát. Beszélniük kell velük, és buzdítani őket a készségeik megtanítására másoknak hogy azok a lehető leggyorsabban megtanulják a készségeket és elsajátítsák a szaktudást. Ha alapos szaktudással rendelkezel, akkor ne nagyképűsködj és ne kérkedj a képzettségeddel, hanem proaktívan tanítsd meg az újoncoknak a készségeidet és a tudásodat, hogy mindenki jól tudja végezni együtt a kötelességét. Lehet, hogy te tudsz a legtöbbet a szakmádról és készségek vonatkozásában az élen jársz, azonban ez olyan ajándék, amelyet Isten adott neked, és a kötelességed végrehajtására, valamint az erősségeid kihasználására kell használnod. Nem számít, mennyire képzett vagy tehetséges vagy, egyedül nem tudod felvállalni a munkát. A kötelesség végrehajtása hatékonyabb, ha mindenki fel tudja fogni az adott szakmához tartozó készségeket és tudást. Azt mondják, hogy egy ügyes embernek is szüksége van három másik támogatására. Nem számít, mennyire hozzáértő valaki, mindenki más segítsége nélkül ez nem elegendő. Tehát ne legyen senki arrogáns, és senki ne kívánjon önkényes, egyoldalú módon cselekedni. Az emberek lázadjanak fel a hús-vér test ellen, tegyék félre a saját ötleteiket és véleményeiket, és működjenek együtt összehangoltan mindenki mással. Akinek van szaktudása, az segítsen szeretetteljesen másoknak, hogy ők is elsajátíthassák ezeket a készségeket és tudást. Ez hasznára válik a kötelesség végzésének. Ha valamely készség meglétét mindig étkezési jegyként kezeled, és attól tartasz, hogy a saját éhenhalásodhoz vezet az, ha megtanítod másoknak – ez a nem hívők vélekedése. Önző és aljas gyakorlat ez, amely nem elfogadott Isten házában. Ha soha nem tudod elfogadni az igazságot, és soha nem vagy hajlandó munkát végezni, akkor annak a kirekesztésed lesz a vége. Ha tekintettel vagy Isten szándékaira, és hajlandó vagy hűségesnek lenni az Ő házának a munkájához, akkor ajánld fel minden erősségedet és készségedet, hogy mások megtanulhassák és felfoghassák ezeket, és jobban végezzék a kötelességüket. Ez felel meg Isten szándékainak; csak az ilyen emberekben van emberi mivolt, őket szereti és áldja meg Isten.

Mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy jól végezze a kötelességét? El kell jutnia oda, hogy teljes szívéből és minden energiájával végzi. A teljes szívéből és minden energiájával azt jelenti, hogy a kötelessége végzésére szegezi minden gondolatát, és nem hagyja, hogy más dolgok kössék le azokat, majd a feladatra fordítja az energiáját, minden erejét kifejtve, és a feladatra szánja a képességeit, az adottságait, az erősségeit, valamint azon dolgokat, amelyeket megértett. Ha rendelkezel felfogóképességgel és megértéssel, és van egy jó ötleted, akkor erről kommunikálnod kell másokkal. Ezt jelenti az összehangolt együttműködés. Így fogod jól végezni a kötelességed, így éred el a kötelességed megfelelő színvonalú végrehajtását. Ha mindig mindent te akarsz elvállalni, ha mindig egyedül akarsz nagy dolgokat tenni, ha mindig azt akarod, hogy rád és ne másokra irányuljon a figyelem, akkor vajon a kötelességedet végzed? Amit teszel, azt önkényuralomnak hívják, műsort adsz elő. Sátáni viselkedés ez, nem pedig a kötelesség végzése. Nem számít, milyen erősségei, adottságai vagy különleges tehetségei vannak, senki nem vállalhatja fel a munka egészét, meg kell tanulnia összehangoltan együttműködni, ha jól akarja végezni a gyülekezet munkáját. Ezért alapelve az összehangolt együttműködés a kötelességvégzés gyakorlatának. Amennyiben a teljes szívedet, minden energiádat és teljes odaadásodat beleadod, és mindent felajánlasz, amit meg tudsz tenni, jól végzed a kötelességedet. Ha van egy gondolatod vagy ötleted, mondd el másoknak! Ne tartsd vissza és ne rejtegesd – ha vannak javaslataid, állj elő velük! Akinek az ötlete az igazság szerint való, azt el kell fogadni, annak eleget kell tenni. Tedd ezt, és el fogod érni az összehangolt együttműködést. Ezt jelenti az, hogy valaki odaadóan végzi a kötelességét. A kötelességed végzésekor nem kell mindent magadra venni, és nem kell halálra dolgoznod magad, nem kell magányos harcosnak, „az egyetlen nyíló virágnak” lenned; inkább azt kell megtanulnod, hogyan működj együtt másokkal összehangoltan, és tegyél meg minden tőled telhetőt, tegyél eleget a felelősségeidnek, és add bele minden energiádat. Ezt jelenti a kötelességed végzése. A kötelességed végzése a rendelkezésedre álló erő és világosság összességének előhozása érdekében, hogy eredményt érj el. Ez elegendő. Ne próbálj mindig hencegni, mindig hangzatos dolgokat mondani, egymagad csinálni a dolgokat. Tanulj meg együttműködni másokkal, és összpontosíts inkább mások javaslatainak a meghallgatására és az erősségeik felfedezésére. Ez megkönnyíti az összehangolt együttműködést. Ha mindig megpróbálsz hencegni és azt keresztülvinni, amit te mondtál, akkor nem működsz együtt összehangoltan. Mit csinálsz? Zavart keltesz és aláaknázol másokat. A zavarkeltés és mások aláaknázása a Sátán szerepének az eljátszása, nem pedig a kötelesség végzése. Ha mindig olyan dolgokat teszel, amelyek zavart keltenek és aláaknáznak másokat, akkor nem számít, mennyi erőfeszítést teszel vagy mi mindenre ügyelsz, Isten nem fog emlékezni. Lehet, hogy kevés az erőd, de ha képes vagy együttműködni másokkal, és el tudsz fogadni megfelelő javaslatokat, ha rendben vannak a motivációid, és védeni tudod Isten házának a munkáját, akkor igaz ember vagy. Időnként egyetlen mondattal meg tudsz oldani egy problémát és mindenki hasznára lehetsz; időnként az igazság egyetlen megállapításának a közlése után mindenki előtt megnyílik a gyakorlás útja, összehangoltan együtt tudnak működni, mindannyian közös cél felé igyekeznek, és ugyanazokat a nézeteket és véleményeket osztják, így hát a munka különösen hatékony. Talán senki nem emlékszik rá, hogy te játszottad el ezt a szerepet, és esetleg te sem érzed úgy, hogy nagy erőfeszítést tettél volna, Isten azonban látni fogja, hogy olyan ember vagy, aki az igazságot gyakorolja, aki az alapelvek szerint cselekszik. Isten emlékezni fog arra, hogy így tettél. Ezt nevezik a kötelességed odaadó végzésének. Nem számít, milyen nehézségeid vannak a kötelességed végzésében, ezek valójában könnyen megoldhatók. Amennyiben becsületes ember vagy, akinek Isten felé hajlik a szíve, és keresni tudod az igazságot, akkor nincs olyan probléma, amelyet ne lehetne megoldani. Ha nem érted az igazságot, akkor meg kell tanulnod engedelmeskedni. Ha van valaki, aki érti az igazságot, és az igazságnak megfelelően szól, akkor azt el kell fogadnod és engedelmeskedned kell. Semmiképp ne tegyél olyan dolgokat, amelyek zavart keltenek vagy aláaknáznak, és ne cselekedj önkényes, egyoldalú módon. Ily módon nem fogsz gonoszságot cselekedni. Szem előtt kell tartanod, hogy a kötelességed végzése nem a saját tevékenységeddel vagy a saját vállalkozásoddal való foglalkozásról szól. Ez nem a saját munkád, ez a gyülekezet munkája, és te csupán hozzájárulsz azokkal az erősségekkel, amelyekkel rendelkezel. Amit Isten irányítási munkájában teszel, az csupán az ember együttműködésének egy kis része. Csupán kis szereped van valamely sarokban. Ez az általad felvállalt felelősség. Legyen ott ez az észszerűség a szívedben. Vagyis nem számít, hányan teljesítik együtt a kötelességüket, vagy milyen nehézségekkel szembesülnek, az első dolga mindenkinek az kell legyen, hogy imádkozzanak Istenhez, közösséget vállaljanak egymással, keressék az igazságot, majd határozzák meg, hogy melyek a gyakorlat alapelvei. Ha ily módon teljesítik a kötelességeiket, akkor megnyílik előttük a gyakorlás útja. Némelyek mindig megpróbálnak hencegni, és amikor rájuk bízzák egy feladat felelősségét, akkor mindig azt akarják, hogy az övék legyen a végső döntés. Milyen viselkedés ez? Önkényes, egyoldalú módon történő cselekvés. Az ilyenek mások tájékoztatása nélkül, egymaguk tervezik meg, mit tegyenek, és senkivel nem beszélik meg a nézeteiket, nem is osztják meg ezeket senkivel és nem tárják fel, hanem a szívükbe rejtve tartják. Amikor eljön a cselekvés ideje, mindig le akarnak nyűgözni másokat a briliáns tetteikkel, hogy mindenkinek hatalmas meglepetést okozzanak, és mások nagyra tartsák őket. A kötelességük végzése ez? Hencegni próbálnak, és amikor státuszuk és hírnevük van, akkor elkezdik végrehajtani a saját vállalkozásukat. Vajon nem vad becsvágyak hajtják az ilyen embereket? Miért nem mondod el senkinek, hogy mit csinálsz? Ez a munka nem kizárólag a tiéd, miért cselekednél anélkül, hogy bárkivel megbeszélnéd, és hoznál egymagad döntéseket? Miért cselekednél titokban, egy fekete dobozban munkálkodva, hogy senki ne tudjon róla? Miért próbálnád elérni azt, hogy mindig csak rád hallgassanak az emberek? Nyilvánvalóan a saját személyes munkádként tekintesz erre a munkára. Te vagy a főnök, mindenki más pedig munkás – mindannyian neked dolgoznak. Nem probléma az, ha folyamatosan így gondolkozol? Vajon az ilyen személy nem éppen a Sátán beállítottságát fedi fel? Amikor ilyen emberek végeznek kötelességet, előbb vagy utóbb kiiktatják majd őket.

Meg kell tanulni kezelni azt, amikor az embereknek problémáik vannak a kötelességük során a másokkal való együttműködéssel. Milyen alapelv szerint kell kezelni ezt? Milyen hatást kell elérni? Tanuljatok meg mindenkivel összehangoltan együttműködni, és az igazság szerint, Isten szava és az alapelvek szerint, nem pedig érzések vagy lobbanékonyság szerint bánni másokkal. Ily módon vajon nem az igazság fog uralkodni a gyülekezetben? Ameddig az igazság uralkodik, nem lesznek-e igazságos és észszerű módon kezelve a dolgok? Nem gondoljátok, hogy a harmonikus együttműködés mindenki javára válik? (Dehogynem.) Ha ily módon tesszük a dolgokat, az nagyon is a javatokra válik. Először is, ez mindenképp felemelő és értékes számotokra a kötelességeitek végzése során. Ráadásul megóv attól, hogy hibákat kövessetek el, megszakításokat és zavarokat keltsetek és az antikrisztusok útjára lépjetek. Féltek attól, hogy az antikrisztusok útján járjatok? (Igen.) Önmagában véve hasznos a félelem? Nem – a félelem önmagában nem tudja megoldani a problémát. Normális félni attól, hogy az antikrisztusok útján járjatok. Azt jelzi, hogy az illető szereti az igazságot, hajlandó az igazság felé igyekezni és hajlandó törekedni rá. Ha féltek a szívetekben, akkor keressétek az igazságot és találjatok rá a gyakorlás útjára. Azzal kell kezdenetek, hogy megtanultok összehangoltan együttműködni másokkal. Ha probléma merül fel, oldjátok meg közösséget vállalva és megbeszéléssel, hogy mindenki megismerhesse az alapelveket, valamint a megoldásra vonatkozó konkrét érvelést és programot. Vajon ez nem tart vissza attól, hogy önkényes, egyoldalú módon cselekedj? Ha emellett istenfélő szívvel rendelkezel, akkor ösztönösen képes leszel Isten vizsgálatának a fogadására, azonban meg kell tanulnod elfogadni Isten kiválasztott embereinek a felügyeletét is, ami megköveteli, hogy toleráns és elfogadó legyél. Ha azt látod, hogy valaki a tudtodon kívül felügyel téged, ellenőrzi a munkádat vagy utánad néz, és te forrófejűvé válsz, ellenségedként kezeled és megveted az illetőt, sőt rátámadsz és árulóként bánsz vele, azt kívánva, bárcsak eltűnne, akkor bajban vagy. Vajon nem rendkívül hitvány dolog ez? Mi a különbség eközött és egy ördögkirály között? Igazságos bánásmód ez? Ha a helyes úton jársz és a helyes módon cselekszel, akkor mi félnivalód van attól, hogy az emberek utánad néznek? Ha megrémülsz, az arról árulkodik, hogy valami lappang a szívedben. Ha a szívedben tudod, hogy problémád van, akkor fogadd el Isten ítéletét és fenyítését. Ez észszerű. Ha tudod, hogy problémád van, de nem engeded meg senkinek, hogy felügyeljen, ellenőrizze a munkádat vagy utánajárjon a problémádnak, akkor rendkívül esztelen vagy, fellázadsz Isten ellen és ellenállsz Neki, és ez esetben még komolyabb a problémád. Ha Isten választott népe észreveszi, hogy gonosz ember vagy, illetve álhívő, akkor még nyugtalanítóbbak lesznek a következmények. Így hát, akik el tudják fogadni a felügyeletet, a vizsgálatot és az ellenőrzést másoktól, azok a leginkább észszerűek, ők toleránsak és normális az emberi mivoltuk. Amikor felfedezed, hogy valamit rosszul teszel, vagy romlott beállítottságot fedsz fel, ha képes vagy megnyílni és kommunikálni az emberekkel, akkor ez segíteni fog a körülötted lévőknek, hogy felügyeljenek téged. Minden bizonnyal szükséges a felügyelet elfogadása, ám a lényeg az, hogy imádkozz Istenhez, támaszkodj Őrá, és vesd alá magad a folyamatos vizsgálatnak. Különösen akkor, amikor tévútra mentél vagy valami rosszat tettél, vagy amikor arra készülsz, hogy önkényes, egyoldalú módon cselekedj, és valaki a közeledben megemlíti ezt és felhívja rá a figyelmedet, akkor el kell fogadnod ezt, sürgősen el kell gondolkodnod önmagadon, el kell ismerned a hibádat és ki kell javítanod. Ez vissza tud tartani téged attól, hogy az antikrisztusok ösvényére lépj. Ha van valaki, aki ily módon segít és éberségre int, akkor a tudtodon kívül vajon nem a megóvásodat szolgálja ez? De igen – ez a te megóvásod. Ezért hát ne óvakodj állandóan a testvéreidtől, illetve a körülötted lévőktől. Ne álcázd és leplezd magad folyton, nem engedve másoknak azt, hogy megértsenek vagy lássák, ki vagy. Ha a szíved állandóan óvakodik másoktól, az hatással lesz az igazságkeresésedre, és könnyen lemaradhatsz a Szentlélek munkájáról, valamint a tökéletességre jutás számos lehetőségéről. Ha mindig óvakodsz másoktól, akkor titkaid lesznek a szívedben, és nem tudsz majd együttműködni az emberekkel. Könnyű lesz számodra helytelen dolgokat tenni és rossz úton járni, és a rémülettől megnémulsz, amikor hibákat követsz el. Akkor majd mit fogsz gondolni? „Ha tudtam volna, akkor a kötelességem végzése érdekében kezdettől fogva együttműködtem volna a testvéreimmel, és bizonyára nem lennének problémáim. Azonban mivel mindig is féltem attól, hogy mások átlátnak rajtam, óvakodtam tőlük. Végső soron azonban nem más követett el hibát – én voltam az, aki az első hibát elkövette. Milyen kínos és ostoba dolog is ez!” Ha az igazság keresésére tudsz összpontosítani, és a közösségben megnyílsz a testvéreid előtt, amikor nehézségeid vannak, akkor a testvéreid segíteni tudnak neked, és meg tudják értetni veled a gyakorlás helyes útját, a gyakorlás alapelveit. Ez meg tud védeni téged attól, hogy rossz úton járj, amikor a kötelességedet végzed, és akkor nem fogsz kudarcot vallani vagy elbukni, illetve Isten nem fog visszautasítani és kirekeszteni. Ehelyett oltalmat kapsz, megfelelően végzed a kötelességed, és elnyered Isten jóváhagyását. Mily hatalmas hasznot húznak az emberek az összehangolt együttműködésből!

Az „összehangolt együttműködés” szókapcsolatot könnyű szó szerint megérteni, azonban nehéz gyakorlatba ültetni. Nem könnyű megélni e szavak gyakorlati oldalát. Vajon miért nem könnyű? (Mert az embereknek romlott beállítottságaik vannak.) Így van. Az embernek romlott beállítottságai vannak: arrogancia, elvetemültség, hajthatatlanság stb., és ezek akadályozzák az igazság gyakorlását. Másokkal együttműködve mindenféle romlott beállítottságodat felfeded. Például azt gondolod: „Szeretnéd, ha együttműködnék az illetővel, de vajon megüti a mércét? Nem fognak lenézni engem az emberek, ha olyasvalakivel működök együtt, aki híján van a képességnek?” Időnként talán még azt is gondolod: „Az illető olyan buta, nem érti, amit mondok!” – vagy: „Átgondolt és éleslátó a mondandóm. Vajon akkor is ki fogok tűnni, ha elmondom nekik és hagyom, hogy a magukévá tegyék? Az én javaslatom a legjobb. Ha csak úgy elmondom, és hagyom, hogy megvalósítsák, akkor ki fogja tudni, hogy tőlem származott?” Rendszeresen hallunk és látunk ilyen gondolatokat és véleményeket – ilyen ördögi szavakat. Ha ilyen gondolataid és véleményeid vannak, akkor vajon hajlandó vagy együttműködni másokkal? Képes vagy az összehangolt együttműködés elérésére? Ez nem könnyű, rejt némi kihívást! Az „összehangolt együttműködés” szókapcsolatot könnyű kimondani, csak nyisd ki a szád és nyomban kijön rajta. Azonban amikor eljön a gyakorlás ideje, akkor felduzzadnak benned az akadályok. Csaponganak a gondolataid. Időnként, amikor jókedvedben vagy, talán előfordul, hogy némileg közösséget tudsz vállalni másokkal; ám ha rossz a kedved és romlott beállítottság akadályoz, akkor egyáltalán nem leszel képes ennek a gyakorlására. Némelyek vezetőkként senkivel nem tudnak együttműködni. Mindig lenézik a többieket, mindig finnyáskodnak velük, és amikor a szemükbe ötlik a másik hiányossága, akkor ítélkeznek és megtámadják az illetőt. Ez rothadt almává teszi az ilyen vezetőt, akit aztán elbocsátanak. Hát nem értik, mit jelent az „összehangolt együttműködés” szókapcsolat? Valójában nagyon is értik, azonban egyszerűen képtelenek gyakorlatba ültetni. Miért nem tudják gyakorlatba ültetni? Azért, mert túl nagyra értékelik a státuszt, és túlságosan arrogáns a beállítottságuk. Hencegni akarnak, és amikor státuszt szereztek, nem engedik ki a kezükből, attól tartva, hogy valaki más fogja megkaparintani azt, nekik pedig már nem lesz valós hatalmuk. Félnek attól, hogy mások mellőzni fogják és nem tartják majd nagyra őket, félnek attól, hogy a szavuknak nem lesz hatalma vagy tekintélye. Ettől félnek. Meddig terjed az arroganciájuk? Elvesztik a józan eszüket és önkényes, elhamarkodott intézkedést hoznak. Ennek aztán mi az eredménye? Nem csupán ők maguk végzik gyatrán a kötelességüket, hanem a tetteik megszakítást és zavart is okoznak, így aztán a számukra kijelölt kötelesség ki lesz igazítva, őket pedig elbocsátják. Áruld el Nekem, vajon az ilyen ember, ilyen beállítottsággal, alkalmas-e bárhol arra, hogy kötelességet végezzen? Attól tartok, hogy bárhová kerül is, nem fogja megfelelően végezni a kötelességét. Nem tud együttműködni másokkal – vajon ez azt jelenti, hogy képes jól végezni valamilyen kötelességet egyedül? Semmiképp sem. Ha egymaga végez valamilyen kötelességet, akkor még kevésbé fogja mérsékelni magát, és még hajlamosabb lesz önkényesen, elhamarkodottan cselekedni. Nem az adottságaidtól, a képességed nagyszerűségétől, az emberi mivoltodtól, a rátermettségedtől vagy a készségeidtől függ az, hogy jól tudod-e végezni a kötelességedet. Azon múlik, hogy olyasvalaki vagy-e, aki elfogadja az igazságot, és hogy képes vagy-e gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha képes vagy az igazságot gyakorlatba ültetni és igazságosan bánni másokkal, akkor el tudod érni a másokkal való összehangolt együttműködést. Annak kulcsa, hogy valaki jól tudja-e végezni a kötelességét és el tudja-e érni a másokkal való összehangolt együttműködést, abban rejlik, hogy el tudja-e fogadni az igazságot és alá tudja-e vetni magát annak. Az emberek képessége, ajándékai, adottságai, életkora stb. nem lényegesek, ezek mind másodlagosak. A legfontosabb az, hogy megnézzük, vajon az illető szereti-e az igazságot és gyakorolni tudja-e az igazságot. Akik szeretik az igazságot és gyakorolni tudják az igazságot, azok egy prédikáció hallatán el fogják ismerni, hogy az helyes. A valós életben emberekkel, eseményekkel és dolgokkal találkozva alkalmazni fogják magukra ezeket az igazságokat. Gyakorlatba ültetik az igazságot, ami a saját valóságukká válik, a saját életük részévé. Olyan mérce és alapelvek lesznek belőle, amelyek szerint viselkednek és teszik a dolgokat; ezt fogják megélni és ezt fogják felfedni. Akik nem szeretik az igazságot, azok egy prédikáció hallatán szintén elismerik, hogy az helyes, és azt fogják hinni, hogy teljesen megértették. Feljegyezték a szívükbe a doktrínákat, azonban milyen alapelveket és mércét fognak használni valamely tettük megfontolásakor? Mindig a saját érdekeik szerint fogják fontolóra venni a dolgokat; nem az igazságot használva veszik fontolóra a dolgokat. Attól félnek, hogy az igazság gyakorlása miatt lemaradnak valamiről, és attól félnek, hogy mások megítélik és lenézik őket, hogy megszégyenülnek. Ingadoznak a megfontolásaikban, majd végül azt gondolják: „Csak a státuszomat, a hírnevemet és az érdekeimet fogom védeni, ez a lényeg. Amikor ezek meglesznek, elégedett leszek. Ha ezek a dolgok nem lesznek meg, akkor nem szívesen fogom gyakorolni az igazságot, és nem is találom élvezetesnek.” Olyan valaki ez, aki szereti az igazságot? Egyáltalán nem. Némelyek nagyon komolyan hallgatják a prédikációkat, még jegyzetelnek is. Minden alkalommal, amikor hallanak egy kulcsfontosságú szót vagy fontos kifejezést, jegyzetfüzetbe írják, aztán viszont nem használják és nem alkalmazzák. Nem számít, mennyi idő telik el, nem látható valós változás. Olyasvalaki az ilyen ember, aki szereti az igazságot? Azok, akik szeretik az igazságot – feltéve, hogy értik is –, a gyakorlatba tudják ültetni, azok viszont, akik nem szeretik az igazságot, nem képesek azt a gyakorlatba ültetni, még akkor sem ha értik. A legfőbb jele annak, hogy valaki szereti-e az igazságot, az, hogy képes-e gyakorlatba ültetni azt. Mit gondoltok, aki nem szereti az igazságot, az különbséget tud tenni helyes és helytelen között? (Nem tud.) De, valójában igen. Ha például valakihez kegyes volt a múltban, ám később az illető megsérti az érdekeit, azt mondja: „Ez az ember lelkiismeretlen. Korábban segítettem neki, és most így bánik velem?!” Látod, lelkiismeretről beszél, de milyen mércével méri az illető lelkiismeretét, avagy a helyest és a helytelent? Aki hasznos számára, és amely szavak vagy tettek a javára válnak – ezek pozitív dolgok, míg ami nem válik a javára, az negatív. Ilyen önző a nézőpontja. Szerintetek az ilyen ember szert tud tenni az igazságra? (Nem, nem tud.) Miért nem? (Azért nem tud szert tenni az igazságra, mert a tettei elvtelenek, és nem az igazság szerint gyakorol. Ehelyett a saját javára cselekszik, és minden tekintetben a saját malmára hajtja a vizet.) Pontosan. Nem tudja elnyerni az igazságot. Milyen embereknek van előkészítve az igazság? Olyanoknak, akik szeretik az igazságot, és képesek mindent elhagyni érte. Ezek azok az emberek, akik el tudják nyerni az igazságot, akikhez végső soron az igazság tartozik, és akiknek megadatik. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatba tudják ültetni az igazságot, és nem számít, mi az ára, meg tudják élni az igazságot, még akkor is, ha az a saját személyes érdekeik vagy azon dolgok feláldozását és felajánlását jelenti, amelyeket a legjobban szeretnek. Ily módon nyerhető el az igazság.

Szerintetek mit becsülnek a legtöbbre az emberek? Az emberi életet? (Igen.) Valójában nem. Tegyük fel, hogy arra kérnek, mondj le az életedről Istenért. Fel tudnád adni? Tegyük fel, hogy arra kérnek, ajánld fel magad Istennek, és halj meg azonnal – meg tudnád tenni? Vannak, akik képesek rá. Tehát nem az élet a legfontosabb dolog az emberek számára, mert némelyek igenis készen állnak felajánlani magukat Istennek, avagy bármikor, bárhol lemondani az életükről Istenért. Azonban amikor a saját személyes érdekeik, illetve a hírnevük és státuszuk forog kockán, különösen akkor, amikor a jövőjükről és a sorsukról is szó van, akkor vajon gyakorlatba tudják ültetni az igazságot, és fel tudnak lázadni a saját hús-vér testük ellen? Ezt a legnehezebb megtenni. Ebben a helyzetben mi az ember számára a legfontosabb dolog? (Az érdekei, a jövője és a sorsa.) Így van. Nem az élet, hanem az érdekei, a státusza, a jövője és a sorsa – ezeket a dolgokat értékelik és becsülik leginkább az emberek. Valaki, aki le tud mondani az életéről Istenért, nem feltétlenül olyasvalaki, aki szereti az igazságot és gyakorlatba ülteti az igazságot. Puszta jelmondat is lehet az, hogy le tudsz mondani az életedről Istenért. Azt mondod, hogy fel tudod ajánlani az életedet Istennek, de vajon el tudod engedni a státusz előnyeit? El tudod engedni a kevélységet? Melyiket könnyebb feláldozni? (Az életet könnyebb feláldozni.) Igen. Némelyek döntéshelyzetbe kerülve a saját életüket fel tudják ugyan áldozni, de a státusz előnyeit nem tudják feladni, és a saját téves ösvényükről sem tudnak lemondani. Tegyük fel, hogy választanod kellene két út között. Az egyik út az, hogy becsületes ember vagy, az igazat mondod és azt, ami a szívedben van, megosztod másokkal a szíved, illetve bevallod a hibáidat és úgy közlöd a tényeket, ahogy azok vannak, megmutatva másoknak romlott csúfságodat és szégyent hozva magadra. A másik út az, hogy vértanúhalált halsz Istenért, és amikor meghalsz, bemész a mennyek országába. Melyiket választod? Némelyek talán azt mondják: „Én az életem feladását választom Istenért. Hajlandó vagyok meghalni Őérte; a halál után meglesz a jutalmam és bemegyek a mennyek országába.” Akik eltökéltek, azok egyetlen erőteljes lökéssel meg tudják valósítani azt, hogy lemondjanak az életükről Istenért. Azonban az igazság gyakorlása és az, hogy valaki becsületes ember legyen, megvalósítható egy ilyen lökéssel? Nem, még két lökéssel sem. Ha valaminek az elvégzése közben megvan hozzá az elszántságod, akkor egyetlen lökéssel jól tudod csinálni; ám ha egyetlen alkalommal igazat mondasz, hazugság nélkül, az nem tesz téged egyszer s mindenkorra becsületes emberré. A becsületességhez hozzátartozik, hogy az ember a beállítottságát is megváltoztatja, és ehhez tíz vagy húsz év tapasztalatára van szükség. Le kell vetned a hazugság és a kétszínűség csalárd beállítottságát, mielőtt alapvetően el tudnád érni a becsületes emberi lét mércéjét. Ez mindenki számára nehéz, nemde? Hatalmas kihívás ez. Isten most tökéletesíteni akar egy csoport embert és megnyerni Magának őket. Mindazoknak, akik az igazságra törekednek, el kell fogadniuk az ítéletet és a fenyítést, a próbatételeket és a finomítást, amelyeknek az a célja, hogy feloldja csalárd beállítottságaikat, és becsületes emberekké tegye őket, olyan emberekké, akik alávetik magukat Istennek. Ez nem olyasvalami, ami egyetlen lökéssel megvalósítható; igaz hitet igényel, és sok próbatételt, sok finomítást kell elszenvedni az embernek, mielőtt el tudná érni. Ha Isten most arra kérne, hogy legyél becsületes ember és mondd az igazat, vagyis olyasvalamire, ami tényeket, a jövődet és a sorsodat foglalja magában, aminek a következményei esetleg nem lesznek a hasznodra, és mások nem fognak többé nagyra tartani, és úgy érzed, hogy le lett rombolva a hírneved – ilyen körülmények között vajon tudnál nyílt lenni és az igazat szólni? Tudnál így is becsületes lenni? Ezt a legnehezebb megtenni, sokkal nehezebb, mint feladni az életedet. Talán azt mondod: „Nem megoldható, hogy az igazat mondjam. Inkább meghalok Istenért, mintsem igazat szóljak. Egyáltalán nem akarok becsületes ember lenni. Inkább meghalok, mintsem mindenki lenézzen engem és azt gondolja, hogy hétköznapi ember vagyok.” Miről tanúskodik ez, mit dédelgetnek leginkább az emberek? Az emberek leginkább a státuszukat és a hírnevüket dédelgetik – olyan dolgokat, amelyeket a sátáni beállítottságaik irányítanak. Az élet másodlagos. Ha a helyzet rákényszeríti őket, összeszedik az életük feláldozásához szükséges erőt, azonban a státuszt és a hírnevet nem könnyű feladni. Azok számára, akik hisznek Istenben, nem az életük feladása a legfontosabb: Isten megköveteli az emberektől az igazság elfogadását, és hogy valóban becsületes emberek legyenek, akik azt mondják, ami a szívükben van, megnyílva és mindenki előtt lecsupaszítva magukat. Könnyű ezt megtenni? (Nem, nem az.) Isten valójában nem az életed feladását kéri tőled. Vajon nem Isten adta neked az életedet? Mi hasznát venné Isten az életednek? Isten nem az életedet akarja. Azt akarja, hogy becsületesen szólj, hogy mondd meg, ki vagy, és mit gondolsz a szívedben. Képes vagy megmondani ezeket a dolgokat? Innentől kezdve lesz nehéz a feladat, és esetleg azt mondod: „Dolgoztass keményen, és meglesz hozzá az erőm. Kérd tőlem, hogy áldozzam fel a vagyonom egészét, ezt meg tudnám tenni. Könnyen le tudnék mondani a szüleimről és a gyermekeimről, a házasságomról és a karrieremről. Azonban azt mondani, ami a szívemben van, becsületesen beszélni – ez az egyetlen dolog, amit nem tudok megtenni.” Mi az oka annak, hogy nem tudod megtenni? Az, hogy amint így teszel, mindenki, aki ismer, másképp tekint majd rád. Már nem fog felnézni rád. Megszégyenülsz és teljesen megalázod magad, odalesz az integritásod és a méltóságod. Nem lesz többé magas státuszod és tekintélyed mások szívében. Ezért van az, hogy ilyen körülmények közepette bármi történjék is, nem fogsz igazat szólni. Amikor az emberek ezzel találkoznak, csata dúl a szívükben. Amikor a csata elül, némelyek végül áttörnek a nehézségeiken, míg mások mindmáig nem törtek át a sátáni beállítottságaik rabságán és korlátain, és továbbra is a saját státuszuk, büszkeségük, hiúságuk és úgynevezett méltóságuk irányítja őket. Ez egy nehézség, nemde? Nem valami nagy dolog az, ha valaki pusztán csak becsületesen beszél és igazat mond, mégis sok bátor hős, oly sokan azok közül, akik megfogadták, hogy Istennek szentelik magukat és feláldozzák magukat Őérte, illetve Neki szánják az életüket, oly sokan, akik grandiózus dolgokat mondtak Istennek, úgy vélik, hogy ezt lehetetlen megtenni. Mit értek ez alatt? Amikor Isten megköveteli, hogy az emberek jól végezzék a kötelességüket, akkor nem arra kéri őket, hogy végezzenek el bizonyos számú feladatot vagy valósítsanak meg valami hatalmas törekvést, és nem is azt, hogy valami nagy vállalkozást vigyenek véghez. Isten azt akarja, hogy az emberek képesek legyenek gyakorlatiasan megtenni mindent, amit csak tudnak, és éljenek az Ő szavai szerint. Istennek nem arra van szüksége, hogy hatalmas vagy nemes legyél, vagy csodákat tegyél, és kellemes meglepetéseket sem akar látni benned. Nincs szüksége ilyen dolgokra. Istennek mindössze arra van szüksége, hogy rendületlenül az Ő szavai szerint gyakorolj. Isten szavai hallatán tedd meg azt, amit megértettél, végezd el azt, amit felfogtál, emlékezz jól arra, amit hallottál, és amikor majd eljön a gyakorlás ideje, akkor Isten szavai szerint gyakorolj. Váljanak az életeddé, a valóságaiddá és azzá, amit megélsz. Így fog megelégedni Isten. Mindig a nagyságot, a nemességet és a státuszt hajszolod, mindig arra törekszel, hogy mások felett állj. Vajon hogyan érez Isten ennek láttán? Utálja ezt, és el fog határolódni tőled. Minél inkább olyan dolgokra törekszel, amilyen a nagyság, a nemesség és az, hogy másoknál felsőbbrendű, kiváló, kiemelkedő és figyelemre méltó legyél, annál utálatosabbnak talál téged Isten. Ha nem gondolkodsz el önmagadon és nem tartasz bűnbánatot, akkor Isten utálni fog és el fog utasítani téged. Kerüld el, hogy olyan valakivé válj, akit undorítónak talál Isten. Legyél olyan ember, akit szeret Isten. Hogyan nyerhető el Isten szeretete? Az igazság engedelmes elfogadásával, a teremtett lény pozíciójának elfoglalásával, az Isten szavai szerinti cselekvéssel két lábbal a földön állva, a kötelesség megfelelő elvégzésével, azzal, hogy az ember becsületes és megéli az emberi hasonlatosságot. Ez elegendő, Isten meg lesz elégedve. Az embereknek semmiképpen nem szabad ambíciókat vagy haszontalan álmokat dédelgetni, a hírnevet, a nyereséget, a státuszt keresni vagy azt, hogy kitűnjenek a tömegből. Még kevésbé szabad arra törekedniük, hogy nagyszerű emberek vagy emberfelettiek legyenek, felsőbbrendűek az emberek között, elérve, hogy mások hódoljanak nekik. Ez a romlott emberi mivolt vágya, és ez a Sátán ösvénye. Isten nem menti meg az ilyen embereket. Ha az emberek állandóan hírnévre, nyereségre és státuszra törekednek anélkül, hogy bűnbánatot tartanának, akkor nincs számukra gyógymód és ennek csak egy kimenetele lehet: kirekesztik őket. Ma, ha gyorsan bűnbánatot tartotok, akkor még van idő, azonban el fog jönni a nap, amikor Isten befejezi a munkáját, és még ennél is nagyobbak lesznek a katasztrófák, akkor pedig már nem lesz többé esélyetek. Amikor eljön ez az idő, akkor akik hírnévre, nyereségre és státuszra törekednek, a bűnbánatot azonban makacsul visszautasítják, azokat kiiktatják majd. Mindannyiótoknak tisztában kell lennie azzal, hogy milyen embereket ment meg Isten munkája, és mit jelent az Ő üdvössége. Isten arra kéri az embereket, hogy járuljanak Elé, hallgassák meg a szavait, fogadják el az igazságot, vessék le a romlott beállítottságukat, és gyakoroljanak úgy, ahogy Isten mondja és parancsolja. Ez azt jelenti, hogy a szavai szerint élnek, nem pedig saját elképzeléseik, képzelődéseik és sátáni filozófiáik szerint, és nem az emberi „boldogságra” törekednek. Aki nem hallgat Isten szavaira, illetve nem fogadja el az igazságot, hanem továbbra is bűnbánat nélkül, a Sátán filozófiái szerint és sátáni beállítottsággal él, az ilyen embert nem tudja megmenteni Isten. Istent követed, de természetesen ez is azért van, mert Isten kiválasztott téged – de vajon mi az értelme annak, hogy Isten kiválasztott téged? Az, hogy olyan valakivé változtasson, aki bízik Istenben, aki valóban követi Istent, aki mindent el tud hagyni Istenért, és aki képes követni Isten útját. Olyan valakivé, aki levetette sátáni beállítottságát, már nem követi a Sátánt, és nem él az uralma alatt. Ha követed Istent és végzed a kötelességedet az Ő házában, azonban minden tekintetben megszeged az igazságot, és nem az Ő szavai szerint gyakorolsz vagy tapasztalsz, sőt, talán ellen is állsz Neki, akkor vajon el tud fogadni téged Isten? Semmiképp sem. Mit értek ez alatt? A kötelességed végzése valójában nem nehéz, és az sem nehéz, hogy ezt odaadóan és megfelelő színvonalon tedd. Nem kell feláldozni az életedet, illetve bármi különlegeset vagy nehezet tenned, csupán becsületesen és rendületlenül követned kell Isten szavait és utasításait, nem adva hozzá a saját ötleteidet, és nem a saját vállalkozásodat végrehajtva, hanem az igazságra való törekvés ösvényét járva. Ha az emberek meg tudják tenni ezt, akkor alapvetően emberi hasonlatosságuk lesz. Ha valóban alávetik magukat Istennek, és becsületes emberré váltak, akkor meglesz bennük az igazi emberi lény hasonlatossága.

2019. június 25.