Nem tudjátok, hogy Én vagyok a mindenható Isten, és azt sem tudjátok, hogy minden esemény és minden dolog az Én irányításom alatt áll! Mit jelent az, hogy minden általam jön létre és válik teljessé? Minden ember összes áldása vagy minden szerencsétlensége az Én beteljesedésemtől és cselekedeteimtől függ. Mit tehet az ember? Mit érhet el az ember a gondolkodással? Ebben a végső korban, ebben a züllött korban, ebben a sötét világban, amelyet a Sátán bizonyos mértékig megrontott, milyen kevesen lehetnek összhangban az Én szándékaimmal? Akár ma, akár tegnap, akár a közeljövőben, mindenki életét Én határozom meg. Akár áldásokban részesülnek, akár szerencsétlenségeket szenvednek el, és akár szeretem, akár gyűlölöm őket, mindent Én határoztam meg, pontosan, egy csapásra. Ki meri közületek azt állítani, hogy lépéseiteket Ti magatok határozzátok meg, és sorsotok a Ti kezetekben van? Ki merészeli ezt mondani? Ki merészel ennyire dacos lenni? Ki nem retteg Tőlem? Ki az, aki szíve szerint engedetlen Velem szemben? Ki merészel tetszése szerint cselekedni? Helyben fogom megfenyíteni őket, és nem leszek többé irgalmas az emberiséghez, és nem adok további üdvösséget. Ez az idő – vagyis az a pillanat, amikor elfogadtátok Nevemet – az utolsó alkalom, hogy bármilyen engedékenységet mutatok az emberiség iránt. Ez azt jelenti, hogy kiválasztottam az emberiség egy részét, akik, bár áldásaik talán nem örökkévalóak, kegyelmemből sokat élveztek már; ezért, még ha nincs is eleve elrendelve, hogy örök áldásban fogsz részesülni, mindebből nem következik, hogy rosszul bánok majd veled, és sokkal jobb helyzetben vagy, mint azok, akik közvetlen szerencsétlenséget szenvednek majd.

Valóban, ítéletem már elérte tetőpontját, és most eddig nem látott területre lép be. Ítéletem minden egyes emberre vonatkozik, és ez most egy haragvó ítélet. A múltban ez egy fenséges ítélet volt, de most ez már teljesen más. A múltban az emberek egy szemernyi rettegést sem éreztek, amíg nem találkoztak a rájuk szálló ítéletemmel; most azonban, ha csak egyetlen szót is hallanak, halálra rémülnek. Vannak, akik attól is megijednek, ha csak kinyitom a számat. Ha csak megszólal hangom, amikor beszélni kezdek, annyira félnek, hogy nem tudják, mit tegyenek, és minden vágyuk, hogy olyankor egy földbe vájt lyukba bújjanak, vagy a legsötétebb sarkokban rejtőzködjenek. Az ilyen embereket nem lehet megmenteni, mert gonosz szellemek szállták meg őket. Amikor megítélem a nagy vörös sárkányt és az ősi kígyót, elbátortalanodnak, és még attól is félnek, hogy mások meglátják őket; valóban a Sátán leszármazottjai ők, akik a sötétségben születtek.

Gyakran használtam az „eleve elrendelés és kiválasztás” szavakat. Mit is jelentenek pontosan? Hogyan alkalmazom az eleve elrendelést és a kiválasztást? Miért ne tartozna valaki az eleve elrendeltek és a kiválasztottak közé? Hogyan lehet ezt megérteni? Ezek a dolgok világos magyarázatot igényelnek Tőlem, és szükségessé teszik, hogy közvetlenül szóljak hozzátok. Ha feltárnám ezeket a dolgokat bennetek, akkor az értetlenek tévesen azt hinnék, hogy a Sátán adta ezt a gondolatot! Igazságtalanul becsmérelnének Engem! Most nyíltan beszélek, és nem tartok vissza semmit: Amikor mindent megalkottam, először azokat az anyagokat teremtettem meg, amelyek az emberiséget szolgálják (virágok, fű, fák, erdők, hegyek, folyók, tavak, a szárazföld és az óceán, mindenféle rovarok, a madarak és az állatok; bizonyos dolgokat az emberiség élelméül, másokat pedig azért, hogy az emberiség nézhesse őket). Különböző gabonafajtákat hoztam létre az emberiség számára a különböző tájak közötti különbségeknek megfelelően; csak ezen dolgok megteremtése után kezdtem el embereket teremteni. Kétféle ember létezik: az elsők az Én kiválasztottjaim és eleve elrendeltjeim; a másodikak a Sátán képességével rendelkeznek, és ez a típus még azelőtt megteremtetett, hogy Én megalkottam a világot, de mivel a Sátán teljesen megrontotta őket, Én elhagytam őket. Ezután megteremtettem egy Általam kiválasztott és eleve elrendelt típust, akik mindegyike különböző mértékben rendelkezik az Én képességemmel; ezért ma az Általam kiválasztottak különböző mértékben rendelkeznek az Én képességemmel. Bár a Sátán megrontotta őket, még mindig Hozzám tartoznak; minden lépés az Én irányítási tervem része. A becsületesek uralkodnak a királyságban, mert ezt Én előre elterveztem. Azok, akik elvetemültek és csalárdak, soha nem lehetnek becsületesek, mert ők a Sátán ivadékai, és a Sátán megszállta őket; az ő szolgái, és a kezdetektől a végig az ő uralma alatt állnak. Mindennek azonban az a célja, hogy beteljesítse az Én akaratomat. Világossá tettem mindezt, hogy elkerüljem a találgatásaitokat. Akiket tökéletessé teszek, azokról gondoskodom és oltalmazom őket; ami pedig azokat illeti, akiket gyűlölök, ha egyszer véget ér szolgálatuk, távozniuk kell házamból. Amikor ezekről az emberekről beszélnek, dühös vagyok; nagyon szeretnék már a puszta említésükkor azonnal rendelkezni felettük. Mindazonáltal visszafogott vagyok tetteimben; cselekedeteimben és beszédemben megfontolt vagyok. Elnyomhatom a világot dühkitörésemben, de kivételt képeznek az Általam eleve elrendeltek; miután megnyugodtam, a markomban tarthatom a világot. Más szóval, Én irányítok mindent. Amikor azt látom, hogy a világ olyan mértékig romlott, hogy azt az emberek már nem tudják elviselni, azonnal elpusztítom. Nem tehetném meg ezt egyszerűen egyetlen szó kimondásával?

Én vagyok Maga a gyakorlati Isten; nem viszek véghez természetfeletti jeleket és csodákat, de csodálatos tetteim mindenütt jelen vannak. Az előttetek álló út összehasonlíthatatlanul ragyogóbb lesz. Minden egyes lépés felfedése az Én útmutatásom nektek, és ez az Én irányítási tervem. Mindez azt jelenti, hogy a jövőben ezekből a kinyilatkoztatásokból még több lesz, és egyre világosabbak lesznek. Még az Ezeréves Királyságban is – a közeljövőben – az Én kinyilatkoztatásaim szerint és az Én lépéseimet követve kell előrehaladnotok. Minden formát öltött és minden elő van készítve; örök áldások várnak rátok az áldottak között, míg a megostorozottakra örök fenyítés vár. Túl sok misztériumom van számotokra; ami Számomra a legegyszerűbb szó, az számotokra a legnehezebb. Tehát egyre többet árulok el, mert Ti túl keveset értetek, és szükségetek van Rám, hogy minden egyes szót megmagyarázzak. De ne aggódjatok túlságosan; munkámnak megfelelően fogok hozzátok szólni.