Hasonlóképpen Jób könyve megörökíti Jahve Jóbnak adott áldását. Mit ajándékozott Isten Jóbnak? „Jahve pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara” (Jób 42:12). Emberi szempontból mik voltak ezek a dolgok, amelyeket Jób kapott? Az emberiség vagyontárgyai voltak? Ezekkel a vagyontárgyakkal nem számított volna Jób nagyon gazdagnak abban az időben? Akkor hogyan szerzett ő ilyen vagyont? Mi okozta a gazdagságát? Mondani sem kell – Isten áldásának volt köszönhető, hogy Jób mindezek birtokába jutott. Azzal, hogy hogyan tekintett ezekre a vagyontárgyakra Jób, és hogyan értékelte Isten áldásait, itt és most nem fogunk foglalkozni. Ami Isten áldásait illeti, minden ember éjjel-nappal arra sóvárog, hogy Isten megáldja őt, de az ember nem befolyásolhatja, mennyi vagyont tud felhalmozni élete során, vagy hogy kaphat-e áldásokat Istentől – ez vitathatatlan tény! Istennek megvan a hatalma és ereje ahhoz, hogy bármilyen vagyont ajándékozzon az embernek, hogy lehetővé tegye az ember számára bármely áldás megszerzését, másrészt azonban Isten áldásainak van egy alapelve. Miféle embereket áld meg Isten? Természetesen azokat az embereket áldja meg, akiket kedvel! Ábrahámot és Jóbot egyaránt megáldotta Isten, de az áldások, amelyekben részesültek, mégsem ugyanazok voltak. Ábrahámot Isten olyan nagyszámú utóddal áldotta meg, mint a homok és a csillagok. Amikor Isten megáldotta Ábrahámot, elérte, hogy egyetlen ember és egyetlen nemzet utódai felvirágozzanak és megerősödjenek. Ebben Isten hatalma uralkodott az emberiség fölött, amely minden dolog és élőlény között egyedül lélegezte be Isten leheletét. Isten hatalmának szuverenitása alatt ez az emberiség az Isten által meghatározott sebességgel és az Isten által meghatározott keretek között szaporodott és létezett. Konkrétan ennek a nemzetnek az életképessége, terjeszkedésének mértéke és várható élettartama mind Isten rendelkezéseinek része volt, és mindezek alapelve teljes mértékben az Isten által Ábrahámnak tett ígéreten alapult. Ez annyit tesz, hogy a körülményekre való tekintet nélkül Isten ígéretei akadálytalanul haladnak előre, és Isten hatalmának gondviselése alatt meg is valósulnak. Az Isten által Ábrahámnak tett ígéret szerint tekintet nélkül a világ felbolydulásaira, a korszakra, az emberiséget érő katasztrófákra, Ábrahám utódainak nem kell szembenézniük a megsemmisülés kockázatával, és nemzetük nem fog kihalni. Isten Jóbnak adott áldása azonban rendkívül gazdaggá tette őt. Isten egy sor élő, lélegző teremtményt adott neki, amelyek jellemzőit – számukat, szaporodási sebességüket, túlélési arányukat, a testükön lévő zsír mennyiségét és így tovább – szintén Isten határozta meg. Bár ezek az élőlények nem rendelkeztek a beszéd képességével, ők is részei voltak a Teremtő rendelkezéseinek, és az Isten velük kapcsolatos rendelkezései mögött álló elv az Isten által Jóbnak ígért áldások alapjára épült. Az Isten által Ábrahámnak és Jóbnak adott áldásokban, bár az ígéret tárgya különbözött, a hatalom, amellyel a Teremtő uralkodott minden dolog és élőlény fölött, ugyanaz volt. Isten hatalmának és erejének minden részlete kifejeződik az Ő különböző ígéreteiben és áldásaiban Ábrahám és Jób részére, és újra megmutatja az emberiségnek, hogy Isten hatalma messze túlmutat az ember képzeletén. Ezek a részletek ismét azt mondják el az emberiségnek, hogy ha meg akarja ismerni Isten hatalmát, akkor ezt csak Isten szavain és Isten szavainak megtapasztalásán keresztül érheti el.

Isten szuverenitásának hatalma minden dolog fölött lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerjen egy tényt: Isten hatalma nemcsak ezekben a szavakban testesül meg: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság – és lett világosság, majd ezt: Legyen boltozat – és lett boltozat, majd ezt: Legyen szárazföld – és lett szárazföld”, hanem ezenfelül az Ő hatalma abban is megtestesül, ahogy elérte, hogy a világosság folyamatosan fennmaradjon, megakadályozta, hogy a boltozat eltűnjön, és a szárazföldet mindörökre elkülönítve tartotta a víztől, valamint annak részleteiben, ahogyan Ő uralta és irányította az Általa teremtett dolgokat: a világosságot, a boltozatot és a szárazföldet. Mi mást láttok még Isten emberiségnek adott áldásában? Világos, hogy miután Isten megáldotta Ábrahámot és Jóbot, Isten léptei nem szűntek meg, mert épp csak elkezdte érvényre juttatni hatalmát, hanem minden egyes szavát valóra szándékozott váltani, minden egyes részletet, amelyről beszélt, meg akart valósítani, így az eljövendő években folytatta minden szándékának véghezvitelét. Mivel Istennek hatalma van, az ember számára talán úgy tűnhet, hogy Istennek csak szólnia kell, és anélkül, hogy a kisujját is megmozdítaná, minden ügy és dolog beteljesedik. Az ilyen képzelgések elég nevetségesek! Ha csak egyoldalúan szemléled Isten szavakkal történő szövetségkötését az emberrel, valamint azt, ahogy Isten mindent szavakkal vitt véghez, és képtelen vagy meglátni az arra utaló különféle jeleket és tényeket, hogy Isten hatalma uralkodik minden dolog létezése fölött, akkor Isten hatalmáról alkotott megértésed nagyon is tartalmatlan és nevetséges! Ha az ember ilyennek képzeli Istent, akkor azt kell mondanunk, hogy az ember istenismerete eljutott a végső erőfeszítésig, és zsákutcába került, mert az az Isten, akit az ember elképzel, mindössze egy gép, amely parancsokat ad ki, nem pedig a hatalommal rendelkező Isten. Mit láttál Ábrahám és Jób példájából? Láttad Isten hatalmának és erejének valódi oldalát? Miután Isten megáldotta Ábrahámot és Jóbot, Isten nem maradt ott, ahol volt, és nem fogta munkára hírnökeit, míg ő várta, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Épp ellenkezőleg, mihelyt Isten kimondta szavait, Isten hatalmának útmutatásával minden dolog az Isten által elvégezni szándékozott munkának megfelelő irányt vett, és máris elő lettek készítve az emberek, dolgok és tárgyak, amelyekre Istennek szüksége volt. Ez annyit tesz, hogy mihelyt a szavak elhangoztak Isten szájából, Isten hatalma érvényesülni kezdett az egész földön, Ő pedig meghatározta az Ábrahámnak és Jóbnak tett ígéretek teljesítésének és valóra váltásának menetét, miközben egyúttal elkészítette az összes megfelelő tervet, és elvégezte az összes előkészületet mindahhoz, ami az Általa tervezett végrehajtás minden egyes lépéséhez és fő szakaszához szükséges volt. Ez idő alatt Isten nemcsak a hírnökeit igazgatta, hanem minden dolgot, amit Ő teremtett. Ez annyit tesz, hogy Isten hatalma érvényesülésének hatóköre nemcsak a hírnökökre terjedt ki, hanem a teremtett világ minden dolgára, amelyeket Ő úgy manőverezett, hogy együttműködjenek az Általa megvalósítani kívánt munkával; ezek voltak Isten hatalma érvényesítésének konkrét módjai. A ti képzelgéseitek szerint egyesek talán a következő megértéssel rendelkeznek Isten hatalmáról: Istennek hatalma van, és Istennek ereje is van, ezért Istennek elég, ha ott marad a harmadik égben vagy egy meghatározott helyen, és nem kell semmi különösebb munkát végeznie, hiszen Isten munkája teljes egészében az Ő gondolataiban készül el. Néhányan talán azt is hiszik, hogy bár Isten megáldotta Ábrahámot, Istennek nem kellett tennie semmit, hanem elég volt pusztán kimondania az Ő szavait. Valóban ez történt? Egyértelműen nem! Bár Isten hatalommal és erővel rendelkezik, az Ő hatalma nem üres, hanem igazi és valós. Isten hatalmának és erejének hitelessége és valósága fokozatosan feltárul és megtestesül abban, ahogy Ő minden dolgot megteremtett, ahogy minden dolgot ellenőrzése alatt tart, és abban a folyamatban, amelynek keretében Ő vezeti és irányítja az emberiséget. Istennek az emberiség és minden dolog fölötti szuverenitásának minden módszere, minden perspektívája és minden részlete, valamint az Általa elvégzett minden munka és az Ő megértése minden dologról – ez mind szó szerint azt bizonyítja, hogy Isten hatalma és ereje nem üres szavak csupán. Az Ő hatalma és ereje állandóan és mindenben megmutatkozik és feltárul. Ezek a megnyilvánulások és kinyilatkoztatások Isten hatalmának valóságos létezéséről beszélnek, mivel Ő arra használja hatalmát és erejét, hogy folytassa munkáját, hogy minden dolognak parancsoljon, és hogy minden dolgot minden pillanatban uraljon; az Ő erejét és hatalmát sem az angyalok, sem Isten hírnökei nem helyettesíthetik. Isten döntötte el, milyen áldásokat fog ajándékozni Ábrahámnak és Jóbnak – ezt a döntést Istennek kellett meghoznia. Bár Isten hírnökei személyesen látogatták meg Ábrahámot és Jóbot, cselekedeteik Isten parancsolatain alapultak, cselekedeteik Isten hatalma alatt mentek végbe, és ugyanígy a hírnökök maguk is Isten szuverenitása alatt álltak. Bár az ember látja, hogy Isten hírnökei meglátogatják Ábrahámot, és nem lesz tanúja annak, hogy Jahve Isten személyesen tesz bármit a Biblia feljegyzéseiben, valójában az Egyetlen, aki igazán hatalmat és erőt gyakorol, Isten Maga, és ezt senki nem vonhatja kétségbe! Bár láttad, hogy az angyalok és a hírnökök nagy erővel rendelkeznek és csodákat is tettek, illetve, hogy ők végeztek el bizonyos, Isten által rájuk bízott dolgokat, cselekedeteik pusztán az Istentől kapott megbízás teljesítését szolgálják, és semmiképpen nem jelentik Isten hatalmának felmutatását – hiszen sem ember, sem tárgy nem rendelkezik a Teremtő hatalmával, hogy minden dolgot megteremtsen és uraljon, és nem birtokolja azt. Így hát sem ember, sem tárgy nem gyakorolhatja és nem nyilváníthatja ki a Teremtő hatalmát.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)