Csak Isten szavainak gyakori olvasása és az igazságról való elmélkedés vezet előre

Ha jól kívánod teljesíteni kötelességedet, először meg kell értened az igazságot. Teljes szíveddel keresned kell az igazságot. Az igazság keresésében a kulcs az, hogy megtanuljunk elmélkedni Isten szavain. Az Isten szavain való ilyen elmélkedés célja az, hogy megértsük a valódi jelentésüket. A keresésen keresztül fogod megérteni Isten szavainak jelentését, hogy mit vár el Isten az emberektől, valamint Isten szándékait, amelyeket a szavaiban találunk meg. Mikor ilyen megértésre jutsz, meg fogod érteni az igazságot. Amint megértetted az igazságot, könnyű lesz felfogni az alapelveket, amelyeknek a gyakorlásodat kell kísérniük, és aztán gyakorolhatod az igazságot. Amint megtanulod gyakorolni az igazságot, elkezdesz belépni az igazságvalóságba. Ekkor meg fogsz érteni dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál megérteni, érzékelni fogsz dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál tisztán látni és meg fogsz oldani problémákat, amelyek korábban lehetetlenek voltak számodra. Sok dologban inspirációt és új betekintést fogsz kapni, a megvalósítás útjai megnyílnak előtted és képes leszel következetesen gyakorolni az igazságot. Így fogsz teljesen belépni az igazságvalóságba. Ugyanakkor, ha nem adod bele a szívedet a kötelességedbe és nem keresed az igazságalapelveket sem, ha zavaros vagy zavart vagy, és a dolgokat úgy teszed, ahogyan számodra a legkönnyebb, akkor milyen mentalitás ez? Olyan, amikor félvállról veszed a dolgokat. Ha nem vagy elkötelezett a kötelességed iránt, ha nincs semmilyen felelősségérzeted vagy küldetéstudatod iránta, képes leszel a kötelességedet megfelelően teljesíteni? Képes leszel elfogadható szinten teljesíteni a kötelességedet? És ha képtelen vagy elfogadható szinten teljesíteni a kötelességedet, képes leszel belépni az igazságvalóságba? Egyáltalán nem. Ha mindig közömbös vagy, amikor teljesíted kötelességedet, nem teszel erőfeszítést és épphogy csak megcsinálod, figyelmetlenül, mintha valami játékot játszanál, ez nem probléma? Mit nyerhetsz abból, ha így teljesíted kötelességedet? Végül az emberek látni fogják, hogy amikor kötelességedet teljesíted, nincs felelősségérzeted, nemtörődöm és felületes vagy és csak éppen csak úgy teszel, mintha csinálnál valamit – ebben az esetben a kirekesztés veszélye fenyeget. Isten figyel az egész folyamat alatt, ahogy teljesíted a kötelességedet, és mit fog Ő mondani? (Ez az ember nem méltó az Ő megbízatására vagy bizalmára.) Isten azt fogja mondani, hogy nem vagy megbízható és hogy ki kellene téged rekeszteni. És így, bármilyen kötelességet teljesítesz, legyen az fontos vagy hétköznapi, ha nem teszed bele a szíved a munkába, amivel megbíztak, vagy nem teszel eleget a felelősségednek és nem Isten megbízatásaként látod azt, vagy nem vállalod saját kötelességedként és kötelezettségedként, mindig félvállról véve a dolgokat, akkor ez probléma lesz. „Nem megbízható” – ez a két szó fogja meghatározni azt, ahogy a kötelességedet végzed. Úgy értik, hogy a kötelességed teljesítése nem felel meg a mércének, és ki lettél rekesztve, és Isten azt mondja, hogy a jellemed nem üti meg a színvonalat. Ha rád bíznak valamit, és te mégis így viszonyulsz hozzá és így kezeled, akkor meg fognak bízni bármilyen más kötelességgel a jövőben? Rád lehet bízni bármi fontosat? Egyáltalán nem, hacsak nem mutatsz valódi megbánást. De mélyen legbelül Isten mindig fog némi bizalmatlanságot és elégedetlenséget táplálni irántad. Ez probléma lesz, ugye? Elveszíthetsz minden lehetőséget, hogy teljesítsd kötelességedet, és lehet, hogy nem fogsz megmenekülni.

Mikor az emberek teljesítik kötelességüket, valójában azt teszik, amit tenniük kell. Ha Isten színe előtt teszed, ha teljesíted kötelességedet és becsületes hozzáállással, szívvel veted alá magad Istennek, nem lesz ez a hozzáállás sokkal korrektebb? Tehát hogyan kellene alkalmaznod ezt a hozzáállást a mindennapi életedben? „Isten imádatát szívvel és becsületesen” a valóságoddá kell tenned. Amikor hanyag akarsz lenni és csak színlelsz, bármikor, mikor csalni akarsz és lustálkodni, bármikor, amikor elterelődik a figyelmed, vagy inkább jól éreznéd magad, meg kellene fontolnod: „Ha így viselkedem, ez azt jelenti, hogy megbízhatatlan vagyok? Beleadtam a szívemet kötelességem teljesítésébe? Hűtlen vagyok, ha ezt teszem? Ha ezt teszem, nem tudok eleget tenni a megbízásnak, amellyel Isten megbízott?” Így kellene önvizsgálatot tartanod. Ha rájössz, hogy mindig nemtörődöm és felszínes vagy a kötelességedben, hogy hűtlen vagy, és hogy megbántottad Istent, mit kellene tenned? Azt kellene mondanod: „Abban a pillanatban éreztem, hogy valami baj van itt, de nem kezeltem problémaként; csak hanyagul elsiklottam felette. Mostanáig nem vettem észre, hogy tényleg nemtörődöm és felszínes voltam, hogy nem voltam méltó a felelősségemhez. Valóban nincs lelkiismeretem és józan eszem!” Megtaláltad a problémát és egy kicsit megismerted magadat – tehát most meg kell változnod! A hozzáállásod a kötelességed teljesítéséhez rossz volt. Nemtörődöm voltál vele, mint egy másodállással, és nem adtad bele a szívedet. Ha újra ilyen nemtörődöm és felszínes vagy, imádkoznod kell Istenhez és hagynod kell, hogy megfegyelmezzen és fenyítsen. Ilyen akaratod kell, hogy legyen kötelességed teljesítésében. Csak akkor tudod igazán megbánni bűneidet. Csak akkor változhatsz meg, ha a lelkiismereted tiszta és ha a hozzáállásod a kötelességed teljesítéséhez megváltozott. És ahogy megbánod bűneidet, gyakran kell elgondolkodnod azon is, hogy valóban beleadtad-e teljes szívedet, teljes lelkedet és minden erődet kötelességed teljesítésébe; aztán Isten szavait mérceként használva és magadra alkalmazva rá fogsz jönni, milyen problémák vannak még kötelességed teljesítésével. Azzal, hogy állandóan így oldasz meg problémákat, Isten szava szerint vajon nem valósítod meg a kötelességed teljesítését teljes szíveddel, lelkeddel és erőddel? Hogy ilyen módon teljesítsd kötelességedet: nem tettél már így teljes szíveddel, lelkeddel és erőddel? Ha már nem vádol többé a lelkiismereted, ha képes vagy megfelelni a követelményeknek és hűséget mutatni kötelességed teljesítésében, csak akkor lesz valódi béke és öröm a szívedben. Kötelességed teljesítését olyan felelősségnek fogod érezni, ami tökéletesen természetes és indokolt, nem pedig plusz tehernek és egyáltalán nem olyan munkának, amelyet valaki másnak végeztél el. Ha így végzed kötelességedet, beteljesedettnek érzed magad és úgy érzed, Isten jelenlétében élsz. Ha így viselkedsz, az elhozza a lelki békét. Nem tenne ez téged kicsit emberibbé és kevésbé zombivá? Könnyű így viselkedni? Valójában könnyű, de nem azok számára, akik nem fogadják el az igazságot.

Valójában, függetlenül attól, hogy valaki igazán képes-e teljesíteni a kötelességét, mindkét esetben létezik egy súlyozott mérleg a szívükben. Ha folyamatosan prédikációkat hallgatnak, folyamatosan olvassák Isten szavát és folyamatosan bensőségesen társalognak másokkal, még akkor is, hacsak felszínesen értik az igazságot, bizonyos doktrínákat legalább képesek lesznek megérteni. Ezeket a doktrínákat mércének használva meg tudják ítélni, mennyire jól teljesítik kötelességüket és hogy a megfelelő alapelveknek engedelmeskednek-e. Ez a világosság karnyújtásnyira van mindazoktól, akiknek van lelkiismerete és józan esze. Sokszor, mikor az emberek teljesítik kötelességüket, felszínesen és nemtörődöm módon teszik. Nem áldozzák erre minden erejüket, még kevésbé keresik az igazságot és cselekednek az alapelveknek megfelelően. Bármi legyen a kötelességük, szemet hunynak felette. Bár lehet, hogy látják a problémát, nem keresnek rá megoldást, hanem úgy viselkednek, mintha nem az ő dolguk lenne és tesznek néhány felszínes kísérletet, hogy megoldják. A szívükben úgy látják, hogy nem kell a megnehezíteniük a maguk dolgát és nem kell komolyan venni ezt az ügyet. Ugyanakkor, az ilyen módon történő alkalmazkodás belső állapotuk észrevétlen romlását okozza. Ha teher érzése nélkül teljesíted kötelességedet, a szíved elkerülhetetlenül felszínessé és nemtörődömmé válik. Nem lesz képes felelősséget vállalni, még kevésbé lesz hűséges. Ennek eredményeképpen, a Szentlélek megvilágosodását és útmutatását meg fogják tagadni tőled. Mindig bejáratott szabályokat és előírásokat követsz, bármilyen új fény vagy betekintés nélkül, és semmi mást nem csinálsz, csak megjátszod magad. Kötelességed ilyen módon való teljesítése értelmetlen, még ha szolgálatot végzel, akkor sem megfelelő. Ha még a szolgálatodat sem végzed megfelelően, lehetsz hűséges szolgálattevő? Egyáltalán nem. Azokat, akik nem megfelelő szolgálatot végeznek, csak kirekeszthetik. Egyes zavaros gondolkodású emberek a legcsekélyebb mértékben sem értik az igazságot. Ők kötelességük teljesítését egyszerűen az igazság gyakorlásának tekintik. Azt gondolják, kötelességük egyszerű teljesítésével gyakorolják az igazságot. Ha megkérdezel egy ilyen embert, „Tudod gyakorolni az igazságot?” akkor azt fogja válaszolni, „Kötelességem teljesítésével nem gyakorlom az igazságot?” Helyesen gondolja? Azok egy zavaros gondolkodású ember szavai. Hogy teljesítsd kötelességedet, az a legkevesebb, hogy teljes szívedet, lelkedet és erődet bele add, hogy hatékonyan gyakorold az igazságot. Hogy hatékonyan gyakorold az igazságot, az alapelvek szerint kell cselekedned. Ha felszínesen végzed a kötelességedet, nincs valódi hatása. Ezt nem hívhatod az igazság gyakorlásának, ez nem több, mint szolgálat teljesítése. Egyértelműen csak szolgálatot teljesítesz, ez különbözik az igazság gyakorlásától. A szolgálat teljesítése egyszerűen azt jelenti, hogy azokat a dolgokat teszed, amelyek örömet okoznak neked a saját akaratod szerint, míg figyelmen kívül hagysz mindent, amit nem szeretsz csinálni. Függetlenül a nehézségektől, amelyekkel szembesülsz, sosem keresed az igazság alapelveit. Kívülről úgy látszik, hogy teljesíted kötelességedet, de ez az egész csak szolgálattétel. Bárki, aki nem teljesíti kötelességét azzal, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekszik, nem valósít meg semmit, csak szolgálatot teljesít. Isten családjában sok ember kísérli meg teljesíteni kötelességét úgy, hogy emberi elképzelésekre és képzelgésekre támaszkodnak. Évekig vesződnek minden eredmény nélkül, nem tudják gyakorolni az igazságot vagy az alapelvek szerint cselekedni kötelességük teljesítésekor. Ezért, ha az emberek gyakran cselekednek a saját akaratuk szerint és teljesítik kötelességüket a saját akaratuknak megfelelően, habár nem tesznek rosszat, az igazság gyakorlásának sem lehet ezt tekinteni. Végül, évekig tartó munkájuk során semmit nem értenek meg az igazságból és nincs tapasztalati bizonyságuk, amelyet meg tudnak osztani. Miért van ez így? Azért, mert a szándékok, amelyek ezeket az embereket vezetik kötelességük teljesítésére, nem helyesek. Az ok, amiért teljesítik kötelességüket egyértelműen az, hogy áldásokat kapjanak, alkut akarnak kötni Istennel. Nem egyszerűen az igazság elnyerésért teljesítik kötelességüket. Teljesítik kötelességüket, mert nincs más választásuk. Ezért mindig össze vannak zavarodva, és felületesen és vaktában, érdektelenül teszik a dolgokat. Nem keresik az igazságot, és így az egész csak szolgálatteljesítés. Bármennyi kötelességet teljesítenek, cselekedeteiknek nincs valódi hatásuk. Ez másképp van azok számára, akik félik Istent a szívükben. Ők folyamatosan azon elmélkednek, hogyan cselekedjenek Isten akaratának megfelelően és hogyan cselekedjenek Isten családja és az Ő választott népe javára. Mindig mélyen elgondolkodnak az alapelvekről és az eredményekről. Mindig törekszenek gyakorolni az igazságot és engedelmességet mutatni Istennek. Ez a szív helyes hozzáállása. Ezek azok az emberek, akik keresik az igazságot és szeretik a pozitív dolgokat. Az ilyen embert, mikor teljesíti kötelességeit, Isten elfogadja és megdicséri. Bár azok, akik nem szeretik az igazságot, kívülről úgy tűnhetnek, hogy teljesítik kötelességüket, a legkevésbé sem keresik az igazságot. Saját akaratuknak megfelelően cselekszenek és csak olyan dolgokat tesznek, amelyek által nem szenvednek semmilyen hátrányt és amelyek előnyösek számukra. Csak minimális erőfeszítést tesznek és elkerülnek bármilyen nehézséget, mégis akarják Isten választott népének jóváhagyását és jó hírnevet. Ha szívükben erre koncentrálnak, képesek lesznek kötelességeiket elfogadható mércével teljesíteni? Minden bizonnyal nem. Bár kívülről úgy tűnik, teljesítitek kötelességeteket, valójában szívetek nem Isten színe előtt él. Minden figyelmeteket haszonleső tervekre és számításokra fordítva egyáltalán nem fogtok fejlődni annak ellenére, hogy sok éven át megőriztétek a hiteteket mellett. Bár gyakran összegyűltök, eszitek és isszátok együtt Isten szavát, hallgatjátok a prédikációkat és kommunikáltok, aminte Isten szavát és elhagyjátok a találkozóhelyeteket, semmi sem marad belőle a szíveitekben. Isten egyetlen szava, az igazság egyetlen szava sem lakik a szívetekben. Néha leírjátok az Ő szavait egy jegyzetfüzetbe, de nem tartjátok a szívetekben és egy szempillantás alatt elfelejtetek mindent. Ezen kívül, sosem elmélkedtek Isten szavának igazságán a mindennapi életetekben. Kötelességetek teljesítésében sosem keresitek az igazság alapelveit. Bármilyen nehézségekkel szembesültök, felszínes és nemtörődöm hozzáállást tanúsítotok. Még a megmetszés és a veletek való foglalkozás közepette sem imádkoztok soha Istenhez vagy keresitek az igazságot. Ebben nem tűntök különbnek a hitetleneknél. Évek óta hisztek Istenben, de sem az életbe való belépésetek, sem igazságvalóságotok nincs egyáltalán. Kötelességetek teljesítése tisztán szolgálattétel, a szándékotok pedig az, hogy elcseréljétek ezt a szolgálatot a mennyek országának áldásaiért. Efelől nincs kétség. Így hinni Istenben, nehéz számotokra belépni az igazságvalóságba, nehéz elnyerni az életet és az igazságot. Közületek vannak azok, akik jó képességűek, de - bár hitük több, mint egy évtizedes -, csak a doktrína néhány szavát tudják hangoztatni, és megállnak a doktrína felületes szavainál. Megelégednek egy kevés doktrína megértésével és azt gondolják, hogy egyszerűen a szabályok követése elég. Számukra bonyolult mélyebbre menni. Mivel az ilyen emberek szíve nem próbálta megérteni az igazságot, nagyon korlátozott mértékben tudnak belépni az igazságvalóságba. Csak annyit tehetnek, hogy követnek bizonyos szabályokat. Ha megkérdeznék tőletek, hogyan kellene gyakorolni az igazságot kötelességetek teljesítése közben, talán azt mondanátok: többet kell imádkozni, hajlandónak lenni elfogadni a szenvedést, kötelességetek teljesítése közben nem lustálkodni vagy felszínesnek lenni, az alapelvek szerint cselekedni és engedelmeskedni Isten családjának bármiben, amit követel. Képesek vagytok a kötelességetek teljesítésének külső, doktrinális szempontjait megtárgyalni, de az igazság alapelveire vonatkozó sajátos kérdéseket csak kis mértékben értitek. Ez azt mutatja, hogy a legtöbb ember csak az igazság szó szerinti jelentését érti, de nem érti az igazság valóságát. Mint ilyen, egyáltalán nem értik az igazságot. Az emberek, akik nem értik az igazságot, beszélhetnek egy kicsit az igazság szavairól és doktrínáiról, de olyanoknak kell tekintenünk őket, akik elnyerték az igazságot? (Természetesen nem.) Tehát mire kell koncentrálnotok a jövőben? Normális szellemi életet kellene élnetek, imádkozni, összegyűlni, enni és inni Isten szavait, hallgatni a prédikációkat és himnuszokat énekelni Isten dicsőítésére. A szabályok ezen külső betartásán kívül, nem szabad elhanyagolnotok kötelességeteket, hanem sokkal inkább jól kell teljesítenetek azt. Ott van még a legfontosabb dolog is, amit meg kell értenetek: ha az igazságot kívánod keresni, ha meg kívánod érteni és elnyerni az igazságot, meg kell tanulnod, hogyan légy csendes Isten színe előtt, hogyan töprengj az igazságon és hogyan töprengj Isten szavain. Vannak külsőségek, amelyeket az igazságon való töprengés közben figyelembe kell venni? Vannak bármilyen szabályok? Vannak bármilyen időbeli korlátozások? Egy bizonyos helyen kell ezt megtennetek? Nem—Isten szavain bármikor vagy bárhol töprenghettek. Tegyétek félre azt az időt, amelyet általában kikapcsolódással vagy álmodozással töltötök és töltsétek Isten szavain és az igazságon való elmélkedéssel, hogy az a nap ne vesszen kárba. Hogyan tékozolják el az emberek az időt? Üres fecsegéssel töltik a napjaikat, olyan dolgokat tesznek, amelyek érdeklik őket vagy semmitmondó dolgokkal foglalkoznak, amelyeknek semmi közük az igazsághoz, és mikor semmi más dolguk nincs, lényegtelen dolgokon és olyan dolgokon gondolkodnak, amelyek már megtörténtek. Elképzelik mit hozhat a jövő, hol lesz a jövőbeli királyság és hol van a pokol és így tovább. Nem haszontalan dolgok ezek? Ha ezt az időt pozitív dolgokkal töltöd – ha csendes vagy Isten színe előtt, több időt töltesz Isten szavairól való töprengéssel és az igazság kommunikálásával, visszatekintesz minden cselekedetedre és felmutatod őket Isten színe előtt, hogy megvizsgálja Őket; ha akkor elgondolkozol rajta, hogy milyen kérdések maradnak megoldatlanok benned és milyen nehézségek maradnak orvosolandók kötelességed teljesítésekor, és hogy romlott beállítottságaid, amelyeknek rendszeresen szabad folyást engedsz – különösen azok, amelyek a leglázadóbbak Isten ellen és a leghalálosabbak – megoldódtak-e az igazság Isten szavaiban való keresésében; ha mindezen kérdések megoldhatóak-e egy adott időszakon belül, akkor fokozatosan be fogsz lépni az igazságvalóságba.

Hogyan kellene az Isten szavairól való elmélkedést gyakorolni? Először, gyakran gondolkodj és kommunikálj azokról a szellemi szavakról és kifejezésekről, amelyeket általában használsz. Kérdezd meg magadtól: „Lehet, hogy tudom, hogy mit jelentenek ezek a dolgok szó szerint és elméletben, de mit jelentenek a gyakorlatban? Mi az, amit gyakorlatilag takarnak? Hogyan tudom birtokolni a valóságot, amelyek azok a szellemi kifejezések magukban foglalnak? Hol kellene elkezdenem gyakorolni őket és belépnem azokba? Így kellene elmélkedned. Ez az, ahol az Isten szavairól való elmélkedés kezdődik. Nehéz megérteni az igazságot és a gyakorlatba ültetni, ha valaki hisz Istenben, de nem tanulta meg, hogyan elmélkedjen Isten szavairól. Ha valaki képtelen megérteni az igazságot, be tud lépni az igazságvalóságba? (Nem.) Az igazságvalóságba való belépés nélkül elnyerheti valaki az igazságot? (Nem.) Az igazság elnyerése nélkül eleget tehet valaki Isten akaratának? (Nem.) Nem tudnak neki eleget tenni – ez bizonyos. Mert az emberek nem értik az igazságot, csak a romlott beállítottságuk szerint élnek és ellenállnak Istennek. Hogyan tudnának az ilyen emberek valaha is eleget tenni Isten akaratának? Erre egyáltalán nincs mód. Hogyan kellene akkor elmélkedni Isten szavain? Például, amikor a gyakran ismételt kifejezésről gondolkodsz, „félni Istent és kerülni a rosszat”, ez az, amin töprengj: mi az istenfélelem? Ha valami rosszat mondunk, annyit jelent, hogy nem féljük Istent? Ha így beszélünk, az rossz? Isten bűnnek tekinti ezt? Mely tettek gonoszak? A gondolataim, szándékaim, ötleteim és véleményeim, az indítékaim, a beszédeim és tetteim forrása és a különböző beállítottságok, amelyeket feltárulnak bennem – ezek mind az igazságnak megfelelőek? Ezek közül melyeket dicséri Isten és melyektől irtózik? Melyeket ítéli el? Mely dolgokban hajlamosak az emberek nagy hibákat elkövetni? Mindezen érdemes eltöprengeni. Szoktatok töprengeni az igazságon? (Nem töltünk sok időt az igazságon való töprengéssel; az agyunk legtöbbször robotpilóta üzemmódban van.) Gondoljatok arra, mennyi időt pazaroltatok el az évek során! Milyen gyakran gondolkodtatok az igazsághoz kapcsolódó dolgokról, az Istenben való hitről, az életbe való belépésről, az istenfélelemről és a rossz elkerüléséről? Komolyan gondolkodtatok ezeken a dolgokon? Ha elmélkedtetek Isten szavain addig, hogy megértettétek az igazságot és az alapelveknek megfelelően gyakoroljátok azt, ekkor kezditek látni a gyümölcsöt és ekkor mentek be az életre. Még nem tudjátok hogyan elmélkedjetek Isten szavain, sem az igazságot nem értettétek még meg. Még nem mentetek be az életre. Törekednetek kell erre és nem tékozolni az időtöket. Épp úgy, mint amikor egy ember, mindegy, hány éves, elkezd azon gondolkodni, hogyan tanuljon meg egy szakmát, hogyan éljen meg és tartsa el a családját, hogyan éljen jó életet, hogyan bánjon másokkal, milyen lesz a jövője, és így tovább, azt jelenti, hogy ennek az embernek a lelke megérett és az illető független életet kezd élni. Valaki, aki nem gondolkodik ilyen dolgokon és sosem gondolkodott ilyen dolgokon, olyasvalaki, akinek nincsenek gondolatai vagy önálló véleménye. Nem tudják megérteni ezeket a dolgokat az életről, ezért a szüleikre kell támaszkodniuk mindenért. Tőlük függenek a pénzben, amelyet elköltenek, az ételben, amelyet megesznek és a ruhákban, amelyeket viselnek. Ha a szüleik nem gondoskodnának róluk, nyomorognának, éheznének és fáznának. Élhet egy ilyen ember függetlenül? Ez egy érett ember? (Természetesen nem.) Melyik szakaszban vagytok éppen? Elértétek a felnőttkor szakaszát hitetekben? Most, ha nem lenne senki, aki öntöz titeket, ha a Fennvaló nem prédikálna nektek, ha nem lenne senki, aki vezet titeket és ehelyett hagyná, hogy egyedül egyétek és igyátok Isten szavait és hallgassátok a himnuszokat, képesek lennétek bemenni az életre? Képesek lennétek gyakorolni az igazságot, jól teljesíteni a kötelességeteket és elvszerűen cselekedni? (Nem.) Ebben rejlik a probléma. Ez azt jelenti, hogy még túl éretlenek vagytok. Még a kötelességeteket sem tudjátok jól teljesíteni és még nem értétek el a felnőttkort. A jelen körülmények között, ha valaki vezet és terel titeket, hihettek Istenben és teljesíthetitek kötelességeteket. Hasonlatosak vagytok egy hívő emberhez. De ha a jövőben nem lesz senki, aki vezet titeket, nem tárulna-e fel, hogy tudtok-e szilárdan állni és megfelelően teljesíteni kötelességeteket, és hogy mennyi igazságvalóságra tettetek szert? Ha nem jöttök rá, amíg az idő el nem jön, hogy nincs semmi igazságvalóságotok, ez nem aggasztó? Ez nagyon veszélyes dolog! Amikor megpróbáltatásokkal nézel szembe, nem fogod tudni, hogyan állj szilárdan bizonyságtételedben és nem fogod tudni, hogyan tégy eleget Isten akaratának. Nem lesz utad, nem lesz irány a szívedben és semmilyen igazság nem tud gyökeret verni benned. Hogyan leszel akkor képes szilárdan állni? Ha nem birtoklod az igazságvalóságot, valószínűleg meg fogsz botlani, amikor kísértésekkel szembesülsz. Amikor hamis vezetőkkel vagy antikrisztusokkal találkozol szembe, akik rosszat tesznek vagy megkísérlik akadályozni az egyház munkáját, nem leszel képes felismerni, kik ők, és kiszabadulni a kezeik közül. Ha még mindig tudsz ilyen hamis vezetőket és antikrisztusokat követni, bajban leszel. Ez a két kérdés addigra le fog leplezni téged és a kirekesztés veszélye fenyeget majd. Ezért az Istenben való hit megkívánja, hogy állandóan elmélkedj Isten szaván és töprengj az igazságon. Ezen a módon mehetsz be az igazságvalóságba és nyerheted el az igazságot.

Jelenleg sok kísértés éri azokat az embereket, akik ebben a társadalomban élnek? Minden oldalon kísértések vesznek körül téged, mindenféle gonosz áramlatok, mindenféle értekezések, mindenféle gondolatok és nézőpontok, mindenféle csábítások és vonzerők mindenféle embertől, mindenféle ember által viselt mindenféle ördögi arc Ezek mind kísértések, amelyekkel szembenézel. Például lehet, hogy az emberek szívességeket tesznek neked, gazdaggá tesznek, összebarátkoznak veled, randevúkra mennek veled, pénzt adnak neked, munkát adnak neked, elhívnak táncolni, figyelmesek veled vagy ajándékokat adnak neked. Mindezek a dolgok lehetséges kísértések. Ha a dolgok nem mennek jól, bele fogsz esni a csapdába. Ha nem vagy belsőleg felvértezve némi igazsággal és hiányzik belőled bármilyen valódi érettség, nem leszel képes annak látni ezeket a dolgokat, amik valójában, és mind csapdák és kísértések lesznek számodra. Egyrészt, ha nem birtoklod az igazságot, nem leszel képes átlátni a Sátán trükkjein és nem leszel képes látni a különféle emberek sátáni arcait. Nem leszel képes legyőzni a Sátánt, elhagyni a testet és elérni az Istennek való engedelmességet. Más tekintetben, az igazságvalóság hiányában képtelen leszel ellenállni mindannak a sokféle gonosz áramlatnak, gonosz nézőpontoknak és abszurd gondolatoknak és mondásoknak. Mikor ezekkel szembesítenek, az olyan lesz, mint egy hirtelen lehűlés. Talán csak egy enyhe náthát fogsz elkapni, vagy talán valami komolyabbat – lehet, hogy még egy potenciálisan életveszélyes hideg sztrókot[a] is elszenvedsz. Lehet, hogy teljesen el fogod veszíteni a hitedet. Ha hiányzik belőled az igazság, már a Sátán és a hitetlenek világa ördögeinek néhány szava el fog bizonytalanítani és össze fog zavarni. Meg fogod kérdőjelezni, vajon kellene-e hinned Istenben vagy sem, és hogy az ilyen hit helyes-e. Lehet, hogy a mai összejövetelen jó állapotban vagy, de aztán holnap hazamész és megnézel két részt egy tévéműsorból. Elcsaltak. Éjszaka elfelejtesz imádkozni elalvás előtt és az elmédet teljesen elfoglalja a tévéműsor cselekménye. Ha tovább nézed a televíziót két napig, a szíved már távol van Istentől. Már nem kívánod olvasni Isten szavát vagy közölni az igazságot. Nem is akarsz imádkozni Istenhez. A szívedben mindig azt mondod, „Mikor leszek képes tenni valamit? Mikor kezdhetek el valami fontos ügyet? Az életemnek nem kell hiábavalónak lennie!” Meggondoltad magad? Eredetileg többet akartál megérteni az igazságról, azért, hogy terjeszteni tudd az evangéliumot és tanúságot tegyél Isten mellett. Miért változtál most meg? Csak azzal, hogy filmeket és televízióműsorokat nézel, megengeded a Sátánnak, hogy megragadja a szívedet. Valóban éretlen vagy. Gondolod, hogy elég érett vagy hozzá, hogy ellenállj ezeknek a gonosz áradatoknak? Most Isten kegyelmet gyakorol feléd és befogad az Ő házába, hogy teljesítsd kötelességedet. Ne feledd az érettségedet. Jelenleg virág vagy az üvegházban, képtelen vagy ellenállni a kinti szélnek és esőnek. Ha az emberek nem ismerik fel ezeket a kísértéseket és nem tudnak ellenállni nekik, a Sátán bármikor, bárhol foglyul ejtheti őket. Ilyen az ember éretlensége és szánalmas állapota. Mivel nem vagy birtokában az igazságvalóságnak és nem érted az igazságot, a Sátán minden szava méreg számodra. Ha meghallgatod őket, elmozdíthatatlanul csapdába fognak esni a szívedben. A szívedben azt mondod: „Becsukom a fülemet és bezárom a szememet”, de nem tudsz elmenekülni a Sátán kísértése elől. Nem élsz vákuumban. Ha hallod a Sátán szavait, nem leszel képes ellenállni nekik. Bele fogsz esni a csapdába. Az imáid és az önmagadra szórt átkaid hiábavalóak lesznek. Nem tudsz ellenállni. Az ilyen dolgok befolyásolhatják a gondolataidat és befolyásolhatják a tetteidet. Elállhatják az igazságra való törekvésed útját. Irányíthatnak is, megakadályozhatnak abban, hogy feláldozd magad Istenért, passzívvá és gyengévé tesznek és távol tartanak Istentől. Végül értéktelen leszel és teljesen reményvesztett.

Most azt gondolod, hogy odaadó vagy Isten iránt. Megvan az ambíciód, az elhatározásod és az elképzelésed az Istennek való megfelelésről. De hogy fogsz boldogulni, amikor szembekerülsz Isten megpróbáltatásaival? Azt mondod, engedelmes leszel, de mikor Isten szembeállít egy nehézséggel, amely nem felel meg az elképzeléseidnek és a vágyaidnak, mit tudsz tenni akkor, amikor képtelen vagy engedelmeskedni Neki? Amikor Isten megjutalmazza az embereket, az illik a pszichológiai szükségleteikhez, megfelel az elképzeléseiknek és az ízlésüknek, tehát az emberek tudnak engedelmeskedni Neki. De mikor Isten elvesz tőled dolgokat, hogyan fogsz reagálni? Meg tudsz állni rendíthetetlenül bizonyságtételedben Isten megpróbáltatásainak közepette és abban a környezetben, amelyet kialakított számodra? Probléma lesz ez? Mikor azt mondod, „Természetesen szilárdan meg fogok állni a bizonyságtételemben”, szavaid hivalkodás, ostobaság, tudatlanság és butaság. Tudod, mit akar Isten tenni veled? Tudod, miért kíván Isten próbára tenni téged? Mit akar Ő leleplezni benned? Azt mondod, „Megvan bennem az akarat, hogy szenvedésben részesüljek, készen állok, nem félek semmilyen megpróbáltatástól, amelyet Isten esetleg rám szab”, de aztán hirtelen történik valami, amire nem számítottál, valami, amire nem voltál felkészülve. Akkor mi a haszna a felkészülésednek? Egyáltalán semmi. Tegyük fel, hogy az egészségi állapotod mindig jó volt. Teljesítetted a kötelességedet sok éven keresztül, és Isten megvédett minden betegségtől. Az utad sima volt. Hirtelen, egy nap elmész egy vizsgálatra és az orvosok találnak valami furcsa megbetegedést, amelyet később halálos betegségként diagnosztizálnak. A szívedben úgy érzed, mintha valami erő átirányította volna az erőteljes áramlatokat, és felforgatott volna egy hatalmas óceánt. „A testvérek közül a gyülekezetben senkinek nincs ez a betegsége” mondod. „Én hiszek Istenben a legrégebb óta, kötelességem teljesítésében én voltam a legaktívabb és én szenvedtem a legtöbbet. Hogy lehet az, hogy nálam jelent meg ez a betegség? Miután eltöprengsz a dolgon, rájössz, hogy ez bizonyára egy próbatétel Istentől, és hogy alá kellene vetned magadat. Most még van hited, hogy imádkozz Istenhez. De miután imádkozol egy ideig és még mindig nem gyógyultál meg, így határozol „Isten hagy engem meghalni. Isten el akarja venni az életemet!” Még mindig alá fogod vetni magad Istennek? (Nem valószínű.) Fel fogsz kiáltani „Istenem! Nem akarok meghalni. Nem éltem eleget. Még fiatal vagyok. Még csak az életem felét tapasztaltam meg. Adj nekem még néhány évet! Még sok dolog van, amit megtehetek!” Hasztalan azért imádkozni, hogy Isten meggyógyítson. Bármennyi vizsgálaton esel át, azt fogják kimutatni, hogy a betegséged halálos. Kezeléssel meg fogsz halni. Kezelés nélkül szintén meg fogsz halni. Mit fogsz tehát tenni? Sokszor, mikor Isten próbára teszi az embereket, először azt gondolják, Isten cselekedetei helyesek és jók, de amikor a következtetés világossá válik, azt gondolják: „Talán Isten akarata az, hogy meghaljak. Ha Isten azt akarja, hogy meghaljak, hadd haljak meg!” Tehát csak passzívan, tehetetlenül várják, hogy meghaljanak. Milyen hozzáállás ez, várni a halálra? Van ebben bármilyen eleme az engedelmességnek? (Nincs, ez a végzet egyszerű elfogadása.) Az ilyen emberek valóban hajlandóak meghalni? (Nem.) Dehát akkor miért várják a halált? Amikor eljön a halál, nincs más választásuk, mint meghalni. Ha nincs más választásuk, csak elfogadni tudják. Ez az „elfogadás” egy passzív ellenálló hozzáállás, nem pedig tanúságtétel. Egyesek azt mondják, „Isten hagyott meghalni, tehát milyen tanúságtétel maradt nekem?” Bár Isten hagy téged meghalni, Te nem Isten teremtménye vagy? Felhagynál a kötelességeddel? Befejezted kötelességedet? Jól végezted kötelességedet? Milyen szívednek kell lennie ahhoz, hogy szilárdan megállj egy teremtett dologhoz illő bizonyságtételben? (Hadd beszéljek a saját tapasztalatomról. Néhány nappal ezelőtt annyira fájt a fogam, hogy három napig nem tudtam aludni a fájdalom miatt. Mégis mindennap meg kellett tennem a kötelességemet. A zavaró fájdalom a fejemben valóban majdnem több volt, mint amit el tudtam viselni. Egy kicsit panaszkodtam a szívemben. Úgy éreztem, hogy nagyon jól teljesítettem a kötelességemet, akkor hát miért történik ez velem? Akkor azt éreztem, hogy nem tudom felfogni Isten akaratát. Egyes testvérek arra biztattak, hogy keressem a saját szívemet és ismerjem meg önmagamat, ezért tovább imádkoztam és kerestem Istent. Nem találtam úgy, hogy bármiben engedetlen lettem volna Istennek. Később Jób szavaira gondoltam, amelyeket megpróbáltatásai idején a feleségéhez intézett, „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk?” (Jób 2:10). Jób képes volt tanúskodni Istenről megpróbáltatásai során. Elgondolkodtam magamról és láttam, hogy tudtam dicsőíteni Istent, amikor jól mentek a dolgaim, de negatívvá váltam és lázadtam Isten ellen a csapások idején. Úgy éreztem, hogy ez nem egy Isten által teremtett megfelelő teremtménynek az útja. Ez végre bántotta a lelkiismeretemet. Megvolt bennem az akarat, hogy elhagyjam a testet és eleget tegyek Istennek. Azt gondoltam, hogy még ha beteg is vagyok, akkor is alá kell vetnem magam Isten akaratának. Bármekkora is a fájdalom, készségesen ki kell tartanom kötelességem teljesítésében. Ez volt a saját tapasztalatom.) Bármilyen megpróbáltatásokkal kerülsz szembe, Isten elé kell járulnod – ez helyes. Gondolkodj el önmagadon, miközben nem késlelteted kötelességed teljesítését. Ne tedd, hogy csak elmélkedsz és sosem teljesíted kötelességedet, elhanyagolva a fontosat, hogy a jelentéktelenre koncentrálj – ez az ostobaság útja. Bármilyen megpróbáltatás érjen, Istentől kapott teherként kell azt kezelned. Tegyük fel, hogy egyeseket súlyos betegség és elviselhetetlen szenvedés gyötör, néhányan a halállal is szembenéznek. Hogyan kellene megközelíteniük ezt a helyzetet? Sok esetben Isten megpróbáltatásai terhek, amelyeket Ő ad az embereknek. Legyen bármilyen nagy is az Isten által rád ruházott teher, olyan súlyú terhet kell hordoznod, mert Isten megért téged és tudja, hogy képes leszel elbírni azt. Az Isten által neked adott teher nem fogja meghaladni az érettségedet vagy a tűrőképességed határait, tehát nem kérdés, hogy képes leszel elviselni azt. Nem számít, milyen jellegű terhet, nem számít milyen fajta megpróbáltatást ad Isten neked, emlékezz egy dologra: akár érted Isten akaratát, akár nem, akár megvilágosít és megvilágít a Szentlélek, miután imádkozol, akár nem, ezzel a megpróbáltatással akár megfegyelmez és figyelmeztet Isten, akár nem, nem számít, ha nem érted. Amíg nem késlekedsz kötelességed teljesítésében és hűségesen végzed kötelességedet, Isten elégedett lesz, és szilárdan megállsz bizonyságtételedben. Látva, hogy súlyos betegségben szenvednek és meg fognak halni, egyesek azt gondolják magukban: „Azért kezdtem hinni Istenben, hogy elkerüljem a halált – de kiderült, hogy Ő még kötelességem ennyi éven át tartó teljesítése után is hagyni fog meghalni. A saját dolgommal kellene foglalkoznom, megtenni azokat a dolgokat, amelyeket mindig is akartam és élvezni azokat a dolgokat, amelyeket nem élveztem ebben az életben. Elhalaszthatom kötelességemet.” Milyen hozzáállás ez? Ennyi évig teljesítetted kötelességedet, meghallgattad mindezeket a prédikációkat és még mindig nem értetted meg az igazságot. Egy megpróbáltatás ledönt, térdre kényszerít és felfed téged. Méltó egy ilyen ember arra, hogy Isten a gondját viselje? (Nem méltó.) Teljesen hiányzik belőle a hűség. Tehát mi az az úgynevezett kötelesség, amelynek teljesítésével ennyi évet töltöttek? Ez az úgynevezett „szolgálattétel” és csak kifárasztották magukat ezzel. Ha Istenben való hitedben és igazságra való törekvésedben képes vagy azt mondani: „Bármilyen betegséget vagy kellemetlen eseményt enged Isten megtörténni velem, – bármit tesz Isten – engedelmeskednem kell és teremtett lényként a helyemen kell maradnom. Minden más előtt, az igazság ezen szempontját – az engedelmességet – kell gyakorlatba ültetnem, meg kell valósítanom és meg kell élnem az Istennek való engedelmesség valóságát. Ezen felül, nem tehetem félre azt, amivel Isten megbízott és a kötelességet, amelyet teljesítenem kell. Utolsó lélegzetvételemmel is eleget kell tennem kötelességemnek”. Ez nem bizonyságtétel? Amikor ilyen elszánt vagy és ilyen állapotban vagy, még mindig képes vagy panaszkodni Istenre? Nem, nem vagy. Ilyenkor azt fogod gondolni magadban: „Isten adja nekem ezt a leheletet, Ő gondoskodott rólam és védett ennyi éven át, sok fájdalmat elvett tőlem, sok kegyelmet és sok igazságot adott nekem. Megértettem igazságokat és rejtélyeket, amelyeket emberek nemzedékeken át nem értettek. Olyan sokat nyertem Istentől, tehát vissza kell fizetnem Istennek! Korábban túlságosan éretlen voltam, nem értettem semmit és minden, amit tettem, bántó volt Isten számára. Nem biztos, hogy lesz másik esélyem, hogy visszafizessem ezt Istennek a jövőben. Bármennyi időm maradt hátra, fel kell ajánlanom azt a kis erőt, amim van, és meg kell tennem Istenért, amit tudok, hogy Isten lássa: ennyi éven át tartó gondoskodása rólam, nem veszett kárba, hanem meghozta gyümölcsét. Hadd hozzak vigaszt Istennek, és ne bántsam Őt többé vagy ne okozzak Neki csalódást. Mi lenne, ha így gondolkodnál? Ne azon gondolkodj, hogyan mentsd meg magad vagy menekülj el, gondolj arra, „mikor gyógyul meg ez a betegség? Amikor meggyógyul, meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy teljesítsem kötelességemet és odaadó legyek. Hogyan legyek odaadó, mikor beteg vagyok? Hogyan tudom teljesíteni egy teremtett lény kötelességet?” Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, vajon nem vagy képes teljesíteni kötelességedet? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, képes vagy nem szégyent hozni Istenre? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, amíg az elméd tiszta, képes vagy nem panaszkodni Istenre? (Igen.) Most könnyű „igent” mondani, de nem lesz annyira könnyű, amikor ez valóban megtörténik veled. És így, törekednetek kell az igazságra, gyakran keményen dolgozni az igazságon és több időt tölteni azon gondolkodva, „Hogyan tudok eleget tenni Isten akaratának? Hogyan tudom vissza fizetni Isten szeretetét? Hogyan tudom teljesíteni egy teremtett lény kötelességet?” Mi az a teremtett lény? Egy teremtett lény felelőssége csupán annyi, hogy hallgassa Isten szavait? Nem. Az a kötelessége, hogy megélje Isten szavait. Isten olyan sok igazságot adott neked, olyan sokat az útból és olyan sok életet, azért, hogy megélhesd ezeket a dolgokat és bizonyságot tegyél Mellette. Ez az, amit egy teremtett lénynek tennie kellene, és ez a te felelősséged és kötelezettséged. Ezeken a dolgokon rendszeresen elmélkedned kell; ha mindig elmélkedsz rajtuk, az igazság minden szempontjában mélyebbre jutsz.

Ha az emberek nem járják az igazság keresésének útját és nem dolgoznak keményen azon, hogy elnyerjék az igazságot, előbb vagy utóbb meg fognak botlani és elbuknak. Nehéz lesz egyenesen állni, mert a problémák, amelyekkel szembesülnek, nem oldhatóak meg arra a kis tudásra és doktrínákra támaszkodva, amelyek a birtokukban vannak. Bármilyen jól tudsz beszélni a doktrínákról, nem leszel képes valódi nehézségeket megoldani. Állandóan elmélkedned kell a különböző igazságokon, hogy elérj egy átható tisztánlátást. Csak akkor használhatod az igazságot, hogy megoldj bármilyen problémákat, amelyekkel találkozol. Azok, akik valóban értik az igazságot, nem beszélnek szavakról és doktrínákról. Felismernek mindent és tisztán látják őket, és magabiztosan viselkednek mindenben, amit tesznek. Ha nem tudod, hogyan keresd az igazságot azokban a helyzetekben, amelyekkel szembesülsz és mindig a saját akaratod szerint cselekszel, nincs rá mód, hogy megértsd az igazságot. Ahhoz, hogy megértsd az igazságot, állandóan azon kell töprengened, hogyan használd az igazságot problémák megoldására a kötelességed teljesítésében. Ha nem elmélkedsz így, el tudod érni ezeket az igazságokat? Ha nem elmélkedsz Isten szavain, bármennyi prédikációt hallasz, bármennyi doktrínát értesz, mindig a szavak és doktrínák szintjén fogsz maradni. Ha tudod, hogy mondd ezeket a szavakat és doktrínákat, ez gyakran elhiteti veled, hogy Istenben való hited már meghozta gyümölcsét és nagyon érett vagy, mert most már szenvedélyes és életerős vagy. De amikor szembesítenek a tényekkel, azaz amikor szembenézel a megpróbáltatásokkal és a hányattatásokkal, látni fogod, milyen kis védelmet nyújtanak neked ezek a szavak és doktrínák. Egyetlen megpróbáltatástól sem tudnak megvédeni, nem beszélve arról, hogy biztosítsák, hogy minden egyes próbát szabályosan teljesíts, amelyet Isten az ember elé állít. Inkább azt fogod érezni, hogy ezek a szavak és doktrínák pusztulásba vezettek téged. Ilyenkor látni fogod, milyen keveset értesz az igazságból és hogy még nem léptél be az igazságvalóságba. Gyakran, amikor megpróbáltatásokkal néznek szembe és nem látják a kiutat, az emberek végre megérzik a tehetetlenségüket az igazság nélkül, és érzik, mennyire hasztalan volt minden beszédük a doktrínákról. Csak akkor látják, mennyi minden hiányzik belőlük és mennyire szánalmasak. Mikor minden biztonságos és zavartalan, mindig azt érzed, hogy mindent értesz. Úgy érzed, hogy hited nem hiábavaló és sokat nyertél belőle. Úgy érzed, hogy bármi történik, semmi miatt nem kell aggódnod. Tulajdonképpen egyszerűen csak értesz néhány szót és doktrínát, aminek semmi haszna. Katasztrófa és csapás közepette tanácstalan leszel, nem tudva, hogy nézz szembe a helyzettel. Amikor imádkozol Istenhez, nem fogod tudni, mit mondj vagy mit kérj. Nem találod az utat. Ez azt mutatja, mennyire szánalmas az ember. Isten szavai nincsenek a szívedben és a Szentlélek munkája hiányzik belőled. Már a sötétségben vagy. Istenben való hited nem nyert számodra semmit, és most éppen annyira nyomorogsz, mint egy koldus. Csak ekkor érzed azt, hogy Istenben való hited annyi éven át teljesen nélkülözte az igazságvalóságot. Most teljesen lelepleztek téged. Ha ilyen állapotba jutsz, miután sok éven át hittél Istenben, akkor az a sorsod, hogy kirekesszenek.

2017. február 12.

Lábjegyzet:

a. Hideg sztrók: a hagyományos kínai orvoslásban használt kifejezés, mely súlyos, potenciálisan életveszélyes, külső elemek által okozott belső megfázásra utal.

Előző: Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni

Következő: Hogyan oldjuk meg a státusz kísértéseinek és rabságának problémáját?

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren