Keresd még inkább az Én szándékaimat azokban a körülményekben, amelyekkel találkozol, és biztosan elnyered az Én jóváhagyásomat. Amíg kész vagy keresni és Engem félő szívvel rendelkezni, addig megadom neked mindazt, ami hiányzik neked. Az egyház most lép be a hivatalos képzésbe, és minden jó úton halad. A dolgok már nem olyanok, mint voltak, amikor ez még csak egy előszele volt az eljövendő dolgoknak; nem szabad többé zavarban lennetek, és nem hiányozhat a tisztánlátásotok. Miért követelem meg, hogy mindenben belépjetek a valóságba? Igazán megtapasztaltad már ezt? Valóban meg tudtok-e felelni Nekem abban, amit megkövetelek tőletek, ahogyan Én is megfelelek nektek? Ne legyetek álnokok! Én egyszerűen újra és újra elvisellek benneteket, és ti mégis ismételten kudarcot vallotok abban, hogy különbséget tegyetek jó és rossz között, és hogy kimutassátok elismeréseteket!

Igazságosságom, fenségem, ítéletem és szeretetem – mindezek a dolgok, amiket birtoklok, mindaz, ami vagyok – megízlelted-e igazán ezeket? Tényleg olyan meggondolatlan vagy, és kitartasz amellett, hogy nem észleled a szándékaimat. Újra és újra elmondtam nektek, hogy nektek magatoknak kell belekóstolni a lakomákba, amelyeket készítek, mégis újra és újra felborítjátok, és nem tudjátok megkülönböztetni a jó környezetet a rossztól. Ezek közül melyik környezetet hoztátok létre ti magatok? Melyeket intéztek az Én kezeim? Ne védjétek tovább magatokat! Én mindent tökéletesen tisztán látok, és az a helyzet, hogy ti egyszerűen nem kerestek. Mit mondhatnék még?

Mindig meg fogom vigasztalni mindazokat, akik felfogják szándékomat, és nem engedem, hogy szenvedjenek vagy baj érje őket. A döntő dolog most az, hogy képesek legyetek szándékomnak megfelelően cselekedni. Azok, akik ezt teszik, biztosan megkapják áldásaimat, és védelmem alá kerülnek. Ki az, aki valóban és teljesen fel tudja áldozni magát Értem, és fel tudja ajánlani mindenét Énértem? Ti mindannyian félszívűek vagytok; gondolataitok körbe-körbe járnak, az otthonra, a külvilágra, az ételre és a ruházatra gondolva. Annak ellenére, hogy itt vagy Előttem, és Értem teszel dolgokat, legbelül még mindig az otthon lévő feleségedre, gyermekeidre és szüleidre gondolsz. Vajon mindez a te tulajdonod? Miért nem bízod őket az Én kezeimre? Nincs elegendő hited Bennem? Vagy attól félsz, hogy számodra nem megfelelő intézkedéseket hozok? Miért aggódsz mindig a test szerinti családod miatt és sóvárogsz a szeretteid után? Van-e egy bizonyos hely a szívedben Számomra? Még mindig arról beszélsz, hogy megengeded Nekem, hogy uralkodjam benned, és elfoglaljam egész lényedet – ezek mind csalárd hazugságok! Közületek hányan teljes szívvel elkötelezettek az egyház iránt? Továbbá kik azok köztetek, akik nem magukra gondolnak, hanem a mai királyság érdekében cselekszenek? Gondolkodjatok el ezen nagyon komolyan.

Annyira kiszorítottatok Engem, hogy már csak a kezemet tudom használni, hogy lesújtsak rátok és előre hajtsalak; nem fogok többé hízelegni nektek. Ez azért van, mert Én vagyok a bölcs Isten, és különböző módon bánok a különböző emberekkel, aszerint, hogy mennyire vagytok hűségesek Hozzám. Én vagyok a mindenható Isten – ki merné akadályozni előre irányuló lépteimet? Mostantól kezdve mindazok, akik hűtlenül mernek Hozzám viszonyulni, biztosan adminisztratív rendeleteim hatálya alá fognak kerülni, hogy megismerjék mindenhatóságomat. Nem nagy sokaságot akarok, hanem kiválóságot. Elhagyom és megbüntetem azt, aki hűtlen, tisztességtelen, és aki csalárd viselkedést és csalást folytat. Ne gondoljátok többé, hogy irgalmas vagyok, vagy hogy szerető és jóságos vagyok; az ilyen gondolat csupán önkényeztetés. Tudom, hogy minél többet kedveskedem neked, annál negatívabbá és passzívabbá válsz, és annál kevésbé vagy hajlandó elengedni önmagadat. Amikor az emberek ennyire problémásak, csak folyamatosan ösztökélni és vonszolni tudom őket. Tudd meg ezt! Mostantól kezdve Én vagyok az Isten, aki ítél; többé már nem vagyok az az irgalmas, jóságos és szerető Isten, amilyennek az emberek képzelnek Engem!