Keresd még inkább az Én szándékaimat azokban a körülményekben, amelyekkel találkozol, és biztosan elnyered az Én jóváhagyásomat. Amíg kész vagy keresni és Engem félő szívvel rendelkezni, addig megadom neked mindazt, ami hiányzik neked. Az egyház most lép be a hivatalos képzésbe, és minden a jó kerékvágásban halad. A dolgok már nem olyanok, mint voltak, amikor ez még csak egy előszele volt az eljövendő dolgoknak; nem szabad többé zavarodottnak lennetek, és nem hiányozhat a tisztánlátásotok. Miért követelem meg, hogy mindenben belépjetek a valóságba? Igazán megtapasztaltad már ezt? Valóban meg tudtok-e felelni Nekem abban, amit megkövetelek tőletek, ahogyan Én is megfelelek nektek? Ne legyetek csalárdak! Én egyszerűen újra és újra hosszútűrést tanúsítok irántatok, és ti mégis ismételten nem tudjátok, mi a jó nektek, és nem mutattok elismerést!

Igazságosságom, fenségem, ítéletem és szeretetem – mindezek a dolgok, amiket birtoklok, mindaz, ami vagyok – megízlelted-e igazán ezeket? Tényleg olyan meggondolatlan vagy, és kitartasz amellett, hogy nem észleled a szándékaimat. Újra és újra elmondtam nektek, hogy nektek magatoknak kell belekóstolni a lakomákba, amelyeket készítek, mégis újra és újra felborítjátok az asztalt, és nem tudjátok megkülönböztetni a jó környezetet a rossztól. Ezek közül mely környezeteket hoztátok létre ti magatok? Melyeket intézték az Én kezeim? Ne védjétek tovább magatokat! Én mindent tökéletesen tisztán látok, és az a helyzet, hogy te egyszerűen nem keresel. Mit mondhatnék még?

Mindig meg fogom vigasztalni mindazokat, akik felfogják szándékomat, és nem engedem, hogy szenvedjenek vagy baj érje őket. A döntő dolog most az, hogy képesek legyetek a szándékomnak megfelelően viselkedni. Azok, akik ezt teszik, biztosan megkapják áldásaimat, és az oltalmam alá kerülnek. Ki az, aki valóban képes teljesen feláldozni magát Értem és felajánlani mindenét Énértem? Ti mindannyian félszívűek vagytok; gondolataitok körbe-körbe járnak, a családra, a külvilágra, az ételre és a ruházatra gondolva. Annak ellenére, hogy itt vagy Előttem, és Értem teszel dolgokat, a szívedben még mindig az otthon lévő feleségedre, gyermekeidre és szüleidre gondolsz. Vajon ők a te tulajdonod? Miért nem bízod őket az Én kezeimre? Nem bízol Bennem? Vagy attól félsz, hogy az elrendezéseim nem lesznek megfelelőek számodra? Miért jár mindig az eszed a hús-vér test szerinti családodon és szeretteiden? Elfoglalok Én egy bizonyos helyet a szívedben? Mégis azt állítod, hogy megengeded Nekem, hogy uralkodjam benned, és elfoglaljam egész lényedet – ezek mind csalárd hazugságok! Közületek hányan teljes szívvel elkötelezettek az egyház iránt? Továbbá kik azok köztetek, akik nem magukra gondolnak, hanem a mai királyságra? Vegyétek ezt nagyon komolyan fontolóra!

Odáig hajszoltatok Engem, hogy már csak a kezemet tudom használni, hogy lesújtsak rátok és előre hajtsalak titeket; nem foglak többé noszogatni titeket. Ez azért van, mert Én vagyok a bölcs Isten, és különböző módon bánok a különböző emberekkel, ami attól függ, hogy mennyire vagytok hűségesek Hozzám. Én vagyok a mindenható Isten – ki merné akadályozni előre irányuló lépteimet? Mostantól kezdve mindazokat, akik hűtlenül mernek Hozzám viszonyulni, az adminisztratív rendeleteim keze biztosan nem fogja büntetlenül hagyni, hogy megismerjék mindenhatóságomat. Nem nagy sokaságot akarok, hanem kiválóságot. Elhagyom és megbüntetem azt, aki hűtlen, tisztességtelen, és aki elvetemült viselkedést és csalárdságot folytat. Ne gondoljátok többé, hogy irgalmas vagyok, vagy hogy szerető vagyok; az ilyen gondolat csupán önkényeztetés. Tudom, hogy minél inkább engedek neked, annál negatívabbá és passzívabbá válsz, és annál kevésbé vagy hajlandó elengedni önmagadat. Amikor az emberek ennyire problémásak, csak folyamatos odacsapással és vonszolással tudom tovább ösztökélni őket. Tudd meg ezt! Mostantól kezdve Én vagyok az Isten, aki ítél; többé már nem vagyok az az irgalmas és szerető Isten, amilyennek az emberek képzelnek Engem!