A kötelesség megfelelő teljesítése összehangolt együttműködést kíván

A kötelesség megfelelő teljesítése összehangolt együttműködést kíván. Mivel mindenkinek vannak romlott beállítottságai, és senki nem rendelkezik az igazsággal, az emberek csakis összehangolt együttműködéssel tudják megfelelően teljesíteni a kötelességeiket. Az összehangolt együttműködés nem csupán az emberek életre való bemenetelére van jótékony hatással, hanem a kötelességeik megfelelő teljesítésére is, valamint az egyház munkájára. A becsületesek és a viszonylag jó emberi mivoltúak működnek együtt összehangoltan, ám ha valakinek nem jó az emberi mivolta, ha túlságosan arrogáns és önelégült, vagy túl elvetemült és fortélyos, akkor semmiképp nem tud összehangoltan együttműködni másokkal. Némelyek nem foglalatoskodnak becsületes munkával, nem lelkiismeretesek, amikor a kötelességüket teljesítik, és mindig gonosztetteket követnek el. Az ilyen emberek nem tudnak együttműködni másokkal, és nem tudnak harmóniára lelni, illetve kijönni bárkivel. Az ilyeneknek nincs emberi mivoltuk, és a vadállatokhoz, valamint az ördöghöz, a Sátánhoz tartoznak. Minden jó emberi mivoltú, engedelmes ember kétségtelenül eredményes lesz a kötelessége teljesítésekor, és könnyen együttműködik másokkal. Akik pedig nem járnak el becsületesen a kötelességük teljesítésében, akik rakoncátlankodnak, vagy akár csak megzavarják a kötelességüket végző embereket – ha számos intést követően is javíthatatlanok, és soha nem akarnak megbánást tanúsítani, mindig megszakításokat és zavarokat keltenek a kötelességeikben, az emberi mivoltuk pedig hitvány minőségű, akkor késlekedés nélkül meg kell szabadulni tőlük, hogy ne hozzanak bajt vagy csapást az egyház munkájára. Olyan probléma ez, amelyet meg kell oldaniuk a vezetőknek és a munkásoknak.

Némelyek felelőtlenek a kötelességük teljesítésekor, amelynek eredményeként mindig újra el kell végezni a munkájukat. Ez komoly hatással van a munka hatékonyságára. Azon kívül, hogy valaki híján van a szaktudásnak és a tapasztalatnak, még milyen oka lehet e probléma felmerülésének? (Az, hogy valaki viszonylag arrogáns és önelégült, egymaga hoz döntéseket, és nem az alapelvek szerint végzi a kötelességét.) A szaktudás és a tapasztalat apránként megtanulható és elsajátítható, ám ha az illető beállítottságával van probléma, akkor szerintetek könnyű azt megoldani? (Nem, nem könnyű.) Akkor hát hogyan kellene megoldani? (Az illetőnek meg kell tapasztalnia a fenyítést és az ítéletet, meg kell metszeni és foglalkozni kell vele.) Meg kell tapasztalnia a fenyítést és az ítéletet, meg kell metszeni és foglalkozni kell vele – ezek helyénvaló szavak, azonban csak azok tudják megvalósítani, akik törekednek az igazságra. Akik nem szeretik az igazságot, azok vajon el tudják fogadni azt, hogy megmetszik őket és foglalkoznak velük? Nem, nem tudják. Amikor a munkát mindig újra el kell végezni, miközben az emberek a kötelességüket végzik, a legnagyobb probléma nem a szaktudás vagy a tapasztalat hiánya, hanem az, hogy túlságosan önelégültek és arrogánsak, mert nem dolgoznak összehangoltan, hanem egyedül döntenek és cselekednek – aminek eredményeként elfuserálják a munkát, semmit nem érnek el, és az összes erőfeszítés kárba vész. A legkeservesebb problémát pedig ebben az emberek romlott beállítottságai jelentik. Amikor túl keservesek az emberek romlott beállítottságai, akkor ők már nem jó emberek, hanem gonosz emberek. A gonosz emberek beállítottságai sokkal súlyosabbak a hétköznapi romlott beállítottságoknál. A gonosz emberek hajlamosak gonosztettek elkövetésére, hajlamosak rá, hogy megszakítsák és megzavarják az egyház munkáját. A gonosz emberek valamely kötelesség teljesítésekor csak arra képesek, hogy rosszul csináljanak, elrontsanak dolgokat; a szolgálatuk több bajt okoz annál, amennyit ér. Némelyek nem gonoszok, azonban a saját romlott beállítottságuk szerint teljesítik a kötelességüket – és ők sem képesek megfelelően teljesíteni a kötelességüket Összegezve, a romlott beállítottságok rendkívüli módon akadályozzák azt, hogy az emberek megfelelően teljesítsék a kötelességüket. Mit mondanátok, az emberek romlott beállítottságainak mely vonatkozásai vannak a legnagyobb hatással arra, hogy milyen hatékonysággal teljesítik a kötelességüket? (Az arrogancia és az önelégültség.) És elsősorban miben mutatkozik meg az arrogancia és az önelégültség? Abban, ha valaki egymaga hoz döntéseket, a maga útját járja, nem hallgatja meg mások javaslatait, nem tanácskozik másokkal, nem működik együtt összehangoltan, és mindig azon van, hogy az övé legyen az utolsó szó. Bár néhány jó testvér esetleg együttműködik egy bizonyos kötelesség teljesítése érdekében, mindegyikük a saját feladatával foglalkozik, és bizonyos csoportvezetők vagy felügyelők mindig azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó. Bármit is tesznek, soha nem működnek együtt összehangoltan másokkal, nem vállalnak közösséget, és elhamarkodottan tesznek dolgokat anélkül, hogy másokkal megegyezésre jutnának. Elérik, hogy mindenki egyedül rájuk hallgasson, és ebben rejlik a probléma. Továbbá, amikor mások észreveszik a problémát, azonban nem lépnek fel, és állítják meg a felelőst, akkor az végső soron olyan helyzetet teremt, amelyben az emberek nem hatékonyak a kötelességeik terén, a munkájuk teljesen összekuszálódik, és minden érintettnek újra el kell végeznie a munkáját, amely során kifárasztják magukat. Ki felel ezekért a súlyos következményekért? (A felelős személy.) A többi érintett személy is felelős? (Igen.) A felelős személy egymaga hozott döntéseket, ragaszkodva hozzá, hogy a maga módján tegyen dolgokat. A többiek pedig látták a problémát, azonban nem tettek semmit, hogy megállítsák, sőt, ami még ennél is komolyabb, belementek ebbe – vajon nem teszi ez őket bűntársakká? Ha nem korlátozod, gátolod, illetve leplezed le az illetőt, hanem követed, és hagyod, hogy manipuláljon, akkor vajon nem szabad kezet adsz-e a Sátánnak arra, hogy megzavarja az egyház munkáját? Minden bizonnyal ez a ti problémátok. Amikor problémát láttok, azonban nem tesztek semmit, hogy megállítsátok, nem vagytok közösségben ezt illetően, nem próbáljátok meg korlátozni, sőt nem is jelentitek a feletteseiteknek, hanem eljátsszátok az emberek kedvét keresők szerepét, akkor ez vajon a hűtlenség jele? Azok, akik embereknek igyekeznek tetszeni, vajon hűségesek Istenhez? Cseppet sem. Az ilyen ember nem csupán hűtlen Istenhez, hanem a Sátán bűntársaként, szolgájaként és követőjeként cselekszik. Hitetlen a kötelességében és a feladataiban, azonban Sátánhoz meglehetősen hűséges. Ebben rejlik a probléma lényege. Ami a szakmai alkalmatlanságot illeti, a kötelesség teljesítése közben lehetséges az állandó tanulás és tapasztalatgyűjtés. Az ilyen problémákat könnyű megoldani. A legnehezebb dolog az ember romlott beállítottságának a megoldása. Ha nem törekedtek az igazságra, illetve oldjátok meg a saját romlott beállítottságotokat, hanem mindig az embereknek megfelelni kívánó szerepet játsszátok, és nem foglalkoztok azokkal és nem segítitek azokat, akik a szemetek láttára megszegik az alapelveket, se nem feditek fel vagy leplezitek le őket, hanem mindig visszarettentek, nem vállaltok felelősséget, akkor a kötelességetek ilyesfajta teljesítése csupán kompromittálni és késleltetni fogja az egyház munkáját. Ha csekélységként kezelitek a kötelességetek teljesítését, jottányi felelősséget sem vállalva, akkor az nem csupán a munka hatékonyságára hat ki, hanem az egyház munkájában is ismételt késlekedésekhez vezet. Ha így teljesítitek a kötelességeteket, akkor vajon nem csupán a lehető legkevesebbet teszitek meg, megtévesztve Istent? Tanúsít ez bármi odaadást Isten iránt? Ha állandóan csupán a lehető legkevesebbet próbáljátok tenni a kötelességetek teljesítése során, és rendületlenül kerülitek a bűnbánatot, akkor szükségszerűen ki lesztek vetve.

Hogyan kezeljétek a kötelességetek teljesítése közben felmerülő nehézségeket? A legjobb az, ha mindenki együtt keresi az igazságot, hogy megoldják a problémát és megegyezésre jussanak. Ha értitek az alapelveket, akkor tudni fogjátok, mi a teendő. Ez a problémák megoldásának az optimális módja. Ha a probléma megoldásához nem keresitek az igazságot, hanem csupán a saját személyes elképzeléseitek és képzelgésetek szerint cselekedtek, akkor nem teljesítitek a kötelességeteket. Mi a különbség eközött és aközött, hogy világi társadalomban, avagy a Sátán világában dolgoztok? Isten házát az igazság, valamint Isten kormányozza. Nem számít, milyen probléma merül fel, az igazságot kell keresni a megoldásához. Függetlenül attól, hogy hány különböző vélemény van, vagy ezek mennyire különböznek, mindegyiket fel kell vetni és közölni kell. Majd miután megegyezésre jutottatok, az alapelvek szerint kell intézkedni. Ily módon nem csupán a problémát tudjátok megoldani, hanem az igazságot is tudjátok gyakorolni és megfelelően teljesíteni a kötelességeteket. A probléma megoldásának folyamata során is összehangolt együttműködést érhettek el. Ha a kötelességüket végzők mind szeretik az igazságot, akkor könnyű számukra elfogadni az igazságot és engedelmeskedni annak; ha viszont arrogánsak és önelégültek, akkor nem könnyű elfogadniuk az igazságot, akkor sem, ha az emberek közlik azt. Vannak, akik nem értik meg az igazságot, azonban mindig azt akarják, hogy mások hallgassanak rájuk. Az ilyen emberek csupán megzavarják a kötelességüket végzőket. Ez a probléma gyökere, és meg kell oldani, mielőtt valaki megfelelően teljesíthetné a kötelességét. Ha valaki a kötelessége végzésében mindig arrogáns és akaratos, mindig egymaga hoz döntéseket, mindent nemtörődöm módon, kedve szerint tesz anélkül, hogy együttműködne másokkal vagy megbeszélné velük a dolgokat, és az igazságalapelvek keresése nélkül – miféle hozzáállás ez az illető kötelességéhez? Vajon teljesíthető ily módon megfelelően az illető kötelessége? Ha az ilyen ember soha nem fogadja el azt, hogy megmetszik és foglalkoznak vele, ha egyáltalán nem fogadja el az igazságot, és továbbra is a maga módján teszi a dolgokat, elhamarkodottan és a kedve szerint, megbánás és változtatás nélkül, akkor ez nem csupán hozzáállásbeli probléma, hanem az emberi mivolt és a jellem problémája is. Olyan valaki ez, akiben nincs emberi mivolt. Tudja valaki emberi mivolt nélkül megfelelően teljesíteni a kötelességét? Természetesen nem. Ha valaki a kötelessége teljesítése közben mindenféle felháborító dolgot tesz és megzavarja az egyház munkáját, akkor az illető gonosz ember. Az ilyen emberek nem alkalmasak a kötelességük végzésére. A kötelességük elvégzése csupán zavart és kárt eredményez, és többet ártanak, mint használnak, ezért ki kell zárni őket a kötelességük teljesítéséből, és el kell távolítani őket az egyházból. Ezért van az, hogy a kötelesség teljesítésének képessége nem csupán az illető képességén múlik, hanem elsősorban a kötelessége iránti hozzáállásán, a jellemén, hogy jó vagy rossz az emberi mivolta, és hogy el tudja-e fogadni az igazságot. Ezek a fő kérdések. Szívesen végzed a kötelességed, minden tőled telhetőt megteszel, szívvel-lélekkel cselekszel, komolyan és lelkiismeretesen állsz hozzá a kötelességed teljesítéséhez, buzgó vagy és keményen dolgozol? Ezeket a dolgokat nézi Isten, és Isten mindenkit tüzetesen megvizsgál. Vajon sor kerülhet az emberek kötelességének megfelelő teljesítésére, ha a legtöbbjük felelőtlen, senki nem buzgó, és bár a szívükben tudják, mi a helyes, mit tegyenek, nem törekednek az alapelvekre, és senki nem veszi ezt komolyan? Az ilyen helyzetekben a vezetőknek és a munkásoknak nyomon kell követniük a dolgokat, vizsgálódniuk kell, és útmutatást kell ajánlaniuk, vagy találniuk egy felelősségteljes embert, hogy csoportvezető, illetve felelős személy legyen. Ily módon a legtöbb ember cselekvésre ösztönözhető, és jó eredmény érhető el, amikor a kötelességeiket teljesítik. Ha úgy tűnik, hogy van valaki, aki zavar és kárt tesz, akkor az legyen azonnal elmozdítva, mert a probléma gyökerének a megoldásával könnyű lesz az embereknek hatékonyan végezni a kötelességüket. Vannak, akiknek lehet ugyan némi képességük, azonban felelőtlenek a kötelességeik teljesítésében. Lehet, hogy vannak gyakorlati képességeik vagy szaktudásuk, azonban nem tanítják meg azt másoknak. A vezetőknek és a munkásoknak meg kell oldaniuk ezt a problémát. Közösségben kell lenniük velük, és buzdítani őket a képességeik megtanítására másoknak, hogy azok a lehető leggyorsabban megtanulják a képességeket és elsajátítsák a szaktudást. Ha alapos szaktudással rendelkezel, akkor ne nagyképűsködj és ne kérkedj a képzettségeddel, hanem proaktívan tanítsd meg az újoncoknak a képességeidet és a tudásodat, hogy mindenki jól tudja teljesíteni együtt a kötelességét. Lehet, hogy te tudsz a legtöbbet a szakmádról és készségek vonatkozásában az élen jársz, azonban ez olyan ajándék, amelyet Isten adott neked, és a kötelességed teljesítésére, valamint az erősségeid kihasználására kell használnod. Nem számít, mennyire tehetséges vagy, egyedül nem tudod felvállalni a munkát. A kötelesség teljesítése hatékonyabb, ha mindenki fel tudja fogni az adott szakmához tartozó képességeket és tudást. Azt mondják, hogy a kerítéshez három oszlop kell. Nem számít, mennyire hozzáértő valaki, mindenki más segítsége nélkül ez nem elegendő. Tehát ne legyen senki arrogáns, és senki ne kívánjon egymaga cselekedni, illetve döntéseket hozni. Az emberek hagyják el a testet, tegyék félre a saját ötleteiket és véleményeiket, és dolgozzanak harmóniában mindenki mással. Akinek van szaktudása, az segítsen szeretetteljesen másoknak, hogy ők is elsajátíthassák ezeket a készségeket és tudást. Ez hasznára válik a kötelesség teljesítésének. Ha valamely készség meglétét mindig étkezési jegyként kezeled, és attól tartasz, hogy a saját éhenhalásodhoz vezet az, ha megtanítod másoknak – ez a hitetlenek vélekedése. Önző, megvetendő gyakorlat ez, amely nem elfogadott Isten házában. Ha soha nem tudod elfogadni az igazságot, és soha nem vagy hajlandó szolgálatot végezni, akkor annak a kirekesztésed lesz a vége. Ha figyelembe veszed Isten akaratát, és hajlandó vagy hűnek lenni az Ő házának a munkájához, akkor ajánld fel minden erősségedet és képességedet, hogy mások megtanulhassák és felfoghassák ezeket, és jobban teljesítsék a kötelességüket. Ez felel meg Isten akaratának; csak az ilyen emberekben van emberi mivolt, őket szereti és áldja meg Isten.

Mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy jól teljesítse a kötelességét? El kell jutnia oda, hogy teljes szívéből és minden energiájával végzi. A teljes szívéből és minden energiájával azt jelenti, hogy a kötelessége teljesítésére szegezi minden gondolatát, és nem hagyja, hogy más dolgok kössék le azokat, majd a feladatra fordítja az energiáját, minden erejét kifejtve, és a feladatnak szánja a képességeit, az ajándékait, az erősségeit, valamint azon dolgokat, amelyeket megértett. Ha képes vagy felfogni és megérteni valamit, és van egy jó ötleted, akkor erről kommunikálnod kell másokkal. Ezt jelenti az összehangolt együttműködés. Így fogod jól teljesíteni a kötelességed, így éred el a kötelességed kielégítő teljesítését. Ha mindig mindent te akarsz elvállalni, ha mindig egyedül akarsz nagy dolgokat tenni, ha mindig azt akarod, hogy rád és ne másokra irányuljon a figyelem, akkor vajon a kötelességedet teljesíted? Amit teszel, azt önkényuralomnak hívják, műsort adsz elő. Sátáni viselkedés ez, nem pedig a kötelesség teljesítése. Nem számít, milyen erősségei, ajándékai vagy különleges tehetségei vannak, senki nem veheti magára a munka egészét, meg kell tanulnia összehangoltan együttműködni, ha jól akarja végezni az egyház munkáját. Ezért alapelve az összehangolt együttműködés a kötelességvégzés gyakorlatának. Ameddig a teljes szívedet, minden energiádat és teljes hűségedet ráfordítod, és mindent felajánlasz, amit meg tudsz tenni, addig jól teljesíted a kötelességedet. Ha van egy gondolatod vagy ötleted, mondd el másoknak! Ne tartsd vissza vagy dugd el – ha vannak javaslataid, állj elő velük! Akinek az ötlete az igazság szerint való, azt el kell fogadni, annak eleget kell tenni. Tedd ezt, és el fogod érni az összehangolt együttműködést. Ezt jelenti az, hogy valaki hűen végzi a kötelességét. A kötelességed teljesítésekor ne vegyél mindent magadra, és ne dolgozd magad halálra, ne legyél szabadúszó, „az egyetlen nyíló virág”; inkább tanuld meg, hogyan működj együtt másokkal összehangoltan, és tegyél meg minden tőled telhetőt, teljesítsd a feladataidat, és add bele minden energiádat. Ezt jelenti a kötelességed teljesítése. A kötelességed teljesítése a rendelkezésedre álló hatalom és világosság összességének bevetéséből áll annak érdekében, hogy eredményt érj el. Ez elegendő. Ne próbálj mindig hencegni, mindig hangzatos dolgokat mondani, egymagad csinálni a dolgokat. Tanulj meg együttműködni másokkal, és összpontosíts inkább mások javaslatainak a meghallgatására és az erősségeik felfedezésére. Ez megkönnyíti az összehangolt együttműködést. Ha mindig megpróbálsz hencegni és azt keresztülvinni, amit te mondtál, akkor nem működsz együtt összehangoltan. Mit csinálsz? Zavart keltesz és aláaknázol másokat. A zavarkeltés és mások aláaknázása a Sátán szerepének az eljátszása, nem pedig a kötelesség teljesítése. Ha mindig olyan dolgokat teszel, amelyek zavart keltenek és aláaknáznak másokat, akkor nem számít, mennyi erőfeszítést teszel vagy mi mindenre ügyelsz, Isten nem fog emlékezni. Lehet, hogy kevés az erőd, de ha együtt tudsz dolgozni másokkal, és el tudsz fogadni odaillő javaslatokat, ha rendben vannak a motivációid, és védeni tudod Isten házának a munkáját, akkor megfelelő személy vagy. Időnként egyetlen mondattal meg tudsz oldani egy problémát és mindenki hasznára lehetsz; időnként az igazság egyetlen megállapításának a közlése után mindenki előtt megnyílik a gyakorlás útja, és összehangoltan együtt tudnak dolgozni, és mindannyian közös cél felé igyekeznek, ugyanazokon a nézeteken és véleményeken osztoznak, így hát a munka különösen hatékony. Talán senki nem emlékszik rá, hogy te játszottad el ezt a szerepet, és esetleg te sem érzed úgy, hogy nagy erőfeszítést tettél volna, Isten azonban látni fogja, hogy olyan ember vagy, aki az igazságot gyakorolja, aki az alapelvek szerint cselekszik. Isten emlékezni fog arra, hogy így tettél. Ezt nevezik a kötelességed hű teljesítésének. Nem számít, milyen nehézségeid vannak a kötelességed teljesítésében, ezek valójában könnyen megoldhatók. Amennyiben becsületes ember vagy, akinek Isten felé hajlik a szíve, és keresni tudod az igazságot, akkor nincs olyan probléma, amelyet ne lehetne megoldani. Ha nem érted az igazságot, akkor meg kell tanulnod engedelmeskedni. Ha van valaki, aki érti az igazságot, és az igazságnak megfelelően szól, akkor azt el kell fogadnod és be kell tartanod. Semmiképp ne tegyél olyan dolgokat, amelyek zavart keltenek vagy aláaknáznak, és ne cselekedj vagy hozz döntéseket egymagad. Ily módon nem fogsz gonoszságot cselekedni. Szem előtt kell tartanod, hogy a kötelességed teljesítése nem a saját törekvéseid vagy a saját irányításod felvállalásáról szól. Ez nem a saját munkád, ez az egyház munkája, és te csupán hozzájárulsz azokkal az erősségekkel, amelyekkel rendelkezel. Amit Isten irányítási munkájában teszel, az csupán az ember együttműködésének egy kis része. Csupán kis szereped van valamely sarokban. Ez az általad felvállalt felelősség. Legyen ott ennek megértése a szívedben. Vagyis nem számít, hányan teljesítik együtt a kötelességüket, vagy milyen nehézségekkel szembesülnek, az első dolga mindenkinek az kell legyen, hogy imádkozzanak Istenhez, közösséget vállaljanak egymással, keressék az igazságot, majd határozzák meg, hogy melyek a gyakorlat alapelvei. Ha ily módon teljesítik a kötelességeiket, akkor megnyílik előttük a gyakorlathoz vezető ösvény. Némelyek mindig megpróbálnak hencegni, és amikor rájuk bízzák egy feladat felelősségét, akkor mindig azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó. Milyen viselkedés ez? Öntörvényű. Az ilyenek mások tájékoztatása nélkül, egymaguk tervezik meg, mit tegyenek, és senkivel nem beszélik meg a nézeteiket, nem is osztják meg ezeket senkivel és nem tárják fel, hanem a szívükbe rejtve tartják. Amikor eljön a cselekvés ideje, mindig le akarnak nyűgözni másokat a briliáns vonásaikkal, hogy mindenkinek hatalmas meglepetést okozzanak, és nagyra tartsák őket mások. A kötelességük teljesítése ez? Hencegni próbálnak, és amikor rangjuk és hírnevük van, akkor elkezdik a saját tevékenységüket. Vajon nem vad becsvágyak hajtják az ilyen embereket? Miért nem mondod el senkinek, hogy mit csinálsz? Ez a munka nem kizárólag a tiéd, miért cselekednél anélkül, hogy bárkivel megbeszélnéd, és hozol egymagad döntéseket? Miért cselekednél titokban, egy fekete dobozban munkálkodva, hogy senki ne tudjon róla? Miért próbálnád elérni azt, hogy mindig csak rád hallgassanak az emberek? Nyilvánvalóan a saját személyes munkádként tekintesz erre a munkára. Te vagy a főnök, mindenki más pedig munkás – mindannyian neked dolgoznak. Nem okoz gondot az, ha folyamatosan így gondolkozol? Vajon az ilyen személy nem éppen a Sátán természetét fedi fel? Amikor ilyen emberek teljesítenek kötelességet, előbb vagy utóbb ki lesznek vetve.

Meg kell tanulnunk kezelni azt, amikor az embereknek problémáik vannak a kötelességük során a másokkal való együttműködéssel. Milyen alapelv szerint kezeljük ezt? Milyen hatást kell elérnünk? Tanuljatok meg mindenkivel összehangoltan dolgozni, és az igazság szerint, Isten szava és az alapelvek szerint, nem pedig érzelmek vagy lobbanékonyság szerint bánni másokkal. Ily módon vajon nem az igazság fog uralkodni az egyházban? Ameddig az igazság uralkodik, nem lesznek-e igazságos és ésszerű módon kezelve a dolgok? Nem gondoljátok, hogy az összehangolt egyeztetés mindenki javára válik? (Dehogynem.) Ha ily módon tesszük a dolgokat, az nagyon is a javatokra válik. Először is, ez mindenképp felemelő és értékes számotokra a kötelességeitek teljesítése során. Ráadásul megóv attól, hogy hibákat kövessetek el, megszakításokat és zavarokat keltsetek és az antikrisztusok útjára lépjetek. Féltek attól, hogy az antikrisztusok útján járjatok? (Igen.) Önmagában véve hasznos a félelem? Nem – a félelem önmagában nem tudja megoldani a problémát. Normális félni attól, hogy az antikrisztusok útján járjatok. Azt jelzi, hogy az illető szereti az igazságot, hajlandó az igazság felé igyekezni és hajlandó törekedni rá. Ha féltek a szívetekben, akkor keressétek az igazságot és találjatok rá a gyakorlat ösvényére. Azzal kell kezdenetek, hogy megtanultok összehangoltan együttműködni másokkal. Ha probléma merül fel, oldjátok meg közösséget vállalva és megbeszéléssel, hogy mindenki megismerhesse az alapelveket, valamint a megoldásra vonatkozó konkrét érvelést és programot. Vajon ez nem tart vissza attól, hogy egyedül hozz döntéseket? Ha emellett olyan a szíved, amely féli Istent, akkor ösztönösen képes leszel Isten alapos vizsgálatának a fogadására, azonban meg kell tanulnod elfogadni Isten kiválasztott embereinek a felügyeletét is, ami megköveteli, hogy toleráns és elfogadó legyél. Ha azt látod, hogy valaki a tudtodon kívül felügyel téged, megvizsgálja a munkádat vagy ellenőriz, és te forrófejűvé válsz, ellenségedként kezeled és megveted az illetőt, sőt rátámadsz és árulóként bánsz vele, azt kívánva, bárcsak eltűnne, akkor bajban vagy. Vajon nem rendkívül hitvány dolog ez? Mi a különbség e között és az ördögi király között? Igazságos bánásmód ez? Ha a helyes úton jársz és a helyes módon cselekszel, akkor mi félnivalód van attól, hogy az emberek utánad néznek? Ha megrémülsz, az arról árulkodik, hogy valami lappang a szívedben. Ha a szívedben tudod, hogy problémád van, akkor fogadd el Isten ítéletét és fenyítését. Ez ésszerű. Ha tudod, hogy problémád van, de nem engeded meg senkinek, hogy felügyeljen, megvizsgálja a munkádat vagy utánajárjon a problémádnak, akkor rendkívül esztelen vagy, fellázadsz és ellenállsz Istennek, és ez esetben még komolyabb a problémád. Ha Isten kiválasztott emberei észreveszik, hogy gonosztevő vagy, illetve nem hívő, akkor még nyugtalanítóbbak lesznek a következmények. Így hát, akik el tudják fogadni a felügyeletet, a vizsgálatot és az ellenőrzést másoktól, azok a leginkább ésszerűek, ők toleránsak és normális az emberi mivoltuk. Amikor felfedezed, hogy valamit rosszul teszel vagy romlott beállítottság árad ki belőled, ha képes vagy megnyílni és kommunikálni az emberekkel, akkor ez segíteni fog a körülötted lévőknek, hogy rajtad tartsák a szemüket. Minden bizonnyal szükséges a felügyelet elfogadása, ám a lényeg az, hogy imádkozz Istenhez, támaszkodj Őrá, és tarts folyamatos önvizsgálatot. Különösen akkor, amikor tévútra mentél vagy valami rosszat tettél, vagy amikor arra készülsz, hogy egymagad cselekedj, illetve dönts valamiről, és valaki a közeledben megemlíti ezt és felhívja rá a figyelmedet, akkor el kell fogadnod ezt, magadba tekinteni, elismerni a hibádat és kijavítani. Ez vissza tud tartani téged attól, hogy az antikrisztusok ösvényére lépj. Ha van valaki, aki ily módon segít és éberségre int, akkor a tudtodon kívül vajon nem a megőrzésedet szolgálja ez? De igen – ez a te megőrzésed. Ezért hát ne óvakodj állandóan a testvéreidtől, illetve a körülötted lévőktől. Ne álcázd és leplezd magad folyton, nem engedve másoknak azt, hogy megértsenek vagy lássák, ki vagy. Ha a szíved állandóan óvakodik másoktól, az hatással lesz az igazságkeresésedre, és könnyen lemaradhatsz a Szentlélek munkájáról, valamint a tökéletességre jutás számos lehetőségéről. Ha mindig óvakodsz másoktól, akkor titkaid lesznek a szívedben, és nem tudsz majd együttműködni az emberekkel. Könnyű lesz számodra helytelen dolgokat tenni és rossz úton járni, és a rémülettől megnémulsz, amikor hibákat követsz el. Akkor majd mit fogsz gondolni? „Ha tudtam volna, akkor a kötelességem teljesítésében kezdettől fogva együttműködtem volna a testvéreimmel, és bizonyára nem lennének problémáim. Azonban mivel mindig is féltem attól, hogy mások átlátnak rajtam, óvakodtam tőlük. Végső soron azonban nem más követett el hibát – én voltam az, aki az első hibát elkövette. Milyen kínos és ostoba dolog is ez!” Ha az igazság keresésére tudsz összpontosítani, és a közösségben megnyílsz a testvéreid előtt, amikor nehézségeid vannak, akkor a testvéreid segíteni tudnak neked, és meg tudják értetni veled a gyakorlat helyes ösvényét, a gyakorlat alapelveit. Ez meg tud védeni téged attól, hogy rossz úton járj, amikor a kötelességedet teljesíted, és akkor nem fogsz kudarcot vallani vagy elbukni, illetve Isten nem fog megvetni, elutasítani és kirekeszteni. Ehelyett oltalmat kapsz, megfelelően teljesíted a kötelességed, és elnyered Isten jóváhagyását. Mily hatalmas hasznot húznak az emberek az összehangolt együttműködésből!

Az „összehangolt együttműködés” szókapcsolatot könnyű szó szerint megérteni, azonban nehéz gyakorlatba ültetni. Nem könnyű megélni e szavak gyakorlati oldalát. Vajon miért nem könnyű? (Mert az embereknek romlott beállítottságaik vannak.) Így van. Az embernek romlott beállítottságai vannak: arrogancia, gonoszság, hajthatatlanság stb., és ezek akadályozzák az igazság gyakorlását. Másokkal együttműködve mindenféle romlott beállítottságodat felfeded. Például azt gondolod: „Szeretnéd, ha együttműködnék az illetővel, de vajon megüti a mércét? Nem fognak lenézni engem az emberek, ha olyasalakivel működök együtt, aki híján van a képességeknek?” Időnként talán még azt is gondolod: „Az illető olyan buta, nem érti, amit mondok!” vagy „Átgondolt és éleslátó a mondandóm. Vajon akkor is ki fogok tűnni, ha elmondom nekik és hagyom, hogy a magukévá tegyék? Az én javaslatom a legjobb. Ha csak úgy elmondom, és hagyom, hogy megvalósítsák, akkor ki fogja tudni, hogy tőlem származott?” Rendszerint hallunk és látunk ilyen gondolatokat és véleményeket – ilyen ördögi szavakat. Ha ilyen gondolataid és véleményeid vannak, akkor vajon hajlandó vagy együttműködni másokkal? Képes vagy az összehangolt együttműködés elérésére? Ez nem könnyű, rejt némi kihívást! Az „összehangolt együttműködés” szókapcsolatot könnyű kimondani, csak nyisd ki a szád és nyomban kijön rajta. Azonban amikor eljön a gyakorlás ideje, akkor felduzzadnak benned az akadályok. Csaponganak a gondolataid. Időnként, amikor jókedvedben vagy, talán előfordul, hogy némileg közösséget tudsz vállalni másokkal; ám ha rossz a kedved és romlott beállítottság akadályoz, akkor egyáltalán nem leszel képes ennek a gyakorlására. Némelyek vezetőkként senkivel nem tudnak együttműködni. Mindig lenézik a többieket, mindig finnyáskodnak velük, és amikor a szemükbe ötlik a másik hiányossága, akkor ítélkeznek és megtámadják az illetőt. Ez rothadt almává teszi az ilyen vezetőt, akit aztán leváltanak. Hát nem értik mit jelent az „összehangolt együttműködés” szókapcsolat? Valójában nagyon is értik, azonban egyszerűen képtelenek gyakorlatba ültetni. Miért nem tudják gyakorlatba ültetni? Azért, mert túl nagyra értékelik a státuszt,, és túlságosan arrogáns a beállítottságuk. Hencegni akarnak, és amikor státuszt szereztek, nem engedik ki a kezükből, attól tartva, hogy valaki más fogja megkaparintani azt, nekik pedig már nem lesz valós hatalmuk. Félnek attól, hogy mások mellőzni fogják és nem tartják majd nagyra őket, félnek attól, hogy a szavuknak nem lesz hatalma vagy tekintélye. Ettől félnek. Meddig terjedaz arroganciájuk? Elvesztik az eszüket és önkényes, elhamarkodott intézkedést hoznak. Ennek aztán mi az eredménye? Nem csupán ők maguk végzik gyatrán a kötelességüket, hanem a tetteik is megszakítást és zavart okoznak, őket pedig áthelyezik és leváltják. Áruld el Nekem, vajon az ilyen ember, ilyen beállítottsággal, alkalmas-e bárhol arra, hogy teljesítsen egy kötelességet? Attól tartok, hogy bárhová kerülnek is, nem fogják megfelelően teljesíteni a kötelességüket. Nem tudnak együttműködni másokkal – vajon ez azt jelenti, hogy képesek jól teljesíteni valamilyen kötelességet egyedül? Semmiképp sem. Ha egymaguk teljesítenek valamilyen kötelességet, akkor még kevésbé fogják mérsékelni magukat, és még hajlamosabbak lesznek önkényesen, elhamarkodottan cselekedni. Nem az adottságaidtól, a képességeid nagyszerűségétől, az emberi mivoltodtól, a rátermettségedtől vagy a készségeidtől függ az, hogy jól tudod-e tejesíteni a kötelességedet. Azon múlik, hogy olyasvalaki vagy-e, aki elfogadja az igazságot, és hogy képes vagy-e gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha képes vagy az igazságot gyakorlatba ültetni és igazságosan bánni másokkal, akkor el tudod érni a másokkal való összehangolt együttműködést. Annak kulcsa, hogy valaki jól tudja-e teljesíteni a kötelességét és el tudja-e érni a másokkal való összehangolt együttműködést, abban rejlik, hogy el tudja-e fogadni az igazságot és engedelmeskedni tud-e annak. Az emberek képessége, ajándékai, adottságai, életkora stb. nem lényegesek, ezek mind másodlagosak. A legfontosabb az, hogy megnézzük, vajon az illető szereti-e az igazságot és gyakorolni tudja-e az igazságot. Akik szeretik az igazságot és gyakorolni tudják az igazságot, azok egy prédikáció hallatán el fogják ismerni, hogy az helyes. A valós életben emberekkel, eseményekkel és tárgyakkal találkozva meg fogják valósítani ezeket az igazságokat. Gyakorlatba ültetik az igazságot, ami a saját valóságukká válik, a saját életük részévé. Olyan mérce és alapelvek lesznek belőle, amelyek szerint viselkednek és teszik a dolgokat; ezt fogják megélni és ezt fogják megjeleníteni. Akik nem szeretik az igazságot, azok egy prédikáció hallatán szintén elismerik, hogy az helyes, és azt fogják hinni, hogy teljesen megértették. Feljegyezték a szívükbe a doktrínákat, azonban milyen alapelveket és mércét fognak használni valamely tettük megfontolásakor? Mindig a saját érdekeik szerint fogják fontolóra venni a dolgokat; nem az igazságot használva veszik fontolóra a dolgokat. Attól félnek, hogy az igazság gyakorlása miatt lemaradnak valamiről, és attól félnek, hogy mások megítélik és lenézik őket, hogy megszégyenülnek. Ingadoznak a megfontolásaikban, majd végül azt gondolják: „Csak a státuszomat, a hírnevemet és az érdekeimet fogom védeni, ez a lényeg. Amikor ezek meglesznek, elégedett leszek. Ha ezek a dolgok nem lesznek meg, akkor nem szívesen fogom gyakorolni az igazságot, és nem is találom élvezetesnek.” Olyan valaki ez, aki szereti az igazságot? Egyáltalán nem. Némelyek nagyon komolyan hallgatják a prédikációkat, még jegyzetelnek is. Minden alkalommal, amikor hallanak egy kulcsfontosságú szót vagy fontos kifejezést, jegyzetfüzetbe írják, aztán viszont nem használják és nem alkalmazzák. Nem számít, mennyi idő telik el, nem látható valós változás. Olyasvalakinek tűnik az ilyen ember, aki szereti az igazságot? Aki szereti és érti az igazságot, az gyakorlatba tudja ültetni azt, míg aki érti, azonban nem szereti az igazságot, nem ülteti azt gyakorlatba. A legfőbb jele annak, hogy valaki szereti-e az igazságot, az, hogy képes-e gyakorlatba ültetni azt. Mit gondoltok, aki nem szereti az igazságot, az különbséget tud tenni helyes és helytelen között? (Nem tud.) De, valójában igen. Ha például valakihez kegyes volt a múltban, ám később az illető sérti az érdekeit, azt mondja: „Ez az ember lelkiismeretlen. Korábban segítettem neki, és most így bánik velem?!” Látod, lelkiismeretről beszél, de milyen mércével méri az illető lelkiismeretét, avagy a helyest és a helytelent? Aki hasznos számára, és amely szavak vagy tettek a javára válnak – ezek pozitív dolgok, míg ami nem válik a javára, az negatív. Ilyen önző a nézőpontja. Szerintetek az ilyen ember szert tud tenni az igazságra? (Nem, nem tud.) Miért nem? (Azért nem tud szert tenni az igazságra, mert a tettei elvtelenek, és nem a igazság szerint gyakorol. Ehelyett a saját javukra cselekednek, és minden tekintetben a saját malmukra hajtják a vizet.) Pontosan. Nem tudják elnyerni az igazságot. Milyen embereknek van előkészítve az igazság? Olyanoknak, akik szeretik az igazságot, és képesek mindent elhagyni érte. Ezek azok az emberek, akik el tudják nyerni az igazságot, akikhez végső soron az igazság tartozik, és akiknek megadatik. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatba tudják ültetni az igazságot, és nem számít, mi az ára, meg tudják élni az igazságot, még akkor is, ha az a saját személyes érdekeik vagy azon dolgok feláldozását jelenti, amelyeket a legjobban szeretnek, és mindezeket felajánlják. Ily módon nyerhető el az igazság.

Szerintetek mit becsülnek a legtöbbre az emberek? Az emberi életet? (Igen.) Valójában nem. Tegyük fel, hogy arra kérnek, mondj le az életedről Istenért. Fel tudnád adni? Tegyük fel, hogy arra kérnek, ajánld fel magad Istennek, és halj meg azonnal – meg tudnád tenni? Vannak, akik képesek rá. Tehát nem az élet a legfontosabb dolog az emberek számára, mert némelyek igenis készen állnak felajánlani magukat Istennek, avagy bármikor, bárhol lemondani az életükről Istenért. Azonban amikor a saját személyes érdekeik, illetve a hírnevük és státuszuk forognak kockán, különösen akkor, amikor a jövőjükről és a sorsukról is szó van, akkor vajon gyakorlatba tudják ültetni az igazságot, és el tudják hagyni a saját testüket? Ezt a legnehezebb megtenni. Ebben a helyzetben mi az ember számára a legfontosabb dolog? (Az érdekei, a jövője és a sorsa.) Így van. Nem az élet, hanem az érdekei, a státusza, a jövője és a sorsa – ezeket a dolgokat értékelik és becsülik leginkább az emberek. Valaki, aki le tud mondani az életéről Istenért, nem feltétlenül olyasvalaki, aki szereti az igazságot és gyakorlatba ülteti az igazságot. Puszta jelmondat is lehet az, hogy le tudsz mondani az életedről Istenért. Azt mondod, hogy fel tudod ajánlani az életedet Istennek, de vajon el tudod engedni a státusz előnyeit? El tudod engedni a kevélységet? Melyiket könnyebb feláldozni? (Az életet könnyebb feláldozni.) Igen. Némelyek, döntéshelyzetbe kerülve a saját életüket fel tudják ugyan áldozni, de a státusz előnyeit nem tudják feladni, és a saját téves ösvényükről sem tudnak lemondani. Tegyük fel, hogy választanod kellene két út között. Az egyik út az, hogy becsületes ember vagy, az igazat mondod és azt, ami a szívedben van, megosztod másokkal a szíved, vagyis bevallod a hibáidat és úgy közlöd a tényeket, ahogy azok vannak, megmutatva másoknak romlott csúfságodat és szégyent hozva magadra. A másik út az, hogy vértanúhalált halsz Istenért, és amikor meghalsz, belépsz a mennyek országába. Melyiket választod? Némelyek talán azt mondják: „Én az életem feladását választom Istenért. Hajlandó vagyok meghalni Őérte; a halál után meglesz a jutalmam és belépek a mennyek országába.” Akik eltökéltek, azok egyetlen erőteljes lökéssel meg tudják valósítani azt, hogy lemondjanak az életükről Istenért. Azonban az igazság gyakorlása és az, hogy valaki becsületes ember legyen, megvalósítható egy ilyen lökéssel? Nem, még két lökéssel sem. Ha valaminek az elvégzése közben megvan hozzá az akaratod, akkor egyetlen lökéssel le tudod rendezni; ám ha egyetlen alkalommal igazat mondasz, hazugság nélkül, az nem tesz téged egyszer s mindenkorra becsületes emberré. A becsületes ember a beállítottságát is megváltoztatja, és ehhez tíz vagy húsz év tapasztalatára van szükség. Le kell vetned a hazugság és a kétszínűség csalárd beállítottságát, mielőtt el tudnád érni a becsületes emberi lét alapvető mércéjét. Ez mindenki számára nehéz, nemde? Hatalmas kihívás ez. Isten most tökéletesíteni akaregy csoport embert, és megnyerni Magának őket. Mindazoknak, akik az igazságra törekednek, el kell fogadniuk az ítéletet és a fenyítést, a próbatételeket és a finomítást, amelyeknek az a célja, hogy megoldja csalárd beállítottságaikat, és becsületes emberré tegye őket, olyan emberekké, akik alávetik magukat Istennek. Ez nem olyasvalami, ami egyetlen lökéssel megvalósítható; igaz hitet igényel, és sok próbatételt, sok finomítást kell elszenvedni az embernek, mielőtt el tudná érni. Ha Isten most arra kérne, hogy legyél becsületes ember és mondd az igazat, olyasvalamit, ami tényeket, a jövődet és a sorsodatfoglalja magában, , aminek a következményei esetleg nem lesznek a hasznodra, és mások nem fognak többé nagyra tartani, és úgy érzed, hogy le lett rombolva a hírneved – ilyen körülmények között vajon tudnál nyílt lenni és az igazat szólni? Tudnál így is becsületes lenni? Ezt a legnehezebb megtenni, sokkal nehezebb, mint feladni az életedet. Talán azt mondod: „Nem járja, hogy az igazat kell mondanom. Inkább meghalok Istenért, mintsem igazat szóljak. Egyáltalán nem akarok becsületes ember lenni. Inkább meghalok, mintsem mindenki lenézzen engem és azt gondolja, hogy hétköznapi ember vagyok.” Miről tanúskodik ez, mit dédelgetnek leginkább az emberek? Az emberek leginkább a státuszukat és a hírnevüket dédelgetik – olyan dolgokat, amelyeket a sátáni beállítottságaik irányítanak. Az élet másodlagos. Ha a helyzet rákényszeríti őket, összeszedik az életük feláldozásához szükséges erőt, azonban a státuszt és a hírnevet nem könnyű feladni. Azok számára, akik hisznek Istenben, nem az életük feladása a legfontosabb: Isten megköveteli az emberektől az igazság elfogadását, és hogy valóban becsületes emberek legyenek, akik azt mondják, ami a szívükben van, megnyílva és mindenki előtt lecsupaszítva magukat. Könnyű ezt megtenni? (Nem, nem az.) Isten valójában nem az életed feladását kéri tőled. Vajon nem Isten adta neked az életedet? Mi hasznát venné Isten az életednek? Isten nem az életedet akarja. Azt akarja, hogy becsületesen szólj, hogy mondd meg, ki vagy, és mi gondolsz a szívedben. Képes vagy megmondani ezeket a dolgokat? Itt megnehezedik a feladat és esetleg azt mondod: „Dolgoztass keményen, és meglesz hozzá az erőm. Kérd tőlem, hogy feláldozzam a vagyonom egészét, ezt meg tudnám tenni. Könnyen el tudnám hagyni a szüleimet és a gyermekeimet, a házasságomat és a karrieremet. Azonban azt szólni, ami a szívemben van, becsületesen beszélni – ez olyasvalami, amit nem tudok megtenni.” Mi az oka annak, hogy nem tudod megtenni? Az, hogy amint így teszel, mindenki, aki ismer, másképp tekint majd rád. Már nem fog felnézni rád. Megszégyenülsz és teljesen megaláznak, oda lesz a feddhetetlenséged és a méltóságod. Nem lesz többé magas státuszod és tekintélyed mások szívében. Ezért van az, hogy ilyen körülmények közepette bármi történjék is, nem fogsz igazat szólni. Az emberek szívében ezzel szembesülve csata dúl és a csata végeztével némelyek végül áttörnek a nehézségeiken, míg mások nem, és őket továbbra is a romlott sátáni beállítottságaik irányítják, valamint a saját státuszuk, hírnevük és úgynevezett méltóságuk. Ez egy nehézség, nemde? Nem valami nagy mutatvány az, ha valaki becsületesen beszél és az igazat mondja, mégis sok bátor hős, oly sokan azok közül, akik megfogadták, hogy Istennek szentelik és Neki szánják az életüket, oly sokan, akik grandiózus dolgokat mondtak Istennek, úgy vélik, hogy ezt lehetetlen megtenni. Mit értek ez alatt? Amikor Isten megköveteli, hogy az emberek jól teljesítsék a kötelességüket, akkor nem arra kéri őket, hogy végezzenek el bizonyos számú feladatot vagy valósítsanak meg valami hatalmas törekvést, és nem is azt, hogy valami nagy vállalkozást vigyenek véghez. Isten azt akarja, hogy az emberek képesek legyenek gyakorlatiasan megtenni mindent, amit csak tudnak, és éljenek az Ő szavai szerint. Istennek nem arra van szüksége, hogy hatalmas vagy nemes legyél, vagy csodákat tegyél, és kellemes meglepetéseket sem akar látni benned. Nincs szüksége ilyen dolgokra. Istennek mindössze arra van szüksége, hogy rendületlenül az Ő szavai szerint gyakorolj. Isten szavai hallatán tedd meg azt, amit megértettél, végezd el azt, amit felfogtál, emlékezz jól arra, amit hallottál, és amikor majd eljön a gyakorlás ideje, akkor Isten szavai szerint gyakorolj. Váljanak az életeddé, a valóságaiddá, és azzá, amit megélsz. Így fog megelégedni Isten. Mindig a nagyságot, a nemességet és a státuszt keresed, mindig a magasztalást keresed. Vajon hogyan érez Isten ennek láttán? Utálja ezt, és el fog határolódni tőled. Minél inkább olyan dolgokra törekszel, amilyen a nagyság, a nemesség, és az, hogy másoknál felsőbbrendű, kiváló, kiemelkedő és figyelemre méltó legyél, annál utálatosabbnak talál téged Isten. Ha nem tartasz önvizsgálatot és bűnbánatot, akkor Isten meg fog vetni és el fog hagyni téged. Kerüld el, hogy olyan valakivé válj, akit undorítónak talál Isten. Legyél olyan ember, akit szeret Isten. Hogyan nyerhető el Isten szeretete? Az igazság engedelmes elfogadásával, a teremtett lény pozíciójának elfoglalásával, az Isten szavai szerinti cselekvéssel két lábbal a földön állva, a kötelességünk elvégzésével, azzal, hogy becsületes emberek vagyunk és megéljük az emberi hasonlatosságot. Ez elegendő, Isten meg lesz elégedve. Az embereknek meg kell győződniük arról, hogy nem dédelgetnek ambíciókat vagy haszontalan álmokat, nem keresik a hírnevet, a nyereséget, a státuszt vagy azt, hogy kitűnjenek a tömegből. Még kevésbé szabad megpróbálkozniuk azzal, hogy hatalmasok vagy emberfelettiek legyenek, felsőbbrendűek az emberek között, elérve, hogy mások hódoljanak nekik. Erre vágyik a romlott emberiség, és ez a Sátán ösvénye. Isten nem menti meg az ilyen embereket. Ha az emberek állandóan hírnévre, javakra és státuszra törekednek anélkül, hogy bűnbánatot tartanának, akkor nincs számukra gyógymód és ennek csak egy kimenetele lehet: kivetik őket. Ma, ha gyorsan bűnbánatot tartotok, akkor még van idő, azonban el fog jönni a nap, amikor Isten befejezi a munkáját, és még ennél is nagyobbak lesznek a csapások, akkor már nem lesz többé esélyetek. Amikor eljön ez az idő, akkor akik hírnévre, javakra és státuszra törekednek, azonban makacsul visszautasítják a bűnbánatot, azok ki lesznek vetve. Mindannyiótoknak tisztában kell lennie azzal, hogy milyen embereket ment meg Isten munkája, és mit jelent az Ő üdvössége. Isten arra kéri az embereket, hogy járuljanak Elé, hallgassák meg a szavait, fogadják el az igazságot, vessék le a romlott beállítottságukat, és gyakoroljanak úgy, ahogy Isten mondja és parancsolja. Ez azt jelenti, hogy a szavai szerint élnek, nem pedig saját elképzeléseik, képzelgéseik és sátáni filozófiáik szerint, és nem az emberi „boldogságra” törekednek. Aki nem hallgat Isten szavaira, illetve nem fogadja el az igazságot, hanem továbbra is bűnbánat nélkül, a Sátán filozófiái szerint és sátáni természettel él, az ilyen embert nem tudja megmenteni Isten. Istent követed, de természetesen ez is azért van, mert Isten kiválasztott téged – vajon mi a jelentése annak, hogy Isten kiválasztott téged? Az, hogy olyan valakivé változtasson, aki bízik Istenben, aki valóban követi Istent, aki mindent el tud hagyni Istenért, és aki képes követni Isten útját. Olyan valakivé, aki levedlette sátáni természetét, és már nem követi a Sátánt, nem él az uralma alatt. Ha követed Istent és teljesíted a kötelességedet az Ő házában, azonban minden tekintetben megszeged az igazságot, és nem az Ő szavai szerint gyakorolsz vagy tapasztalsz , sőt, talán ellen is állsz Neki, akkor vajon el tud fogadni téged Isten? Semmiképp sem. Mit értek ez alatt? A kötelességed teljesítése valójában nem nehéz, és az sem nehéz, hogy ezt odaadóan tedd, elfogadható mérce szerint. Nem kell feláldozni az életedet, illetve bármi különlegeset vagy nehezet tenned, csupán becsületesen és rendületlenül követned kell Isten szavait és utasításait, nem adva hozzá a saját ötleteidet, és nem a saját vállalkozásodat működtetve, hanem az igazságra való törekvés ösvényét járva. Ha az emberek meg tudják tenni ezt, akkor alapvetően emberi hasonlatosságuk leO:msz. Ha valóban engedelmeskednek Istennek, és becsületes emberré váltak, akkor övék lesz az igazi emberi lény hasonlatossága.

2019. június 25.

Előző: Az ember csak az igazságalapelvek kutatásával teljesítheti jól a kötelességét

Következő: Ahhoz, hogy valaki jól teljesítse kötelességét, legalább lelkiismerettel és értelemmel kell rendelkeznie

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren