Ó! Mindenható Isten! Ámen! Benned minden felszabadul, minden szabad, minden nyitva van, minden feltárul, és minden fényes, a legkevésbé sem rejtett vagy titkolt. Te vagy a megtestesült Mindenható Isten. Királyként uralkodtál. Nyíltan feltárultál – többé nem vagy rejtély, hanem teljesen feltárultál, örökkön-örökké! Valóban teljesen feltárultam, nyilvánosan megérkeztem, és az igazság Napjaként jelentem meg, mert ez ma már nem az a korszak, amelyben a hajnalcsillag megjelenik, és már nem is a rejtőzködés szakasza. A munkám olyan, mint a felvillanó villám; olyan gyorsan történik, mint egy hirtelen mennydörgés. Munkám eljutott ebbe a jelenlegi szakaszba, és aki időt veszteget vagy tétlenkedik, az csak kíméletlen ítéletet fog kapni. Különösen azt kell világosan megértened, hogy Én fenség és ítélet vagyok, és hogy többé nem vagyok együttérzés és szeretet, mint ahogyan ti talán elképzelitek. Ha még mindig nem vagy tisztában ezzel a kérdéssel, akkor amit kapsz, az nem más, mint az ítélet, mert te magad fogod megízlelni azt, amit nem ismertél el; különben továbbra is kétségeid lesznek, és nem mersz szilárd lenni a hitedben.

Ami azt illeti, amit rátok bíztam, képesek vagytok-e odaadással elvégezni? Azt mondom, hogy minden vállalkozáshoz bölcsességre van szükség, mégis, mialatt valamit csináltatok, milyen gyakran tettétek ismételt vizsgálat és további megfontolás tárgyává intéseimet? Még ha valamennyire meg is értitek intéseim egyetlen szavát, és jónak tartjátok, amikor meghalljátok azt, később figyelmen kívül hagyjátok. Amikor meghallod, a saját aktuális állapotodra irányítod azt, és megveted magad – de később azt hiszed, hogy ez egy triviális dolog. A kérdés ma az, hogy az életed fejlődhet-e vagy sem; nem az a kérdés, hogy külsőleg hogyan vagy ékesítve. Egyikőtökben sincs elhatározás, és nem vagytok hajlandóak elszántak lenni. Nem akarjátok megfizetni az árat, és nem akarjátok félredobni a mulandó földi örömöket, mégis féltek, hogy elveszítitek a mennyei áldásokat. Miféle ember vagy? Te bolond vagy! Ne érezzétek magatokat megbántva; vajon nem tényszerű, amit mondtam? Hát nem egyszerűen arra mutatott rá, amire te magad is gondoltál már? Nincs benned emberi mivolt! Még egy közönséges ember tulajdonságaival sem rendelkezel. Sőt, bár ez így van, mégsem látod magad elszegényedettnek. Kényelmes és gondtalan vagy egész nap, és teljesen önelégült! Nem tudod, milyen kiterjedtek a saját hiányosságaid, vagy mi hiányzik belőled. Milyen ostobaság!

Hát nem látod, hogy az Én munkám már eljutott egy ilyen pontra? Minden akaratom bennetek van. Mikor lesztek képesek ezt felfogni és egy kis figyelmet szánni rá? Lusta vagy! Nem vagy hajlandó megfizetni az árat, nem vagy hajlandó elvégezni a kemény munkát, nem akarsz időt szakítani, és nem vagy hajlandó erőfeszítést tenni. Hadd mondjak neked valamit! Minél jobban félsz attól, hogy nehézségeket fogsz elszenvedni, annál kevesebb hasznot hoz majd az életed, ráadásul annál több akadállyal fogsz találkozni életed növekedésével, és annál valószínűtlenebb, hogy életed fejlődi fog. Hadd emlékeztesselek még egyszer (nem mondom még egyszer)! Közömbös leszek az iránt és elhagyok bárkit, aki nem vállal felelősséget a saját életéért. Ezt már elkezdtem megvalósítani; nem láttad ezt tisztán? Ez nem egy üzleti tranzakció, és nem is kereskedelem; ez az élet. Világos?