11. fejezet
Én vagyok a te Istened? Én vagyok a Királyod? Valóban megengedted, hogy Királyként uralkodjak benned? Alaposan el kell gondolkoznod magadon: nem kutattad és utasítottad el az új fényt, amikor megérkezett, olyannyira, hogy megálltál, anélkül, hogy követted volna? Emiatt ítéletnek leszel alávetve, és végzetedbe esel; el leszel ítélve és meg fognak korbácsolni vasrúddal, és nem fogod érezni a Szentlélek munkáját. Nemsokára sírni fogsz és térdet fogsz hajtani imádatban, hangosan jajgatva. Mindig mondtam nektek és mindig beszéltem nektek; soha nem tartottam vissza a szavaimat tőletek. Gondoljatok vissza: mikor mulasztottam el elmondani nektek valamit? Ennek ellenére vannak olyan emberek, akik kitartanak amellett, hogy helytelenül csinálják a dolgokat. Elvesznek a kétségek ködében, amely eltakarja a napot, és soha nem látják a fényt. Nem azért van ez így, mert túl erős az „én” érzésük, és túl nagyok a saját elképzeléseik? Mióta tisztelsz Engem? Mióta van hely Számomra a szívedben? Amikor kudarcot vallottál, amikor tehetetlennek találtad magadat, és amikor teljesen kifutottál a lehetőségekből, csak akkor imádkozol Hozzám. Hát akkor: miért ne tehetnéd most egyedül a dolgokat? Ti emberek! A régi éned tett tönkre téged!
Vannak, akik nem találják az utat, és nem tudnak lépést tartani az új fénnyel. Csak olyan dolgokról kommunikálnak, amelyeket korábban már láttak; nincs számukra semmi új. Miért van ez? Önmagatokban éltek és bezártátok Előttem az ajtót. Látva, hogy a Szentlélek munkájának módszerei megváltoznak, a szívedben mindig óvatos vagy, nehogy tévedj. Hol van Istent félő szíved? Kerested azt Isten jelenlétének csendjében? Csak azon tűnődsz: „Valóban így működik a Szentlélek?” Amit egyesek láttak, az a Szentlélek munkája, de még mindig van mondanivalójuk róla; mások elismerik, hogy ez Isten szava, mégsem fogadják el. Mindegyikükben különféle elképzelések támadnak, és nem értik a Szentlélek munkáját. Hanyagok és gondatlanok, nem hajlandók megfizetni az árat, és nem hajlandók komolyak lenni jelenlétemben. A Szentlélek megvilágosította őket, de nem jönnek Elém, hogy bensőségesen társalogjanak vagy keressenek. Ehelyett a saját vágyaikat követik, és azt csinálnak, amit csak akarnak. Miféle szándék ez?