Isten szavai a Bibliából

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” (János 10:27)

„Akik követik a Bárányt, ahova csak megy.” (Jelenések 14:4)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Isten követésében az a legfontosabb, hogy minden Isten mai szavai szerint történjen: Akár az életbe való belépésre, akár Isten akaratának teljesítésére törekszel, mindennek Isten mai szavai köré kell összpontosulnia. Ha mindaz, amivel közösséget vállalsz, és amit követsz, nem Isten mai szavai köré összpontosul, akkor számodra idegenek Isten szavai, és teljesen nélkülözöd a Szentlélek munkáját. Isten olyan embereket akar, akik az Ő nyomdokait követik. Bármilyen csodálatos és tiszta is az, amit korábban megértettél, Istennek az nem kell, és ha képtelen vagy félretenni az ilyen dolgokat, akkor azok óriási akadályt fognak jelenteni a jövőbeni belépésedben. Áldottak mindazok, akik képesek követni a Szentlélek jelenlegi világosságát. Az elmúlt korok népei is követték Isten nyomdokait, de nem tudták követni egészen napjainkig; ez az utolsó idők népének áldása. Azok, akik követni tudják a Szentlélek jelenlegi munkáját, és akik képesek követni Isten nyomdokait olyannyira, hogy követik Istent, bárhová is vezeti őket – ők azok az emberek, akiket Isten megáldott. Azok, akik nem követik a Szentlélek jelenlegi munkáját, nem léptek be Isten szavainak munkájába, és nem számít, mennyit dolgoznak, vagy milyen nagy a szenvedésük, illetve mennyit futkosnak, mindez semmit nem jelent Istennek, és Ő nem fogja megdicsérni őket. Ma mindazok, akik Isten jelenlegi szavait követik, a Szentlélek áramlatában vannak; azok pedig, akik számára idegenek Isten mai szavai, a Szentlélek áramlatán kívül vannak, és az ilyen embereket Isten nem dicséri. [...] „A Szentlélek munkájának követése” azt jelenti, hogy megérted Isten mai akaratát, képes vagy Isten jelenlegi követelményeinek megfelelően cselekedni, képes vagy engedelmeskedni a ma Istenének és követni Őt, valamint belépni, Isten legújabb kijelentéseivel összhangban. Csak aki így tesz, az követi a Szentlélek munkáját és van benne a Szentlélek áramlatában. Az ilyen emberek nemcsak képesek Isten dicséretét elnyerni és Istent látni, hanem Isten természetét is megismerhetik Isten legújabb munkájából, és az Ő legújabb munkájából megismerhetik az ember elképzeléseit és engedetlenségét, valamint az ember természetét és lényegét; továbbá képesek arra, hogy szolgálatuk során fokozatosan változásokat érjenek el a beállítottságukban. Csak az ilyen emberek azok, akik képesek megnyerni Istent, és akik valóban megtalálták az igaz utat.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Nem számít, milyen sok elképzelésed vagy képzelgésed van Isten munkájáról, és nem számít, korábban hogyan cselekedtél a saját akaratod szerint és lázadtál fel Isten ellen, ha valóban az igazságra törekszel, és elfogadod Isten szavainak az ítéletét és fenyítését és az azok általi metszést és foglalkozást; ha mindenben, amit Ő rendez, képes vagy követni Isten útját, megszívlelni a szavait, megtanulni kitapogatni az Ő akaratát, az Ő szavai és szándékai szerint gyakorolni, és képes vagy keresés által alávetni magad; és ha képes vagy teljes egészében elengedni a saját akaratod, vágyaid, megfontolásaid és szándékaid, és nem konfrontálódni Istennel, akkor Istent követed. Mondhatod azt, hogy Istent követed, ám ha mindent a saját akaratod, a saját céljaid és a saját terveid szerint teszel, nem hagyva rá azt Istenre, akkor vajon Isten még mindig a te Istened? Nem, nem az. Ha Isten nem a te Istened, akkor vajon nem üres szavakat szólsz, amikor azt mondod, hogy Istent követed? Vajon az ilyen szavakkal nem az embereket próbálod megtéveszteni? Mondhatod azt, hogy Istent követed, ám ha az összes cselekedeted és tetted, az életszemléleted és az értékeid, a hozzáállásod, valamint a dolgok megközelítésének és kezelésének az alapelvei mind a Sátántól erednek – ha mindezt teljes mértékben a Sátán törvényei és logikája szerint kezeled, akkor vajon Isten követője vagy? [...]

[...] Az Istenbe vetett hit legegyszerűbben úgy írható le, hogy bízol abban, hogy van Isten, és ennek alapján követed Őt, engedelmeskedsz Neki, elfogadod az Ő szuverenitását, irányítását és intézkedéseit, megszívleled a szavait, az Ő szavai szerint élsz, mindent az Ő szavai szerint teszel, jó teremtett lény vagy, féled Őt és kerülöd a rosszat – csak ez az Istenbe vetett igaz hit. Ezt jelenti Isten követése. Ha azt mondod, hogy Istent követed, azonban a szívedben nem fogadod el Isten szavait, és ezeket illetően kétkedő hozzáállást tartasz fent, ha nem fogadod el az Ő szuverenitását, irányítását és intézkedéseit, mindig elképzelések és félreértések vannak benned azzal kapcsolatban, amit Ő tesz, és panaszkodsz ezekre, mindig elégedetlenkedve; ha mindig a saját elképzeléseiddel és képzelgéseiddel méricskéled és közelíted meg azt, amit Ő tesz; és ha mindig megvannak a saját gondolataid és értelmezéseid – akkor ez gondot fog okozni. Ez nem Isten munkájának a megtapasztalása, és semmiképp nem az Ő valódi követése. Ez nem Istenbe vetett hit.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember nem üdvözülhet vallásba vetett hit vagy vallásos szertartáson való részvétel által)

Egyesek nem lelik örömüket az igazságban, még kevésbé az ítéletben. Ehelyett a hatalom és a vagyon örvendezteti meg őket; az ilyen embereket hívjuk hatalomvágyóknak. Csak a befolyással bíró felekezeteket keresik a világban, és csak olyan pásztorokat és tanítókat keresnek, akik szemináriumokat végeztek. Bár elfogadták az igazság útját, csupán félig hívők; képtelenek teljes szívüket és lelküket odaadni, szájuk arról mond szavakat, hogy feláldozzák magukat Istenért, szemüket azonban a nagy pásztorokra és tanítókra függesztik, és egy újabb pillantásra sem méltatják Krisztust. Szívük a hírnéven, a vagyonon és a dicsőségen függ. Kizártnak tartják, hogy egy ilyen kisember képes lenne oly sokat meghódítani, hogy egy ilyen jelentéktelen valaki tökéletesíthetné az embert. Úgy gondolják, kizárt, hogy ezek a senkik a por és a trágyadombok között az Isten választotta emberek. Úgy hiszik, ha Isten üdvössége ilyen embereknek szólna, akkor az ég és a föld feje tetejére állna, és mindenki hülyére nevetné magát. Úgy hiszik, hogy ha Isten ilyen senkiket választana, hogy tökéletesítse őket, akkor azok a nagy emberek maguk válnának Istenné. Látásmódjuk hitetlenséggel szennyezett, ami több annál, mintha nem hinnének; egyszerűen ostoba bestiák. Hiszen csak a státuszt, a tekintélyt és a hatalmat értékelik, és csak a nagy csoportokat és felekezeteket becsülik. A legcsekélyebb figyelmet sem szentelik azoknak, akiket Krisztus vezet; egyszerűen árulók ők, akik hátat fordítottak Krisztusnak, az igazságnak és az életnek.

Amint csodálsz, az nem Krisztus alázatossága, hanem a magas pozícióban lévő hamis pásztorok. Nem Krisztus kedvességét és bölcsességét imádod, hanem a züllött alakokat, akik a világ mocskában fetrengenek. Nevetsz Krisztus fájdalmán, akinek nincs hová lehajtania a fejét, miközben csodálod azokat a hullákat, amelyek adományokra vadásznak és kicsapongó életet élnek. Nem vagy hajlandó Krisztus oldalán szenvedni, de örömmel veted magad azoknak a hanyag antikrisztusoknak a karjába, holott ők csupán hússal, szavakkal és irányítással etetnek téged. Még most is, a szíved továbbra is feléjük fordul, az ő hírnevük felé, az ő tisztségük felé, az ő befolyásuk felé. És továbbra is kitartasz ama hozzáállás mellett, miszerint nehéznek találod hinni Krisztus munkáját, és nem vagy hajlandó elfogadni azt. Ezért mondom, hogy nincs meg benned a hit, hogy elismerd Krisztust. Az ok, amiért máig követted Őt, csak az, hogy nem volt más lehetőséged. A fennkölt képek sora örökké ott tornyosul a szívedben; nem feledheted összes szavukat és cselekedetüket, sem pedig befolyásos szavaikat és kezüket. A szívedben vannak, örökké felsőbbrendűn és örökké hősként. A ma Krisztusát illetően azonban ez nem így van. Ő örökké jelentéktelen a szívedben és sohasem érdemli meg a félelmet. Hiszen Ő túlságosan hétköznapi, túlságosan kevés befolyással bír, és messze áll a fennköltségtől.

Mindenesetre azt mondom, hogy mindazok, akik nem becsülik az igazságot, hitetlenek és az igazság árulói. Az ilyen ember sosem kapja meg Krisztus jóváhagyását. Felismerted már, mennyi hitetlenség van benned, és mennyi árulással vagy Krisztus iránt? Így intelek: mivel az igazság útját választottad, teljes szívvel kötelezd el magad; ne légy ellentmondásos vagy lagymatag. Meg kellene értened, hogy Isten nem a világhoz, vagy egy bizonyos személyhez tartozik, hanem mindazokhoz, akik igazán hisznek Benne, mindazokhoz, akik imádják Őt, és mindazokhoz, akik elkötelezettek Iránta és hűségesek Hozzá.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?)

Amikor valaki hisz Istenben és követi Őt, attól kell leginkább félni, hogy elszakad Isten szavaitól és az igazságtól, hogy emberi műveletekben és emberi vállalkozásokban vegyen részt. Ha ezt tesszük, akkor a saját ösvényünkre tévedünk. Tegyük fel például, hogy a gyülekezet vezetőt választ. Ez a vezető csak azt tudja, hogyan kell prédikálni a doktrína szavait és kifejezéseit, és csak a saját presztízsére és státuszára összpontosít. Nem végez gyakorlati munkát. Mégis halljátok, ahogy jól és az igazsággal összhangban prédikálja a doktrína szavait és kifejezéseit, és minden, amit mond, helyes, ezért nagyon csodáljátok és jó vezetőnek érzitek őt. Mindenben odafigyeltek rá, és végül követitek őt, teljesen alárendelve magatokat neki. Akkor nem egy hamis vezető ámít és irányít titeket? És vajon ez a gyülekezet nem vált vallási csoporttá, egy hamis vezetővel az élén? Úgy tűnhet, hogy egy vallási csoport tagjai, amelynek hamis vezető a feje, teljesítik kötelességeiket, de vajon valóban teljesítik-e kötelességeiket? Valóban Istent szolgálják? (Nem.) Ha ezek az emberek nem szolgálják Istent és nem látják el kötelességeiket, van-e kapcsolatuk Istennel? Egy olyan banda, amelynek nincs kapcsolata Istennel, vajon hisz-e Benne? Mondd csak, egy hamis vezető követői vagy az antikrisztus irányítása alatt álló emberek rendelkeznek-e a Szentlélek munkájával? Biztosan nem. És miért nincs meg bennük a Szentlélek munkája? Mert eltértek Isten szavaitól, és nem engedelmeskednek Istennek, és nem imádják Őt, hanem hamis pásztorokra és antikrisztusokra figyelnek – Isten gyűlöli és elutasítja őket, és nem munkálkodik többet rajtuk. Eltértek Isten szavaitól, Ő gyűlölte és elutasította őket, és elvesztették a Szentlélek munkáját. Tehát lehetséges, hogy megmenti őket Isten? (Nem.) Nem lehetséges, és ez bajt jelent. Ezért bármennyien is teljesítik kötelességeiket a gyülekezetben, az, hogy meg lehet-e őket menteni, döntően attól függ, hogy valóban Krisztust követik-e vagy egy személyt, hogy valóban megtapasztalják-e Isten munkáját és az igazságot követik-e, vagy vallásos tevékenységet folytatnak-e, emberi műveletekben és emberi vállalkozásokban. Ez döntően attól függ, hogy el tudják-e fogadni és követni tudják-e az igazságot, és hogy képesek-e keresni az igazságot a problémák megoldása érdekében, amikor felfedezik azokat. Ezek a legfontosabb dolgok. Hogy az emberek valójában mire törekszenek és milyen utat járnak be, hogy valóban elfogadják-e az igazságot vagy elhagyják-e azt, hogy alávetik-e magukat Istennek, vagy ellenállnak Neki – Isten folyamatosan vizsgálja ezeket a dolgokat. Isten minden gyülekezetet és minden egyént figyel. Nem számít, hányan teljesítenek kötelességet vagy követik Istent egy gyülekezetben, abban a pillanatban, amikor eltérnek Isten szavaitól, abban a pillanatban, amikor elveszítik a Szentlélek munkáját, megszűnnek tapasztalni Isten munkáját, és így nekik – és az általuk elvégzett kötelességnek – nincs kapcsolatuk Isten munkájával, és nem vesznek részt abban, és ebben az esetben ez a gyülekezet vallási csoporttá vált. Mondd, milyen következményekkel jár, ha egy gyülekezet vallási csoporttá válik? Nem gondoljátok, hogy ezek az emberek nagy veszélyben vannak? Soha nem keresik az igazságot, amikor problémákkal szembesülnek, és nem az igazság alapelvei szerint cselekszenek, hanem ki vannak téve az emberi lények intézkedéseinek és manipulációinak. Sokan vannak olyanok is, akik kötelességük teljesítése közben soha nem imádkoznak, és nem keresik az igazság alapelveit; csak másokat kérdeznek meg, és úgy tesznek, ahogy mások mondják nekik, mások jelzései alapján cselekedve. Amit mások mondanak nekik, azt teszik. Úgy érzik, hogy Istenhez imádkozni a problémáikról és az igazság keresése homályos és nehéz, ezért egyszerű, könnyű megoldást keresnek. Úgy gondolják, hogy másokra hagyatkozni és azt tenni, amit mások mondanak, könnyű és igencsak praktikus, ezért egyszerűen azt teszik, amit mások mondanak, megkérdeznek másokat, és úgy tesznek mindenben, ahogy ők mondják. Ennek eredményeként, még sok éven át tartó hit után is, amikor egy problémával szembesültek, még egyszer sem járultak Isten elé, imádkozva és keresve az Ő akaratát és az igazságot, majd eljutva az igazság megértéséhez, és Isten akarata szerint cselekedve és viselkedve – soha nem volt ilyen tapasztalatuk. Az ilyen emberek valóban gyakorolják az Istenbe vetett hitet? Vajon miért van az, hogy egyes emberek, ha egyszer bekerültek egy vallási csoportba, olyannyira hajlamosak arra, hogy az Istenben való hitről egy személyben való hitre, Isten követéséből egy személy követésére váltsanak? Miért változnak ilyen gyorsan? Miután annyi éven át hittek Istenben, miért egy személyre figyelnek és követik őt mindenben? Oly sok évnyi hit, de soha nem volt igazán hely Istennek a szívükben. Mindazok közül, amit tesznek, egyiknek sincs semmi köze Istenhez, és semmi köze az Ő szavaihoz. Beszédük, tetteik, életük, másokkal való kapcsolataik, ügyeik intézése, még kötelességük teljesítése, Isten szolgálata, minden cselekedetük és tettük, továbbá minden viselkedésformájuk, sőt minden gondolat és ötlet, ami belőlük árad – egyiknek sincs semmi köze az Istenbe vetett hithez vagy az Ő szavaihoz. Az ilyen ember őszintén hisz Istenben? Meghatározhatja-e az ember érettségét az, hogy hány éve hisz Istenben? Bebizonyíthatja-e, hogy az Istennel való kapcsolata normális? Egyáltalán nem. Annak eldöntéséhez, hogy egy személy őszintén hisz-e Istenben, döntő fontosságú, hogy megnézzük, képes-e Isten szavait a szívébe fogadni, és képes-e az Ő szavai között élni és megtapasztalni az Ő munkáját.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)

A legjobb lenne, ha azok az emberek, akik azt állítják, hogy Istent követik, kinyitnák a szemüket, és jól megnéznék, hogy pontosan kiben is hisznek: valóban Isten az, akiben hiszel, vagy a Sátán? Ha tudod, hogy amiben hiszel, az nem Isten, hanem a saját bálványaid, akkor jobban tennéd, ha nem vallanád magad hívőnek. Ha valójában nem tudod, hogy kiben hiszel, akkor is az lenne a legjobb, ha nem mondanád azt, hogy hívő vagy. Ezt kimondani istenkáromlás lenne! Senki sem kényszerít arra, hogy higgy Istenben. Ne mondjátok, hogy hisztek Bennem; elegem van az ilyen beszédből, és nem kívánom még egyszer hallani, mert amiben ti hisztek, azok a szívetekben lakozó bálványok, valamint a helyi zsarnokok köztetek. Azok, akik a fejüket csóválják, amikor az igazságot hallják, akik vigyorognak, amikor a halálról szóló beszédet hallják, azok mind a Sátán ivadékai, és ők azok, akiket ki fognak vetni. Az egyházban sokaknak nincs ítélőképességük. Amikor valami megtévesztő történik, váratlanul a Sátán oldalára állnak; sőt megsértődnek, ha a Sátán lakájainak nevezik őket. Bár az emberek azt mondhatnák, hogy nincs ítélőképességük, mindig az igazságot nélkülöző oldalon állnak, soha nem állnak az igazság oldalán a kritikus időkben, soha nem állnak ki és nem érvelnek az igazság mellett. Valóban hiányzik belőlük az ítélőképesség? Miért állnak váratlanul a Sátán oldalára? Miért nem mondanak soha egyetlen tisztességes és ésszerű szót sem az igazság érdekében? Vajon ez a helyzet valóban pillanatnyi zavarodottságuk miatt alakult ki? Minél kevesebb ítélőképességgel rendelkeznek az emberek, annál kevésbé képesek az igazság oldalára állni. Mit mutat ez? Nem azt mutatja-e, hogy az ítélőképesség nélküli emberek szeretik a gonoszt? Nem azt mutatja-e, hogy ők a Sátán hűséges ivadékai? Miért van az, hogy mindig képesek a Sátán oldalára állni és az Ő nyelvét beszélni? Minden szavuk és cselekedetük, az arckifejezésük, mind elegendő annak bizonyítására, hogy semmiképp sem az igazság szeretői, hanem olyan emberek, akik gyűlölik az igazságot. Az, hogy képesek a Sátán oldalán állni, elég bizonyíték arra, hogy a Sátán valóban szereti ezeket a kicsinyes ördögöket, akiknek élete azzal telik, hogy a Sátánért harcolnak. Hát nem eléggé világosak mindezek a tények? Ha te valóban olyan ember vagy, aki szereti az igazságot, akkor miért nem vagy tekintettel azokra, akik gyakorolják az igazságot, és miért követed azonnal azokat, akik a legcsekélyebb mértékben sem gyakorolják az igazságot? Miféle probléma ez? Engem nem érdekel, hogy van-e ítélőképességed, vagy nincs. Engem nem érdekel, milyen nagy árat fizettél. Engem nem érdekel, hogy mekkora erőid vannak, és nem érdekel, hogy helyi zsarnok, vagy zászlóvivő vezér vagy. Ha az erőid nagyok, akkor az csak a Sátán erejének segítségével lehetséges. Ha nagy a tekintélyed, akkor az csupán azért van, mert túl sokan vannak körülötted, akik nem gyakorolják az igazságot. Ha még nem zártak ki téged, az azért van, mert most nem a kizárás munkájának van itt az ideje; inkább a kiűzés munkájának az ideje ez. Nem sietős, hogy most kizárjanak téged. Egyszerűen csak megvárom azt a napot, amikor megbüntetlek téged, miután kivetettek. Aki nem gyakorolja az igazságot, az kiűzetik!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Figyelmeztetés azoknak, akik nem gyakorolják az igazságot)